A Magyar Politikatudományi Társaság XXIII. Vándorgyűlése Széchenyi István Egyetem, Győr, 2017. június 9-10. A populista pártok megerősödése, a populizmus természetének átalakulása egyfajta (neo)populista korszellemet eredményezett. Ezzel párhuzamosan bontakozott ki a liberális demokrácia paradigmájának el/meggyengülése, ami sok tekintetben a liberalizmus és a demokrácia közötti belső feszültségekből, álláspontom szerint főként abból fakad, hogy a liberális demokrácia közjogi leképeződése, az alkotmányos demokrácia (másként: liberális alkotmányosság) számos ponton nem tudta kezelni sem a jelzett belső, immanens feszültségeket, sem pedig a populista tendenciák megerősödését. Az előadás egyrészt arra keresi a válasz, hogy szükségszerű-e a liberalizmus és a demokrácia közötti kapcsolat, vagy pedig lehet nem liberális a demokrácia (azzal, hogy lehet-e nem demokratikus a liberalizmus csak érintőlegesen foglalkozom). Az egyik fő konklúzióm az, hogy a populizmus és a liberalizmus között lényegében egy hegemóniaharc bontakozott ki a demokrácia természetének meghatározása végett. Ez a harc felveti a hibrid rezsimek problémáját, hiszen a populista demokrácia jellegét, törvényszerűségeit tekintve nem liberális demokrácia és sok autoriter vonást is tartalmaz. Az előadás fő kérdései a következők: Demokráciának tekinthető-e a populista demokrácia vagy pedig a demokrácia és diktatúrák közötti szürke sávba, a hibrid rendszerekbe sorolható inkább? A liberális demokrácia válságának és az alternatív paradigmáknak milyen hatása van a demokrácia-tipológiákra? Megváltoznak-e a demokrácia eddigi kritériumrendszerei azzal, hogy a populista demokráciák másként gondolkodnak magáról a demokráciáról?