BIHARI JÓZSEF: Akikkel nem kellett elszámolni

1
BIHARI JÓZSEF:
Akikkel nem kellett elszámolni
Útinapló
[…]
„Kirándulás” – a halál torkába
Hétfői óráimra készültem a tanáriba. Vázlatfüzetembe alig, hogy leírtam gondosan a dátumot: 1942. okt. 25., beesett az ajtón nagy testével a direktor és halk, panaszos hangon újságolta nekünk, hogy a Simonffy utcában már majdnem mindenkit behívtak munkaszolgálatra.
– A levélhordók állandóan járják az egész várost és ontják a behívókat. Veletek mi van? –
kérdezte tőlünk gondterhesen és kíváncsian, miközben csontkeretes szemüvegét törölgette.
A velem szemben ülő Kardos László arcán figyeltem a hír hatását. Kiesett kezéből a ceruza, én is becsuktam a füzetem, és balsejtelmektől gyötörve hazamentem.
Mikor becsöngettem, úgy éreztem, hogy a szívem a torkomban ver. A feleségem nyitott ajtót, és kérdésemre azt mondotta, hogy nálunk nem járt ma a postás. Nincs tehát semmi baj – gondoltam magamban, én nem kaptam behívót. Fellélegeztem. Tizenhat hónapos pöttöm kislá- nyomat ölembe kaptam, beszaladtam vele a szobámba, és leültem vele a kis piros ágya mellé. Egy percig úgy éreztem, mintha a torkomat szorító hurkot valaki hirtelen elengedte volna. Ágicámat magamhoz szorítottam, erősen, hogy pityeregni kezdett, mikor a következő pillanatban tekintetem a toalettasztalra esett, ahol egy kis fehér cédula hevert. Felkaptam, a szeme- im egyszerre felfalták a betűit: a behívóm volt.
A sógoraim csomagoltak helyettem be. Éjfél lett, mire lepihenhettünk. A feleségemen erőt vett a sok ki nem mondott fájdalom, fáradtság és úgy elaludt, hogy hajnalban fel kellett csó- kolnom. Azt mondotta, ő bízik abban, hogy visszajövök. Az én kétségemet csak a hallgatásom árulta el.
Még alig pitymallott, mikor már a hátamon volt a poggyász. Messziről egy pillanatra alvó kislányomra sandítottam. Nem akartam, hogy felébredjen és éreztem, ha oda megyek hozzá, elhagy az erőm. Ehelyett a gyáva szökést választottam az ő érdekében is, és úgy osontam ki a szobából, mint egy tolvaj. Kint már vártak a sógoraim.
A vonat tele volt ismerősökkel. Elég hűvös őszi reggel volt. Úgy öt óra lehetett, szerda, 27-e és esőre állott az idő, mikor lassan, szinte észrevétlenül mozgásba lendült a kocsink. A pálya- udvar felől síró, vonító hangokat sodort felénk a szél. Zokogó anyák és testvérek a könnyeiket törölgették, az erősebbek fanyar mosollyal zsebkendőjüket lengették. Nem sokára már csak egy távoli halvány foltnak látszott minden. A helyemre ülve mintha egy csípős, sós könny- csepp gurult volna nekem is a számba.
Tíz óra körül Nagyváradra érkeztünk. Úgy hírlett, hogy csak néhány óra múlva indulunk to- vább. Kiszálltunk és lepakoltunk az egyik váróteremben. Aztán beszaladtam Édesanyámhoz a városba, aki akkor éppen a húgomnál volt vendégségben, mikor meglátott bakancsban, sport- ruhában, összecsapta drága, töpörödött kis kezeit és elkiáltotta magát:
– Te jó Istenem, behívtak katonának? ...
Édesanyám akkor a 60-as éveit taposhatta. De úgy nézett ki, mintha százéves lenne. Hat gyermeket szült a világra. Boldog igazán soha nem volt, a munka már fiatalon megöregítette, teste aszott volt, arcát ezer ránc övezte, olyan gyenge volt, hogy a szellő is meglebbenthette, de a szemei tele voltak végtelen jósággal, még mindig csillogtak és mikor megölelt, éreztem az anyai csók minden varázsát, és azt is éreztem, hogy ez az utolsó csók. Alig tudtam kibon- takozni karjának ölelésében és megnyugtattam, hogy engem nem hívtak be, hanem az isko- lánkkal, a Debreceni Zsidó Gimnáziummal vagyok itt, és a kirándulásra megyünk Kolozsvár- ra. Erre a hírre egy keserű, bánatos mosoly jelent meg Anyámnak az ajkán, jelezve, hogy alig hiszi el, amit mondtam.

2
Délután még mindig bizonytalan volt az indulás ideje. Megint visszaszaladtam Édesanyám- hoz. Láttam, hogy boldoggá tettem. Többé már nem számított rám, csak a lelke legmélyén. Valahogy én is kockáztattam mindent és belső kényszer hajtott, hogy Anyámat még egyszer láthassam. A kirándulás meséjét adtam elő megint. Tudtam, hogy nem hitte el először, keserű- séget hagytam a lelkében. Nem tudtam volna ezzel az érzéssel tovább utazni. A vonatból is leugrottam volna, csak hogy könnyítsek egy édesanya terhén, aki a szenvedések mártíriumát viselte egy életen át. És a vonat késése jó alkalom volt. Bebizonyíthatom neki – gondoltam –, hogy nem katonának hívtak be, és hogy alaptalanul mondotta az első búcsúzásnál: „Tudom, fiam, hogy nem látlak én téged többé!” íme, alig telt el néhány óra, és máris visszajöttem. Szinte a karjaiba röpültem másodjára. Végigfutottam, oda is, vissza is a hosszú utat Váradon a vasúttól a tűzoltólaktanyáig, csak hogy elhitessem vele, téved, én tényleg csupán kirándulásra megyek osztályommal… És éreztem, hogy a haditervem sikerült is. Anyám szemében most már örömkönnyek csillogtak, mikor kikísért az ajtóig. Ez az érzés megsokszorozta az erőmet. Új embert formált belőlem.
A „kiránduló” vonat pedig négy óra felé tényleg elindult. Persze nem Kolozsvárra, hanem végig az Alföldön Gyomára vitt bennünket és késő este megkezdődött a bevonulás a gyomai kaszárnya udvarára, ahonnan már a halál ásított felénk….
Útközben többször meg kellett állnom, mert nem bírtam a csomagjaimat. Úgy néztünk ki mindannyian, mint a málhás állatok. Csorgott rólunk a verejték. Azt hittük, sohasem lesz ennek az útnak vége. Én a hátizsákon kívül még kézi koffert is vittem, amit gyakran váltogat- tam, rakosgattam egyik kézből másikba. Mégis: a karom mintha el akart volna szakadni tő- lem, a hátam meg mintha ki akart volna lyukadni.
A kaszárnyának kinevezett hatalmas udvar kerítése előtt egy fegyveres katona állott. Sötét volt, a borús ég felhőjén keresztül a hold alig világított meg egy-két arcot. Belül a kerítésen már nagy tömeg volt. Kinn azon tanácskoztunk, hogy mitévők legyünk. Többen úgy döntöt- tek, hogy szállodában töltik ezt az utolsó éjszakát, ráérnek holnap is jelentkezni. Mi azt hatá- roztuk, hogy bemegyünk a többiek közé. Valaki közülünk az őrhöz lépett és bátortalanul megkérdezte:
– Be szabad ide menni?
– Bemenni szabad, csak kijönni nem, válaszolta nyers humorral a katona.
Bementünk. A sötét udvar tele volt munkaszolgálatosokkal. Egyesek falatoztak, mások búsan gubbasztottak a hátizsákjukon. Lepakoltunk és vártunk. A kutya sem törődött velünk. A fel- hők egyre sűrűsödtek az égen. A szabadban való hálás a földön nem valami kellemes mulat- ságnak ígérkezett.
Már éjfélre járt az idő. Szunyókálásunkból kemény katonahang ébresztett fel.
– Akik az este vonattal érkeztek, azoknak sorakozó azonnal a kapu előtt.
A ’48-as Függetlenségi Kör’ kiürített helyiségeibe irányítottak. Nagyon sokan voltunk, a hely meg igen szűkös volt. Se egy szék, se egy asztal, a fekvőhelynek nyoma sem volt, csak a csu- pasz piszkos padló vagy tégla meredt felénk. Nagy tülekedés indult meg az utolsó kis sarokért is. Nekem az ajtó mellett, félig padlós, félig köves helyen jutott annyi hely, hogy oldalamra feküdve elférhettem. Szétnyitottam a pokrócom, magamra húztam prémmel bélelt bekecsemet és alig vettem észre, már elnyomott az álom.
Reggelre kitört az első veszekedés. Egy magas, jól megtermett pocakos társunk káromkodott éktelenül, mert a borotválkozáshoz nem adtak a többiek neki elég helyet. Később megtudtam, hogy ez Dr. Weinfeld Frigyes volt, a megalakítandó századunk orvosa.
A századok végleges megalakítását orvosi vizsgálat előzte meg. Órákig álltunk a sorban, pedig egy-egy vizsgálat fél percnél nem tartott több ideig és már a hátsó sorokból is észrevehető volt, hogy a vizsgálat csak a formális jellegű. Egyesek mégis felfedezték hirtelen az aranyerü-

3
ket, a gyomorbajukat, a fél tüdejüket, és abban reménykedtek, hogy legalább felülvizsgálat címén nyernek még maguknak egy-két hetet.
Az orvos eleinte türelmesen hallgatta a panaszokat. Egyeseket még meg is vizsgált. Egy-egy jól kifejlődött tbc vagy cukorbajos típus felpiszkálta néha orvosi közönyét, de az eredményen ez sem változtatott. Gúnyosan, nevetve adta fel a kérdéseit, azután alkalmasnak találta a fél- szeműeket, a sántákat és még azokat is, akikbe már tényleg csak hálni járt a lélek.
Három századot alakítottak. Én a 106/8-ba kerültem. A 7-es és 9-es is nem messze tőlünk szállásolt. A „körlet” elkészítésére egy napi pihenőt engedélyeztek. Szereztünk szalmát. Egy nagy korcsma körül helyezkedtünk el, zsúfoltan, mint a heringek. Az udvar sáros, piszkos volt. A kuglizé1 tele volt falevelekkel. Parancsba kaptuk, hogy estére minden „ragyogjon.” Az ajtó mellé őrt állítottak. Megkezdődött a rabságunk.
Gyomai hétköznapok
Másnap kiosztották a „felszerelés”-t. Mindenki kapott egy rossz, zsíros, piszkos katonasapkát és egy még ennél is régibb és rosszabb bakancsot. Valami kimustrált csajkát is kaptunk. Evő- eszközről, sárga karszalagról nekünk kellett gondoskodnunk. Hamar elterjedt a híre annak, hogy a „fölösleges” dolgokat mindenki küldje haza, mert nagy utakat fogunk megtenni gyalog. Főleg a cipő okozott nagy gondot. Cserélgettük egymás között a bakancsokat, végül is úgy döntöttem, hogy tartalék cipőmet hazaküldöm.
Megcsinálták a szakaszokat. Bemutatkozott a századparancsnokunk és a „keret” néhány tagját is megismerhettük már. Még ők is civilben voltak, de a hangjuk, főleg Szabó Jenőé, a század- parancsnoké már „kincstári” volt.
Elrendelte, hogy napközben a szűk udvaron is „gyakorlatoztassanak” bennünket. „Menet!”, „Jobbra át!”, „Balra át!”, – hangzottak a vezényszavak és legtöbbször „feküdj!”, „kúszás!” lett a vége.
Lassan kialakult a helyzet, a „menetrend.” A tőlünk néhány kilométerre lévő sporttérre men- tünk ki naponta, ahol szintén gyakorlatozással és munkával telt az időnk. Menetközben éne- keltettek bennünket. Sok volt köztünk a volt katona. Nekik jól mentek a nóták. De tőlünk is megkövetelték a nótázást. Minden nap sokan bámulták a menetünket. Messziről jókedvű tár- saságnak látszottunk. A köves úton dübörögtek a lépteink. A könnyeinket nem láthatta senki, mert azok befelé hullottak.
A század nagyobbik része lőteret épített. Nehéz, fárasztó munka volt, különösen akkor, ha nagy volt a „hajtás”. A hajtásról pedig gondoskodott a keret bőven. Mikor közeledtek, már előre megbeszélt jelekkel adtuk tudtára egymásnak a veszélyt. Az ásók, lapátok, csákányok egyszerre mozgásba jöttek. Gyorsan gördültek a völgyben kitermelt, agyagos földdel jól megrakott furikok,2 a deszkapályán fel egy magaslatra, ahol a „lőfogó” már kialakulóban volt.
Egy másik irányból füvet hordtak a fiúk. Ez elég unalmas munka volt. Inkább a gyengébbek vállalták. A század kisebbik része a lőtértől néhány kilométerre homokot termelt. Hogy mi célból, még ma sem tudom. Normára dolgoztak, a csillék síneken futottak, itt jól telt az idő, a felügyelő civil leventeoktató kedélyesen elbeszélgetett velünk, és aki a munkára panaszkodni mert, azt azzal vigasztalta, hogy néhány hét múlva még szívesen csinálná ezt a munkát – majd messze Oroszországban.
Ukrajna réme egyre gyakrabban kezdett kísérteni bennünket. Környezetünk mindig több és több célzást tett arra nézve, hogy mégsem honi, hanem menetszázad leszünk. A sorakozók minden nap szigorúbb ütemben folytak le. Ha valaki nem egészen pontosan „fedezett,” ha a „megállás” nem hajszálpontosan történt, jöttek a „kuszás”, és a „feküdj” vezényszavak.
1 Kuglipálya.
2 Talicska tájnyelvi elnevezése.

4
De mi mindennek ellenére is azzal áltattuk magunkat, hogy az országban maradunk. Ennek bizonyítására minden órában más és más mesét találtak ki a fiúk. Október utolsó délutánja aztán minden illúziónak véget vetett. A lőtéren sorakozott mind a három század. Ott volt a keret, néhány tiszt, néhány frissen készült társzekér lovakkal és Nemes, ez az őszbe hajló, megtermett alezredes. Beszédet intézett hozzánk. El fogunk vonulni, mondotta, hogy adott pillanatban majd készen álljunk a haza szolgálatára. Keletre megyünk. Senki ne próbálkozzék átszökni az ellenséghez, mert 27 munkaszolgálatost éppen a napokban végeztek ki szökés kísérlete miatt. A GH3 főnöknek is volt egy-két jó szava hozzánk. Az ajánlotta, hogy az előre- látható nagy menetek miatt csökkentsük csomagjainkat, amennyire csak lehet, de tartalékba- kancsot, ha van, mindenki vigye magával, mert annak még nagy hasznát fogjuk ott venni. Ezzel a nagy szemle véget is ért. Másnap, november 1-én felszedelőzködtünk, „elvonultunk” egy ismeretlen táj felé, de akkor már mindenki sejtette közülünk, hogy batyuinkban halálos ítéletünket visszük magunkkal.
A póhalmi nyaralás
Kora délután, szép napsütésben érkeztünk meg Póhalmára.4 Ez a hatalmas földesúri tanya szinte csak egyetlen irdatlan emeletes épületből: a magtárból állott, amelyet tiszteletünkre már előzőleg teljesen kiürítettek. Mintegy 700-an lehetünk összesen. Ki a cementes földszinten, ki az emeleten, illetve a padláson helyezkedett el. Az emeletet a földszinttel nagy falépcsők kö- tötték össze. Bár a szűk és csaknem ablaktalan padlást is megtöltöttük, a szállás mégsem bizonyult eléggé nagynak. És eleinte még a szalma sem jutott mindenkinek. A földszinten lévők panaszkodtak, hogy hideg a cement, bennünket az emeleten a felszálló szalmapor köhögtetett gyakran, és az állandó félsötétség pedig cellaszerűvé varázsolta a lakásunkat. Tényleg olyan volt az egész magtár, mint egyetlen nagy börtön. A körletünk határait őrök vették körül. Láto- gatókat nem fogadhattunk, csomagokat nem engedtek be hozzánk. A környékbeli parasztok úgy értékesítették ezt a helyzetet, hogy hébe-hóba megjelentek a körlet végén egy-egy kosár almával, cigarettát hoztak, szódavizet árultak és mindennek a húszszoros árát kérték tőlünk.
Hogy ne „unatkozzunk,” gondoskodtak arról, hogy a nap legnagyobb részét hasznos „produk- tív” munkával töltsük. Ébresztő 6 órakor volt, 7-re már mind a három századnak az udvaron kellett lennie. Felosztottak bennünket szakaszokra, rajokra. A legprimitívebb, borzasztóan egyhangú gyakorlatokat végeztették velünk egész nap, szinte megállás nélkül. Néha aztán mindenkit egybetereltek, és akkor derült ki, hogy jól megtanultunk-e a „leckét” vagy sem. A „díszlépés” sehogy sem akart menni a füves, puha talajon. A keret pedig megkövetelte, hogy dübörögjön alattunk a föld, ha ő elkiáltja magát. Ám a puha fű vagy homok elnyelte minden erőlködésünket, és ez jó alkalom volt a keretnek arra, hogy megtorlásokat hajtasson végre. Egyébként is végtelen sok alkalom kínálkozott nekik a büntetésre, mert nagyon sok volt kö- zöttünk olyan, aki még nem volt katona, így a gyakorlatot ügyetlen lépésével elrontotta. Ezért az illető külön-külön is megszenvedett úgy, hogy egyénileg szórakoztatta valamelyik felettese órákon át ugyanazzal az egy gyakorlattal, de az egész századot is megbüntették miatta. A keret egyetlen büntetésre kínálkozó alkalmat sem mulasztott el. Lestek ránk, mint héja a „zsák- mányra.” Ha valaki nem jól csinálta a „hátra arc”-ot, vagy szólni mert a szomszédjához, nem volt elég egyenes a sor, a már zsírosan, piszkosan kiosztott katonasapkát nem találták elég tisztának, akkor jött a „csukló”, ami a keretnek nagy lelki gyönyört, szórakozást, nekünk pedig néha soha ki nem heverhető nyavalya megszerzését, a féltve őrzött és vigyázott ruhánk elszakadását, bepiszkolását jelentette. A csuklózást nem befolyásolta az sem, ha a talaj sáros, tócsás volt, sőt ebben az esetben nagyobbakat lehetett nevetni rajtunk.
3 Gazdasági Hivatal.
4 Póhalom, ma Gyoma VII. kerülete.

5
Estefelé mindenki fáradtan vonult be már a körletre. Pihenésről, tisztálkodásról azonban még akkor sem lehetett szó. Feljött közénk a szakaszvezető, a szaki és nótázni kellett. Kárai, ez a tömpe, szőke, érces hangú, mindig cigarettázó és csinosra kihúzott szaki nagyon szerette, ha körülvettük, mint a pásztort a nyája. Beszélt a katonaélményeiről. Rendet, tisztaságot, fe- gyelmet követelt. Szigorú, de „jó” fiúnak tartottuk, és mikor elhangzott ajkáról a vezényszó: „Nótára!,” akkor teli torokból kellett ömlenie mindenütt a dalnak. Rögtön észrevette, ha valaki „szabotált.” Szörnyű büntetéseket tudott kiszabni. 120 „feküdj,” tízszer békaügetésben kö- rülfutni a körletet s[atöbb].i.t.
A humor sem hiányzott belőle. Néha az „ágy”-ból kergette ki a társaságot és alsónadrágban csuklóztatott esténként bennünket, nehogy „elpuhuljunk”, mert mint mondotta, neki az egész- ségünkre is vigyáznia kell. Az ő ötlete volt az is, hogy a becsempészett csomagokat fel kellett osztanunk egymás között. Később ebben a vonatkozásban nagyon megszigorították a helyzetet. A vezérkar álláspontja az volt, hogy a kosztunk bőséges, „mindennel el vagyunk látva”, tehát kívülről nem szabad semmit elfogadnunk. Ha akadt mégis, aki megfeledkezett erről a parancsról, azt úgy megkínozták, hogy utána csak egy kívánsága volt: soha többé senki ne hozzon neki csomagot. Külön érdekessége volt Póhalmának a latrina. Ezt jó messzire a körlet- től nekünk kellett elkészíteni. Egy körülbelül méteres keskeny árok fölé olyan bakkecskéket ácsoltunk, mint amilyeneken a fát szokták vágni a favágóink. Miután igen kevés volt köztünk az ács, de annál több az orvos, ügyvéd, tanár, kereskedő és mivel sem megfelelő szerszám, sem elegendő famennyiség nem állott rendelkezésünkre, ezek az építmények nagyon primití- vek. rozogák lehettek csak és főleg: még így is nagyon kevés volt belőle. Úgy nézhettünk ki a latrinákon ülve, mint a villanydrótokon elhelyezkedő fecskék. Amíg egy csoport a dolgát vé- gezte, egy másik csoportnak mindig várnia kellett. A latrinát használókat mindig az a veszély fenyegette, hogy belepottyannak.
Estére parancsba jött, hogy takarodó után a latrinát nem szabad használni, ha az őr odakísért bennünket. Az őrök azonban macerálásnak vették, ha valaki a latrinára jelentkezett náluk. Ezerszer meggondolta hát mindenki, míg rászánta magát a jelentkezésre. Pedig jelentkezni kellett, mert a parancs úgy szólt, hogy ha a sötétben valaki engedély és kíséret nélkül merész- kednék a latrinát megközelíteni, az az őrjárat szó nélkül lelövi. Ebbe belebetegedett az egész század.
Már jó néhány hete folyt Póhalmán az életünk. A novemberi esőzések gyakoribbak lettek. Csaknem mindig hűvös szél fújdogált, reggelenként már fagyott is. Egész nap a szabadban edzettek bennünket. Időközönként Szabó Jenő, a század par[ancsnok] is meglátogatta a gya- korlatainkat. Kiszedette a csoportból azokat, akik nem voltak katonák és elrendelte, hogy azokat külön „képezzék ki.” A gallérok felhajtását, felgyűrését, a téli kabátban való gyakorlato- zást szigorúan megtiltotta. „Mi lesz Oroszországban, ha már itt is felgyűritek a gallérotokat? Szokjatok a hideghez!” – mondotta nekünk, és ekkora mindannyiunk azt hitte még, hogy a Szabó Jenő rosszindulatú, kegyetlen ember. Egyszer parancsba adta, hogy a század csopor- tonként menjen be Gyomára fürödni. Ránk délután került a sor. Késő este lett, mire visszafelé indulhattunk. Szörnyű idő kerekedett. Zuhogott az eső, fújt a szél. Sötét volt, beleragadt a bakancsunk a sárba, és nem láttuk az utat. Kilószámra cipeltük talpunkon a sarat, alig tudtunk haladni. Megfogtuk egymás kezeit, de így sem haladtunk gyorsabban, azt hittük, hogy mind ott maradunk a sártengerben. Az eső, a sár megnyújtotta több órával az utunkat, késő éjszaka értünk haza. Úgy éreztük mindannyian, hogy az egész fürdést csak bosszantásunkra eszelték ki, mintha egy szörnyű csatában vettünk volna részt, ez az éjszaka felejthetetlenné vált szá- munkra, beillett egy éjszakai csata főpróbájának. Úgy is nézhettünk ki a sötét éjszakában, mint egy fejét vesztett, menekülő csapat, kitéve az idő viszontagságainak, minden a csatára emlékeztetett bennünket, csak éppen hogy nem söpört hátulról bennünket ellenséges golyó- szóró.

6
A fiúk között híre terjed, hogy Sztálingrád körül bajok vannak. Mindenki arra következtet ebből, hogy a bennünket mégsem fognak most már kivinni Ukrajnába. Az egyik barátom, a régi illegális kommunista Dénes egészen szabályos és szakszerű hadászati értekezést tart nekem, és bizonyítja, hogy nem vihetnek ki bennünket. De a végén egy mondattal mindent el- ront. Azt mondja ugyanis, hogy „a katonaságnál nincs logika”, azért mi is elkészülhetünk a legrosszabbra.
Már folynak is a védőoltások. Hetenként kapunk különböző oltásokat, sőt már a „halálcédulá- kat” is készítgetik. A rémhírek, ami alatt itt jó híreket is érteni kell, csak nem hagynak alább. Bennünket nem vihetnek ki. Mi honi század leszünk. A magyar politika megváltozott. Kállay nem enged több embert kivinni. Az oltások, a dögcédulák, sablonos intézkedések, semmit nem bizonyítanak. Nem engedjük magunkat halálra ítélni. Vaserővel tűrjük a szenvedéseket és a művészi rafinériával csoportosítják a fiúk azokat az érveket, melyek az bizonyítják, hogy itthon maradunk.
Ezekre az érvekre súlyos csapás volt az, mikor egy hűvös novemberi reggelen a keret minden tagja, mintha összebeszéltek volna, vadonatúj szőrme bekecsben jelent meg. Tehát mégis, gondoltuk, a keretről már gondoskodás történt, hogy Ukrajnába ne fagyjon meg. Úgy jártak- keltek közöttünk bekecseikben a keret katonák, mintha csak állandóan figyelmeztetni akartak volna: „Balgák, hát még most sem hiszitek, hogy keletre megyünk?”
A „rend” megszigorítása is arra vallott, hogy már nem sok időt töltünk Póhalmán. Megtiltot- ták, hogy a környék parasztasszonyaitól tejet vásároljunk. Reggelire keserű fekete löttyöt kaptunk, amit rendszerint az első korty után kiöntöttünk. Az élelmesebbek, pénzesebbek igyekeztek tejhez jutni, és ez néha sikerült is. Sikerült addig, amíg ezt is fel nem fedezték. Szabó Jenő sorakozót rendelt el egy estefelé. Aki tejet vett, álljon ki, mondotta. Senki nem állott ki. Ekko- ra új sorakozót rendelt el menetfelszerelésben. Most sem állott ki senki. Kemény csukló és futás következett nehéz csomagokkal a hátunkon. Ez is eredménytelen maradt. Erre elrendelte, hogy az egész század menetfelszerelésben még az éj folyamán 26 kilométeres utat fog megtenni, ha egy negyed órán belül nem jelentkezik az, aki az ő parancsa ellenére tejet mert vásárolni. „A hős magyar bakák megelégszenek a frontokon a feketével, ti meg még most is szopni akartok? Tejes kávé kell nektek? Majd adok én nektek tejes kávét szemétnépség!” Nagy mozgolódás támadt közöttünk. Végre akadt egy fiú, a vagány Schwarz Andor, a létai, az egyik szakasz parancsok, aki magára vállalta a „szörnyű bűnt”. Megkönnyebbültünk. Bandira pedig szomorú napok következtek. Szerencsére jól megtermett, bikaerős fiú, civilben mészá- ros volt, akin a keret minden szadizmusa sem tudott kifogni.
A gyakorlatozások mellett kedvenc foglalkoztatásaink közé tartozott a keret részéről az is, mikor a körletet hozatta velünk rendbe. Egy rossz kút volt az egész udvaron, körülötte mindig tócsák fénylettek, seprűkről nem gondoskodtak, de mindezek ellenére is mindennek csillogni kellett. El kellett tehát tüntetni a tócsákat, kézzel kellett egyenként felszednünk a sáros földről a faleveleket, a cigarettavégeket, és mivel a cigarettázás állandóan folyt, a faleveleket pedig állandóan sodorta az őszi szél, munkánk olyan volt és annyit ért, mint a danaidák munkája.
Egy este váratlan esemény történt. Parancsot olvastak fel: a 42 éven felülieket leszerelték, mintegy 30–40-et közülünk pedig Hajdúnánásra helyeztek át. Senki nem tudta, mi lehet az áthelyezések mögött. Sokan úgy gondolták, hogy akiket áthelyeznek, azok itthon maradnak, mi pedig megyünk Ukrajnába. Nagy izgalom támadt. Mindenki azt akarta, hogy őt helyezzék át. De az áthelyezések száma korlátozott volt. Hamar dönteni kellett és mivel az önként való jelentkezésekkel nem lehetett megoldani a dolgot, a véletlenek döntötték el, hogy ki marad, és ki megy. Mint ahogy később is mindig és mindenütt valami kiszámíthatatlan erő, amit vélet- lennek szoktunk nevezni, döntött élet és halál fölött. Testvérek, jóbarátok szakadtak így el hirtelen egymástól, hogy soha többé ne találkozhassanak egymással.

7
Pattanásig feszült közöttünk az izgalom. A 42 évesekkel egeret lehetett volna fogatni, csak egy olyan volt közöttük, akit elkerült a szerencse: Weisz, a suszter, aki már a 18-as forrada- lomban is tevékenyen részt vett, ezt számon tartják, és úgy látszik, ezért őt is egyedül kivették a leszerelendők listájáról. Nem mondhatni azért, hogy azt a félsüket, Amerikát megjárt, birkó- zó-típus susztert nagyon letörte volna az eset. Ránk talán jobban hatott, mint reá, mert meg- éreztük a rendszer kegyetlen következetességét, amely pontosan számon tartja évtizedek múl- va is azokat, akik egykor szembefordultak vele, és nem enged ki halálos öleléséből senkit, aki csak egy kicsit is gyanús a szemében. Csak a koszt rosszabbodott, és az aggodalom növeke- dett a lelkekben. Egymás szemeiből akartuk volna kiolvasni, mi lesz velünk.
November 20-án mind a három századot hirtelen visszairányították Gyomára.
Újra Gyomán
Gyomán derült ki, hogy Póhalma milyen nagyszerű hely volt. Távol a világtól, elzárva, kisebb-nagyobb zaklatások közepette ugyan, de annyi testet-lelket ölő rémhírnek ott sohasem voltunk kitéve, mint Gyomán. Szállásunk közvetlen közelében egy nagyvendéglő volt. Oda jártak be az asszonyaink, és hozták magukkal a legfantasztikusabb híreket. Már bennünket is az a hír fogadott, hogy másnap mind a három század együtt indul Oroszországba.
Lehorgadtak a fejek, dermedt rémület ülte meg a sorainkat. Este, lefekvés után, mikor kialud- tak a villanyok, kezdődött a „mese”. Az oroszok mindenütt támadnak, Magyarországon nem lesz sohasem hitlerizmus, ha ki is visznek bennünket, már az első nap fogságba esünk – se vége, se hossza nem volt azoknak a meséknek, amelyeknek csak egy céljuk volt: elosztani a halálos félelmet.
Folytattuk tovább a gyomai lőtéren a munkát. Szép ősz volt. Többször volt külső tiszti látoga- tás. Ilyenkor félrehívták a keretet. Különleges utasításokkal látták el őket, kiszivárgott a hírek szerint megmondották nekik, hogy az ő feladatuk a mi elpusztításunk.
Kétnaponként ismét felolvasták előttünk ezt a hadparancsot, amely 27 szökni akart muszos kivégzését rendelte el. Néha kerékpáros futárok érkeztek a munkahelyünkre, és elvittek közü- lünk két-két embert a benti századok kiegészítésére. Már csak a 8. század járt munkára. A többi két század bennmaradt, útra készülődött. A „kiegészítések” többször megismétlődtek. Már féltünk, ha láttuk, hogy valaki a lőtér felé közeledik. Mindenki remegett, hogy „elkapja a gépszíj” őt is. Nem olt egy nyugodt percünk. Szerettünk volna a föld alá bújni, hogy ne talál- janak meg bennünket. Állandóan az a veszély fenyegetett, hogy mi is bekerülünk a „töltelé- kek” közé. Később megtudtuk, hogy a kiegészítést illetően erősen dolgozott benn a protekció, a korrupció. Pénzért, bonokért, az egyik századtól elvettek, a másikhoz meg hozzátettek em- bereket. A cserének most nagy jelentősége volt, mert menetszázadról volt szó. Aki odakerült, tudhatta, hogy visszaút nincs többé. Mi abban kezdtünk reménykedni, hogy a sok feltöltés miatt, ami megritkította sorainkat, „csonka” század leszünk, és itthon hagynak. A feltöltésekre eleinte azért volt szükség, mert az eredeti terv szerint az első napokban a betegeket igyekeztek itthon hagyni. Később már ez a szempont sem játszott fontosabb szerepet. Az asztmás, beteg Guttmannt az ágyából cipelték el valaki helyett. Fontos csak a létszám volt. Annak meg kellett lennie. Hogy bénák, vagy vakok is voltak a században, mellékes volt, nem számított töb- bé.
November 27-én reggel a 7. és 9. század már vagonban volt, délután, mire mi beértünk a munkából, ők már el is mentek. Egyes asszonyok aznap érkeztek Gyomára, és nem tudták, hogy férjeik melyik században vannak. Bevonulásnál vártak bennünket és keresték közöttünk a férjeiket. Nagyon sokan csalódtak, mert férjeik a menetszázadban voltak, és így többé nem láthatták egymást.
Amikor legsötétebb az éjszaka, akkor van legközelebb a hajnal. Igaz ez? A mi esetünk tanul- sága szerint igen. Gyoma „48”-as helyiségeiben szállásoltunk. Mintha csak gúnyt akart volna

8
velünk űzni még a sorsunk is. „48”! A szabadság emlékében folytonosan rabságunkra, meg- alázottságunkra kellett gondolnunk. A szalmazsákjainkon hevertünk foglalkozás után, leg- többször szótlanul, elmerengve és azt kérdezve, hogy vajon mi lesz velünk holnap. A főhad- nagyunk avval vigasztalt, hogy néhány nap múlva utána megyünk mi is a 7. és 9-nek, és kinn együtt leszünk. Nem hittünk neki. Inkább avval áltattuk magunkat megint, hogy most már biztosan „honi” század leszünk, és ránk már nem fog sor kerülni.
Ezért nagyon sajnáltuk Verő Zoltánt, akit szörnyű dilemma elé állított az előbbi századok elindulása előtt az élet furcsa szeszélye.
Bátyja abban a században volt, amelyik menni készült. A két testvér nagyon szerette egymást. Tőlünk kérdezte, mit csináljon, menjen ő is oda, vagy maradjon velünk. Mi tanácstalanok voltunk. Végül is ő döntött: velünk marad, nem avatkozik bele a sorsába. De alighogy döntött, hívatják az irodába. Még egy emberre van szüksége a másik századnak, Gelbert jelölték ugyan ki, de Gelber bemondta, hogy Verőnek úgy is ott van egy testvére, szeretne is együtt lenni vele, menjen hát ő. Nem volt többé mentség. Szegény Zoli sírva búcsúzott tőlünk.
Az elment századok borzasztó ürességet, lehangoltságot hagytak maguk után. Hamar híre ment, mire megsokszorozódtak az asszonylátogatások. Feleségem és sógorom is betoppantak. Öt perc időt kaptam beszélgetésre, de negyedórai meghosszabbítást engedélyezett Szabó Jenő. Igyekeztem jókedvűnek mutatkozni, mikor a búcsúra került a sor, valami a szívembe nyilalt. Mégis: nagy boldogság volt ez a néhány perc. A másik két sógorom iránt érdeklődtem. Őket is féltettem. Feleségem megnyugtatott, és ezt a jó érzést hagyta vissza bennem.
Lassan ráakadtam az első barátra is a században. Már Póhalmán is tudtam, hogy van köztünk tanító. De nekem még itt is az kellett, hogy „bemutassanak”, a polgári világ félszegségeitől nem tudtam szabadulni. Így hát hetekig együtt voltunk anélkül, hogy megismerkedtünk volna egymással. Gyomán végre erőt vettem magamon. Odamentem a fehérhajú Herskóhoz, és nagyon hamar megéreztük egymásban a jó barátot. Ő katonaviselt, kiegyensúlyozott lelkű ember volt. A jövőt ő sem látta rózsásnak, de távol állott tőle a sötét kétségbeesés. Ilyen emberre volt nekem szükségem. Amikor csak tehettem, mindig vele voltam, a későbbiek folyamán.
Szállást változtattunk. Felszabadult a nagyobb „Iparos Otthon”, és átköltözködtünk oda. A konyha is ott volt az udvaron. Kényelembe helyezkedtünk. Preisler, a szakács nagyon jól fő- zött, és még a hazai is tartott. Az éhséget még nem ismertük. A hajnalok már egyre hűvöseb- bek lettek, de nappal még mindig elég meleg volt.
December elején 120 fiatal fiú érkezett Püspökladányból. Vége a „csonka” századdal kapcsolatos meséknek. Ők már a mi feltöltésünkre érkeztek. Köztük volt Kutner Sanyi, a tanító és Gordon Laci, az egyik debreceni barátom bátyja is. Baráti köröm megnőtt. Kutnernek volt egy francia–héber nyelvű zsoltáros könyve. Esténként avval szórakoztunk.
Az elmenésünkkel kapcsolatos intézkedések egymásután látnak napvilágot. Elrendelik a ko- paszosítást, mindenkinek meg kell nyiratkoznia. Egymást érik az orvosi vizitek is. De komolyabb jelentősége egyiknek sincs, mert – úgy látszik – Ukrajnában mindenkit fognak tudni használni. Egy epilepsziásnak mégis szerencséje van: kivették a sorból.
Átestünk a fertőtlenítésen is. Erre nagy szükség volt, mert a napi vizsgálatokon egyesek ingü- kön már tetveket találtak. Az egyik Knöpflert, emiatt szobafogságra ítélték, és közmegvetés- nek tették ki.
Az ’ales’5 is vizitelgetett. az mondta, hogy a hadirokkantak itthon maradnak. A szemlén azonban minden hadirokkantat szimulánsnak minősített. Aztán arra volt kíváncsi, hogy kik a szegény, sokgyermekes napszámosok közöttünk. Ezt a tenyerünkről óhajtotta megállapítani. Ilyen címen sem hagyhatott vissza senkit, mert a tenyereket mind simáknak találta. Majd az öt
5 Alezredes.

9
gyermekeseket, később az autóvezetőket állította külön sorba. A vége egy volt: egy csomó gúnyos megjegyzés és „Mars vissza a sorba!”
A főhadnagyunk szeretett volna legalább a betegektől megszabadulni. Kiderült, hogy mindenki beteg már. Erre megjelölt egy bizonyos számot, amennyi itthon maradhat. Ezeket egy nagyobb tömegből akarta aztán sorolással eldönteni. Izgalmas jelenetek következtek. Végre eldőlt a játék: néhányan valóban megmentették a bőrüket ilyen módon.
A kivonulások előtt is voltak vizitek. Ilyenkor vizsgálta felül a gyengélkedőket Józsa zászlós, ez a tiszántúli egyházi tisztviselő-kukac, aki nemrég érkezett hozzánk, hogy helyettese legyen a főhadnagynak. Eleinte kedves, szívélyes volt. Vézna alakjára nem illett az egyenruha, a fiúk rögtön észrevették, hogy nem aktív tiszt. Aktatáskával járt állandóan, az jobban is illett hozzá, mint a revolver. A munkánál is elnéző volt. De mikor az elvonulás veszélye egyre jobban kezdett fenyegetni, neki is inába szállt minden bátorsága, és gyávaságát ellenünk irányuló dührohamokba vetítette ki.
– Gazember népség, most nyavalyogtok? Majd Ukrajnába, ha kifordultok a sorból, akkor gyertek hozzám gyengélkedőnek! – így ordított reánk, mint a sakál ez a gebe, fonnyadt kis zászlós. De hallgatni kellett, mert válaszolni nem volt ajánlatos.
Karácsony közeledett. A termet feldíszítették. Csillag, az irodista, a kitűnő rajzoló erotikus plakátokkal aggatta tele a falakat, mert a keretnek az tetszett, és készülődött a vidám műsor is. Karácsony tiszteletére jó fánkot kaptunk, a mókák után nótázás következett, bor is akadt és csak éjfél felé csendesedett el a terem. Egyesek a kedvező helyzetet kihasználva, ellógtak. Segítségükre volt ebben az öreg Molnár bácsi, az egyik keret is. Másnap rájöttek. Persze asz- szonyok voltak a dologban. Néhány asszony már Gyomán lakott, és rendszeresen jártak ki hozzájuk a férjek. Most azonban rajta veszítettek. A sorakozóból kiszedték azokat, akik előző nap engedély nélkül eltávoztak. Fisch Bandi is köztük volt. „Megjelölt ember” lett belőle is. Nem lett komolyabb büntetésük, de Oroszországban „leszámolást” ígértek nekik. A sorakozó után éppen látogatási idő következett. A „megjelöltek” asszonyai azonban hiába szólították most a férjeiket, mert őket nem engedték ki büntetésből. A látogatás csak percekig tarthatott. Elrendelték azt is, hogy egy percnél tovább senki se csókolózzék hozzátartozójával. De az is elég volt egy titkos üzenet átadásához, mely rendszerint így hangzott: „Ne menj haza, este kijövök!”
Hanukka és Jom-kippur egymásután
December 22-én este sok apró mécsest gyújtottak meg a fiúk az Iparos Otthon nagy hodályá- ban. Őseink valamikor az ablakba tették ezeket a lángokat, hogy kinn az embereknek világít- sák meg az útjaikat. Most befelé világítanak a chanukka lángok. Otthonról, szabadságról, fe- leségekről, gyerekekről regélnek. A színpadon széjjelebb húzzák az ágyakat. Leitner, a fehér- tói sakter intonál. Táncra perdül az egész társaság. „Mesiech vet sajn kimen!”6 – bugyog fel az ősi dal minden torokból. Egymást kezeit fogva kört alkotunk, és úgy ropjuk a táncot. Nem hagyjuk magunkat! A makkabeusok emléke kísért és érezzük, hogy nekünk is meg kell még vívnunk a szabadságharcunkat. Az extázis egyre fokozódik. Bál Sém Tov, a zsidó Rousseau hívei is így táncolhattak valamikor, midőn felfedezték magukban Isten szikráit.
Erős hit tölt el mindannyiunkat. Bízunk a jövőben, éjfél felé elhalkul a dal, megszűnik a tánc, helyére csúsztatjuk a szalmazsákokat, kialusznak a mécsesek, de a mi lelkünkben tovább ég- nek a láncok. A sok mozgástól kimerülten, de lélekben felfrissülve esik mindenki az ágyának.
Másnap hívatnak az irodába. A főhadnagy egy levelet tár elém, a szöveget kezével letakarja, úgy hogy csak egy héber mondatot és az aláírást láthattam meg belőle. Azt kérdi tőlem, hogy
6 Vus vet zayn – jiddis dal, jelentése ismeretlen.

10
egy bibliai idézetről van szó /Jákob búcsúmondata fiához/, a levelet pedig Weisz Pál debreceni főrabbi írta alá.
Megpecsételtetett a sorsom. Később megtudtam, hogy a levelet a csomagban egy debreceni asszony hozta. Véletlenül az iroda egyik számtisztje: Bajvívó törzsőrmester kapta kézhez a csomagot, megtalálta benne a levelet, és kész volt a baj. A főrabbi vigasztalni akart engem elutazásom előtt, olyanokat írt, hogy az oroszok nemsokára úgy is felszabadítanak bennünket, szenvedésünk tehát már nem tarthat sokáig. A héber mondat azonban roppant gyanús volt nekik. Átették a debreceni kémelhárítóhoz, ahová becitálták Weisz Pált, és mint később má- soktól megtudtam, órákon keresztül fogba tartották, és a „ lelkén tapostak!”
Én persze akkor nem tudtam, hogy mit tartalmazott a levél. Tücsköt-bogarat összegondoltam, feldúlta a nyugalmamat, és minden pillanatban vártam a nagy leszámolást. Mint egy megbé- lyegzett úgy éreztem magam.
Most már szem előtt leszek mindig, ki fognak szúrni mindenre, és azt a kiszámíthatatlan érté- kű jóindulatot, amit eddig a főhadnagy részéről kétségtelenül élveztem, örökre elveszítettem – gondoltam magamban.
Néhány nap múlva Feri sógorom Gyomára érkezett a levél ügyben.
Semmit sem tudott elintézni, engem a legnagyobb bizonytalanságban hagyott hátra. Annyira meg voltam rémülve, hogy alig mertem vele is beszélgetni, és alig vártam, hogy távozzék. A század már készülődött a nagy útra, még egy nagy vizitünk volt. A keret sem akart Oroszor- szágba menni, ezért vizit előtt megsúgták nekünk, hogy mindenki a legrongyosabb ruháját öltse magára. A mustrálók között ott voltak az OMZSA megbízottjai is. Felírták, hogy milyen ruhadarabokra van még szükségünk. Egy százados aziránt érdeklődött, hogy megvan-e mindenkinek a dögcédulája. „Nagyon komolyan kell ezt venni, fiúk – mondotta a joviális arcú százados – mert a dögcédulák sebesülés, vagy halál esetén nagy szolgálatokat tehetnek majd kinn a fronton.” Még állt a sor, mikor valakit behívtak közülünk az irodába. Ott félfüllel elle- sett valami beszélgetést. Ragyogó arccal jött vissza és állította, hogy a század nem megy ki, hanem Torkosházára megyünk fát kitermelni. Mindenki elhitte a hírt, csak azon csodálkozott mindenki, hogy mire kell az a sok fa. Hogy „Torkosháza” kitalált név, nem is létezik, arra hirtelen senki nem gondolt.
Egyeseknek megengedték, hogy a hazautazzanak néhány napra a még hiányzó holmik bevá- sárlása végett. A keret és a tisztek nagy megrendelést tettek a fiúknál. Érmelegítőtől kölni vízig minden kiterjedt a gondjuk. Így került haza Knöpfler is, a gazdag debreceni kereskedő, az örök optimista, aki még az utolsó percben is el akarta hitetni velünk és önmagával is, hogy a világért sem Oroszországba megyünk. Szegényt kellemetlen meglepetés érte otthon: felesé- ge megcsalta, és ezzel a fájó sebbel a lelkében most már mindenre, még Oroszországra is el- szántan érkezett vissza közénk.
Elutazásunk előtti estén Bajvívó törzsőrmester egy hatalmas előadással tisztelt meg minket. Ez a piros arcú, raccsoló sváb törzsőrmester a haza szeretetéről beszélt nekünk. Tudtuk róla, hogy önként jelentkezett frontszolgálatra, mert ott könnyebb az előremenetel. A saját viselt dolgait is előadta. Igyekezzen mindenki teljesíteni a kötelességét kinn a hazájával szemben. Tudja, hogy vele együtt, ha letelik az időnk, mi is haza akarunk jönni, tehát figyelmeztet mindenkit, hogy legjobb erejéből szolgálja a fronton is a hazát. Arra ne is gondoljunk, hogy 1918 még egyszer megismétlődhetik, igaz ügy és ezt a háborút meg fogjuk feltétlenül nyerni. Tud- ja, hogy nem azonosítja magát közülünk mindenki a kaftánosokkal, Dr. Weinfeldet, az orvost, személy szerint is megkérdezte, hogy neki mi erről a véleménye.
– Soha nem szívleltem én sem a kaftános, pajeszos zsidókat, felelte az orvos, és a fiúk éles pisszegése követte a szavait.
Bajvívó megmondotta a vonatszámot, ezt mindenkinek fel kellett írnia. Másnap megkezdődött a vagonírozás. A hadtest udvaráról fahasábokat cipeltettek a vállainkon a vagonokba. Min-

11
denkinek legalább két hasábot kellett vinnie, én egyet is alig bírtam. Az út a vasútig nagyon hosszú volt. A végén már fáradtan, kissé lassan vonszoltuk magunkat kezünkben, vállunkon a fával a vagonig. Ilyen helyzetben találkoztunk egyszer Nemessel, az alessal. Ránk ordított. Hát mit képzelünk mi, hogy sétálgatni fogunk két hétig a vasút és a hadtest között. Ha estig nem lesznek megrakva a vagonok, büntetést fog alkalmazni a kerettel szemben is. Csak ez kellett a keretnek. Megindult a hajsza. A lábaim között, mint egy tüzes húsdarab, tojásnyira megduzzadva, égetett, tépett a fájdalom.
Késő estére elkészült a hét vagon. Bepakoltunk, átlag 40 ember jutott minden vagonra. Gyö- nyörű szép enyhe idő volt. Nem számít, mondotta a főhadnagy, lehet, hogy holnap már valahol hóvihart kapunk. December 29-e volt. Ezt az éjszakát már a vagonban töltöttük.
A vagonokban
A vagonokban úgy helyezkedtünk el, hogy egyetlen centiméternyi hely sem maradjon kihasz- nálatlanul. A hely természetesen így is kevésnek bizonyult, mert a vagont eredetileg is csak „48 ember, vagy 6 ló” részére kontemplálták, az éjszakai alvást is csak úgy oldottuk meg, hogy felváltva aludtunk. Amíg az egyik csoport aludt, a másik virrasztott a kályha körül a mécsesek pislákoló világa mellett.
A két Stuhlberger fiú már az első nap nekikezdett, hogy hatalmas lendülettel kissé otthonossá varázsolják a vagon gyéren szalmázott, olajos, piszkos padlózatát, ezért kiagyalták, hogy füg- gő polcokat készítenek a csomagok céljára. Drótokat feszítettek ki, arra deszkákat erősítettek és kész volt a polc. Ördögi leleményességgel a fiúk közönye ellenére végezték munkájukat nemcsak a maguk, hanem a köz érdekében, és mindent megszereztek, amire csak szükségük volt. Szereztek kampószegeket is, így néhányan a vagon falára erősíthették cók-mókjaikat.
Az első éjszaka aránylag nyugodtan telt el. Fáradtak voltunk, mindenkit hamar elnyomott az álom. Úgy feküdtünk egymás mellett és egymással szemben, mint a sós heringek, a fekvés sorrendje és a lábak elhelyezése körül kisebb viták alakultak ki, de komolyabb incidensre akkor még nem került sor.
Reggelre leesett az első hó. Kicsi hűvös volt, dideregtünk, a melegen és édesen tálalt fekete kávét a vagonokba hozták, jól kezdődött a nap.
Kávé után a keret végigjárta megint a vagonokat. Minden vagonnak volt egy keretparancsno- ka, akit egy muszos helyettesített. Magunk közül éjjeli őrséget alakítottunk. Parancsba kaptuk, hogy mától kezdve a vagont csak engedéllyel szabad elhagyni. Ha támadás érne bennünket út közben, mindenkinek a vagonban, a helyén kell maradnia. Alighogy az utolsó intézkedések elhangzottak, az ajtókat be kellett zárnunk, illetve össze kellett tolnunk, félhomályban maradtunk, csak a rácsos ablakon át szűrődött be némi fény, aztán nagy zajjal összekoccantak a ko- csik ütközői, lassan mozgásba jött az egész vonat. Elindultunk.
Szolnok közelében lelassított a mozdony. A pályaudvaron két asszony integetett felénk. Sen- kit nem engedtek a közelünkbe. Valahogy mégis sikerült néhány percre Katona Lacinak és Hoffmann Misinek feleségeikkel találkozni és elbeszélgetni. Autóval rohantak utánunk Gyo- máról az asszonyok. Mi fűthette őket? Csak a hitvesi szeretet? Tele lehettek balsejtelmekkel. Mind a két asszony férjei egyszer már kinn voltak – mint katonák – Oroszországban. Borzasz- tó reménytelen hónapok voltak azok. Egyszer egy szép napon mégis hazatoppant mind a két férfi. Malomkő esett le a szívükről. És most megint. Még rosszabb körülmények között – ha- lálraítélt munkaszolgálatosok. Hát kibírhatja ezt egy asszonyi szív? Mindketten érezték, hogy amíg csak lehet, rohanniuk kell a férjeik után, mert a határ átlépése után csak egy sötét kérdő- jel következik, semmi más. Képzeletben mi is láttuk, hogy a mi asszonyaink is így rohannak lélegzet szakadva velünk, mint ők. Csak éppen autóra nem tellett nekik. De a vágyak és gon- dolatok gyorsabban vágtatnak még az autónál is, és mi éreztük, tudtuk, hogy Hoffmanné meg Katonáné mögött láthatatlanul ott sorakoznak fel a mi asszonyaink, és integetnek felénk, és

12
mikor már semmit sem látnak belőlünk, egy nagy könnycsepp még sokáig ott csillog szeme- inkben.
Néhány óráig Szolnokon vesztegeltünk. Közben érdekes esemény történt. A századparancs- nokunknak Szolnokon táviratot kézbesített ki a vasút. Engel Bandi kétheti „mezőgazdasági” szabadságot kapott. Rögtön tudtuk miről van szó. Bandi apja, egy gazdag zsidó földbirtokos, Kállay Miklósnak, a magyar miniszterelnöknek a földjén is gazdálkodott. Inkább tehát az volt a feltűnő, hogy még eddig nem vették őt ki a sorainkból.
Bandi osztogatni kezdte a hátizsákját. Nekem egy tubus borvazelin jutott, éppen az, amire egyre jobban fájó aranyerem következtében a legnagyobb szükségem volt. A vonatunk elin- dulását már meg sem várta. Sietett, nehogy véletlenül visszahívják.
Budapesten csak keresztül rohantunk. Éjjel volt, semmit sem láttunk a fővárosból. A tehervo- natunk gyorsvonati sebességgel robogott. A függő polcokról egymásután pottyantak le a ne- héz csomagok az alvó fiúkra. Erősen fűtöttünk, a vagonban pokoli hőség volt, a mécsesek pislákoltak, mozogtak a polcok, a kályha körül egymásnak estek a fiúk, álmosak voltak, nem bírták a fejeiket, fekvésre nem volt hely, még a lócákon is aludtak. Kísérteties egy éjszaka volt, mintha a manók játszadoztak volna velünk, csupa zaj, mozgás volt az egész vagon. A váltásnál elkerülhetetlen volt, hogy egymás kezére, vagy fejére ne hágjunk rá, ilyenkor kirob- bantak a nagy veszekedések, és felzúgtak olyan káromló szavak és kifejezések, amilyeneket addig még sosem hallottam. Veszekedett a nyomor. Grosz Sanyi, az ügyvéd majdnem pofozni akart, mert valaki véletlenül felébresztette, mikor lefekvésnél rája kerülvén a sor, melléje ku- porodott. Nemcsak a levegő, a hangulat is izzó volt. Senki nem tudta, mit hoz a holnap. Min- denki csak magával akart törődni, és nem törődött a másikkal. Mikor elégtek a mécsesek, ve- szekedés nélkül senki nem akarta odaadni a saját mécsesét, pedig elinduláskor mindenki ugyanannyi mécsest kapott. „Nekem már nincs, mindent odaadtam” – hazudták egyesek szemrebbenés nélkül. Menthetetlenül elkezdődött az erkölcsi züllés. A vagonélet, de különö- sen a pokoli éjszakák kikezdték az idegeinket, kivetkőztünk önmagunkból, átalakultunk, csak egy nagy érzés uralkodott rajtunk és bennünk – valahogy túlélni mindezt. Egyesek orosz fog- ságról álmodoztak már az első nap, mások csodákban hittek, és mindig azt várták, hogy mikor fordítják már vissza a vonatunkat.
Az egyik állomáson elvették tőlünk még azt a kis pénzt is, amelyet pedig még Gyomán enge- délyeztek. A pénzünkért „bon”-t adtak. Le kellett adni mindennemű szeszesitalt is. Amit lehetett, eldugdostunk. Egy kis üveg barackpálinkát én is megmentettem.
Nagyszombatot elhagyva már két visszajövő musz-századdal találkoztunk. Ezek honi száza- dok voltak és idősebb korosztályok, akik állítólag leszerelni készültek. Tanártársam, Grosz Ezra is köztük volt, de nem beszélhettem vele, mert nem volt szabad leszállni, és mi gyorsan továbbmentünk.
December 31-én du. fél 4-kor léptük át a magyar határt valamivel Galánta előtt. Az ablakból hegyóriások meredeztek felénk amelyek, máskor szép látványt nyújthattak volna, most azonban közömbösen futottunk el mellettük. Péntek este volt. A fiúk imádkozni kezdtek. A mozdony meg rohant velünk, mint egy őrült Szlovákián keresztül.
Átszeltük Sziléziát majd Kattovic7 és Krakkó neveit hallottam a fiúktól.
Én a helyemen gubbasztottam közel a vagon sarkához, a külvilágból szinte semmit nem lát- tam. Oderbergben megálltunk, megengedték, hogy elvégezhessük dolgainkat. A pályaudvarral szemben egy hatalmas monstre WC állott. Friss épület lehetett, deszkából minden, telefirkálva a legkülönbözőbb furcsaságokkal. Feltűnt nekem egy csomó aláírás. „Itt voltunk 19…. kez- dődik az egyik autogram gyűjtemény. Csupa ismerős nevek. Köztük van Imre sógorom is, aki néhány hónappal előbb indult el, mint én. Úgy látszik, kergetjük egymást. Erre visz az út.
7 Katowice dél-lengyelországi város, akkori német neve helyesen: Kattowitz.

13
Vajon találkozunk e… Amíg így elmélázok, hallom a keret ordít már. Be kell szállni. Tovább, tovább. Még meddig?....
Az egyik sziléziai állomáson borzalmas élményt készített elő számunkra az élet. Alig állt meg a vonatunk, rongyos, piszkos, éhenkórász alakok rohanják meg a vagonokat, és halálra rémült arccal egy falat kenyérért könyörögnek. Csakhamar feltűnnek a nők is. Egyik-másiknak sza- tyor van a kezében, cafatokban lóg le róluk is a ruha és már a szemükkel is kérnek, esdekel- nek. Jiddisül, lengyelül és hollandul beszélnek. Megtudjuk, hogy a közelben egy hatalmas tábor van, rengetegen dolgoznak ott, kemény munkájuk van, és nem kapnak enni. A fiatalab- bak időközönként kiszökdösnek, életüket is kockáztatva, hogy a vonatokról egy kis élelmet összekoldulva néhány nappal, vagy hónappal meghosszabbíthassák a hozzátartozóik nyomo- rult életét. Elmondották, hogy egyesek már évek óta ott vannak. Nincsen olyan nap, hogy 20- at, 30-at, ki ne végeznének közülük szökés kísérlete, vagy munkaképtelenség címén. Ekkor találkoztunk először igazán zsidó népünk szörnyű tragédiájával. Lehullott hát a lepel. A né- metek tényleg tervszerűen irtják a zsidókat, kisajtolják utolsó csepp vérüket, erejüket, és aztán a másvilágra küldik őket. Ez a valóság megdöbbentett mindannyiunkat. A vonathoz nem is messze a fiúk leguggoltak, dolgaikat végezték. A lengyel zsidó nők ott keringettek körülöttük. Mindenáron a közelükbe akartak jutni, hátha leesik egy darab kenyérhéj, vagy más emberi moslék. Mi akkor még elég jól állottunk élelem dolgában, adtunk bőven, míg a keret ezt is meg nem tiltotta. „Jó lesz az még maguknak is!” – mondották nekünk, és bekergettek mindenkit a vagonokba.
Három- négy napos utazás utána a fehéroroszországi Gomelbe érkeztünk. Már jól benne voltunk a januárban, havazott és este volt. Az állomás tele volt német katonákkal, akik elmondották nekünk, hogy meghalni hoztak ki bennünket. Nem is gyűlölettel, szemtelenül vágták ezt az arcot. Azért elnézték, hogy a szemközt lévő vagonokból szenet lopkodtunk, pet- róleumot azonban már csak a cigarettáért adtak. Egy hatalmas nagy kútnál vizet merítettünk a kulacsainkba. Nem tudtuk, hogy kell bánni az állandóan ömlő kúttal, ezért csurom vizesek lettünk tőle. Gomelben vételeztünk először idegen kenyeret a németektől. Mindenki kapott két cellulózba burkolt hosszúkás konzervkenyeret, ami kemény és savanyú volt. Erre felé már kezdték az éjjeli szolgálatot szigorúbban venni. Partizántámadásokról suttogott a keret. Ne- künk is fegyvert ígértek, de hamar meggondolták magukat. Gyertyát, petróleumot gyújtani nem volt szabad. A két tiszti kocsi is teljesen sötét volt. Német tisztek szálltak fel, északnak irányítottak bennünket, sok sötét vonat rohant el mellettünk, halotti csend uralkodott az egész vonaton, és mire megint éjszaka lett, megérkeztünk Minszkbe, a fehér-orosz fővárosba. Innen visszafordítottak bennünket, mert állítólag valamelyik hidat felrobbantották előttünk. Az út- irány most: Brjanszk–Orel–Kurszk.
A kurszki pályaudvar romokban hevert, a németek barakkokat építettek, oda helyezték át a hivatalokat. A környék tele volt orosz gyerekekkel, akik mind szánkákat árultak. A fiúk meg- rohanták őket, ötven cigarettáért, vagy egy kenyérért adtak egy szánkót. Az első pillanatban nem tudtam felfogni, minek nekünk a szánka. De aztán felébredtem. Már napok óta beszélik, hogy kivagonírozás után óriási távolságot teszünk meg gyalog. A hó már derékig ér, ahova csak kinézünk. A hátunk nem fogja bírni a terhet, de a szánok gyorsan fognak siklani. Be- szálltam hát én is egy szánkaüzletbe. A vagon oldalait és a tetőket valósággal ellepték a szán- kák. A kis orosz gyerekek jól arattak.
Sokáig időztünk a Kurszkban. Közben más századok is befutottak. Az egyik közeledő század- ról előre jelezték, hogy berúgtak, és nem szabad velük szóba állni. Egymás mellett álltak a vonataink. Az érintkezést nem lehetett megakadályozni. Bajtársaink már régóta kóboroghat- tak, mert élelmük már nem volt, rongyosak voltak és koldultak. Nagyobb részt felvidéki és máramarosi zsidó fiúk voltak. Ezeket más tésztából gyúrták, mint bennünket. Vagányabbak, öntudatosabbak voltak. Ezért gyakran kijárt nekik a büntetés, a bosszú. Az éhségtől elcsigá-

14
zottan gyűjtötték a kenyérhéjat és az ételmaradékokat. Egyesek csak közénk osontak, beálltak a mi sorainkba ebédért. Büntetésből moslékot etetett velük a keret, bennünket pedig megcsuk- lóztatott.
Osztrogoszk előtt kb. 30 kilométerre: Cserjankán vagoníroztak ki január 10-én, vasárnap dél- előtt.
A majdnem kéthetes vagonélet nagyon megviselt mindannyiunkat. Meglazultak a baráti kap- csolatok. Kiderült mindenkiről, hogy önző. Egyik ellopta a másiktól, amíg aludt a kulacsát. A vörös Lichtmann, a későbbi „Tarnopol” egy óriási pofont kapott egyszer egy ilyen alkalomból a bikaerős Altbergertől. Szabadságunk korlátozása pattanásig feszítette az idegeinket. Megtör- tént az is többször, hogy még dolgunkat elvégezni sem engedtek bennünket leszállni a vagon- ból. Meg kellett tanulni elvégezni a dolgainkat a mozgó vonatban egy kis nyíláson keresztül. Ebbe nem tudtam beletanulni. Pedig egyszer a párizsi piszoárok, amelyekből félig kilátszott az ember, már kigyógyítottak abból a betegségemből, hogy mások előtt nem tudtam vizelni. Most megint hiába állottam a mozgó vonat ajtórése előtt. Belebetegedtem volna már csak abba is, de a Gyomán szerzet aranyerem is nagyon kellemetlenkedett. A fiúk is megsajnáltak. Nagy nehezen rávették Weinfeldet, hogy vizsgáljon meg. Azt ajánlotta, hogy langyos fürdő- ket vegyek. Havat szedtünk egész úton a lavórba, felmelegítettük a kályhán és így kúráltam magam. Kicsit tényleg gyógyulni kezdtem.
A vagonokat tisztán kellett átadnunk. Kihányatták velünk a szalmát, kisepertük a kocsikat, aztán további parancsig várakozási állományba helyeztek bennünket. Vételeztünk néhány kenyeret, de több volt benne a szalma, mint a kenyér. A fiúk elszéledtek a bazárba. Blau Lacit elcsípték a tábori csendőrök. Átkobozták, órát és térképet találtak nála. Mindent elvettek tőle, és ráadásul irtózatosan összeverték.
Úgy látszik, már hadi övezetben voltunk. Az a sok szétlőtt mozdony, kilőtt tank, amivel út- közben találkoztunk, tényleg azt bizonyította, hogy veszélyes területeken járunk. A tábori csendőrök megjelenése és a mozdonyokon dolgozó orosz hadifoglyok csak még fokozták bennünk ezt az érzést.
Indulás gyalog a frontra
Félméteres hóban sorakoztunk, ráadásul még hidegen fújt a szél. A főhadnagy megszemlélte századát, aztán azt mondta, hogy egy 150 kilométeres gyalogút áll előttünk, és „kössük fel jól a gatyánkat.”Aki lemarad, agyonlövik.
A falun átmenve muszosokkal találkoztuk. Parasztházaknál szállásoltak, már második éve, hogy kinn vannak. Nincsen rossz dolguk, a keret tűrhető, az orosz nép meg nagyon jó hozzá- juk. Hol a front? – kérdeztük tőlük. Ezt ők nem tudják, Hol itt, hol ott volt. Egy nagyobb épü- letre azt írták fel, hogy „kórház.” Ebben csak muszosokat kezeltek. Már boldogok lettünk volna, ha köztünk maradunk. De nem volt megállás, a hozzánk csatlakozó idegen muszosokat elkergették tőlünk.
Úttalan utakon haladtunk. Lehetett már vagy 15 kilométer a talpunk alatt. A poggyász nehéz volt, izzadtunk, szomjunkat hóval oltottuk, én állandóan bombatámadásra vártam, ami meg- szabadítani kínjaimtól. A keret csomagjait a szekerek vitték. A lovaknak is segíteni kellett. Gerebenics, a tiszti szolga gúnyolódott: „még a rökamiét8 is magatokkal hoztátok, he?!” tege- zett le mindannyiunkat. „Tán azt hiszitek, hogy bálba megyünk?!” – folytatta a sziporkázásait.
Már a szánok is nehezen csúsztak a magas havon. Ránk esteledett. Eltévesztettük az utat. Sok szán elakadt. Vakon botorkáltunk bele az éjfélbe. Egy óra felé végre kiértünk az útra. Részle- tekben érkeztünk meg egy iskolába. Nekünk már csak a folyóson jutott hely. A csomagoktól alig lehetett mozdulni. Az egyik szobába megpróbáltak tüzet gyújtani, de csak füst lett belőle.
8 Kárpitozott ülőbútor, amit többszemélyes ággyá lehet nyitni, Juliette Récamier (1777–1849) neve után.

15
Itt-ott pislákolt egy-egy mécses. A fiúk elnyúltak a földön ruhástól, úgy ahogy megérkeztek percek múlva már mindenki hortyogott. Az egész iskola úgy nézett ki, mint egy halottas ház. Az élő hullák szerte össze-vissza feküdtek a földön, az asztalokon, a folyosókon, – mindenütt, ahol csak talpalatnyi hely volt.
Másnap kiderült, hogy egy musz-telepen vagyunk. Ezek is már régen kinn voltak akkor. A szállásunk úgy nézett ki, mint egy jászol. Piszkos, bűzös szalmán fetrengtek félmeztelen és tetvezték az ingeiket. Roppant csodálkoztunk azon, hogy tetvesek. Megmagyarázták, hogy itt mindenki tetves, és nemsokára mi is azok leszünk. Szóval megvigasztaltak. Az egyik muszos haldoklott. A többiek a szó legszorosabb értelmében irigyelték. Szegények borzasztóan rongyosak voltak. Téli ruhájuk alig volt. Pedig a legfőbb foglalkozásuk a hólapátolás volt. Az utakat tartották karban.
Az egyik ajtón 24 muszos neve volt olvasható. Ezek a múlt héten, állítólag cigarettázás kö- vetkeztében mind egy pajtában égtek. Elvezettek bennünket a tömegsírjukhoz. Amikor vissza- jöttünk, a fiúk tudtunkra adták, hogy Novioszolban a csendőrök mindent el fognak venni tő- lünk. Nem hittük. Azért igyekeztünk rendet teremteni a dolgaink között. Ott már csak a márka járt, igyekeztünk hát márkához jutni. Orosz parasztgyerekek jelentek meg közöttünk. Csencsoltunk.9 Én odaadom a villanylámpámat. Mert úgy hallottam, hogy azt feltétlenül elveszik. Fülvédőket, meleg zoknikat, ingeket osztottunk ki a fiúk között. De aránylag elég keve- set. A fiúk meg akarták venni óráinkat is. Az órákhoz, ékszerekhez azonban ragaszkodtunk, pedig megmondották, hogy ezeket is el fogják venni tőlünk.
Délelőtt 10 óra felé a törzsőrmester kiosztott előre háromnapi szalonna adagot, mert az a hír járta, hogy még a konyhát is ki fogják rabolni a csendőrök, viszont a muszosok élelmiszeré- hez nem nyúlhatnak. A főhadnagy a szakácsokkal együtt előre mentek szállást csinálni ne- künk. El akarták intézni azt is, hogy ne motozzanak meg bennünket, de eredménytelenül.
Útközben mindenütt muszosokkal találkoztunk. Nem volt télikabátjuk. Egyesek berberiben, mások pokrócba bugyoláltan lapátolják magasra a havat. Minden 20-30 muszos előtt egy fegyveres keret fagylódott, szintén. A muszosok között volt egy tanár is. Borostás volt az arca, egy pokróc képezte csaknem minden ruházatát, szemüveget viselt és a keret azzal dicseke- dett, hogy az ő embere hat hónap alatt megtanult oroszul. Nagyon büszke volt rá, és kivételes elbánásban részesítette. Ez főleg abból állott, hogy a 40–42 fokos hidegben a munkahelyen nem kellett lapátolni a „tanár úrnak,” hanem félrevonulva oroszul tanulhatott.
A novioszkoli pokol
Estefelé levágtuk a 12 kilométert, és megérkeztünk Novi-Oszkolba. Nagyobb városka be- nyomását keltette az első percekben. Előbb sokáig ácsorogtattak bennünket egy hatalmas épü- let előtt. Majd betereltek az udvarba. Csendőrök és katonák vettek körül bennünket. Barátsá- gosan elbeszélgettek velünk. A honvédok megsúgták, hogy mindent elvesznek tőlünk, inkább adjuk hát nekik az értékesebb dolgainkat. Tanácstalanok voltunk. Mikor végre elszállásolásra került a sor az üres, ablaktalan hideg iskolatermekben, híre járt, hogy a Weingartnernek ellop- ták a teljes felszerelését. Aztán egy másik, meg egy harmadik fiú ugyanígy járt. A katonák ártatlan orosz gyerekekre fogták a lopást. El is fogattak egyet-kettőt, jól összeverték őket, pedig nem a gyerekek, a csendőrök voltak a tettesek. A kifosztott bajtársainkat közösen fel- szereltük hamarosan. Mindenki leadott valamit számukra, hiszem amúgy is állandóan a csomagjainkat dézsmáltuk, hogy a motozásnál minél kevesebb legyen már. A csokoládénak is leesett nagyon az ára. Egész táblákat ettünk meg egyszerre, mert tudtuk, hogy holnap elveszik tőlünk. Néhányan gyertyákat gyújtottak. Felszaladtak a csendőrök és szigorúan parancsba adták, hogy világot nem szabad gyújtani, mert hadtápterületen vagyunk. Tegnap is bombázták
9 Csencsolás vagy csencselés: az árucsere közkeletű megnevezése.

16
a várost. Az élelmesebbek szereztek fekete papírt, jól elsötétítettek, és meggyújtották a mé- cseseiket. Mi a sötétben maradtunk, alvásról szó sem lehetett. Borzasztó hideg volt. Szegény Dávid Zoltán már nagyokat nyögött. Tüdeje kezdte felmondani a szolgálatot. Egy ideig be- szélgettünk, suttogtunk. Aztán megint, úgy ahogy voltunk, télikabátban ledőltünk a szétnyitott pokrócainkra. Fojtó csend volt az egész épületben. A fiúk idegen repülők búgására lettek néha figyelmesek. Valahol bombáztak, ágyú dörgött. Minden percben ránk kerülhetett a sor. Ajka- ink imákat rebegtek. Félelmetes volt ez az éjszaka.
Ébresztő hajnalban volt. Feltűnt, hogy minden tábori csendőrnek a kezében egy vastag bot volt. Még mindig barátságosan viselkedtek. Érdeklődtek a falujuk felől. Ismerősökre is akad- tak közöttünk.
Lunka Péter az udvaron sorakozót rendelt el.
Az udvaron jó magas hó volt. A hideg, több mint 40 fok lehetett, égette az arcunkat.
Egyedül voltunk Lunkával. A keret máshol szállásolt. A főhadnagy előre ment. A helyettese sem volt velünk.
Lunka egy feltűnően magas, megtermett szál cigánylegény volt törzsőrmesteri rangban. A melle tele volt kitüntetésekkel. A hangja érdesen, keményen hangzott, még a szeme sem állott jól. Állandóan revolverrel járt, és vastag bot volt az ő kezében is.
– Egy kis lelkigyakorlatot tartunk most, kutyazsidók! – szólított meg bennünket Lunka.
– Menet! Kúszás! Jobbra át! Hátra arc! Békaügetés! Ne lazsálj, az anyád Istenit! – ordított a fenevad szüntelenül.
Egy fél órai kúszás után bekergetett mindenkit a szobájába.
Megkezdődött a terepszemle. Egymásután jöttek, és nézegettek bennünket a csendőrök. A pirospozsgás arcú, fiatal debreceni csendőr főhadnagy: Baukovácz is betoppant hozzánk. Mo- solyogva elbeszélgetett velünk. Előkészített bennünket a motozásra. Az aranyórákat, pénzün- ket le kell adni – mondotta. A karikagyűrűit és a nem aranyóráit mindenki megtarthatja. Egy váltás fehérneműnél többet senki ne hagyjon meg. Mindenki vetkőzzék gatyára, a dolgainkat át fogják nézni. Senki ne dugjon el semmit – fejezte be tanácsait a hetyke főhadnagy.
Aztán megkezdődött a motozás. A szobában még felöltözve is fázni lehetett, levetkőzve mindenkinek vacogott a foga. Kiterítettük a pokrócunkat, abba szórtuk bele mindent. És vártuk, mikor kerül ránk a sor. Minden ajtónál egy csendőr állott, aki kettesével, ötösével szólította a fiúkat. Egyszer csak felhangzanak a szörnyű jajgatások. Halljuk, mint ütik a bajtársainkat. Koppannak a botok. Sír, zokog az egész terem.
– Itt front van, kutyák, jajgatni nem szabad, tör be ránk Lunka, és botjával végigpásztázta a meztelen hátakat. Aki az ajtóhoz legközelebb volt, az kapta a legtöbbet. Szegény Falus- nak az első ütésre leesett a szemüvegje és legalább 15–20 ütést fogott fel a háta, egy jajszó nélkül. Mikor hozzám ért, már csendesedett a lendülete, megúsztam öt-hat ütéssel az egé- szet.
Kívülről továbbra is behallatszott a botozás és a jajgatás. Katz Jenő úgy zokogott, jajgatott, mint egy kisgyerek. Ullmann valósággal bőgött, és állandóan kegyelemért ordított. Hivatko- zott hadirokkantságára, arra, hogy már egyszer volt az orosz fronton, könyörgött, hogy ne bántsák, de hóhérai annál jobban ütötték-verték.
Tanácstalanul néztünk egymásra. Dobáltuk a kályhába, meg a kémény ajtóba füzeteinket, féltve őrzött pénzünket, hogy minél kevesebb legyen a vagyonunk, mire kiérünk.
Egyesek a fényképeiket kérték vissza síró hangon.
– Minek az nektek, úgyis hősi halottak lesztek mind! – volt a felelet.
Bent elkezdtünk viaskodni egymással. Mindenki az ajtó felé igyekezett, hogy hamarabb túl essen a tortúrán. Emlékszem, Gordon Laci folyton az ajtóhoz ugrott, engem meg akart előzni. Én voltam a soron, de az utolsó pillanatban mindig visszaugrottam. Így sem én, sem ő, aki

17
közvetlen utánam következett volna, nem jutottunk ki. Végre is nem törődött velem, felrántot- ta az ajtót és kiszaladt. Vesztébe rohant, mert rettenetesen agyba-főbe verték.
Kiderült, hogy elég jól helyezkedtem. A nagy terembe lépve láttam, hogy több csoportban működik a motozás. Középen a fal mellett egy nagy tábla volt, felírás: a magyar vörös-kereszt javára. A rablást úgy álcázták, mintha az elvett holmit jótékony célokra fordítanák.
A padlót teleszórták bakancsszegekkel. Ezeken mindenkit végigkergettek. Fosztogatás közben működött a bot, egy-egy csoportnál több csendőr is működött, elölről, hátulról és oldalról ér- tek bennünket az ütések. Mikor már minden valamire való dolgot elvettek tőlünk, akkor úgy, ahogy voltunk, belénk rúgtak és az udvar felé nyíló ajtó felé kergettek. A folyosókon sűrűn egymás mellett megint csendőrök állottak, köztük kellett elszaladnunk, és mindegyik rúgott belénk, vagy ütött rajtunk egyet.
Én az első percben egy hatalmas pofont kaptam. Elvették a jobbik pokrócomat, a meleg inge- imet, a zsebkésemet, a zoknikat, aztán még egy-két ütés és már én is az ajtónál voltam. Lép- csőn kellett lemenni az udvarra. A lépcsőnek hiányzott az egyik foka, így kissé vigyázva pró- báltunk leszaladni. Ezt az alkalmat használta fel a hátunk mögötti csendőr arra, hogy jól meg- lökött bennünket, mire lebuktunk az udvarra, a hóba és megmentett holmink szanaszét borult. Amíg össze akartuk szedni a dolgokat, ránk rohantak az udvaron e célból várakozó honvédek, és csaknem mindent elloptak megint tőlünk.
Kétszeri dézsmálás után így tűnt el az angóra pulóverem és még sok más legértékesebb dol- gom. Sok fiútól elvették az egyik cipőjét, többen nadrág, vagy kabát nélkül maradtak. Minél jobban fel volt valaki szerelve, annál kíméletlenebbül verték meg.
Alig mentem egy-két lépést, az egyik Stuhlberger fiú odaszaladva a hátára emelt, a másik a még megmaradt dolgaimat vette magához, és elvittek az udvar közepére, ahol nem volt olyan magas a hó, helyenként már a fű is látszott. Itt volt a „sziget.” Innen indult el a Stuhlbergerek parancsnoksága alatt és az ő kezdeményezésükre a mentési akció. Saját bőrüket kockáztatva indultak a fiúk és a holmik megmentésére a Stuhlbergerek és még néhányan mások. Kivétel nélkül mindenkit megvertek. Blau Lacira az egyik csirkefogó ráismert, és nem tudta abba- hagyni a kínzását. Sós, a zászlós úr,10 még a debreceni egyetemi zsidóverések idejéből emlé- kezett Lacira. Most megbosszulhatta magát.
Olyan szál legény, mint Aszódi Miska is, sírva hagyta el a kínzókamrát, és velem együtt tö- rölgette a kicsorduló könnyeit. Nem kímélték a tbc-s Dávidot sem. Nagyon megverték sze- gényt.
Még nem tudtuk minden ruhadarabunkat magunkra ölteni, Lunka Péter megint megjelent, és sorakozót rendelt el. Sokan még mezítláb, egyesek alsónadrágban voltak. Csuklózni, kúszni, mászni kellett, hogy „meg ne fázzunk”. Közben öt-hat cm átmérőjű botjukkal ott ütöttek ben- nünket a csendőrök, ahol éppen eltalálták. Mindenben elől járt Lunka Péter, ez a szadista ci- gány törzsőrmester, aki teljhatalommal rendelkezett most élet és halál fölött. Amikor megunta a játékot, megelégedetten eltávozott, de pár perc múlva visszajött, és kezdett megint elölről mindent.
Az egyik keretlegényünk állítólag sírva nézte végig a kínzásunkat, majd elszaladt Józsa had- nagyért, hogy segítsen rajtunk. Józsa tényleg hozzánk sietett, de intervenciója semmi ered- ménnyel nem járt. Baukovácz „átvette” a parancsnokságot, azt mondotta, hogy „itt” csak ő parancsol és utasította Lunkát, hogy csak folytassa a csuklót.
A csukló után megkérdezte, hogy kinek van közülünk karikagyűrűje. Huszonketten jelentkez- tünk. Azt mondotta, hogy nem veszi el. Féltünk, mert már bent is elszedte tőlünk az óráinkat, pedig csak az aranyórák elvételéhez volt parancsa.
10 Sós Márton zászlós. Ellene 1946. április 30-án Bihari a Budapesti Népbíróságon feljelentő nyilatkozatot tett. Tíz év börtönbüntetésre ítélték. Holokauszt Emlékközpont, Gyűjtemény: 2012.30.4.

18
A félelmünk indokolt volt. Néhány perc múlva visszajött és azt mondotta, hogy a főhadnagy utasítására el kell szednie a karikagyűrűket is. Most már csak 19 karikagyűrű volt. Erre kivette a revolverét, és rálőtt az egyik fiúra. Szerencsére nem talált a golyó. Az egyik fiúnak rára- gadt a gyűrű az ujjára. Lunka kivette a bicskáját, és faragni kezdte bajtársunk ujját.
Mikor együtt volt a 22 gyűrű, sorba állított bennünket, és revolverét ránk szegezve így szólott hozzánk:
– Vettem el tőletek valamit?
Reggel 8-tól délután 4-ig tartott étlen-szomjan az inkvizíció.
Straussmann Salamon az egyik fülére megsüketült, Láng Ernőnek lefagytak az ujjai, melyek tele lettek hatalmas hólyaggal, és a háromszorosára dagadtak meg. Feltették a szekérre, ami később felborult és a szerencsétlen Láng még hozzá össze is törte magát. Józsa, ez a balkezes zászlós eltévesztette az utat, így jó nagy kerülővel csak estefelé értünk az első faluba, ahol kiszenvedett Dávid Zoltán. Ő volt az első hallottunk. Beljebb kergetett bennünket a keret. Dávid Zoltánt egy idegen zsidó-század fiai földelték el.
Másnap, január 13-án korán reggel tovább indultunk. Bugyon[n]i[j]-ig meg sem állottunk. Ott azonban nem tudtunk szállásolni, mert nekünk nem volt ott hely. Tele volt a kis város néme- tekkel és magyarokkal. Egy kis faluban, Sasocskán szállásoltuk el magunkat.
A tél egyre keményebb lett. Az utak síkosak voltak. A lovak nem tudtak felfelé haladni a dombokon. Az egyik előttünk haladó másik század szekerei elé muszosokat fogtak a lovak mellé. Ütötték, verték őket.
Elhagytuk Nyikolájevkát, Alexejevkát. Előttünk végtelenek tetszik az út. Fehér körülöttünk a világ. Kenyérzsákomban kőkeményre fagyott a szalonna és a zsír. Gurulnak a szánok a lejtő- kön. Rendetlen a menet. Kuttner Sanyi ordít utánam: Berkó! Berkó! Már a vagonban elrontotta a gyomrát. Nem tud enni. Hány. Teljesen elgyengült. Megállok. Elveszem tőle a hátizsákját és a szánkámra teszem. Alig megyek néhány métert, elcsúszok, elbukok és balkaromat magam alá gyűröm. Megrokkantam, a karom megdagadt és nagyon fájt. Esténként a fiúk boro- gatják, kötéssel indulok neki minden nap az útnak.
Hoffmann Misinek útközben orra, arca elfagyott. Misi már egyszer megjárta Oroszországot. Végtelenül pesszimista. Állandóan le akar maradni. A fiúk nem hagyják. Néha kézen viszik, néha szánkára, vagy szekérre rakják. Tőlünk koldulják össze a pokrócokat. Nehezen megy, mert mindenki félti a pokrócot. A pokróc – életet jelenthet, ezt tudta mindenki. De megállni, lemaradni – egyenlő lehet a halállal. A szekéren való utazás is veszélyes, könnyen megfagy- hat rajta az ember. Misi azonban nem akar tovább menni! Egyre hangoztatja, hogy nem érde- mes, élve úgy se kerül innen senki vissza. De nem hagyjuk magára. Megszervezzük körülötte a szolgálatot. Felváltva ülünk mellette, és visszük mindig előbbre.
Egyre több szánka marad le. A nagy hóban nem tudnak jönni. Mi eldobjuk a kicsiny szánjain- kat és a hátunkon cipeljük tovább a hátizsákjainkat. Ahová csak nézünk. Mindenütt füst. Hal- latszanak az ágyúlövések. Mintha harapófogóban lennénk.
Rengeteg német tankkal találkozunk közben. Oly közel rohannak el a hernyók mellettünk, néha már kis híja, hogy talpukkal el nem taposnak. Özönlenek visszafelé a megrakott autók. Optimista hangulat kap lábra közöttünk. Heisler, a „pápa”, aki útközben állandóan a női dom- borulatokról beszél, három gyerek apja, állandóan viccel, jókedvű, azt állítja, hogy „a német sógor már pakol.” „Hát nem látjátok?” – fordul felénk csodálkozó tekintettel. Valami igaza lehet, gondoljuk. De ki tud itt eligazodni. Az autók jönnek, mennek. A lövések erősödnek. A forgalom mindig nő. A kavarodás egyre nyilvánvalóbbá válik, de Szabó Jenő mindennek elle- nére olyan parancsot kap, hogy a front irányában még előbbre vigyen bennünket. Gondolkod- ni nem lehet. A parancsot teljesíteni kell. Sietünk, rohanunk a vesztünkbe.
A front küszöbén

19
Január 16-án, pénteken estefelé végre megérkeztünk a kitűzött helyre. Matronya-Gezovába vagyunk, közel Voronyezshez, a Don mentén. Vastag dróthálózat szeli át a falut. Német kato- nák sürögnek-forognak. Egy félóra múlva kiderül, hogy a faluban nincsen számunkra hely, egy kilométerre van a legközelebbi falu, vagy település, ott szállásolunk néhány házban egy éjszakára.
Nem is látjuk hova, ruhástól lekuporodunk a kis vityillóban, ki hova tud. Éjféltájban néhány katona érkezik közénk.
– Hát maguk mit keresnek itt a pokol torkában? – kérdezik tőlünk világot gyújtva.
Összébb szorulunk. A katonák elmondják, hogy bizonyára az utak karbantartását bízzák majd ránk is, mint a többi munkásszázadra. Az aknataposás is a muszosok feladata – mondják ne- künk vigasztalásul.
Az ágyuk szüntelenül dörögnek. Nagyon közel lehet a harc. A katonák csak „gyakorlat”-ról beszélnek. Éhesek. Tőlünk kérnek kenyeret. Egyik-másiknak még pokróca sem volt. Már napok óta riadókészültségben vannak. Közel állanak az őrülethez.
Reggelre eltűnnek a katonák. Egyedül maradtunk.
Visszamentünk az első faluba. Az orosz asszony kétségbeesetten utánunk szaladt: elvittük a vedrét. A konyhának kellett. Visszakapta. Egymásután érkeztek meg a lemaradt fiúk. Katona, Weinfeld stb. Már alig tudtak idáig elvánszorogni. A raták működnek. A főutakat tűz alatt tartják az oroszok. Mindenütt csomagolnak, menekülnek. Nem értik, hogy miért nem fordított bennünket vissza a főhadnagy.
Nálunk is bizonytalan hírek kapnak lábra. Délután már osztják a raktárt. Kaptunk egy csomó szalonnát. Az élelmesebbek konzervekkel és cipőtalppal rakták tele hátizsákjaikat. A lakos- ságnak is jutott mindenből bőven. A törzs pakolt. Már nem kétséges, hogy baj van, szaladunk visszafelé, de még senki nem tudhatta, hogy mikor.
A visszavonulás
Sorakozó. A főhadnagy kijelenti, hogy aki beteg, itt maradhat. Ad majd számunkra igazoló írást, nehogy a visszavonuló csapatoktól bántódásunk essék. Elkezdődik köztünk a tanácsko- zás. Ki jelentkezzék a lemaradásra? Pár perc múlva kiderült, hogy körülbelül 90-en jelentkeztek.
Erre Gerebenics irtózatos káromkodásba kezd. Lekommunistázza, lezsidózza az egész száza- dot, de különösen Blau Lacit, az ügyvédet. Gyávának, hazaárulónak, minősít mindenkit, aki lemaradásra jelentkezett.
Én is jelentkeztem. Később azt a hírt terjesztik, hogy azokat, akik lemaradásra jelentkeztek, - a keret agyonlövi. Máté tizedes, ez a fegyenctöltelék nagyon feni ránk a fogát. Az mondja, hogy tíz golyóval ő is megajándékoz bennünket.
– Te jelentkeztél?... kérdezgetjük egymástól. Csaknem mindenki jó ismerősöm vagy jó ba- rátom jelentkezett. Rottmann Sanyi, Kuttner Sanyi, Gordon Laci, Malter és még sokan mások mind rajta voltak a listán.
Ólomlábon topogott az idő. Kisebb szobákba zsúfolódva vártuk a fejleményeket. Már öreg este lehetett, mikor egy piszkos rongyokba bugyolált emberféle beesett az ajtónkon, elvágó- dott, és hörögve vizet kért.
Ő volt az első, aki az áttört frontról ide lefutott. Alig tud beszélni. Vagy 30–40 kilométert fut- hatott. Borzalmasakat újságol. Az oroszok közelednek, az egész hadsereg megindult visszafe- lé. Pár órával később Hartmann Péter, egy másik matronyai munkásszázad debreceni tagja megfékezi a pánikot. Azt mondja, hogy már nem olyan veszélyes a helyzet. A németek állító- lag megállították az oroszokat. Percenként a legkülönbözőbb híreket kapjuk. A nép hangulata szemmel láthatóan megváltozott. Nagy az oroszok között is a forgalom. Öreg nénik, fiatal suhancok súgnak-búgnak, jönnek-mennek. Parancsba jön, hogy senki le ne vetkőzzék, mert

20
bármelyik percben indulhatunk. Kinn koromsötét van, benn egy mécses világít. Megszervezik házanként az őrséget. Fegyvert kapnak a zsidó fiúk is, így tartják fenn az összeköttetést a fő- hadnaggyal.
Éjszaka 12 órakor két szakasz parancsot kap akna felrakásra. Maga Szabó Jenő indul velük a tetthelyre. Megkérdi tőlük, hogy ki ért az aknához. Senki nem jelentkezik. Erre egy csomóban lerakatja az aknákat és visszafordulnak.
Keret jön és jelenti, hogy ha puskalövést hallunk, az lesz a jel a sorakozóra. Hiába várjuk azonban a lövést. Közben mindenki a saját csomagját dézsmálja, hogy minél kevesebb terhe legyen visszavonuláskor. Én izgatottságomban a legértékesebb dolgaimat hagyom ott. Soknak találom a harisnyákat. Egy párat, a legjobbat Blau Lacinak adok. Megszabadulok a zsíros do- boztól is.
Egy óra felé valaki zörget. Sorakozó. Gordon Lacinak nagyon fáj a lába. Nem tudja felhúzni a bakancsát. Az ajtóból fordul vissza. Mire kiértünk, már indult is a század rendetlen menetben és halálos csöndben.
Csípett a hideg, a talaj csúszós volt. Mint az árnyék, úgy osontunk az éjszakában. Mindenki előre igyekezett. A menetelés lassan futássá változott. Az én partnerem Herskó. Belemelege- dünk a beszélgetésbe. Egy kicsit lelassítunk, és lemaradunk a századtól. Most mi lesz? Merre menjünk. Német katonákkal találkozunk. Kérdezzük, nem látták-e erre menni egy alakulatot. El voltunk készülve arra, hogy a válasz halálos lesz. Tévedtünk, a Wermacht útba igazított. Néhány perc múlva megtaláltuk a mieinket. Egy nagy térségben voltak. A főhadnagy lámpás- sal az utat kereste. Mellettünk égett egy autó. Lövések dördültek, az eget több helyen fénylán- gok nyaldosták, azt hittük, hogy gyűrűben vagyunk, ahonnan nincsen többé kiút. Fejünk fölött süvítettek a golyók és a lövedékek. Mindig több és több nagy katonai autó kényszerült meg- állni. Nem tudom, hogy eltalálták-e őket, vagy a katonák maguk gyújtották fel a kocsikat, de a tüzük az arcukba melegített és olykor-olykor egy pillanatra nappali fény árasztottak. Pokoli látvány volt, amint körülöttünk minden égett és fent a sötétben búgtak a gépmadarak.
Egyszerre meglett az út. A lovakat is kisegítik a nagy hóból az útra. Rohanunk. Minden öt percben elcsúszik valaki. Rátaposnak, továbbmennek a fiúk, Én egy citromot szopogatok és így próbálok erőhöz jutni. Rosenfeld Laci és Klein Berci állandóan buzdítanak, unszolnak és vígasztalnak. „Hazamegyünk Doktorkám” – Mondják nekem és a hangjuk tele van bizakodás- sal és melegséggel.
Egész éjszaka mentünk, futottunk. Néha órákig mentünk szótlanul egymás mellett, és valóban azt hittük, hogy ez a menet hazáig fog tartani. Többször meg kellett állnom, mert nem bírtam tovább. Már csak a héját rágcsáltam a citromnak, a szomjúság kínzott. Megmarkoltam a hót, ajkamhoz emeltem, hiába figyelmeztettek a fiúk a veszélyre. Valahogyan mégis csak reggel lett. Úgy hat óra körül megérkeztünk Alexejevkába. Megálltunk a nagy templom előtti téren. Cudar hideg volt. Egy helyben nem lehetett állni, azt hittem, hogy lefagy a lábam. A fiúk deszkákat gyűjtöttek és tüzet gyújtottak. Én nem jutottam a közelébe. A tér tele volt már hon- védekkel és idegen muszosokkal. A katonák az autóikat javítgatták. Több autót ki kellett ve- lük együtt emelnünk az árokból. Azt mondták, hogy nemrég nagy csata volt Alexejevka körül. Állítólag Imre sógoromat is látták egyesek ott. Abban reménykedek, hogy találkozunk. A fő- hadnagy ott hagyott bennünket. Azt mondta, hogy Novi-Oszkolban találkozunk. A keret tagjai közül is alig látunk már néhányat. A fiúk a templomba igyekeznek, állítólag osztják a raktárt, rengeteg élelmiszert halmoztak ott fel. Keksszel, műmézzel jól megpakolva érkeznek vissza. Grünwald Laci, Rosenfeld Willi és Straussmann, az asztalos egy szánkóra valót szajréztak össze. Éhesek vagyunk. A hátizsákban minden megfagyott. A kenyér és zsír olyan, mint a kő, nem lehet belőlük enni. Megrohanjuk a fiúkat. Nekik már megvan a részvénytársaságuk. Más egy falatot sem kaphat. Erre én is a templom felé igyekszem. Hirtelen lövést hallok. A temp- lomban agyonlőttek egy munkaszolgálatost, mert kérni mert abból, amit egy félóra múlva úgy

21
is felgyújtottak. Meghátrál a tömeg, én is visszatáncolok. Lekéstem, de lehet, hogy az élete- met mentettem meg.
Délfelé kisebb csoportokban kötelék nélkül útnak indultunk. Mindenütt a visszavonulás jel- legzetes képe döglött lovak, felborított autók, postakocsik, a rengeteg levél a földre szórva, a raktárak felgyújtva. Néha már egy kilométer távolságból is perzseli arcunkat a hőség.
Valahol az országút mentén egy megfagyott hátizsákos musz-ra bukkanunk. Arca viaszsárga, a teste, ruhája csontkeményre fagyott. Nem bírta tovább, megfagyott.
Sasocskán megtaláltuk a régi szállásunkat. Az oroszok azt tanácsolják, ne menjünk tovább, mert úgy is vissza kell jönnünk. Mégis felkerekedünk. Összetalálkozunk a századunknak egy másik részével. Lehettek vagy ötvenen. Újságolják, hogy Weinfeldről lehúzták a katonák a hosszú bőrkabátját. Persze néhány pofon kíséretében. Egy fiú már Bugyofn]ni]j]ból jött vissza és nagy örömmel mesélte, hogy talált egy keretet: Szabó tizedest, aki értünk fog jönni. Sora- kozunk. Szabó tényleg megérkezik. Kiadja a parancsot, hogy számoljanak meg minket, aztán felült egy kerékpárra és elrohant. Közben Sasocskát az utászok elaknásították. Megfenyeget- nek bennünket az utászok, hogyha nem tűnünk el rögtön, akkor fenekünkbe lőnek. Úgy dön- tünk, hogy Bugyoniba megyünk. Estefelé érünk oda egy nagy térre. Zűrzavar, fejetlenség az egész vonalon. Egy kis szánra légelhárító ágyút szereltek, de senki nem törődik most vele. Elárvultan ott tátja csöveit a piac közepén. A fiúk tanácskoznak. Elhatározzák, hogy küldött- séget menesztenek a hegyen lévő elosztóhoz, és utasítást kérnek. Visszajönnek néhány óra múlva, de nem lettek okosabbak. Teljes a tanácstalanság. A németek egyre többen gyülekez- nek. Egy orosz rata11 tűnik fel nem is olyan magasan a levegőben, és gépfegyverrel pásztázni kezdi a németeket. Én egy kerítés mögé búvok a nagy hóban, az előttem álló magyar honvéd röhög rajtam, messzelátójával célba veszi a ratát, és éktelen nagyokat káromkodva azt kiáltja felé:
– Ide lőjj, az anyád istenit!
A rata rá sem hederít, egy nagy kört ír le, és szünet nélkül ruházza a német csapatösszevoná- sokat. Hullnak a németek, mint a legyek, védekezni meg se próbálnak.
Nincsen már semmi élelmünk. A közelben felfedezünk egy Ellot.12 A kenyeret vételezni aka- ró egyik bajtársunkat egy magyar katona lelőtte.
– Kell még kenyér, van még egy a tölténytáskámban!
Amikor leterítette, jónak látta ezt még a szerencsétlennek a fejéhez vágni.
Nagy nehezen, késő este, éhen és szomjan elszállásoltunk. Az éjszaka minden percében hullottak a bombák. Másnap reggel tovább akartunk indulni, de megtudtuk, hogy minden utat elzárt a katonaság előlünk, és a kis városból már nem juthatunk ki többé. Valakinek mentő ötlete támat. Elszaladt egy idegen honvédért, lekenyerezte és ő lett a keretünk. Most már köte- lékben vagyunk, megpróbáljuk a kitörést. Az egyik útról visszaküldtek, egy másik úton pró- báltunk szerencsét. A rata megint működésbe kezdett. Ezúttal egy magyar honvéd is megse- besült. Weinfeldet kéretik. Bekötözi a sebet. Tovább megyünk. A csodával határos módon kijutunk a gyűrűből, már kinn is vagyunk a Novi-Oszkol felé vezető széles, végtelen hosszú országúton.
Megcsináljuk a létszámot. Kevesen vagyunk. Most látjuk csak, mennyien maradtak Matronya-Gezován. A fiúk szerint Szabó Jenő betartotta a szavát, és a visszamaradottakat valóban szabályszerű írással látta el.
A nemrég vásárolt keretlegény is kereket oldott. Megint maguk maradtunk. Az országúton már rengeteg katona csellengett. Sisakokkal, bajonettekkel volt teleszórva az út. A katonák is
11 Polikarpov I-16 típusú szovjet vadászrepülőgép, a spanyol polgárháborúban nevezték el ratának (patkány).
12 Ellátó (hadtáp), azaz anyag és élelmiszer raktár.

22
falkákban kóboroltak. Mindig elfogott bennünket a rémület, ha elhaladtak mellettünk, mert simán sohasem úsztuk meg a találkozót. Valamit mindig elvettek tőlünk.
Kicsi, út menti hegyi falvakban húzódtunk meg éjszakára. A mámkák sírtak, nyivákoltak, féltek a bombázástól. De nem akadt egy sem közülük, aki meleg, frissen főtt „barst”-tal meg ne kínált volna bennünket. Pedig nagyon szegények voltak ők is. Hiszen nem mi voltunk az első vendégük. De szívük melegsége nagyobb volt a nyomoruknál, és reggelenként mindig áldó szavaik kíséretében mondtunk búcsút egymásnak.
Ez a csatangolások kora volt. Az életveszély soha nem szűnt meg egy pillanatra sem. A német tigrisek13 ész nélkül menekültek, Farkast, az egyik tolmácsot és Rosenberg Jajszefet, a debreceni dájen14 egyik sarjét15 egy ízben kis híja, hogy szét nem lapított egy tigris. De legjobban a sajátjainktól kellett félnünk. A németek, ha megláttak, ránk rondítottak, hogy azonnal tűnjünk el. „Kutyák”-nak neveztek bennünket, de soha nem nyúltak hozzánk ujjal, és nem vettek el tőlünk semmit. Azok, akik raboltak, fosztogattak, és ha kellett – gyilkoltak az úton, sajnos mindig magyar honvédek, sőt gyakran tisztek is voltak.
Naponta nyolc-kilenc kilométert mentünk. Éjszakára nem mertünk elindulni, mert már a nappal is elég veszélyes volt. Egyszer az egyik oldalfaluban éjszakára egy roppant gyanús társa- ságba keveredtünk. Orosz civilek jöttek-mentek, a háziakkal tanácskoztak, egy-két órát aludtak és továbbmentek. Minden jel arra mutatott, hogy ezek is az oroszok elől menekülnek. De állandóan jöttek a magyar katonák is. Reggelre egy kezén-lábán sebesült magyar honvéd állí- tott be. Megkért, hogy vezessem ki az udvarra, hogy elvégezhesse a dolgát. Nagyon beteg volt szegény. „Vegye ki a pöcsömet”, – fordult hozzám, mert a kezét már nem bírta megmozdíta- ni. Állandóan jajgatott, és azt kérdezte, hogy vajon meglátja- e még valaha a szeretteit. A há- zigazda is minden áron segíteni akart rajta. Kiállt az ajtó elé, és valahány magyar vöröskereszt autó elhaladt ott, mindet le akarta állítani, de egy sem állt meg.
Ismerősökkel találkoztunk az országúton. A margittai Mandelbaum Dezső nagyon optimista volt. A németeknek végük van, mondotta. Mi hazamegyünk.
Közeledik megint a hírhedt Novi-Oszkol. Bemerjünk-e menni? Muszáj. Megkerülni nem lehet. Róla Lulu, egy fiatal katonaviselt, snájdig gyerek az élre ugrik. Ő vezeti a csapatunkat. Hegedű van a kezében. Ezt meg szeretné menteni. Alig teszünk azonban néhány lépést, elveszik tőle. Minden 20–30 lépésre megállítanak bennünket a magukat tábori csendőröknek ki- adó fosztogató katonák. Élelmet, konzerveket nem szabad vinnünk – mondják nekünk. Azo- kat adjuk le. Egyesektől még a kucsmáikat is elveszik. Mikor ránk kerülne a sor, Róna Lulu a tiszt elé ugrik, és katonásan jelenti, hogy bennünket már átvizsgáltak. Fellélegeztünk. Meg- úsztuk a dolgot egyelőre simán.
A levegőben magyar gépek tűnnek fel. Röpcédulákat szórnak. A magyar honvédeknek sze- mükre veti, hogy megfutamodtak, és gyáván eldobták fegyvereiket is. Hivatkozik a munka- szolgálatosokra, akik rendben, fegyelmezetten vonulnak vissza.
Már majdnem elértük Novi-Oszkolt. Előttünk katonák mennek, gyorsan hozzájuk csatlako- zunk, és így akarjuk megmenteni a bőrünket. Már útközben hallottuk ugyanis, hogy a muszosokat visszaküldik, és állítólag néhány munkásszázadot vissza is irányítottak a frontra. Mi a frontról többé hallani sem akarunk. Megyünk előre a nagyváros irányában és valóban – sikerült magunkat belopni a pokolba.
A novi-oszkoli téren rengeteg ember áll. Középen egy csendőr irányítja a forgalmat, kezében vastag korbács van. Sokáig várakozunk. Korbácsos csendőrök ütlegelni kezdik a század egyik részét. Ezt bizonyára ebéd helyett adják. Majd int a főkolompos. Mehetünk jobbra. Ott már rengeteg más század gyűlt egybe. Az első ismerős Zicsi, a bottal. Már rég nem látszik rajta,
13 Német nehézharckocsi.
14 A jiddis szó jelentése: rabbinikus író, aki a bibliai törvények szerint ítélkezik.
15 A jiddis szó jelentése: beosztott.

23
hogy civilben ügyvéd volt, bár a ruházata sem a legrosszabb még. Hirtelen nagy üdvrivalgás tör ki a sorainkban. Egy régi keretlegényünket pillantották meg. Pár perc múlva főhadna- gyunk is tudomást szerez rólunk. Valósággal összeölelkezünk. Szabót már beosztották egy másik századba, de elintézte, hogy továbbra is velünk maradhasson. Parancsnok és keret olyan örömmel fogadtak, mint apa az elveszett fiait. Úgy éreztük, hogy kimenekültünk a lunkapéternek karmai közül. Kivonulunk a város végére és egy hosszú utcasorban elszállásol- nak valamennyinket. Cukrot és kávét osztanak ki közöttünk, aztán nagy tisztálkodásba kez- dünk. Hamar lefekszünk, mert nagyon fáradtak vagyunk. Kis idő múlva riadó.
Kettőezer-ötszáz munkaszolgálatos van együtt. Megalakítják a sötétben a századokat. Szabó Jenő felszólítja a társaságot, hogy lehetőleg mindent dobáljanak el, mert az élet mindennél fontosabb. Nem tudtuk, mi előtt állunk. Már jó néhány órája, hogy várunk. Akik még tegnap érkeztek, elmondják, hogy az éjszaka elvitték őket aknásítani. Mások meg koporsókat ácsol- tak, vagy gödröket ástak, és eltemettek egy csomó legyilkolt partizánt.
Éjfélkor végre indulunk. A németek szedik le mindenütt a drótokat. Hideg van. Sietünk. Rossz, földes, havas mellékutakon hajtanak bennünket. Mezőkön, erdőkön keresztül gázolunk árkon-bokron át. Elgyengített mindenkit a hosszú menet, még a lovakat is. Újra muszosoknak kell segíteni, húzni a szekereket. Csattognak a botok. Halálért könyörögnek a fiúk, a dombon fel iszonyúan nehéz az út. A keret elemében van. Fél, retteg a fogságtól. Minden áron siettetni akarja a menetet – ha kell, a halálunk árán is.
Egész éjszaka tartott a menet másnap délutánig. Étlen-szomjan róttuk az úttalan utakat. Kifog- tunk egy nagy havas esőt. Órákon keresztül fújt arcunkba a szél. Megfagyott rajtunk a ruha, egy kis meleg után vágytunk, ebből azonban csak a keretnek jutott. Bennünket nagy, ablaktalan hodályokban helyeznek el.
Fisch Bandi és Herskovits Laci megpróbálnak más szállást keresni. Szemtanúi lesznek egy tragikus epizódnak: magyar tüzérek lelőnek két munkaszolgálatost. Egy odasiető őrmester, akinek még nem durvult el egészen a szíve, keservesen kifakad a két hulla láttára.
– Szegények, most kellett meghalniuk, mikor két hét múlva már otthon lehettek volna.
Két hét! Bizalommal töltenek el bennünket ezek a szavak. Az őrmestert autentikus forrásnak ismerjük el. Faragótól elveszik a kucsmáját, Csillagot a kesztyűjétől szabadítja meg egy katona. A Blau Laciék szállására németek rontanak be estére és lámpával megvilágítva őket, egyszerre akarnak végezni az egész szobával. A német szó megengeszteli őket. Ölés nélkül tá- voznak. Tűrjük a borzalmakat, a megaláztatásokat, mert a közeli hazamenetelben reményke- dünk.
Szabó főhadnagy megint kitesz magáért. Elrendeli, hogy a jövőben minden musz-körzetben egy-egy keret is elszállásolja magát, és ha idegen alakulat tagjai nekünk kellemetlenkedni akarnának, azonnal tegyenek jelentést neki. Ő meg fog védeni bennünket. Így is történt. Ez- után a szállásainkon mindig velünk volt egy keretkatona is.
Rengeteget éheztünk, mert vételezés nem volt. Csak akkor jutottunk élelemhez, ha orosz há- zakba tértünk be. Menetkor tilos volt. Hagymán és kenyéren éltünk napokon át. Ha valaki egy fagyott burákra, cukorrépára tett szert, irigyelt személyiség lett.
Faluról-falura jártunk. Az elszállásolás egyre nehezebb lett, mert már rég megindult a katonák áradata, és mindenütt elfoglalták előttünk a szállásokat. Ha néha véletlenül mégis akadtunk szállásra, még meg sem melegedhettünk, már jöttek a katonák és kizavartak bennünket. Szabó főhadnagy ilyenkor is többször közbelépett. Néha eredményesen is.
Karocsi határában megint két agyonlőtt munkaszolgálatosra bukkantunk. Nem rég végezget- tek velük, még folyt a vérük, de élet már nem volt bennük. Olcsó volt erre az élet nagyon. Nagyon sok musz csellengett minden kötelék nélkül, mert hiszen a legtöbb keret az első pus- kalövésre megfutamodott, és otthagyta a századát. A muszosok fegyvertelenül, éhesen és ron- gyosan kószáltak az utakon. A katonák fegyveresen fosztogattak. Ha musz került a szemük

BIHARI JÓZSEF: Akikkel nem kellett elszámolni

BIHARI JÓZSEF: Akikkel nem kellett elszámolni

Recommended

Recommended

More Related Content

What's hot

What's hot (8)

Viewers also liked

Viewers also liked (20)

Similar to BIHARI JÓZSEF: Akikkel nem kellett elszámolni

Similar to BIHARI JÓZSEF: Akikkel nem kellett elszámolni (14)

More from National Archives of Hungary

More from National Archives of Hungary (20)

BIHARI JÓZSEF: Akikkel nem kellett elszámolni