A Videoton Automatika Közös Vállalat rövid története, Videoton perifériák ismertetése: nyomtatók, robotok, displayek, modemek. Az előadás slideshow formája szintén megtalálható a slideshare-en.

1. A Videoton Automatika Közös Vállalat rövid története, Videoton perifériák
Fodor Tamás
A Videoton Automatika bemutatása előtt a SZKÜ Bt.-ről is szeretnék pár szót szólni.
A Számítástechnikai Kísérleti Üzem Bt. 1980 október 1-én kezdte működését. A cég a KFKI, az SZKI és
a VIDEOTON közös vállalataként működött. Alapításának célja a kutatás-fejlesztés és a sorozatgyártás
közötti innovációs "gap" betöltése volt. Fő feladata a kutatóintézetekben kifejlesztett termékek
sorozatgyártásának előkészítése a Videoton technológiára és a sorozatgyártás megszervezése. Ennek
alapján gyártottuk a KFKI TPA sorozatát a TPA1140-től a TPA11440-ig, az SZKI R15-ös gépét, a Proper
8-at és 16-ot, hogy csak a legfontosabbakat említsem. (3. slide)
A SZKÜ Bt. olyan számítógép rendszereket (Központi egység és perifériák: displayek, nyomtatók,
diszkek, floppyk, dob plotterek) is gyártott, amelyek különleges környezeti körülmények (szélesebb
hőmérséklet tartomány, magasabb és sós páratartalom, rázásállóság) alkalmazásokat tett lehetővé
.Ilyen alkalmazások közé tartozott a hajókba, vagy tehergépkocsikba épített geológiai vizsgálatokat
végző rendszerek vagy katonai felhasználások. A képen egy rezgéscsillapítóra épített állvány látható.
A rugalmas munkaidő rendszer igénye először 1978-körül merült fel a Szoftver Gyártó
Laboratóriumban. Ez érthető volt, mert a programozáshoz szükséges gépi erőforrás nagyon szűk volt
(2 gép 80 emberre), így még az éjszakai műszak is be volt osztva. A Videotonban először itt vezettük
be a rugalmas munkaidőt és azt számítógépen tartottuk nyilván. Később egyre nagyobb igény
jelentkezett az ilyen rendszerekre a Videotonon belül és kívül is. A SZKÜ Bt. valósította ezt meg végül.
Ez látható ezen a képen.
A ferihegyi repülőtér 2. termináljának építésekor, 1985-ben a Videoton, SZKÜ Bt. és VIlati szállította
az utas tájékoztató számítógépes rendszerét, a működtető szoftvert a tájékoztató fővállalkozójának,
a KRONE-nak. Ez a rendszer látható a képen. (4-6. slide)
1987-ben a Videoton kivásárolta a KFKI és SZKI tőke részét és a volt SZKÜ Bt. bázisán megalakította a
Videoton Automatika leányvállalatot, amely 1 évig működött. Ezen idő alatt azonban már készült a
következő feladatára, az automatizálási, mechatronikai profil létrehozására. A Videoton stratégiája
ebben az volt, hogy egy külföldi befektető révén és ennek kapcsán elnyerhető adókedvezmény
segítségével teremti meg a profil bevezetéséhez szükséges pénzügyi forrásokat. (Ebben az időben
termelési adó sújtotta a Videotont is, ami azt jelentette, hogy a nyereség 2/3-át elvonták.) (7. slide)
A pénzügyi befektető a Simera Ag. lichtensteini cég volt. Ma már elmondhatjuk, hogy a Simera Ag
Videoton németországi cégének, a Walthamnak a leány vállalata volt. A Videoton pedig a teljes
sornyomtató profilját és a leányvállalatot vitte a Videoton Automatika Közös Vállalatba. A
sornyomtató gyártás abban az időben „fejős tehénnek” számított, a belőle nyert profit és a pénzügyi
befektető tőkéje biztosította az automatika fejlesztési forrásait. (8. slide)
A cég 1989-áben több mint 1000 főt foglalkoztatott, árbevétele meghaladta a 3 milliárdot, nyeresége
több volt mint 700 mFT. Ennek alapján a Figyelő toplistáján az árbevétel arányos nyereség
szempontjából az 1. helyre kerültünk. A TQM bevezetéséért és alkalmazásáért 1990-ben IIASA-Shiba
Díjjal tüntette ki az Ipari Minisztérium. 1989 9 folyamán 6,1 mUSD-t azaz kb. 360 mFt ot fordítottunk
licenc és technológia vásárlásra.(9. slide)
Ezzel át is térnék az automatika nyomtató profiljának bemutatására. Ezen a slide-on láthatók a
Videton sornyomtatók és adataik. Fent, balról jobbra az első három karakter hengeres sornyomtató,
a negyedik karakterszalagos sornyomtató. A sornyomtatók esetében a licenc vásárlás volt a Videoton

2. stratégiája. A licenc partner a Data Products amerikai cég volt, amellyel a Videoton közel 20 évig tartó
szoros és gyümölcsöző kapcsolatot épített ki. A nyomtatók fejlesztése 1989-ig a Videoton Fejlesztési
Intézetben történt. Kezdetben az elektronikák honosítása várt, később azonban, 1976 körül saját
fejlesztésű sornyomtatóval is megjelent. Ez a harmadik a táblázatban. Alapvetően a sornyomtatók a
soronkénti karakterek számában és a nyomtatási sebességben tértek el egymástól. (10. slide)
Mi jellemezte a sornyomtatókat? A karakter henger és a kalapácspad egy öntött alumínium
mechanikába került. A karakterhenger, karakter szalag, a kalapácsok és a kalapácspad teljes
egészében a Videotonban készült.
Az évente 30-40000 gyártott kalapácspad nagy része exportra került. A vásárlók között a DP is
megtalálható volt. (A sornyomtatók széles körű felhasználását a VIFI-ben kifejlesztett CONTROL UNIT
nagy mértékben segítette. Ez az egység elérhetővé tette, a működést az IBM és ESZR gépek multiplex
és szelektor csatornáján.) (11. slide)
A számítógépek méretének csökkenésével, a PC-k megjelenésével párhuzamosan a 80-as évek elején
egyre nagyobb igény jelentkezett az olcsó, kis tömegű nyomtatókra. Akkor a technológia a mátrix
nyomtatókkal adta meg a választ az igényekre. A Videoton, mint a termék követő stratégia művelője,
napirendre tűzte a dolgot.
Megvizsgálva a lehetőségeket a választás ismét a licenc alapján történő gyártás és fejlesztés volt. A
Walters Europe Ltd. két mátrix nyomtató licenccel rendelkezett. A gyártás. értékesítés és fejlesztés
céljából a Videoton a Walters-szel Budapesten vegyesvállalatot hozott létre. Mit gondolnak mi lett a
neve az új cégnek: Walton Computers Kft. Itt indult meg a két mátrixnyomtató gyártása 1985 elején.
Mint a táblázatban látható, a két nyomtató az egy sorban nyomtatható karakterek számában és a
sebességben különbözött.
A Walton természetesen a Szovjetunióban és a KGST országokban is értékesíteni szerette volna a
nyomtatót, ezért 1985 második felében a VIFI-ben elindult a nyomtató honosítása illetve cirill,
lengyel, cseh, horvát és természetesen a magyar kis és nagybetűs karakterkészlet EPROM-os
változata. 1986-ban meg is született a VT 21500 típusú nyomtató.
Ez a nyomtató jobb nyomtatási minőségével, több fajta papír további lehetőségével (frikciós is) tűnt
ki. A nyomtatási sebesség rovására levél minőségi nyomtatás vált lehetővé. Továbbá kompatibilis volt
az IBM Graphics Printerével, amely a PC grafikák nyomtatását tette lehetővé.
Videoton PC-vel együtt a TASZSSZ tudósítói munkahelyként alkalmazták. 1987-ben az Indiai
Hírügynökség bevizsgálta a nyomtatót és teleprinter interface-szel kiegészítve hírügynökségi
munkahely céljából vásárolt.
A történet vége az, hogy az indiai NITERL cég 1989-ben megvásárolta a nyomtató gyártási licencét és
gyártani kezdte egy újonnan épített üzemben. A gyártás beindítását, az indiai mérnökök, munkások
betanítását fehérvári és pesti Videoton dolgozók segítették. (12. slide)
A nyomtatók kapcsán most menjünk vissza egy kicsit az időben, a 70-es évek közepére, a fehérvári
Műszaki Főosztályra. Az adatátviteli részlegen 1975-ben kifejlesztettek egy hordozható táskaírógépet.
A mechanikája a DP-től származott, a DP a saját táska írógépében használta. Egy bőröndalakú
táskában helyezkedett el az elektronika, a nyomtató és a billentyűzet. A teletype interface-en kívül
akusztikus csatolót is tartalmazott. (A tárcsás telefon kagylóját lehetett beletenni, és mint egy
modem működött 300 bit/sec sebességgel.) 1976-ban mint ESZR berendezés került bevizsgálásra és
jóváhagyásra, de sorozatgyártásba a nem került. Kinek volt szüksége akkor hordozható távgépíróra?
(13. slide)

3. A Videoton Automatika bemutatásánál már elmondtam a stratégia lényegét, nevezetesen a pénzügyi
források megteremtésének módját. A technológia elsajátításához és meghonosításához több céggel
vettük fel a kapcsolatot és különböző együttműködéseket kezdtünk. Az osztrák IGM céggel a
hegesztő robotok tekintetében kezdtünk kooperációt. Négy munkatársaink több hónapon keresztül
dolgozott az IGM-nél. Ketten a hegesztő robot Windows alapú off-line programozás fejlesztésében
vettek részt, ketten pedig a vezérlőegység gyártásában. Később mi is készítettünk vezérlőket az IGM-
nek. (14. slide)
Robotjaink műszaki paraméterei láthatók ezen a képen. Pontosságuk a feladatok függvényében
változik. A szerelő robot visszaállási pontossága +-0,01 mm, koordináták melletti sebessége pedig 5
m/sec. (15. slide)
Az volt az elképzelésünk, hogy a nagy szovjet gépjármű és vasúti gyártóknál tudunk a
hegesztőrobotok értékesítésével elindulni. A KAMAZ-zal kezdtük az első tárgyalásokat és üzembe
helyeztünk 2 hegesztő robotot. Saját lábra úgy próbáltunk állni, hogy a Nokiától vettünk egy hegesztő
robot gyártási licencet, vezérlőt pedig az olasz Robox céggel közösen kezdtünk fejleszteni.
Megvásároltuk továbbá a svájci Demaurex cég szerelő robotjának gyártási licencét. Ezek a robot
rendszerek az 1990. évi BNV-n kerültek bemutatásra. Szerelő robotunk egy Videoton display
billentyűzet szerelését végezte. Az IGM-mel közösen egy oktató robot fejlesztését tűztük ki célul. A
prototípus el is készült. Egyik sem került sorozatgyártásra. (16. slide: video)
Még egy kép. A Robox céggel közösen kifejlesztett VAMATIC 100 tip. szerszámgép vezérlőt láthatják,
amelyből 1989-ben több mint 50 db-ot szállítottunk a Szovjetunióba. moduláris felépítésű
automatikai vezérlőcsalás egyik konkrét alkalmazása. (17. slide)
Most áttérek a Videoton display családok ismertetésére. Ezeket a perifériákat a Számítástechnikai
Gyár Műszaki Főosztályán, Fehérváron fejlesztették.
Kezdetben a számítógépeinket Teletype ASR 33-as konzol írógépekkel szállítottuk. Ezek nagyon
lassúak 10 kar/sec), zajosak voltak és magas karbantartási igénnyel rendelkeztek. A fejlett
országokban már megjelentek a képernyős megjelenítős konzolok és terminálok. A licenc vásárlásra
vonatkozó, Siemens tárgyalások megszakadása után a Videoton saját fejlesztés mellett döntött. A
fejlesztési feladatot a Műszaki Főosztály kapta. A cél egy, az ASR írógépet helyettesítő berendezés
megvalósítása volt. Akkor már voltak mikroprocesszor mintáink (Intel 4004, 8008), amelyekkel
kísérleteket folytattunk. A COCOM korlátozás miatt az viszont kizárt volt, hogy a sorozatgyártáshoz
szükséges mennyiséget be tudtuk volna szerezni, ezért a fejlesztés TTL áramkörökkel történt. A
prototípusok 3 hónap alatt készültek el. Ez lett a VT-340. Az 1993. évi BNV-n bemutatásra került és
rögtön Nagydíjat nyert. Az első évben 600 db-ot gyártottunk. Fejlesztője Garai Géza volt, aki már
sajnos nincs köztünk.
Szaladjunk végig a képeken és a paramétereken. A VTS-56100 már mikroprocesszoros volt. A
mikroprocesszor adta flexibilitás azonban először a VDDS családnál jelenik meg. Ez tette lehetővé a
grafikus rajz készletet, a különböző terminál emulálásokat, a miniszámítógép funkciók megjelenését.
A lehetőségekről már képet kaptunk Újvári Zoltán előadásából. Ezek a displayek fém házas
konstrukciók voltak. (18. slide)
A második családot VDT rövidítés takarja a Videoton Display Station megnevezés után. A fejlesztés
célja egy nagy sorozatban gyártható, kis fogyasztású, ergonomikus, modulárisan felépített készülék
volt. A készülék háza formatervezett, fröccsöntött műanyag lett, az elektronika alacsony teljesítmény
felvételű LSTTL áramkörökre épült.
Ennek a családnak tipikus tagja volt az 1977-ben megjelent VDT 52100 volt. Ebből pár évvel ezelőtt

4. még a balatonfűzfői uszodában is lehetett egy példányt látni. 1977-ben az ESZR-ben ez a terminál
jóváhagyási eljáráson (approbation) esett át. Nagy feltűnést keltett, hogy a bevizsgálás során
felmerült egyik problémát a mikroprocesszor programjának módosításával fejlesztőink a helyszínen
megoldották.
A következő család neve Videoton Simple Display (VSD). A család kifejlesztésének a célja egy kis
fogyasztású, olcsó, a hazai és szocialista országokból beszerezhető alkatrészekre épülő kis
fogyasztású készülékek piacra dobása. A monitornak a Videoton 31 cm képátlójú televíziójának video
egységét és házát alkalmazták a fejlesztők. Az Intel 8085-öt, a fix memóriát és két fajta interface-t
tartalmazó elektronika, egy a monitor alatt elhelyezett, könnyű vákuum-húzott dobozba , később a
klaviatúra dobozába került. Az áramkörök, modern LSI technológiájú alkatrészeket tartalmaztak. Ez a
display a VT-340-nel volt kompatibilis.
A következő család neve VDN volt. A család fejlesztése a Bull-lal közösen kezdődött 1979-ben. Később
a Bull kiszállt, a fejlesztést a Videoton fejezte be 1983-ban. A cél az ergonómia és forma fokozása és a
gazdaságosság javítása volt.
A fényképen látható futurisztikus formatervezett házban helyezkedett el a ZILOG processzorral
vezérel elektronika. -A képernyő forgatható és dönthető volt. A modern műanyag design gyártása sok
problémát okozott. Ennek ellenére nagyon sok, neves számítástechnikai cég termináljának
emulációja lett megvalósítva ezzel a családdal. (19. slide)
A gyártási problémáinak kiküszöbölésére fejlesztették ki a VDX és VDY családot. Az 1982-ben
kezdődött fejlesztés célját, a könnyebb gyárthatóságot, a külső forma egyszerűsítésével oldották meg
a tervezők. A billentyűzet vásárolt volt, mert a külföldön nagy sorozatban gyártottak olcsóbbak
voltak, mint a Videotonban összeszereltek.
A PC-k megjelenésével a video terminálok iránti kereslet az egész világon csökkent és ez vezetett és
ezért a Videoton történetében ez volt az utolsó alfanumerikus display terminál fejlesztés.
A számítógépes tervezőrendszerek (CAD) megjelenése megkövetelte a grafikus video terminálok
fejlesztését és gyártását. Több nekiindulás után végül 1985-ben kezdődött a DEC VT 240/VT241,
kompatibilis VDC 52200-as fejlesztése először monokróm, majd színes megjelenítővel. Ez utóbbi DEC
VT 340 kompatibilis volt. A monitor és a billentyűzet vásárolt volt.
Persze a felbontás, a színárnyalatok száma, a rajzolható és színezhető alakzatok vonatkozásában
messze elmarad a mai technológia színvonalától, de az akkorival lépést tartott.
1990-ben, az utolsó ként fejlesztett2 display terminál a VDP és VDL típus volt, amelyek plazma illetve
LCD kijelzőkkel rendelkeztek. Ezek nem kerültek sorozatgyártásra. (20. slide)
Video termináljaink számítógép konzolként, szövegszerkesztőként, adatrögzítőként, aszinkron és
szinkron terminálokként és végül pld. nyelv fordítót tartalmazó tudósító terminálként kerültek
alkalmazásra. (21. slide)
A következő táblázat a különböző video terminálokon kifejlesztett emulációkat foglalja össze.
Látható hogy 13 cégnek összesen 29 emulációt valósítottunk meg.
Végül megemlítem, hogy a Videoton több mint 90000 display terminált adott el a fennállása alatt.
(22. slide)
Termináljaink fejlesztésével és alkalmazásával párhuzamosan felmerült a központi egységek távoli
elérésének igénye, amelyekhez különböző modemekre volt szükség. Az első 600/1200 bit/sec
sebességű analóg modem 1974-ben került kifejlesztésre,
Rövid távolságok nagyobb sebességgel történő áthidalására úgynevezett GDN (Gleichstrom
Datenübertragngseinrichtung) készülékeket is kialakítottunk, amely rövid távolságon akár 9600
bit/sec sebességre is képes volt. A 600/1200 bit/sec sebességű modem frekvencia modulált, míg az

5. 1200/2400 bit/sec sebességű fázis modulációs elven működött.(23. slide)
Itt szeretnék elmesélni egy történetet a fejlesztés nehézségeiről. Amikor a modemek fejlesztését
elkezdtük, nem volt zajgenerátorunk és nem volt hibaarány mérőnk. Így igazából nem tudtuk
ellenőrizni, hogy a megkövetelt hibaaránynak eleget tudunk-e tenni. Volt azonban egy bérelt duplex
telefonvonalunk a székesfehérvári fejlesztés és a budapesti VIFI között. Csináltunk egy álvéletlen
generátort és ennek jeleit engedtük a vonalra, összehasonlítva a visszaérkező jellel. Megfeleltünk a
követelményeknek. Hamarosan a MÁV jelentkezett mint vevő, de kérték a zajgenerátorral történt
hibaarány mérés dokumentumait, amelyeket nem tudtunk átadni. Ők viszont segítettek abban, hogy
az osztrák vasutak bécsi részlegénél bemérjék modemjeinket.
1974 karácsonya előtt pár nappal utaztunk ki. A mérések reggel kezdődtek és délutánra megszülettek
a pozitív diagramok és jegyzőkönyvek. Siettem haza, hogy minél előbb elújságoljam a jó hírt (nem
volt még mobil telefon). Havazott, csúszós volt az út, A határon óriási sor (karácsony). Hátulról
beleszaladtam egy VW bogárba. Már csak ez hiányzott! A vezető hölgy kiszállt. Kiderült, hogy
követségi futár volt. Elmondta, hogy különleges biztosítása van, ne törődjek semmivel, menjek utána,
mert őt soron kívül átengedik. Egy villogó kocsi vezetésével, a VW mögött, így sikerült percek alatt
átjutnom.
Minden periféria ismertetése nem fér bele egy 25 perces prezentációba. A Videotonnak volt
kártyaolvasója, volt két féle felbontású plottere is, amelyekről most csak egy-egy képet mutatok be.
nem szabad megfeledkezni a real-time perifériákról sem. (24. slide)
Befejezésül a termék fejlesztés hatékonyságáról, idejeiről szeretnék pár gondolatot elmondani.
Megvizsgáltam, hogy a nagy terminál gyártók, a DEC és az IBM, valamint a Videoton mikor jelent meg
új terminálokkal a 70-es és 80-as években. Ez látható a slideon. A megjelenési idők átlaga látható a
jobb oldali oszlop utolsó sorában. Úgy gondolom, ezek a számok magukért beszélnek. (25. slide)
Ezen az ábrán az látható, hogy a Videoton az egyes mikroprocesszorok megjelenése után mennyi
idővel alkalmazta termináljaiban. A 70-es években ez 1-2 év volt. 80-tól nincsenek új processzorok,
mivel a fekete/fehér displayek nem igényeltek a Z80-nál nagyobb teljesítményt. (26. slide)
Milyen tényezők játszottak szerepet ebben a mai szemmel sem rossz teljesítménynek?
Én négy tényezőt vélek felfedezni.
 A fejlesztő munkatársak száma és felkészültsége,
 a munkatársak odaadása, elkötelezettsége ,
 a fejlesztésre fordított pénzügyi erőforrások nagysága: az árbevétel 7-12%-a,
pld.1987-ben 567 mFt és
 a korszerű vezetés és szabályozott fejlesztési folyamat.
Szeretnék ezekről is pár szót szólni.
A VIFI-ben és Fehérváron dolgozó, fejlesztéssel foglalkozó munkatársak száma 300-400 körül volt.
Mi vonzotta akkor a fiatalokat a Videotonba. Az, hogy új dolgokkal, termékek fejlesztésével
foglalkozhattunk, az, hogy külföldre utazhattunk a fejlett technológiák megtanulására, átvételére.
1971-ben például 8 fős csapattal magam is részt vettem egy hónapos a licenc átvételével kapcsolatos
kiképzésen. Az én feladatom például a soros és multiplex adatátviteli csatornák működésének

6. megismerése és dokumentálása volt.
Ez a fiatal csapat a feladatok teljesen elkötelezetté vált a sikeres feladatok megoldásában. Ha
szorított a határidő, éjt nappallá téve dolgoztunk. Meggyőződéssel mondom, hogy akkor, a ma oly
gyakran emlegetett FLOW állapotban dolgoztunk. Minden körülöttünk lévő dolog, esemény
megszűnt, csak a feladat maradt.
Ehhez hozzájárult a vezetési rendszer. Akkor még nem ismertünk olyan fogalmakat, mint bevonás
(involvement) vagy felhatalmazás (empowerment). De ezek működtek. Az ötleteket a vezetők
felkarolták és engedélyt, erőforrást biztosítottak a megvalósításhoz. A megvalósítás a műszaki
fejlesztési tervbe került, amely részletesen tartalmazta a mérföldkövek határidőit és költségeit. A
végrehajtás ellenőrzése és a szükséges korrekciók meghozataláraz érdekeltek bevonásával tartott
értekezletekkel megvalósult a Deming féle PDCA ciklus. A műszaki fejlesztést eredményei nem
születtek volna meg olyan szervezetek nélkül mint a vegyi labor (NYÁK), fotó labor, festő üzem,
műanyag üzem. (27. slide)
Befejezésül nézzük még meg, hogy a Videoton perifériák, azok fejlesztői hagytak e nyomot maguk
után. Erre az interneten kerestem a választ. Begépelve különböző kereső kifejezéseket a
következőket találtam.
Az egyik ezek közül az egyik a NASA honlapja, ahol egy leírást talál két, a moszkvai Űrkutatási Intézet
munkatársától. egy olyan áramkör megvalósításáról, amely biztosítja az akkori, csehszlovák
gyártmányú Consol260 írógép (mi is foglalkoztunk vele) és a VT 340 display összekötését az ESZR 70-
es számítógépekkel úgy, hogy a Consol 260 használható maradjon a szükséges nyomtatásokhoz. Egy
másikon a Videoton intelligens terminálokról találunk egy1981-ben a Híradástechnikában megjelent
cikket. Vannak retro gyűjtemények, KFKI TPA számítógép konfiguráció ismertetések és még sok más.
Kérem nézzék meg ezeket! (28. slide)