1. Egy helyt az olvastam, hogy a gyűlölet, van ahol hitként jelentkezik. A gyűlölet soha nem hit,
hanem meggyőződés, épp a ráció túltengése. Kevesen tudnak különbséget tenni a hit és
meggyőződés között, de ez azért van, mert a vallás már csak meggyőződés formájában jelentkezik
és egyáltalán nem hit formájában, - itt Európában.
A meggyőződés esetében, vagyis az elhitt dolgok esetében, mert most csak elhívés van és nem hit,
nagyon fontos a tételes tan és annak helyessége, egyedül igaz volta, racionalitása. A tényleges hit
esetében, a bizalmon van a lényeg, egy olyanban, ami már túl van a ráción.
A puszta racionális hit, lényegében nem más, mint a vallási köntösben jelentkező Isten-tagadás.
Ezért nem kell csodálkozni, hogy a vallás gyűlöltként jelentkezik, mert az egyoldalúan megélt
személyiség, pusztán a rációban megélt élet, a lélek energiáit pusztító energiákként aktiválja. A
racionális szeretetbeszéd, meg a puszta racionális döntésen alapuló szeretetcselekedetek, elfojtott
gyűlöletet takarnak. A kereszténység nem más, mint pusztán mentálisan megélt szeretet, elfojtott
gyűlölettel a lélekben.
A kereszténység racionalizmusának,- mely mögött a túlzott racionalista ember lelkének
gyűlölködő pokla van,- a folyamánya, a ma racionalizmusa, mely mögött ugyan csak elfojtott
gyűlöletet van. Lelkünk a keresztény lélek folyamánya, hiába ítéljük el a kereszténységet, lelkünk
nem változott.
Minden nagy misztika arra törekedett és törekszik, hogy az elmét egyesítse a belsővel, így
megteremtve a harmóniát a lélek és az elme között. A misztikák arra törekedtek, hogy egyesítsék
a szívvel az elmét, a nyugati kereszténység teológiája, annak túlzott racionalizmusa épp ennek az
ellenkezőjét tette, elszakította az elmét a szívtől.
Ott nincsen gyűlölet, ahol a szív és elme harmóniában vannak, az elme követi a szív, a tudattalan
törvényeit, a belső logosz sugallatait.
Ha bizalommal túllépsz a ráción, a Semmibe vetett bizalommal, akkor a ráció visszatér magától
gyökeréhez, a belső logoszodhoz. De a vallási meggyőződés, az elhitt dolgok összessége, ami ma
vallásként jelentkezik, épp a ráción túliban vetett bizalom hiányából származik. Ma a vallás épp
az Istenbe vetett bizalom hiányából él, ahol nincsen bizalom, ott nincsen kapcsolat, ahol nincsen
kapcsolat, Isten és ember között ott a vallás rejtett ateizmus, - Európa vallásossága vallás
köntösbe bújtatott ateizmus. A kereszténység az igazi ateizmus és nem a deklarált.
De a vallást úgy is megfogalmazhatjuk, mint a lélek képeinek közvetlen megélése, lelkeddel való
kapcsolat az ő képei, az ő nyelvi képei révén. Ezt a ráció segítségével teszed, csak eszköz és
nincsen önálló léte. Európa ott téved, hogy önálló létet tulajdonít az elmének. De még abban is
nagyot tévedett, hogy a lélek képeit csak az elme tartalmaiként kezelte, a lélektől független
entitásokként, - így lettek a dogmák. A dogmák nem mások, mint a lélektől független tartalmak, -
ami meg a lélektől független az halott.
A meg nem élt képek azok nagyon veszélyesek, pusztító energiákat generálnak, vagyis abban a
formában jelentkeznek. A nyugati civilizáció az amelyik a legkevésbé élte meg lelkének képeit, -
ennek a nyugati kereszténység rakta le alapjait - és ezért a legagresszívabb civilizáció, a
legpusztítóbb.
Az a gond, hogy a modern ember, ki elítéli Rómát, az azonos Rómával, a modern európai ember
is Róma szülötte. A szakadék, ami keletkezett a kereszténységgel a szív és az elme között, csak
növekedett a fejlődéssel, - és ez a szakadék míg nem szűnik meg, addig az ember még
agresszívabb lesz az állatnál, mert azt legalább természete korlátozza, de az embert az elméje soha

2. nem fogja, csak illúzió, hogy az elme képes a korlátokra. A korlát, a mérce ott van, amiről az
ember nem vesz tudomást.
Tehát tudnunk kell, hogy a nyugati ember az egyoldalú racionalizmusával nem fogja megoldani
a gyűlölet problémáját, mert épp azzal okozza. A demokrácia, amely a toleranciáról prédikál, a
másságról tudományoskodik, épp úgy az elfojtott, rejtett, kifinomult, a mindennapokban
gyakorolt agresszióra épül, ami már természetes, mint a kereszténység. Ne ítéljük el Rómát, mert
nem változtunk, és ha becsapjuk magunkat még veszélyesebb, démonaink még pusztítóbbak
lesznek.
És az az érdekes, hogy sok keletmajmoló megmarad annak, ami Róma, pusztán csak racionális
ismeretként tárolja keletet, mint Róma a dogmákat, de közben mélyen elítéli Rómát. Sokan
római lélekkel keletről prédikálnak. De erre mondja valaki, hogy meditálnak: keleten
megmondják, hogy mit kell tenni, nyugaton, hogy mit kell hinni, hát mindkét helyt a közös, hogy
megmondják és nem te teszed szabadon.
Kelet és nyugat között figyeljünk lelkünk szavára, hogy ne kelljen senki megmondja, hogy mit
tegyünk és mit higgyünk, az egyedüli mérce a lélekre hangolt elme legyen és az nem gyűlöl. És
hiába beszélünk toleranciáról és másság tiszteletéről, míg az elme nincsen békében a szívünkkel,
- jelenleg Európa ezen beszéde farizeizmus.
Nagy Attila Puli