1. Az egész magyar cigány vitának, Magyarországon a legnagyobb hibája, hogy a képlet fehér
fekete, vagyis a magyarok a jók a cigányok a rosszak. Ez látszólag igaz is. A magyarok azt
róják fel, hogy a cigányok miért lopnak, gyilkolnak, miért nem dolgoznak. Ez úgy tűnik, hogy
egyértelműen a magyaroknak van igazuk. De tényleg így van? De tényleg az a probléma, hogy
a cigányok miért nem képesek az olajozott együttélésre, vagy a mélyen teljesen más a képlet?
Elöregedett, degenerált az a társadalom, civilizáció, mely céllá teszi a társadalmi együttélés
olajozottságát. A nyugati civilizáció a formát tette tartalommá is, így elveszett az igazi
tartalom. A társadalmi együttélés problémamentessége, az csak puszta külső forma, csak
módozat és nem lényeg, nem tartalom mi identitást adna. A nyugati társadalom
identitásnélkülisége abból származik, hogy nincs identitást adó tartalom, csak puszta forma
van, melyet tévesen, tartalomnak, identitást adó tartalomnak tekintenek.
Mit vesz át nyugat kelettől? Tévesen spiritualitásnak nevezett, problémamentesítő
technikákat. A cél, a keleti technikákkal, hogy minél olajozottabbá tenni az életet. De már a
keleti tanokban is fellelhető az öregedés szimptómái, mert a lelki technikák, eléggé az
olajozottságot tűzik ki célnak, a lelki életben. Erre nem mondhatjuk azt, hogy az élet
problémamentességét elősegítő technikák épp az én féltést tűzik ki célul rejtetten. Kelet és
nyugat, csak technikai szinten, meditációs technika szintjén és az elöregedés szintjén
találkoznak. Egy civilizáció minél több külső eszközzel adminisztrálja az életet, annál jobban
öregedik és annál öregebb. A világban jelenleg nem fejlődés van, hanem az öregedés
folyamata, mert az ember egyre több külső szellemi és materiális eszközt igényel. Lelkileg is
szellemileg is öregszik a bolygónk lakossága. A vallási, misztikus tanok, egyre nagyobb
összetettségét, ahogy változtak a történelemben, fejlődésnek tartjuk, pedig nem. A tanok
bonyolódása, épp a szellemi öregedés jele és nem a kifejező képesség növekedésé-é. Az igazán
élő tan, roppant egyszerű, épp egyszerűségével, szűkszavúságával közöl sokat. Az egyszerű
nyelv a lélek nyelve, mutatják álmaink. Ilyen szempontból, Jézus tanítása a leg élőbb,
roppant egyszerű parabolákba fejezte ki magát. És ami fontos Jézusnál, hogy nem tanította az
élet problémamentességének fontosságát, sőt ő még a bajok szükségességéről beszélt. Jézus a
mai divatos lelki technikákra, azt mondaná, hogy az én féltés eszközei, - például a Silva-féle
módszerre, vagy a jógára.
A nyugati fejlettségben gondolkodik, ami nála bonyolultságot jelent. A bonyolultságban
nagyobb kifejező erőt lát. Pedig ha a lélek nyelvét nézzük, akkor a bonyolultság, egyre jobban
csökkenti az érthetőséget, egyre kevesebbet közöl. A cigányok, és most általában beszélek és
nem csak a magyarországiakról, nagyon alacsony fejlettségi színvonalon vannak, a nyugati
szemében. De egy dolog biztos, hogy a cigány zene egyszerűsége, a cigány létmód
egyszerűsége, azt bizonyítja, hogy a cigányok egy szellemileg, lelkileg fiatal nép az öreg
Európában. Európa csak öregebb, de nem fejlettebb velük szemben. A cigányok hiteles
létmódjában, ahol még hiteles, a forma nem válik identitás vesztő lényeggé, van tartalom. A
cigány létmódban van tartalom, ami identitást ad, nyugati civilizációban csak forma van mi
tartalommá lett, de igazi tartalom nincs.
Természetesen valaki nyugodtan rákérdezhet, hogy beszélek formáról, mi tartalommá lett, de
mi az igazi tartalom akkor. Ilyenkor a lélek nyelvéhez kell fordulni, az pedig képekben beszél
és nem konvencionális fogalmakban. A lélek képei pedig mindig valami láthatatlanra
mutatnak, mert az igazi lényeg kifejezhetetlen, ami identitást ad. A láthatatlan dolgok, mindig
is a csendhez voltak kötöttek. Egy nemzet identitását a csend őrzi meg. Az igazi lényegek,
identitást adók, azok, mik láthatatlanok. Egy lelkében élő népnek nem a külső tárgyi világ
adja identitását, hanem azok belső láthatatlan formája. Egy élő nép nem könyvekben, hanem
lelkében őrzi múltját, és ott él igazán civilizációja és nem a könyvekben. Lehet, hogy egyszer
még felértékelődnek azon civilizációk, mint például a cigányoké, melyeknek nincs szüksége

2. könyvre, hogy megőrizze önmagát. Ami identitást ad egy népnek, az valami láthatatlan
szellemi, a könyvek civilizációja ezt ölte meg és öli meg. Rég tudjuk ugye, hogy a betű öl, de
nem gondoltuk, hogy népeket is képes elpusztítani lelkileg a betű és aztán fizikailag is
eltűnnek. Ha a nyugati gyilkos betű civilizációval szembesítjük a cigányok kultúráját, akkor
messze a cigányok javára dől el az összehasonlítás, a cigány zene messze többet, szellemibbet
közöl, mint a nyugati könyvkultúra. A cigány zene az emberiség lelkének rég elfelejtett nyelvét
beszéli, amit már a könyvkultúra nem ismer.
Na de térjek rá a magyarországi cigányságra és arra, hogy nem akarnak dolgozni, meg
satöbbi. A magyar többség azt kéri számon, hogy miért nem élnek problémamentesen.
Fennebb leírtam, hogy az a társadalom melynek céljává válik az, hogy problémamentesen
éljen, az egy degenerált társadalom. Ahol a munka, a puszta megélhetés válik életcéllá, ott a
társadalom tagjainak nincs igazi életcélja, így frusztráltakká válnak. Az életnek értelmet adni
szükséges a normális lelki élethez, ez ad tartalmat a hiteles életnek. Az, hogy beilleszkedik
valaki a társadalomba és dolgozik, az még nem ad értelmet az életnek, sőt ha csak ennyi az
élet, akkor az nagyon sivár élet. Vajon, egy vitalitása teljében lévő népnek, a rablás nem egy
magasabb ideál, mint a nyolc órás robot, a lelki elpusztulás a minden napi
rablókapitalizmusba.
Szerintem ne mutassuk fel a cigánynak, a degenerált európai, benne a degenerált magyar,
degenerált életideálját pozitívumnak. Az a normalitás, amiben nyugat él az már a lélek halála
és nem csodálkozzunk, hogy ez a cigánynak nem kell.
Olvastam egy hozzászólásban, hogy nyugat, Magyarország lehetőséget ad a cigány kultúra
ápolására. Én azt mondom csupán formálisakat. Egy olyan társadalom, mely nem ismeri az
igazi tartalmakat, csak a formait, csak formai konzerválásra képes, mely az élő szellem halála
az élő kultúra halála. De egy élő civilizáció, hogy ápolja magát egy halott közegben, csak úgy
ha elzárkózik.
Szerintem a degenerált magyar társadalom degenerálta a cigányságot is. Két identitást
vesztett közösség, normális, hogy konfliktusba kerül. Mindkét közösség, a magyar és a
cigány is identitászavaros, belső konfliktusokkal küzd, úgy, hogy a magyar a sértett fél és a
cigány a bűnös, nem jó megközelítés. Mindkét társadalomnak, a magyarnak és a cigánynak is
meg kellene találnia az ősi gyökereket, a régen elvesztett archaikus identitást és akkor sokat
változnak a dolgok.
Európában két nép van konfliktusban, a vitalitásuk teljében lévő cigányok és az öreg európai.
A kettő életideáljai különböznek. A fáradt, öreg európai csendben szeretne élni minden
zavarja. Ideálja a minél kevesebb konfliktus. A cigány lehet, hogy virtusnak tekinti a rablást,
a gyilkolást, a bunyót. Az utóbbira azt mondjuk, hogy primitiv nem tudnak civilizálódni. Ez
nem igaz, e fölött nem lehet morálisan ítélkezni, mert mindkettőnek belülről jön, nem tehet
róla. Az európainak belülről jön öregsége és azért jól nevelt és nem azért mert különösebben
erkölcsös lenne, de lényegében csak egy sunyi disznó maradt. A természet pusztító kapzsiságot
most sem látja az európai főben járó bűnnek.
A morálról jut eszembe Jézus. Egy dolgot nem értenek Jézusban a jóság diktátorai
keresztények, akik kényszerítenek a javulásra, önző módon, mert a jóságban élik ki
önzésüket. Igen azt kevesen tudják, hogy a legsunyibban, az önzést, a jó cselekedetekben lehet
kiélni, az azzal való diktátorkodásban. (Ha lenne írói vénám, ez most jutott eszembe,
megírnám egy színdarabban, Árva Bethlen Kata, a néhai erdélyi protestáns, erénycsősz és egy
pesti cigány beszélgetését. De erre nem kerül sor, mert nincs írói vénám.) Na, amit nem
értenek a jóság diktátorai Jézusban, hogy Jézus a bűnöst bűneivel együtt szerette. Mit jelent

3. ez? Azt, hogy Jézus megértette, hogy a bűnös azért bűnös, mert nem tud más lenni és
elfogadta úgy, hogy a bűnös nem tud más lenni. Ezért volt közel Jézus a társadalmon
kívüliekhez és értette meg, mert elfogadta őket olyanoknak amilyenek. Erre a keresztény
jóság nem képes, mert csak rejtett önzés. A kereszténység soha nem tudott mit kezdeni a
társadalmon kívüliekkel, mert a jóság kényszerítő erejével lépett fel, diktátorként. Nem tudta
elfogadni a társadalmon kívülieket olyanoknak amilyenek, változtatni akart rajtuk. Nem
értette meg, hogy a társadalmon kívüliek, azért társadalmon kívüliek, mert nem tudnak
másak lenni. Olvastam egy tanulmányt, hogy a delikvencia is lehet az autonómia egy formája.
Vajon a társadalmon kívüliek, nem ők a normálisabbak, mert a lélek követeli szabadságát és
arról ők nem mondtak le. A delikvens cigányok vajon nem normálisabbak, mint a lelketlenné
konformálódott magyarok. Jézusnak a barátai lettek volna a cigányok, mert nem
kényszerítette volna öket javulásra. Az nem fog sehova vezetni, hogy a magyarság az általa
megkedvelt konformizmusra akarja kényszeríteni a cigányokat, mert a magyar lét mód a
puszta konformizmusra épülő degenerált létmód.
A cigányok, most azt élik meg, mit megélt a magyarság a kereszténység felvételekor, az
identitásvesztést, mert rájuk kényszerítik az európai civilizációt, mint egyedül üdvözítőt. Nem
kéne ellenségek legyünk a cigányokkal, mert valahol sorstársak vagyunk itt Európában, a két
nemzet európai tönkretételét illetőn.
Nagy Attila Puli