TAMAÑO ACADEMICO, 6 CURSOS, 60 ESTUDIANTES, CON LA NORMATIVA DEL REGLAMENTO DE LA LOEI.
PASTA CON UV, CASILLEROS GRANDES PARA LAS CALIFICACIONES, HOJAS DE FIRMAS PARA ATENCION A PADRES DE FAMILIA.
TAMAÑO ACADEMICO, 6 CURSOS, 60 ESTUDIANTES, CON LA NORMATIVA DEL REGLAMENTO DE LA LOEI.
PASTA CON UV, CASILLEROS GRANDES PARA LAS CALIFICACIONES, HOJAS DE FIRMAS PARA ATENCION A PADRES DE FAMILIA.
A Magyar Politikatudományi Társaság XXIII. Vándorgyűlése
Széchenyi István Egyetem, Győr, 2017. június 9-10.
A populista pártok megerősödése, a populizmus természetének átalakulása egyfajta (neo)populista korszellemet eredményezett. Ezzel párhuzamosan bontakozott ki a liberális demokrácia paradigmájának el/meggyengülése, ami sok tekintetben a liberalizmus és a demokrácia közötti belső feszültségekből, álláspontom szerint főként abból fakad, hogy a liberális demokrácia közjogi leképeződése, az alkotmányos demokrácia (másként: liberális alkotmányosság) számos ponton nem tudta kezelni sem a jelzett belső, immanens feszültségeket, sem pedig a populista tendenciák megerősödését. Az előadás egyrészt arra keresi a válasz, hogy szükségszerű-e a liberalizmus és a demokrácia közötti kapcsolat, vagy pedig lehet nem liberális a demokrácia (azzal, hogy lehet-e nem demokratikus a liberalizmus csak érintőlegesen foglalkozom). Az egyik fő konklúzióm az, hogy a populizmus és a liberalizmus között lényegében egy hegemóniaharc bontakozott ki a demokrácia természetének meghatározása végett. Ez a harc felveti a hibrid rezsimek problémáját, hiszen a populista demokrácia jellegét, törvényszerűségeit tekintve nem liberális demokrácia és sok autoriter vonást is tartalmaz. Az előadás fő kérdései a következők: Demokráciának tekinthető-e a populista demokrácia vagy pedig a demokrácia és diktatúrák közötti szürke sávba, a hibrid rendszerekbe sorolható inkább? A liberális demokrácia válságának és az alternatív paradigmáknak milyen hatása van a demokrácia-tipológiákra? Megváltoznak-e a demokrácia eddigi kritériumrendszerei azzal, hogy a populista demokráciák másként gondolkodnak magáról a demokráciáról?
A Magyar Politikatudományi Társaság XXIII. Vándorgyűlése
Széchenyi István Egyetem, Győr, 2017. június 9-10.
Az Empire és a Multitude populizmusa A kiindulópontom az,
hogy a 21. században formálódó demokrácia populista lesz. Azonban az alakulóban lévő populista demokrácia természetéért verseny van a jobb- és baloldal között, s ennek a versenynek a leírására kívánom bevezetni a populizmus egy új értelmezését, amelyhez Michael Hardt és Antonio Negri munkásságát (2001, 2005), azon belül is az Empire-el (Birodalommal) és a Multitude-al (Sokasággal) kapcsolatos megközelítéseit kívánom felhasználni. Hardt és Negri átveszik Deleuze és Guattari koncepcióját (1987) a politika kettős dimenzióit illetően, akik megkülönböztetik a makro-politikát (vagy a politika moláris világát) a mikro-politikától (vagy a politika molekuláris világától). Hardt és Negri makro-politikai szférája, vagyis a Birodalom a politika realista értelmezésnek megnyilvánulása, s ezt fogom összekapcsolni a jobboldali nacionalista populizmussal. Az előadásomban azt elemzem, hogy amíg az Empire-populizmus egy kizsákmányoló és imperialista logikát képvisel, addig ehhez képest értelmezhető a populizmus egy másik jelentése is, amely a kizsákmányolt csoportoknak, vagyis a sokaságnak a populizmusa, s ezt nevezem Multitude-populizmusnak, amely egy utópista baloldali populizmussal azonosítok. Az előadásban bemutatom azt is, hogy amint a Birodalom és a Sokaság egymástól elválaszthatatlanok és a politika két, egymással szimbiózisban lévő dimenzióját jelentik, úgy a hozzájuk kapcsolódó populizmusok is egymás függvényében, egymásra reagálva alakulnak.
Az alábbiakban a közelmúltban megjelent két könyvet kísérlek meg bemutatni. Mindkettõ a politikai kommunikációval foglalkozik, de míg az egyik – Mazzolenié – egyfajta kézikönyvként, könnyített tankönyvként forgatható, addig a másik – a tanulmánykötet –sokkal inkább a 2002-es országgyûlési választásokra koncentrál, és mint ilyen, a kampánykommunikáció gyakorlati mûködésének egy-két aspektusába kíván betekintést nyújtani.
A Magyar Politikatudományi Társaság XXIII. Vándorgyűlése
Széchenyi István Egyetem, Győr, 2017. június 9-10.
A populista pártok megerősödése, a populizmus természetének átalakulása egyfajta (neo)populista korszellemet eredményezett. Ezzel párhuzamosan bontakozott ki a liberális demokrácia paradigmájának el/meggyengülése, ami sok tekintetben a liberalizmus és a demokrácia közötti belső feszültségekből, álláspontom szerint főként abból fakad, hogy a liberális demokrácia közjogi leképeződése, az alkotmányos demokrácia (másként: liberális alkotmányosság) számos ponton nem tudta kezelni sem a jelzett belső, immanens feszültségeket, sem pedig a populista tendenciák megerősödését. Az előadás egyrészt arra keresi a válasz, hogy szükségszerű-e a liberalizmus és a demokrácia közötti kapcsolat, vagy pedig lehet nem liberális a demokrácia (azzal, hogy lehet-e nem demokratikus a liberalizmus csak érintőlegesen foglalkozom). Az egyik fő konklúzióm az, hogy a populizmus és a liberalizmus között lényegében egy hegemóniaharc bontakozott ki a demokrácia természetének meghatározása végett. Ez a harc felveti a hibrid rezsimek problémáját, hiszen a populista demokrácia jellegét, törvényszerűségeit tekintve nem liberális demokrácia és sok autoriter vonást is tartalmaz. Az előadás fő kérdései a következők: Demokráciának tekinthető-e a populista demokrácia vagy pedig a demokrácia és diktatúrák közötti szürke sávba, a hibrid rendszerekbe sorolható inkább? A liberális demokrácia válságának és az alternatív paradigmáknak milyen hatása van a demokrácia-tipológiákra? Megváltoznak-e a demokrácia eddigi kritériumrendszerei azzal, hogy a populista demokráciák másként gondolkodnak magáról a demokráciáról?
A Magyar Politikatudományi Társaság XXIII. Vándorgyűlése
Széchenyi István Egyetem, Győr, 2017. június 9-10.
Az Empire és a Multitude populizmusa A kiindulópontom az,
hogy a 21. században formálódó demokrácia populista lesz. Azonban az alakulóban lévő populista demokrácia természetéért verseny van a jobb- és baloldal között, s ennek a versenynek a leírására kívánom bevezetni a populizmus egy új értelmezését, amelyhez Michael Hardt és Antonio Negri munkásságát (2001, 2005), azon belül is az Empire-el (Birodalommal) és a Multitude-al (Sokasággal) kapcsolatos megközelítéseit kívánom felhasználni. Hardt és Negri átveszik Deleuze és Guattari koncepcióját (1987) a politika kettős dimenzióit illetően, akik megkülönböztetik a makro-politikát (vagy a politika moláris világát) a mikro-politikától (vagy a politika molekuláris világától). Hardt és Negri makro-politikai szférája, vagyis a Birodalom a politika realista értelmezésnek megnyilvánulása, s ezt fogom összekapcsolni a jobboldali nacionalista populizmussal. Az előadásomban azt elemzem, hogy amíg az Empire-populizmus egy kizsákmányoló és imperialista logikát képvisel, addig ehhez képest értelmezhető a populizmus egy másik jelentése is, amely a kizsákmányolt csoportoknak, vagyis a sokaságnak a populizmusa, s ezt nevezem Multitude-populizmusnak, amely egy utópista baloldali populizmussal azonosítok. Az előadásban bemutatom azt is, hogy amint a Birodalom és a Sokaság egymástól elválaszthatatlanok és a politika két, egymással szimbiózisban lévő dimenzióját jelentik, úgy a hozzájuk kapcsolódó populizmusok is egymás függvényében, egymásra reagálva alakulnak.
Az alábbiakban a közelmúltban megjelent két könyvet kísérlek meg bemutatni. Mindkettõ a politikai kommunikációval foglalkozik, de míg az egyik – Mazzolenié – egyfajta kézikönyvként, könnyített tankönyvként forgatható, addig a másik – a tanulmánykötet –sokkal inkább a 2002-es országgyûlési választásokra koncentrál, és mint ilyen, a kampánykommunikáció gyakorlati mûködésének egy-két aspektusába kíván betekintést nyújtani.
2. „A politikusok manapság nem kövérek – vagy azért,
mert keményebben dolgoznak, mint régebben,
vagy azért, mert a modern választópolgárok
kifejezésre jutatták azon vágyukat, hogy
mindkét oldalát láthassák annak,
akire szavaznak, és hogy ehhez
ne kelljen előrehajolniuk *…+”
Hugh Laurie – A balek
3. Az előadás menete
1. A politikuskép az ókortól a középkorig
2. A tömeg megismerése
3. A XX. század eleji tömegkommunikációs
elméletek
4. Sikeres politikusképek a XX. század második
felétől (a kampányok jelentősége)
5. Eredete
• A görög filozófia elkezd reflektálni a
hatalomra, a tekintélyre és a demokráciára.
• DE korábbi feljegyzéseket is találunk:
6. Kagemni intelmei
(i.e. 3000)
„Hagyd a nevedet előre menni
miközben a szád csendben van.
Ne kérkedj erősségeddel, mikor hívnak
a veled egykorúak között, nehogy ellened
forduljanak.
Az ember nem tudhatja, mi történik,
mit tesz az isten, amikor büntet.”
7. Visszatérve a görögökhöz…
A poliszokban vetődik
fel először a a különböző
társadalmi rétegek közötti
kommunikáció.
A retorika hatalma!
8. Ókori Róma
• Megerősödik a politikai cselekvés.
• Fejlődnek a választókon alkalmazott
elcsábító, befolyásoló technikák.
• Megjelenik a „negatív reklám”.
A modern
kampányok
sokat
másoltak
a rómaiaktól.
9. Róma után
• Az abszolút monarchiák bukásáig a
választások és a demokrácia zárójelbe
kerültek (kb. 18 századon keresztül).
• Említésre méltó mű ebből a korból:
N. Machiavelli: A fejedelem.
11. A tömeg problémája (tömeglélektan)
• Gustave Le Bon és José Ortega y Gasset
• Az olvasás elterjedésével/a szavazati jog kiterjesztésével
(XIX. sz. közepe) jelenik meg a tömeg
máskép viselkedik mint az egyén
értelmiség félelme: megszűnik a kultúra feletti
dominanciája
a kultúra értékei devalválódnak
egyre érthetetlenebb műveket alkotnak, hogy a tömeg
ne is értse azokat
12. Gustave Le Bon (1841–1931)
• Az egyének és a tömeg pszichikumát
hasonlította össze, majd ennek a társ.i
viselkedésre, a politikai cselekvésre
vonatkozó hatásait vizsgálta
- a társ-i cselekvéseket örökérvényű
általános törvények irányítják, melyek nem a
ráción, hanem olyan lélektani
mechanizmusokon alapulnak, mint pl.
ismétlés
13. 3. A XX. század eleji
tömegkommunikációs elméletek
16. A pártok és jelöltek választási kampánya
• A kampányukban a meggyőzés játszik
központi szerepet.
• Fontos pillanat, amikor a jelölt megmutatja
magát a választóinak.
23. Mit jelent az amerikanizálódás?
1. A politikai aréna elvilágiasodása és
kommercializálódása
2. A mediális csatornák nagyobb
hozzáférhetősége a politikai kommunikáció
számára
3. A politika és a politikai kommunikáció
professzionalizálódása
25. Imázsstratégiák
• Hagyományos kampányban a párt, a
program, a témák, a jelszavak (stb.)
számítanak.
• Manapság: imázsok harca
• Vetített és észlelt imázs
• „A fénykép, amely a fejekben
van”
Walter Lippamann
26. Miről beszél a szerző?
egyetlen hatalmas egésszé
kovácsolta az emberiséget, hiszen
mindenki láthat mindent, ami csak a
világban történik, hallhat minden
kimondott szót, megítélhet bármilyen
politikát – s teheti mindezt
azonnal, késlekedés nélkül.”
„*A távíró+„*…+
Salisbury, angol miniszterelnök,
1889