500 éves a reformáció

1. www.ujremeny.hu Szarka János
Reformáció 500 – Sola Scriptura
2017-ben ünnepeljük a reformáció 500 éves évfordulóját, amelynek kezdetét
hagyományosan Luther Márton, Ágoston-rendi szerzetes Wittenbergi
proklamációjához kötjük. A reformátorok a katolikus Egyház tradícióival és
dogmáival szemben fogalmazták meg a Bibliai kijelentéseken alapuló hittételeiket.
Ezek közül a legismertebb és legmeghatározóbb az ún. „öt Sola” amelyet a
reformáció mind a három ága - lutheránus, kálvinista, anabaptista – hitvallásai
középpontjába helyezett.
1, Sola Scriptura – Egyedül a Szentírás
2, Sola fide - Egyedül hit által
3, Sola gratia - Egyedül kegyelemből
4, Solus Christus - Egyedül Krisztus
5, Soli Deo glória - Egyedül Istené a dicsőség
Érdemes egy kicsit közelebbről is megnéznünk és megvizsgálnunk, hogy mi, akik a
reformáció örököseinek, utódainak tartjuk magunkat, hogyan is állunk ezekkel a
fundamentumokkal. Mit jelentettek akkor és mit jelentenek ma?
Sola Scriptura – Egyedül a Szentírás
Nem lehet kérdéses, hogy a Szentírás tekintélye és tisztelete volt az, amely a
reformáció létrejöttében és elterjedésében az egyik legnagyobb szerepet
játszotta. A reformátorok úgy tekintettek a Bibliára, mint Isten szavára, ihletett
kijelentésére, amely a keresztény tanítás egyetlen forrása. Könyveiket olvasva
rácsodálkozhatunk arra, hogy tele vannak Szentírás idézetekkel és azzal a
mélységes tisztelettel, amely méltó Isten beszédéhez. Hozzákapcsolták azt a
nagy horderejű látást is, hogy ennek hozzáférhetőnek kell lennie. Nem csak a
papok, teológusok számára, hanem mindenkinek a saját anyanyelvén kell olvasnia.
Ez generálta azt a folyamatot is, amely által, rövid időn belül egyre több nyelven
lett elérhető a Szentírás. A Szentírás olvasása, tanulmányozása és értelmezése
tehát nem egy Tanítóhivatal vagy apostoli hatalommal rendelkező személy
kiváltsága, hanem Isten az emberiség számára adta azt. Ez volt az első ütközőpont
a reformátorok és a hitletéteményre hivatkozó katolicizmus között.

2. www.ujremeny.hu Szarka János
Mind Luther, mind Kálvin egyértelműen tanította a Biblia kizárólagosságát és
elégséges voltát nemcsak az üdvösségre nézve, hanem az egyéni életvezetésre is.
Korábban Johann von Goch (1400-1475) előreformátor is ugyanerre utal, sőt az
egyházatyák írásaiból is csak azt fogadta el, ami a Bibliával megegyezik.
Minden kijelentés megtalálható benne, ami szükséges az üdvösséghez, az
Isten megismeréséhez és az élő közösség fenntartásához. Vezetést ad belőle az
Úr, elősegíti a megszentelődést és a hit cselekedeteinek felismerését és
megélését. Gyümölcstermővé teszi Isten gyermekét és inti, feddi korrigálja, ha
kell. Ennek a megértésnek a következménye, hogy semmi sem fogadható el hívő
élet szerves részeként vagy a kereszténység tantételként, amit nem lehet a
Bibliából kimutatni vagy levezetni. Így a reformáció vezetői egyértelműen
visszautasították a pápaság intézményét, búcsút, szentek tiszteletét, cölibátust,
halottakért való közbenjárást…stb. A hét szentségből ezért csak kettő maradt
gyakorlatban az Úrvacsora és a keresztség/bemerítés. Azt azonban meg kell
jegyezni, hogy a protestáns közösségek körében még ezek kapcsán is komoly
törésvonalak vannak.
A biblia így vált a reformáció eszközévé és tette lehetővé, hogy az emberek
személyes kapcsolatba kerüljenek Istennel. Ezért az igazságért sokan áldozták
életüket. Számos ember lett mártír, mert bibliát fordított, terjesztett vagy
népszerűsített. Az ellenreformáció pedig mindent megtett, hogy az embereket
elfordítsa a biblia olvasásától és megismerésétől.
Az utódok:
A mai kor kereszténységének a Bibliához való viszonya sajnos eléggé
ellentmondásos. Pont a reformáció egyházainak a teológiájában állt be olyan
gyökeres fordulat, amely elsősorban a Biblia tekintélyét érintette. A liberális
teológia, a 18-19. században a hit elé helyezte a racionalitást s a Biblia
hitelességét kezdte el aláásni. A különböző bibliakritikai irányzatok – forma,
redakció, történet…stb.- kialakították azt az álláspontot miszerint a Biblia nem
Isten igéje hanem csak tartalmazzák azt egyes részei. A folyamat betetőzése a
Bultmann nevével fémjelzett ún. mítosztalanítási teológia, amely semmit sem
fogad el a Bibliából csak azt, ami ésszel megragadható. Vagyis a jelek és csodák,
Isten természetfölötti beavatkozásai, Jézus gyógyításai és szabadítószolgálata
csupán a korabeli ember képzelgései és pogány kultuszok átvétele,
keresztényiesítése.

3. www.ujremeny.hu Szarka János
Krisztus személyéből is kettőt kreált, hogy legyen egy Krisztus, amelyben hinni
kell és egy olyan, amely történelmileg igazolható. Ez a teológiai irányzat bár több
ponton is módosult, befolyását tekintve még mindig egyeduralkodó a protestáns
teológiai, így a lelkészi képzésben is.
Itt kellene először egy komoly megtérésnek, bűnbánatnak elkezdődnie, hogy
Isten igéje ismét a méltó helyét foglalja el! Hiszen hogyan is várható el, egy
lelkésztől, paptól, prédikátortól, hogy az embereket Krisztushoz vezesse, ha maga
sem hisz abban, amit prédikál? Ha számára Isten beszéde a Biblia, egy régi kor
ránkmaradt mítoszgyűjteménye? Hogyan tudja táplálni a gyülekezetet, ha ő maga
nem él vele naponként? A liberális és néhol már-már ateistának is nevezhető
teológiák megújítását ennél a pontnál kell megkezdeni.
Ez azonban csak a probléma egyik oldala. A másik oldal sokkal személyesebb.
Tegyük fel magunknak is a kérdést, hogy én hogyan állok hozzá a Bibliához?
Elhiszem-e azt, hogy Isten beszéde és életemet alárendelem vagy pedig
közönyösen, megszokás szerint tekintek rá? Odaszánom-e az időmet a
csendességre és az ige tanulmányozására vagy tehernek, időpocsékolásnak
tekintem.
Egyre több helyen kongatják a vészharagot evangéliumi körökben is, miszerint
egyfajta bibliai analfabetizmus terjed. Vagyis a hívők, gyülekezetbe rendszeresen
járók körében is egyre kevesebb a bibliaismeret és igeversek megtanulása is
háttérbe szorul. Olyan alapvető bibliai igazságokat nem ismernek, amelyekkel
sikeresen állhatnának ellent, a napjainkban is terjedő tévtanításokkal szemben.
Hozzájárul ehhez az is, hogy rászoktak a keresztények az instant táplálékra
többek között az áhitatokra, napi üzenetekre. Ezt egy-két perc alatt el lehet
olvasni s egy rövid imádságban feloldani és kész! S van meglepődés, hogy nincs
imameghallgatás, erőlködéssé válik a hívő élet, nem megy az odaszánás, a szolgálat
pedig végképp a perifériára szorul. Meggyőződésem, hogy az utolsó idők
hitehagyásának egyik oka a Biblia ismeretének hiánya és a pótszerekkel történő
helyettesítése, Ehhez kapcsolódnak a kiválogatott tanítók hallgatása, akik arról
beszélnek, amit hallani szeretnének. Aki pedig az igét olvassa, kutatja és áldás
számára azt még meg is bélyegzik. Rajongó, fanatikus, túlzásba viszi a
dolgokat…stb.
A leggyakoribb kifogás természetesen az idő hiányában keresendő. Akik ezzel
küzdenek ott csupán a fontossági sorrenden kellene változtatni és meglenne az az
idő.

4. www.ujremeny.hu Szarka János
Egy kicsit kevesebb facebook, twitter, telefonálgatás, tv-nézés, internetes
szörfözés…stb., s mindjárt megvan az a napi 25-30 perc, ami legalább szükséges
ahhoz, hogy kiegyensúlyozott hívő élet legyen a gyümölcs.
Ha Isten nagy embereinek az életét megvizsgáljuk akkor azt láthatjuk, hogy
szolgálatuk alapja a rendszeres igeolvasás és imaélet volt. S nem pár percben
letudva hanem néha órákat is eltöltve. Legyen ez bátorítás számunkra is! Ne
engedjük, hogy a világi értékrend befolyásolja a mindennapjainkat. Találjuk meg
azokat az értékes időket, alkalmakat, amit Istennel tölthetünk. Merítsünk erőt
Isten igéjéből, vegyünk bátorítást, ha kell. Ne elégedjünk meg a felületes
ismeretekkel! Merüljünk el Isten igéjében, elmélkedjünk fölötte. Töltsük meg
szívünket, elménket az Úr beszédével. Forgassuk az ige kardját amikor kísértések,
pródák érnek bennünket, hogy győztes életet éljünk! A baptista gyülekezet tagjait
mindig is úgy ismerték a kívülállók, hogy a „bibliás emberek”. S vegyük ezt
dicséretnek, elismerésnek és ne a pejoratív oldalát emeljük ki. A korai baptista
misszió alapjai a bibliaterjesztés és a házi bibliaiközösségek voltak. Egyszerű
parasztemberek és munkások jobban ismerték az Írásokat, mint a teológia
magasan képzett professzorai.
Pál apostol utolsó levelében ezt írja, s talán nem véletlenül, mert nagyon
fontosnak találta:
A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az
igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó
cselekedetre felkészített. 2Tim 3,16-17
Sola Scriptura – hirdették a reformátorok, Pállal együtt! Legyünk méltó örökösei
hitelődeinknek, akik Szentírást ismerő és forgató emberek voltak!