A szervezeti magatartás tárgya
A szervezeti magatartás helye a tudományos ismeretek rendszerében
A szervezeti viselkedés, mint interdiszciplináris társadalomtudomány
A szervezeti viselkedéssel foglalkozó tudományok kapcsolatrendszere
Hol helyezkedik el a szervezeti viselkedés a többi, szintén a szervezeti léttel foglalkozó tudományterületek között?
Hogyan képesek a szervezeti magatartáshoz kapcsolódó diszciplínák az OB által nyújtott ismereteket, eredményeket, módszereket, összefüggéseket a gyakorlatban hasznosítani?
A szervezeti viselkedés megértéséhez és menedzseléséhez szükséges és hasznos jegyzetek, források
Az alapvető szervezeti viselkedés modellje
A szervezeti magatartás formális és informális rendszere
2. A szervezeti magatartás
A szervezeti kultúra meghatározza, hogy az adott szervezet – mint dinamikus rendszer – miként
reagál a makrokörnyezeti tényezők változásaira, lényegében a szervezeti magatartását
determinálja.
A szervezeti magatartástudomány kialakulása
A nagyvállaltokban a XX. század elején fogalmazódott meg az az igény, hogya személyzeti
menedzsment tevékenységek a szervezetek és a bennük dolgozó szervezeti tagok pszichológiai
és magatartástudományi jellemzőire is fókuszáljanak. Szervezeti keretek között, a
gyakorlatban ténylegesen is alkalmazható eredmények 1930-as és 40-es években születtek az
emberi viselkedésmódok, az interperszonális kapcsolatok és a csoportdinamika területén. A
fentiek tükrében láthatjuk, hogy a II. világháború utáni időszakban teljesedett ki a
vezetéstudományban a Human Relations irányzat teóriái:
a szociológiai megközelítés (Elton Mayo)
a pszichológiai megközelítés (Douglas McGregor, Frederick Herzberg)
a szervezeti magatartástudományi megközelítés (Kurt Lewin, Chester Barnard,
Herbert Simon)
„Mindenesetre ez a kutatási irányzat – Human Relations – arra összpontosít, hogy a
demokratikus értékek szerinti viselkedés egy szervezetben a munkavállalók elégedettségét
eredményezi és visszaszorítja a hiányzások, a fluktuáció és a munkateljesítménnyel való
taktikázást, ami egyértelműen a szervezeti eredményességét segíti.” (Czakó, 2011)
A szervezeti magatartás megközelítés
A II. világháború után jelent meg a szervezeti magatartástudomány (Organizational
Behavior), mint új szervezeti tudományág a 30-as és 40-es évek pszichológiai, szociológiai,
ésvezetéstudományi fejlődésének köszönhetően. Az új diszciplína Paul R. Lawrence
szerint „egyszerre kutatási és gyakorlati terület”, és Magyarországon a vezetés- és
szervezéstudománytudományág alá tartozik.
3. 1. ábra: A szervezeti magatartás helye a tudományos ismeretek rendszerében
Forrás: Czuprák Ottó, Kovács Gábor: A szervezetvezetés elmélete, Dialóg Campus
Kiadó,Budapest, 2017. p. 15., (saját szerkesztés)
„A szervezeti magatartás (Organizational Behavior – amit angolul gyakran OB-ként
rövidítenek) olyan tudományterület, amely a szervezeteken belüli magatartásra gyakorolt
egyéni, csoport- és szervezeti és környezeti hatást vizsgálja a célból, hogy ezeket az ismereteket
a szervezet hatékonyságának és eredményességének növelésére alkalmazza.” (Bakacsi, 2015,
p.8.)
„A szervezeti magatartás felhasználja a szociológia, a pszichológia, a közgazdaságtan, a
politikatudomány és az antropológia fogalmait és módszertanát.” (Bakacsi, 2015, p.9.)
2. ábra: A szervezeti viselkedés, mint interdiszciplináris társadalomtudomány
Forrás: Laurie J. Mullins: Organisational behaviour: a multidisciplinary approach,
2010. p.8. (saját szerkesztés)
4. 3. ábra: A szervezeti viselkedéssel foglalkozó tudományok kapcsolatrendszere
Forrás: Dr. Komor Levente: Személyes vezetés, Szent István Egyetem, 2011. p. 27.
5. A szervezeti magatartás tudománya tulajdonképpen a munkateljesítménnyel összefüggő
magatartást és attitűdöt vizsgálja. Elemzési egységünk/tárgyunk bármi lehet, ami a szervezet
– mint nyílt rendszer – környezetének a részét képezi és képes befolyásolni a szervezet
hatékonyműködését, eredményességét, és sikerességét.
Az elemzés szintjei: egyén, egyén – egyén (dolgozó - dolgozó, vezető - beosztott), egyén –
csoport, csoport – csoport, csoport – szervezet, szervezet – szervezet, egyén – csoport –
szervezet – környezete.
A szervezeti magatartás nem tekinthető homogén tudománynak, mivel felhasznál és tartalmaz
számos más tudományhoz is kapcsolódó összefüggéseket, definíciókat, ismereteket,
eredményeket, és módszereket.
Hol helyezkedik el a szervezeti viselkedés a többi, szintén a szervezeti léttel foglalkozó
tudományterületek között?
4. ábra: A szervezeti viselkedés és a rokon tudományterületek kapcsolata
Forrás: Dr. Gyökér Irén és társai: Szervezeti Viselkedés, Budapesti Műszaki és
Gazdaságtudományi Egyetem, Budapest, 2016. p. 8.
Hogyan képesek a szervezeti magatartáshoz kapcsolódó diszciplínák az OB által nyújtott
ismereteket, eredményeket, módszereket, összefüggéseket a gyakorlatban hasznosítani?
6. Tudományterület Gyakorlati alkalmazás
szervezetelmélet szervezeti struktúrák (ki)alakítása
szervezetfejlesztés
a szervezeti változás és a
változásmenedzsment
az emberi erőforrás menedzsment
munkakörök kialakítása, fluktuáció
vizsgálata és kezelése, a HR rendszerek
megfelelő szintű működtetése, emberi
teljesítmény fokozása, a termelékenység
növelése, emberi erőforrás fejlesztés,
konfliktuskezelés, dolgozói elégedettség,
7. Felhasznált források:
Bakacsi Gyula: A szervezeti magatartás alapjai, Alaptankönyv Bachelor hallgatók
számára, 2015, Semmelweis Kiadó, Budapest
Czuprák Ottó, Kovács Gábor: A szervezetvezetés elmélete, A közszolgálati szervezetek
vezetésének elméleti alapjai, 2017, Dialóg Kiadó, Budapest
Gyökér Irén, Dr. Finna Henrietta, Krajcsák Zoltán, Daruka Eszter, Dr. Szabó Tibor:
Szervezeti viselkedés, Budapest, 2016, Műszaki- és Gazdaságtudományi Egyetem,
Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar Üzleti Tudományok Intézet
Dr. Komor Levente: Személyes vezetés, Gödöllő, 2011, Egyetemi jegyzet, Szent István
Egyetem Gazdaság-és Társadalomtudományi Kar Társadalomtudományi Intézet
Laurie J. Mullins: Organisational behaviour: a multidisciplinary approach, 2010
Prof. Dr. Pintér István, Semeginé dr. Tariszka Éva, Horváth János: A szervezeti
magatartás elmélete, Egyetemi jegyzet, 2006
Dr. Szeicz János: Szervezeti magatartás – Szervezetfejlesztés, 2008, BIG - FIVE
Akadémia, Budapest