1. Pszeudó zen történet - A Hold és az Elme
Kellemes nyári este volt. Már későre járt. A Mester és Titok Tóni, a
kunyhójuk előtt üldögéltek, gyönyörködve a telehold felkeltében. A
Hold már elég fennjárt, amikor a Mester megszólalt.
- Te Tóni, tudod mi a különbség, a Hold és az Elme között? A Hold
megelégszik azzal, hogy a Naptól kapott fényt veri vissza, nem
törekszik arra, hogy napként ragyogjon. Az Elme napként szeretne
ragyogni, holott nincs saját fénye. Az Elme is akkor ragyog, a
természetének megfelelően, ha a Lélek, Belső Napjától kapott fényt,
veri vissza.
Pszeudó zen történet - Az odvas Fa
Nyár volt. A Mester és Titok Tóni, egy erdő tisztásán pihent. Tóni egy
hatalmas öreg tölgyet bámult, szemmel láthatólag azért, mert odúja
volt a fának, akkora, hogy egy ember is belefért volna. Egyszer csak,
láthatóan boldogan, felüvöltött Tóni.
- Meg van! Meg van! Megtaláltam a választ, az engem kínzó kérdésre,
az Abszolutumot, az odvas fa fejezi ki leginkább: üres is meg kép is.
- Tónikám, ez a fa hol lesz, úgy mondjuk tiz milliárd év múlva? Ez a
fa, az odvassága mellett, él is, ez sem mellékes.
Pszeudó zen történet - Az Erdő ősszel
Gyönyörű ősz volt. A Mester és Titok Tóni, az erdő közelében
bandukoltak.
- Csodálatos, az erdő, ősszel. Csodálatos, a fa leveleinek, ez az őszi
sárga színe. - mondta Tóni.

2. - Csodálatos, mert nem az ember keze műve.
Pszeudó zen történet - Az agresszivitás és a Börtön
A Mester és Titok Tóni, egy csárda előtt haladt el, melynek az
udvarán, két részeg püfölte egymást. A Mester ezt nem hagyta szó
nélkül.
- Látod Tóni, így viselkednek, sokan azok közül, akik nincsenek
tudatában láthatatlan börtönüknek.
Pszeudó zen történet - A templomi Ige és a Forrás
A Mester és Titok Tóni, egy templom előtt haladt el, amelyből
emberek jöttek ki. A Mester nem hagyta, ezt a látványt, megjegyzés
nélkül.
- A templomi Ige olyan, mint a városi csapvíz: szűrt, tisztított,
vegyszerezett. Az igazi Ige olyan, mint a hegyi forrás vize, magától
buggyan ki a föld mélyéből, kristálytisztán.
Pszeudó zen történet - A gyógyító Arany
Az egyik városban, a Mester és Titok Tóni, egy hölggyel ment
szemben, aki szemmel láthatólag lelki beteg volt, és mutogatta a rajta
lévő rengeteg aranyat, eszelősen mondva:
- Majd ezek meggyógyítanak, majd ezek meggyógyítanak.

3. Miután maguk mögött hagyták, a Mester, csendesen csak annyit
mondott.
- Csak az az arany gyógyít, melyet önmagadban találsz meg.
Pszeudó zen történet - A Tévutak
– Mester, te soha nem óvsz a tévutaktól. - mondta Titok Tóni.
- Az egyedül megjárt tévút, inkább elvezet Önmagadhoz, mint a
mások segítségével, az igaz út. - mondta a Mester.
Pszeudó zen történet - Az Abszolutum képei
Már hosszú ideje, Titok Tóninak az volt a gondja, hogy az
Abszolutumot mi fejezi ki jobban, a Semmi fogalma, vagy a Személy-
Képiség fogalma. Végül a Mester segített neki egy kis magyarázattal.
- Tóni, ugye csak az üres edénybe lehet vizet tölteni. Ha egy edény,
mindig csak üres, akkor az használaton kívül van, haszontalan. Az
üresség és teltség együtt járnak. De az edény vize, csak akkor üdít, ha
mindig friss víz van benne. Ez a kérdés, csak annak nem probléma,
aki önmagáról megfeledkezve, a hegyi forrás vizét issza, amelyet nem
kell soha megtölteni, és soha ki nem fogy.
Pszeudó zen történet - A Forrás
Egy forrás mellett üldögélt a Mester és Titok Tóni. Időközönként,
amikor megszomjaztak, nekihasaltak a forrásnak, és jókat
kortyolgattak a forrásvízből.

4. - Látod Tóni, a tiszta Istenélmény is ilyen magától buggyan elő a
lélekből, mint a forrás vize a Föld mélyéből.
Pszeudó zen történet - Az Érme
Titok Tóni, pénzérme feldobásával akarta eldönteni, hogy Semmi vagy
Kép fejezi-e ki az Abszolutumot jobban. A Mester nem tudta megállni,
hogy egy bölcs megjegyzést, ne fűzzön hozza.
- Te Tóni, nem ugyan az a pénz az érme mindkét fele.
Nagy Attila Puli