1. „Ó királyi ősöktől született Maecenas,
Ó én védelmezőm is és drága ékességem is…”
Felszeghy Zoltán – Dr. Takács Ildikó: A CSR új elemei Magyarországon
1. Bevezetés
A „fogyasztói társadalom” fogalmi körét egyre tágabb körben értelmezhetjük: évről-
évre nők azoknak a száma, akik anyagi gyarapodásukkal párhuzamosan a vásárlásból,
fogyasztásból is jóval nagyobb mértékben veszik ki a részüket. Azonban gondolni kell azzal
is, hogy ez a növekedés milyen hatásokkal járhat?
Az erőforrások ész nélküli kinyerése és használata, ezzel együtt a természet rohamos
pusztítása, a beavatkozás az ökoszisztémába, a rossz élet- és munkakörülmények, a stressz
növekedése, az irracionális kényszer a hétköznapi eszközök (telekommunikáció, gépjármű,
háztartási és informatikai eszközök, szórakoztató elektronika, stb.) folyamatos újbóli és újbóli
cseréje (szigorúan a divat, a modernizáció és a fejlődés nevében), a demokráciában
tapasztalható anomáliák mind-mind azzal fenyegetnek, hogy a jelenlegi társadalmi
berendezkedés alapját adó gazdaság – a fent felsorolt hibákból fakadóan – egy eddig nem
tapasztalt krízisbe sodródik és végül összeomlik.
A veszély felismerése egyre több és több magánszemélyt és szervezetet késztet arra,
hogy a fenti katasztrófa elkerülése végett olyan stratégiákat dolgozzanak ki, amelyek a
jelenlegi kritikus állapotokra megoldást nyújthatnak.. Seregnyi véleményvezér lép fel azért,
hogy a fillérekért elkészített áruk gyártósorain dolgozó – szinte rabszolgaként robotoló –
munkások ne éhbérért töltsenek el az emberi teljesítőképesség korlátait feszegető
duplaműszakokat. Egyre többször robbannak ki világméretű botrányok gazdasági sikerek
mögött megbújó csalásokról, kétes működésről, a dolgozók, fogyasztók átveréséről.
A jelenlegi állapotok javításához felelős gazdaságra, felelős gazdasági szereplőkre van
szükség. De kire is vonatkozik ez a „felelősség”? Ahhoz hogy az életminőség hosszú távon
fenntartható legyen, mindenkinek szerepet kell vállalnia. „Ehhez az kell, hogy a vállalat
irányításának szempontjai közé - elsősorban a vezető személyén, az általa képviselt értékeken
keresztül - a társadalmi felelősség értékeinek is be kell kerülniük. A vállalat felelőssége
elsősorban tevékenységének érintettjeire terjed ki, ám a modern társadalmak hálózatos
1.

2. működése folytán az érintettek köre nagyon széles.” (Braun Róbert: A politika visszavétele
(http://www.nol.hu/cikk/380267/, 2008. szeptember 26.)
Minden szervezet a saját keretein belül teheti a legtöbbet. Ilyen pozitív példák lehetnek
az etnikai okokból hátrányos helyzetűek alkalmazása, a szelektív hulladékgyűjtés vagy a
városvédő mozgalmak támogatása, illetve számos roppant egyszerű megoldás létezik, mint
például a szárazelem gyűjtők elhelyezése, az újrahasznosított papír használata, vagy az
energiatakarékos eszközök beszerzése. Ily módon a vállalat gazdasági és társadalmi értéket is
teremthet. (Prahalad, 2006., 8-23.)
Persze felmerül a kérdés, hogy mindez a vállalatok számára miért jó – a válasz nagyon
egyszerű: mert megéri. A fogyasztó értesül a cég tevékenységéről és amennyiben ezzel
erősítik a feléjük irányuló bizalmat, úgy a fogyasztó a későbbi vásárlási döntéseivel
támogathatja a szervezetet. „Így a társadalmi értékteremtés a márkaérték-növekedésen
keresztül a gazdasági értékteremtés eszközévé válik.” (Braun Róbert: A politika visszavétele
– http://www.nol.hu/cikk/380267/, 2008. szeptember 26.)
2. Mi az a CSR?
A Corporate Social Responsibility, magyarul társadalmi felelősségvállalás nehezen
értelmezhető terület: jelenleg nem egyértelmű, hol, ki és mit ért CSR alatt. Egyik definíciója
szerint a CSR „a vállalatok társadalmi felelősségvállalása - koncepciója szerint a vállalatok
önkéntes alapon társadalmi és környezeti megfontolásokat építenek be üzleti
tevékenységeikbe, valamint részvényeseikkel, üzleti partnereikkel folytatott interakcióikba.
Tágabb értelemben véve: egy-egy cég minden tettéért felelős, ami hatással van az emberekre,
a közösségre, a természeti környezetre.”
(http://www.uzletietika.hu/cikkek/20050502/a_csr_definicioja, 2008. szeptember 17.)
A társadalmi felelősségvállalás már hosszú évtizedek óta létezik, azonban
Magyarországon a CSR alig egy évtizedes múltra tekinthet vissza – itthon csak jóval a
rendszerváltás után vált hangsúlyossá.
A társadalmi felelősségvállalás tárgyalásakor különbséget kell tennünk a CR és a CSR
fogalma között: „Mollenkamp, aki a CSR-t legrégebben kutató szakember, újabban a vállalati
felelősség - Corporate Responsibility - kifejezést használja, mert tapasztalatai szerint a világ
több részén CSR-ből a társadalmi fogalmat másként értelmezik. Van, ahol például kizárólag a
környezetvédelemmel azonosítják. A CSR és a CR kapcsán nagyon fontosnak tartja az
2.

3. értékteremtést, ami nemcsak a vállalati kultúrában kell hogy megmutatkozzon, hanem a
termékekben és a környezethez való mindennapos viszonyulásban.” (Bubrik Gáspár: A CSR
vajon mi? http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&placein=hirkereso_cimoldal
%20&nID=311487, 2008. szeptember 28.)
A CSR kapcsán nagyon fontos az, hogy ne csupán egy statisztikai adathalmazként
tekintsen rá a szervezet, hanem annak valódi szellemében tevékenykedjen: ha az elvégzett
munka mindössze arra irányul, hogy a cég a lehető legjobb fényben tüntesse fel magát,
azonban ténylegesen tenni nem kíván semmilyen ügy érdekében, úgy ennek lelepleződése,
leleplezése negatív hatást vált ki és ez könnyen visszaüthet a cégre! Az utóbbi időben nőtt
azoknak a tudatos fogyasztóknak az aránya, akik hajlamosak bizonyos hibákért „büntetni”
egyes cégeket (pl. bojkott). Ez az európai átlagban a vevők 29%-át jelenti, míg hazánkban ez
a réteg mindössze 10%-ot jelent, valószínűleg ez az arány javulni fog.
(http://www.extraprofit.hu/index_piacesprofit.php?r=4613, 2008. szeptember 14.)
A társadalmi felelősségvállalás egy másik frappáns megfogalmazása az Európa
Parlamenttől származik: a CSR kettős haszonnal járó folyamat, amely javítja a cégek és az
országok gazdasági növekedését, valamint elősegíti a fenntartható fejlődést.
3. A CSR és a fogyasztók viszonya
A közvélemény-kutatásokból az derül ki, hogy a magyar fogyasztók vállalati
felelősségvállalással (CSR) kapcsolatos elvárásai hasonlóak a fejlett CSR piacokon
tapasztalható fogyasztói várakozásokhoz.
Az egyik legsarkalatosabb pont, hogy a magyar vásárlók elégedetlenek vállalatainak
teljesítményével: a legfontosabb felelősségvállalási tevékenységnek az alkalmazottak iránti
elkötelezettséget tekintik és úgy gondolják, hogy ezen a területen a hazai szervezetek gyengén
teljesítenek. Magyarországon közel hatvan százalékuk van ezen a véleményen! A korábban
általánosnak tekintett adományozás és környezeti felelősség kérdései jelentősen háttérbe
kerültek. A magyar fogyasztók szerint is a vállalati alkalmazottak jelentik a legfontosabb
csoportot, amely iránt a leginkább felelősséget kell viselnie a vállalatoknak, mert a dolgozók
számára biztosított körülmények, a vállalat belül is megjelenő értékek befolyásolják
legnagyobb mértékben az emberek véleményét.
3.

4. A második legfontosabb befolyásoló tényező a magyar fogyasztók szerint az, hogy a
dolgozók beleszólhatnak-e a munkafeltételeiket érintő kérdésekbe – ezzel a környezettudatos
működés és a társadalmi ügyek támogatása csupán a harmadik-negyedik helyre került.
A magyar fogyasztók döntő többsége fontosnak tartja, hogy a vállalatok társadalmi
felelősséget vállaljanak, azonban jelenleg száz vállalatból csupán huszonegyről gondolják,
hogy komolyan veszi a társadalmi felelősséget.
A hazai vásárlók folyamatos és hiteles tájékoztatást igényelnek a vállalatok társadalmi
felelősségvállalásával kapcsolatban: magyar fogyasztóknak harmada várja el a vállalatoktól,
hogy rendszeresen tájékoztassák a társadalmi felelősségvállalási tevékenységükről.
A felmérések megerősítik azt a feltevést, hogy a CSR elemek alkalmazása hatékony
PR eszköz: az eredmények azt mutatják, hogy „azonos minőségű termékeket feltételezve a
többség a társadalmi szempontból felelősebb terméket választaná és ehhez a termékhez
ragaszkodna. Magyarországon a fogyasztók 53%-a fizetne akár kevéssel többet egy felelős
termékért, amikor a helyettesítő termék valamivel olcsóbb ugyan, de gyártója kevésbé felelős.
Közel hatvan százalék azok aránya, akik egy 1000 forintba kerülő termékért legalább tíz
százalékkal többet hajlandók fizetni, ha tudják a gyártóról, hogy társadalmi szempontból
felelős. Az Egyesült Államokban […] a fogyasztók 35%-a a társadalmi felelősségvállalási
tevékenység miatt marad hűséges egy vállalathoz vagy márkához.”
(http://www.piacesprofit.hu/?r=10137, 2008. szeptember 24)
A kutatások eredményei a vállalati döntéshozók véleményével ellenkező
eredményeket hoztak: kitűnik hogy a magyar vásárlókat jelentősen befolyásolja a CSR
elemeket felvonultató cég termékeiről, illetve a mögöttük álló vállalatokról a megjelenő
információ. (http://www.piacesprofit.hu/?r=10137, 2008. szeptember 24.)
Ha a munkavállalók szempontjából nézzük a CSR tevékenységet, akkor ki kell emelni
a társadalmi felelősségvállalás azon aspektusát hogy képes a pozitív arculattal odacsábítani és
megtartani a humán erőforrást. Kutatások támasztják alá, hogy részvényvásárlás esetén a
megkérdezettek 87%-a a pénzügyi teljesítményt, 86%-a menedzsment renoméját és 85%-a a
jó vállalati hírnevet tartotta a döntést leginkább befolyásoló elemnek. Európában az elemzők
21 százalékának fontos szempont a cégvezető hírneve és teljesítménye szempontjából az,
hogy törődjön a társadalommal. (http://www.magellanpr.hu/index.php?inc=inc.hajonaplo.
anyag.php&title=Haj%C3%B3napl%C3%B3%2020T%C3%BAl%20az%20%C3%BCzleten
&azon=465, 2008. szeptember 8.)
4.

5. 4. A CSR és a jog
A fenti két fogalom vonatkozásában mindenképpen tisztázni kell azt, hogy „minden
iparág (még az olyanok is, mint a dohány-, az alkohol-, vagy éppen a hadiipar) létező emberi
igény kielégítésére jött létre.” (http://www.extraprofit.hu/index_piacesprofit.php?r=4613,
2008. szeptember 8.) A kérdés tehát nem egy adott iparág létjogosultságával és jogi
elfogadásával kapcsolatos: arra keressük a választ a CSR esetében, hogy a működésnek van-e
etikus formája? A multinacionális cégek megjelenésével az állami korlátozások és
szabályozások spektruma leszűkült és ennek a helyébe igyekszik lépni a vállalati és
társadalmi érdekegyeztetés.
A vállalat életében a jogi hézagok és hiányos szabályzások kiküszöbölésére jöttek létre
az etikai kódexek: olyan „[…]szabálygyűjtemény, amely magában foglalja az össztársadalmi
célok védelmét, az alkalmazottaktól elvárt viselkedésnormákat, a vállalat által vállalt célokat,
az üzleti partnerekkel, valamint a társadalom egészével szembeni vállalati magatartást. Ez
nem más, mint az a társadalmi felelősségvállalás, amelyet CSR-ként rövidít a szakma.”
(http://www.extraprofit.hu/index_piacesprofit.php?r=4613, 2008. szeptember 8.)
A CSR elvei és a szakszervezetei célok azonban korántsem azonosak: a CSR pluszt
ad a törvényekhez és a joghoz képest, a szakszervezet viszont a már jogilag és törvényileg
előírt jogok betartására kötelez. A szakszervezetek is foglalkoznak a CSR-rel, de csak olyan
minőségben, mint végrehajtók: a szerzetben a CSR által bevezetett plusz kötelességek
működése is az ő vállukon nyugszik.
Hiba, hogy sok esetben a szakszervezetek – attól való félelmükben, hogy a CSR a
munkajogi alapokat megbolygatja – sokszor megpróbálják a CSR-t kizárólag a jótékonykodás
korlátozni, hogy a saját érdekterületük ne sérüljön. Ezzel ellentétes eset, amikor az egyébként
is kötelező dolgok betartását a társadalmi felelősségvállalásként tüntetik fel.
(http://www.piacesprofit.hu/?r=9752, 2008. október 1.)
5. A CSR korlátai
Magyarországon a legnagyobb gátat a médiaszabályozás állítja: a médiatörvény miatt
a támogatásért cserébe felkínált publicitás értéke szinte soha nem kezelhető biztos tényként. A
médiumok nagy részének még mindig gondot jelent a szponzorációs együttműködésekről
szóló hírek közreadása.
5.

6. „A szponzorációs tevékenységet végző cégek képviselői gyakran hárítják a
felelősséget a rossz és hiányos médiaszabályozásra, ami aránytalanul nagy befektetést kíván
és ezért kisebb kommunikációs hatékonyságot biztosít” (Myat Kornél: Társadalomba fektetési
stratégiák – http://www.fn.hu/media_print/pr/20060124/tarsadalomba_fektetesi_strategiak/,
2008. szeptember 28.)
A probléma orvosolására hirdették meg 2006. június 1-én a Társadalmi
Felelősségvállalás Napját: a vállalatok és médiumok arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy a
versenyszféra jelentős szerepet játszik a magyar társadalmi életben, a kultúra és a civil szféra
támogatásában, de ennek ellenére a médiajog erősen sújtja őket, mivel törvényes formában
tevékenységükről – szponzorációs megállapodás keretében – hírt nem adhatnak. Rövid távú
céljuk az volt, hogy az ORTT alkalmazkodjon az európai szabályozáshoz és annak
elfogadásáig se korlátozza a megjelenéseket. A résztvevők a nagyvállatok részéről az
Ericsson, a HP, a Nokia, a Pannon, a Richter és a Tesco, a médiumok közül az ATV,
Danubius Rádió, Hír Tv, Klub Rádió, MTV, RTL Klub, Sláger Rádió és a TV2 képviselői
voltak jelen. (http://hirek.prim.hu/cikk/52933/?sr=agstl, 2008. szeptember 9.)
A témával kapcsolatban az ország vezető gazdasági szakembere és véleményvezére
Demján Sándor nyílt levélben fogalmazta meg véleményét:
„[…]A jelenlegi gyakorlatot több szempontból is hibásnak és károsnak tartom.
Egyrészt különösen tisztességtelen, hogy ameddig egy politikus bármikor elmondhatja egy
média szereplése kapcsán, hogy mely pártot képviseli, addig egy cég képviselője ugyanezt
nem teheti meg, amennyiben adományt ad egy társadalmi ügyben. Másrészt Magyarországon
még nincs olyan régi hagyománya a mecenatúrának, hogy ne lenne szükség támogatásra.
Ahhoz viszont, hogy az ehhez szükséges társadalmi kommunikáció megvalósulhasson,
szükséges lenne az adományozó megnevezése. Látni kell, hogy a klasszikus reklám
kommunikáció és az adományoz megnevezése nem ugyanaz a kategória. Élesen szét kell
választani ezeket ebből a szempontból. Nem egyszerűen egy újabb törvény vagy szabály
keretében látom ezt hatékonyan megvalósulni, hanem a már jól bevált szakmai reklám
önszabályozás keretei belül.”
A médiaszabályozás nem megfelelő volta mellett kockázatot jelent a még mindig
gyerekcipőben lévő, és a politikától nem függetlenül működő civil szféra is: hogy az ebből
fakadó nehézségeket elkerüljék, a cégek többnyire könnyen megtérülő, látványos
6.

7. szponzorációra fordítják támogatási keretüket, csupán a civil szféra legnagyobb múltú
szervezeteivel működnek együtt.
A nemzetközi szakemberek szerint a helyesen felépített CSR stratégiának 3 fő
kritériumnak kell megfelelnie (lent), azonban a hazai állapotok a 2. pontot gyakorlatilag
teljesen ellehetetlenítik.
1. magas etikai elvárásnak megfelelő programot támogat
2. a támogatás valódi, társadalmi szinten is jelentkező problémákra nyújt megoldást
3. megfelelő szintű publicitást nyer
A siker szempontjából meghatározó lehet az is, hogy a támogatandó terület mennyire
illeszkedik a cég profiljába!
(Myat Kornél - Társadalomba fektetési stratégiák – http://www.fn.hu/media_print/pr/20060
124/tarsadalomba_fektetesi_strategiak/, 2008. szeptember 28.)
Sok esetben éri az a kritika a CSR tevékenységet amiatt is, hogy egyszerű PR-
fogásnak titulálják, ugyanis sokak szerint csupán önös érdekek állnak ezek hátterében.
Azonban a CSR több, mint egy egyszerű PR eszköz: „a cégek társadalmi felelősségvállalási
gondolkodásában nem kell feltétlen különválasztani az önérdeket, a PR-célokat és a közjóért
való tevékenységet. Tehát nem is érdemes elemezni a különböző vállalati motivációkat, ha
egy kisebb vagy nagyobb közösség hasznát látja egy vállalat társadalmi
felelősségvállalásának.”
Kulturális korlátnak sincsen híján Magyarország: a több évtizeden át tartó orosz
megszállás okán, itthon a "kommunista szombatok" miatt sokáig rossz felhangja is volt a
társadalmi munkának.
(http://www.piacesprofit.hu/?r=9752, 2008. október 1.)
6. CSR a magyar gyakorlatban
A multinacionális vállalatok központjai megkövetelik a Magyarországon működő
leánycégeiktől a CSR-stratégia kidolgozását, a tervek megvalósítását.
A legnagyobb problémát az jelenti, hogy hogyan helyezzék el a CSR elemeket a
vállalati működésben – a cégek még nem látják át tisztán a folyamatot. Az első és
legfontosabb kötelesség a leányvállalatoknak, hogy alaptevékenységében megjelenítsék a
felelőssé válás értékeit.
7.

8. Hazánkban elindultak a valódi, CSR felé irányuló folyamatok, de önmagában az, hogy
külföldön már bevált módszereket és eszközöket átveszünk, még nem jelent felelős működést,
de első lépésnek mindenképp megfelelő. A CSR-eszközrendszerek meghonosítása a legtöbb
nagyvállalatnál már megfigyelhető, sőt kiváló példákat szolgálnak a működési stratégiák
kialakítására is.
A kormányzat bevonása hazánkban szintén kezdetleges állapotban leledzik: „a CSR
önkéntességen alapuló dolog, a kormányok dolga ennek tálalása, megismertetése, jó példák
bemutatása. A kormánynak úgy kellene valamiféle normát meghatároznia, hogy mondjuk
nem megy az adott miniszter reprezentálni olyan céghez, ahol rossz példát lát.”
(http://www.piacesprofit.hu/?r=9752, 2008. október 1.)
Az állami szerepvállalás szerencsére jó példával is szolgál: 2006-ban nyolc minisztert
kért fel a kormány, hogy kezdeményezzenek párbeszédet a munkaadókkal a társadalmi
felelősségvállalásukról, és hogy olyan eszközöket dolgozzanak ki, amelyekkel komoly
elismerésben részesülhetnek a CSR elemeket felvállaló cégek: ilyen kezdeményezés volt a
„társadalmilag felelős védjegy”ötlete, amelynek lényege az volt, hogy az állam részesítse
kitüntetésben azon szervezeteket, amelyek hajlandóak és képesek a vállalat keretein belül
tenni valamit a társadalom helyzetének javítására.
(http://reggel.hu/index.php?apps=cikk&cikk=38955&fr=hs, 2008 szeptember 16.)
A honi CSR-hoz elsőként a legnagyobb környezeti terhelést okozó energiaszektori
szereplők, az etikailag érzékenynek tartott iparágak cégei, a dohány- és szesziparban
csatlakoztak. Rövidesen felzárkóztak a telekommunikációs cégek is (T-Mobile, Pannon GSM,
Vodafone), és látványos eredményeket tapasztalhatunk a pénzügyi vagy az FMCG-szektorban
(MKB, MFB, Erste Bank, TESCO).
„Magyarországon a cégek többsége bizalmatlan, csak olyan dologba fektetik a
pénzüket, ami biztosan, lehetőleg rövid idő alatt látható eredményt hoz. A szponzoráció
viszont egyértelműen hosszú távon működik. Ma már a cégek nagy része tisztában van azzal,
hogy a szponzorálás nem csak jótékony adakozás, hanem a fogyasztók részéről elvárt
társadalmi felelősségvállalás, mely azonban a számukra mérhető, hosszú távú gazdasági
előnyöket biztosít. Napjainkban egyre több cég érzi úgy, hogy a vásárlókat nem csak
költséges reklámok útján, hanem társadalmi szempontból hasznos kezdeményezések
támogatásával is meg tudja nyerni. Ahhoz azonban, hogy a patronálás maximálisan segítse a
cég reklám, marketing és PR-céljait, körültekintő stratégiai tervezésre van szükség, nem
mindegy milyen célt és milyen szervezetet támogatunk”
(Myat Kornél - Társadalomba fektetési stratégiák – http://www.fn.hu/media_print/pr/20060
8.

9. 124/tarsadalomba_fektetesi_strategiak/, 2008. szeptember 28.)
A hazánkban leggyakrabban alkalmazott CSR stratégiák a következők:
1. Egyetemi és kutatói ösztöndíjak
2. Szelektív hulladékgyűjtés
3. Alternatív energiaforrások használata
4. Munkaerő-piaci egyenlőtlenségek elleni harc (pl. nemi és etnikai különbségek)
5. Minőségbiztosítás
6. Csapatépítő programok
7. Sport és kulturális programok támogatása
A fenti – teljesség igénye nélkül álló listából – külön kiemelném az oktatást illetve a
sport és kulturális programok támogatását, ugyanis ezeknek, több aspektusa is van: egyrészt
az a vállalati önérdek, amely nem csak a jelenlegi, hanem a jövőbeni források maximális
kihasználására irányul – értem ez alatt az elkövetkező generáció képzésének fontosságát. A
felkarolt fiatal tehetségek, amellett hogy a jövőben a cég vezetésének utánpótlásaként
szolgálnak, a társadalmi szerepvállalás későbbi vezető alakjai is lehetnek: ez kiemelten fontos,
mivel a CSR akadályozó tényei között a szakmailag képzett és nyitott menedzsergárda is
hiányzik!
„A világtrenddel megegyezően Magyarországon is legnépszerűbbek a hatékonynak
számító, kockázatmentes, pozitív életstílust, értékrendet közvetítő, nagy tömegbázisú sport és
szórakoztató, valamint kulturális és művészeti események.”
(Myat Kornél - Társadalomba fektetési stratégiák – http://www.fn.hu/media_print/pr/20060
124/tarsadalomba_fektetesi_strategiak/, 2008. szeptember 28.)
Népszerűségük oka, hogy gyorsan és könnyen megteremtik a célközönséggel való közvetlen
kommunikáció lehetőségét a direkt üzenetek célba érését, ezzel elősegítve a brand iránti
pozitív elköteleződést.
Kiváló magyar példaként állhat az egészségügy, az egészséges életmód, a gyógyítás
céljaiért dolgozó „Fuss a rákkutatásért!” Alapítvány. 18 éve rendezik meg minden évben
jótékonysági sportrendezvényüket a Margitszigeten. Az esemény szervezői, a Kanadai
Kereskedelmi Kamara, a Kanadai Nagykövetség, valamint a Fuss a Rákkutatásért Alapítvány
közel 140 millió forintot gyűjtött össze eddig a lassan két évtizedes munkájával A cél, hogy a
támogatóktól és a résztvevőktől érkező adományokból műszereket vásároljanak a
magyarországi rákkutatással foglalkozó intézményeknek. Az adományhoz pályáztatás útján
lehet jutni.
9.

10. Lezárás
A jelenlegi életszínvonal és társadalmi berendezkedés védelmében, de a társadalmi
igazságtalanságokat eltörölve, arra kell ösztönözni a nagy vállatok vezetőit, hogy a politikai
ambíciók dédelgetése helyett érvényesítsék értékeiket és érdekeiket ott, ahol
leghatékonyabban tehetik: a gazdasági életben, a vállalat élén. A dolgozók CSR adta lojalitása
költségcsökkentő és értékteremtő erő, jó hatással volt a vásárlói hűségre, s a helyi közösséggel
való kapcsolatokra „[…]a cégeknek nem elegendő saját maguk hasznára gondolnia, hanem az
össztársadalmi érdekeket is figyelembe kell vennie. Különösen akkor, amikor az elmúlt
évszázadban mutatott nemtörődömségükkel olyan folyamatokat indítottak el, amelyek
létünket fenyegetik.” ( http://www.extraprofit.hu/index_piacesprofit.php?r=4613, 2008.
szeptember 8. ) A fogyasztóknak pedig fontos megtanulniuk a tudatos választás és a kritikus
szemlélet módszerét, így a döntésüket nem csak az ár befolyásolja: kellő információ
birtokában juthat és mint a társadalom felelős tagja választhatja azt a terméket, amely egy
felelős szervezet terméke – ezzel egyszerre támogatja a felelős társadalmi berendezkedést és
az adott szervezet tevékenységét.
A sajtót pedig arra, hogy foglalkozzon kicsit kevesebbet a politikusokkal és viselt
ügyeikkel, és kicsit többet azokkal a vállalkozókkal, akik a politikusoknál sokkal többet
tehetnek a közjóért.
Képviseljük társadalmi értékeinket ott, ahol időnk egyik legnagyobb részét töltjük
(munkahely), ahol a legtöbb erőforrás áll rendelkezésre (gazdasági szereplők), ahol ezen
értékek a legközvetlenebbül tudnak érvényesülni (vásárlás)!
10.

11. Irodalomjegyzék:
- Prahalad, C.K.: Esélyek a piramis alján – Társadalmi felelősségvállalás és profit, HVG
Kiadó Zrt., Budapest, 2006.)
- http://www.nol.hu/cikk/380267/, 2008. szeptember 26.
- http://www.uzletietika.hu/cikkek/20050502/a_csr_definicioja, 2008. szeptember 17.
- Bubrik Gáspár: A CSR vajon mi? – http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&
placein=hirkereso_cimoldal%20&nID=311487, 2008. szeptember 28.
- http://www.extraprofit.hu/index_piacesprofit.php?r=4613, 2008. szeptember 14.
- http://www.piacesprofit.hu/?r=10137, 2008. szeptember 24
- http://www.magellanpr.hu/index.php?inc=inc.hajonaplo.anyag.php&title=Haj%C3%B3napl
%C3%B3%2020T%C3%BAl%20az%20%C3%BCzleten&azon=465, 2008. szeptember 8.
- http://www.extraprofit.hu/index_piacesprofit.php?r=4613, 2008. szeptember 8.
- http://www.piacesprofit.hu/?r=9752, 2008. október 1.
- Myat Kornél: Társadalomba fektetési stratégiák - http://www.fn.hu/media_print/pr/
20060124/tarsadalomba_fektetesi_strategiak/, 2008. szeptember 28.
- http://hirek.prim.hu/cikk/52933/?sr=agstl, 2008. szeptember 9.
- http://reggel.hu/index.php?apps=cikk&cikk=38955&fr=hs, 2008 szeptember 16.
11.