Ez az írás egy az a néhány közül, amelyeknek további sorsát rám bízta Louis.

1. TTeeoollóóggiiaaii kkééppzzééss aa ttaannííttvváánnyykkééppzzééss ppeerrssppeekkttíívváájjáábbóóll
Köszönöm a megtisztelő felkérést, hogy előadást tartsak ezen a nagyon
érdekesnek ígérkező stratégiai megbeszélésen. Sajnálom, hogy személyesen
nem vehetek részt rajta, mivel jelenleg Skóciában és az Egyesült Államokban
veszek részt pedagógiai-, illetve teológiai szakmai konferenciákon és a kettő
között az amerikai családomat látogatom.
Különösen szerettem volna meghallgatni az EPK elnökének előadását,
amely reménységem szerint tájékoztat minket arról, hogy Közösségünk
gyülekezeteiben jelenleg milyen tanítványképzési modellek működnek és
milyen eredményességgel, és ezek hogyan illeszkednek a Közösség
vezetésének rövid- és hosszútávú stratégiai terveihez. Ugyanis, ha ezeket nem
ismerjük, nagyon nehéz a PTF teológiai képzését hozzáilleszteni a
gyülekezetekben folyó tanítványképzéshez.
Történelmi előzmények és tényállás
Mindenek előtt szeretném hangsúlyozni, hogy a jelen összejövetel szervezői
kiváló témát választottak, hiszen Krisztus Testének legfőbb megbízatása a
„messiási missziói imperatívus” (Mt 28:19-20) alapján: a tanítványképzés.
Ez a téma ugyanakor időszerű is, hiszen az európai kereszténység
történetében és jelenlegi gyakorlatában teljesen ismeretlen a bibliai
értelemben vett tanítványképzés. Ez alól talán csak a reformáció néhány
radikális irányzata, Zinzendorf gróf herrnhuti közössége és John Wesley igen

2. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 2. oldal
eredményes személyes tanítványképzése a kivétel. Sajnos ezeknek —
különböző okok miatt — nem volt folytatása. A szentségi mozgalom és az
ebből kibontakozó pünkösdi mozgalom sem hangsúlyozta eléggé a radikális
tanítványképzést. Amerikában a 20. század hatvanas éveiben a „Fort
Lauderdale-i ötök” néven ismertté vált tanítványság-mozgalom1
— bár
szépen indult —, de hamarosan szélsőségekbe csapott át, majd szinte
semmivé lett. Európára és Magyarországra csak szórványos hatást gyakorolt.
Tanítványság néhány példája a Bibliában
Az Ószövetségben szinte alig találunk példát a tanítványság gyakorlatára.
Talán csak Mózes és Józsué, Illés és Elizeus, valamint Elizeus és a „próféta
fiak” említhetők meg a mester-tanítvány kapcsolat példájaként.
Az evangéliumok főleg a tizenkettőt nevezik tanítványnak, de Jézusnak
volt egy hetvenkettes tanítványi csoportja, meg egy ötszázas is. És volt egy
ismeretlen csoport, amelyről csak annyit tudunk, hogy nem követték a
tizenkettőt, Jézus mégis a juhainak nevezi őket. Jézusnak voltak titkos
tanítványai is: mint arimáthiai József és Nikodémus, és ő volt az egyetlen
rabbi, akinek női tanítványai is voltak, akik viszont nemcsak hallgatták őt,
hanem a vagyonukból is szolgáltak neki és szociálisan is gondoskodtak róla.
1
Don Basham, Ern Baxter, Bob Mumford, Derek Prince és Charles Simpson. A
tanítványsággal kapcsolatos kiadványuk a New Vine (Új bor) magazin.

3. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 3. oldal
Jézus a Mt 28:19-20-ban megparancsolja a tanítványainak, hogy
mindenkit tanítvánnyá neveljenek. Ez a parancs ma is érvényes, tehát ránk
nézve is kötelező!
A pünkösdkor megalakult messiáshívő zsidó gyülekezet, Jézus
parancsának engedelmeskedve intenzív tanítványképzést kezdett. Ennek
egyik eredménye az, hogy amikor Jeruzsálemben üldözni kezdik a Messiás-
hívő zsidókat, az elmenekült tanítványok mindenhol új gyülekezeteket
alapítanak, és tanítványokat nevelnek (Acs 2:42-47; 4:29-37; 5:42; 6:1, 7;
8:1, 4; 11:19-25; 12:24; 13:47-49, 52; 16:5; 19:20), miközben a tizenkettő
továbbra is Jeruzsálemben marad (Acs 8:1).
Az Acs 6-ban háromszor is olvassuk, hogy „a tanítványok2
száma igen
megszaporodott”. Az Acs 11 az anthiókiai gyülekezet tagjait szintén
tanítványoknak nevezi. Az Acs 15 pedig már a pogánykeresztényeknek is a
tanítvány nevet adja. És még folytathatnánk a sort…
Pál ugyan leveleiben nem használja a tanítvány szót, a
tanítványképzést viszont intenzíven gyakorolta, ahogyan azt az Acs 14:21 is
bemutatja, és levelei is bizonyítják. Ennek egyik ékes példája a 2Tim 2:2
klasszikus többgenerációs tanítványképzési modellje:
„Amit tőlem (Pál) hallottál (te Timóteus), azt bízd rá hűséges
(megbízható) emberekre, akik majd mások tanítására is alkalamasak
lesznek”.
2
Héberül és görögül beszélő zsidók, valamint prozeliták.

4. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 4. oldal
Hogyan lett valaki Jézus tanítványává?
• „ És (Jézus) kiválasztott tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje
őket prédikálni” (Mk 3:14)
Figyeljük meg ezt a kettős célhatározói mellékmondatot:
o A kiválasztás első célja az, hogy folyamatos életközösségben
legyenek a Mesterrel,
o A másik célja pedig az, hogy mindazt, amit a Mestertől
megtanultak, a gyakorlatban is alkalmazzák.
Jézus azt is hangsúlyozza, hogy óriási szakadék van a tanítványai és a világ
között:
• „Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, a mi az övé; de mivelhogy
nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e
világból, azért gyűlöl titeket a világ” (Jn 15:19).
Ebből az is világos, hogy az egész tanítványképzés számunkra idegen — sőt
ellenséges — közegben, nehéz, értetlen helyzetekben folyik, ezért nem is
várhatjuk el azt, hogy mintegy diadalmenetben népszerűségről, népszerűségre
haladjunk.
Mi volt a tanítványság ára?
Jézus nagyon magasra emeli a mércét, amikor a tanítványság egyik fontos
feltételét elénk tárja:

5. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 5. oldal
• „Ha valaki én hozzám jön, és meg nem gyűlöli az atyját és anyját,
feleségét, és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga
lelkét is, nem lehet az én tanítványom” (Lk 14:26).
Nyilvánvaló, hogy a szerető Mester itt nem valóságos gyűlöletről beszél,
hanem azt hangsúlyozza, hogy rajta kívül senkinek nem lehet elsőbbsége az
életünkben, és az ő igazi tanítványainak nem lehet olyan családi vagy rokoni
függősége, amely akadályozhatná őket Jézus parancsolatainak teljesítésében.
Jézus igazi tanítványa tehát nem szolgálhatja ki az embereket, hanem
kizárólag a mesterének parancsait hajtja végre.
• „És ha valaki nem hordozza (folyamatosan) a keresztjét, és nem így
követ engem, nem lehet az én tanítványom” (Lk 14:27).
„Nehéz a keresztem!” – panaszkodunk sokszor, és általában valamilyen
rokonunkra, elviselhetetlen szomszédunkra vagy munkatársunkra gondolunk.
Pedig Jézus itt nem a nehéz külső körülményekről beszél, hanem saját
akaratunk, terveink, érdekeink naponkénti keresztrefeszítéséről, halálba
adásáról.
• „Hasonlóképpen ha valaki közületek le nem mond minden vagyonáról,
nem lehet az én tanítványom” (Lk 14:33).
Közösségünk sok gyülekezetében még ma is vita folyik arról, hogy kell-e
tizedet adakozni. Talán még a pásztoroknak és a vezetőknek is? Már hogyne
kellene! Hiszen a tized ma is az Úré, és ha azt nem adjuk oda, akkor hála
áldozatot soha sem adhatunk. A tanítványoktól azonban ennél jóval többet

6. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 6. oldal
követel Jézus: azt, hogy teljes vagyonukat bocsássák az ő rendelkezésére! Ha
legalább néhány száz ilyen tanítvány lenne a közösségünkben,
munkásképzők és munkások százait állíthatnánk szolgálatba! Ha viszont
nem vagyunk hajlandók megfizetni ezt az árat, akkor — függetlenül attól,
hogy mit gondolunk magunkról, vagy az emberek milyen elismerésben
részesítenek — Jézus nem tekint minket a tanítványainak.
Mi volt a tanítványképzés „tananyaga”?
Mindenkelőtt a teljes Szentírás
„A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a
megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az
Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3:16-17).
Látjuk tehát, hogy a Szentírás számunkra tananyag, amelyet azonban
nemcsak megtanulnuk kell, hanem — még mielőtt másoknak megtanítanánk,
a saját életünk rendbehozására kell használnunk. Az itt említett feddés
viszont nem valamilyen kegyetlen korholás, hanem hiteles mennyei
információ arról, hogy valami nincs rendben az életünkben. De hála Istennek,
hogy a Biblia nemcsak arról infomál minket, hogy milyenek vagyunk, —
mert akkor bizony mindnyájan elkeseredhetnénk, — hanem arra is van
hatalma, hogy megváltoztassa az életünket, ha megfogadjuk tanácsait!
Továbbá alkalmas arra is, hogy neveljen minket az igazságban: hogy a lelki
csecsemőkortól mindnyájan eljussunk a lelki nagykorúságra.

7. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 7. oldal
Másrészt egy tanítványt nemcsak az jellemzi, hogy mit tud és mi-
mindent nem tesz, hanem az is, hogy végrehajtja mindazt a jócselekedetet,
amit Isten előre elkészített számára. És ebbe aztán belefér az egy pohár víz
felszolgálásától a halottak feltámasztásáig minden! Ezen túl Jézus minden
parancsolatának megtartását megköveteli tőlünk, amit első tanítványainak
megparancsolt. (Mt 28:20).
Most — mivel kevés az időnk — a sok parancsolat közül kiemelünk
egy kettős parancsot, amely azonban minden igazi bibliai tanítványképzésnek
elengedhetetlen része kell hogy legyen:
„Szeresd az Urat, Istenedet teljes szívedből (evx o[lhj Îth/jÐ kardi,aj), teljes
lelkedből (evn o[lh| th/| yuch/|), minden erődből (evn o[lh| th/| ivscu,i?) és teljes
elmédből (evn o[lh| th/| dianoi,a|); és szeresd embertársaidat, mint
magadat”.3
(Lk 10:27 továbbá: Mt, Mk, Lk, Rm, Ga, Ef, Jak).
3
Sajnálatos tény, hogy a trichotóm emberkép (pneu/ma–yuch,–sa,rx) lelkes képviselői
ezt a — tanítványképzés szempontjából nélkülözhetetlen — parancsot teljesen
figyelmen kívül hagyják az ember összetevőinek leírásánál. Pedig Jézus ebben a
kettős parancsban világosan értésünkre adja, hogy Isten maximalista
követelményeket támaszt népével szemben. És ebben nemcsak a teljes
érzelemvilágunkra tart igényt, hanem biológiai lényünk teljes (kreatív)
aktivizálására, teljes akaratunkra és energiánkra, valamint az értelmi
képességeink teljességére is. A PTF-en folyó nevelő munkánk során — az érzelmi
odaszánás kivételével — a teljes odaszánás minden más területén komoly
hiányosságokat tapasztalunk tanítványainknál. Az ebből fakadó középszerűséggel
ugyanis még a világban sem boldogul az ember, Krisztus tanítványaként pedig
teljesen kudarcot vall! Természetesen mindezek a gyülekezeti tanítvány
képzésünkre is érvényesek. Ha ezek közül bármit is elhanyagolunk, akkor csak egy
torz kereszténységet tudunk bemutatni az embereknek!

8. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 8. oldal
Az Isten iránti szeretetnek hálatelt hódolatból kell fakadnia, és egy cselekvő
teljes függőségben megnyilatkoznia a Szentlélek örömével. Az embertársaink
teljes mértékű szeretete pedig nem más, mint felszolgálni nekik Isten (Atya,
Fiú és Szentlélek) mindazon adományát, amelynek közvetítésére
folyamatosan megbízást kapunk az Úrtól. Ezek azok a jó cselekedetek,
amelyeket folyamatosan maga Isten készít el számunkra (Ef 2:10).
Hogyan folyt a tanítványképzés?
„Éppen ezért, elmenve tegyetek tanítványokká minden embert,
bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében.
Megtanítva őket arra, hogy megtartsák mindazt, a mit parancsoltam
nektek: és én veletek leszek minden nap, e világkorszak végéig” (Mt
28:19-20).
Ebben a misszió-parancsban egyetlen imperatívust találunk: „tegyetek
(neveljetek) mindenkit tanítvánnyá”! A tanítványképzés módját pedig
három participium adja meg:
• elmenve,
• bemerítve,
• tanítva.
Nézzük az első participiumot: elmenve. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezet
négy fala között nem lehet tanítványképzést folytatni. Ki kell mozdulnunk, el

9. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 9. oldal
kell mennünk oda, ahol a bűnös emberek, a hátrányos helyzetűek, az
esélytelenek vannak. A farizeusok, írástudók és a főpapok talán azt tudták a
legkevésbbé tolerálni Jézus egész szolgálatában, hogy ideje legjavát a
betegek, a bűnösök, a prostituáltak és a vámszedők társaságában töltötte,
akikkel senki nem állt szóba. És érdekes módon nem ő lett beteggé, hanem
meggyógyította betegeket, nem vált bűnössé, hanem megbocsátotta bűnösök
bűneit, és nem prostituálódott, hanem megváltozott új élettel ajándékozta
meg a prostituáltakat, akik leghűségesebb tanítványaivá és tanúivá lettek.
Nekünk is ezt kell tennünk: elmenve, kimozdulva.
Az is fontos, hogy akit tanítvánnyá akarunk nevelni, annak az életében
legyen egy világos fordulópont, amely minden ember előtt nyilvánvaló. Ezt a
Biblia megtérésnek (hátraarcnak, és a gondolkodás megváltozásának) és
újjászületésnek nevezi. Ennek a megpecsételése a második participium:
bemerítve.4
Nyilvánvaló, hogy ez nem valamiféle sákramentum, vagy
szentség, ami pusztán a kiszolgáltatása által hat, hanem valami spirituális
4
A felnőttkori bemerítést gyakorló szabadegyházi közösségek között gyakori az a
felfogás, hogy az alámerítés liturgiai formája önmagában valamiféle spirituális
többletet jelent. Ezt cáfolni látszik az a tény, hogy a magyarországi Methodista
Egyházban és szinte mindegyik történelmi egyházban nagyon sok megtért,
újjászületett és megszentelt életű testvérünk él, pedig ott a gyermekkeresztséget
gyakorolják. Számunkra még ennél is meglepőbb az a tény, hogy a chilei
methodista pünkösdi közösségben is (amelynek ma mintegy 4 millió aktív tagja
van és igen dinamikusan növekednek a Szentlélek ereje által) megmaradtak a
gyermekkeresztség gyakorlatánál. Félreértés ne essék, én továbbra is nagy értéknek
tartom a felnőttkori hitvalló bemerítkezést, de csak akkor, ha az megtéréssel,
újjászületéssel, és Jézus Krisztusról szóló tanúságtétellel párosul a Szentlélek által:
„Mert ha száddal megvallod, hogy Jézus az Úr, és szívből hiszed, hogy Isten
feltámasztotta Őt a halálból, akkor üdvözülni fogsz” (Rm 10:9).

10. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 10. oldal
valóság láthatóvá tétele, megvallása, hogy: „a régiek elmúltak, és minden újjá
lett…”. Enélkül nem kezdődhet el az újszövetségi tanítványképzés.
A csupán fizikálisan élő embereket (akik viszont lelki szempontból
még halottak) ugyan sokmindenre megtaníthatunk, de ők képtelenek lesznek
felfogni az Isten dolgait, és nem is tudnak engedelmeskedni a
parancsolatainak, mert az csak a Szentlélek aktív közreműködésével
lehetséges. Sajnálatos módon sok gyülekezetben egyre több könnyítést
tesznek a megtérés területén. Sok evangélizáción már csak az evangélista
után kell mondani a bűnösök imáját, vagy elég az is, ha csupán felállsz, előre
mész, vagy felemeled a kezedet… Sokszor még ezt sem kell tenned, csak ki
kell töltened egy lapot, és közlik veled, hogy megtértél. Jézus azonban elvárja
minden megtérőtől, hogy mind szavaival mind életével nyíltan megvallja őt
az emberek előtt. Ezeket a belépési pontokat tehát nagyon komolyan kell
vennünk a tanítványképzésnél!
Most jön a harmadik participium: megtanítva. Nagyon érdekes, hogy
nemcsak néhány parancsolatot kell megtanítanunk, hanem mindegyiket, amit
Jézus parancsolt. Mi pünkösdiek inkább az igéreteket szeretjük hangsúlyozni,
azok közül is leginkább a feltétel nélkülieket szeretjük. Ideje tehát
felismernünk, hogy csak az lehet Jézus tanítványa, aki ismeri, érti és
cselekszi a parancsolatait. Jó lenne, ha mind a teológiai képzésünkben, mind
pedig a gyülekezeti tanítványképzésünkben nagyobb hangsúlyt kapnának
Jézus parancsai.

11. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 11. oldal
Több mint 10 évvel ezelőtt Németországban, a Frankfurt melletti
Darmstadtban egy evangélikus karizmatikus apáca-kolostor minden tagja egy
év alatt egyetlen dolgot keresve olvasta végig, és jegyzetelte ki a teljes
Bibliát: Mit parancsol az Isten? Ennek az lett az eredménye, hogy a
korábban már megújult közösség, most egy sokkal mélyebb megújuláson
ment át, és a tanítványságuk ezáltal olyan új dimenziókat kapott, amit azelőtt
nem ismertek.
Nagyon lényeges tehát, hogy a „nagy missziói parancsnak” mind az
imperativuszát (hogy tanítványokat neveljünk), mind pedig a tanítványképzés
módját kifejező participiumokat komolyan vegyük!
Hogyan tanultak Pál tanítványai?
A tanítvány tevékenységének leírására Pál két görög szót használ. Károli
mindkettőt a „követni” illetve a „követő” szavakkal adja vissza.
Az első görög szó a parakolou,qew (parakolutheó), ami azt jelenti, hogy
valaki valamit, vagy valaki mást alaposan, minden részletében megfigyel.
Ezekután már világosabban láthatjuk, hogy mit is jelenthetett Timótheus
számára az, hogy Pál tanítványa volt:
„Te pedig alaposan, (minden részletében) megfigyelhetted tanításomat,
életmódomat, szándékomat, hitemet, hosszútűrésemet, szeretetemet,
türelmemet” (2Tim 3:10).

12. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 12. oldal
Érthető, hogy Timótheus, aki Pálnak nemcsak alkalmi hallgatója volt, hanem
személyes tanítványává vált, pedig Lukács őt már korábbi lisztrai
korszakában is tanítványnak nevezi, De most Pál tanítványaként alaposan
szemügyre vehette mestere minden megnyilvánulását, még a szándékait is.
Nagyon fontos tehát, hogy a mi tanítványképzésünk is ilyen szempontok
szerint alakuljon. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi gyakorlatunk — amikor
hetente 1, 2, 5 vagy 10 órát töltünk a gyülekezetben, azt is túlnyomórészt
passzívan, csupán a padot melegítve — teljesen alkalmatlan a
tanítványképzésre. Mert aki beszél, annak sokszor nem ismerjük az
életmódját, a szándékát, a hitét, a hosszútűrését, a szeretetét, a türelmét, de
nem tudjuk azt sem, hogy magán beszélgetéseiben kiről mit mond, mik a
tervei, mi az értékrendje, vannak-e titkos bűnei, rendesen adakozik-e, és mire
költi a pénzét. Ha viszont követni akarjuk a páli mintát, akkor ugyanilyen
igényesen és intenzíven kell tanítványainkat képezni.
A második görög szó a mimhtai (mimétai), jelentése: utánzó. Ez
természetesen nem jelent szolgai utánzást, hanem a megfigyelt életforma
gyakorlati megvalósítását.
Néhány példa a mesteri minta utánzására:
„Utánozzatok engem, ahogyan én Krisztust utánzom!” (1Kor 4:16; 11:1)
Végső mintaként Pál sem magát állította a gyülekezetek elé, hiszen ő is
utánzott valakit: Krisztust. A tanítványság tehát nem elsősorban valamilyen
itellektuális ismeretszerzés, amit aztán majd egy diplomával lehet igazolni,
hanem sokkal inkább egy életminta utánzása. Évszázadokon, sőt évezredeken

13. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 13. oldal
keresztül előttünk jártak olyan hithősök — akikről azt mondja a Zsidó levél,
hogy nem volt méltó rájuk a világ —, akiknek példáját utánoznunk kell.
„Utánozzátok az Istent mint szerett gyermekei!” (Ef 5:1)
Ez még meglepőbb, hiszen mi sohasem leszünk egy szinten, egy
kategóriában az Istennel, de itt mégis arra szólít fel bennünket az apostol,
hogy az élet különböző helyzeteiben úgy nyilvánuljunk meg, mint azt Isten
teszi. Tehát legyünk olyan könyörületesek, szeretetteljesek, türelmesek, és jó
cselekvői, mint Isten!
„Utánzóinkká és az Úr utánzóivá lettetek” (1Thes 1:6)
Itt megint arról beszél Pál, hogy munkatársaival együtt az Urat utánozta, így
miközben a gyülekezet az ő utánzóivá vált, egyúttal az Urat is utánozták.
Elég sok olyan szolgálattevővel találkoztam már, akik azt hangsúlyozták,
hogy testvérek, ne rám nézzetek, az Urat kövessétek! Ez sokak szemében
alázatosságnak tűnik, de tulajdonképpen kibúvás annak felelőssége alól, hogy
tanítványaink számára nekünk is utánozható mintává kell válnunk.
„Isten gyülekezeteinek utánzóivá lettetek” (1Thes 2:4)
Ha tehát egy gyülekezet valamit jól csinál — mint a júdeai gyülekezetek,
akik hűségesen kitartottak a kemény üldözések ellenére — azt jó lenne ha a
többi gyülekezet is utánozná, ha viszont egy gyülekezet valamit nem jól tesz,
attól határozottan el kell határolódnunk! De nem azért, hogy ítélkezzünk
felettük, hanem azért, hogy a Szentlélek által segísünk rajtuk kificamodott
állapotuk helyreállításában (Gal 6:1-2).

14. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 14. oldal
„Figyeljetek elöljáróitokra, és életük végét figyelve utánozzátok hitüket!”
(Zsid 13:7)
A népszerű és divatos vezetők utánzása már könnyebbnek tűnik, különösen
azoké, akik a népszerűségüket féltve nem vállalnak semmiféle konfrontációt
vagy fegyelmezést. Fontos azonban, hogy csak azokat utánozzuk, akik
maguk is Krisztus utánzói, és így mindvégig követhető példát adtak
tanítványaiknak.
Nagyon fontos azonban, hogy az „utánzás” még az üldözések idején is
a Szentlélek örömével és vezetésével történjen. (1Thes 1:6; továbbá: Zsid
6:12; 2Thes 3:7, 9; Phil 3:17)
A gyülekezet plántálásnak is része volt a tanítványképzés
„És miután hirdeték az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat
tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába”.
(Acs 14:21)
Ne úgy képzeljük el Pál gyülekezet plántáló tevékenységét, hogy
villámgyorsan végigszáguldott Galácia, Ázsia, Thesszália és Akhája
városain, hogy minél több embernek hirdethesse az evangéliumot. Ha csak
tehette hosszabb időt töltött egy-egy városban, és csak akkor ment tovább, ha
ott a megtérőket tanítványokká nevelte, és közülük vezetőket állított be a
szolgálatba. Ha erre valamilyen akadály miatt nem volt lehetősége (mint

15. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 15. oldal
például Thesszalonikiben), akkor munkatársaira bízta a tanítványnevelést,
vagy gondozó levelekkel egészítette ki az elkezdett tanítványképzést.
Mi a tanítványképzés célja?
Mint azt már korábban is említettem, Jézus a tizenkettőt kettős céllal
választotta ki:
• hogy vele legyenek, és
• hogy kiküldje őket prédikálni (ezért nevezte őket apostoloknak, vagyis
kiküldötteknek is).
Ne úgy képzeljük el a kiküldött tanítványokat, hogy nekik 3 vázlatpontba
szedett minta-prédikációkat kellett tartani, nem is valamilyen dogmatikai
tantétel tudományos igényű ismertetése volt a feladatuk, hanem az, hogy
kérüx-ként (hírnökként) kihirdessék a jó hírt: „Térjetek meg, mert eljött a
Messiás! Elkezdődött Isten királyi uralma!” De nemcsak a tizenkettő
gyakorolta ezt, hanem a hetvenkettő tanítvány is, akiket ugyanolyan feladattal
és ugyanolyan erővel és hatalommal felruházva küldött ki a Mester (Lk 9:1-
11; 10:1-20).
A Szentlélek kiáradása után még egy harmadik céllal is bővült a
tanítvány képzés:
• „…felruháztattok mennyei erővel, hogy tanúim legyetek”. (Acs 1:8)
Isten a gyakorlatban megélt Szentírás segítségével további célokat is meg
akar valósítani a tanítványok életében:

16. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 16. oldal
• Isten azért adta a Szentírást: „Hogy tökéletes legyen az Isten embere,
minden jó cselekedetre felkészített”. (2Tim 3:17)
Nem elég tehát pusztán a megtérésig eljutni, Isten azt is megköveteli, hogy
tökéletesek legyünk. Ez természetesen mást jelent egy lelki újszülöttnél, és
mást egy néhány éve vagy évtizede megtért embernél. Egyre magasabb lesz a
mérce, egyre nagyobb lesz a követelmény! Az itt használt szó azonban
nemcsak a tökéleteset jelenti, hanem célba érkezőt és megvalósulót is. Isten
ugyanis azt akarja elérni, hogy Isten személyes teremtési célja és minden
terve megvalósuljon életünkben, és minden ajándékát akarata szerint
használjuk, és jó cselekedetek formájában kibontakoztassuk.
Az emberek ugyanis nem értik sem a dogmáinkat, sem a liturgiánkat,
sajnos sokszor még a prédikációinkat sem, csak azt tudják felfogni, amit
látnak, hallanak, kitapinthatnak, megízlelhetnek, vagy más módon
érzékelhetnek. Ezért számukra szinte két lábon járó, megtestesült Szentírássá
kell válnunk!
• „Fiacskáim, ezeket azért írom néktek, hogy ne vétkezzetek. És ha valaki
vétkezik, van Szószólónk az Atyánál, az igaz Jézus Krisztus” (1Jn 2:1).
Az Igének ezt a tulajdonságát már a zsoltáríró is ismerte: „Szívembe rejtettem
Igédet, hogy ne vétkezzem ellened” (Zsolt 119:11). Isten tehát azt akarja,
hogy ne vétkezzünk. Ha viszont mégis vétkeznénk, van közbenjárónk az
Atyánál. Ezért, aki vétkezik vallja meg bűneit, mert teljesen megbízható az
Isten, hogy megbocsátja a megvallott bűneinket. Úgy is mondhatnám, hogy

17. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 17. oldal
Isten beszéde a leghatásosabb TMK (Tervszerű Megelőző Karbantartás) az
egész világon. Természetesen az Ige nemcsak a törvényszegésektől akar
megvédeni bennünket, hanem a céltévesztésektől (amikor Isten célja nem
valósul meg az életünkben), sőt még a mulasztásos bűnöktől is, amikor
tudnánk jót cselekedni, de mégsem tesszük.
• Ezeket azért írtam néktek, akik hisztek az Isten Fiának nevében, hogy
tudjátok meg, hogy örök életetek van. (1Jn 5:13)
Sokszor a legkülönbbek is megfáradnak az úton, ezért nagyon fontos, hogy
ilyenkor se tévesszük szem előtt, hogy Isten azzal a határozott céllal váltott
meg bennünket, hogy vele töltsük az örökkévalóságot. Ehhez azonban még
az életünk mélypontjain is töretlen hitre és teljes bizalomra van szükségünk.
Ezt Isten szava táplája bennünk.
• Gyermekségedtől fogva tudod a szent írásokat, melyek téged bölcssé
tehetnek az üdvösségre a Krisztus Jézusban való hit által (2Tim 3:15).
Isten Igéje egy mennyfelé irányuló, de itt a földön az emberek szolgálatára
ösztönző bölcsességre tanít minket a Jézus Krisztusba vetett hit által: Hogy
úgy éljünk, úgy cselekedjünk és úgy beszéljünk, hogy végül örök életet
nyerjünk. Ez a világ legjobb életbiztosítási programmja!
Mi volt a tanítványok által hirdetett üzenet?
Ugyanaz, amit korábban bemerítő János és Jézus is hirdetett: „Térjetek meg,
mert Isten királyi uralma elkezdődött már!” Mi sem hirdethetünk mást.

18. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 18. oldal
Tehát nem magunkat, a felekezetünket vagy kedvenc dogmáinkat
propagáljuk, hanem Jézus Krisztus királyi uralmát. A Király alattvalói
azonban nem tehetik azt, amit éppen akarnak, hanem kötelesek a Királyuk
akaratát cselekedni.
Az üzenetünk tagolásának ugyan lehetnek felekezeti ízei, ahogyan az
apostoli- vagy nikeiai hitvallásban, Luther 95 tételében, az ágostai
hitvallásban, Kálvin Instituciójában megfogalmazódott, vagy ez az egyik
pünkösdi csoport tanításában is megfigyelhető, akik nagyon sarkosan
(„négyszögletesen”5
) fejezik ki a hitük alapigazságait. Ők úgy tanúskodnak
Jézusról, hogy ő a: megváltó, gyógyító, Szentlélekbe merítő és eljövendő
király. Ezeket úgy is tekinthetjük mint a kereszténység nagy családjának
egy-egy tájszólását, illetve aktuális üzenetét. A hiteles keresztény
tanúságtétel és üzenet középpontjában azonban kizárólag a kereszt igéje
lehet. De ez nem elég önmagában, mert az egyéni és közösségi életünknek,
kapcsolatainknak, helyi és közösségi munkánknak is kereszt-kompatibilissá
kell válni. Eléggé népszerűtlen dolog ez, de nincs választásunk, mert ha a
kereszt üzenete a perifériára sodródik, vagy el is hallgat, akkor többé már
nem is tekinthetjük magunkat igazi keresztényeknek (krisztusiaknak).
Különösen óvakodjunk attól, hogy politikai pártok, pártvezérek vagy
kormányok befolyása alá kerüljünk, és tőlük függővé váljunk, bármilyen
zsíros falatokat ígérnének is nekünk. Természetesen továbbra is imádkozzunk
értük, hogy jól lássák el felelősségteljes feladatukat, de semmiképpen se
5
Foursquare Pentecostal Church.

19. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 19. oldal
váljunk tőlük függővé, ugyanis nem szolgálhatunk két úrnak. A
gondolkodásunk és az életfománk tehát feltétlenül maradjon minden
területen kereszt-kompatibilis!
Milyen volt a tanítványok életformája?
Intenzív hívő élet éltek
A tanítvány képzés legnagyobb része nem liturgikus alkalmakat jelentett,
hanem rendszeresen hallgatták együtt az apostoli tanítást (ami nem
valamiféle előadást jelentett, hanem Jézus tanításainak és cselekedeteinek
ismételt elmondását), teljes mértékű közösséget vállaltak egymással (ami az
anyagi javak megosztását és kölcsönös testi-lelki gondoskodást is magába
foglalta), de rendszeresen együtt is étkeztek és imádkoztak. Ugyanakkor ott
voltak a templomban, Salamon csarnokában is az imádkozás alkalmain. Ezzel
is jelezve, hogy nincsenek szektás elkülönülési hajlamaik azoktól a zsidóktól,
akik még nem hitték, hogy Jézus a Messiás (Acs 2:42-47; 5:12, 42).
Természetesen ezzel nem azt akarom mondani, hogy nekünk is naponta
összejöveteleket kellene tartanunk, inkább a közösségi élet intenzításának
fontosságára szerettem volna rámutatni.
Több generációs tanítványképzést folytattak
Jézus is különféle szinteken foglalkozott a tanítványaival. Volt, amikor csak
három tanítványa volt vele, volt mikor mind a tizenkettő, ugyancsak szakított

20. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 20. oldal
időt a hetvenkét tanítványra is, akiket erővel és hatalommal felruházva a
tizenkettőhöz hasonlóan ugyancsak kiküldött, hogy hirdessék a jó hírt és
csodákat tegyenek. De voltak más tanítványai is és a tömegek tanítását sem
hanyagolta el.
Pál a 2Tim 2:2-ben arra inti Timótheust, hogy több generációs
tanítványképzést folytasson: „Amit (te Timótheus) tőlem (Páltól) hallottál,
azt bízd rá hűséges (hívő, megbízható) emberekre, akik majd mások
tanítására is alkalmasak lesznek”.
János első leveléből is több generációs tanítványi csoportok képe
rajzolódik ki (1Jn 2:12-14):
• A gyermekeknek azt írja, hogy „bűneitek megbocsáttattak az ő
nevéért és hogy megismertétek az Atyát”.
• A fiataloknak azt írja, hogy „erősek vagytok, és az Isten ígéje
megmarad bennetek, és legyőztétek a gonoszt”.
• Az időseknek azt írja, hogy „megismertétek azt, aki kezdettől fogva
van”.
A lelki érettség azonban nem automatikus velejárója az életkornak, ahogyan
azt a Zsidó levél is panaszolja:
• “Nektek már régen tanítóknak kellene lennetek, mégis tej italával kell
tápláni titeket”. (Zsid 5:12)
A felszines, „szuper-karizmatikus” korinthosziak esete ugyanezt példázza:

21. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 21. oldal
• „Én sem szólhattam nektek, testvéreim, mint lelkieknek, hanem mint
testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Tejnek italával tápláltalak
titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna el, sőt még
most sem bírjátok el: Mert még testiek vagytok; mert a mikor irigykedés,
versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-e, és
nem ember szerint jártok-e?” (1Kor 3:1-3)
De vajon gyülekezeteink és teológus hallgatóink hogyan vizsgáznának le a
gyakorlatban a „tej italának” nevezett következő alaptanításokból?
• A holt cselekedetkből való megtérés;
• Az Istenbe vetett hit;
• A különféle bemerítésekről szóló tanítás;
• A kézrátételekről;
• A halottak feltámadásáról;
• És az örök ítéletről szóló tanításokból.
Az első gyülekezetek gondoskodó közösségek voltak
A szociális problémák megoldását nem a Szanhedrintől6
várták, hanem
mindenük közös volt. Bár nem volt kötelező a vagyonközösség, sokan mégis
pénzzé tették minden vagyonukat és beadták a közösbe. Mások viszont a
vagyonukból szolgálták a szükségben levőket. Tehát teljes szabadság volt a
6
A zsidó Nagytanács, a korabeli parlament intézménye.

22. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 22. oldal
vagyonnal való szolgálat formájában (Acs 4:32-37), a hazugságot és
képmutatást azonban nem tolerálta a Szentlélek (Acs 5:1-11).
Pál ugyanakkor a tanítványairól anyagilag is gondoskodó vezető
példáját mutatja be számunkra:
Senkinek ezüstjét, aranyát, vagy ruháját nem kívántam. Sőt magatok
tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek
gondoskodtak. Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon
munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr
Jézus szavairól, mert ő mondta: Jobb adni, mint kapni (Acs 20:33-35).
Ez egy olyan radikális példa, ami majdnem teljesen ismeretlen a
Közösségünkben, de jó lenne, ha egyre többen lennének ilyenek is a
tanítványképzők között, akik saját anyagi javaik felhasználásával és nagy
áldozathozatallal végeznék a tanítványképzést. Ezáltal lehetővé téve a
tanítványaiknak, hogy a képzési időszakban is legyen mit enniük, legyen hol
aludniuk, és akadálytalanul részt vehessenek a tanítványképzésben.
John Wesley tanítványképzési modellje
Jézus, Pál, a Zsidó levél és a „szeretett tanítvány” János tanítványképzési
leírásainak vizsgálata után, nézzük meg most egy kissé részletesebben John
Wesley tanítványképzési modelljét,7
amelyet a 18. század közepén alakított
ki, miközben az anglikán egyház meglehetősen korlátozta minden
7
Forrás: Doug Morrell, Core Discipleship, pp41-45 of Discipleship1.pdf, pp148

23. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 23. oldal
tevékenységét. Ennek egyik következménye az volt, hogy templomokban
szinte sohasem tarthatott összejöveteleket.
John Wesley azt hangsúlyozta, hogy a gyülekezetek nem a megtérők
által formálják át a világot, hanem kizárólag az igazi tanítványok által.
Ezért — Jézus példáját követve —, egy jól áttekinthető struktúrát alakított ki
a tanítványképzésre.
Meggyőződését 4 alaptételben fogalmazta meg:
1. A tanítványképzés elengedhetetlenül fontos.
2. Szükség van kisebb csoportok kialakítására.
3. A tanítványképzés elengedhetetlen feltétele a vezetőképzés.
4. A tanítványképzés legfobb célja a személyes életszentség és a
másokat szolgáló életforma elérése.
Most pedig nézzük meg, hogy mi volt ezen alaptételek lényege:
1. A tanítványképzés elengedhetetlenül fontos
„Egyre inkább az a meggyőződésem”, — mondja Wesley — „hogy az ördög
nagyon szeretné, hogy a megtért emberek csak félig felébredtek legyenek, és
aztán ismét minél hamarabb álomba merüljenek”. Hogy ezt megakadályozza,
egy jól áttekinthető és jól működő tanítványképzési struktúrát alakított ki.

24. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 24. oldal
2. Szükség van kisebb csoportok kialakítására
1743-ban John Wesley Társaságokat kezdett szervezni. Így jellemzi ezeket:
„Egy ilyen Társaság az embereknek olyan csoportja, akik az istenfélő életre
törekednek, rendszeresen együtt imádkoznak, közösen tanulják Isten igéjét,
és szeretettel odafigyelnek egymásra, így munkálva saját üdvösségüket is”.
A tanítványképzésnek 3 szintjét alakította ki:
• A Társaságok: (Ez volt a szervezet alapszintje. Jézusnál ennek a szintnek a
tömegek feleltek meg.)
• A Társaságok célja: az emberek gondolkozásának megváltoztatása.
A Társaságok földrajzi terület szerint szerveződtek, ahogyan ma egy átlagos
gyülekezet is. Általában hetenként egyszer jöttek össze, hogy imádkozzanak,
énekeljenek, tanulják az igét, és szeretettel törődjenek egymással. Ezen a
szinten azonban nem igen nyílt lehetőség a személyes megnyilvánulásokra és
visszajelzésekre. Wesley úgy jellemzi őket, hogy náluk megvan ugyan az
istenfélő élet formája, de keresik annak erejét.
• Az Osztályok (Ez volt a szervezet 2. szintje. A 12 tanítvány
élethelyzetéhez hasonlíthatók, vagy a mai gyülekezetek házicsoportjaihoz,
illetve sejtjeihez)
o Az Osztályok célja: Megváltoztatni a tagok életvitelét és viselkedését.

25. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 25. oldal
Egy-egy Osztály a Társaságok al egységének tekinthető, és áltatlában 12-20
különböző korú, nemű, társadalmi helyzetű, és lelki érettségű tagokból állt.
Egy korábban kiképzett tanítvány vezette őket. Az Osztály tagjai hétközben
valamelyik este találkoztak. Az összejöveteleik fontos célja volt a bűnök
kölcsönös megvallása, és az életszentségben történt növekedés
demonstrálása. Ezen a szinten lehetett leginkább meggyőződni a nyáj lelki
egészségéről. Lehetőség nyílt arra is, hogy a vasárnapi tanítást elmélyítsék.
Az Osztályokban való résztvétel azonban nem volt alkú tárgya. Ha valaki
tagja akart maradni egy Társaságnak, akkor aktívan be kellett kapcsolódnia
egy Osztály életébe. 1742-ben Londonban az egyik Társaságnak 426 tagja
volt, akik 65 Osztályban élték intenzív hívő életüket. 18 hónappal később
ennek a Társaságnak már 2200 tagja volt, akik mind egy-egy Osztályhoz
tartoztak. Minden tagnak hétről-hétre számot kellett adnia a lelkiállapotáról.
• Gyülekezeti munkásképző Csapat (Ez volt a szervezet harmadik szintje. Ez
Jézus legszűkebb 3-as tanitványi köréhez hasonlítható)
o A Csapatok célja: Változást előidézni mind az életcélban, mind a
szív állapotában.
Egy-egy Csapatnak 4 tagja volt, akik egyneműek, egykorúak egy családi
állapotúak voltak. Mindenki önkéntes alapon vett részt egy Csapat életében,
azzal a céllal még jobban odaszánja magát a szeretetben, szentségben és
tisztságban történő növekedésre. A Csapatok tevékenységét egyfajta
„kegyetlen” becsületesség és őszinte nyíltság jellemezte. A pontosságot és a

26. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 26. oldal
rend betartását szigorúan szabályozták, és a személyes információk titokban
tartását is. A Csapat összejövetelein minden tagnak válaszolnia kellett a
következő elszámoltató kérdésekre:
o Milyen felismert bűnt követtél el a múlt hét óta?
o Milyen kísértéseid voltak?
o Hogyan lettél úrrá a kísértéseiden?
o Gondoltál-e, mondtál-e, vagy tettél-e olyan dolgot, amiről nem tudod
biztosan, hogy vétek-volt-e?
o Nincs-e olyan dolog az életedben, amit el akarsz titkolni előttünk?
Ebből is láthatjuk, hogy a Csapatban nem nagyon lehetett elbújni, mert
mindenki mindig szem előtt volt. Ez lett igazán a tanítványság, a sáfárság és a
vezetőképzés, valamint a gyülekezeti víziók és akciók műhelye.
3. A tanítványképzés elengedhetetlen feltétele a vezetőképzés
A három szintű tanítványképzés működtetéséhez egy kisebb seregre volt
szükség. Fizetett főállású vezetőkkel ezt nem lehetett volna megoldani, mint
ahogyan ma sem. John Wesley a Társaságok tagjainak mintegy 10%-át
képezte ki vezetővé, akik különböző korú férfiak és nők voltak, és
többségükben kétkezi munkások (borbélyok, kovácsok, pékek, bányászok
stb). A munkatársak munkaköri leírása ma röviden így hangzana: „prédikálj,
taníts, tanulj, utazz, találkozz az Osztályokkal, rendszeresen végezz fizikai
munkát vagy testedzést, és keveset egyél!”

27. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 27. oldal
4. A tanítványképzés legfőbb célja a személyes életszentség és a
másokat szolgáló életforma elérése
Ezzel a fenti szervezeti formával Wesley — aki élete során több mint 1200
tanítványt képezett ki — nemcsak a személyes életszentséget akarta elérni,
hanem azt is, hogy a tanítványai mindig készen álljanak mások szolgálatára.
Ezek az emberek nemcsak a korabeli keresztényekre voltak igen nagy
hatással, hanem arra a romlott társadalomra is, amelyben éltek. Egész
városok arculata változott meg. Kiürültek a kocsmák, a bordélyházak és a
börtönök is. Ez a mozgalom még hosszú ideig befolyásolta Anglia lelki
klímáját.
Érdemes lenne nekünk is elgondolkozni azon, hogy mit kellene
beépíteni Közösségünk tanítványképzési koncepciójába John Wesley
radikális, de máig is korszerű és biblikus tanítványképzési modelljéből.
Itt szeretném még megemlíteni egy német evangélikus lelkész, Klaus
Douglas: Új reformáció? című könyvét (Kálvin Kiadó), amely 96 tételben
nagyon sok ma is megszívlelendő és a magyar környezetben is alkalmazható
tanácsot ad a gyülekezeti élet megreformálására.
Milyen tanítványképzés folyik a gyülekezeteinkben?
Hát erre egy nagyon rövid kétszavas választ tudok adni: nem tudom. De
remélem, hogy a többi előadás készülő nyomtatott változatból valami képet
kaphatok erről. Azt azonban tudom, hogy egy átlagos európai evangélikál

28. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 28. oldal
gyülekezet tagságánál nem alkalmazzák az igen magas jézusi mércét, hanem
leginkább egy olyan iskolához hasonlíthatók ezek a gyülekezetek,
• ahol nincs meghatározott tananyag, így aztán mindenki arról beszél, ami
éppen eszébe jut, vagy amihez kedve van,
• ebben az iskolában késni és hiányozni is lehet;
• házi feladat és vizsga sincs;
• tandíjat csak az fizet, aki akar, és csak annyit amennyire kedve van.
• A tanárok általában azt tanítják, ami mindenkinek tetszik,
o de ha mégsem így lenne, akkor majd a diákok megszavazhatják,
hogy más legyen a tananyag.
o Végső soron, ha nem tetszenek a tanárok vagy az igazgató,
legfeljebb a következő szavazáskor leváltjuk őket.
• Természetesen ilyen iskolában se intő nincs, sem fegyelmi, nehogy
véletlenül valamelyik tanítványunk megsértődjön.
Azt kérdezném, hogy közületek ki iratná be ilyen iskolába a gyerekét vagy
unokáját? Pedig a legtöbb európai evangélikál gyülekezet ilyen tanulási,
tanítványképzési környezetetet biztosít!
Tanítványképzés a PTF-en
Most nagyon röviden szeretnék foglalkozni azzal, hogy milyen
tanítványképzés folyik a PTF-en. Annyit előre kell bocsátanom, hogy én már
két éve nyugdíjas vagyok, és terveim szerint már csak egy tanévig maradok a

29. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 29. oldal
főiskola állományában. De azért mindig is a szívügyem marad, hogy itt
igazán jó tanítványképzés folyjon.
• Nyugodtan mondhatjuk, hogy a gyülekezeti tanítványképzésünkhöz
képest itt egy kicsivel jobb a tanítványképzés, hiszen itt van
o meghatározott tananyag;
o vannak vizsgák és egyéb évközi számonkérések;
o van jelenléti ív, és hiányozni is csak igazoltan lehet;
o néhány szolgáltatásért kis díjat is kell fizetni,
o de a tized-adakozást itt nem gyakorolják a tanítványjelöltek.
• Sajnálatos módon az órák — ahol elég szigorú állami
követelményeket is teljesíteni kell — nem igazán alkalmasak a
tanítványképzésre, ugyanis itt a hallgatóknak előírt tananyagokat
főiskolai szinten kell elsajátítani, és arról mérhető módon tanúságot
tenni.
• Sajnálatos módon nincs PTF gyülekezet, ahol a tanulók
felnőhetnének bizonyos szolgálati területekhez, akár a gyülekezeti
presbiteri vagy lelkigondozói feladatokat is gyakorolhatnák, vagy
prófétálhatnának, vagy gyakorolhatnák a gyógyító illetve egyéb
szolgálatokat, amire karizmát kaptak. Bizonyíthatnák a hűségüket, a
megbízhatóságukat és alkalmasságukat, és mindezt egy olyan
közegben végezhetnék, ahol a többiek is mind tanítványok. Itt
kibontakozhatnának a karizmáik, látomásokat kaphatnának Isten

30. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 30. oldal
terveiről és a szolgálatuk végzéséről. Ugyanakkor azt is
megtanulhatnák, hogy a gyülekezet nem valami emberi organizáció,
hanem mennyei eredetű és a Szentlélek által működtetett élő
organizmus, ahol minden tagnak meghatározott funkciója van, ahol
nincs helye és értelme semmiféle hierarchiának, mert mindenki
kölcsönösen függ a többiektől…
• Ilyen élményük a főiskolai évek alatt nem igen lehet, hiszen az
áhitatok nem erről szólnak, és a küldő gyülekezetekbe a legtöbben
csak igen ritkán jutnak haza, és akkor is inkább vendégként, vagy
kisebb szolgálatok végzőjeként.
• Kézenfekvő lenne, hogy épüljenek be valamelyik budapesti
gyülekezetünkbe, de ez sem működik, mert a legtöbb tanulónk nem jár
gyülekezetbe, nagyon sok ugyanis a főiskolai program és a
tanulnivaló. De aki időnként el is megy egy pünkösdi vagy nem-
pünkösdi gyülekeztbe, ott általában csak a padot melegíti, és nem
kapcsolódik be a gyülekezet tanítványképzési programjába.
• Akkor viszont
o Ki fegyelmezi és mentorálja őket?
o Ki a tutoruk vagy facilitátoruk?
o Ki fedezi fel az ajándékaikat?
o Ki készíti elő a szolgálatbaállásukat?

31. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 31. oldal
• Sajnálatos módon a tanáraink legnagyobb része sem tölt be stratégiai
funkciót valamelyik gyülekezetünk tanítványképzésében. Túl sokan
vannak a főiskolánkon olyan tanárok, akik csak lazán a kötődnek
Közösségünkhöz vagy egyáltalán nem is kötődnek hozzá. Ha közülük
valaki kedveltté válik a diákok számára, akkor elég gyakran előfordul,
hogy a diákjaink a végzés után nem valamelyik gyülekezetünkbe
épülnek be, hanem a kedvenc tanáruk gyülekezetébe. Így végül is a
Közösség szempontjából elveszítjük őket.
• Ugyanakkor a tanítványképzés szempontjából pozitív tényként
említhetjük meg azt, hogy főiskolai éveik alatt különféle
misszióágakban vállalhatnak aktív szerepet a hallgatóink, ahol
belekóstolhatnak a gyermekmisszió, a kórházmisszió, a hajléktalan
misszió, a börtönmisszió és az egyetemi misszió gondjaiba és
örömeibe. Gondot jelent viszont az, hogy a saját gyülekezetükben csak
ritkán folytathatják a PTF-en megismert missziói munkát.
• A másik igen nagy gond a tanár utánpótlás kérdése, mert jelenleg
sem az anyagi sem az időbeli lehetőségek nem teszik lehetővé, hogy
munkatársként behívjunk tehetséges volt hallgatókat, hogy utóddá
neveljük ki őket. Én magam már évek óta mondom ezt a főiskolai
vezetőtársaimnak és a Közösségünk felelős vezetőinek, hogy
konkrétan az én utódomként keressenek és állítsanak szolgálatba
valakit, hiszen már csak rövid időt töltök a főiskolán, de ez mindeddig
csupán pusztába kiáltott szó maradt.

32. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 32. oldal
• Rajtam kívül egyetlen tanárunk sem aktív résztvevője az európai és
világméretű pünkösdi vagy karizmatikus tudományos társaságoknak
és szakmai munkaközösségeknek, pedig ezt minden tanártól elvárja az
Akkreditációs Bizottság. Hogyan lesz képes a PTF akkor a szakmai és
sprituális iránytű, valamint tanítványképző szerepét betölteni a
Közösségen belül?
• Miért nem fordítunk energiát és anyagiakat nyelveket beszélő és
alkalmas fiatal tanárjelöltek posztgraduális képzésére? Az állam
ugyanis megköveteli, hogy jónéhány tanárunknak PhD fokozata, a
többieknek pedig MA tudományos fokozata legyen, és jelenleg
egyetlen pünkösdi tanár sem rendelkezik még PhD fokozattal!
Főiskolai tanárrá ugyanis nem egyik napról a másikra válik valaki.
Tíz-húsz éves kemény munka, kutatás és szakmai közösségekben,
tudományos társaságokban és a Közösség gyülekezeteiben eltöltött
hosszú munkás évek kellenek ahhoz, hogy valaki pünkösdi főiskolai
tanárrá válhasson.
• Még rágondolni is rossz, hogy mi lesz a PTF következő
akkreditációjakor? Nagyon valószínű ugyanis, hogy a nyakunkon levő
következő akkreditációs vizsgálatnál nem lesz elég megfelelően
képesített tanárunk. De ha valahogyan megússzuk is az akkreditációt
úgy, hogy más egyházakból kérünk fel tanárokat, ezek a tanárok
hogyan tudják majd képviselni a pünkösdi lelkiséget és gyülekezeteink
érdekeit? Ebből következik, hogy a hallgatóinknak nem lesz majd

33. Simonfalvi Lajos: Teológiai képzés a tanítványképzés perspektívájából 33. oldal
megfelelő kötődése a gyülekezeteinkhez. Nagyon kérlek benneteket,
hogy ez a kérdés legyen a közös ima témánk.
• Remélem, hogy a fenti szavaimban mindenki megérezte a féltő,
szerető aggódást, és senki sem tekinti ezt a gondolatsort egy élettől
elrugaszkodó tanulmánynak. Meggyőződésem ugyanis, hogy a fenti
tanítványképzési alapelvek az Úr segítségével — és nagy
áldozathozatallal — ma is, és nálunk is megvalósíthatók, ha van elég
hitünk, áldozatkészségünk, közös bibliai cselekvési stratégiánk, és
megfelelő embereink e bibliai program végrehajtására. És akkor majd
előkerül a zsebekből az ehhez szükséges pénz is, hogy mozgósíthassuk
és támogathassuk az Úrtól ehhez feladathoz nekünk ajándékozott
szolgáló munkásokat!
Köszönöm, hogy meghallgattatok. Azt viszont nagyon sajnálom, hogy nem
hallgathattam meg a többi előadást, de ezt hazaérve igyekszem bepótolni.8
Isten áldását kérem Közösségünk minden gyülekezetére és szolgálattevőjére!
DeSoto, Texas, 2006 március 12.
8
Ennek az előadásnak az anyagát eredetileg e-mailben elküldött hangfelvételről
hallgatták meg a Pünkösd.ma szakmai fórumán résztvevők. Ennek az utólag
szerkesztett változata a jelen dolgozat.
Louis Simonfalvi
Digitally signed by Louis Simonfalvi
DN: cn=Louis Simonfalvi, c=HU, o=Logos Academy, email=louis@logos.hu
Reason: I have digitized and edited this document.
Location: Budapest
Date: 2009.05.14 00:57:30 +02'00'