1. A chicagói életemrõl szóló visszaemlékezések lefog-
lalták a hónapok óta írt beszámolókat, ez érthetõ, hi-
szen pontosan ötven évet – 1963 elejétõl 2013 végéig –
éltünk a hírneves Szeles Városban.
Az életrajzi visszatekintésnek is nevezhetõ írásokat
harmincöt héttel ezelõtt kezdtem közölni, és ez bizo-
nyos mértékben nehézséget okozott, mert nem vezet-
tem naplót az életemrõl.
Azért nem vagyok teljesen a gondolata-
imra hagyva, mert a cikkeim címérõl 2000-
tõl kezdõdõen listát vezettem, így azért kön-
nyebb visszanézni a történteket. Hál' Isten-
nek, az interneten megõrzött írásokhoz
nagyrészt hozzáférhetek, ám a többire em-
lékeznem kell, illetve kellene.
Nem könnyû ez a feladat, elõbb-utóbb
abba is hagyom, néha megõrjít, hogy nem
jutnak eszembe nevek, események, olya-
nok is, amelyek fontosak voltak az éle-
temben.
Feleségem olykor besegít, hiszen
együtt éltük a Chicagóban eltöltött éve-
inket, de a drágám sem emlékszik
mindenre. Ezért néha vitatkozunk, azt
hiszem, nem kell elmondanom, hogy a
vitákat ki nyeri. Egészen addig, amíg a
cikk meg nem jelent, ami után legtöbb-
ször dicséretet kapok, de elõfordult
már, hogy mást is kaptam:
„Hülyeséget írtál, pedig mond-
tam neked, hogy mi történt akkor,
és kik voltak jelen!”
Elmúltam nyolcvanéves,
ilyenkor az ember
gondolat ai
nem
pon-
tosak, ugrálnak is néha. 26 éve, 1990 óta írom heti
rendszerességgel a cikkeimet, ami évente 50, össze-
sen több mint 1300 heti beszámolót jelent. Hát, em-
ber legyen a talpán, aki mindezekre pontosan vissza
tud emlékezni.
A cikkek, amelyeket elõtte írtam, Chicagóban ma-
radtak, talán valahol, valamelyik múzeumban lesznek
megtalálhatók. A számomra fontos írásaimat megõriz-
tem, és a Norridge-i Magyar Református Egyháznál
helyeztem letétbe.
Ezt a chicagói visszaemlékezési folyamatot azért
tartom fontosnak, mert tudom, ha én nem írom meg,
arra senki más nem vállalkozik, meg kevés olyan írás-
tudó ember van, aki mind-
ezeket végigélte, és el tud-
ná mesélni. Ahhoz itt kel-
lett élni, ilyen emberek pe-
dig sajnos kevesen va-
gyunk életben.
Rajtam kívül, Fekete
Pista barátomnak és kollé-
gámnak lenne lehetõsége
rá, de õ másfajta témákat
kedvel. Ritkán jár az embe-
rek közé, a chicagói ma-
gyarok között is, inkább a
neve, mint az arca ismert.
Még amikor Pista a Chi-
cago és Környéke címû he-
tilapot szerkesztette, akkor
sem járt az emberek közé,
inkább én mentem, majd a
beszélgetéseinkbõl írta a
hírneves Hallottuk rovatát.
Egyszóval, amennyiben
valaki valamikor a chicagói
magyar kulturális és társa-
dalmi életrõl akar olvasni,
akkor ezekbõl a visszaem-
lékezõ cikkekbõl tudhat
meg információkat.
2003-ban könyvem je-
lent meg, A chicagói króni-
kás címmel, de ebben is
csak a 2000 és 2003 közöt-
ti éveket tárgyaltam, erõ-
sen szerkesztett formá-
ban. Egyik Las Vegas-i kol-
légám kérdezte, hogy
szándékomban áll-e
könyvformában kiadni
ezeket a most írt, jórészt
társadalmi és kultúrtörté-
neti beszámolókat. A vála-
szom az volt, én nem fog-
lalkozom ezzel a gondolat-
tal, bár ha valaki vállalná a
finanszírozást és a terjesz-
tést, bizonnyal elfogad-
nám az ajánlatot.
Fõképpen a terjesztés lenne nehéz, a könyveladás-
hoz utazni kell, elõadásokat tartani, és utána sok eset-
ben rásózni az emberekre a könyvet, amit azután kel-
letlenül megvesznek, és jó esetben el is olvasnak.
Ezekkel a gondolatokkal harcolok, folytassam, vagy
pedig hagyjam abba a chicagói magyar történetek
megírását, hát, egyelõre továbbviszem, bár tudom,
elõbb-utóbb véget kell vetnem az írásnak.
Ahogy repültek a hetek és a hónapok, lassan észre-
vettem, hogy egy nagyon fontos rész kimaradt az eddi-
gi beszámolókból, éspedig a Concertante di Chicago ka-
marazenekar említése, pedig magyar szempontból na-
gyon fontos tényezõje volt a város kulturális életének.
Az 1994 és 2009 között mûködõ kamarazenekar
évente több alkalommal lépett színre, zenészei a Lyric
Opera of Chicago zenekara tagjaiból állottak.
A zenekar vezetõje Hilel Kagan hegedûmûvész, a
Szovjetunió lett tagállamából származott, és amikor
1975-ben a szovjetek megengedték a zsidók kivándor-
lását, elhatározta, hogy új életet kezd a világban. Ott-
hon korán, hétéves korában ismerkedett meg a hege-
dûvel, majd konzervatóriumot végzett, elõbb Rigá-
ban, majd Leningrádban.
Miként jutott Amerikába, azt nem tudom, akkor is-
merkedtünk meg vele és az általa vezetett kamaraze-
nekarral, amikor dr. Répásy Richard gyermekorvos
barátom fiát tanította hegedülni.
Egyszer meghívott minket is egy koncertre –
Concertante di Chicago –, akkor nem jelentett
számunkra semmit, de utána jöttek a nemzetisé-
gi elõadások. A világhíres magyar zeneszerzõket
bemutató koncerteket, a Bartók-, Kodály-,
Weiner-, Erkel-elõadásokat kezdtük tá-
mogatni.
Sajnos a chicagói magyarok
között nem akadtak olyan gaz-
dag emberek, akik pénzt – sok
esetben, sok pénzt – is áldoztak
volna a koncertek finanszírozásá-
ra. A Chicagói Magyar Klub vi-
szonylag jól állt anyagilag, de a
tagjai nem a komolyzenei kultú-
rát akarták támogatni.
Végül mégis megnyíltak a zse-
bek, amikor arról volt szó, hogy
Kálmán Imre Csárdáskirálynõ cí-
mû operettjét fogják adni
koncertváltozatban. Azután
Erkel Ferenc Bánk bán címû
operája is szóba került,
mindkettõ szerepelt is a ka-
marazenekar programján,
de megpróbálok idõszerûen
beszámolni a magyar koncertekrõl.
Az 1994-es év volt a biztos kezdõpont, amikor Melis
György, a budapesti Állami Operaház vezetõ bariton
énekese lett az elsõ meghívott magyar vendég. Szeren-
csénk volt, mert a Kossuth-díjas mûvész éppen ameri-
kai kõrúton járt, így, ha jól emlékszem, Miamiból kel-
lett repülõjegyet venni a drága tengerentúli költségek
helyett. Még élénken emlékszem: amikor Miamiból te-
lefonon beszélgettünk, a kiváló mûvész panaszkodott
a klímára. Meglepett, mert nem értettem, mi baja van
januárban, vagy februárban a floridai nedves hõség-
gel. Akkor még fogalmam sem volt, hogy a „klíma”
szó otthon a léghûtést jelenti. Megnyugtattam a mû-
vészt, hogy itt Chicagóban ilyenkor még fûteni kell, és
azt is, hogy szeretettel várjuk az O'Hare repülõtéren.
Melis Györgynek két
koncert is jutott, az egyik a
northfieldi iskolában, a
másik a késõbbi állandó
helyszínen, a DePaul
University koncerttermé-
ben, amely azelõtt katoli-
kus kápolnaként mûkö-
dött. A terem jó akusztiká-
ja kiválóan alkalmas volt
koncertek megtartására.
2009-ben két alkalom-
mal közöltem visszaemlé-
kezést a Concertante di
Chicago magyar mûsorai-
ról, s miután megtaláltam a cikkeimet az interneten,
így nem lesz nehéz felidézni az 1994 és 2003 közötti
emlékeket. Hét év telt el azóta, amennyiben én nem
emlékszem az évekkel ezelõtti írásokra, gondolom, az
olvasók közül sem sokan, akiknek nem lesz újdonság,
azok tegyék le az újságot.
Még jóval a Melis-koncert elõtt ismerkedtünk meg
a DePaul egyetem elõadótermével, ugyanis 1982-ben
volt már itt magyar mûsor. Akkor a szoprán
Kodályné Péczely Sarolta, a világhíres zeneszerzõ
özvegye dalokat adott elõ férje mûveibõl, Lantos Ist-
ván zongorakíséretével.
A Szathmáry Lajos által szponzorált koncert nagy
sikert aratott, bár a mûvésznõ elég elfogódottan visel-
kedett utána, ami számomra érthetetlen volt.
K Ö Z É L E T – 9. oldal2016. április 16. – 16. szám
AMERIKAI KRÓNIKA
Harmath István
Melis György a koncerten Kodály Zoltán Molnár
Anna címû szerzeményét, míg a DePaul egyetem kó-
rusa a Kállai kettõst mutatta be magyar nyelven a kö-
zönségnek. Érdekes volt a fekete és ázsiai arcokat lát-
ni a kórusban, és hallgatni a közismert magyar szöve-
get, kicsit furcsa amerikai kiejtéssel fûszerezve.
Az énekszámok mellett Bartók Béla, Weiner Leó és
Kodály Zoltán zenekarra írt mûveit is hallhattuk. A
koncert érdekessége volt még, hogy Maestro Kagan
egy helyi magyar cigányzenekart is szerzõdtettet, így
kívánta bemutatni az amerikai közönségnek a magyar
muzsikaként ismert cigányzene és a népzenére épült
klasszikus zene közötti különbséget.
A cigányzenekar a cimbalmos Alex Udvary vezeté-
sével osztatlan sikert aratott, ahogy itt mondják, ellop-
ták a showt. A sikeres koncert után magyaros étvágy-
falatok, sütemények és magyar borok tették kellemes-
sé a társalgást.
A késõbbiek során állandósult a mûsorok utáni álló-
fogadás, amely emberközelbe hozta a mûvészeket a
közönségnek. Meg kell említeni az önzetlen segítsé-
get, amellyel a helyi magyar üzletemberek – Bende
Inc., Paprikash Restaurant – támogatták a programot.
A következõ magyar koncerten a Concertante di
Chicago mûsorán Weiner Leó I Divertimento címû
mûve került színre. A Világ muzsikája címet viselõ
koncert különös figyelmet szentelt a népzenére,
amelybe Weiner Leó mûve tökéletesen beillett.
A régi magyar táncokat magába foglaló öttételes ze-
nemû, fülbemászó dallamaival, megérdemelt sikert
aratott. A zeneszerzõ neve kevésbé ismert, mint Barók
és Kodály, a híres kortársak, mûveit is inkább Magyar-
országon játsszák, bár itt, Chicagóban Solti György
éppen akkoriban tûzte mûsorra a Csongor és Tünde
egyik részletét a chicagói szimfonikusok programján.
Weiner zenéje romantikus, dallamai a magyar nép-
zenére alapulnak, muzsikája fülbemászó és könnyen
dúdolható. Talán ez volt az oka, hogy nem ért el olyan
hírnevet, mint kortársai.
Azutáni években következtek az igazi nagysike-
rû koncertek, de ez már jövõ heti visszaemlékezés
témája.
Kodály, Bartók és Weiner hódított Chicagóban
Bartók Béla Kodály Zoltán Weiner Leó
Melis György
DePaul University, Concert Hall
Balról: Fekete Gyula, Hilel Kagan és Melis György
Régikeletûszexuálisvisszaélésekrõlszámoltakbe
FeltártabűneitaszerzetesrendHúsz évvel ezelõtt
történt szexuális visz-
szaélést jelentettek be
a Pannonhalmi Fõ-
apátságban. Hortobá-
gyi T. Cirill perjel el-
mondta, tavaly nyá-
ron panasszal élt egy
volt diák egy már het-
ven évnél idõsebb
szerzetestanár viselkedése
miatt. Az esetek különórai
foglalkozások alkalmával
történtek 1996-ban.
A szerzetes vállalta fele-
lõsségét, és Várszegi
Asztrik fõapát kérésére a
belsõ vizsgálat után szep-
temberben önfeljelentést
tett a Gyõri Járási Ügyész-
ségen. A beadványt az
ügyészség elévülés miatt
elutasította, ám megállapí-
totta, hogy a szerzetes
szexuális visszaélés bûn-
tettét követte el.
Hozzátette: az egyházi
törvényekben nincs elévü-
lés, így a vizsgálat doku-
mentumait elküldték a Va-
tikán hittani kongregáció-
jának, amely március ele-
jén keletkezett határozatá-
ban a szerzetest a nyilvá-
nosságtól visszavonult,
külsõ kapcsolatoktól el-
zárt, ellenõrzés alatt tar-
tott és vezeklõ életmódra
kötelezte.
A szerzetes beismerte
tettét, s kéri mindazok bo-
csánatát, akiknek fájdal-
mat okozott. A perjel el-
mondta: fontos, hogy ki-
vizsgáljanak minden ilyen
ügyet, csak így lehet elejét
venni az újabb eseteknek,
s bûnbocsánatot nyerni.
Felidézte a tavaly május-
ban közreadott esetet is,
amikor egy több mint tíz
éve történt cselekményso-
rozat kapcsán 2014 no-
vemberében belsõ vizsgá-
lat indult egy szerzetes-ne-
velõtanár ellen kiskorú ve-
szélyeztetése miatt.
A perjel részletezte:
2014 októberében öt volt
bencés diák fordult a
fõapáthoz panasz-
szal. Az egykori
szerzetes-nevelõta-
nár részlegesen beis-
merte, hogy 1997 és
2005 között „a diá-
kok egy körének sé-
relmére bizonyos
tetteket követett el”.
A fõapát akkor felmentette
munkaköre alól, s a vizsgá-
lóbizottság jelentését el-
küldte a Vatikánba.
Közben a rendõrség el-
évülés miatt tavaly június-
ban lezárta az eljárást.
A római hittani kongre-
gáció tavaly áprilisban úgy
határozott, hogy Magyar-
országon egyházi bíróság-
nak kell tárgyalni az ügyet,
amelyet megerõsítésre a
Vatikánnak is el kell külde-
ni. E döntésérõl értesülve a
szerzetes-tanár úgy dön-
tött, nem akar egyházi bí-
róság elé állni, elhagyja a
szerzetesrendet, és kéri Fe-
renc pápától laicizálását,
vagyis visszahelyezését az
egyházi, klerikus állapot-
ból a világi életbe. A pápa
tavaly szeptemberben vis-
sza is helyezte világi álla-
potába az egykori szerze-
test – fûzte hozzá Hortobá-
gyi T. Cirill.
Várszegi Asztrik fõapát
az esetekrõl azt mondta,
hogy a szerzetesközösség-
re „sokként hatott a törté-
net, megdöbbenést, meg-
rendülést” keltett bennük.
„Hitünk szerint a krízis-
helyzetekben nagyon kö-
zel van hozzánk Isten. Ez-
zel a lelkülettel vágott bele
Pannonhalma az ügy feltá-
rásába, így vállaljuk a té-
nyeket. Ferenc pápa szán-
dékával egységben megkö-
vetünk mindenkit és bo-
csánatot kérünk mindenki-
tõl, akit érint ez a bántal-
mazás, ez a visszaélés, ez a
bûn. Csak így lehet tovább-
lépni” – fûzte hozzá Vár-
szegi Asztrik.
Várszegi
Asztrik
