Magyarorszag, az Europai Unio gyarmata - Orban Viktor, a kereszteny Magyarors...Jozsef Sotonyi
A 25 ezer dolláros, fogós, ravasz kérdés így hangzott: „Mi Magyarország fővárosa?” Az egyébként esztétikai élményt nyújtó nőszemély egyből vágta rá a választ: „Micsoda? Hungary? Sose hallottam róla. Ez biztos valami beugrató kérdés. Milyen ország az, hogy Hungary, ott éheznek az emberek?” (Összekeverte a Hungary-t a hungry szóval, aminek a jelentése: éhes.). Mexikóban már sokkal jobban jártunk, ott megkérdezték: „Hungría? Az messzebb van, mint Canada?”
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag felepitoje. A magyar demokracia mino...Jozsef Sotonyi
Amikor Dél-Amerikában járok-kelek, a latinok két gondolattal reagálnak, ha Magyarország szóba kerül: Puskás fantastico”, „La musica Hungara es muy bonita”. Volt azonban egy eset, amikor Puskáson kívül egy másik híres ember, jelesül Orbán Viktor nevét is megemlítették. De mit megemlítették, egyenesen dalba foglalták, amint a YouTube-on is hallható Orbán Viktor, a latin-amerikai népdalok hőse címmel. A magyar történelem nagy alakjainak hőstetteit megénekelte Tinódi Lantos Sebestyén, a Kossuth-nótát az egész ország zengte, dehogy a világ másik felén egy magyar gyerek lepipálja népszerűségben Atahualpát, San Martint és a többi szabadsághőst, arra még nem volt példa.
A Magyar Politikatudományi Társaság XXIII. Vándorgyűlése
Széchenyi István Egyetem, Győr, 2017. június 9-10.
Az Empire és a Multitude populizmusa A kiindulópontom az,
hogy a 21. században formálódó demokrácia populista lesz. Azonban az alakulóban lévő populista demokrácia természetéért verseny van a jobb- és baloldal között, s ennek a versenynek a leírására kívánom bevezetni a populizmus egy új értelmezését, amelyhez Michael Hardt és Antonio Negri munkásságát (2001, 2005), azon belül is az Empire-el (Birodalommal) és a Multitude-al (Sokasággal) kapcsolatos megközelítéseit kívánom felhasználni. Hardt és Negri átveszik Deleuze és Guattari koncepcióját (1987) a politika kettős dimenzióit illetően, akik megkülönböztetik a makro-politikát (vagy a politika moláris világát) a mikro-politikától (vagy a politika molekuláris világától). Hardt és Negri makro-politikai szférája, vagyis a Birodalom a politika realista értelmezésnek megnyilvánulása, s ezt fogom összekapcsolni a jobboldali nacionalista populizmussal. Az előadásomban azt elemzem, hogy amíg az Empire-populizmus egy kizsákmányoló és imperialista logikát képvisel, addig ehhez képest értelmezhető a populizmus egy másik jelentése is, amely a kizsákmányolt csoportoknak, vagyis a sokaságnak a populizmusa, s ezt nevezem Multitude-populizmusnak, amely egy utópista baloldali populizmussal azonosítok. Az előadásban bemutatom azt is, hogy amint a Birodalom és a Sokaság egymástól elválaszthatatlanok és a politika két, egymással szimbiózisban lévő dimenzióját jelentik, úgy a hozzájuk kapcsolódó populizmusok is egymás függvényében, egymásra reagálva alakulnak.
Az alábbiakban a közelmúltban megjelent két könyvet kísérlek meg bemutatni. Mindkettõ a politikai kommunikációval foglalkozik, de míg az egyik – Mazzolenié – egyfajta kézikönyvként, könnyített tankönyvként forgatható, addig a másik – a tanulmánykötet –sokkal inkább a 2002-es országgyûlési választásokra koncentrál, és mint ilyen, a kampánykommunikáció gyakorlati mûködésének egy-két aspektusába kíván betekintést nyújtani.
Bogár László előadása a Magyar Gazdaságról és Rendszerváltásról, a jelen helyzet mélyalapjairól: Szovjetunió ideji 4 éves nettó forrásbevonás időszaka, aminek a kamatait lengyel példával ellentétesen, még ma is fizetik.
Az amerikai társadalomkutató 1995-ben megjelent újabb tanulmányában immár a "történelem után" kialakuló gazdasági világrendet elemezte, s olyan kérdésre kereste a választ, amely az új demokráciák számára akkor különösen fontos volt (sőt máig is alig veszített aktualitásából): a felszínen is könnyen látható statisztikai adatok mögött milyen rejtett mechanizmusok működnek, amelyek befolyásolják, sőt gyakran alapvetően meghatározzák egy-egy nemzetgazdaság sikerességét. Más szóval: ugyanazon politikai rendszer mellett mitől képes gazdasági csodát produkálni az egyik ország, míg egy másik krízisből krízisbe tántorog. Fukuyama szerint a gazdasági élet elválaszthatatlan a kultúrától: azoktól az "irracionális" értékektől, amelyek az erkölcshöz, a közösségi szellemhez, a családhoz, a valláshoz kötődnek, s ezért a túlnyomórészt érdekekkel és racionális választásokkal operáló neoliberális közgazdaságtan csak korlátozott mértékben érvényes. A modern társadalmak legfőbb feladata ennélfogva a társadalmi bizalom, a társadalmi tőke magas szintjének megőrzése vagy megteremtése, mert ennek hiánya legalább olyan mértékben akadályozza a gazdaság fejlődését, mint a fizikai tőke szűkössége. Fukuyamának ez a nagy ívű, a világ számos sikeres avagy küszködő nemzetgazdaságát aprólékosan elemző tanulmánya meggyőző kísérlet a liberális és a konzervatív eszmerendszer szintézisére.
Régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy mi történik a joggal, jogrendszerekkel korszakunkban, hiszen, ahogyan cseppben a tenger, úgy a 2010 utáni magyar helyzet is alátámasztja: átstrukturálódni látszik jog és politika viszonyrendszere. Manapság mind a liberális demokrácia, mind pedig annak fundamentumául szolgáló liberális alkotmányosság igen komoly válságban van (Antal, 2017b). Számomra mindennél jobban jelzi e válságot és rámutat annak természetére az, ami a joggal történik: ugyanis a 21. századra a jog egyre inkább „cseppfolyóssá” és a politikai hegemónia kiterjesztése miatt a politika alárendeltjévé válik. Hipotézisem szerint a liberális demokrácia és alkotmányosság struktúráinak elerőtlenedésével a 20. század után ismét kileng a politika (még inkább a Carl Schmitt-i értelemben vett a Politikai) ingája és maga alá próbálja meg gyűrni a joguralmat: van tehát egy hegemonisztikus küzdelem jog és politika, a jogi és a politikai alrendszer között. A liberális alkotmányosságban tételezett joguralmat felváltja a politika uralma, amely – másik hipotézisem szerint – túl azon, hogy a jogalkotás és jogérvényesítés szakmai szabályait sérti, magát a jogrendszert olyan morális dilemmákkal terheli meg, amely a 20. század után ismét felveti az „igazságtalan jog”, valamint a jogi-politikai komplexum morális tartalmának problematikáit.
Ebben az írásban röviden kifejtem a liberális demokrácia válságának, vagyis a rendszerszinten jelentkező posztdemokráciának a legfontosabb elméleti alapjait és gyakorlati szimptómáit, majd arra fókuszálok, hogy milyen kritikai irányokban reflektál a szellemi jobboldal magára a liberális demokráciára (főként a politika felsőbbrendűségének, a jurisztokrácia és globális alkotmányoligarchia, valamint a totális jogállam koncepcióival foglalkozom). Ezt követőn a politikának a jog feletti hegemóniáját, mint a posztdemokrácia adott reakciót vizsgálom meg magyar példák elemzésével, s végül felhívom a figyelmet a politika totalizációjából származó veszélyekre.
Adam Chrobak must RSVP by September 30, 2016 for an academic conference and cultural festival in Edmonton, Alberta from October 26-29, 2016 about Hungary 1956-2016 being held at the University of Alberta.
60 years ago, a student demonstration in Hungary sparked a nationwide revolt against Soviet control over the country. Although the revolution failed, it represented the first major threat to Soviet dominance in Central Europe. In the aftermath, over 200,000 Hungarians fled the country as refugees, with 37,000 settling in Canada, including approximately 3,000 in Alberta. This year, organizations plan to commemorate the 60th anniversary of the Hungarian revolution through an academic conference and cultural festival exploring developments in Hungary and celebrating Hungarian culture in Canada.
1. Csapó Endre
Újévi gondolatok
Megjelent a Magyar Élet 2014. január 9–16-i számában
Szűk félév híján kitöltötte a nemzeti kormány első
négyéves idejét. Helyzete szilárd, népszerűsége töretlen.
Felvetődik bennünk a kérdés, miért kellett várni húsz évet
ahhoz, hogy a független országban meginduljon az új magyar
állam felépítése? Ehelyett – amit mi, nemzeti érzelmű
emigránsok azonnal észrevettünk – a hosszú egypártdiktatúrát
követő két évtizedben a magyarországi politika terepén nem az ország önállóságát és
talpraállását szolgáló, és csupán a tennivalók mikéntjén vitatkozó képviselők
versengenek egymással az Országház jobb és baloldalán,
hanem azt látjuk, hogy a demokrácia tetszetős kereteiben és
szabadabb légkörében a letűnt állami kifosztás privatizált
változata tobzódik. Az a képlet, ami a parlamenti
ülésteremben eddig megmutatkozott, tükörképe az
országban működő erővonalaknak. Olyan erővonalaknak,
amelyek még a háborús összeomlást követő idegen katonai
megszállás erőterében jöttek létre, működtek ötödfél
évtizeden át, és állva maradtak a megszállás megszűnte után
is. Következésképpen a magyar parlament is tükrözi az ország
mai gazdasági, politikai, igazságszolgáltatási, hírszolgálati,
társulati, közéleti állapotát, amelyben a csak felületi
változással módosult viselkedéskultúra immár kirívó
jellegzetessége az a fajta kapitalisztikus gazdálkodás, aminek
a termelés és értékesítés mellett fontos eleme a szervezett,
megszokott, polgárosított, ideológiával megindokolt és
elfogadtatott fosztogatás. Új elvtársi rendszer, amelyben nincs
morális gátja, mások, többek, akár az egész társadalom megkárosításának.
Ennek a fosztogatási rendszernek az adott sima folytatási lehetőséget, hogy a
1
2. többpártrendszerre áttérése idejére a nyugati gazdasági szisztémában már eluralkodott az a
fajta fejlődés, amely fokozatosan hasonult a gazdaságilag tönkrement egypártdiktatúrás,
népidemokratikusnak, szocialistának nevezett rendszerhez. Ez a nyugati fejlemény abban is
hasonlít az elkárhozotthoz, hogy nyomulása folyamán igyekszik eltakarítani minden olyan
társadalmi kötődést ápoló szellemi áramlatot, ami ellenállásra képes egységbe tud fejlődni.
Így a célkeresztben a nemzetek és a keresztény egyházak vannak. Ebben a fajta
demokráciában a gyakorlati politika terén a parlamenti bal–jobb felállásban tisztes helyet
foglal el a nemzetellenesség, mint elfogadott politikai irányzata annak az elméletnek, hogy a
nemzeti kategória idejétmúlt, és akadálya a fejlődésnek.
Gyakran elhangzik, hogy a liberalizmus nem ilyen volt régebben, csak a kapitalizmus
mai, úgynevezett neoliberalista irányzatában lett ilyen társadalomellenes, nemzetellenes.
Ám ha régi megnyilatkozásokat keresünk, meglepő véleményt kapunk.
A XX. század elején neves magyar publicista, Milotay István így látja:
„A liberalizmus folyamata száz esztendő alatt ment végbe.
A végső eredmény az lett, hogy a liberalizmus megalkotta
egész Európában – nemcsak nálunk, de mindenütt más
országokban, így Amerikában is, ahol az indusztriális fejlődés
a szabad verseny eredményeképpen és a tőke szabadjára
eresztése következtében korlátlan volt –, tehát megalkotta mind e z e n
államokban a plutokratikus kapitalista rend et, azt a gazd a s á gi , politikai, társadalmi rend et, am ely az
elnyo m á sra , kizsákm án y olásra volt alapítva, és a gazd a s á gi politikai és sz ellemi kizsákm á ny olá snak új
es zk ö z e it, új uralmi formáit jelentette az oknak az osztályoknak javára, am ely ek et valamikor a liberalizmus a
jogtalansá g b ól, a gy e n g e s é g b ől, az er őtlens é g b ől a ma g a szárnyain a politikai érvény e s ül é s ma g a slataira
felem elt. Kulturális téren, a sz ellemi szab a d s á g terén a sajtósz a b a d s á g terén, am ely enn ek az irányzatnak,
enn ek a liberalizmusnak kezd ett ől fogva e g yik alapv et ő principiuma volt, ez a liberalizmus vé g s ő
ered m é n y é b e n létrehozta a kapitalista tény e z ő k kez é n m on o p ólium m á alakult sajtót, am ely elfojtott és
lehetetlenn é tett itt már a háború el őtt és különös e n a háború alatt mind enf éle ellentéte s
véle m é n y n yilvánítást, és lehetetlenn é tette, hogy nagy erkölcsi, sz ellemi és politikai er ők szab a d sz óh o z ,
érvény e s ül é sh e z , és abban a nagy vitában, abban a nagy küzd el e m e b e n , am ely az orszá g jöv ője és sorsa k
az orszá g b a n a háború alatt folyt, sz óh o z juthattak volna. ... Én ne m tudom elkép z elni a liberalizmusnak, a
g ond olatsza b a d s á g n ak és a politikai szab a d s á g n ak nagy o b b m e g c s úf olását, mint amit jelentett ránk nézv e a
2
3. Károlyi-forradalom , am ely a radikális liberalizmus jegy é b e n gy ő z ött nálunk, és nem tudom
elképz elni a liberalizmusnak nagy o b b m e g c s uf olását, mint ami a proletárdiktatúra
űbb
zsarnokságot zúdította ránk, ugyanazokkal a szellemi
erőtényezőkkel az élén, amelyek nálunk tulajdonképpen a
liberalizmust is vezették és irányították.”
Hasznos visszaidézni ezt a 93 évvel ezelőtti parlamenti
felszólalást olyan tanulság érdekében, ami magyarázatot ad
arra a történelmi talányra, hogy miért támogatta a liberális
nyugat a kommunizmust, és miért követelte a szovjet iga alól
felszabaduló európai országoktól a békés rendszerváltoztatást,
és tiltja ma is a kommunizmus bűnözőinek
felelősségrevonását. Arra is magyarázatot kapunk, hogy miért
formájában történt, a liberalizmus elveiv el, am ely a legbrutálisabb, legsz örny
rágalmazzák Horthy Miklóst és rendszerét fasizmussal, holott csupán az történt, hogy a
nemzeti kormányok idején nem garázdálkodhattak sem kommunisták, sem liberalisták, és
Magyarország nem fogadta el a köztársasági államformát, ami ezeknek a felforgatóknak a
rendszereként jelentkezett.
Most első ízben sikerült a nemzeti elkötelezettségű
választóknak alkotmányozó képességű kormányzatot
létrehozni. Első ízben sikerült a kifosztás rendjét
megtorpantani, aminek az eredetét ha 1945-ben jelöljük meg,
ez a változás kerek 75 év hatalmi szerkezetének felszámolási
lehetőségét nyújtja, és ha sikeresen megvalósul, jelentősége
történelmi méretű. Félő, hogy ezt nem kellő mértékben érzi át
az ország népe.
A nemzeti kormány céljául tűzte a liberalista kifosztási
rendszer felszámolását. Vegyük például a rezsicsökkentést.
Civilizált életünk megköveteli a közfogyasztási cikkek és
szolgáltatások mindennapos igénybevételét. Villany, gáz,
tüzelő, vezetékes víz, szennyvízelvezetés, városi csatornázás
stb. a háztartások állandó kiadásai. Bármely társadalom
3
4. életminősége függ attól, hogy családi és egyéni háztartásait
milyen mértékben terhelik meg a rezsikiadások.
A liberális elv szerint a piacot nem szabad irányítani
állami beavatkozással, mert az elrendezi magát a konkurencia
által. Kis országban azonban nincs ilyen szolgáltatásokra
konkurencia, inkább van monopól helyzet. A másik elv, hogy
az állam nem jó gazda, mindenkinél drágábban termel. Tehát
mindent magánvállalkozói kézbe kell adni. Ebbe is
belerokkant a magyar társadalom.
A nemzeti kormány másik célja a bankrendszer
szabályozása. A banki tevékenység rendkívül fontos az ország
gazdálkodásában. A banki ember profitban gondolkodik. A
profit szükséges a termelés folyamatosságára és
dinamizmusára. De a profit lehet méltányos is, lehet
mértéktelen is, vagyis káros. A gazdaság életben ideális, ha a
pénzgazdálkodásban résztvesz a bank, az állam és a fogyasztói érdekvédelem. Minden
aránytalanság szélsőségre vezet. Liberalista felfogás szerint káros az állami beavatkozás a
banktevékenységbe. Ma ez a felfogás érvényesül a nyugati világban, ezt erőltetik egész
Európára is.
Húsz évvel ezelőtt Magyarország odadobta magát a nyugati liberalizmus rendszerének,
amivel szabad érvényesülést adott minden külső és belső mohóságnak. Így jött létre az
ország népének elszegényítése a közművek magas áraival, és tízezrek anyagi tönkretétele
a devizahitelezésű kölcsönökkel. Ez késztette a nemzeti kormányt a banküzlet állami
ellenőrzésére.
Orbán Viktor 2012 júliusában elmondta: kormánya új gazdasági rendszert
épít fel. A miniszterelnök kijelentette, ennek része az is, hogy a bankrendszer ötven
százaléka magyar kézben legyen. Ha ezt sikerül végigvinni, az egyedi lesz egész KözépEurópában – jelentette ki.
„Stratégiai partnerek vagyunk a kormánnyal és az
Európai Központi Bankkal is. És természetesen definíció
szerint stratégiai partnerek vagyunk a magyar bankokkal. A
4
5. magyar központi bank teljesen, 100 százalékosan független a
kormánytól” – mondta Matolcsy György, a Magyar Nemzeti
Bank elnöke Budapesten az amerikai CNBC televíziónak. Megjegyezte:
nem egyedi eset, hogy olyan elnöke legyen a központi banknak, aki korábban kormányzati
pozíciót töltött be.
A Piac&Profit, 2013. augusztus 13-i közleményében írja: „A kormány rezsics ökk ent é si
programja alapo s a n letörte az átlago s fogya s ztói árakat Magyarorszá g o n , a júniusi 1 , 9
szá z al ék után júliusban 1 , 8 szá z alék o sra alakult év e s öss z e v e t é s b e n az infláció. Elemz ők
sz erint további tere lehet az alapka m at csökk enté s é n e k . Ugyanakkor az Erste ele m z őj e
rámutatott: az újabb rezsics ökk ent é s bev e z et é s e őszt ől az árem elked é st oko z ó hatásokat
bő ven ellensúlyozni tudja, ez ért az év hátralév ő rész é b e n 1 , 5 szá z alék körüli inflációra
szá mít. Az év e s átlagos index a korábban várt 2 szá z alék helyett 1 , 8 szá z al ékra is
lecsökkenthet a mostani adat tükrében. A legfrissebb előrejelzésünkből kiderül, hogy a magyar
gazdaság egyértelműen növekedési pályára állt, a bővülés mértéke ráadásul felülmúlja a
korábbi előrejelzéseinket is. A jövő évi fellendülés alapját a pozitív külkereskedelmi mérleg,
a befektetések, valamint a belső kereslet visszafogott emelkedése adhatja. A magyar
gazdaság számára szintén pozitív fejlemény, hogy az eurózóna is lassú növekedésnek indul
2014-ben” – mondta Havas István, az Ernst & Young Advisory Ltd. vezérigazgatója. Az
EY előrejelzése szerint 2,1 százalékos lehet a magyar GDP-növekedés 2014-ben, amely
nemcsak az eurózóna 0,9 százalékos átlagát, de a német 1,7 százalékos bővülést is
meghaladhatja. Magyarországon a GDP 2013. III. negyedévében 1,8 százalékkal, az I–III.
negyedévben 0,6 százalékkal bővült. A gazdasági növekedés alapját a bő-vülő export adja
majd, amely kiegészül a belső kereslet élénkülésével 2014-től. Emellett azonban továbbra is
számolni kell a megszorító intézkedések negatív hatásaival, amely azonban egyre inkább
enyhül a következő években a valutaunióban – mutat rá az EY előrejelzése.
December 17-én 3,0 százalékra csökkentette az alapkamatot
a jegybank monetáris tanácsa – közölte honlapján a Magyar
Nemzeti Bank. A korábbi csökkentések is már jó hatással
voltak a gazdasági életre.
Az idén 22 százalékkal nőtt a magyar mezőgazdaság
teljesítménye, ezzel az ország gazdasági növekedésének a
5
6. felét adta – jelentette ki a vidékfejlesztési miniszter Kalocsán,
a VI. Országos Agrárfórumon. Fazekas Sándor kiemelte:
küzdelmes, de eredményes év van az agrárium mögött, amely
a számokban is megmutatkozik. Az ágazaton belüli
beruházások 15 százalékkal, a támogatások 200 milliárd
forinttal nőttek az előző évhez képest. A javuló feltételeknek
és a gazdák szakértelmének, valamint „tenger sok
munkájának” köszönhetően a statisztikák szerint tíz
százalékkal javult az ágazat jövedelmezősége – tette hozzá a
tárcavezető. Rámutatott: a mezőgazdaság nemcsak korábbi
önmagához, hanem a többi ágazathoz képest is „kifejezetten
jobban teljesít”. Az agrártársadalom a világválság idején is
helyt tudott állni, és ezt a kormányzat a biztonságos,
kiszámítható jogszabályi, valamint támogatási háttér
megteremtésével ismerte el. Ennek köszönhetően emelkedett
a gazdák megbecsültsége, a szakma versenyképessége, a
megtermelt áruk minősége, mennyisége és a jövedelmezőség.
Minden korábbinál nagyobbra emelkedhet idén Magyarország
Németországba irányuló agrárkivitele és az agrár
külkereskedelmi mérleg többlete német vonatkozásban.
2013 októberében az építőipar termelése mind a
kiigazítatlan, mind a munkanaptényezővel kiigazított adatok
szerint 10,7 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit.
Folytatódott a korábbi hónapokban tapasztalt növekedés – írja
a Központi Statisztikai Hivatal. Elemzők szerint a növekedés
2014-ben is kitart.
A 2013-as év során a kormány több rezsicsökkentő
intézkedést hajtott végre: három ütemben – januárban,
júliusban és novemberben – mérsékelte a gáz és az áram, a víz
és a csatorna, valamint a szemétszállítás díját. A Századvég
november végén készített közvéleménykutatásának tanúsága
6
7. szerint a kabinet rezsicsökkentő intézkedései javítottak a
lakosság többségének anyagi helyzetén az átlag alatti
jövedelemkategóriában is. Németh Szilárd, a Fidesz
rezsicsökkentésért felelős képviselője december elején
kijelentette, a cél az volt, hogy minden magyar család
megkaphassa az olcsóbb energiát.
Az Országgyűlés december 17-én elfogadta el a 2014-es
költségvetést. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter
szerint a jövő évi büdzsé az építkezés költségvetése lesz,
amelyben van lehetőség a növekedésre. Elmondta: az
intézkedések között szerepelnek olyan bérnövelő
intézkedések, amelyek az egészségügyi ágazatban, a szociális
ágazatban dolgozókat és a pedagógusokat fogják érinteni
2014-ben. Jövőre a nyugdíjak 2,4 százalékkal nőnek, ezzel a
kormány azt a vállalását teljesíti, hogy a nyugdíjak megőrzik a
reálértéküket – emelte ki. Közlése szerint arra törekedtek,
hogy a büdzsé egyszerre teremtse meg a pénzügyi stabilitást,
illetve érdemben csökkentse a háztartások, családok terheit.
Mind a két cél maradéktalanul teljesült, mert a családok terhei
a rezsicsökkentés következtében jelentősen mérséklődni
fognak 2014-ben, ennek az átvezetése megtörtént, a további
lépések előkészítése most zajlik – jelentette ki. Hozzátette, az
elfogadott családi adókedvezmény, a gyed extra bevezetése és
a diákhitel-kedvezmény miatt is csökkennek a családok terhei.
Az év jelentős fordulatának nevezte, hogy az ország
augusztusban előtörlesztette az IMF-hitelt, ezzel a kormány
gazdaságpolitikai értelemben is teljes mértékben önállóan
tudja meghozni a döntéseit. Emlékeztetett arra is, hogy 2013
júniusában Magyarország kikerült a túlzottdeficit-eljárás alól.
Összegezésként megállapíthatjuk, hogy Magyarország kikerült a nyugati pénzügyi
ellenőrzés alól, a kormány megtartotta a választók bizalmát, növekedési pályára került a
7
8. gazdasági élet. Nagyon fontos, hogy az áprilisi választáson megismétlődjön a korábbi
választás eredménye, hogy megszilárduljon a nemzeti érdek politikája a fosztogató rendszer
külföldi és belföldi erőivel szemben.
8