1. Kedves Slomó!
Hát először is is kívánok egy áldott boldog újévet és egy kellemes Hanuka ünnepet.
Nekem semmi bajom a lelki , szellemi, befele-forduló zsidósággal. A kifele-forduló, szekularizált,
az anyagba-szédült zsidósággal sok mindenben nem értek egyet.
Itt megjegyzem a továbbiak jobb érthetősége kedvéért, hogy az alapvégzettségem teológia,
majdnem kettő: öt év a gyulafehérvári római katolikus teológián, ötöd év után ott hagytam;
utána áttértem az unitárius egyházba és elvégeztem annak teológiáját, Kolozsvárt, az utolsó két
évet, az első háromba beszámították a katolikus öt évet. Három évig voltam lelkész, utána
kiléptem a papságból és az egyházból is, jelenleg nem tartozom egy felekezethez sem, meg
szektához sem.
Engem nem a hagyományos vallási neveltetés vitt a katolikus teológiára, hanem a szellemi
nyugtalanság a végső kérdések nyugtalanítottak, vagyis valami szellemi nyugtalanság.
Nekem a zsidóságban épp az volt mindig is a vonzó számomra, hogy van a zsidóságban valami
fantasztikus szellemi nyugtalanság, ami úgy érzem az én életemet is jellemezte és jellemzi. Igaz
erről a zsidó szellemi nyugtalanságról nem olyan rég azt írtam, hogy mivel nyugat jellemzőjévé
vált már rég óta, egy kilátástalan jövővel ajándékozta meg az emberiséget. Nyugat, részben a
zsidóktól örökölte azt a szellemi nyugtalanságot mely állandóan keres de soha sem talál. Hát ezt
továbbra is fenntartom. Ezen a nyugtalanságon én személyesen részben túljutottam.
Megajándékozták nyugatot a zsidó eszkatonnal, keresztény közvetítéssel, hogy valami végső
beteljesedés fele tartunk. Ennek csak a szekularizált változatát tette magáévá nyugat az
emberiség célirányos fejlődése képében. De mivel ennek az egyik hajtó motorja a zsidó szellemi
nyugtalanság, nem vezet sehova. Semmi kifogásom a zsidó eszkatonból született Isten országával,
mely eljövendő, egy csodálatos kép. Ezt számomra legszebben a jezsuita Pierre Teilhard de
Charden fogalmazta meg, aki a kedvencem volt a katolikus teológián. A beteljesedettségnek épp
az anyagot kellene felülmúlnia, egy nagy szellemi, lelki egységesülés formájában. Az
emberiségnek egy állandó szellemi növekedés révén kellene az Isten országa, a beteljesedés
szellemi állapota fele tartania. Hogy valamerre tart az emberiség, szekularizált változata, épp a
szellem ellentétére, az anyagra helyezi a hangsúlyt, az anyagi tökéletesedésre, fejlődésre, az
anyagi jólétre, a szellem, lélek egyre nagyobb kárára. Eliadenak igaza van, hogy folyamatos
deszakralizáción ment keresztül az emberiség és nem lelki fejlődésen. Tehát a zsidó eszkaton, egy
olyan fejlődés dogmává lett, szekularizált változatban, mely nem a beteljesedéshez fog vezetni,
hanem az emberiség degenerációjához. Ettől meg csak az iszlám térhódítása tudja csak
megmenteni az emberiséget. Remélem, hogy 188 év múlva az Egyesült Államok iszlám állam lesz,
mint nagyhatalom. Szerintem a magyarságot is az iszlám tudná megmenteni a teljes nemzeti
degenerációtól, ha nem fedezi fel önön lelke tartalmait. Természetesen én ezzel nem hibáztatom a
zsidóságot, mert nem mondható, hogy ők tukmálták volna Európára a zsidó eszkatont. Csak arra
akarom felhívni a figyelmet, hogy a zsidóság hatása az emberiségre, nyugatra végzetes lehet,
katasztrófába sodorhatja az emberiséget, tehát nyugatnak az emberiségnek létkérdése a zsidó
mítoszoktól való megszabadulás. Nekünk a zsidóság szellemi igáját kell leráznunk, ami
katasztrófával fenyeget. Szerintem ez úgy lehetséges, hogy minden nép vonuljon vissza, a
csendbe, a puszta csendjében és várakozzon, míg a puszta csendjében újra születnek mítoszai.
Mert ugye Isten országa létezik, ott van minden nép saját lelkében és minden nép csak a saját
pusztájában, saját hegyeinek csúcsán élheti meg az Istennel való találkozást.
Higyje el irigylem önöket zsidókat, hogy van Jeruzsálemük, egy szakrális hely, mely összefogja
népüket, nekünk magyaroknak ilyen nincs, ami összetartsa a népet, ilyen szakrális nemzeti hely.
És lehet ez a végzetünk. Voltak ilyen próbálkozások, mint Ópusztaszer, most Dobogókő, de ezek
pusztán külső, formális próbálkozások. A szent helyeket nem lehet kívülről befele bevinni a
lélekbe. Azok azért szent helyek, mert nem mesterségesen voltak létrehozva, hanem valami belső
látomásként. A szent helynek először belül kell lennie és az után kívül, ehhez mi magyarok nem

2. értünk.
A magyar antiszemita jobboldal azt nem látja be, hogy a magyarságnak nincsenek meg azok a
szakrális szellemi, lelki energiái ami a zsidóknak meg van és ez képtelenné teszi őket a
zsidósággal szembeni szellemi ellenállásra. Nem az a gond, hogy Magyarországon kinek a
kezében van a sajtó, a zsidóság meg világpolitikai tényező de komoly, hanem az ami a génjeiben
van a zsidóságnak és nekünk magyaroknak nincs. Nagy a gyanúm, hogy az antiszemita
jobboldalt egy nagy kisebbrendűségi érzés kínozza a zsidósággal szemben és az nem nemzeti
megtartó erő.
De nehogy azt higyje kedves Slomó, hogy hasra esem a magyar antiszemita jobboldaltól. Sőt
károsnak tartom őket, ha a szellemiek lelkiek felől közelítjük meg a nemzeti kérdést. Ahogy a
fejlődés a zsidó eszkaton deszakralizált változata, úgy a politikai nemzet, a politikai nemzeti
jobboldal, a nemzet deszakralizált, szekularizált léte, mely már nem nemzet, vagyis nem az igazi.
Szerintem a nemzetnek egy belső szellemi, valóságnak kell lennie és nem jobboldali, szélső jobbos
hőzöngésnek. A magyar jobboldal messze áll attól, hogy felfogja, hogy a magyarságnak először is
önön lelkének válságával kell szembesülnie és nem a külső ellenséggel viaskodnia, mert a külső
ellenség oka belül van. Szerintem a magyarság önön lelkének tartalmaiból kell újrafogalmaznia
önmagát és nem a zsidósággal való szembenállásában, Magyarországon.
Üdv Attila
Nagy Attila Puli