Te Ő vagy (Kommentárok Srí Ranjit Maharaj tanításaihoz)

Te Ő vagy
Kommentárok Sri Ranjit Maharaj
tanításaihoz
magyarra fordította: nisargadattin

Előszó: Használati útmutató
Sri Ranjit Maharaj a megértés útját, vagyis az Én-kutatást, a Madár Útjának
nevezte, szembeállítva a hangya útjának nevezett meditációval. A hangya
nagyon lassan halad, és ha megpróbál felmászni egy erdei fára, meghalhat,
mielőtt elérné a cél. A madár viszont ágról ágra repked, könnyedén. Maharaj
mindig azt tanította, hogy te magad vagy a valóság, és így már szabad vagy,
szabad, mint a madár, korlátok nélküli. Te Ő vagy, a valóság, éppen most, csak
nem tudod ezt teljes bizonyossággal. Ahhoz, hogy megértsd, ki vagy, meg kell
szabadulnod attól a hamis elképzeléstől, hogy valami olyan vagy, ami eltér a
valóságtól.
A meditálás, a mantrakántálás, és a különféle testi és szellemi tudományok
hasznosak lehetnek, hogy előkészítsék az elmét a megértésre, de a keresés nem
ér véget, az Én-tudomás eléréséig. A megoldásnak magában kell foglalnia az Én-
tudomást, mert a probléma az Én-tudatlansággal egy. Vállalkozz bármilyen
spirituális gyakorlatra, nem lehet megoldani vele ezt a problémát. Meditálhatsz
hat órát is egyhuzamban, és élvezheted a boldogság állapotát, de amint
abbahagyod ezt a tevékenységet, ismét a tudatlanságban találod magad! Meg
kell találnod a választ a kérdésre: „Ki vagyok én?” Amikor ezt tudni fogod, a
tudatlanság eltűnik, és mindent tudni fogsz, amit tudnod kell.
Ez az, amiről a Madár Útja szól. Azt jelenti, időt hogy fordítasz rá, hogy mélyen
elgondolkodsz a tanításról, nem fogadod el vakon, hanem magad tapasztalsz
meg mindent, és magad ellenőrzöl mindent.
Azért írtam ezeket a kommentárokat Maharaj tanításához, mert néhányan azt
mondták, hogy ezeket a gondolatokat nehezen érthetőnek találják, és további
magyarázatot szeretnének. A kommentárok megkísérlik megadni ezt a
magyarázatot, vagy legalábbis valamilyen módszert kínálnak az érintett
fogalmakról való elgondolkodáshoz.
Maharaj a Maharashtra-beli Mestereknél tanult, Közép-Indiában. Tanítási stílusa
az volt, hogy felvetett egy kérdést, majd fél órás, negyvenöt perces beszéddel
válaszolt rá. Volt, hogy beszéd közben megállt, hogy elmagyarázza az általa
alkalmazott egyedi gondolatokat, de általában az egyik erőteljes és mélyreható
koncepciónak egy másikra való folytonos folyamban való rétegezését
részesítette előnyben. Én, személy szerint, mindig hasznosnak találtam, hogy
tanulás céljából minden egyes gondolatát aforizmának, vagy szútrának
tekintsem. Ily módon, az egyedi gondolatok is könnyebben megközelíthetők, és
könnyebben érthetők. Jelen könyvben 366 gondolatot találsz, és ezek együttesen
az Advaita Vedanta minden lényeges fogalmát lefedik, valamint bemutatnak egy
gyakorlati módszert arra, hogyan dolgozz velük.
Ha megnézed az előszót követő a tartalomjegyzéket, észre fogsz venni pár
dolgot (eltekintve attól a ténytől, hogy szokatlanul hosszú!):
 Minden hónapnak megfelel egy fejezet.
 Minden fejezet számozott szakaszokból áll, amelyek mindegyike az
adott hónap egy-egy napjának felel meg.
 Minden fejezetcím valójában egy idézet.

Ha az év során naponta egy ilyen idézeten kívánsz elmélkedni, ezt könnyen
megteheted, ha megkeresed a napnak megfelelő sorszámú idézetet. A
kommentárok részletezik az idézeteket, de az is lehet, hogy egyszerűen magán
az idézeten való elmélkedést preferálod. Ebben az esetben úgy fogod találni,
hogy a tanítás lényege benne található a tartalomjegyzékben. Másfelől, nem
szükséges az idézeteket adott naphoz kapcsolni. Ha jobban szeretnéd a könyvet
az elejétől a végéig elolvasni, ezt is megteheted. A könyv tartalmaz egy
szójegyzéket, amely a Maharaj által használt kifejezéseket magyarázza.
Andrew Vernon, Marin County, California, October 2003.

Tartalomjegyzék
1. fejezet Január: A világ illuzórikus temészete.................................................................23
1.1 „A világ nem valóságos.”.................................................................23
1.2 „A test halott ebben a pillanatban.”................................................23
1.3 „Legyél mindig bátor! Mondd, hogy semmi nem valóságos!” ..........24
1.4 „A világ csak gondolat.” ..................................................................24
1.5 „Ne aggódj semmi és senki miatt, mert minden semmi.” ................24
1.6 „Az összes ékszer semmi más, csak arany.”.....................................25
1.7 „A test csupán egy rajtam lévő burkolat.” .......................................25
1.8 „Mikor a lélegzet elillan, semmi nem marad.”.................................25
1.9 „Az igazat mindig igaznak, a hamisat mindig hamisnak mondd.” .....26
1.10 „Minden semmi.”..........................................................................26
1.11 „Semmi nem történik, és semmi nem valódi.”...............................26
1.12 „ Légy közömbös a dolgok iránt, mert azok nem léteznek.”...........27
1.13 „ Ha azt mondod "mindez tévedés", király vagy. Ha azt mondod "ez
valóság", rabszolga vagy.”.............................................................27
1.14 „Semmi nem rossz, semmi nem jó, mivel nincs.”...........................27
1.15 „ Az elme mindig a valóságból kifelé visz.” ....................................28
1.16 „A világ, amit látsz, semmi más, mint a valóság tükörképe. Tükörkép
nem lehet valódi.”.........................................................................28
1.17 „Ha azt mondod, hogy a tükörkép valóság, akkor el vagy veszve.”.28
1.18 „Mindaddig, amíg kettősség van, semmilyen boldogság nem
lehetséges.”..................................................................................29
1.19 „A szenvedés kereke azért forog, mert azt mondod, hogy az
enyém.”........................................................................................29
1.20 „A kettősség hoz létre téged.”.......................................................29
1.21 „Akármit látsz, az nincs. Üresség, semmi.” ....................................30

Január: A világ illuzórikus temészete | 5
1.22 „A valóság mindig valóság marad. Ami nem valódi, az soha nem
létezett.” ...................................................................................... 30
1.23 „Minden illúzió, de az illúzió megértéséhez illúzióra van szükség.” 30
1.24 „Ha nem igaz, csak hadd legyen. Miért kellene károsítani, vagy
lerombolni, ami nincs?” ................................................................ 31
1.25 „Mi van jelen, ha minden semmi? Mi az, ami valódi?” .................. 31
1.26 „Minden hamis, semmi nem igaz. Minden a rossz irányba halad.” 32
1.27 „Amit tudsz, az semmi. Ha igaz, akkor nem vagy képes tudnia azt.”
..................................................................................................... 32
1.28 „Az illúzió nem képes valami többet hozzáadni a valósághoz, mert a
valóság az alapja mindennek, ami van.”........................................ 32
1.29 „Amikor semmi nincs, akkor mindent csak hiedelem, és elmebéli
fogalom.”...................................................................................... 33
1.30 „A testet alkotó öt elem visszatér az öt elemhez. Az energia
visszatér az energiához. Csak a név és forma az, lévén illúziók,
amelyek eltűnnek.”....................................................................... 33
1.31 „Habár minden létezni látszik, semmi nem létezik. Ez pontosan
olyan, mint egy kártyatrükk.”........................................................ 34
2. fejezet Február: A valóság természete ........................................................................... 35
2.1 „Használd az erőt, hogy megismerd a valóságot.”........................... 35
2.2 „Nincsenek korlátaim.”................................................................... 35
2.3 „Legyél mindig gondtalan. Ne aggódj semmi miatt.”....................... 35
2.4 „Minden rá van filmeződve az én valódi természetemre.” .............. 36
2.5 „Ő mindent átható.”....................................................................... 36
2.6 „A világban csak egység létezik, kettősség egyáltalán nem.” ........... 36
2.7 „Minden nap van ma. Nincs idő és tér a valóságban.”..................... 37
2.8 „Az erő nulláról keletkezik, de a valóság meghaladja azt.”............... 37
2.9 „Ő mindenütt jelen van. Ő nem a test, és én vagyok Ő.” ................. 38
2.10 „Az alap valódi; én én nélküli vagyok, de az nem beszél.”.............. 38
2.11 „Mi a valóság? Én nélküli Én.”....................................................... 39
2.12 „Mindenütt én vagyok, és egyáltalán semmi más nincs.” .............. 39

6 | Január: A világ illuzórikus temészete
2.13 „Én nem a test vagyok. A test egy szomszéd.”...............................39
2.14 „Minden a jó érdekét szolgálja.” ...................................................39
2.15 „Én soha nem változom. A körülmények változnak.”.....................40
2.16 „Jó vagy rossz, minden én magam vagyok.” ..................................40
2.17 „Végső valóságnak nincs tudása és nincs tudatlansága.” ...............41
2.18 „Ne próbáld a valóságot megtalálni, visszaemlékezni rá, mert az
mindig jelen van.”.........................................................................41
2.19 „A valóság én magam vagyok.” .....................................................42
2.20 „Mindig szabad vagyok (szabad madár).”......................................42
2.21 „Ha a csomag felbontásra kerül, nem marad csomag.”..................42
2.22 „Az ember csak legyen, és felejtse el ezt és azt.”...........................42
2.23 „Tegyél bármit, de tudd, hol a valóság. Ha semmit sem érzel, ott
van.”.............................................................................................43
2.24 „Aki tudja, hogy nem valódi, az valódi.” ........................................43
2.25 „Te, önmagad, erőfeszítés-mentes vagy.” .....................................44
2.26 „Ha valami akarsz lenni, az az egó bélyege, és akkor egy állapotban
maradsz. Legyél semmi, és a valóság marad.” ...............................44
2.27 „A képernyő soha nem mondja: Ó, ezek rossz képet mutatnak. Nem
fogom mutatni.” ...........................................................................44
2.28 „A valóságnak semmi köze a megjelent világhoz.”.........................45
2.29 „A végső valóságban semmi nincs, amit meg kell érteni.”..............45
3. fejezet Március: Az álmodó és az álom ...........................................................................47
3.1 „Én vagyok a teremtője a világnak.”................................................47
3.2 „Minden, amit látok, vagy érzékelek, álom csupán.” .......................47
3.3 „A születés azt jelenti, hogy a kép megjelenik a TV képernyőjén, a
halál pedig azt, hogy eltűnik róla.” ................................................48
3.4 „Amikor önmagam forrásába érek, semmivé válok.”.......................48
3.5 „Érezd, hogy te a teremtője vagy a világnak, és hogy el is tudod
pusztítani.” ...................................................................................49
3.6 „Amit teremtettem, az nem valódi.” ...............................................49

3.7 „Én egyáltalán nem csinálok semmit.” ............................................ 49
3.8 „Semmi sem valóságos. Álomban láttam, de nem láttam.” ............. 50
3.9 „Ne legyél hangya, legyél oroszlán, és jelentsd ki: „Számomra nem
létezik halál!”................................................................................ 50
3.10 „A vágyakozás késztet, hogy újra és újra megszülessek.”............... 50
3.11 „A világ nem más, mint egy hosszú álom.”.................................... 51
3.12 „Az egész világ nem más, mint az Ő árnyéka.”............................... 51
3.13 „Én nem csinálok semmit. A test csinálja.”.................................... 51
3.14 „A szabad akarat jelentése az, hogy nincs rabság.”........................ 52
3.15 „Én nem létezem. „Ez a valódi szabad akarat.”.............................. 52
3.16 „A holnap soha nem jön el.” ......................................................... 52
3.17 „Ő mindent megtesz érted. Ne aggódj, Ő van mindenkiben.”........ 53
3.18 „Már olyan sok szót kimondtam. Hol vannak azok most? Hová
lettek?”......................................................................................... 53
3.19 „Bármit teszel, az mindenképpen semmi, úgyhogy ne tegyél semmit
sem.”............................................................................................ 54
3.20 „Ha érzelem vagy gondolat jön az elmédbe, értsd meg, hogy te
semmit sem csinálsz, és az „én” nem létezik.”............................... 54
3.21 „Játék a világ, semmi más. Játssz ezzel a megértéssel.”................. 54
3.22 „Mindig valamilyen nem létező az, amiért csinálnod kell valamit.” 55
3.23 „Minden történik.” ....................................................................... 55
3.24 „Ameddig az én jelen van, ez egy álom.”....................................... 55
3.25 „Hacsak nem alszol, hogy tudnál álmodni egyébként? Így, hacsak el
nem felejted önmagad, hogy lehetne a világot megteremteni?” ... 56
3.26 „A tudás révén történik minden. A tudás a teremtő.” ................... 56
3.27 „Minden, amit látsz és észlelsz, nem más, mint Isten álma. Ez
Istennek a varázslata, és mindez hamis.” ...................................... 56
3.28 „Nem kell próbálkoznod, hogy elfelejtsd a tudást. Mivel tudást
kaptál, alvó állapotban vagy.” ....................................................... 57
3.29 „A boldogság titka a világ elfelejtésében rejlik.”............................ 57

3.30 „Aki a felszínen marad, azt elragadja az öröm és a szenvedés
áradata.”.......................................................................................57
3.31 „Halál egyáltalán nincs. Senki számára nem létezik halál.” ............58
4. fejezet Április: Tudás és tudatlanság............................................................................59
4.1 „A tudatlanság nem jelent semmit, nem is létezik.” ........................59
4.2 „Ne menj vissza a tudatlanságba. Az egó tudatlanság.”...................59
4.3 „Légy tudatlan a világra, és jól informált a valóságra nézve.”...........59
4.4 „Én egy tudatlan ember vagyok. Tudom, hogy semmit nem tudok.”60
4.5 „A hatalom tudás. A tudás hatalom.”..............................................60
4.6 „A hatalom nem tud semmit. Nem tudja, hogy „én vagyok a
hatalom.”......................................................................................61
4.7 „E hatalom révén látok. Az erő nem lát.”.........................................61
4.8 „Én vagyok az erő, amely a testben van.”........................................61
4.9 „Menj az elme gyökeréhez. Elme és tudás nem maradnak fenn.”....62
4.10 „A hatalom szintén nem valódi.”...................................................62
4.11 „A tudás soha nem elégíthető ki. Egyre többet és többet akar
tudni.” ..........................................................................................62
4.12 „A kételkedés nem más, mint tudatlanság.”..................................63
4.13 „Semmit sem tudok. Csak Őt ismerem.”........................................63
4.14 „Amikor többet akarok valamiből, elfelejtettem önmagamat.” .....63
4.15 „Csinálj dolgokat, bármit, semmi baj, de ne felejtsd el önmagad.” 64
4.16 „A valóságnak nincsenek kötelességei.” ........................................64
4.17 „Én csak gondolat vagyok, és a gondolat hiba.”.............................64
4.18 „Át kell, hogy kelj a semmin. Át kell, hogy kelj a téren.” ................64
4.19 „Légy a gondolataidon kívül, és akkor megértheted a valóságot.” .65
4.20 „Fogd fel az én vagyokot a boldogság, és az egót a boldogtalanság
gyökereként.” ...............................................................................65
4.21 „A tudást növelni kell ahhoz, hogy megértsük, az „én tévedés.”....66
4.22 „A tudás betegség.” ......................................................................66

4.23 „Ne tudj semmit. Maradj kívül a tudatosságon. Akkor mindig
önmagaddal vagy.”....................................................................... 66
4.24 „Sat-chit-ananda van mindenütt. Ez az eredeti mag.” ................... 67
4.25 „Az Egységben nincs sem öröm, sem szomorúság.” ...................... 67
4.26 „Állatok, madarak, még hangyák is, mind rendelkeznek a tudással.”
..................................................................................................... 67
4.27 „Végeredményben, a tudatlanság a forrása tudatosságnak vagy
tudásnak.” .................................................................................... 68
4.28 „Tudatlanság azt gondolni, hogy te vagy a cselekvő.”.................... 68
4.29 „Képes vagy érezni az erőt, amely oly finom, amely minden munkát
elvégez? Miért? Mert az semmi.”.................................................. 69
4.30 „A tudás a legnagyobb tudatlanság.” ............................................ 69
5. fejezet Május: Az „egó” problémája ............................................................................ 70
5.1 „Én soha nem születtem.” .............................................................. 70
5.2 „Nem hiszem, hogy ’én teszem ezeket a dolgokat, hogy elérjem a
valóságot.’ Te Ő vagy.”.................................................................. 70
5.3 „Vizsgáld meg az elmét. „Miért kételkedsz?” .................................. 71
5.4 „Az elme mindig arra gondol, ami nem létezik.”.............................. 71
5.5 „Felejtsd el az „én”-t, és Ő van jelen.”............................................. 71
5.6 „Rabság és felszabadulás az elmében vannak.”............................... 72
5.7 „Én nem létezem. Nem vagyok.”..................................................... 72
5.8 „Csak az elmében van, hogy én jót vagy rosszat csináltam.”............ 72
5.9 „Az ’én’ csak egy gondolat.”............................................................ 73
5.10 „Az egó tudás, az egó elme, és az elme semmi más, mint gondolat.”
..................................................................................................... 73
5.11 „Az erő nem tesz semmit. Az egó azt mondja, ’én tettem’.”.......... 73
5.12 „Mondd az egónak, ’Te állsz az én szolgálatomban. Nem én a
tiédben’.” ..................................................................................... 74
5.13 „Az elme fél, és ez az ő támasza. Távolítsd el a támaszt.”.............. 74
5.14 „A rabságot én veszem magamra.”............................................... 75

5.15 „Süllyeszd el egódat. Ne félj tőle.”.................................................75
5.16 „Ha az egó gátolja utadat, törd össze. Mások meg hadd
kommentáljanak.”.........................................................................75
5.17 „A kettősség teremti az ’én’-t.”.....................................................76
5.18 „Az elme nem akar meghalni, ezért a világi tárgyak felé fordul.” ...76
5.19 „Az elme, vagy egó halála az, amire szükség van.”.........................76
5.20 „Az egó azt jelenti, én vagyok, és én tudok mindent.” ...................77
5.21 „Az egó semmi. Egyáltalán nem rendelkezik entitással.” ...............77
5.22 „A vágy akarat. Amikor a valóságra vágyunk, az egó eltávozik.”.....78
5.23 „Hagy kerüljön az egód pokolra.”..................................................78
5.24 „Hacsak el nem hagyod a test-elmét, nem lehetsz Ő.”...................78
5.25 „Felejtsd el az egót, és soha nem leszel szomorú.”........................79
5.26 „Az egó rossz és értelmetlen dolog. Az okozza a világ minden baját
és zavarát.”...................................................................................79
5.27 „Az elme soha nem hagyná, hogy keresd a valóságot, mert rá ott a
halál vár.” .....................................................................................79
5.28 „Az egó soha nem hagyna el téged. Neked kell megválnod tőle.”..80
5.29 „Az egó mindig önmaga hasznát keresi; engem respektálni, szeretni,
vagy elismerni kell.”......................................................................80
5.30 „Ráma maga vált Ravannává. Ravanna nem létezik, így hogyan
ölhette volna meg?”......................................................................81
5.31 „Az egó olyan, mint a meddő asszony fia. Nem létezik, de mégis azt
mondod ’én csináltam’.” ...............................................................81
6. fejezet Június: Aspiránsnak lenni .................................................................................82
6.1 „Addig kell kérdezned, amíg teljesen meg nem érted.” ...................82
6.4 „Amit ezidáig megértettem, az mind rossz.”....................................83
6.5 „Jusson a világ mennybe vagy pokolba, nem törődöm vele. Legyen ez
a meghatározó.” ...........................................................................83
6.6 „Azt kell gyakorolnod, hogy „én nem vagyok a test, nem vagyok a
tudás, nem vagyok az egó.”...........................................................84

6.7 „Szokásaidat meg kell változtatnod, amihez gyakorolni szükséges,
különben az lehetetlen.”............................................................... 84
6.8 „Mindig legyél negatív (nem ez, nem az).”...................................... 85
6.9 „Kötődj a valósághoz, és akkor valósággá válsz.”............................. 85
6.10 „Ne légy nyúlszívű. Egy Mester szíve dobogjon benned.”.............. 86
6.11 „Pusztítsd el magad. Meg kell, hogy halj. „Én nem ez vagyok.”...... 86
6.12 „Ne mondd azt, hogy csak a felébredett lények nagyok. Te magad is
nagy vagy.”................................................................................... 86
6.13 „Felejtsd el a test az összes kívánságát.”....................................... 87
6.14 „Amikor a valóság iránt vágyakozol, az nem az egó hívása.”.......... 87
6.15 „Ne szomorkodj, vagy ilyesmi. Légy elég bátor, hogy elfogadd, bármi
történjék is.”................................................................................. 87
6.16 „Ne hagyd, hogy ellenséged belépjen házadba.”........................... 88
6.17 „Légy nagyon erősen önmagadban. Én azt mondom neked, hogy te
vagy a valóság és te képes vagy tapasztalni ezt.”........................... 88
6.18 „Ha nincs hit, akkor mindig kétség merül fel az elmében.”............ 89
6.19 „Ha kétségek támadnak elmédben, kérdezd a Mestert. Ha nem így
teszel, akkor a kétségek megmaradnak.” ...................................... 89
6.20 ”Meghalni azt jelenti, hogy elfelejteni mindent. Míg élsz, halj meg
így.”.............................................................................................. 89
6.21 „Mondd, ’én nem létezem.’ Ott a halál van.” ................................ 89
6.22 „Semminek nincs szüksége rád, és semmit sem kell megszerezni.”90
6.23 „Ellenőrizd elmédet, és ha ezt szokássá teszed, akkor rendben
leszel.”.......................................................................................... 90
6.24 „Az ember nem szabad, hogy elhagyja a szobát, különben Ő nem
jöhet be.”...................................................................................... 91
6.25 „Ha elmédet akarod követni, akkor elveszíted önmagad, és ez a
legnagyobb veszteség.”................................................................. 91
6.26 „Ha nem veszed be a gyógyszert, hogy tudna eltávozni a betegség?”
..................................................................................................... 91
6.27 „Ha elfog a kétség (például ’Már hogy is lehetnék én Az?’), akkor
elveszíted az erőd.”....................................................................... 92

6.28 „Azért vagy itt, hogy kilépj a tudatlanságnak e köréből.”...............92
6.29 „ A tudás az egóhoz tartozik. De ennek a tudásnak a megszerzése
fontos lépés, amin keresztül kell menned.” ...................................93
6.30 „Egyszerűen meg kell szabadulnod a cselekvőség illúziójától, ami
egy lenyomatként van jelen az elmédben.” ...................................93
7. fejezet Július: A Mester munkája ................................................................................94
7.1 „Ne a Mester áldását kérd. Légy Ő, ez az ő áldása.”.........................94
7.2 „Soha semmit ne kérj a Mestertől (az anya tudja, hogy a gyermeknek
mikor van tejre szüksége).” ...........................................................94
7.3 „Légy mindig az úton, Mestered megmutatja neked, és te egy leszel
vele.” ............................................................................................94
7.4 „Ne tekintsd Mesteredet hétköznapi embernek.” ...........................95
7.5 „A legfontosabb kezdetben az a gondolat, hogy ő az én Mesterem, és
amit mond az helyes.”...................................................................95
7.6 „Legyen a Mesterbe vetett hited teljes, és később nem lesz szükség
hitre.” ...........................................................................................95
7.7 „Tartsd meg kapcsolatot azzal, amit a tanító mond. Azzal tarts meg
kapcsolatot!” ................................................................................96
7.8 „Az elméddé váltál, így a Mester az elmédet változtatja meg.”........96
7.9 „A Mester ad erőt e gondolatoknak, hogy menned, és látnod kelljen
őt.” ...............................................................................................96
7.10 „Kaptál egy testet, és az egó mindig ellenkezik Mester tanításával.”
.....................................................................................................97
7.11 „Akár veled van a Mester, akár nincs, a belé vetett hited által a
megfelelő szintre kerülsz, és akkor a helyes dolgot teszed.” ..........97
7.12 „A hangszóró csak mondja. Nem érdekli, hogy az emberek hallják-e,
vagy sem.” ....................................................................................98
7.13 „Ő, a Mester, egyáltalán nincs ott.”...............................................98
7.14 „Az egyetlen dolog, amit a Mester csinál, hogy megadja a valódi
értékét annak a benned lévő erőnek, amire nem figyelsz.”............98
7.15 „Engedelmeskedj a Mesternek. Miért aggódnál az illúzió miatt?”..99
7.16 „A Mester mutatóeszköz csupán. Elkísér az ajtóig, ezzel a szerepe
befejeződik. Ő nem marad ott.” ....................................................99

7.17 „A Mester azt mondja, az egész világ így működik, gyere át az én
oldalamra.”................................................................................... 99
7.18 „Nincs sem tanítvány, sem Mester a végső megértésben.” ......... 100
7.19 „A mester tudja, hogy semmit nem ő csinál. A benne lévő hatalom
az, ami cselekszi a dolgokat.”...................................................... 100
7.20 „Megkaptad a Mester iránti tiszteletet az elme révén, és tartsd fenn
e tiszteletet, mindig.”.................................................................. 100
7.21 „A tudatlanság miatt mondod, hogy én vagyok a Mester, és te vagy
az aspiráns, de valójában te a valóság vagy!” .............................. 101
7.22: „Amikor egy szent meghal, nem aggódik, mert ő nem létezik, és
nem viszi ezeket (jó és rossz) magával.”...................................... 101
7.23 „A Mester úgy játszik a fogalmakkal, mint ahogy a gyermek játszik a
játékokkal.”................................................................................. 102
7.24 „A Mester megmutatja, hogyan kell a végére járni, hogyan kell a
teorémát megoldani, de neked magadnak kell azt megoldani.”... 102
7.25 „A tudás és a gondolat a legnagyobb tudatlanság, és ezt csak a
Mester tudja neked elmondani.” ................................................ 102
7.26 „A mester egyre nagyobbá és nagyobbá tesz téged. Te vagy minden.
Majd megvilágosodottnak érzed magad, örömöt érzel.” ............. 103
7.27 „Akkor a Mester azt mondja, nem értetted meg. Semmi nem igaz.”
................................................................................................... 103
7.28 „Visszakapod a pénztárcádat, de az már a tiéd volt.” .................. 103
7.29 „Tőled függ, hogy mennyire fogadod el. Fogadd el a helyes módon,
és akkor búcsút fogsz mondani a Mesternek.” ............................ 104
7.30 „Minden csak buborék az óceánon. A Mester megértés révén segít
összetörni a buborékodat, ennyi az egész.”................................. 104
7.31 „Ha a valóságot akarod, végy, amennyit csak akarsz, de ha semmit
sem akarsz, akkor már nincs mit adnom számodra.” ................... 104
8. fejezet Augusztus: Kegyelem és megértés ....................................................................... 106
8.1 „Amit a Mester mond, fogadd el, mert Az a kegyelem.”................ 106
8.2 „Semmi nem kell tenni, csak megértésre van szükség.” ................ 106
8.4 „Ha a repülőgép késik, mondd, hogy ez az én választásom, az én
érdekem.”................................................................................... 107

8.5 „Végy mindent magadra. Ne hibáztass másokat.” .........................107
8.6 „Játszd a szereped, semmi baj, de értsd meg, hogy „én nem ez
vagyok. Én Ő vagyok.”.................................................................107
8.7 „Fogadd el, ami történik. Ne harcolj az ellen, ami jön. Ezen a módon
az egó szerte fog foszlani.”..........................................................108
8.8 „Felejts el minden korlátozást, és légy Ő, a valóság.” ....................108
8.9 „Döntsd le elméd falait, és te leszel az ég.” ...................................108
8.10 „Ha baj történik veled, vedd biztosra, hogy ez a legjobb.”...........108
8.11 „A megértésnek olyan erősnek kell lennie, hogy azt ne szakíthassa
félbe semmilyen gondolat.” ........................................................109
8.12 „Elme nélkül kell megértened.”...................................................109
8.13 „Ha elméd megváltozik, akkor meg tudsz érteni bármit, miért ne?”
...................................................................................................110
8.14 „Amikor megérted saját erődet, azt fogod mondani, hogy minden a
te választásod.”...........................................................................110
8.15 „Aki megért, megszabadul mindentől.”.......................................110
8.16 „Tudatlanság dominál benned, tehát távolítsd el a tudatlanságot,
annak elfogadása által, amit a Mester mond. Ez a kegyelem.”.....110
8.17 „Csak a megértés ereje képes legyőzni az egót.” .........................111
8.18 „Nem a sat-chit-ananda a végső megértés, de ha a negyvenedik
emeletre akarsz menni, fel kell menned a harminckilencedikre,
nem?”.........................................................................................111
8.19 „Amikor meghallasz egy éneket, tudd, hogy én vagyok az író, és az
énekes.”......................................................................................112
8.20 „Amikor megérted, hogy a gondolat rossz, akkor az a
gondolatmentes valóság.”...........................................................112
8.21 „Ismerd meg elmédet, és akkor Ő vagy. Ez a végső megértés.” ...112
8.22 „Ha megvalósulttá akarsz válni, el kell dobnod az elmét. Akarnod
kell, és neki kell szentelned az életedet, különben semmi haszna.”
...................................................................................................113
8.23 „Amint elérted a rendeltetést, mi szükség van megértésre? A
negyvenedik emeleten vagy, mit kell megérteni?” ......................113

8.24 „A megértés hatalmas dolog, de a megértés végül is valótlan, hiszen
az csak azt tudja, hogy ’mi nem.’” ............................................... 114
8.25 „Azt mondják, hogy a szentektől bármit kérhetsz, amit csak kívánsz.
Meg tudom adni, neked viszont szükséged van az erőre, hogy
elfogadd.”................................................................................... 114
8.26 „Meg kell értened saját elmédet. Az elme az egyetlen tényező.” 114
8.27 „Minden a te elfogadási képességeden, vagy kapacitásodon múlik.”
................................................................................................... 114
8.28 „Haladj lassan. Ha lassan kaphatja meg az ember, akkor miért ne?”
................................................................................................... 115
8.29 „Gondolj önmagadra! Ne gondolj másokra. Nincs senki más, csak
te.” ............................................................................................. 115
8.30 „Amikor elnyered a megértést, az elme megelégedetté válik, nem
támadnak gondolatok.” .............................................................. 115
8.31 „Ez a tudás a Mester kegyelme révén érthető meg, semmi mással.”
................................................................................................... 116
9. fejezet Szeptember: Önátadás............................................................................................ 117
9.1 „Én és a Mester egyek vagyunk.”.................................................. 117
9.2 „Mondd, hogy semmi rossz nincs a világban. Ez a szeretet.” ......... 117
9.3 „Felejts el mindent, és jelen vagy. Hol nem vagy?” ....................... 118
9.4 „Amikor a só bábu feloldódik, óceánná válik.” .............................. 118
9.5 „Ki az, aki látja Őt, és milyen szemmel nézi Őt?” ........................... 118
9.6 „Csak egység létezik, így akármit látsz, és észlelsz, az Ő.” .............. 119
9.7 „Ragaszkodj a Mesterhez, Ezért imádd.”....................................... 119
9.8 „Te és a Mester egyek vagytok, de amíg testben vagy, imádnod kell.”
................................................................................................... 120
9.9 „A Mester azt mondja, mindent fogadj szeretettel és hálával, ne csak
a jó dolgokat.” ............................................................................ 120
9.10 „Te Ő vagy. Kicsodát kell tehát szeretni, és kicsodát nem kell
szeretni?” ................................................................................... 121
9.11 „Légy olyan, mint az állat, amely arra vár, hogy a dolgok a szájába
kerüljenek.”................................................................................ 121

9.12 „Az elme tisztasága nem más, mint az elme elfelejtése, mivel az
nem létezik.”...............................................................................121
9.13 „A Mester mindenütt jelen van. Ő soha nincs távol tőled. Te és ő
egyek vagytok.”...........................................................................122
9.14 „A gondolat belép az elmébe, és a szív erőt, hatalmat ad neki. Így
hát a szív a hatalom, az élet.”......................................................122
9.15 „Amikor a test eltávozik, a Mester veled marad, a szívedben, a
megértés révén.” ........................................................................123
9.16 „Amikor találkozol egy szenttel, szentté tesz téged.”...................123
9.17 „Isten minden élőlény szívének legbelsejében lakik, és különféle
szolgálatokat nyújt Önmaga számára.” (Sri Siddharameshwar
Maharaj).....................................................................................123
9.18 „Az Ő imádata abban a tudásban áll, hogy ő mindig, örökösen jelen
van.” (Sri Siddharameshwar Maharaj) .........................................124
9.19 „Az Én felismerése után az aspiráns úgy tekint Mesterére, mint
minden dolgok legnagyobbikára. Úgy érzi, hogy ő a Mesterhez
tartozik.” (Sri Siddharameshwar Maharaj)...................................124
9.20 „Egyetlen kötelességünk a sadguru imádása.” (Sri Siddharameshwar
Maharaj).....................................................................................125
9.21 „Csak felébredett személy képes vágy nélkül imádni.” (Sri
Siddharameshwar Maharaj) ........................................................125
9.22 „Az odaadás a tudás anyja.” (Sri Siddharameshwar Maharaj)......125
9.23 „Az odaadás a Mesterbe vetett hitet jelent. Nincs különbség a te
Éned és a Mester Énje között.” (Sri Siddharameshwar Maharaj)..126
9.24 „Az isteni igazság, amelyet nem támogat saguna, alaptalan imádás.”
(Sri Siddharameshwar Maharaj) ..................................................126
9.25 „A saguna imádása gyönyörűségére van a rajongónak.” (Sri
9.26 „Az, aki mind tudással, mind odaadással rendelkezik, olyan, akár egy
király.” (Sri Siddharameshwar Maharaj) ......................................126
9.27 „A létezésnek ebben az óceánjában, a nagy támogatást a Mester
iránti odaadástól kapod.” (Sri Siddharameshwar Maharaj)..........127
9.28 „A tudás érdekében elengedhetetlenül állhatatosnak, és odaadónak
kell maradnod.” (Sri Siddharameshwar Maharaj) ........................128

9.29 „Shivát Shivává válással kell imádnod.” (Sri Siddharameshwar
Maharaj)..................................................................................... 128
9.30 „Aki odaadja magát az Énnek, végül az Énné válik.” (Sri
Siddharameshwar Maharaj)........................................................ 128
10. fejezet Október: A gondolkodás és az elme .................................................................. 130
10.1 „Válj nem-elmévé. Ne gondolj semmire.” ................................... 130
10.2 „Próbáld mélyrehatóan megérteni, hogy elméd nem tud harcolni
veled.”........................................................................................ 130
10.3 „Meditálj rajtam, mint valóságon, ne a testen.”.......................... 131
10.4 „Terjeszd ki gondolataidat, és válj egyre nagyobbá és nagyobbá.”
................................................................................................... 131
10.5 „Meg kell köpülnöd, amit a Mester mond. Gondold át újra és újra.”
................................................................................................... 131
10.6 „Nem kell az elmét kényszeríteni. Hagyd az elmét gondolkodni.” 132
10.7 „Egyből átnedvesedsz ezektől a gondolatoktól.”......................... 132
10.8 „Mindenféle gondolatok jönnek, jók és rosszak, de te mondd azt:
”Ez nem az enyém.” Akkor kifogysz belőle.”................................ 132
10.9 „Benned van a legfelsőbb hatalom. Üdvözöld azt. Az elmének
teljesen el kell fogadnia ezt.” ...................................................... 133
10.10 „Szavak révén kerültem rabságba, és szavak révén válhatok
szabaddá.”.................................................................................. 133
10.11 „Az elmét nem-elmévé kell tenni. Nem-elme azt jelenti „én semmit
nem teszek.”............................................................................... 133
10.12 „Akarnod kell a teljes meggyőződést, hogy semmi nem valódi.”134
10.13 „Kötelességem helyesen gondolkodni.” .................................... 134
10.14 „Felejts el mindent, felejtsd el a meditációt, és ülj önmagadban.”
................................................................................................... 134
10.15 „Az elmének meg kell változnia, ennyi az egész.”...................... 135
10.16 „Gondolkozz és gondolkozz, és végül felejts el mindent.”.......... 135
10.17 „Gondolkodással a legnagyobbnál lehetsz a legnagyobbak között.”
................................................................................................... 135

10.18 „Meg kell ölnöd az elmédet, és azt mondanod, ’én nem létezem. Ő
létezik bennem most’.” ...............................................................136
10.19 „Légy néma, merülj önmagadba, ne beszélj.”............................136
10.20 „Akármikor az elme állítja, hogy ’ez igaz’, mondj ellent, és mondd,
hogy ’nem, ez hamis’.”................................................................136
10.21 „Ő adja a kulcsot. Nyisd meg az elméd, amely zárva van.”.........136
10.22 „Az elején erőfeszítésre van szükség. A gondolkodás erőfeszítés.”
...................................................................................................137
10.23 „A vendégek jönnek és mennek. Soha nem lesz belőlük házigazda.”
...................................................................................................137
10.24 „Semmi nem a tiéd. Légy az elmében nincstelen.” ....................138
10.25 „Az elme épp olyan, mint egy majom, mindenféle gondolat eszébe
jut, majd elfelejti.” ......................................................................138
10.26 „Az elme a legjobb barátod, és legnagyobb ellenséged.”...........138
10.27 „Amíg az illúzió jelen van, a végső valóságra kell gondolni.” ......139
10.28 „Mondd az elmének, hogy ’elég!’” ............................................139
10.29 „Az elme mindig gondolkodik, de ha megértésre jut, akkor
elcsendesedik.”...........................................................................139
10.30 „Nem könnyű szembeszállni az elmével. Szállj vele szembe, azt
mondván, nem igaz.” ..................................................................140
10.31 „Az erőnek, a tudás hatásának, át kell járnia az elmét. „Én vagyok a
valóság.”.....................................................................................140
11. fejezet November: Ki vagyok én?......................................................................................141
11.1 „Értsd meg elsőként: ’Ki vagyok én?’” .........................................141
11.2 „Legyél elég bátor, eldobni az elmét.”.........................................141
11.3 „Merülj befelé mélyen önmagadba, olyan mélyre, hogy eltűnj.” .142
11.4 „Semmi sem az enyém, mert én nem létezem.”..........................142
11.5 „A víznek azt kell megértenie, hogy „én vagyok a víz, nem kell
innia.”.........................................................................................142
11.6 „Te a Mester vagy. Te Ő vagy. Ezt ne felejtsd el.” ........................143
11.7 „Te mindig az igazság vagy.” .......................................................143

11.8 „Végül, az „én” gondolat emóciójának fel kell szívódnia.” ........... 143
11.9 „A gondolkodás nem te vagy. Ki gondolkodik? A gondolkodót nem
lehet megtalálni.” ....................................................................... 144
11.10 „Soha nem vesztél el. Akkor miért teszel bármit, hogy megkeresd
önmagad?”................................................................................. 144
11.11 „Sose feledkezz el önmagadról. Mindig vagy. Azonban az „én”-t
félre érted.”................................................................................ 145
11.12 „A test nem az Én, az elme nem az Én, a tudás nem az Én. A végső
valóság az Én.”............................................................................ 146
11.13 „A végső valóság, nem te vagy, nem én vagyok, nem az elme, nem
a gondolat. A végső valóság a te állapotod.” ............................... 146
11.14 „Először meg kell ismerned önmagadat, és utána menj egy kicsit
előre, majd feledkezz el önmagadról.”........................................ 146
11.15 „A legbelső érzéseddé kell válnia, hogy én vagyok Ő, és semmi
más.”.......................................................................................... 147
11.16 „Elfelejtetted Őt. A valóság te magad vagy. Elfelejtetted
önmagadat.”............................................................................... 147
11.17 „A boldogság te magad vagy. Megszomjazik-e a víz?”............... 148
11.18 „Az Én jelenléte az egyetlen boldogság.”................................... 148
11.19 „Ismerd meg önmagad. Te sehol nem vagy található, mégis jelen
vagy.” ......................................................................................... 149
11.20 „A teret felfoghatjuk, és érezhetjük, a valóságot nem, felejtsd el
tehát a teret, és te Ő vagy, mindig.”............................................ 149
11.21 „Én nem létezem. Ily módon minden cselekvés a pillanatban,
cselekvéstelenség.”..................................................................... 149
11.22 „A tudatosság egészen az utolsó pillanatig tart.”....................... 150
11.23 „A születés és halál magja a finom test, amely a vágy természete.”
(Sri Siddharameshwar Maharaj).................................................. 150
11.24 „A kauzális test a tiszta felejtés állapota.” (Sri Siddharameshwar
Maharaj)..................................................................................... 151
11.25 „A felejtés miatt minden ember tudatlannak érzi magát, és a tudás
megszerzéséért küzd.” (Sri Siddharameshwar Maharaj).............. 151

11.26 „A felejtés állapota valójában nem létezik.” (Sri Siddharameshwar
Maharaj).....................................................................................152
11.27 „A Mahakarana test tiszta tudásként tapasztalható.” (Sri
11.28 „A tudatosság állapota a Mahakarana testben az önmagától fénylő
láng, amely önmagát tárja fel, miután a tudatlanság elfelejtette
önmagát.” (Sri Siddharameshwar Maharaj).................................152
11.29 „Bármi is az emlékezés, vagy felejtés tárgya, az határozottan nem
te vagy.” (Sri Siddharameshwar Maharaj)....................................153
11.30 „Ez a négy test az a négy lépés, amely elvezet az ötödik fokra, ahol
a szó elnémul.” (Sri Siddharameshwar Maharaj)..........................153
12. fejezet December: A felébredett személy.........................................................................154
12.1 „A testnek nincs szabad akarata. A szabad akarat mindig a
felébredett személyé.”................................................................154
12.2 „A felébredett személyek csak elmével értenek.”........................154
12.3 „A felébredett személy azt mondja, ’soha nincs igazam, mindig
tévedek.” ....................................................................................155
12.4 „A felébredett ember kívánsága mindig teljesül. Ő valóságot akar.
Így aztán soha nem boldogtalan, mindig boldog.” .......................155
12.5 „Amikor megérted, akkor az erő jelen van, és minden, amit csinálsz
az ’helyes.’”.................................................................................155
12.6 „Ha megérted, hogy ’semmi nem tud megérinteni engem’, akkor
felébredett személy vagy.”..........................................................156
12.7 „Amikor mindent önmagadként ismersz, akkor minden, amit
csinálsz, ugyanaz számodra.” ......................................................156
12.8 „Igyekezz megérteni, amit a felébredett személyek mondanak. Ők
azt mondják, hogy életükben soha semmit nem tettek.”.............156
12.9 „Én soha nem unatkozom. Miért? Mert én nem gondolkodom.”.157
12.10 „Brahman formájában a Paramatman hasonlóképpen továbbra is
boldog, a helyzettől függetlenül.” (Sri Siddharameshwar Maharaj)
...................................................................................................157
12.11 „A test, amelyben benne van az Én tudása, szükségképpen fényt
áraszt magából.” (Sri Siddharameshwar Maharaj) .......................158

12.12 „Mindenkit az egyetlen valóság részeként látni, a jnaninak
ilyenfajta jellemzője.” (Sri Siddharameshwar Maharaj) ............... 158
12.13 „Miután rátalálsz önmagadra, a testet valótlannak ismered fel.”
(Sri Siddharameshwar Maharaj).................................................. 159
12.14 „A felébredett számára minden Egy. Nincs kettősség.” (Sri
12.15 „Csupán a megszabadult ember szűnik meg aggódni az evilági élet
miatt. Külsőleg és belsőleg a teljesség, a megingathatatlan
elégedettség jellemzi.” (Sri Siddharameshwar Maharaj).............. 160
12.16 „Csak hallgass, elmélkedj, meditálj, ezek a felébredett
ismertetőjelei.” (Sri Siddharameshwar Maharaj)......................... 160
12.17 „Amint az Ént felismerted, semmi nem korlátozza a
cselekvésedet.” (Sri Siddharameshwar Maharaj)......................... 161
12.18 „A felébredett személy tudja, hogy egyedül az Én valóság, és hogy
minden más csak gondolatok játéka.” (Sri Siddharameshwar
Maharaj)..................................................................................... 161
12.19: „A valódi spirituális tudás ismertetőjele, hogy az ember minden
kétségtől mentes.” (Sri Siddharameshwar Maharaj).................... 161
12.20 „Időzz létezésedben, vagyis az Én-természetben.” (Sri
12.21 „Még ha felébredetté vált is valaki, az Én elhagyásakor össze fog
zavarodni.” (Sri Siddharameshwar Maharaj) ............................... 162
12.22 „Egynek lenni saját természeteddel, ez a fő követelmény a
felébredett személy számára.” (Sri Siddharameshwar Maharaj).. 163
12.23 „Mindezen káosz az illúzió káosza. Bármik is legyenek az
objektumok, hagyd, hogy azok legyenek, amik.” (Sri
12.24 „A cselekvőség a Mayában nyugszik, a nem-cselekvőség pedig a
Brahmanban.” (Sri Siddharameshwar Maharaj)........................... 163
12.25 „A jnani számára teljességgel nyilvánvaló, hogy ő Brahman.” Srí
Siddharameshwar Maharaj......................................................... 164
12.26 „Tartsd meg a hitedet látatlanban, ami túl van az okság
birodalmán.” (Sri Siddharameshwar Maharaj)............................. 164
12.27 „A szentnek az a jellemzője, hogy nem a szerint jár el, a mi az
eszébe jut.” (Sri Siddharameshwar Maharaj)............................... 165

12.28 „Aki megértette a nem-elme útját, annak nincs gondja. Ő mindig
saját Énjében van elmerülve.” (Sri Siddharameshwar Maharaj) ...165
12.29 „Aki megszilárdul saját Énjében, azt mondja, „mindent átható,
teljes, és minden szívben benne rejlő vagyok.” (Sri
12.30 „A felébredettnek egyáltalán nincsenek fogalmai vagy gondolatai.”
12.31 „A szent igazi jellemvonása, hogy nem tekinti a világot valódinak.”
A Sri Ranjit Maharaj által használt kifejezések szójegyzéke..................168

1
1. fejezet Január: A világ illuzórikus természete
1.1 „A világ nem valóságos.”
A világ nem külsőleges. A világnak az észlelése spontán módon történik, az Én-
ben, a valóság nem változó háttere előtt, hasonlóan az álomhoz, amely az alvás
során zajlik. Te ez az Én vagy, és nem egy individuum, de elfelejtkeztél róla.
Valójában az elfelejtkezettnek látszó individuális személy is spontán történik, az
álom egyik karaktereként, miközben az Én békésen pihen saját teljességében,
Vishnu-ként alszik a kozmikus óceánban. Ha a világ megjelenik, tudatossággal
rendelkezik; ha semmi nem jelenik meg, akkor tudatosság sem. A világ, amely
megjelenik, lehet álomvilág, vagy lehet ez az ébren lévő világ. A megjelenés és
annak észlelője együtt jelennek meg, és nem elkülönültek. Mind az álomvilág,
mind az ébrenléti világ eltűnik, amikor mély álomba merülsz. Ha valóságosak
lennének, maradnának.
1.2 „A test halott ebben a pillanatban.”
A test egy olyan szerkezethez hasonlít, amely elektromos energiához
kapcsolódva működik, és a táplálás lekapcsolásakor megszűnik működni. Maga
a test, mint szerkezet, egy tehetetlen dolog –semmilyen életet nem él saját
magától. A testet megelevenítő élet olyan erő, amely meghaladja az individuális
létező értelmét. Mi a természete az erőnek, amely életet ad mindennek, ami él?
Ez az erő tiszta tudás, vagy univerzális tudatosság. Amíg ezzel az erővel
összekapcsolódik, addig az, amit életnek nevezünk, jelen van. Még akkor is jelen
van, amikor a test és elme a mély álomnak (álomtalan alvás) nevezett állapotba
merül, amit az is bizonyít, hogy amikor reggel felébredsz, azt mondod, „de jót
aludtam”. Ilyen tapasztalat lehetetlen volna, ha az erő nem lenne folyamatosan
jelen az alvás állapotában is.
Ez az erő arra sarkall két élő sejtet: egy férfit és egy nőit, hogy egyesüljenek, és
megformáljanak egy durva fizikai testet, először is, majd azzal folytassa, hogy
felnöveszti, éretté teszi azt. Egy ideig rábízza magát a testre, és végül leveti a
testet. Hova távozik az erő? Nem távozik sehová, mivel mindent átható. A test
szétesik, és visszatér a durva elemekhez, amelyekből kialakításra került.

1.3 „Legyél mindig bátor! Mondd, hogy semmi nem valóságos!”
Ha azt mondod, „semmi nem valóságos”, ez egy bátor cselekedet, mivel ehhez a
kijelentéshez semmiféle támogatást nem kapsz a világtól. Ha az újságot olvasod,
rokonaidat kérdezed, vagy körülnézel bárhol a világban, nem fogsz semmilyen
bizonyítékot találni, amely alátámasztaná ezt. És ami a legrosszabb, hogy saját
észleléseid sem támasztják alá – saját szemed a világot különböző objektumok
kollekciójának látja, és elméd általában ezt igaznak tartja. Maharaj mégis azt
mondja, hogy aki a világot valóságosnak tartja, az aspiráns marad, míg, aki nem
tartja azt valóságosnak, megvalósult személlyé válik. Ez az, ami miatt a hit olyan
fontos.
Csak a Mesterbe vetett hit teszi lehetővé, hogy kitarts a gondolat mellett, hogy
nézőpontja a helyes. Egész addig a hitre kell támaszkodnod, amíg te magad rá
nem eszmélsz annak igazságára, amit ő közöl számodra. Aspiránsként a
Mesterbe vetett hit valóban a legerősebb fegyvered lehet. Semmiben nem
különbözik a kegyelemtől. Képes széttörni minden korlátot, amelyet az illúzió állít
törekvésed útjába, és képes szertefoszlatni a tudatlanság fátylát. Ahol hit van, ott
a Mester tanításának az elfogadására és megértésére irányuló hatalom
ugyanúgy jelen van.
1.4 „A világ csak gondolat.”
Képzeld el, mi történne, ha hirtelen gondolatok nélkül, és a gondolkodás
lehetősége nélkül találnád magad! Hogyan jelenne meg akkor a világ számodra?
Látnál bármiféle, különálló objektumokból álló világot? Képes lennél felismerni
ezt a szobát, ezt az oldalt, ezeket a szavakat? Képes lennél érzelmeket
tapasztalni?
Nem ismernél fel semmilyen objektumot, és nem látnál semmit, önmagadat
kivéve. Saját tudatod alkotná a valóság egészét. Az úgynevezett objektív világ;
vagyis a világ, amely látszólag különálló objektumokkal van tele, valójában illúzió.
Csak nevekként és formákként létezik. Az elme nem oka a világ e kivetítésének,
egy mechanizmus csupán, amelyen keresztül az isteni erő (tiszta tudás, vagy
univerzális tudatosság) működik. Ez a tudatosság mindent áthat, és így mögöttes
valósága a látszólagos objektumoknak, beleértve a személyt, aki észleli azokat.
1.5 „Ne aggódj semmi és senki miatt, mert minden semmi.”
A megvalósult személy semmit nem lát, az Én-en kívül. A valósággal
összehasonlítva, ami megnyilvánul, nem más, mint múló előadás. A
félelemnélküliség abból a tudásból származik, hogy nem fogsz megsemmisülni.

Ezért mesélte Maharaj a példát, hogy amikor jön valaki, és revolvert szorít a
fejedhez, képesnek kell lenned azt mondani, hogy „Rendben van. Csak a név és
a forma, ami meghal. Én nem halok meg.” Szélsőségesnek tűnhet, de ez egy
olyan közlés, amely rámutat a célra. Mindaddig, amíg aspiráns vagy,
természetesen félnél egy ilyen szituációban, mert annak bizonyossága, hogy te
nem a test vagy, nem áll fenn. Bizonyosság alatt azt értem, hogy minden kétség
felett álló módon tudod a választ a „Ki vagyok én?” kérdésre. A halálfélelem
nyilvánvaló jele tehát annak, hogy még meg kell találnod a választ erre a
kérdésre.
1.6 „Az összes ékszer semmi más, csak arany.”
Amikor Indiában arany ékszert értékesítenek, az értéket az arany súlyának
megfelelően kalkulálják. Öt karperec például 100 grammnyi arany, és egy
nyaklánc ugyancsak 100 grammnyi arany. A forma hol ilyen, hol másmilyen, ami
számít, a mögöttes szubsztancia. Ezen analógia alapján a különféle formák,
amelyek a világban találhatók, nem különböznek Brahmantól, a mindent betöltő
tudatosságtól. Valójában semmiben nem különbözik az egyik ékszer a másiktól,
amíg csupán az aranyat tekinted. Ugyanígy nem különbözik semmiben az egyik
forma a másiktól, ha megérted, hogy mindegyik mögött egyetlen valóság húzódik
meg.
1.7 „A test csupán egy rajtam lévő burkolat.”
A Vedanta szerint valójában a test az öt burok, vagy kosa egyike csupán.
Mindezen burkok, a legfinomabbtól a legdurvábbig (a testig), csak megjelenések
a valóság filmvásznán. Ha a testet független létezéssel bíró valaminek tekinted,
hibát követsz el. (Szent Tukaram azt mondta, „Botrányos hibát követtem el,
amikor a testet valóságosnak tartottam”.) A test illúzió. Jön, marad egy darabig,
majd megy. A problémák akkor jelentkeznek, amikor önmagadat ennek az
illúziónak tekinted. Ha az illúziót illúziónak látod, nincs probléma; fennmaradhat,
anélkül, hogy bármilyen bajt okozna.
1.8 „Mikor a lélegzet elillan, semmi nem marad.”
Lényedet a durva fizikai test jelenléte miatt tekinted élőlénynek. A test által
elfogyasztott táplálék feldolgozásra kerül, és e feldolgozás legfinomabb
következménye az „én vagyok” tudomás. E tudomás teszi lehetővé számodra a
világban való tapasztalást, és cselekvést. A Vedanta szerint a test lélegzeteinek
száma előre meghatározott, és e szám elérésekor a test elpusztul. Ezután semmi
nem marad, mivel a tudomás a testtől függ, és a világ egész megjelenése a
tudomástól függ. Ha önmagadat az „én” fogalmával azonosítottad, akkor rettegni

fogod a halált, mert a halál ennek az „én”-nek a végét jelenti. Az Én-ismeret
révén azonban megérted, hogy valódi lényed meghaladja a tudomást. Azt is tudni
fogod, hogy nem lesz rá nagyobb hatással az „én” fogalom eltűnése, mint
amekkora hatással annak jelenléte volt.
1.9 „Az igazat mindig igaznak, a hamisat mindig hamisnak mondd.”
Az egyik féle szemlélet szerint az élet alapvető problémája a hiánytalanságnak, a
teljességnek a hiánya. Ekkor úgy próbálod megtalálni a megoldást a problémára,
hogy a boldogságot külső dolgokban keresed. E tévedés alapja annak a
feltételezésnek a vitán felül álló elfogadása, hogy a világ valódi. Maharaj ezért
arra ösztönözte tanítványait, hogy folyamatosan kérdőjelezzék meg ezt a
feltételezést, és forduljanak szembe vele, ellenkezőjének az állításával. Ezen
állítás célja a helyes gondolkodás szokásának a kialakítása a régi, hibás
gondolkodás helyett. E megközelítésnek természetesen korlátai vannak. Az
alapvető probléma az Én-tudatlanság problémája, és ez csak Én-megismeréssel
oldható meg. A megfelelő gondolkodás, a helyes ideák ismételgetése
értelmében, nem öncél, hanem csak az eszközök egyike, egy módszer, hogy az
elmét kifinomulttá tegyük, és előkészítsük a „ki vagyok én” megértéséhez.
1.10 „Minden semmi.”
Miféle logika az, ami szerint a "minden" és a "semmi" azonos? A "minden"
jelentése ez esetben az észlelhető objektumok összessége, beleértve a
gondolatokat és érzéseket, valamint a durva objektumokat. Mindezekre
együttvéve az Upanishadok "ez"-ként (idam) hivatkozik, szemben az "az"-ként
(tat) hivatkozott valósággal. A "semmi" azt jelenti: nem bírni önálló létezéssel.
Megjegyzendő, hogy a "semmi" nem azt jelenti, hogy "semmilyen létezéssel nem
bírni". Azt jelenti, hogy a létezés, az objektumok csak látszólagosak (a
tradicionális Vedanta tanításában mithya). A megjelenés a mögöttes valóságtól
függ, épp úgy, ahogy a hullámok a mögöttes óceántól függenek. A hullámok
önmagukban nem léteznek. Egy bizonyos értelemben léteznek, a "hullámok"
fogalom-szó miatt, amelyeket címkeként használunk, mint ahogy megcímkézzük
az "óceán"-t is, amelynek a hullámok a részeit képezik. Azonban, sem a
hullámok, sem az óceán semmi más valójában, mint víz.
1.11 „Semmi nem történik, és semmi nem valódi.”
Gondolj azokra az eseményekre, amelyek tíz évvel ezelőtt ezelőtt történtek
veled. Mi maradt mindabból, amik akkor történtek, a szenvedésekből és szívet
tépő fájdalmakból, örömökből és lelkiállapotokból? Hová lett mindez? Eltűnt,
mintha soha nem létezett volna. Ugyanez történik a mai tapasztalataiddal. Eljött

ez a valóságos pillanat, magával hozva az ő sajátlagos élményét, csak azért,
hogy semmivé váljon, szinte azonnal. Amikor a test a halál kapujába érkezik, mit
lesz az egész élet végösszege? Mi lesz a végösszege a valóságnak, amely az
elmúlt tapasztalások révén felhalmozásra került? A válasz: nulla. Semmi nem
történik, és soha semmi nem történt. Mindez álom volt. Csak a nem változó
háttér, amely ellenében mindezen tapasztalatok megjelennek, és elhalványulnak,
ami valódi. Shakespeare írta A vihar-ban:
S mint ez az anyagtalan látomás,
a felhő-sapkás tornyok, paloták,
a szép templomok, sőt maga a föld,
és rajta minden, föloldódik egyszer
és mint ez a ködből lett maszkabál,
nyomtalan elszáll.
1.12 „ Légy közömbös a dolgok iránt, mert azok nem léteznek.”
Tegyük fel, hogy felébredsz egy álom közepén, és látod, hogy abban mozogsz és
működsz. Látod az összes díszletet, és az összes embert, beleértve önmagadat.
Ugyanakkor, továbbra is tudatában maradsz önmagadnak, mint annak a
valakinek, akiben az álom zajlik. Nem volnál ez esetben teljesen közömbös az
álombeli tárgyak és körülmények iránt? A ráébredett személyt ez a fajta
közömbösség jellemzi. A világ objektumai iránti pártatlanság természetes,
minden erőfeszítés nélküli dolog, egyszerűen azért, mert azok semminek
látszanak.
1.13 „ Ha azt mondod "mindez tévedés", király vagy. Ha azt mondod "ez
valóság", rabszolga vagy.”
A dolgok nem azok, aminek látszanak. Az az elterjedt gondolat, hogy az ember
egy olyan személy, aki a saját életét éli, illúzió. Valójában mindez a teljesen
szabad tudatosságban létezik, ami nincs bevonódva a világ önszabályozó
színielőadásába. Aki tudja, és érti ezt, az a király, az a személy, aki minden
törvény felett áll. A tudatlan személy, aki a színielőadást valódinak tekinti, a test
és a lélek rabszolgaságában marad.
1.14 „Semmi nem rossz, semmi nem jó, mivel nincs.”
Maharaj gyakran mondta, hogy nincs rossz és jó a világban. Ezzel az volt a
szándéka, hogy emlékeztessen bennünket, miképpen vannak a dolgok a
valóságban. Ha valami nem valódi, mi értelme azt mondani, hogy az jó vagy
rossz? A különbség csak annak számára megalapozott, aki a világ formájával

azonosul, valódinak tartva azt. A jó és a rossz fogalma nem más, mint
képzelődés, és nem alkalmazható semmire, mint illúzióra. Az Én tisztaságában
és szentségében nincs kettősség. Valójában az Egységben egyáltalán nincs
fogalom.
1.15 „ Az elme mindig a valóságból kifelé visz.”
Ha az óceán egy hulláma volnál, és önmagadat különönálló individuumnak
kezdenéd gondolni, ily módon, a felszínen élnél és verdesnél, és elveszítenéd a
kapcsolatot a valóságoddal, ami a víz, amiből vagy. Ez az, ami a tudatlan
elmével történik. Nem különálló Brahmantól, az egyetemes tudatosságtól, csupán
magára vette a gondolatot, hogy ő különálló. Amíg ez az illúzió fennáll, az elme
fenn fogja tartani a látszatot, hogy el vagy különülve a valóságtól.
1.16 „A világ, amit látsz, semmi más, mint a valóság tükörképe.
Tükörkép nem lehet valódi.”
Maharaj itt egy másik lehetőséget kínál annak az ideának a megközelítésére,
hogy a világ nem valódi. A valóság abszolút tudat, de nem észleli önmagát, mivel
Egy. Annak érdekében, hogy az abszolút tudat legalábbis tudjon róla, hogy
létezik, meg kell nyilvánítania önmagát, és kettővé kell válnia. A világ a tükör,
amit az Abszolút tart fel, hogy önmagát lássa. A tükröződésnek nincs önálló léte.
E megnyilvánulási cselekmény által jön létre a kettősség, és jelenik meg a
kettősségben az egész világ. Az Amritanubhav első fejezetében Jnaneshwar, a
tizenkettedik századi nagy Maratha szent, a világnak ezt a megjelenését úgy írja
le, mint Shiva (a megnyilvánulatlan Abszolút) és Shakti (a megnyilvánító isteni
erő) játékát:
Az Ő révén,
Válik az abszolút üresség a megnyilvánult világgá;
De az Ő léte az Ő Urától származik.
Shiva maga vált az Ő kedveltjévé;
De az Ő jelenléte nélkül,
Nem létezik univerzum.
1.17 „Ha azt mondod, hogy a tükörkép valóság, akkor el vagy veszve.”
Bizonyára nagyon különös lenne, ha arcodat látván a tükörben, azt feltételeznéd,
hogy abban egy személy van. Tökéletesen nyilvánvaló, hogy az ember az oka
annak a tükörképnek. De a világgal nem ez történik, általában. Az elme kifelé
fordul, és valódinak tartja a tükörképet, és elfelejti, hogy minden megjelenés
teljes egészében annak a személynek a létezésétől függ, aki észleli azt. A világ
illúziójának eredendő oka, a valódi Énedről való elfelejtkezés. Úgy emlékszel, és
gondolsz önmagadra, mint testre, elmére és egóra. Ahhoz azonban, hogy
egóként emlékezz önmagadra, el kell felejtened, hogy te az Én, a valóság vagy.
Amikor elfelejted, hogy te az Én vagy, elvesztél, mivel nem ismered fel, hogy a

tükörképek nem elkülönültek az Éntől. Úgy tűnik, hogy saját létezéssel, vagy
élettel bírnak.
1.18 „Mindaddig, amíg kettősség van, semmilyen boldogság nem
lehetséges.”
A kettősség az egyéni létezés érzetével együtt jelenik meg. Ez egy árukapcsolás.
Amint előfizettél az „én ez vagyok”-ra, automatikusan megkaptad az „én nem az
vagyok”-ot is. A kettősség ily működésének elkerülhetetlen velejárója, hogy
minden mástól elkülönültnek érzed magad, hogy minden mást „nem-én”-ként
észlelsz. Valójában még elképzelni sem tudod az Én-t, ami mindig vagy, hanem
úgy gondolsz rá, mint valamilyen tőled elkülönülő dologra. Úgy gondolsz rá
ezután, mint egy elérni szükséges objektumra, és elkezded keresni önmagadat!
Mi lehet nevetségesebb? A kettősségben minden elromlik. Magától értetődik,
hogy a boldogság, az egyik a leggyorsabban múló íz, ilyen zavaros körülmények
között nem lehetséges.
1.19 „A szenvedés kereke azért forog, mert azt mondod, hogy az enyém.”
Az „enyém” fogalmának csak a kettőség és elkülönültség kontextusában van
értelme. Az Egységben, semmi olyan nincs, ami az enyém, ahogy semmi olyan
sincs, ami nem az enyém. A világtól és önmagadtól való elkülönültség
szenvedése azért következik be, mert elfogadod az „én” fogalmát. Mivel átvetted
a leszállított fogalmat (ahogy Sri Nisargadatta Maharaj mondta), a vele leszállított
összes több fogalmat is át kell venned: „szenvedek”, „hiányolok valamit”, „oda
kell rá figyelnem, ami az enyém”, és így tovább. A szenvedés kereke tovább
forog, amíg az én-fogalmat el nem veted, mint hamisat.
1.20 „A kettősség hoz létre téged.”
Az individuális emberi lény illuzórikus élete valódi természeténél fogva kettősség.
Az egész világ megjelenése az elgondoláson alapul, hogy „én” itt vagyok, és a
világ odakint van. Ez a felosztás fogalmi, és semmilyen alapja nincs a
valóságban, amely Egy. Honnan származik a dualitásnak a fogalma? Magába a
tudatosságba van beépítve. Minden élőlény a tudatosság egy formája, és „én
vagyok” érzettel rendelkezik, az emberben gondolatként, és más érző lényekben
egyéni létérzésként. Ez természete a megnyilvánult tudatosságnak. Nem tudod
elkerülni a kettősséget, hiszen tudatában lenni önmagadnak, mint „én”-nek azt
jelenti, hogy tudatában lenni a „nem-én”-nek, ami minden más. Ez az állapot
kerül meghaladásra annak a megértésével, hogy az „én” nem az elkülönült
individuumra vonatkozik, hanem a nem-kettős valóságra, ami az alapját képezi
annak.

1.21 „Akármit látsz, az nincs. Üresség, semmi.”
A huszadik századi atomfizika bebizonyította, hogy az anyag nem más, mint
energia. Ez az evidencia néhány ezer évvel azt követően került nyilvánosságra,
hogy az ősi India bölcsei ugyanezen igazságot az Upanishadokban
kinyilvánították! Az emberi test fizikai szemei természetesen nem látják
ürességnek vagy energiának a tárgyakat. A vizuális érzékelés korlátai miatt
színes, élekkel határolt formákkal rendelkező tárgyakat látunk, amelyek
elkülönülni látszanak a többi formáktól. A szilárd, háromdimenziós tárgyaknak ez
a látásmódja nem „korrektebb”, mintha az ember fényes, alaktalan, eleven
lényeknek látná azokat. Azonban, ez az, amihez hozzászoktunk.
A Vedanta megállapítja, hogy a világ tárgyai csupán „namarupa”. Nama jelentése
név, és rupa jelentése forma. A formák és neveik az érzékelés és felismerés
mentális folyamatának velejárói. Mindkettő a nem-kettős valóság kivetítései,
hasonló módon, ahogyan a képek a filmvászonra vetülnek. A képek színes
fények csupán, a fény maga színtelen. Jóllehet a tárgyak formával rendelkeznek
látszólag, és nevükön ismertek, mégsem különülnek el a tértől, ami áthatja őket.
A tér teszi lehetővé a világ valamennyi formája megjelenését. De a valóság
kifinomultabb a térnél, mert tudatában van annak.
1.22 „A valóság mindig valóság marad. Ami nem valódi, az soha nem
létezett.”
Mit jelent az, hogy valami valódi? Azt jelenti, hogy létezik, valóságos. A valóság
nem fogalom vagy fogalmak halmaza, hanem egy arra mutató szó, ami soha
nem jön, és soha nem megy, amire mindig építeni lehet. A valóság, igazság,
létezés szavak mindannyian arra mutatnak, ami mindig megmarad. Az
igazságnak állandó léte, vagy létezése van. Másfelől, ami nem igaz, annak
semmi realitása, és nem képes létezni, soha nem is létezett.
1.23 „Minden illúzió, de az illúzió megértéséhez illúzióra van szükség.”
A Mesterrel való találkozás, és a Mester tanításainak az elfogadása illúzióban
következik be; mintegy álombeli találkozásként. Annak megértéséhez azonban,
hogy az illúzió az illúzió, szükség van átmenni a tudás megszerzésének, és
annak önmagadon való alkalmazásának a fázisán. A tudás, amit a Mester a
tanítás formájában biztosít, azon értelemben, végső soron nem igaz, hogy a
tanítás lényegében az aspiráns számára felkínált fogalom rendszer csupán, egy
módszer, amely lehetővé teszi saját tapasztalataink a megértését. Az illúzión

belüli fogalmak és koncepciók bármilyen hasznosak, akkor is illúzión belüliek, és
így nem igazak.
A mester tanítását az aspiráns a Mesterbe vetett hite miatt fogadja el, jóllehet a
Mester és az aspiráns közötti elkülönültség végső soron szintén hamis.
Mindennek dacára, az aspiránsnál megértés és önmegvalósulás következik be.
Amint a felismerés történt, a Mester tanításaira nincs többé szükség, éppen úgy,
mint amikor a szárazföld elérésekor otthagyod a hajót a vízparton.
1.24 „Ha nem igaz, csak hadd legyen. Miért kellene károsítani, vagy
lerombolni, ami nincs?”
Általánosságban azt lehet mondani, szükségtelen bármit is tenni az ember
életének külső körülményeivel kapcsolatban. Ha aspiráns vagy, biztosítanod kell
a Mestertől átvenni szükséges ismeretek átvételéhez és elfogadásához
szükséges képességeket. Ettől eltekintve hagyhatod egyszerűen folyni az élet,
eközben szabad idődet és energiáidat a tanítás megértésére összpontosítva. Az
egó lebontásával való próbálkozás, vagy az elme gondolat árama megállításának
erőltetése kontra produktív. Az efféle „erőfeszítések” csak erősítik az egó
cselekvőség érzését. A megvalósulást követően nagyon világossá fog válni, hogy
semmi nincs, amit meg kell tenni, mert a „cselekvő” hamis fogalma nem létezik.
Az élet zajlik, az ő folyamatosan változó mintáival egyetemben, de a megvalósult
személy egy marad azzal a nem változó valósággal, amely mindig ott van a
háttérben.
1.25 „Mi van jelen, ha minden semmi? Mi az, ami valódi?”
Maharaj gyakran mondta volt: „Semmi nem igaz.” Valaki feltehetné a kérdést: „Az
Ön szavai bizonyára igazak?” De ő így válaszolna: „Nem, a Mester szavai nem
igazak, és a Mester sem valódi.” Tehát mikor „semmi”-t mondott, valóban úgy is
értette! Van egy módszer, hogyan kell ezt szemlélni, a "semmi" szót kettébontva
a "sem mi"-t kapod, vagyis: "egyetlen dolog sem igaz." [angol szójáték „nothing” -
> „no thing”]
Képzelj el egy mérleget, Nullával az egyik, Egyel a másik oldalán. Bármi, ami
tárgyiasítható – gondolatok, érzések, érzetek, és tapasztalatok, valamint amiket a
durva világ fizikai tárgyainak tekintünk – mindez a mérleg Nulla oldalára kerül, és
úgy nevezzük, hogy „ez” (szanszkrit nyelven idam). A mérleg másik – az Egy –
oldalára kerül, ami soha nem tárgyiasítható, de mindig jelen van. Ez nem „dolog”,
és úgy nevezzük, hogy „az” (szanszkrit nyelven tat). Ez az, ami igaz.

1.26 „Minden hamis, semmi nem igaz. Minden a rossz irányba halad.”
Maharaj idézte olykor Mestere, Sri Siddharameshwar Maharaj egyik mondását,
amelyet egy kis könyvben, a The Golden Day-ben írt le: „A világ a pokol felé
száguld.” Ebben a könyvben, Siddharameshwar Maharaj azt kommentálja, hogy
a huszadik század valamennyi találmánya és eszköze miatt hogyan növekedett a
stressz és a boldogtalanság az emberek életében. A felgyorsult iramú, öröm
orientált életmód hajszolása során egyre nagyobb hangsúly helyeznek a
kielégülés keresésére. Kritikáját az 1930-as évek Indiájában írta. Mit mondana,
ha az 1990-es években élne? Az úgynevezett „világi bölcsesség” befolyása
szinte mindenkit csapdába ejt. A Vedanta szerint életek millióin is átmehetünk,
mire bekövetkezik az a születés, amelyben vágyódás ébred Isten iránt, és az Ő
kereséséhez szükséges összes képesség rendelkezésre fog állni. Csak akkor
fog valaki a helyes irányba indulni, amikor ez a vágyódás jelen van.
1.27 „Amit tudsz, az semmi. Ha igaz, akkor nem vagy képes tudnia azt.”
Az egónak jellemző vonása úgy vélni, hogy mindent, amit tud, azt tudnia kell. Sok
ember beszél és cselekszik úgy, mintha pontosan tudná, mi a világ, a helyes
életmód, a megfelelő viselkedésmód. Sohasem kérdőjelezik meg saját
véleményük érvényességét. Tudósok, materialisták, ateisták, valamint az
elfogadott vallások hívei általában, mindannyian úgy érzik, hogy ők birtokolják a
valódi igazságot. És mindennek ellenére, mindeme tudományos és világi tudás,
semmit nem ér. Tárgyak ismerete nem maradandó. Teljes egészében eltűnik,
mikor a tudó aludni tér. Ami valóban létezik, az Én, nem ismerhető meg, mivel az
nem tárgy. Láthatják-e a szemek önmagukat? Ízlelheti-e a nyelv önmagát?
Ismerheti-e a tudó önmagát? Az Én az, ami te vagy. Nem tudsz kilépni belőle,
hogy megismerd.
1.28 „Az illúzió nem képes valami többet hozzáadni a valósághoz, mert a
valóság az alapja mindennek, ami van.”
A világ tele van érdekes helyekkel, és csodálatos tájakkal, gyönyörű növényekkel
és virágokkal, roppant változatos fajtájú állatokkal, és emberi lények sokaságával
– egyiknek sincs semmilyen hatása az Énre. Nem adnak hozzá semmit a
valósághoz, amikor megjelennek, és nem vesznek el semmit a valóságból,
amikor eltávoznak. Valójában az Én az alapja mindennek, ami megjelenik, ő a
forrás. Önmagában teljes és hiánytalan marad, ha világok milliárdjai vannak
jelen, és teljes és hiánytalan marad, ha egyáltalán nincs megnyilvánulás. A
szanszkrit ima, az Isha Upanishad első sorai a következőképpen fejezik ki ezt a
nagy igazságot:

Om purnamadah, purnamidam purnat purnamudacyate
Punasya purnamadaya purnamevavasisyate
Teljes ez, teljes az,
Teljességből teljesség keletkezik,
Teljességből teljességet elvéve,
Teljességet teljességhez hozzáadva,
Teljesség marad egyedül.
1.29 „Amikor semmi nincs, akkor mindent csak hiedelem, és elmebéli
fogalom.”
Egy értelmezett világban élünk. A világnak nincs önmagában vett értelme; csak
azzal az értelemmel bír, amit adunk neki. Egy kisgyermek nem tapasztalja a világ
dolgait, a különböző tárgyakat, hanem csak saját magát a tapasztalja.
Fokozatosan felhalmozásra kerülnek a fogalmak és meggyőződések, ezzel
egyidejűleg testet ölt a világ, és ennek az alapján az „én” érzet. Semmi (nothing
→ no thing) nincs az ember saját létezése érzetén kívül. Minden (everything →
every thing) abban található. A látszólagos teremtés sokfélesége az „én” érzetből
bukkan elő, mint ahogy egy hatalmas fa is egy apró magból bontakozik ki. A
durva világ megjelenése a finom világ gondolataitól és koncepcióitól függ, vagyis
a kauzális világ terétől és semmiségétől. A kezdet előtt semmi nincs, és azután, a
kezdetben, vala „az Ige.” Ez az ige az „én”.
1.30 „A testet alkotó öt elem visszatér az öt elemhez. Az energia
visszatér az energiához. Csak a név és forma az, lévén illúziók, amelyek
eltűnnek.”
A halál bekövetkezésekor a durva test elemei visszatérnek a por és hamuhoz,
míg a tiszta tudatosság beszennyezetlen maradva visszahúzódik az egyedi
formából, amellyel addig azonosult. Amit mi halálnak nevezünk, az a névre és
formára korlátozódik. Miért illúzió a név és a forma? Mert megjelennek és
eltűnnek. Ha az időt milliószorosára tudnánk gyorsítani, láthatnánk, hogyan
jelenik meg az emberi lény a semmiből, hogyan válik kisgyermekből gyermekké,
felnőtté, öreggé, és tér vissza a semmibe egy pillanat alatt. Még egy
Shakespeare hírneve is megszűnne, perceken belül. Az idő ilyetén tapasztalata
kellemetlen volna, mert érzékszerveink a növekedés és pusztulás sokkal lassabb
játékához vannak szokva. A megjelenés és eltűnés folyamatát azonban nem egy
kevésbé „helyes”, hanem csupán az egyik alig ismertnek útnak kell látni. A
valóság nem lép be ebbe a ciklusba; továbbra is megmarad annak a változatlan
a háttérnek, amely előtt a születés és a halál játéka zajlik.

1.31 „Habár minden létezni látszik, semmi nem létezik. Ez pontosan
olyan, mint egy kártyatrükk.”
Srí Nisargadatta Maharaj mondta, hogy habár a világ megjelenni látszik, nem
mondható róla, hogy Létezik. Ami létezik, az valóságos léttel bír, míg, ami csak
megjelenik, az nem valódi. A Maya hatalma hozza létre ezt a világot, és csap be
minket az által, hogy az Ént tudatlansággal fátyolozza el. A tudatlanságban
elfelejted valódi természetedet, mint az Ént, és sok más entitás közötti elkülönült
entitásnak tekinted önmagad. Amíg az Énnek nem vagy tudatában, addig nem
tudsz átlátni a látszólagos teremtés trükkjén. Az Én-tudomáshoz vezető Én-
kutatás eltávolítja ezt a tudatlanságot, és vele együtt az elkülönült entitásként
való létezés illúzióját.

2
2. fejezet Február: A valóság természete
2.1 „Használd az erőt, hogy megismerd a valóságot.”
A minden individuumban benne lévő erőt Sri Nisargadatta Maharaj úgy nevezi,
hogy „tőke.” Ez az „én vagyok” tudomás, amely korlátozott időre jelent meg, és
fektethető be. A tőke befektetésének a legjobb módja, ha a Mester tanításának a
követésére használod egész végig, vagyis amíg az Én-tudomás el nem hozza a
teljes meggyőződést, hogy valóban te a végső valóság, az Én vagy.
2.2 „Nincsenek korlátaim.”
Ha a valóság bármi által korlátozott volna, nem lehetne többé Egy, és nem
lehetne többé teljes. Ami korlátozott, annak attól elkülönültnek kellene lennie, ami
azért nem lenne lehetséges, mert az már kettő lenne. Ez az, amiért a világ
megjelenése nem tekinthető az Abszolúttól különállónak, hanem csak Annak a
tükörképének. A korlátozásokat az elme rakja rá csupán, az elmére. Csak
gondolatban szenvedsz korlátoktól, mint például a különálló individuumként való
létezés fogalmától. Valódi természetedet illetően te a határtalan tudat vagy,
mentesen mindenféle korlátoktól: idő, hely, és tárgyiság.
2.3 „Legyél mindig gondtalan. Ne aggódj semmi miatt.”
Az aggódástól valójában csak egy megvalósult személy mentes teljesen, és
éppen ez az egyik általános jellemzője az ilyen személynek. Mint ahogy sok,
Maharaj által adott közvetlen utasítás, ez is egy jelzése a követendő iránynak,
amire törekedned kell. Nem kell hajszolnod magad, ha nem tudsz azonnal
gondtalanná válni. Ha azonban mind kevesebbet és kevesebbet aggódsz az idő
múlásával, elnyered a szenvtelenséget (vairagya), és megszabadítod az elmét a
világi kötődésektől. Ennek során egyre többet és többet értesz meg a tudásból,
amit a Mester átadott.

36 | Február: A valóság természete
2.4 „Minden rá van filmeződve az én valódi természetemre.”
A ráfilmeződés nagyon fontos fogalom az Advaita Vedantában, amint azt
Shankaracharya és tanítványi vonala a hetedik században tanította. A
ráfilmeződés koncepciójával magyarázzuk, hogyan lehetséges, hogy a világ
megjelenése nem zavarja a nem-kettős valóság Egységét. A klasszikus példa a
félhomályban szemlélt kötélre rávetített kígyó. A kígyó valódinak látszik, és valódi
félelmet képes felidézni. Amikor azonban fény világítja meg, a kötél-kígyó eltűnik.
Valójában, persze, soha nem volt ott. A kötél volt az egyetlen valóság. A
képzeletbeli kígyó „feloldja” önmagát, vissza, annak mögöttes alapjába – a kötél
az egyetlen dolog, ami valódi volt. Ugyanilyen módon vetíti rá az elme a világ
minden látszólagos tárgyát a mögöttes valóságra.
2.5 „Ő mindent átható.”
Az Amritanubhav első fejezetében Jnaneshwar költői módon írja le a módot,
ahogy a végső valóság, vagy Parabrahman, amelyet itt Shiva isten jelképez,
megnyilvánulttá válik, de anélkül, hogy nem-kettős természet zavarná meg.
Érdemes az egész fejezetet újra és újra elolvasni, mert sikeresen közvetíti a
paradox természetét a valóságnak, ami egy, és mégis kettő, ugyanakkor. Álljon
itt egy jellemző versszak:
Egyedül Siva az, aki benne él minden formában;
Ő mind a férfi, mind a nő.
Mivel e két komplemens uniója,
Az egész univerzum ezért létezik.
E módon jelenlévő mindenütt a valóság. Csakúgy, ahogy a nap is mindenütt a
nélkül süt, hogy bármit veszítene magából, a tiszta tudás ereje is így eleveníti
meg az összes élőlényt, anélkül, hogy forrása kiapadna.
2.6 „A világban csak egység létezik, kettősség egyáltalán nem.”
Bármit is lát, vagy észlel az ember, minden a tudat megjelenése, de ez nem
befolyásolja, illetve csökkenti a tudatot, semmilyen módon. Ez a megnyilvánult
valóságnak a szépsége és misztériuma. A látott, és annak látója nem kettő,
hanem Egyek, mint ahogy az árnyék sem létezik az őt vető tárgy hiányában,
vagy, ahogy a nap sugarai sem különíthetők el a naptól magától.
Az Én az egyetlen valóság, az egyetlen Egy. Az Én a forrása mindennek, ami
megjelenik. A világ nem áll kívül az Énen, de az Ént nem foglalja magában a
világ. Továbbra is érintetlen csakúgy, ahogy a tükör sem változik a tükörkép által,
ami megjelenik benne.
Álljon itt két további versszak az Amritanubhav első fejezetéből:

Február: A valóság természete | 37
A nap ragyogónak látszik, a sugarai miatt,
De maga a nap az, amely előidézi a sugarakat.
Valójában, a tündöklő nap, és annak ragyogása
Egy és ugyanazok.
A tükörképhez tárgy szükséges;
Tükörképet látva egy tárgy létezésére következtetünk.
Hasonlóan a legfőbb valóság, amely egy,
Kettőnek látszik.
2.7 „Minden nap ma van. Nincs idő és tér a valóságban.”
Az elme számára nem lehetséges annak megértése, hogy nincs idő, vagy tér,
mert a gondolkodási folyamat maga, időn és téren alapul. Az idő és tér
fogalmainak előzetes feltételezése nélkül nincs miről gondolkodni. Ezért, fel kell,
hogy tételezzen az ember egy hamis állapotot, mielőtt akár csak vitathatná is a
teret és időt!
Megszokott emberi életünk megannyi vágya a jövőbe irányul. De létezik-e valahol
ez a jövő? Kizárólag mentális konstrukció, fantázia. Amikor holnap beteljesedik,
ma lesz belőle. Azért hisszük azt, hogy létezik idő, mert elképzeljük a holnapot,
és emlékezünk a tegnapra. Idő azonban nem létezik a valóságban, ahol a
fogalmak nem képesek elérni azt.
A Vedanta szerint a valóság próbája az, hogy megvizsgáljuk, hogy valami
örökkévaló (nitya), vagy pedig időhöz kötött. Az örök nem nagyon, nagyon,
nagyon hosszú időt jelent, mint ahogy a végtelen sem nagyon, nagyon, nagyon
nagyot jelent. Ez az ellentettje, vagy tagadása az időnek. Az örökkévalóságban
olyan, hogy idő, nem létezik. Az Énben csak tiszta létezés van, amely mindig
egész és teljes, és amely soha nem jön és megy. Az idő ritmusát, a durva
világban, a test légzése tartja fenn, belégzés és kilégzés, újra meg újra. De
abban az ürességben egy lélegzet már elment, és mielőtt a következő lélegzet
megérkezne, a valóság mindig, már, jelen van.
2.8 „Az erő nulláról keletkezik, de a valóság meghaladja azt.”
Brahman a valóság, az ő eredeti, megnyilvánulatlan aspektusában. Amikor
Brahman aktívvá válik, Mayaként nyilvánítja meg önmagát. A Maya
nullatermészetű – valójában nem létezik. Egy (Brahman/valóság) van, tehát, és
nulla (Maya). A Vedanta Brahmant és Mayát együtt nevezi Ishwarának, amelyre
Maharaj mint erőre utal. (Megjegyzendő, hogy ha egyhez nullát adunk, az
eredmény továbbra is egy!) Az erőnek szabadságában áll annyi formát teremteni,
amennyi csak szükséges, hogy eleget tegyen a végtelen bővülés iránti

természetes késztetésének. Ennek véghezviteléhez olyan lényeket teremt,
amelyek az egyre fokozódó mértékű tökéletesedés érzékszerveivel
rendelkeznek. Minden ilyen alkalommal azonban, az alap nulla marad.
Emiatt, semmi nem állandó, minden átmeneti. Bármi jelenjék is meg, annak
előbb-utóbb vissza kell térnie a nullához, ahonnan megjelent. Ezért minden
tapasztalat tünékeny. Semmit nem tartható fenn; minden tovaillan, mint az ujjak
között a víz. Semmi nem valódi, amit az erő teremti, mivel nulláról keletkezik. A
valóság, Brahman azonban Egy, és nitya, örökkévaló. Soha nem jön, és soha
nem megy.
2.9 „Ő mindenütt jelen van. Ő nem a test, és én vagyok Ő.”
Mi lehet nagyobb csoda annál, mint most itt ülni, könnyedén lélegezni, és tudni,
hogy élsz? Az élet mindenütt jelen van, és időnként érezni vagy képes saját
tudatosságod erejét, ahogy mindent körülvesz, ami a tudatosságba belép. Az
erő, amit érzel, energiával telíti a testet, és teletölti az „én-vagyokság” fényével.
És az „én-vagyokság” érzete mégsem erre a látszólag individuális személyre
összpontosul – messze túlmutat rajta, a tiszta tudás, az egyetemes tudatosság
határtalan és időtlen birodalmába. Ez csak az egyik egyszerű hiba, amit
elkövetsz: azonosítani a határtalan tudatosságot a korlátozott és idő-kötött testtel.
Semmi sem képes korlátozni az Ént, ami vagy, Annak szabadsága abszolút. Ez
egy olyan szabadság, a mely soha nem ismert rabságot.
Az Upanishadokban megtalálható „én vagyok Brahman” kifejezést
mahavakyának (nagy mondásnak) nevezik. Egy másik mahavakya a „tat tvam
asi” (te Az vagy). Mindkét mondás egyaránt ugyanazt az igazságot fejezik ki. A
mahavakya azt az üzenetet hordozza, hogy nem ez az „én”, nem ez az
individuum vagyok, hanem „Ő” vagyok, a mögöttes valóság, teljes egészében
véve. Nyilvánvaló, hogy az óceán nem fér bele a hullámba! Az inkább a
koncepció, hogy ami „én” vagyok, mikor felismerem igazi természetemet, nem
különbözik az alapjául szolgáló valóságtól. A hullám semmi más, mint víz. Ez az
„én Ő vagyok” jelentése.
2.10 „Az alap valódi; én én nélküli vagyok, de az nem beszél.”
Négy szintről beszélünk, az első a mahakarana test, amelyben a létezés tiszta
tudása biztosítja az alapot a három alsó testben keletkező minden gondolathoz.
Ez az alap valódi – soha nem tagadhatod saját létezésedet. Azonban, e létezés
mentes a tudatlanság fátylának a következményétől, ami azt jelenti, hogy nincs
többé azonosulás az „én” és a fizikailag korlátozott és idő-kötött egó között. Ezen
a szinten nincs jelen ez az illúzió. A tiszta tudás van jelen, mint alap („én nélküli
én”), de nincsenek fogalmak vagy gondolatok, így ez a tudatosság nem beszél.

Február: A valóság természete | 39
2.11 „Mi a valóság? Én nélküli Én.”
Az „Én” szó, akárcsak az „én”, arra mutat vissza, aki azt kimondja. Ez a
„visszaható” szó az örök szubjektumra mutat, nem pedig annak egy tárgyára. Az
Én szó valódi tulajdonosa az Egy, aki mindig jelen van, a valóság valódi
eszenciája, a valóság Maga. Nagyon szent szó, ezért írjuk nagy „É” betűvel.
Másfelől viszont, a kis egó-ént kis „s” betűvel írjuk, jelezvén annak
jelentéktelenségét. Visszautasítandó, elvetendő, mivel egy szélhámos. Ez a
csalárd én megrabol téged attól a veled született jogodtól, hogy magadat annak
tudd, aki valójában vagy, az egyetemes és örökké szabad Én-nek, minden Én-
jének.
2.12 „Mindenütt én vagyok, és egyáltalán semmi más nincs.”
Az elme nagyon sokáig nem érti az Egységet. Amikor megérti végül, csendessé
válik, és megszűnik fenntartani a többszörös én koncepcióját. Maharaj itt azt
mondja, hogy „én vagyok mindenütt”, ezzel arra mutat rá, hogy a te saját Éned az
Énje mindennek. Nincs másik Én. A mindenhol vagy megértése nem azt jelenti,
hogy egy hirtelen kapott mágikus erővel átlátsz valaki másnak a szemgolyóján.
Azt jelenti, hogy nem képzelsz többé „valaki mást” különálló létezőnek. Ezzel
szemben a létezés Egy, és ez az, amit saját létedként, vagyis az Én-ként, a
szubjektumként tapasztalsz. A tudatosság önmagát látja, mint a világot.
2.13 „Én nem a test vagyok. A test egy szomszéd.”
A tudat forrása nem a testben található. A test ugyanúgy tárgya a tudatosságnak,
mint ahogy a szomszédod is a tárgyát képezi. Nincs rá ok, hogy miért ne lehetnél
barátságban a testtel, amíg úgy látod, hogy szoros együttműködésben élsz vele.
Ne tartsd azonban önmagadnak. Az ő bajai nem a te bajaid. Egy nap, mikor eljön
az ideje, a test el fog tűnni, anélkül, hogy a beleegyezésedet kérné, ugyanúgy,
ahogy megjelent. Szükség van az emberi születésre, hogy átvedd ezt a tudást a
Mestertől, így a legjobb, ha hálás hozzáállást tartasz fenn, és a testet az Én-
megismerés érdekében használod.
2.14 „Minden a jó érdekét szolgálja.”
Az elme ezt nem képes önmagától megérteni, mert valójában ez az életmódról
szóló olyan kijelentés, amely meghaladja az elmét. Ez az intuitív megértés
terepe. Tökéletes ez az állapot, amit érezni lehet, de szavakba önteni nem.
Minden a jó érdekét szolgálja. Igen, ez így van. Ha azonban ezt az igazságot
továbbmondanád mások számára, akik szenvedést tapasztalnak, ostobának és

tapintatlannak tartanának. Nincs logikus oka, hogy a miért érzi úgy a megvalósult
személy, hogy minden a jó érdekét szolgálja. Ez a megértés csak úgy jelen van,
és a megértés természete érzelmi jellegű, éppen hogy nem intellektuális. Az Ént
ismerni azt jelenti, hogy első kézből ismerni a jóságot, mint az élet valódi
lényegét.
2.15 „Én soha nem változom. A körülmények változnak.”
A tudat, amellyel egy évesen, és amellyel 18 évesen rendelkeztél, pontosan
ugyanaz, mint amellyel most rendelkezel. Te az a tiszta és határtalan tudat vagy.
Amikor ezt minden kétséget kizáróan tudod, megszabadulsz a változó
körülmények rabságából. Minden, ami nem igaz, ami illúzió, változik. Az egyik
percbeli „én” nem azonos következő pillanat „én”-jével. Az emberi személyiséget
a különböző „én”-ek sokfélesége jellemzi, amely „én”-ek egy örökké változó
mintázat szerint jelennek meg, és foszlanak szerte, az örökké változó
körülmények ösztönzésének megfelelően. Ezek az „én”-ek valamennyien az
elkülönült individuumnak tekintett „én” hamis fogalmán, az úgynevezett egón
alapulnak. Az egó egyik napról a másikra marad fenn, mintegy a személyiség
valamiféle fókuszaként, de valójában semmi más, mint egy helytelen hiedelem,
vagy feltételezés. Csak a tudat állandó háttere, az állandó létezés valódi.
2.16 „Jó vagy rossz, minden én magam vagyok.”
Mindenkinek van elképzelése, hogy melyik ember jó, és melyik rossz, de ezek a
fogalmak nem bírnak valóságalappal. Akármilyen „rossz”-nak is gondolsz valakit,
biztos lehetsz felőle, hogy az érintett személy a saját tetteit jónak gondolja. Lehet,
hogy gyilkosnak látod, de ő csak azt csinálja, amit kénytelen megcsinálni, és
valójában nem „csinál” semmit. A szent megáldhat téged, és tudásban
részesíthet, de ő sem „csinál” semmit. Az isteni hatalom miatt terem mindenki
számára az ő saját korábbi cselekedeteinek megfelelő gyümölcs. Mind a Papa
(helytelen cselekedetek), mind a punya (helyes cselekedetek) meg kell, hogy
hozzák gyümölcsüket. Még a megvalósult személyeknek is vannak testi és
elmebéli tapasztalatai, a már mozgásba lendült cselekvések (prarabdha karma)
eredményeképpen.
Ezek a változhatatlan törvények az individuális személy illuzórikus szintjére
vonatkoznak, az Énre azonban nem. Az álmomban elkövetett jó és rossz
cselekedetek valódinak tűnnek egy darabig, de mikor felébredek, tudom, hogy
nem csináltam semmit. Ugyanígy, az álmom jó és a rossz karakterei sem mások,
mint én magam.

Te Ő vagy (Kommentárok Srí Ranjit Maharaj tanításaihoz)

Te Ő vagy (Kommentárok Srí Ranjit Maharaj tanításaihoz)

Recommended

Recommended

More Related Content

What's hot

What's hot (20)

Te Ő vagy (Kommentárok Srí Ranjit Maharaj tanításaihoz)