1. A probléma megértéséhez vissza kell mennünk a rendszerváltásig, sőt még jóval az elé. A 80 -as
években - még minden politikai hátsó-gondolat nélkül, és semmi esetre sem a rendszerváltás
előszeleként - felkérést kapott az iskolám, és ezzel én magam 70 oroszos és németes idegenvezető
átképzésére angol idegenvezetőkké. Néhány évvel később a felkérés megismétlődött, de ezúttal orosz
nyelvtanárokról volt szó, akik orosz és angol nyelvtanárokká váltak.
Az akkori megbízók meggyőzhetők voltak arról, hogy az oktatást, és így a tanulást primer módon a
pszichológia és a szociológia törvényei szabályozzák, teljes mértékben függetlenül attól, hogy vajon
tudunk-e a létezésükről, és hogy tiszteletben tartjuk-e őket, vagy sem.
Természetesen meg lehet próbálni semmibe venni ezeket a törvényeket, de van egy megkerülhetetlen
törvény, az Oktatáspolitika Megmaradásának Törvénye, amely azonnal érezteti a hatását:
Oktatás + Politika = Oktatáspolitika = konstans.
Ha a politika égig érő, az oktatás talaj menti. Ezt ott és akkor megúsztuk, hiszen abban az időben a
politika nem avatkozott belénk.
Tudomásul vették azt is, hogy az átképzés, legyen szó idegenvezetők, vagy tanárok átképzéséről,
nem azonos a képzéssel, és még kevésbé azonos a továbbképzéssel. Máshonnan indulunk, más az
irány és más a teendőnk. Ilyen különbség-tétel híján inkább nyelvoktató szakmunkásokat, extrém
esetben nyelvoktató betanított munkásokat lehet képezni, mintsem nyelvtanárokat. Nem véletlenül
bízták ránk a feladatokat és nem az ilyen tapasztalatokkal nem rendelkező egyetemekre.
Ezeknek a korai átképző programoknak a sikerét mind az Oktatási Minisztériumban, mind pedig az
Országos Tervhivatalban nyilvántartották és ezeknek a programoknak a sikere sugallta a Németh
Kormánynak, hogy minket bízzon meg a rendszerváltás pillanatában több száz orosz nyelvtanár
átképzésével angol nyelvtanárrá.
Rajtunk kívül Magyarországon senki nem rendelkezett ilyen jellegű referenciával, beleértve az összes
Magyar Egyetemet is. Ezt bizonyítja az is, hogy korábban, a Kettős Tannyelvű Gimnáziumok
beindítása előtt szintén minket kértek fel a tanárok felkészítésére.
A megbízás 400 nyelvtanár átképzéséről szólt. Szabad kezet kaptunk a résztvevők kiválasztásában
és felvételében. Három országos napilapban megjelent hirdetésekre reagálva jelentkeztek a tanárok
és a létszám-keret néhány nap alatt betelt. Ötvenfős várakozó-listáról pótoltuk az esetleg kiesőket.
Minden jelentkezővel szerződést kötöttünk, amelynek fontos pontja volt a munkahelyi támogatás.
A Kormánytól kapott megbízás előírta, hogy magyar zsűri híján egy nemzetközi fórum értékítéletével
bizonyítsuk az Átképzési Program szakmai értékét. Ennek érdekében beneveztem egy Világ-
pályázatra és a program elnyerte az Első Helyezést, amelyért a díjat Londonban, a Buckingham
Palotában adta át Fülöp Herceg.
A Kormány ezt nyugtázta és így teljesítettünk minden előírást. Ez az előzetes feltétel és annak
teljesítése egyaránt bizonyítja, hogy ez az átképző program nem egy volt a sok közül, hanem annak
kiemeltebb szerepet szánt a Megbízó.
A Project beindulását követően megkezdődött a politikai rendszer-váltás. Az Antall Kormány nem
vállalta a Németh Kormány megbízásából származó, rá, mint a Project haszonélvezőjére háruló
kötelezettségeket. Az Átképző Program eredménye kellett, hiszen nélküle megbénultak volna az
iskolák, de a Project sikeres megvalósításához szükséges beavatkozásokra és korrekcióra vonatkozó
igényemet elhárították.
Ez már a Project kezdeti fázisában is jelentősen hátráltatta, a későbbi fázisokban viszont egyenesen
megbénította a program végrehajtását. A további részleteket lásd itt:
Az Átképző Program, mint ’üzleti vállalkozás’

2. A díjnyertes Átképző Program 3 részből állt: nyelvtanfolyam, módszertani képzés, és posztgraduális
képzés
i. 720 órás Nyelvtanfolyam, amelynek során 480 óra tanulás után 400 –ból 400 fő sikeres
nyelvvizsgákat tett (University of Oxford Preliminary + Pitman 4 + University of London 4;
ezekkel a nyelvvizsgákkal a résztvevők teljesítették az Átképző Program nyelvi
követelményeit és ezekkel a vizsgákkal bizonyos angliai egyetemekre is be lehetett jutni),
majd 720 óra után a résztvevők jelentős hányada további nyelvvizsgákat tett (220 fő
University of Oxford Higher, 310 fő Pitman 5 és 290 fő University of London 5; ezekkel a
vizsgákkal minden angliai egyetemre be lehetett jutni).
Ezek azok a nemzetközileg elfogadott vizsgák, amelyek módszertana 100 %-ban szinkronban
van a legkorszerűbb nyelvoktatási elvekkel, mind gyakorlati, mind pedig elméleti szinten, így
végeredményben ezek a vizsgák képviselik mindmáig a tudomány állását. Büszkén teszem
hozzá, hogy az Átképző Program során az angliai vizsgaközpontok kikérték a véleményünket
és tapasztalatainkkal hozzájárultunk a vizsgák továbbfejlesztéséhez.
Meg is látogattak bennünket, de nem ellenőrzés céljából. Azt próbálták eltanulni tőlünk, hogy
hogyan lehet egy vizsga-központ vizsga-sikerét évekig 95 % fölött tartani úgy, hogy ehhez egy
fabatka állami támogatást sem kap. Azt már csak mi tudtuk, hogy nem is kap, de nem is kér,
sőt el sem fogad. Sem állami támogatást, sem pedig állami beleszólást.
Kevesebb büszkeségre ad okot az a tény, hogy néhány évvel később a Hivatal porig gyalázta
ugyanezeket a vizsgákat oly módon, hogy előírta: legyen a nemzetközi középfok ekvivalens a
magyarországi alapfokkal, valamint legyen a nemzetközi felsőfok ekvivalens a magyarországi
középfokkal.
Ezzel az intézkedéssel a Hivatal kiküszöbölte a modern vizsgákat a magyar nyelvvizsga-
piacról, 100 milliós kárt okozott a vizsgákat saját erőből meghonosító nyelviskolámnak, és
beverte az utolsó szöget a közoktatásban folyó nyelvoktatás koporsójába, hiszen nem csak az
számít, hogy mely nyelvvizsgák tűntek el a magyar színről, hanem az is, hogy mi maradt
helyettük.
A nyelvtanulás során a résztvevőknek esélye volt találkozni több száz amerikai diákkal és
több tucat amerikai tanárral akár klub-szerű szórakozás céljából, akár vendéglátóként.
A nyelvtanuláshoz szükséges összes tananyagot az International Language School
biztosította.
ii. 300 órás Módszertani Képzés, amelynek során a résztvevők a gyakorlatban megismertek
minden modern nyelvoktatási módszert, mind a saját, mind pedig trénereik csoportjainak
tanításán keresztül. Ez a Módszertani Képzés nem csak óraszáma szerint többszöröse
bármely egyetemi módszertan kurzusnak, hanem hatásában is, hiszen a résztvevők a tanult
módszereket már a saját nyelvtanulásuk folyamán megismerhették, és azok hatékonyságát a
saját bőrükön tapasztalhatták.
Először megtanultak korszerű módszerekkel tanulni, ezt sikeresen adaptálták a tanítási
stratégiáikba, majd megtanulták azt az elméletet is, amely bizonyítja, hogy valóban ez az
optimum. Ehhez járult hozzá pozitívan még az is, hogy a vizsgák módszertana is teljes
szinkronban – harmóniában volt a tanulás és a tanítás módszertanával.
Fontos itt még azt is megjegyezni, hogy a résztvevők közül sokan már az angol nyelv tanulása
során sokkal jobb orosz nyelvtanárokká váltak. Némelyek olyan mértékben, hogy diákjaik nem

3. akarták abbahagyni az orosz nyelv tanulását, hiszen a többségnek nem az orosz nyelvvel volt
konfliktusa, hanem az oroszokkal.
A Projektnek ebben a fázisában már mind a 400 átképzős tanított, hiszen iskoláikban óriási
volt az igény, amit a szülők nyomására teljesíteni kellett. Dr. Glatz Ferenc Úr úgy jelentette be
az országnak, hogy ’nem lesz többé kötelező orosz, de bezzeg lesz majd angol és német’,
hogy ehhez mindössze a tanár, a tananyag, és a tanítási szakértelem hiányzott.
Az átképzősök üdítő kontrasztot mutattak a Hivatal által szívesen alkalmazott bálnavadász és
foltozóvarga angolokhoz és amerikaiakhoz képest, akiknek sem a saját nyelvükről, sem pedig
annak tanításáról nem volt sok fogalmuk. Tisztelet a ritka kivételnek.
Ezért a helytállásért az átképzősök megérdemeltek volna egy jó szót a Hivatal részéről, vagy
legalább egy fair elbánást.
A résztvevők nagy többsége úgy jelzett vissza, hogy munkahelyükön módszertani forrásként
szerepeltek a többi nyelvtanár számára, és a pályájuk folyamán akkor is a nálunk tanult
módszerekből élnek, ha időközben elvégezték az angol szakot BA. vagy akár MA szinten.
Egy fontos alapelvet követtünk kezdettől a Project végéig: az örömszerző nyelvtanulás
abszolút előfeltétele az örömszerző nyelvtanítás, amely viszont elképzelhetetlen örömszerző
nyelvtanár-képzés nélkül. Ha esetleg valaki még nem látott ilyent, az nem jelenti azt, hogy a
dolog nem létezik.
A Project második fázisában az átlag résztvevő 700 óra tanítási gyakorlatra tett szert. A
normál iskolai tanításuk mellett, többek között, erdélyi magyar, szlovák, román, orosz és
csernobili ukrán diákokat tanítottak.
iii. Az eredeti Project szerint 4, a valóságban 6 féléves posztgraduális képzés, amellyel
kapcsolatban a Megbízónak nem volt semmilyen ellenvetése, nem volt semmilyen kikötése a
képzés végrehajtásával kapcsolatban, és a résztvevők is pozitív izgalommal várták.
Az első 4 félévben mintegy 30 %-ban követtük a hagyományos nyelvtanár-képzés programját,
tehát 70 %-ban attól eltérő volt a tartalom. Ez a különbség abból fakad, hogy szinte teljes
mértékben máshogy definiáljuk a hatékony nyelvtanárt, és így a hatékony nyelvtanárok
képzését, mint a Magyar Egyetem, vagy Tanárképző Főiskola.
A négy félévről hat félévre való kiterjesztés időben egybeesik a ’tanulási zavaros’ diákok
felbukkanásával a magyar iskolákban, és így a nyelvórán. A két plusz szemeszterre nem a
probléma megértéséhez, vagy megoldások keresése okán volt szükség, hanem a probléma
nálunk már létező megoldásait építettük be ez idő alatt a képzésben résztvevők módszertani
eszköztárába.
Ez azt jelenti, hogy megoldást kínáltunk olyan problémákra, amelyek ma, 20 évvel később is
megoldatlanok a Magyar Közoktatás berkein belül. A képzés kiterjedt, többek között,
diszlexiás, diszgráfiás, diszkalkuliás, hiperaktív, figyelemzavaros, apraxiás, diszpraxiás
személyek tanítására, gyerekekre és felnőttekre egyaránt, sőt az autizmus enyhébb eseteire
is (Asperger Szindróma, Geek Szindróma, Pragmatic-Semantic Disorder).
A hagyományos magyar iskola kirekeszti a problémás diákot.
Mi kezdettől azt valljuk, hogy az örömszerző nyelvóra terápia-értékű.

4. A hagyományos magyar iskola megbélyegzi a ’tanulási zavaros’ diákot.
Mi kezdettől azt valljuk, hogy az esetek többségében tanítási zavarról van szó még akkor is,
ha a szakma bájos tudatlanságban tespedő része azt tanulási zavarnak nevezi.
A 6 féléves Harmadik Modult a 400 átképzős tanárból 340 –en elvégezték.
A három modulból álló komplex Átképző Programot a Project befejezése után, 1995 –ben
Londonban, a Lordok Házában ’Total Quality Education’ néven egy, a tiszteletünkre adott
fogadáson méltatták.
A University of London elfogadta az Átképző Program kimeneti szintjét belépő feltételként a
Diploma in TESOL (Teaching English for Speakers of Other Languages) és az Advanced
Diploma in TESOL távoktató programokba. Ezek a programok máig a tudomány állását és így
a világszínvonalat képviselik.