1. Pszeudó zen történet - A reinkarnációról
- Ha Kelettől elvesszük a reinkarnáció mítoszát, akkor mi marad Keletből? -
kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- Semmi, összeomlik az egész Kelet. A puszta Létezés mítosztalan. Aki otthon
van a puszta Létben, annak nem otthona a mítosz.
Pszeudó zen történet - Kelet majmolásáról
- Miért majmolja Keletet, a lelkiekben, az európai? - kérdezte Titok Tóni a
Mestert.
- Mindig is a legtávolabbi törzs sámánja volt a legjobb, nem a saját. - válaszolta
a Mester.
Pszeudó zen történet - A Fekete Lyukról
- Mi az a Fekete Lyuk? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- Az a hely, ahol a Prédikátor könyve állandóan nyitva van. Ahol nincs
emlékezet, mert a Prédikátor könyvét nem tudja senki becsukni.
Pszeudó zen történet - A Zen a Vízöntőben
- Milyen lesz a Zen a Vízöntőben? - kérdezte Titok Tóni a Mestert.
- A Vízöntőben ugyan úgy fogják leírni a Zen szót, mint eddig, csak annyi
csekély különbséggel, hogy a Zen szóból három betűt elfognak hagyni a
Vízöntőben: a Z, az E, és az N betűket fogják elhagyni a ZEN szóból.

2. Pszeudó zen történet - Az eredetiségről
- Mi az eredetiség? Ilyen van a lelki életben? - kérdezte Tóni a Mestert.
- Igen, van, akkor, amikor hallgatsz.
Pszeudó zen történet - Zen történet, mely nem történt soha
- Te Mester, melyik volt a legtanulságosabb zen történet, amelyet életedben
hallottál? - kérdezte Titok Tóni.
- Az a zen történet, amely nem történt meg soha.
Pszeudó zen történet - Miért kotkodácsol a tyúk, miután megtojt?
- Tóni Te, tudod-e, miért kotkodácsol a tyúk miután megtojt? - kérdezte a
Mester Tónit.
- Nem tudom.
- Mert nem egy zen mestert tojt, aki hallgatásra tudná inteni.
Pszeudó zen történet - A vallások autóversenyéről
A Mester és Titok Tóni, a közeli hegyről nézték, a távoli autópályán látható
autóversenyt. Egy idő után a Mester csendesen megjegyezte:
- A vallások quot;üdvösségiquot; autóversennyé, - valahova célba kell érni, vagy a
paradicsomba, vagy a nirvánába - teszik az életet. Pedig az élet nem egyéb, mint
csendes baktatás, hol virágos, hol havas mezőn, mely nem vezet sehova, csak a
Létezésbe.

3. Pszeudó zen történet - Mit tud a csend?
– A nagy könyvtárakban van a legtöbb tudás felhalmozva. - mondta Tóni a
Mesternek.
– Pontosítok - válaszolta a Mester - a könyvtárak csendjében van a legtöbb
tudás felhalmozva, és nem a könyvekben.
Pszeudó zen történet - A zsidóságról
A Mester, naplementekor, szívesen búcsúztatta a napot egy tanulságos
történettel, amit Titok Tóni nagyon kedvelt. Az volt az érdekes, hogy Tónival
nagyon gyakran megtörtént, hogy az az esti történetet álmában újra átélte.
– Van egy zsidó legenda Mózesről, - kezdte az esti történetet a Mester – amelyet nagyon
kevesen ismernek, még a zsidók között is. A pusztában, a negyven éves vándorlás idején,
nagy volt a fejetlenség a zsidók között, nem tartottak be semmilyen törvényt, és ezt a
fejetlenséget, már a nép is kezdte megunni. A legnagyobb baj az volt, hogy a nép
megfeledkezett a szív törvényéről, ami belülről fakad. Szívükre már nem hallgattak, és
ezért kérték Mózest, hogy menjen fel a Hórebre és kérjen az Úrtól írott törvényeket.
Mózes már hiába mondta a népnek, hogy többnapi hallgatással próbálják felébreszteni a
szív törvényét, a nép hajthatatlan maradt, írott, kézzelfogható törvényt követeltek az
Úrtól. Nem volt mit tennie Mózesnek, fel kellett mennie a Horebre, hogy írott törvényt
kérjen Jáhvétól. Jáhvé elutasította Mózes kérését, arra hivatkozva, hogy Ő már adott az
embernek törvényt, mely a szívében van, és a tekintélyelvű, írott törvény, magában hordja
a törvényszegést is, hogy a tekintélyelvű betű természete idegen a szív természetétől. Ezek
után Mózesnek nem volt mit szólnia, kedvetlenül indult vissza a táborba. Lefele menet a
hegyről, az egyik bokor alatt, meglátott két kőtáblát, fáradtan ráült, az egyikre, hogy
pihenjen. Így pihentében nagyszerű ötlete támadt. Ad ö maga törvényt a népnek, rávésve a
talált kőtáblákra. A nép nem fogja soha megtudni, hogy nem Jáhvé adta. Hamar megvolt a
törvény alkotással, és a táblákra vésésével, az általa fabrikált parancsolatoknak, amelyből
tíz volt. A hátára vette a törvénytáblákat, és megint elindult a hegyről lefele. Egy idő után,
úgy érezte, hogy a táblák nagyon nehezek lettek, nem bírja tovább. Egy szép verőfényes
helyt, gondolta megpihen, leteszi a táblákat. De a nagy meglepetés ekkor érte Mózest. A
táblákat nem tudta letenni, nem váltak el a hátától. Ekkor megszólalt az Úr: „Ugye
megmondtam neked, hogy nem szabad tekintélyelvű, írott törvényt alkotni, mert az idegen
a Lélek törvényétől, és eleve magában hordja a törvényszegés lehetőségét. Mivel írott
törvényt alkottál, azzal büntetlek, hogy életed hátralevő részében, a hátadon fogod cipelni
a kőtáblákat súlyos teherként. Ezért a tettedért, nem fogsz bejutni az Ígéret Földjére,
annak közelében fogsz összeesni holtan, a halálos fáradtságtól, a táblák súlyától. A zsidó
népet azzal büntetem, hogy a tekintélyelvű törvény betűjének természete legyen az ők
természetük. A törvény betűjét mindegyre megszegjék, utána újat követelve. Állandóan a
törvényt fogják magyarázni nyugtalan lélekkel. Adok nekik prófétákat, akik a Szív
törvényére fognak hivatkozni, hogy ne vesszen ki a Szív törvénye teljesen a nép szívéből,
de azokat üldözni fogják.” Ezeket mondta az Úr Mózesnek. Ez a történet a kőtáblák igaz
története. Nem az Úr adta a Tízparancsolatot, hanem Mózes hamisította.

4. Nagy Attila Puli