SlideShare a Scribd company logo

Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet

•Download as DOC, PDF•
•
Jozsef Sotonyi
Jozsef Sotonyi

Elolvastam a kiskorú gyermekem történelemkönyvét. Nagy élmény! A tankönyv szerző úgy ír, mintha meg akarna felelni annak a nemzetrontó szellemiségnek, amit a transznacionális erőtér által vezérelt tömegkommunikáció diktál. De legalább lenne színvonalas és következetesen építkező. Nem, az sem! A kulturális tárca gondozásában megjelent iromány objektivitás helyett a nyugati kútfők nyilvánvalóan elfogult történelemszemléletét abszolutizálja és tényként akarja elfogadtatni a társadalommal, ám a források hitelességét nem bizonyítja semmivel. A bipoláris hatalmi konstelláció felbomlása és a totalitárius rendszer bukása után két évtizeddel a Magyar Tudományos Akadémia marxista-leninista hagyományaitól elszakadni képtelen történészei óriási hatékonysággal rombolják a nemzeti identitást, büszkeség helyett az alávetettség, a kishitűség érzetét plántálják a gyerekek fejébe. Vegyük például a magyarok és a szomszédos népek történelemszemléletét. Az államisága tizennyolcadik születésnapját ünneplő Szlovákia a „kollektív bűnösséget” megtorló Benes-dekrétumokkal és nyelvtörvénnyel sújtja a magyar és német kisebbséget. És mikor történik az alapvető emberi jogi brutális megsértése? Nem a középkorban, a Spanyol Inkvizíció korában, nem a „csehszlovák nemzetállamiság” égisze alatt, nem is a nemzeti szocializmus és bolsevizmus idején, hanem a XXI. században, Európai Unió kellős közepén, ahol az Alapjogi Charta és ENSZ egyezmények szigorúan tiltják a diszkriminációt. Nem Szlovákia a hibás, hanem az impotens magyar diplomácia, amely képtelen érvényesíteni Magyarország jogos érdekeit az Európai Unióban, holott az uniós tagállam Szlovákia kisebbségellenes intézkedése szöges ellentétben áll az európai alkotmányosság elemi normáival. A Magyar Királyság oltalma alatt zavartalanul fejlődött szlovákság kitűnően érvényesíti az érdekeit az Európai Unióban, ám a jelenkori magyar diplomácia amatőrizmusa és a magyar Külügyminisztérium enervált működése méltatlan az ezeréves magyar jogállamiság tradíciójához.

Education
1 of 44
Sótonyi József: Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása - Identitásromboló történelemhamisítás a kulturális tárca és az MTA égisze alatt - (A magyarok merjenek kicsik és „mások” lenni? - című dolgozat 2. kötete) TARTALOMJEGYZÉK I. fejezet 1. Felelősség a nemzet jövőjét jelentő felnövekvő generációért. Erkölcsi minta…………..………2 2. Pokorni Zoltán, a nagy tanító és NAT kritikus…………..……………………………..………..4 II. 1. Közoktatás kontra tömegkommunikáció………………………………………………….……...5 2. A transznacionális erők elvárásainak megfelelő történelemoktatás……………………….……..7 3. Mi lehet a dezinformáció, a történelemferdítés oka?......................................................................9 III. 1. Honfoglalás a kulturális tárca és az MTA tudományos történelemszemlélete szerint…………..11 2. A marxista beütésű történészek teljesen hülyének nézik a magyar gyerekeket…………………12 3. A finnugor szindróma. Árpád konzultációja a főtáltossal. Diplomáciai előkészítés…………….13 4. A honfoglalás valószínűsíthető folyamata……………………………………………………….15 5. A magyarság sorstragédiája: kelettől elszakadtunk, de a nyugat sosem fogadott be bennünket...17 IV. 1. Milyen haderő, milyen emberek vívták meg a nagy csatákat?......................................................18 2. A magyarok hadművészete. Évszázados katonai hegemónia az európai hadszíntéren………….21 3. A magyarok taktikája….…………………………………………………………………………22 4. A nyugatiak kiismerték a magyar taktikát és onnantól kezdve vesztettünk. Valóban?.................24 V. 1. „A honfoglaló magyarok csúcslovakat lovagoltak” - Rolls Royce-nak számítottak………….…25 2. Magyar könnyűlovasság kontra lomha német nehézlovasság és csetlő-botló gyalogság……….26 3. Fegyverek. Közelharc……………………………………………………………………………27 VI. 1. A honfoglalást követő erőviszonyok. A sorsdöntő pozsonyi csata……………………………...30 VII. 1. Dzsingisz kán: Indus menti csata………………………………………………………………...31 2. Nagy Sándor: Gualgamelai csata………………………………………………………………...32 3. Hannibál: Cannae melletti csata……………………………………………………………….....33 VIII. 1. Az augsburgi csata………………………………………………………………………………34 2. A történészek szerint vesztes augsburgi csatának nincsenek területi következményei….……...36 IX. 1. Cui prodest?...................................................................................................................................37 2. Merjünk kicsik lenni?....................................................................................................................38 3. Impotens magyar diplomácia, a világ értékítélete……………………………………………….38 4. Virtuális jogállam: elméleti demokrácia, érvényesíthetetlen alapjogok Orbán Viktor szerint Magyarországon latin-amerikai állapotok uralkodnak……………….…..39 5. Nemzeti tragédiába torkolló, alkotmányellenes helyzet Demográfiai krízis. Magyarország keresztre feszítése……………………………………….….40 6. Epilógus……………………………………………………………………………………….…42
2 7. Irodalomjegyzék………………………………………………………………………………....43 Sótonyi József: Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása - Identitásromboló történelemhamisítás a kulturális tárca és az MTA égisze alatt - (A magyarok merjenek kicsik és „mások” lenni? - című dolgozat 2. kötete) Elolvastam a kiskorú gyermekem történelemkönyvét. Nagy élmény! A tankönyv szerzője úgy ír, mintha meg akarna felelni annak a nemzetrontó szellemiségnek, amit a transznacionális erőtér által vezérelt tömegkommunikáció diktál. De legalább lenne színvonalas és következetesen építkező. Nem, az sem! A kulturális tárca és a Magyar Tudományos Akadémia elvárásainak azonban megfelelő. A bevezetőben érdemes egy pillantást vetni arra, hogy milyen erkölcsi minőséggel felvértezett emberek irányítják a felnövekvő generáció értékszemléletét. I. fejezet 1. Felelősség a nemzet jövőjét jelentő felnövekvő generációért. Erkölcsi minta A nyakatekert elnevezésű Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatásért felelős államtitkára, Hoffmann Rózsa az MSZMP tagjaként építette az államszocializmust, majd a totalitárius rendszer bukását követően átigazolt a Fideszhez, amelynek égisze alatt kidolgozta a Nemzeti alaptantervet (Nat). A NAT „műveltségképe, tudáskoncepciója” imígyen szól: „A Nemzeti alaptanterv meghatározza a közvetítendő műveltség fő területeit, az iskolában elsajátítandó műveltségi alapokat. Ennek részei – a társadalmi műveltségre alapozva - a kulcskompetenciák, a kiemelt fejlesztési feladatok és az egyes tartalmi szakaszokban megvalósítandó műveltségterületi fejlesztési feladatok. Az iskolai műveltség tartalmának irányadó kánonja a kulcskompetenciák rendszere. Kiemelt értéknek tekinti azt a tudást, amely a minőségi munkavégzést, a gazdaság világában való eredményes, sikeres szerepvállalást segíti elő. Az iskolai tudást a gazdaság hajtóerejének tekinti. Alapvető érték az elsajátított tudás használhatósága, hasznosíthatósága. Ennek érdekében kiemelten fontos a kulcskompetenciák fejlesztése, az egész életen át tartó tanulásra, ezen belül az egyén tanulási kompetenciájának fejlesztésére való felkészítés.” Az iskolai műveltség irányadó kánonja a kulcskompetenciák rendszere? Fantasztikus! Ezzel a mesterkélt, tartalmatlan, semmitmondó dumával tökéletes összhangban van a kulturális tárca gondozásában megjelent könyv, amely objektivitás helyett a nyugati kútfők kirívóan elfogult történelemszemléletét abszolutizálja és tényként akarja elfogadtatni a társadalommal, ám a források hitelességét nem bizonyítja semmivel. A bipoláris hatalmi konstelláció felbomlása után két évtizeddel a Magyar Tudományos Akadémia marxista-leninista hagyományaitól elszakadni képtelen történészek óriási hatékonysággal rombolják a nemzeti identitást: hazaszeretet, büszkeség helyett az alávetettség, a kishitűség érzetét plántálják a gyerekek fejébe. A történetírást hozzávetőlegesen kétszáz éve történelemtudománynak szokás nevezni, amelynek központi jellemzője a pártatlan, tárgyilagos, színvonalas elemzés. Legalábbis az kellene, hogy legyen. De mi a garancia arra, hogy a modern történelemtudomány részrehajlás nélküli? Semmi. A történészek nemhogy évszázadok történelmét, de a közelmúlt, sőt a jelenkor történelmét is szemrebbenés nélkül meghamisítják az éppen uralkodó hatalmi erőviszonyoknak megfelelően.
3 Hatalmas kontradikció, hogy a történelemtudomány alapvető követelménye, az objektivitás nincs összhangban a múltban gyökerező nemzeti identitás megerősítését szorgalmazó társadalmi elvárással. Kiváló történészek, például Szegfű Gyula, László Gyula magas színvonalú munkássága a tárgyilagosságra építkezett és a nemzeti önbecsülést is erősítette, de nem ez a jellemző. Bármennyire is objektivitásra törekszik, a történetírás óhatatlanul szubjektív és szelektív, mert nemzeti szemszögből vizsgálja a folyamatokat. Minden nemzet képvisel valamilyen értékrendet, kultúrát, világképet, ideológiát, ami óhatatlanul tükröződik abban, amit a történész mond, és ahogy mondja, még akkor is, ha nem akarja. Vegyük például a magyarok és a szomszédos népek történelemszemléletét. Az államisága tizennyolcadik születésnapját ünneplő Szlovákia a „kollektív bűnösséget” megtorló Benes- dekrétumokkal és nyelvtörvénnyel sújtja a magyar és német kisebbséget. És mikor történik az alapvető emberi jogok brutális megsértése? Nem a középkorban, a Spanyol Inkvizíció korában, nem a „csehszlovák nemzetállamiság” égisze alatt, nem is a nemzeti szocializmus és bolsevizmus idején, hanem a XXI. században, Európai Unió kellős közepén, ahol az Alapjogi Charta és ENSZ egyezmények szigorúan tiltják a diszkriminációt. Nem csupán Szlovákia a hibás, hanem elsősorban az impotens magyar diplomácia, amely képtelen érvényesíteni a határon túl élő magyarság alkotmányos jogait az Európai Unióban. Az uniós tagállam Szlovákia kisebbségellenes intézkedése szöges ellentétben áll az európai alkotmányosság elemi normáival, amelynek következtében a magyar kisebbség lélekszáma folyamatosan csökken. Az euroatlanti civilizáció szégyene, hogy az Európai Unió tagja lehetett Szlovákia úgy, hogy hatályban tartotta az emberiesség ellenes Benes-dekrétumokat. A Magyar Királyság oltalma alatt zavartalanul fejlődött szlovákság kitűnően érvényesíti az érdekeit az Európai Unióban, ám a jelenkori magyar diplomácia amatőrizmusa és a magyar Külügyminisztérium enervált működése méltatlan az ezeréves magyar jogállamiság tradíciójához. Más szomszédos országok - például Románia - a népmesék fantáziavilágát is túlszárnyaló 2000 éves történelmet írnak maguknak, holott a XIX. századig még saját nyelvük sem volt, és a semmilyen történelmi ténnyel nem alátámasztható dákó-román kontinuitást elfogadtatták a világ közvéleményével. A magyar diplomácia eredményessége viszont aszimptotikus jelleggel konvergál a záróhoz. Mit csinálnak az adófizető magyar polgárok pénzéből élő Magyar Tudományos Akadémia történészei? Ugyanazt, amit a politikusok: a „hivatásos” történészeink hatalmas igyekezettel aknázzák alá Magyarország nemzeti önbecsülését. Égbekiáltó gyalázat, hogy a kulturális tárca ki mer adni a kezéből színvonaltalan, pocsék, dezinformáló, identitásromboló fércműveket. Mi bátorítja a történészeket, mi a követendő példa? Volt kitől tanulniuk! A marxista-leninista tézisek propagálásában jeleskedő Glatz Ferenc, az Aczél-féle kulturális inkvizíció hű katonája, az MTA Történettudományi Intézetének egykori igazgatója, a kommunista diktatúra kultuszminisztere, majd az MTA elnöke megrendítő kedvességgel szól rólunk A magyarok krónikája című műben: „A magyar embernek évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta az eke utáni egyenes testtartást, és leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok és gyermekek lemészárlásában.” Glatz Ferenc hajdani KISZ-titkár, MSZMP párttitkár hatalmas szorgalommal építette a parasztsággal szövetséges munkásosztály proletárdiktatúráját, az eszmetársaival egyetemben meghatározta az MTA internacionalista szellemiségét, de ilyen kaján gúnnyal, irritáló tiszteletlenséggel még a legelvetemültebb ellenségeink sem illettek bennünket. Mi a következmény? Megkérdeztem iskolás gyerekeket, hogyan látják a hazájukat és a saját sorsukat az európai erőtérben, mire büszkék, milyen értékekkel gazdagította a magyarság az egyetemes kultúrát, indikációként megemlítettem kiemelkedő személyiségeket is. Íme, a jellemző válasz: ’Köszi a kérdést, de bocsi, Bartók, Kodály, Széchenyi, Vörösmarty, Hunyadi, Bolyai meg ilyen emberek tök cikik. Nem a középkorban élünk. Én mindent utálok, ami magyar.” – mondta egy
4 „modern” magyar gyerek, a transznacionális média által manipulált szolganemzet polgára, majd előkapta az iPhone-ját, benyomott rajta egy betondöngölő idegen zenét és elviharzott az apja Yamahájával. Szép kis jövő előtt áll az ezeréves Magyarország, ha a felnövekvő generáció ilyen identitástudattal rendelkezik. No és az individuum, maga a gyerek milyen személyiségstabilitással, jövőképpel rendelkezhet, ha nem ismeri, nem becsüli a múltját, a származását, a gyökérzetét, a közösséget (nemzetet), amelyben él? Természetesen nem a gyerek hibás, ellenben óriási felelősség terheli a demokratikus intézményrendszer szerveit – különösen a művelődési tárcát -, amelyek példátlan erkölcsi, szellemi válságba sodorták az országot, a közoktatás színvonalát mélypontra süllyesztették. Ebben a siralmas környezetben a felnövekvő generáció a saját értékeit, érdekeit sem ismeri fel. 2; Pokorni Zoltán, a nagy tanító és NAT kritikus Személy szerint kiket terhel a felelősség? Senkit. Magyarországon nem divat az állami tisztségviselők felelőssége. A hatalom jogállami eszközökkel kikényszeríti a polgár felelősségteljes, jogkövető magatartását, ám az intézmények felelőssége aszimptotikus jelleggel konvergál a nullához, ami különösen vonatkozik a bíróságokra. A legnagyobb demokratikus vívmánnyal, a bírói autonómiával visszaélő bírák börtönbe küldhetnek ártatlan embereket, akik a rehabilitációjukat követően öngyilkosok lesznek, mert nem tudják elviselni a megaláztatást, de a bíró felelőssége fel sem merül. A diszkrimináció alkotmányos tilalmába ütköző példaként említem a közigazgatási eljárásról szóló 2004. évi CXL. törvényt, amely pénzbírsággal sújtja a polgárt, ha netán tisztességtelen magatartást tanúsítana, ugyanakkor a tisztségviselő felelősségét nem rögzíti jogszabály-hely. Esetleg gálánsan vállalja a „politikai felelősséget”, amely teljesen tartalmatlan kifejezésnek semmiféle jogi relevanciája nincs. Nézzük a semmitmondó „politikai felelősséget”, amire a politikusok előszeretettel hivatkoznak. A nemzeti érdekeket romboló közoktatás dolgában az a legszenzációsabb színjáték, amikor az egyik kommunista kritizálja a másikat. (Ha Dante a kortársunk lenne, újra írná az Isteni színjátékot.) Vajon ki a NAT-ért felelős hajdani pártvezér, Hoffmann Rózsa legnagyobb kritikusa? A Fidesz oszlopos tagja, a korábbi kultuszminiszter Pokorni Zoltán, akinek édesapja a Belügyminisztérium III/III-as ügyosztályának Pákozdi fedőnevű ügynökeként szolgálta a totalitárius rendszert. A besúgó apa kiemelkedő szorgalmára jellemző, hogy egészen 1989-ig, a totalitárius rendszer bukásáig írta a jelentéseit, amiről a fiú, Pokorni Zoltán állítólag semmit sem tudott. Ez életszerűtlen képtelenség. Az úgynevezett rendszerváltozást követő speciális magyar demokrácia égisze alatt azt szokták mondani, hogy nem terheli felelősség a fiút a dicstelen családi vonatkozásért. Ráadásul Pokorni apját zsarolta az ÁVO. És másokat nem? De igen! Az erkölcsi tartással rendelkező emberek azonban kiálltak az elveik mellett akkor is, ha börtönbe vetették őket. Az én jó apámat például tanári diplomával a zsebében delegálták a Hortobágyra csikósnak, mert nem volt hajlandó együttműködni a kommunistákkal. Nekem meg azt harsogta a gimnázium párttitkára: Neked kuss, mert reakciós apa és klerikális anya gyereke vagy. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától mostanában kaptam meg a Belügyminisztérium SZIGORÚAN TITKOS minősítésű vizsgálati dosszié kivonatát, miszerint államellenes összeesküvésben vettem részt 15 éves koromban. És mi volt a fűbűn? Kiírtuk a Pécsi Széchenyi Gimnázium falára a következő szöveget: Azonnal vonják ki a megszálló orosz csapatokat Magyarország területéről. Elképesztő megtorlás következett, a rendőrség nagy erőkkel vonult fel. Védte a szocializmust a 15 éves gyerekek ellen. A bőrkabátos kommandósok éppen úgy néztek ki, mint Bacsó Péter A tanú című zseniális filmjében a „nem éppen szószátyár ÁVO-sok”. A továbbiakat itt nem részletezem. Csupán megjegyzem, hogy az elemi erkölcsi normákkal ütközik a felelősség szelektív megítélése: aki a diktatúrát kritizálja, az bűnös, aki viszont támogatja, az áldozat.
5 Mivel az erkölcs nem jogi kategória, Pokorni Zoltánt jogdogmatikai értelemben nem terheli felelősség az apja dicstelen működéséért. Az erkölcs azonban minden jogállam alkotmányos berendezkedésének alapja, következőleg óhatatlanul felmerül a kérdés: milyen morális környezetben nevelkedik az a gyerek, akinek az apja besúgó? Milyen nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy silány erkölcsű emberek utódai mutassanak magatartási mintát a társadalomnak? A képviselőtől minimális elvárás, hogy feddhetetlen erkölcsű, zsarolhatatlan személyiség legyen. Ám amikor Pokorni úr a komcsi ügynökök nemzetrontó tevékenységét firtatta a Parlamentben, az egyik képviselő felvilágosította: Kérdezd meg az apádat! A klasszikus demokrácia játékszabályai szerint Pokorni úrnak le kellett volna mondania a képviselői mandátumáról. Ez a szokás ugyanis az euroatlanti civilizáció fejlett politikai kultúrával rendelkező országaiban. Sőt, az ókori görögök törvényei szerint az apa bűneiért a fiú is felelt és fordítva. Ámde a görögök nem nagyon értettek a demokráciához. Nem ismerték Pokorni Zoltánt. Vegyük például Platónt, aki megpróbálkozott ugyan a Törvények című művében különféle erőtlen tézisek kifejtésével, de meglátszik rajta, hogy nem konzultálhatott Pokorni Zoltánnal. A Tocqueville-féle amerikai demokrácián nevelkedett Bob Livingston szenátor sem érti az erkölcsi minőség jelentőségét, mert ő a Pokorni-ügynél sokkal kevesebbért is lemondott, nevezetesen azért, mert Clinton elnök erkölcsi feddhetetlensége megkérdőjeleződött a Monica Lewinsky féle szex botrányban. Nálunk azonban a tisztesség, becsület nem érték. Pokorni úr is megtette, ami tőle tellett: könnybe lábadt szemekkel felajánlotta a lemondását a pártelnöki tisztségről, de a képviselői mandátumához görcsbe rándulva ragaszkodott. A széles nyilvánosság előtt bemutatott drámai erejű alakítást a nagy Shakespeare színész, Laurence Olivier a mennyekben is megirigyelhette. A gyászba borult Magyarország azzal vigasztalódott, hogy egy ezredév viszontagságai során átvészelt a magyarság komoly tragédiákat, majd csak kiheveri valahogy ezt a csapást is. Figyelemmel arra, hogy Pokorni úr korábban rendíthetetlenül ostorozta a D-209-es Medgyessy Pétert meg a többi besúgó múltú közszereplőt, egy kis következetességet várt el az istenadta nép a nagy tanítótól, aki rendszeresen patetikus szövegekkel kápráztatja el a választópolgárokat. Valaki szellemesen megmagyarázta a helyzetet, miszerint itt valójában nem egyébről, mint alkotmánysértő diszkriminációról van szó, nevezetesen: a te ügynököd szemét gané, az enyém viszont áldozat. Eme szellemi bravúrnak is beillő eszmefuttatás nyomán Pokorni képviselő úr végül is nem mondott le. Maradt. Még szerencse, hogy nem tüntették ki a „szocializmus ötszörös hőse” érdeméremmel. Pokorni úr bizonyára aggódik a nemzetért, amelynek gondjai nyomják a vállát, különösen a felnövekvő generáció szellemiségét erősen befolyásoló NAT. Meg is fogalmazta az épületes kritikáját, miszerint az egyetemeken ne foglalkozzanak a balneológia tudományával, mert Magyarországon aránylag kevés a bálna. (Igaza van. Sőt, belátható időn belül nem is várható jelentősebb progresszió). II. fejezet 1. Közoktatás kontra tömegkommunikáció A tankönyv kritikájához szükség van azon társadalompolitikai, jogi környezet vizsgálatára, amely lehetővé tette, hogy a nemzeti érdekek és értékek háttérbe szoruljanak a közoktatásban. A teljes analízis meghaladná a dolgozatom kereteit, következőleg csak a média kártékony hatására mutatok rá, mert korunk információs társadalmában a tömegkommunikáció döntően befolyásolja a fiatalok értékszemléletét. A közoktatás szellemiségét nem a kulturális tárca, hanem az elektronikus média diktálja. Az európai alkotmányosság normáival szöges ellentétben a rendszerváltoztatásként emlegetett folyamat során nem jött létre plurális, kiegyensúlyozott médiarendszer, csupán annyi történt, hogy a pártállam információs monopóliumát felváltotta a transznacionális erőtér kommunikációs diktatúrája, amelyhez az úgynevezett médiatörvény (1996. évi I. törvény) teremtette meg a jogszabályi környezetet.
6 A sanyarú helyzet lényege: a médiatörvény nyugodtan nevezhető a magyar jogalkotás negatív csúcsteljesítményének Werbőczy Tripartitum-máig visszamenőleg, de ennek ellenére a preambulumban világosan kifejeződik az üdvözlendő jogalkotói akarat, nevezetesen a nemzeti identitás, a hagyományaink, a kulturális értékeink védelme. Csakhogy van egy kis bökkenő: sem a régi sem az új médiatörvény (2010. évi CLXXXV. törvény) nem ad megfelelő garanciákat a végrehajtáshoz. A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény körül keltett világhisztéria célja éppen az, hogy a jogi szabályozás maradjon a nemzeti érdekeket sértő állapotban. Az összegzett következmény: a mennyiség forradalma és a minőség bukása. Mi történt az elmúlt húsz évben? A transznacionális erőtér által vezérelt tömegkommunikáció közvetítésével sikerül elérni, hogy az ezeréves keresztény Magyarország történelmében gyakorlatilag nulla szerepet játszó, nemzetromboló liberalizmus a közgondolkodás vezérfonalává váljon. (Nem Széchenyi, Deák, Eötvös, Kossuth nemzeti liberalizmusáról van szó!). A profitorientált média szétverte a közszolgálati médiumok piaci pozícióját, és más nemzetek szubkultúrájának legócskább szemetét állította követendő mintaként a felnövekvő generáció elé. A kommunikáció birtoklásával megvalósított dezinformáció és megtévesztés nem új keletű, a média közvélemény formáló erejét már II. Rákóczi Ferenc felismerte, és a pénz, posztó mellett létrehozta a magyar sajtó első orgánumát, a Mercurius Veridicus ex Hungaria-t. Volt legalább egy kommunikációs fórum, amely teret adott a közvéleménynek, amit a hajdani Rákóczi nóta oly szemléletesen fejez ki: „Vezettesd magadat szembekötve vakon, elfajult testvéridtől csinált álutakon!” Az idegen struktúrájú média a manipuláció nagymestere, amelynek központi eleme a színvonaltalanság. Értékközvetítés helyett értékrombolás folyik. A minőséget felváltotta a szakmai dilettantizmus. Az a műsor számíthat nagy sikerre, amely rendelkezik a következő jellemzőkkel: alacsony intellektuális szint, dilettáns szakmai színvonal, kulturális szemét, szex és agresszivitás. Ezen központi összetevők külön is hatásosak, de egetverő nézettség akkor lesz, ha mindegyiket egyszerre alkalmazzák. A magyar gyerekek garmadával nézhetnek kulturális vetélkedőket, amelyekben az egysejtűek szellemi szintjén álló, ám szexbomba küllemű nőszemélyek vetélkednek: az győz, aki egy perc alatt több szárított szöcskét tud megenni. A tévéműsornak nevezett audiovizuális förmedvények silánysága nyelvrombolással párosul. Az elektronikus médiumok széles felületen, hihetetlen hatékonysággal rombolják a nemzeti összetartozás legfontosabb elmét, a magyar nyelvet. Nyelvében él a nemzet – szól a szállóige (Nincs egységes álláspont, hogy ki fogalmazott eme formában. Egyesek szerint Széchenyi, Kölcsey, Kazinczy, Kisfaludy; mások, például Grétsy tanár úr szerint Kőváry László fogalmazott így a Székely honról című művében). A műsorvezetők, riporterek, tudósítók többsége a magyar beszéd artikulációs bázisától, ereszkedő dallamvezetésétől idegen, éneklő, a mondatvégeket lebegtető, rossz ritmizálású, monoton hangsúlyozású, affektáló, gépies beszédmodort terjeszt. Az értelemzavaróan rossz hangsúlyozást még tetőzik hibás hangképzéssel (dysphonia) is: például „a” hang helyett „e” hangot ejtenek, ami kulturálatlan, nyegle, fülsértően kellemetlen. (Az áldatlan helyzet abszurditására jellemző, hogy a riportalanyok többsége szebb magyarsággal beszél, mint a maga a riporter.) Mindezt még tetőzi, hogy az utóbbi évek televíziós kommunikációjában olyan obszcén, ordenáré, undorítóan trágár, útszéli beszéd vált uralkodóvá - különösen a hollywoodi filmek szinkronjában - ami nemhogy az európai kultúrkörben, de még a káromkodásban jeleskedő kocsisok körében is megrökönyödést kelt. Így aztán nem meglepő, hogy a hollywoodi „alkotások” legfőbb jellemzője a teremtő gondolat teljes hiánya. A tömegkommunikáció értékrombolása felér egy kulturális atomcsapással. A tömegkommunikáció - különösen a televízió - olyan erős szellemi, kulturális, erkölcsi hatás, amit még a legjobb szándékú nemzeti közoktatás sem tud ellensúlyozni. Pláne ha még a szándék is
7 hiányzik, mint a cikket inspiráló tankönyv esetében. A kultúránk, a történelmünk, a néprajzi, népzenei hagyományaink nyomelemekben jelennek meg a televízióban. Még a Csermanek „akasztó” János féle proletárdiktatúrában is voltak filmek, tévéjátékok, amelyek a kulturális örökség, a nemzeti lét kérdéseivel foglalkoztak, amelyek felkeltették a gyerekek érdeklődését, hogy bővebb ismereteket szerezzenek a nemzetről, mint közösségről, amelyben élnek. Ráadásul ezek a művek színvonalasak voltak. Most semmi nincs. Illetve van: a hollywoodi audiovizuális gépezet legsilányabb „alkotásai” árasztják el a magyar társadalmat. Ha nem tükröződik a nemzeti jelleg a magyar médiában, akkor mi a különbség Magyarország és egy másik ország között? Semmi. A keresztény kultúrkörben nevelkedett magyar ember már nem érzi magát otthon a saját hazájában. Németh László szavaival: „Úristen, én nem vagyok otthon!” Mondok egy szemléletes példát, amely az elektronikus médiumok zenei programján keresztül tükrözi a nemzeti identitást. A televíziós munkám során a fél világot bejártam Londontól Dél-Amerikán át Japánig bezárólag, és mindenhol azt tapasztaltam, hogy a rádió és a televízió zenei programját a nemzeti jelleg határozza meg. Következőleg nyelvismeret nélkül, csupán a zenéből percek alatt felismerhető, hogy melyik országban van az ember. Nálunk azonban órákig hegyezheti a fülét az idegen, az elektronikus médiumok zenei összeállításából soha nem jön rá, hogy Bartók és Kodály országában van. A transznacionális tömegkommunikáció által diktált szellemiségbe ágyazott közoktatás rémisztő példája a bevezetőben említett tankönyv. Az utolsó fejezetben ezzel a dezinformáló, identitásromboló remekművel foglalkozom, különösen a honfoglalást taglaló résszel. A dolgozatom keretei nem teszik lehetővé a részletes elemzést, következőleg csupán néhány vonatkozást emelek ki a könyv szédületes eszmefuttatásaiból, ami a gyerekek természetes logikáján is fennakad. 2. Idegen erők elvárásainak megfelelő történelemoktatás Drága jó apám tanár volt Pécsett, a Széchenyi Gimnáziumban. Gyakran jöttek hozzánk vendégségbe apám tanár kollégái, no és persze a politika meg a közoktatás volt a fő téma. Kiváló pedagógusok, nagy tudású emberek borozgattak nálunk. Lestem a szavaikat. Érdekes módon a baráti körben egészen más történelemszemlélet bontakozott ki, mint a tankönyvekben. Parázs viták voltak azokról az eseményekről, amelyeket az iskolában axiómaként adtak elő. Meg is kérdeztem: az iskolában miért tanítanak mást? Válasz: azért, mert azt kell tanítani, ami a „tudományos marxizmus” tananyagában szerepel. Otthon legalább válaszoltak a kellemetlen kérdésékre. De a gimnáziumban nem! Egyszer kérdéseket tettem föl a történelemórán az ’56-os „ellenforradalomról”. A tanár tacitusi tömörséggel válaszolta: „Ülj le fiam!” Majd behívatott a tanáriba és jól kiosztott. A legközelebbi összejövetelen meg azt mondta apámnak: „Te Jóska, mondd meg annak a csibész fiadnak, hogy ne hozzon engem kellemetlen helyzetbe az osztály előtt, amikor nagyon jól tudja, hogy miről van szó.” De még ennél is megdöbbentőbb volt, hogy arról sem lehetett beszélni, ami nyomtatásban megjelent. Emlékszem, az egyik legnagyobb vitát Illyés Gyula cikke váltotta ki (azt hiszem a Magyar Nemzetben jelent meg), amely élesen kritizálta a dákó-román kontinuitás elméletét. A légből kapott teória alaptalanságát senki nem vitatta, hanem a tanárok azon csodálkoztak rettenetesen, hogy Illyés Gyula bírálni merészelte a román történészek fantazmagóriáját. Bírálat ide, bírálat oda, a románok nagyszerűen képviselik a dicsőséges múltjukat a hazai és nemzetközi színtéren, amit a jelen korunkban jómagam is tapasztalok. Televíziós kommunikációt tanítok Kolozsváron a Sapientia Tudományegyetemen. Amikor először mentem oda vonattal, a diákok szóltak, hogy szálljak le, mert megérkeztünk. Mondtam, hogy én Kolozsvárra megyek. Hát ez az! – mondták, és rámutattak a táblára: Cluj-Napotica.
8 A románok nemzetszeretetét nem győzöm dicsérni. Ami viszont a magyar közoktatást illeti, az fölöttébb fölháborító, a nemzeti önbecsülést romboló szemlélet táplál, ami ráadásul következetlen is. Mondok egy példát a dezinformációra a honfoglalás kori hadviselés értelmezésével kapcsolatosan, ami ennek a dolgozatnak a központi témája. A történészeink azt állítják, hogy az augsburgi csatát követően azért szűntek meg az úgynevezett „kalandozások”, mert a menekülést színlelő, hátrafelé nyilazós taktikát kiismerték a nyugatiak, továbbá páncélos lovasságot vetettek be, ami elsöpörte a magyar könnyűlovasságot. Ez egetverő marhaság. Egyik állítás sem felel meg a valóságnak, amit később be fogok bizonyítani. De jómagam is elhittem az iskolában, mivel látszólag logikusnak tűnik, továbbá a gyermeki naivitásommal azt gondoltam, hogy a történészek állításai megdönthetetlen, sziklaszilárd alapokon nyugszanak, mint a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság. Sziklaszilárd alapokon? Még ingoványoson sem. Néhány kivételtől eltekintve a történészek java része kritikátlanul hitelt ad a nyugati krónikások propagandaszövegének, beidegződés, prekoncepciók alapján ír, argumentumként a kollégája álláspontját ismétli, de valójában nem bizonyít semmit. Ellenben vazallus módjára követi a Kádár-rezsimben szocializálódott MTA tagok „tudományos” álláspontját, amelytől akkor sem mer eltérni, ha nem ért vele egyet. Ennek nagyon egyszerű oka van: karrier, szakmai előmenetel. Aki ugyanis ellentmond az MTA kőbalta merevségű történelemszemléletének, az elveszíti a szakmai presztízsét, nem kap a munkájához támogatást, még az akadémiai tagsága is veszélybe kerül. Miért kockáztatná bárki a szakmai előmenetelét csupán azért, hogy a meggyőződését vallja? Az európai társadalmak erkölcsi válságában az előkelő mélypontot elfoglaló Magyarországon piedesztálra emelkedett az etikátlan magatartás, mint a parciális érdekérvényesítés leghatékonyabb eszköze. Az erkölcstelenséget intézményesített szintre emelte a pszeudoliberális végrehajtó hatalom, amely kifejezetten mintát szolgáltatott a felnövekvő generációnak hasonló morál követésére. Miért lenne éppen a történész társadalom kivétel? A magyar gyűlölő Redino, Luidprand és Widukind írt néhány feljegyzést a magyar történelemről, amit a dicső történészeink feltétel nélkül elfogadnak, sőt, axiómának tekintenek. De mitől hiteles a szövege azoknak a történetíróknak, akik deklaráltan gyűlölték, barbároknak tekintették a magyarokat? Tárgyilagosság aligha következhet a megaláztatásból, miszerint a magyar seregek rendszeresen végigverték az egész pöffeszkedő Nyugatot. A civilizációját oly fennhéjázón dicsőítő Európa számára fölöttébb megszégyenítő lehetett, hogy a keleti pusztákról jött „magyar hordák” menetrendszerűen megleckéztették a „művelt nyugatot”. Következőleg az imént idézett notabilitások nyilván kaptak az alkalmon és népmesébe illő elemekkel teletűzdelve a végtelenségig eltúlozták, kiszínezték, ha véletlenül sikerült kicsikarniuk valami kis győzelemszerűséget. A szubjektivitás, a pozitív diszkrimináció a csoportban élő ember természetes tulajdonsága. Lélektanilag rendkívül fontos, hogy a vezetők megerősítsék a megalázó vereségek sorozatát elszenvedő közösség (nemzet) önbecsülését. (Nem úgy, mint nálunk!). Következőleg a korabeli krónikások dezinformáló magatartása természetes, a magyar történészek kritikátlan szolgalelkűsége azonban elfogadhatatlan. Az ezer évvel ezelőtti krónikások publikációi mitől hitelesebbek, mint például Goebbels propagandája vagy a bolsevista történelemoktatás, ami a jelen korunkban is arcátlanul meghamisítja a valóságot a hatalmi áramlatoknak megfelelően? Még egyszer kérdezem: mi bizonyítja a IX., X századi „források” a hitelességét”? Az ég adta világon semmi. No persze mondani kell valamit, mert korabeli magyar források sajnos nincsenek, a későbbiek hitelessége pedig erősen kétséges. Alig merem említeni Anonymus Gesta Hungarorumát, Kézai Simon, Heltai Gáspár, Thuróczy János féle krónikákat, a regösénekeket, a mondáinkat, továbbá az MTA berkein kívüli történészek munkáit, mert azok a „hivatalos” történelemtudomány szerint mind romantikus elemekkel teletűzdelt fantazmagóriák, amelyeket azért találtak ki a gonosz, történelemhamisító szerzők, mert a magyar lelkületnek nem tetszik a kutyaszános, rénszarvasos finnugor származás. A nyelvészeti analízisből derivált, agyonreklámozott finnugor rokonságból a végén még az is ki fog derülni, hogy a magyarok nem lóháton, hanem kutyaszánon vonultak be a Kárpát-medencébe. Mindezekkel
9 egyetemben készséggel elfogadnám a Magyar Tudományos Akadémia által sulykolt hivatalos álláspontot, ha hiteles, meggyőző, bizonyított lenne. De nem az! Ellenben logikátlan, erőltetett kreálmány, ami a tudományosság látszatát keltve meg akar felelni sztereotípiáknak, a nemzeti önbecsülést aláaknázó idegen hatalmi körök elvárásainak. Noha a krónikák, a mondák, a regös énekek nagy valószínűséggel nem hitelesek, de biztosan van valamiféle történelmi alapjuk. Ámde nem hitelesebbek a nyugati kútfők sem, amelyeket a történelemtudomány axiómaként kezel. Miért? Mert a nyugati történetírás ellenérdekelt. Abszurditás feltételezni, hogy a szerzők az ádáz ellenség, a magyarok dicsőségét zengenék. Mégis mi bizonyítja a nyugati szerzők műveinek hitelességét, akiknek az elfogultsága nyilvánvaló, hiszen a magyarok megtépázták a nemzeti önérzetüket? A történelemtudomány feladata lenne, hogy valós képet adjon az eseményekről, de erre képtelen: a nyugati forrásokra támaszkodó történelemírás semmivel nem meggyőzőbb, mint a magyar krónikák. A közoktatás szemszögéből szinte indifferens, hogy a történelemtudomány nem tud, vagy nem akar tárgyilagos képet közvetíteni. A végeredmény mindenképp kártékony. A történészek milyen jogon, milyen ráció alapján feltételezik, hogy a nyugati krónikások egytől-egyig hitelesek, a magyar krónikák írói viszont mind ügyefogyott, jellemtelen, hazug emberek voltak, akiknek egyetlen célja volt, hogy a félrevezető, hamis képet adjanak a magyar történelemről? Idézem az Anonymus féle krónikát: „De meg a különböző történetírók példája szerint, az isteni kegyelem segedelmére támaszkodva, magam is jónak láttam, hogy mindazt utódaink legvégső nemzedékéig feledésnek ne engedjem. Tehát legjobbnak tartottam, hogy igazán és egyszerűen írjam meg Neked, s így aki olvassa, tisztán láthassa, miképpen estek meg a dolgok. Ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy a regösök csacsogó énekéből mintegy álomban hallaná, nagyon is nem szép és elég illetlen dolog volna. Ezért most már inkább az iratok biztos előadásából meg a történeti művek világos értelmezéséből nemeshez méltó módon fogja fel a dolgok igazságát.” A kódexeket követő Gutenberg féle könyvnyomtatás elterjedésétől kezdődően már vannak hiteles források. Akkor viszont a későbbi eseményeket miért nem tárgyilagosan, történelmi hűséggel oktatják? Az egyik véglet a nagy nemzet illúziójára alapozott történelemírás - mint például a zéró megalapozottságú dákó-román kontinuitás -, a másikat pedig mi produkáljuk azzal, hogy a valós dicsőségből is törpeséget kreálunk, hogy megfeleljünk a nyugati hatalmi körök elvárásainak. Melyik verzióhoz fűződik nemzeti érdek? Igazuk van a románoknak! A nagy bolsevik tanító, a „Kárpátok géniusza” kiadta a jelszót: ha egy népnek nincs megfelelő történelme, akkor meg kell írni. És nagyszerűen el is hitetik a világgal a nagyságukat. És mi? Mi leromboljuk azt is, ami van, amire büszkék lehetünk, ami megtartott bennünket ezer éven át a viharverte Kárpát-medencében. A mi tudósaink destruktív felfogást képviselnek külföldön és belhonban egyaránt. A magyar szellemiséget a nyugattal mesterkélten összekötő felfogás odáig fajult, hogy a hivatalos tudomány korifeusai bejelentették: a „művelt nyugat” meghatározóan befolyásolta a magyar kultúrát, beleértve a világon egyedülálló dallamvilágra építkező népzenénket is. Kodály Zoltántól azonban megkapták a beosztásukat: „A legkevesebbet talán a németektől vettük át. Nem csoda: homlokegyenest ellenkezik már a két nyelv ritmusa és hangsúlya, ezenfelül a tisztán zenei sajátságok is ellentétesek.” Majd így folytatja:”Ha van nemzeti ízlés a hangszínekben – és bizonyára van – a magyar nem szereti a rezesbandát és a nagy lármát.” Most is kellenének nekünk Kodály-színtű tekintélyek, akik elmagyarázzák az adófizetők pénzéből működő történelemtudósoknak, hogy mi a különbség a nyugati maszlag és a magyar valóság között. 3. Mi lehet a dezinformáció, a történelemferdítés oka?
10 Mi lehet a napjainkban is folytatódó történelemferdítés mögötti ráció? Az egyik központi ok lehet, hogy a bukásában is felemelő 1848-as szabadságharcunkat követően a Magyar Tudományos Akadémia szellemi, erkölcsi irányítását a Habsburgok vették át. A cél a klasszikus lélektani stratégia szerint az volt, hogy a hódítók megtörjék a leigázott nemzet identitását, erkölcsi tartását. A központi dilemma a magyarság eredete körül forgott, amely diskurzus az egymással kapcsolatban élő népek nyelveinek kölcsönhatásából próbálta levezetni a magyarok származását. Az egyik felfogás a török és a magyar nyelv szerkezetének, szókészletének hasonlóságával érvelt, a másik pedig ugyanezen okok miatt a finnugor rokonságot erőltette, köztük Reguly Antal is. A monarchia kultuszminisztere, Trefort Ágoston Ignác egy nagysándori vágással oldotta meg a tudományos kérdést: „Tisztelem az urak álláspontját, nekem azonban, - mint miniszternek - az ország érdekeit kell néznem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb finnugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonságra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finnugor eredet mellett törnek lándzsát.” Ez aztán a tudományos argumentum! A magukat nemzetinek nevező, de valójában az úgynevezett "felszabadulást" követő államszocialista diktatúrát vazallusként szolgáló ősbolsevista történészek ugyanezt a nemzetrontó ideológiát sulykolták a magyar társadalomba. A világtörténelemben példátlan megtorlás, a trianoni diktátum utáni összeomlás ellenére gazdasági felemelkedést hozó Horthy korszakot felváltotta a parasztsággal szövetséges munkásosztály internacionalista proletárdiktatúrája, amelynek szellemiségét a dicső nemzeti múlt lerombolása, a kishitűség terjesztése jellemezte. Példaként említem Nemeskürty Istvánt, aki ekként ostorozza a honfoglalás „tudományos” verzióját: „A magyarság pánikszerű menekülése Etelközből és minden tervszerűséget nélkülöző felbukkanása a Kárpát-medencében a múltunk dicsőségét előszeretettel tépázó 1949 utáni történetírásban vált vezérszólammá.” Olybá tűnik, a marxista örökség még mindig meghatározóan befolyásolja a történelemoktatást, amelyet nagyszerűen példáz a bevezetőben idézett tankönyv is. A tankönyv legfölháborítóbb fejezete a honfoglalás, de másik példaként megemlítem a ’48-as szabadságharcot, ami kifejezetten jól dokumentált, és ennek ellenére dezinformáló módon mutatja be a közoktatás. Az 1848-as szabadságharcunk előtt az egész civilizált világ tisztelgett, ugyanis a Habsburg uralom alatt, önálló haderő hiányában, a hazafiságtól vezérelt magyarság a semmiből teremtett elő egy csodálatos honvédséget. A néhány hónap alatt kiképzett, gyengén felszerelt honvédsereg pozdorjává verte az akkori Európa legerősebb reguláris hadseregét, méghozzá annyira, hogy a magyar királynak nevezett Ferenc Jóska Habsburg császár kénytelen volt térdre rogyva, kézcsók közepette segítséget kérni Miklós cártól. A világtörténelemben párját ritkítóan fényes katonai teljesítmény vezéralakja Görgey Artúr tábornok volt, akit a marxista történetírás „úri vezérnek” nevezett és árulónak kiáltott ki. Miért? Azért, mert a lánglelkű, álmodozó Kossuth óhajával szemben a katonailag teljesen reménytelenné vált helyzetben nem folytatta a küzdelmet, nem volt hajlandó vágóhídra vinni a megmaradt 27 ezer fős VII. hadtestet a 400-ezres ellenséggel szemben, hanem mintaszerű rendben, felemelt fejjel letette a fegyvert. De nem az osztrákok, hanem a muszkák előtt! Görgeynek ez volt a feltétele: az osztrákok előtt nem volt hajlandó tisztelegni, amely megalázó feltételt a tökéletesen megvert császáriak kénytelenek voltak elfogadni, tehát még a záróakkord is a magyarság erkölcsi fölényét bizonyította a világ előtt. Ez volt az első alkalom, amikor a nyugati világ valóban kiállt a magyarok mellett: diplomáciai jegyzékek és tüntetések sorozata állította meg a Haynau eszeveszett vérengzését.
11 Görgey olyan áruló volt, akit imádták a katonái, tűzbe mentek érte, az ellenség pedig csodálta a hadvezéri képességeit és a legnagyobb tisztelettel beszélt róla. A fővezér kiemelkedő kvalitására jellemző, hogy Miklós cár az osztrákoknak nyújtandó segítség feltételeként szabta, hogy a Görgeynek a haja szála sem görbülhet. Ugyanis abban a korban még tisztelték az emberi minőséget akkor is, ha ellenfélről volt szó. A nemzetközi irodalom is egyöntetűen elismeri Görgey és a magyar honvédsereg elképesztő teljesítményét. Példaként említem, hogy a West Point Katonai Akadémián ma is tananyag Görgey felvidéki hadjárata. Mindenkinek szeretettel ajánlom, olvassa el Görgey Életem és működésem című könyvét, amelyből kiderül, hogy miféle áruló volt ő. (Most is jó lenne nekünk egy-két ilyen áruló a magukat nemzetinek aposztrofáló pszeudoliberális titánok helyett.) Az arcátlan történelemferdítés csimborasszója volt, hogy a proletárdiktatúrát szolgáló történészeink Forradalmi napok címszó alatt összemosták a dicsőséges ’48-as szabadságharcot a Kun Béla féle anarchia dicséretével és a felszabadulásnak nevezett szovjet invázióval. A gyerekkoromból még emlékszem a marxista történelemoktatás csúcsteljesítményére, amely szerint arról értesülhettünk: Petőfi Sándor nyilvánvalóan ifjú kommunista volt. Noha sajnos a többség alávetette magát a hatalom kommunikációs diktatúrájának, voltak rebellis lelkületű gyerekek is. A Petőfi-szobor környékén rendszeresen megkergettek engem is a rendőrök, de nem sokra mentek, mert jó sportoló lévén pillanatok alatt lefutottam őket. (Az újdonsült polgári demokráciánkban, a történelmi távlatokban is rémisztően hosszú ideig regnált liberális vezér, a maoista Demszky Gábor sajátította ki Petőfi szobrát. Dupla kordont építtetett magának az adófizetők pénzén és onnan szórta a világmegváltó téziseit a nép közé. A nép meg egyik ámulatból a másikba esett, de a jobb képességű tojásdobáló atléták a dupla kordon ellenére is telibe találták a liberális nagyvezért. A kislányom meg is kérdezte a természetes naivitásával: „Apa, ha ennyire nem szeretik ezeket a bácsikat, akkor ki választotta meg őket?) A ’48-as szabadságharchoz hasonlóan különös a Muhi csata értékelése, amely ütközet a magyar történészek szerint katasztrofális vereséggel zárult, az egész magyar sereg megsemmisült. Fölöttébb érdekes módon azonban a mongolok mégsem aratták le a nagy diadalt, nem szállták meg az országot, ahogy a hódítók szokták, hanem hirtelen angyallá változva kivonultak az országból. A hivatalos verzió szerint Ödögej nagykán halála miatt vonultak ki, amely magyarázat több sebtől vérzik. Például a hódító mongol sereget vezető Batu kán nem is ment el a kánválasztásra, ami egyébként csak két évvel később volt. Ami a magyarok megsemmisítő vereségét illeti, a mongolok főstratégája, Szubotáj már vissza akart vonulni a példátlanul nagy vérveszteség miatt. Nincs összhangban a hatalmas vereséggel az sem, hogy IV. Béla röviddel a tatárjárás után sikeres hadjáratot vezetett külföldön. (Az Árpádház notabilitásai egyébként általában kitűnő hadvezérek voltak, de IV. Béla sajnos feltűnően tehetségtelen volt!) Nem utal Magyarország gyenge katonai erejére továbbá, hogy a kevésbé ismert második tatárjárás idején IV. László több csatában legyőzte és kizavarta a mongolokat az országból. Bárhogy is volt, a magyar verzióval szöges ellentétben, a mongol történelemkönyvekben az 1241-es ütközet Batu kán vesztes csatájaként szerepel. III. fejezet 1. Honfoglalás a kulturális tárca és az MTA tudományos történelemszemlélete szerint A szellemi bravúrnak nem éppen nevezhető történelemkönyv legérdekfeszítőbb fejezete a honfoglalásról értekezik. Ez a fejezet dühítően logikátlan, dezinformál, következőleg bővebben foglalkozom vele. Ha rajtam múlna, elküldeném a tankönyv íróját tanulmányútra az Ural vidékére, ahol elmélyíthetné az ismereteit az agyonreklámozott finnugor teóriáról, és onnan már csak egy ugrás Szibéria, ahol nem tudna további kárt okozni a felnövekvő generáció történelemszemléletében, viszont megmutathatná a képességeit a hótigrisekkel vívott harcban.
12 A diplomáim egyike sem kötődik a történelemtudományhoz, korántsem akarok a történészek helyébe lépni, adófizető polgárként azonban elvárom, hogy a „hivatalos” történelemtudományra alapozott közoktatás olyan honfoglalás-teóriával álljon elő, amely, ha nem is bizonyított, de legalább szakszerű, következetesen építkezik és hihető. A tankönyvben leírt verzió azonban egyrészt színvonaltalan, másrészt következetlen, harmadrészt még lábjegyzetben sem jelöl meg forrásokat, amelyek alapján az érdeklődő gyerek tájékozódhatna. A könyv nem tárja fel a korabeli erőviszonyokat, nem világos a honfoglalás indítéka, az ok-okozati összefüggés, a kivitelezés módja zavaros, az egész szöveg logikátlanul építkezik és érthetetlen. Becsületesebb lett volna, ha a szerző üresen hagyja a honfoglalásról szóló fejezetet. Megkértem a kislányomat, mondaná el a saját szavaival, hogy miről is szól a szöveg, azaz érhető-e a honfoglalás leírása. Nem részletezem a lesújtó választ. A tankönyv szerint a magyarok hanyatt-homlok menekültek az őshazából, mert a besenyők pozdorjává vertek bennünket. Valóban? Az egyetlen érv a nyakra-főre hivatkozott kútfő, Bíborbanszületett Konstantin császár meglehetősen ellentmondásos könyve, amit a magyar történészek a mai napig hitelesnek tekintenek a többi külföldi forrással egyetemben. És ugyan miért? A marxista történelemírók még az ötvenes évek történelmét is szemrebbenés nélkül meghamisították a bolsevista korszellemnek megfelelően. Sőt, a mai tömegkommunikáció is folyamatosan dezinformál. (Ezt azért merem ilyen kategorikusan kijelenteni, mert vezető tisztségviselő vagyok az elektronikus médiában.) Mi bizonyítja tehát a Bíborbanszületett Konstantin féle írás hitelességét? Semmi. A császár talán személyesen vizitelt a magyaroknál, amely alapján közjegyzőkkel hitelesített naplót vezetett? Nyílván nem. Sokkal valószínűbb, hogy a nőcsábász hírében álló Konstantin egy részeges utazó zavaros meséi nyomán írt valamit, amit ráadásul jól kiszínezett, hogy jobban megfeleljen az olvasói igényeknek, hogy az udvarhölgyek ámuldozhassanak a császár bravúros irodalmi tehetségén. Ilyeneket olvashatunk a műben: „Amikor a türkök (magyarok) hadjáratra mentek, a besenyők Simeonnal a türkök ellen jöttek, családjaikat teljesen elpusztították, megsemmisítették, és a földjük őrzésére hátrahagyott türköket gonoszul kiűzték onnét.” Ez a „megsemmisítés” szöveg sokkal inkább fantázia szüleménye, mint tény, hiszen akkor csak a megmaradt katonai alakulatok jöttek volna be a Kárpát-medencébe, és a harcosok kénytelenek lettek volna szláv nőkkel házasodni, ám a honfoglalás kori sírfeltárások egyáltalán nem bizonyítanak etnikai keveredést az itteni szlávokkal. (Megjegyzem: ha Bíborbanszületett Konstantin meséjét bizonyítékként kezeli a tudomány, akkor miért nem következetes a türk rokonságban is a finnugor helyett? A mondat első fele hiteles, de a másik nem?) Az átütő erejű besenyő támadás egyébként is komolytalan feltételezés, mivel a besenyőket, mint katonai hatalmat nem nagyon jegyzi a történelem. Ráadásul abban az időben népvándorlás folyt keletről nyugati irányban. Mindenki megtámadott mindenkit. A besenyők például háborút vesztettek az úzokkal és a kazárokkal szemben, következőleg aligha lehetséges, hogy a megvert besenyők hirtelen megtáltosodtak és a menekülésük közepette megsemmisítő vereséget mértek a kiválóan szervezett magyar haderőre. Másrészt teljességgel valószínűtlen, hogy a jó felderítő, hírszerző, kommunikációs rendszerrel rendelkező, nem éppen ijedős magyarokat csak úgy, rajtaütésszerűen, felkészületlenül érjen egy átütő erejű támadás. De ha egyáltalán volt valamilyen besenyő támadás, akkor is irracionális, hogy akármilyen katonai alakulat megsemmisítő vereséget tudott volna mérni a saját hazájában arra a magyar haderőre, amely rendszeresen végigverte egész Európát az úgynevezett „kalandozó” hadjáratok során. Akkoriban magyar hadak száguldoztak a Balti-tenger, az Atlanti óceán és az Ibériai félsziget által határolt területeken. Ellentmond továbbá a nagy vereségnek, hogy a hadjáratokban nem a teljes hadsereg, hanem csak egy, legföljebb két hadosztály (tumen) vett részt. A fejedelmi nemzetségek sosem vonultak fel ilyen hadjáratokban, hanem védték a hazát az állandóan fenyegető külső támadásokkal szemben.
13 2. A marxista beütésű történészek teljesen hülyének nézik a magyar gyerekeket Tökéletesen ésszerűtlen és életszerűtlen a feltételezés, miszerint a katonai főerő magára hagyta volna a teljes népességet. A történészek egybehangzó állítása szerint a magyar népesség lélekszáma abban az időben fél millió lehetett, amelyből a hadsereget 70.000 - 90.000 fő alkothatta. De nem egy csoportban, hanem a törzsszövetségi rendszer szerint egymástól távol. Ez óriási haderő, amit nem lehet csak úgy rajtaütésszerűen szétverni még akkor sem, ha két hadosztály elmegy „kalandozni”. Tegyük fel, hogy az egyik törzs hadserege elvesztett egy csatát. És a többi törzs mit csinált? Tétlenül nézte, hogy a besenyők egyenként kiirtanak mindenkit? Esetleg térdre rogyva könyörögtek a besenyő vezérnek, mint Ferenc Jóska Miklós cárnak az 1848-as dicsőséges szabadságharcunk leverése dolgában? A Bíborbanszületett Konstantin féle írás szerint kő kövön nem maradt, mert a besenyők kiirtották a teljes lakosságot családostul, mindenestül. No, de tegyük fel, a besenyők hirtelen komoly katonai tényezővé váltak és jól elpáholták az Etelközben maradt magyar főerőt, amely nem vett részt a „kalandozó hadjáratban”. Mit volt mit tenni, a mészárlásból megmaradt magyarság összecsomagolt és menekülésre fogta a dolgot. Képzelem mekkora versenyfutás lehetett ott. Futott a besenyők elől minden és mindenki, ember, ló, kutya, macska, ökör, barom ész nélkül, ki merre látott. Akik a versenyfutásban jó eredménnyel szerepeltek, azok megmaradtak. Kik maradhattak meg egy ekkora mészárlásból? Illyés Gyula gyönyörűen veti fel a kérdést az Árpád című versében: „Minden elveszett, mi összetartott: bíró, jós, pap, oltár. Egy csapat özvegy férfi s egy sereg árva siheder, ez volt a magyarság?” Az MTA marxista-beütésű történelemszemlélete szerint ez. A töredék magyarság űzött vadként menekült minden vagyonával, ökrös szekerekkel, öregekkel, gyerekekkel a jól képzett besenyő lovas hadsereg elől. Ez bizony olyan egetverő marhaság, ami nemhogy nem hiteles, de egy Nóti Károly bohózatban sem állná meg a helyét. És ezt az épületes baromságot a történészek le merik írni az adófizetők pénzéből finanszírozott tankönyvekben. (A polgári demokrácia szabályai szerint indítványozni fogom, hogy az Országgyűlés vonja meg az MTA történelemtudománnyal foglalkozó divíziójának a költségvetési támogatását, ha csak ennyire képes.) Leköteleznének a tisztelt történész urak, ha nem is részletesen, de csak érintőlegesen elmagyaráznák, hogy miképp menekülhet fél millió ember kétezer kilométeren át a háziállataival, ekhós szekerekkel, gyerekekkel, asszonyokkal egy lovas hadsereg elől. Sehogy. De mégis itt vagyunk. Akkor hát hogyan történt a nagy menekülés? 3; A finnugor szindróma. Árpád konzultációja a legfőbb táltossal. Diplomáciai előkészítés Árpád apánk éles elméjű, művelt ember volt, akit táltosok, sámánok és egyéb tanácsadók segítettek eligazodni a világ dolgaiban. A humán tudományok iránt elkötelezett főhatalmú táltos bement a rovásírás könyvtárba, és kiolvasta a történelemkönyvekből a hozzávetőlegesen 200 szó hasonlóságára épülő, sziklaszilárd finnugor rokonság elméletét, miszerint a magyar nyelv az obi ugor manysi/vogul, hanti/osztják nyelvekkel együtt alkotja a finnugor nyelvcsalád ugor részét. Csatlakozott a teóriához az okkult tudományokban járatos sámán is, aki a jövőbelátó képessége alapján világosan megállapította, hogy ezer év múltán az MTA marxista történészei tudományos módszerekkel ki fogják deríteni azt, ami sosem létezett. Ámbátor megjegyezte: óvatosan kell eljárni, mert a magyar ügyet csak a finn kormánypártok támogatják, a nyugatimádó ellenzék a skandináv rokonság mellett kardoskodik, és ki akarja iktatni a történelemoktatásból a magyar vonalat. A két főember azonnal audienciát kért és beszámolt Árpádnak a magyarság sorsát eldöntő, reveláló erejű felfedezésről az alábbi dialógus szerint:
14 - Kik azok a finnek? Még az ükapám sem halott róluk, pedig ő 120 évet élt. - kérdezte Árpád - Mi sem láttuk őket még mutatóban sem. Küldtünk felderítőket az északi tundrákra, de gyorsan visszajöttek, mert utálták a térdig érő havat meg a zuzmóevést. Berzenkedtek, hogy ők harcosok, nem rénszarvasok. - válaszolt a legfőbb táltos. - Érthető a finnek beszéde? - Egy szavukat sem értjük. De állítólag ők értenek minket, mert van néhány hasonló szavuk. Például: Hurem né vitnel huligel hus hul pugi. - Ez mi a fenét jelent? - Három nő a vízből hálóval húsz halat fog. - Hárman húszat? Szép teljesítmény. Ezek szerint halat esznek? - A kémeink szerint halat, vitamindús, klorofilos zuzmóval. Szeretnek pecázni a fjordokon, a metsző szélben, aztán mennek a szaunába méregteleníteni. - Hány lovuk van? - Lovuk nem nagyon van. - Akkor hogyan közlekednek? Csak nem földönfutók? - Kutyaszánon járnak, de az előkelőségek rénszarvason. - Milyen érdekünk fűződik a finn szövetséghez? - Megvédenek bennünket az eszkimó inváziótól. - Na végre! Éppen ilyen előrelátás hiányzott a teljes biztonságunkhoz. Ezért megkapod „a finnugor teória ötszörös hőse” kitüntetést az utókortól. - Van a finneknek egy Kalevala című eposzuk, ami fényévnyi távolságra van a magyar mondáktól, de nem ez a fontos. - Hanem mi? - A diplomácia. - Mi az a diplomácia? - A cselszövés és a hazudozás tudománya. - Mi nem szoktunk hazudni. - Nem baj. Meg kell tanulni ködösíteni, ha nyugaton akarunk gyökeret verni. Bizánc és a nyugati notabilitások állandóan korholnak bennünket, hogy a keleti pusztákról jött barbár magyarok rendszeresen végigverik egész Európát. - Ez igaz. Valóban kell nekünk egy kis nyugati rokonság. Nyugaton mindjárt más szemmel néznek ránk, ha azt hiszik, hogy a finnek rokonai verik őket pozdorjává. Mit tanácsolsz? - Jó szándékunk jeléül küldjünk nekik egy fehér lovat aranyozott nyereggel. De nehogy szilaj mén legyen, mert a végén még leesnek róla és akkor oda a barátság. Ha a finnek barátkozni akarnak, mi nem ellenezzük. A magyarság barátságos nép. - Így van. Csak azokat verjük meg, akiket nem szeretünk. Meg persze azokat, akik vonakodnak nekünk adót fizetni. Itt van például ez a bajor Arnulf herceg, aki állandóan megszegi a szerződést, pedig mindig szabályosan megkötjük, kettévágott kutyára. A nyugatiaknak azonban semmi sem szent, nem értenek a szép szóból. A fegyvereink szavát viszont azonnal megértik. Büntető hadjáratokkal kell nekik elmagyarázni, hogy nem érdemes a magyarokkal kukoricázni, a szerződésszegés súlyos jogkövetkezményekkel jár. A fenti dialógus alapján Árpád követeket küldött az északi rokonokhoz, hogy a fehér lóért cserébe rögvest küldjenek nekünk 50 ezer kutyaszánt, amire rámolhatunk, merthogy az egész magyarság éppen fut a besenyők elől. Ez igazán semmiség, mondotta a nagy rokon, és már küldték is a baráti kontingenst. Így aztán megmenekültünk, ugyanis köztudomású, hogy a kutyaszános alakulatok pillanatok alatt faképnél hagyják a legjobb besenyő lovakat is. Ebből is látszik, hogy Feszti Árpád mekkorát tévedett, amikor nem téli tájat festett a körképére. Valószínűleg így történhetett a nagy menekülés, ami éppen annyira hiteles, mint a hivatalos történelemtudomány verziója, miszerint a diadalittas besenyők hirtelen jótékony szamaritánusokká változtak és a krisztusi szeretet égisze alatt hagyták elsétálni a magyarokat a javaikkal együtt.
15 Nem kellett nekik a zsákmány? Milyen érdekes! Pedig ők már ismerhették Julius Caesar tézisét: Jaj a legyőzötteknek! No és a többi katonai hatalom, például a Kijevi Fejedelemség meg a keleti szláv törzsek csak úgy hagyták a magyarokat átvonulni a területükön? Talán Árpád befizette a magyarjait egy IBUSZ útra? Summa summarum, a menekülő magyarság valahogy mégiscsak eljutott a Kárpátokig, átvergődött a hegyek hágóin és betámolygott a Kárpát-medencébe, a hivatalos történelemtudomány szerint 895- ben. Az időpont azonban erősen kétséges. Megkérdőjelezik ezt a dátumot a nyugati források, például a Strata ungarorum, a Marcha uengeriorum, továbbá az egyre erősebben alátámasztott kettős honfoglalás elmélete is, ami a kitűnő László Gyula professzor úr nevéhez fűződik. A 895-ös év valószínűleg a honfoglalás második, befejező hulláma lehetett. De tegyük fel, hogy minden 895- ben történt, ahogy az MTA ellentmondást nem tűrő, hatalmi szóval kinyilatkoztatja, ám semmivel nem bizonyítja. Hát akkor vajon hogyan történt? Erről semmit nem tudhat meg a művelődni vágyó honpolgár, ha az MTA égisze alatt működő történészek munkáit olvassa. Akkor viszont nézzük az arisztotelészi logika, az Alaptörvény 28. cikkében előírt józan ész követelménye alapján! Teljes képtelenség, hogy egy megtépázott haderő át tudott volna kelni a Kárpátok bércein, miközben még a civil lakosságot is védelmeznie kellett. Kétezer kilométeren át vonulni fél millió emberrel, és legalább két millió állattal az akkori viszonyok közepette harc nélkül is logisztikai bravúr. Abban az időben a terület a Dunai Bolgár Kánság uralma alatt állt. (Megjegyzem: a dákó-román kontinuitás szerinti dákok, vlachok, oláhok, románok mutatóban sem voltak jelen). A besenyőkkel szemben a dunai bolgárok valóban ütőképes haderővel rendelkeztek, rettegtek is tőlük a bizánciak és a frankok is. Való igaz, a térség gyéren lakott volt, de a bolgárok minden bizonnyal körömszakadtáig védték a hágókat, féltve a stratégiai fontosságú erdélyi sóbányákat, amelyek biztosították Európa só ellátásának java részét. Érzékeltetendő, hogy milyen katonai teljesítményt jelenthetett az átkelés a jól védhető hágókon, emlékeztetek Guyon Richard honvédtábornok branyiszkói csatájára. Guyon hadteste kétszeres túlerőben volt, de ennek ellenére is csak óriási vérveszteséggel sikerült áttörni a császáriak által védett Branyiszkói - hágón. Guyon végül maga vezette a támadást és inspiráló eligazítást tartott a katonáinak: Ha előrementek, dupla zsoldot kaptok, ha hátráltok, kartáccsal belétek lövetek. Ezen tények alapján aligha képzelhető el, hogy a besenyők által szétvert magyarság átsétálhatott volna a jól védhető hágókon, a velük ellenséges, komoly katonai erővel rendelkező bolgárok meg árpádsávos zászlókkal integettek nekik és jó utat kívántak a sóbányákig, amelyeket önként átadtak a magyaroknak ajándékba. Nem valószínű továbbá az sem, hogy a Vöröskereszt és önkéntes magyarbarátok gyülekezete várta volna Árpád hadi népét a Kárpát-medence szláv tengerében. Ellenben a besenyők elől hanyatt-homlok menekülő, megtizedelt magyarság csodák csodájára kitűnően előkészített, stratégiailag jól átgondolt hadműveleteket hajtott végre fölényes biztonsággal. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: ha a szétvert magyarság képes volt erre a nem mindennapi teljesítményre, akkor mit művelt volna, ha nem lett volna szétverve? 4. A honfoglalás valószínűsíthető folyamata a; Háborúban állván a bolgárokkal, Bizánc 894-ben szövetséget kért a magyaroktól, amelyet Árpád célszerűen elfogadott. Ugyanebben az évben I. Szvatopluk morva fejedelem szintén kérte a magyarok segítségét a frankok ellen. Mindkét katonai akció nagyszerűen harmonizált a Kárpát-medence régóta tervezett meghódításával, amelyet évtizedek alatt, kisebb hadműveletek sorozatával készítettek elő. A kitűnő stratégiai érzékkel kidolgozott hadművelet első fázisaként a Szvatoplukkal szövetségben harcoló hadosztály nem tért vissza Etelközbe, hanem a Felső-Tisza vidékén állomásozva északról biztosítsa a fősereg későbbi bevonulását. Másik két hadosztály (cirka 12 ezer fő) azt a feladatot kapta, hogy délről fedezze az Árpád vezette főerők áttörését a Kárpátokon és bevonulását Erdélyországba, illetve az Alföldre. A Levente és Tas vezette két hadosztály ragyogóan végrehajtotta a feladatot:
16 annak ellenére vereséget mért a bolgárokra az Al-Dunánál, hogy a szövetséges bizánciak elárultak bennünket, nevezetesen különbékét kötöttek Simeon cárral, következőleg a bolgár-bizánci haderő óriási fölénybe került. A későbbi, úgynevezett „kalandozó hadjáratok” során Bizánc keservesen megfizetett a gyalázatos szerződésszegésért. Itt utalok arra, hogy mindössze két törzs hadosztályai (tumen) meg tudták verni a túlerőben lévő bolgárokat külhonban, de a történészeink szerint a hazáját védő fősereg nem volt képes legyőzni az Etelközben támadó besenyő hordákat. Nevetséges! Ha egyáltalán volt valamilyen támadás Etelközben, akkor a főerőt nem a besenyők, hanem a bolgárok képezhették. Sőt, a Bíborbanszületett Konstantin leírásától eltérő források szerint a besenyők szövetségesként fedezték a bolgárok elleni magyar hadműveleteket. Bárhogy is volt, tény, hogy a bolgár túlerő ellenére Árpád fia, Levente rettenetesen megverte a bolgárokat, még maga Simeon cár is csak nagy üggyel- bajjal tudott elmenekülni. A honfoglalás talán legvéresebb csatájában életét vesztette maga Levente is. A magyar hadsereg egyébként is félelmetes harcképességét nyilvánvalóan fokozta a lélektani erő, miszerint az új hazát meg kellett hódítani bármi áron. Visszaút nem volt! b; A magyarok a felvidéki fronton megverték a morvákat, majd meglehetősen előnyös szövetséget kötöttek I. Szvatopluk két acsarkodó fia közül II. Mojmirral, aminek hozzávetőlegesen az volt a lényege, hogy a morvák ne merészeljék betenni a lábukat magyar földre. Ebből következően jó közelítéssel lehetetlen a Fehér ló mondájában leírt szerződéskötés, mivel I. Szvatopluk 894-ben meghalt. A szerződéskötés módjának azonban van alapja: a sztyeppei népeknél szokás volt megszentesíteni a földvásárlási tranzakciót egy marék földdel, egy csomó fűvel és egy csöbör vízzel. Más források szerint „kutyára” is esküdtek, amiről még szó lesz. c; 899-ben a Magyar Fejedelemség két törzse úgynevezett „kalandozó hadjáratokat” vezetett nyugatra. Teljességgel valószínűtlen a történelemkönyvekben sulykolt duma, miszerint a rendszeresen ismétlődő hadműveletek csupán rabló hadjáratok voltak. Ámbátor nyilvánvaló, hogy a meghódított területek megsarcolása sem volt mellékes szempont. Ebben semmi különleges nincs, hiszen a nyugati vandál, kelta, viking törzsek leszármazottai ma is fölöttébb büszkék a pusztításaikra, noha a vandál hordák meg sem közelítették a magyar hadsereg szervezettségét. A magyar törzsszövetség félelmetes haderővel rendelkezett, de a germánok sem voltak kutyaütők. Következőleg nem lehetett olyan egyszerű dolog több ezer kilométeren át ellenséges területen vonulgatni. Sokkal valószínűbb, hogy stratégiai jelentőségű, preventív hadműveletekről volt szó. Az adatok szerint a magyarok jobbára azon szereplő ellen léptek szövetségre, amely erősödni kezdett és egységes, központosított hatalmat akart létrehozni. Következőleg a katonai akciók központi célja volt, hogy felmérje a térség erőviszonyait, megakadályozza a széttagolt, egymással acsarkodó nyugat-európai tartományok hatalomkoncentrációját és elrettentsen minden erőt attól, hogy megtámadja a Magyar Fejedelemséget. (Megjegyzem: korunkban, a bipoláris hatalmi struktúra felbomlását követően ezt a stratégiát alkalmazza az USA, amin senki nem ütközik meg. Mivel az amerikai jogrendszer oly erősen védi a szerzői jogokat, szabadalmi díj illeti meg a jogutód Magyarországot!) A hadjáratok szinte mindig szerződéses jogviszony keretében történtek, kivéve az adófizetés elmaradása miatti büntetőakciókat. Az adófizetés elmaradása nyilvánvaló szerződésszegés, aminek minden civilizációban jogkövetkezménye van. Miután a pökhendi nyugat nem értett a jó szóból, a magyarok kénytelenek voltak büntetőhadjárat keretében elmagyarázni, hogy úriemberek között nem divat a tisztességtelen magatartás. A 899-es katonai akció nem büntetőhadjárat volt, hanem klasszikus szövetségesi szerződés szerint Arnulf frank király felkérte a magyarokat, hogy leckéztessék meg Nagy Károly dédunokáját, a központi hatalom ellen berzenkedő, lombardiai Berengár királyt. A megállapodás értelmében Arnulf biztosította a hadjárat sikeréhez szükséges felvonulási útvonalat, a sereg ellátását, továbbá szabadrablást engedélyezett az ellenséges területen.
17 A magyar haderő a Brenta folyó melletti csatában a háromszoros túlerő ellenére kardélre hányta Berengár egyesített hadait és a Magyar Fejedelemség adófizetőjévé tette Itáliát. A feljegyzések szerint „kutyára esküdve”, a rituálé szerint félbevágott kutya vérző teteme fölött kötötték meg a szerződést. A vérrel megpecsételt szerződéskötés rítusa valószínűleg azt fejezte ki, hogy a szerződésszegő úgy pusztuljon el, mint a nyomorult kutya. Később hasonló szerződéskötések történtek például Arnulf-al és Madarász Henrikkel, akik békét vásároltak a magyaroktól. (Arnulf különös viszonyban volt a magyarokkal, mert az állandóan változó érdekei függvényében hol szövetséges, hol meg ellenség volt.) A briliáns módon kivitelezett itáliai hadjárat egész Európában megkoronázta a magyarok félelmetes hírnevét, ami az imákban is kifejeződött: A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket. d; A győztes magyar had Itáliában töltötte a telet, majd visszafelé jövet egyesült az alföldi és felvidéki régióban állomásozó fősereggel és elfoglalták a bajor-frank fennhatóság alatt álló Dunántúlt, a pannon területekre ácsingózó morváknak pedig elmagyarázták, hogy hol van a helyük. A morvák azonban nem értettek a jó szóból, következőleg a magyarok közérthetőbb megoldást választottak: szétverték az egész Morva Birodalmat. Ennek előzménye a később még megemlítendő híres pozsonyi csata, amelynek keretében a morvák csatlakoztak a Magyar Fejedelemségre támadó nyugat-európai egyesített haderőhöz. Vesztükre. A magyarok megsemmisítő vereséget mértek a kétszeres túlerőben lévő támadókra, majd kiterjesztették a nyugati határokat az Enns folyóig, továbbá megdöntötték II. Mojmír Morva Fejedelemségét. A később kialakuló feudális államszervezet szláv eredetű szóhasználatából arra lehet következtetni, hogy a magyarok nem bomlasztották fel, hanem meghagyták a szláv társadalmi struktúrát. (Zárójelben jegyzem meg: a Római Birodalom sikerének kulcsfontosságú eleme volt, hogy a meghódított területeken meghagyták a tradíciókat, sőt bizonyos önrendelkezési jogot és birodalmi védelmet adtak.) Ezzel befejeződött a teljes Kárpát-medence birtokba vétele. 5. A magyarság sorstragédiája: kelettől elszakadtunk, de a nyugat sosem fogadott be bennünket Mi a következmény? A térség korábbi széttagoltságával szemben a magyarok egységes hatalmat hoztak létre - noha még csak törzsszövetségben - és véglegesen átrajzolták Közép- Európa politikai, etnikai, katonai térképét. A magyarság olyan hatalmi tényezővé vált, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni, sőt, a „kalandozásoknak” nevezett hadműveletek jelentősen befolyásolták a nyugat-európai tartományok erőviszonyait is. Ráadásul a magyarság évszázadokon keresztül védte a gőgös nyugatot a további, keletről jövő úz, besenyő, kun, tatár (mongol) támadások ellen, továbbá a délről támadó oszmán birodalommal szemben. Miközben a magyarok a vérüket ontották, Európa röhögött a markába és háborítatlanul fejlődött a Magyar Királyság oltalma alatt. Mindezekkel egyetemben a magyarság tragédiája: elszakadtunk a keleti kultúrkörtől, de a Nyugat soha nem fogadott be bennünket, beleértve jelen korunkat is. Forgattunk több filmet keleten, például Japánban, ahol azt tapasztaltuk, hogy imádják a magyarokat, különösen a zenénket szeretik. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor a japán zeneiskolákban Bárdos Lajos népdalfeldolgozásait énekelték a gyerekek. Magyarul! Sőt, komoly tudományos körök forszírozzák a japán-magyar őstörténetet, ami a magyar történelemtudományban természetesen süket fülekre talál. Mi a helyzet nyugaton? Gazdagíthattuk mi az egyetemes reál- és humán kultúrát a világhírű tudósainkkal, a zenénkkel, az irodalmunkkal, semmi nem számít. A magyarok Nyugat-Európa szemében továbbra is csak a keleti pusztákról jött barbárok. És ennek megfelelően bánnak velünk a nagy nehezen összetákolt Európai Unióban, amely az érdekellentétek által szétszabdalt történelméből következően sosem lesz az USA-hoz hasonló szuperállam, legföljebb
18 nemzetállamok föderációja, ami azonban kevés a versenyképességhez. Mi azonban mégis térdre rogyva hajbókolunk előtte. Úgy látszik, nekünk immáron 500 éve mindig szolgálni kell valakit, hol az oszmán birodalmat, hol a Habsburgokat, hol a bolsevizmust, hol a nemzeti szocializmust, hol meg a „modern kor” nemzetrontó globalizmusát, a Power Elit, a Goldman Sachs által vezényelt, Global Governance-nak nevezett új világrendrendet. A nemzet sorsáért felelős politikusok, magyar notabilitások tűrik a megaláztatást, sőt, dicsőítik a magyar kulturális értékek, a nemzeti identitás agyagba döngölését. Különféle uniós bizottságok, maoista múltú korifeusok és a békaevő, trianonos franciák - akik korábban frankoknak, galloknak nevezték magukat - magyarázzák el nekünk, hogy mihez tartsuk magunkat. No és miért? A politikusok nem veszik észre, hogy a kitűnő természeti és humán erőforrásokkal rendelkező Magyarország ezer éven át egész jól megvolt a nyugat gyámolító segítsége nélkül is. Amikor végre csatlakoztunk az európai intézményrendszerhez, az Európai Unió gyarmata lettünk. Kinek jó az alávetettség státusza? Szomorú történelmi tény: a lengyeleket kivéve Magyarországot soha senki nem támogatta, csak támadta. Most ugyan miért segítené Magyarországot az érdekellentétek által szétszabdalt Európa, amely önmagát is képtelen megvédeni, amelynek tekintélye aszimptotikus jelleggel konvergál a nullához a világgazdasági és politikai folyamatokban. I. István tűzzel, vassal kiirtotta a fél országot, hogy felvegyük a kereszténységet, majd szentté avatták, és a szellemi, erkölcsi öröksége ezer éven át megtartott bennünket. De mégsem felelünk meg a Nyugat elvárásainak. Lelki muníció lehetne az egyház. A korunk szárnyaszegett, bénult keresztény egyháza azonban méltatlan Szent István örökségéhez, mert enerváltan küzd a lélek épüléséért és alig tesz valamit az erkölcsi romlás ellen. IV. fejezet 1. Milyen haderő, milyen emberek vívták meg a nagy csatákat? Ha az ember a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működő posztkommunista történészek munkáit olvassa, azon csodálkozik, hogy ez az erőtlen, ügyefogyott, szerencsétlen magyarság egyáltalán még létezik a földkerekségen. De még a véleménydiktatúrát gyakorló bértollnok történészek fényes logikája sem vitathatja, hogy a honfoglalás megtörtént, hiszen különben nem lennénk itt. Ezt tehát nyugodtan kezelhetjük axiómaként. De kik művelték mindezt, milyen haderő vívta meg a nagy csatákat? Hogyan hódíthatták meg a besenyők által szétvert magyarok az egész Kárpát-medencét és hogyan vezethettek úgynevezett „kalandozó” hadjáratokat nyugatra a honfoglalást követően mindössze négy évvel? Kik alkották a hadsereget? A kisgyerekek? Ugyanis a történészeink szerint a besenyők kiirtották a magyarság zömét. Honnan lett mindössze négy év leforgása alatt ütőképes haderőnk? Az állítólag győztes besenyők nyilván elhajtották a lovainkat. Akkor viszont honnan lett hirtelen új könnyűlovasságunk, ami a magyar hadművészet alapvető eleme? A képtelenség bizonyítására csak egyetlen tényt említek. Az ellenség által is csodált magyar stratégia központi elemei: szigorú fegyelem, asztrológiai precizitással kivitelezett hadmozdulatok, félelmetes fegyverek (különösen a visszacsapó íj), villámgyors lovasság, kiemelkedő lovas tudás, amit a harcosok gyerekkortól kezdődően folyamatosan sajátítottak el. A nyugati haderők nehézlovasságának teljesítményét messze túlszárnyaló magyar haderő sikerének kulcsponti tényezője volt a könnyűlovasság, amelynek lóállományát idomított lovak képezték. A betanított lovak tökéletes harmóniában együtt harcoltak a harcossal, aki úgy ült a lovon, mint a cövek, mintha a ló és lovasa a mitológiából előlépett kentaur lenne. Mi következik ebből? Egyrészt a lóállományt pótolni kellett, másrészt a harci méneket ki kellett képezni, amely folyamat legalább 5-6 évet vesz igénybe. Ezzel szemben a magyarok nemcsak meghódították és megtartották a Kárpát-medencét, hanem arra is volt
19 erejük, hogy komoly hadsereget vezényeljenek a „nyugati frontra”, nehogy eszébe jusson valakinek a Magyar Fejedelemség ellen támadni. Kik voltak azok az emberek, akik kivívták a kelet megbecsülését és a nyugat csodálatát? A „művelt nyugat” történetírói szerint a magyarok kutyafejű tatárok, vért isznak, kivágják és megeszik az ellenség szívét, rombolnak, pusztítanak, villámokat szór a szemük, a lovaglástól görbe a lábuk, a lóról nem tudnak leszállni, lovon alszanak, esznek-isznak, beszélgetnek, nyereg alatt puhítják a húst, és ehhez hasonló orbitális baromságokat hordanak össze. Regino a Világkrónikájában ekképpen fogalmaz: „ A magyarok minden szörnyetegnél kegyetlenebb nép. Nem emberek, hanem fenevadak módjára élnek. Ugyanis – miként a szóbeszéd járja – nyers hússal táplálkoznak, vért isznak, az elfogott emberek szívét részekre feldarabolva mintegy orvosság gyanánt lenyelik, semmilyen szánalom nem indítja meg őket, szívük nem hajlik semmiféle könyörületre.” A proletárdiktatúra szolgálatában jeleskedő, a magyar adófizetők pénzéből élő Glatz Ferenc a nyugati gyalázkodásokat is felülmúlja A magyarok krónikája című műben: „A magyar embernek évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta az eke utáni egyenes testtartást, és leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok és gyermekek lemészárlásában.” Ilyen elképesztően elfogult, a népmesék világát is túlszárnyaló, érzelmi túlfűtöttséggel terhelt szövegekre bazírozzák a történészeink a magyar történelmet. No persze mondani kell valamit, mert korabeli magyar források sajnos nincsenek. De ez nem jelenti azt, hogy akkor viszont hitelesnek kell elfogadni azt, ami van. Hogy mennyire irracionálisak a korabeli krónikák, hivatkozom egy másik leírásra, amely teljes kontradikcióban áll az előzővel. Reginoval szöges ellentétben áll mások véleménye (Ibn Ruszta, Gardizi, Marvazi): „Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok… Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak.” Ami Regino és Glatz Ferenc által propagált barbarizmust illeti, ez idáig semmilyen bizonyíték nincs a magyarok szörnyű kegyetlenkedésére és vandál pusztítására. A források zöme éppen az ellenkezőjét bizonyítja: kétségtelenül fosztogattak, de nem irtották ki a lakosságot, mint például a keresztény hadak Jeruzsálem visszafoglalásakor, továbbá nem romboltak le városokat és vetették be sóval, mint a rómaiak Karthágót. Sőt, még a csatákat is igyekeztek elkerülni váltságdíj fejében. Jellemző például a Sankt Gallen-i kolostor feljegyzése, amit Heribald barát írt a 926. évi magyar hadjárat kapcsán. Heribald kiváló harcosoknak és kifejezetten barátságos, jólelkű embereknek írja le a magyarokat, akik emberségesen bánnak a legyőzöttekkel és tiszteletben tartják a vallásaikat. Heribald így nyilatkozott: „Higgyétek el nekem, nem emlékszem, hogy valaha vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőségben adtak. Amire ugyanis én azelőtt a hajlíthatatlan pincemesterünket alig tudtam megkérni, a magyarok bőségesen adtak nekem, ha kértem.” A kitűnő László Gyula professzor úr odáig megy a magyarok pacifikus viselkedését illetően, hogy Ézsiás prófétát idézi: a farkas és bárány együtt legel, s az oroszlán szénát eszik, mint az ökör. Mindenesetre a marxista-leninista téziseken nevelkedett történészek is csiszoltak valamit a kőbalta merevségű felfogásukon, például előrukkoltak egy meghökkentő ötlettel, miszerint a magyarok nem azért tették a nyereg alá a húst, hogy megegyék, hanem azért, hogy gyógyítsák vele a ló hátát, mivel az sebes lesz a sok lovaglástól. A történész urak közül megpróbálta már valaki nyereg alatt puhítani a húst? A könyvek nyomán én kipróbáltam. Először is a lovam idegrohamot kapott ettől a bődületes hülyeségtől, másrészt a hús rövid időn belül olyan büdös lett, hogy még a kutya sem ette meg.
20 Amikor forgattunk egy filmet a Hortobágyon, elmeséltem a csikósoknak, hogy mit tanítanak a történészek. A csikósok a hasukat fogták a röhögéstől. Szó szerint idézem a véleményüket: „Uramöcsém, magas ez a te történészeidnek, mint nyúlnak a lóketrec!” A mendemondákból mindössze annyi igaz, hogy a természettel egyébként is harmonikus kapcsolatban élő magyarok valóban nagy becsben tartották a lovaikat, hiszen a jó ló megmentette a harcos életét a csatában Nem véletlenül mondja a nóta: Szép asszonynak, jónak, jó járású lónak kár megöregedni! Hogy a magyar ember mennyire szereti a lovát, azt jól jellemzi a következő eset. A filmforgatáson velünk volt egy magas rangú amerikai vendég, akit ámulatba ejtett a csikósok lovas tudása, és bejelentette, hogy neki cowboy ősei vannak, következőleg föl akar ülni az egyik csikós lovára. Lefordítottam az óhaját. A csikós szemei szikrát szórtak, mintha a feleségét inzultálták volna, de csak ennyit mondott: „Micsoda? Erre a lóra?” És faképnél hagyta az ámuló amerikait. A nyugati, égbe szökően elfogult publikációkkal szemben mások kitüntetett tisztelettel beszélnek a magyarokról. Az imént említett Ibn Ruszta mellett mások is elismeréssel beszélnek rólunk, többek között Bölcs Leó bizánci császár, aki különösen a félelmetesen jól szervezett magyar haderőt és a katonák kiemelkedő tudását dicséri a Taktika című könyvében, ami alapvető kútfő. Ezek szerint az akkori világ nagyon jól ismerte a magyarok stratégiáját. És nemcsak a könyvekből, hanem a nyugati hadseregek a harcmezőkön is részletekig menően megismerkedhettek a magyar harcmodorral és fegyverekkel. Módjukban állt tanulmányozni a harcászati stratégiánkat például akkor, amikor Bulcsú horka a 954. évi megrendítő erejű hadjáratban, mindössze hat hónap leforgása alatt végigverte az egész gőgös Európát a Balti tengertől Hispánián át Itáliáig bezárólag. Tessék elképzelni: cirka ötezer kilométeren át, úttalan utakon vonulva győztes csaták sorozatát vívta meg a magyar sereg mindössze hat hónap alatt, és zsákmánnyal megrakottan tért haza Itália felől a hírhedt Strata Hungarorum-on. Ez a mai gépesített hadosztályok korában is fantasztikus logisztikai, katonai teljesítménynek számít. Ráadásul nem az egész magyar hadsereg, hanem mindössze két hadosztály vonult fel, de a híres nyugati birodalom képtelen volt megállítani Bulcsú hadait. Való igaz, abban az időben polgárháború dúlt a széttagolt tartományokban, a nagy augsburgi győztes, I. Otto király belviszályokkal volt elfoglalva. Bulcsú serege 8000 - 10.000 főből állhatott, ami jelentős, de abban az időben nem számított gigantikus haderőnek. A létszám azonban sokkal nagyobbnak hatott, mivel a magyar harcosok 8-10 úgynevezett vezetéklovat vittek magukkal, amelyek egyrészt a málhát cipelték, másrészt váltották a kifáradt lovakat, harmadrészt táplálékul is szolgáltak. Elképzelhető micsoda hatást váltott ki, amikor 100.000 ló megindult. Ilyen haderőt nem lehetett megállítani. (Készítettünk egy filmet az isaszegi ütközet reprodukciójáról, ahol nem 100.000 ló, hanem csupán két huszárszázad vágtatott. Frenetikus hatású volt. Nem lehetett statívról felvenni, mert rázkódott a kamera, a szó szoros értelmében dübörgött a föld.) Bölcs Leó bizánci császár így ír: „Az előkelők (ti. a magyarok) lovainak szügyét is vas vagy nemez fedi. Sok gondot fordítanak rá, hogy gyakorolják magukat a lóhátról való nyilazásban is. Követi őket nagy csapat ló, mén és kanca is, részint táplálékul és tejivás végett, részint pedig a sokaság látszatának keltése végett.” A magyar történészek a nyugati páncélos seregek elsöprő fölényét propagálják, amit azonban nem bizonyítanak semmivel. Például az agyonreklámozott augsburgi csatát katasztrofális vereségnek beállító szövegek hiteltelenségére jellemző, hogy egész Európa sem tudta legyőzni Bulcsú hadait 954-ben, de egy évvel később I. Ottó szedett-vedett serege megsemmisítő vereséget mért ugyanarra a Bulcsúra. Abban az időben egész Európa rettegte Bulcsú nevét, aki egyébként más magyarokkal
21 egyetemben nem volt „barbár pogány”, mert már 943-ban, más források szerint 948-ban megkeresztelkedett. (A kereszténység felvétele nem Szent Istvánnal indult!) Volt tehát éppen elég alkalom, hogy az ellenség behatóan tanulmányozza a magyar hadművészetet. Hát akkor miért nem utánoztak bennünket azok a híres nyugatiak? Miért nem alkalmaztak velünk szemben ugyanolyan hatékony stratégiát? Miért nem tudtak visszacsapó íjat készíteni, amely kétszer akkora távolságra hordott, mint a nyugati nyíl, és amely ötven méter távolságból a páncélinget is átlőtte? Miért nem nyilaztak ők is az eleresztett kantárszárral vágtató lovon hátrafelé? (Próbálja csak meg ezt valaki: nagy meglepetések érik!) Hogyan lehetséges, hogy a „művelt” Európa a tudományos ismeretei birtokában száz éven át képtelen volt legyőzni a barbár magyarokat? Lassú volt a nyugati észjárás? A kultúráját és higiéniáját oly fennhéjázón fitogtató nyugat már akkor is elleshetett tőlünk néhány dolgot: például a magyaroktól tanulták el az alsónemű használatát. De ne feledkezzünk meg a békaevő, csigaimádó, trianonos franciákról (frankok, gallok, stb.) sem, akik feltalálták a parfümöt, hogy ne kelljen annyit mosakodni, és kitalálták a paróka alá a rizsport, hogy a tetveket könnyebben el lehessen viselni. Milyen kár, hogy ezek a nyugati találmányok nem voltak hatékonyak a magyarok elleni harcban! 2. A magyarok hadművészete. Évszázados katonai hegemónia az európai hadszíntéren A nyugatiak tehát legalább száz éven át közvetlen közelről, sztereóban, három dimenzióban tanulmányozhatták a magyar stratégiát. De mégsem értek el semmit. Miért? Célszerű kiindulni a történelmi tényből, amit mind a magyarellenes nyugati, mind a nem kevésbé magyarellenes marxista- leninista történelemírás elismer: a magyarok hozzávetőlegesen 50 hadjáratot vezettek nyugatra és a csaták elsöprő többségét fölényesen megnyerték. De a néhány vesztes csata sem volt jelentős, hiszen az gátat szabott volna a további hadjáratoknak. Hogyan létezhetett egy évszázadon át folyamatos magyar katonai hegemónia az európai hadszíntéren? Két eset lehetséges. Az egyik: az egész nyugati hadsereg alkalmatlan félhülyék gyülekezete volt. A másik: a magyar haderő kiváló hadvezérekkel rendelkező, kiemelkedően tehetséges és képzett harcosokból állt. Hatalmas elfogultság lenne azt állítani, hogy az első állítás igaz. Biztosra vehető, hogy a nyugati hadkészültség is megfelelő szintű volt, különben Európát leigázták volna az idegenek, például az Ibériai félsziget felől támadó szaracénok. Következőleg az egyetlen lehetséges magyarázat: a magyar harcművészet párját ritkítóan magas színvonalú és különleges volt. Ebből egyértelműen következik, hogy a magyar seregek sikere nem csupán az állandóan emlegetett „megfutamodás színlelése” című taktikán múlott, hiszen a „megfutamodás trükköt” az ellenfél gyenge képességű, hatökör hadvezérei is hamar felismerték volna még egyetlen csatán belül is, nemhogy évtizedek alatt. Ráadásul a sereg futása nem éppen üdvözítő stratégia, mert óriási kockázattal jár, könnyen valódi vereséggé fordulhat, amit számos példa bizonyít. Éppen ezért a magyarokon kívül kevesen merték alkalmazni a hátrálásos taktikát, ami egyébként is csak egy kis része a komplex magyar hadvezetésnek. A magyar hadvezérek olyan bonyolult stratégiát alkalmaztak, amelynek megvalósításához a következő tényezőkre volt szükség: kiváló szervezettség, példás fegyelmezettség, hatékony kommunikáció hang és vizuális jelekkel (kürtjelek, zászlók), asztrológiai precizitással kivitelezett csapatmozdulatok, kiemelkedő lovagló és harcászati tudás. Ezekkel a képességekkel a nyugati seregek egyszerűen nem rendelkeztek. Forgattunk néhány filmet kiváló emberekkel, akik tisztelik őseink kultúráját és felismerték, hogy az eleink tudása és hazafisága nélkül mi most nem lennénk itt, hanem eltűntünk volna a történelem süllyesztőjében, mint oly sok nép. Ezek az emberek – például a nagyszerű Kassai Lajos – mesélik, hogy a honfoglaló magyarok olyan bámulatos tudással rendelkeztek, amelynek elsajátításához egy élet is kevés. Mert azt nem lehet dohos fitness termekben, meg multinacionális
22 plázákban megtanulni, az egy életmód. És magyar lelkület és virtus kell hozzá! Kassai Lajos évek alatt eljutott egy bizonyos szintre, amivel kivívta a közönség csodálatát, például egy nemzetközi lovas bemutatón leiskolázta a híres észak-amerikai indiánokat. Ő maga azonban azt mondja, csak most kezdi megérteni, hogy milyen rendkívüli tudással rendelkezhettek az ősi magyarok. Ez a kortárs történet is példázza, hiába látták a szemüket düllesztő nyugatiak például azt, hogy a magyarok eleresztett kantárszárral vágtató lovon hátrafelé nyilaznak halálos pontossággal, nem tudták utánuk csinálni. Ráadásul hihetetlen ritmusérzék szükséges a pontos célzáshoz: éppen abban a pillanatban kell kilőni a nyilat, amikor a vágtató ló mindegyik lába a levegőben van. Ellenkező esetben ugyanis a ló dobbantása elrántja a nyíl irányát. Aki életében ült már lovon, az tudja, hogy mit jelent eleresztett kantárszárral rögös utakon, dimbes-dombos mezőkön vágtatni, hátrafelé nézegelődni, miközben a ló pontosan arra megy, amerre a lovas akarja. Próbálja csak meg egy úri lovas! Nagy meglepetések érik. Örülhet, ha egy darabban kel föl az anyaföldről. A magyar könnyűlovasság elképesztően magas színvonalú lovas tudásáról, harcművészetéről még a legmegátalkodottabb nyugati források is elismeréssel nyilatkoznak. És nem csupán a IX. században, hanem a XIX. századig bezárólag. Európa szerte szinte minden huszárezredben szolgáltak magyar tisztek, akik hatalmas reputációnak örvendtek. Például Mária Terézia korában Hadik András egy bravúros huszártámadással megsarcolta Berlint, a franciáknál Bercsényi László marsall rangig vitte. Nemcsak Európában, hanem Dél- és Észak- Amerikában is harcoltak magyar huszárok. Mivel külszolgálatot teljesítettem Peruban, gyakran láttam egy magyar huszár szobrát Limában. Az amerikai függetlenségi háborúban George Washington ezredessé nevezte ki Kovács Mihályt, aki olyan erős amerikai lovas hadosztályt alapított, amelyről az angolok azt nyilatkozták: „Mr. Kovács ezrede a „lázadók” (amerikaiak) egyetlen ütőképes alakulata.” Az amerikaiak Kovács Mihály huszár ezredesnek szobrot is állítottak, ami ma is látható. A jelentéktelen kis tüzértisztből császárrá avanzsált Napóleon, aki békaevő francia létére kiemelkedő tudású, extravagáns stratéga volt, imígyen nyilatkozott: „Magyar lovassággal és francia tüzérséggel meghódítanám a világot.” A fentiek alapján látható, hogy a színlelt megfutamodás csak egy kis mozzanat volt a bonyolult magyar hadművészetben, amelynek számos más eleme volt, közük a harcosok kiemelkedő képessége és képzettsége. Az ellenségnek két lehetősége volt: ha nem támadott, akkor nem nyert, ha viszont támadott, akkor vesztett. Ez nem valami bíztató helyzet. A Bagdadban született híres földrajztudós, Al-Maszúdi így számol be a magyar taktikáról: „A magyar vezér elsőként lovas osztagokat rendelt a szárnyakra, s úgy kezdte meg az ütközetet, hogy a jobb szárny lovas osztagai a bizánciak derékhadára törtek és nyílzáport zúdítottak rá, miközben átmentek a balszárnyra. A balszárny lovas osztagai is felvonultak és nyílzáport zúdítottak a bizánciak derékhadára, miközben odáig jutottak, ahonnan a jobb szárny lovas osztagai kiindultak. A nyilazás így állandóan folyt, a lovas osztagok pedig forogtak, mint a malomkerék. Mikor pedig a bizánciak látták, hogy miképp bomlanak fel a soraik, s hogyan tér rájuk vissza a nyílzápor, a rendezetlen soraikkal támadásba mentek át, és az ez idáig mozdulatlanul álló fősereget rohanták meg. A magyar lovasság utat nyitott nekik (megfutamodást színlelve). Utána azonban egyetlen hatalmas nyílzáporral borították el őket. Ez a nyílzápor lett az oka a bizánciak megfutamodásának: a magyarok ugyanis a nyílzápor után rendezett sorokban végrehajtott támadásokkal megszerezték a győzelmet.” Ebbe bizony még olvasva is beleszédül az ember feje. El lehet képzelni, mi történhetett a csata folyamán valójában. Az ellenség jobbára fel sem fogta a magyar haderő manővereit, csak néztek, mint Jocó a moziban. A nyílzápor hatására felbomlott hadsorokat a magyar lovasság kíméletlenül ütötte-verte, kaszabolta. Amire az ellenség felismerte, hogy tulajdonképpen mi történik, addigra már el is vesztette a csatát. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy az ilyen komplex manővereket csak rendkívüli tudással, fegyelmezettséggel és jó fegyverekkel lehetett végrehajtani. Ami a magyarok nyílzáporát illeti, az elég kellemetlen élmény lehetett, mivel az úgynevezett visszacsapó íj kétszer-háromszor akkora távolságra hordott, mint a nyugati fegyver. Következésképp
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet
Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet

Recommended

Holokauszttörvény a kiválasztottak ellen
Holokauszttörvény a kiválasztottak ellenHolokauszttörvény a kiválasztottak ellen
Holokauszttörvény a kiválasztottak ellenBalogh László Imre
 
Ilyen a világ! 16 2
Ilyen a világ! 16 2Ilyen a világ! 16 2
Ilyen a világ! 16 2Arany Tibor
 
Hogyan látnak minket magyarokat a külföldiek?
Hogyan látnak minket magyarokat a külföldiek?Hogyan látnak minket magyarokat a külföldiek?
Hogyan látnak minket magyarokat a külföldiek?András Pál Bózsik
 
A Lokalitás Esélyei - Varga Csaba
A Lokalitás Esélyei - Varga CsabaA Lokalitás Esélyei - Varga Csaba
A Lokalitás Esélyei - Varga CsabaVarga Csaba
 
Ilyen a világ! 17 1
Ilyen a világ! 17 1Ilyen a világ! 17 1
Ilyen a világ! 17 1Arany Tibor
 
Ilyen a világ! 14
Ilyen a világ! 14Ilyen a világ! 14
Ilyen a világ! 14Arany Tibor
 
Csapó Endre - a Horthy-szobor mint veszély a demokráciára
Csapó Endre - a Horthy-szobor mint veszély a demokráciáraCsapó Endre - a Horthy-szobor mint veszély a demokráciára
Csapó Endre - a Horthy-szobor mint veszély a demokráciáraArany Tibor
 
Hazugsagozon
HazugsagozonHazugsagozon
HazugsagozonHorváth Enikő
 

Recommended

Holokauszttörvény a kiválasztottak ellen
Holokauszttörvény a kiválasztottak ellenHolokauszttörvény a kiválasztottak ellen
Holokauszttörvény a kiválasztottak ellenBalogh László Imre
 
Ilyen a világ! 16 2
Ilyen a világ! 16 2Ilyen a világ! 16 2
Ilyen a világ! 16 2Arany Tibor
 
Hogyan látnak minket magyarokat a külföldiek?
Hogyan látnak minket magyarokat a külföldiek?Hogyan látnak minket magyarokat a külföldiek?
Hogyan látnak minket magyarokat a külföldiek?András Pál Bózsik
 
A Lokalitás Esélyei - Varga Csaba
A Lokalitás Esélyei - Varga CsabaA Lokalitás Esélyei - Varga Csaba
A Lokalitás Esélyei - Varga CsabaVarga Csaba
 
Ilyen a világ! 17 1
Ilyen a világ! 17 1Ilyen a világ! 17 1
Ilyen a világ! 17 1Arany Tibor
 
Ilyen a világ! 14
Ilyen a világ! 14Ilyen a világ! 14
Ilyen a világ! 14Arany Tibor
 
Csapó Endre - a Horthy-szobor mint veszély a demokráciára
Csapó Endre - a Horthy-szobor mint veszély a demokráciáraCsapó Endre - a Horthy-szobor mint veszély a demokráciára
Csapó Endre - a Horthy-szobor mint veszély a demokráciáraArany Tibor
 
Hazugsagozon
HazugsagozonHazugsagozon
HazugsagozonHorváth Enikő
 
Insemnari, feljegyzések - 2022 mart 24 - 2022 mart 31.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 mart 24 - 2022 mart 31.pdfInsemnari, feljegyzések - 2022 mart 24 - 2022 mart 31.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 mart 24 - 2022 mart 31.pdfNagy Attila (Mihai)
 
A kommunikációs technológiák történetéhez
A kommunikációs technológiák történetéhezA kommunikációs technológiák történetéhez
A kommunikációs technológiák történetéheztewy0925
 
Insemnari, feljegyzések - 2022 iuli 18 - 2022 iuli 25.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 iuli 18 - 2022 iuli 25.pdfInsemnari, feljegyzések - 2022 iuli 18 - 2022 iuli 25.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 iuli 18 - 2022 iuli 25.pdfNagy Attila (Mihai)
 
Insemnari, feljegyzések - 2022 mai 2 - 2022 mai 5.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 mai 2 - 2022 mai 5.pdfInsemnari, feljegyzések - 2022 mai 2 - 2022 mai 5.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 mai 2 - 2022 mai 5.pdfNagy Attila (Mihai)
 
A 3
A 3A 3
A 3Gyula Paksi-Tamás
 
Csapó Endre - karácsony a béke ünnepe 2
Csapó Endre - karácsony a béke ünnepe 2Csapó Endre - karácsony a béke ünnepe 2
Csapó Endre - karácsony a béke ünnepe 2Arany Tibor
 
Ilyen a világ! 12
Ilyen a világ! 12Ilyen a világ! 12
Ilyen a világ! 12Arany Tibor
 
Elte 2013 osz 10
Elte 2013 osz 10Elte 2013 osz 10
Elte 2013 osz 10Andrea Tusai
 
Bogár László - A Rendszerváltás Gazdaságtana
Bogár László - A Rendszerváltás GazdaságtanaBogár László - A Rendszerváltás Gazdaságtana
Bogár László - A Rendszerváltás GazdaságtanaBogar Drabik
 
Fukuyama bizalom
Fukuyama bizalomFukuyama bizalom
Fukuyama bizalomKinga Kárász
 
Insemnari, feljegyzések - 2022 feb 28 - 2022 mart 4
Insemnari, feljegyzések - 2022 feb 28 - 2022 mart 4Insemnari, feljegyzések - 2022 feb 28 - 2022 mart 4
Insemnari, feljegyzések - 2022 feb 28 - 2022 mart 4Nagy Attila (Mihai)
 
Istorija ukrajini-10-klas-gisem-2018-ugo
Istorija ukrajini-10-klas-gisem-2018-ugoIstorija ukrajini-10-klas-gisem-2018-ugo
Istorija ukrajini-10-klas-gisem-2018-ugokreidaros1
 
Mi az elet_Az elet keletkezese_Kicsoda az ember
Mi az elet_Az elet keletkezese_Kicsoda az emberMi az elet_Az elet keletkezese_Kicsoda az ember
Mi az elet_Az elet keletkezese_Kicsoda az emberJozsef Sotonyi
 
A biro etikatlan magatartasa az I/2011. OBET allasfoglalas szerint. Virtualis...
A biro etikatlan magatartasa az I/2011. OBET allasfoglalas szerint. Virtualis...A biro etikatlan magatartasa az I/2011. OBET allasfoglalas szerint. Virtualis...
A biro etikatlan magatartasa az I/2011. OBET allasfoglalas szerint. Virtualis...Jozsef Sotonyi
 
Fovarosi Torvenyszek, a jogsertes kozponti generatora - A birosagok alkotmany...
Fovarosi Torvenyszek, a jogsertes kozponti generatora - A birosagok alkotmany...Fovarosi Torvenyszek, a jogsertes kozponti generatora - A birosagok alkotmany...
Fovarosi Torvenyszek, a jogsertes kozponti generatora - A birosagok alkotmany...Jozsef Sotonyi
 
Mi az elet? Az elet keletkezese. Kicsoda az ember?
Mi az elet? Az elet keletkezese. Kicsoda az ember?Mi az elet? Az elet keletkezese. Kicsoda az ember?
Mi az elet? Az elet keletkezese. Kicsoda az ember?Jozsef Sotonyi
 
A birosagok alkotmanyellenes mukodese. Virtualis jogallam, valos onkeny
A birosagok alkotmanyellenes mukodese. Virtualis jogallam, valos onkeny A birosagok alkotmanyellenes mukodese. Virtualis jogallam, valos onkeny
A birosagok alkotmanyellenes mukodese. Virtualis jogallam, valos onkeny Jozsef Sotonyi
 
Duna TV - Folszallott a pava - Herczku Agnes kontra Novak Peter
Duna TV - Folszallott a pava - Herczku Agnes kontra Novak Peter Duna TV - Folszallott a pava - Herczku Agnes kontra Novak Peter
Duna TV - Folszallott a pava - Herczku Agnes kontra Novak Peter Jozsef Sotonyi
 
Magyarorszag: mediavezerelt szolganemzet
Magyarorszag: mediavezerelt szolganemzetMagyarorszag: mediavezerelt szolganemzet
Magyarorszag: mediavezerelt szolganemzetJozsef Sotonyi
 
Magyar media: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa
Magyar media: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa Magyar media: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa
Magyar media: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa Jozsef Sotonyi
 
Milyen a jo zongora?
Milyen a jo zongora? Milyen a jo zongora?
Milyen a jo zongora?Jozsef Sotonyi
 
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag megmentoje. A demokratikus jogallamu...
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag megmentoje. A demokratikus jogallamu...Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag megmentoje. A demokratikus jogallamu...
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag megmentoje. A demokratikus jogallamu...Jozsef Sotonyi
 

More Related Content

Similar to Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet

Insemnari, feljegyzések - 2022 mart 24 - 2022 mart 31.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 mart 24 - 2022 mart 31.pdfInsemnari, feljegyzések - 2022 mart 24 - 2022 mart 31.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 mart 24 - 2022 mart 31.pdfNagy Attila (Mihai)
 
A kommunikációs technológiák történetéhez
A kommunikációs technológiák történetéhezA kommunikációs technológiák történetéhez
A kommunikációs technológiák történetéheztewy0925
 
Insemnari, feljegyzések - 2022 iuli 18 - 2022 iuli 25.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 iuli 18 - 2022 iuli 25.pdfInsemnari, feljegyzések - 2022 iuli 18 - 2022 iuli 25.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 iuli 18 - 2022 iuli 25.pdfNagy Attila (Mihai)
 
Insemnari, feljegyzések - 2022 mai 2 - 2022 mai 5.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 mai 2 - 2022 mai 5.pdfInsemnari, feljegyzések - 2022 mai 2 - 2022 mai 5.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 mai 2 - 2022 mai 5.pdfNagy Attila (Mihai)
 
Csapó Endre - karácsony a béke ünnepe 2
Csapó Endre - karácsony a béke ünnepe 2Csapó Endre - karácsony a béke ünnepe 2
Csapó Endre - karácsony a béke ünnepe 2Arany Tibor
 
Ilyen a világ! 12
Ilyen a világ! 12Ilyen a világ! 12
Ilyen a világ! 12Arany Tibor
 
Bogár László - A Rendszerváltás Gazdaságtana
Bogár László - A Rendszerváltás GazdaságtanaBogár László - A Rendszerváltás Gazdaságtana
Bogár László - A Rendszerváltás GazdaságtanaBogar Drabik
 
Insemnari, feljegyzések - 2022 feb 28 - 2022 mart 4
Insemnari, feljegyzések - 2022 feb 28 - 2022 mart 4Insemnari, feljegyzések - 2022 feb 28 - 2022 mart 4
Insemnari, feljegyzések - 2022 feb 28 - 2022 mart 4Nagy Attila (Mihai)
 
Istorija ukrajini-10-klas-gisem-2018-ugo
Istorija ukrajini-10-klas-gisem-2018-ugoIstorija ukrajini-10-klas-gisem-2018-ugo
Istorija ukrajini-10-klas-gisem-2018-ugokreidaros1
 

Similar to Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet (12)

Insemnari, feljegyzések - 2022 mart 24 - 2022 mart 31.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 mart 24 - 2022 mart 31.pdfInsemnari, feljegyzések - 2022 mart 24 - 2022 mart 31.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 mart 24 - 2022 mart 31.pdf
 
A kommunikációs technológiák történetéhez
A kommunikációs technológiák történetéhezA kommunikációs technológiák történetéhez
A kommunikációs technológiák történetéhez
 
Insemnari, feljegyzések - 2022 iuli 18 - 2022 iuli 25.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 iuli 18 - 2022 iuli 25.pdfInsemnari, feljegyzések - 2022 iuli 18 - 2022 iuli 25.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 iuli 18 - 2022 iuli 25.pdf
 
Insemnari, feljegyzések - 2022 mai 2 - 2022 mai 5.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 mai 2 - 2022 mai 5.pdfInsemnari, feljegyzések - 2022 mai 2 - 2022 mai 5.pdf
Insemnari, feljegyzések - 2022 mai 2 - 2022 mai 5.pdf
 
A 3
A 3A 3
A 3
 
Csapó Endre - karácsony a béke ünnepe 2
Csapó Endre - karácsony a béke ünnepe 2Csapó Endre - karácsony a béke ünnepe 2
Csapó Endre - karácsony a béke ünnepe 2
 
Ilyen a világ! 12
Ilyen a világ! 12Ilyen a világ! 12
Ilyen a világ! 12
 
Elte 2013 osz 10
Elte 2013 osz 10Elte 2013 osz 10
Elte 2013 osz 10
 
Bogár László - A Rendszerváltás Gazdaságtana
Bogár László - A Rendszerváltás GazdaságtanaBogár László - A Rendszerváltás Gazdaságtana
Bogár László - A Rendszerváltás Gazdaságtana
 
Fukuyama bizalom
Fukuyama bizalomFukuyama bizalom
Fukuyama bizalom
 
Insemnari, feljegyzések - 2022 feb 28 - 2022 mart 4
Insemnari, feljegyzések - 2022 feb 28 - 2022 mart 4Insemnari, feljegyzések - 2022 feb 28 - 2022 mart 4
Insemnari, feljegyzések - 2022 feb 28 - 2022 mart 4
 
Istorija ukrajini-10-klas-gisem-2018-ugo
Istorija ukrajini-10-klas-gisem-2018-ugoIstorija ukrajini-10-klas-gisem-2018-ugo
Istorija ukrajini-10-klas-gisem-2018-ugo
 

More from Jozsef Sotonyi

Mi az elet_Az elet keletkezese_Kicsoda az ember
Mi az elet_Az elet keletkezese_Kicsoda az emberMi az elet_Az elet keletkezese_Kicsoda az ember
Mi az elet_Az elet keletkezese_Kicsoda az emberJozsef Sotonyi
 
A biro etikatlan magatartasa az I/2011. OBET allasfoglalas szerint. Virtualis...
A biro etikatlan magatartasa az I/2011. OBET allasfoglalas szerint. Virtualis...A biro etikatlan magatartasa az I/2011. OBET allasfoglalas szerint. Virtualis...
A biro etikatlan magatartasa az I/2011. OBET allasfoglalas szerint. Virtualis...Jozsef Sotonyi
 
Fovarosi Torvenyszek, a jogsertes kozponti generatora - A birosagok alkotmany...
Fovarosi Torvenyszek, a jogsertes kozponti generatora - A birosagok alkotmany...Fovarosi Torvenyszek, a jogsertes kozponti generatora - A birosagok alkotmany...
Fovarosi Torvenyszek, a jogsertes kozponti generatora - A birosagok alkotmany...Jozsef Sotonyi
 
Mi az elet? Az elet keletkezese. Kicsoda az ember?
Mi az elet? Az elet keletkezese. Kicsoda az ember?Mi az elet? Az elet keletkezese. Kicsoda az ember?
Mi az elet? Az elet keletkezese. Kicsoda az ember?Jozsef Sotonyi
 
A birosagok alkotmanyellenes mukodese. Virtualis jogallam, valos onkeny
A birosagok alkotmanyellenes mukodese. Virtualis jogallam, valos onkeny A birosagok alkotmanyellenes mukodese. Virtualis jogallam, valos onkeny
A birosagok alkotmanyellenes mukodese. Virtualis jogallam, valos onkeny Jozsef Sotonyi
 
Duna TV - Folszallott a pava - Herczku Agnes kontra Novak Peter
Duna TV - Folszallott a pava - Herczku Agnes kontra Novak Peter Duna TV - Folszallott a pava - Herczku Agnes kontra Novak Peter
Duna TV - Folszallott a pava - Herczku Agnes kontra Novak Peter Jozsef Sotonyi
 
Magyarorszag: mediavezerelt szolganemzet
Magyarorszag: mediavezerelt szolganemzetMagyarorszag: mediavezerelt szolganemzet
Magyarorszag: mediavezerelt szolganemzetJozsef Sotonyi
 
Magyar media: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa
Magyar media: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa Magyar media: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa
Magyar media: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa Jozsef Sotonyi
 
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag megmentoje. A demokratikus jogallamu...
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag megmentoje. A demokratikus jogallamu...Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag megmentoje. A demokratikus jogallamu...
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag megmentoje. A demokratikus jogallamu...Jozsef Sotonyi
 
Magyarorszag, az Europai Unio gyarmata - Orban Viktor, a kereszteny Magyarors...
Magyarorszag, az Europai Unio gyarmata - Orban Viktor, a kereszteny Magyarors...Magyarorszag, az Europai Unio gyarmata - Orban Viktor, a kereszteny Magyarors...
Magyarorszag, az Europai Unio gyarmata - Orban Viktor, a kereszteny Magyarors...Jozsef Sotonyi
 
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag felepitoje. A magyar demokracia mino...
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag felepitoje. A magyar demokracia mino...Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag felepitoje. A magyar demokracia mino...
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag felepitoje. A magyar demokracia mino...Jozsef Sotonyi
 
Alkotmanyellenes mediarendszer: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa. Med...
Alkotmanyellenes mediarendszer: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa. Med...Alkotmanyellenes mediarendszer: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa. Med...
Alkotmanyellenes mediarendszer: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa. Med...Jozsef Sotonyi
 
Orban szamara nincs visszaut - mondja Kis Janos liberalis stratega
Orban szamara nincs visszaut - mondja Kis Janos liberalis stratega Orban szamara nincs visszaut - mondja Kis Janos liberalis stratega
Orban szamara nincs visszaut - mondja Kis Janos liberalis stratega Jozsef Sotonyi
 
Pokorni Zoltan XII.ker. Onkormanyzata demokraciat szonokol, de diktaturat gya...
Pokorni Zoltan XII.ker. Onkormanyzata demokraciat szonokol, de diktaturat gya...Pokorni Zoltan XII.ker. Onkormanyzata demokraciat szonokol, de diktaturat gya...
Pokorni Zoltan XII.ker. Onkormanyzata demokraciat szonokol, de diktaturat gya...Jozsef Sotonyi
 

More from Jozsef Sotonyi (15)

Mi az elet_Az elet keletkezese_Kicsoda az ember
Mi az elet_Az elet keletkezese_Kicsoda az emberMi az elet_Az elet keletkezese_Kicsoda az ember
Mi az elet_Az elet keletkezese_Kicsoda az ember
 
A biro etikatlan magatartasa az I/2011. OBET allasfoglalas szerint. Virtualis...
A biro etikatlan magatartasa az I/2011. OBET allasfoglalas szerint. Virtualis...A biro etikatlan magatartasa az I/2011. OBET allasfoglalas szerint. Virtualis...
A biro etikatlan magatartasa az I/2011. OBET allasfoglalas szerint. Virtualis...
 
Fovarosi Torvenyszek, a jogsertes kozponti generatora - A birosagok alkotmany...
Fovarosi Torvenyszek, a jogsertes kozponti generatora - A birosagok alkotmany...Fovarosi Torvenyszek, a jogsertes kozponti generatora - A birosagok alkotmany...
Fovarosi Torvenyszek, a jogsertes kozponti generatora - A birosagok alkotmany...
 
Mi az elet? Az elet keletkezese. Kicsoda az ember?
Mi az elet? Az elet keletkezese. Kicsoda az ember?Mi az elet? Az elet keletkezese. Kicsoda az ember?
Mi az elet? Az elet keletkezese. Kicsoda az ember?
 
A birosagok alkotmanyellenes mukodese. Virtualis jogallam, valos onkeny
A birosagok alkotmanyellenes mukodese. Virtualis jogallam, valos onkeny A birosagok alkotmanyellenes mukodese. Virtualis jogallam, valos onkeny
A birosagok alkotmanyellenes mukodese. Virtualis jogallam, valos onkeny
 
Duna TV - Folszallott a pava - Herczku Agnes kontra Novak Peter
Duna TV - Folszallott a pava - Herczku Agnes kontra Novak Peter Duna TV - Folszallott a pava - Herczku Agnes kontra Novak Peter
Duna TV - Folszallott a pava - Herczku Agnes kontra Novak Peter
 
Magyarorszag: mediavezerelt szolganemzet
Magyarorszag: mediavezerelt szolganemzetMagyarorszag: mediavezerelt szolganemzet
Magyarorszag: mediavezerelt szolganemzet
 
Magyar media: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa
Magyar media: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa Magyar media: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa
Magyar media: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa
 
Milyen a jo zongora?
Milyen a jo zongora? Milyen a jo zongora?
Milyen a jo zongora?
 
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag megmentoje. A demokratikus jogallamu...
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag megmentoje. A demokratikus jogallamu...Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag megmentoje. A demokratikus jogallamu...
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag megmentoje. A demokratikus jogallamu...
 
Magyarorszag, az Europai Unio gyarmata - Orban Viktor, a kereszteny Magyarors...
Magyarorszag, az Europai Unio gyarmata - Orban Viktor, a kereszteny Magyarors...Magyarorszag, az Europai Unio gyarmata - Orban Viktor, a kereszteny Magyarors...
Magyarorszag, az Europai Unio gyarmata - Orban Viktor, a kereszteny Magyarors...
 
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag felepitoje. A magyar demokracia mino...
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag felepitoje. A magyar demokracia mino...Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag felepitoje. A magyar demokracia mino...
Orban Viktor, a kereszteny Magyarorszag felepitoje. A magyar demokracia mino...
 
Alkotmanyellenes mediarendszer: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa. Med...
Alkotmanyellenes mediarendszer: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa. Med...Alkotmanyellenes mediarendszer: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa. Med...
Alkotmanyellenes mediarendszer: a mennyiseg forradalma, a minoseg bukasa. Med...
 
Orban szamara nincs visszaut - mondja Kis Janos liberalis stratega
Orban szamara nincs visszaut - mondja Kis Janos liberalis stratega Orban szamara nincs visszaut - mondja Kis Janos liberalis stratega
Orban szamara nincs visszaut - mondja Kis Janos liberalis stratega
 
Pokorni Zoltan XII.ker. Onkormanyzata demokraciat szonokol, de diktaturat gya...
Pokorni Zoltan XII.ker. Onkormanyzata demokraciat szonokol, de diktaturat gya...Pokorni Zoltan XII.ker. Onkormanyzata demokraciat szonokol, de diktaturat gya...
Pokorni Zoltan XII.ker. Onkormanyzata demokraciat szonokol, de diktaturat gya...
 

Honfoglalas, csatak, nemzeti onbecsules, Magyarorszag romlasa. Identitasrombolo tortenelemszemlelet

  • 1. Sótonyi József: Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása - Identitásromboló történelemhamisítás a kulturális tárca és az MTA égisze alatt - (A magyarok merjenek kicsik és „mások” lenni? - című dolgozat 2. kötete) TARTALOMJEGYZÉK I. fejezet 1. Felelősség a nemzet jövőjét jelentő felnövekvő generációért. Erkölcsi minta…………..………2 2. Pokorni Zoltán, a nagy tanító és NAT kritikus…………..……………………………..………..4 II. 1. Közoktatás kontra tömegkommunikáció………………………………………………….……...5 2. A transznacionális erők elvárásainak megfelelő történelemoktatás……………………….……..7 3. Mi lehet a dezinformáció, a történelemferdítés oka?......................................................................9 III. 1. Honfoglalás a kulturális tárca és az MTA tudományos történelemszemlélete szerint…………..11 2. A marxista beütésű történészek teljesen hülyének nézik a magyar gyerekeket…………………12 3. A finnugor szindróma. Árpád konzultációja a főtáltossal. Diplomáciai előkészítés…………….13 4. A honfoglalás valószínűsíthető folyamata……………………………………………………….15 5. A magyarság sorstragédiája: kelettől elszakadtunk, de a nyugat sosem fogadott be bennünket...17 IV. 1. Milyen haderő, milyen emberek vívták meg a nagy csatákat?......................................................18 2. A magyarok hadművészete. Évszázados katonai hegemónia az európai hadszíntéren………….21 3. A magyarok taktikája….…………………………………………………………………………22 4. A nyugatiak kiismerték a magyar taktikát és onnantól kezdve vesztettünk. Valóban?.................24 V. 1. „A honfoglaló magyarok csúcslovakat lovagoltak” - Rolls Royce-nak számítottak………….…25 2. Magyar könnyűlovasság kontra lomha német nehézlovasság és csetlő-botló gyalogság……….26 3. Fegyverek. Közelharc……………………………………………………………………………27 VI. 1. A honfoglalást követő erőviszonyok. A sorsdöntő pozsonyi csata……………………………...30 VII. 1. Dzsingisz kán: Indus menti csata………………………………………………………………...31 2. Nagy Sándor: Gualgamelai csata………………………………………………………………...32 3. Hannibál: Cannae melletti csata……………………………………………………………….....33 VIII. 1. Az augsburgi csata………………………………………………………………………………34 2. A történészek szerint vesztes augsburgi csatának nincsenek területi következményei….……...36 IX. 1. Cui prodest?...................................................................................................................................37 2. Merjünk kicsik lenni?....................................................................................................................38 3. Impotens magyar diplomácia, a világ értékítélete……………………………………………….38 4. Virtuális jogállam: elméleti demokrácia, érvényesíthetetlen alapjogok Orbán Viktor szerint Magyarországon latin-amerikai állapotok uralkodnak……………….…..39 5. Nemzeti tragédiába torkolló, alkotmányellenes helyzet Demográfiai krízis. Magyarország keresztre feszítése……………………………………….….40 6. Epilógus……………………………………………………………………………………….…42
  • 2. 2 7. Irodalomjegyzék………………………………………………………………………………....43 Sótonyi József: Honfoglalás, csaták, nemzeti önbecsülés, Magyarország romlása - Identitásromboló történelemhamisítás a kulturális tárca és az MTA égisze alatt - (A magyarok merjenek kicsik és „mások” lenni? - című dolgozat 2. kötete) Elolvastam a kiskorú gyermekem történelemkönyvét. Nagy élmény! A tankönyv szerzője úgy ír, mintha meg akarna felelni annak a nemzetrontó szellemiségnek, amit a transznacionális erőtér által vezérelt tömegkommunikáció diktál. De legalább lenne színvonalas és következetesen építkező. Nem, az sem! A kulturális tárca és a Magyar Tudományos Akadémia elvárásainak azonban megfelelő. A bevezetőben érdemes egy pillantást vetni arra, hogy milyen erkölcsi minőséggel felvértezett emberek irányítják a felnövekvő generáció értékszemléletét. I. fejezet 1. Felelősség a nemzet jövőjét jelentő felnövekvő generációért. Erkölcsi minta A nyakatekert elnevezésű Emberi Erőforrások Minisztériumának oktatásért felelős államtitkára, Hoffmann Rózsa az MSZMP tagjaként építette az államszocializmust, majd a totalitárius rendszer bukását követően átigazolt a Fideszhez, amelynek égisze alatt kidolgozta a Nemzeti alaptantervet (Nat). A NAT „műveltségképe, tudáskoncepciója” imígyen szól: „A Nemzeti alaptanterv meghatározza a közvetítendő műveltség fő területeit, az iskolában elsajátítandó műveltségi alapokat. Ennek részei – a társadalmi műveltségre alapozva - a kulcskompetenciák, a kiemelt fejlesztési feladatok és az egyes tartalmi szakaszokban megvalósítandó műveltségterületi fejlesztési feladatok. Az iskolai műveltség tartalmának irányadó kánonja a kulcskompetenciák rendszere. Kiemelt értéknek tekinti azt a tudást, amely a minőségi munkavégzést, a gazdaság világában való eredményes, sikeres szerepvállalást segíti elő. Az iskolai tudást a gazdaság hajtóerejének tekinti. Alapvető érték az elsajátított tudás használhatósága, hasznosíthatósága. Ennek érdekében kiemelten fontos a kulcskompetenciák fejlesztése, az egész életen át tartó tanulásra, ezen belül az egyén tanulási kompetenciájának fejlesztésére való felkészítés.” Az iskolai műveltség irányadó kánonja a kulcskompetenciák rendszere? Fantasztikus! Ezzel a mesterkélt, tartalmatlan, semmitmondó dumával tökéletes összhangban van a kulturális tárca gondozásában megjelent könyv, amely objektivitás helyett a nyugati kútfők kirívóan elfogult történelemszemléletét abszolutizálja és tényként akarja elfogadtatni a társadalommal, ám a források hitelességét nem bizonyítja semmivel. A bipoláris hatalmi konstelláció felbomlása után két évtizeddel a Magyar Tudományos Akadémia marxista-leninista hagyományaitól elszakadni képtelen történészek óriási hatékonysággal rombolják a nemzeti identitást: hazaszeretet, büszkeség helyett az alávetettség, a kishitűség érzetét plántálják a gyerekek fejébe. A történetírást hozzávetőlegesen kétszáz éve történelemtudománynak szokás nevezni, amelynek központi jellemzője a pártatlan, tárgyilagos, színvonalas elemzés. Legalábbis az kellene, hogy legyen. De mi a garancia arra, hogy a modern történelemtudomány részrehajlás nélküli? Semmi. A történészek nemhogy évszázadok történelmét, de a közelmúlt, sőt a jelenkor történelmét is szemrebbenés nélkül meghamisítják az éppen uralkodó hatalmi erőviszonyoknak megfelelően.
  • 3. 3 Hatalmas kontradikció, hogy a történelemtudomány alapvető követelménye, az objektivitás nincs összhangban a múltban gyökerező nemzeti identitás megerősítését szorgalmazó társadalmi elvárással. Kiváló történészek, például Szegfű Gyula, László Gyula magas színvonalú munkássága a tárgyilagosságra építkezett és a nemzeti önbecsülést is erősítette, de nem ez a jellemző. Bármennyire is objektivitásra törekszik, a történetírás óhatatlanul szubjektív és szelektív, mert nemzeti szemszögből vizsgálja a folyamatokat. Minden nemzet képvisel valamilyen értékrendet, kultúrát, világképet, ideológiát, ami óhatatlanul tükröződik abban, amit a történész mond, és ahogy mondja, még akkor is, ha nem akarja. Vegyük például a magyarok és a szomszédos népek történelemszemléletét. Az államisága tizennyolcadik születésnapját ünneplő Szlovákia a „kollektív bűnösséget” megtorló Benes- dekrétumokkal és nyelvtörvénnyel sújtja a magyar és német kisebbséget. És mikor történik az alapvető emberi jogok brutális megsértése? Nem a középkorban, a Spanyol Inkvizíció korában, nem a „csehszlovák nemzetállamiság” égisze alatt, nem is a nemzeti szocializmus és bolsevizmus idején, hanem a XXI. században, Európai Unió kellős közepén, ahol az Alapjogi Charta és ENSZ egyezmények szigorúan tiltják a diszkriminációt. Nem csupán Szlovákia a hibás, hanem elsősorban az impotens magyar diplomácia, amely képtelen érvényesíteni a határon túl élő magyarság alkotmányos jogait az Európai Unióban. Az uniós tagállam Szlovákia kisebbségellenes intézkedése szöges ellentétben áll az európai alkotmányosság elemi normáival, amelynek következtében a magyar kisebbség lélekszáma folyamatosan csökken. Az euroatlanti civilizáció szégyene, hogy az Európai Unió tagja lehetett Szlovákia úgy, hogy hatályban tartotta az emberiesség ellenes Benes-dekrétumokat. A Magyar Királyság oltalma alatt zavartalanul fejlődött szlovákság kitűnően érvényesíti az érdekeit az Európai Unióban, ám a jelenkori magyar diplomácia amatőrizmusa és a magyar Külügyminisztérium enervált működése méltatlan az ezeréves magyar jogállamiság tradíciójához. Más szomszédos országok - például Románia - a népmesék fantáziavilágát is túlszárnyaló 2000 éves történelmet írnak maguknak, holott a XIX. századig még saját nyelvük sem volt, és a semmilyen történelmi ténnyel nem alátámasztható dákó-román kontinuitást elfogadtatták a világ közvéleményével. A magyar diplomácia eredményessége viszont aszimptotikus jelleggel konvergál a záróhoz. Mit csinálnak az adófizető magyar polgárok pénzéből élő Magyar Tudományos Akadémia történészei? Ugyanazt, amit a politikusok: a „hivatásos” történészeink hatalmas igyekezettel aknázzák alá Magyarország nemzeti önbecsülését. Égbekiáltó gyalázat, hogy a kulturális tárca ki mer adni a kezéből színvonaltalan, pocsék, dezinformáló, identitásromboló fércműveket. Mi bátorítja a történészeket, mi a követendő példa? Volt kitől tanulniuk! A marxista-leninista tézisek propagálásában jeleskedő Glatz Ferenc, az Aczél-féle kulturális inkvizíció hű katonája, az MTA Történettudományi Intézetének egykori igazgatója, a kommunista diktatúra kultuszminisztere, majd az MTA elnöke megrendítő kedvességgel szól rólunk A magyarok krónikája című műben: „A magyar embernek évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta az eke utáni egyenes testtartást, és leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok és gyermekek lemészárlásában.” Glatz Ferenc hajdani KISZ-titkár, MSZMP párttitkár hatalmas szorgalommal építette a parasztsággal szövetséges munkásosztály proletárdiktatúráját, az eszmetársaival egyetemben meghatározta az MTA internacionalista szellemiségét, de ilyen kaján gúnnyal, irritáló tiszteletlenséggel még a legelvetemültebb ellenségeink sem illettek bennünket. Mi a következmény? Megkérdeztem iskolás gyerekeket, hogyan látják a hazájukat és a saját sorsukat az európai erőtérben, mire büszkék, milyen értékekkel gazdagította a magyarság az egyetemes kultúrát, indikációként megemlítettem kiemelkedő személyiségeket is. Íme, a jellemző válasz: ’Köszi a kérdést, de bocsi, Bartók, Kodály, Széchenyi, Vörösmarty, Hunyadi, Bolyai meg ilyen emberek tök cikik. Nem a középkorban élünk. Én mindent utálok, ami magyar.” – mondta egy
  • 4. 4 „modern” magyar gyerek, a transznacionális média által manipulált szolganemzet polgára, majd előkapta az iPhone-ját, benyomott rajta egy betondöngölő idegen zenét és elviharzott az apja Yamahájával. Szép kis jövő előtt áll az ezeréves Magyarország, ha a felnövekvő generáció ilyen identitástudattal rendelkezik. No és az individuum, maga a gyerek milyen személyiségstabilitással, jövőképpel rendelkezhet, ha nem ismeri, nem becsüli a múltját, a származását, a gyökérzetét, a közösséget (nemzetet), amelyben él? Természetesen nem a gyerek hibás, ellenben óriási felelősség terheli a demokratikus intézményrendszer szerveit – különösen a művelődési tárcát -, amelyek példátlan erkölcsi, szellemi válságba sodorták az országot, a közoktatás színvonalát mélypontra süllyesztették. Ebben a siralmas környezetben a felnövekvő generáció a saját értékeit, érdekeit sem ismeri fel. 2; Pokorni Zoltán, a nagy tanító és NAT kritikus Személy szerint kiket terhel a felelősség? Senkit. Magyarországon nem divat az állami tisztségviselők felelőssége. A hatalom jogállami eszközökkel kikényszeríti a polgár felelősségteljes, jogkövető magatartását, ám az intézmények felelőssége aszimptotikus jelleggel konvergál a nullához, ami különösen vonatkozik a bíróságokra. A legnagyobb demokratikus vívmánnyal, a bírói autonómiával visszaélő bírák börtönbe küldhetnek ártatlan embereket, akik a rehabilitációjukat követően öngyilkosok lesznek, mert nem tudják elviselni a megaláztatást, de a bíró felelőssége fel sem merül. A diszkrimináció alkotmányos tilalmába ütköző példaként említem a közigazgatási eljárásról szóló 2004. évi CXL. törvényt, amely pénzbírsággal sújtja a polgárt, ha netán tisztességtelen magatartást tanúsítana, ugyanakkor a tisztségviselő felelősségét nem rögzíti jogszabály-hely. Esetleg gálánsan vállalja a „politikai felelősséget”, amely teljesen tartalmatlan kifejezésnek semmiféle jogi relevanciája nincs. Nézzük a semmitmondó „politikai felelősséget”, amire a politikusok előszeretettel hivatkoznak. A nemzeti érdekeket romboló közoktatás dolgában az a legszenzációsabb színjáték, amikor az egyik kommunista kritizálja a másikat. (Ha Dante a kortársunk lenne, újra írná az Isteni színjátékot.) Vajon ki a NAT-ért felelős hajdani pártvezér, Hoffmann Rózsa legnagyobb kritikusa? A Fidesz oszlopos tagja, a korábbi kultuszminiszter Pokorni Zoltán, akinek édesapja a Belügyminisztérium III/III-as ügyosztályának Pákozdi fedőnevű ügynökeként szolgálta a totalitárius rendszert. A besúgó apa kiemelkedő szorgalmára jellemző, hogy egészen 1989-ig, a totalitárius rendszer bukásáig írta a jelentéseit, amiről a fiú, Pokorni Zoltán állítólag semmit sem tudott. Ez életszerűtlen képtelenség. Az úgynevezett rendszerváltozást követő speciális magyar demokrácia égisze alatt azt szokták mondani, hogy nem terheli felelősség a fiút a dicstelen családi vonatkozásért. Ráadásul Pokorni apját zsarolta az ÁVO. És másokat nem? De igen! Az erkölcsi tartással rendelkező emberek azonban kiálltak az elveik mellett akkor is, ha börtönbe vetették őket. Az én jó apámat például tanári diplomával a zsebében delegálták a Hortobágyra csikósnak, mert nem volt hajlandó együttműködni a kommunistákkal. Nekem meg azt harsogta a gimnázium párttitkára: Neked kuss, mert reakciós apa és klerikális anya gyereke vagy. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárától mostanában kaptam meg a Belügyminisztérium SZIGORÚAN TITKOS minősítésű vizsgálati dosszié kivonatát, miszerint államellenes összeesküvésben vettem részt 15 éves koromban. És mi volt a fűbűn? Kiírtuk a Pécsi Széchenyi Gimnázium falára a következő szöveget: Azonnal vonják ki a megszálló orosz csapatokat Magyarország területéről. Elképesztő megtorlás következett, a rendőrség nagy erőkkel vonult fel. Védte a szocializmust a 15 éves gyerekek ellen. A bőrkabátos kommandósok éppen úgy néztek ki, mint Bacsó Péter A tanú című zseniális filmjében a „nem éppen szószátyár ÁVO-sok”. A továbbiakat itt nem részletezem. Csupán megjegyzem, hogy az elemi erkölcsi normákkal ütközik a felelősség szelektív megítélése: aki a diktatúrát kritizálja, az bűnös, aki viszont támogatja, az áldozat.
  • 5. 5 Mivel az erkölcs nem jogi kategória, Pokorni Zoltánt jogdogmatikai értelemben nem terheli felelősség az apja dicstelen működéséért. Az erkölcs azonban minden jogállam alkotmányos berendezkedésének alapja, következőleg óhatatlanul felmerül a kérdés: milyen morális környezetben nevelkedik az a gyerek, akinek az apja besúgó? Milyen nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy silány erkölcsű emberek utódai mutassanak magatartási mintát a társadalomnak? A képviselőtől minimális elvárás, hogy feddhetetlen erkölcsű, zsarolhatatlan személyiség legyen. Ám amikor Pokorni úr a komcsi ügynökök nemzetrontó tevékenységét firtatta a Parlamentben, az egyik képviselő felvilágosította: Kérdezd meg az apádat! A klasszikus demokrácia játékszabályai szerint Pokorni úrnak le kellett volna mondania a képviselői mandátumáról. Ez a szokás ugyanis az euroatlanti civilizáció fejlett politikai kultúrával rendelkező országaiban. Sőt, az ókori görögök törvényei szerint az apa bűneiért a fiú is felelt és fordítva. Ámde a görögök nem nagyon értettek a demokráciához. Nem ismerték Pokorni Zoltánt. Vegyük például Platónt, aki megpróbálkozott ugyan a Törvények című művében különféle erőtlen tézisek kifejtésével, de meglátszik rajta, hogy nem konzultálhatott Pokorni Zoltánnal. A Tocqueville-féle amerikai demokrácián nevelkedett Bob Livingston szenátor sem érti az erkölcsi minőség jelentőségét, mert ő a Pokorni-ügynél sokkal kevesebbért is lemondott, nevezetesen azért, mert Clinton elnök erkölcsi feddhetetlensége megkérdőjeleződött a Monica Lewinsky féle szex botrányban. Nálunk azonban a tisztesség, becsület nem érték. Pokorni úr is megtette, ami tőle tellett: könnybe lábadt szemekkel felajánlotta a lemondását a pártelnöki tisztségről, de a képviselői mandátumához görcsbe rándulva ragaszkodott. A széles nyilvánosság előtt bemutatott drámai erejű alakítást a nagy Shakespeare színész, Laurence Olivier a mennyekben is megirigyelhette. A gyászba borult Magyarország azzal vigasztalódott, hogy egy ezredév viszontagságai során átvészelt a magyarság komoly tragédiákat, majd csak kiheveri valahogy ezt a csapást is. Figyelemmel arra, hogy Pokorni úr korábban rendíthetetlenül ostorozta a D-209-es Medgyessy Pétert meg a többi besúgó múltú közszereplőt, egy kis következetességet várt el az istenadta nép a nagy tanítótól, aki rendszeresen patetikus szövegekkel kápráztatja el a választópolgárokat. Valaki szellemesen megmagyarázta a helyzetet, miszerint itt valójában nem egyébről, mint alkotmánysértő diszkriminációról van szó, nevezetesen: a te ügynököd szemét gané, az enyém viszont áldozat. Eme szellemi bravúrnak is beillő eszmefuttatás nyomán Pokorni képviselő úr végül is nem mondott le. Maradt. Még szerencse, hogy nem tüntették ki a „szocializmus ötszörös hőse” érdeméremmel. Pokorni úr bizonyára aggódik a nemzetért, amelynek gondjai nyomják a vállát, különösen a felnövekvő generáció szellemiségét erősen befolyásoló NAT. Meg is fogalmazta az épületes kritikáját, miszerint az egyetemeken ne foglalkozzanak a balneológia tudományával, mert Magyarországon aránylag kevés a bálna. (Igaza van. Sőt, belátható időn belül nem is várható jelentősebb progresszió). II. fejezet 1. Közoktatás kontra tömegkommunikáció A tankönyv kritikájához szükség van azon társadalompolitikai, jogi környezet vizsgálatára, amely lehetővé tette, hogy a nemzeti érdekek és értékek háttérbe szoruljanak a közoktatásban. A teljes analízis meghaladná a dolgozatom kereteit, következőleg csak a média kártékony hatására mutatok rá, mert korunk információs társadalmában a tömegkommunikáció döntően befolyásolja a fiatalok értékszemléletét. A közoktatás szellemiségét nem a kulturális tárca, hanem az elektronikus média diktálja. Az európai alkotmányosság normáival szöges ellentétben a rendszerváltoztatásként emlegetett folyamat során nem jött létre plurális, kiegyensúlyozott médiarendszer, csupán annyi történt, hogy a pártállam információs monopóliumát felváltotta a transznacionális erőtér kommunikációs diktatúrája, amelyhez az úgynevezett médiatörvény (1996. évi I. törvény) teremtette meg a jogszabályi környezetet.
  • 6. 6 A sanyarú helyzet lényege: a médiatörvény nyugodtan nevezhető a magyar jogalkotás negatív csúcsteljesítményének Werbőczy Tripartitum-máig visszamenőleg, de ennek ellenére a preambulumban világosan kifejeződik az üdvözlendő jogalkotói akarat, nevezetesen a nemzeti identitás, a hagyományaink, a kulturális értékeink védelme. Csakhogy van egy kis bökkenő: sem a régi sem az új médiatörvény (2010. évi CLXXXV. törvény) nem ad megfelelő garanciákat a végrehajtáshoz. A médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló törvény körül keltett világhisztéria célja éppen az, hogy a jogi szabályozás maradjon a nemzeti érdekeket sértő állapotban. Az összegzett következmény: a mennyiség forradalma és a minőség bukása. Mi történt az elmúlt húsz évben? A transznacionális erőtér által vezérelt tömegkommunikáció közvetítésével sikerül elérni, hogy az ezeréves keresztény Magyarország történelmében gyakorlatilag nulla szerepet játszó, nemzetromboló liberalizmus a közgondolkodás vezérfonalává váljon. (Nem Széchenyi, Deák, Eötvös, Kossuth nemzeti liberalizmusáról van szó!). A profitorientált média szétverte a közszolgálati médiumok piaci pozícióját, és más nemzetek szubkultúrájának legócskább szemetét állította követendő mintaként a felnövekvő generáció elé. A kommunikáció birtoklásával megvalósított dezinformáció és megtévesztés nem új keletű, a média közvélemény formáló erejét már II. Rákóczi Ferenc felismerte, és a pénz, posztó mellett létrehozta a magyar sajtó első orgánumát, a Mercurius Veridicus ex Hungaria-t. Volt legalább egy kommunikációs fórum, amely teret adott a közvéleménynek, amit a hajdani Rákóczi nóta oly szemléletesen fejez ki: „Vezettesd magadat szembekötve vakon, elfajult testvéridtől csinált álutakon!” Az idegen struktúrájú média a manipuláció nagymestere, amelynek központi eleme a színvonaltalanság. Értékközvetítés helyett értékrombolás folyik. A minőséget felváltotta a szakmai dilettantizmus. Az a műsor számíthat nagy sikerre, amely rendelkezik a következő jellemzőkkel: alacsony intellektuális szint, dilettáns szakmai színvonal, kulturális szemét, szex és agresszivitás. Ezen központi összetevők külön is hatásosak, de egetverő nézettség akkor lesz, ha mindegyiket egyszerre alkalmazzák. A magyar gyerekek garmadával nézhetnek kulturális vetélkedőket, amelyekben az egysejtűek szellemi szintjén álló, ám szexbomba küllemű nőszemélyek vetélkednek: az győz, aki egy perc alatt több szárított szöcskét tud megenni. A tévéműsornak nevezett audiovizuális förmedvények silánysága nyelvrombolással párosul. Az elektronikus médiumok széles felületen, hihetetlen hatékonysággal rombolják a nemzeti összetartozás legfontosabb elmét, a magyar nyelvet. Nyelvében él a nemzet – szól a szállóige (Nincs egységes álláspont, hogy ki fogalmazott eme formában. Egyesek szerint Széchenyi, Kölcsey, Kazinczy, Kisfaludy; mások, például Grétsy tanár úr szerint Kőváry László fogalmazott így a Székely honról című művében). A műsorvezetők, riporterek, tudósítók többsége a magyar beszéd artikulációs bázisától, ereszkedő dallamvezetésétől idegen, éneklő, a mondatvégeket lebegtető, rossz ritmizálású, monoton hangsúlyozású, affektáló, gépies beszédmodort terjeszt. Az értelemzavaróan rossz hangsúlyozást még tetőzik hibás hangképzéssel (dysphonia) is: például „a” hang helyett „e” hangot ejtenek, ami kulturálatlan, nyegle, fülsértően kellemetlen. (Az áldatlan helyzet abszurditására jellemző, hogy a riportalanyok többsége szebb magyarsággal beszél, mint a maga a riporter.) Mindezt még tetőzi, hogy az utóbbi évek televíziós kommunikációjában olyan obszcén, ordenáré, undorítóan trágár, útszéli beszéd vált uralkodóvá - különösen a hollywoodi filmek szinkronjában - ami nemhogy az európai kultúrkörben, de még a káromkodásban jeleskedő kocsisok körében is megrökönyödést kelt. Így aztán nem meglepő, hogy a hollywoodi „alkotások” legfőbb jellemzője a teremtő gondolat teljes hiánya. A tömegkommunikáció értékrombolása felér egy kulturális atomcsapással. A tömegkommunikáció - különösen a televízió - olyan erős szellemi, kulturális, erkölcsi hatás, amit még a legjobb szándékú nemzeti közoktatás sem tud ellensúlyozni. Pláne ha még a szándék is
  • 7. 7 hiányzik, mint a cikket inspiráló tankönyv esetében. A kultúránk, a történelmünk, a néprajzi, népzenei hagyományaink nyomelemekben jelennek meg a televízióban. Még a Csermanek „akasztó” János féle proletárdiktatúrában is voltak filmek, tévéjátékok, amelyek a kulturális örökség, a nemzeti lét kérdéseivel foglalkoztak, amelyek felkeltették a gyerekek érdeklődését, hogy bővebb ismereteket szerezzenek a nemzetről, mint közösségről, amelyben élnek. Ráadásul ezek a művek színvonalasak voltak. Most semmi nincs. Illetve van: a hollywoodi audiovizuális gépezet legsilányabb „alkotásai” árasztják el a magyar társadalmat. Ha nem tükröződik a nemzeti jelleg a magyar médiában, akkor mi a különbség Magyarország és egy másik ország között? Semmi. A keresztény kultúrkörben nevelkedett magyar ember már nem érzi magát otthon a saját hazájában. Németh László szavaival: „Úristen, én nem vagyok otthon!” Mondok egy szemléletes példát, amely az elektronikus médiumok zenei programján keresztül tükrözi a nemzeti identitást. A televíziós munkám során a fél világot bejártam Londontól Dél-Amerikán át Japánig bezárólag, és mindenhol azt tapasztaltam, hogy a rádió és a televízió zenei programját a nemzeti jelleg határozza meg. Következőleg nyelvismeret nélkül, csupán a zenéből percek alatt felismerhető, hogy melyik országban van az ember. Nálunk azonban órákig hegyezheti a fülét az idegen, az elektronikus médiumok zenei összeállításából soha nem jön rá, hogy Bartók és Kodály országában van. A transznacionális tömegkommunikáció által diktált szellemiségbe ágyazott közoktatás rémisztő példája a bevezetőben említett tankönyv. Az utolsó fejezetben ezzel a dezinformáló, identitásromboló remekművel foglalkozom, különösen a honfoglalást taglaló résszel. A dolgozatom keretei nem teszik lehetővé a részletes elemzést, következőleg csupán néhány vonatkozást emelek ki a könyv szédületes eszmefuttatásaiból, ami a gyerekek természetes logikáján is fennakad. 2. Idegen erők elvárásainak megfelelő történelemoktatás Drága jó apám tanár volt Pécsett, a Széchenyi Gimnáziumban. Gyakran jöttek hozzánk vendégségbe apám tanár kollégái, no és persze a politika meg a közoktatás volt a fő téma. Kiváló pedagógusok, nagy tudású emberek borozgattak nálunk. Lestem a szavaikat. Érdekes módon a baráti körben egészen más történelemszemlélet bontakozott ki, mint a tankönyvekben. Parázs viták voltak azokról az eseményekről, amelyeket az iskolában axiómaként adtak elő. Meg is kérdeztem: az iskolában miért tanítanak mást? Válasz: azért, mert azt kell tanítani, ami a „tudományos marxizmus” tananyagában szerepel. Otthon legalább válaszoltak a kellemetlen kérdésékre. De a gimnáziumban nem! Egyszer kérdéseket tettem föl a történelemórán az ’56-os „ellenforradalomról”. A tanár tacitusi tömörséggel válaszolta: „Ülj le fiam!” Majd behívatott a tanáriba és jól kiosztott. A legközelebbi összejövetelen meg azt mondta apámnak: „Te Jóska, mondd meg annak a csibész fiadnak, hogy ne hozzon engem kellemetlen helyzetbe az osztály előtt, amikor nagyon jól tudja, hogy miről van szó.” De még ennél is megdöbbentőbb volt, hogy arról sem lehetett beszélni, ami nyomtatásban megjelent. Emlékszem, az egyik legnagyobb vitát Illyés Gyula cikke váltotta ki (azt hiszem a Magyar Nemzetben jelent meg), amely élesen kritizálta a dákó-román kontinuitás elméletét. A légből kapott teória alaptalanságát senki nem vitatta, hanem a tanárok azon csodálkoztak rettenetesen, hogy Illyés Gyula bírálni merészelte a román történészek fantazmagóriáját. Bírálat ide, bírálat oda, a románok nagyszerűen képviselik a dicsőséges múltjukat a hazai és nemzetközi színtéren, amit a jelen korunkban jómagam is tapasztalok. Televíziós kommunikációt tanítok Kolozsváron a Sapientia Tudományegyetemen. Amikor először mentem oda vonattal, a diákok szóltak, hogy szálljak le, mert megérkeztünk. Mondtam, hogy én Kolozsvárra megyek. Hát ez az! – mondták, és rámutattak a táblára: Cluj-Napotica.
  • 8. 8 A románok nemzetszeretetét nem győzöm dicsérni. Ami viszont a magyar közoktatást illeti, az fölöttébb fölháborító, a nemzeti önbecsülést romboló szemlélet táplál, ami ráadásul következetlen is. Mondok egy példát a dezinformációra a honfoglalás kori hadviselés értelmezésével kapcsolatosan, ami ennek a dolgozatnak a központi témája. A történészeink azt állítják, hogy az augsburgi csatát követően azért szűntek meg az úgynevezett „kalandozások”, mert a menekülést színlelő, hátrafelé nyilazós taktikát kiismerték a nyugatiak, továbbá páncélos lovasságot vetettek be, ami elsöpörte a magyar könnyűlovasságot. Ez egetverő marhaság. Egyik állítás sem felel meg a valóságnak, amit később be fogok bizonyítani. De jómagam is elhittem az iskolában, mivel látszólag logikusnak tűnik, továbbá a gyermeki naivitásommal azt gondoltam, hogy a történészek állításai megdönthetetlen, sziklaszilárd alapokon nyugszanak, mint a megbonthatatlan szovjet-magyar barátság. Sziklaszilárd alapokon? Még ingoványoson sem. Néhány kivételtől eltekintve a történészek java része kritikátlanul hitelt ad a nyugati krónikások propagandaszövegének, beidegződés, prekoncepciók alapján ír, argumentumként a kollégája álláspontját ismétli, de valójában nem bizonyít semmit. Ellenben vazallus módjára követi a Kádár-rezsimben szocializálódott MTA tagok „tudományos” álláspontját, amelytől akkor sem mer eltérni, ha nem ért vele egyet. Ennek nagyon egyszerű oka van: karrier, szakmai előmenetel. Aki ugyanis ellentmond az MTA kőbalta merevségű történelemszemléletének, az elveszíti a szakmai presztízsét, nem kap a munkájához támogatást, még az akadémiai tagsága is veszélybe kerül. Miért kockáztatná bárki a szakmai előmenetelét csupán azért, hogy a meggyőződését vallja? Az európai társadalmak erkölcsi válságában az előkelő mélypontot elfoglaló Magyarországon piedesztálra emelkedett az etikátlan magatartás, mint a parciális érdekérvényesítés leghatékonyabb eszköze. Az erkölcstelenséget intézményesített szintre emelte a pszeudoliberális végrehajtó hatalom, amely kifejezetten mintát szolgáltatott a felnövekvő generációnak hasonló morál követésére. Miért lenne éppen a történész társadalom kivétel? A magyar gyűlölő Redino, Luidprand és Widukind írt néhány feljegyzést a magyar történelemről, amit a dicső történészeink feltétel nélkül elfogadnak, sőt, axiómának tekintenek. De mitől hiteles a szövege azoknak a történetíróknak, akik deklaráltan gyűlölték, barbároknak tekintették a magyarokat? Tárgyilagosság aligha következhet a megaláztatásból, miszerint a magyar seregek rendszeresen végigverték az egész pöffeszkedő Nyugatot. A civilizációját oly fennhéjázón dicsőítő Európa számára fölöttébb megszégyenítő lehetett, hogy a keleti pusztákról jött „magyar hordák” menetrendszerűen megleckéztették a „művelt nyugatot”. Következőleg az imént idézett notabilitások nyilván kaptak az alkalmon és népmesébe illő elemekkel teletűzdelve a végtelenségig eltúlozták, kiszínezték, ha véletlenül sikerült kicsikarniuk valami kis győzelemszerűséget. A szubjektivitás, a pozitív diszkrimináció a csoportban élő ember természetes tulajdonsága. Lélektanilag rendkívül fontos, hogy a vezetők megerősítsék a megalázó vereségek sorozatát elszenvedő közösség (nemzet) önbecsülését. (Nem úgy, mint nálunk!). Következőleg a korabeli krónikások dezinformáló magatartása természetes, a magyar történészek kritikátlan szolgalelkűsége azonban elfogadhatatlan. Az ezer évvel ezelőtti krónikások publikációi mitől hitelesebbek, mint például Goebbels propagandája vagy a bolsevista történelemoktatás, ami a jelen korunkban is arcátlanul meghamisítja a valóságot a hatalmi áramlatoknak megfelelően? Még egyszer kérdezem: mi bizonyítja a IX., X századi „források” a hitelességét”? Az ég adta világon semmi. No persze mondani kell valamit, mert korabeli magyar források sajnos nincsenek, a későbbiek hitelessége pedig erősen kétséges. Alig merem említeni Anonymus Gesta Hungarorumát, Kézai Simon, Heltai Gáspár, Thuróczy János féle krónikákat, a regösénekeket, a mondáinkat, továbbá az MTA berkein kívüli történészek munkáit, mert azok a „hivatalos” történelemtudomány szerint mind romantikus elemekkel teletűzdelt fantazmagóriák, amelyeket azért találtak ki a gonosz, történelemhamisító szerzők, mert a magyar lelkületnek nem tetszik a kutyaszános, rénszarvasos finnugor származás. A nyelvészeti analízisből derivált, agyonreklámozott finnugor rokonságból a végén még az is ki fog derülni, hogy a magyarok nem lóháton, hanem kutyaszánon vonultak be a Kárpát-medencébe. Mindezekkel
  • 9. 9 egyetemben készséggel elfogadnám a Magyar Tudományos Akadémia által sulykolt hivatalos álláspontot, ha hiteles, meggyőző, bizonyított lenne. De nem az! Ellenben logikátlan, erőltetett kreálmány, ami a tudományosság látszatát keltve meg akar felelni sztereotípiáknak, a nemzeti önbecsülést aláaknázó idegen hatalmi körök elvárásainak. Noha a krónikák, a mondák, a regös énekek nagy valószínűséggel nem hitelesek, de biztosan van valamiféle történelmi alapjuk. Ámde nem hitelesebbek a nyugati kútfők sem, amelyeket a történelemtudomány axiómaként kezel. Miért? Mert a nyugati történetírás ellenérdekelt. Abszurditás feltételezni, hogy a szerzők az ádáz ellenség, a magyarok dicsőségét zengenék. Mégis mi bizonyítja a nyugati szerzők műveinek hitelességét, akiknek az elfogultsága nyilvánvaló, hiszen a magyarok megtépázták a nemzeti önérzetüket? A történelemtudomány feladata lenne, hogy valós képet adjon az eseményekről, de erre képtelen: a nyugati forrásokra támaszkodó történelemírás semmivel nem meggyőzőbb, mint a magyar krónikák. A közoktatás szemszögéből szinte indifferens, hogy a történelemtudomány nem tud, vagy nem akar tárgyilagos képet közvetíteni. A végeredmény mindenképp kártékony. A történészek milyen jogon, milyen ráció alapján feltételezik, hogy a nyugati krónikások egytől-egyig hitelesek, a magyar krónikák írói viszont mind ügyefogyott, jellemtelen, hazug emberek voltak, akiknek egyetlen célja volt, hogy a félrevezető, hamis képet adjanak a magyar történelemről? Idézem az Anonymus féle krónikát: „De meg a különböző történetírók példája szerint, az isteni kegyelem segedelmére támaszkodva, magam is jónak láttam, hogy mindazt utódaink legvégső nemzedékéig feledésnek ne engedjem. Tehát legjobbnak tartottam, hogy igazán és egyszerűen írjam meg Neked, s így aki olvassa, tisztán láthassa, miképpen estek meg a dolgok. Ha az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának kezdetét és az ő egyes hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy a regösök csacsogó énekéből mintegy álomban hallaná, nagyon is nem szép és elég illetlen dolog volna. Ezért most már inkább az iratok biztos előadásából meg a történeti művek világos értelmezéséből nemeshez méltó módon fogja fel a dolgok igazságát.” A kódexeket követő Gutenberg féle könyvnyomtatás elterjedésétől kezdődően már vannak hiteles források. Akkor viszont a későbbi eseményeket miért nem tárgyilagosan, történelmi hűséggel oktatják? Az egyik véglet a nagy nemzet illúziójára alapozott történelemírás - mint például a zéró megalapozottságú dákó-román kontinuitás -, a másikat pedig mi produkáljuk azzal, hogy a valós dicsőségből is törpeséget kreálunk, hogy megfeleljünk a nyugati hatalmi körök elvárásainak. Melyik verzióhoz fűződik nemzeti érdek? Igazuk van a románoknak! A nagy bolsevik tanító, a „Kárpátok géniusza” kiadta a jelszót: ha egy népnek nincs megfelelő történelme, akkor meg kell írni. És nagyszerűen el is hitetik a világgal a nagyságukat. És mi? Mi leromboljuk azt is, ami van, amire büszkék lehetünk, ami megtartott bennünket ezer éven át a viharverte Kárpát-medencében. A mi tudósaink destruktív felfogást képviselnek külföldön és belhonban egyaránt. A magyar szellemiséget a nyugattal mesterkélten összekötő felfogás odáig fajult, hogy a hivatalos tudomány korifeusai bejelentették: a „művelt nyugat” meghatározóan befolyásolta a magyar kultúrát, beleértve a világon egyedülálló dallamvilágra építkező népzenénket is. Kodály Zoltántól azonban megkapták a beosztásukat: „A legkevesebbet talán a németektől vettük át. Nem csoda: homlokegyenest ellenkezik már a két nyelv ritmusa és hangsúlya, ezenfelül a tisztán zenei sajátságok is ellentétesek.” Majd így folytatja:”Ha van nemzeti ízlés a hangszínekben – és bizonyára van – a magyar nem szereti a rezesbandát és a nagy lármát.” Most is kellenének nekünk Kodály-színtű tekintélyek, akik elmagyarázzák az adófizetők pénzéből működő történelemtudósoknak, hogy mi a különbség a nyugati maszlag és a magyar valóság között. 3. Mi lehet a dezinformáció, a történelemferdítés oka?
  • 10. 10 Mi lehet a napjainkban is folytatódó történelemferdítés mögötti ráció? Az egyik központi ok lehet, hogy a bukásában is felemelő 1848-as szabadságharcunkat követően a Magyar Tudományos Akadémia szellemi, erkölcsi irányítását a Habsburgok vették át. A cél a klasszikus lélektani stratégia szerint az volt, hogy a hódítók megtörjék a leigázott nemzet identitását, erkölcsi tartását. A központi dilemma a magyarság eredete körül forgott, amely diskurzus az egymással kapcsolatban élő népek nyelveinek kölcsönhatásából próbálta levezetni a magyarok származását. Az egyik felfogás a török és a magyar nyelv szerkezetének, szókészletének hasonlóságával érvelt, a másik pedig ugyanezen okok miatt a finnugor rokonságot erőltette, köztük Reguly Antal is. A monarchia kultuszminisztere, Trefort Ágoston Ignác egy nagysándori vágással oldotta meg a tudományos kérdést: „Tisztelem az urak álláspontját, nekem azonban, - mint miniszternek - az ország érdekeit kell néznem, és ezért a külső tekintély szempontjából előnyösebb finnugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonságra van szükségünk. A kormány a jövőben csakis a tudomány ama képviselőit fogja támogatni, akik a finnugor eredet mellett törnek lándzsát.” Ez aztán a tudományos argumentum! A magukat nemzetinek nevező, de valójában az úgynevezett "felszabadulást" követő államszocialista diktatúrát vazallusként szolgáló ősbolsevista történészek ugyanezt a nemzetrontó ideológiát sulykolták a magyar társadalomba. A világtörténelemben példátlan megtorlás, a trianoni diktátum utáni összeomlás ellenére gazdasági felemelkedést hozó Horthy korszakot felváltotta a parasztsággal szövetséges munkásosztály internacionalista proletárdiktatúrája, amelynek szellemiségét a dicső nemzeti múlt lerombolása, a kishitűség terjesztése jellemezte. Példaként említem Nemeskürty Istvánt, aki ekként ostorozza a honfoglalás „tudományos” verzióját: „A magyarság pánikszerű menekülése Etelközből és minden tervszerűséget nélkülöző felbukkanása a Kárpát-medencében a múltunk dicsőségét előszeretettel tépázó 1949 utáni történetírásban vált vezérszólammá.” Olybá tűnik, a marxista örökség még mindig meghatározóan befolyásolja a történelemoktatást, amelyet nagyszerűen példáz a bevezetőben idézett tankönyv is. A tankönyv legfölháborítóbb fejezete a honfoglalás, de másik példaként megemlítem a ’48-as szabadságharcot, ami kifejezetten jól dokumentált, és ennek ellenére dezinformáló módon mutatja be a közoktatás. Az 1848-as szabadságharcunk előtt az egész civilizált világ tisztelgett, ugyanis a Habsburg uralom alatt, önálló haderő hiányában, a hazafiságtól vezérelt magyarság a semmiből teremtett elő egy csodálatos honvédséget. A néhány hónap alatt kiképzett, gyengén felszerelt honvédsereg pozdorjává verte az akkori Európa legerősebb reguláris hadseregét, méghozzá annyira, hogy a magyar királynak nevezett Ferenc Jóska Habsburg császár kénytelen volt térdre rogyva, kézcsók közepette segítséget kérni Miklós cártól. A világtörténelemben párját ritkítóan fényes katonai teljesítmény vezéralakja Görgey Artúr tábornok volt, akit a marxista történetírás „úri vezérnek” nevezett és árulónak kiáltott ki. Miért? Azért, mert a lánglelkű, álmodozó Kossuth óhajával szemben a katonailag teljesen reménytelenné vált helyzetben nem folytatta a küzdelmet, nem volt hajlandó vágóhídra vinni a megmaradt 27 ezer fős VII. hadtestet a 400-ezres ellenséggel szemben, hanem mintaszerű rendben, felemelt fejjel letette a fegyvert. De nem az osztrákok, hanem a muszkák előtt! Görgeynek ez volt a feltétele: az osztrákok előtt nem volt hajlandó tisztelegni, amely megalázó feltételt a tökéletesen megvert császáriak kénytelenek voltak elfogadni, tehát még a záróakkord is a magyarság erkölcsi fölényét bizonyította a világ előtt. Ez volt az első alkalom, amikor a nyugati világ valóban kiállt a magyarok mellett: diplomáciai jegyzékek és tüntetések sorozata állította meg a Haynau eszeveszett vérengzését.
  • 11. 11 Görgey olyan áruló volt, akit imádták a katonái, tűzbe mentek érte, az ellenség pedig csodálta a hadvezéri képességeit és a legnagyobb tisztelettel beszélt róla. A fővezér kiemelkedő kvalitására jellemző, hogy Miklós cár az osztrákoknak nyújtandó segítség feltételeként szabta, hogy a Görgeynek a haja szála sem görbülhet. Ugyanis abban a korban még tisztelték az emberi minőséget akkor is, ha ellenfélről volt szó. A nemzetközi irodalom is egyöntetűen elismeri Görgey és a magyar honvédsereg elképesztő teljesítményét. Példaként említem, hogy a West Point Katonai Akadémián ma is tananyag Görgey felvidéki hadjárata. Mindenkinek szeretettel ajánlom, olvassa el Görgey Életem és működésem című könyvét, amelyből kiderül, hogy miféle áruló volt ő. (Most is jó lenne nekünk egy-két ilyen áruló a magukat nemzetinek aposztrofáló pszeudoliberális titánok helyett.) Az arcátlan történelemferdítés csimborasszója volt, hogy a proletárdiktatúrát szolgáló történészeink Forradalmi napok címszó alatt összemosták a dicsőséges ’48-as szabadságharcot a Kun Béla féle anarchia dicséretével és a felszabadulásnak nevezett szovjet invázióval. A gyerekkoromból még emlékszem a marxista történelemoktatás csúcsteljesítményére, amely szerint arról értesülhettünk: Petőfi Sándor nyilvánvalóan ifjú kommunista volt. Noha sajnos a többség alávetette magát a hatalom kommunikációs diktatúrájának, voltak rebellis lelkületű gyerekek is. A Petőfi-szobor környékén rendszeresen megkergettek engem is a rendőrök, de nem sokra mentek, mert jó sportoló lévén pillanatok alatt lefutottam őket. (Az újdonsült polgári demokráciánkban, a történelmi távlatokban is rémisztően hosszú ideig regnált liberális vezér, a maoista Demszky Gábor sajátította ki Petőfi szobrát. Dupla kordont építtetett magának az adófizetők pénzén és onnan szórta a világmegváltó téziseit a nép közé. A nép meg egyik ámulatból a másikba esett, de a jobb képességű tojásdobáló atléták a dupla kordon ellenére is telibe találták a liberális nagyvezért. A kislányom meg is kérdezte a természetes naivitásával: „Apa, ha ennyire nem szeretik ezeket a bácsikat, akkor ki választotta meg őket?) A ’48-as szabadságharchoz hasonlóan különös a Muhi csata értékelése, amely ütközet a magyar történészek szerint katasztrofális vereséggel zárult, az egész magyar sereg megsemmisült. Fölöttébb érdekes módon azonban a mongolok mégsem aratták le a nagy diadalt, nem szállták meg az országot, ahogy a hódítók szokták, hanem hirtelen angyallá változva kivonultak az országból. A hivatalos verzió szerint Ödögej nagykán halála miatt vonultak ki, amely magyarázat több sebtől vérzik. Például a hódító mongol sereget vezető Batu kán nem is ment el a kánválasztásra, ami egyébként csak két évvel később volt. Ami a magyarok megsemmisítő vereségét illeti, a mongolok főstratégája, Szubotáj már vissza akart vonulni a példátlanul nagy vérveszteség miatt. Nincs összhangban a hatalmas vereséggel az sem, hogy IV. Béla röviddel a tatárjárás után sikeres hadjáratot vezetett külföldön. (Az Árpádház notabilitásai egyébként általában kitűnő hadvezérek voltak, de IV. Béla sajnos feltűnően tehetségtelen volt!) Nem utal Magyarország gyenge katonai erejére továbbá, hogy a kevésbé ismert második tatárjárás idején IV. László több csatában legyőzte és kizavarta a mongolokat az országból. Bárhogy is volt, a magyar verzióval szöges ellentétben, a mongol történelemkönyvekben az 1241-es ütközet Batu kán vesztes csatájaként szerepel. III. fejezet 1. Honfoglalás a kulturális tárca és az MTA tudományos történelemszemlélete szerint A szellemi bravúrnak nem éppen nevezhető történelemkönyv legérdekfeszítőbb fejezete a honfoglalásról értekezik. Ez a fejezet dühítően logikátlan, dezinformál, következőleg bővebben foglalkozom vele. Ha rajtam múlna, elküldeném a tankönyv íróját tanulmányútra az Ural vidékére, ahol elmélyíthetné az ismereteit az agyonreklámozott finnugor teóriáról, és onnan már csak egy ugrás Szibéria, ahol nem tudna további kárt okozni a felnövekvő generáció történelemszemléletében, viszont megmutathatná a képességeit a hótigrisekkel vívott harcban.
  • 12. 12 A diplomáim egyike sem kötődik a történelemtudományhoz, korántsem akarok a történészek helyébe lépni, adófizető polgárként azonban elvárom, hogy a „hivatalos” történelemtudományra alapozott közoktatás olyan honfoglalás-teóriával álljon elő, amely, ha nem is bizonyított, de legalább szakszerű, következetesen építkezik és hihető. A tankönyvben leírt verzió azonban egyrészt színvonaltalan, másrészt következetlen, harmadrészt még lábjegyzetben sem jelöl meg forrásokat, amelyek alapján az érdeklődő gyerek tájékozódhatna. A könyv nem tárja fel a korabeli erőviszonyokat, nem világos a honfoglalás indítéka, az ok-okozati összefüggés, a kivitelezés módja zavaros, az egész szöveg logikátlanul építkezik és érthetetlen. Becsületesebb lett volna, ha a szerző üresen hagyja a honfoglalásról szóló fejezetet. Megkértem a kislányomat, mondaná el a saját szavaival, hogy miről is szól a szöveg, azaz érhető-e a honfoglalás leírása. Nem részletezem a lesújtó választ. A tankönyv szerint a magyarok hanyatt-homlok menekültek az őshazából, mert a besenyők pozdorjává vertek bennünket. Valóban? Az egyetlen érv a nyakra-főre hivatkozott kútfő, Bíborbanszületett Konstantin császár meglehetősen ellentmondásos könyve, amit a magyar történészek a mai napig hitelesnek tekintenek a többi külföldi forrással egyetemben. És ugyan miért? A marxista történelemírók még az ötvenes évek történelmét is szemrebbenés nélkül meghamisították a bolsevista korszellemnek megfelelően. Sőt, a mai tömegkommunikáció is folyamatosan dezinformál. (Ezt azért merem ilyen kategorikusan kijelenteni, mert vezető tisztségviselő vagyok az elektronikus médiában.) Mi bizonyítja tehát a Bíborbanszületett Konstantin féle írás hitelességét? Semmi. A császár talán személyesen vizitelt a magyaroknál, amely alapján közjegyzőkkel hitelesített naplót vezetett? Nyílván nem. Sokkal valószínűbb, hogy a nőcsábász hírében álló Konstantin egy részeges utazó zavaros meséi nyomán írt valamit, amit ráadásul jól kiszínezett, hogy jobban megfeleljen az olvasói igényeknek, hogy az udvarhölgyek ámuldozhassanak a császár bravúros irodalmi tehetségén. Ilyeneket olvashatunk a műben: „Amikor a türkök (magyarok) hadjáratra mentek, a besenyők Simeonnal a türkök ellen jöttek, családjaikat teljesen elpusztították, megsemmisítették, és a földjük őrzésére hátrahagyott türköket gonoszul kiűzték onnét.” Ez a „megsemmisítés” szöveg sokkal inkább fantázia szüleménye, mint tény, hiszen akkor csak a megmaradt katonai alakulatok jöttek volna be a Kárpát-medencébe, és a harcosok kénytelenek lettek volna szláv nőkkel házasodni, ám a honfoglalás kori sírfeltárások egyáltalán nem bizonyítanak etnikai keveredést az itteni szlávokkal. (Megjegyzem: ha Bíborbanszületett Konstantin meséjét bizonyítékként kezeli a tudomány, akkor miért nem következetes a türk rokonságban is a finnugor helyett? A mondat első fele hiteles, de a másik nem?) Az átütő erejű besenyő támadás egyébként is komolytalan feltételezés, mivel a besenyőket, mint katonai hatalmat nem nagyon jegyzi a történelem. Ráadásul abban az időben népvándorlás folyt keletről nyugati irányban. Mindenki megtámadott mindenkit. A besenyők például háborút vesztettek az úzokkal és a kazárokkal szemben, következőleg aligha lehetséges, hogy a megvert besenyők hirtelen megtáltosodtak és a menekülésük közepette megsemmisítő vereséget mértek a kiválóan szervezett magyar haderőre. Másrészt teljességgel valószínűtlen, hogy a jó felderítő, hírszerző, kommunikációs rendszerrel rendelkező, nem éppen ijedős magyarokat csak úgy, rajtaütésszerűen, felkészületlenül érjen egy átütő erejű támadás. De ha egyáltalán volt valamilyen besenyő támadás, akkor is irracionális, hogy akármilyen katonai alakulat megsemmisítő vereséget tudott volna mérni a saját hazájában arra a magyar haderőre, amely rendszeresen végigverte egész Európát az úgynevezett „kalandozó” hadjáratok során. Akkoriban magyar hadak száguldoztak a Balti-tenger, az Atlanti óceán és az Ibériai félsziget által határolt területeken. Ellentmond továbbá a nagy vereségnek, hogy a hadjáratokban nem a teljes hadsereg, hanem csak egy, legföljebb két hadosztály (tumen) vett részt. A fejedelmi nemzetségek sosem vonultak fel ilyen hadjáratokban, hanem védték a hazát az állandóan fenyegető külső támadásokkal szemben.
  • 13. 13 2. A marxista beütésű történészek teljesen hülyének nézik a magyar gyerekeket Tökéletesen ésszerűtlen és életszerűtlen a feltételezés, miszerint a katonai főerő magára hagyta volna a teljes népességet. A történészek egybehangzó állítása szerint a magyar népesség lélekszáma abban az időben fél millió lehetett, amelyből a hadsereget 70.000 - 90.000 fő alkothatta. De nem egy csoportban, hanem a törzsszövetségi rendszer szerint egymástól távol. Ez óriási haderő, amit nem lehet csak úgy rajtaütésszerűen szétverni még akkor sem, ha két hadosztály elmegy „kalandozni”. Tegyük fel, hogy az egyik törzs hadserege elvesztett egy csatát. És a többi törzs mit csinált? Tétlenül nézte, hogy a besenyők egyenként kiirtanak mindenkit? Esetleg térdre rogyva könyörögtek a besenyő vezérnek, mint Ferenc Jóska Miklós cárnak az 1848-as dicsőséges szabadságharcunk leverése dolgában? A Bíborbanszületett Konstantin féle írás szerint kő kövön nem maradt, mert a besenyők kiirtották a teljes lakosságot családostul, mindenestül. No, de tegyük fel, a besenyők hirtelen komoly katonai tényezővé váltak és jól elpáholták az Etelközben maradt magyar főerőt, amely nem vett részt a „kalandozó hadjáratban”. Mit volt mit tenni, a mészárlásból megmaradt magyarság összecsomagolt és menekülésre fogta a dolgot. Képzelem mekkora versenyfutás lehetett ott. Futott a besenyők elől minden és mindenki, ember, ló, kutya, macska, ökör, barom ész nélkül, ki merre látott. Akik a versenyfutásban jó eredménnyel szerepeltek, azok megmaradtak. Kik maradhattak meg egy ekkora mészárlásból? Illyés Gyula gyönyörűen veti fel a kérdést az Árpád című versében: „Minden elveszett, mi összetartott: bíró, jós, pap, oltár. Egy csapat özvegy férfi s egy sereg árva siheder, ez volt a magyarság?” Az MTA marxista-beütésű történelemszemlélete szerint ez. A töredék magyarság űzött vadként menekült minden vagyonával, ökrös szekerekkel, öregekkel, gyerekekkel a jól képzett besenyő lovas hadsereg elől. Ez bizony olyan egetverő marhaság, ami nemhogy nem hiteles, de egy Nóti Károly bohózatban sem állná meg a helyét. És ezt az épületes baromságot a történészek le merik írni az adófizetők pénzéből finanszírozott tankönyvekben. (A polgári demokrácia szabályai szerint indítványozni fogom, hogy az Országgyűlés vonja meg az MTA történelemtudománnyal foglalkozó divíziójának a költségvetési támogatását, ha csak ennyire képes.) Leköteleznének a tisztelt történész urak, ha nem is részletesen, de csak érintőlegesen elmagyaráznák, hogy miképp menekülhet fél millió ember kétezer kilométeren át a háziállataival, ekhós szekerekkel, gyerekekkel, asszonyokkal egy lovas hadsereg elől. Sehogy. De mégis itt vagyunk. Akkor hát hogyan történt a nagy menekülés? 3; A finnugor szindróma. Árpád konzultációja a legfőbb táltossal. Diplomáciai előkészítés Árpád apánk éles elméjű, művelt ember volt, akit táltosok, sámánok és egyéb tanácsadók segítettek eligazodni a világ dolgaiban. A humán tudományok iránt elkötelezett főhatalmú táltos bement a rovásírás könyvtárba, és kiolvasta a történelemkönyvekből a hozzávetőlegesen 200 szó hasonlóságára épülő, sziklaszilárd finnugor rokonság elméletét, miszerint a magyar nyelv az obi ugor manysi/vogul, hanti/osztják nyelvekkel együtt alkotja a finnugor nyelvcsalád ugor részét. Csatlakozott a teóriához az okkult tudományokban járatos sámán is, aki a jövőbelátó képessége alapján világosan megállapította, hogy ezer év múltán az MTA marxista történészei tudományos módszerekkel ki fogják deríteni azt, ami sosem létezett. Ámbátor megjegyezte: óvatosan kell eljárni, mert a magyar ügyet csak a finn kormánypártok támogatják, a nyugatimádó ellenzék a skandináv rokonság mellett kardoskodik, és ki akarja iktatni a történelemoktatásból a magyar vonalat. A két főember azonnal audienciát kért és beszámolt Árpádnak a magyarság sorsát eldöntő, reveláló erejű felfedezésről az alábbi dialógus szerint:
  • 14. 14 - Kik azok a finnek? Még az ükapám sem halott róluk, pedig ő 120 évet élt. - kérdezte Árpád - Mi sem láttuk őket még mutatóban sem. Küldtünk felderítőket az északi tundrákra, de gyorsan visszajöttek, mert utálták a térdig érő havat meg a zuzmóevést. Berzenkedtek, hogy ők harcosok, nem rénszarvasok. - válaszolt a legfőbb táltos. - Érthető a finnek beszéde? - Egy szavukat sem értjük. De állítólag ők értenek minket, mert van néhány hasonló szavuk. Például: Hurem né vitnel huligel hus hul pugi. - Ez mi a fenét jelent? - Három nő a vízből hálóval húsz halat fog. - Hárman húszat? Szép teljesítmény. Ezek szerint halat esznek? - A kémeink szerint halat, vitamindús, klorofilos zuzmóval. Szeretnek pecázni a fjordokon, a metsző szélben, aztán mennek a szaunába méregteleníteni. - Hány lovuk van? - Lovuk nem nagyon van. - Akkor hogyan közlekednek? Csak nem földönfutók? - Kutyaszánon járnak, de az előkelőségek rénszarvason. - Milyen érdekünk fűződik a finn szövetséghez? - Megvédenek bennünket az eszkimó inváziótól. - Na végre! Éppen ilyen előrelátás hiányzott a teljes biztonságunkhoz. Ezért megkapod „a finnugor teória ötszörös hőse” kitüntetést az utókortól. - Van a finneknek egy Kalevala című eposzuk, ami fényévnyi távolságra van a magyar mondáktól, de nem ez a fontos. - Hanem mi? - A diplomácia. - Mi az a diplomácia? - A cselszövés és a hazudozás tudománya. - Mi nem szoktunk hazudni. - Nem baj. Meg kell tanulni ködösíteni, ha nyugaton akarunk gyökeret verni. Bizánc és a nyugati notabilitások állandóan korholnak bennünket, hogy a keleti pusztákról jött barbár magyarok rendszeresen végigverik egész Európát. - Ez igaz. Valóban kell nekünk egy kis nyugati rokonság. Nyugaton mindjárt más szemmel néznek ránk, ha azt hiszik, hogy a finnek rokonai verik őket pozdorjává. Mit tanácsolsz? - Jó szándékunk jeléül küldjünk nekik egy fehér lovat aranyozott nyereggel. De nehogy szilaj mén legyen, mert a végén még leesnek róla és akkor oda a barátság. Ha a finnek barátkozni akarnak, mi nem ellenezzük. A magyarság barátságos nép. - Így van. Csak azokat verjük meg, akiket nem szeretünk. Meg persze azokat, akik vonakodnak nekünk adót fizetni. Itt van például ez a bajor Arnulf herceg, aki állandóan megszegi a szerződést, pedig mindig szabályosan megkötjük, kettévágott kutyára. A nyugatiaknak azonban semmi sem szent, nem értenek a szép szóból. A fegyvereink szavát viszont azonnal megértik. Büntető hadjáratokkal kell nekik elmagyarázni, hogy nem érdemes a magyarokkal kukoricázni, a szerződésszegés súlyos jogkövetkezményekkel jár. A fenti dialógus alapján Árpád követeket küldött az északi rokonokhoz, hogy a fehér lóért cserébe rögvest küldjenek nekünk 50 ezer kutyaszánt, amire rámolhatunk, merthogy az egész magyarság éppen fut a besenyők elől. Ez igazán semmiség, mondotta a nagy rokon, és már küldték is a baráti kontingenst. Így aztán megmenekültünk, ugyanis köztudomású, hogy a kutyaszános alakulatok pillanatok alatt faképnél hagyják a legjobb besenyő lovakat is. Ebből is látszik, hogy Feszti Árpád mekkorát tévedett, amikor nem téli tájat festett a körképére. Valószínűleg így történhetett a nagy menekülés, ami éppen annyira hiteles, mint a hivatalos történelemtudomány verziója, miszerint a diadalittas besenyők hirtelen jótékony szamaritánusokká változtak és a krisztusi szeretet égisze alatt hagyták elsétálni a magyarokat a javaikkal együtt.
  • 15. 15 Nem kellett nekik a zsákmány? Milyen érdekes! Pedig ők már ismerhették Julius Caesar tézisét: Jaj a legyőzötteknek! No és a többi katonai hatalom, például a Kijevi Fejedelemség meg a keleti szláv törzsek csak úgy hagyták a magyarokat átvonulni a területükön? Talán Árpád befizette a magyarjait egy IBUSZ útra? Summa summarum, a menekülő magyarság valahogy mégiscsak eljutott a Kárpátokig, átvergődött a hegyek hágóin és betámolygott a Kárpát-medencébe, a hivatalos történelemtudomány szerint 895- ben. Az időpont azonban erősen kétséges. Megkérdőjelezik ezt a dátumot a nyugati források, például a Strata ungarorum, a Marcha uengeriorum, továbbá az egyre erősebben alátámasztott kettős honfoglalás elmélete is, ami a kitűnő László Gyula professzor úr nevéhez fűződik. A 895-ös év valószínűleg a honfoglalás második, befejező hulláma lehetett. De tegyük fel, hogy minden 895- ben történt, ahogy az MTA ellentmondást nem tűrő, hatalmi szóval kinyilatkoztatja, ám semmivel nem bizonyítja. Hát akkor vajon hogyan történt? Erről semmit nem tudhat meg a művelődni vágyó honpolgár, ha az MTA égisze alatt működő történészek munkáit olvassa. Akkor viszont nézzük az arisztotelészi logika, az Alaptörvény 28. cikkében előírt józan ész követelménye alapján! Teljes képtelenség, hogy egy megtépázott haderő át tudott volna kelni a Kárpátok bércein, miközben még a civil lakosságot is védelmeznie kellett. Kétezer kilométeren át vonulni fél millió emberrel, és legalább két millió állattal az akkori viszonyok közepette harc nélkül is logisztikai bravúr. Abban az időben a terület a Dunai Bolgár Kánság uralma alatt állt. (Megjegyzem: a dákó-román kontinuitás szerinti dákok, vlachok, oláhok, románok mutatóban sem voltak jelen). A besenyőkkel szemben a dunai bolgárok valóban ütőképes haderővel rendelkeztek, rettegtek is tőlük a bizánciak és a frankok is. Való igaz, a térség gyéren lakott volt, de a bolgárok minden bizonnyal körömszakadtáig védték a hágókat, féltve a stratégiai fontosságú erdélyi sóbányákat, amelyek biztosították Európa só ellátásának java részét. Érzékeltetendő, hogy milyen katonai teljesítményt jelenthetett az átkelés a jól védhető hágókon, emlékeztetek Guyon Richard honvédtábornok branyiszkói csatájára. Guyon hadteste kétszeres túlerőben volt, de ennek ellenére is csak óriási vérveszteséggel sikerült áttörni a császáriak által védett Branyiszkói - hágón. Guyon végül maga vezette a támadást és inspiráló eligazítást tartott a katonáinak: Ha előrementek, dupla zsoldot kaptok, ha hátráltok, kartáccsal belétek lövetek. Ezen tények alapján aligha képzelhető el, hogy a besenyők által szétvert magyarság átsétálhatott volna a jól védhető hágókon, a velük ellenséges, komoly katonai erővel rendelkező bolgárok meg árpádsávos zászlókkal integettek nekik és jó utat kívántak a sóbányákig, amelyeket önként átadtak a magyaroknak ajándékba. Nem valószínű továbbá az sem, hogy a Vöröskereszt és önkéntes magyarbarátok gyülekezete várta volna Árpád hadi népét a Kárpát-medence szláv tengerében. Ellenben a besenyők elől hanyatt-homlok menekülő, megtizedelt magyarság csodák csodájára kitűnően előkészített, stratégiailag jól átgondolt hadműveleteket hajtott végre fölényes biztonsággal. Óhatatlanul felvetődik a kérdés: ha a szétvert magyarság képes volt erre a nem mindennapi teljesítményre, akkor mit művelt volna, ha nem lett volna szétverve? 4. A honfoglalás valószínűsíthető folyamata a; Háborúban állván a bolgárokkal, Bizánc 894-ben szövetséget kért a magyaroktól, amelyet Árpád célszerűen elfogadott. Ugyanebben az évben I. Szvatopluk morva fejedelem szintén kérte a magyarok segítségét a frankok ellen. Mindkét katonai akció nagyszerűen harmonizált a Kárpát-medence régóta tervezett meghódításával, amelyet évtizedek alatt, kisebb hadműveletek sorozatával készítettek elő. A kitűnő stratégiai érzékkel kidolgozott hadművelet első fázisaként a Szvatoplukkal szövetségben harcoló hadosztály nem tért vissza Etelközbe, hanem a Felső-Tisza vidékén állomásozva északról biztosítsa a fősereg későbbi bevonulását. Másik két hadosztály (cirka 12 ezer fő) azt a feladatot kapta, hogy délről fedezze az Árpád vezette főerők áttörését a Kárpátokon és bevonulását Erdélyországba, illetve az Alföldre. A Levente és Tas vezette két hadosztály ragyogóan végrehajtotta a feladatot:
  • 16. 16 annak ellenére vereséget mért a bolgárokra az Al-Dunánál, hogy a szövetséges bizánciak elárultak bennünket, nevezetesen különbékét kötöttek Simeon cárral, következőleg a bolgár-bizánci haderő óriási fölénybe került. A későbbi, úgynevezett „kalandozó hadjáratok” során Bizánc keservesen megfizetett a gyalázatos szerződésszegésért. Itt utalok arra, hogy mindössze két törzs hadosztályai (tumen) meg tudták verni a túlerőben lévő bolgárokat külhonban, de a történészeink szerint a hazáját védő fősereg nem volt képes legyőzni az Etelközben támadó besenyő hordákat. Nevetséges! Ha egyáltalán volt valamilyen támadás Etelközben, akkor a főerőt nem a besenyők, hanem a bolgárok képezhették. Sőt, a Bíborbanszületett Konstantin leírásától eltérő források szerint a besenyők szövetségesként fedezték a bolgárok elleni magyar hadműveleteket. Bárhogy is volt, tény, hogy a bolgár túlerő ellenére Árpád fia, Levente rettenetesen megverte a bolgárokat, még maga Simeon cár is csak nagy üggyel- bajjal tudott elmenekülni. A honfoglalás talán legvéresebb csatájában életét vesztette maga Levente is. A magyar hadsereg egyébként is félelmetes harcképességét nyilvánvalóan fokozta a lélektani erő, miszerint az új hazát meg kellett hódítani bármi áron. Visszaút nem volt! b; A magyarok a felvidéki fronton megverték a morvákat, majd meglehetősen előnyös szövetséget kötöttek I. Szvatopluk két acsarkodó fia közül II. Mojmirral, aminek hozzávetőlegesen az volt a lényege, hogy a morvák ne merészeljék betenni a lábukat magyar földre. Ebből következően jó közelítéssel lehetetlen a Fehér ló mondájában leírt szerződéskötés, mivel I. Szvatopluk 894-ben meghalt. A szerződéskötés módjának azonban van alapja: a sztyeppei népeknél szokás volt megszentesíteni a földvásárlási tranzakciót egy marék földdel, egy csomó fűvel és egy csöbör vízzel. Más források szerint „kutyára” is esküdtek, amiről még szó lesz. c; 899-ben a Magyar Fejedelemség két törzse úgynevezett „kalandozó hadjáratokat” vezetett nyugatra. Teljességgel valószínűtlen a történelemkönyvekben sulykolt duma, miszerint a rendszeresen ismétlődő hadműveletek csupán rabló hadjáratok voltak. Ámbátor nyilvánvaló, hogy a meghódított területek megsarcolása sem volt mellékes szempont. Ebben semmi különleges nincs, hiszen a nyugati vandál, kelta, viking törzsek leszármazottai ma is fölöttébb büszkék a pusztításaikra, noha a vandál hordák meg sem közelítették a magyar hadsereg szervezettségét. A magyar törzsszövetség félelmetes haderővel rendelkezett, de a germánok sem voltak kutyaütők. Következőleg nem lehetett olyan egyszerű dolog több ezer kilométeren át ellenséges területen vonulgatni. Sokkal valószínűbb, hogy stratégiai jelentőségű, preventív hadműveletekről volt szó. Az adatok szerint a magyarok jobbára azon szereplő ellen léptek szövetségre, amely erősödni kezdett és egységes, központosított hatalmat akart létrehozni. Következőleg a katonai akciók központi célja volt, hogy felmérje a térség erőviszonyait, megakadályozza a széttagolt, egymással acsarkodó nyugat-európai tartományok hatalomkoncentrációját és elrettentsen minden erőt attól, hogy megtámadja a Magyar Fejedelemséget. (Megjegyzem: korunkban, a bipoláris hatalmi struktúra felbomlását követően ezt a stratégiát alkalmazza az USA, amin senki nem ütközik meg. Mivel az amerikai jogrendszer oly erősen védi a szerzői jogokat, szabadalmi díj illeti meg a jogutód Magyarországot!) A hadjáratok szinte mindig szerződéses jogviszony keretében történtek, kivéve az adófizetés elmaradása miatti büntetőakciókat. Az adófizetés elmaradása nyilvánvaló szerződésszegés, aminek minden civilizációban jogkövetkezménye van. Miután a pökhendi nyugat nem értett a jó szóból, a magyarok kénytelenek voltak büntetőhadjárat keretében elmagyarázni, hogy úriemberek között nem divat a tisztességtelen magatartás. A 899-es katonai akció nem büntetőhadjárat volt, hanem klasszikus szövetségesi szerződés szerint Arnulf frank király felkérte a magyarokat, hogy leckéztessék meg Nagy Károly dédunokáját, a központi hatalom ellen berzenkedő, lombardiai Berengár királyt. A megállapodás értelmében Arnulf biztosította a hadjárat sikeréhez szükséges felvonulási útvonalat, a sereg ellátását, továbbá szabadrablást engedélyezett az ellenséges területen.
  • 17. 17 A magyar haderő a Brenta folyó melletti csatában a háromszoros túlerő ellenére kardélre hányta Berengár egyesített hadait és a Magyar Fejedelemség adófizetőjévé tette Itáliát. A feljegyzések szerint „kutyára esküdve”, a rituálé szerint félbevágott kutya vérző teteme fölött kötötték meg a szerződést. A vérrel megpecsételt szerződéskötés rítusa valószínűleg azt fejezte ki, hogy a szerződésszegő úgy pusztuljon el, mint a nyomorult kutya. Később hasonló szerződéskötések történtek például Arnulf-al és Madarász Henrikkel, akik békét vásároltak a magyaroktól. (Arnulf különös viszonyban volt a magyarokkal, mert az állandóan változó érdekei függvényében hol szövetséges, hol meg ellenség volt.) A briliáns módon kivitelezett itáliai hadjárat egész Európában megkoronázta a magyarok félelmetes hírnevét, ami az imákban is kifejeződött: A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket. d; A győztes magyar had Itáliában töltötte a telet, majd visszafelé jövet egyesült az alföldi és felvidéki régióban állomásozó fősereggel és elfoglalták a bajor-frank fennhatóság alatt álló Dunántúlt, a pannon területekre ácsingózó morváknak pedig elmagyarázták, hogy hol van a helyük. A morvák azonban nem értettek a jó szóból, következőleg a magyarok közérthetőbb megoldást választottak: szétverték az egész Morva Birodalmat. Ennek előzménye a később még megemlítendő híres pozsonyi csata, amelynek keretében a morvák csatlakoztak a Magyar Fejedelemségre támadó nyugat-európai egyesített haderőhöz. Vesztükre. A magyarok megsemmisítő vereséget mértek a kétszeres túlerőben lévő támadókra, majd kiterjesztették a nyugati határokat az Enns folyóig, továbbá megdöntötték II. Mojmír Morva Fejedelemségét. A később kialakuló feudális államszervezet szláv eredetű szóhasználatából arra lehet következtetni, hogy a magyarok nem bomlasztották fel, hanem meghagyták a szláv társadalmi struktúrát. (Zárójelben jegyzem meg: a Római Birodalom sikerének kulcsfontosságú eleme volt, hogy a meghódított területeken meghagyták a tradíciókat, sőt bizonyos önrendelkezési jogot és birodalmi védelmet adtak.) Ezzel befejeződött a teljes Kárpát-medence birtokba vétele. 5. A magyarság sorstragédiája: kelettől elszakadtunk, de a nyugat sosem fogadott be bennünket Mi a következmény? A térség korábbi széttagoltságával szemben a magyarok egységes hatalmat hoztak létre - noha még csak törzsszövetségben - és véglegesen átrajzolták Közép- Európa politikai, etnikai, katonai térképét. A magyarság olyan hatalmi tényezővé vált, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni, sőt, a „kalandozásoknak” nevezett hadműveletek jelentősen befolyásolták a nyugat-európai tartományok erőviszonyait is. Ráadásul a magyarság évszázadokon keresztül védte a gőgös nyugatot a további, keletről jövő úz, besenyő, kun, tatár (mongol) támadások ellen, továbbá a délről támadó oszmán birodalommal szemben. Miközben a magyarok a vérüket ontották, Európa röhögött a markába és háborítatlanul fejlődött a Magyar Királyság oltalma alatt. Mindezekkel egyetemben a magyarság tragédiája: elszakadtunk a keleti kultúrkörtől, de a Nyugat soha nem fogadott be bennünket, beleértve jelen korunkat is. Forgattunk több filmet keleten, például Japánban, ahol azt tapasztaltuk, hogy imádják a magyarokat, különösen a zenénket szeretik. Nem akartam hinni a fülemnek, amikor a japán zeneiskolákban Bárdos Lajos népdalfeldolgozásait énekelték a gyerekek. Magyarul! Sőt, komoly tudományos körök forszírozzák a japán-magyar őstörténetet, ami a magyar történelemtudományban természetesen süket fülekre talál. Mi a helyzet nyugaton? Gazdagíthattuk mi az egyetemes reál- és humán kultúrát a világhírű tudósainkkal, a zenénkkel, az irodalmunkkal, semmi nem számít. A magyarok Nyugat-Európa szemében továbbra is csak a keleti pusztákról jött barbárok. És ennek megfelelően bánnak velünk a nagy nehezen összetákolt Európai Unióban, amely az érdekellentétek által szétszabdalt történelméből következően sosem lesz az USA-hoz hasonló szuperállam, legföljebb
  • 18. 18 nemzetállamok föderációja, ami azonban kevés a versenyképességhez. Mi azonban mégis térdre rogyva hajbókolunk előtte. Úgy látszik, nekünk immáron 500 éve mindig szolgálni kell valakit, hol az oszmán birodalmat, hol a Habsburgokat, hol a bolsevizmust, hol a nemzeti szocializmust, hol meg a „modern kor” nemzetrontó globalizmusát, a Power Elit, a Goldman Sachs által vezényelt, Global Governance-nak nevezett új világrendrendet. A nemzet sorsáért felelős politikusok, magyar notabilitások tűrik a megaláztatást, sőt, dicsőítik a magyar kulturális értékek, a nemzeti identitás agyagba döngölését. Különféle uniós bizottságok, maoista múltú korifeusok és a békaevő, trianonos franciák - akik korábban frankoknak, galloknak nevezték magukat - magyarázzák el nekünk, hogy mihez tartsuk magunkat. No és miért? A politikusok nem veszik észre, hogy a kitűnő természeti és humán erőforrásokkal rendelkező Magyarország ezer éven át egész jól megvolt a nyugat gyámolító segítsége nélkül is. Amikor végre csatlakoztunk az európai intézményrendszerhez, az Európai Unió gyarmata lettünk. Kinek jó az alávetettség státusza? Szomorú történelmi tény: a lengyeleket kivéve Magyarországot soha senki nem támogatta, csak támadta. Most ugyan miért segítené Magyarországot az érdekellentétek által szétszabdalt Európa, amely önmagát is képtelen megvédeni, amelynek tekintélye aszimptotikus jelleggel konvergál a nullához a világgazdasági és politikai folyamatokban. I. István tűzzel, vassal kiirtotta a fél országot, hogy felvegyük a kereszténységet, majd szentté avatták, és a szellemi, erkölcsi öröksége ezer éven át megtartott bennünket. De mégsem felelünk meg a Nyugat elvárásainak. Lelki muníció lehetne az egyház. A korunk szárnyaszegett, bénult keresztény egyháza azonban méltatlan Szent István örökségéhez, mert enerváltan küzd a lélek épüléséért és alig tesz valamit az erkölcsi romlás ellen. IV. fejezet 1. Milyen haderő, milyen emberek vívták meg a nagy csatákat? Ha az ember a Magyar Tudományos Akadémia égisze alatt működő posztkommunista történészek munkáit olvassa, azon csodálkozik, hogy ez az erőtlen, ügyefogyott, szerencsétlen magyarság egyáltalán még létezik a földkerekségen. De még a véleménydiktatúrát gyakorló bértollnok történészek fényes logikája sem vitathatja, hogy a honfoglalás megtörtént, hiszen különben nem lennénk itt. Ezt tehát nyugodtan kezelhetjük axiómaként. De kik művelték mindezt, milyen haderő vívta meg a nagy csatákat? Hogyan hódíthatták meg a besenyők által szétvert magyarok az egész Kárpát-medencét és hogyan vezethettek úgynevezett „kalandozó” hadjáratokat nyugatra a honfoglalást követően mindössze négy évvel? Kik alkották a hadsereget? A kisgyerekek? Ugyanis a történészeink szerint a besenyők kiirtották a magyarság zömét. Honnan lett mindössze négy év leforgása alatt ütőképes haderőnk? Az állítólag győztes besenyők nyilván elhajtották a lovainkat. Akkor viszont honnan lett hirtelen új könnyűlovasságunk, ami a magyar hadművészet alapvető eleme? A képtelenség bizonyítására csak egyetlen tényt említek. Az ellenség által is csodált magyar stratégia központi elemei: szigorú fegyelem, asztrológiai precizitással kivitelezett hadmozdulatok, félelmetes fegyverek (különösen a visszacsapó íj), villámgyors lovasság, kiemelkedő lovas tudás, amit a harcosok gyerekkortól kezdődően folyamatosan sajátítottak el. A nyugati haderők nehézlovasságának teljesítményét messze túlszárnyaló magyar haderő sikerének kulcsponti tényezője volt a könnyűlovasság, amelynek lóállományát idomított lovak képezték. A betanított lovak tökéletes harmóniában együtt harcoltak a harcossal, aki úgy ült a lovon, mint a cövek, mintha a ló és lovasa a mitológiából előlépett kentaur lenne. Mi következik ebből? Egyrészt a lóállományt pótolni kellett, másrészt a harci méneket ki kellett képezni, amely folyamat legalább 5-6 évet vesz igénybe. Ezzel szemben a magyarok nemcsak meghódították és megtartották a Kárpát-medencét, hanem arra is volt
  • 19. 19 erejük, hogy komoly hadsereget vezényeljenek a „nyugati frontra”, nehogy eszébe jusson valakinek a Magyar Fejedelemség ellen támadni. Kik voltak azok az emberek, akik kivívták a kelet megbecsülését és a nyugat csodálatát? A „művelt nyugat” történetírói szerint a magyarok kutyafejű tatárok, vért isznak, kivágják és megeszik az ellenség szívét, rombolnak, pusztítanak, villámokat szór a szemük, a lovaglástól görbe a lábuk, a lóról nem tudnak leszállni, lovon alszanak, esznek-isznak, beszélgetnek, nyereg alatt puhítják a húst, és ehhez hasonló orbitális baromságokat hordanak össze. Regino a Világkrónikájában ekképpen fogalmaz: „ A magyarok minden szörnyetegnél kegyetlenebb nép. Nem emberek, hanem fenevadak módjára élnek. Ugyanis – miként a szóbeszéd járja – nyers hússal táplálkoznak, vért isznak, az elfogott emberek szívét részekre feldarabolva mintegy orvosság gyanánt lenyelik, semmilyen szánalom nem indítja meg őket, szívük nem hajlik semmiféle könyörületre.” A proletárdiktatúra szolgálatában jeleskedő, a magyar adófizetők pénzéből élő Glatz Ferenc a nyugati gyalázkodásokat is felülmúlja A magyarok krónikája című műben: „A magyar embernek évszázadnyi időbe tellett, amíg a lovaglástól elgörbült lábával megtanulta az eke utáni egyenes testtartást, és leszokott arról, hogy gyönyörűségét lelje az asszonyok és gyermekek lemészárlásában.” Ilyen elképesztően elfogult, a népmesék világát is túlszárnyaló, érzelmi túlfűtöttséggel terhelt szövegekre bazírozzák a történészeink a magyar történelmet. No persze mondani kell valamit, mert korabeli magyar források sajnos nincsenek. De ez nem jelenti azt, hogy akkor viszont hitelesnek kell elfogadni azt, ami van. Hogy mennyire irracionálisak a korabeli krónikák, hivatkozom egy másik leírásra, amely teljes kontradikcióban áll az előzővel. Reginoval szöges ellentétben áll mások véleménye (Ibn Ruszta, Gardizi, Marvazi): „Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek, vagyonosak és szembetűnően gazdagok… Ruhájuk selyembrokátból való. Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak.” Ami Regino és Glatz Ferenc által propagált barbarizmust illeti, ez idáig semmilyen bizonyíték nincs a magyarok szörnyű kegyetlenkedésére és vandál pusztítására. A források zöme éppen az ellenkezőjét bizonyítja: kétségtelenül fosztogattak, de nem irtották ki a lakosságot, mint például a keresztény hadak Jeruzsálem visszafoglalásakor, továbbá nem romboltak le városokat és vetették be sóval, mint a rómaiak Karthágót. Sőt, még a csatákat is igyekeztek elkerülni váltságdíj fejében. Jellemző például a Sankt Gallen-i kolostor feljegyzése, amit Heribald barát írt a 926. évi magyar hadjárat kapcsán. Heribald kiváló harcosoknak és kifejezetten barátságos, jólelkű embereknek írja le a magyarokat, akik emberségesen bánnak a legyőzöttekkel és tiszteletben tartják a vallásaikat. Heribald így nyilatkozott: „Higgyétek el nekem, nem emlékszem, hogy valaha vidámabb embereket láttam volna a mi kolostorunkban. Ételt és italt ugyanis a legnagyobb bőségben adtak. Amire ugyanis én azelőtt a hajlíthatatlan pincemesterünket alig tudtam megkérni, a magyarok bőségesen adtak nekem, ha kértem.” A kitűnő László Gyula professzor úr odáig megy a magyarok pacifikus viselkedését illetően, hogy Ézsiás prófétát idézi: a farkas és bárány együtt legel, s az oroszlán szénát eszik, mint az ökör. Mindenesetre a marxista-leninista téziseken nevelkedett történészek is csiszoltak valamit a kőbalta merevségű felfogásukon, például előrukkoltak egy meghökkentő ötlettel, miszerint a magyarok nem azért tették a nyereg alá a húst, hogy megegyék, hanem azért, hogy gyógyítsák vele a ló hátát, mivel az sebes lesz a sok lovaglástól. A történész urak közül megpróbálta már valaki nyereg alatt puhítani a húst? A könyvek nyomán én kipróbáltam. Először is a lovam idegrohamot kapott ettől a bődületes hülyeségtől, másrészt a hús rövid időn belül olyan büdös lett, hogy még a kutya sem ette meg.
  • 20. 20 Amikor forgattunk egy filmet a Hortobágyon, elmeséltem a csikósoknak, hogy mit tanítanak a történészek. A csikósok a hasukat fogták a röhögéstől. Szó szerint idézem a véleményüket: „Uramöcsém, magas ez a te történészeidnek, mint nyúlnak a lóketrec!” A mendemondákból mindössze annyi igaz, hogy a természettel egyébként is harmonikus kapcsolatban élő magyarok valóban nagy becsben tartották a lovaikat, hiszen a jó ló megmentette a harcos életét a csatában Nem véletlenül mondja a nóta: Szép asszonynak, jónak, jó járású lónak kár megöregedni! Hogy a magyar ember mennyire szereti a lovát, azt jól jellemzi a következő eset. A filmforgatáson velünk volt egy magas rangú amerikai vendég, akit ámulatba ejtett a csikósok lovas tudása, és bejelentette, hogy neki cowboy ősei vannak, következőleg föl akar ülni az egyik csikós lovára. Lefordítottam az óhaját. A csikós szemei szikrát szórtak, mintha a feleségét inzultálták volna, de csak ennyit mondott: „Micsoda? Erre a lóra?” És faképnél hagyta az ámuló amerikait. A nyugati, égbe szökően elfogult publikációkkal szemben mások kitüntetett tisztelettel beszélnek a magyarokról. Az imént említett Ibn Ruszta mellett mások is elismeréssel beszélnek rólunk, többek között Bölcs Leó bizánci császár, aki különösen a félelmetesen jól szervezett magyar haderőt és a katonák kiemelkedő tudását dicséri a Taktika című könyvében, ami alapvető kútfő. Ezek szerint az akkori világ nagyon jól ismerte a magyarok stratégiáját. És nemcsak a könyvekből, hanem a nyugati hadseregek a harcmezőkön is részletekig menően megismerkedhettek a magyar harcmodorral és fegyverekkel. Módjukban állt tanulmányozni a harcászati stratégiánkat például akkor, amikor Bulcsú horka a 954. évi megrendítő erejű hadjáratban, mindössze hat hónap leforgása alatt végigverte az egész gőgös Európát a Balti tengertől Hispánián át Itáliáig bezárólag. Tessék elképzelni: cirka ötezer kilométeren át, úttalan utakon vonulva győztes csaták sorozatát vívta meg a magyar sereg mindössze hat hónap alatt, és zsákmánnyal megrakottan tért haza Itália felől a hírhedt Strata Hungarorum-on. Ez a mai gépesített hadosztályok korában is fantasztikus logisztikai, katonai teljesítménynek számít. Ráadásul nem az egész magyar hadsereg, hanem mindössze két hadosztály vonult fel, de a híres nyugati birodalom képtelen volt megállítani Bulcsú hadait. Való igaz, abban az időben polgárháború dúlt a széttagolt tartományokban, a nagy augsburgi győztes, I. Otto király belviszályokkal volt elfoglalva. Bulcsú serege 8000 - 10.000 főből állhatott, ami jelentős, de abban az időben nem számított gigantikus haderőnek. A létszám azonban sokkal nagyobbnak hatott, mivel a magyar harcosok 8-10 úgynevezett vezetéklovat vittek magukkal, amelyek egyrészt a málhát cipelték, másrészt váltották a kifáradt lovakat, harmadrészt táplálékul is szolgáltak. Elképzelhető micsoda hatást váltott ki, amikor 100.000 ló megindult. Ilyen haderőt nem lehetett megállítani. (Készítettünk egy filmet az isaszegi ütközet reprodukciójáról, ahol nem 100.000 ló, hanem csupán két huszárszázad vágtatott. Frenetikus hatású volt. Nem lehetett statívról felvenni, mert rázkódott a kamera, a szó szoros értelmében dübörgött a föld.) Bölcs Leó bizánci császár így ír: „Az előkelők (ti. a magyarok) lovainak szügyét is vas vagy nemez fedi. Sok gondot fordítanak rá, hogy gyakorolják magukat a lóhátról való nyilazásban is. Követi őket nagy csapat ló, mén és kanca is, részint táplálékul és tejivás végett, részint pedig a sokaság látszatának keltése végett.” A magyar történészek a nyugati páncélos seregek elsöprő fölényét propagálják, amit azonban nem bizonyítanak semmivel. Például az agyonreklámozott augsburgi csatát katasztrofális vereségnek beállító szövegek hiteltelenségére jellemző, hogy egész Európa sem tudta legyőzni Bulcsú hadait 954-ben, de egy évvel később I. Ottó szedett-vedett serege megsemmisítő vereséget mért ugyanarra a Bulcsúra. Abban az időben egész Európa rettegte Bulcsú nevét, aki egyébként más magyarokkal
  • 21. 21 egyetemben nem volt „barbár pogány”, mert már 943-ban, más források szerint 948-ban megkeresztelkedett. (A kereszténység felvétele nem Szent Istvánnal indult!) Volt tehát éppen elég alkalom, hogy az ellenség behatóan tanulmányozza a magyar hadművészetet. Hát akkor miért nem utánoztak bennünket azok a híres nyugatiak? Miért nem alkalmaztak velünk szemben ugyanolyan hatékony stratégiát? Miért nem tudtak visszacsapó íjat készíteni, amely kétszer akkora távolságra hordott, mint a nyugati nyíl, és amely ötven méter távolságból a páncélinget is átlőtte? Miért nem nyilaztak ők is az eleresztett kantárszárral vágtató lovon hátrafelé? (Próbálja csak meg ezt valaki: nagy meglepetések érik!) Hogyan lehetséges, hogy a „művelt” Európa a tudományos ismeretei birtokában száz éven át képtelen volt legyőzni a barbár magyarokat? Lassú volt a nyugati észjárás? A kultúráját és higiéniáját oly fennhéjázón fitogtató nyugat már akkor is elleshetett tőlünk néhány dolgot: például a magyaroktól tanulták el az alsónemű használatát. De ne feledkezzünk meg a békaevő, csigaimádó, trianonos franciákról (frankok, gallok, stb.) sem, akik feltalálták a parfümöt, hogy ne kelljen annyit mosakodni, és kitalálták a paróka alá a rizsport, hogy a tetveket könnyebben el lehessen viselni. Milyen kár, hogy ezek a nyugati találmányok nem voltak hatékonyak a magyarok elleni harcban! 2. A magyarok hadművészete. Évszázados katonai hegemónia az európai hadszíntéren A nyugatiak tehát legalább száz éven át közvetlen közelről, sztereóban, három dimenzióban tanulmányozhatták a magyar stratégiát. De mégsem értek el semmit. Miért? Célszerű kiindulni a történelmi tényből, amit mind a magyarellenes nyugati, mind a nem kevésbé magyarellenes marxista- leninista történelemírás elismer: a magyarok hozzávetőlegesen 50 hadjáratot vezettek nyugatra és a csaták elsöprő többségét fölényesen megnyerték. De a néhány vesztes csata sem volt jelentős, hiszen az gátat szabott volna a további hadjáratoknak. Hogyan létezhetett egy évszázadon át folyamatos magyar katonai hegemónia az európai hadszíntéren? Két eset lehetséges. Az egyik: az egész nyugati hadsereg alkalmatlan félhülyék gyülekezete volt. A másik: a magyar haderő kiváló hadvezérekkel rendelkező, kiemelkedően tehetséges és képzett harcosokból állt. Hatalmas elfogultság lenne azt állítani, hogy az első állítás igaz. Biztosra vehető, hogy a nyugati hadkészültség is megfelelő szintű volt, különben Európát leigázták volna az idegenek, például az Ibériai félsziget felől támadó szaracénok. Következőleg az egyetlen lehetséges magyarázat: a magyar harcművészet párját ritkítóan magas színvonalú és különleges volt. Ebből egyértelműen következik, hogy a magyar seregek sikere nem csupán az állandóan emlegetett „megfutamodás színlelése” című taktikán múlott, hiszen a „megfutamodás trükköt” az ellenfél gyenge képességű, hatökör hadvezérei is hamar felismerték volna még egyetlen csatán belül is, nemhogy évtizedek alatt. Ráadásul a sereg futása nem éppen üdvözítő stratégia, mert óriási kockázattal jár, könnyen valódi vereséggé fordulhat, amit számos példa bizonyít. Éppen ezért a magyarokon kívül kevesen merték alkalmazni a hátrálásos taktikát, ami egyébként is csak egy kis része a komplex magyar hadvezetésnek. A magyar hadvezérek olyan bonyolult stratégiát alkalmaztak, amelynek megvalósításához a következő tényezőkre volt szükség: kiváló szervezettség, példás fegyelmezettség, hatékony kommunikáció hang és vizuális jelekkel (kürtjelek, zászlók), asztrológiai precizitással kivitelezett csapatmozdulatok, kiemelkedő lovagló és harcászati tudás. Ezekkel a képességekkel a nyugati seregek egyszerűen nem rendelkeztek. Forgattunk néhány filmet kiváló emberekkel, akik tisztelik őseink kultúráját és felismerték, hogy az eleink tudása és hazafisága nélkül mi most nem lennénk itt, hanem eltűntünk volna a történelem süllyesztőjében, mint oly sok nép. Ezek az emberek – például a nagyszerű Kassai Lajos – mesélik, hogy a honfoglaló magyarok olyan bámulatos tudással rendelkeztek, amelynek elsajátításához egy élet is kevés. Mert azt nem lehet dohos fitness termekben, meg multinacionális
  • 22. 22 plázákban megtanulni, az egy életmód. És magyar lelkület és virtus kell hozzá! Kassai Lajos évek alatt eljutott egy bizonyos szintre, amivel kivívta a közönség csodálatát, például egy nemzetközi lovas bemutatón leiskolázta a híres észak-amerikai indiánokat. Ő maga azonban azt mondja, csak most kezdi megérteni, hogy milyen rendkívüli tudással rendelkezhettek az ősi magyarok. Ez a kortárs történet is példázza, hiába látták a szemüket düllesztő nyugatiak például azt, hogy a magyarok eleresztett kantárszárral vágtató lovon hátrafelé nyilaznak halálos pontossággal, nem tudták utánuk csinálni. Ráadásul hihetetlen ritmusérzék szükséges a pontos célzáshoz: éppen abban a pillanatban kell kilőni a nyilat, amikor a vágtató ló mindegyik lába a levegőben van. Ellenkező esetben ugyanis a ló dobbantása elrántja a nyíl irányát. Aki életében ült már lovon, az tudja, hogy mit jelent eleresztett kantárszárral rögös utakon, dimbes-dombos mezőkön vágtatni, hátrafelé nézegelődni, miközben a ló pontosan arra megy, amerre a lovas akarja. Próbálja csak meg egy úri lovas! Nagy meglepetések érik. Örülhet, ha egy darabban kel föl az anyaföldről. A magyar könnyűlovasság elképesztően magas színvonalú lovas tudásáról, harcművészetéről még a legmegátalkodottabb nyugati források is elismeréssel nyilatkoznak. És nem csupán a IX. században, hanem a XIX. századig bezárólag. Európa szerte szinte minden huszárezredben szolgáltak magyar tisztek, akik hatalmas reputációnak örvendtek. Például Mária Terézia korában Hadik András egy bravúros huszártámadással megsarcolta Berlint, a franciáknál Bercsényi László marsall rangig vitte. Nemcsak Európában, hanem Dél- és Észak- Amerikában is harcoltak magyar huszárok. Mivel külszolgálatot teljesítettem Peruban, gyakran láttam egy magyar huszár szobrát Limában. Az amerikai függetlenségi háborúban George Washington ezredessé nevezte ki Kovács Mihályt, aki olyan erős amerikai lovas hadosztályt alapított, amelyről az angolok azt nyilatkozták: „Mr. Kovács ezrede a „lázadók” (amerikaiak) egyetlen ütőképes alakulata.” Az amerikaiak Kovács Mihály huszár ezredesnek szobrot is állítottak, ami ma is látható. A jelentéktelen kis tüzértisztből császárrá avanzsált Napóleon, aki békaevő francia létére kiemelkedő tudású, extravagáns stratéga volt, imígyen nyilatkozott: „Magyar lovassággal és francia tüzérséggel meghódítanám a világot.” A fentiek alapján látható, hogy a színlelt megfutamodás csak egy kis mozzanat volt a bonyolult magyar hadművészetben, amelynek számos más eleme volt, közük a harcosok kiemelkedő képessége és képzettsége. Az ellenségnek két lehetősége volt: ha nem támadott, akkor nem nyert, ha viszont támadott, akkor vesztett. Ez nem valami bíztató helyzet. A Bagdadban született híres földrajztudós, Al-Maszúdi így számol be a magyar taktikáról: „A magyar vezér elsőként lovas osztagokat rendelt a szárnyakra, s úgy kezdte meg az ütközetet, hogy a jobb szárny lovas osztagai a bizánciak derékhadára törtek és nyílzáport zúdítottak rá, miközben átmentek a balszárnyra. A balszárny lovas osztagai is felvonultak és nyílzáport zúdítottak a bizánciak derékhadára, miközben odáig jutottak, ahonnan a jobb szárny lovas osztagai kiindultak. A nyilazás így állandóan folyt, a lovas osztagok pedig forogtak, mint a malomkerék. Mikor pedig a bizánciak látták, hogy miképp bomlanak fel a soraik, s hogyan tér rájuk vissza a nyílzápor, a rendezetlen soraikkal támadásba mentek át, és az ez idáig mozdulatlanul álló fősereget rohanták meg. A magyar lovasság utat nyitott nekik (megfutamodást színlelve). Utána azonban egyetlen hatalmas nyílzáporral borították el őket. Ez a nyílzápor lett az oka a bizánciak megfutamodásának: a magyarok ugyanis a nyílzápor után rendezett sorokban végrehajtott támadásokkal megszerezték a győzelmet.” Ebbe bizony még olvasva is beleszédül az ember feje. El lehet képzelni, mi történhetett a csata folyamán valójában. Az ellenség jobbára fel sem fogta a magyar haderő manővereit, csak néztek, mint Jocó a moziban. A nyílzápor hatására felbomlott hadsorokat a magyar lovasság kíméletlenül ütötte-verte, kaszabolta. Amire az ellenség felismerte, hogy tulajdonképpen mi történik, addigra már el is vesztette a csatát. Mindenesetre nyilvánvaló, hogy az ilyen komplex manővereket csak rendkívüli tudással, fegyelmezettséggel és jó fegyverekkel lehetett végrehajtani. Ami a magyarok nyílzáporát illeti, az elég kellemetlen élmény lehetett, mivel az úgynevezett visszacsapó íj kétszer-háromszor akkora távolságra hordott, mint a nyugati fegyver. Következésképp