1. Abban az időben voltam a Gyulafehérvári Római Katolikus teológusa, amikor
létrejött, Bukarest székhellyel, a román kommunista hatalom és a Vatikán által
kiagyalt érsekség, Ioan Robu érsekkel az élen. A Robu édesapjának a neve még
Rab volt. A különös azt volt, hogy az egyházi intézmények elsorvasztásán
fáradozó kömmunista hatalom, áldását adta, egyházi intézménybővítésre , sőt
igényelte.
Tanárainktól, az előadásokon tudtuk meg, hogy érkezik Luigi Poggi pápai
nuncius, hogy összeboronálja a kommunista hatalom védnökségét élvező
érsekséget. Nyilvánvaló volt, hogy ez a húzás, a román hatalom újabb magyar
ellenes húzása. Gyulafehérvárt nem csekély volt az aggodalom. Természetesen a
tanáraink magyarázgatták, hogy ez nem jelent komoly egyházjogi veszélyt, mert
az érsekség, egyházjogilag nem egy komoly fölérendeltségi viszony.
Természetesen egy ilyen egy ilyen húzás, a román hatalom részéről, nem volt
minden alapot nélkülöző és nem volt következmények nélküli.
A nunicius tiszteletétt tette Gyulafehérvárt is. Tartott egy reggeli misét, nekünk
teológusoknak, együtt misézve a tanári karral. Délben, az ebédlőben, lekezelt a
száztiz körüli teológussal. Na meg találkozott a gyulafehérvári püspökkel is,
most már nem emlékszem, hogy Jakab Antallal-e?
Tamáskó, a jogtanárunk volt az, aki erről a nunciusi látogatásról bővebben
tájékoztatott. Na de a lényegről, hogy mit tárgyal a Vatikán a Ceausescu féle
hatalommal, ő sem sokat tudott. Na de még a püspök sem. Gyulafehérvárt,
abban reménykedtek, hogy majd a nunciustól megtudnak mindent az érsekség
alapításról. Na de ebben csalódniuk kellett. A nuncius néma maradt mint a
csuka, az érsekség alapítást illetően. Az egész Gyulafehérvár háta mögött jött
össze. A Vatikán összejátszott a Ceausescuval az erdélyi magyarság ellen. A Pápa
kiszolgálta Ceausescu magyarellenes hatalmi törekvéseitt. A hatalom a
hatalommal paktált le.
Érdemesnek látom egy ellentétes párhuzamot vonni a Vatikán és Todea
görögkatolikus érsek magatartása között. Beke Györgynél olvastam a következő
történetet Todeáról. Márton Áron, bérmakörútja alkalmával elért a Maros
megyei Régen városába. Ott meghívta az ebédre Todea érseket is kivel együtt
raboskodtak. Az érsek azt kérdezte, hogy az ortodox kolega ott lesz-e. Márton
Áron mondta, hogy természetesen ige. Erre Todea önérzetesen csak annyit
mondott, hogy ö nem ül egy asztalhoz azokkal, akik kiüldözték a templomaikból.
Tudni kell, hogy Gróza Péter miniszterelnök, kinek az aláírása megszüntette a
Román Görögkatolikus Egyházat, ortodox pap fia volt. És akkor áljon itt az
ellentétje, a negatív. Őexcelenciája, Poggi leűlt azzal a hatalommal egy asztalhoz,
amely az előtt nem sokkal gyilkoltatta meg Pálfi Géza katolikus papott és még
hány papott.

2. Nem tudom de a Vatikán magatartása teljesen távol áll a Galilea mezején
csavargó, Jézus nevű, vallási anarchistától, aki a pusztában elutasította a
hatalmat. Ahol az intézmény céllá válik, önértéke van, ott minden az intézmény
céljait szolgálja, minden annak van alávetve. A kicsinyesen taktikázó hatalom,
vagyis a Vatikán, aki véreskezű diktátorokkkal is képes volt lepaktálni, mint
Ceausescu, és a Galileai, aki csak a Lélek erejében bízik, nagy ellentmondás.
De 89 után is, II. János Pál látogatása alkalmával, a hatalom a hatalomnál tett
látogatást. A Pápa nem Csíksomlyóra ment. A szent helyek, Romániában nem
vonzották a Pápát.
Nagy Attila Puli
Kökös