Arthur e. powell a mentális test és a mentális világ

1
Arthur E. Powell
A mentális test és a mentális világ
Számítógépes változat: dr. Fülöpné Veres Ágnes, Hochrein András 2004
MAGYAR TEOZÓFIAI TÁRSULAT, 2004.

2
I. fejezet
Általános leírás
Mielőtt az ember mentális testét, működését és az ember életében és fejlődésében játszó
szerepét részletesen leírnánk, hasznos lesz, ha röviden körvonalazzuk a területet, amit majd
tanulmányoznunk kell.
Először a mentális testet mint eszközt tekintjük, melyen át az Én mint konkrét intellektus
nyilvánul meg, amelyben az elme erői fejlődtek ki, beleértve az emlékezést és a képzeletet, és a mai
ember fejlődésének későbbi fokain a tudatnak mint határozott és elkülönült eszköze szolgál,
amelyben az ember teljesen függetlenül fizikai és asztrális testétől élhet és működhet.
A tanulónak mindenekelőtt azt kell világosan realizálnia, hogy az okkult pszichológiában az
ember mentális berendezése két határozott részre oszlik:
a) mentális test, amely azzal a sajátosságokkal foglalkozik, amit konkrét gondolatnak nevezünk,
azaz pl. egy bizonyos könyv, egy ház, a háromszög, stb.
b) a kauzális test, ami az elvekkel, elvont gondolatokkal foglalkozik: könyvek általában vagy
házakkal és az összes háromszögeknek közös elveivel. A mentális test ezek szerint alakkal
rendelkező gondolatokkal vagy gondolatformákkal foglalkozik, a kauzális test a forma nélküli
gondolatokkal. Nagyjából a matematika köréből vehetünk hasonlatot: a számtan (aritmetika)
bizonyos meghatározott számokkal foglalkozik, és az elme alsó vagy formai aspektusához tartozik;
az algebra (a felsőbb matematika), ami a jelekkel dolgozik, amelyek a számokat általánosságban
képviselik, az elme felső, alaktalan oldalához. A kifejezéseket: alaki és alaktalan, természetesen
csak relatív értelemben használjuk. Így a felhő vagy a láng, bár van alakjuk, relatíve mégis
alaktalannak mondjuk egy házhoz vagy fahasábhoz képest.
Ezután foglalkozni fogunk azzal a különös fél-intelligens és rendkívül aktív
életszubsztanciával, amit mentális elemi esszenciának ismerünk, és amelynek egy része az
embernek a gondolkodásában van segítségére. Azután a mentális test szerkezetére és összetételére
fogjuk figyelmünket irányítani, majd ezt követni fogja az emberi mentális test leírása a fejlődés
különböző fokain.
Tanulmányaink elsőrendű feladata lesz a Kama-manasz vizsgálata, az a társulás, illetve
keveredés a vágy és a gondolat között, melynek segítségével talán meg lehetne írni az emberiségnek
mint egésznek és minden egyéni embernek a történetét. Ez az egybeolvadás valóban annyira szoros,
hogy egyes filozófiai iskolák odáig mentek, hogy az ember asztrális és mentális testét mint egységet
tudati eszköznek tekintik, amint az emberiség nagy többsége számára gyakorlatilag valóban az is.
A gondolatnak kettős tevékenységét saját világában szintén le kell írni, nevezetesen a
gondolathullámok sugárzását és azoknak alakulását, amint sok esetben mint gondolatformák
vetődnek ki a térbe. A jelenségek e két osztályának azokat a hatásait, melyeket teremtőikre és más
emberekre idéznek elő, szintén vizsgáljuk, az utóbbinál a mentális gyógyítást röviden szintén
figyelembe vesszük.
Szükséges lesz figyelembe venni azt a hatást, amit a fizikai test és általában az egész fizikai
környezet hoz létre a mentális testre és működésére, viszont azt a hatást is tanulmányoznunk kell,
amit a mentális test fejt ki a fizikai testre és más fizikai tárgyakra.
Azután az asztrális testel is kell hasonló módon foglalkoznunk, nevezetesen hogyan
befolyásolja a mentális testet, és viszont, hogyan hat a mentális test az asztrálisra.
Majd magával a mentális testtel fogunk foglalkozni és kimutatjuk, hogyan működik, és hogyan
lehet képességeit kifejleszteni és gyakorolni akkor, ha a fizikai agyon keresztül tevékenykedik, és
akkor, ha önállóan, mint a z öntudat független eszköze működik.
Mindez természetesen a mentális test sokkal megfontoltabb gyakorlásához vezet bennünket: a
koncentrációhoz, a hatásos mentális életnek sine qua non-jához (elengedhetetlen feltételéhez),
azután a meditációhoz és végül a kontemplációhoz, ami a misztikus tudatossághoz vezet.

3
Röviden foglalkozunk a mentális testnek a fizikai test alvása alatti tapasztalatával is.
A fizikai és az asztrális halál utáni, azaz magán a mentális síkon való élet foglalja le ezután
figyelmünket. Ezt kissé hosszabban tárgyaljuk.
Majd önmagával a mentális világgal foglalkozunk, megvizsgáljuk az ottani élet természetét és
jelenségeinek általános jellegét. Ezek közé tartoznak a gondolat-központok és az Akasha krónika.
Újabb fejezetet szentelünk a mentális világ lakóinak, a mentális test halálának és a kauzális
világba való átmenetének.
Mindezek után külön fejezetben foglalkozunk a személyiséggel és az Egóval.
Végül az embernek igazi otthonából való újbéli leszállását és az alsóbb világokba való
újraszületését tárgyaljuk.
II. fejezet
A mentális elemi eszencia
Mielőtt a mentális testet eredményesen tanulmányoznánk, azzal kell tisztába jönnünk, és azt
kell leírnunk, mit értünk mentális elemi esszencia alatt.
A tanuló emlékezzen vissza arra, hogy az anyag elemi állapotának alakulása utána természet
síkjainak mindegyikében a Hármasság Harmadik Aspektusa (a keresztény terminológia szerint az
Életadó Szentlélek) leáradása a szűzi anyag tengerébe (Szűz Mária) és életereje folytán az atomi
anyagot új erőre és lehetőségekre ébreszti, aminek eredménye az alsíkok kialakulása lesz minden
nagy síkon.
Az így éltetett anyagba az Isteni Élet második kiáramlása száll alá; megint a keresztény
terminológiával élve, a Fiú. „Megtestesülvén a Szent Lélek és a Szűz Mária által.”
Az Isteni Életnek a kiáramlását különböző nevekkel illetjük leszállásának különböző fokain.
Mint egészet tekintve gyakran monádi esszenciáról beszélünk, de főként akkor, amidőn a különböző
síkoknak csupán atomi anyagába van öltözve, mivel akkor lett egészen készen, hogy fel lehessen
használni permanens atomok Monádokká való ellátására.
Ha nem atomi, vagyis molekuláris anyagot lelkesít, akkor elemi esszenciának nevezzük, amely
elnevezést a középkori akkoltistáktól kölcsönöztük: ők ezt a nevet annak az anyagnak
adományozták, amiből a természet-szellemének testei álltak, s ezért ezeket „Elementáloknak”
nevezték.
Ha lefelé menő útjában a mentális síknak három felső fokát látja el energiával, akkor az Első
Elemi Birodalomnak ismerjük.
Amint az egész Lánc Időszakot eltöltötte ebben a fejlődésben, leszáll a mentális világ négy alsó
fokára és itt a Második Elemi Birodalmat képviseli, ily néven ismerjük. Ismét egy lánc-időszak
tartamára és számára történik ez meg: itt szintén elemi esszenciának nevezik.
A következő Lánc-időszakot az asztrális síkon tölti el, ahol a Harmadik Elemi Birodalomnak
vagy asztrális elemi esszenciának nevezik.
(Egy Lánc-időszak, mint tudjuk, az az idő, amit az élethullám azalatt tölt el, amíg hétszer megy
át a Lánc hét bolygóján. Így 49 világ-periódus van minden Lánc-időszakban. Lásd Leadbeater:
Teozófiai kézikönyv c. művét.)
E három birodalom közül mindegyik a természet egyik birodalma, amint változik az élet
különböző formáinak megnyilvánulásaiban, mint az állat- és növényvilágban történik, amelyek
ismerősebbek számunkra. Azonfelül természetesen minden birodalomban megvan az esszenciának
a rendes hét teljesen meghatározott típusa vagy „sugara”, mindegyiknek a hét altípusával, amint azt
később látni fogjuk.
Fontos megértenünk, hogy az elemi esszencia úgy az asztrális mint a mentális síkokon teljesen
különbözik a síkoknak a puszta anyagától.

4
Másik fontos dolog, hogy az élet, ami úgy az asztrális mint a mentális anyagot lelkesíti, a
fejlődésnek a lefelé haladó ágán van, az ő számára a haladás tehát azt jelenti, hogy az anyagnak
mindig sűrűbb alakjaiba szálljon le, és ezen keresztül fejezze ki magát.
Az ember részére a fejlődés éppen ennek az ellenkezője. Ő már mélyre süllyedt az anyagba és
most már felfelé, az eredete felé törekszik. Ezért állandó érdekellentét van a benső ember és a
különböző eszközeinek anyagában lakozó élet között. Erről későbben, amint tárgyunkat kifejtettük,
még bővebben és világosabban lesz szó.
III. fejezet
Összetétel és szerkezet
A mentális test a mentális világ négy alsó osztályának részeiből épült fel, azaz abból a mentális
anyagból, amely az asztrális anyag alsó négy alosztályának felel meg és megfelel a fizikai sík
négyféle - szilárd, folyékony, légnemű és éteri - anyagának.
A rendes mentális anyagon kívül a mentális test, mentális elemi esszenciát is tartalmaz, azaz a
második elemi birodalom anyagát.
A mentális test alakja tojásdad, követve a kauzális test tojásdad alakját, amely jellegzetességei
közül az egyetlen, ami az alsó világokban megnyilvánulhat. A mentális test anyaga azonban
mégsem azonosítható teljesen a tojásalakkal. Az ovális közepén ott van a fizikai test, ami erősen
vonzza az asztrális anyagot; és viszont, az asztrális anyag erősen vonzza a mentálist.
Következésképpen úgy az asztrális mint a mentális test fizikai formán belül gyűlik össze. Ezért a
tisztánlátó számára a mentális test sűrű ködként jelenik meg a fizikai test alakjában, körülvéve a
sokkal finomabb ködből álló tojásalakkal.
Ez okból a felismerés a mentális világban is éppoly azonnali, mint a fizikaiban.
A mentális testnek az a része, amely túlterjed a fizikai test alakon, alkotja a mentális „aurát”.
Az asztrális és mentális testek terjedelme ugyanaz, mint a kauzális testté, pontosabban, mint
annak az alsóbb világokban lévő része. Így, ellentétben a fizikai testtel, amely nagyjából az
atlantiszi időkből egyazon terjedelmű, a mentális test, amint az ember fejlődik, szintén növekszik
terjedelmében.
A mentális test részecskéi szüntelen mozgásban vannak. Sőt mi több állandóan változnak, mert
a mentális test folyamatosan vonz magához anyagot a nagy tárházból, ami erősíti a benne már
meglévő kombinációkat.
Dacára a mentális részecskék egymás közötti intenzív gyors mozgásának, a mentális testnek
egyidejűleg laza szerkezete van. Bizonyos rovátkák vannak benne, melyek többé-kevésbé
szabálytalan szeletekre osztják fel, melyek mindegyike megfelel a fizikai agy bizonyos területeinek,
úgyhogy a gondolatnak mindegyik típusa a neki kiosztott részen keresztül fog működni. A mentális
test még annyira tökéletlenül van kifejlődve az átlagembernél, hogy a benne lévő számtalan
különleges terület közül sok még nem tevékeny, és ezekhez a területekhez tartozó gondolkozási
kísérleteknek körutat kell tenniük, bizonyos meg nem felelő vezetéken keresztül, melyek
történetesen már teljesen nyitva vannak. Az eredmény pedig az, hogy az ilyen tárgykörről szóló
gondolat ezeknek az embereknek a számára esetlen és értelmetlen lesz. Ezért van az, hogy bizonyos
embereknek „jó fejük” van a matematika iránt, másoknak pedig a legegyszerűbb matematikai
feladatot is képtelenek megoldani. Miért élvezik és értik némelyek a zenét ösztönösen, míg mások
nem tudnak egy hangot a másiktól megkülönböztetni. Erről később még részletesen szólunk.
Jó gondolatok a test finomabb anyagából hoznak létre rezgéseket, ez a finomabb anyag
fajsúlyánál fogva az ovális alak felső részére igyekszik kerülni, míg a rossz gondolatok, pl. az önzés
és fösvénység, mindig a durvább anyag rezgései, ami az ovális alak alsó részére törekszik.
Következésképpen az átlagember, aki elég gyakran engedi át magát a különféle fajta

5
gondolatoknak, rendszerint mentális testének alsó felét tágítja ki, és nagy vonásokban olyan tojás
alakot mutat, amelynek nagyobb fele alul van. Az az ember, aki nem adta át magát alacsony
gondolatoknak, de magasröptűnek szenteli magát, a mentális testének felsőbb részét képezte ki és
így megjelenése a keskenyebb végén álló tojást állítja elénk. Ezek az állapotok azonban csak
időlegesek, a törekvés a szimmetriára irányul.
Az ember mentális teste színeinek és barázdáltságának tanulmányozásából a tisztánlátó
megállapíthatja az illető embernek a jellemét és a jelen életében tett előmenetelét.
A mentális test alkotórészei többé-kevésbé kifinomultak, az ember által elért intellektuális
fejlődés szerint. Igen szép látvány, amint a finom részecskék sebesen mozognak és eleven csillogó
fénnyel teltek. Ez a szépség különösen ragyogóvá és vonzóvá válik amint az intellektus fejlett, és
csak tiszta, magasztos tárgykörökkel foglalkozik. Amint részletesebben még látni fogjuk, minden
gondolat rezgéseket kelt a mentális testben, ami a színeknek olyan játékává társul, amit a napsütötte
vízesésénél tapasztalhatunk.
Minden mentális testnek van egy molekulája vagy egysége, amit rendszerint mentális
egységnek neveznek, s ami a negyedik mentális alsíkhoz tartozik, és az emberrel marad összes
testesülésein keresztül. Amint majd látni fogjuk, a mentális test anyaga szétszóródik, majd ismét
összegyűlik az egymásután következő életekben, de a mentális egység, mint szilárd központ az
egész idő alatt megmarad.
A mentális egységet a mentális test szívének vagy központjának tekintjük, és az egység
különböző részeinek viszonylagos tevékenységétől függ nagy részben a mentális testnek mint
egésznek a megjelenése.
Ez a mentális egység természetesen az anyag két nagy sugara vagy típusa egyikéhez tartozik.
Meg kell jegyezni még, hogy az ember összes permanens atomjai és a mentális egység ugyanazon
típushoz vagy sugárhoz tartoznak.
Így a mentális egység megfelel a permanens atomnak, a kauzális, asztrális és étertestben.
A permanens atomoknak és a mentális egységnek az alkalmazása, illetve felhasználása az, hogy
mint vibráló erő megőrizze az eredményeit mindazon tapasztalatoknak, amelyben a vele társult
testek keresztülmentek.
Az elme különböző tevékenységei bizonyos osztályokra oszlanak és ezek a mentális egység
különböző részei által vannak kifejezve. A mentális egységek egyáltalán nem egyformák. Ezek
nagymértékben különböznek úgy tulajdonosuk típusa, mint fejlettségi foka szerint. Ha a mentális
egység anyaga nyugalomban maradna, a belőle sugárzó erő bizonyos számú tölcsért hozna létre a
mentális testben, hasonlót a filmvetítőből áradó fénysugárhoz, ami a vetítő nyílása és a vászon
között fénytölcsért alkot a levegőben.
Ebben az esetben a mentális test felületét lehetne filmvászonhoz hasonlítani, mivel a hatás csak
a felületen látható annak számára, aki a mentális testet kívülről szemléli, s így ha a mentális egység
nyugalomban lenne, a mentális test felületén bizonyos számú színes képet látnánk, azokat a
különböző típusú gondolatokat képviselvén, amelyek az illető személyével közösek, különböző
sötét foltokkal közöttük. De a mentális egység sebesen forog a tengelye körül, aminek
következménye az, hogy a mentális testben sávok láthatók, nem mindig tisztán határozhatók meg,
nem mindig egyformán szélesek, de mégis megkülönböztethetők s rendszerint ugyanabban a relatív
helyzetben levők.
A színekkel és jelentőségükkel az „Asztráltest” c. könyvben részletesen foglalkoztam, ezért
ezeket itt nem ismételjük.
Ahol törekvő gondolat van, ez állandóan kis ibolyaszín körökben jelentkezik a mentális test
oválisának tetején. Amint a jelölt közeledik az Ösvény kapujához, a kör terjedelmében és
ragyogásában megnövekszik és a Beavatottnál gyönyörűen izzó sapka az, az elképzelhető
leggyönyörűbb színben.
Lejjebb gyakran az odaadó gondolatok kék színű gyűrűje keletkezik, ami rendszerint keskeny,
kivéve azokat a keveseket, akiknek vallásossága valóban mély és őszinte.
Emellett lehet a szerető gondolatnak sokkal szélesebb övezete, ami a bíbor vagy a rózsaszín
különböző árnyalataiban juthat kifejezésre a vonzalom típusa szerint, ami felkeltette azt.

6
A vonzalom övezetéhez közel és rendszerint szoros összeköttetésben vele, narancsszín szalagot
találunk, ami a büszke és becsvágyó gondolatokat fejezi ki.
Benső vonatkozásban a becsvággyal, következik a sárga intellektuális öv, ami két sávra oszlik,
jelezvén a gondolat filozofikus vagy tudományos típusát. E sárga színnek a helye sokat változik a
különböző embereknél: néha az ovális egész felső részét kitölti, túlemelkedvén a vonzalmi és
devocionális övezeten. Ilyen esetekben a büszkeség általában túlzott.
Az első leírt csoport alatt az ovális közepét foglalva el, látható a konkrét alakoknak a széles
sávja – ez a része a mentális testnek, ahonnan minden rendes gondolatforma ered. (Ezeket a
gondolatformákat a VIII. fejezetben fogjuk leírni.)
Itt az uralkodó szín a zöld, gyakran barnával vagy sárgával árnyékoltan, az illető személy
hajlama (kedélye) szerint.
Nincs még egy része a mentális testnek, ami változatosabb lenne, mint ez. Sok ember mentális
testét teletömte egy csomó konkrét képpel, másoknál viszont csak igen kevés van ilyen.
Némelyeknél ezek tisztán és jól elhatároltak, másoknál halványak és homályosak a végletekig.
Némelyeknél rendezettek, osztályozottak, rendezetlenek, reménytelen összevisszaságban lévők.
Az ovális alsó részén a különféle fajta nem kívánatos gondolatok sávja jelentkezik. Az önzés
piszkos színű sávja gyakran betölti az alsó harmadot, sőt még a felét is, és e felett van egy gyűrű,
ami a gyűlöletet, ravaszságot vagy félelmet ábrázolja. Természetesen, amint az ember fejlődik ez az
alsó rész eltűnik, a felső rész fokozatosan kiterjed, amíg az egész testet be nem tölti.
Az általános szabály az, hogy minél erősebb a gondolat, annál terjedelmesebb a rezgés, minél
spirituálisabb a gondolat, annál gyorsabb a rezgés. A gondolat erőssége a ragyogást, a spiritualitása
a szín finomságát hozza létre.
IV. fejezet
Tevékenységek
A mentális test az az eszköz, amelyen keresztül az Én, mint konkrét intellektus megnyilvánul és
magát kifejezi.
Az elme az Én megismerő aspektusának visszatükröződése, az Énnek mint a megismerőnek: az
elme a mentális testben működő Én.
Az emberek többsége nem tudja elválasztani az embert az elmétől, következésképpen számukra
az Én, amit keresnek, az elme.
Ez az inkább természetes, ha nem is elkerülhetetlen, mivel a fejlődés jelenlegi fokán az ötödik
faj emberei különösen a mentális test kifejlesztésén munkálkodnak.
A múltban a fizikai test lett életre keltve, mint az öntudat egyik eszköze; az asztrális testet is
legalább részben a legtöbb ember életre kelti; a mentális test életre keltése az a munka, amellyel az
emberiségnek most különlegesen el kell foglalva lennie.
Az asztrális test kifejlesztése az érzelmek kifejezése a negyedik vagy atlantiszi fajnak volt a
feladata, amint az ötödik gyökérfaj negyedik alfajának, a keltának is a különleges munkája.
Mint fentebb mondottuk az ötödik fajnak – s ez úgy az ötödik gyökérfajra, mint az ötödik
alfajra is vonatkozik – azt a tulajdonságot kell kifejleszteni, ami a manas, illetve az elme; azt a
fajtájú intellektust, ami észreveszi a dolgok közötti különbségeket.
A jelenlegi fél-fejlettségi fokon a legtöbb ember a saját nézőpontjából tekint a
különbözőségekre, nem annyira, hogy megértse azokat, hanem hogy ellenálljon, sőt hevesen
szembeszegüljön velük. Hogyha a képesség teljesen kifejlődik, a különbözőségeket nyugodtan
fogják észlelni, pusztán azért, hogy megértsék azokat és megítéljék, melyik a legjobb.
Tovább mehetünk, és mondhatjuk, hogy az ötödik alfaj fejlődésének jelenlegi fokán mások
gyengesége csak kizsákmányolási terület, leigázásra, eltaposásra szolgál, azért, hogy felemelkedjék

7
rajtuk, megsegítésük helyett. Mégis, bármilyen kellemetlen jelenség ez a mentális fejlődés korai
fokokon, igen lényeges, mert valódi kritikus szellem abszolút szükséges az igazi haladáshoz.
A hatodik gyökérfaj éppúgy, mint az ötödik gyökérfaj hatodik alfaja, főként a spiritualitás
kifejlesztésével lesz elfoglalva, a szintézis, együttérzés és segítésre való készség lesznek erősen
kiütköző jellegzetességei.
Az elme és az értelem fejlődési foka az emberi fajban jelenleg még további magyarázatra
szorul. A jelenlegi negyedik Fejlődési Kör elsősorban a vágy, illetve az érzelmek kifejlesztését
szándékozza; az ötödik Kör pedig az intellektus kifejlesztését. A „Láng Urai” ösztönzésének
köszönhető azonban, hogy az intellektus már meglehetősen kifejlődött, egy egész Körrel a rendes
terv előtt. Egyúttal azonban meg kell értenünk, hogy az intellektus, amire az ember manapság oly
büszke, végtelenül kicsi, összehasonlítva azzal, amivel az átlagember rendelkezik majd a
következő, Ötödik Kör csúcspontján.
A „Láng Urai” Vénusz bolygóról jöttek a Földre a harmadik gyökérfaj idején és azonnal részt
vettek fejlődésünkben. Vezetőjüket a hindu könyvek Sanat Kumarának nevezik, vele együtt jött
három hadsegéde és még kb. 25 Beavatott segéderő. Körülbelül 100 közönséges vénuszlakó is jött
velük s ezek elvegyültek a Föld emberiségével.
Ezek azok a Nagyok, akikről a Teozófiai Tanítás azt mondja, hogy az értelemnélküliekbe
beoltották a szikrát és felébresztették bennük az intellektust.
E szükséges kitérő után tárgyunkhoz visszatérve jegyezzük meg, hogy bár az analízis és
tanulmány céljaira el kell különíteni az embert az általa használt eszközöktől, az Én az egy,
akármilyen változatosak is a formák, amelyekben megnyilvánul. Az öntudat egység és a
felosztások, amelyeket teszünk, vagy a tanulmány céljaira szolgálnak vagy csak illúziók, melyek
annak tulajdoníthatók, hogy felfogó erőnk korlátozott ama szervek következtében, amelyeken
keresztül az alsó világokban működik.
Az Én-nek három aspektusa van: megismerő, akarati és energizáló. Ezekből keletkeznek a
különféle gondolatok, vágyak és cselekedetek. Mégis az egész Én gondolkodik és cselekszik. A
ténykedések nincsenek teljesen elkülönítve, ha megismer, egyúttal cselekszik és akar is; ha
cselekszik, egyúttal megismer. Egyik ténykedés az uralkodó és néha oly mértékben, mintha
elfojtaná a többit; de még a megismerés legerősebb összpontosításában is – ami a három közül a
legjobban elkülönült – mindig jelen van egy rejtett energizáló és egy rejtett akarati jelleg, a jelenléte
gondos analízissel érzékelhető.
A keleti jóga álláspontja szerint az „elme” egyszerűen az egyéniesült öntudat – ennek az
öntudatnak az egésze, beleértve a tevékenységet. A jóga az öntudat folyamatait a következőkben
írja le:
1) a tárgyak észrevétele, az intelligencia aspektus a mentális sík uralkodó vonása,
2) a tárgyak megszerzésére irányuló vágy, a vágy aspektusa, az asztrális sík uralkodó vonása,
3) a tárgyak megszerzésére irányuló igyekezet, a tevékenységi aspektus, a fizikai sík uralkodó
jellege.
A buddhi síkon a megismerés, mint tiszta értelem uralkodik. Ezeknek az aspektusoknak mindegyike
egyszerre jelen van, de egyszer az egyik van túlsúlyban, máskor a másik.
Visszatérve az elme részletesebb vizsgálatára, megtudjuk, hogy az elvont gondolkodás az Én-nek
az a ténykedése, midőn a felső mentális vagy kauzális testen át fejezi ki magát, a konkrét
gondolkodást pedig a mentális testben az alsó mentális testen keresztül működő Én hozza létre.
Az emlékezés és a képzelet szintén a mentális testben kezdődik. Az emlékezés csírája a
tamaszban, az anyag tehetetlenségében (inerciájában) van, mely az egyszer megindult rezgések
ismétlésére való hajlamosság.
Így a mentális test az Egónak az igazi gondolkodónak, aki maga a kauzális testben székel, az
eszköze. Azonban, míg a mentális test végül az alsó mentális síkon való tudat eszközének van
elgondolva, az asztrális síkon az asztrális és fizikai testen keresztül működik az összes
megnyilvánulásaiban, amit rendszerint „elmének” neveznek rendes éber tudatában.
Részleteiben a folyamat a következő: a Konkrét gondolkodás aktusa rezgésbe hozza a mentális
test anyagát. Ez a rezgés egy oktávval lejjebb kerül a gondolkodó asztrális testének sűrűbb

8
anyagához, innen az agy éteri részeit érinti és ezen át végül a sűrű fizikai testnek sűrű szürke
agysejtjei lesznek tevékenységre késztetve. Így, mielőtt a gondolatot aktív tudattá lehet változtatni a
fizikai agyon, mindezeket a folyamatos lépéseket meg kell tenni.
A szimpatikus idegrendszer leginkább az asztrális testtel van összeköttetésben, míg a
cerenrospinális rendszer inkább a mentális testen működő Ego befolyása alatt áll.
A fenti folyamatot kissé jobban megvizsgáljuk. A fizikai agy mindegyik részecskéjének
megvan a maga asztrális mása és ennek megfelelően a mentális mása is. Ha tehát vizsgálatunk célja
érdekében feltesszük, hogy a fizikai agy egésze úgy lenne kiterítve, mint egyetlen vastag rész, azt is
feltehetjük, hogy a megfelelő asztrális és mentális anyag is hasonló módon rétegekben ki lesz
terítve, az asztrális egy kicsit a fizikai fölött, a mentális kissé az asztrális fölött.
Így három különböző sűrűségű réteget kapunk, mindegyik megfelel a másiknak, de
semmiképpen sem egyesülnek, kivéve, hogy itt-ott közlekedő huzalok vannak a fizikai és asztrális
részecskék, valamint az asztrális és mentális részecskék között. Ez jól állítja elénk az átlagember
agyában lévő állapotokat.
Tehát ha ilyen ember le akar küldeni egy gondolatot a mentális fokról a fizikaira, a gondolat –
mivel sok csatorna még nincs nyitva – a saját útjain haladhat csak mintegy mellékúton haladva az
agy mentális anyagán át, míg megtalálja az utat lefelé, esetleg olyan vezetéken át haladva, ami
egyáltalán nem felel meg neki. Azután ha a fizikai fokot eléri, megint kerülő úton kell mozognia a
fizikai agyban, mielőtt elérné azokat a fizikai részeket, amelyek azt kifejezni képesek.
Nyilvánvaló, hogy ilyen módszer kényelmetlen és ügyetlen. Így megérthetjük, hogy egyes
személyeknek nincs érzékük a matematika, zene vagy festészet stb. iránt. Ennek oka az, hogy az
agynak abban a részében, amely ennek a bizonyos képességnek vagy tárgykörnek van szentelve, az
összekötetések még nem nyíltak meg.
Az Adeptusban, a tökéletes emberben, minden résznek megvan a maga huzala, illetve
csövecskéje, és ehhez képest az agy minden részében teljes az összeköttetés.
Ennélfogva minden gondolatnak megvan a maga megfelelő csatornája, amelyen keresztül
leszállhat a fizikai agynak neki megfelelő részéhez.
Ha nagy vonásokban elemezzük az öntudat folyamatát a nem-éntől az Én-ig, először a fizikai
testre kívülről ható érintést figyelhetjük meg, ezt az érintést az asztrális test érzékeléssé alakítja át,
az érzékelés a mentális test által felfogássá változik, ez eszmévé lesz feldolgozva, így őrizvén meg
azt az ideális alakot, ami anyag lesz minden jövőbeli gondolat lehetőségének.
A nem-énnel való minden érintkezés módosítja a mentális testet, és újra elrendezi anyagának
részeit, mint a külső tárgy képzetét, illetve képét.
A gondolkodás az alaki oldalon e képek közötti viszony elrendezése; az élet oldalon magában a
megismerésben lévő megfelelő módosításokat tartalmazza.
A megismerőnek különleges munkája a képek közötti viszonyok elrendezésének alakítása a
mentális testben, az a többlet, amit tesz, midőn a képeket gondolatokká változtatja.
Ha a gondolkodó újra és újra alakítja a képeket és hozzáadja az idő-elemet, akkor lesz
emlékezés és előérzés.
Az így működő tudat azonkívül fölülről is meg van világítva eszmékkel, melyek nem a fizikai
világ által szolgáltatott anyagból készülnek, hanem közvetlenül az Egyetemes Elme által
sugároztattak beléje.
Ha az ember gondolkodik, okoskodik, valamit hozzátesz a sajátjából a kívülről kapott
információkhoz. Amint elméje működik a neki szolgáltatott anyagon, összekapcsolja az
érzékeléseket, a szenzációk különböző hullámait eggyé vegyíti, egy képpé egyesíti. Ez a
szintetizálás valóban különleges munkája a megismerőnek, ez az elme sajátossága.
A mentális testnek ez a ténykedése hat az asztrális testre és ez ismét az éteri és sűrű testekre, és
az érzékelő test ideganyaga a beléje küldött impulzusok alatt rezeg.
Fentebb említettük, hogy az elme sajátos működéséhez tartozik az öntudat tárgyai közötti
vonatkozások elrendezése. Ez a mondat az elme összes folyamatait fedi. Ezért a hinduk az elméről
mint hatodik érzékről beszélnek, mivel az érzékeléseket, amelyek az öt érzéken át érkeznek,

9
magába foglalja és egyetlen felfogássá vegyíti, és egy eszmét alkot belőlük. Az elméről mint az
érzékek „rajah”-járól (királyáról) is beszélnek.
Az elme olyan, mint a prizma, amely összegyűjti az észleleteket öt különböző sugáron, az
érzékszerveken át; a megismerés ötféle módját, a Jnanendriyákat, és egy sugárrá egyesíti azokat.
Ha tehát figyelembe vesszük a tevékenység öt szervét a Karmendriyákat és az öt érzékelő
szervet, a Jnanendriyákat, az elme lesz a tizenegyedik érzék. Ezért beszél a Bhagavad Gita „tíz
érzék és egy”-ről. (XIII.5.)
Ha az elméről nem mint hatodik vagy tizenegyedik érzékről beszélünk, hanem mint a mentális
testnek magának az érzékeiről, azt tapasztaljuk, hogy ezek nagyon különböznek a fizikai test
érzékeitől. A mentális test a mentális világ dolgaival jut érintkezésbe, mintegy közvetlenül és annak
egész felületével és mindennel, ami benyomást gyakorol rá, egyszerre tudatos lesz. Így a mentális
testnek nincsenek külön szervei a látásra, hallásra, tapintásra, ízlelésre és szaglásra, az „érzékek”
szó valójában helytelen elnevezés, helyesebb és pontosabb, ha mentális „érzék”-ről beszélünk
csupán.
Mindezekből tehát világos, hogy mivel közvetlenül gondolatátvitel útján lehet közlekedni, sőt a
gondolatoknak szavakba formálása nélkül, a nyelvi korlát a mentális világban nem létezik többé,
amint az asztrális világban még vannak.
Úgyhogy a teljes gondolat, mint színes és zenélő festmény lesz átruházva, nem mint a fizikai
síkon történik, hogy egyes töredékei mutatkoznak a szavaknak nevezett jelképek által.
Vannak ősrégi könyvek, melyeket a nagy Beavatottak szín-nyelven, az istenek nyelvén írtak.
Ezt a nyelvet sok tanítvány ismeri is.
Ez nem azt jelenti, hogy az elme színekben, hangokban vagy alakokban gondolkodik, egy
gondolatot gondol el, ami összetett rezgés a mentális anyagban és az a gondolat mindazokon a
módokon fejezi ki magát, amely által a rezgések felszerelik. Ennélfogva a mentális testben az ember
szabad a különálló érzékszervek elhatároltságaitól és minden pontban fogékony minden rezgés
iránt, ami a fizikai világban mint társaitól különálló és különböző jelentkezik.
A mindennapi ember mentális teste manapság viszonylag sokkal kevésbé fejlett, mint az
asztrális és fizikai teste. A közönséges ember a fejlődés jelenlegi fokán az agy öntudattal azonosítja
magát, azzal az öntudattal, ami a cerebrospinális rendszerben működik. Itt érzi magát csak
határozottan és következetesen mint „Én” a fizikai síkon, nevezetesen éber állapotban.
Mégis leginkább ami a cerebrospinális rendszert illeti, a hétköznapi ember öntudata az asztrális
síkról működik, az érzékek birodalmából.
1) Mint eszköz szolgáljon az Én számára a konkrét gondolkozás céljaira.
2) Az ilyen konkrét gondolatokat kifejezze a fizikai testnek keresztül, átmunkálkodva az asztrális
testen az éteri agyon és a cerebrospinális rendszeren.
3) Kifejlessze az emlékezet és a képzelet erőit.
4) Amint a fejlődés előrehalad az öntudat külön eszközéül szolgáljon a mentális síkon.
5) Feldolgozni mindegyik földi életben összegyűjtött tapasztalatok eredményeit, és ezek lényegét
átadni az egónak, a kauzális testben lakó igazi embernek.
Itt jegyezzük meg, hogy az állatvilág is rendelkezik bizonyos mértékben mentális anyaggal. A
magasabbrendű háziállatok legalábbis kétségtelenül gyakorolják az értelmi erőt, bár természetesen a
terület, ahol értelmük működhet, csak nagyon szűk és korlátozott és maga a képesség is sokkal
kevésbé erőteljes, mint az emberi lények esetében.
A közönséges állatoknál a mentális sík legalsó alsíkjának anyaga kerül használatra, de a fejlett
háziállatoknál a négy alsó fokozat legmagasabb fokozata lehet bizonyos mértékben hasznosítva.

10
V. fejezet
Tipikus példák
A primitív ember mentális testének színei ugyanazok, mint az asztrális testéé, így nyugalmi
állapotban teljesen egyezik azzal. A spirituális és intellektuális embernél nem ez a helyzet.
Ha a primitív ember mentális testét részleteiben vizsgáljuk, a tetején tompa sárga színt
észlelünk, ami bizonyos intellektusra mutat, bár a szín piszkos volta azt mutatja, hogy azt kizárólag
önző célokra használja.
A szürkés-kékkel jelzett odaadásnak fétis imádatnak kell lennie, nagyrészt félelemmel vegyítve
önérdektől ösztönözve. A piszkos rózsaszín bizonyos vonzalom kezdetét jelzi, de ez is főként
önzéssel van teli.
Tompa narancsszín sáv egészen alacsony fokú büszkeséget jelez. Nagy skarlátszín folt erős
hajlamot fejez ki a haragra, ami legkisebb ingerlésre is kitör.
Széles piszkos-zöld sáv, ami elfoglalja a test nagy részét, csalást, ravaszságot és hamisságot
jelez, a ravaszságot barnás színárnyalat jelzi. Az aura alján egyfajta sárgásszínű üledék van, ami az
általános önzést jelzi és minden kívánatos tulajdonság távollétét.
A fejletlen emberben a mentális test csak kismértékben tartalmaz mentális anyagot, ezt is
szervezetlenül, és főként a legalsóbb alsíkról valót. Majdnem teljesen az alsó testek befolyásolják,
különösen az asztrális test érzelmi viharainak rezgései. Egyébként majdnem nyugodtan van és még
az asztrális befolyások alatt is tunya. Belülről semmi végleges tevékenység sem ered, a külső
világból eredő ütések szükségesek ahhoz, hogy határozott visszahatásokat keltsen benne.
Ezért minél hevesebbek a csapások, annál jobb ez az ember haladására. Kicsapongó élvezetek,
bosszúság, fájdalom, rettegés és egyéb szenvedélyek forgószeleket okoznak az asztrális testben,
mozgatják az asztrális testet, ami azután a sajátjából ad valamit a kívülről jövő benyomásokhoz.
Az átlagember csak a hetedik, a legalsóbb mentális alsík anyagát használja, mivel ez van a
legközelebb az asztrális síkhoz. Az ilyen ember gondolatait az érzelmi (asztrális) világ
visszatükröződései színezik. Nagyon kevesen tudják még most a hatodik alsík anyagát használni,
magasabbrendű tudományos emberek bizonyára nagymértékben használják, de szerencsétlenül ezek
is gyakran összekeverik a legalsóbb alsík anyagával és ezért féltékenyek mások felfedezéseivel és
találmányaival szemben. Az ötödik alsík anyaga már sokkal inkább mentes az asztrális
belekeveredése lehetőségeitől. A negyedik alsík, mivel közel van a kauzális testhez, már távol van
az asztrális rezgések belekeveredésének lehetőségeitől.
C. W. Leadbeater „Látható és láthatatlan ember” c. művében színes táblázaton láthatjuk a
különböző fejlődési fokozatú emberek mentális testét. Az átlagembernél már arányosabb az értelem
sárga, a szeretet rózsaszínű és az odaadás kék színe, és a színek is sokkal tisztábbak.
Bár a büszkeség mértéke még igen magas és már magasabb fokú; az ember a jó tulajdonságaira
büszke és nem pusztán fizikai erejére vagy kegyetlen voltára.
Az elég nagy terjedelmű skarlát szín, haragra való hajlamosságot mutat, a zöld már határozottan
jobb, ami inkább sokoldalúságra és alkalmazkodó képességre utal, mint csalásra és ravaszságra.
A primitív embernél a zöld szín lent volt az aurában a skarlát alatt, mivel az általuk képviselt
tulajdonságok kifejezésére durvább fajtájú anyagra van szükség, mint a harag skarlátszíne.
Az átlagembernél a zöld a vörös felett van, jelezve, hogy a szükséges anyag kevésbé durva,
mint a harag skarlátjához igényelt. Ilyenképpen javulás állt be a mentális test anyagának általános
minőségében.
Bár az önzés barna színéből még jókora darab van jelen az aurában, annak árnyalata kissé
melegebb és kevésbé zord, mint a primitív ember esetében.
Amint a fizikai és asztrális testnél, úgy a mentális testnél is a gyakorlás megnövel, a nem-használat
elsorvaszt, és végül megsemmisít. Minden, a mentális testben felkeltett rezgés változást
idéz elő állagában, kidobván azt az anyagot, a körülötte lévő úgyszólván kimeríthetetlen tartalékból.
A fejlett ember mentális testében büszkeség, gőg, harag és önzés színei teljesen eltűntek; a
megmaradt színek úgy kiterjedtek, hogy egész aurát kitöltik, s így egész más benyomást adnak

11
arról. Mivel minden önző gondolat eltűnt onnan sokkal finomultabb és gyengédebb. Ráadásul az
aura tetején tiszta ibolyaszín folt jelenik meg aranycsillagokkal teleszórva, ami az új és magasrendű
tulajdonságok megszerzését jelzi – a szellemi törekvéseket.
A fentről áramló erő, ami a fejlett ember kauzális testén átsugárzik, mentális testén át is
működik, bár valamivel kevésbé erőteljes.
A mentális test ilyen állapotában most már majdnem másolata a kauzális testnek, amint az
alsóbb fokon az asztrális test másolata a mentálisnak.
A fejlett ember mentális teste ekként a kauzális visszatükröződésévé válik, mivel az ember
megtanulta, hogy kizárólag a magasabb Én sugalmazásait kövesse, és értelmét egyedül ez vezesse.
Valóban a szín, ami bizonyos tulajdonságot képvisel a kauzális testben, nemcsak a mentális testben
fejezi ki magát, hanem még az asztrálisban is; de a színárnyalat az alsóbb síkokon kevésbé
kifinomult ragyogó és éteri, mint a kauzálisban.
A spirituálisan fejlett emberben a mentális anyag minden durvább kombinációja eltűnt már,
úgyhogy az alsóbb négy síknak is csak a kifinomultabb változatait tartalmazza, s ezeknél is a
negyedik és az ötödik alsík anyaga nagymértékben uralkodik a hatodik és a hetedik alsík anyaga
fölött. Így a mentális test az intellektus minden magasabb működésére fogékony, a magasabb
művészetekkel való érintkezésre és a magasabb rendű érzelmek izgalmaira. Ilyen mentális test
gyorsabban képes reprodukálni a kauzális testben lévő valódi embertől, a Gondolkodótól jövő
minden ösztönzést, ami kifejezésre jöhet az alsó mentális anyagban.
A spirituális embernek úgy az asztrális mint a mentális testében állandóan négy vagy öt
magasrendű érzelmet kell kimutatnia: szeretetet, odaadást, együttérzést és intellektuális törekvést.
Az Arhát, aki már elérte a negyedik beavatást, mentális testének (és aszrális testének is) kevés
saját jellemző tulajdonsága van, de ezek kauzális testének ábrázolásai a megfelelő alsóbb oktávon.
Valami bájosan ragyogó, opalizáló gyöngyházszínű ragyogásuk van, amit egyáltalán nem lehet
leírni, vagy képben ábrázolni.
A gyakorlati, prózai ember mentális testében a sárga az uralkodó szín, és a különböző színű
sávok szabályosak és rendezettek. Kevesebb érzelme és képzelőereje van, mint az intuicionális
embernek, s ezért bizonyos esetekben kevesebb erő és lelkesedés mutatkozik benne, de másfelől
kevesebb alkalma van, hogy hibákat kövessen el, és amit tesz, általában jól és gondosan teszi.
Meg kell jegyeznünk, hogy az elme tudományos és rendszerező szokása, az asztrális test
színeinek elrendezésére határozott befolyással van, ezek is hajlamosak sávokba rendeződni és az
egymásközti határvonalak határozottabbak lesznek.
Az intuicionális ember mentális testében sokkal több kék van, de a színek általában
bizonytalanok, halványak és az egész test rosszul szabályozott. Az ilyen ember többet szenved, mint
a megállapodottabb típusú, de épen a szenvedések által képes gyorsabb előrehaladásra.
A tökéletes emberben természetesen mind a kettőnek megvan a maga helye: a tüzes lelkesedés
és az állhatatosság és elrendezettség.
A fent felsorolt tulajdonságokon kívül, melyek mint színek vannak kifejezve a mentális testben,
vannak még egyéb tulajdonságok is – mint a bátorság, méltóság, vidámság, hűség stb. – melyek
inkább a formákkal mint a színekkel vannak képviselve. Ezek a mentális test szerkezetének
különbözőségével vagy felületének változása által vannak jelezve.
A fent leírt színes gyűrűkben vagy övezetekben belül többé vagy kevésbé feltűnő barázdákat
lehet látni, és az embernek sokféle tulajdonságát lehet megítélni a barázdák megvizsgálása által.
Az erős akarat például az egész mentális testet határozottabb színvonalra hozza. A rovátkák és
sugárzások szilárdak, tömörek, világosan megkülönböztethetők, míg a gyenge és ingadozó
személynél a vonalaknak ez a tömörsége és ereje teljesen hiányzik: az egyes tulajdonságokat
elkülönítő vonalak határozatlanok, a barázdák és sugárzások keskenyek, gyengék és hullámzóak.
A bátorságot tömör és erősen elhatárolt vonalak mutatják, különösen a narancsszín sávban, ami
a büszkeséggel van összefüggésben és a nyugodt, határozott világítása a színeknek, a
magasabbrendű tulajdonságot jelzi.
Ha az illető személyen félelem vesz erőt, mindezek a színek tompák és élénk szürke
ködszerűség borítja el, a barázdák eltűnnek a rezgő tömegben.

12
A méltóságteljesség a mentális testnek ugyanabban a részében jut kifejezésre mint a bátorság,
de nyugodt határozottsággal és magabiztossággal, ami egészen különbözik a bátorság vonalaitól.
A megbízhatóság és pontosság a barázdák rendezettségében nyilvánul meg nagyon tisztán, a
mentális testnek abban a részében, amely a konkrét formáknak van fenntartva.
A hűség (lojalitás) úgy a vonzalom, mint az odaadás elmélyülésében mutatkozik és az aura eme
részében annak a személynek az állandó megformálásában, aki iránt az illető hűséget (lojalitást)
érez.
Az öröm úgy az asztrális, mint a mentális test általános felderülésében és ragyogásában
mutatkozik és a test felületének különleges határozottságában.
Az általános jókedv buborékok formájában mutatkozik és kellemes, derültségben, amit jól esik
szemlélni.
A meglepetés pedig a mentális test éles összehúzódásában nyilvánul meg, társulva a vonzalom
sávjának felizzásával, ha a megbeszélés kellemes; ha pedig kellemetlen, az aura alsó részén
elhelyezkedő szürkés és barnás színek változnak meg. Ez az összehúzódás rendszerint úgy az
asztrális, mint a mentális testekben jelentkezik, és gyakran okoz rendkívül kellemetlen érzéseket,
melyek néha megtámadják a plexus solarist, néha pedig a szív központot, amely esetekben erős
szívdobogás lép fel, sőt ritka esetben halál is beállhat.
A tisztelet érzése hasonló a csodálkozáshoz, kivéve, hogy a mentális test devocionális részében
okoz mélyreható változást, ami e hatás alatt megduzzad, és a barázdák erősebben kitűnnek.
A misztikus gondolatok és a pszichikus képességek jelenlétét oly színek jelzik, amelyeknek
nincs megfelelőjük a fizikai síkon.
Ha az ember mentális testének valamely részét használja, és gondolatát egy vagy több az előbb
említett vezetékre irányítja, a mentális test erre az időre nemcsak gyorsabban rezeg, és ezáltal
színben ragyogóbb lesz, hanem annak az a része, ami ennek a gondolatnak megfelel, rendszerint
időlegesen kiduzzad s ekként erre az időre megzavarja a tojásalak szimmetriáját.
Sok embernél ez a kidudorodás állandó, és ez mindig azt jelenti, hogy az ilyen típusú gondolat
összege állandóan növekszik. Például ha valaki belekezd valami tudományos tanulmányba, s ezért
gondolatait hirtelen ebbe az irányba változtatja meg, sokkal inkább mint azelőtt, az első hatás olyan
kitörés lesz, mint előbb említettük. De ha gondolatainak összegét továbbra is a tudományos tárgyon
tartja összpontosítva ugyanolyan mértékben, mint amit most már magáévá tett, a kitörés
fokozatosan visszasüllyed az ovális általános határvonalai mögé, de a színövezet szélesebb lesz,
mint azelőtt.
Ha azonban az illető ember érdeklődése a tudományos dolgok iránt erőben állandóan
növekszik, akkor a kitörés megmarad akkor is, ha a sáv szélesedett.
Ilyenképpen a mentális test sérelmére lehet a túlzott szakszerűség, mert ez féloldalú fejlődéshez
vezet. Bizonyos részeiben túlfejletté válik, más részeiben, melyek talán egyformán fontosak,
aránylagosan fejletlen. Harmonikus és arányos általános fejlődés az, amire törekedni kell, s ennek
érdekében nyugodt önelemzésre van szükség és az eszközök meghatározott célok felé való
irányítására.
Említettük már, hogy a mentális test anyaga szüntelenül mozog. Ugyanez történik
természetesen az asztrális testben is.
A mentális test zavarai hasonlóak az asztrális testéhez és ugyanolyan baljóslatúak hatásukban.
Így ha valaki megengedi, hogy valami probléma erősen zavarja, és elméjében állandóan ezen
töpreng anélkül, hogy valami megoldásra jutna, bizonyos fajta vihart idéz elő a mentális testében.
Talán még jobban úgy fejezhetnénk ki, hogy érzékeny hely keletkezik a mentális testben, hasonlóan
a dörzsölés által előidézett irritációhoz.
Ha az ember megengedi, hogy gondolata egy bizonyos tárgykörön megakadjon, pangás fog
mutatkozni a tárgykörnek megfelelő anyagban. Ily módon, ha megengedi, hogy gondolata ezen a
tárgykörön megállapodjék és megszilárduljon, az anyagban tolulás keletkezik, ami mint előítélet
mutatkozik meg. Kis örvény alakul, melyben a mentális anyag körbe-körbe forog, míg végül
megalvad, és végül úgy néz ki, mint valami szemölcs. Míg ez a szemölcs el nem kopik, vagy ki nem
irtják, az ember nem képes mentális testének ezt a különleges részét használni, és képtelen

13
értelmesen gondolkodni erről a tárgykörről. A csúnyán megvastagodott tömeg elzár minden szabad
mozgást úgy befelé, mint kifelé; egyrészt megakadályozza az embert a pontos meglátásban és
bármilyen megbízható új benyomás elfogadásában a kérdéses dologban, és másfelől bárminő erre
vonatkozó világos gondolat kibocsátásban is.
Ezek a beteg helyek a mentális testben sajnos a fertőzés központjai is; a tisztánlátás azért
megnövekszik és szétszóródik. A mentális test egyik részében beállott pangás eszerint könnyen más
részek pangásához is vezet. Így ha valakinek előítélete van egy dologgal szemben, valószínűleg más
dolgokkal szemben is előítélet fog nála kifejlődni, mert a mentális anyag egészséges áramlását
megakadályozták és az igazságtalanság magatartása alakult ki az illetőnél.
A vallásos előítélet a leggyakoribb és legkomolyabb minden között és tökéletesen meggátol
minden ésszerű gondolkodást a dologra vonatkozólag. Az emberek nagy száma mentális testének ez
a része, melynek vallásos dolgokkal kell elfoglalva lennie, tétlen, megcsontosodott, tele van kiálló
szemölcsökkel, úgyhogy még a legkezdetlegesebb felfogása is annak, ami a vallás valójában,
végképp lehetetlen lesz ezek számára, hacsak erőszakos változás nem következik be.
Befejezésül elmondhatjuk, hogy a fejlettebb fajok legjobbjainak fizikai teste ma már teljesen
fejlett és jól ellenőrzött, asztrális testük is teljesen fejlett, de még nincs minden tekintetben
ellenőrzés alatt, a mentális test fejlődés alatt van, de növekedése még messze van a teljességtől.
Még hosszú utat kell megtenni, míg ez a három test végképpen a lélek uralma alá kerül. Ha ez
megtörténik, az alsó én bele fog olvadni a magasabb Én-be, és az Ego fog uralkodni az emberen.
Ilyen emberben nem lesz összeütközés a különböző testek között, bár ő maga még nem tökéletes,
mégis különböző eszközei annyira harmonikusak, hogy csak egy céljuk van.
VI. fejezet
Kama-Manas
Az asztrális test c. munka foglalkozik a Kama-Manas-szal, vagyis a vágy és az elme
összekeveredésével. E könyvben ismét foglalkozunk a Kama-Manas-szal, de főként a tárgykör
Manas aspektusára korlátozottan.
Kama az asztrális eszközben megnyilvánult élet, jellemző tulajdonsága az érzés, az állati
étvágyat, szenvedélyeket és vágyakat összegezi, az a „majom és tigris” mibennünk, ami a legjobban
köt a földhöz bennünket. A Kama az Atmának vagy akaratnak alsó, tükrözött aspektusa.
A Kama elnevezést néha túl korlátozott értelemben használják, hogy nem tartalmazna mást,
mint érzéki étvágyat, azonban Kama alatt mindenféle vágyat értünk. A vágy a kifelé fordult oldala a
szeretetnek, a dolgoknak a szeretete a három világban, szeretet, legyen az az élet szeretete vagy az
isteninek a szeretete, ami a felső vagy befelé fordult Én-hez tartozik.
A manas a szanszkrit man szóból ered, ami a gondolkozni ige gyöke. Ez bennünk a
Gondolkozó, amit nyugaton bizonytalanul elmének neveznek. Manas a halhatatlan egyén, a valódi
„Én”.M
anas, a gondolkodó maga azonban szellemi valóság (lényeg) a felső mentális vagy kauzális
síkon tartózkodik, így nem juthat közvetlen érintkezésbe az alsó világokkal, ezért az alsó manast
vetíti ki magából, amit különféleképpen neveznek, úgymint reflexió, árnyék, sugár, stb.
Ez a sugár az agyon és az agyban játszik szerepet, és az agyon keresztül olyan mentális erőket
nyilvánít meg, amelyeket ez, az agy fizikai tulajdonságainál fogva lefordítani képes. Ez a sugár
rezgéseket kelt az agyban, illetve az agy idegsejtjeiben, azaz a molekulákban és így kelti életre a
tudatot a fizikai síkon.
Ez az alsó manas jelenti a négyességet mely áll:
Kama vagy Vágy,

14
Prána vagy Vitalitás,
Éteri testmás,
Fizikai test.
A földi élet alatt a Kama és az alsó manas össze vannak kapcsolva és gyakran kama-manasz-nak
nevezzük. E kettő annyira össze van fonódva, hogy az emberi élet alatt ritkán ténykedik
különállóan, mert valóban alig van gondolat, amit ne befolyásolna a vágy. A kama-manas nem új
princípium, hanem a manas alsó részének a kámával való átszövése. Kama-manas, azaz manas
vággyal jól meghatározható a következőképpen: manas a külső dolgok iránti érdeklődéssel.
Az alsó manas működése az emberben a következőképpen mutatkozik: értelmi képesség,
intellektuális erő, éles ész, elmésség, magába foglalja az összehasonlítási képességet, képzeletet és
egyéb értelmi tulajdonságokat. Ezek odáig fejlődhetnek, amit „zseni”-nek (géniusznak) neveznek
gyakran, de amit H. P. Blavatsky „mesterséges géniusz”-nak nevezett, mint a kultúrának a
folyományát és pusztán intellektuális értelmet.
Amit mi rendszerint elmének vagy intellektusnak nevezünk, az Blavatskyné szavai szerint
„halvány és gyakran eltorzított visszatükröződése magának a manasnak”. Valóságos természete
gyakran kámikus elemek jelenlétében mutatkozik meg, mint szenvedély, hiúság és gőg.
Az igazi géniusz a felső manas villanásait tartalmazza, amint az áthatja az alsó tudatot.
A géniusz, ami meglát, vitatkozás helyett, tehát a felső manas vagy Ego: a valódi intuíció
egyike képességeinek. Az értelem a latolgató és mérlegelő folyamat, ami a megfigyelés által
összegyűjtött tényeket elrendezi, egyikét a másikkal szemben mérlegeli, bizonyít velük,
következtetéseket von le belőlük. Ez az alsó manasnak a működése az agyi apparátuson keresztül.
Érvelési eszköze: indukció által az ismerttől az ismeretlenig, telepít rá egy hipotézist, a dedukció
által ismét leereszkedik a már ismerthez, új kísérletekkel igazolva hipotéziseit.
Különbség van a közönséges okoskodás és a géniusznak ismert tudatfelvillanások
mechanizmusában is. Az okoskodás az agyhoz az asztrális és mentális síkok egymásra következő
alsíkjain át lépésről-lépésre következik, de a géniusz csak a tudatnak az atomi alsíkon át való
leáradásából következtet, vagyis az atomi mentálisból az atomi asztrálishoz és az atomi fizikaihoz.
Az értelem a fizikai agy képessége, teljesen az érzékek bizonyosságától függvén, nem lehet
olyan tulajdonság, ami közvetlenül az emberben levő isteni szellemhez tartozik. Ez utóbbi tud, ezért
számára minden okoskodás, ami érvelést és bizonyítást foglal magában, fölösleges. A szellem vagy
Ego a lelkiismereten keresztül beszél, ami az azonnali felfogása a jónak és rossznak. Tehát a jóslás,
a jövendölés, az úgynevezett isteni inspiráció, egyszerűen a felületről az ember halhatatlan
szellemétől jövő hatások.
A kama-manas az ember személyes énje. Alsó manas, ami intellektuálissá tesz, magát minden
mástól különbözőnek ismeri fel, és megtévesztve ettől az elkülönültség érzettől, nem ismeri fel a
minden általa érzékelhető mögött lévő egységet.
Az alsó manas a kámikus érzelmek, szenvedélyek és vágyak által ide-oda dobálva, minden földi
dolog által lekötve, elvakultan és süketen a vihar hangjai következtében, amelyekbe elmerült,
hajlandó elfelejteni szülőhelyének tiszta és magasztos dicsőségét és beleveti magát a
nyugtalanságba, ami gyönyört adhat ugyan, de sohasem ad békét. Az alsó manas az, ami az érzékek
örömének és az állati természetnek megadja az utolsó behatást, mert szenvedély nem lehetséges
emlékezet vagy előérzet nélkül és elragadtatás sem a képzelet finom ereje és az álmok ábrándjai
nélkül.
Így a kama erősen köti az alsó manast a földhöz. Mindaddig, míg valamely ténykedés azért
történik, hogy a szeretet, elismerés, hatalmat vagy hírnevet szerezzen, akármilyen nagy is a
becsvágy, akármilyen messziről ható a jótékonyság, akármilyen magasrendű a cél – a manas
kámával van itatva és nem olyan tiszta, mint a forrása.
Kama és manas kölcsönösen hatnak és visszahatnak egymásra, egyik ösztönzi a másikat. Az
elmét állandóan hajtja a vágy, és folytonosan a szolgálatára kell állnia, mint az élvezetek
segítőjének. S az elme folyton keresi azt, ami élvezetet okoz, és mindig olyan képeket keres,
amelyek örömet okoznak, és kizárja a fájdalmat okozókat. Az értelmi képességek az állati
szenvedélyeknek bizonyos erőt és minőséget adnak, ami nincs meg bennük, ha mint tisztán állati

15
tulajdonságok működnek. Mert a mentális testen tett benyomások sokkal maradandóbbak, mint az
asztrálison tettek, és a mentális test folytonosan reprodukálja azokat az emlékezet és a képzelet
segítségével. Így a mentális test ösztönzi az asztrálist, felkeltve benne a vágyakat, melyek az
állatban szunnyadnak mindaddig, míg a fizikai ösztönzés fel nem ébreszti azokat. Ezért látjuk, hogy
a fejletlen emberben az érzékek kielégülése utáni hajsza folytonos, amit az alsóbbrendű állatoknál
nem észlelünk, ezeknél a kéjvágy, a kegyetlenség, a számítás ismeretlenek. Így az elme erői az
érzékek szolgálatában vannak járomba fogva, s ezek az embert sokkal veszélyesebb és vadabb
fenevaddá teszik, mint bármilyen állat.
Az ember asztrális és mentális testei annyira össze vannak fonódva, hogy gyakran azt mondják,
azok mint egyetlen test működnek.
Itt rámutathatunk a kama-manas és az atom tekervényei (spirillái) közötti összefüggésekre. A
Föld Lánc első Fejlődési Körében a fizikai világ atomjainak első tekervénysorozatát a Monád élete
építette, ezt a sorozatot használták fel a pránának (vitalitásnak) hullámai, áthatolva a sűrű fizikai
testen.
A második Körben a tekervények második sorozata válik aktívvá, a prána az étertesten
keresztül árad.
A harmadik Körben a tekervények harmadik sorozatát éltetik, a prána az asztrális testen át árad,
s így lehetővé teszi az értékelést.
A negyedik Körben a tekervények negyedik sorozata válik aktívvá, a kama-manasi prána árad
rajta keresztül, s így teszi képessé azokat az agy kialakítására, ami a gondolkodás eszközeként
működik majd.
A tekervények további sorozatainak éltetése a felső tudat használatára bizonyos jóga
gyakorlatok által lehetséges, az ösvényre való lépés előkészítésének eseteiben.
A fejlődés rendes menetében minden Körben egy új sorozat tekervény fog kifejlődni úgy, hogy
a hetedik Kör végén az egész hét tekervény aktív lesz. Ezért azok az emberek, akik ebben a körben
fognak élni, sokkal könnyebben válaszolnak majd a belső dolgokra és élhetnek magasabbrendű
életet, mint a most élők tehetik.
A manas minden inkarnáció folyamán a következő három dolog egyikét teheti meg:
1) Eredete felé emelkedhetik, lankadatlan és buzgó erőfeszítés által egy lehet „atyjával a
mennyben”, vagyis a felső manas-szal.
2) Részben felfelé törekedhet, részben pedig lefelé irányulhat, ami valóban az átlagembernél
meg is történik.
3) Annyira akadályozhatják a kámikus elemek, hogy eggyé válik velük, erőszakosan
elránthatják szüleitől és elvész.
Amikor csak az alsó manas képes szétválasztani magát egy időre a kámától, a legmagasabb
mentális képességek irányítója lesz, és a szabad akaratnak a szerve a fizikai emberben. Ennek a
szabadságnak a feltétele, hogy a kámát legyőzze.
A szabad akarat magában a manasban székel, a manasból ered a szabadság érzése, az a
megismerés, hogy kormányozhatjuk magunkat, hogy a felső természet uralkodhat az alsón,
akárhogyan lázad és viaskodik ez az alsó természet. Mint az öntudat a manas-szal azonosítja magát
a káma helyett, az alsó természet lesz az állat, amire a felső öntudat felléphet, s ami nem lesz többé
az Én”.
Így az erős akaratú és a gyenge akaratú személy között lévő különbség az, hogy a gyenge
akaratú személyt a kívülről jövő vonzódások és taszítások, a vágyak mozgatják, míg az erős akaratú
embert belülről mozgatja a tiszta akarat.
Továbbá, amint az alvó manas megszabadítja magát a kámától, mindinkább képes lesz arra,
hogy az alsó öntudatnak átadjon olyan impulzusokat, melyeket a felső manastól kapott, és ebben az
Egóból kiáramló sugár az alsó manason át az agyba áramlik. Egy dologban biztosak lehetünk:
mindaddig, míg a személyiség örvényében vagyunk, mindaddig, míg a vágyak és étvágyak viharai
hullámzanak körülöttünk, mindaddig, míg az érzelmek hullámai dobálnak bennünket ide-oda,
mindaddig a felső manas hangja nem hatolhat el hozzánk. Az egó üzenete nem jön tűzvészként
vagy forgószélben, nem mennydörgés és villám között. Csak akkor, ha olyan csend nyugalma állt

16
be, amit csak akkor lehet érezni, ha az egész lég mozdulatlan és a nyugalom mélységes, ha az ember
olyan köpennyel fedi be arcát, amely eltakarja a fülét minden földi zajtól, csak akkor szólal meg a
hang, mely még a csendnél is halkabb, az igazi felső Én, az Ego hangja.
Amint a fodrozatlan tó tükrözi a holdat és a csillagokat, de amint a szellő felborzolja, csak
eltorzult tükröződést mutat, úgy az embernek is, megszilárdítva elméjét, lecsendesítve vágyait,
csendet teremtve tevékenységeiben kell megteremtenie magában a magasabb rendűnek a képzeletét.
Éppen így kell tükröznie a tanítványnak Mestere elméjét. De ha saját gondolatai ugranak előtérbe
saját vágyai lépnek fel, csak töredezet reflektálásokat, táncoló fényeket kap, amik semmit nem
mondanak neki.
Az egó, mint az Egyetemes Elem része, saját síkján feltétel nélkül mindentudó, de az alsó
világokban csak potenciálisan, mert még át kell dolgoznia magát a személyes én anyagán. A
kauzális test az eszköze a minden ismeretnek, a múltnak, jelennek és jövőnek, és ebből a forrásból
fog fel a mása, az alsó manas alkalmilag töredékeket, melyek fölötte vannak az ember érzelmein, és
átadja azokat bizonyos egy sejteknek, ami által az illető jövendőmondóvá, prófétává válik.
Ezt a győzelmet csak sok fokozatos inkarnáció által lehet elnyerni, melyek mindegyikét
tudatosan erre a célra kell irányítani. Amint az életek egymásután következnek, a fizikai test mindég
finomabb lesz, a manas impulzusainak rezgéseire hangoltabb, úgyhogy az alsó manasnak
fokozatosan kevesebb és kevesebb durva asztrális anyagra lesz szüksége eszközként.
Midőn végre elérte a kámán való uralmat, és a test is fogékony a manasnak, az alsó manas
eggyé lesz forrásával a felső manas-szal, ami a keresztény terminológia szerint „mennyei Atya”,
egy lesz a „Fiúval”, minden síkon, amint mindig egyek voltak a „mennyben”. Ez természetesen már
nagyon előrehaladott fokozat, az adeptusi fok, akinek már nincs szüksége testesülésre, bár önként
alávetheti magát annak.
A legtöbb embernél a manas részben felfelé törekszik, részben lefelé irányul. Az átlagembernek
a tapasztalata az, hogy az élet harcmező, ahol a manas folytonosan birkózik a kámával, néha a
magasra törekvés győz, az érzékek láncát összetörik és az alsó manas felfelé szárnyal, máskor a
kama győz és az alsó manast a földhöz láncolja.
Úgy látszik, hogy az emberek többsége öntudatának központja a kama-manasban van
beágyazva. De a kultúráltabbak, fejlettebbek elkezdik vágyaikat az értelem által kormányozni,
ennek megfelelően az öntudat fokozatosan áthelyezi magát a felső asztrálisból az alsó mentálisba.
Amint az emberek haladnak, még feljebb fog kerülni, mivel az embereken inkább az elvek fognak
uralkodni, mint az érdekek és kívánságok.
Mivel végső fokon az ember intellektusa megkísérli, hogy környezete úgy az élet, mint az
anyag megfogható legyen, elméje rendet és ésszerűséget, logikus magyarázatot igényel. Nem élhet
a káoszban szenvedés nélkül, tudnia kell és megértenie, ha békében akar létezni.
Szélsőséges esetekben az alsó manas annyira kibogozatlanul vegyül el a kámával, hogy a
gyenge kapocs, ami a felső és az alsó manast egyesíti, „az ezüst fonal, ami Mesteréhez köti”,
kettészakad.
Ilyenkor még a földi élet alatt, a felső természet teljesen el van választva az alsótól, az emberi
lény kettészakadt, a fenevad elszabadult és zabolátlanul megy tovább, magával viszi a manas
visszaverődéseit, melyeknek vezetniük kellett volna őt életén keresztül.
Az ilyen lény alakjában emberi, de természetében állat, hellyel-közzel összetalálkozhat
emberekkel, amikor csak borzadályt kelt, ha sajnálatot is.
Az ego szempontjából az ilyen személyiségtől semmi hasznos tapasztalatot nem nyert, semmit
sem hozott vissza, így az alsóbb élet tökéletes bukás volt.
Sok embernél a mentális anyag annyira összekeveredett az asztrális anyagokkal, hogy a halál
után sem szabadulhat meg végleg tőle. A manas és a kama közötti küzdelemnek eredménye
ennélfogva az, hogy a mentális anyag egy része, sőt még a magasabb mentális (kauzális) is
visszamarad az asztrális testben, midőn az ego már teljesen elszakadt attól.
Másfelől, ha az ember élete alatt teljesen legyőzte alacsonyrendű vágyait és elérte, hogy alsó
értelme megszabaduljon a vágytól, gyakorlatilag nincs küzdelem, az Ego képes arra, hogy

17
visszavonja nemcsak mindazt, amit „befektetett” ebben a bizonyos inkarnációba, hanem minden
kamatot is megkapott, azaz tapasztalatokat, képességeket, stb., amelyeket megszerzett.
VII. fejezet
Gondolathullámok
Ha az ember mentális testét használja, azaz ha gondolkodik, rezgés keletkezik a mentális
testben, és ez két különálló eredményt hoz létre. Az első a sugárzó rezgések, illetve hullámok, ezzel
a jelen fejezetben foglalkozunk, a második gondolatkörnek, ez a következő fejezet tárgya lesz. A
mentális testben lévő rezgés, hasonlóan minden más rezgéshez arra igyekszik, hogy minden
körülötte lévő anyaggal közlekedjen, ami ezeket a rezgéseket felvenni képes, mint pl. a megütött
harang rezgései közlekednek az őt körülvevő levegővel. Ezért, mivel a tér telve van mentális
anyaggal, ami nagyon készségesen válaszol minden ilyen impulzusra, bizonyos fajta forrósodás
alakul ki, egyfajta rezgő burok vagy héj, a sík anyagából formálva, ami továbbterjed a környező
anyagban, éppen úgy, mint a tóba dobott kő is fodrokat kelt, melyek a dobás központjából minden
irányban szóródnak szét a víz felületén.
A mentális impulzus esetében a sugárzás nem egy síkon történik, de több dimenzióban úgy,
mint a Nap vagy egy lámpa sugárzása.
A kiküldött sugarak minden irányban kereszteződnek anélkül, hogy a legkisebb mértékben
megzavarnák egymást a fizikai síkon. A rezgések kiterjedő szférája többszínű és opalizáló, de amint
tovaszóródik, színei elhalványulnak.
Amint már mondottuk, a mentális rezgések hajlamosak arra, hogy szétszóródjanak és
sokszorozódjanak, bármilyen alkalom is adódik erre. Következésképpen bármikor is ütközik össze a
gondolathullám egy másik mentális testtel, arra törekszik, hogy hozzá hasonló rezgéseket keltsen
benne. Vagyis, ha az ember mentális testét egy gondolathullám érinti, elméjében hajlamosság
keletkezik hasonló gondolatot produkálni ahhoz, ami a gondolathullám előidézőjében megelőzőleg
keletkezett.
A gondolathullám ereje a forrástól való távolság arányában csökken.
Mindazonáltal ezek a mentális rezgések sokkal fokozatosabban vesztik el erejüket, mint a
fizikai anyag rezgései, és forrásuktól csak óriási távolságokra merülnek ki, vagy lesznek olyan
gyengék, hogy már nem foghatók fel.
A hatótávolságuk a hullámoknak az eredeti gondolat erejétől és tisztaságától függ. Így az erős
gondolat messzebb hat, mint a gyenge és határozatlan, és a határozottság és tisztaság még fontosabb
tényezők, mint az erősség.
Más tényezők, melyek a sugárzás távolságát befolyásolják, annak a természete és az ellenállás,
mellyel találkozik. Így az asztrális anyag alsó fajtái rendszerint hamar eltérnek, illetve el lesznek
nyomva ugyanezen fokon lévő egyéb rezgések által.
Ez okból az átlagember mindennemű önmagára irányított gondolata, amely a legalacsonyabb
fokon kezdődik, és hamarosan elmerül a megfelelő alacsony asztrális anyagban, aránylag
hatástalan. Ereje mindkét világban korlátozott, mert akármilyen kevés is az, körülötte mindenütt
rengeteg ilyen hasonló gondolat van, úgyhogy gondolatának hullámai elkerülhetetlenül hamar
eltűnnek és elnyomják azokat ebben a zűrzavarban.
A magasabb fokon létrehozott gondolatnak azonban sokkal tisztább területe van a
tevékenységre, mert az adott időben előidézett ilyen gondolathullámok száma csekély. Például a
teozófiai gondolat majdnem külön minőségnek tekinthető ebből a szempontból.

18
Persze vannak másféle vallásos emberek is, akiknek gondolatai egészen magasrendűek, de
sohasem ilyen pontosak és határozottak. Még a tudományos gondolat sem sorozható abba az
osztályba, melybe a teozófiai gondolat, úgyhogy gyakorlatilag a teozófiai gondolat részére tiszta
terület van a mentális világban.
A teozófiai gondolat hasonló egy hanghoz a rettentő csendességben, egy bizonyos fokú
mentális anyagot hoz rezgésbe, amit eddig még ritkán használtak, melynek sugárzásai az
átlagember mentális testének oly részébe ütköznek bele, mely eddig még egészen alvó állapotban
volt. Ezért egészen új részt ébreszthet fel a gondolkodó szerkezetben.
Természetesen az ilyen hullám nem ruházza át szükségképpen a teozófiai gondolkodást azokra,
akik még tudatlanok, de felébresztvén a mentális test magasabb részét az ember gondolatát
egészében felemelheti, és szabaddá teheti akármilyen vonalon is mozog az majd.
A gondolatoknak természetesen végtelen változatai vannak. Ha a gondolat tökéletesen
egyszerű, a mentális testben a rezgéseknek csak egyfajta mértéke lesz jelen, és következésképpen a
mentális anyagnak csak egyik típusa lesz erősen érintve. A mentális test, mint látjuk a mentális sík
négy alsíkjának anyagát tartalmazza és az alsíkok mindegyikében különböző erősségű alosztályok
vannak.
Ha az embert már erősen lekötötte bizonyos gondolati vonal, erősen másfajta gondolat is
átsöpörhet rajta anélkül, hogy hatna rá.
Mivel azonban az emberek nagy száma nem gondolkozik határozottan, illetve hathatósan,
kivéve, ha valamilyen határozott ügy le nem foglalja a figyelmét, más alkalmakkor valószínűleg
erősen térítve lesznek a beléjük ütköző gondolatok által. Ezért nagy felelősség nyugszik mindenkin,
aki gondolkozik, mert gondolatai, különösen ha azok erőteljesek és határozottak, kikerülhetetlenül
hatással lesznek sok más emberre.
Nem is kell nagyon hangoztatni, hogy aki tisztátlan vagy rossz gondolatoknak ad szállást, ezzel
morális fertőzést szór szét embertársai között. Gondoljuk meg, hogy nagyon sok emberben megvan
lappangó csírájában a rossz, mely sohasem hozna gyümölcsöt, kivéve, ha valami belső erő nem
hozza működésbe azt. A tisztátalan vagy szentségtelen gondolat által kiküldött gondolathullám
nagyon is lehet ilyen tényező, ami a csírát tevékenységre ébreszti, és növekedésre készteti. Ezért
ilyen gondolat elindíthat valakit a lefelé vezető úton. Ez az ember pedig hasonló módon hathat
másokra, s így a rossz előkészítője karmikusan felelős tetteiért.
Természetesen hasonlóképpen igaz, hogy a jóindulatú gondolat hasonló módon a jóra
ösztönözhet másokat. Ezért az olyan ember, aki felfogja mindezt, úgy működhet, hogy valóságos
Nappá válik, állandóan sugározva környezetére és barátaira a szeretetet, nyugalmat, békét.
Gyakran megtörténik, hogy az ember képtelen fizikailag segíteni másokon, előfordulhat, hogy a
segíteni óhajtónak a fizikai jelenléte visszataszító a szenvedő részére, annyira el van zárva annak
fizikai agya előítéletekkel vagy vallásos vakhittel. De az asztrális és a mentális test sokkal
befogadóképesebb mint a fizikai, és mindig lehetséges, hogy ezeket segítő gondolatok, vonzalom,
megnyugtató érzés stb. hullámai megközelíthetik.
Meg kell jegyeznünk, hogy a gondolathullám nem szállít egy határozott és teljes eszmét, hanem
inkább arra törekszik, hogy saját magához hasonló jellegű gondolatot hozzon létre. Így pl. ha a
gondolat devocionális, rezgései devocióra ösztökélnek, de az áhítat vagy tiszteletadás tárgya
minden embernél más és más lehet.
Így a gondolathullám illetve rezgés a gondolat jellegét viszi magával, de nem annak tárgyát. Ha
ilyen gondolathullám a materialista mentális testét érinti, akinek számára az áhítat, bármilyen
alakban is, teljesen ismeretlen, még itt is teremt bizonyos felemelő érzést, mivel tennivalója az,
hogy a mentális test magasabb részét ösztökélje bizonyos fajta aktivitásra.
Nagyon fontos pont, amelyet a tanulónak gondosan meg kell jegyezni, hogy az ember, akinek
szokásszerűen tiszta gondolatai vannak, jó és erős gondolatok céljára mentális testének felső részét
használja, azt a részt, amit az átlagember egyáltalán nem használ, s ami végképpen fejletlen még
nála. Ezért a jónak ereje is ilyen a világban és nagy hasznára van mindazoknak, akik képesek
bármilyen válaszra. Ezért a rezgések, amelyeket kiküld, hajlamosak a mentális test új és magasabb

19
részeinek felkeltésére, és következésképpen kinyitják számukra a gondolkodásnak teljesen új
területeit.
Egy bizonyos számú ember egyesített gondolatának ereje mindig sokkal nagyobb, mint külön
gondolatainak összege. Ezért rendkívül jó hatással van valamely városra vagy közösségre, ha
soraikban állandó összejöveteleket tartanak olyanok, akik magas fokú gondolatokat képesek
gerjeszteni.
VIII. fejezet
Gondolatformák
Most rátérünk a második hatásra, amit az ember mentális testének használatakor a
gondolkodással előidéz, nevezetesen a gondolatformák alkotására.
Mint láttuk, a gondolat egy sorozat rezgést kelt a mentális test anyagában. Eme impulzus alatt a
mentális test önmagának egy rezgő részét löki ki, - rezgések természete szerint alakítva – többnyire
olyanféle módon, ahogyan egy korongra szórt finom homokszemek alakká tömörülnek, ha a
korongot zenei hanggal rezegtetjük.
Az így kilökött mentális anyag a környező atmoszféra mentális anyagának elemi esszenciájából
(második elemi birodalom) gyűjt megfelelő típust, és ezt az esszenciát rezgésbe hozza a saját
mértékével összhangban.
Így keletkezik a tiszta és nagyszerű gondolatforma. Az ilyen mentális gondolatforma az
asztrális alakra emlékeztet (lásd az Asztrális test c. művet), de ez sokkal ragyogóbb és színesebb,
erőteljesebb, tovább tart és teljesebben éltetett.
A gondolat hatásának szemléletes leírása a következő (A. Besant: Ősi bölcsesség c. könyvéből):
„Ezek a (mentális) rezgések, melyek a sík anyagát gondolatformákká idomítják – gyorsaságuk és
finomságuk révén a legkülönbözőbb és állandóan változó színeket idéz elő. Változóan árnyékolt
hullámok, mintha szivárvány, gyöngyház színárnyalatok, életszerű és leírhatatlanul ragyogó,
söpörnek keresztül minden formán úgy, hogy mindegyik rovátkolt, élő, világító, finom színeket
mutat be, olyanokat is, melyeket a földön nem is ismernek. Szavakkal nem lehet kifejezni azt a
finom szépséget és ragyogást, ami ebben a kombinációban az érzékeny anyagnak mutatkozik, telve
élettel és mozgással. Minden tisztánlátó, aki tanúja volt ennek, minden buddhista, keresztény,
elragadtatott kifejezésekben beszél dicső szépségéről, és mindig bevallják, képtelenek leírására; a
szavak csak elronthatják, akármilyen ügyesen is vannak összeszőve dicsérettel.”
A gondolatforma ideiglenesen elő lény (entitás), nagyfokú aktivitással, amit az az egy eszme
éltet, ami létrehozza. Ha az anyag finomabb fajtáiból van készítve, nagy erejűvé és energiájúvá
válik, és ha erős és szilárd akarat irányítja, mint igen erős hatóerő használható fel.
Az elemi esszencia különös fél-intelligens élet, ami mindenütt körülvesz bennünket, és a
mentális sík anyagát élteti. Nagyon készségesen reagál az emberi gondolatra úgy, hogy az ember
mentális teste által kiküldött minden impulzus azonnal ebbe az intelligenciába, mint ideiglenes
eszközbe költözik.
A mentális elemi esszencia nagyon különbözik az asztrális elemi esszenciától. Egy egész
lánccal áll mögötte, s ezért a benne lévő erő nem tud ugyanolyan koncentrált módon működni.
A gondolat tehát, amint már mondottuk, egy időre bizonyos fajta élő teremtménnyé válik, a
gondolaterő, a lélek, az elemi esszencia a test. Ezért a gondolatformákat néha elementáloknak vagy
néha mesterséges elementáloknak nevezik.
Az elvek, melyek minden gondolatformára vonatkoznak, a következők:
1) A gondolat minősége határozza meg a színt.
2) A gondolat természete határozza meg a formát.

20
3) A gondolat határozottsága határozza meg a körvonalak tisztaságát.
A gondolatformák végtelenül különbözők lehetnek úgy szín, mint alak tekintetében. A
különböző színekkel és jelentésükkel az olvasó már tisztában lesz, mert ezek megegyeznek az
asztrális és mentális testben előforduló színekkel, ami le van írva az „Asztrális test” c. műben, és
jelen műnek korábbi fejezetében.
Így pl. a vonzalom izzó rózsaszínt hoz létre, gyógyító kívánság kellemes ezüstfehéret, az elme
erősítésére irányuló mentális erőfeszítés, szép csillogó aranysárgát.
A sárga szín minden eszközben az intellektust jelzi, de igen sokféle árnyalata van, és más
színek hozzákeverésével bonyolódik.
Általában ha alsó, különösen ha önző célokra irányul, a szín mélyebb és tompább árnyalatú
lesz.
A mindennapi üzletember asztrális és mentális testében mint okkersárga mutatkozik, míg a
filozófiai vagy matematikai tanulmányokra irányított tiszta intellektuális gondolat rendszerint
aranysárga, ez fokozatosan szép tiszta világító kankalin-sárgává alakul, ha az erőteljes intellektus
teljesen önzetlenül az emberiség javát szolgálja.
A legtöbb sárga gondolatforma tisztán határolt, a sárga színű elmosódott felhő aránylag ritka.
Sok esetben a gondolatformák csupán gondolatfelhők, megfelelő színben annak az eszmének,
amely szülte őket. A tanuló meg tudja érteni, hogy az emberiség jelenlegi fejlődési fokán
túlnyomóak a felhőszerű és szabálytalan alakú gondolatformák, a többség helytelenül edzett
elméjének produktuma. A legnagyobb ritkaság a tiszta és határozott alakokat látni a fölöttük lebegő
sok ezer között.
Ha a gondolat határozott, forma keletkezik, és élesen határolt alakot vesz fel. Ilyen alakok, míg
végtelenül változatosak, gyakran bizonyos módon tipikusak, a gondolat faja szerint, amit
kifejeznek. Az elvont eszmék rendszerint különféle fajta tökéletes és szép geometriai formákban
jutnak kifejezésre. Ezzel vonatkozásban jusson eszünkbe, hogy a legtisztább absztrakció is
részünkre itt lenn, határozott tényekké válik a mentális síkon.
A gondolatnak és az érelemnek az erőssége határozza meg a gondolatforma terjedelmét, éppúgy
annak, mint különálló lénynek a tartalmát. Tartalma a keletkezése után kapott tápláléktól függ,
valamint a gondolatnak a szerzője vagy mások általi ismétléstől is.
Ha a gondolat intellektuális és személytelen, pl. ha a gondolkodó egy algebrai vagy geometriai
problémát igyekszik megoldani, akkor gondolatformái (amint gondolathullámai is) a mentális síkra
korlátozódnak.
Ha gondolata szellemi természetű, pl. ha szeretet és mély önzetlen érzés iránti törekvés
árnyalja, akkor felülemelkedik a mentális síkra, és a buddhi fokozat ragyogásából és dicsőségéből
kölcsönöz sokat. Ilyen esetben befolyása nagyon erőteljes és minden ilyen gondolat hatalmas erőt
képvisel a jó irányban.
Másfelől, ha a gondolatban valami öröm vagy személyes vágy van, rezgései azonnal lefelé
irányulnak, és asztrális anyagot vonzanak maguk köré, ráadásul a mentális anyagra. Ilyen
gondolatforma – amit inkább gondolat-érzelem formának nevezhetnénk – természetesen hatni képes
más emberek mentális és asztrális testére is.
A gondolatformáknak ezt az osztályát, mint a kama-manas ténykedése által keletkezettet
tekinthetjük, vagyis vágy által uralt elmének.
Ha az ember valami konkrét tárgyra gondol, egy könyvre, házra, tájra – a tárgynak piciny képét
építi fel mentális testének anyagába. Ez a kép felhúzódik ennek a testnek felső részére, rendszerint
az arcnak és a szemnek a magasságába, itt annyi ideig marad, ameddig az ember ezen a tárgyon
szemlélődik és rendszerint egy kicsit még azután is. Az idő hossza a gondolat intenzitásától és
tisztaságától függ. Ez a forma teljesen objektív és mentális látással rendelkező ember megláthatja.
Ha az ember egy másik személyre gondol, ugyanilyen módon alkotja meg annak kicsiny képmását.
Ugyanez az eredmény követ minden „képzeletbeli” erőfeszítést. A festő, aki jövendő
festményének eszméjét kialakítja, mentális testének anyagából építi azt fel, azután maga elé vetíti a
térben, elméje szeme előtt tartja és lemásolja. A regényíró ugyanilyen módon építi fel szereplőinek

21
képét a mentális anyagban és akaratának gyakorlása által mozgatja, vagy csoportosítja ezeket a
bábokat egyik helyről a másikra úgy, hogy a történet cselekménye betű szerint előtte játszódik le.
Mint már mondottuk ezek a mentális képek annyira objektívek, hogy a tisztánlátó látja őket, sőt
ezeket más is mozgathatja és rendezheti újra, nemcsak a teremtőjük. (Lásd még erre vonatkozóan az
Asztrális test c. művet.)
A szobrász erős gondolatformát készít az alkotni szándékozott szoborról, elhelyezi a
márványtömbjébe, azután elkezdi lefaragni a márványnak azt a részét, amely a gondolatformán
kívül esik, míg csak az a rész marad meg, amit áthatott a gondolatformával.
Hasonlóképpen az előadó, midőn tárgyának különböző részeit komolyan átgondolja, egy
sorozat gondolatformát készít az erőfeszítés következtében rendszerint erőseket. Ha nem sikerül
neki hogy hallgatósága megértse őt, ez csak azért lehet, mert saját gondolatai nem voltak eléggé
világosan kialakítva. Ügyetlen és határozatlan gondolatforma halvány benyomást kelt csak és ezt is
nehezen, míg egy világos félreérthetetlen gondolat arra kényszeríti a hallgatóság mentális testeit,
hogy megpróbálja reprodukálni azt.
A hipnózis gondoskodik példákról a gondolatformák objektivitására. Tudvalevő, hogy egy
eszmének a gondolatformáját rá lehet vetíteni tiszta papírosra és ez látható lesz a hipnotizált
személy számára. Vagy annyira objektívvé tehető, hogy a hipnotizált személy láthatja és tapinthatja,
mintha tényleg fizikai tárgy lenne.
Sok gondolatforma létezik többé-kevésbé maradandóan, történeti, drámai és képzeletbeli
személyekről. Például Shakespeare drámáinak szereplőiről és jeleneteiről, mesealakokról
(Hamupipőke, Aladdin lámpája stb.). Ezek kollektív gondolatformák, amit számtalan egyén
képzelete alakított ki.
A gyermekeknek élénk és fogékony képzeletük van, s így az általuk olvasott könyvek szereplői
pl. Sherlock Holmes és mások, jól vannak képviselve a gondolatformák világában.
Ennyit a gondolatformák eredetéről. Most áttérünk az általuk teremtőjükre és másokra tett
hatásoknak a tárgyalására.
Minden ember, aki éli az életét, háromféle gondolatformát alkot:
1) Olyanokat, amelyek nem összpontosulnak az elgondolójuk körül, és nem is irányulnak
különlegesen valamilyen személyre, ezek elmaradnak mögötte, mint valamiféle utat jelző csapás.
2) Olyanok, melyek az elgondoló körül csoportosulnak, körülötte lebegnek, és követik őt,
akárhová megy is.
3) Olyanok, melyek azonnal kiröpülnek az elgondolótól, meghatározott cél felé.
Az első osztályba tartozó gondolatforma, mivel sem határozottan személyes, sem különösen
valami másra irányított, egyszerűen különállóan lebeg a légkörben, az egész idő alatt rezgéseket
sugároz, melyek hasonlóak ahhoz, melyet teremtője eredetileg kiküldött. Ha a forma nem kerül
érintkezésbe valamilyen más mentális testtel, a sugárzás fokozatosan kimeríti energiájának tárházát,
és ebben az esetben darabokra esik szét.
De ha sikerül neki szimpatikus rezgéseket felébreszteni valamilyen közel lévő mentális testben,
vonzódás jön létre, és a gondolatforma beleolvad a mentális testbe.
A fejlődés jelen fokán az emberek többségének gondolatai rendesen önmagukra irányítottak, ha
nem is aktívan önzőek. Ilyen önmagára irányított gondolatok lebegnek a gondolkodó körül.
Valóban a legtöbb ember ilyen gondolatokkal, mint valami burokkal veszi körül a mentális testét.
Ezek szüntelenül körülöttük lebegnek és állandóan hatnak rájuk. Hajlamuk az, hogy reprodukálják
önmagukat, vagyis ösztönözzék az embert arra, hogy azokat a gondolatokat, amelyeket előbb
előidézett, ismételje. Sok ember érzi ezt a ránehezedő nyomást, bizonyos gondolatoknak ezt az
állandó szuggesztióját, különösen, ha munkája után megpihen és elméjében nincs határozott
gondolat. Ha a gondolatok rosszindulatúak, gyakran azt gondolja róluk, hogy valami kísértő szellem
ösztökéli a bűnre. Pedig ezek nem egyebek, mint az ő saját teremtményei, ő a kísértője saját
magának.
Rendszerint minden határozott gondolat új gondolatformát teremt, de ha egy ugyanolyan
természetű gondolatforma lebeg a gondolkodó felett, bizonyos körülmények között ugyanolyan
tárgyra vonatkozó új gondolat, ahelyett hogy új formát alkotna, a régivel nő össze és erősíti azt,

22
hogy egyazon tárgykör fölött való hosszas töprengéssel az ember néha szörnyű erejű
gondolatformát alkothat. Ha a gondolat rossz, ilyen gondolatforma valóban veszedelmes befolyású
lehet, ami évekig is eltarthat, és ez idő alatt ténylegesen élő lény megjelenésével és erejével
rendelkezhet.
Az önmagára irányított gondolat-buroknak nyilván arra kell törekednie, hogy elhomályosítsa a
mentális látást és elősegítse az előítélet kialakítását. Ha ilyen burkon keresztül néz ki az ember a
világra, természetesen mindent az uralkodó színnel beárnyékoltnak lát, minden, ami kívülről éri őt,
ily módon többé-kevésbé módosul a burok jellege által. Így tehát, amíg az ember nem ellenőrzi
tökéletesen gondolatát és érzését, semmit sem lát a maga valóságában, mivel minden
megfigyelésnek ezen a kötegen keresztül kell történnie, ami hasonlóan a rosszul elkészített
szemüveghez, mindent megszínez és eltorzít.
Ezért mondja a Mester a Csend hangja c. könyvében, hogy „az elme a valóság gyilkosa”. Ezzel
arra figyelmeztet, hogy mi egyetlen tárgyat sem látunk olyannak, amilyen az a valóságban, hanem
csak képet, melyet róla alkotni tudunk, és mindent a saját magunk által alkotott gondolatformák
által színezetten.
Ha az embernek a másról alkotott gondolata csupán elmélkedő (kontemplatív) és nincsen benne
érzelem (szeretet vagy ellenszenv) vagy vágy (pl. hogy találkozzon valakivel) a gondolat nem érinti
szükségszerűen az illetőt, akire gondol.
Mégis, pl. ha érzelem, vonzalom társul a gondolattal, a gondolatforma, ami az elgondoló
mentális testéből épül fel, asztrális testéből is von anyagot maga köré, és ez az asztro-mentális alak
kirepül nemzőjének testéből, egyenesen az érzelem tárgya felé halad és rátapad.
Ha az ember ebben a pillanatban passzív állapotban van, vagy a gondolatformával harmonikus
jellegű aktív rezgések vannak benne, a gondolatforma egyszerre kisül felette és megszűnik létezni.
A cél az, hogy saját rezgéséhez hasonlókat provokáljon, ha ilyen még nem létezik, vagy a már ott
találtat elmélyítse.
Ha az ember elméje annyira el van foglalva más vonzalom vagy rezgés számára lehetetlen
behatolást találni, a gondolatforma felette lebeg, alkalmas pillanatra várva, hogy kiürüljön.
Az egyik embertől a másikhoz küldött gondolatforma tehát bizonyos mennyiségű erőnek és
anyagnak a tényleges, a küldőtől a befogadóig való átvitelét foglalja magában.
A gondolathullám és a gondolatforma hatása közötti különbség az, hogy a gondolathullám nem
hoz létre határozott teljes eszmét, hanem arra hajlamos, hogy a magáéhoz hasonló jellegű
gondolatot hozzon létre; így a gondolathullám sokkal kevésbé határozott tevékenységében, de
sokkal nagyobb körzetet ér el.
Másfelől a gondolatforma határozott, teljes gondolatot szállít, és a gondolatnak pontos
természetét viszi át ahhoz, aki el van készülve befogadására, de egyszerre csak egy személyt érhet
el.
Tehát a gondolathullám kiválóan alkalmas befolyásolásra, egy devocionális hullám pl. devóciót
ébreszthet fel a befogadóban, bár a devóció tárgya egészen különböző lehet a küldő és az elfogadó
esetében. De a gondolatforma pontos képét ébreszti fel annak a lénynek, akivel szemben az áhítatot
eredetileg érezték.
Ha a gondolat elég erős, a távolság egyáltalán nem tesz különbséget a gondolatforma számára,
de egy mindennapi személy gondolata rendszerint gyenge és szétszórt, ezért nem hatásos bizonyos
korlátozott területen kívül.
Mondjuk, egy szeretetteljes vagy védelmezni kívánó gondolatforma erősen az illető személyre
van irányozva, elmegy az illető személyhez, s ott marad az aurájában, mint óvó és védelmezője
minden alkalmat felhasználva, hogy szolgáljon és megvédjen, nem tudatos de megfontolt
cselekedetek által, hanem a reá ható impulzust követve, mintegy vakon, de megerősíti a barátságos
erőket, melyek az aurába ütköznek és gyengítve a barátságtalanokat. Ilyképpen valódi őrangyalokat
lehet teremteni és fenntartani azok körül, akiket szeretünk. Sok anya „imája” távollevő gyermekéért
kering így körülötte és ténykedik a kért módon.
E tények ismeretében tudatában lehetünk annak, hogy milyen hatalmas erő van letéve a
kezünkben. Sok esetben nem tudunk semmit sem tenni az ember érdekében a fizikai síkon. De az

23
ember asztrális és mentális testeire hathatunk és ezek sokkal könnyebben befolyásolhatók, mint a
fizikai teste. Ezért mindig alkalmunk van arra, hogy hassunk asztrális vagy mentális testére segítő
gondolattal, szerető érzéssel stb. A gondolkozás törvényei határozottak, az eredmények egészen
biztosak, itt nem történhet balsiker, bár nem követi mindig nyilvánvaló eredmény a fizikai síkon.
A gondolatforma csak akkor hathat valamely személyre, ha ennek az aurájában olyan anyagok
vannak, melyek szimpatikusan képesek válaszolni a gondolatforma rezgéseire. Ezért a tiszta elme és
tiszta szív a legjobb védelem az ellenséges támadásokkal szemben, mert ez olyan magasrendű
anyagból alkotja meg az asztrális és mentális testeket, hogy ezek nem képesek válaszolni a támadó
durva és sűrű anyag rezgéseire. Így a rosszindulatú gondolatok is megtörnek ezen a védőpajzson és
visszaszállnak küldőjükre. Ez viszont, mivel asztrális és mentális testeiben a kiküldött formához
hasonló anyag van, hasonló rezgésekre készteti azt, s így a romboló hatások alatt ő maga fog
szenvedni. Ezért az átkok visszaszállnak, hazatérnek. Ebből keletkeznek azok a komoly
következmények, midőn valaki igen fejlett embert gyűlöl vagy rágalmaz, az ellen kiküldött
gondolatformák nem árthatnak neki, ellenben visszapattannak kiküldőjükre, megrázkódtatják őt
mentálisan, erkölcsileg, esetleg fizikailag is.
Ha az ember valami távol eső helyen gondolja magát, vagy komolyan kívánja, hogy ott legyen,
a gondolatforma, amit saját képére alkot, megjelenik ezen a helyen. Elég gyakran mások is látták
már az ilyen gondolatformákat, és sokszor az illető megjelenésének tartották. Hogy ez lehetséges
legyen, vagy az észlelőnek kell elegendő tisztánlátással rendelkeznie erre az időre, hogy a
gondolatformát megláthassa, vagy a gondolatformának kell elég erősnek lennie ahhoz, hogy
materializálhassa magát.
A gondolatnak, mely ilyen alakot létrehoz, igen erősnek kell lennie, és ezért a mentális test
anyagának nagy részét veszi igénybe. Így tehát, bár az alak, midőn elhagyja a gondolkodót, kicsi és
sűrített, rendszerint életnagyságúra terjed ki, mielőtt rendeltetési helyén megjelenik. Ezenkívül az
ilyen gondolatforma, melynek lényegében mentális anyagból kell állnia, sok esetben jelentős
mennyiségű asztrális anyagot is von maga köré.
A most leírt gondolatforma azonban nem tartalmaz a gondolkodó öntudatából semmit sem. Ha
egyszer kiküldték, rendesen teljesen elkülönült lénnyé válik. Ugyan nincs végképpen összeköttetés
nélkül teremtőjével, de gyakorlatilag csak annyira, ami valami benyomás rajta keresztül való
felfogásnak a lehetőségét illeti.
Mégis van a tisztánlátásnak a közönséges tisztánlátásnál magasabbrendű fajtája, ami bizonyos
mértékben lehetővé teszi az ellenőrzést a mentális világban. Az ilyen tisztánlátás tökéletes esetében
a látó mintha öntudatának egy részét kivetítené a gondolatformába, mint egyfajta őrhelyét használja
azt, ahonnan a megfigyelés lehetséges. Ilyenkor majdnem olyan jól láthat mindent, mintha maga
állna a gondolatforma helyén.
Mindenki, aki egyáltalán gondolkodni képes, gyakorolja a gondolatforma teremtésére irányuló
erejét. A gondolatok dolgok, és nagyon hatalmas dolgok; közülünk mindenki éjjel-nappal alkotja
őket szüntelenül. Gondolataink, mint sokan feltehetnék, nem kizárólag a mi ügyünk. A rossz
gondolatok valóban tovább jutnak, mint a rossz szavak, és minden más személyre hatással lehetnek,
akiben csírájában már megvan a rossz.
A fejlett és fejletlen ember közötti különbség az, hogy a fejlett ember tudatosan használja
gondolaterejét. Ha az ilyen ember tudatosan alkot és irányít egy gondolatformát, (hosszas) hasznos
voltának ereje nyilván nagyon megnövekedik, mert gondolatformáját arra is felhasználhatja, hogy
olyan helyeken fejtsen ki hatást, ahová ő maga abban a pillanatban nem tud mentális testében
eljutni. Gondolatformáin őrködhet, vezetheti, és akarata keresztülvivőjévé teheti azokat.
Az akaraterő megfeszítésével az is lehetséges, hogy egy mesterséges elementált vagy
gondolatformát szétfoszlassunk, hogy az ne okozhasson többé bajt. Ezt azonban az okkultista csak
rendkívül kivételes esetekben tegye meg.
Mielőtt a gondolatformák tárgykörét elhagynánk, megemlítjük, hogy minden hang is nyomot
hagy az asztrális és mentális anyagban – nemcsak a zenei hangok. (Lásd erre vonatkozóan az
Asztrális test c. mű VII. fejezetét.)

24
A keresztény mise alatt a magasabb síkokra felépített gondolatforma, illetőleg épület,
valamiképpen különbözik a rendes gondolatformáktól, bár a zene által alkotottakkal sok közös
vonása van. A mise első részében a pap és a hívek közreműködésével éteri, asztrális és mentális
fokozatok anyagából épül fel, majd a szertartás későbbi részében magasabb fokozatú anyagból, amit
a jelenlévő angyalok szolgáltatnak.
Minden nagy vallás szertartásai segítenek ilyen eredmények létrehozásában, közös
tevékenykedésük révén, sőt a szabadkőműves szertartások is.
IX. fejezet
A gondolatátvitel technikája
Mielőtt áttérnénk a gondolatátvitel jelentőségének tárgyalására és annak az emberekre
gyakorolt hatására, hasznos lesz, ha leírjuk annak a mechanizmusát, amellyel a gondolatot át lehet
vinni az egyik személyről a másikra.
A telepátia kifejezés szó szerint azt jelenti, „távolról érezni”, ezért eredetileg érzések, érzelmek
átvitelét jelentette. Most azonban általánosságban és majdnem egyöntetűen a gondolat átvitelére
használják, és ez a kifejezés mindenképpen a gondolatnak vagy érzésnek nem fizikai eszközökkel
való átvitelét egyik személyről a másikra, jelenti.
A telepátiában háromféle lehetőség van: közvetlen közlés lehetséges
1) két éteri agy,
2) két asztrális test,
3) két mentális test között.
Az első módszernél, amit fizikai vagy éteri módszernek nevezünk, a gondolat először a
mentális testben okoz rezgéseket, azután az asztrális testben és végül a fizikai agy sűrű
molekuláiban. Az agy-rezgések hatnak a fizikai éterre és a hullámok továbbterjednek, míg el nem
érnek egy másik agyat, ahol rezgéseket ébreszthetnek az éteri és sűrűbb részekben. A befogadó
agyban keletkezett rezgéseket átadják a vele kapcsolatos asztrális és mentális testeknek és így elérik
az öntudatot.
Ha egy személy erősen gondol egy konkrét formára, a fizikai agyban, alakot hoz létre az éteri
anyagban, és ebbeli erőfeszítésében éterhullámokat küld ki minden irányban. Nem magát a képet
küldi ki, hanem rezgéscsoportot, mely reprodukálja a képet. A folyamat valamiképp analóg a
telefonnal, ahol nem magát a hangot viszik át, hanem a hang által bizonyos frekvenciájú elektromos
rezgést keltenek, ami ha eléri a levegőt, ismét a hang rezgésévé alakul át.
A gondolatátvitel szerve a tobozmirigy, éppúgy, mint a látásé a szem. A tobozmirigy a legtöbb
embernél kezdetleges, de fejlődésben van, nem visszafejlődésben és fejlődését siettetni lehet úgy,
hogy teljesíteni fogja tulajdonképpeni feladatát, mely a jövőben minden embernél meglesz.
Ha valaki nagyon megfeszítetten gondol egyetlen eszmére, összpontosított figyelemmel és
kitartással, bizonyos gyenge remegést vagy hangyamászó érzést fog tobozmirigyében tudatosítani.
Ez a remegés a mirigyet átható éterben történik, és kis mágneses áramlatot idéz elő. Ez adja azt a
mászkáló érzést a mirigy sűrű molekuláiban. Ha a gondolat elég erős ahhoz, hogy ilyen áramlatot
idézzen elő, akkor a gondolkodó tudja, hogy eredményes volt a gondolatnak megfelelő erősségűre
hozatalában és képes lesz azt át is vinni.
A tobozmirigy éterében lévő rezgés hullámokat kelt a környező éterben, hasonlóan a
fényhullámokhoz, csakhogy sokkal kisebbeket és gyorsabbakat. Ezek a rezgések minden irányban
kiáradnak, mozgásba hozzák az étert. Ezek az éterhullámok viszont mások tobozmirigyének

Arthur e. powell a mentális test és a mentális világ

Arthur e. powell a mentális test és a mentális világ

Recommended

Recommended

More Related Content

What's hot

What's hot (16)

Similar to Arthur e. powell a mentális test és a mentális világ

Similar to Arthur e. powell a mentális test és a mentális világ (20)

Arthur e. powell a mentális test és a mentális világ