Gerle Éva minden normális embert elborzasztó pszichiátriai betegségeinak a gyüjteményét tette közzé a "Csak az olvassa+ c, híres blogjában

1. Beteg Gerle
top 10 -- kín
Közzétéve augusztus 17, 2013
Annyit írtam már a testről! Ez az én testem. Lássuk most a
pszichiátria, -ológia körébe tartozó kínjaimat, de legalábbis
jellegzetességeket. Hordjuk össze -- nektek mi van?
1. Karvagdosás -- elég részletesen megírtam már: kiált a testem, ez is
miért jelszavas, hát mit szégyellek még én? Most a fotózáson
lealapozták gondosan. Szeretem a textúráját egyébként. -> hegfétis.
2. Alvásparalízis – mosom kezeimet azóta bezárt blogján olvastam róla,
jaj, hogy most már neve is van! Iszonyat, úgy hívtam: jönnek a Rémek.
Tizenhat és huszonkét éves korom között rendszeresen, főleg
alkoholfogyasztás után. Zúgásra ébredek, a tudatom éber és retteg, a
testem alszik, nem mozdul, de valami mégis felkel és elindul bennem, a
többi nehéz és kétségbeesett. El akarják vinni a lelkemet sötétszürke
lények, akiket nem látok, rettegek. Fogaim tövének fájdalma. Kiáltani
akarok, valami éber erős lélekkel várja közben bennem, hogy vége
legyen, és tudja is, hogy mindjárt vége, csak ki kell bírni ezt a
süvítő zúgást, jaj, ki kell bírni. Amióta gyerekem van, és főleg a
szoptatás alatt, ami hormonálisan nagyon más alvást csinál, csak
egyszer-egyszer fordult elő. Fórum a témáról, nagyon érdekes. Ugye
nektek is volt, ugye nem engem visznek csak el az ufók. Nem érdekel,
hogy asztráltest meg két világ közti kapu, nem akarok rettegni.
3. Folyamatosan magas szorongásszint, túlzott felelősség- és
elégtelenségéréssel, magas mérce, amely megbénít, mindent megkeserít,
mindent problémának, súlyosnak láttat, kedvetlenné tesz, moralizál,
bűntudatot okoz, szégyenbe taszít, nem enged önfeledtnek lennem,
könnyen túllépnem, rá se rántanom, elhajítanom, ami nem kell. Ma már
megvan a vicces fele is ennek, meg az élvezet is ugyanolyan súlyos:
túlhajtott, de koncentrált, okos, tudatos hedonizmusba fojtom a
szorongást, néha megdöbbenek, mennyt segít egy pohár bor, de nem
engedhetek ennek, nem iszom, nem iszom, havonta kétszer talán valamit.

2. Biztos ellenszer a nagyon sok futás, a katartikus zenehallgatás, és a
szexben is tudott lenni pont, amikor ez átbillen.
4. Szezonális depresszió, bipoláris jegyekkel. Tanár vagyok, előtte
meg diák, és ekképpen mámorosodtam meg mindig a tanévkezdettől.
Akkor
még minden tiszta, aranyló, szelíd az ősz. Nagy kezdetek, nagy
energiák, nagy teljesítmény, feszes hegyű filctollak. Alkotó ember
vagyok, és minden évben szétrobbantom kínlódó keresésemmel a tanárlét
falait. Nem értenek a körülöttem levők. Konfliktusok, majd idegenség.
Ma sem értenek, egyébként, csak ma már visszavonulok a kastélyomba, és
megvagyok magam, a gyerekeim, a blogom, az erdő meg én. És aztán
összezuhanás, fényhiány, kifáradás, teljes csőd, önpusztítás. Nyáron
újra valami megnyugvás, változás. A legdurvább 2004 ősze volt. Még
gyanútlan voltam, beletettem minden sejtemet a tanárságomba, a
barátságaimba, a reménytelen szerelmembe, nagyot zuhantam.
Ezt a bipoláris dolgot tudakoltam egy szakembertől, de akkor
akasztotta fel magát harminchárom évesen az egyik ilyen ismerősöm, és
ahhoz képest semminek tűnt az enyém.
Elmúlt, egyébként, János elfogadásától, attól a tudattól, hogy
megérdemlek dolgokat, meg hogy nem függök, merem élvezni, ami van,
együtt száguld az életemben a teljesítmény és az öröm, a döbbent hála,
hogy hát mégis, és talán a halála is megérlelt.
5. Nem tudok pisilni bármilyen stresszhatás esetén. Ma sem, de
régebben egészen abszurd módon tíz perceket szenvedtem, közben
berregett a busz motorja. Itthon nincs gond, de máshol, főleg ha menés
van, utazás, vagy mások is a közelemben! Kínomban elkezdtem a helyiség
mintáit, kőkockáit, csempéit számolni, lassan, nagy figyelemmel -meglepett a siker, tizenháromnál mindig eljött a megváltás. Ezt
nevezzük autogén tréningnek, vagy kognitív terápiának, Dani? Egyedül
sikerült megtalálnom a megoldást, és az évek alatt tizenháromról lassú
háromra csökkent a sikeridő. Az elengedéssel lehet problémám,
bizonyosan, vagy még rosszabb, valami abúzus? Vagy csak hosszú a
húgycsövem? Egyszer bepánikoltam egy dizájnvécében, ahol semmi
számolnivaló nem volt, csak ónszínű recés falak. Na, ez megy a

3. regénybe.
6. Szénhidrátfüggés, evésrohamok, elmúlt. A futás kioltja. Most is
sokat eszem, ha nem felejtem el, és nem vagyok el egész nap három
kávéval (Illy magyar volt, tudtátok?), de ma nagyon fontos a minőség,
meg sokat is fogyasztok. Bulimia sosem.
7. Hajrágás (erre jó a drága fodrász, mert akkor sajnálom a profi
végeket), sebtépkedés, hegfétis; szőrhúzgálás- és
fültisztításszenvedély, mások mitesszereinek sóvárgó lesése, magamon
találás öröme, és ne dicsekedjek, de ritka.
8. Állandó intellektuális jelenlét, próbálta is József Attilával
megmagyarázni nekem egyik kedves trollom, hogy ne:
Éva
vigyázz, magadat nagyon
el ne takard az eszeddel,
játszd, ami vagy -- ne tulozz
meglásd megkeres
Ádám.
- de hát ennek a kiindulópontja is tévedés, és e blogon nem kell
magyarázni, miért. Sem a mosolyunk, sem az okosságunk nem a vonzás
technikája, mindenki bátran azzá nyíljon, ami benne a virág! Bennem
kinyíltak a szavak, könyvek, témák, filmek, a színház, és ehhez remek
partnerem volt János. A zenéhez kevésbé, azt egyedül. Tényleg napi
betevő az újság, a könyv, a film, a zene, az ámulás, és nem nagyon
tudok mit kezdeni azzal, akinek nem.
Ide tartozik még ez az iszonyatosan éber tudatállapot, a villanófény:
nagyon koncentráltan dolgozom, értek meg szöveget, színházat, ugyanígy
főzök, és mindenben azonnal döntök, és megyek bele a döntésbe, mint a
tank, nem táncolok vissza. Így lett a lányom, így a bambuszbiciklim,
az otthonom, a legszebb csókom, a munkáim, a versenyeredményeim, és
így néztem a művész urat a színpadon: felfokozottan, mindenestül,
azonnal. Mindent tudok előre, mindent észreveszek, főleg a forgalomban
a szereplők szándékát, a valószínűségeket -- nem csoda, az életem a

4. tét. Ugyanígy: számok, dátumok egész pontosan és évekig, egyszer
hívott ismerős telefonszáma sokkal később is simán megy, Zola mikor
írta a Nanát, biciklidefekt időpontjának krónikási igényű felidézése,
tizenkét éve a Sirálypremier, első anális szex dátuma stb. (az a baj,
hogy exponenciálisan nő a szexszel kapcsolatos, sokszor megdöbbentő
keresőkifejezések idetalálása, nagyon előre rangsorol a google).
Ismerősök néznek nagyot ezen a dátummánián, rettegnek (pedig van, hogy
blöffölök), aztán inkább csak röhögnek, ugye, Balázs. Arcok nem, nevek
sem, de ami szám, vagy efféle tény, az mindig, nemhogy nem félek a
számoktól: a szerelmesük vagyok, anyai ágon matematikus a család,
nagyapám igen jeles csillagász volt, és az már, mint József Attilától
is tudjuk, szinte költészet, körbeértünk.
9. Késés. Amióta volt ez a fél év: három gyerek életének
megszervezése, infúziólecsepegéshez igazított taxi,
főorvosarrajáráshoz hangolt bébiszitter, gyógyszerbevevés,
kacsaürítés, azóta én gyűlölöm és kijátszom az időpontokat. Egyszerűen
nem indulok el, bosszúból, leszarom. Sok türelme kell legyen annak,
aki velem találkozik. Le is késem a vonatot, és a Ványa bácsit is.
10. Kényszerek. Ez enyhe, vagyis nem teszi tönkre a mindennapokat:
elsősorban a teljesítmény, írás, túlhajtott zenehallgatás; valaminek
utánamenni, én most éppen a Nagyításnak annyira, mint benne Thomas a
gyilkosságnak; megállíthatatlan futás (lépésszámlálás, sose rontom el)
és biciklizés. Aztán: morzsaiszony, kezem tiszta legyen, lepedő-terítő
szegélye lefelé legyen és ne legyen ferde; papucs mindenkin vagy
nagyon tiszta padló, ne lépj rá, ha vizes, ezért vendégeimmel is
pörölök. Újabban hisztéria a színekkel: bugyi-melltartó egy szín és
egy márka legyen (Intimissimi), mert el van rontva a nap különben;
fehér cipő, fehér óra, fehér hajgumi; vagy épp narancssárga
kiegészítők, esetleg zölddel -- van, aki ezt ízlésnek nevezi.
Megkerülhetetlen klasszikus kényszertémában, olvassátok inkább őt:
Repedésre nem lépés -- ÁSÉS Brigád blog
Alsóban kockás füzetet teleírás számokkal, úgy, hogy egy kocka egy
számjegy, vesszővel elválasztva.

5. Gyerekkorban minden reggel kakaó kapás ágyba, 3 decis söröskorsóban.
Legbetegebb szertartásszerű megivás: Maki (együttalvó játék)
felültetése, majd Pelus (sokéves 2000x kimosott textilpelenka)
kiterítése levarratlan ún. "sima" felével felém, és jobbkézzel
kakaóivás közben balkéz fonákjával nagyon puha Pelus simogatása!!!!
(Későbbi borotvált pina - igény kialakulása.) Ezzel az emlékkel
társaságon belül hihetetlen sebek feltépése, mint Bretodonak az Amélie
által megtalált gyerekkori doboz. Közös élmények: pelenka mindig
színnel kifelé hordása mindenhova, anélkül alvás nem tudás. Ha nem
színnel van bármilyen textil, rosszullét kerülgetés. Őzike szintén.
Testvér őzike bosszúból felakasztás csillárra. Ettől haláltól félelem
kialakulás. (Korábban említett Makit vitorlás árbócra felakasztás
Balatonon idősebbek -- nagyon sírás.)
+ 1. És akkor idézzük még fel, mi az, ami az 1984 végén a patkányok:
legbelső félelem? Nekem a skorpió. De egy ilyen égövi lány mikor
találkozik skorpióval? Nos, soha, de el kell meséljük már ezt is,
Kinga, ne haragudj: a nyolcvanas évek derekán járunk, három évvel
idősebb barátnőmmel azt játsszuk, hogy a tekintélyes mennyiségű Búvár
zsebkönyvek valamelyik képét az egyik a másik fél orra alá tartja, aki
csukott szemmel megcsókolja, majd megnézi, mi volt az -- katarzis
kilenc évesen. De hogy visszaélés ne történhessék, a Pókok, skorpiók
kötetet eleve átvittem anyám szobájába. Ez az én rafinált, hogy mást
ne mondjak, barátnőm átosont, vagy mégis elrejtette valahogy (most már
elmondhatnád, hogy volt), míg én csukott szemmel vártam, és a hátlap
fekete, borzalmas skorpiójára nyitottam ki a szemem, azóta rettegek a
sosem látott skorpióktól.

6. Gyerekkorban minden reggel kakaó kapás ágyba, 3 decis söröskorsóban.
Legbetegebb szertartásszerű megivás: Maki (együttalvó játék)
felültetése, majd Pelus (sokéves 2000x kimosott textilpelenka)
kiterítése levarratlan ún. "sima" felével felém, és jobbkézzel
kakaóivás közben balkéz fonákjával nagyon puha Pelus simogatása!!!!
(Későbbi borotvált pina - igény kialakulása.) Ezzel az emlékkel
társaságon belül hihetetlen sebek feltépése, mint Bretodonak az Amélie
által megtalált gyerekkori doboz. Közös élmények: pelenka mindig
színnel kifelé hordása mindenhova, anélkül alvás nem tudás. Ha nem
színnel van bármilyen textil, rosszullét kerülgetés. Őzike szintén.
Testvér őzike bosszúból felakasztás csillárra. Ettől haláltól félelem
kialakulás. (Korábban említett Makit vitorlás árbócra felakasztás
Balatonon idősebbek -- nagyon sírás.)
+ 1. És akkor idézzük még fel, mi az, ami az 1984 végén a patkányok:
legbelső félelem? Nekem a skorpió. De egy ilyen égövi lány mikor
találkozik skorpióval? Nos, soha, de el kell meséljük már ezt is,
Kinga, ne haragudj: a nyolcvanas évek derekán járunk, három évvel
idősebb barátnőmmel azt játsszuk, hogy a tekintélyes mennyiségű Búvár
zsebkönyvek valamelyik képét az egyik a másik fél orra alá tartja, aki
csukott szemmel megcsókolja, majd megnézi, mi volt az -- katarzis
kilenc évesen. De hogy visszaélés ne történhessék, a Pókok, skorpiók
kötetet eleve átvittem anyám szobájába. Ez az én rafinált, hogy mást
ne mondjak, barátnőm átosont, vagy mégis elrejtette valahogy (most már
elmondhatnád, hogy volt), míg én csukott szemmel vártam, és a hátlap
fekete, borzalmas skorpiójára nyitottam ki a szemem, azóta rettegek a
sosem látott skorpióktól.