2. A DRÁMAPEDAGÓGIA FOGALMA
gr. „drama” – tenni, cselekedni
olyan ped. irányzat, amely gyakorlatában a
cselekedtetésre helyezi a hangsúlyt
a dráma és a színház eszközeit használja a nevelésben
gyakorlatokkal és játékokkal segíti a csoport és az egyén
tanulási és fejlődési folyamatát
mindig csoportban történő, de egyénre szabott
készségfejlesztés
módszer, amely minden tantárgy tanításánál
felhasználható
önállóan drámaórákon, drámajáték foglalkozásokon
3. nem velejárója a közönség előtt bemutatott előadás
élményszerűvé, plasztikussá teszi a tananyagot
a gyerekek meglévő tudását aktivizálja, így ki tud
bontakozni mindenki
a foglalkozások légkörének alapja a bizalom – tévedni
szabad, elmarasztalás nincs
a pedagógus célirányosan vet fel problémát, teremt
feszültséget, hoz létre mesterséges körülményeket, hogy
segítse a könnyebb megértést
4. A DRÁMAPEDAGÓGIA KAPCSOLATA MÁS
TUDOMÁNYOKKAL
Színjátszás : minden játék dramatikus jellegű, mert
élethelyzetek és viselkedésminták utánzásán alapul
– itt és most játszódik
– mozgatórugói a jellemek
– van története
– a cselekmény konfliktusok sorozata
– a konfliktus szituációkban bontakozik ki
– mindkettő a „minthában” játszódik
– közös vonásuk: konfliktus, feszültség, átlényegülés, kiélés,
feszültségtől szabadulás
– a drámajáték spontán, kevésbé kötött
5. Pszichológia
– a drámapedagógia a fejlődéslélektan és a szociálpszichológia
elméletére épít
– játék, szerep, csoportműködés
– de nem pszichodráma, nem terápia!
6. A DRÁMAPEDAGÓGIA RÖVID TÖRTÉNETE
angolszász eredet: Dorothy Heathcote, Gavin Bolton,
Jonothan Neelands, David Davis
M.o.: Mezei Éva, 1970-es évek; Gabnai Katalin,
Debreczeni József
Szauder Erik megteremti a magyar terminológiát, Kaposi
László oktató – szervező munkája
1988: Magyar Drámapedagógiai Társaság
1991: Drámapedagógiai Magazin
Két irányzata: DIE, TIE
7. DRAMATIKUS TEVÉKENYSÉGFORMÁK
„A” Gyakorlatok : céljuk a dramatikus készségfejlesztés,
rövid távú, lezárt, szabályok által meghatározott
tevékenységformák
„B” Dramatikus játék : mindig meghatározott
kontextusban léteznek, a szabályok csoportkonszen-
zussal születnek, intenzív átélés, általában nem
ismételhető
„C” Színházi előadás : a munkafolyamat célja a
nézőknek bemutatott produkció, minden tevékenység
erre irányul
8. „D” Tanítási dráma : az érzelmi és intellektuális tanulás
együttes cél, az átélés – megértés – tudatosítás fázisai
egymást követik, a helyzeteket a tanár dolgozza ki, de a
gyerek dönti el
9. A DRÁMAJÁTÉK
játékos megnyilvánulás, amelyben a dramatikus folyamat
jellegzetes elemei lelhetők fel: megjelenítés, utánzás,
kölcsönhatás, társas interakció
eszközei: emberi hang, nyelv, test, tér, idő
Célja: személyiségformálás, a kapcsolattartás és közlés
megkönnyítése, valamilyen emberi probléma vagy
helyzet vizsgálata esetleg megoldása. Segíti a
szocializációt, fejleszti a kreativitást és az empátiát.
Megjelenik a „mintha” élménye.
a drámajátékok csoportosítása sokféle (érzékszervi
finomítás, memória és fantáziajátékok, ritmusjátékok,
térhasználat és tájékozódás, utánzójátékok,
10. testgyakorlatok, koncentrációs játékok, kommunikációs
játékok (Gabnai Katalin)
A drámajátékok komplex jellegűek, nemcsak egy
területet fejlesztenek, de mindig vannak domináns
szektorok. Variációs lehetőségük számtalan.
11. MIKOR HASZNÁLHATÓ A DRÁMAJÁTÉK?
Bármikor az óra menetében (ráhangolás, előkészítés,
elmélyítés, rendszerezés, összegzés), de mindig a
pedagógiai célok és feladatok figyelembe vételével.
Nem a játékhoz keressünk ismeretet, hanem a
tananyaghoz rendeljük a megfelelő játékot.
12. GYAKORLATI TANÁCSOK
a játékban való részvétel sosem lehet kényszer
a pedagógusnak el kell fogadni, ha a gyerek nem akar
bekapcsolódni, de legyen lehetősége a passzív
részvételre, szemlélődésre
nem a tanár a főszereplő
a gyermek tapasztalataira, élményeire kell építeni
játékhelyzetben semmilyen próbálkozás vagy megoldás
nem utasítható el
a pedagógustól extra felkészülési energiát követel
a pedagógus ne sajnálja az időt, segítse a vitát, a
háttérből irányítson, bármilyen megnyilvánulása a
szerepnek szóljon
13. MILYEN A JÓ JÁTÉKVEZETŐ?
jó kommunikációs képessége van
rugalmas a játékokban, ehhez sok játékot kell ismernie
következetesen alkalmazza a csoport játékát szabályozó
normákat
kreatív, leleményes
tudatosan vállal szerepet
empatikus
14. A DRÁMAPEDAGÓGUS ATTITŰDJE
Saját tapasztalatait akarja gazdagítani, kíváncsi a gyerekek
szintjére, nem várja el tőlük, hogy mindent tudjanak.
Lehetőséget ad a gyerekeknek, hogy maguk válasszák ki a
tananyag egyes részeit. A tanár megajánl egy helyzetet, de arra
kíváncsi, a gyerekek hogyan gondolkoznak.
Kapcsolatot teremt a meglévő és megszerezhető ismeretek között,
lehetőséget biztosít, hogy a meglévő ismeretek módosuljanak.
Segíti a tanulókat, hogy megtalálják saját kifejezési módjaikat.
Az ismereteket cselekményhez, hangulathoz, lényeges érzelmeket
hordozó helyzethez köti, mert azok így a hosszú távú memóriában
rögzülnek.
Nem ítél, elfogadó és bátorító helyzetet teremt.
Jól tud kérdezni. A kérdésében nincs semmi elvárás.
15. A TANÍTÁSI DRÁMA KERETE
a helyzetek és a konvenciók alkotják (eljárásszintig
kidolgozott munkaformák)
a keretet, a munkaformát, amelyben a dráma zajlik,
mindig a tanár adja meg
1. kontextusépítő konvenciók: átvezetnek az osztálytermi
munkából a játékba (hangaláfestés, szerep a falon,
jelmezöltés, térmeghatározás, közös rajzolás,
befejezetlen anyagok, naplók, levelek, üzenetek,
térképek, ábrák készítése, állókép, stb.)
16. 2. narratív konvenciók: a bonyodalmat, problémát viszik
be a drámába, a gyerekek számára ismerős helyzeteket
idéznek fel (telefon és rádióbeszélgetések, a szakértő
köntösében, gyűlések és megbeszélések, interjúk,
szerepjáték, az élet egy napja, forró szék, véletlenül
meghallgatott beszélgetések, riportkészítés, a tanár
szerepben)
3. költői jellegű konvenciók: mélyítésre valók,
megteremtik a szimbolikus lehetőségeket (montázs,
szerepcsere, fórumszínház, improvizációk, analógia,
váltsunk stílust, maszkok, képszöveg-teremtés, mímes
17. játék, ünnepség, népi formák, revü)
4. reflektív jellegű konvenciók: gondolkodásra
ösztönöznek, helyük az óra végén van (pillanat
megjelölése, narráció, gondolatkövetés, hogyan történt?)
18. A KONVENCIÓK ALKALMAZÁSI SZABÁLYAI
A tanítási dráma folyamat, nem gyakorlatok, hanem
konvenciók, helyzetek sorozata.
A helyzetek nem önmagukért vannak.
A helyzet a tanár által megadott keret a munkához,
tartalommal a résztvevők töltik ki. Előre nem lehet tudni,
mit fognak csinálni a gyerekek.
Mindig kintről haladunk befelé, a külvilágtól a lélek felé.
A feladatokat csoportnak adjuk ki.
Tilos a gyereknek kiszolgáltatott szerepet adni. Nem
lehet bántalmazott, vagy olyan hatalmi szereplő, akit
megsemmisítenek. Nem lehet bántalmazható állat
szerepében.
19. A negatív energiát a tanár által vitt szerepre kell
irányítani.
Általában minden szakaszában csoportmunka.
20. A TANÍTÁSI DRÁMA MEGTERVEZÉSE
1. A téma kiválasztása, a fókusz meghatározása
2. Milyen kontextusba helyezve ajánlja meg a
gyerekeknek? (hely, idő, szereplők, drámai probléma) a
gyereket saját problémájától térben és időben el kell
távolítani!
3. Mennyire kell a kontextust felépíteni?
4. Hogyan fogom elindítani?
5. Milyen konvenciókat kell használnom, hogy a gyerek
szerepbe lépjen?
6. A lebonyolítás menete (idő, tér, szimbólumok szerepe,
megszakítási pontok, tárgyak és eszközök bevitele)
21. 7. Milyen feszültséget és hol viszek be?
8. A drámaóra felépítése:
– a téma, kontextus megajánlása
– felvezetés szakasza
– szerepbe léptetés
– szerepmélyítés
– feszültség bevitele
– szimbolikus szakasz, a megértés elmélyítése
– kivezetés a drámából
22. A DRÁMÁT SZABÁLYOZÓ ELEMEK
tanulási szerződés
tér
szerep
– csak felnőtt szerepeket ajánljunk meg
– felelősséget hordozó szerep legyen
– ragaszkodjunk a hiteles viselkedéshez, attitűdhöz
– egyénített szerepeket javasoljunk
– gondosan válasszuk meg saját szerepünket
– a negatív energiákat a tanári szerep felé tereljük
– a társadalmi együttélés természetét tárja fel
– az élményre, nem a megjelenés minőségére figyelünk
23. munkaformák
anyag megválasztása
a drámai szituációban meg kell jelennie a feszültségnek
– a tartalomnak kapcsolódnia kell a gyerek élményanyagához
– mindenkinek részesülnie kell a feladatból
– ha egy gondolat nem kelt érdeklődést, vessük el vagy helyezzük
másik kontextusba
24. A DRÁMAPEDAGÓGIA KÖVETELMÉNYEI
A drámai kifejezésformák elsajátítása, hogy a mindennapi
kapcsolatfelvételben és –tartásban könnyen boldoguljanak.
Ismerjék a gyerekek magukat, környező világukat, társaikat egy-egy
gesztus, hanglejtés, arckifejezés, viselkedés tükrében.
Elemezzék, hogy az író által tudatosan létrehozott drámai
feszültségek a mindennapok dramaturgiájából táplálkoznak.
Testi adottságaiknak és személyiségüknek megfelelően a
különböző élethelyzetekben pontosan és tisztán fejezzék ki
magukat.
Törekedjenek a közlés árnyaltságára és teljességére.
Tudatosabb legyen az identifikáció és az önmegvalósítás.
Alakuljon ki bennük szociális és esztétikai érzékenység.
Gyakorolják a különféle élethelyzetek felismerését, az azokban való
eligazodást, döntést.
25. – Erősödjék empátiás készségük, legyenek képesek
szerepcserére a játékbeli helyzetekben.
– Ismerjék fel minél pontosabban a hétköznapi életben és a
különböző műfajú művekben megjelenő esztétikai minőségeket,
természetesen koruknak megfelelő formában és mélységben.
26. A DRÁMA HATÁSAI
motiváció megváltozása
önmagára és a másikra figyelés öröme
a tantárgyakra bontott ismeretek szintetizálása
aktivizálja a gyerekek ismereteit, azokat is, amelyeket
nem az iskolarendszerben szereztek meg
módosul a megértés szintje
az érzelmi és értelmi tapasztalatok hatására
bekövetkező attitűdváltás
pozitív változás a szociális viselkedésben, kooperációs
készségben
27. kommunikációs és nyelvi tapasztalatok fejlődése
mások szükségleteinek fel- és elismerése
