Tisztelt Kis János úr! Az eszmefuttatásaival nem érdemes vitatkozni, mert olybá tűnik, Önnek már nincsenek eredeti gondolatai. Ámde mégis szólok egy-két szót a korábbi érdemei okán. Bizonyára ismeri Platón "barlanghasonlatát", ami a filozófiatörténet egyik leghíresebb szövege. Ön beleragadt Platón virtuális valóságába, az árnyékvilágba, következőleg nem veszi észre, hogy a társadalmi folyamatok elhúztak a liberális köntösben díszelgő posztbolsevista őskövületek mellett.

1. Ki lépte át a Rubicont?
Orbán számára nincs visszaút - mondja Kis János liberális főstratéga a Népszabadságban publikált eszmefuttatásában
Tisztelt Kis János úr!
Az eszmefuttatásaival nem érdemes vitatkozni, mert olybá tűnik, Önnek már nincsenek eredeti gondolatai. Ámde
mégis szólok egy-két szót a korábbi érdemei okán. Bizonyára ismeri Platón "barlanghasonlatát", ami a
filozófiatörténet egyik leghíresebb szövege. Ön beleragadt Platón virtuális valóságába, az árnyékvilágba,
következőleg nem veszi észre, hogy a társadalmi folyamatok elhúztak a liberális köntösben díszelgő
posztbolsevista őskövületek mellett.
Keresztény empátiával megértem, hogy nagy a riadalom az önök háza táján, mivel a pszeudoliberális
hegemónia Európa-szerte kezd meginogni. Churchill tézise szerint: a demokrácia nem jó dolog, de nincs nála
jobb. A demokrácia lényege a többségi akarat érvényesülése (kisebbségi jogvédelemmel). Az erkölcsi
mélypontra süllyedt neoliberális körök a demokrácia szabályai szerint vesztettek, amit képtelenek úriember
módjára tudomásul venni. A hatalmi tébolyban szenvedő törpe minoritás hatalmas szürkeállománya csak húsz
évig tudta manipulálni a magyar társadalmat. Amint Bibó is megmondta: demokráciát csak demokratákkal lehet
építeni. Önök azért vesztettek, mert demokratáknak nevezték magukat, de a tisztségviselőik nem rendelkeztek
demokratához méltó erkölcsi minőséggel. Ellenben madárnak nézték a társadalmat.
Alea iacta est – mondta Julius Caesar, amikor a hadseregével átlépte a Rubicont, hogy elsöpörje a pöffeszkedő
szenátust. Orbán Viktor miniszterelnök úr hiába lépné át az itteni Rubicont. Már késő! A nemzeti vagyon
többségét elherdáltuk az isteni tőkének teret adó privatizációs folyamatban. Hiába kapott a végrehajtó hatalom
példátlanul széles társadalmi felhatalmazást, a mozgástér végzetesen beszűkült, az ország működését döntően
befolyásoló transznacionális erőtér fölött a kormánynak nincs hatalma. Egyébként, ha valaki átgázolt a
demokrácia demarkációs vonalán, az a megtévesztés olimpiai csúcsát nyújtó pszeudoliberális hadosztály és
személyesen Ön volt. Például akkor, amikor a hazafiasságtól duzzadó parlamenti szereplése során bejelentette:
unja már a vitát arról, hogy a Kossuth-címeren legyen-e „micisapka”. Ha ez az európai kultúrkör erkölcsi
normáival szöges ellentétben álló bárdolatlan magatartás egy olyan ország parlamentjében történne, amelyikben
a nemzeti önbecsülés halvány parazsa még pislákol, akkor a delikvens nem a saját lábán hagyná el az ország
házát.
Végül óva intem a liberális hedonizmus nagy alakjait: nehogy totális letargiába zuhanjanak. Mi lenne akkor
velünk? Akkor „nem maradna más csak a bőgatya, meg a fütyülős barack”, amint Landeszmann György főrabbi
úr oly szellemesen felvilágosította a földönfutó magyarságot. A polgári demokrácia szabályai szerint semmi
akadálya nincs, hogy a kitűnően képzett médiastratégáik az internacionalista testvériség égisze alatt a nagy
tanító, Kun Béla módjára szórják a világmegváltó téziseiket a nép közé. És újfent utat mutassanak a mucsai
provincializmus gödrébe süppedt magyar társadalomnak, hogy - kiemelkedve a sötétségből - üdvrivalgások
közepette ismét önökre szavazzon. Való igaz, némi aggodalomra ad okot, hogy a győzelem esélye
aszimptotikus jelleggel konvergál a nullához. De hátha!
Üdvözlettel,
Sótonyi József