1. A tanulásról alkotott főbb elméletek

2. • A tanulás egy megismerésre alkalmas rendszerben
bekövetkező folyamat. Ez a folyamat az adott rendszer
és környezete közötti kölcsönhatás eredményeképpen
megy végbe. A folyamat eredménye a rendszerben
bekövetkezett változás, amely viszonylag tartós,
adaptív, és általában a rendszer környezetére
vonatkozó viszonyulásban mutatkozik meg. A
tanulásnak ez az általános definíciója érvényes mind az
állati szervezetekre, mind az információfeldolgozásra
képes gépi rendszerekre (mesterséges intelligencia,
automaták, robotok), mind az emberre.

3. • Az emberi tanulás során általában megismerésről
beszélünk, ahol a megismerő tevékenységet az
ember biológiai struktúrájának egy részrendszere,
az agy végzi. Az agy képes a külvilág, a környezet
modellezésére. A tanulás a mindenkori mentális
reprezentációban bekövetkező változás, amely
legszembetűnőbben a cselekvésben nyilvánul
meg, de befolyásolja azt is, ahogyan a világot - és
benne önmagunkat - észleljük, értelmezzük és
értékeljük. A mentális reprezentáció alakítható és
további változások alapját képezheti.

4. • A tanulás folyamatáról alkotott elképzelések változtak a
történelem során, és a mindenkori valóságértelmezésnek,
valóságszemléletnek és értékfelfogásnak feleltek meg. Ezek
magukban foglalták a helyes és hatékony tanulásra
vonatkozó vélekedéseket, a kor tudományára alapozva
sajátos neveléstudományi felfogást és ennek megfelelő,
jellemző pedagógiai gyakorlatot jelentettek. A 20. századig
három jellegzetes pedagógiai paradigma és ezeknek
megfelelő didaktikai rendszer alakult ki. A különbség
közöttük abban van, hogy milyen szerepet tulajdonítanak a
tanításban az ismeretátadásnak, a szemléltetésnek illetve a
cselekedtetésnek, milyen felfogást vallanak a tanár és
tanuló szerepéről a tanítási-tanulási folyamatban.

5. • Az ókor és a középkor nagy részében az a felfogás
uralkodott, hogy a tanulás ismeretek, tudás,
bölcsesség átadását illetve elsajátítását jelenti. A
tanuló nem a való világgal, hanem az azt
közvetítő ismeretekkel kerül kapcsolatba,
élőszóban előadott vagy olvasott szövegeket
tanul meg, általában szó szerinti rögzítéssel, úgy,
hogy azokat változatlan formában képes legyen
felidézni (memoriter). Nagy figyelmet fordítottak
az emlékezet fejlesztésére, az emléknyomok
tárolásának és visszakeresésének hatékony
technikáit alakították ki.

6. • A XVII. században az empirizmus induktív
logikájára épített elképzelés szerint a tanulás
alapját a valóság tényei - és az ezekből
kikövetkeztethető összefüggések felismerése
jelentik, amelyeket az elme tükrözni képes, és
indukció révén következtetéseket von le belőle. A
közvetlen valóságérzékelésre épített szenzualista
pedagógia paradigmájának kialakítása elsősorban
Comenius nevéhez kapcsolható, és az ő műveiben
mutatkozik meg. Comenius és követői a
pedagógiai módszereinek középpontjába a
szemléltetést teszik.

7. • A XIX. és XX. század fordulóján alakult ki az
úgynevezett reform- vagy progresszív pedagógia.
Szellemi eszköztárának és pedagógiai
gyakorlatának kiformálói azt a felfogást
képviselték, hogy az eredményes tanulás
alapfeltétele a tanuló gyermek aktivitása.
Meghatározónak tekintették a gyermek
öntevékenységét, a cselekvést, a munkáltatást, az
önállóan végzett, felfedező tanulást.
•

8. • A fentebb felsorolt didaktikai paradigmák - bár egymásra
vonatkozó kritikai attitűdöt is tartalmaznak - inkább
kiegészítő, mint kizárásos viszonyban vannak egymással. A
XX. század tanulásfelfogására, és ennek megfelelően az
oktatási, képzési, továbbképzési rendszerek szerkezetére,
szervezésére és működésére a három korábbi didaktika
részelemei mintegy eklektikus pedagógiai
paradigmarendszert képezve hatottak. Ugyanakkor a század
során kibontakozott három, az emberi viselkedést, a
megismerést eltérően értelmező pszichológiai-filozófiai
irányzathoz kapcsolható tanuláselmélet. Ezekből a XXI.
század elejére kialakult egy integratív és átfogó
konceptuális rendszer, a tanulás komplex, holisztikus
értelmezése.

9. • A tanulás folyamatának tudományos vizsgálata
az asszociatív pszichológia módszereivel
kezdődött. Ennek továbbfejlesztéseként, a
pavlovi klasszikus kondicionálás és a skinneri
operáns kondicionálás kísérletanyagára
támaszkodva alakult ki a behaviourizmus
tanuláselmélete és pedagógiai praxisa: a
programozott oktatás

10. • A behaviourizmus a logikai pozitivizmus talaján állva
igyekezett kiküszöbölni a tanulás értelmezéséből a belső
folyamatok szubjektív, önkényes értelmezését. Elutasította
mentális elméleti modellek használatát, vizsgálódásai a
külvilág megfigyelhető ingerei, illetve a külvilágra irányuló,
ugyancsak megfigyelhető válaszok közötti kapcsolatok
meghatározására irányultak. A behaviourizmus szerint a
tanulás nem más, mint a viselkedés kondicionálásos
módosítása a megfelelő külső ingerek hatására. Ez a
felfogás empirista, induktívista beállítódáson alapul, a
tanulási folyamatokat a tanuló és környezete
kölcsönhatásaként értelmezi, jelentős súlyt tulajdonítva a
környezet hatásainak. Megjelenik a tanulási környezet
fogalma.

11. • A behaviourizmus tanulásfelfogásából
egyenesen következett a programozott oktatás
gondolata. A programozott oktatás
legismertebb és legnagyobb hatású
teoretikusa Skinner volt, aki elképzeléseit „A
tanítás technológiája" (1973) című művében
fejtette ki.

12. • A behaviorista tanulásfelfogás inger-válasz-megerősítés
modelljéről azonban hamar kiderült, hogy nem
alkalmas a tanulás rendkívül összetett folyamatának
kielégítő magyarázatára. Nem sokáig lehetett
eltekinteni attól a nyilvánvaló ténytől, hogy a
tanulásban nagy szerepet játszanak a közvetlenül meg
nem figyelhető belső struktúrák és folyamatok.
Általánossá vált a meggyőződés, hogy a tanulás
értelmezése és megértése a külvilág belső mentális
reprezentációjának - és az így létrejött belső
mintázatok komplex folyamatainak - tanulmányozása
nélkül nem vezethet eredményre.

13. • A tanulásnak információfeldolgozásként történő
értelmezése a kognitív pszichológiának azon a
modelljén alapul, mely szerint az emberi elme
információ-feldolgozó rendszerként funkcionál. A
számítógépes metafora szerint a tanulást
elsősorban információs inputok feldolgozását
jelenti. A modell emlékeztet Shannon
kommunikációs sémájára, s ahhoz hasonlóan
folyamatábra segítségével értelmezhető.
•

15. • A modell szerint az emberi agy információ-feldolgozó szerkezet - akárcsak
egy számítógép -, és a tanulás megértéséhez elsősorban ennek az
információfeldolgozásnak a részfolyamatait kell megértenünk.
• A modell szerint három tárat különböztetünk meg: a szenzoros regiszter
(SR), a rövid távú memória (short term memory, STM) és a hosszú távú
memória (long term memory, LTM). Az egyes tárak abban különböznek
egymástól, hogy mennyi információ tárolására képesek, milyen tartós
bennük az információk tárolása, és milyen információs folyamatok
játszódnak le bennük. Az információkezelés, feldolgozás során lejátszódó
folyamatok a figyelem, a felismerés, a fenntartó és az elaboratív
ismételgetés, és a visszanyerés. Az információk kódolása, és azoknak az
egyes tárak közötti átvitele jelenti az alapműveleteket. A kognitív
pszichológia a megismerési funkciókat nem egymástól elszigetelten,
hanem a tevékenység, a cselekvés által szervezett kölcsönhatásukban
értelmezi. Piaget genetikus episztemológiai felfogásában ezen szerveződés
fejlődési folyamatát fejlettségi szintjeit írja le.
•

16. • Az asszociáción alapuló tanuláselméletek a
tanulás tartósságára vonatkozóan a megerősítés
fontosságát emelik ki. A tanulást
információfeldolgozásként értelmező
megközelítés az elaboráció, az ismételgetés
jelentőségét hangsúlyozza. A tanulás során
lejátszódó bonyolult belső folyamatok
értelmezésére ezek a magyarázatok azonban nem
elégségesek. Néhány esetben sem a megerősítés,
sem az elaboráció nem játszik szerepet, mégis
eredményes tanulás történik.

17. • A tanulást információfeldolgozásként értelmező
objektivista felfogás a tudás átadhatóságát
feltételezi. A konstruktivista tanuláskoncepció
szerint a tudás egyéni illetve társas konstrukció,
amelyet a tanuló saját tapasztalatainak
értelmezésével hoz létre. A tanulási folyamat
eredményessége szempontjából meghatározónak
tartja a belső feltételeket, a korábbi
tapasztalatokat, az előzetes tudást és a meglévő
valóságértelmezési modelleket.

18. • A behaviorista, a kognitív, és a konstruktivista
modell egyaránt hasznos segítséget adhat
tanulási környezetek szervezésénél, mivel nem
egymást kizáró, hanem inkább komplementer
viszonyban vannak. Természetesen újabb
elméletek és modellek is készülnek, pl.
a trialogikus tanulás elmélete Paavola és
Hakkarainen finn kutatók nevéhez fűződik, amely
a tanulást, mint tudásalkotást alapul vevő olyan
elméleteket foglal magában, mint az innovatív
tudásközösségek modelljei, az expanzív tanulás és
a tevékenységelmélet. Összefoglalva:

21. • A behaviorizmus érdeklődésének centrumában
az inger-válasz, input-output viszonyok
értelmezése áll. Az agy passzív fekete doboz,
amelybe beíródik a tudás. A tanulás során a
visszacsatolásokat úgy kell tervezni, hogy azok
megerősítsék a kívánt outputokat. A tanulás
tárgyát ténytudás és megfelelő viselkedések
elsajátítása jelenti. A tanítás módszere elsősorban
tartalmak prezentálását jelenti. A tanár
nagytekintélyű instruktor.

22. • A kognitívizmus objektívizmus, az agyat információfeldolgozó berendezésnek tekinti, és érdeklődése
ezeknek az agy belsejében lejátszódó folyamatoknak a
modellezésére és megértésére irányul. A tanulás
didaktikailag gondosan tervezett tananyagok
feldolgozását, problémahelyzetek prezentálását jelenti.
A tanulás tárgyát, tartalmát készségek és képességek
gyakorlás révén történő kialakítása, procedurális tudás
átvitele képezi. A tanítás módszere a didaktikailag
feldolgozott problémák megoldásának elősegítése. A
kognitív pszichológiában a tudás vált az egyik
középponti fogalommá. A tanár megfigyel és segít,
tutor szerepet tölt be.

23. • A konstruktivizmus tanulásmodellje szerint az agy saját
maga hozza létre a belső modellek kialakításához
szükséges információkat. Eközben a külvilággal nem
objektív, megismerő, leképező, hanem "mellérendelt"
kapcsolatban van. A tanulás során modellek és
megoldások önálló konstrukciója történik. A tanulás
tárgyát, tartalmát komplex helyzetek értelmezését, a
valós problémák megoldásában való részvétel jelenti. A
tanulás esettanulmányok és laboratóriumi munka
alapján, projekteken dolgozva, társas kollaboráció
révén történik. A tanár együttműködő és együtt-tanuló
társ, partner.

24. • A trialogikus tanulás az együttműködés és tudásépítés
egyik új elmélete. Míg a monologikus, vagyis az egyéni
tanulás és a dialogikus, vagyis két vagy több ember
közötti párbeszéd, illetve interakció, a trialogikus
tanulás a két vagy több személy közötti olyan
interakcióra helyezi a hangsúlyt, ahol a harmadik
résztvevő maga az objektum, egy olyan tartalom,
amelyet közösen hoznak létre vagy dolgoznak fel. Az
együttműködő tudásteremtés (collaborative knowledge
building) tárgya lehet például egy oktatási célra
létrehozott wikipédia, közösen készített
projektbemutató előadás vagy akár közös erővel
létrehozott fogalomtérkép.