SlideShare a Scribd company logo

Király Levente - Újszövetségi alapvizsga-dolgozat Mt 6, 1-24

•
•
L
Levente Zolt Kir
1 of 37
Download to read offline
ALAPVIZSGA-DOLGOZAT A MT 6, 1-24 EXEGÉZISE Király Levente KRE-HTK, III. évf. 2007 Tárgy: Újszövetségi exegézis Tanár: Dr Balla Péter
i. Alamizsnát alázattal, Ne kérkedve adjatok. – Magad előtt ne kürtöltess, Adakozó jobb karodról Ne tudjon a bal kezed. És amikor imádkoztok Ne úgy, mint az álnokok, Mint a szentes képmutatók: Utcasarkon, nagy tömegben, Hogy csak lássák mindenek! – Menj, s az ajtót zárd magadra, Mert Atyád is rejtezik. Úgy imádkozz rejtekedben, Isten szeme látja, s hidd el, Hogy hitedért megfizet. Hogy a sok szó hallatik meg Csak pogányok hihetik. Szűkszavú légy, fegyelmezett; A te Atyád tudja, mit kérsz, S Hozzá elég egy fohász: „Égi Atyánk fönn a mennyben Szenteltessék a neved. Jöjjön el a Te Országod; Akaratod kormányozzon Itt is, mint a mennyekben. Mindennapi kenyerünket Nékünk add meg mára is. Bocsásd meg a bűneinket, Mi is megbocsátunk annak, Ki ellenünk vétkezett. Ne vigy minket kísértésbe, De gonosztól szabadíts. Mert az ország, a dicsőség, A hatalom mindörökké Tiéd. – Ámen, úgy legyen!” Sumonyi Zoltán: Az Úr imája (Máté, 6. 1–15.)
ii. TARTALOM Bevezetés iii Kritikai kérdések ............................................................................................................ iii Szerkezet..........................................................................................................................iv Téma................................................................................................................................vi Elemzés perikópánként 1 1-18. Az igazság gyakorlása.............................................................................................. 1 1. Témamegjelölés..............................................................................................................................4 2-4. Adakozás......................................................................................................................................6 5-15. Imádkozás................................................................................................................................11 7-8. A szószaporításról....................................................................................................................12 9-13. Az Úr imája..........................................................................................................................13 14-15. A megbocsátásról..................................................................................................................17 16-18. Böjt.........................................................................................................................................18 19-24(34). Földi és mennyei kincs.................................................................................. 19 19-21. Bevezetés ...............................................................................................................................20 22-23. A test lámpása a szem..........................................................................................................21 24. Isten és a mammon....................................................................................................................22 Zárszó 23 Függelék 24 Isten mint πατήρ.............................................................................................................24 Bibliográfia 28
iii. BEVEZETÉS KRITIKAI KÉRDÉSEK Mt szerzőségét illetően az utóbbi kb. kétszáz évhez hasonlóan ma sincs egyetértés. Korábban az egyház egyöntetűen elfogadta azt a legkorábbi időkből származó hagyományt, hogy az első evangélium szerzője Máté apostol volt (Mk 318 & parr; ACs 113). Az újkori kutatás szembesült az irat magasfokú szerkesztettségével, és a „szinoptikus probléma” részeként megpróbálja a dokumentum forrásait és összeállításának menetét földeríteni. Számunkra úgy tűnik, hogy mindeközben éppen a „szerző” fogalma homályosult el, hiszen egy redakció során nem csak a redaktor „szerez”, hanem az általa fölhasznált anyagokat is emberek hozták létre. A kép meglehetősen bonyolult, és a jelen dolgozat keretei között nem érezzük szükségesnek, hogy mindenképp állást foglaljunk a teljes evangéliumot illetően. A hagyományozás és a redakció kérdéseivel majd a megfelelő szövegrészek vizsgálatánál nézünk szembe, általában pedig elfogadjuk, hogy a mondások elsődleges szerzője Jézus. Ugyanez érvényes a datálásra is. Mivel nem kérdőjelezzük meg a mondások Jézusra való visszavezethetőségét, ezért azok végső soron Jézus életének utolsó néhány évére datálandók. A szöveg előttünk álló formáját illetően pedig elfogadjuk, hogy az talán inkább 70 és 90 között jött létre,1 (hangsúlyozva, az autografa fogalmával szembeni fenntartásainkat, ld. fent). Ami az evangélium megírásának alkalmát és célját illeti, szeretnénk ismét fölhívni a figyelmet Mt összetettségére, és elkerülni a fölösleges leegyszerűsítgetést, ezért most egyetlen hipotézis mellett sem tesszük le a voksot. Ami az általunk elemzett szakaszt illeti, valóban föltételezhető egy „Máté előtti” „kultuszi didakhé”, erősen anti-farizeusi éllel, amelynek a 61-18 zöme részét képezte. Ehhez tartozhatott a 231-22 is. A két rész közt számtalan hasonlóság van szókincsükben és témáikban (vö. pl. 68~233; θεαθῆναι 61 (2.5.16)~235; φιλοῦσιν… ἐν ταῖς συναγωγαῖς 65~236; ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων 62~237; ὑποκριταὶ mint téma 62.5.16~2313; πατήρ 64.6.18~239), sőt szerkezetükben is (61-18 három intés ~ 238-10 három tiltás, talán 2313.15.16 is: három jaj). Minthogy mindkét hely Mt saját anyaga, valóban indokoltnak látszik a föltételezés, hogy ezek ugyanabból a forrásból származnak. Szétosztásuk egyébként tükrözi a „partikularizmus és univerzalizmus” feszültségének Mt-ra 1 Az érvrendszert ld. pl. Davies, 127-138.
iv. jellemző fejlődését is.2 (Ide szokták még sorolni az 521-37-et is, föltételezhetően a 21-24, 27-28 és a 33-37 triádjával.)3 SZERKEZET Mindenki egyetért abban, hogy a Mt-ban öt nagy beszédblokk található. B. W. Bacon ennek alapján föltételezte, hogy Mt a Pentateukhosz párja gyanánt íródott.4 Ennél lehetségesebbnek tűnik C. H. Lohr khiasztikus Mt-vázlata, melyben hét nagy, egymásba ágyazott szövegblokk-pár (narratív és beszédblokkok váltakozva) öleli körül a 13. fejezetet, az Isten országáról szóló példázatokkal.5 Számunkra ez azért is érdekes, mert az 5-7. fejezeteket a 23-25. fejezetekkel párosítja, és ez némileg összecseng a 61-18 és a 231-22 hasonlóságával, ahogy azt már fentebb említettük. Fontos még J. Kingsbury észrevétele, aki a 417 és a 1621 mentén osztotta három részre az evangéliumot; ott, ahol ilyen megjegyzés áll: „Attól az időtől fogva kezdte Jézus…”6 Ez felhívja a figyelmet ezekre a fordulópontokra, de figyelmen kívül hagyja a beszédblokkok jellegzetességét. Ennek tudatában pl. Blomberg ötvözni igyekszik Bacon és Kingsbury felosztását a magáénak megalkotásakor. 7 Davies és Allison azonban részletesen bemutatja azt a meghökkentő észrevételt, hogy Mt hemzseg a triádoktól,8 amit alább a Hegyi beszéd szerkezetén is látni fogunk. Ugyanakkor mégis igyekszünk komolyan venni Robert Gundry intését is, nehogy mindenáron tudatos szerkezetet erőltessünk Mt-ra, miközben esetleg ilyen nem is létezik.9 Akárhogy is legyen, a Hegyi beszéd Mt első nagy szövegblokkja, és nem véletlenül került az első helyre: a hit, az élet alapjaival foglalkozik. Sokan vonnak párhuzamot a Hegyi beszéd és Simeón, az igazságos híres mondása között (Ábóth 12): „Simeón, az igazságos, a Nagyzsinat egyik utolsó tagja, ezt tanította: – Három oszlopon áll a világ: a törvényen, az Istenszolgálaton és a jótékonyságon”10 (Torah, temple service, and acts of piety11 ). A Hegyi beszéd hasonló hármas tagolást követ, és a témák rokonsága is megejtő.12 Ezt a hármas tagolást további hármas tagolások 2 Blomberg, 26. 3 Davies, 126-127., Hagner 137. 4 Ismerteti Blomberg, 23., Davies, 59. 5 Ismerteti Davies, 60. 6 Blomberg, 23., Davies, 60. 7 Blomberg, 24-5. 8 Davies, 62-70., de már Allen is felfigyel rájuk, lxv. 9 Idézi Davies, 61. 10 A Talmud könyvei, 427. 11 Davies, 134. 12 A datálással kapcsolatban pl. megemlítik, hogy a jamniai gyűlésen résztvevő Johanán ben Zakkáj, úgy tűnik, újra akarta fogalmazni a „három oszlopot”, mivel a Templom le lett rombolva. Talán a Hegyi beszéd végső összeállításánál is fölmerült ez az igény. Davies, 134.
v. csipkézik (az effajta szimmetrikus szerkesztés egyébként nem idegen a talmudi irodalomtól).13 A Hegyi beszéd ilyen beosztását D. C. Allison és Davies alapján így állítottuk össze:14 – Harag 521-26 – Paráznaság 527-30 – Válás 531-32 – Eskü 533-37 – Tálió 538-42 – Ellenség 543-48 Bevezetés 423-52 : : : – Tóra 517-48··· – Megszólítás – 3 kérés („te”) – 3 kérés („mi”) – 9 boldogmondás 53-12 – fő rész················ → – 3 intés 713-27 – Kultusz····· → – Alamizsna 62-4 – Imádság 65-15 ········· → – Böjt 616-18 – Pogányok 67-8 – Az Úr imája 69-13 → – Megbocsátás 614-15 – Alapelv 619-21 – „Szem”-példázat 622-23 – Példázat 624 : : : Befejezés 728-81 + Bátorítás 625-34 – Alapelv 71-2 – „Szem”-példázat 73-5 – Példázat 76 – Társadalom·· + Bátorítás 77-11 Goulder is hasonlóan érdekeset állít, amikor bemutatja, hogy a boldog- mondások (nála csak 8) egyenesen a He- gyi beszéd tartalomjegyzékét adják – és itt is figyelemreméltó a tisztán triádos szer- kesztés gondolata. (Ld. a táblázatot.)15 Véleményünk szerint az 527-től a 615- ig a beosztása „elcsúszik”, de korrigálható lenne. A fölosztásnak persze akkor van értelme, ha segíti a szöveg megértését. Esetünkben, úgy tűnik, lehet valami értel- me, mert a δικαιοσύνη valóban egybe- cseng a 61-gyel, és a „föld öröklése” is ro- konnak tűnik az anyagiasság gondolatával a 619-24-ben, de talán akár még a 25-34-ben is. 13 További példa: Hagner [138.] a Mt 61-18 hármas tagolása mögött a Sömá hármasságát sejti. Grant [219.] a valentiniánusok hármas antropológiáját hasonlítja hozzá: 5. fejezet – pneumatikusok, 6 – pszichikusok, 7 – testiek. 14 Ld. Davies, 61-62. 15 Goulder, 250-269. 10. v. Üldöztetés a. Mennyei jutalom b. A föld sója c. A világ világossága 511-12 513 514-16 [A Törvény és a Próféták] 517-20 9. Béketeremtők a. Harag b. Megbékélés c. Kiegyezés 521-22 523-24 525-26 8. Tiszta szívűek a. Bujaság (szív, szem, kéz) b. Újraházasodás c. Hamis eskü (Zsolt 246) 527-30 531-32 533-37 7. Irgalmasok a. Tálió b. Gyűlölet c. Látványos irgalmaskodás 538-42 543-48 61-4 6. Éheznek és szomjaznak a δικαιοσύνη-re a. Látványos imádkozás b. Az Úr imája c. Látványos böjtölés 65-8 69-15 616-18 5. Szelídek (Zsolt 3711: ők öröklik a földet) a. Mennyei kincs b. Tiszta [Generous] szem c. Aggodalmaskodás 619-21 622-24 625-34 4. Gyászolók [Mourners] a. Ítélkezés b. Dorgálás c. Rágalmazás 71-2 73-5 76 3. Lelki szegények Kérjetek, keressetek, zörgessetek 77-11 [A Törvény és a Próféták] 712 Peroráció: a. Két kapu és két út b. Kétféle fa c. Két házépítő 713-14 715-23 724-27
vi. Kérdés marad azonban, hogy mindez mennyire tudatos tervezés eredménye, és hogy van-e ennek valami messzebbmenő jelentősége. Ezekbe a kérdésekbe nem megyünk bele. Az általunk vizsgált szöveg perikópákra való osztása szinte teljesen egyértelmű. (Egyedül a 24. vers előtti cezúrával kapcsolatban merül föl kétely.) Néhány példa (a folytonos vonal perikópacím helyét jelzi, a szaggatott vonal cím nélküli tagolást): 1 2 5 7 9 14 16 19 22 24 USB4 ÚF NIV ESV ISVNT saját A legalsó sorban a saját megoldásunkat tüntettük föl, melyben a folytonos, a szaggatott és a pontozott vonal a különböző szintű szöveghatárokat mutatja. Ezt a többszintű szerkezetet követtük a dolgozat második részének tagolásában. TÉMA A tárgyalt teológiai témákat is tisztán meghatározza ez a szerkezet. A 61-18-ban nyilvánvalóan a kegyesség (igazság) helyes gyakorlásáról, a 19-24. versekben pedig a vagyonhoz (az „anyagiakhoz”) való viszonyról van szó. Az előbbiben megvillan Mt jellemző „anti-judaizmusa” a többi szinoptikushoz képest. Ezt azonban nem antiszemitizmusnak kell tartani – mint ahogy sajnos a történelem során sokszor értelmezték, pl. Mt 2725 alapján –, hanem olyan, zsidók közti párbeszéd részének, mint amilyen az ósz.-i próféták éles polémiája volt: Izrael megjobbulása végett.16 A két tárgyalt teológiai témának van egy fontos közös jellegzetessége: a jutalom kérdése. Az 1-18 a kegyességi szokások végzésével veti össze (ld. a 61-18 bevezetését), a 19-24 (-34) pedig az anyagiakhoz való viszonyulással. A jutalom gondolata viszont már az 546-47 ~ Lk 632-34-ben is följön, sőt, negatív értelemben (ítélet, gyehenna tüze) már az 521-től. Általánosságban a jutalomnak ez a gondolata igen szoros kapcsolatban van az utolsó ítélettel (Mt 2531-46) és az örök élettel (1929). Ennek kifejtése dogmatikai feladat, és túlhaladja ennek a dolgozatnak a kereteit. Röviden, kérdésesnek tartjuk, hogy „…a jutalom motívuma csak primitív kifejezése annak, hogy az ember számára tettében valódi léte a tét, önnön lényege, amivé majd válnia kell, mert most még nem az.”17 Hogy azonban mi a jutalom, arról sajnos kevés szó esik, és az előbbihez hasonló tömör megfogalmazást jelenleg nem tudunk adni, pedig ez a jutalom az egyetlen dolog, amire nézve a keresztény életnek értelme van (Fil 314). ■ 16 Hagner, lxxi. 17 Bultmann, 27.
1. ELEMZÉS PERIKÓPÁNKÉNT 1-18. AZ IGAZSÁG GYAKORLÁSA A szakasz egy bevezető mondattal kezdődik, ezt követi három nagyobb rész, amely rendre az adakozással, az imádkozással és a böjtöléssel foglalkozik. A rész témája a ποιεῖν δικαοσύνην, ehhez ld. a 61 magyarázatának c. pontját. A 7-15. versek nélkül igen szimmetrikus szöveg áll elénk: 1 Bevezető intés Adakozás Imádkozás Böjtölés 2a Témamegjelölés 5a Témamegjelölés 16a Témamegjelölés A helytelen tiltása A helytelen tiltása A helytelen tiltása 2b Tiltás 5b Tiltás 16b Tiltás 2b-c A helytelen gyakorlat 5c A helytelen gyakorlat 16b-c A helytelen gyakorlat 2d A helytelen szándék 5d A helytelen szándék 16d A helytelen szándék 2e Eredmény („Ámen…”) 5e Eredmény („Ámen…”) 16e Eredmény („Ámen…”) A helyes parancsolása A helyes parancsolása A helyes parancsolása 3a Téma 6a Téma 17a Téma 3b A helyes gyakorlat 6b A helyes gyakorlat 17b A helyes gyakorlat 4a A helyes szándék 18a A helyes szándék 4b Teológiai alap és ígéret 6c Teológiai alap és ígéret 18b Teológiai alap és ígéret A 7-15. v. nélkül egyértelműen a ὑποκριταί viselkedésének kritikájáról és a helyes viselkedés leírásáról és indoklásáról van szó. Elképzelhető, hogy az 1-4 és a 16-18 lett később hozzá- szerkesztve egy már meglevő 5-15-höz, azonban sokkal valószínűbb, hogy a 7-15 lett beszúrva a már kész hármas szerkezetbe.18 Az 1-6.16-18 Jézus mondásai alapján összeállított zsidókeresztény „didakhé” lehetett, de erről semmi többet nem tudunk mondani.19 A három kegyességi forma sorrendjére sincs párhuzam.20 Ezek a példák azt is mutatják, hogy az említett kultuszi formák általános gyakorlatnak örvendettek, de ezt abból is láthatjuk, hogy a Mt 6 nem „potencialitásban” beszél róluk („ha te…”), hanem „aktualitásban” („amikor te…”). 18 Érvek az 1-4 és a 16-18 eredetisége mellett pl. a 61 ~ Róm 228-29 és a 63 bizonyosan autentikus mondások; jellemző szavak és kifejezések csak itt fordulnak elő Mt-ban: ἐλεηµοσύνη, σαλπίζω, ῥύµη, ἀριστερός, σκυθρωπός, ἀλείφω, ἐν τῷ κρυπτῷ; valamint az 1-4 és 16-18 nem igénylik a mátéi kontextust &c. 19 Davies, 572-575., Hagner, 137. 20 Davies, 575. Tób 128-ban ima–böjt–alamizsna a sorrend, 2Kel 16-ban alamizsna–böjt–ima, Tm 6-ban böjt– ima–alamizsna, itt alamizsna–ima–böjt, és az Iszlám öt oszlopánál, amelyek közül három ez, ima–alamizsna–böjt sorrendet szoktak tartani; ezzel a hat lehetséges permutációból ötöt ki is használtunk. Hagner [138.] szerint a három rész a Sömát követi: szív – ima, lélek – böjt, erő – adakozás. A sorrenddel azonban neki is baja van.
2. A 7-15. versek szerkezete a következő (ld. jobbra): A táblázatból látható a törekvés, hogy a „nagy triád” tagjaihoz hasonló formát kapjon a szakasz.21 Tartalma azon- ban nem egységes, az úri ima kapcsán eltolódik a megbocsátás felé. Erről bővebben ld. a magyarázatuknál. a. A 61-18-nak fontos párhuzamát látjuk az 517-48-ban. Mindkét részt bevezető szakasz kezdi, amely a δικαιοσύνη-re hivatkozik (520 és 61). Mindkettő kontrasztos példákat vonultat föl, a negatívat (a zsidó hagyományt vagy gyakorlatot) ütköztetve a pozitívval. Emitt „Én pedig azt mondom nektek…”, amott „Ámen, mondom nektek… (Te pedig…)” hangsúlyozza a szembenállást.22 Mindez azt sugallja, hogy az 520-48 és a 61-18 ugyanannak a fogalomnak két különböző aspektusból történő kifejtése.23 Az ÚF az 520 lábjegyzetében ezt a fogalmat az „Isten akaratának megfelelő élet” kifejezéssel írja körül (a δικαιοσύνη-ről bővebben ld. a 61 magyarázatának b. pontját). Ezt az 5. fejezet törvénymagyarázó részei mintegy elméleti példákkal illusztrálják, a 6. fejezet idevágó szakaszai pedig gyakorlati példákkal. Davies az 517-48-t és a 61-18-at mint törvényt és kultuszt állítja szembe, mint cselekvést és szándékot is: mit – hogyan? 24 „Az ÓSz tekintélyében Jézus éppoly bizonyos, mint az írástudók, és csak abban a módban látja magát ellentétben velük, ahogyan ő érti és alkalmazza az ÓSz-et. A zsidóság kegyes szokásai – alamizsnálkodás, imádkozás és böjtölés – ellen sem harcolt, de természetesen tiltakozott az ellen, hogy a személyes hiúság szolgálatába állítsák és így hazuggá tegyék azokat.”25 Ebben egyébként Jézus nem hozott radikálisan újat. A zsidók törekedtek rá, hogy a vallásos élet ne váljon képmutatóvá.26 Az Ábóth 113 szerint pl. Hillél rabbi mondta: „Aki mesterségesen növeszti hírnevét, elveszti azt” 27 A jelek szerint azonban Jézus képviselte ezt az álláspontot a legradikálisabban, amelynek magja az az egész életre kiterjesztett, végletekig sarkított kijelentés, hogy „aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja” (Mt 1625 ~ Mk 835 ~ Lk 924; Mt 2312 ~ Lk 1411; Mt 1039; Lk 1733; Jn 1225; 2K 515; 1P 56; Jak 410). 21 Davies, 592. 22 Davies, 578. 23 Allen, 57. & al. 24 Davies, 621. Ez kissé túl-általánosítottnak is tűnik, hiszen az 5. fejezetben is sok utalás van a motivációra (harag, kívánság, szeretet stb.). 25 Bultmann, 29. 26 Ld. még a 2-4 magyarázata, c. pont.; az 5-15 magyarázata, c. pont; a 16-18 magyarázata, c. pont 27 A Talmud könyvei, 428. Imádkozás A helytelen tiltása 7a Tiltás 7a A helytelen gyakorlat 7b A helytelen teológia 8a Intés („Ne legyetek…”) A helyes parancsolása 8b Teológiai alap 9a A helyes parancsolása A helyes minta 9b Megszólítás 9c-10 Három kérés („te”) 11-13 Három kérés („mi”) Megbocsátás 14-15 Megbocsátás
3. b. A Mt 514-16 kapcsán fölmerül a kérdés, hogy milyen értelemben beszélünk a cselekvés láthatóságáról, amikor a 61 int: µὴ ποιεῖν… πρὸς τὸ θεαθῆναι αὐτοῖς, 64.6.18 pedig: ἐν τῷ κρυπτῷ annyira, hogy µὴ γνώτω ἡ ἀριστερά σου τί ποιεῖ ἡ δεξιά σου (63), κλείσας τὴν θύραν (66), µὴ φανῇς τοῖς ἀνθρώποις (618). A R 228-29 hasonlóan szembeállítja az ἐν τῷ φανερῷ-t az ἐν τῷ κρυπτῷ-val, és hasonló módon köti össze a jutalommal is (itt ἔπαινος), ami mutatja, hogy ez egy ismert gondolat volt a korai egyházban. Lenski Luthert idézve rámutat, hogy nem az emberek elől kell elrejtenünk jócselekedeteinket, hanem mintegy önmagunk elől.28 Az önfeledtségben rejlő tisztaság Jézus tanításának lényeges eleme; ld. Mt 2537-40 ugyanúgy a jócselekedetekkel kapcsolatban, illetve Mk 835 & parr. 29 A Mt 514-16 arra int, hogy ezt a tisztaságot ne rejtsük el a külvilág elől, mert ennek kell hatnia rá. Ez a megmutatkozás azonban más, mint a Mt 6-ban, mert míg ott az ember önnön dicsőségének kereséséről van szó, itt az eredmény az, hogy a kívülállók Istent dicsőítik.30 c. A µισθὸς eszkhatologikus jellege inkább csak a teljes újszöv.-i kontextusból derül ki (ld. még a Bevezetés: Téma c. részét.). A jutalom a mennyben van (512 ~ Lk 623), az eljövendő világban (1928), az örök élettel függ össze (1929; a már említett Róm 228-29-ben Pál Isten ἔπαινος- ának nevezi) és Isten akarata szerinti cselekvésért jár (1041-42 ~ Mk 941; Mt 2534-40; 546-47 ~ Lk 632-34). Aki csak színleg cselekszi Isten akaratát, nem kap jutalmat (61; 722-23), aki pedig emberektől várja a jutalmat, annak az a teljes fizetsége (ἀπέχειν 62.5.16; az örök élet nem az emberek emlékezetében való megmaradás).31 Pál tisztázza, hogy a jutalom nem bér, hanem kegyelemből való (R 44). A Jel 1118 pedig már látja e jutalom odaítélésének a pillanatát. Az ἐν τῷ κρυπτῷ – ἐν τῷ φανερῷ antitézise valószínűleg nem tartozik a jutalom gondolatához. A rabbinikus irodalomban ugyan előfordulnak ehhez hasonló gondolatok,32 de az Újszöv.-ben ez nem jellemző. Az eljövendő világ, amelyben a jutalom megjelenik, most még rejtve van, de akkor nyilvánvaló lesz (sőt, Krisztusban már nyilvánvaló lett),33 így tehát nézőpont kérdése, hogy milyennek látjuk. A Mt 6 olvasatába mindkettő belefér, ld. a 2-4. v. magyarázatának b. pontját. ■ 28 Lenski, 251. 29 Davies, 583. 30 Blomberg, 116. 31 Plummer: „Ostentatious religion may have its reward here, but it receives none from God.” – idézi Blomberg, 122 32 Pl. Mekh Ex 192 (79b): „Siehe, es heißt: »Ich erhöre dich« Ps 818; du rufst im verborgenen ‫,בסתר‬ u. ich erhöre dich öffentlich ‫בגלוי‬ u. lasse die ganze Welt erbeben.” Titkos bűn lelepleződéséről vagy nyilvános megbüntetéséről van szó: Aboth 4, 4: „Wer den Namen Gottes im geheimen ‫ר‬ֶ‫ֵת‬‫ּס‬ַּ entweiht, wird öffentlich ‫ָלּי‬‫ּג‬ַּ bestraft.”; hasonlóan a Soṭa 3a Bar is. Az eszkhatológia is megjelenik a kérdésben, hogy titokban vagy nyilvánosan támadnak-e föl a holtak: Midr Qoh 5, 10 (27b) ~ Berakh 15b; Sanh 91a. – SB Mt 64 (I. kötet, 396.). 33 Vö. még a Mt 1026-tal: „nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.”
4. 1. Témamegjelölés Vigyázzatok, igazságotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, látványosságul nekik, különben nem lesz jutalmatok mennybeli Apátoknál. a. Több régi kéziratban (L, W, Z, Θ, f13 &c.) δικαιοσύνη helyett ἐλεηµοσύνη szerepel, az 1550-es Textus Receptus is ezt hozza (innen a Károliban az ’alamizsna’). A variáns fölbukkanásának több oka is lehetett: olvasási hiba (a két szó alaki hasonlósága), harmonizáció (a 2-4. versek „visszahatása” az 1. versre), illetve szinonima helyettesítése (az a fogalmi közelség a két szó közt, amit alább tárgyalunk – ezt a ποιεῖν kollokációja is erősíthette). b. Προσέχετε. Intés vezeti be szakaszunkat – tulajdonképpen egész szakaszunk intés, sőt az egész Hegyi beszédnek (a 625-34 és a 77-11 bátorító részei kivételével, ld. Bevezetés/Szerkezet) ez az alaptónusa. Csak megemlítjük, hogy pl. dogmatikai szempontból ez felveti a szabad akarat kérdését. Jelenleg azonban ilyen távlati kérdéseket nem vizsgálunk. A θεαθῆναι-jal kapcsolatban ld. az 1-18 bevezetésének b. pontját (látványosság–titkosság) és a 2- 4 versek magyarázatának d. pontját (színészkedés). c.34 Amint a 61-18 bevezetőjének a. pontjában utaltunk rá, a Mt 520 és 61 kulcsfogalma a görögben egyaránt a δικαιοσύνη. 35 A LXX-ban a δίκη–δίκαιος–δικαιοσύνη–δικαιόω szavak legtöbbször a ‫צדק‬ tő valamilyen származékának a fordításai. 36 A δίκαιος szó görög-hellén jelentésével szemben – ami a társadalom iránti polgári kötelességeit (és az ezzel járó vallási kötelezettségeket) teljesítő embert jellemzi, akárcsak a ὅσιος, εὐσεβής, θεοφιλής, θεοσεβής – a LXX-ban az Isten (és a teokratikus társadalom) iránti kötelességeit teljesítő ember ilyen. A ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬-ra viszont hangsúlyozottan jellemző a személyes viszony szerepe is. Igazzá az ember a másikkal (Istennel, emberrel) való viszonyában válik. Még Isten igazsága is az ő hűségében mutatkozik meg népe iránt (amit az Ósz. a ‫ֶד‬‫ס‬ֶ‫ח‬ és az ‫ֶת‬‫מ‬ֶℵ szavakkal is kifejez). Ez ugyanakkor nem kizárja, hanem magában foglalja a forenzikus jelentést is (ez utóbbi pl. Ézs 439.26), sőt, éppen Isten ‫ָט‬‫ּפ‬ְ‫ִש‬‫מ‬-jának és ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬-jának bírói közbelépése hoz segítséget és szabadítást.37 A Dán 916Θ a 34 Az itt következő analízis fő forrásai: SB Mt 520-hoz és 61-2-höz (I. köt. 250-2. és 386-91.); TDNT δίκη– δίκαιος–δικαιοσύνη–δικαιόω szócikke (II. köt. 174-219) 35 Az ÚF-ban ’igazság’ és ’kegyesség’ olvasható e két helyen, a Károliban pedig ’igazság’ és ’alamizsna’. 36 Pl. ‫ֶק‬‫ד‬ֶ‫צ‬, ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬, ‫ִיק‬ַּ‫צ‬, ‫ִיק‬ְּ‫צ‬ִ‫ה‬, arámi ‫ָה‬‫ק‬ְ‫ד‬ִ‫צ‬ &c. A LXX ugyanakkor sok más szót is ezekkel ad vissza, pl. ‫ִיב‬‫ר‬, ‫ִינ‬ּ, ‫ָט‬‫ּפ‬ְ‫ִש‬‫מ‬, ‫ֶד‬‫ס‬ֶ‫ח‬, ‫ֶת‬‫מ‬ֶℵ, ‫י‬ℵַַּ‫ז‬, ‫,טוֹב‬ ‫ר‬ָ‫ָש‬‫י‬, ִ‫מ‬ָּ‫מ‬ &c., míg rokon értelmű héber szavakat gyakran fordít mással (‫ָט‬‫ּפ‬ְ‫ִש‬‫מ‬ ~ κρίµα, κρίσις; ‫ֶד‬‫ס‬ֶ‫ח‬ ~ ἔλεος, sőt ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬ ~ ἐλεηµοσύνη). 37 Pl. 5M 324.35kk.; Hós 221 (LXX: 219); Mik 79; Ézs 412.10; 426; 458; 515; Jer 507; δικαιοσύνη mint σωτηρία: Zsolt 645; 7015; 972kk.; Ézs 4612kk.; 515; 5917; 6110kk. Προσέχετε δὲ τὴν δικαιοσύνην ὑµῶν µὴ ποιεῖν ἔµπροσθεν τῶν ἀνθρώπων πρὸς τὸ θεαθῆναι αὐτοῖς· εἰ δὲ µή γε, µισθὸν οὐκ ἔχετε παρὰ τῷ πατρὶ ὑµῶν τῷ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.
5. ‫ָה‬‫ק‬ְ‫ד‬ִ‫צ‬-ért kiáltva kezdi a megszabadításért mondott imát. Így Isten igazságossága mellett jótéteménye kerül előtérbe. A zsinagógai-rabbinikus irodalomban a szó jelentése erőteljesen leszűkül az alamizsnaosztásra (ἐλεηµοσύνη), mint ami a Törvény legfontosabb betöltése38 (ez is magyarázhatja az a. pontban említett szövegvariánst). Erről ld. a 62-4 magyarázatának a c. pontját. Az ÚSz-ben nincs olyan hely, ahol a δικαιοσύνη jócselekedeteket jelentene. Mt-ban a helyes életvezetés értelmében szerepel (315), ami az 56 szerint Isten ajándéka, és a 633 is konkrétan összekapcsolja Istennel és az ő királyságával.39 A ποιεῖν δικαιοσύνην (Mt 61) igen hasonlít a ποιεῖν ἐλεηµοσύνην-re, de ez a kegyes élet megnyilvánulásait jelenti. Ugyanez az 1J 229-ben pedig a Jézus- szerű igaz élet, amely annak a jele, hogy valaki Istentől született. Hasonlóan a 37, és minden bizonnyal a Jel 2211 is. A δίκαιος szó a hellén, jogi jelentéskör képviselete mellett, illetve amellett, hogy Istenre is vonatkozhat, az ószöv.-i szenteket és prófétákat is jellemzi.40 A keresztény emberre értve a δίκαιος „az igazak és a gonoszok” szétválasztásánál azokkal áll szemben, akik ποιοῦντες τὴν ἀνοµίαν (Mt 1341-43), mégpedig az Emberfiával tudatlanul megcselekedett szeretet alapján (Mt 2537.46). Az 1P 312; 418; Zsid 1223; Jel 2211 szerint a keresztényekre igaz mindaz, ami máshol az ószöv.-i szenteket jellemzi. Hogy hogyan válik valaki δίκαιος-szá, ezt Pál fejti ki.41 38 Az ósz-i ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬-t (‫ָה‬‫ק‬ְ‫ד‬ִ‫צ‬-t) is így értelmezték, amit már a LXX is sokhelyütt ἐλεηµοσύνη-vel fordít. (Pl. 5M 625; 2413; Zs 235; 325; 1026; Ézs 127; 2817; 5916; Dán 424; 916Θ; Sir 330; 710; 1614; 4024 &c.) Figyelemreméltó a Péld 102 (‫ֶת‬‫ו‬ָ‫ּמ‬ִ‫מ‬ ‫ִיל‬‫ּצ‬ַּ ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬ּ ~ δικαιοσύνη δὲ ῥύεται ἐκ θανάτου), amit a Tób 410; 129 (4024 is hasonlóan) világít meg erről az oldalról: ἐλεηµοσύνη ἐκ θανάτου ῥύεται (ráadásul ugyanitt a 129-ben és a 1411-ben is az ἐλεηµοσύνη-t δικαιοσύνη-vel magyarázza). A későbbi rabbinikus irodalomban a ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬ szót ebben a jelentésben használják (ld. pl. Ábóth 27; 513; 65kk; BB 9a, ahol az Ézs 3217-t értelmezik ilyen irányban; &c.). 39 Hasonlóan az életvezetésre utal a Lk 175; ACs 1035; 1310; 2425; 1P 224; 2P 25; 313; Zsid 117 &c., sőt a Zsid 19 szerint maga Jézus is ennek jutalmaként magasztaltatott föl. 40 δίκαιος mint ’ártatlan’ pl. Mt 274.19, Istenre vonatkozik: 1J 19; R 326; még: Krisztus az igaz bíró Jn 530; 2Tim 48 &c. Ószöv.-i szentek és próféták: Ábel Mt 2335; Zsid 114; Lót 2P 27-8; próféták Mt 1317; 2329 &c. 41 Alapállása, hogy a δικαιοσύνη θεοῦ jogi jellegű igazságosságot takar, mely a törvényen alapszik, hiszen τὴν δικαιοσύνην τὴν ἐκ νόµου ὁ ποιήσας ἄνθρωπος ζήσεται ἐν αὐτῇ (R 105 idézi 3M 185-öt), márpedig οὐ γὰρ οἱ ἀκροαταὶ νόµου δίκαιοι παρὰ τῷ θεῷ, ἀλλ’ οἱ ποιηταὶ νόµου δικαιωθήσονται (R 213). Ez egyfajta relatív értelemben meg is valósulhat (Fil 39), de ez az emberi erőfeszítés nem a törvény betöltése, mert ettől még az ember üdvtörténeti szempontból a bűnben van: οὐκ ἔστιν δίκαιος οὐδὲ εἷς (R 310). A δικαιοσύνη nem a törvényből van (G 321), hanem ὁ δίκαιος ἐκ πίστεως ζήσεται (R 117 és G 311), vagyis ‫ִיק‬ַּ‫צ‬‫ָתוֹ‬‫נ‬ּ‫ֶמ‬ℵֶּ‫ֶה‬‫י‬ְ‫ח‬ִ‫י‬ (Hab 24), az igaz ember életének alapja, hogy hisz, vagyis szilárdan ragaszkodik a δικαιοσύνη-hez. A Mt 520-ban említett „írástudók igazsága” ἡ ἰδία δικαιοσύνη, nem τοῦ θεοῦ (R 103), hiszen µὴ ἔχων ἐµὴν δικαιοσύνην τὴν ἐκ νόµου ἀλλὰ τὴν διὰ πίστεως Χριστοῦ, τὴν ἐκ θεοῦ δικαιοσύνην ἐπὶ τῇ πίστει (Fil 39). Mindez pedig nem is az emberre, hanem a δικαιοσύνη θεοῦ-ra van kihegyezve, amely Krisztus keresztjében mutatkozik meg és csúcsosodik ki leginkább (R 325kk; 59kk; 2K 518; G 313), vagyis ez sem valamely statikus attributum Dei, hanem erő és cselekvés, amely kinyilváníttatik (ἀποκαλύπτεται R 117; πεφανέρωται R 321 &c.), s Krisztus keresztje által egyszerre közöl kegyelmet és ítéletet (G 313; 2K 521; R 83). A δικαιοσύνη forenzikus értelme is megjelenik a Christi justitiæ imputatióban, bár a jogi párhuzam ellentmondáshoz vezethet, és Pál is inkább úgy beszél erről, mint ἄφεσις (R 47), καταλλαγή (2K 519) és δωρεά (R 324). A hit, amely által az ember ebben részesül, organikus kapcsolatot létesít ennek objektív (Isten által elvégzett) és szubjektív (az ember által megtapasztalt) oldala között (pl. R 325-26; Fil 39). Az így megkapott δικαιοσύνη előremutató, mert reménységet ad a végső ítélet iránt (G 55), így a σωτηρία-val és az eszkhatologikus ζωή-val rokon (R 59-10). Olyan ajándék tehát, ami
6. Összességében azt mondhatjuk, hogy a δικαιοσύνη jelentésköre az Úsz.-ben igen összetett, ez az összetettség mégsem lehetetleníti el az egységet. Aligha van viszont olyan magyar szó, amely visszaadja ezt a gazdag jelentésvilágot. Az ’igazság’ elvont, talán rideg, míg a ’kegyesség’, bár rendelkezik érzelmi-gyakorlati töltéssel, a forenzikus jelentés hiányzik belőle. Más szavak (pl. ’megigazulás’, ’jámborság’ &c.) még távolabb vannak mindettől. Jelen dolgozatunk- ban ’igazság’-nak fordítottuk, fölvállalva ezzel az ’ἀλήθεια’-val való összecsengést. Ezzel igyekszünk arra is fölhívni a figyelmet, hogy a mai protestáns közgondolkodásban az „igaz élet” teológiai megfogalmazásának („megigazulástan”) és megélésének („jócselekedetek”) komplex egysége még mindig túlzottan a háttérbe szorul. Az „igazság” ne csupán elvont, jogi fogalom legyen, ne egy egyszer s mindenkorra elintézendő kérdés, hanem életvezetés, cselekvés. Ezt kívántuk megjelölni az „igazság gyakorlása” kifejezéssel. Azt reméljük, hogy a kontextus tisztázni fogja az eredeti szó itteni jelentésárnyalatát. ■ 2-4. Adakozás Amikor tehát adakozol, ne trombitálj magad előtt, ahogy az istentelenek teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberek dicsérjék őket. Ámen, mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te viszont amikor adakozol, ne tudja meg a bal kezed, hogy mit tesz a jobb, hogy adakozásod rejtve legyen; és Apád, aki rejtve figyel, megfizet neked. a. Ószír és ólatin szövegtanúk bizonyítják, hogy az ἀποδώσει σοι után megjelenő ἐν τῷ φανερῷ (a 6. és a 18. versben is) igen régi szövegvariáns. Az antitézis (az ἐν τῷ κρυπτῷ-val) illik Mt stílusába,42 de eltereli a főgondolatról a figyelmet, mert a szakasz nem a titokról és a nyilvánosságról szól, hanem az embernek és az Istennek való tetszésről.43 (Ld. az 1-18. versek bevezetőjének c. pontját.) már a mienk, de a hit és a remény feszültségében. Ugyanakkor az új élet erejét is adja, amely a ἁγιασµός felé vezet (R 619), tehát az ember részéről sem tekinthető statikus attributumnak. A Pál–Jakab ’paradox”. Jakab is az 1M 156-ot idézi a 223-ban, akár a R 43, de nem a χωρὶς ἔργων νόµου alátámasztására, mint Pál (R 328), hanem az „elméleti igazhitűség” cáfolatának részeként. A 224 megfogalmazása ugyan sarkosan szembenáll Páléval, mégis látnunk kell az egész mondanivaló lényegét, miszerint ἡ πίστις, ἐὰν µὴ ἔχῃ ἔργα, νεκρά ἐστιν καθ’ ἑαυτήν (217), és Jakab sem itt, sem máshol nem állítja szembe a χάρις és az ἐργάζεσθαι fogalmát. 42 Allen, 57. 43 Metzger, 12. Az ellenkező véleményre (hogy ti. jobb az antitézissel) példa: Anchor Bible 73. 2 Ὅταν οὖν ποιῇς ἐλεηµοσύνην, µὴ σαλπίσῃς ἔµπροσθέν σου, ὥσπερ οἱ ὑποκριταὶ ποιοῦσιν ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ ἐν ταῖς ῥύµαις, ὅπως δοξασθῶσιν ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων· ἀµὴν λέγω ὑµῖν, ἀπέχουσιν τὸν µισθὸν αὐτῶν. 3 σοῦ δὲ ποιοῦντος ἐλεηµοσύνην µὴ γνώτω ἡ ἀριστερά σου τί ποιεῖ ἡ δεξιά σου, 4 ὅπως ᾖ σου ἡ ἐλεηµοσύνη ἐν τῷ κρυπτῷ· καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυπτῷ ἀποδώσει σοι.
7. b. Az οὖν deduktív logikai lépése köti össze a szakaszt a 2-18-cal. A Ὅταν οὖν jellegzetes matteizmus, ami redaktori munkát sejtet.44 Hasonlóan a célhatározói ὅπως is.45 Az ἀµὴν λέγω ὑµῖν… többes számot használ (refrénszerű formula). Καὶ ὁ πατήρ σου… következetes καὶ-jal.46 Az ἐν τῷ κρυπτῷ nyelvtanilag tartozhat a főigéhez és a particípiumhoz is (ld. az alábbi ábrát), de valószínűbb, hogy az utóbbihoz (B).47 c. Az ἐλεηµοσύνη és a ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬ viszonyát már láttuk a 61 magyarázatának c. pontjában. A szó alapját képező ἔλεος (ami a klasszikus görögben kb. a másik ember iránt viselt érzelmet jelentette) a LXX-ban többnyire a ‫ֶד‬‫ס‬ֶ‫ח‬ fordítása, amely utóbbi a ’hűség’, ’kölcsönös elkötelezettség’, valamint ’[Isten] kegyessége’, ’irgalmas tett’ értelmét hordozza. Az ἐλεηµοσύνη azonban szinte mindenütt a ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬ (‫ֶק‬‫ד‬ֶ‫צ‬) fordítása a LXX-ban (elvétve ‫ֶת‬‫מ‬ֶℵ és ‫ֶד‬‫ס‬ֶ‫ח‬ helyén is előfordul). Az úsz.-i ἔλεος és ἐλεεῖν egyértelműen ’irgalmasság’-ot, ’megszánás’-t fejez ki, mint ami az embernek Isten által megkövetelt hozzáállása a másik emberhez.48 A rabbinikus irodalom tudósít róla, hogy a zsidó községekben a szegények támogatása szervezett keretek közt zajlott. Ennélfogva az adakozásnak két formája volt: egyik a kötelező, amit „társadalombiztosítási adó” formájában szedtek be, a másik az önkéntes.49 „Letztere wurden meist zuvor in den Synagogen u. Lehrhäusern, auch wohl gelegentlich der öffentl. Fastengottesdienste, die in der Regel auf offener Straße stattfanden, vor versammelter Gemeinde 44 Davies, 578. 45 Allen, lxxxvi. 46 Davies, 583. 47 Davies, 584. 48 A Mt 2323-ban a fölsorolt κρίσις, ἔλεος és πίστις megfelel a héber ‫ָט‬‫ּפ‬ְ‫ִש‬‫מ‬, ‫ֶד‬‫ס‬ֶ‫ח‬ és ‫ֶת‬‫מ‬ֶℵ-nek, és a Lk 1037-ben az irgalmas samaritánust is ποιεῖν ἔλεος látjuk. Az ἐλεηµοσύνη is jótéteményt jelent, de mindig a szegényekkel, innen a jelentése: ’alamizsnálkodás’, ’adakozás’ (Mt 62–4; Lk 1141; 1233; ACs 32k.10; 936; 102.4.31; 2417; Did 16; 154; 2Kel 164); a ποιεῖν ἐλεηµοσύνην megfelel az ‫צדקה‬ ‫עשה‬)‫מצוה‬( -nak (Sir 710; Tob 116; 1410; Mt 62-4; ACs 936; 102; 2417). Jézus int a hiúságból történő adakozás ellen (Mt 62-4; Lk 1141 ~ Mt 2326; Lk 1233 ~ Mt 619). A megfontolt jótevésre/adakozásra buzdít a Sir 121 és a Did 16. A Did 15-6 és 45-8 közti feszültséget Grant [218.] következetlenségnek látja, mely a Mt 62-4 meg nem értéséből származik. 49 Az iszlámban ez máig így is van. A „zakat” (eredetileg ‫َﺓ‬‫ﻮ‬َ‫ﻛ‬َ‫ﺯ‬ [zakawah], a héber ‫זכה‬ rokona), amely az „Iszlám öt oszlopa” közül az egyik, afféle adó, amit szétosztanak a szegények közt. Ezzel szemben a ‫َﺔ‬‫ﻗ‬َ‫ﺪ‬َ‫ﺻ‬ [ṣadaqah] (!) az önkéntes fölajánlást jelenti. (Ali, Muhammad, Maulana: A Manual of Ḥadīth, (2. kiadás), Dublin, Ohio: Ahmadiyya Anjuman Ishaat Islam Lahore USA, 2001, 169) πατήρ ἀποδώσει ὁ σου σοι ἐν κρυπτῷ τῷ βλέπων ὁ πατήρ ἀποδώσει ὁ σου σοι ἐν κρυπτῷ τῷ βλέπων ὁ A B
8. bekanntgemacht.”50 Így éppen a többre értékelt jócselekedet jelenthette a nagyobb kísértést, hogy az ember a saját dicsőségére törekedjen általa (visszaélve a Sir 3111-ben említett szép gondolattal is: τὰς ἐλεηµοσύνας αὐτοῦ ἐκδιηγήσεται ἐκκλησία). Nincs konkrét ismeretünk arról, hogy trombitával hívták volna össze az összegyűjtött alamizsna osztásakor a szegényeket, habár szólt trombita az ünnepeken a templomban (Jóel 215; Taanith 25), és ekkor alamizsnát is gyűjtöttek (bBer 6b , bSanh 35a ), így lehetséges, hogy a Mt 62 egy ismeretlen szokás emlékét őrzi.51 Azt viszont konkrétan tudjuk, hogy volt a Templomban egy hely, amit a „Csöndesek Termének” neveztek, és ahol a szégyenlős szegényeknek titokban lehetett adományt juttatni.52 A titokban történő adakozásra sok rabbinikus párhuzamot találunk még, pl. „R. Eleázár mondta: Aki titokban ad alamizsnát, nagyobb, mint tanítónk, Mózes.” (BB 9b ). 53 (A jócselekedetek titkosságának kérdéséről ld. még a 61-18 bevezetésének b. pontját.) d.54 A ὑποκρίνοµαι szó eredeti jelentése a klasszikus és a hellenisztikus görögben ’magyaráz, tolmácsol’ (pl. álmokat). A ὑποκριτής jelentése pedig ’színész’, aki vagy a költőt interpretálta mint előadó (Platón: Állam II 373b), vagy a kórus által énekelt mítoszt magyarázta – általában pedig valamilyen beszéddel kapcsolatos előadóművészet (dráma, szónoklás) művelője. Átvitt értelemben a ὑποκρίνοµαι jelent pl. életvezetést („az élet színpadán”). Olykor kihasználták a színészkedés jelentésének azt a mozzanatát, ami a ’csalás’-sal rokon, mindazonáltal a szó a maga egészében semleges jelentésű (és tegyük hozzá, hogy az utánzás, a µιµητικόν művészete pozitív elbírálásban részesült). A LXX-ban ezzel szemben a ὑποκριτής egyértelműen az istentelen embert jelenti.55 Philón és Josephus is negatív értelemben használja a szót, elsősorban hazugsággal és csalással kapcsolatban. A judaizmus irodalmában tehát legfeljebb igen áttételesen van köze a szónak a színészkedéshez. Ezt ugyan sejtetheti pl. Benjámin testamentuma (64kk), ahol a ὑπόκρισις az 50 SB Mt 62 (I. köt. 388.) 51 Davies, 579. Ugyanitt említi Klein hipotézisét is (G. Klein, “Mt. 6:2,” ZNW, 6 (1905), 204.), mely szerint a σαλπίζειν a ‫ָר‬‫פ‬‫שוֹ‬ mint ’szarv alakú persely’ (mSekalim 13; 21; 61-5; tSekalim 216) hibás fordítása. A fölvetés érdekes, de valószerűtlen; legfeljebb szójátékról lehet szó, ami a persely szándékos megcsendítésére utal a pénz bedobásakor (amennyiben az megcsendülhetett), de ez a magyarázat is igen erőltetett. 52 Sekalim 56, idézi Davies, 580. („chamber of secrets”), ld. még SD ACs 63 (II. köt. 644.) „Halle der Verschwiegenen”, ld. még Lenski Mt 63: „the place was named «Silence.»” (250.) 53 Ld. SD Mt 63 (I. kötet, 391.) 54 Forrás: TDNT ὑποκρίνοµαι, ὑπόκρισις, ὑποκριτής szócikkek (VIII. köt. 559-570) 55 2Makk 525; 621; 4Makk 612kk. Ellentéte a φόβος κυρίου (Sir 128-30). Gyakori fordítása a ‫ֵפ‬‫נ‬ָ‫ח‬-nek, ami ’istentelen’-t jelent, vagyis olyan embert, aki elidegenítette magát Istentől cselekedeteivel, pl.: Jób 3430; 3613; számtalan példa a Hexaplában: Ézs 916ἈΣΘ; 326ἈΣΘ; 3314ἈΣΘ; Jer 2315Σ; Zsolt 3416Σ; Péld 119ἈΣΘ; 1628Σ; Jób 1534ἈΘ; 205Ἀ; 3430Θ; 3613Θ; &c.
9. ἀληθεία ellentéte (s így a δόλος és a ψεῦδος szinonimájaként tűnik föl). A szó színészkedéssel való kapcsolata mégis homályba vész. Az első kereszténység irodalma a LXX-t követi a szó pejoratív értelmével. Jézus az ellenfeleit nevezi így, akik fölismerik a természet jeleit, de nem ismerik föl τὸν καιρὸν τοῦτον (Lk 1256); akik fölismerik mások apró bűneit, de saját nagy bűneiket nem (Mt 75; vö. Róm 21; Jak 411kk); akik csak ajkukkal tisztelik Istent, de a szívük távol van tőle (Mk 76parr ~ Ézs 2913), és Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodnak (Mk 78parr).56 A Mt 23 Hét Jaja programszerűen foglalja össze ezt az álláspontot. Ἔξωθεν µὲν φαίνεσθε τοῖς ἀνθρώποις δίκαιοι, ἔσωθεν δέ ἐστε µεστοὶ ὑποκρίσεως καὶ ἀνοµίας (28. v.) – a „hipokrízis” tehát ἀνοµία, sőt, πονηρία (Mt 2218 ~ Mk 1215!), illetve πανουργία (Lk 2023). Ennek ellentéte Isten akaratának egyszerű és őszinte cselekvése. Jézus erre szólítja föl a tanítványokat; ez a valódi kegyesség, avagy igazság (δικαιοσύνη, ld. 61 magyarázata, c. pont), amely messze fölülmúlja az írástudókét (Mt 520), és amely nem a tettetett, látványos cselekedetekre törekszik, hanem arra, amit a Deus absconditus titokban lát – és amiért egyébként pedig meg is adja a jutalmat (Mt 64.6.18). A szó további korai keresztény használata is az általános jelentést erősíti.57 Ezt azonban már nem érezte pl. Ágoston, amikor a θεαθῆναι-ról (a 61-ben) a ’theatrum’-ra asszociált.58 Mindezeket megfontolva a fordításnál két fő stratégia látszik. Az első szerint a mátéi kontextus (elsősorban a Mt 23) által meghatározott jelentésben ’képmutató’-t vagy ’hízelgő’-t fordítunk,59 ezzel a hagyományos magyar fordítást is követve. A másik lehetőség viszont, hogy az Ósz., a LXX és az újszövetségi levelek szóhasználatát is figyelembe vesszük, és a tág jelentéskört az általánosabb ’istentelen’ szóval adjuk vissza.60 Ez a Bibliát ismerő magyar olvasónak szokatlan 56 A Pesitta szír fordítása ezt a jelentést látszik kiemelni: ‫ܐ‬ ‫ܒܐ‬ ‫ܒ‬݁̈ ܷ ݁ ܱ݁ ܱ̈ ܳ [nāsĕbai b-appei], ’respecter of persons’. Anchor Bible, cxix. old. 57 Pál a G 213-ban Péter viselkedésével a megigazulás tanát állítja szembe (14-21. v.), ami azt sugallja, hogy nem képmutatásról van szó, hanem az evangélium igazától való elhajlásról. Ez is tehát inkább a LXX vonalát erősíti, akárcsak a pasztorális levelek, ahol a hitehagyással van kapcsolatban, mint hazug tanítás (1Tim 42). Az apostoli atyáknál megtalálható a hamis tanítókra (Herm Péld VIII,65; IX,183; IX,192kk) és a hitehagyottakra utaló jelentés is, különösebb morális tartalom nélkül (Did 81 stb.), ugyanakkor a képmutatókra utaló is (Pol 63; Herm Lát III,61; 1Kel 151 &c.). Jean-Paul Audet szerint egyébként (aki a Didakhét az I. sz. végére datálja!) a Did 81-ben „non sans vraisemblance, les «hypocrites» ont été identifiés avec les «pharisiens».” [368.] Ebben a keresztény közösség negatív definíciója érezhető, ld. még Davies, 620. A Did 26 kontextusában viszont általános értelmet tulajdonít a szónak: „La situation littéraire (conclusion de l’instruction sur le «chemin de la vie») et le parallélisme des formes ne laissent cette fois aucun doute: ὑπόκρισις n’est pas seulement ici l’«hypocrisie», mais «tout ce qui déplaît à Dieu», πᾶν ὁ µὴ ἀρεστὸν τῷ κυρίῳ” [293.] – idézi a már- már definíciószerű Did 412-t. 58 Davies, 581. 59 Vö. SB Mt 62 Nr. 3 (I. köt. 388.), ’Heuchler’ és ’Schmeichler’ 60 Az Anchor Bible helyesen kritizálja a ’képmutató’ jelentés abszolutizálását, de a szó jelentését a kazuisztikára futtatja ki: „It was not that these people were consciously acting a part which did not correspond to their own inner convictions, but that they were parading their own scrupulousness in public. This is the reverse side of casuistry: not merely an attempt to legislate for all possible contingencies, but setting up a self-conscious example, and thus bring
10. lehet, de a fentiek fényében pontosabbnak tűnik; a kontextus pedig egyébként is körülírja a képmutatás szituációját, így a szöveg még élesebben fölhívja a figyelmet a képmutatás bibliai megítélésére. Saját fordításunkban ezt a megoldást választottuk. e.61 Az ‫ֵנ‬‫מ‬ָℵ ósz.-i használatát vizsgálva (pl. 4M 522; 1Kir 136; Neh 513; 86; Jer 115; Zsolt 4113; 7219; 8952; 10648 &c.) látjuk, hogy a szó minden esetben annak az elismerése, hogy valamilyen kijelentés bizonyos és érvényes („úgy van”). A zsinagógában (de nem a templomban) a közösség válasza volt imádságra, áldásra. Istentiszteleten kívül imádságos kívánság, átok vagy áldás megerősítése („úgy legyen”). A LXX főleg így fordítja (γένοιτο, aor. optativus). Az Úsz. és a kereszténység változatlan alakban vette át a szót. Használták liturgiai- responzórikus (a zsinagógaival azonos) módon,62 de imádságok és doxológiák zárásként is,63 ami nem ön-megerősítésre utal, hanem arra, hogy a hallgatók ismerik az imádság és a doxológia liturgiai szerepét. Szoros kapcsolatot mutat a ναί-jal (Jel 17; 2K 120), amely az isteni Igen, Krisztus (Jel 314), aki maga a Responzum is az Igenre, mert ő Isten megbízható és igaz Tanúja. Ezzel a bizonyossággal nyomja meg Jézus mondásait, amikor az ’ámen’-nel vezeti be azokat (49-szer a szinoptikusokban, 25-ször, duplázva, Jánosnál).64 f. Az ἀριστερά… δεξιά bizonyosan jézusi mondás.65 Talán utalás a Jón 411-re (ott is a tudatlanságot jellemzi). A mondatot a 4a magyarázza; a titokban való adakozást jelenti, de nem ment föl az anyagi felelősségvállalás alól.66 (A bal kéz értelmezését illetően sok találgatás született már a legkorábbi időkben is: a hitetlenek, az ellenségek, a feleség &c.)67 Ld. még az 1-18 bevezetőjének b. pontját. Az ἀπέχω adásvételi szerződésekben is használt szó volt, és a teljes kifizetésre utalt.68 A πατήρ fogalmáról ld. a függeléket. ■ the service of God into contempt.” [cxxi.] Ez helyenként nagyon jól megfelel a kontextusnak (pl. Mt 154-7), de egészében véve, a TDNT elemzésének fényében elhamarkodottnak találjuk. Az Anchor Bible ötletes és változatos fordítási kísérleteit viszont (casuists, shysters, pettifogging, timeservers) érdekesnek tartjuk abból a szempontból, hogy az adott (szűkebb vagy tágabb) kontextustól függően próbálta kifejező formulával visszaadni az egyébként általános jelentésű szót. 61 Forrás: TDNT ἀµήν szócikk (I. kötet, 335-8.) 62 1K 1416; Jel 514 &c. 63 Imádságnál: 1Kel 458; 613; 64; JánCsel 77 &c., doxológiában: R 125; 95; 1136; 1627; G 15; Ef 321; Fil 420; 1Tim 117; 616; 2Tim 418; aztán 1Kel 2012; 2Kel 205; Diog 129 &c. 64 „The one who accepts His word as true and certain is also the one who acknowledges and affirms it in his own life and thus causes it, as fulfilled by him, to become a demand to others.” TDNT, I. köt. 338. 65 vö. Tm 62b (más kontextusban): pe[t]e.tek.`.ounam .na.a.f mNtre.tek.xbour` .eime je es.r.ou („Amit jobbod tesz, ne tudja azt a balod.”) 66 Blomberg, 117. 67 Davies, 582. 68 Allen, 56. Davies [582.] hozzáteszi, hogy ez nem is adakozás, hanem üzlet (vásárlás).
11. 5-15. Imádkozás És amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint az istentelenek. Ők szeretnek a zsinagógák- ban és az utcasarkokon imádkozni, hogy az embe- rek lássák őket. Ámen, mondom nektek, meg- kapták jutalmukat. Te viszont, amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozz Apádhoz, aki rejtve van; és Apád, aki rejtve figyel, megfizet neked. a. Ld. a 64 a. pontját az ἐν τῷ φανερῷ-ról. b. Feltűnő az ugrás az e. sz. 2. személyről (2. vers) a többes számra. Ez a 7. és a 9. versekhez való közeledést jelent, bár önmagában ez még gyenge érv lenne az 5-15. verseket közös forrásra visszavezetni az 1-6.16-18-cal szemben (ld. az 1-18. v. bevezetését). Érdemes felhívni a figyelmet a Mk 1125-re: καὶ ὅταν στήκετε προσευχόµενοι. Ez azért figye- lemreméltó, mert a Mk 1125 egyébként a 14-15. versek paralelje (ld. ott). Az 5. versben az ἔσεσθε futurumban áll. Ennek azonban itt imperatív jelentése van.69 A ὅτι okahtározói értelmű (’mert’), mögötte az arámi ‫ִי‬ּ állhat. A Vulgata ’qui’-t hoz ugyanitt.70 Az εἴσελθε εἰς τὸ ταµεῖόν σου… gyakori kifejezés volt, ld. még LXX Ézs 2020; 2Kir 433.71 A τῷ ἐν τῷ κρυπτῷ értelmezési lehetőségei. i) Jelzős: ’az Apa rejtve van.’ ii) Elliptikus: ’az Apa rejtve [figyel].’ iii) Az első τῷ elhagyandó: ’[imádkozz] rejtve az Apához.’ Ez utóbbira is vannak párhuzamok (D f 13 latt arm, valamint aporifek), de általában az i. szerint értelmezzük a szöveget. Az i. és ii. egyébként feltételezi Isten omnipræsentiáját.72 A βλέπων meglepő lehet, hiszen az imádságot meghallgatni szokás. Itt azonban nem az ima meghallgatásáról van szó, hanem az imádkozó ember viselkedéséről. Vö. 4b és 18b. versekkel.73 c. A szöveg talán a napi három imaórára utal. A 2. versben említett trombiták (kürtök) után érdemes megjegyezni, hogy az imaórát is kürtszó jelezte (Sirák 5016 &c.). 74 A rabbinikus 69 Wallace, Daniel B.: Greek Grammar beyond the Basics. An Exegetical Syntax of the New Testament, Grand Rapids, Michigan: Zondervan, 1996, 569. 70 Vö. a 16. versben γάρ áll ugyanebben a helyzetben. Hagner, 141. 71 Davies, 586. Hagner (142.): a ταµεῖον titkos szobát (Lk 123) és raktárszobát (Lk 1224) is jelenthetett. 72 Davies, 587., Hagner, 144. 73 Davies, 587. 74 Davies, 584. 5 Καὶ ὅταν προσεύχησθε, οὐκ ἔσεσθε ὡς οἱ ὑποκριταί, ὅτι φιλοῦσιν ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ ἐν ταῖς γωνίαις τῶν πλατειῶν ἑστῶτες προσεύχεσθαι, ὅπως φανῶσιν τοῖς ἀνθρώποις· ἀµὴν λέγω ὑµῖν, ἀπέχουσιν τὸν µισθὸν αὐτῶν. 6 σὺ δὲ ὅταν προσεύχῃ, εἴσελθε εἰς τὸ ταµεῖόν σου καὶ κλείσας τὴν θύραν σου πρόσευξαι τῷ πατρί σου τῷ ἐν τῷ κρυπτῷ· καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυπτῷ ἀποδώσει σοι.
12. irodalomban sok példa van az őszinte imádságra való buzdításra (Sifre Deut 1113, mBer 51; Taanith 8a ; bBer 30b ; tBer 318 &c.). A ἑστῶτες utalhat az ‫ָה‬‫ד‬‫ִי‬‫מ‬ַ‫ע‬-ra, az állva mondott imára, amely gyakori volt a zsidó vallásgyakorlatban (vö. 1S 126; Neh 94; Jer 1820 &c.).75 Mindenesetre a szöveg nem a vallásos gyakorlat formáját kritizálja, hanem azt a szándékot, hogy az ember (a nyilvános- ság kihasználásával) hiú dicsőségvágyból imádkozzék.76 Figyelemre érdemes az is, hogy a szinop- tikusoknál Jézus gyakran vonul félre imádkozni: Mk 135; 646; 1432-42; Lk 516; 612; 918.29-29 &c. ■ 7-8. A szószaporításról Imádkozás közben ne süketeljetek, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. Ne legyetek hát hozzájuk hasonlók, mert tudja Apátok, hogy mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle. a. Egyes kéziratokban (ℵa , B &c.) a ὁ πατὴρ ὑµῶν elé beszúrva ὁ θεὸς található. Ez páli hatásnak tudható be. A ὑµῶν variálódik ἡµῶν-nal is, ami itacizmusból fakadó másolói hiba.77 b. A 7-8 szókincse nem sugallja, hogy redaktori szerzemény lenne.78 A 8b-nél tűnik fel a hasonlóság a Lk 1230 ~ Mt 632b-vel, ezért feltelhető, hogy ezt Mt Q alapján tette hozzá.79 c. Az ἐθνικοί valószínűleg ’pogányok’-at jelent, bár kérdéses, hogy ebbe beletartozhattak-e a zsidók (a szerző valószínűleg zsidó volt, ugyanakkor hagyományanyagról is lehet szó). A βατταλογέω ige jelentése homályos; talán eredetileg is az volt, mert a πολυλογία (‫ִימ‬‫ר‬ָ‫ב‬ְּ ‫ֹב‬‫ר‬ Péld 1019) magyarázza. Etimológiai lehetőségek: i) az arámi ‫ֵל‬‫ט‬ָ‫ב‬ ’üres’, ’hiábavaló’ + λογέω, ii) a héber ℵ‫בט‬ ’esztelenül, meggondolatlanul beszél’ + λογέω, iii) a ritka βάττος ’dadogó (fn)’ a töve; ennek nehézsége, hogy bár van olyan variáns, amely βαττολογέω-t hoz, mégis az α-s tő tűnik eredetinek. Egy meggyőzőbb vélemény a szót a βατταρίζω ’dadog’ szabad analógiájának tekinti.80 Lehetséges, hogy a pogányok közt előforduló mágikus ráolvasások, mechanikus ismételgeté- sek, az istenség „kifárasztásának” kritikája ez; Jézus ezzel a szükségeinket ismerő Apa képét állítja 75 Davies, 585. 76 Davies, 586. Hagner [142.] említi, hogy az ἐστῶτες jelentheti a nyilvános figyelem élvezetét, bár abban az időben általában állva imádkoztak. 77 Metzger, 12. 78 Davies, 587. 79 Davies, 590. 80 Davies, 589., Hagner, 147., TDNT, βατταλογέω szócikk (1. kötet, 596-7.) Megemlítjük még Blomberg [117.] hasraütésszerű invencióját: „to say batta” 7 Προσευχόµενοι δὲ µὴ βατταλογήσητε ὥσπερ οἱ ἐθνικοί, δοκοῦσιν γὰρ ὅτι ἐν τῇ πολυλογίᾳ αὐτῶν εἰσακουσθήσονται. 8 µὴ οὖν ὁµοιωθῆτε αὐτοῖς· οἶδεν γὰρ ὁ πατὴρ ὑµῶν ὧν χρείαν ἔχετε πρὸ τοῦ ὑµᾶς αἰτῆσαι αὐτόν.
13. szembe, akiben meg lehet bízni: Lk 1230-31 „Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. &c.” ~ Mt 632-33; vö. még Ézs 6524 is.81 A szószaporítás ellen int már a Préd 51, vö. Ézs 115; Sir 714 &c. Kérdéses, hogy mennyiben vonatkozik ez a korabeli zsidó imaéletre. A jó zsidónak napi háromszor el kellett mondania a Tizennyolc áldást, kétszer a Sömát, és áldást kellett mondania az étkezések előtt, alatt és után. Itt azonban inkább az egyéni szükségekért mondott imáról van szó, nem a liturgikus rendre. A Did 83 pl. a Miatyánk napi háromszori elmondására szólít fel. A πολυλογία tisztázza, hogy az intés nem az imádság időbeli hosszára vonatkozik, hanem a megemlített dolgok számára és hosszára. Pl. a Mt 2636-46-ban Jézus kevés szóval él az imában, mégis láthatólag hosszú idő telik el közben.82 ■ 9-13. Az Úr imája Így imádkozzatok tehát: Apánk a mennyekben, szenteltessék meg a neved, jöjjön el az uralmad, valósuljon meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Napi kenyerünket add meg nekünk ma, s engedd el adósságainkat, amennyire mi is elengedtük az adósainknak. És ne vezess kísértésbe, hanem ments meg a gonosztól. a. A 12. versben az ἀφήκαµεν alak (aor.) mellett csupán ℵ*, B, Z és további öt X-XII. sz.-i görög kézirat, és igen kisszámú régi fordítás tanúskodik, míg az ἀφίεµεν (vö. Did 82) vagy ἀφίοµεν (praes.) mellett (vö. Lk 114) minden más görög kézirat, és a legtöbb más ősi szövegtanú is. Mégis a nem-párhuzamosság és más külső érvek alapján az aoristosos formát részesítjük előnyben.83 A 13. versben, a Miatyánk zárásaként többféle doxológia fordul elő. A mára liturgikusan elterjedt hármas formula mellett (amelynek tanúi pl. W, K, L, ∆, Θ, Π, f13 &c.) találunk olyat, 81 Blomberg, 118., Davies, 587-8. 82 Davies, 589., Hagner, 147. 83 Metzger, 13. 9 Οὕτως οὖν προσεύχεσθε ὑµεῖς· Πάτερ ἡµῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς· ἁγιασθήτω τὸ ὄνοµά σου· 10 ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου· γενηθήτω τὸ θέληµά σου, ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς· 11 τὸν ἄρτον ἡµῶν τὸν ἐπιούσιον δὸς ἡµῖν σήµερον· 12 καὶ ἄφες ἡµῖν τὰ ὀφειλήµατα ἡµῶν, ὡς καὶ ἡµεῖς ἀφήκαµεν τοῖς ὀφειλέταις ἡµῶν· 13 καὶ µὴ εἰσενέγκῃς ἡµᾶς εἰς πειρασµόν, ἀλλὰ ῥῦσαι ἡµᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ.
14. ahol a ἡ βασιλεία hiányzik (pl. Did 8, 2 &c.), vagy a ἡ δύναµις, míg pl. az ólatin k-ban egyedül ez utóbbi olvasható. Az εἰς τοῦς αἰῶνας-t több görög kézirat kiegészíti τῶν αἰῶνων-nal, többnyire ἀµήν-nel lezárva. Késői kéziratok a hármas formulát a Szentháromság megnevezésével is ellátják. Mivel több szövegcsaládnak is a legrégebbi tanúi (ℵ, B, D, ólatin, f1 &c.) teljes egészében elhagyják a doxológiát, és korai kommentárok sem említik (Tertul., Órig. &c.), mi sem vettük föl a főszövegbe.84 b. Többféle hipotézis létezik Mt és Lk (ld. jobbra) különbségeinek megmagyarázására. A) Mindkét evan- gélista Q-ból vette. Ez jól megmagyarázza a Lk-ban nem található részeket, amelyek tipikus matteizmusok („a mennyekben” kétszer is &c.), ugyanakkor a tudó- sok a δός és ἄφες alakokat (Mt) jobbnak tartják a lukácsi megfelelőiknél. A magyarázat gyengéje, hogy a Miatyánk liturgikus ima, és valószínűbb, hogy az evangélisták a saját maguk által használt változatot rögzítették. B) Mindkét evangélista a saját anyagából merített. Ezt általában azok mondják, akik nem értenek egyet az A-val. De ebben az esetben is el kell fogadnunk, hogy a két különböző hagyomány ugyanarra a fordításra megy vissza, mert az ἐπιούσιος szó sehol sem fordul elő a görög irodalomban, és gyakorlatilag lehetetlen, hogy két ugyanilyen hagyomány alakuljon ki. C) Nyilván elképzelhető, hogy valamelyik evangélista a Q-ból vette, a másik a saját anyagából. D) A Griesbach-hipotézis szerint a lukácsi változat Mt-étól függ. Ennek a magyarázatnak a gyengéje, hogy Lk-ban nincsenek tipikus mátéi kifejezések, sőt, éppen az hiányzik az övéből, ami Mt-nál tipikus. Már az is gyengíti az érvet, hogy Lk rövidebb (és a hagyomány-anyagok inkább bővülni szoktak). A Didakhé változata valószínűleg Mt-tól függ, ld. a c. pontban alább.85 Az ima (Mt 69-11 ~ Lk 112-4) jézusi eredetisége mellett több érv is szól. Egyrészt könnyen visszafordítható héberre vagy arámira. Másrészt csupa olyan témát, kifejezést említ, amelyek egyébként is Jézus igehirdetésének a középpontjában voltak: az Apa, az eljövendő királyság, a bűnbocsánat. Jellemző az is, hogy az egyház az Úr eljöveteléért imádkozott (marana tha), nem a királyságéért,86 még ha a kettő közti kapcsolat nyilvánvaló is.87 84 Metzger, 14. 85 Davies, 590-2., Hagner, 145. Blomberg [119.] Sabourinre hivatkozva hagyományanyagok csökkenését is lehetségesnek tartja, mindazonáltal a fundamentalista „hagyománykritika” módján egyszerűen két különböző tanítási alkalom hagyományának tekinti a két variánst. 86 Davies, 592-3. 87 Hagner, 148. Πάτερ, ἁγιασθήτω τὸ ὄνοµά σου· ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου· τὸν ἄρτον ἡµῶν τὸν ἐπιούσιον δίδου ἡµῖν τὸ καθ’ ἡµέραν· καὶ ἄφες ἡµῖν τὰς ἁµαρτίας ἡµῶν, καὶ γὰρ αὐτοὶ ἀφίοµεν παντὶ ὀφείλοντι ἡµῖν· καὶ µὴ εἰσενέγκῃς ἡµᾶς εἰς πειρασµόν. Lk 11, 2-4 (NA27)
15. Az imádság eredeti nyelve bizonyára az arámi volt. A hébert is feltételezik, de Jézus nagy valószínűséggel az ℵַָּℵ szót használta az elején, és más nyelvészeti érvek is emellett szólnak.88 c. Az imádságot többen eszkhatologikus természetűnek tartják: az első három kérés a végső isteni királyság eljövetelét sürgeti; a „kenyér” a mennyei manna, az élet kenyere; a bűnbocsánatra a végső ítélet miatt van szükség; és a gonoszra a várt „nagy nyomorúság” miatt kell számítani.89 Mások elfogadják a „te”-kérések eszkhatologikus természetét, de a „mi”-kéréseket a jelenre vonatkozónak értik. Így az imádság könnyebben érthetővé válik, bár veszít egységéből.90 Az imának tulajdonképpen minden sora megtalálható valamilyen korabeli zsidó imában. Mégis „szemben a zsidóság imádságaiban található díszes, patetikus, gyakran liturgikusan szép, sok esetben cikornyás megszólításokkal… meglepő az egyszerű »atya« [vagy kifejezőbb fordításban: »apa« – A ford.] megszólítás – amint tulajdonképpen a »Miatyánk« egésze is egyszerű tömörségével tűnik ki a zsidó imádságok közül.” 91 Eszkhatológiai irányultsága is jellemző. Említésre méltó hasonlósága a Kaddis feltételezett korai formájához, valamint a Tefillához (a Tizennyolc áldáshoz, amit ráadásul háromszor mondtak el naponta, akárcsak a Did 83 szerint a keresztények a Miatyánkot), és az c Amídához (amit ráadásul állva mondtak, akárcsak az Apost Const 7.44 szerint a Miatyánkot).92 A Miatyánk liturgikus használatának legkorábbi tanúja a Did 82, ahol már doxológiával is rendelkezik. Ez bizonyosan függ Mt-tól (ezt sugallja a ὑποκριταί is a Did 82a-ban és a Mt 616-18 ~ Did 81 is).93 A οὕτως jelentésén vitatkoznak, hogy ti. Jézus szerint szó szerint így kell imádkozni, vagy „ilyen módon”. Általában az utóbbit fogadják el; 94 bizonyos egyházatyák értelmezték „szerkezeti váznak” is. A fentebb említett zsidó imaéleti párhuzamok fényében azonban az előbbi is igencsak lehetséges. Zsidó párhuzamként említjük, hogy az Avódá Zárá 7b szerint egyesek a Tizennyolc áldás után is mondtak saját szavaikkal imát.95 d. A’. A ἁγιασθήτω τὸ ὄνοµά σου nem Isten említése miatt mondott doxológia (pl. „Isten – áldott legyen az ő neve”). Hagyományos formula (ָ‫ך‬ְ‫מ‬ִ‫ש‬ ‫ֵש‬ַּ‫ק‬ְ‫ִת‬‫י‬, vö.: 3M 2232; Ézs 2923 &c.), a név Isten személyének perifrasztikus megnevezése. Eszkhatologikus jellegéről már írtunk.96 88 Blomberg, 119., Davies, 593. 89 Így pl. Hagner, 144-52. 90 Davies, 593-4. Az egység ellen szól az is, hogy a „mi”-kérések nem csak Istenre fókuszálnak. Blomberg, 119. 91 Bultmann, 34-5 o.. 92 Davies, 595-6. Grant [218.] és Blomberg [118.] szerint a Did éppenséggel félreérti a Mt 67-13 szándékát. 93 Davies, 597-8. 94 Ld. pl. Allen, 58. 95 Davies, 599-600., Hagner, 147. 96 Allen, 58., Davies, 602-3.
16. Β’. Ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου. Ez a három „te”-kérés közepe értelmileg is: Isten királysága lényegében azonos nevének megszenteltetésével és akaratának megvalósulásával a történelem végén. Ennek közeledése volt Jézus igehirdetésének központi tartalma (ld. pl. 417).97 Γ’. Γενηθήτω τὸ θέληµά σου. Kérdés, hogy redakció eredménye-e ez a sor; ellene szól az ima liturgikus használata. A kérésnek lehet rabbinikus, erkölcsi értelmet adni (és Máté is érthette így): Isten törvényének megcselekvését; de lehet eszkhatologikust is. Sőt, a kettő nem is zárja ki egymást. ∆’. Mindhárom „te”-kérésnek ugyanaz a szerkezete: aor. imper. + névelő + tárgy + σου. Ez is kifejezi a három kérés egységét (Allen még fokozatosságot is lát bennük, 98 Gerhardsson háromrészes parallelismus membrorumnak nevezi99 ). Éppen ezért lehet mind a háromra is érteni a ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς bővítményt, bár ezt Davies kritikai alapon ellenzi.100 Kérdéses még a ὡς… καὶ szerkezet: vajon azt kéri, hogy a menny mintájára változzon meg a föld, vagy változzon meg „ahogy a menny, úgy a föld is” („mind… mind”)? A 9b fényében, amely Istent mintegy azonosítja a mennyel, az elsőt tartjuk valószínűbbnek.101 Ε’. Τὸν ἄρτον ἐπιούσιον… Az ἐπιούσιον szó valóságos rejtély, a szó az egész görög irodalomban csak a Miatyánkban jelenik meg. A Lk-csal való egyezés korai görög fordításra (szóalkotásra) utal. Jelentése lehet: i. ’a léthez szükséges’ Vulg supersubstantialem (vö. Péld 308; 2M 16), ii. ’aznapi’ (vö. Lk: καθ’ ἡµέραν), iii. ’a soron következő napi’ (gyakori kif. a LXX-ban), ti. reggel ’mai’, este ’holnapi’, iv. ’hozzá tartozó’ (ti. a naphoz). Többnyire a iii-at tartják a legjobb- nak.102 Ezt a mannával való párhuzamok is alátámasztják: a manna reggel jelent meg, minden napra járt, és a kenyérrel való azonosításra sok példa van, melyek közt eszkhatológiai jellegűek is bőven adódnak.103 A kenyér utalhat annak megtörésére, s így az (asztal)közösségre is, amely az utolsó vacsora által ismét eszkhatológiai dimenziót nyer.104 Ϛ’. Ἄφες ἡµῖν τὰ ὀφειλήµατα ἡµῶν… Az ὀφειλήµα a bűnt Isten iránti adósságnak nevezi. Lk ἁµαρτία-t hoz ugyanitt, a kettő mögött valószínűleg az arámi ‫ָה‬‫ב‬‫חוֹ‬ szó áll (= héb ‫פשע‬ Targ Ézs 535), melynek az ὀφειλήµα a szó szerinti, a ἁµαρτία (παραπτώµα, 14-15) a tartalmi fordítása.105 97 Davies, 603-4. 98 Allen, 58. 99 Említi Hagner, 148. 100 Davies, 603. 101 Davies, 606. Figyelemreméltó még Allen [58.] megjegyzése, miszerint D* a b c k elhagyja a ὡς-t. 102 Blomberg, 119., Davies, 607-9. Allen [59.] nem foglal állást. 103 2M 164.8.12.15.22; Zs 7725LXX; 10540; J 625-34; a végső megváltáskor a manna visszatér: 2Bar 298; SybOr frg 3, 49, 7149; Jelenések 217. Vö. még Lk 1415: µακάριος ὅστις φάγεται ἄρτον ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ. 104 Davies, 609-10. 105 Allen, 60., Blomberg, 120., Davies, 611.
17. A vers fontos párhuzama a Sir 282-5: „Bocsásd meg felebarátodnak az ellened elkövetett igazságtalanságot, és akkor eltöröltetnek bűneid, amikor imádkozol. &c.” Számtalan más párhuzam mellett106 a Mt 1823-35 példázata is egyértelművé teszi, hogy a vers mögötti meggyőző- dés az, hogy „ha szívből meg nem bocsátasz testvérednek”, Isten sem bocsát meg neked. Ez viszont nem jelenti a bűnbocsánat kiérdemlését; inkább azt, hogy elfogadni csak azok tudják, akik másoknak már megbocsátottak. Ld. még a 14-15. verset alább. A bűnbocsánatnak magától értetődően eszkhatologikus tartalma is van (→ utolsó ítélet), Jézus azonban érthette ezt a jelenre is (vö. Mk 25; Lk 748 &c.).107 Ζ’. Μὴ εἰσενέγκῃς… Minden bizonnyal megengedő értelemben veendő: „Ne hagyd, hogy kísértés/próba áldozatává váljunk!” Vö. Jak 113; 1K 1013. Kérdés, hogy a kísértés eszkhatológiai értelemben veendő-e (Mk 138; Mt 248; Jel 310 &c.: a „nagy nyomorúság”, azaz megpróbáltatás) vagy sem (érv pl. a névelő hiánya). A kettő viszont egyszerre is érthető a „még és már” feszültségében, mely uralja az Újszöv. teológiáját.108 Az ἀλλὰ ῥῦσαι… – valószínűleg Máté hozzáfűzte magyarázat, bár a paralelizmus nem idegen Jézustól109 – megerősíti, hogy a kísértés a gonosztól jön. A πονηροῦ pontos mibenléte kérdéses. Allen szerint inkább semlegesnemű: ’gonoszság’, vö. Mt 537.110 Davies szerint inkább hímnemű, így vagy a Sátán megnevezése, vagy ’[minden] gonosz [ember]’-é (bár ez egyéb nyelvi okok miatt nem valószínű).111 ■ 14-15. A megbocsátásról Mert ha megbocsátjátok az embereknek bűneiket, nektek is megbocsát mennyei Apátok; de ha nem bocsátotok meg az embereknek, Apátok sem bocsátja meg bűneiteket. a. Bizonyos kéziratokban a τὰ παραπτώµατα αὐτῶν a 15. versben is megjelenik. Ellene szól többek közt az is, hogy megzavarja a kifejezés khiasztikus elhelyezését.112 A mondás alapvetően 106 bSabb 151b; TestZeb 53; 81-2; Test Józs 182; Mt 521-26; Mk 1125; Kol 313; Polikárp 62; &c. &c. 107 Davies, 612. 108 Pl. Mt 1034-6; 1112-13; Mk 1038-39; 135-13; Lk 1249-50; R 818; 1K 726; Kol 124; 2Th 27; Jel 79-17 &c. Davies, 613. A „még és már” feszültségét Hagner [149.] már a „te”-kérések és a „mi”-kérések egymásmellettiségében is érzi. 109 Hagner, 146. 110 Allen, 60. 111 Blomberg 120., Davies, 614-5. A Sátán megnevezése pl. Jn 1715; 1J 213-14; 312; 518-19; Ef 616; 2Th 33; Barn 210 &c. 112 Metzger, 14. 14 Ἐὰν γὰρ ἀφῆτε τοῖς ἀνθρώποις τὰ παραπτώµατα αὐτῶν, ἀφήσει καὶ ὑµῖν ὁ πατὴρ ὑµῶν ὁ οὐράνιος· 15 ἐὰν δὲ µὴ ἀφῆτε τοῖς ἀνθρώποις, οὐδὲ ὁ πατὴρ ὑµῶν ἀφήσει τὰ παραπτώµατα ὑµῶν.
18. nem khiazmus, hanem antitetikus paralelizmus.113 A negatív oldallal fejezi be, ami profetikus intésként hangsúlyosan hívja föl a figyelmet az eljövendő ítéletre.114 b. A szakasz bizonyosan a Mk 1125 átvétele (Mk 26. verse késői bővítés Mt alapján). A szinoptikus párhuzamok (Mt 614-15 ~ Mk 1120-25 ~ Lk 173-6 ~ Mt 1815-35) nem csupán megmagya- rázzák, hogy ez a tematikailag kilógó szakasz hogyan kerülhetett az imádságról szóló részbe, de arra is felhívják a figyelmünket, hogy az imádság ereje a közösségi megbékélés függvénye. (!) c. Hogyan viszonyul Isten megbocsátása a mienkhez? Amint már a 9-13 d. Ϛ. pontjában is tárgyaltuk, Isten bocsánata mindig előbb van (vö. Mt 1823-35), de elgondolhatatlan, hogy akik azt elfogadták, azok viszont ne legyenek megbocsátóak másokkal szemben. Vö. még Kol 313.115 ■ 16-18. Böjt Amikor pedig böjtöltök, ne legyetek olyanok, mint az istentelenek, komorak. Ők ugyanis eltorzítják arcukat, hogy az emberek lássák, amikor böjtölnek. Ámen, mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te azonban, amikor böjtölsz, kend meg olaj- jal a fejedet, és mosd meg arcodat, hogy ne az embe- rek lássák, amikor böjtölsz, hanem Apád, aki rejtve van; és Apád, aki rejtve figyel, megfizet neked. a. Ld. a 64 a. pontját az ἐν τῷ φανερῷ-ról. b. A σκυθρωπός ’komor’ szó az Úsz.-ben csak itt és a Lk 2417-ben fordul elő. 116 Az ἀφανίζω ’tönkretesz’, ’felismerhetetlenné tesz’, ’eltüntet’ stb. oximoronikus együttállásban van a φανῶσιν-nal: azzal akarnak feltűnni, hogy mintegy (látványosan) eltűnnek.117 ἀλείφω ’[olajjal] megken’. A fej megkenése lehet az öröm kifejezése (Zs 235; 10415), de akárcsak az arcmosás (νίπτω), a mindennapi tisztálkodás része volt. A szakasz tehát arra int, hogy az ember böjtölés közben nézzen ki ugyanúgy, mint mindennap.118 c. Az őszinteség fontosságáról a böjtben ld. pl. Ézs 58; Jer 1412; Zak 75-7; Sir 3426; Test Áser 28 &c. A nyilvános böjtön nem adódott olyan lehetőség a feltűnésre, mint az önkéntes 113 Davies, 615. 114 Davies, 616., Hagner, 152. 115 Hagner, 152. Az érvelés logikája hasonlít a 22-23. versekben láthatóhoz. 116 Davies, 618. 117 Említi Davies, 618. és Hagner, 154. Gundry-tól idézi Blomberg, 121. 118 Davies, 619. 16 Ὅταν δὲ νηστεύητε, µὴ γίνεσθε ὡς οἱ ὑποκριταὶ σκυθρωποί, ἀφανίζουσιν γὰρ τὰ πρόσωπα αὐτῶν ὅπως φανῶσιν τοῖς ἀνθρώποις νηστεύοντες· ἀµὴν λέγω ὑµῖν, ἀπέχουσιν τὸν µισθὸν αὐτῶν. 17 σὺ δὲ νηστεύων ἄλειψαί σου τὴν κεφαλὴν καὶ τὸ πρόσωπόν σου νίψαι, 18 ὅπως µὴ φανῇς τοῖς ἀνθρώποις νηστεύων ἀλλὰ τῷ πατρί σου τῷ ἐν τῷ κρυφαίῳ· καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυφαίῳ ἀποδώσει σοι.
19. egyéni böjt alkalmával (ilyenre példák: Neh 14; Dán 93; Mk 218; Lk 1812). Böjt és ima gyakran járt együtt (1S 75-6; Neh 14; Tób 128; ACs 133; Test Ják 717 &c.), de a jelen szakasz semmilyen logikai kapcsolatot nem sejtet a kettő között.119 Van, aki szerint a Did 81 már félreérti ezt a parancsot,120 pedig elképzelhető, hogy az éppen egy olyan zsidókeresztény gyakorlatról számol be, amely elősegíti a böjt titokban tartását. Fontos Hagner megjegyzése: a keresztény, aki már megízlelte a beteljesedés örömét, soha nem úgy fog böjtölni, mint a zsidó, akinek úgy tűnik, Isten nem segít az Ő népén. Vö. 914-15.121 ■ 19-24(34). FÖLDI ÉS MENNYEI KINCS A 19-34. versek négy részre történő felosztása magától adódik. Mind a négy a „földi kin- csekkel” kapcsolatos: a) hogy ne azt halmozzuk fel, b) hogy legyünk nagylelkűek, c) hogy ne azt szolgáljuk, d) hogy ne aggódjunk miatta. Az anyagiakat és az embertársakat érintő kérdéseket Davies összesítő módon „társadalmi kérdéseknek” nevezi, szembeállítva a „Tóra” és a „kultusz” szakaszaival (ld. a dolgozat bevezetését, a Szerkezet részben).122 A négy rész retorikai szerkezete is hasonló: Tematikus indítás 22a 24a 25 Alátámasztó paralelizmus 19-20 22b-23b 24b-c 28-30 Összegzés 21 23c-d 24d 31-34 A rész szerkezetét a 71-12-höz is lehet hasonlítani: Utasítás Intés 619-21 71-2 Szem-példázat 622-23 73-5 Másik példázat 624 76 Bátorítás A mennyei Atya gondoskodása: argumentum a minori ad maius 625-34 77-11 A 19-34 szinte teljes egészének van párhuzamos szakasza Lk-ban. A különbségek olyanok, hogy sem Mt függését Lk-tól, sem fordítva nem lehet meggyőzően kimutatni. Több érv szól amellett, hogy mindketten közös (s valószínűleg írott) forrást használtak, de ekkor mindkettőnél feltételezni kell a 119 Davies, 617-8. 120 „The Didachist misses the point of [Mt 616-18] entirely” – Grant, 218. 121 Hagner, 154. 122 Davies, 625-7.
20. redakciós munkát is.123 Az is sejthető, hogy egymástól eredetileg különálló logionok lettek itt egymás mellé állítva.124 Népszerűségük nagy lehetett, mert mindháromnak van paralelje Tm-ban is.125 ■ 19-21. Bevezetés Ne a földön gyűjtsetek magatoknak kincseket, ahol moly és sáska pusztít, rablók törnek be és rabolnak, hanem a mennyben gyűjtsetek magatoknak kincseket, ahol sem moly, sem sáska nem pusztít, és rablók sem törnek be, és nem rabolnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. A ὅπου jelzi, hogy a kincs értékét a helye (földi/mennyei) határozza meg. A βρῶσις jelentése nem egyértelmű: az alapjelentések mellett (’evés’, ’étel’) a fordítás szempontjából fontos a ’romlás’, ’rozsda’ (vö. Jak 52-3), és a ’sáska’ (Mal 311LXX; sőt Tm 76 is126 ). Akárhogy is, a szakasz arra figyelmeztet, hogy az anyagiak fölött nincs teljes hatalmunk (sőt vö. Lk 1215kk. is!127 ). Ugyanakkor nem buzdít a teljes vagyontalanságra; a kincs „gyűjtése” inkább a halmozásra utal.128 A mennyei, romolhatatlan kincs, mint a múlandóság antitézise ismert eszkhatológiai kép volt a korabeli zsidóságban: Tób 48-9; SalZsolt 95; 2Bar 241; Sir 2910-13 &c. &c. Kincsnek nevezik a mennyet és Isten országát (Mt 1344; Tm 109; TargJob 263). A mennyei kincs felhalmozására nem ad útmutatót, de a kontextus alapján ez egyértelmű: a Hegyi beszéd csupa erre való utalás (53-12; 61.4.6.18; 712 &c.), ez a ποιεῖν δικαιοσύνην. Az elveszíthetetlen javak a jócselekedetek.129 A 21. vers a cselekvés mögé, az indítékra tekint. A καρδία a héber ‫ֵב‬‫ל‬/‫ָב‬‫ב‬ֵ‫ל‬-hoz hasonlóan az érzelmek, attitűdök, az akarat, a belátás és az erkölcsi döntések helye, sőt a vallásos életé. A 123 Davies, 627-8., Hagner, 156. 124 Allen, 61. 125 Hagner, 157. 126 N.tw.tN xwt.`.thutN .¥ine Nsa.pef.exo e.maf.wjN ef.mhn` ebol p.ma e.ma.re.jooles .txno exoun` e.mau e.ouwm` oude ma.ref.fNt .tako („Ti is keressétek és kutassátok a kincset, mely nem enyészik és maradandó, a helyet, ahová molyok be nem férkőznek, hogy megegyék és férgek nem emésztik meg.”) 127 Blomberg, 122. 128 Blomberg, 123., Davies, 629-30. 129 Allen, 61., Hagner, 158. 19 Μὴ θησαυρίζετε ὑµῖν θησαυροὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ὅπου σὴς καὶ βρῶσις ἀφανίζει καὶ ὅπου κλέπται διορύσσουσιν καὶ 20 θησαυρίζετε δὲ ὑµῖν θησαυροὺς ἐν οὐρανῷ, ὅπου οὔτε σὴς οὔτε βρῶσις ἀφανίζει καὶ ὅπου κλέπται οὐ διορύσσουσιν οὐδὲ 21 ὅπου γάρ ἐστιν ὁ θησαυρός σου, ἐκεῖ ἔσται καὶ ἡ καρδία σου.
21. „szív rejtett embere”, a „benső” ember áll szemben itt a külsővel (πρόσωπον).130 Juszt I. Apol 15 és AlexKel Strom 712 ’ész’-re cseréli ki a ’szív’-et a perikópa idézetében.131 A perikópa ismét felveti a jutalom kérdését (vö. a 61-18 bevezetésének c. pontját), különösen a merhetőség szempontjából. A jutalom alapja azonban a szeretet, ami nemcsak kvantálhatatlan, de öntudatlan is (Mt 63; 2531-46), így a do ut des gondolatáról szó sem lehet.132 ■ 22-23. A test lámpása a szem A test mécsese a szem. Ha tehát tiszta a szemed, az egész tested világos lesz. Ha pedig gonosz a szemed, az egész tested sötét lesz. Ha mármost a benned levő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség? A modern (középkor utáni) kommentátorok nagy része úgy értelmezte ezt a perikópát, hogy a (lelki?) szemnek ablakként be kell engednie a kívülről érkező (lelki?) fényt.133 Ez azonban ellent- mond a korabeli látás-elméleteknek (melyek szerint a szem sugarakkal „tapogatja le” a dolgokat), s ezt az összes bibliai és azon kívüli forrás is megerősíti.134 A szem itt nem ablak, hanem „lámpa”, fényforrás. 135 A paralel lukácsi textust záró Lk 1136 is úgy tűnik, ilyesmire utal. Bizonyos kommentátorok a ’fény’-ben a látás metonímiáját látják, így viszont látványosan nem magyaráz- zák meg az anyagiakkal való kapcsolatát, hanem metaforákkal tűzdelt moralizálásba hajlanak (pl. a jószívű (23) ember meglátja mások szükségét (24) &c.).136 További kérdés, hogy az ἐὰν-nal bevezetett feltételes mondatok milyen logikai kapcsot feltételeznek a tagmondatok közt: a szemnek köszönhető a test fényessége, vagy a testnek a szemé? Az utóbbi a jelből következtet a forrásra, amely a jelet okozza. Ilyen következtetésre 130 ld. R 229: περιτοµὴ καρδίας az ἐν τῷ φανερῷ ἐν σαρκὶ περιτοµή-val szemben (28); ACs 751 vö. Jer 925; Ez 447.9; 3M 2641. ACs 432: καρδία … µία (vö. 2Kr 3012). A „szív belső embere” – az egó, a személy maga: Kol 22; 1J 319kk.; 1P 34: ὁ κρυπτὸς τῆς καρδίας ἄνθρωπος. 131 Davies, 632. 132 Davies, 634. 133 Így pl. Allen is: „The meaning is, If thine eye be evil…, spiritual light cannot penetrate unto you &c.” 62-63. 134 Dán 106; Zak 4; Targ Jób 183; 2Énók 421A; 3Énók 352; bSabb 151b; &c. &c. 135 Davies, 635-6. 136 Blomberg, 123. Hagner [158-9.] józanabb, csak ő végül véleményt mond magyarázat helyett. 22 Ὁ λύχνος τοῦ σώµατός ἐστιν ὁ ὀφθαλµός. ἐὰν οὖν ᾖ ὁ ὀφθαλµός σου ἁπλοῦς, ὅλον τὸ σῶµά σου φωτεινὸν ἔσται· 23 ἐὰν δὲ ὁ ὀφθαλµός σου πονηρὸς ᾖ, ὅλον τὸ σῶµά σου σκοτεινὸν ἔσται. εἰ οὖν τὸ φῶς τὸ ἐν σοὶ σκότος ἐστίν, τὸ σκότος πόσον.
22. példa a Mt 1228; de több más is.137 A fent említett látás-elmélet is amellett szól, hogy itt a szem valamiféle „belső fény” ekvivalens jele.138 Mind a ἁπλοῦς, mind a πονηρός jelentése lehet fizikai vagy erkölcsi: jelenthet ép, egészséges ill. beteg, gyenge szemet, de az ‫שלי‬ ‫עינ‬‫מ‬‫ה‬ /‫טוב‬ ‫עינ‬ jelenthetett nagylelkűséget is, a „gonosz szem” pedig egyértelműen erkölcsi terminus, ami a gonosz szándékra: önzésre, irigységre utal. 139 A kontextus is ezt erősíti meg. A jó szem az adakozóé. A jelzőket a záró mondat is tisztázza: az erkölcsi hajlamot az ember vallásos állapota határozza meg, a cselekedetek árulkodnak a hitről.140 A φωτεινόν Istenre utaló kifejezés. Isten világosságban lakozik (Zs 1042; Dán 222; Hab 33-4 &c.), amelyet kiáraszt népére (Zs 46; 1828; 483; 2Kor 46; 2Bar 381 &c.). A világosság eszkhatológiai reménység is (Ézs 6020 ~ Jel 2123; 225). Az igazakat is nevezik világosságnak (Ézs 426; 496; Mt 514; Énók 1042 &c.), világosság határozza meg cselekedeteiket. A sötétség ugyanakkor az Istentől való elszakítottságot, a lélek elsötétedését és a kárhozatot jelenti (Jób 185-6; 3815; Mt 812; 2213).141 ■ 24. Isten és a mammon Senki sem képes két úrnak szolgálni. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem tudtok Istennek és a mammonnak szolgálni. A mondás bizonyosan jézusi, vö. Tm 47.142 Nem arról van szó, hogy tud-e valaki szolgálni két úrnak, hanem jól szolgálni tud-e. Isten teljes önfeláldozást igényel, ezt nem lehet kétfelé megtenni. A szimmetrikus paralelizmus, amely egyszerre khiasztikus és triádikus is, a ’szeretet’-et és a ’gyűlölet’-et állítja szembe. Ezek nem érzelmi viszonyt jelölnek, hanem inkább hűséges szolgálatot, mindenek fölötti elkötelezettséget (vö. pl. 1M 2930.31.33; 5M 2115; Jer 82; Lk 1426). A ’gyűlölni’ nem más itt, mint ’kevésbé szeretni’.143 137 4M 1629; 1Kir 2228; Péld 2410; J 941; R 720; 89b; 1415. Davies, 637-8. 138 Ld. még a Tm 24-et: ouN.ouoein` .¥oop` M.voun N.N.ou.rM.ouoein auw f.R.ouoein e.p. kosmos thr.f` ef.tM.R.ouoein` ou.kake pe („Ez a fény a fény-ember bensejében van és az egész világot megvilágosítja. Ha ő nem világít, akkor sötétség van.”) Hagner [159.] tiltakozik az ellen, hogy Jézus gondolatvilágába a platóni- sztoikus lumen internum gondolatát lássuk bele. 139 Vö. Mt 2015, továbbá 5M 159; Péld 236; 2822; Tób 47; Sir 148; 2611; &c. &c. Allen, 62. 140 Davies, 639-41. 141 Davies, 639. 142 auw mN.qom` Nte.ou.xmXAL .¥M¥e.joeis .snau h f.na.R.tima M.p.oua` auw p.ke.oua f.na. R.xubrize M.mo.f` („És nem lehetséges az, hogy egy szolga két urat szolgáljon. Vagy tiszteli az egyiket és a másikat megveti.”) 143 Davies, 641-2., Hagner, 159. 24 Οὐδεὶς δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν· ἢ γὰρ τὸν ἕνα µισήσει καὶ τὸν ἕτερον ἀγαπήσει, ἢ ἑνὸς ἀνθέξεται καὶ τοῦ ἑτέρου καταφρονήσει. οὐ δύνασθε θεῷ δουλεύειν καὶ µαµωνᾷ.
23. A µαµωνᾶς az arámi ‫ָמוֹנ‬‫מ‬ st. emph. átvétele. Etimológiája bizonytalan (‫מנ‬ℵ → ‫ְמוֹנ‬ℵַ‫מ‬?144 ), az Ószöv.-ben nem fordul elő. Rabbinikus irodalomban a jelentése ’anyagiak’, ’tulajdon’, később ’(tisztességtelen) nyereség’ is. Az Újsz.-ben csak Jézus használja (Mt 624; Lk 1215kk; 169kk.). Itt a kontextus világítja meg, hogy a földi javakat mint Isten ellen fordító, démoni hatalmat jelenti. Jézus int a javakkal való okos élésre (vö. Lk 169), ami végső soron a szegényeknek való adakozás.145 Ez nem szegénységre való felhívás, hanem része annak az erőteljes újszövetségi gazdag-ellenes polémiának (vö. 1Ti 66-10; Zsid 135), amely a tanítványokat figyelmezteti, hogy aki „nem Isten szerint gazdag”, az végső soron „bolond” (Lk 1220-21). Jézus radikális: „részben” senki sem lehet tanítvány; az elkötelezettség kizárólagosságot követel.146 ■ ZÁRSZÓ Bizonyára feltűnő, hogy az elemzett bibliai szakaszról nem tudtunk röviden és olvasmányosan írni. Problémánk lényege ott van, hogy a feladat a megadott szöveg exegézise volt. Írhattunk volna rövidebben és olvasmányosabban, de akkor az legfeljebb gyakorlati biblia- magyarázat vagy összehasonlító kommentár-elemzés lehetett volna, az exegézis lényegi elemének tekintett filológiai és eszmetörténeti bibliakutatás nélkül. A szakasz alapján tehető kerigmatikus kitekintésekre sem vállalkozhattunk. A Hegyi beszéd önmagában is meglepően sok megfigyelnivalót tartalmaz (ld. pl. szerkezet), biblica theologiai szempontból pedig kb. a Szentírás „tengelyének” nevezhetnénk. Úgy véljük, nem hibát követtünk el akkor, amikor nem tudtunk kevesebbet írni, hanem éppen arra a „kompromisszumra” nem tudtunk törekedni, hogy az exegetikai dolgozat az exegézis rovására menjen. ■ 144 Allen, 63. 145 TDNT, µαµωνᾶς szócikk (4. köt., 388-9.) 146 Hagner, 160.
24. FÜGGELÉK Isten mint πατήρ147 a. Az apa-fogalom vallásos használatára a legősibb időktől fogva látunk példákat.148 Ζεύς patriarkális figurája egyszerre apa és uralkodó. A misztériumvallások isteneit is apaként nevezik meg: Kübelé; Serapis; Mithras és Hélios (a „nemző” Nap) &c. A πατήρ fogalma implikálja a υἱοί- ét, akik ἁδελφοί. Megfordítva a gondolatmenetet, a pater familias pedig az istenség tükröződése („a család apja a család papja”, szakrális értelemben). Platónnál a jó ideája, a legfőbb létező: πατήρ (Állam VI, 506e &c.), amely fogalom kozmológiai formát is nyer a Timaiosban. Ez, még ha csupán világmagyarázatnak is született, segített a vallásos apa-fogalom elterjedésében, és egyengette Jézusnak Atyjáról szóló tanúság- tételének útját is, noha emez radikálisan különbözik Platón ποιητής–δηµιουργός πατήρ-jétől. b. A héber ‫ָב‬ℵ, ami a LXX πατήρ-jának héber eredetije, ősatyát is jelenthet. Az ‫ַבוֹת‬ℵ ‫ֵי‬‫ה‬ֹ‫ל‬ֶℵ kifejezés „also teaches us that the term “fathers” did not normally carry with it any relic of numinous content, since the fathers could not be characterised more plainly as men who worshipped God than by a gen. of this kind.”149 Az Ósz. viszonylag kevéssé él Istennek apaként való ábrázolásával. A YHWH-vallás ugyanis inkább gondolati síkon fejeződik ki, mint érzelmin vagy érzékin, és talán a szövetség fogalma is, ami alkalmas leírása Isten és ember viszonyának, de független az (egyébként a mítoszok világához közelebb álló) apa-motívumtól, hozzájárult annak háttérbe szorulásához. Az „istenek atyja” mítosz nyomait vélik fölfedezni az 5M 328-9-ben,150 illetve zsoltárokban,151 de ez nem jellemző. Az isten mint emberek atyja azonban ősi gondolat, láthatjuk az ugariti Él, vagy a móábi Kemós (4M 2129) figurájában. Az Ósz. használ ugyan 147 Forrás: TDNT V. kötet, 945-1014. és SB Mt 64 (I. kötet, 392-396.) 148 Apaként címeztek meg istent a görögök (Ζεὺς πατήρ γενετήρ), az illírek (∆ειπάτυρος), a rómaiak (Iuppiter, Diovis pater genitor), sőt már a Rig Véda is (दयौष िपता जिनता [Dyaúš pit´ā janit´ā]). Emögött az a természetvallási képzet állhat, hogy az ég-isten eső-magjával megtermékenyíti a föld-anyát (bár ennek a képzetnek megszámlálhatatlan sok különböző formája van, el egészen a sztoikusok λόγοι σπερµατικοί-áig). Blomberg [119.] felhívja a figyelmet, hogy amikor Jézus Apának nevezi Istent, abból teljességgel hiányzik a nemiség. 149 TDNT V. köt., 961. 150 A LXX olvasata szerint: ἔστησεν ὅρια ἐθνῶν κατὰ ἀριθµὸν ἀγγέλων θεοῦ (masz.: ‫ַר‬‫ּפ‬ְ‫ס‬ִ‫מ‬ְ‫ל‬‫ֵי‬‫נ‬ְּ‫ֵל‬ℵָ‫ר‬ְ‫ִש‬‫י‬ !), ami fölveti a kérdést, hogy a 9. vers ‫-יהוה‬ja azonos-e a 8. vers ‫ְיוֹנ‬‫ל‬ֶ‫ע‬-jával, vagy csak egy a „népek istenei” közül. (965.) 151 Pl. Zsolt 826 ( ‫ֵי‬‫נ‬ְ‫ב‬‫ְיוֹנ‬‫ל‬ֶ‫ע‬ ); gyengébb példák az apa említése nélkül: Zsolt 291; 896; 977. (966.)
25. képeket, amelyekben Istent az emberrel vérrokonságban ábrázolják (5M 32; Zs 27; Hós 33; Ez 234 &c.), de ezek nem többek költői és prófétai képeknél. Teofor nevekben ellenben gyakori az ‫ב‬ָℵ (‫ָב‬ℵ‫,יוֹ‬ ‫ָה‬‫ּי‬ִ‫ב‬ַℵ, ‫ָב‬ℵ‫ִי‬‫ל‬ֶℵ, ‫ֵל‬ℵ‫ִי‬‫ב‬ַℵ &c.), ami személyes hitvallást tükröz a teremtő, megtartó és megáldó Istenben, de a vérrokonság határozott gondolatával. Az apa mint metafora jelenik meg, amikor Istenről mint föltétlen tekintélyről beszélnek (Zs 1033; Péld 312; 5M 85 &c.). Így jellemzi szeretet- viszonyát Izrael királyával (2S 714; Zs 27), sőt magával Izraellel (Hós 111; Jer 3118-20; Ézs 6315kk &c.). c. Az intertestamentális irodalomban már nem csupán Izrael atyjaként láthatjuk Istent,152 hanem az egyes izraelita atyjaként is,153 és megjelenik Isten Apaként való megszólítása is más nevekkel együtt,154 sőt egymagában is.155 Az apa-fogalom ilyen erősödésében bizonyára szerepe van a hellén kultúrának (ld. az a. pontban), de míg Isten pl. Philónnál kozmikus Apa, addig itt teokratikus, nemzeti jelleget ölt. d. A „[te] Apád”, ָ‫ך‬‫ִי‬‫ב‬ָℵ (Mt 64.6.8.18) kifejezés igen ritka.156 Ilyen(félé)t találunk az 5M 326 targumjaiban.157 A „[mi] Apánk” megszólítás előfordul pl. a Semonéh Eszréh 4., 5., 6. kéréseiben; a Taanith 25b -ben („Apánk, Királyunk &c.”). A „mennyei Apa” (Mt 61.9), ‫ִמ‬‫י‬ַ‫מ‬ָ‫ַּש‬ֶּ‫ש‬ ‫ָב‬ℵ kifejezés is csak a rabbinikus irodalomban tűnik föl, az i. sz. I. sz. végén. A Sifre Deut §48 (a 1122-höz) szerint erre azért volt szükség, nehogy bármilyen kívülálló is félreértse az imádságot, és földi apához címzettnek vélje.158 e. Jézus az ℵַָּℵ szót használta Isten megjelölésére, s ezt az arámi kifejezést nagy becsben őrizte meg az egyház (Mk 1436; G 46; R 815). Ez nem az ‫ָב‬ℵ szó status emphaticusa, hanem vocati- vus, sőt, a gyermek gügyög így (ami a görögöknél πάππα). Ez a hit alapszava Jézusnál, amivel Isten intim közelségét fejezi ki. Ezzel nem tagadja az Apa bíró- vagy úr- (király-)mivoltát: ő meg- őrzi eme patriarkális jellegzetességeit, de az ókori gondolkodás szerint ez nem is ellentmondásos. 152 Pl. Jubil 124f; 3Makk 57; 76; Tób 134; Bölcs 1110 153 Pl. Jubil 1929; Bölcs 216; sőt, egy szokatlan példa: Sir 51,10 „Segítségül hívtam az Urat, az én uramnak Atyját” 154 Pl. Sir 231.4; Sap 143; 3Makk 63.8 155 Pl. Test Jud 24 156 Davies, 584. Érvként hozza a mátéi hagyomány eredetisége mellett. 157 Onk.: „Hát nem Apád ő…?”, Jerus.I.: „Hát nem Apátok ő…?” 158 Figyelemreméltó példái: Széder Elij. 7 (33): „Unser V., der du bist im H. ‫שבשמימ‬ ‫בינו‬ℵ, dein großer Name sei gepriesen in alle Ewigkeiten! &c.”; Tanna debé Elij. 21.: „Unser V., der du bist im H., tu an uns Barmherzigkeit u. Liebe um deines großen Namens willen, der über uns genannt wird &c.”; Széder Elij. 28 (149): „Mein Vater, der du bist in Himmel &c.” Egyébként Isten ilyen megszólítása ritka. Isten harmadik személyű megnevezéseként előfordul még pl.: Soṭa 9,15 „Auf wen sollen wir uns stützen? Auf unseren Vater, der im Himmel ist”; Midr Abba Girjon 1 (1a): „Seitdem die geliebten Kinder (=Israel) ihren Vater im Himmel erzürnten, setzte er einen gottlosen König über sie.” &c. SB Mt 69 (I. kötet, 410.) és SB Mt 64 (I. kötet, 394-5.o.)
Király Levente - Újszövetségi alapvizsga-dolgozat Mt 6, 1-24
Király Levente - Újszövetségi alapvizsga-dolgozat Mt 6, 1-24
Király Levente - Újszövetségi alapvizsga-dolgozat Mt 6, 1-24
Király Levente - Újszövetségi alapvizsga-dolgozat Mt 6, 1-24
Király Levente - Újszövetségi alapvizsga-dolgozat Mt 6, 1-24

Recommended

Biblia újszövetség-apostoli levelek-pál apostol filemonhoz írt levele
Biblia újszövetség-apostoli levelek-pál apostol filemonhoz írt leveleBiblia újszövetség-apostoli levelek-pál apostol filemonhoz írt levele
Biblia újszövetség-apostoli levelek-pál apostol filemonhoz írt leveleBővített Biblia
 
A FÉNY KIRÁLYNŐJÉNEK MEGJELENÉSEI SZŐKEFALYÁN
A FÉNY KIRÁLYNŐJÉNEK MEGJELENÉSEI SZŐKEFALYÁNA FÉNY KIRÁLYNŐJÉNEK MEGJELENÉSEI SZŐKEFALYÁN
A FÉNY KIRÁLYNŐJÉNEK MEGJELENÉSEI SZŐKEFALYÁNHiolhi Lucia
 
harbojta
harbojtaharbojta
harbojtaBőjte Mihály
 
Assisi szent Ferenc ifjukora
Assisi szent Ferenc ifjukoraAssisi szent Ferenc ifjukora
Assisi szent Ferenc ifjukoraBojteMihaly1
 
Apologetikai írások VIII.rész
Apologetikai írások VIII.részApologetikai írások VIII.rész
Apologetikai írások VIII.részSzarka János
 
Elso fulke
Elso fulkeElso fulke
Elso fulkeBojteMihaly1
 
Biblia apostoli levelek-pál apostol kolossébelieknek írott levelel
Biblia apostoli levelek-pál apostol kolossébelieknek írott levelelBiblia apostoli levelek-pál apostol kolossébelieknek írott levelel
Biblia apostoli levelek-pál apostol kolossébelieknek írott levelelBővített Biblia
 
09. De a hetedik nap... (szombat vagy vasárnap)
09. De a hetedik nap... (szombat vagy vasárnap)09. De a hetedik nap... (szombat vagy vasárnap)
09. De a hetedik nap... (szombat vagy vasárnap)István Kis
 

Recommended

Biblia újszövetség-apostoli levelek-pál apostol filemonhoz írt levele
Biblia újszövetség-apostoli levelek-pál apostol filemonhoz írt leveleBiblia újszövetség-apostoli levelek-pál apostol filemonhoz írt levele
Biblia újszövetség-apostoli levelek-pál apostol filemonhoz írt leveleBővített Biblia
 
A FÉNY KIRÁLYNŐJÉNEK MEGJELENÉSEI SZŐKEFALYÁN
A FÉNY KIRÁLYNŐJÉNEK MEGJELENÉSEI SZŐKEFALYÁNA FÉNY KIRÁLYNŐJÉNEK MEGJELENÉSEI SZŐKEFALYÁN
A FÉNY KIRÁLYNŐJÉNEK MEGJELENÉSEI SZŐKEFALYÁNHiolhi Lucia
 
harbojta
harbojtaharbojta
harbojtaBőjte Mihály
 
Assisi szent Ferenc ifjukora
Assisi szent Ferenc ifjukoraAssisi szent Ferenc ifjukora
Assisi szent Ferenc ifjukoraBojteMihaly1
 
Apologetikai írások VIII.rész
Apologetikai írások VIII.részApologetikai írások VIII.rész
Apologetikai írások VIII.részSzarka János
 
Elso fulke
Elso fulkeElso fulke
Elso fulkeBojteMihaly1
 
Biblia apostoli levelek-pál apostol kolossébelieknek írott levelel
Biblia apostoli levelek-pál apostol kolossébelieknek írott levelelBiblia apostoli levelek-pál apostol kolossébelieknek írott levelel
Biblia apostoli levelek-pál apostol kolossébelieknek írott levelelBővített Biblia
 
09. De a hetedik nap... (szombat vagy vasárnap)
09. De a hetedik nap... (szombat vagy vasárnap)09. De a hetedik nap... (szombat vagy vasárnap)
09. De a hetedik nap... (szombat vagy vasárnap)István Kis
 
Biblia-újszövetség-apostoli levelek-pál apostol korintusiakhoz írott 2. levele
Biblia-újszövetség-apostoli levelek-pál apostol korintusiakhoz írott 2. leveleBiblia-újszövetség-apostoli levelek-pál apostol korintusiakhoz írott 2. levele
Biblia-újszövetség-apostoli levelek-pál apostol korintusiakhoz írott 2. leveleBővített Biblia
 
Jézus 7 reformációs üzenete - Filadelfia
Jézus 7 reformációs üzenete - FiladelfiaJézus 7 reformációs üzenete - Filadelfia
Jézus 7 reformációs üzenete - FiladelfiaIstván Kis
 
02 Efézus - Találd meg újra az első szereteted!
02 Efézus - Találd meg újra az első szereteted!02 Efézus - Találd meg újra az első szereteted!
02 Efézus - Találd meg újra az első szereteted!István Kis
 
Vizsolyi Nyomda
Vizsolyi NyomdaVizsolyi Nyomda
Vizsolyi NyomdaHkiado
 
Szólni a krisztus titkát
Szólni a krisztus titkát Szólni a krisztus titkát
Szólni a krisztus titkát Merenyi Zoltan
 
Jézus 7 reformációs üzenete - Laodicea
Jézus 7 reformációs üzenete - LaodiceaJézus 7 reformációs üzenete - Laodicea
Jézus 7 reformációs üzenete - LaodiceaIstván Kis
 
Szívből szabadon - bevezető
Szívből szabadon - bevezetőSzívből szabadon - bevezető
Szívből szabadon - bevezetőPeter Szabad
 
Kozma Szilárd: A delirium csúcsán
Kozma Szilárd: A delirium csúcsánKozma Szilárd: A delirium csúcsán
Kozma Szilárd: A delirium csúcsánSzilárd Kozma
 
Jézus 7 reformációs üzenete - Thiatira
Jézus 7 reformációs üzenete - ThiatiraJézus 7 reformációs üzenete - Thiatira
Jézus 7 reformációs üzenete - ThiatiraIstván Kis
 
Pergamon - Nincs megalkuvás
Pergamon - Nincs megalkuvásPergamon - Nincs megalkuvás
Pergamon - Nincs megalkuvásIstván Kis
 
Jézus 7 reformációs üzenete - Szárdisz
Jézus 7 reformációs üzenete - SzárdiszJézus 7 reformációs üzenete - Szárdisz
Jézus 7 reformációs üzenete - SzárdiszIstván Kis
 
Nem vagy jobb!
Nem vagy jobb! Nem vagy jobb!
Nem vagy jobb! Peter Szabad
 
Reformáció 500 – Solus Christus
Reformáció 500 – Solus ChristusReformáció 500 – Solus Christus
Reformáció 500 – Solus ChristusSzarka János
 
Amíg nem vagy a mennyországban, nem érkeztél meg
Amíg nem vagy a mennyországban, nem érkeztél megAmíg nem vagy a mennyországban, nem érkeztél meg
Amíg nem vagy a mennyországban, nem érkeztél megPeter Szabad
 
Apologetikai írások VI.rész
Apologetikai írások VI.részApologetikai írások VI.rész
Apologetikai írások VI.részSzarka János
 
01. Pátmosz
01. Pátmosz01. Pátmosz
01. PátmoszIstván Kis
 
Bővített biblia/biblia-újszövetség-pál apostol levele az efézusi gyülkezethez...
Bővített biblia/biblia-újszövetség-pál apostol levele az efézusi gyülkezethez...Bővített biblia/biblia-újszövetség-pál apostol levele az efézusi gyülkezethez...
Bővített biblia/biblia-újszövetség-pál apostol levele az efézusi gyülkezethez...Bővített Biblia
 
Biblia portfólió
Biblia portfólióBiblia portfólió
Biblia portfóliószfgbarcs
 
HalDuma
HalDumaHalDuma
HalDumaGabriella Pálfy
 
The way to god hungarian
The way to god hungarianThe way to god hungarian
The way to god hungarianWorldBibles
 
Thực hành tốt bảo quản thuốc – 2701 2001 qd-byt (v)
Thực hành tốt bảo quản thuốc – 2701 2001 qd-byt (v)Thực hành tốt bảo quản thuốc – 2701 2001 qd-byt (v)
Thực hành tốt bảo quản thuốc – 2701 2001 qd-byt (v)Công ty cổ phần GMPc Việt Nam | Tư vấn GMP, HS GMP, CGMP ASEAN, EU GMP, WHO GMP
 
Tema_SM[1]
Tema_SM[1]Tema_SM[1]
Tema_SM[1]Stephen Tema
 

More Related Content

What's hot

Biblia-újszövetség-apostoli levelek-pál apostol korintusiakhoz írott 2. levele
Biblia-újszövetség-apostoli levelek-pál apostol korintusiakhoz írott 2. leveleBiblia-újszövetség-apostoli levelek-pál apostol korintusiakhoz írott 2. levele
Biblia-újszövetség-apostoli levelek-pál apostol korintusiakhoz írott 2. leveleBővített Biblia
 
Jézus 7 reformációs üzenete - Filadelfia
Jézus 7 reformációs üzenete - FiladelfiaJézus 7 reformációs üzenete - Filadelfia
Jézus 7 reformációs üzenete - FiladelfiaIstván Kis
 
02 Efézus - Találd meg újra az első szereteted!
02 Efézus - Találd meg újra az első szereteted!02 Efézus - Találd meg újra az első szereteted!
02 Efézus - Találd meg újra az első szereteted!István Kis
 
Vizsolyi Nyomda
Vizsolyi NyomdaVizsolyi Nyomda
Vizsolyi NyomdaHkiado
 
Szólni a krisztus titkát
Szólni a krisztus titkát Szólni a krisztus titkát
Szólni a krisztus titkát Merenyi Zoltan
 
Jézus 7 reformációs üzenete - Laodicea
Jézus 7 reformációs üzenete - LaodiceaJézus 7 reformációs üzenete - Laodicea
Jézus 7 reformációs üzenete - LaodiceaIstván Kis
 
Szívből szabadon - bevezető
Szívből szabadon - bevezetőSzívből szabadon - bevezető
Szívből szabadon - bevezetőPeter Szabad
 
Kozma Szilárd: A delirium csúcsán
Kozma Szilárd: A delirium csúcsánKozma Szilárd: A delirium csúcsán
Kozma Szilárd: A delirium csúcsánSzilárd Kozma
 
Jézus 7 reformációs üzenete - Thiatira
Jézus 7 reformációs üzenete - ThiatiraJézus 7 reformációs üzenete - Thiatira
Jézus 7 reformációs üzenete - ThiatiraIstván Kis
 
Pergamon - Nincs megalkuvás
Pergamon - Nincs megalkuvásPergamon - Nincs megalkuvás
Pergamon - Nincs megalkuvásIstván Kis
 
Jézus 7 reformációs üzenete - Szárdisz
Jézus 7 reformációs üzenete - SzárdiszJézus 7 reformációs üzenete - Szárdisz
Jézus 7 reformációs üzenete - SzárdiszIstván Kis
 
Reformáció 500 – Solus Christus
Reformáció 500 – Solus ChristusReformáció 500 – Solus Christus
Reformáció 500 – Solus ChristusSzarka János
 
Amíg nem vagy a mennyországban, nem érkeztél meg
Amíg nem vagy a mennyországban, nem érkeztél megAmíg nem vagy a mennyországban, nem érkeztél meg
Amíg nem vagy a mennyországban, nem érkeztél megPeter Szabad
 
Apologetikai írások VI.rész
Apologetikai írások VI.részApologetikai írások VI.rész
Apologetikai írások VI.részSzarka János
 
Bővített biblia/biblia-újszövetség-pál apostol levele az efézusi gyülkezethez...
Bővített biblia/biblia-újszövetség-pál apostol levele az efézusi gyülkezethez...Bővített biblia/biblia-újszövetség-pál apostol levele az efézusi gyülkezethez...
Bővített biblia/biblia-újszövetség-pál apostol levele az efézusi gyülkezethez...Bővített Biblia
 
Biblia portfólió
Biblia portfólióBiblia portfólió
Biblia portfóliószfgbarcs
 
The way to god hungarian
The way to god hungarianThe way to god hungarian
The way to god hungarianWorldBibles
 

What's hot (20)

Biblia-újszövetség-apostoli levelek-pál apostol korintusiakhoz írott 2. levele
Biblia-újszövetség-apostoli levelek-pál apostol korintusiakhoz írott 2. leveleBiblia-újszövetség-apostoli levelek-pál apostol korintusiakhoz írott 2. levele
Biblia-újszövetség-apostoli levelek-pál apostol korintusiakhoz írott 2. levele
 
Jézus 7 reformációs üzenete - Filadelfia
Jézus 7 reformációs üzenete - FiladelfiaJézus 7 reformációs üzenete - Filadelfia
Jézus 7 reformációs üzenete - Filadelfia
 
02 Efézus - Találd meg újra az első szereteted!
02 Efézus - Találd meg újra az első szereteted!02 Efézus - Találd meg újra az első szereteted!
02 Efézus - Találd meg újra az első szereteted!
 
Vizsolyi Nyomda
Vizsolyi NyomdaVizsolyi Nyomda
Vizsolyi Nyomda
 
Szólni a krisztus titkát
Szólni a krisztus titkát Szólni a krisztus titkát
Szólni a krisztus titkát
 
Jézus 7 reformációs üzenete - Laodicea
Jézus 7 reformációs üzenete - LaodiceaJézus 7 reformációs üzenete - Laodicea
Jézus 7 reformációs üzenete - Laodicea
 
Szívből szabadon - bevezető
Szívből szabadon - bevezetőSzívből szabadon - bevezető
Szívből szabadon - bevezető
 
Kozma Szilárd: A delirium csúcsán
Kozma Szilárd: A delirium csúcsánKozma Szilárd: A delirium csúcsán
Kozma Szilárd: A delirium csúcsán
 
Jézus 7 reformációs üzenete - Thiatira
Jézus 7 reformációs üzenete - ThiatiraJézus 7 reformációs üzenete - Thiatira
Jézus 7 reformációs üzenete - Thiatira
 
Pergamon - Nincs megalkuvás
Pergamon - Nincs megalkuvásPergamon - Nincs megalkuvás
Pergamon - Nincs megalkuvás
 
Jézus 7 reformációs üzenete - Szárdisz
Jézus 7 reformációs üzenete - SzárdiszJézus 7 reformációs üzenete - Szárdisz
Jézus 7 reformációs üzenete - Szárdisz
 
Nem vagy jobb!
Nem vagy jobb! Nem vagy jobb!
Nem vagy jobb!
 
Reformáció 500 – Solus Christus
Reformáció 500 – Solus ChristusReformáció 500 – Solus Christus
Reformáció 500 – Solus Christus
 
Amíg nem vagy a mennyországban, nem érkeztél meg
Amíg nem vagy a mennyországban, nem érkeztél megAmíg nem vagy a mennyországban, nem érkeztél meg
Amíg nem vagy a mennyországban, nem érkeztél meg
 
Apologetikai írások VI.rész
Apologetikai írások VI.részApologetikai írások VI.rész
Apologetikai írások VI.rész
 
01. Pátmosz
01. Pátmosz01. Pátmosz
01. Pátmosz
 
Bővített biblia/biblia-újszövetség-pál apostol levele az efézusi gyülkezethez...
Bővített biblia/biblia-újszövetség-pál apostol levele az efézusi gyülkezethez...Bővített biblia/biblia-újszövetség-pál apostol levele az efézusi gyülkezethez...
Bővített biblia/biblia-újszövetség-pál apostol levele az efézusi gyülkezethez...
 
Biblia portfólió
Biblia portfólióBiblia portfólió
Biblia portfólió
 
HalDuma
HalDumaHalDuma
HalDuma
 
The way to god hungarian
The way to god hungarianThe way to god hungarian
The way to god hungarian
 

Viewers also liked

Fiu head and neck
Fiu head and neckFiu head and neck
Fiu head and neckkiran zia
 
Guide to remove search.searchgeniusinfo.com
Guide to remove search.searchgeniusinfo.comGuide to remove search.searchgeniusinfo.com
Guide to remove search.searchgeniusinfo.comficilitynorwy
 
Cuidemos nuestros pensamientos
Cuidemos nuestros pensamientosCuidemos nuestros pensamientos
Cuidemos nuestros pensamientosLeonThome
 
LS_Leaflet_Laboratoria smeets_ENG
LS_Leaflet_Laboratoria smeets_ENGLS_Leaflet_Laboratoria smeets_ENG
LS_Leaflet_Laboratoria smeets_ENGRonald Adriaenssens
 
Preliminary chapter of Certified Ethical Hacker course
Preliminary chapter of Certified Ethical Hacker coursePreliminary chapter of Certified Ethical Hacker course
Preliminary chapter of Certified Ethical Hacker courseDavid Sweigert
 
18September2014BentonSpiritNewspaper
18September2014BentonSpiritNewspaper18September2014BentonSpiritNewspaper
18September2014BentonSpiritNewspaperJasmnika Newbern
 
Propuesta de solución.
Propuesta de solución.Propuesta de solución.
Propuesta de solución.Edwin Osorio
 
Asturias,Senderismo y Montaña con AL FILO DE LA NAVAJA DE TARAMUNDI: Villafel...
Asturias,Senderismo y Montaña con AL FILO DE LA NAVAJA DE TARAMUNDI: Villafel...Asturias,Senderismo y Montaña con AL FILO DE LA NAVAJA DE TARAMUNDI: Villafel...
Asturias,Senderismo y Montaña con AL FILO DE LA NAVAJA DE TARAMUNDI: Villafel...ALFONSO CASO DE LOS COBOS MARTINEZ
 
Logo Trend 2007
Logo Trend 2007Logo Trend 2007
Logo Trend 2007monozone
 

Viewers also liked (20)

Thực hành tốt bảo quản thuốc – 2701 2001 qd-byt (v)
Thực hành tốt bảo quản thuốc – 2701 2001 qd-byt (v)Thực hành tốt bảo quản thuốc – 2701 2001 qd-byt (v)
Thực hành tốt bảo quản thuốc – 2701 2001 qd-byt (v)
 
Tema_SM[1]
Tema_SM[1]Tema_SM[1]
Tema_SM[1]
 
Les reflets
Les refletsLes reflets
Les reflets
 
Fiu head and neck
Fiu head and neckFiu head and neck
Fiu head and neck
 
Guide to remove search.searchgeniusinfo.com
Guide to remove search.searchgeniusinfo.comGuide to remove search.searchgeniusinfo.com
Guide to remove search.searchgeniusinfo.com
 
Mallkito brete 1
Mallkito brete 1Mallkito brete 1
Mallkito brete 1
 
La matière
La matièreLa matière
La matière
 
Ensayo
EnsayoEnsayo
Ensayo
 
SQEP Recognition
SQEP RecognitionSQEP Recognition
SQEP Recognition
 
Thông tư 03/2016/TT BYT của bộ y tế quy định về hoạt động kinh doanh dược liệu
Thông tư 03/2016/TT BYT của bộ y tế quy định về hoạt động kinh doanh dược liệuThông tư 03/2016/TT BYT của bộ y tế quy định về hoạt động kinh doanh dược liệu
Thông tư 03/2016/TT BYT của bộ y tế quy định về hoạt động kinh doanh dược liệu
 
Quyết định 2410/QD-BYT Bản đồ bổ sung Dược điển Việt Nam IV
Quyết định 2410/QD-BYT Bản đồ bổ sung Dược điển Việt Nam IVQuyết định 2410/QD-BYT Bản đồ bổ sung Dược điển Việt Nam IV
Quyết định 2410/QD-BYT Bản đồ bổ sung Dược điển Việt Nam IV
 
Giới thiệu về khóa học | Tài liệu GMP
Giới thiệu về khóa học | Tài liệu GMP Giới thiệu về khóa học | Tài liệu GMP
Giới thiệu về khóa học | Tài liệu GMP
 
Cuidemos nuestros pensamientos
Cuidemos nuestros pensamientosCuidemos nuestros pensamientos
Cuidemos nuestros pensamientos
 
LS_Leaflet_Laboratoria smeets_ENG
LS_Leaflet_Laboratoria smeets_ENGLS_Leaflet_Laboratoria smeets_ENG
LS_Leaflet_Laboratoria smeets_ENG
 
Preliminary chapter of Certified Ethical Hacker course
Preliminary chapter of Certified Ethical Hacker coursePreliminary chapter of Certified Ethical Hacker course
Preliminary chapter of Certified Ethical Hacker course
 
18September2014BentonSpiritNewspaper
18September2014BentonSpiritNewspaper18September2014BentonSpiritNewspaper
18September2014BentonSpiritNewspaper
 
Propuesta de solución.
Propuesta de solución.Propuesta de solución.
Propuesta de solución.
 
Tutorial icloud
Tutorial icloudTutorial icloud
Tutorial icloud
 
Asturias,Senderismo y Montaña con AL FILO DE LA NAVAJA DE TARAMUNDI: Villafel...
Asturias,Senderismo y Montaña con AL FILO DE LA NAVAJA DE TARAMUNDI: Villafel...Asturias,Senderismo y Montaña con AL FILO DE LA NAVAJA DE TARAMUNDI: Villafel...
Asturias,Senderismo y Montaña con AL FILO DE LA NAVAJA DE TARAMUNDI: Villafel...
 
Logo Trend 2007
Logo Trend 2007Logo Trend 2007
Logo Trend 2007
 

Király Levente - Újszövetségi alapvizsga-dolgozat Mt 6, 1-24

  • 1. ALAPVIZSGA-DOLGOZAT A MT 6, 1-24 EXEGÉZISE Király Levente KRE-HTK, III. évf. 2007 Tárgy: Újszövetségi exegézis Tanár: Dr Balla Péter
  • 2. i. Alamizsnát alázattal, Ne kérkedve adjatok. – Magad előtt ne kürtöltess, Adakozó jobb karodról Ne tudjon a bal kezed. És amikor imádkoztok Ne úgy, mint az álnokok, Mint a szentes képmutatók: Utcasarkon, nagy tömegben, Hogy csak lássák mindenek! – Menj, s az ajtót zárd magadra, Mert Atyád is rejtezik. Úgy imádkozz rejtekedben, Isten szeme látja, s hidd el, Hogy hitedért megfizet. Hogy a sok szó hallatik meg Csak pogányok hihetik. Szűkszavú légy, fegyelmezett; A te Atyád tudja, mit kérsz, S Hozzá elég egy fohász: „Égi Atyánk fönn a mennyben Szenteltessék a neved. Jöjjön el a Te Országod; Akaratod kormányozzon Itt is, mint a mennyekben. Mindennapi kenyerünket Nékünk add meg mára is. Bocsásd meg a bűneinket, Mi is megbocsátunk annak, Ki ellenünk vétkezett. Ne vigy minket kísértésbe, De gonosztól szabadíts. Mert az ország, a dicsőség, A hatalom mindörökké Tiéd. – Ámen, úgy legyen!” Sumonyi Zoltán: Az Úr imája (Máté, 6. 1–15.)
  • 3. ii. TARTALOM Bevezetés iii Kritikai kérdések ............................................................................................................ iii Szerkezet..........................................................................................................................iv Téma................................................................................................................................vi Elemzés perikópánként 1 1-18. Az igazság gyakorlása.............................................................................................. 1 1. Témamegjelölés..............................................................................................................................4 2-4. Adakozás......................................................................................................................................6 5-15. Imádkozás................................................................................................................................11 7-8. A szószaporításról....................................................................................................................12 9-13. Az Úr imája..........................................................................................................................13 14-15. A megbocsátásról..................................................................................................................17 16-18. Böjt.........................................................................................................................................18 19-24(34). Földi és mennyei kincs.................................................................................. 19 19-21. Bevezetés ...............................................................................................................................20 22-23. A test lámpása a szem..........................................................................................................21 24. Isten és a mammon....................................................................................................................22 Zárszó 23 Függelék 24 Isten mint πατήρ.............................................................................................................24 Bibliográfia 28
  • 4. iii. BEVEZETÉS KRITIKAI KÉRDÉSEK Mt szerzőségét illetően az utóbbi kb. kétszáz évhez hasonlóan ma sincs egyetértés. Korábban az egyház egyöntetűen elfogadta azt a legkorábbi időkből származó hagyományt, hogy az első evangélium szerzője Máté apostol volt (Mk 318 & parr; ACs 113). Az újkori kutatás szembesült az irat magasfokú szerkesztettségével, és a „szinoptikus probléma” részeként megpróbálja a dokumentum forrásait és összeállításának menetét földeríteni. Számunkra úgy tűnik, hogy mindeközben éppen a „szerző” fogalma homályosult el, hiszen egy redakció során nem csak a redaktor „szerez”, hanem az általa fölhasznált anyagokat is emberek hozták létre. A kép meglehetősen bonyolult, és a jelen dolgozat keretei között nem érezzük szükségesnek, hogy mindenképp állást foglaljunk a teljes evangéliumot illetően. A hagyományozás és a redakció kérdéseivel majd a megfelelő szövegrészek vizsgálatánál nézünk szembe, általában pedig elfogadjuk, hogy a mondások elsődleges szerzője Jézus. Ugyanez érvényes a datálásra is. Mivel nem kérdőjelezzük meg a mondások Jézusra való visszavezethetőségét, ezért azok végső soron Jézus életének utolsó néhány évére datálandók. A szöveg előttünk álló formáját illetően pedig elfogadjuk, hogy az talán inkább 70 és 90 között jött létre,1 (hangsúlyozva, az autografa fogalmával szembeni fenntartásainkat, ld. fent). Ami az evangélium megírásának alkalmát és célját illeti, szeretnénk ismét fölhívni a figyelmet Mt összetettségére, és elkerülni a fölösleges leegyszerűsítgetést, ezért most egyetlen hipotézis mellett sem tesszük le a voksot. Ami az általunk elemzett szakaszt illeti, valóban föltételezhető egy „Máté előtti” „kultuszi didakhé”, erősen anti-farizeusi éllel, amelynek a 61-18 zöme részét képezte. Ehhez tartozhatott a 231-22 is. A két rész közt számtalan hasonlóság van szókincsükben és témáikban (vö. pl. 68~233; θεαθῆναι 61 (2.5.16)~235; φιλοῦσιν… ἐν ταῖς συναγωγαῖς 65~236; ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων 62~237; ὑποκριταὶ mint téma 62.5.16~2313; πατήρ 64.6.18~239), sőt szerkezetükben is (61-18 három intés ~ 238-10 három tiltás, talán 2313.15.16 is: három jaj). Minthogy mindkét hely Mt saját anyaga, valóban indokoltnak látszik a föltételezés, hogy ezek ugyanabból a forrásból származnak. Szétosztásuk egyébként tükrözi a „partikularizmus és univerzalizmus” feszültségének Mt-ra 1 Az érvrendszert ld. pl. Davies, 127-138.
  • 5. iv. jellemző fejlődését is.2 (Ide szokták még sorolni az 521-37-et is, föltételezhetően a 21-24, 27-28 és a 33-37 triádjával.)3 SZERKEZET Mindenki egyetért abban, hogy a Mt-ban öt nagy beszédblokk található. B. W. Bacon ennek alapján föltételezte, hogy Mt a Pentateukhosz párja gyanánt íródott.4 Ennél lehetségesebbnek tűnik C. H. Lohr khiasztikus Mt-vázlata, melyben hét nagy, egymásba ágyazott szövegblokk-pár (narratív és beszédblokkok váltakozva) öleli körül a 13. fejezetet, az Isten országáról szóló példázatokkal.5 Számunkra ez azért is érdekes, mert az 5-7. fejezeteket a 23-25. fejezetekkel párosítja, és ez némileg összecseng a 61-18 és a 231-22 hasonlóságával, ahogy azt már fentebb említettük. Fontos még J. Kingsbury észrevétele, aki a 417 és a 1621 mentén osztotta három részre az evangéliumot; ott, ahol ilyen megjegyzés áll: „Attól az időtől fogva kezdte Jézus…”6 Ez felhívja a figyelmet ezekre a fordulópontokra, de figyelmen kívül hagyja a beszédblokkok jellegzetességét. Ennek tudatában pl. Blomberg ötvözni igyekszik Bacon és Kingsbury felosztását a magáénak megalkotásakor. 7 Davies és Allison azonban részletesen bemutatja azt a meghökkentő észrevételt, hogy Mt hemzseg a triádoktól,8 amit alább a Hegyi beszéd szerkezetén is látni fogunk. Ugyanakkor mégis igyekszünk komolyan venni Robert Gundry intését is, nehogy mindenáron tudatos szerkezetet erőltessünk Mt-ra, miközben esetleg ilyen nem is létezik.9 Akárhogy is legyen, a Hegyi beszéd Mt első nagy szövegblokkja, és nem véletlenül került az első helyre: a hit, az élet alapjaival foglalkozik. Sokan vonnak párhuzamot a Hegyi beszéd és Simeón, az igazságos híres mondása között (Ábóth 12): „Simeón, az igazságos, a Nagyzsinat egyik utolsó tagja, ezt tanította: – Három oszlopon áll a világ: a törvényen, az Istenszolgálaton és a jótékonyságon”10 (Torah, temple service, and acts of piety11 ). A Hegyi beszéd hasonló hármas tagolást követ, és a témák rokonsága is megejtő.12 Ezt a hármas tagolást további hármas tagolások 2 Blomberg, 26. 3 Davies, 126-127., Hagner 137. 4 Ismerteti Blomberg, 23., Davies, 59. 5 Ismerteti Davies, 60. 6 Blomberg, 23., Davies, 60. 7 Blomberg, 24-5. 8 Davies, 62-70., de már Allen is felfigyel rájuk, lxv. 9 Idézi Davies, 61. 10 A Talmud könyvei, 427. 11 Davies, 134. 12 A datálással kapcsolatban pl. megemlítik, hogy a jamniai gyűlésen résztvevő Johanán ben Zakkáj, úgy tűnik, újra akarta fogalmazni a „három oszlopot”, mivel a Templom le lett rombolva. Talán a Hegyi beszéd végső összeállításánál is fölmerült ez az igény. Davies, 134.
  • 6. v. csipkézik (az effajta szimmetrikus szerkesztés egyébként nem idegen a talmudi irodalomtól).13 A Hegyi beszéd ilyen beosztását D. C. Allison és Davies alapján így állítottuk össze:14 – Harag 521-26 – Paráznaság 527-30 – Válás 531-32 – Eskü 533-37 – Tálió 538-42 – Ellenség 543-48 Bevezetés 423-52 : : : – Tóra 517-48··· – Megszólítás – 3 kérés („te”) – 3 kérés („mi”) – 9 boldogmondás 53-12 – fő rész················ → – 3 intés 713-27 – Kultusz····· → – Alamizsna 62-4 – Imádság 65-15 ········· → – Böjt 616-18 – Pogányok 67-8 – Az Úr imája 69-13 → – Megbocsátás 614-15 – Alapelv 619-21 – „Szem”-példázat 622-23 – Példázat 624 : : : Befejezés 728-81 + Bátorítás 625-34 – Alapelv 71-2 – „Szem”-példázat 73-5 – Példázat 76 – Társadalom·· + Bátorítás 77-11 Goulder is hasonlóan érdekeset állít, amikor bemutatja, hogy a boldog- mondások (nála csak 8) egyenesen a He- gyi beszéd tartalomjegyzékét adják – és itt is figyelemreméltó a tisztán triádos szer- kesztés gondolata. (Ld. a táblázatot.)15 Véleményünk szerint az 527-től a 615- ig a beosztása „elcsúszik”, de korrigálható lenne. A fölosztásnak persze akkor van értelme, ha segíti a szöveg megértését. Esetünkben, úgy tűnik, lehet valami értel- me, mert a δικαιοσύνη valóban egybe- cseng a 61-gyel, és a „föld öröklése” is ro- konnak tűnik az anyagiasság gondolatával a 619-24-ben, de talán akár még a 25-34-ben is. 13 További példa: Hagner [138.] a Mt 61-18 hármas tagolása mögött a Sömá hármasságát sejti. Grant [219.] a valentiniánusok hármas antropológiáját hasonlítja hozzá: 5. fejezet – pneumatikusok, 6 – pszichikusok, 7 – testiek. 14 Ld. Davies, 61-62. 15 Goulder, 250-269. 10. v. Üldöztetés a. Mennyei jutalom b. A föld sója c. A világ világossága 511-12 513 514-16 [A Törvény és a Próféták] 517-20 9. Béketeremtők a. Harag b. Megbékélés c. Kiegyezés 521-22 523-24 525-26 8. Tiszta szívűek a. Bujaság (szív, szem, kéz) b. Újraházasodás c. Hamis eskü (Zsolt 246) 527-30 531-32 533-37 7. Irgalmasok a. Tálió b. Gyűlölet c. Látványos irgalmaskodás 538-42 543-48 61-4 6. Éheznek és szomjaznak a δικαιοσύνη-re a. Látványos imádkozás b. Az Úr imája c. Látványos böjtölés 65-8 69-15 616-18 5. Szelídek (Zsolt 3711: ők öröklik a földet) a. Mennyei kincs b. Tiszta [Generous] szem c. Aggodalmaskodás 619-21 622-24 625-34 4. Gyászolók [Mourners] a. Ítélkezés b. Dorgálás c. Rágalmazás 71-2 73-5 76 3. Lelki szegények Kérjetek, keressetek, zörgessetek 77-11 [A Törvény és a Próféták] 712 Peroráció: a. Két kapu és két út b. Kétféle fa c. Két házépítő 713-14 715-23 724-27
  • 7. vi. Kérdés marad azonban, hogy mindez mennyire tudatos tervezés eredménye, és hogy van-e ennek valami messzebbmenő jelentősége. Ezekbe a kérdésekbe nem megyünk bele. Az általunk vizsgált szöveg perikópákra való osztása szinte teljesen egyértelmű. (Egyedül a 24. vers előtti cezúrával kapcsolatban merül föl kétely.) Néhány példa (a folytonos vonal perikópacím helyét jelzi, a szaggatott vonal cím nélküli tagolást): 1 2 5 7 9 14 16 19 22 24 USB4 ÚF NIV ESV ISVNT saját A legalsó sorban a saját megoldásunkat tüntettük föl, melyben a folytonos, a szaggatott és a pontozott vonal a különböző szintű szöveghatárokat mutatja. Ezt a többszintű szerkezetet követtük a dolgozat második részének tagolásában. TÉMA A tárgyalt teológiai témákat is tisztán meghatározza ez a szerkezet. A 61-18-ban nyilvánvalóan a kegyesség (igazság) helyes gyakorlásáról, a 19-24. versekben pedig a vagyonhoz (az „anyagiakhoz”) való viszonyról van szó. Az előbbiben megvillan Mt jellemző „anti-judaizmusa” a többi szinoptikushoz képest. Ezt azonban nem antiszemitizmusnak kell tartani – mint ahogy sajnos a történelem során sokszor értelmezték, pl. Mt 2725 alapján –, hanem olyan, zsidók közti párbeszéd részének, mint amilyen az ósz.-i próféták éles polémiája volt: Izrael megjobbulása végett.16 A két tárgyalt teológiai témának van egy fontos közös jellegzetessége: a jutalom kérdése. Az 1-18 a kegyességi szokások végzésével veti össze (ld. a 61-18 bevezetését), a 19-24 (-34) pedig az anyagiakhoz való viszonyulással. A jutalom gondolata viszont már az 546-47 ~ Lk 632-34-ben is följön, sőt, negatív értelemben (ítélet, gyehenna tüze) már az 521-től. Általánosságban a jutalomnak ez a gondolata igen szoros kapcsolatban van az utolsó ítélettel (Mt 2531-46) és az örök élettel (1929). Ennek kifejtése dogmatikai feladat, és túlhaladja ennek a dolgozatnak a kereteit. Röviden, kérdésesnek tartjuk, hogy „…a jutalom motívuma csak primitív kifejezése annak, hogy az ember számára tettében valódi léte a tét, önnön lényege, amivé majd válnia kell, mert most még nem az.”17 Hogy azonban mi a jutalom, arról sajnos kevés szó esik, és az előbbihez hasonló tömör megfogalmazást jelenleg nem tudunk adni, pedig ez a jutalom az egyetlen dolog, amire nézve a keresztény életnek értelme van (Fil 314). ■ 16 Hagner, lxxi. 17 Bultmann, 27.
  • 8. 1. ELEMZÉS PERIKÓPÁNKÉNT 1-18. AZ IGAZSÁG GYAKORLÁSA A szakasz egy bevezető mondattal kezdődik, ezt követi három nagyobb rész, amely rendre az adakozással, az imádkozással és a böjtöléssel foglalkozik. A rész témája a ποιεῖν δικαοσύνην, ehhez ld. a 61 magyarázatának c. pontját. A 7-15. versek nélkül igen szimmetrikus szöveg áll elénk: 1 Bevezető intés Adakozás Imádkozás Böjtölés 2a Témamegjelölés 5a Témamegjelölés 16a Témamegjelölés A helytelen tiltása A helytelen tiltása A helytelen tiltása 2b Tiltás 5b Tiltás 16b Tiltás 2b-c A helytelen gyakorlat 5c A helytelen gyakorlat 16b-c A helytelen gyakorlat 2d A helytelen szándék 5d A helytelen szándék 16d A helytelen szándék 2e Eredmény („Ámen…”) 5e Eredmény („Ámen…”) 16e Eredmény („Ámen…”) A helyes parancsolása A helyes parancsolása A helyes parancsolása 3a Téma 6a Téma 17a Téma 3b A helyes gyakorlat 6b A helyes gyakorlat 17b A helyes gyakorlat 4a A helyes szándék 18a A helyes szándék 4b Teológiai alap és ígéret 6c Teológiai alap és ígéret 18b Teológiai alap és ígéret A 7-15. v. nélkül egyértelműen a ὑποκριταί viselkedésének kritikájáról és a helyes viselkedés leírásáról és indoklásáról van szó. Elképzelhető, hogy az 1-4 és a 16-18 lett később hozzá- szerkesztve egy már meglevő 5-15-höz, azonban sokkal valószínűbb, hogy a 7-15 lett beszúrva a már kész hármas szerkezetbe.18 Az 1-6.16-18 Jézus mondásai alapján összeállított zsidókeresztény „didakhé” lehetett, de erről semmi többet nem tudunk mondani.19 A három kegyességi forma sorrendjére sincs párhuzam.20 Ezek a példák azt is mutatják, hogy az említett kultuszi formák általános gyakorlatnak örvendettek, de ezt abból is láthatjuk, hogy a Mt 6 nem „potencialitásban” beszél róluk („ha te…”), hanem „aktualitásban” („amikor te…”). 18 Érvek az 1-4 és a 16-18 eredetisége mellett pl. a 61 ~ Róm 228-29 és a 63 bizonyosan autentikus mondások; jellemző szavak és kifejezések csak itt fordulnak elő Mt-ban: ἐλεηµοσύνη, σαλπίζω, ῥύµη, ἀριστερός, σκυθρωπός, ἀλείφω, ἐν τῷ κρυπτῷ; valamint az 1-4 és 16-18 nem igénylik a mátéi kontextust &c. 19 Davies, 572-575., Hagner, 137. 20 Davies, 575. Tób 128-ban ima–böjt–alamizsna a sorrend, 2Kel 16-ban alamizsna–böjt–ima, Tm 6-ban böjt– ima–alamizsna, itt alamizsna–ima–böjt, és az Iszlám öt oszlopánál, amelyek közül három ez, ima–alamizsna–böjt sorrendet szoktak tartani; ezzel a hat lehetséges permutációból ötöt ki is használtunk. Hagner [138.] szerint a három rész a Sömát követi: szív – ima, lélek – böjt, erő – adakozás. A sorrenddel azonban neki is baja van.
  • 9. 2. A 7-15. versek szerkezete a következő (ld. jobbra): A táblázatból látható a törekvés, hogy a „nagy triád” tagjaihoz hasonló formát kapjon a szakasz.21 Tartalma azon- ban nem egységes, az úri ima kapcsán eltolódik a megbocsátás felé. Erről bővebben ld. a magyarázatuknál. a. A 61-18-nak fontos párhuzamát látjuk az 517-48-ban. Mindkét részt bevezető szakasz kezdi, amely a δικαιοσύνη-re hivatkozik (520 és 61). Mindkettő kontrasztos példákat vonultat föl, a negatívat (a zsidó hagyományt vagy gyakorlatot) ütköztetve a pozitívval. Emitt „Én pedig azt mondom nektek…”, amott „Ámen, mondom nektek… (Te pedig…)” hangsúlyozza a szembenállást.22 Mindez azt sugallja, hogy az 520-48 és a 61-18 ugyanannak a fogalomnak két különböző aspektusból történő kifejtése.23 Az ÚF az 520 lábjegyzetében ezt a fogalmat az „Isten akaratának megfelelő élet” kifejezéssel írja körül (a δικαιοσύνη-ről bővebben ld. a 61 magyarázatának b. pontját). Ezt az 5. fejezet törvénymagyarázó részei mintegy elméleti példákkal illusztrálják, a 6. fejezet idevágó szakaszai pedig gyakorlati példákkal. Davies az 517-48-t és a 61-18-at mint törvényt és kultuszt állítja szembe, mint cselekvést és szándékot is: mit – hogyan? 24 „Az ÓSz tekintélyében Jézus éppoly bizonyos, mint az írástudók, és csak abban a módban látja magát ellentétben velük, ahogyan ő érti és alkalmazza az ÓSz-et. A zsidóság kegyes szokásai – alamizsnálkodás, imádkozás és böjtölés – ellen sem harcolt, de természetesen tiltakozott az ellen, hogy a személyes hiúság szolgálatába állítsák és így hazuggá tegyék azokat.”25 Ebben egyébként Jézus nem hozott radikálisan újat. A zsidók törekedtek rá, hogy a vallásos élet ne váljon képmutatóvá.26 Az Ábóth 113 szerint pl. Hillél rabbi mondta: „Aki mesterségesen növeszti hírnevét, elveszti azt” 27 A jelek szerint azonban Jézus képviselte ezt az álláspontot a legradikálisabban, amelynek magja az az egész életre kiterjesztett, végletekig sarkított kijelentés, hogy „aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja” (Mt 1625 ~ Mk 835 ~ Lk 924; Mt 2312 ~ Lk 1411; Mt 1039; Lk 1733; Jn 1225; 2K 515; 1P 56; Jak 410). 21 Davies, 592. 22 Davies, 578. 23 Allen, 57. & al. 24 Davies, 621. Ez kissé túl-általánosítottnak is tűnik, hiszen az 5. fejezetben is sok utalás van a motivációra (harag, kívánság, szeretet stb.). 25 Bultmann, 29. 26 Ld. még a 2-4 magyarázata, c. pont.; az 5-15 magyarázata, c. pont; a 16-18 magyarázata, c. pont 27 A Talmud könyvei, 428. Imádkozás A helytelen tiltása 7a Tiltás 7a A helytelen gyakorlat 7b A helytelen teológia 8a Intés („Ne legyetek…”) A helyes parancsolása 8b Teológiai alap 9a A helyes parancsolása A helyes minta 9b Megszólítás 9c-10 Három kérés („te”) 11-13 Három kérés („mi”) Megbocsátás 14-15 Megbocsátás
  • 10. 3. b. A Mt 514-16 kapcsán fölmerül a kérdés, hogy milyen értelemben beszélünk a cselekvés láthatóságáról, amikor a 61 int: µὴ ποιεῖν… πρὸς τὸ θεαθῆναι αὐτοῖς, 64.6.18 pedig: ἐν τῷ κρυπτῷ annyira, hogy µὴ γνώτω ἡ ἀριστερά σου τί ποιεῖ ἡ δεξιά σου (63), κλείσας τὴν θύραν (66), µὴ φανῇς τοῖς ἀνθρώποις (618). A R 228-29 hasonlóan szembeállítja az ἐν τῷ φανερῷ-t az ἐν τῷ κρυπτῷ-val, és hasonló módon köti össze a jutalommal is (itt ἔπαινος), ami mutatja, hogy ez egy ismert gondolat volt a korai egyházban. Lenski Luthert idézve rámutat, hogy nem az emberek elől kell elrejtenünk jócselekedeteinket, hanem mintegy önmagunk elől.28 Az önfeledtségben rejlő tisztaság Jézus tanításának lényeges eleme; ld. Mt 2537-40 ugyanúgy a jócselekedetekkel kapcsolatban, illetve Mk 835 & parr. 29 A Mt 514-16 arra int, hogy ezt a tisztaságot ne rejtsük el a külvilág elől, mert ennek kell hatnia rá. Ez a megmutatkozás azonban más, mint a Mt 6-ban, mert míg ott az ember önnön dicsőségének kereséséről van szó, itt az eredmény az, hogy a kívülállók Istent dicsőítik.30 c. A µισθὸς eszkhatologikus jellege inkább csak a teljes újszöv.-i kontextusból derül ki (ld. még a Bevezetés: Téma c. részét.). A jutalom a mennyben van (512 ~ Lk 623), az eljövendő világban (1928), az örök élettel függ össze (1929; a már említett Róm 228-29-ben Pál Isten ἔπαινος- ának nevezi) és Isten akarata szerinti cselekvésért jár (1041-42 ~ Mk 941; Mt 2534-40; 546-47 ~ Lk 632-34). Aki csak színleg cselekszi Isten akaratát, nem kap jutalmat (61; 722-23), aki pedig emberektől várja a jutalmat, annak az a teljes fizetsége (ἀπέχειν 62.5.16; az örök élet nem az emberek emlékezetében való megmaradás).31 Pál tisztázza, hogy a jutalom nem bér, hanem kegyelemből való (R 44). A Jel 1118 pedig már látja e jutalom odaítélésének a pillanatát. Az ἐν τῷ κρυπτῷ – ἐν τῷ φανερῷ antitézise valószínűleg nem tartozik a jutalom gondolatához. A rabbinikus irodalomban ugyan előfordulnak ehhez hasonló gondolatok,32 de az Újszöv.-ben ez nem jellemző. Az eljövendő világ, amelyben a jutalom megjelenik, most még rejtve van, de akkor nyilvánvaló lesz (sőt, Krisztusban már nyilvánvaló lett),33 így tehát nézőpont kérdése, hogy milyennek látjuk. A Mt 6 olvasatába mindkettő belefér, ld. a 2-4. v. magyarázatának b. pontját. ■ 28 Lenski, 251. 29 Davies, 583. 30 Blomberg, 116. 31 Plummer: „Ostentatious religion may have its reward here, but it receives none from God.” – idézi Blomberg, 122 32 Pl. Mekh Ex 192 (79b): „Siehe, es heißt: »Ich erhöre dich« Ps 818; du rufst im verborgenen ‫,בסתר‬ u. ich erhöre dich öffentlich ‫בגלוי‬ u. lasse die ganze Welt erbeben.” Titkos bűn lelepleződéséről vagy nyilvános megbüntetéséről van szó: Aboth 4, 4: „Wer den Namen Gottes im geheimen ‫ר‬ֶ‫ֵת‬‫ּס‬ַּ entweiht, wird öffentlich ‫ָלּי‬‫ּג‬ַּ bestraft.”; hasonlóan a Soṭa 3a Bar is. Az eszkhatológia is megjelenik a kérdésben, hogy titokban vagy nyilvánosan támadnak-e föl a holtak: Midr Qoh 5, 10 (27b) ~ Berakh 15b; Sanh 91a. – SB Mt 64 (I. kötet, 396.). 33 Vö. még a Mt 1026-tal: „nincs olyan rejtett dolog, amely le ne lepleződnék, és olyan titok, amely ki ne tudódnék.”
  • 11. 4. 1. Témamegjelölés Vigyázzatok, igazságotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, látványosságul nekik, különben nem lesz jutalmatok mennybeli Apátoknál. a. Több régi kéziratban (L, W, Z, Θ, f13 &c.) δικαιοσύνη helyett ἐλεηµοσύνη szerepel, az 1550-es Textus Receptus is ezt hozza (innen a Károliban az ’alamizsna’). A variáns fölbukkanásának több oka is lehetett: olvasási hiba (a két szó alaki hasonlósága), harmonizáció (a 2-4. versek „visszahatása” az 1. versre), illetve szinonima helyettesítése (az a fogalmi közelség a két szó közt, amit alább tárgyalunk – ezt a ποιεῖν kollokációja is erősíthette). b. Προσέχετε. Intés vezeti be szakaszunkat – tulajdonképpen egész szakaszunk intés, sőt az egész Hegyi beszédnek (a 625-34 és a 77-11 bátorító részei kivételével, ld. Bevezetés/Szerkezet) ez az alaptónusa. Csak megemlítjük, hogy pl. dogmatikai szempontból ez felveti a szabad akarat kérdését. Jelenleg azonban ilyen távlati kérdéseket nem vizsgálunk. A θεαθῆναι-jal kapcsolatban ld. az 1-18 bevezetésének b. pontját (látványosság–titkosság) és a 2- 4 versek magyarázatának d. pontját (színészkedés). c.34 Amint a 61-18 bevezetőjének a. pontjában utaltunk rá, a Mt 520 és 61 kulcsfogalma a görögben egyaránt a δικαιοσύνη. 35 A LXX-ban a δίκη–δίκαιος–δικαιοσύνη–δικαιόω szavak legtöbbször a ‫צדק‬ tő valamilyen származékának a fordításai. 36 A δίκαιος szó görög-hellén jelentésével szemben – ami a társadalom iránti polgári kötelességeit (és az ezzel járó vallási kötelezettségeket) teljesítő embert jellemzi, akárcsak a ὅσιος, εὐσεβής, θεοφιλής, θεοσεβής – a LXX-ban az Isten (és a teokratikus társadalom) iránti kötelességeit teljesítő ember ilyen. A ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬-ra viszont hangsúlyozottan jellemző a személyes viszony szerepe is. Igazzá az ember a másikkal (Istennel, emberrel) való viszonyában válik. Még Isten igazsága is az ő hűségében mutatkozik meg népe iránt (amit az Ósz. a ‫ֶד‬‫ס‬ֶ‫ח‬ és az ‫ֶת‬‫מ‬ֶℵ szavakkal is kifejez). Ez ugyanakkor nem kizárja, hanem magában foglalja a forenzikus jelentést is (ez utóbbi pl. Ézs 439.26), sőt, éppen Isten ‫ָט‬‫ּפ‬ְ‫ִש‬‫מ‬-jának és ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬-jának bírói közbelépése hoz segítséget és szabadítást.37 A Dán 916Θ a 34 Az itt következő analízis fő forrásai: SB Mt 520-hoz és 61-2-höz (I. köt. 250-2. és 386-91.); TDNT δίκη– δίκαιος–δικαιοσύνη–δικαιόω szócikke (II. köt. 174-219) 35 Az ÚF-ban ’igazság’ és ’kegyesség’ olvasható e két helyen, a Károliban pedig ’igazság’ és ’alamizsna’. 36 Pl. ‫ֶק‬‫ד‬ֶ‫צ‬, ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬, ‫ִיק‬ַּ‫צ‬, ‫ִיק‬ְּ‫צ‬ִ‫ה‬, arámi ‫ָה‬‫ק‬ְ‫ד‬ִ‫צ‬ &c. A LXX ugyanakkor sok más szót is ezekkel ad vissza, pl. ‫ִיב‬‫ר‬, ‫ִינ‬ּ, ‫ָט‬‫ּפ‬ְ‫ִש‬‫מ‬, ‫ֶד‬‫ס‬ֶ‫ח‬, ‫ֶת‬‫מ‬ֶℵ, ‫י‬ℵַַּ‫ז‬, ‫,טוֹב‬ ‫ר‬ָ‫ָש‬‫י‬, ִ‫מ‬ָּ‫מ‬ &c., míg rokon értelmű héber szavakat gyakran fordít mással (‫ָט‬‫ּפ‬ְ‫ִש‬‫מ‬ ~ κρίµα, κρίσις; ‫ֶד‬‫ס‬ֶ‫ח‬ ~ ἔλεος, sőt ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬ ~ ἐλεηµοσύνη). 37 Pl. 5M 324.35kk.; Hós 221 (LXX: 219); Mik 79; Ézs 412.10; 426; 458; 515; Jer 507; δικαιοσύνη mint σωτηρία: Zsolt 645; 7015; 972kk.; Ézs 4612kk.; 515; 5917; 6110kk. Προσέχετε δὲ τὴν δικαιοσύνην ὑµῶν µὴ ποιεῖν ἔµπροσθεν τῶν ἀνθρώπων πρὸς τὸ θεαθῆναι αὐτοῖς· εἰ δὲ µή γε, µισθὸν οὐκ ἔχετε παρὰ τῷ πατρὶ ὑµῶν τῷ ἐν τοῖς οὐρανοῖς.
  • 12. 5. ‫ָה‬‫ק‬ְ‫ד‬ִ‫צ‬-ért kiáltva kezdi a megszabadításért mondott imát. Így Isten igazságossága mellett jótéteménye kerül előtérbe. A zsinagógai-rabbinikus irodalomban a szó jelentése erőteljesen leszűkül az alamizsnaosztásra (ἐλεηµοσύνη), mint ami a Törvény legfontosabb betöltése38 (ez is magyarázhatja az a. pontban említett szövegvariánst). Erről ld. a 62-4 magyarázatának a c. pontját. Az ÚSz-ben nincs olyan hely, ahol a δικαιοσύνη jócselekedeteket jelentene. Mt-ban a helyes életvezetés értelmében szerepel (315), ami az 56 szerint Isten ajándéka, és a 633 is konkrétan összekapcsolja Istennel és az ő királyságával.39 A ποιεῖν δικαιοσύνην (Mt 61) igen hasonlít a ποιεῖν ἐλεηµοσύνην-re, de ez a kegyes élet megnyilvánulásait jelenti. Ugyanez az 1J 229-ben pedig a Jézus- szerű igaz élet, amely annak a jele, hogy valaki Istentől született. Hasonlóan a 37, és minden bizonnyal a Jel 2211 is. A δίκαιος szó a hellén, jogi jelentéskör képviselete mellett, illetve amellett, hogy Istenre is vonatkozhat, az ószöv.-i szenteket és prófétákat is jellemzi.40 A keresztény emberre értve a δίκαιος „az igazak és a gonoszok” szétválasztásánál azokkal áll szemben, akik ποιοῦντες τὴν ἀνοµίαν (Mt 1341-43), mégpedig az Emberfiával tudatlanul megcselekedett szeretet alapján (Mt 2537.46). Az 1P 312; 418; Zsid 1223; Jel 2211 szerint a keresztényekre igaz mindaz, ami máshol az ószöv.-i szenteket jellemzi. Hogy hogyan válik valaki δίκαιος-szá, ezt Pál fejti ki.41 38 Az ósz-i ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬-t (‫ָה‬‫ק‬ְ‫ד‬ִ‫צ‬-t) is így értelmezték, amit már a LXX is sokhelyütt ἐλεηµοσύνη-vel fordít. (Pl. 5M 625; 2413; Zs 235; 325; 1026; Ézs 127; 2817; 5916; Dán 424; 916Θ; Sir 330; 710; 1614; 4024 &c.) Figyelemreméltó a Péld 102 (‫ֶת‬‫ו‬ָ‫ּמ‬ִ‫מ‬ ‫ִיל‬‫ּצ‬ַּ ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬ּ ~ δικαιοσύνη δὲ ῥύεται ἐκ θανάτου), amit a Tób 410; 129 (4024 is hasonlóan) világít meg erről az oldalról: ἐλεηµοσύνη ἐκ θανάτου ῥύεται (ráadásul ugyanitt a 129-ben és a 1411-ben is az ἐλεηµοσύνη-t δικαιοσύνη-vel magyarázza). A későbbi rabbinikus irodalomban a ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬ szót ebben a jelentésben használják (ld. pl. Ábóth 27; 513; 65kk; BB 9a, ahol az Ézs 3217-t értelmezik ilyen irányban; &c.). 39 Hasonlóan az életvezetésre utal a Lk 175; ACs 1035; 1310; 2425; 1P 224; 2P 25; 313; Zsid 117 &c., sőt a Zsid 19 szerint maga Jézus is ennek jutalmaként magasztaltatott föl. 40 δίκαιος mint ’ártatlan’ pl. Mt 274.19, Istenre vonatkozik: 1J 19; R 326; még: Krisztus az igaz bíró Jn 530; 2Tim 48 &c. Ószöv.-i szentek és próféták: Ábel Mt 2335; Zsid 114; Lót 2P 27-8; próféták Mt 1317; 2329 &c. 41 Alapállása, hogy a δικαιοσύνη θεοῦ jogi jellegű igazságosságot takar, mely a törvényen alapszik, hiszen τὴν δικαιοσύνην τὴν ἐκ νόµου ὁ ποιήσας ἄνθρωπος ζήσεται ἐν αὐτῇ (R 105 idézi 3M 185-öt), márpedig οὐ γὰρ οἱ ἀκροαταὶ νόµου δίκαιοι παρὰ τῷ θεῷ, ἀλλ’ οἱ ποιηταὶ νόµου δικαιωθήσονται (R 213). Ez egyfajta relatív értelemben meg is valósulhat (Fil 39), de ez az emberi erőfeszítés nem a törvény betöltése, mert ettől még az ember üdvtörténeti szempontból a bűnben van: οὐκ ἔστιν δίκαιος οὐδὲ εἷς (R 310). A δικαιοσύνη nem a törvényből van (G 321), hanem ὁ δίκαιος ἐκ πίστεως ζήσεται (R 117 és G 311), vagyis ‫ִיק‬ַּ‫צ‬‫ָתוֹ‬‫נ‬ּ‫ֶמ‬ℵֶּ‫ֶה‬‫י‬ְ‫ח‬ִ‫י‬ (Hab 24), az igaz ember életének alapja, hogy hisz, vagyis szilárdan ragaszkodik a δικαιοσύνη-hez. A Mt 520-ban említett „írástudók igazsága” ἡ ἰδία δικαιοσύνη, nem τοῦ θεοῦ (R 103), hiszen µὴ ἔχων ἐµὴν δικαιοσύνην τὴν ἐκ νόµου ἀλλὰ τὴν διὰ πίστεως Χριστοῦ, τὴν ἐκ θεοῦ δικαιοσύνην ἐπὶ τῇ πίστει (Fil 39). Mindez pedig nem is az emberre, hanem a δικαιοσύνη θεοῦ-ra van kihegyezve, amely Krisztus keresztjében mutatkozik meg és csúcsosodik ki leginkább (R 325kk; 59kk; 2K 518; G 313), vagyis ez sem valamely statikus attributum Dei, hanem erő és cselekvés, amely kinyilváníttatik (ἀποκαλύπτεται R 117; πεφανέρωται R 321 &c.), s Krisztus keresztje által egyszerre közöl kegyelmet és ítéletet (G 313; 2K 521; R 83). A δικαιοσύνη forenzikus értelme is megjelenik a Christi justitiæ imputatióban, bár a jogi párhuzam ellentmondáshoz vezethet, és Pál is inkább úgy beszél erről, mint ἄφεσις (R 47), καταλλαγή (2K 519) és δωρεά (R 324). A hit, amely által az ember ebben részesül, organikus kapcsolatot létesít ennek objektív (Isten által elvégzett) és szubjektív (az ember által megtapasztalt) oldala között (pl. R 325-26; Fil 39). Az így megkapott δικαιοσύνη előremutató, mert reménységet ad a végső ítélet iránt (G 55), így a σωτηρία-val és az eszkhatologikus ζωή-val rokon (R 59-10). Olyan ajándék tehát, ami
  • 13. 6. Összességében azt mondhatjuk, hogy a δικαιοσύνη jelentésköre az Úsz.-ben igen összetett, ez az összetettség mégsem lehetetleníti el az egységet. Aligha van viszont olyan magyar szó, amely visszaadja ezt a gazdag jelentésvilágot. Az ’igazság’ elvont, talán rideg, míg a ’kegyesség’, bár rendelkezik érzelmi-gyakorlati töltéssel, a forenzikus jelentés hiányzik belőle. Más szavak (pl. ’megigazulás’, ’jámborság’ &c.) még távolabb vannak mindettől. Jelen dolgozatunk- ban ’igazság’-nak fordítottuk, fölvállalva ezzel az ’ἀλήθεια’-val való összecsengést. Ezzel igyekszünk arra is fölhívni a figyelmet, hogy a mai protestáns közgondolkodásban az „igaz élet” teológiai megfogalmazásának („megigazulástan”) és megélésének („jócselekedetek”) komplex egysége még mindig túlzottan a háttérbe szorul. Az „igazság” ne csupán elvont, jogi fogalom legyen, ne egy egyszer s mindenkorra elintézendő kérdés, hanem életvezetés, cselekvés. Ezt kívántuk megjelölni az „igazság gyakorlása” kifejezéssel. Azt reméljük, hogy a kontextus tisztázni fogja az eredeti szó itteni jelentésárnyalatát. ■ 2-4. Adakozás Amikor tehát adakozol, ne trombitálj magad előtt, ahogy az istentelenek teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberek dicsérjék őket. Ámen, mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te viszont amikor adakozol, ne tudja meg a bal kezed, hogy mit tesz a jobb, hogy adakozásod rejtve legyen; és Apád, aki rejtve figyel, megfizet neked. a. Ószír és ólatin szövegtanúk bizonyítják, hogy az ἀποδώσει σοι után megjelenő ἐν τῷ φανερῷ (a 6. és a 18. versben is) igen régi szövegvariáns. Az antitézis (az ἐν τῷ κρυπτῷ-val) illik Mt stílusába,42 de eltereli a főgondolatról a figyelmet, mert a szakasz nem a titokról és a nyilvánosságról szól, hanem az embernek és az Istennek való tetszésről.43 (Ld. az 1-18. versek bevezetőjének c. pontját.) már a mienk, de a hit és a remény feszültségében. Ugyanakkor az új élet erejét is adja, amely a ἁγιασµός felé vezet (R 619), tehát az ember részéről sem tekinthető statikus attributumnak. A Pál–Jakab ’paradox”. Jakab is az 1M 156-ot idézi a 223-ban, akár a R 43, de nem a χωρὶς ἔργων νόµου alátámasztására, mint Pál (R 328), hanem az „elméleti igazhitűség” cáfolatának részeként. A 224 megfogalmazása ugyan sarkosan szembenáll Páléval, mégis látnunk kell az egész mondanivaló lényegét, miszerint ἡ πίστις, ἐὰν µὴ ἔχῃ ἔργα, νεκρά ἐστιν καθ’ ἑαυτήν (217), és Jakab sem itt, sem máshol nem állítja szembe a χάρις és az ἐργάζεσθαι fogalmát. 42 Allen, 57. 43 Metzger, 12. Az ellenkező véleményre (hogy ti. jobb az antitézissel) példa: Anchor Bible 73. 2 Ὅταν οὖν ποιῇς ἐλεηµοσύνην, µὴ σαλπίσῃς ἔµπροσθέν σου, ὥσπερ οἱ ὑποκριταὶ ποιοῦσιν ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ ἐν ταῖς ῥύµαις, ὅπως δοξασθῶσιν ὑπὸ τῶν ἀνθρώπων· ἀµὴν λέγω ὑµῖν, ἀπέχουσιν τὸν µισθὸν αὐτῶν. 3 σοῦ δὲ ποιοῦντος ἐλεηµοσύνην µὴ γνώτω ἡ ἀριστερά σου τί ποιεῖ ἡ δεξιά σου, 4 ὅπως ᾖ σου ἡ ἐλεηµοσύνη ἐν τῷ κρυπτῷ· καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυπτῷ ἀποδώσει σοι.
  • 14. 7. b. Az οὖν deduktív logikai lépése köti össze a szakaszt a 2-18-cal. A Ὅταν οὖν jellegzetes matteizmus, ami redaktori munkát sejtet.44 Hasonlóan a célhatározói ὅπως is.45 Az ἀµὴν λέγω ὑµῖν… többes számot használ (refrénszerű formula). Καὶ ὁ πατήρ σου… következetes καὶ-jal.46 Az ἐν τῷ κρυπτῷ nyelvtanilag tartozhat a főigéhez és a particípiumhoz is (ld. az alábbi ábrát), de valószínűbb, hogy az utóbbihoz (B).47 c. Az ἐλεηµοσύνη és a ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬ viszonyát már láttuk a 61 magyarázatának c. pontjában. A szó alapját képező ἔλεος (ami a klasszikus görögben kb. a másik ember iránt viselt érzelmet jelentette) a LXX-ban többnyire a ‫ֶד‬‫ס‬ֶ‫ח‬ fordítása, amely utóbbi a ’hűség’, ’kölcsönös elkötelezettség’, valamint ’[Isten] kegyessége’, ’irgalmas tett’ értelmét hordozza. Az ἐλεηµοσύνη azonban szinte mindenütt a ‫ָה‬‫ק‬ָ‫ד‬ְ‫צ‬ (‫ֶק‬‫ד‬ֶ‫צ‬) fordítása a LXX-ban (elvétve ‫ֶת‬‫מ‬ֶℵ és ‫ֶד‬‫ס‬ֶ‫ח‬ helyén is előfordul). Az úsz.-i ἔλεος és ἐλεεῖν egyértelműen ’irgalmasság’-ot, ’megszánás’-t fejez ki, mint ami az embernek Isten által megkövetelt hozzáállása a másik emberhez.48 A rabbinikus irodalom tudósít róla, hogy a zsidó községekben a szegények támogatása szervezett keretek közt zajlott. Ennélfogva az adakozásnak két formája volt: egyik a kötelező, amit „társadalombiztosítási adó” formájában szedtek be, a másik az önkéntes.49 „Letztere wurden meist zuvor in den Synagogen u. Lehrhäusern, auch wohl gelegentlich der öffentl. Fastengottesdienste, die in der Regel auf offener Straße stattfanden, vor versammelter Gemeinde 44 Davies, 578. 45 Allen, lxxxvi. 46 Davies, 583. 47 Davies, 584. 48 A Mt 2323-ban a fölsorolt κρίσις, ἔλεος és πίστις megfelel a héber ‫ָט‬‫ּפ‬ְ‫ִש‬‫מ‬, ‫ֶד‬‫ס‬ֶ‫ח‬ és ‫ֶת‬‫מ‬ֶℵ-nek, és a Lk 1037-ben az irgalmas samaritánust is ποιεῖν ἔλεος látjuk. Az ἐλεηµοσύνη is jótéteményt jelent, de mindig a szegényekkel, innen a jelentése: ’alamizsnálkodás’, ’adakozás’ (Mt 62–4; Lk 1141; 1233; ACs 32k.10; 936; 102.4.31; 2417; Did 16; 154; 2Kel 164); a ποιεῖν ἐλεηµοσύνην megfelel az ‫צדקה‬ ‫עשה‬)‫מצוה‬( -nak (Sir 710; Tob 116; 1410; Mt 62-4; ACs 936; 102; 2417). Jézus int a hiúságból történő adakozás ellen (Mt 62-4; Lk 1141 ~ Mt 2326; Lk 1233 ~ Mt 619). A megfontolt jótevésre/adakozásra buzdít a Sir 121 és a Did 16. A Did 15-6 és 45-8 közti feszültséget Grant [218.] következetlenségnek látja, mely a Mt 62-4 meg nem értéséből származik. 49 Az iszlámban ez máig így is van. A „zakat” (eredetileg ‫َﺓ‬‫ﻮ‬َ‫ﻛ‬َ‫ﺯ‬ [zakawah], a héber ‫זכה‬ rokona), amely az „Iszlám öt oszlopa” közül az egyik, afféle adó, amit szétosztanak a szegények közt. Ezzel szemben a ‫َﺔ‬‫ﻗ‬َ‫ﺪ‬َ‫ﺻ‬ [ṣadaqah] (!) az önkéntes fölajánlást jelenti. (Ali, Muhammad, Maulana: A Manual of Ḥadīth, (2. kiadás), Dublin, Ohio: Ahmadiyya Anjuman Ishaat Islam Lahore USA, 2001, 169) πατήρ ἀποδώσει ὁ σου σοι ἐν κρυπτῷ τῷ βλέπων ὁ πατήρ ἀποδώσει ὁ σου σοι ἐν κρυπτῷ τῷ βλέπων ὁ A B
  • 15. 8. bekanntgemacht.”50 Így éppen a többre értékelt jócselekedet jelenthette a nagyobb kísértést, hogy az ember a saját dicsőségére törekedjen általa (visszaélve a Sir 3111-ben említett szép gondolattal is: τὰς ἐλεηµοσύνας αὐτοῦ ἐκδιηγήσεται ἐκκλησία). Nincs konkrét ismeretünk arról, hogy trombitával hívták volna össze az összegyűjtött alamizsna osztásakor a szegényeket, habár szólt trombita az ünnepeken a templomban (Jóel 215; Taanith 25), és ekkor alamizsnát is gyűjtöttek (bBer 6b , bSanh 35a ), így lehetséges, hogy a Mt 62 egy ismeretlen szokás emlékét őrzi.51 Azt viszont konkrétan tudjuk, hogy volt a Templomban egy hely, amit a „Csöndesek Termének” neveztek, és ahol a szégyenlős szegényeknek titokban lehetett adományt juttatni.52 A titokban történő adakozásra sok rabbinikus párhuzamot találunk még, pl. „R. Eleázár mondta: Aki titokban ad alamizsnát, nagyobb, mint tanítónk, Mózes.” (BB 9b ). 53 (A jócselekedetek titkosságának kérdéséről ld. még a 61-18 bevezetésének b. pontját.) d.54 A ὑποκρίνοµαι szó eredeti jelentése a klasszikus és a hellenisztikus görögben ’magyaráz, tolmácsol’ (pl. álmokat). A ὑποκριτής jelentése pedig ’színész’, aki vagy a költőt interpretálta mint előadó (Platón: Állam II 373b), vagy a kórus által énekelt mítoszt magyarázta – általában pedig valamilyen beszéddel kapcsolatos előadóművészet (dráma, szónoklás) művelője. Átvitt értelemben a ὑποκρίνοµαι jelent pl. életvezetést („az élet színpadán”). Olykor kihasználták a színészkedés jelentésének azt a mozzanatát, ami a ’csalás’-sal rokon, mindazonáltal a szó a maga egészében semleges jelentésű (és tegyük hozzá, hogy az utánzás, a µιµητικόν művészete pozitív elbírálásban részesült). A LXX-ban ezzel szemben a ὑποκριτής egyértelműen az istentelen embert jelenti.55 Philón és Josephus is negatív értelemben használja a szót, elsősorban hazugsággal és csalással kapcsolatban. A judaizmus irodalmában tehát legfeljebb igen áttételesen van köze a szónak a színészkedéshez. Ezt ugyan sejtetheti pl. Benjámin testamentuma (64kk), ahol a ὑπόκρισις az 50 SB Mt 62 (I. köt. 388.) 51 Davies, 579. Ugyanitt említi Klein hipotézisét is (G. Klein, “Mt. 6:2,” ZNW, 6 (1905), 204.), mely szerint a σαλπίζειν a ‫ָר‬‫פ‬‫שוֹ‬ mint ’szarv alakú persely’ (mSekalim 13; 21; 61-5; tSekalim 216) hibás fordítása. A fölvetés érdekes, de valószerűtlen; legfeljebb szójátékról lehet szó, ami a persely szándékos megcsendítésére utal a pénz bedobásakor (amennyiben az megcsendülhetett), de ez a magyarázat is igen erőltetett. 52 Sekalim 56, idézi Davies, 580. („chamber of secrets”), ld. még SD ACs 63 (II. köt. 644.) „Halle der Verschwiegenen”, ld. még Lenski Mt 63: „the place was named «Silence.»” (250.) 53 Ld. SD Mt 63 (I. kötet, 391.) 54 Forrás: TDNT ὑποκρίνοµαι, ὑπόκρισις, ὑποκριτής szócikkek (VIII. köt. 559-570) 55 2Makk 525; 621; 4Makk 612kk. Ellentéte a φόβος κυρίου (Sir 128-30). Gyakori fordítása a ‫ֵפ‬‫נ‬ָ‫ח‬-nek, ami ’istentelen’-t jelent, vagyis olyan embert, aki elidegenítette magát Istentől cselekedeteivel, pl.: Jób 3430; 3613; számtalan példa a Hexaplában: Ézs 916ἈΣΘ; 326ἈΣΘ; 3314ἈΣΘ; Jer 2315Σ; Zsolt 3416Σ; Péld 119ἈΣΘ; 1628Σ; Jób 1534ἈΘ; 205Ἀ; 3430Θ; 3613Θ; &c.
  • 16. 9. ἀληθεία ellentéte (s így a δόλος és a ψεῦδος szinonimájaként tűnik föl). A szó színészkedéssel való kapcsolata mégis homályba vész. Az első kereszténység irodalma a LXX-t követi a szó pejoratív értelmével. Jézus az ellenfeleit nevezi így, akik fölismerik a természet jeleit, de nem ismerik föl τὸν καιρὸν τοῦτον (Lk 1256); akik fölismerik mások apró bűneit, de saját nagy bűneiket nem (Mt 75; vö. Róm 21; Jak 411kk); akik csak ajkukkal tisztelik Istent, de a szívük távol van tőle (Mk 76parr ~ Ézs 2913), és Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodnak (Mk 78parr).56 A Mt 23 Hét Jaja programszerűen foglalja össze ezt az álláspontot. Ἔξωθεν µὲν φαίνεσθε τοῖς ἀνθρώποις δίκαιοι, ἔσωθεν δέ ἐστε µεστοὶ ὑποκρίσεως καὶ ἀνοµίας (28. v.) – a „hipokrízis” tehát ἀνοµία, sőt, πονηρία (Mt 2218 ~ Mk 1215!), illetve πανουργία (Lk 2023). Ennek ellentéte Isten akaratának egyszerű és őszinte cselekvése. Jézus erre szólítja föl a tanítványokat; ez a valódi kegyesség, avagy igazság (δικαιοσύνη, ld. 61 magyarázata, c. pont), amely messze fölülmúlja az írástudókét (Mt 520), és amely nem a tettetett, látványos cselekedetekre törekszik, hanem arra, amit a Deus absconditus titokban lát – és amiért egyébként pedig meg is adja a jutalmat (Mt 64.6.18). A szó további korai keresztény használata is az általános jelentést erősíti.57 Ezt azonban már nem érezte pl. Ágoston, amikor a θεαθῆναι-ról (a 61-ben) a ’theatrum’-ra asszociált.58 Mindezeket megfontolva a fordításnál két fő stratégia látszik. Az első szerint a mátéi kontextus (elsősorban a Mt 23) által meghatározott jelentésben ’képmutató’-t vagy ’hízelgő’-t fordítunk,59 ezzel a hagyományos magyar fordítást is követve. A másik lehetőség viszont, hogy az Ósz., a LXX és az újszövetségi levelek szóhasználatát is figyelembe vesszük, és a tág jelentéskört az általánosabb ’istentelen’ szóval adjuk vissza.60 Ez a Bibliát ismerő magyar olvasónak szokatlan 56 A Pesitta szír fordítása ezt a jelentést látszik kiemelni: ‫ܐ‬ ‫ܒܐ‬ ‫ܒ‬݁̈ ܷ ݁ ܱ݁ ܱ̈ ܳ [nāsĕbai b-appei], ’respecter of persons’. Anchor Bible, cxix. old. 57 Pál a G 213-ban Péter viselkedésével a megigazulás tanát állítja szembe (14-21. v.), ami azt sugallja, hogy nem képmutatásról van szó, hanem az evangélium igazától való elhajlásról. Ez is tehát inkább a LXX vonalát erősíti, akárcsak a pasztorális levelek, ahol a hitehagyással van kapcsolatban, mint hazug tanítás (1Tim 42). Az apostoli atyáknál megtalálható a hamis tanítókra (Herm Péld VIII,65; IX,183; IX,192kk) és a hitehagyottakra utaló jelentés is, különösebb morális tartalom nélkül (Did 81 stb.), ugyanakkor a képmutatókra utaló is (Pol 63; Herm Lát III,61; 1Kel 151 &c.). Jean-Paul Audet szerint egyébként (aki a Didakhét az I. sz. végére datálja!) a Did 81-ben „non sans vraisemblance, les «hypocrites» ont été identifiés avec les «pharisiens».” [368.] Ebben a keresztény közösség negatív definíciója érezhető, ld. még Davies, 620. A Did 26 kontextusában viszont általános értelmet tulajdonít a szónak: „La situation littéraire (conclusion de l’instruction sur le «chemin de la vie») et le parallélisme des formes ne laissent cette fois aucun doute: ὑπόκρισις n’est pas seulement ici l’«hypocrisie», mais «tout ce qui déplaît à Dieu», πᾶν ὁ µὴ ἀρεστὸν τῷ κυρίῳ” [293.] – idézi a már- már definíciószerű Did 412-t. 58 Davies, 581. 59 Vö. SB Mt 62 Nr. 3 (I. köt. 388.), ’Heuchler’ és ’Schmeichler’ 60 Az Anchor Bible helyesen kritizálja a ’képmutató’ jelentés abszolutizálását, de a szó jelentését a kazuisztikára futtatja ki: „It was not that these people were consciously acting a part which did not correspond to their own inner convictions, but that they were parading their own scrupulousness in public. This is the reverse side of casuistry: not merely an attempt to legislate for all possible contingencies, but setting up a self-conscious example, and thus bring
  • 17. 10. lehet, de a fentiek fényében pontosabbnak tűnik; a kontextus pedig egyébként is körülírja a képmutatás szituációját, így a szöveg még élesebben fölhívja a figyelmet a képmutatás bibliai megítélésére. Saját fordításunkban ezt a megoldást választottuk. e.61 Az ‫ֵנ‬‫מ‬ָℵ ósz.-i használatát vizsgálva (pl. 4M 522; 1Kir 136; Neh 513; 86; Jer 115; Zsolt 4113; 7219; 8952; 10648 &c.) látjuk, hogy a szó minden esetben annak az elismerése, hogy valamilyen kijelentés bizonyos és érvényes („úgy van”). A zsinagógában (de nem a templomban) a közösség válasza volt imádságra, áldásra. Istentiszteleten kívül imádságos kívánság, átok vagy áldás megerősítése („úgy legyen”). A LXX főleg így fordítja (γένοιτο, aor. optativus). Az Úsz. és a kereszténység változatlan alakban vette át a szót. Használták liturgiai- responzórikus (a zsinagógaival azonos) módon,62 de imádságok és doxológiák zárásként is,63 ami nem ön-megerősítésre utal, hanem arra, hogy a hallgatók ismerik az imádság és a doxológia liturgiai szerepét. Szoros kapcsolatot mutat a ναί-jal (Jel 17; 2K 120), amely az isteni Igen, Krisztus (Jel 314), aki maga a Responzum is az Igenre, mert ő Isten megbízható és igaz Tanúja. Ezzel a bizonyossággal nyomja meg Jézus mondásait, amikor az ’ámen’-nel vezeti be azokat (49-szer a szinoptikusokban, 25-ször, duplázva, Jánosnál).64 f. Az ἀριστερά… δεξιά bizonyosan jézusi mondás.65 Talán utalás a Jón 411-re (ott is a tudatlanságot jellemzi). A mondatot a 4a magyarázza; a titokban való adakozást jelenti, de nem ment föl az anyagi felelősségvállalás alól.66 (A bal kéz értelmezését illetően sok találgatás született már a legkorábbi időkben is: a hitetlenek, az ellenségek, a feleség &c.)67 Ld. még az 1-18 bevezetőjének b. pontját. Az ἀπέχω adásvételi szerződésekben is használt szó volt, és a teljes kifizetésre utalt.68 A πατήρ fogalmáról ld. a függeléket. ■ the service of God into contempt.” [cxxi.] Ez helyenként nagyon jól megfelel a kontextusnak (pl. Mt 154-7), de egészében véve, a TDNT elemzésének fényében elhamarkodottnak találjuk. Az Anchor Bible ötletes és változatos fordítási kísérleteit viszont (casuists, shysters, pettifogging, timeservers) érdekesnek tartjuk abból a szempontból, hogy az adott (szűkebb vagy tágabb) kontextustól függően próbálta kifejező formulával visszaadni az egyébként általános jelentésű szót. 61 Forrás: TDNT ἀµήν szócikk (I. kötet, 335-8.) 62 1K 1416; Jel 514 &c. 63 Imádságnál: 1Kel 458; 613; 64; JánCsel 77 &c., doxológiában: R 125; 95; 1136; 1627; G 15; Ef 321; Fil 420; 1Tim 117; 616; 2Tim 418; aztán 1Kel 2012; 2Kel 205; Diog 129 &c. 64 „The one who accepts His word as true and certain is also the one who acknowledges and affirms it in his own life and thus causes it, as fulfilled by him, to become a demand to others.” TDNT, I. köt. 338. 65 vö. Tm 62b (más kontextusban): pe[t]e.tek.`.ounam .na.a.f mNtre.tek.xbour` .eime je es.r.ou („Amit jobbod tesz, ne tudja azt a balod.”) 66 Blomberg, 117. 67 Davies, 582. 68 Allen, 56. Davies [582.] hozzáteszi, hogy ez nem is adakozás, hanem üzlet (vásárlás).
  • 18. 11. 5-15. Imádkozás És amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint az istentelenek. Ők szeretnek a zsinagógák- ban és az utcasarkokon imádkozni, hogy az embe- rek lássák őket. Ámen, mondom nektek, meg- kapták jutalmukat. Te viszont, amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozz Apádhoz, aki rejtve van; és Apád, aki rejtve figyel, megfizet neked. a. Ld. a 64 a. pontját az ἐν τῷ φανερῷ-ról. b. Feltűnő az ugrás az e. sz. 2. személyről (2. vers) a többes számra. Ez a 7. és a 9. versekhez való közeledést jelent, bár önmagában ez még gyenge érv lenne az 5-15. verseket közös forrásra visszavezetni az 1-6.16-18-cal szemben (ld. az 1-18. v. bevezetését). Érdemes felhívni a figyelmet a Mk 1125-re: καὶ ὅταν στήκετε προσευχόµενοι. Ez azért figye- lemreméltó, mert a Mk 1125 egyébként a 14-15. versek paralelje (ld. ott). Az 5. versben az ἔσεσθε futurumban áll. Ennek azonban itt imperatív jelentése van.69 A ὅτι okahtározói értelmű (’mert’), mögötte az arámi ‫ִי‬ּ állhat. A Vulgata ’qui’-t hoz ugyanitt.70 Az εἴσελθε εἰς τὸ ταµεῖόν σου… gyakori kifejezés volt, ld. még LXX Ézs 2020; 2Kir 433.71 A τῷ ἐν τῷ κρυπτῷ értelmezési lehetőségei. i) Jelzős: ’az Apa rejtve van.’ ii) Elliptikus: ’az Apa rejtve [figyel].’ iii) Az első τῷ elhagyandó: ’[imádkozz] rejtve az Apához.’ Ez utóbbira is vannak párhuzamok (D f 13 latt arm, valamint aporifek), de általában az i. szerint értelmezzük a szöveget. Az i. és ii. egyébként feltételezi Isten omnipræsentiáját.72 A βλέπων meglepő lehet, hiszen az imádságot meghallgatni szokás. Itt azonban nem az ima meghallgatásáról van szó, hanem az imádkozó ember viselkedéséről. Vö. 4b és 18b. versekkel.73 c. A szöveg talán a napi három imaórára utal. A 2. versben említett trombiták (kürtök) után érdemes megjegyezni, hogy az imaórát is kürtszó jelezte (Sirák 5016 &c.). 74 A rabbinikus 69 Wallace, Daniel B.: Greek Grammar beyond the Basics. An Exegetical Syntax of the New Testament, Grand Rapids, Michigan: Zondervan, 1996, 569. 70 Vö. a 16. versben γάρ áll ugyanebben a helyzetben. Hagner, 141. 71 Davies, 586. Hagner (142.): a ταµεῖον titkos szobát (Lk 123) és raktárszobát (Lk 1224) is jelenthetett. 72 Davies, 587., Hagner, 144. 73 Davies, 587. 74 Davies, 584. 5 Καὶ ὅταν προσεύχησθε, οὐκ ἔσεσθε ὡς οἱ ὑποκριταί, ὅτι φιλοῦσιν ἐν ταῖς συναγωγαῖς καὶ ἐν ταῖς γωνίαις τῶν πλατειῶν ἑστῶτες προσεύχεσθαι, ὅπως φανῶσιν τοῖς ἀνθρώποις· ἀµὴν λέγω ὑµῖν, ἀπέχουσιν τὸν µισθὸν αὐτῶν. 6 σὺ δὲ ὅταν προσεύχῃ, εἴσελθε εἰς τὸ ταµεῖόν σου καὶ κλείσας τὴν θύραν σου πρόσευξαι τῷ πατρί σου τῷ ἐν τῷ κρυπτῷ· καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυπτῷ ἀποδώσει σοι.
  • 19. 12. irodalomban sok példa van az őszinte imádságra való buzdításra (Sifre Deut 1113, mBer 51; Taanith 8a ; bBer 30b ; tBer 318 &c.). A ἑστῶτες utalhat az ‫ָה‬‫ד‬‫ִי‬‫מ‬ַ‫ע‬-ra, az állva mondott imára, amely gyakori volt a zsidó vallásgyakorlatban (vö. 1S 126; Neh 94; Jer 1820 &c.).75 Mindenesetre a szöveg nem a vallásos gyakorlat formáját kritizálja, hanem azt a szándékot, hogy az ember (a nyilvános- ság kihasználásával) hiú dicsőségvágyból imádkozzék.76 Figyelemre érdemes az is, hogy a szinop- tikusoknál Jézus gyakran vonul félre imádkozni: Mk 135; 646; 1432-42; Lk 516; 612; 918.29-29 &c. ■ 7-8. A szószaporításról Imádkozás közben ne süketeljetek, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. Ne legyetek hát hozzájuk hasonlók, mert tudja Apátok, hogy mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle. a. Egyes kéziratokban (ℵa , B &c.) a ὁ πατὴρ ὑµῶν elé beszúrva ὁ θεὸς található. Ez páli hatásnak tudható be. A ὑµῶν variálódik ἡµῶν-nal is, ami itacizmusból fakadó másolói hiba.77 b. A 7-8 szókincse nem sugallja, hogy redaktori szerzemény lenne.78 A 8b-nél tűnik fel a hasonlóság a Lk 1230 ~ Mt 632b-vel, ezért feltelhető, hogy ezt Mt Q alapján tette hozzá.79 c. Az ἐθνικοί valószínűleg ’pogányok’-at jelent, bár kérdéses, hogy ebbe beletartozhattak-e a zsidók (a szerző valószínűleg zsidó volt, ugyanakkor hagyományanyagról is lehet szó). A βατταλογέω ige jelentése homályos; talán eredetileg is az volt, mert a πολυλογία (‫ִימ‬‫ר‬ָ‫ב‬ְּ ‫ֹב‬‫ר‬ Péld 1019) magyarázza. Etimológiai lehetőségek: i) az arámi ‫ֵל‬‫ט‬ָ‫ב‬ ’üres’, ’hiábavaló’ + λογέω, ii) a héber ℵ‫בט‬ ’esztelenül, meggondolatlanul beszél’ + λογέω, iii) a ritka βάττος ’dadogó (fn)’ a töve; ennek nehézsége, hogy bár van olyan variáns, amely βαττολογέω-t hoz, mégis az α-s tő tűnik eredetinek. Egy meggyőzőbb vélemény a szót a βατταρίζω ’dadog’ szabad analógiájának tekinti.80 Lehetséges, hogy a pogányok közt előforduló mágikus ráolvasások, mechanikus ismételgeté- sek, az istenség „kifárasztásának” kritikája ez; Jézus ezzel a szükségeinket ismerő Apa képét állítja 75 Davies, 585. 76 Davies, 586. Hagner [142.] említi, hogy az ἐστῶτες jelentheti a nyilvános figyelem élvezetét, bár abban az időben általában állva imádkoztak. 77 Metzger, 12. 78 Davies, 587. 79 Davies, 590. 80 Davies, 589., Hagner, 147., TDNT, βατταλογέω szócikk (1. kötet, 596-7.) Megemlítjük még Blomberg [117.] hasraütésszerű invencióját: „to say batta” 7 Προσευχόµενοι δὲ µὴ βατταλογήσητε ὥσπερ οἱ ἐθνικοί, δοκοῦσιν γὰρ ὅτι ἐν τῇ πολυλογίᾳ αὐτῶν εἰσακουσθήσονται. 8 µὴ οὖν ὁµοιωθῆτε αὐτοῖς· οἶδεν γὰρ ὁ πατὴρ ὑµῶν ὧν χρείαν ἔχετε πρὸ τοῦ ὑµᾶς αἰτῆσαι αὐτόν.
  • 20. 13. szembe, akiben meg lehet bízni: Lk 1230-31 „Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. &c.” ~ Mt 632-33; vö. még Ézs 6524 is.81 A szószaporítás ellen int már a Préd 51, vö. Ézs 115; Sir 714 &c. Kérdéses, hogy mennyiben vonatkozik ez a korabeli zsidó imaéletre. A jó zsidónak napi háromszor el kellett mondania a Tizennyolc áldást, kétszer a Sömát, és áldást kellett mondania az étkezések előtt, alatt és után. Itt azonban inkább az egyéni szükségekért mondott imáról van szó, nem a liturgikus rendre. A Did 83 pl. a Miatyánk napi háromszori elmondására szólít fel. A πολυλογία tisztázza, hogy az intés nem az imádság időbeli hosszára vonatkozik, hanem a megemlített dolgok számára és hosszára. Pl. a Mt 2636-46-ban Jézus kevés szóval él az imában, mégis láthatólag hosszú idő telik el közben.82 ■ 9-13. Az Úr imája Így imádkozzatok tehát: Apánk a mennyekben, szenteltessék meg a neved, jöjjön el az uralmad, valósuljon meg az akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Napi kenyerünket add meg nekünk ma, s engedd el adósságainkat, amennyire mi is elengedtük az adósainknak. És ne vezess kísértésbe, hanem ments meg a gonosztól. a. A 12. versben az ἀφήκαµεν alak (aor.) mellett csupán ℵ*, B, Z és további öt X-XII. sz.-i görög kézirat, és igen kisszámú régi fordítás tanúskodik, míg az ἀφίεµεν (vö. Did 82) vagy ἀφίοµεν (praes.) mellett (vö. Lk 114) minden más görög kézirat, és a legtöbb más ősi szövegtanú is. Mégis a nem-párhuzamosság és más külső érvek alapján az aoristosos formát részesítjük előnyben.83 A 13. versben, a Miatyánk zárásaként többféle doxológia fordul elő. A mára liturgikusan elterjedt hármas formula mellett (amelynek tanúi pl. W, K, L, ∆, Θ, Π, f13 &c.) találunk olyat, 81 Blomberg, 118., Davies, 587-8. 82 Davies, 589., Hagner, 147. 83 Metzger, 13. 9 Οὕτως οὖν προσεύχεσθε ὑµεῖς· Πάτερ ἡµῶν ὁ ἐν τοῖς οὐρανοῖς· ἁγιασθήτω τὸ ὄνοµά σου· 10 ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου· γενηθήτω τὸ θέληµά σου, ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς· 11 τὸν ἄρτον ἡµῶν τὸν ἐπιούσιον δὸς ἡµῖν σήµερον· 12 καὶ ἄφες ἡµῖν τὰ ὀφειλήµατα ἡµῶν, ὡς καὶ ἡµεῖς ἀφήκαµεν τοῖς ὀφειλέταις ἡµῶν· 13 καὶ µὴ εἰσενέγκῃς ἡµᾶς εἰς πειρασµόν, ἀλλὰ ῥῦσαι ἡµᾶς ἀπὸ τοῦ πονηροῦ.
  • 21. 14. ahol a ἡ βασιλεία hiányzik (pl. Did 8, 2 &c.), vagy a ἡ δύναµις, míg pl. az ólatin k-ban egyedül ez utóbbi olvasható. Az εἰς τοῦς αἰῶνας-t több görög kézirat kiegészíti τῶν αἰῶνων-nal, többnyire ἀµήν-nel lezárva. Késői kéziratok a hármas formulát a Szentháromság megnevezésével is ellátják. Mivel több szövegcsaládnak is a legrégebbi tanúi (ℵ, B, D, ólatin, f1 &c.) teljes egészében elhagyják a doxológiát, és korai kommentárok sem említik (Tertul., Órig. &c.), mi sem vettük föl a főszövegbe.84 b. Többféle hipotézis létezik Mt és Lk (ld. jobbra) különbségeinek megmagyarázására. A) Mindkét evan- gélista Q-ból vette. Ez jól megmagyarázza a Lk-ban nem található részeket, amelyek tipikus matteizmusok („a mennyekben” kétszer is &c.), ugyanakkor a tudó- sok a δός és ἄφες alakokat (Mt) jobbnak tartják a lukácsi megfelelőiknél. A magyarázat gyengéje, hogy a Miatyánk liturgikus ima, és valószínűbb, hogy az evangélisták a saját maguk által használt változatot rögzítették. B) Mindkét evangélista a saját anyagából merített. Ezt általában azok mondják, akik nem értenek egyet az A-val. De ebben az esetben is el kell fogadnunk, hogy a két különböző hagyomány ugyanarra a fordításra megy vissza, mert az ἐπιούσιος szó sehol sem fordul elő a görög irodalomban, és gyakorlatilag lehetetlen, hogy két ugyanilyen hagyomány alakuljon ki. C) Nyilván elképzelhető, hogy valamelyik evangélista a Q-ból vette, a másik a saját anyagából. D) A Griesbach-hipotézis szerint a lukácsi változat Mt-étól függ. Ennek a magyarázatnak a gyengéje, hogy Lk-ban nincsenek tipikus mátéi kifejezések, sőt, éppen az hiányzik az övéből, ami Mt-nál tipikus. Már az is gyengíti az érvet, hogy Lk rövidebb (és a hagyomány-anyagok inkább bővülni szoktak). A Didakhé változata valószínűleg Mt-tól függ, ld. a c. pontban alább.85 Az ima (Mt 69-11 ~ Lk 112-4) jézusi eredetisége mellett több érv is szól. Egyrészt könnyen visszafordítható héberre vagy arámira. Másrészt csupa olyan témát, kifejezést említ, amelyek egyébként is Jézus igehirdetésének a középpontjában voltak: az Apa, az eljövendő királyság, a bűnbocsánat. Jellemző az is, hogy az egyház az Úr eljöveteléért imádkozott (marana tha), nem a királyságéért,86 még ha a kettő közti kapcsolat nyilvánvaló is.87 84 Metzger, 14. 85 Davies, 590-2., Hagner, 145. Blomberg [119.] Sabourinre hivatkozva hagyományanyagok csökkenését is lehetségesnek tartja, mindazonáltal a fundamentalista „hagyománykritika” módján egyszerűen két különböző tanítási alkalom hagyományának tekinti a két variánst. 86 Davies, 592-3. 87 Hagner, 148. Πάτερ, ἁγιασθήτω τὸ ὄνοµά σου· ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου· τὸν ἄρτον ἡµῶν τὸν ἐπιούσιον δίδου ἡµῖν τὸ καθ’ ἡµέραν· καὶ ἄφες ἡµῖν τὰς ἁµαρτίας ἡµῶν, καὶ γὰρ αὐτοὶ ἀφίοµεν παντὶ ὀφείλοντι ἡµῖν· καὶ µὴ εἰσενέγκῃς ἡµᾶς εἰς πειρασµόν. Lk 11, 2-4 (NA27)
  • 22. 15. Az imádság eredeti nyelve bizonyára az arámi volt. A hébert is feltételezik, de Jézus nagy valószínűséggel az ℵַָּℵ szót használta az elején, és más nyelvészeti érvek is emellett szólnak.88 c. Az imádságot többen eszkhatologikus természetűnek tartják: az első három kérés a végső isteni királyság eljövetelét sürgeti; a „kenyér” a mennyei manna, az élet kenyere; a bűnbocsánatra a végső ítélet miatt van szükség; és a gonoszra a várt „nagy nyomorúság” miatt kell számítani.89 Mások elfogadják a „te”-kérések eszkhatologikus természetét, de a „mi”-kéréseket a jelenre vonatkozónak értik. Így az imádság könnyebben érthetővé válik, bár veszít egységéből.90 Az imának tulajdonképpen minden sora megtalálható valamilyen korabeli zsidó imában. Mégis „szemben a zsidóság imádságaiban található díszes, patetikus, gyakran liturgikusan szép, sok esetben cikornyás megszólításokkal… meglepő az egyszerű »atya« [vagy kifejezőbb fordításban: »apa« – A ford.] megszólítás – amint tulajdonképpen a »Miatyánk« egésze is egyszerű tömörségével tűnik ki a zsidó imádságok közül.” 91 Eszkhatológiai irányultsága is jellemző. Említésre méltó hasonlósága a Kaddis feltételezett korai formájához, valamint a Tefillához (a Tizennyolc áldáshoz, amit ráadásul háromszor mondtak el naponta, akárcsak a Did 83 szerint a keresztények a Miatyánkot), és az c Amídához (amit ráadásul állva mondtak, akárcsak az Apost Const 7.44 szerint a Miatyánkot).92 A Miatyánk liturgikus használatának legkorábbi tanúja a Did 82, ahol már doxológiával is rendelkezik. Ez bizonyosan függ Mt-tól (ezt sugallja a ὑποκριταί is a Did 82a-ban és a Mt 616-18 ~ Did 81 is).93 A οὕτως jelentésén vitatkoznak, hogy ti. Jézus szerint szó szerint így kell imádkozni, vagy „ilyen módon”. Általában az utóbbit fogadják el; 94 bizonyos egyházatyák értelmezték „szerkezeti váznak” is. A fentebb említett zsidó imaéleti párhuzamok fényében azonban az előbbi is igencsak lehetséges. Zsidó párhuzamként említjük, hogy az Avódá Zárá 7b szerint egyesek a Tizennyolc áldás után is mondtak saját szavaikkal imát.95 d. A’. A ἁγιασθήτω τὸ ὄνοµά σου nem Isten említése miatt mondott doxológia (pl. „Isten – áldott legyen az ő neve”). Hagyományos formula (ָ‫ך‬ְ‫מ‬ִ‫ש‬ ‫ֵש‬ַּ‫ק‬ְ‫ִת‬‫י‬, vö.: 3M 2232; Ézs 2923 &c.), a név Isten személyének perifrasztikus megnevezése. Eszkhatologikus jellegéről már írtunk.96 88 Blomberg, 119., Davies, 593. 89 Így pl. Hagner, 144-52. 90 Davies, 593-4. Az egység ellen szól az is, hogy a „mi”-kérések nem csak Istenre fókuszálnak. Blomberg, 119. 91 Bultmann, 34-5 o.. 92 Davies, 595-6. Grant [218.] és Blomberg [118.] szerint a Did éppenséggel félreérti a Mt 67-13 szándékát. 93 Davies, 597-8. 94 Ld. pl. Allen, 58. 95 Davies, 599-600., Hagner, 147. 96 Allen, 58., Davies, 602-3.
  • 23. 16. Β’. Ἐλθέτω ἡ βασιλεία σου. Ez a három „te”-kérés közepe értelmileg is: Isten királysága lényegében azonos nevének megszenteltetésével és akaratának megvalósulásával a történelem végén. Ennek közeledése volt Jézus igehirdetésének központi tartalma (ld. pl. 417).97 Γ’. Γενηθήτω τὸ θέληµά σου. Kérdés, hogy redakció eredménye-e ez a sor; ellene szól az ima liturgikus használata. A kérésnek lehet rabbinikus, erkölcsi értelmet adni (és Máté is érthette így): Isten törvényének megcselekvését; de lehet eszkhatologikust is. Sőt, a kettő nem is zárja ki egymást. ∆’. Mindhárom „te”-kérésnek ugyanaz a szerkezete: aor. imper. + névelő + tárgy + σου. Ez is kifejezi a három kérés egységét (Allen még fokozatosságot is lát bennük, 98 Gerhardsson háromrészes parallelismus membrorumnak nevezi99 ). Éppen ezért lehet mind a háromra is érteni a ὡς ἐν οὐρανῷ καὶ ἐπὶ γῆς bővítményt, bár ezt Davies kritikai alapon ellenzi.100 Kérdéses még a ὡς… καὶ szerkezet: vajon azt kéri, hogy a menny mintájára változzon meg a föld, vagy változzon meg „ahogy a menny, úgy a föld is” („mind… mind”)? A 9b fényében, amely Istent mintegy azonosítja a mennyel, az elsőt tartjuk valószínűbbnek.101 Ε’. Τὸν ἄρτον ἐπιούσιον… Az ἐπιούσιον szó valóságos rejtély, a szó az egész görög irodalomban csak a Miatyánkban jelenik meg. A Lk-csal való egyezés korai görög fordításra (szóalkotásra) utal. Jelentése lehet: i. ’a léthez szükséges’ Vulg supersubstantialem (vö. Péld 308; 2M 16), ii. ’aznapi’ (vö. Lk: καθ’ ἡµέραν), iii. ’a soron következő napi’ (gyakori kif. a LXX-ban), ti. reggel ’mai’, este ’holnapi’, iv. ’hozzá tartozó’ (ti. a naphoz). Többnyire a iii-at tartják a legjobb- nak.102 Ezt a mannával való párhuzamok is alátámasztják: a manna reggel jelent meg, minden napra járt, és a kenyérrel való azonosításra sok példa van, melyek közt eszkhatológiai jellegűek is bőven adódnak.103 A kenyér utalhat annak megtörésére, s így az (asztal)közösségre is, amely az utolsó vacsora által ismét eszkhatológiai dimenziót nyer.104 Ϛ’. Ἄφες ἡµῖν τὰ ὀφειλήµατα ἡµῶν… Az ὀφειλήµα a bűnt Isten iránti adósságnak nevezi. Lk ἁµαρτία-t hoz ugyanitt, a kettő mögött valószínűleg az arámi ‫ָה‬‫ב‬‫חוֹ‬ szó áll (= héb ‫פשע‬ Targ Ézs 535), melynek az ὀφειλήµα a szó szerinti, a ἁµαρτία (παραπτώµα, 14-15) a tartalmi fordítása.105 97 Davies, 603-4. 98 Allen, 58. 99 Említi Hagner, 148. 100 Davies, 603. 101 Davies, 606. Figyelemreméltó még Allen [58.] megjegyzése, miszerint D* a b c k elhagyja a ὡς-t. 102 Blomberg, 119., Davies, 607-9. Allen [59.] nem foglal állást. 103 2M 164.8.12.15.22; Zs 7725LXX; 10540; J 625-34; a végső megváltáskor a manna visszatér: 2Bar 298; SybOr frg 3, 49, 7149; Jelenések 217. Vö. még Lk 1415: µακάριος ὅστις φάγεται ἄρτον ἐν τῇ βασιλείᾳ τοῦ θεοῦ. 104 Davies, 609-10. 105 Allen, 60., Blomberg, 120., Davies, 611.
  • 24. 17. A vers fontos párhuzama a Sir 282-5: „Bocsásd meg felebarátodnak az ellened elkövetett igazságtalanságot, és akkor eltöröltetnek bűneid, amikor imádkozol. &c.” Számtalan más párhuzam mellett106 a Mt 1823-35 példázata is egyértelművé teszi, hogy a vers mögötti meggyőző- dés az, hogy „ha szívből meg nem bocsátasz testvérednek”, Isten sem bocsát meg neked. Ez viszont nem jelenti a bűnbocsánat kiérdemlését; inkább azt, hogy elfogadni csak azok tudják, akik másoknak már megbocsátottak. Ld. még a 14-15. verset alább. A bűnbocsánatnak magától értetődően eszkhatologikus tartalma is van (→ utolsó ítélet), Jézus azonban érthette ezt a jelenre is (vö. Mk 25; Lk 748 &c.).107 Ζ’. Μὴ εἰσενέγκῃς… Minden bizonnyal megengedő értelemben veendő: „Ne hagyd, hogy kísértés/próba áldozatává váljunk!” Vö. Jak 113; 1K 1013. Kérdés, hogy a kísértés eszkhatológiai értelemben veendő-e (Mk 138; Mt 248; Jel 310 &c.: a „nagy nyomorúság”, azaz megpróbáltatás) vagy sem (érv pl. a névelő hiánya). A kettő viszont egyszerre is érthető a „még és már” feszültségében, mely uralja az Újszöv. teológiáját.108 Az ἀλλὰ ῥῦσαι… – valószínűleg Máté hozzáfűzte magyarázat, bár a paralelizmus nem idegen Jézustól109 – megerősíti, hogy a kísértés a gonosztól jön. A πονηροῦ pontos mibenléte kérdéses. Allen szerint inkább semlegesnemű: ’gonoszság’, vö. Mt 537.110 Davies szerint inkább hímnemű, így vagy a Sátán megnevezése, vagy ’[minden] gonosz [ember]’-é (bár ez egyéb nyelvi okok miatt nem valószínű).111 ■ 14-15. A megbocsátásról Mert ha megbocsátjátok az embereknek bűneiket, nektek is megbocsát mennyei Apátok; de ha nem bocsátotok meg az embereknek, Apátok sem bocsátja meg bűneiteket. a. Bizonyos kéziratokban a τὰ παραπτώµατα αὐτῶν a 15. versben is megjelenik. Ellene szól többek közt az is, hogy megzavarja a kifejezés khiasztikus elhelyezését.112 A mondás alapvetően 106 bSabb 151b; TestZeb 53; 81-2; Test Józs 182; Mt 521-26; Mk 1125; Kol 313; Polikárp 62; &c. &c. 107 Davies, 612. 108 Pl. Mt 1034-6; 1112-13; Mk 1038-39; 135-13; Lk 1249-50; R 818; 1K 726; Kol 124; 2Th 27; Jel 79-17 &c. Davies, 613. A „még és már” feszültségét Hagner [149.] már a „te”-kérések és a „mi”-kérések egymásmellettiségében is érzi. 109 Hagner, 146. 110 Allen, 60. 111 Blomberg 120., Davies, 614-5. A Sátán megnevezése pl. Jn 1715; 1J 213-14; 312; 518-19; Ef 616; 2Th 33; Barn 210 &c. 112 Metzger, 14. 14 Ἐὰν γὰρ ἀφῆτε τοῖς ἀνθρώποις τὰ παραπτώµατα αὐτῶν, ἀφήσει καὶ ὑµῖν ὁ πατὴρ ὑµῶν ὁ οὐράνιος· 15 ἐὰν δὲ µὴ ἀφῆτε τοῖς ἀνθρώποις, οὐδὲ ὁ πατὴρ ὑµῶν ἀφήσει τὰ παραπτώµατα ὑµῶν.
  • 25. 18. nem khiazmus, hanem antitetikus paralelizmus.113 A negatív oldallal fejezi be, ami profetikus intésként hangsúlyosan hívja föl a figyelmet az eljövendő ítéletre.114 b. A szakasz bizonyosan a Mk 1125 átvétele (Mk 26. verse késői bővítés Mt alapján). A szinoptikus párhuzamok (Mt 614-15 ~ Mk 1120-25 ~ Lk 173-6 ~ Mt 1815-35) nem csupán megmagya- rázzák, hogy ez a tematikailag kilógó szakasz hogyan kerülhetett az imádságról szóló részbe, de arra is felhívják a figyelmünket, hogy az imádság ereje a közösségi megbékélés függvénye. (!) c. Hogyan viszonyul Isten megbocsátása a mienkhez? Amint már a 9-13 d. Ϛ. pontjában is tárgyaltuk, Isten bocsánata mindig előbb van (vö. Mt 1823-35), de elgondolhatatlan, hogy akik azt elfogadták, azok viszont ne legyenek megbocsátóak másokkal szemben. Vö. még Kol 313.115 ■ 16-18. Böjt Amikor pedig böjtöltök, ne legyetek olyanok, mint az istentelenek, komorak. Ők ugyanis eltorzítják arcukat, hogy az emberek lássák, amikor böjtölnek. Ámen, mondom nektek, megkapták jutalmukat. Te azonban, amikor böjtölsz, kend meg olaj- jal a fejedet, és mosd meg arcodat, hogy ne az embe- rek lássák, amikor böjtölsz, hanem Apád, aki rejtve van; és Apád, aki rejtve figyel, megfizet neked. a. Ld. a 64 a. pontját az ἐν τῷ φανερῷ-ról. b. A σκυθρωπός ’komor’ szó az Úsz.-ben csak itt és a Lk 2417-ben fordul elő. 116 Az ἀφανίζω ’tönkretesz’, ’felismerhetetlenné tesz’, ’eltüntet’ stb. oximoronikus együttállásban van a φανῶσιν-nal: azzal akarnak feltűnni, hogy mintegy (látványosan) eltűnnek.117 ἀλείφω ’[olajjal] megken’. A fej megkenése lehet az öröm kifejezése (Zs 235; 10415), de akárcsak az arcmosás (νίπτω), a mindennapi tisztálkodás része volt. A szakasz tehát arra int, hogy az ember böjtölés közben nézzen ki ugyanúgy, mint mindennap.118 c. Az őszinteség fontosságáról a böjtben ld. pl. Ézs 58; Jer 1412; Zak 75-7; Sir 3426; Test Áser 28 &c. A nyilvános böjtön nem adódott olyan lehetőség a feltűnésre, mint az önkéntes 113 Davies, 615. 114 Davies, 616., Hagner, 152. 115 Hagner, 152. Az érvelés logikája hasonlít a 22-23. versekben láthatóhoz. 116 Davies, 618. 117 Említi Davies, 618. és Hagner, 154. Gundry-tól idézi Blomberg, 121. 118 Davies, 619. 16 Ὅταν δὲ νηστεύητε, µὴ γίνεσθε ὡς οἱ ὑποκριταὶ σκυθρωποί, ἀφανίζουσιν γὰρ τὰ πρόσωπα αὐτῶν ὅπως φανῶσιν τοῖς ἀνθρώποις νηστεύοντες· ἀµὴν λέγω ὑµῖν, ἀπέχουσιν τὸν µισθὸν αὐτῶν. 17 σὺ δὲ νηστεύων ἄλειψαί σου τὴν κεφαλὴν καὶ τὸ πρόσωπόν σου νίψαι, 18 ὅπως µὴ φανῇς τοῖς ἀνθρώποις νηστεύων ἀλλὰ τῷ πατρί σου τῷ ἐν τῷ κρυφαίῳ· καὶ ὁ πατήρ σου ὁ βλέπων ἐν τῷ κρυφαίῳ ἀποδώσει σοι.
  • 26. 19. egyéni böjt alkalmával (ilyenre példák: Neh 14; Dán 93; Mk 218; Lk 1812). Böjt és ima gyakran járt együtt (1S 75-6; Neh 14; Tób 128; ACs 133; Test Ják 717 &c.), de a jelen szakasz semmilyen logikai kapcsolatot nem sejtet a kettő között.119 Van, aki szerint a Did 81 már félreérti ezt a parancsot,120 pedig elképzelhető, hogy az éppen egy olyan zsidókeresztény gyakorlatról számol be, amely elősegíti a böjt titokban tartását. Fontos Hagner megjegyzése: a keresztény, aki már megízlelte a beteljesedés örömét, soha nem úgy fog böjtölni, mint a zsidó, akinek úgy tűnik, Isten nem segít az Ő népén. Vö. 914-15.121 ■ 19-24(34). FÖLDI ÉS MENNYEI KINCS A 19-34. versek négy részre történő felosztása magától adódik. Mind a négy a „földi kin- csekkel” kapcsolatos: a) hogy ne azt halmozzuk fel, b) hogy legyünk nagylelkűek, c) hogy ne azt szolgáljuk, d) hogy ne aggódjunk miatta. Az anyagiakat és az embertársakat érintő kérdéseket Davies összesítő módon „társadalmi kérdéseknek” nevezi, szembeállítva a „Tóra” és a „kultusz” szakaszaival (ld. a dolgozat bevezetését, a Szerkezet részben).122 A négy rész retorikai szerkezete is hasonló: Tematikus indítás 22a 24a 25 Alátámasztó paralelizmus 19-20 22b-23b 24b-c 28-30 Összegzés 21 23c-d 24d 31-34 A rész szerkezetét a 71-12-höz is lehet hasonlítani: Utasítás Intés 619-21 71-2 Szem-példázat 622-23 73-5 Másik példázat 624 76 Bátorítás A mennyei Atya gondoskodása: argumentum a minori ad maius 625-34 77-11 A 19-34 szinte teljes egészének van párhuzamos szakasza Lk-ban. A különbségek olyanok, hogy sem Mt függését Lk-tól, sem fordítva nem lehet meggyőzően kimutatni. Több érv szól amellett, hogy mindketten közös (s valószínűleg írott) forrást használtak, de ekkor mindkettőnél feltételezni kell a 119 Davies, 617-8. 120 „The Didachist misses the point of [Mt 616-18] entirely” – Grant, 218. 121 Hagner, 154. 122 Davies, 625-7.
  • 27. 20. redakciós munkát is.123 Az is sejthető, hogy egymástól eredetileg különálló logionok lettek itt egymás mellé állítva.124 Népszerűségük nagy lehetett, mert mindháromnak van paralelje Tm-ban is.125 ■ 19-21. Bevezetés Ne a földön gyűjtsetek magatoknak kincseket, ahol moly és sáska pusztít, rablók törnek be és rabolnak, hanem a mennyben gyűjtsetek magatoknak kincseket, ahol sem moly, sem sáska nem pusztít, és rablók sem törnek be, és nem rabolnak. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is. A ὅπου jelzi, hogy a kincs értékét a helye (földi/mennyei) határozza meg. A βρῶσις jelentése nem egyértelmű: az alapjelentések mellett (’evés’, ’étel’) a fordítás szempontjából fontos a ’romlás’, ’rozsda’ (vö. Jak 52-3), és a ’sáska’ (Mal 311LXX; sőt Tm 76 is126 ). Akárhogy is, a szakasz arra figyelmeztet, hogy az anyagiak fölött nincs teljes hatalmunk (sőt vö. Lk 1215kk. is!127 ). Ugyanakkor nem buzdít a teljes vagyontalanságra; a kincs „gyűjtése” inkább a halmozásra utal.128 A mennyei, romolhatatlan kincs, mint a múlandóság antitézise ismert eszkhatológiai kép volt a korabeli zsidóságban: Tób 48-9; SalZsolt 95; 2Bar 241; Sir 2910-13 &c. &c. Kincsnek nevezik a mennyet és Isten országát (Mt 1344; Tm 109; TargJob 263). A mennyei kincs felhalmozására nem ad útmutatót, de a kontextus alapján ez egyértelmű: a Hegyi beszéd csupa erre való utalás (53-12; 61.4.6.18; 712 &c.), ez a ποιεῖν δικαιοσύνην. Az elveszíthetetlen javak a jócselekedetek.129 A 21. vers a cselekvés mögé, az indítékra tekint. A καρδία a héber ‫ֵב‬‫ל‬/‫ָב‬‫ב‬ֵ‫ל‬-hoz hasonlóan az érzelmek, attitűdök, az akarat, a belátás és az erkölcsi döntések helye, sőt a vallásos életé. A 123 Davies, 627-8., Hagner, 156. 124 Allen, 61. 125 Hagner, 157. 126 N.tw.tN xwt.`.thutN .¥ine Nsa.pef.exo e.maf.wjN ef.mhn` ebol p.ma e.ma.re.jooles .txno exoun` e.mau e.ouwm` oude ma.ref.fNt .tako („Ti is keressétek és kutassátok a kincset, mely nem enyészik és maradandó, a helyet, ahová molyok be nem férkőznek, hogy megegyék és férgek nem emésztik meg.”) 127 Blomberg, 122. 128 Blomberg, 123., Davies, 629-30. 129 Allen, 61., Hagner, 158. 19 Μὴ θησαυρίζετε ὑµῖν θησαυροὺς ἐπὶ τῆς γῆς, ὅπου σὴς καὶ βρῶσις ἀφανίζει καὶ ὅπου κλέπται διορύσσουσιν καὶ 20 θησαυρίζετε δὲ ὑµῖν θησαυροὺς ἐν οὐρανῷ, ὅπου οὔτε σὴς οὔτε βρῶσις ἀφανίζει καὶ ὅπου κλέπται οὐ διορύσσουσιν οὐδὲ 21 ὅπου γάρ ἐστιν ὁ θησαυρός σου, ἐκεῖ ἔσται καὶ ἡ καρδία σου.
  • 28. 21. „szív rejtett embere”, a „benső” ember áll szemben itt a külsővel (πρόσωπον).130 Juszt I. Apol 15 és AlexKel Strom 712 ’ész’-re cseréli ki a ’szív’-et a perikópa idézetében.131 A perikópa ismét felveti a jutalom kérdését (vö. a 61-18 bevezetésének c. pontját), különösen a merhetőség szempontjából. A jutalom alapja azonban a szeretet, ami nemcsak kvantálhatatlan, de öntudatlan is (Mt 63; 2531-46), így a do ut des gondolatáról szó sem lehet.132 ■ 22-23. A test lámpása a szem A test mécsese a szem. Ha tehát tiszta a szemed, az egész tested világos lesz. Ha pedig gonosz a szemed, az egész tested sötét lesz. Ha mármost a benned levő világosság sötétség, mekkora akkor a sötétség? A modern (középkor utáni) kommentátorok nagy része úgy értelmezte ezt a perikópát, hogy a (lelki?) szemnek ablakként be kell engednie a kívülről érkező (lelki?) fényt.133 Ez azonban ellent- mond a korabeli látás-elméleteknek (melyek szerint a szem sugarakkal „tapogatja le” a dolgokat), s ezt az összes bibliai és azon kívüli forrás is megerősíti.134 A szem itt nem ablak, hanem „lámpa”, fényforrás. 135 A paralel lukácsi textust záró Lk 1136 is úgy tűnik, ilyesmire utal. Bizonyos kommentátorok a ’fény’-ben a látás metonímiáját látják, így viszont látványosan nem magyaráz- zák meg az anyagiakkal való kapcsolatát, hanem metaforákkal tűzdelt moralizálásba hajlanak (pl. a jószívű (23) ember meglátja mások szükségét (24) &c.).136 További kérdés, hogy az ἐὰν-nal bevezetett feltételes mondatok milyen logikai kapcsot feltételeznek a tagmondatok közt: a szemnek köszönhető a test fényessége, vagy a testnek a szemé? Az utóbbi a jelből következtet a forrásra, amely a jelet okozza. Ilyen következtetésre 130 ld. R 229: περιτοµὴ καρδίας az ἐν τῷ φανερῷ ἐν σαρκὶ περιτοµή-val szemben (28); ACs 751 vö. Jer 925; Ez 447.9; 3M 2641. ACs 432: καρδία … µία (vö. 2Kr 3012). A „szív belső embere” – az egó, a személy maga: Kol 22; 1J 319kk.; 1P 34: ὁ κρυπτὸς τῆς καρδίας ἄνθρωπος. 131 Davies, 632. 132 Davies, 634. 133 Így pl. Allen is: „The meaning is, If thine eye be evil…, spiritual light cannot penetrate unto you &c.” 62-63. 134 Dán 106; Zak 4; Targ Jób 183; 2Énók 421A; 3Énók 352; bSabb 151b; &c. &c. 135 Davies, 635-6. 136 Blomberg, 123. Hagner [158-9.] józanabb, csak ő végül véleményt mond magyarázat helyett. 22 Ὁ λύχνος τοῦ σώµατός ἐστιν ὁ ὀφθαλµός. ἐὰν οὖν ᾖ ὁ ὀφθαλµός σου ἁπλοῦς, ὅλον τὸ σῶµά σου φωτεινὸν ἔσται· 23 ἐὰν δὲ ὁ ὀφθαλµός σου πονηρὸς ᾖ, ὅλον τὸ σῶµά σου σκοτεινὸν ἔσται. εἰ οὖν τὸ φῶς τὸ ἐν σοὶ σκότος ἐστίν, τὸ σκότος πόσον.
  • 29. 22. példa a Mt 1228; de több más is.137 A fent említett látás-elmélet is amellett szól, hogy itt a szem valamiféle „belső fény” ekvivalens jele.138 Mind a ἁπλοῦς, mind a πονηρός jelentése lehet fizikai vagy erkölcsi: jelenthet ép, egészséges ill. beteg, gyenge szemet, de az ‫שלי‬ ‫עינ‬‫מ‬‫ה‬ /‫טוב‬ ‫עינ‬ jelenthetett nagylelkűséget is, a „gonosz szem” pedig egyértelműen erkölcsi terminus, ami a gonosz szándékra: önzésre, irigységre utal. 139 A kontextus is ezt erősíti meg. A jó szem az adakozóé. A jelzőket a záró mondat is tisztázza: az erkölcsi hajlamot az ember vallásos állapota határozza meg, a cselekedetek árulkodnak a hitről.140 A φωτεινόν Istenre utaló kifejezés. Isten világosságban lakozik (Zs 1042; Dán 222; Hab 33-4 &c.), amelyet kiáraszt népére (Zs 46; 1828; 483; 2Kor 46; 2Bar 381 &c.). A világosság eszkhatológiai reménység is (Ézs 6020 ~ Jel 2123; 225). Az igazakat is nevezik világosságnak (Ézs 426; 496; Mt 514; Énók 1042 &c.), világosság határozza meg cselekedeteiket. A sötétség ugyanakkor az Istentől való elszakítottságot, a lélek elsötétedését és a kárhozatot jelenti (Jób 185-6; 3815; Mt 812; 2213).141 ■ 24. Isten és a mammon Senki sem képes két úrnak szolgálni. Mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem tudtok Istennek és a mammonnak szolgálni. A mondás bizonyosan jézusi, vö. Tm 47.142 Nem arról van szó, hogy tud-e valaki szolgálni két úrnak, hanem jól szolgálni tud-e. Isten teljes önfeláldozást igényel, ezt nem lehet kétfelé megtenni. A szimmetrikus paralelizmus, amely egyszerre khiasztikus és triádikus is, a ’szeretet’-et és a ’gyűlölet’-et állítja szembe. Ezek nem érzelmi viszonyt jelölnek, hanem inkább hűséges szolgálatot, mindenek fölötti elkötelezettséget (vö. pl. 1M 2930.31.33; 5M 2115; Jer 82; Lk 1426). A ’gyűlölni’ nem más itt, mint ’kevésbé szeretni’.143 137 4M 1629; 1Kir 2228; Péld 2410; J 941; R 720; 89b; 1415. Davies, 637-8. 138 Ld. még a Tm 24-et: ouN.ouoein` .¥oop` M.voun N.N.ou.rM.ouoein auw f.R.ouoein e.p. kosmos thr.f` ef.tM.R.ouoein` ou.kake pe („Ez a fény a fény-ember bensejében van és az egész világot megvilágosítja. Ha ő nem világít, akkor sötétség van.”) Hagner [159.] tiltakozik az ellen, hogy Jézus gondolatvilágába a platóni- sztoikus lumen internum gondolatát lássuk bele. 139 Vö. Mt 2015, továbbá 5M 159; Péld 236; 2822; Tób 47; Sir 148; 2611; &c. &c. Allen, 62. 140 Davies, 639-41. 141 Davies, 639. 142 auw mN.qom` Nte.ou.xmXAL .¥M¥e.joeis .snau h f.na.R.tima M.p.oua` auw p.ke.oua f.na. R.xubrize M.mo.f` („És nem lehetséges az, hogy egy szolga két urat szolgáljon. Vagy tiszteli az egyiket és a másikat megveti.”) 143 Davies, 641-2., Hagner, 159. 24 Οὐδεὶς δύναται δυσὶ κυρίοις δουλεύειν· ἢ γὰρ τὸν ἕνα µισήσει καὶ τὸν ἕτερον ἀγαπήσει, ἢ ἑνὸς ἀνθέξεται καὶ τοῦ ἑτέρου καταφρονήσει. οὐ δύνασθε θεῷ δουλεύειν καὶ µαµωνᾷ.
  • 30. 23. A µαµωνᾶς az arámi ‫ָמוֹנ‬‫מ‬ st. emph. átvétele. Etimológiája bizonytalan (‫מנ‬ℵ → ‫ְמוֹנ‬ℵַ‫מ‬?144 ), az Ószöv.-ben nem fordul elő. Rabbinikus irodalomban a jelentése ’anyagiak’, ’tulajdon’, később ’(tisztességtelen) nyereség’ is. Az Újsz.-ben csak Jézus használja (Mt 624; Lk 1215kk; 169kk.). Itt a kontextus világítja meg, hogy a földi javakat mint Isten ellen fordító, démoni hatalmat jelenti. Jézus int a javakkal való okos élésre (vö. Lk 169), ami végső soron a szegényeknek való adakozás.145 Ez nem szegénységre való felhívás, hanem része annak az erőteljes újszövetségi gazdag-ellenes polémiának (vö. 1Ti 66-10; Zsid 135), amely a tanítványokat figyelmezteti, hogy aki „nem Isten szerint gazdag”, az végső soron „bolond” (Lk 1220-21). Jézus radikális: „részben” senki sem lehet tanítvány; az elkötelezettség kizárólagosságot követel.146 ■ ZÁRSZÓ Bizonyára feltűnő, hogy az elemzett bibliai szakaszról nem tudtunk röviden és olvasmányosan írni. Problémánk lényege ott van, hogy a feladat a megadott szöveg exegézise volt. Írhattunk volna rövidebben és olvasmányosabban, de akkor az legfeljebb gyakorlati biblia- magyarázat vagy összehasonlító kommentár-elemzés lehetett volna, az exegézis lényegi elemének tekintett filológiai és eszmetörténeti bibliakutatás nélkül. A szakasz alapján tehető kerigmatikus kitekintésekre sem vállalkozhattunk. A Hegyi beszéd önmagában is meglepően sok megfigyelnivalót tartalmaz (ld. pl. szerkezet), biblica theologiai szempontból pedig kb. a Szentírás „tengelyének” nevezhetnénk. Úgy véljük, nem hibát követtünk el akkor, amikor nem tudtunk kevesebbet írni, hanem éppen arra a „kompromisszumra” nem tudtunk törekedni, hogy az exegetikai dolgozat az exegézis rovására menjen. ■ 144 Allen, 63. 145 TDNT, µαµωνᾶς szócikk (4. köt., 388-9.) 146 Hagner, 160.
  • 31. 24. FÜGGELÉK Isten mint πατήρ147 a. Az apa-fogalom vallásos használatára a legősibb időktől fogva látunk példákat.148 Ζεύς patriarkális figurája egyszerre apa és uralkodó. A misztériumvallások isteneit is apaként nevezik meg: Kübelé; Serapis; Mithras és Hélios (a „nemző” Nap) &c. A πατήρ fogalma implikálja a υἱοί- ét, akik ἁδελφοί. Megfordítva a gondolatmenetet, a pater familias pedig az istenség tükröződése („a család apja a család papja”, szakrális értelemben). Platónnál a jó ideája, a legfőbb létező: πατήρ (Állam VI, 506e &c.), amely fogalom kozmológiai formát is nyer a Timaiosban. Ez, még ha csupán világmagyarázatnak is született, segített a vallásos apa-fogalom elterjedésében, és egyengette Jézusnak Atyjáról szóló tanúság- tételének útját is, noha emez radikálisan különbözik Platón ποιητής–δηµιουργός πατήρ-jétől. b. A héber ‫ָב‬ℵ, ami a LXX πατήρ-jának héber eredetije, ősatyát is jelenthet. Az ‫ַבוֹת‬ℵ ‫ֵי‬‫ה‬ֹ‫ל‬ֶℵ kifejezés „also teaches us that the term “fathers” did not normally carry with it any relic of numinous content, since the fathers could not be characterised more plainly as men who worshipped God than by a gen. of this kind.”149 Az Ósz. viszonylag kevéssé él Istennek apaként való ábrázolásával. A YHWH-vallás ugyanis inkább gondolati síkon fejeződik ki, mint érzelmin vagy érzékin, és talán a szövetség fogalma is, ami alkalmas leírása Isten és ember viszonyának, de független az (egyébként a mítoszok világához közelebb álló) apa-motívumtól, hozzájárult annak háttérbe szorulásához. Az „istenek atyja” mítosz nyomait vélik fölfedezni az 5M 328-9-ben,150 illetve zsoltárokban,151 de ez nem jellemző. Az isten mint emberek atyja azonban ősi gondolat, láthatjuk az ugariti Él, vagy a móábi Kemós (4M 2129) figurájában. Az Ósz. használ ugyan 147 Forrás: TDNT V. kötet, 945-1014. és SB Mt 64 (I. kötet, 392-396.) 148 Apaként címeztek meg istent a görögök (Ζεὺς πατήρ γενετήρ), az illírek (∆ειπάτυρος), a rómaiak (Iuppiter, Diovis pater genitor), sőt már a Rig Véda is (दयौष िपता जिनता [Dyaúš pit´ā janit´ā]). Emögött az a természetvallási képzet állhat, hogy az ég-isten eső-magjával megtermékenyíti a föld-anyát (bár ennek a képzetnek megszámlálhatatlan sok különböző formája van, el egészen a sztoikusok λόγοι σπερµατικοί-áig). Blomberg [119.] felhívja a figyelmet, hogy amikor Jézus Apának nevezi Istent, abból teljességgel hiányzik a nemiség. 149 TDNT V. köt., 961. 150 A LXX olvasata szerint: ἔστησεν ὅρια ἐθνῶν κατὰ ἀριθµὸν ἀγγέλων θεοῦ (masz.: ‫ַר‬‫ּפ‬ְ‫ס‬ִ‫מ‬ְ‫ל‬‫ֵי‬‫נ‬ְּ‫ֵל‬ℵָ‫ר‬ְ‫ִש‬‫י‬ !), ami fölveti a kérdést, hogy a 9. vers ‫-יהוה‬ja azonos-e a 8. vers ‫ְיוֹנ‬‫ל‬ֶ‫ע‬-jával, vagy csak egy a „népek istenei” közül. (965.) 151 Pl. Zsolt 826 ( ‫ֵי‬‫נ‬ְ‫ב‬‫ְיוֹנ‬‫ל‬ֶ‫ע‬ ); gyengébb példák az apa említése nélkül: Zsolt 291; 896; 977. (966.)
  • 32. 25. képeket, amelyekben Istent az emberrel vérrokonságban ábrázolják (5M 32; Zs 27; Hós 33; Ez 234 &c.), de ezek nem többek költői és prófétai képeknél. Teofor nevekben ellenben gyakori az ‫ב‬ָℵ (‫ָב‬ℵ‫,יוֹ‬ ‫ָה‬‫ּי‬ִ‫ב‬ַℵ, ‫ָב‬ℵ‫ִי‬‫ל‬ֶℵ, ‫ֵל‬ℵ‫ִי‬‫ב‬ַℵ &c.), ami személyes hitvallást tükröz a teremtő, megtartó és megáldó Istenben, de a vérrokonság határozott gondolatával. Az apa mint metafora jelenik meg, amikor Istenről mint föltétlen tekintélyről beszélnek (Zs 1033; Péld 312; 5M 85 &c.). Így jellemzi szeretet- viszonyát Izrael királyával (2S 714; Zs 27), sőt magával Izraellel (Hós 111; Jer 3118-20; Ézs 6315kk &c.). c. Az intertestamentális irodalomban már nem csupán Izrael atyjaként láthatjuk Istent,152 hanem az egyes izraelita atyjaként is,153 és megjelenik Isten Apaként való megszólítása is más nevekkel együtt,154 sőt egymagában is.155 Az apa-fogalom ilyen erősödésében bizonyára szerepe van a hellén kultúrának (ld. az a. pontban), de míg Isten pl. Philónnál kozmikus Apa, addig itt teokratikus, nemzeti jelleget ölt. d. A „[te] Apád”, ָ‫ך‬‫ִי‬‫ב‬ָℵ (Mt 64.6.8.18) kifejezés igen ritka.156 Ilyen(félé)t találunk az 5M 326 targumjaiban.157 A „[mi] Apánk” megszólítás előfordul pl. a Semonéh Eszréh 4., 5., 6. kéréseiben; a Taanith 25b -ben („Apánk, Királyunk &c.”). A „mennyei Apa” (Mt 61.9), ‫ִמ‬‫י‬ַ‫מ‬ָ‫ַּש‬ֶּ‫ש‬ ‫ָב‬ℵ kifejezés is csak a rabbinikus irodalomban tűnik föl, az i. sz. I. sz. végén. A Sifre Deut §48 (a 1122-höz) szerint erre azért volt szükség, nehogy bármilyen kívülálló is félreértse az imádságot, és földi apához címzettnek vélje.158 e. Jézus az ℵַָּℵ szót használta Isten megjelölésére, s ezt az arámi kifejezést nagy becsben őrizte meg az egyház (Mk 1436; G 46; R 815). Ez nem az ‫ָב‬ℵ szó status emphaticusa, hanem vocati- vus, sőt, a gyermek gügyög így (ami a görögöknél πάππα). Ez a hit alapszava Jézusnál, amivel Isten intim közelségét fejezi ki. Ezzel nem tagadja az Apa bíró- vagy úr- (király-)mivoltát: ő meg- őrzi eme patriarkális jellegzetességeit, de az ókori gondolkodás szerint ez nem is ellentmondásos. 152 Pl. Jubil 124f; 3Makk 57; 76; Tób 134; Bölcs 1110 153 Pl. Jubil 1929; Bölcs 216; sőt, egy szokatlan példa: Sir 51,10 „Segítségül hívtam az Urat, az én uramnak Atyját” 154 Pl. Sir 231.4; Sap 143; 3Makk 63.8 155 Pl. Test Jud 24 156 Davies, 584. Érvként hozza a mátéi hagyomány eredetisége mellett. 157 Onk.: „Hát nem Apád ő…?”, Jerus.I.: „Hát nem Apátok ő…?” 158 Figyelemreméltó példái: Széder Elij. 7 (33): „Unser V., der du bist im H. ‫שבשמימ‬ ‫בינו‬ℵ, dein großer Name sei gepriesen in alle Ewigkeiten! &c.”; Tanna debé Elij. 21.: „Unser V., der du bist im H., tu an uns Barmherzigkeit u. Liebe um deines großen Namens willen, der über uns genannt wird &c.”; Széder Elij. 28 (149): „Mein Vater, der du bist in Himmel &c.” Egyébként Isten ilyen megszólítása ritka. Isten harmadik személyű megnevezéseként előfordul még pl.: Soṭa 9,15 „Auf wen sollen wir uns stützen? Auf unseren Vater, der im Himmel ist”; Midr Abba Girjon 1 (1a): „Seitdem die geliebten Kinder (=Israel) ihren Vater im Himmel erzürnten, setzte er einen gottlosen König über sie.” &c. SB Mt 69 (I. kötet, 410.) és SB Mt 64 (I. kötet, 394-5.o.)