Successfully reported this slideshow.
We use your LinkedIn profile and activity data to personalize ads and to show you more relevant ads. You can change your ad preferences anytime.

Daloklistaja

1,067 views

Published on

  • Be the first to comment

  • Be the first to like this

Daloklistaja

  1. 1. A dal még most is a régi Szembejön velem az utcán egy ezeréves jó haver; kíváncsi vagyok megismer-e még, vagy észrevétlen rohan el. Persze õ még most is a régi, távolról vigyorog – Mi van barátom, adj egy "vaki"-t; hisz' egyikünk se változott! A dal még most is a régi; úgy, ahogy te meg én. A dal még most is a régi; mint akkor, annak idején. Ugye nincs meccs az Üllõi úton, nincs kezdõrúgás nélküled; te a lelátón tombolsz, úgy ahogy én, ha a színpadra felmegyek. Mondd csak, üldöznek-e még a lányok, és húzol-e még strigulát; vagy kidobtad az összes telefonszámot, te verhetetlen nagy svihák! A dal még most is a régi; úgy, ahogy te meg én. A dal még most is a régi; mint akkor, annak idején. Még emlékszem a régi helyre, játszott egy jó kis zenekar. Csak égettük a gyertyát, habzsoltuk a jót; csak el ne múljon hamar. ... és ma újra itt vagyunk, látod; bár volt néhány zökkenõ. Mi tudtuk már akkor, ugye haver; rajtunk nem fog ki az idõ!? A dal még most is a régi; úgy, ahogy te meg én. A dal még most is a régi; mint akkor annak idején.
  2. 2. Add ki magadból a feszültséget Zavartan elém állsz, kitárulkozni félsz. A félresikerült kalandok után, mondd, mit akarsz még?! Te vagy a vesztes, én a gyõztes, vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó! Egyre gondolunk, máshova nézünk; kimondani miért nem lehet? Magamról kérdezel, vagy másokról beszélsz. Az értelmét vesztett kapcsolatokról, mit is mondanék?! Te vagy a vétkes, én a vétlen, vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó! Egyre gondolunk, máshova nézünk; kimondani miért nem mered? Add ki magadból a feszültséget! Esténként tervezel, aztán levelet írsz. Másnap az egészet összegyûröd, inkább telefonon hívsz. Te vagy az álnok, én a rendes, vagy fordítva, mindegy, ha úgy a jó! Egyre gondolunk, máshova nézünk; kimondani miért nem mered? Add ki magadból a feszültséget!
  3. 3. Agglegény-dal Sok csibész, nagy vagány, országos cimborám, mindegyik megnõsült rég. Én itt vagyok egyedül, otthon és nõ nélkül, elveszett, bús agglegény. Mondd, hol találok egy lányra, ki kényeztet, s jókat fõz mára. Mondd, hol találok egy társra, ki szó nélkül elvisel. Van úgy, hogy fent vagyok, hajnalig kukorékolok, elmegyek horgászni reggel. A csajokat megnézem, italom kikérem, szivarra gyújtok, ha kell. Mondd, hol találok egy lányra, ki kényeztet, s jókat fõz mára. Mondd, hol találok egy társra, ki szó nélkül elvisel. Egyszer már megtörtént, gyûrû is volt; a függetlenségemen nem eshet folt. Hiába mondtam, hogy jó srác vagyok, de kiismert, s jól itt hagyott. Mondd, hol találok egy lányra, ki nem sandít egyszer se másra. Mondd, hol találok egy társra, ki szó nélkül elvisel. Mondd, hol találok egy lányra, s nem lesz az ajtó se zárva. Mondd, hol találok egy társra, ki szó nélkül elvisel. Sok csibész, nagy vagány, országos cimborám, mondjátok, hol rontom el?!
  4. 4. Ajtók elõtt Ajtók elõtt ott áll a várakozó reggel, engedd be õt, engedd be õt! Ajtód elõtt, ha vár, ha kopogtat az ember; legyen idõd, legyen idõd! Ne csak a saját életedet éld! Másokat is láss, ha indulnak feléd! Oszd meg ami jó, oszd meg ami szép! Ne csak a saját életedet éld! Ajtók elõtt egy hang a szürke csendbõl rád szól: legyen erõd, legyen idõd! Ajtód elõtt, ha vár, ha megtorpan egy vándor; fogadd be õt, legyen idõd! Ne csak a saját életedet éld! Másokat is láss, ha indulnak feléd! Oszd meg ami jó, oszd meg ami szép! Ne csak a saját életedet éld!
  5. 5. Akaratos tündér Ha befogod a számat; még jó, hogy ordítok; ne erõltesd rám az akaratod! Ne nyomozz utánam, mert ingerült leszek! S ha zavarba hozol, védekezek. Ha hívatlanul törsz rám, sose találsz otthon; hogy mikor érek rá, még nem tudom. Gyanúba keverhetsz; mit számít már nekem?! Hogy fejemre nõj, nem engedem! Engedj, akaratos tündér! Amit kérsz, megkapod! Engedj, akaratos tündér! Csak ne légy erõszakos! Tanácsot adhatsz, de egyedül döntök, bármit csinálsz! Én kedvellek téged, még akkor is, ha kritizálsz! Ha kiméred az idõm, azért is maradok. Nyugalomra intesz?! Felrobbanok! Ne sajnáltasd magad! Úgyse figyelek; ...és, ha megzsarolsz, nem fizetek! Engedj, akaratos tündér! Amit kérsz, megkapod! Engedj, akaratos tündér! Csak ne légy erõszakos! Tanácsot adhatsz, de egyedül döntök, bármit csinálsz! Én kedvellek téged, még akkor is, ha kritizálsz!
  6. 6. Alkoholba mártott hajnalon Névnapod van Józsi, nem nagy ügy; hogy kirúgjunk a hámból, jó ürügy. Nem bánom, menjünk, itt az alkalom ezen az alkoholba mártott hajnalon. Egyik helyrõl ki, és a másikba be; a dolgozónak így megy el a józan esze. Õ jól bírja a dolgot, én is megszokom, ezen az alkoholba mártott hajnalon. Elég a tötyögõs otthon ülésbõl, a fotelbe-fáradt pihengetésbõl Rúgjunk ki a hámból, mint azelõtt, ma éjjel haver, kiengedjük a gõzt. Suhancok jönnek, szûk nekik a járda, a körúti csendben, éktelen a lárma. Hol posztol egy rendõr, balhé lesz, tudom; ezen az alkoholba mártott hajnalon. Nem vagyok se jós, se parafenomén, de emlékezz Józsi, megmondtam én: Jobb, ha otthon üljük meg a névnapod, ezen az alkoholba mártott hajnalon. lá-lá lá-lá, lá-lá lá-lá... ... és most összetörten énekeljük egy padon, ezen az alkoholba mártott hajnalon, hogy: lá-lá lá-lá, lá-lá lá-lá... ... és most összetörten énekeljük egy padon, ezen az alkoholba mártott hajnalon, hogy: Jaj.
  7. 7. Amire vágyom Szóltak a haverok, jöjjek, ha akarok; ma kaland lesz! Várnak, úgy hat elõtt, pont úgy, mint azelõtt; de nem megy ez! Nem érdekelnek a hülyeségek, a meló utáni sörözések. Van egy lány, kinek nem az a jó, ha vagány vagyok és nagy ivó. Ma õ a fontos, nem a haver, megadja nekem, azt ami kell, amire vágyom, azt, amire vágyom. Az autóba beülök, rájuk se fütyülök. Na indulás! A körúton gurulok, a piroson átjutok, ájulás! A polgárok néznek, a rendõr fütyül, egy motoros vadász a nyeregbe ül. Van egy lány, kinek nem az a fõ, hogy merész legyek és vakmerõ. Ma õ a fontos, nem a haver, megadja nekem, azt ami kell, amire vágyom, azt, amire vágyom. Nézz te drága Én itt vagyok, õrületesen feldobott. Egyedül rajtad áll, hogy összejön-e valami, ezen az éjszakán. VIII. kerület, gyáva, ki beijed a sötétben. Tombol a szerelem, nem látja a kutya sem – ígérem. Az Üllõi úton leparkolunk, az élvezeteknek behódolunk. Na végre egy lány, kinek nem az kell, hogy dumás legyek, nagy dinnyefej. Ma õ a fontos, nem a haver, megadja nekem, azt ami kell, amire vágyom, azt, amire vágyom.
  8. 8. Álmodó csillag Fájdalmad már a földig ér, kiáltanál, de nincs kiért; komor, fekete ég alatt álmodó csillag vagy. Nem szólsz már, és nem remélsz, lobogni nem tudsz, kihunyni félsz. Az nem lehet, hogy gyáván alul maradsz, te álmodó csillag vagy. Csillog a felszín, lehúz a mély, hogy elõbbre juthass, nincs sok esély. Csak hajtasz, majdnem beleszakadsz, mégis álmodó csillag vagy. Hívj, hogyha ébredsz és elvakít a fény, álmodó csillag, én itt vagyok, csak jeleket küldj felém! Gyere, ébredj! Most itt van a perc hogy eldobd magadtól azt, ami bánt, mindazt, amitõl félsz. Nekem te álmodó csillag vagy. Álmodó csillag vagy.
  9. 9. Árnyak mindenütt Az ajtóból intett: vigyázz magadra! S az utcára léptél sorsodra hagyva. Kietlen házak közt ébred a sötét; érezni hûvös leheletét. A második sarkon utánad szólnak. Züllött csavargók az ágyukba hívnak. Éjszakai lepkék és kóbor farkasok éhesen várják az áldozatot. Árnyak mindenütt. Éjszakai árnyak az éj leple alatt utadba állnak. Az alsó rakparton vihar utáni kép; összetört lámpák és telefonfülkék. Nyomasztó világ, árnyak mindenütt; hátadban érzed a tekintetük. Egy oszlop mögé bújsz; a házkapuk zárva; merre menekülj a szabadulásba?! Kéjencek, rablók és gyanús alakok várják az újabb áldozatot. Árnyak mindenütt. Éjszakai árnyak az éj leple alatt utadba állnak.
  10. 10. Ártatlan fegyver Suhancok állnak a túloldalon, gitárjuk ott lóg a vállukon. Mindenre elszánt ifjú nemzedék; álmukban siker és dicsõség. Hát emeld magasba! Ez csak egy ártatlan fegyver! Ki lesz majd a legjobb, ki lesz majd a sztár; akire végül a szerencse vár. Lesz-e aki bírja az ingoványon át; ...és nem fordul vissza, ha a mélyére lát. Hát emeld magasba! Ez csak egy ártatlan fegyver! Én is kipróbáltam mindent mire megvilágosult, hogy önmagamból egyedül a zene kiút; hogy kimondhassak mindent, amit gondolok; kell ez a fegyver, amit hordozok. Az életben a legfõbb, hogy érezd, mit akarsz, mert akkor mint a mágnes odatapadsz. Mit számít a tiltás és egy nagy pofon, úgyis csattan elég majd az arcodon. Ne félj tõle! Ez csak egy ártatlan fegyver! Hát emeld magasba! Ez csak egy ártatlan fegyver!
  11. 11. Átvarázsolom az életet A fákat, a lombot, a színeket, csak úgy mesélheted, ha szállnak a hangok, a varázsporszemek. Ha kedvem tartja, dúdolok vagy énekelgetek, így egyszerûen átvarázsolom az életet. Sûrû erdõ, messzi üveghegyek, a varázsemlékkönyv titkait most elmondom neked. Ilyenkor, ha kedvem tartja, dúdolok vagy énekelgetek, és látod, egyszerûen átvarázsolom az életet.
  12. 12. A siker A siker olyan, mint egy iskolai feladat, olyan, mint a gyûlölt hálapénz; A siker olyan, mint a családi ékszer, olyan, mint a cukor és a méz; A siker olyan, mint a sexfotó a falon, olyan, mint egy eltüntetett gyémánt; A siker olyan, mint a meg nem értett mûvész, olyan, mint az asszony és a lány: kézrõl-kézre, kézrõl-kézre, kézrõl-kézre jár! A siker olyan, mint a bírósági végzés, olyan, mint egy értelmetlen tréfa; A siker olyan, mint a vállalati döntés, olyan mint egy negatív példa; A siker olyan, mint a legtitkosabb napló, olyan, mint egy kérdéses terület; A siker olyan, mint a jog és a bizalom, olyan, mint a rang és a becsület; ami: kézrõl-kézre, kézrõl-kézre, kézrõl-kézre jár!
  13. 13. A siker titka a család Én nem bánom, hogy nagy a család; így mindenre tudunk megoldást. ... és hogyha nálam van egy kis zûr; azt senki se nézi tétlenül. Jól jön egy tanács, netán egy pofon; még mindig jobban járok, ha itthon kapom. De újabban már nincs sok baj velem; állítólag mostanára megjött az eszem. A siker titka a család; mi mindenre találunk megoldást. Én vagyok a házban a legnagyobb gyerek; az okosabbra bízzák a kényes ügyeket. De ne kérdezz errõl, többet úgyse mondhatok; a lényeg az, hogy megfejtettem mi a titok. A siker titka a család; mi mindenre találunk megoldást.
  14. 14. At a desolate, lonely dawn At a desolate, lonely dawn, I saw her get off the train She found her way home throughout all the pain I might be a fool, she whispered in my ear, But I am here again an I am here to stay Shes holding me tight again, sending shivers up my spine Her voice gets through to me, How are you, love? Ive dreamt a lot about you coming back to me My soul has been restless, now it longs for peace Three years already gone, dont know what to say I am still vulnerable when you come my way Ive tried to move on all alone, I wanted to write off you and me Couldnt escape from your sweetest memory You are my dream forever youre still the one Ive been praying for someone like you for long I still do want you even if Im wrong Youve fooled me many times So, can I trust you, love? The railway station is desolate, the wind brings heavy rain What can I hope for on this cold November day? Lonely, strange arrivals, trains with sleepy face Tomorrows will go by, just like yesterdays Standing in each others arms, we dont know what to do And slowly this small city starts a new day You are my dream forever youre still the one Ive been praying for someone like you for long I still do want you even if Im wrong Youve fooled me many times So, can I trust you, love? You are my dream forever youre still the one In the future, honey, tell me what may come I still do want you even if Im wrong Youve fooled me many times But let me trust you, love
  15. 15. A vadabbik énem Boldog vagyok, ha találkozunk; jó, hogy az enyém vagy; csak arra kérlek kedvesem, ne hagyd el magad! Ha tetszeni akarsz, fontos az, hogy vonzó legyen a kép. Az én barátnõm olyan legyen, amilyet szeretnék. Elsõsorban arra vágyom a klumpád felejtsd otthon; szexisebb egy magas sarkú, nem elõször mondom. Nem nagy kérés beláthatod, hogy mindig szép legyél; majd én is olyan pasas leszek amilyet szeretnél. Nem tudhatod, nem tudhatod, hogy férfiszemmel, mi az, ami számít, mi az, ami izgat, mi az, ami kábít. Nem tudhatod, nem tudhatod! ... bár napról-napra mindjobban érzem, hogy kihozod belõlem a vadabbik énem. Bátran fesd ki a körmeidet, ne sajnáld a rúzst; máris valami bizsereg bennem; rögtön lángra gyújt. A lelkem mélyén imponál, roppant hízeleg; csak ámuldozzon a sok haver, ha meglátnak veled. Nem tudhatod, nem tudhatod, hogy férfiszemmel, mi az, ami számít, mi az, ami izgat, mi az, ami kábít. Nem tudhatod, nem tudhatod! ... bár napról-napra mindjobban érzem, hogy kihozod belõlem a vadabbik énem. Nem tudhatod, nem tudhatod! Nem tudhatod, nem tudhatod! ... hogy kihozod belõlem a vadabbik énem.
  16. 16. A Workinson-ügy Résnyire nyitja az ajtót, mindenkit figyel, antennákat állít, zsebekbe rejti el. Diplomata táskájában nem tudni mi volt, Kesztyûben dolgozik, sötét szemüveget hord. Az Interpool körözi; segítséget kér, a nyomravezetõnek tisztes jutalmat ígér. A közvélemény nyugtalan, új hírekre éhes; én tudom csak egyedül, ki lehet a vétkes! Workinson a bûnös, a bûnös, a bûnös! Workinson! Workinson a bûnös, a bûnös, a bûnös! Workinson! A TV-híradóban a fényképét mutatják; a szakértõk összeülnek, egymást faggatják. A tanuk elhallgattak, némák, egy sem él; ismertetõjele az, hogy senkit sem kímél! Workinson a bûnös, a bûnös, a bûnös! Workinson! Workinson a bûnös, a bûnös, a bûnös! Workinson!
  17. 17. Az abszolút balszerencse dala Gyerekkorom óta a hangjegyeket írom, megadom a hangot ha kérsz; most hiába verem az asztalt, hogy hamis, hiába minden okos érv. ...mert minden jó, csak semmi sem mûködik! Ajándékba kaptam a legjobb gépet, ami itt a földön megterem, most hiába nyomom a gázt be a földig, nem indul, az égre sem. ...mert minden jó, csak semmi se mûködik! Évek óta vágyom a legjobb nõre, akit a mozikban láthatok; most a heverõmön fekszik s a kezét nyújtja, de közelebb már nem jutok. ...mert minden jó, csak semmi sem mûködik! Kerülöm a rosszat, a félreértést, az önérzetet sértõ intrikát; de hiába hiszek én az értelemben, ha én hiszek és senki más. ...mert minden jó, csak semmi sem mûködik! Eléred a célod, ha figyelsz a szóra és felfogod a lényegét: egy ami biztos, hogy semmi sem biztos; hiába minden ellenérv! ...mert minden jó, csak semmi sem mûködik!
  18. 18. Bonyolult nõi lélek Bonyolult nõi lélek, hogy megértsem, arra kérlek, válaszolj, szerelmem. Az miért baj, ha sok a dolgom; tudom, sétálni akarsz folyton. Na jó! Legyen! Kinn a ligetben. Az van úgy, hogy néha úgy van, hogy a rovásomon már sok van; átölelsz, mégis. Na, bocsánat azért nincsen és rendben sincs azért minden énvelem, persze, csak nyugi legyen. La, lalala lalalalala Csak nyugi legyen! La, lalala lalalalala Bonyolult nõi lélek, mit egy férfi már meg se érthet; de így a jó. S ne légy rám soha mérges, ha mosolygok rajtad édes; s ez így a jó. A refrén után jön a verze, azt mondod: persze, persze; mert így a jó, szerinted. Õrült szerelmi mámor, már céloz a nyíllal Ámor; lesben áll, vigyázz, még eltalál. La, lalala lalalalala Még eltalál. La, lalala lalalalala Bonyolult nõi lélek, mit egy férfi már meg se érthet; de így a jó. S ne légy rám soha mérges, ha mosolygok rajtad édes; s ez így a jó, szerintem. (Így a jó.) Bonyolult nõi lélek, hogy megértsem, arra kérlek, válaszolj, szerelmem. S ne légy rám soha mérges, ha mosolygok rajtad édes; s ez így a jó, szerintem. (Így a jó.) Bonyolult nõi lélek, hogy megértsem, arra kérlek, válaszolj.
  19. 19. Crazy night bar Villognak a fények, egy zenekar nyomja a színpadon. Egy-két alak õrjöng, a többi meg könyököl az asztalon. Hosszú lábú Fanny itallal érkezik a placcon át, fenekét riszálja, és kikerül egy részeg katonát. Crazy, crazy, crazy night! Négy-öt whisky meg se árt! Csomagol a zenekar, éktelen a zaj; unjuk már a sok dumát! Egy szõke maca épp' most a sarokba bújik el egy pasassal, szerelemrõl szó sincs, egymásnak esnek azonnal. Négy-öt whisky után Frankie a melóról magyaráz, leragad a szemünk, veszettül unjuk már a sok dumát. Crazy, crazy, crazy night! Négy-öt whisky meg se árt! Csomagol a zenekar, éktelen a zaj; unjuk már a sok dumát! Egyszer kiborul a bili, nagyon elegünk van már az egészbõl, indulhatnánk haza, de õ elõadást tart a nejérõl. Sylvia titokban újra teletölti a poharát, jobb, ha most lelépünk, ne várjuk itt meg a maffiát! Crazy, crazy, crazy night! Négy-öt whisky meg se árt! Csomagol a zenekar, éktelen a zaj; unjuk már a sok dumát!
  20. 20. Darkness in the suburb A run-down, suburban, smoky, late-night pub Over the boulevard but inside the town Dirty tables, strange faces round here Like in the Wild West, theyre swigging cheap beer Taxi drivers are cruising bout the streets Whores on the sidewalk are showing their feet Poor Joes in the trash with hungry eyes In the House of Lords he may spend the night Cold is the reality Cops show up, asking for everyones IDs Theres surely something wrong, everything stinks There are wild tattoos on perfect muscles Techno is rumbling, short street-hassles Darkness in the suburb Cold is the reality Darkness in the suburb No justice, no peace Underground creatures slowly crawling out Hunting for their prey, ready for the fight A small child is waiting, next to the bar For his daddy to come and staring at a star Darkness in the suburb Cold is the reality Darkness in the suburb No justice, no peace
  21. 21. Egy kis derû a szívemen Itt van az elsõ napsugár, kibújt a felhõk alól, a felhúzott redõnyök árnya mögül vidámabb zene szól. A kávéházak teraszán ülünk és napozunk, kibontott hajjal, kamaszos bájjal, de jó, hogy itt vagyunk. Itt van a tavasz, és ott jön a nyár, egy kis derû a szívemen, mert megmozdult itt bent már valami, tán egy kis szerelem, csak egy kis szerelem, jól jönne már, jól jönne már nekem. Piros a lámpa, a kocsisor áll, lehúzott ablakon egy lány figyel. Igézõ szemek, egy félmosoly; mindenki életre kel. Itt van a tavasz, és ott jön a nyár, egy kis derû a szívemen, most megpezsdült végre már valami, tán egy kis szerelem, csak egy kis szerelem, jól jönne már, jól jönne már nekem. Itt van a tavasz, és ott jön a nyár, egy kis derû a szívemen, mert megmozdult itt bent már valami, csak egy kis szerelem, csak egy kis szerelem. Itt van a tavasz, és ott jön a nyár, egy kis derû a szívemen, most megpezsdült végre már valami, csak egy kis szerelem, csak egy kis szerelem, jól jönne még, jól állna még nekem.
  22. 22. Egy reggeli kinn a szabadban Véget ért hát, a nyaralás, ennyi volt a nyarunk. Egy óra múlva már könyörtelen indul a vonatunk. Szedjük össze gyorsan a holmikat, a mackót a bõröndbe tedd! A hátizsákba meg gyömöszöld be a szép emlékeket! Egy reggeli kinn a szabadban, az indulás elõtt; egy reggeli kinn a szabadban, a búcsúzás elõtt. Már megszáradtak a fürdõruhák; a stégen nem napozik senki. A szobákban jó nagy a felfordulás, a hangulat se a régi. Utolsó szavak, fogadkozások, hívunk telefonon, írunk neked, vagy megkeresünk; lesz rá alkalom! Egy reggeli kinn a szabadban, az indulás elõtt; egy reggeli kinn a szabadban, a búcsúzás elõtt.
  23. 23. Együtt a csapat Együtt a csapat, a társaság, Nekünk semmi se lehet komplikált. Ma végre együtt a csapat, a régi társaság, ahol senki se idegen, mind` jó barát. És elõvesszük a hangszereket, aztán megpörgetjük az üvegeket. Ma végre együtt a csapat, a régi társaság, ahol senki se idegen, mind` jó barát. Mi azt csináljuk, amit szeretünk; míg bírja a torkunk énekelünk. Ma végre együtt a csapat, a régi társaság, ahol senki se idegen, mind` jó barát. Na végre együtt a csapat, ugyanaz a társaság, és mi réges-régen nem várunk csodát..
  24. 24. Együtt is egyedül vagyunk Álmodunk, egymás szívében ott vagyunk. Csak álmodunk és fel sem tûnik, hogy változunk. Unalmas minden érzés, már elmúlt három év, valahogy egész más, más volt a kezdetén. Ébredünk, még egymást átölelve érkezünk. Csak ébredünk, a szürke megszokástól szenvedünk. Egymás szavába vágunk, egymásba karmolunk, valahogy együtt is egyedül, egyedül vagyunk. Vádolunk, apró hibákat felfújunk. Csak vádolunk és egymás lelkébe gázolunk. A szerelem most is elmúlt, már semmit se nyújt; valahogy együtt is egyedül, egyedül vagyunk. Együtt is egyedül, egyedül vagyunk.
  25. 25. Elég egy mosoly Elég egy mosoly, elég egy mozdulat hogy érezzük egymást, s jó legyen a hangulat. Ez egy természetes társaság, hol kiadhatod magad, itt nem kell másnak látszani, az légy, aki vagy. Kapcsold hát ki a telefont, és ne is vedd elõ, úgy sincs térerõ. Kezeket fel, most érezzük a ritmust, ez izgalmasabb téma, mint akármilyen -izmus. Itt nem számít a flanc, az tudod, egész más világ, itt nem röhög ki, hátad mögött néhány jó barát. Hát lazíts, ha feszül a gomb! Itt van az idõ, itt van az alkalom. Elég egy mosoly, elég egy mozdulat, (Elég egy mozdulat!) hogy érezzük egymást, s jó legyen a hangulat. (Halljuk a hangodat!) Elég egy mosoly, elég egy mozdulat.
  26. 26. Ellopott percek Az ablaknál álltam, úgy vártalak. Eltelt egy hét, nem láttalak. Én megértem azt is, hogy nincs több idõd, s az élet máshova köt. Kértelek, hagyjuk, reménytelen; csak múlnak az évek, mi lesz velem. Próbáltam mondani, kinevettél, gyenge, ki dönteni fél.. Az utcán a sok szerelmes, nyíltan ölel, nekem társtalan, magányos így a világ – nélküled. Játszadozunk, ölelkezünk, fogadkozunk, ígérgetünk. Ellopott percek, önáltatás, csalóka, hamis bolondozás. Mindketten tudjuk, egyedül hagysz. Egy koncerten voltunk, odajöttél, az utolsó dalnál hozzám értél. Valamit mondtál, de nagy volt a zaj, eltûntünk együtt hamar. Egy hétköznap délelõtt felmentem hozzád, magam se tudtam, hogy lesz tovább. Azóta tart ez a furcsa szerelem, ami jó is, meg rossz is nekem. Magányos hétvégék, szörnyû ez így, kilátástalan minden, a világ – nélküled. Játszadozunk, ölelkezünk, fogadkozunk, ígérgetünk. Ellopott percek, önáltatás, csalóka, hamis bolondozás. Mindketten tudjuk, egyedül hagysz. Mindketten tudjuk, úgyis egyedül hagysz.
  27. 27. Eljövök érted Hol vannak már azok az évek: nem lehet, hogy felejtünk. Mikor egy rock-koncerten az elsõ sorban feltettük a kezünk. Mikor holtfáradtan hazaindultunk egy lepusztult vonaton; és összefogva egymásba bújtunk titkon, kinn a peronon. Aztán csörgött a telefon, nem jössz többet, meg különben is mást akarsz. Én is! feleltem, fölényesen. Azóta kereslek mindenkiben, hasonló akadt, de igazi nem. Próbáltad mással, meg egyedül is elfeledni az emlékeink. Egyszer úgyis eljövök érted! Akarlak nagyon, ugye érzed?! Egyszer úgyis eljövök érted! Akarlak, mégis félek. Hol vannak már azok az álmok, amit együtt keresünk; hogy e panel-világból egy szép napon örökre elszökünk. De valahogy mindig itt maradunk, gond és küszködés. Megértelek, hogy nehéz volt, fárasztó ez az egész. Csak telnek a napok, múlik a hét, nincsen változás. Megõrjít ez a szürkeség. Hívnálak, de a büszkeség legyõzi bennem a szenvedélyt. Fájó sebeket szaggatok, egy rögeszmés õrült, bolond vagyok! Egyszer úgyis eljövök érted! Akarlak nagyon, ugye érzed?! Egyszer úgyis eljövök érted! Akarlak, mégis egyedül tõled félek! Hol vannak már azok az évek, nem lehet, hogy felejtünk! Mikor egy hátizsákkal nekiindultunk és üres volt a zsebünk. Éjbe nyúló beszélgetések, naiv gondolatok. Még átöleltél s fülembe súgtad: mindig veled maradok!
  28. 28. Elszállt a széllel Más volt a világ, más volt a szerelem. Más volt a zene abban az idõben. Együtt csodáltuk a zenekarokat, s együtt akartunk változásokat. Csak vertük a dobot, hogy elegünk van, jöjjön az új zene! S, hogy a Budai Parkba farmernadrágban engedjenek be. Elszállt a széllel, úgy, ahogy jött, eljár az idõ mindenki fölött. Elszállt a széllel úgy, ahogy jött. Pezsgett az élet a pinceklubokban; a rock and roll-sztárok voltak divatban. Itt vagyunk látod, most más a világ a változás ide is elért. Emlékezünk, és büszkén mondjuk: az volt a nemzedék! Elszállt a széllel, úgy, ahogy jött, eljár az idõ mindenki fölött. Elszállt a széllel úgy, ahogy jött.
  29. 29. Elõjelek Õs-káosz a világ, az értelem nyitva áll. Az ember nyugtalan, elõjelekre vár. Egy kérdés a jövõ napjaink fonalán. Mondd, mi jöhet még, Mondd, mi vár még ránk! Az elõjelekbõl elõre nézek, és elõre látok dolgokat, de a zûrzavarban kapkodok és nem hallom a hangomat. Néha mégis azt hiszem, hogy átlátom a helyzetet, de a következõ pillanatban áthúzom a lényeget. Az információknak hívott áradatból nincs kiút: rendezed, vagy megbolondulsz, félreállsz, vagy boldogulsz. Elõjelek, elõjelek! Az elõjelekbõl elõbbre léphetek.
  30. 30. Eltékozolt századok Eltékozolt századok testén rút sebek, az intelmeket megfogadjuk, vagy várjunk, míg lehet. Elszabadult a szellem, fogja fejét a bölcs, õsi vágyunk valóra válik, vagy mindent romba dönt. Átkozott a tudás, ha nincsen rá szabály; homlokunkon nincs babér, így nem lesz áldomás. Óva intõ égi harangok, zúgnak a falakon túl; nyughatatlan prófétáknak vérén nem tanulsz. Életünk s az idõ, hisszük végtelen; drága Földünk lázban ég, és vár a mérlegen!
  31. 31. Engedj be a jóba Akarjuk Uram, hogy engedj be a jóba. Nekünk csak morzsa jut mindig a padlóra szórva. Pörög ez a verkli, keverik a zsugát. Szegény kicsi haver, ilyen ez a világ. Várj, engedj be a jóba, ott a helyem. (Engem is!) Várj, engedj be a show-ba, mert ott a helyem. (Nekem is!) Ott a helyem. (Nekem is!) Ott a helyem. Akarlak édes, engedj be a jóba. Akár egy hering, be vagyok sózva. Hogy miért vagyok bolond, most nem nyitok vitát. Szegény kicsi fejem, hát ilyen ez a világ. De Várj, engedj be a jóba, ott a helyem. (Engem is!) Várj, engedj be a show-ba, mert ott a helyem. (Nekem is!) ott a helyem. (Engem is!) Várj, engedj be a jóba, ott a helyem. (Engem is!) Várj, engedj be a show-ba, mert ott a helyem. (Nekem is!) Ott a helyem. (Nekem is!) Ott a helyem! Mondhatja bárki, hogy engedj be a jóba, és röhöghet rajtam, hogy be vagyok sózva. Bõ rám a ruha, de szûk ez a kabát. Szegény kicsi bolond, hát ilyen ez a világ.
  32. 32. Érted sír az ég Napfény egy féktelen nyáron át játszott velünk a parton, követtük, míg ránk borult az alkony. Árnyat adnak egymásnak a fák, az éjszaka, nézd, komor sötétre vált. Teérted, teérted sír az ég! õ érzi, a könnyeidtõl félsz, mert senkit nem találsz, ki érzi, hogy érted sír az ég. Az álom megfakult, összetört, visszazuhant a földre, ennyi volt, most érted hull a könnye. A napfényt hozó reggel éjbe vált; csak játszott velünk egy féktelen nyáron át. Teérted, teérted sír az ég! õ érzi, a könnyeidtõl félsz, mert senkit nem találsz, ki érzi, hogy érted sír az ég.
  33. 33. És végül a Fény Ringat egy bölcsõ, játék a kertben, suhanó tájak, elsõ szerelmek, felnõtt vagy végre, sodor egy örvény, megkopott évek, és végül a Fény.
  34. 34. Felemás állapot Nehezen múlnak az éjszakák, hidegek a nappalok. Egy lepusztult, rideg szállodában mindjárt megfagyok. Ritka a jó szó, a baráti hang az ostobák között; kitartok még, de amint lehet, azonnal hazaszököm. Bárcsak itt lennél velem! Én már nehezen viselem. Az egy felemás állapot, hogy te otthon, én meg itt vagyok. Idegen országban összezárva négy bolond zenész. Robot a munka és tompul az agy, a melótól zsibbad a kéz. Örökös viták, veszekedések, hátsó gondolatok. Mit ér az egész, ha életünk csak a pénz körül forog!? Bárcsak itt lennél velem! Én már nehezen viselem. Az egy felemás állapot, hogy te otthon, én meg egyedül itt vagyok. Autópályák, kilométerek, távozó vonatok. Disentis, Burgdorf, Widnau. Most ki tudja hol vagyok? Idegen város, idegen arcok, félig értett szavak. Hiába mosolyogsz, hiába minden, nekik más maradsz. Bárcsak itt lennél velem! Én már nehezen viselem. Az egy felemás állapot, hogy te otthon, én meg egyedül itt vagyok.
  35. 35. Felhõtlen Már sehol egy felhõ, álmos, nyugodt a csend. Forró a föld, csak árad a fény, játszik a leveleken. E végtelennek tûnõ délutánon távol marad a gond. Már sehol a bánat, elült a nagy vihar. Ideje volt már magamba bújni, hogy elnémuljon a zaj. S a magasban szállva már olvad a kép, Semmiség, ami bánt. Felhõtlen órák; csak törékeny pillanat. Felhõtlen órák; ha elengeded magad, föntrõl láthatod aki voltál, aki vagy. Már sehol az érzés, mi rám tört és felkavart. Csend, nyugalom és béke csitít és visszatart. Mi borzolta lelkem éveken át elsimul, csendesül. Felhõtlen órák; csak törékeny pillanat. Felhõtlen órák; ha elengeded magad, föntrõl láthatod aki voltál, aki vagy. Most föntrõl láthatod, aki voltál, aki vagy.
  36. 36. Felül semmi, alul semmi Néhány strandon megengedték a derékig vetkõzést; a merészebb lányok hozzáfogtak, s nem kértek elnézést. Izzik a levegõ, perzsel a nap. Micsoda nyáridõ! S mindemellett a medencénél mennyi gyönyörû nõ. A jelszó: felül semmi! A jelszó: alul semmi! A jelszó az, hogy kulturáltan minden ruhát le lehet venni. Megjelentek a férfiak is, hogy nem kell fürdõnadrág; zavarja õket, meg különben is mi ez a kiváltság?! Gyûltek a ruhák egy kupacba, mindenki vetkõzött. Az úszómester is megpróbálta s nekigyürkõzött. A jelszó: felül semmi! A jelszó: alul semmi! A jelszó az, hogy kulturáltan minden ruhát le lehet venni.
  37. 37. Félúton Új színt, új reményt hoz a reggel, tárul a világ, itt az ideje, kelj fel. Ébred a város, szemekbõl szökik az álom; táncot jár a napsugár kócos ágyadon. Az igaznak vélt gyöngyökért veszel a mélybe, újra meg újra le kell, hogy merülj érte. Ismeretlen jeleket küld az álom; most táncot jár a napsugár kócos ágyadon. Félúton, újra szabadon; ég és föld között; mennyi várost, mennyi álmot hagytál magad mögött. Sokadik éve kergetsz egy elmúlt pillanatot, átutazóként egy földszagú, tavaszi napot. Bár errõl a földrõl mindig a csúcsra vágytál; s a tengernek mélyén vajon mit találtál?! Ezerkilencszáznyolcvanegy, nyolcvankilenc és kilencvenegy, ezerkilencszázkilencvenkilenc, és persze kétezer-egy.
  38. 38. Táncot jár a napsugár kócos ágyadon. Félúton, újra szabadon; ég és föld között; mennyi várost, mennyi álmot hagytál magad mögött. Félúton, újra szabadon, jöttél, s a szél visz el, szerencsecsillag segítse utad bárhová érkezel.
  39. 39. Gátlásos vagyok Félek már az utcára lépni, sok az ismerõs. Minden ruhát felpróbálok a tükör elõtt. Levetkõzni, felöltözni nem egy jó dolog. Én úgy hiszem, hogy alapjában gátlásos vagyok. Gátlásos vagyok, annak mondanak. Kívül-belül állandóan összezavarnak. Ismerkedni szeretnék, csak nézem a lányokat. Jó lenne, ha összeszedném a bátorságomat. Álmodozni, reménykedni nem egy jó dolog. Én úgy hiszem, hogy alapjában gátlásos vagyok. Gátlásos vagyok, annak mondanak. Kívül-belül állandóan összezavarnak. Iskolában, a pótvizsgán felszólítottak; mondjak már a témakörben némi okosat, (Üljön le!) Vezényszóra okoskodni nem egy jó dolog. Én úgy hiszem, hogy alapjában gátlásos vagyok. Gátlásos vagyok, annak mondanak. Kívül-belül állandóan összezavarnak. Villamoson autóbuszon sok az ellenõr. Meglapul, és lecsap rám a megálló elõtt. Jegy nélkül utazni, bizony nem egy jó dolog. Én úgy hiszem, hogy alapjában gátlásos vagyok. Gátlásos vagyok, annak mondanak. Kívül-belül állandóan összezavarnak.
  40. 40. Hagyd, hogyha menni akar Különös játszma a szerelem, hiába menekülsz; elveszted a kontrollt magad fölött, ha egyszer belekerülsz. ... és, ha reménytelen most a helyzeted ne okold önmagad, Ami elkezdõdött, az törvényszerû, hogy valahogy megszakad. Ezernyi bûvös érzés, sejtelmes gondolat, behálózzuk észrevétlen, magunknak a másikat. Okosnak lenni könnyû, megfogadni nehéz; de biztosra veheted az alapszabályt: féltékeny sohase légy! Hagyd, hogy menjen, ha menni akar, hagyd, hogy menjen el, hagyd, hogy magától visszajöjjön, úgyse felejthet el. Egy mosollyal indul a játék, csak néhány találkozás, s azt veszed észre, hogy rajta kívül nem lehet senki más. ...és ha gubancolódnak a szálak, és már semmi se véd, barátom, ne feledd az alapszabályt: féltékeny sohase légy! Inkább hagyd, hogy menjen, ha menni akar, hagyd, hogy menjen el, hagyd, hogy magától visszajöjjön, úgyse felejthet el.
  41. 41. Hajsza közben Megjártam már a hadak útját, ismersz is talán. Bárki bármit mondhat rólam, Te számíthatsz reám. Vigyázz jól, mert a hajsza közben minden a mélybe húz. Át kell jutni az álca-hídon, nincs már visszaút. Én az idõt nem sajnálom; csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!) Mert minden, ami volt az éjbe hullik szét! Mutasd a tenyered, én mondom a választ! Én hallom az idõk szavát. Ne kérdezz, csak állj ide mellém! Hisz mindig többre vágysz. Én az idõt nem sajnálom, csak élni szeretnék! (Hagyjatok élni!) Mert minden, ami volt az éjbe hullik szét!
  42. 42. Hajtóvadászat A városból jöttek egy hideg téli reggel, határozott céllal, vadászöltözetben. Nem sokat beszélnek, az idõt egyeztetik, a tervet pontosítják, a puskát csõre töltik. Hajtóvadászat, hajtóvadászat. Vérebek csaholnak, nyomokat szaglásznak, az õrszemek távcsövön, figyelik a tájat. Az utakat lezárják, csapdát állítanak, A hálót kifeszítik üldözik a vadat. Hajtóvadászat, hajtóvadászat.
  43. 43. Harmless weapon Ive seen kids walking, guitars in their hands The dream of Glory and Fame in their heads A new generation is ready for the fight Steps on the streets, on the wilder side So raise it higher, its a harmless weapon Who will be the best, who will be the star? Who will meet his luck in Heavens Bar? Who will be the man getting through the stinky swamp Never turns back although the road is long? So raise it higher, its a harmless weapon Wanting to express myself, Ive tried so many ways But when Im off the stage I fear Im lost in the haze I want you to hear all the things that I say With this weapon I can do it, thats the only way Make up your mind, man, take my advice Dont build your fortune on the roll of the dice Find your own way, dont wait for magic spells Noone can show you how to save yourself So raise it higher, its a harmless weapon Harmless weapon So raise it higher, its a harmless weapon
  44. 44. Háromszögek A frigid lázban ég, a rosszlány megjavul, a szájhõs mereven hallgat, a playboy térdre hull. A hûségnek felmegy az ára, a szeretõ félrelép; magánytól szenved a kéjenc, a barátom félreért. Nincs a szerelemben elõrejelzés, szabályzatba foglalt biztosra vett lépés; láthatatlan háromszögben élsz. A gyerek útban van, a kérõ menekül, a házasságtörõ alkot, a csalásra fény derül. A feleség kalandra csábít, egy munkatárssal játszik a férj, a szexológus szívesen gyógyít; mindenki mozog, aki él. Nincs a szerelemben elõrejelzés, szabályzatba foglalt biztosra vett lépés; láthatatlan háromszögben élsz.
  45. 45. Hittünk a tündérmeséknek Felhõket kergetünk, álmokat hajszolunk, nyughatatlan a szívünk. Szerelmes útvesztõkön, féktelen vágyainkon át repülünk. Megsúgtad százszor, hogy szeretsz s jó velem, de te sohasem érzed, azt, hogy ugyanúgy akarlak én is, és hogy ugyanúgy érzek. Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk, pedig mindig csak egymásra vártunk. Ugye érzed, egyedül érted, és rólad szólnak az évek. Maradj itt velem. Naphosszat rohanunk, fáradtan ébredünk, csak úgy pörög az élet. Egy év egy pillanat, s mi abból megmaradt, a miénk, összeköt minket. Sok aprócska jelbõl, még szavak nélkül is megértjük egymást, s ha sötét felhõk a kedvemre törnek odabújhatok hozzád. Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk pedig mindig csak egymásra vártunk. Ugye érzed, egyedül érted, és rólad szólnak az évek. Maradj itt velem. ( Maradj itt velem, maradj még!) Most hadd mondjam el, amit érzek. Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk pedig mindig csak egymásra vártunk. Ugye érzed, egyedül érted, és rólad szólnak az évek. Volt sok álmunk, ezernyi vágyunk, S közben mindig csak egymásra vártunk. Ugye érzed, ugye érzed most itt vagyok, s akarlak téged. Maradj itt velem! Hittünk a tündérmeséknek!
  46. 46. Hol marad az önkontroll Nagyvilági élet a nagyok dolga, akad, aki magát alkoholba fojtja. Elõl megy a bátor, lemarad a gyáva; az a markába röhög, vagy a körmét rágja. Hol marad az önkontroll? Hol marad az önkontroll? A szerelmes a láztól eszét veszti, fejjel megy a falnak, nem érdekli. Elegáns a násznép, szalonképes, de belenyúl a tálba, aki csak éhes. Hol marad az önkontroll? Hol marad az önkontroll? Hol van a kezdet, hol van a vég; mennyi a sok, és meddig elég? Hol van a mérce, hol van a súly; mi az, ami régi, mi az, ami új? Hol van a határ? Valahol egy zenekar a haját rázza, az énekes a jelszavakat ordibálja. Önmagáról készült a példaképe, de ideje még nem volt, hogy jól megnézze. Hol marad az önkontroll? Hol marad az önkontroll? Hol van a kezdet, hol van a vég; mennyi a sok és meddig elég? Hol van a mérce, hol van a súly; mi az, ami régi, mi az, ami új? Hol van a határ? Hol marad az önkontroll? Hol marad az önkontroll?
  47. 47. Hova menekülj Csodára várva ülsz a telefon mellett. Kiábrándító, pocsék a helyzet. Mennyi félbemaradt akció, mennyi színe hagyott illúzió! Arra gondolsz, hova menekülj. El messzire, el innen messzire el! Hol magasak a fák, s a fû, akad egy menedékhely. Csodára várva ülsz a járda szélén. A kõrengetegben, a belváros mélyén. Mennyi ingerült, hûvös arc, mennyi szorongás, mennyi harc! Arra gondolsz, hova menekülj. El messzire, el innen messzire el! Hol magasak a fák, s a fû, akad egy menedékhely.
  48. 48. Invisible Fairy-Queen / Láthatatlan jó tündér If you really feel hopeless, lifes broken your heart If sadness comes round to tear you apart If nothings worth living for an noone anymore An invisible Fairy-Queen may help you out When theres no one to trust and all your hopes died And your beds the only place where you always hide If everything is gone that youve dreamed about An invisible Fairy-Queen may help you out Once she comes and shes going to help you out If youre wandering around though its raining outside If an ice-cold winds blowing, youre freezing at night Youd try a different way and start it all around An invisible Fairy-Queen may help you out If whatever you do you never reach the sky If youre not able to move after a hundred tries If you think its the end and your fate is sealed now An invisible Fairy-Queen may help you out And you gaze up to the sky, look for answer from the stars Hoping that their brightness will show your way tonight Why are we on earth if theres no meaning in life? And how long will it last? Once she comes and shes going to help you out
  49. 49. Jeleket küldök Valami ritmus kéne már, valami dögös dolog; ahol dönget a gitár, dübörög a bass, mellbe vág a dob, de sehol egy hang, serceg az éter, néha valami búg, és sehol egy õrült, ki megbabonázva vadul nyúzza a húrt. Úgy várom, hogy valaki rám találjon, fogja a kezem a bajban, mint szerelmes kamasz, ki csodára vár, mondjuk, ebben a dalban. Lesz még jobb, vagy lesz még rosszabb; semmi se követhetõ; csak jeleket küldök. Én átpengetem az életemet, nyomom a rock & rollt, mint borsót a falra, éveken át, hintem, szórom a show-t. Talán valakit érdekel, hallja a hangom a zajban, vagy más adóra kapcsol ebben a hangzavarban. Úgy várom, hogy valaki rám találjon, fogja a kezem a bajban; mint szerelmes kamasz, ki csodára vár, mondjuk, ebben a dalban. Lesz még jobb, vagy lesz még rosszabb; semmi se követhetõ; csak jeleket küldök, én csak jeleket küldök. Én rád hangolom a hangszereket, és máris letölthetõ; tudod, a közönségérõl az énekes felismerhetõ. Ha hallod a hangom, bárhol is élsz, nincs még veszve minden; érezzük újra a lüktetést, pont ugyanúgy, mint régen. Úgy várom, hogy valaki rám találjon, fogja a kezem a bajban; mint szerelmes kamasz, ki csodára vár, mondjuk, ebben a dalban. Lesz még jobb, vagy lesz még rosszabb; semmi se követhetõ; csak jeleket küldök, én csak jeleket küldök. Ennyi a dolgom, csak jeleket küldök, én csak jeleket küldök.
  50. 50. Kalandra fel! Hozzuk le a földre az álmokat, legyünk egy kicsit ma boldogabbak. Indítsd a járgányt, minek várjunk, mint szorgalmas méh, ma virágra szállunk. Ez az a hely, egy új világ; a napfény végre ránk talált. Mi az az erõ, mi egyre húz, az irdatlan mélybe, még összezúz! Vissza az útra, a csúcsra fel! Hat megszállott õrült, kalandra fel! Kalandra fel, ez egy új világ, ugye elhiszed, hogy vannak még csodák. Én látom már távol az óceánt; egy kis szerencse ránk talált. Mint egy városba tévedt indián, csak állunk és ámulunk, Rázz meg jól, hogy felébredjek, valóban itt vagyunk! Fura az élet, bár gyakran elvesz, jutalmad mindig, hogy újra kezdhetsz. Csillogó gyémántod köddé fakul, majd öledbe hullik váratlanul. Kalandra fel, ez egy új világ, ugye elhiszed, hogy vannak még csodák. Én látom már távol az óceánt; egy kis szerencse ránk talált. Mint egy városba tévedt indián, csak állunk és ámulunk, Rázz meg jól, hogy felébredjek, valóban itt vagyunk! Lehetsz te bohém vagy morózus lélek, ma kitombolhatod a tinédzser-éned. Nem gond a jövõ, se a szétszórt sok év, az Ígéret földje most csak a tiéd. Kalandra fel, ez egy új világ, ugye elhiszed, hogy vannak még csodák. Én látom már távol az óceánt; egy kis szerencse ránk talált. Kalandra fel, ez egy új világ; nekünk most ennyi járt.
  51. 51. Kalandorok Cigarettára gyújt, vállon vereget: Mit iszol, kis haver, mondd csak, mi a neved?! Nem számít a pénz, most már hidegen hagy; a szimpátiához bõven elég, az, hogy magyar vagy. Nem hiányzik a szülõföld, nem kínoz a vágy, New York, London, Bécs vagy Párizs, a világ az én hazám! Anyám szlovák volt, apám meg magyar; leléptem Pozsonyból épp elég hamar. Asszony már itt akadt, azt a kutyafáját! Egy millkómba került, hogy befogjam a száját. Nézz meg engem, fiú, megvan mindenem, néha mégis éjszaka gyötör a félelem. Kalandorok! A célért, semmi se drága! Kalandorok! Nekik mindegy mi lesz az ára! Kalandorok! Csalók, gengszterek!
  52. 52. Karácsony éjjelén Kár lenne összeveszni, kínozni egymást; szeretõd bárhol akad, de társat nem találsz. Könnyû, kis kalandok, öröm, élvezet; úgy kérlek, ne vedd zokon, ha mindig engedek. Karácsony éjjelén, a szeretet ünnepén; maradj most velem, hajolj fölém. Próbáltál visszafogni, csak néha sikerült; maradj most velem, hajolj fölém. Próbáltál visszafogni, csak néha sikerült, volt úgy, hogy rajtakaptál, minden kiderült. Lehet, hogy rossz vagyok, és gyakran tévedek; de mindig nálad találok menedékhelyet. Karácsony éjjelén, a szeretet ünnepén; maradj most velem, hajolj fölém!
  53. 53. Kietlen hajnalon Kietlen hajnalon a vonatról leszállt, keserves útvesztõkön hazatalált. Bolondnak tarthatsz – ennyit suttogott – mégis visszajöttem, újra itt vagyok! Félénken átölel, ismerõs ez a mozdulat, – zavartan kérdi – mi van velem. Álmodtam sokszor, hogy újra itt leszel, nyughatatlan énem menedékre lel. De elmúlt három év, és mit is mondhatok, veled szemben most is védtelen vagyok. Hiába próbáltam elfeledni, de nem sikerült, áthúzni mindazt, ami rólad szól. A legszebb álmom voltál, s nincs senki más, aki valahol mélyen, mindig visszavárt. Akarlak most is, de lehet, hogy tévedek, hányszor kezdtük újra, most hogy higgyek neked. Kietlen pályaudvar, esõt hord a szél, egy novemberi hajnalon az ember mit remél. Magányos érkezõk, álmos vonatok, némán visszatérõ, hûvös holnapok. Állunk csak tétován, fáradtan összeborulva, és lassan a város életre kel. Állunk csak tétován, fáradtan összeborulva, és lassan a város életre kel. A legszebb álmom voltál, s nincs senki más, aki valahol mélyen, mindig visszavárt. Akarlak most is, de lehet, hogy tévedek, hányszor kezdtük újra, most hogy higgyek neked. A legszebb álmom voltál, s hogy lesz tovább, mondd, mit jelent ez az új találkozás. Akarlak most is, de lehet, hogy tévedek, hányszor kezdtük újra, most hadd higgyek neked.
  54. 54. Kié ez az ország Megtéptek jól, de semmi gáz! Kemény legény vagy, rá se ránts! Ülj be mellém, elõttünk az út! Fiatal a véred, elõre húz. Mercedes, Volvo, Mitsubishi; Trabanttal erre nagyon ciki. A Balaton-parton otthontalanul; ki az, aki beszél, ki tud itt magyarul?! Ez az ország a tied is Hegyeshalomtól Záhonyig. Ez az ország nem Ázsia, kicsit arrébb van az õshaza. A pénzeszsákok elverik a pénzt, te meg csak robotolsz, kérve kérsz. Megvan az eszed, de túl nagy a szád, örülsz, ha este hazatalálsz. Nõ van a dologban, nehogy tagadd, látom a szemeden a gondokat. Ózdon van a drága, te itt vagy. Kicsi ez az ország, mégis hú de nagy! Ez az ország a tied is Hegyeshalomtól Záhonyig. Ez az ország nem Ázsia, kicsit arrébb van az õshaza. Ez az ország a tied is Gyulától egész Sopronig. Ez az ország egy fogalom! Hogy kinek higgyek, azt nem tudom.
  55. 55. Kifogyott a puszizsák Elég legyen már az egészbõl, a jelenetekbõl, a hisztibõl, hogy megnézek minden gyönyörû nõt, csak óvatosan, úgy, mint azelõtt. De várj, most megállj! Ne fokozd jobban a zûrzavart, a bajt! Úgyis van elég, mert morcos leszek! Hát, legyen elég! Inkább szoríts erõsen, édes, mert még egy kicsit haragszom rád. Tudod, hogy van az úgy néha nálam, hogy kifogyott a puszizsák. Viszonylag békés, nyugodt vagyok, de ha felhúznak, akkor kiakadok. Oda a jókedv, a hangulat. A duzzogással nem érsz sokat. De várj, most megállj! Ne fokozd jobban a zûrzavart, a bajt! Úgyis van elég! Hát higgadj le gyorsan, legyen elég! Inkább szoríts erõsen, édes, mert még egy kicsit haragszom rád. Tudod, hogy van az úgy néha nálam, hogy kifogyott a puszizsák. Jó, hogyha itt vagy és bolondozunk. Tojunk a világra, ahogy bírunk. Hát ne rontsd el újra a kedvemet, mert még a végén gubanc lehet! De várj, most megállj! Ne fokozd jobban a zûrzavart, a bajt! Úgyis van elég, csitulj le drága! Legyen elég! Inkább szoríts erõsen, édes, mert még egy kicsit haragszom rád. Tudod, hogy van az úgy néha nálam, hogy kifogyott a puszizsák. Van az úgy néha nálam, hogy kifogyott a puszizsák.
  56. 56. Kinek van igaza? Leparkol egy ficsúr az út közepén; mögötte tülköl a sok duda. Mit számít a többi, csak õ a fontos. Csak neki lehet igaza. Itt jön a másik, egy aranyifjú; kevés a lényeg, sok a duma. Lány szíveken gázol, hazudik mindig. Csak neki lehet igaza. Kinek van igaza? Kinek van igaza? Aki a másikat meghallgatja, annak van igaza! Átrobotolta az életét, megúszta ép ésszel, csoda! Lelkén feszül a XX. század; kinek volt igaza! Feláll egy szakállas a Parlamentben, veri az asztalt, nagy a hangja. Mindenkinél fontosabb a véleménye; csak neki lehet igaza. Kinek van igaza? Kinek van igaza? Aki a másikat meghallgatja, annak van igaza! Ideges a fiú, pityereg a lány; Vajon hol történt a hiba?! Ki neveli föl majd a gyereküket?! ...és kinek van igaza? Fekszik a padon egy csavargó, Panaszra meg van minden oka. Mit törõdik õ már a hangzavarral; S hogy kinek lesz igaza?! Kinek van igaza? Kinek van igaza? Aki a másikat meghallgatja, annak van igaza!
  57. 57. Kívül a körön Megcsípnek rögtön, ha vétkezel, ha kilógsz a sorból gyanús leszel. Más vagy, mint a többi, megtalálnak; egyedül feszülsz neki a világnak. Tengernyi csalódás, néha csöppnyi öröm; körbe-körbe mindig, de kívül a körön.
  58. 58. Kõhegyek Hajtom a dolgot, húzom a szekeret, a hegy tetejére hordom a köveket; a falnak beszélek, elnyom a lárma, pokolra kívánsz, tétre megy a játszma. Mérlegre állok, hallgatom a szöveget; baráti jobbal húzom a kötelet, metróra szállok, olvasom a kritikát, közbeszól egy hang: Jönnek a Klinikák!" Gyorsul a tempó, forognak a kerekek, tágul a világ, feszülnek az idegek; zsúfolt a program, ki fogja fel ésszel? Túl sok a kiadás, ki gyõzi pénzzel? Kínoz a hûség, nyomaszt a magány, szorít a bilincs, nem kell a botrány! Táncol a világ, a feje tetején, ünnepekre készül megunt helyén. Mi lesz veled, ha elszabadulnak a kõhegyek?! Mi lesz veled? Nyomják a csengõt, csörömpöl a telefon, hangos a TV, lejár a gramofon, kiolvad a fridzsider, kifolyik a víz, éget a vasaló, s már nyolc óra, tíz! Vége a jónak, jönnek a hidegek, a nikotin-felhõk, a krónikus tünetek. Elõfordul egyszer, hogy kiakad a lánc, nem hat a gyógyszer és kiüt a láz! Mi lesz veled, ha elszabadulnak a kõhegyek?! Mi lesz veled?
  59. 59. Korántsem végleges téma Ez korántsem végleges téma. Ez korántsem egyszerû téma! Ez korántsem illedelmes téma! Ez korántsem engedelmes téma! Korántsem végleges téma, korántsem végleges téma, korántsem végleges téma, korántsem végleges téma...
  60. 60. Küldök egy puszit Küldök egy puszit, A haverom adja át. Küldök egy puszit, Érezd, gondolok rád. Csak semmi luxus; ez a laktanya. Egy darabig drága ne várj haza. De küldök egy puszit, majd a haverom adja át; Küldök egy puszit, érezd, gondolok rád. Ez nem, a mennyország, nincsenek angyalok, .és se nem Amerika, ne várj csomagot! De küldök egy puszit, Majd a haverom adja át. Küldök egy puszit, érezd gondolok rád.
  61. 61. Külvárosi sötét Lepusztult, füstös éjszakai lebuj a városon innen, a körúton túl; vadnyugati arcok egy asztal körül, ömlik a sör, a korsó kiürül. Taxisok szántják sóváran a betont, kiéhezett lányok a szemközti soron. Szegény Házy Jocó egy kukában matat, a Lordok Házában talán elalhat.
  62. 62. Rideg a valóság. Rendõrök jönnek, a papírokat kérik, valami bûzlik, már távolról érzik. Kidolgozott izmok, karjukon a tetkó, a csodamasinából dübörög a techno. Külvárosi sötét; rideg a valóság. Külvárosi sötét; soha nincs igazság! Alvilági lények a földbõl kibújnak, az áldozatot lesik, a zsebükhöz nyúlnak. Az apjára vár a kocsmánál egy gyerek, egy bódénak dõlve az ég felé mered. Külvárosi sötét; rideg a valóság. Külvárosi sötét; soha nincs igazság!
  63. 63. Kutya világ Leszáll az éj, kihunynak a fények. Fáradt testek egymáshoz érnek. Egyetlen öröm, tenyérnyi boldogság. Dolgozom a mezõnk, leég a hátad, a fúróra görnyedsz, az irodán várnak. Mennyi ígéret, mennyi etetés. Húsz éves vagy, seregben szolgálsz, a földön csúszol, vigyázban állsz. Számolod a napokat, múljon a rossz idõ. Kemény idõk, kutya világ; egymásba érnek az éjszakák. Kemény idõk, kutya világ; mióta várjuk a nagy csodát?!
  64. 64. Ez egy kutya világ! Koptatod a padot, csak azt nem érted; hol vannak a hõsök, a példaképek?! Az utcanév is naponta változik. Lehetnek eszmék, jöhetnek újak; ne nyomjon minket földre a holnap! Ne mondja senki, hogy úgy sincs igazság! Kemény idõk, kutya világ; egymásba érnek az éjszakák. Kemény idõk, kutya világ; mióta várjuk, a nagy csodát?! Leszáll az éj, kihunynak a fények, Fáradt lelkek egymáshoz érnek. Egyetlen öröm, tenyérnyi boldogság.
  65. 65. Láthatatlan jó tündér Ha megtört az élet, ha bánat gyötör, ha elég volt mindenbõl, s mindenkibõl, ha a felgyülemlett rosszkedv a szívedig ér; Még segíthet egy láthatatlan jó tündér. Ha nincs már kiben higgy, ha oly reménytelen; mert hibázni könnyû, csak egy véletlen. Ha ágyad az egyetlen vigasz-menedék; Még segíthet egy láthatatlan jó tündér. Egyszer eljön és segít majd egy jó tündér. Ha céltalanul kószálsz, jéghideg az éj, ha a szél fújta esõ az arcodhoz ér. Másképp csinálnád, ha újra kezdenéd; Még segíthet egy láthatatlan jó tündér. Ha járhatatlan úton végtelen a sár; ha mozdulni nem tudsz, pedig próbáltál; ha úgy érzed vége, és nincs már miért; Akkor eljön és segít majd egy jó tündér. ...és felnézel az égre, válaszra vársz. A csillaggal telt végtelen csak most figyelne rád! Ha hiába minden, mondd miért vagyunk?! ...és meddig maradunk?! Egyszer eljön és segít majd egy jó tündér.
  66. 66. Legalább egyszer Kitört a nyár és szabad a tér, egy ilyen reggel sokat ígér. Sehol egy felhõ, ragyog az ég; gyere, ébredj! Tegyél úgy édes, mint aki él, készülj el gyorsan, szép legyél. Vedd fel a legszebb nyári ruhád, a kéket! Úgy ahogy régen, elindulunk, mögöttünk évek, de itt vagyunk. Bolond ki sír, és retteg, hogy fut az idõ. Ledobom az órám, nem érdekel, elõre gyorsan, még élni kell. A boldogság, ha napokra is, de fülön csíphetõ! (Csak arra kérlek) Az életben egyszer tegyük, ami igazán jó! Ami végre a miénk, a kedvünkre való! Egyszer az évben tegyük, ami igazán kell! Legalább egyszer! Felejts el minden panaszkodást, de legfõképpen a politikát. Bár bolond a világ, most nem áll utunkba semmi. (Gyere és érezd!) Egy lélegzet, szabad vagyok, érezzük együtt a pillanatot, gondtalanul, ahogy rég nem látott senki. (Csak arra kérlek) Az életben egyszer tegyük, ami igazán jó! Ami végre a miénk, a kedvünkre való! Egyszer az évben tegyük, ami igazán kell! Legalább egyszer! (Csak arra kérlek) Az életben egyszer tegyük, ami igazán jó! Ami végleg a miénk és csak nekünk való! Egyszer az évben tegyük, ami igazán kell! Legalább egyszer! Legalább egyszer! Legalább egyszer! Vagy még egyszer! Még egyszer!
  67. 67. Legbensõbb énem Ismerjük egymást, tudod jól, milyen vagyok; egy önfejû bolond, ki volt, hogy egyedül hagyott, ki sajátos módon, érzed ugye, hogy szeret; legbensõbb énemet, sohasem értheted. Egyszer ölelünk, aztán eldobunk minden érzést, kerüljük a választ, a megannyi kínos kérdést, hogy mért vagyok itt, és miért vagyok pont veled; legbensõbb énemet, sohasem értheted. Aztán szemet hunyunk a problémák fölött, és minden halad tovább, pedig megfogadtuk, hogy kizárjuk innen a világ bolond zaját; ami felkavar, ami elsodor, ami elszomorít. Ne várjuk mástól, hogy valóra váltsa legszentebb álmaink. Ülünk a parton, gondtalan szalad az idõ, itt nem érhet utol semmilyen gonosz erõ. aztán észrevétlenül kezemhez ér a kezed; legbensõbb énemet sohasem értheted.
  68. 68. Let her go if she wants to go Love is a game where noone knows the end You cant escape from it You can lose yourself, my friend, When you sink too deep And if youre feeling hopeless now Dont you blame yourself Its a law that if something begins It will have to end All those magical feelings We cant get enough In a blink of an eye, its just you and I Were prisoners of love Its not too hard to say it dont be jealous friend, Keeping the promise isnt easy While the fears coming back Let her go if she wants to go Let her go away Let her come back the other day And after, make her stay It all begins with a sweet smile You know its love at first sight Closer and closer the two of you get Till all you can see is her eyes When youre too chained up in each others hearts Theres nothing left to hide Its always easy to promise her One day your jealousy dies Let her go if she wants to go Let her go away Let her come back the other day And after, make her stay Let her go away
  69. 69. Lélekvesztõn utazunk Kinek mennyit ér ez a furcsa játék, szabályok nélkül kevés a szándék. Korántsem biztos, hogy minden az, aminek látszik, túl-élõsdit játszunk az utolsó percig. S amit úgy hívtunk, hogy szeretet vagy lelkiismeret; maradt-e még valami, vagy örökre elveszett. Tébolyult elmék, hitehagyott lelkek, klónozott sztárok mutatják a trendet. Felégetett erdõk, kiszáradt folyók; XXI. század, éhezõ milliók. S amit úgy hívtunk, hogy szeretet vagy lelkiismeret; maradt-e még valami, vagy örökre elveszett. Egy lélekvesztõn utazunk. Lélekvesztõn utazunk. S ha megpihennél csak egyszer is a nyári ég alatt, s az értelmetlen rohanásban elengednéd magad; rájönnél, hogy hol vagyunk. a csillagok közt egy lélekvesztõn utazunk. Totális káosz, erõltetett jókedv, csak nekünk legyen jó, a többi meg mindegy. Hanyatló Róma szelleme kísért, körbe-körbe fordul az idõkerék. S amit úgy hívtunk, hogy szeretet vagy lelkiismeret; maradt-e még valami, vagy örökre elveszett. Egy lélekvesztõn utazunk. Lélekvesztõn utazunk. Most egy lélekvesztõn utazunk. Lélekvesztõn utazunk.
  70. 70. Ma éjszaka Hosszadalmas esték, békés unalom. Miért töprengsz, ha érzed, itt az alkalom?! Egy rekedtes hang a magányról énekel; tudod milyen érzés az, ne menj el! Naphosszat dolgozol, s még örülsz, hogy teheted. Csalódsz majd, ha egyszer értelmét keresed. Ma éjszaka, ma éjszaka miénk lesz egy csöppnyi földi csoda! Itt nem láthat meg senki, bújj hát közelebb! S ha elmúlik az éj, melletted ébredek. Kétségek gyötörnek, ha nem vagyok veled; mikor felhívlak és foglalt, vagy félremegy. Álarcot felöltött angyal a szerelem, kit megérinthetsz mégis végtelen. A hétköznapok sivársága az álmaidra ül, de romantikus vágyak élnek legbelül. Ma éjszaka, ma éjszaka miénk lesz egy csöppnyi földi csoda! Itt nem láthat meg senki, bújj hát közelebb! S ha elmúlik az éj melletted ébredek.
  71. 71. Magányos utazó Most, hogy magadra hagytak, már nem lehet visszaút, még bántja a lelked, látom, árnyat vetít a múlt. Most is gyötör a kétség, gyûlölj, vagy megbocsáss. Van úgy, hogy ellened fordul egy igaznak hitt barát. Csak egy utazó, magányos utazó, kabátod tépi a szél; talán majd máshol több szerencse ér. Felejtsd el mindazt, mi történt, mi lehet, hogy igaz se volt; jegyed az ígéret földjén csak rövid idõre szólt. Csak egy utazó, magányos utazó, kabátod tépi a szél; talán majd máshol több szerencse ér. Nyitva az ajtó, szabad a tér, merre indulj, hogy hazaérj; találsz-e társat, lesz-e, ki megért; merre indulj, hogy hazaérj. Zord utakon gázolsz, nem lehet tied e föld, nem ez a hely hova vágytál, nem ez a te idõd. Csak egy utazó, magányos utazó, kabátod tépi a szél; talán majd máshol több szerencse ér. Csak egy utazó, magányos utazó, magad vagy, akárcsak én; talán majd máskor több szerencse ér.
  72. 72. Marad a kérdés Ahol az út majd a folyóhoz ér, ahol a szürkeségbõl egy napos ösvényre tér, ahol e földi kaland lassan a semmibe vész, találkozunk majd, te meg én. Ahol az idõ nem hajszol, nem ûz, ahol a gyûlöletbõl kiégett a tûz, ahol e földi kaland egy újabb csodára vált, örök a kérdés: mi rejlik odaát. Ahol az értelem elõtt leomlott már a fal, ahol az égi adókból szabadon szól a dal, ahol a szeretet nem csak önámítgatás, marad a kérdés: mi lehet odaát. Ahol a vágyaid elõtt nem lehet akadály, ahol az elõjogokból nincsen több viszály; csakis az ész, s a szeretet; átmelegít a fény; tudom, hogy találkozunk majd, te meg én. Ahol az út majd a folyóhoz ér, ahol a szürkeségbõl egy napos ösvényre tér.. találkozunk majd.
  73. 73. Május végén ébred a szerelem Vége az iskolának, illata száll a nyárnak; milyen jó egy szombat délután. Nyitva az összes ablak; örülünk minden dalnak; a lemezjátszón a legújabb lemez. Ilyenkor május végén ébred a szerelem; a hócsizmámat örökre elteszem. Ilyenkor május végén máshogy szól a dal, akármilyen hangos, senkit nem zavar. Vége a tanításnak, ünnep a sok diáknak; az iskolaköpeny a táskába gyûrve. Vidám zsivaj a téren, nyárfavirág a szélben; észrevétlen éled a szerelem. Ilyenkor május végén ébred a szerelem; a hócsizmámat örökre elteszem. Ilyenkor május végén máshogy szól a dal, akármilyen hangos, senkit nem zavar.
  74. 74. Megvár a Balaton Kitört a pánik az M7-esen; nyomják a dudát rendesen. A mögöttünk jövõ az öklét rázza, biztos a legjobbakat kívánja. Te ülsz némán és mosolyogsz, lassan gurul az autónk, Hej emberek, nyugalom! Megvár minket a Balaton! Izzik a levegõ, olvad a kerék Siófok innen félóra még. Verítékcseppek a homlokodon. Miattunk megállt a forgalom. Te ülsz némán és mosolyogsz, lassan gurul az autónk, Hej emberek, nyugalom! Megvár minket a Balaton! Megvár a Balaton! ...és ahogy múlik az idõ, s jön fel a nap; úgy fokozódik a hangulat. Van aki ordít, van aki mutogat: Félre az útból, de hülye vagy! Te ülsz némán és mosolyogsz; lassan gurul az autónk. Hej, emberek nyugalom! Megvár minket a Balaton! Megvár a Balaton!
  75. 75. Merész vágyakkal Hej, te farmeres tini-baba! Pezsegni vágyom az éjszaka. Tûzd fel a hajad, fesd ki a szád! Merész vágyakkal, napok óta gondolok rád. Egész héten csak melózok, kilóg a nyelvem, már bezsongok. Kevés a pénz, sok az adósság; de nem érdekes, ez nem tartozik rád. Vágyom a tested illatát, merész vágyakkal, napok óta gondolok rád. Az utca végén a Lidóban már hangol a zenekar. Mindjárt indul a nagy buli, készülj el hamar! A bejáratnál a csibészek a csajokat figyelik. A táncparketten összebújunk, de nem bírom sokáig. Hej, te farmeres tini-baba! Az se baj, ha nem mész haza. Úgyis alszik már az egész család; nem érdekel, hogy mit szól a mamád! õ gyereknek néz egy ekkora lányt. S én merész vágyakkal, napok óta gondolok rád.
  76. 76. Mi legyen a dalban .és, ha kérded, mi legyen a dalban úgyse hallod ebben a zajban. .és, ha kérded, mi legyen a dalban úgyse hallod ebben a zajban. Mi legyen a dalban? Lehetne nyár, kell egy kis szerelem, meg egy tuti csaj, ki táncol a szívemen. Lehetne gyönyör, rózsaszín lebegés, tébolyító, önfeledt ölelés. Lehetne mosoly, rejtjeles üzenet, meg egy nõi hang, mely sikítja a nevemet. Lehetne álom, szerelmes te + én. Akarlak világ, úgy, ahogy az elején. .és, ha kérded, mi legyen a dalban úgyse hallod ebben a zajban. .és, ha kérded, mi legyen a dalban úgyse hallod ebben a zajban. Zaj van! Lehetne tél, végtelen utazás, országúti, féktelen rohanás. Lehetne város, izzik a levegõ, kattan a bilincs, repül a kõ. .és, ha kérded, mi legyen a dalban úgyse hallod ebben a zajban. .és, ha kérded, mi legyen a dalban úgyse hallod ebben a zajban. Zaj van! Mi legyen a dalban? Baj van!
  77. 77. Minden a legnagyobb zûrben Minden a leg... a legnagyobb zûrben, egyszerû a válasz, ha kérdezed. Minden a leg... a legnagyobb zûrben, de elvagyok így is, azt hiszem. Való igaz, a hülyeség gyógyít; feloldoz a gondok alól. Ne legyél morcos, ne legyél ideges, érezd magad jól! Minden a leg... a legnagyobb zûrben, egyszerû a válasz, ha kérdezed. Minden a leg... a legnagyobb zûrben, de elvagyok így is, azt hiszem.
  78. 78. Mindenki bolond Jövök-megyek, fontoskodok, Ködösítek, hamisítok" Mindenféle gondokból lett égetõ problémák; az ismeretlenségrõl festett összezavart formák; felzaklatott elmék által gyártott válaszok; téves fõnevekbõl képzett félkész mondatok..... ....és folytathatnám reggelig, de sajnos nincs miért, értetlenül nézel rám! Hiába minden, összeköt a háló és elsodor egy furcsa ár! Mindenki bolond, mindenre kész, ha nem vigyázok jobban még a fejemre lépsz! Biztosnak vélt képletekbõl fonák helyzetek; az összezárt egészbõl kivett kínos részletek; kényszer hozta hivatásból mérték-hangulat; tisztes külsõséggel ápolt zûrös kapcsolat.... .... és folytathatnám reggelig, de sajnos nincs miért, értetlenül nézel rám! Hiába minden összeköt a háló és elsodor egy furcsa ár! Mindenki bolond, mindenre kész, ha nem vigyázok jobban még a fejemre lépsz!
  79. 79. Minden viharon át Ellenünk játszik az idõ, örökké rohanunk, Lassan elfogy a türelem, ûzött vadak vagyunk. Zajlik a hatalmas játék, ritka az õszinte szó, Csak kínozzuk egymást könyörtelen: ... és sehol egy kapaszkodó. Minden viharon át! Valahogy átjutunk! Minden viharon át! Tudom, hogy átjutunk! Köröttünk durvul a világ, Annyi sérelem ér, Sötét játszmákba kényszerülsz, az ígéret mit sem ér. Elveszett órák, energiák, mikor úgysincs sok idõd, S ha valóra válnak az álmaid, már örülni sincs erõd. Minden viharon át! Valahogy átjutunk! Minden viharon át! Tudom, hogy átjutunk! ... és ha megérint végre a szerelem, parányi menedék. Önfeledt játszunk, bolondozunk, de mondd, meddig tart ez még? Aztán egyikünk téved, félrelép, gyötrelmes éjszakák. A karjaimban akarlak újra! Legyen aki megbocsát! Minden viharon át! Valahogy átjutunk!
  80. 80. Mindent, csak azt nem – Bájos kis csibész – szólt a srác. Vajon mire gondolsz, ha egy délelõtt felmegyek hozzád. Néhány ügyetlen mondat, belepirulsz, csak egy gondolat. Ez az a perc, amit régen vártunk, ne félj, számíthatsz rám! Mindig csak : nem, nem, mindent, csak azt nem, nem, nem, mindent, csak azt nem! Nem, nem, majd holnap, csak most nem! Bûvös lányszobák, buja szentély, a falakon színes poszterek, az ágyon játszik a fény. Végre félve ölel át, most ennyi elég, ne tovább! Miért jó neked, ha hitegetsz folyton, s nem történik semmisem! Mindig csak : nem, nem, mindent, csak azt nem, nem, nem, mindent, csak azt nem! Nem, nem, majd holnap, csak most nem! Nem, nem, mindent, csak azt nem, nem, nem, majd holnap, csak most nem! Nem, nem, holnap meg mégsem.
  81. 81. Nagy dobás Ma lerázom a gondokat a vállamról, megnézem a tükörben, hogy mi áll jól. Gúnyolnak a haverok, hogy nincs még nõm, összeszedek valakit, még nincs késõn. Feldobódott hangulatban más színû a világ. Lehet barna, lehet szõke, nem várok tovább! Elõttem a város, hogy is fogjak bele?! Egy belevaló csajnak mellettem a helye. Mit számít, hogy haladó vagy kezdõ vagyok én?! Még jegygyûrût is vehetek a legvégén! Feldobódott hangulatban más színû a világ. Lehet barna, lehet szõke, én nem várok tovább! Készülj, jön a nagy dobás! Túl leszek végre a nehezén! Készülj, jön a nagy dobás! Hol van a lány, aki ugyanúgy akar, ahogy én?! Kaland kell, élmény és szerelem; ne csak a munka, a gond, meg a fegyelem. Gyere te kis úrült, nyújtsd fel a kezedet! Ne csak a falnak nyomjam a szöveget. Feldobódott hangulatban más színû a világ. Lehet barna, lehet szõke, én nem várok tovább! Készülj, jön a nagy dobás! Túl leszek végre a nehezén! Készülj, jön a nagy dobás! Hol van a lány, aki ugyanúgy akar, ahogy én?!
  82. 82. Nagy a kísértés Baráti körben érhet meglepetés, mikor a barátod nõje hosszan a szemedbe néz. Kínos a helyzet, nagy a kísértés. Azt mondod, hogy elég nem megy egy ruha se rád. és elborzaszt a látvány, amit a tükörben látsz. Sok vonzó, finom falat, nagy a kísértés. ...és, hogyha adódik egy alkalom nem bûn, csak egyszerûen jó nagyon ...és újra engedünk a csábításnak most az egyszer még. Megfogadtad százszor legjobb az egyenes út; egy görbe este másnap, nem sok örömöt nyújt. Elõtted a pohár, nagy a kísértés. ...és, hogyha adódik egy alkalom nem bûn, csak egyszerûen jó nagyon ...és újra engedünk a csábításnak most az egyszer még.
  83. 83. Napszerelmesek Egyre hull az az átkozott; az utcán söpör a szél. Kihalt a part, hideg a föld, nyakunkon dohog a tél. Zárd be jól az ajtót, csukd be az ablakot; összebújva májusig kihúzzuk valahogy. Szédült napszerelmesek a sötétben; a nyár még ott csillog a szemükben. A láncra-vert, hideg napok után, egyszer eljön majd a szabadság. Meztelen úsztunk a tóban, mindent, mindent szabad. A pákozdi dombon elõször engedted el magad. Tom Waits hörgött a rádióból minden csütörtökön. Bodzavirágot kerestünk fenn Dobogókõn. Szédült napszerelmesek a sötétben; a nyár még ott csillog a szemünkben. A láncra-vert, hideg napok után, egyszer eljön majd a szabadság.
  84. 84. Nehéz eset Látszólag, jól vagyok, minden rendben van. Nem lehet most a helyzetemre egyetlen szavam. De akik jól ismernek, máshogy érzik; mert néha kiakadok. Hát most az egyszer beismerem, hogy nehéz eset vagyok. Nehéz eset, nehéz eset! Nézd el, kérlek, ha úgy esik, hogy rossz vagyok veled. Nehéz eset, nehéz eset! Az ember mindig azt veszi célba, kit igazán szeret. Azt mondták, hogy a türelem, a legnagyobb erény; de félek, nálam, hogy ez összejöjjön, nincsen sok remény. Annyi a dolog, a tennivaló, csak lépésben haladok. Hát ne csodálkozzon senki rajta, ha nehéz eset vagyok! Nehéz eset, nehéz eset! Nézd el kérlek, ha úgy esik, hogy rossz vagyok veled! Nehéz eset, nehéz eset! Az ember mindig azt veszi célba, kit igazán szeret. (Hát persze!)
  85. 85. Neked valaki kell Úgy tanultuk, hogy nagy a világ, de olyan társat mégse találsz, akirõl álmodsz. Van, aki elsõ látásra szimpatikus és minden percben eszedbe jut: hiába. Nem olyan egyszerû! Neked valaki kell, aki kényeztet; Valaki kell, aki dédelget; Valaki kell, aki átölel minden éjszakán. Volt, hogy teljesen összetörtél, mindenkit hazugnak hittél. Most úgy szeretnélek megsimogatni és, ha akarod átölelni, de az egész nem ilyen egyszerû! Mert Neked valaki kell, aki kényeztet; Valaki kell, aki dédelget; Valaki kell, aki átölel minden éjszakán. Tárd ki az ajtót, nyisd ki a szívedet! Magadba bújva, így, egyedül nehezebb. Tudom jól, volt sok tévedés és a szerelemrõl szõtt elképzelés összetört, összegyûrték, átkozottul megkeverték. Neked valaki kell, aki kényeztet; Valaki kell, aki dédelget; Valaki kell, aki átölel minden éjszakán.
  86. 86. Ne kezdd újra, kérlek Ne kezdd újra, kérlek, ami régen megszakadt. Lehetetlen folytatni lezárt dolgokat. Rendbe hozni, ami elmúlt úgyse tudjuk már; lehiggadt vágyaink felborzolni kár. ...és most kérdem: a szerelem úgy mit ér, ha a lelked mélyen hallgat, s titokban a vágy visszatér. Ha a lelked mélyen hallgat, de testedbe a vágy visszatér. Neked én voltam az elsõ, az igazi kapcsolat, de kihûlt minden érzés, ez talán fontosabb. ... és most kérdem: a szerelem úgy mit ér, ha a lelked mélyen hallgat, s titokban a vágy visszatér. Ha a lelked mélyen hallgat, de testedbe a vágy visszatér. Ne kezdd újra, kérlek, ami régen megszakadt. Fölösleges folytatni lezárt dolgokat. ...már késõ, A szerelem úgy mit ér, ha a lelked mélyén hallgat, és titokban a vágy visszatér. Ha a lelked mélyén hallgat, de testedbe a vágy visszatér.
  87. 87. Ne maradj távol Tele van a város szerelemmel. Ne maradj távol, jöjj közel! Tele van a város szerelemmel. Ha megérintelek, ne lökj el! Tele van a város szerelemmel. Szabadon érezz és ölelj!
  88. 88. Ne menj férjhez rock-zenészhez A pult mögül az Évi a krapekokat nézi; neki férj kell! Nem egy hétköznapi fazon, aki ragad rá a buszon; neki más kell! Egy csodabogár, aki érdekes, szaxofonos vagy énekes; ilyenre várni, azt hiszi, hogy érdemes. Kinek megjött már az esze, na meg tele van a zsebe és híres. A melóban a csajok meg majd, irigylik a tagot, milyen édes! És megvárja mindig munka után, és elmosogat mindent maga után, és nem vágyik el szombat délután. Ne menj férjhez! Ne menj férjhez! Ne menj férjhez rock-zenészhez! Próbálkozni lehet, de ne hidd, hogy pont neked olyan akad! A zenészek között bizony elég sok a lökött, fura alak. Álmodozó kamasz, önfejû; felnõttnek látszik, pedig zöldfülû; kijönni vele, nem is olyan egyszerû. ...és, ha megkéri a kezed, csak akkor ne mondj nemet, hogyha érzed, hogy izgalmakat akarsz és nem bírod, ha unalmas az élet. Valahogy majd csak boldogulsz, idõvel úgyis beletanulsz, a zenészek lelke rettenetes bonyolult. Ne menj férjhez! Ne menj férjhez! Ne menj férjhez rock-zenészhez!
  89. 89. Nem várok, míg lemegy a nap Kell még egy kis öröm, egy csöppnyi szerelem, hogy megkapjam a sorstól, ami jár nekem. Itt mindenki búsul, siratja a múltat, már nem történik semmi sem, én meg csak forgatom a fejem kalandra éhesen. Én nem várok, míg lemegy a nap, míg elsodor a forgatag. Ugye megtaláljuk egymást, csak egy jelre vársz. Van, aki csak mesél, van, aki csak magyaráz. A lustaságra mindig akad elég kifogás. Én nem vagyok egy álszent, mimóza lélek, se szívdöglesztõ skalpvadász, csak egy magányos bolond, lehet, hogy ilyenre vársz. Én nem várok, míg lemegy a nap, míg elsodor a forgatag. Ugye megtaláljuk egymást, csak egy jelre vársz. Oly boldogok leszünk, és élvezzük egymást, csak nekünk süt a nap, de mi lesz akkor, ha megismersz jobban, úgy néhány hónap alatt. Ha az unalmas õszi estéken majd fáradtan hazajövök, és romantika helyett a fotelbe dõlök!? de most Nem várok, míg lemegy a nap, míg elsodor a forgatag. Ugye megtaláljuk egymást, csak egy jelre vársz. Én nem várok, míg lemegy a nap, ha új kaland hívogat. Ugye megtaláljuk egymást, hisz te is erre vársz. Én nem várok, míg lemegy a nap, míg elsodor a forgatag. Ugye megtaláljuk egymást, csak egy jelre vársz.
  90. 90. Ne zavarjon senki Elegem van az egészbõl, úgy szeretnék elrejtõzni a világ elõl. Ne zavarjon senki! Egyre nõnek a problémák, zúg a fejem, kiborít ez a kapkodás. Ne zavarjon senki! Feszül az ember, pörög a gép, örökös hajtás ez az egész. õrület, hogy fogod megérteni; csak egy órára akarok egyedül lenni! Ne zavarjon senki! Csak egy órára akarok egyedül lenni! Ne zavarjon senki! Úgy szeretnék ma egyedül lenni! Magamra zárom az ajtót, fújom a füstöt, õrült zenéket hallgatok. Ne zavarjon senki! Nem akarok én, semmi rosszat. Csak egyszerûen átgondolni a dolgaimat. Ne zavarjon senki! Feszül az ember, pörög a gép, pokoli játék ez az egész. õrület, hogy fogod megérteni; csak egy órára akarok egyedül lenni. Ne zavarjon senki! Csak egy órára akarok egyedül lenni! Ne zavarjon senki! Úgy szeretnék ma egyedül lenni! Mások döntenek a fejünk fölött. Ki tudja mi folyik a színfalak mögött?! Kapukat döngetünk, de nem fogadnak, és a kiskapuk is zárva maradnak. Ne zavarjon senki! Csak egy órára akarok egyedül lenni! Ne zavarjon senki! Úgy szeretnék ma egyedül lenni!
  91. 91. Nyári éjszakák Elfeledtél mindent, nem gondolsz reám; de a végtelenbe hulló éjszakák kísérik léptem, most nékik mondom el, még akkor is, ha senki nem felel. Oly nagy az idõ, s az élet semmi más, csak könnyeinkkel írott vallomás; és majd ha egyszer az álom véget ér, emlékeinkrõl senki nem beszél. Elmúló nyárban egyedül megyek, körülöttem fáradt, elhamvadt szívek; ...így mit reméljek, nyári éjszakák. Kérdeztem már százszor, így meddig érek el; hogy a kocka fordul, de nincsen rajta jel. Ha értenél, ha hívnál; a szó semmit nem ér, tõled indul, hozzád visszatér. Elmúló nyárban egyedül megyek, körülöttem fáradt, elhamvadt szívek; ...így mit reméljek, nyári éjszakák. Elfeledtél mindent, nem gondolsz reám; de a végtelenbe hulló éjszakák kísérik léptem, most õk karolnak át; tiszta fényû nyári éjszakák, tiszta fényû nyári éjszakák.
  92. 92. Nyúldomb-blues Magadba nézz, s ne rám! Nem ismersz még engem, de magadat se tán. Az ég hullajtott rád néhány fehér csillagot, . hogy hogy került le hozzád még magad se tudod. . és mikor fújsz és kiabálsz felém, csak szól a nyúldomb-blues! Elhagyott árkok mélyén sír a blues, ugyanúgy, mint én. Mindenféle dísz a hátamat lehúzza; egy ismeretlen kéz a számat szorítja. . és mikor fújsz és vakkantasz felém, csak szól a nyúldomb-blues.
  93. 93. Ó, Zsuzsa! Ó, Zsuzsa ki tudja, hol lehetsz, a nagyvilágban merre jársz. Ó, Zsuzsa lehet, hogy nem hiszed, én egyre többet gondolok rád. Lehet, hogy egyedül vagy, lehet, hogy férjhez mentél, jó volna tudni, hogy mi van veled, merre sodort a szél?! Ó, Zsuzsa, ne hidd, hogy link vagyok, most is össze-vissza jár a szám. Ó, Zsuzsa, mindegy, volt, ami volt, kérlek, ne haragudj azért rám. Lehetett volna ez egy nagy szerelem, de lehetett volna még több! Most jó lenne újra összebújni, úgy, mint azelõtt. Ó, Zsuzsa, üzenj, ha gondolod, a régi címen megtalálsz. Ó, Zsuzsa már tiszta bolond vagyok, hogy ilyen sokat gondolok rád.
  94. 94. Olyannak szeress Belép az ajtón, megáll a tükör elõtt. Rémes a haja még nem láttam ilyennek õt. Dolgozott a lány, fenn volt az éjjel, Mentegetõzik: Siettem, nézd el! Olyannak szeress, olyannak, amilyen vagyok! Hajnali négykor, lopakodik haza a férj; de felriad az asszony, mihelyt az ágyhoz ér. Lebukott megint egy mintaférj, de zavarba nem jön, így beszél; Olyannak szeress, olyannak, amilyen vagyok! Nyomul a zenekar, fenn vannak a kezek, Az énekes üvölti, hogy mindenkit szeret. Szakad a farmer, az inge lóg; most nem olyan elegáns, amilyen volt. Olyannak szeress, olyannak, amilyen vagyok.
  95. 95. Pár napig jó volt nélküled Lassan két hete is van már, hogy egy ostoba veszekedés után össze-csomagoltam, és otthagytalak. Pár napig jó volt nélküled. Ha a nyugalom, a béke, s a szeretet visszatér; majd, ha úgy érzed, hogy a jó szó többet ér: hogyha nem beszélsz már állandóan a pénzrõl, és ha neked is elég volt a veszekedésbõl Akkor visszajövök, hozzád visszajövök! Ha a nyugalom, a béke, s a szeretet visszatér; hogyha nem dühít fel egy gyöngybetûs levél; majd, ha nem kutatod, hogy aznap merre jártam, és nem kéred számon, mikor mit csináltam Akkor visszajövök, hozzád visszajövök! Ha a nyugalom, a béke, s a szeretet visszatér; majd ha nem csapkodod az ajtót mindenért; majd ha nem érted félre a néma telefonokat és nem hiszed azt, hogy csak neked van igazad Akkor visszajövök, hozzád visszajövök!
  96. 96. Pár órás öröm Gyûlölöd az idõt, a kilométereket, ha mérföldekre van még a kedvesed. Néhanap, ha jön, és ágyadban hál, esküszik, hogy jobbat nálad nem talál. Ha túl vagytok a dolgon, minden sietõs; ilyen az a férfi, aki nõs. A farmerjába bújik, gyorsan elköszön, ennyi volt a pár órás öröm. Épphogy csak köszön, még meg sem érkezett, máris átölel és kezdi a lényeget. õ egy kamionsofõr és nagyon szeret, csak ki tudja, még hol mondja ugyanezt.
  97. 97. Pörgess fel (Táncolj a teraszon!) Lelombozódtam teljesen, hát csinálj már valamit, édesem, ami helyrerak, ami helyrekalapál. Talán egy ital, vagy valami zene, csak ne az a bumm-bumm, azt nem bírja a fene se. Így van ez, tudod, így van ez ebben a korban. Na, jól van. Dobj fel kérlek, valamivel! Gyere és dobj fel, emelj magasra! Dobj fel, kérlek valamivel! Igen, dobj fel! Magasra! Pörgess fel! Most akár egy olcsó poén is bejöhet, de félek, hogy inkább sírok, mint nevetek. Nem megy így, nem megy úgy, valami más kell. Például vedd le a ruhád és táncolj a teraszon, e különös éjszakán magamat megadom neked, újra neked, ha akarod. Akarod!? Dobj fel kérlek, valamivel! Gyere és dobj fel, emelj magasra! Dobj fel, kérlek valamivel! Igen, dobj fel! Magasra! Pörgess fel!
  98. 98. Rázz fel, Hédi! Rázz fel, Hédi! Rögtön elalszom. Na gyere, rázz fel, Hédi! Mielõtt elnyom az álom. Egész nap hajtok és robotolok, ilyenkor este fáradt, gyenge vagyok. Összeszedem magam, csak ne kritizálj! Egy férfi a szerelemre készen áll! Rázz fel, Hédi! Rögtön elalszom. Na gyere, rázz fel, Hédi! Különben elnyom az álom. A fürdõszobából mire beérsz, érvényét veszti már az egész. Ne húzd az idõt, mert ásítozom, leragad a szemem és elalszom. Rázz fel, Hédi! Rögtön elalszom. Na gyere, rázz fel, Hédi! Mielõtt elnyom az álom. Te vagy a fõnök, te vagy a fej, Mi lesz a program, te döntöd el. Úgy teszek mindent, ahogy akarod, de az energiám már elfogyott. Rázz fel, Hédi! Rögtön elalszom. Na gyere, rázz fel, Hédi! Szavamra elnyom az álom. Lehet, hogy baj van és öregszem; elég egy rossz szó, hogy tönkretegyen. A férfi-hiúság komoly dolog! Hát segíts, Hédi, elájulok! Rázz fel, Hédi! Rögtön elalszom. Na gyere, rázz fel, Hédi! úgyis elnyom az álom.
  99. 99. Semmi se kötelezõ Húzod az igát, vered az asztalt, nálad ez egyre megy. Kiegyenesedve, gondtalanul akarod az életet. De akármit csinálsz, úgy érzed minden ellened játszik. De ki tudja valóban így van-e ez, vagy csak olyannak látszik. Fura a helyzet, ahogy lenni szokott. A feszültség egyre nõ. Kiröhög egy haver, minek hajtasz, semmi se kötelezõ! Úgy a jó, ha semmi se kötelezõ! Nekünk ne szabjon határt a fõnök, se szeretõ! Felhív a csajod, õ is nyaggat. Megõrjít, úgy szeret. Követelõdzik, duzzog a drága, fejedre nõ, hogyha engeded. Nem érti bonyolult, nehéz a képlet; temérdek, sok a dolog. Lébecolni, flangálni folyton, nem éppen a stílusod. Pórul jár aki erõszakos, legyen az férfi, vagy nõ. A szerelem is olyan, csak akkor jó ha semmi se kötelezõ. Úgy a jó, ha semmi se kötelezõ! Nekünk ne szabjon határt fõnök, se szeretõ! Úgy a jó, ha semmi se kötelezõ! ... és észre se vesszük, hogy megy az idõ! Nyúzod a gitárt, elkopik az ujjad, csak a zene érdekel. Tinédzser-álmok valóra válnak, egyszer majd híres leszel. De ne szegje kedved, ha az elején már valami nem sikerül. Egy tehetségnek ilyen a sorsa amíg színre kerül. Csúszós a pálya, feladni könnyû, s jön már a következõ. A rock-világban is alapszabály, hogy semmi se kötelezõ! Úgy a jó, ha semmi se kötelezõ! Nekünk ne szabjon határt fõnök, se szeretõ! Úgy a jó, ha semmi se kötelezõ! ... és észre se vesszük, hogy megy az idõ!
  100. 100. Semmit ne ígérj Nem kell, hogy bolondíts, naponta hitegess! Nem kell, hogy magyarázd, és megint félrevezess! Ne szédíts, ne szólj! Másnak hízelegj! Ne áltass, ne mondd! Neked már nem hiszek. Ne szédíts, ne szólj! Semmit ne ígérj! Nem kell, hogy vigasztalj, hiú reményeket kelts! Nem kell, hogy a helyzetünk rózsaszínre fesd! Ne szédíts, ne szólj! Másnak hízelegj! Ne áltass, ne mondd! Neked már nem hiszek. Ne szédíts, ne szólj Semmit ne ígérj! Nem kell, hogy tiltakozz, mentségeket keress! Nem kell, hogy a megszokott szólamokba kezdj! Ne szédíts, ne szólj! Másnak hízelegj! Ne áltass, ne mondd! Neked már nem hiszek. Ne szédíts, ne szólj! Semmit ne ígérj!
  101. 101. Szállj el szabadon Két éve volt, egy koncert után, az öltözõ elõtt feltûnt egy lány. Álmodozva nézett, bárhol voltunk, követett õ; de érzésekre akkor, sajnos nem volt sok idõ. Épp elmúlt tizennyolc és jött a ballagás; az Üllõi úti fákról a nyár illata szállt. Éreztem, hogy vége, szégyen, férfi-fájdalom. õt nem tarthatom vissza, most már szálljon szabadon. Sivár, sötét az éj, a világ nyugodni tér; s én gyötrõdöm az ágyon, kapaszkodom beléd. Vége, legyen vége, a szenvedésre béke. Szerelmes ne legyél és ne gondolj a szépre! Aztán összeborulva sírtunk egy vasárnap délelõtt; csak torlódnak az évek mindkettõnk fölött. Újrakezdeni mindent, talán lesz még alkalom, de ne áltassuk egymást, most már szállj el szabadon! Sivár, sötét az éj, a világ nyugodni tér; s én gyötrõdöm az ágyon, kapaszkodva beléd. Vége, legyen vége, a szenvedésre béke. Szerelmes ne legyél és ne gondolj a szépre! Mást diktál az ész mást érez a szív, csordulnak a könnyek, viseljük a kínt. Majd elmúlik az érzés, most még nehéz mondanom; ennyi volt az álom, most már szállj el szabadon!
  102. 102. Szerelem szabadon Útjára indul az örömszerzés, magadnak több jut, a másiknak kevés. Próbálgatják kettesben, hármasban és négyesben. Zajlik az élet, dúl a szerelem, szabadon. A lányiskola elõtt férfiak állnak, a teherautókból a nõkre dudálnak. A nõi napozó védett terület; a szemközti fán még találsz helyet. Zajlik az élet, dúl a szerelem, szabadon. Eljön majd az alkalom, amit szeretnél. Szerelem, szabadon! Eljön majd az alkalom: élmény lehet, könnyû kaland, vagy elhibázott lépés! Lebarnult testek a nudista strandon, a napfényt látni az arcokon. Az utcán, a téren, a zöldövezetben, lenn a Duna-parton, a Városligetben. Zajlik az élet, dúl a szerelem, szabadon. Eljön majd az alkalom, amit szeretnél. Szerelem, szabadon! Eljön majd az alkalom: élmény lehet, könnyû kaland, vagy elhibázott lépés! Megvadult lányok a színpadra másznak, a rendezõk rögtön az útjukba állnak. A zenekari öltözõ ajtaja zárva, valaki belülrõl magára zárta. Zajlik az élet, dúl a szerelem, szabadon. Eljön majd az alkalom, amit szeretnél. Szerelem, szabadon! Eljön majd az alkalom: élmény lehet, könnyû kaland, vagy elhibázott lépés!
  103. 103. Szeretni kéne Szeretni kéne, ölelni kéne, ha te is érzed add tovább! Szeretni kéne, élni kéne minden éjszakát. Elég a nõbõl, a cifra nõbõl, ki rám nevet, majd eltaszít. Szeretni kéne, élni kéne rejtett dolgaink. Te mindig megtalálsz, ha szívbõl gondolod, de mindez múló állapot! ...mégis jó, jó, hogy itt vagy, s veled álmodom, hogy mennyit érsz nekem, jól tudom. Szeretni kéne, ölelni kéne ha te is érzed állj elém! szeretni kéne, élni kéne... csak lépned kell felém. Kevés a jóból, kevés a jóból, de a sok szövegbõl épp elég! Szeretni kéne, élni kéne... Csak idõnk volna még! Te mindig megtalálsz, ha szívbõl gondolod de mindez múló állapot! ... mégis jó, jó hogy itt vagy, s veled álmodom, hogy mennyit érsz nekem, jól tudom.
  104. 104. Szóbeszéd Hûs az éj a pillangók havában; végtelen mohó a vágyam. Kalandra fel! Nem érdekel! Ha fül tapad, ha minden szem figyel. Folytatom, mert már az is érdem, hogy szóbeszéd a léptem. Kés a szó a pletyka-nép kezében; a vádakat a hátamban érzem. Kalandra fel, ez érdekel! Itt nem beszélni, inkább tenni kell. S hogy jól megérts, tõled azt kérem: hidd, hogy szóbeszéd a léptem. Szóbeszéd, szóbeszéd.
  105. 105. Szorul a hurok Világra jöttem vihar elõtt. Néhány régi kép: az utcasarokról ágyúcsövek meredtek felénk. Fogták a kezem, ez a helyes út, ha felnõsz, megérted majd. Az iskolában vezényszóra együtt fújtuk a dalt. Hol vannak már a gyermekévek, a vidám bolondozás? Lelkünk mélyén ott feszül a gyilkos tudathasadás. A torkomon érzem: szorul a hurok. 68-ban Erdélyben voltunk, kétes, kusza hírek. Kelet-Nyugat, Moszkva, Brüsszel. õrült tinédzserek. Majd önpusztító gõzerõvel nyomult a rock-szekér. Elmaradt pár koncert, meghalt a nagy vezér. Hol vannak már a gyermekévek, a vidám bolondozás: A hétköznapok összegyûrték a színes álmodozást. A bõrömön érzem: szorul a hurok. Félig szemlesütve körbe-körbe járunk. Észrevétlenül szorul a hurok! Hol vannak már a gyermekévek, a vidám bolondozás? Lelkünk mélyén ott feszül a gyilkos tudathasadás. A torkomon érzem: szorul a hurok!
  106. 106. Szuper a show A háziköntös rajtad, a vacsora is kész, idõre éppen a fotelbe érsz. Egy jópofa show mindennapra jár, hol egyformán lehet mindenki sztár. Mindenki nézi, mindenki tapsol, mindenki örül, merthogy annyira jó. Szuper a show! Felhõtlen öröm, mindenki táncol, csak az a fontos, hogy milyennek látszol. Pezseg az élet, tuti a buli! Bár volna elég dolgunk, na oda se neki! . és az se baj, ha más vagy, ez megérthetõ, csak ne legyen a végén kötelezõ. Mindenki nézi, mindenki tapsol, mindenki örül, ez egy akkora. show! Mindenki nézi, mindenki tapsol, mindenki örül, merthogy annyira jó. Szuper a show! Mindnyájunknak jár egy kis szenzáció, kulturális téren ennivaló. S ha megéhezünk, mondhatnak bármit, megeszünk mindent, semmi se számít. Mindenki nézi, mindenki tapsol, mindenki örül, merthogy annyira jó. Szuper a show! Mindenki pörög, mindenki forog, most mindenki táncol, nagyon szuper a show!
  107. 107. Szûk nekünk ez a város Szûk nekünk ez a város; meguntuk réges-rég. Itt lelkesedni már nem tudunk semmiért. Ki kellene törni gyorsan, elszökni, amíg lehet. Elmenni innen valahová veled. Szûk nekünk ez a város; jönnek még szebb napok! Én már nem tudok tovább tétlenül ülni és várni a pillanatot! Egy kis segítség kéne tõled, egy mosoly, egy biztatás. Csak történjen végre már valami új, valami más! Merésznek tûnõ álom, elhinni van még remény; két javíthatatlan álmodozó – te meg én. Szûk nekünk ez a város; jönnek még szebb napok! Én már nem tudok tovább tétlenül ülni és várni, várni a pillanatot! Szûk nekünk ez a város; meguntuk réges-rég. Itt csak örökösen esik és sohase kék az ég. Egy féktelen, furcsa érzés sok élményt, örömöt ígér; s az országúton simítja hajad a szél. Szûk nekünk ez a város; jönnek még szebb napok! Én már nem tudok tovább tétlenül ülni és várni a pillanatot! Szûk nekünk ez a város; jönnek még szebb napok! Én már nem tudok tovább tétlenül ülni és várni, várni a holnapot!
  108. 108. Tele van a város szerelemmel Egymásba érnek a randevúk; vívjuk a nemek közti háborút. Zavaros a drága, nem érthetem, a múltkor akarta, most pedig nem. Védekezik ismét, visszavonul, szemével támad, ártatlanul. Vonakodik, nem jön, kit érdekel?! Tele van a város szerelemmel. Fedezékbe bújik, hadat üzem, elenged, elkap, játszik velem. Egy cetlire írja a telefonszámom, ígéri, felhív, még ezen a nyáron. Most mennie kell, – Mit gondolok róla?! – a fiúja várja egy félóra múlva; ha neki az a fontos, nem érdekel, tele van a város szerelemmel. Nem baj, ha egyedül vagy! nem baj, ha egyedül vagy! Tele van a város szerelemmel! Nem baj, ha egyedül vagy! Nem baj, ha egyedül vagy! Tele van a város szerelemmel!
  109. 109. Tettenérés Mosoly csillan az arcodon, villan a vaku, máris kész a kép. Fényképalbum az esküvõnkrõl, mely abban a percben, ó de sokat ígért. Fülön csíptük a pillanatot, de jól tudjuk ma már, a boldogságra soha nincsen aranyszabály. Egy zenekar pózol a kamera elõtt, örök barátság, most még annak látszik. Aztán lapozunk kettõt, s a dobos helyén egy rövidebb hajú, vékony figura játszik. Átéltük azt a pillanatot, szép is volt talán, csak néhány lemez emlékeztet szobám falán. Haverok lenn a Balaton-parton, csajok meg minden, nagyon pezseg az élet. Durran a pezsgõ, folyik a bor, mindenki boldog, együtt kéz a kézben. Visszasírjuk a pillanatot, de hol van az ma már, furcsa módon a memóriám egy nevet sem talál. Gyûjtögetjük, rendezgetjük az emlékeket, egy hatalmas zsákba összehordjuk, amit lehet. Próbálgatjuk felidézni a pillanatot, újraélni, ami volt. Az a csodacsatár ott én vagyok, 9-es mezben a PSE pálya szélén. Feri bá' is csak mosolyog, még nagy focista leszel kölyök, a végén. Nagy volt bennem a lelkesedés, vártam a folytatást, de fejtetõre fordult velem a világ. Tetten érjük önmagunkat már az elején, olyan ez, mint egy folytatásos képregény. Apám s anyám még fiatalok, egy felvonuláson átölelik egymást. (Azt gondolták, tetten érik a pillanatot.) Csak szállnak az égen a luftballonok, pirosak, zöldek, az egész városon át. (Úgy hitték, hogy tetten érik a pillanatot.) Egyszer talán tetten érjük a pillanatot.
  110. 110. The game of chance / Véletlen The morning's far away Not much promise in your dreams Curtains are fluttering I hear a voice it's calling me It's just a game of chance And everything's all over A moment and you wake up Watch your steps and mind your way You may easily slip One bad move and you fail. It s just a game of chance And everything s all over We re still here we dream awake we're alive Cannot but guess why and where we arrive What embraces you is eternity and the night The train s about to leave now Look out! It's on a dead-end. You should think it over Buy a paper at a stand. It s just a game of chance And everything's all over. We re still, we dream awake, we re alive Cannot but guess why and where we arrive What embraces you is eternity and the night Morning's finally come And the city's moving, wait! Nothing ever changes Even if you are afraid. It's just a game of chance Or written in the stars
  111. 111. The more alone we feel / Együtt is egyedül vagyunk When we dream Love still seems like it used to seem Dreaming We don't feel it's not what it used to be Three years ago was different The feelings at the start Were simpler somehow Simpler things to impart When we wake We hug each other for habit sake Wakening We face another day of bickering Cutting in on each other Bringing to heel Somehow the closer together The more alone we feel More alone we feel When we row Little things get blown up somehow Rowing away So many hurtful remarks to say Our love has long lost its meaning Long lost its old appeal Somehow the closer together The more alone we feel Together – how alone we feel
  112. 112. The songs still like in the oldays / A dal még most is a régi Well, here, I see comes an old friend Down the street, I peg him through the crowd Do you remember, hey Tommy, its me, Or, have you become much too proud? Hes all right, just like in high-school Seen his smiling face again How is it goin?, give me a five cause boddy, we are still the same The songs still like in the oldays Again its just you and I The songs still like in the oldays and our fever like a fire in the sky You were always there on the bleachers When the Green Eagles played a game I was there where the guitars screamed Lookin for Fortune and Fame I bet, nice girls endlessly chase you Just like in a crazy race Or, have you thrown away your telephone-numbers? Ya know, we called you Tommy, the Ace The songs still like in the oldays Again its just you and I The songs still like in the oldays and our fever like a fire in the sky Yeah, I remember the old Club And there played our favorite band Livin it up, we had a wonderful life Didnt care about the end And here we are, in the old place Weve fallen too many times We were, my friend, already sure That everything is gonna be fine The songs still like in the oldays Again its just you and I The songs still like in the oldays and our fever like a fire in the sky
  113. 113. The wilder me / A vadabbik énem I'm so glad when I meet you It's good that you are mine But there's one thing that you can't do Don't ever lose your style. If you wanna be beautiful, The main thing is your look My girlfriend has to be cool And really get me hooked Oh my Darling I want to ask Is burn your big clogs down High heel shoes are much more sexy Don't look like a clown It is not my greatest wish To be the beauty queen And I promise, I will be The best you've ever seen You'll never know, you'll never know What's drivin' a man out of his mind What makes him crazy, what makes him wild You'll never know, you'll never know But every time it's you I see Something brings out the wilder me. Be proud of your coloured nails, Don't let the lipstick dry I feel my heart beating faster You know the reason why I most admit it being flattering Sweeping me off my feet Seeing the guys amazed by you While walking down the street You'll never know, you'll never know What's drivin' a man out of his mind What makes him crazy, what makes him wild You'll never know, you'll never know But every time it's you I see Something brings out the wilder me.
  114. 114. This charming night / Varázsos éjen át In your teenage years so different was your life All those miracles were colourful sight Innocent love sparkling in our eyes Everything was untouched, magical divine All these stars are staring at you And the smiling face of the moon Watching you having fun this magic night More and more yesterdays behind More than thousand years in yours eyes We're having a lot of fun this charming night When we were twenty all the songs were about us Hiding all the sorrow deep down in our hearts We were the successors to the shining crown Kings of life and dreams we wanted to become All these stars are staring at you And the smiling face of the moon Watching you having fun this magic night More and more yesterdays behind More than thousand years in yours eyes We're having a lot of fun this charming night Glorious teenage dreams are blowing in the wind All that we cherish now is shallow glittering But if your heart is burning with this naive passionate flame It was still worth choosing than a wrong misleading way All these stars are staring at you And the smiling face of the moon Watching you having fun this magic night More and more yesterdays behind More than thousand years in yours eyes We're having a lot of fun this charming night

×