1. SZOCIÁLIS
BOLTHÁLÓZAT
KIALAKÍTÁSA
A HÁTRÁNYOS
HELYZETŰ
TÉRSÉGEKBEN
FEJLESZTÉSI JAVASLAT
Millefolium Stratégia Kft.
2009

2. 2. oldal
Tartalomjegyzék
1 Bevezetés.................................................................................................... 4
2 Összefoglaló................................................................................................ 5
3 Erőforrások és lehetőségek a mezőgazdaság és a helyi feldolgozás terültén
12
3.1 A közvetlen értékesítés helyzete.................................................................12
3.1.1 A mezőgazdasági értékesítés helyzete a rendszerváltáskor ....................12
3.1.2 Élelmiszerlánc ..................................................................................14
3.1.3 Élelmiszer-ellátás helyzete az EU-ban .................................................16
3.2 Értékesítési tapasztalatok ..........................................................................18
3.2.1 Közvetlen értékesítés Magyarországon ................................................18
3.2.2 A zöldség-gyümölcsértékesítés hazai csatornái.....................................21
3.2.3 A közvetlen értékesítés vállalkozói környezete .....................................25
3.2.4 A közvetlen értékesítés szerepe más országokban ................................28
3.2.5 Helyi, termelői feldolgozás.................................................................35
3.3 Az élelmiszer értéklánc változtatásának lehetőségei ......................................36
3.3.1 Agrártermelők piaci lehetőségei..........................................................36
3.3.2 Alternatív piaci lehetőségek elemzése .................................................42
3.3.3 Helyi termékek integrált minőség tanúsító címkézésének lehetőségei......46
3.4 A leghátrányosabb kistérségek mezőgazdasági és helyben feldolgozott termékei
47
3.5 Javaslatok a helyi termékek és piaci lehetőségeik bővítésére..........................50
3.5.1 Élelmiszer értéklánc rövidítése ...........................................................51
3.5.2 Helyi termék előállítása .....................................................................54
3.5.3 Tudatos vásárlói, egészségügyi, környezetvédelmi attitűdváltás
támogatása.....................................................................................................55
3.5.4 Szociális támogatás és közvetlen értékesítés összekapcsolása................55
3.5.5 Szolgáltató állam fejlesztése ..............................................................56
4 Élelmiszer ellátás helyzete ........................................................................ 58
4.1.1 Fogyasztói szokások változása ...........................................................62
4.2 A leghátrányosabb kistérségek élelmiszer ellátásának helyzete.......................63
4.2.1 A felmérés általános tapasztalatai.......................................................64
4.2.2 Boltok elhelyezkedése .......................................................................66
4.2.3 Termékek, beszerzési módok .............................................................69
4.2.4 Nem-készpénzes vásárlások szerepe az üzletek finanszírozásában..........71
4.2.5 Vásárlói szokások .............................................................................72
4.2.6 Élelmiszer árak.................................................................................73
4.2.7 Az üzletek javaslatai, támogatási igények............................................75
4.2.8 Az üzletek javaslatai, támogatási igények............................................76
4.2.9 A felmérés további tapasztalatai.........................................................76
4.3 Élelmiszer kereskedelem és a szociális ellátás kapcsolódása...........................79
4.4 Javaslatok a szociális élelmiszer ellátási rendszerek kialakítására....................80
4.4.1 Élelmiszerek fogyasztói árának csökkentése a meglévő bolthálózatban....81
4.4.2 Élelmiszer kereskedelem és a szociális ellátó rendszer összekapcsolása...83
5 Nemzetközi és hazai jó gyakorlatok tanulságainak összegzése................. 84
5.1 Közvetlen termelői értékesítés....................................................................84
5.1.1 Francia akcióterv a közvetlen értékesítésre..........................................84
5.1.2 Amerikai termelői piacok ...................................................................86
5.1.3 Tisztán olasz agrár-élelmiszeripari termelési lánc..................................91
5.1.4 Osztrák faluszövetkezeti bolt .............................................................92
5.1.5 Hazai megoldások ............................................................................93
5.2 Szociális élelmiszer ellátás .......................................................................101
5.2.1 A német, osztrák és svájci modell.....................................................101
5.2.2 Német működési modellek...............................................................101
5.2.3 Osztrák működési modell ................................................................105
5.2.4 Svájci modell működése ..................................................................110
5.2.5 Hazai megoldások ..........................................................................113

3. 3. oldal
6 Mellékletek.............................................................................................. 114
6.1 Engedélyezési eljárások...........................................................................114
6.1.1 Élelmiszer-forgalmazó hely engedélyezési eljárása..............................114
6.1.2 Mozgóbolt engedélyezési eljárás.......................................................115
6.1.3 Vásár, piac, vásárcsarnok - létesítése és nyilvántartásba vétele ...........115
6.2 Közvetlen értékesítés és helyi feldolgozás hatályos szabályozása..................116
6.2.1 EU szabályozás ..............................................................................116
6.2.2 Törvények .....................................................................................116
6.2.3 Kormányrendeletek ........................................................................116
6.2.4 Miniszteri rendeletek.......................................................................116
6.2.5 Fogalmak meghatározása ................................................................117
6.3 Irodalomjegyzék.....................................................................................119
6.4 Ábrák jegyzéke ......................................................................................120
6.5 Táblázatok jegyzéke................................................................................120

4. 4. oldal
1 Bevezetés
A leghátrányosabb kistérségekben a lakosság jelentős része vesz igénybe szociális ellá-
tást, pénzbeli támogatásokat, segélyeket. Az élelmiszer ellátás a legtöbb kistérségben
piaci alapon szerveződik, így a fizetőképes kereslet alakítja. Az alacsony fizetőképes ke-
reslet miatt így az elmúlt években egyre több település maradt ellátatlanul. További
problémát jelent, hogy bárt van a térségekben termelési kapacitás, mind az élelmiszer
kereskedelemben, mind a helyi közellátásban szinte minden alapanyag a térségen kívül-
ről érkezik. A vizsgálat tárgyát képezte a helyi kereskedelem, a közvetlen értékesítés és
felhasználás növelési lehetősége.
A megvalósíthatósági tanulmány célja a hátrányos helyzetű térségek életkörülményeinek
javítása az élelmiszer ellátás minőségének javításával, valamint a térségi jövedelem nö-
velésével. Ahhoz hogy a javaslatokat megfogalmazhassuk, a térségek jelenlegi helyzeté-
nek vizsgálat mellett végig kellett tekintenünk a helyzet kialakulásának és alakításának
jelenlegi külső tényezőit és eszközeit.
A fogyasztók élelmiszer ellátását, az élelmiszerek árát és minőségét a kiskereskedelmet
megelőző élelmiszer lánc hossza, szereplői, átláthatósága befolyásolja. A hazai élelmiszer
lánc több olyan szereplőt tartalmaz, amelyek hozzáadott értéket nem állítanak elő, ha-
nem a lánc egyéb tagjainak ismereti és információ hiányával, tradicionális gondolkodásá-
val élve veszik ki jövedelmüket. A tanulmány keretében vizsgáltuk a lánc rövidítésének, a
hozzáadott értékkel nem rendelkező szereplők kikapcsolásának lehetőségét.
A vizsgált térségek egy részében folyik mezőgazdasági termelés. A hazai élelmiszerlánc
működésére jellemző, hogy a helyi termelés és helyi ellátás (pl. élelmiszer kereskedelem,
közétkeztetés) nincsenek kapcsolatban. A tanulmánynak feltételezései közé tartozott,
hogy a lokális gazdaság erősítésével a helyi ellátás valamint a helyi jövedelemtermelés
javítható, növelhető. A jövedelemtermelés formái közé soroltuk a kiadások csökkentését,
valamint a meglévő jövedelem helyben tartását is. A tanulmánynak célja volt megvizs-
gálni lokális gazdasági kapcsolatok gátló tényezőit és javaslatokat tenni a lehetséges
módosításokra.
A tanulmány külön részben elemzi a szociális ellátáshoz kapcsolódó kiskereskedelmi bolt-
típusokat, a szociális boltok működtetésének feltételeit, hatását. A szociális boltok szociá-
lisan rászoruló csoportok részére kínálnak korlátozott vásárlási lehetőséget. Fontos kér-
désként kezeltük ennek a bolttípusnak a beillesztését a meglévő bolthálózatba.
A tanulmány kiemelt célja volt, hogy a jelenlegi hazai viszonyok és a jó megoldások vizs-
gálatára alapozva ajánlásokat fogalmazzon meg működési modellek alkalmazhatóságára,
szükséges támogatási formákra és a szabályozási változtatásokra. A javaslatok megfo-
galmazásánál különválasztottuk az élelmiszerlánccal kapcsolatos javaslatainkat, valamint
a szociális ellátásban alkalmazható kiskereskedelmi formával kapcsolatos javaslatainkat.
A megvalósíthatósági tanulmány három részből épül fel. A három rész egymásra épül,
így kereszthivatkozásokat is találhatók az anyagban.
Az első részben az élelmiszer ellátási lánc vizsgálatával foglakozunk, elemezzük a jelen-
legi helyzetet, valamint a lánc rövidítésének lehetőségét, várható hatásait. A hazai és
külföldi jó példák alapján értékeljük az egyes lehetőségeket és ajánlásokat fogalmazunk
meg a működési modell felvázolásával. Az ajánlások a működési modell mellett kitérnek
a jelenlegi gátló-, hajtóerőkre és bevonható erőforrásokra, a kívánatos, vagy szükséges
szabályozási környezet módosításokra, valamint javaslatot teszünk támogatási konstruk-
ciókra.
A második részben az tényleges szociális kereskedelmi csatornák formáit elemezzük,
amelyek a szociálisan rászorult célcsoportok alapvető élelmiszer ellátásában játszhatnak
szerepet. Ismertetjük a 33 leghátrányosabb kistréségben végzett kérdőíves kutatás
eredményeit. Bemutatjuk a jelenleg működő élelmiszer ellátási rendszert, valamint rész-
ben a rendszer működésének következményeit és hatásait. Részletesen megvizsgáljuk a
hazai és külföldi jó gyakorlatokat és adaptálási lehetőségüket. Az első részhez hasonlóan

5. 5. oldal
ajánlásokat fogalmazunk meg a hazai szociális élelmiszer ellátási rendszer elemeinek
kialakítására, kiemelten kezelve a hátrányos vidéki térségek ellátási problémáit.
A harmadik részben az első két rész bontásában dolgoztuk fel az elérhető hazai és külföl-
di legjobb gyakorlatokat. A legjobb gyakorlatok feldolgozását igyekeztünk azonos szem-
pontrendszer szerint elvégezni, azonban főleg a hazai estekben kevés információhoz ju-
tottunk hozzá a példák üzleti modelljével kapcsolatban.
2 Összefoglaló
Az élelmiszer vásárlás költségei jelentős hányadát teszik ki a lakossági fogyasztásnak. Az
alacsony jövedelmi szinten élőknél ez az arány az átlagnál magasabb. A szociális segé-
lyek nagy részét a kedvezményezettek élelmiszervásárlásra fordítják. A segélyek értékét
jelentősen befolyásolja, hogy a segélyezettek a szükséges élelmiszerhez milyen áron és
milyen távol (elérhetőség, időráfordítás, költségek) tudnak hozzájutni.
A jelenlegi helyzetben az állam biztosítja a segélyekhez való hozzájutást, miközben az
élelmiszer ellátást a piaci szereplőkre alapozza. A segélyezettek nagy részének - különö-
sen a 33 leghátrányosabb kistérségben - nem, vagy csak magas költséggel áll rendelke-
zésre választási lehetőség a szükséges élelmiszerek beszerzésénél.
A tanulmány célja kettős, egyrészt megvizsgálja az alap élelmiszerek beszerzési és fo-
gyasztói árának csökkentési lehetőségét, másrészt elemzi a szociális élelmiszer ellátás
formáit, megvalósíthatóságukat, különös tekintettel a leghátrányosabb kistérségek lehe-
tőségeire.
Az élelmiszerek fogyasztói árát jelentősen befolyásolja a termelőtől a fogyasztóig tartó út
hossza (élelmiszer lánc), az egyes szereplők költségei és profitja. A hazai termelők és a
fogyasztók számára is problémát jelent, hogy a termelőtől a fogyasztóig rendszerint több
lépcsőn keresztül jut el a termék. A lánc minden egyes szereplője nagy haszonkulccsal
dolgozik, így a végtermék ára akár a többszörösére is nőhet. Ebből az összegből azonban
a lánc végén álló legkisebb szereplő, a termelő csak keveset tud realizálni. A kereske-
delmi és a marketing költségek az élelmiszer árak 80 százalékát is elérhetik, ami egy-
részt azt jelenti, hogy a termelők átlagosan a fogyasztói ár 20 százalékából részesednek,
másrészt pedig, hogy a fogyasztók a lánc rövidítésével jóval olcsóbban is hozzájuthatná-
nak a termékekhez.
A hazai agárpolitikának nem stratégiai célja az élelmiszerlánc rövidítése. A termelőket a
kereskedelmi láncokba való beszállításra akarja felkészíteni. A kereskedelmi láncoknak
történő beszállítás azonban nem rövidíti az élelmiszer láncot, sőt a kereskedelmi láncok
elvárása (nagy tömegű, homogén, hosszan friss áru, adott időben beszállítva) a kisebb
termelők részére nem vállalható, ami értékesítési csatorna hiányában folyamatos terme-
lés csökkenéshez vezet. A közvetlen értékesítést és helyi feldolgozást a hazai agrárpoliti-
ka az árutermeléstől elválasztva a vidékfejlesztéshez kapcsolja, nem tekinti meghatározó
jövedelemszerzési csatornának.
A közvetlen értékesítés itthon sok esetben nem tudatos stratégia, hanem a termelők és a
fogyasztók által követett kényszermegoldás, vagy a kereskedelmi láncoktól történő me-
nekülés alternatívája, vagy jövedelem kiegészítési, munkanélküliség elkerülési kényszer.
A termelők elhatározása azonban önmagában nem vezethet sikerre, fontos egyrészt a
fogyasztók meggyőzése a közvetlen értékesítés előnyeiről, másrészt szükséges a terme-
lőket és fogyasztókat összekötő hálózatok szervezése, a hálózat építő tevékenység tá-
mogatása.
A nemzetközi tapasztalatok alapján több országban a szociális ellátás meghatározó esz-
közeként kezelik a közvetlen értékesítést és helyi termékfeldolgozást. A közvetlen érté-
kesítésnek jelenleg több formája is ismert, azonban jelenleg a hazai termelők még nem
használják ki teljesen az ebben rejlő lehetőségeket.

6. 6. oldal
Termelő és fogyasztó alkalomszerű kapcsolatán alapuló közvetlen értékesítési csatornák:
a) fogyasztó jön a termelőhöz
• háztól, gazdaságtól értékesítés
• „szedd magad” akció
• út melletti értékesítés
b) termelő éri el a fogyasztót hagyományos kiskereskedelmi formákon keresztül
• termelői piac
• termelői bolt
• termelőktől közvetlenül vásároló általános és szakosodott kisboltok
• mozgóbolt
• nagy forgalmú kereskedelmi egységekre épülő közvetlen értékesítés
c) termelő éri el a fogyasztót, közvetlen házhozszállítási rendszereken keresztül:
• helyi közösségi kezdeményezésre épülő (pl. vállalati közös rendelés)
• internetes vásárlás, szórólapos, direkt marketinges megoldások
Termelő és fogyasztó folyamatos kapcsolatán alapuló közvetlen kereskedelmi rendsze-
rek:
a) termelő és magánfogyasztók kapcsolata
• részarányos gazdálkodás
• állandó vásárlók rendszere (dobozrendszer)
b) termelő és közületi és vállalati fogyasztók kapcsolata
• közétkeztetés
• éttermek, szállodák
A helyi termékek piaci lehetőségeinek bővítése a nemzetközi példák alapján több terüle-
ten is fejlesztési lehetőséget jelent:
• alkalmas a termelők jövedelmének növelésére, a fogyasztók, köztük az intézmé-
nyek (pl. iskolák) költségeinek csökkentésére, a helyi kereskedelem forgalmának
növelésére, az élelmiszer értéklánc rövidítésével olcsóbb termék, nagyobb terme-
lői bevétel mellett;
• alkalmas a fogyasztó-termelő, a fogyasztó-fogyasztó és termelő-termelő kapcsolat
létrehozására, bizalmi kapcsolatok kialakítására, ezáltal a társadalmi tőke növelé-
sére, a közvetlen vásárlás, a vásárlói csoportok és a termelői együttműködések
kialakításával;
• alkalmas a fenntartható fejlődés támogatására a logisztikai, csomagolási és járu-
lékos tevékenységek csökkentésével;
• alkalmat nyújt az érintett csoportok képzésére, tudatosságnak és együttműködési
képességnek fejlesztésére, a közvetlen értékesítés és a tudatos vásárlás oktatá-
sával;
• alkalmat nyújt a szolgáltató állam fejlesztésére, a horizontális interoperábilis
együttműködések kialakításával és a szabályozás korrigálásával;
• alkalmas a bevont érintettek meglévő erőforrásainak aktivizálására, új funkciók
kialakítására, a meglévő hálózatok átalakításával és a meglévő más-más tulaj-
donban lévő infrastruktúra közös felhasználásával;
• alkalmas a meglévő termelői attitűd formálására, a fogyasztók igényei alapján
történő termelés és feldolgozás növelésére.
A helyi friss és feldolgozott termékek piaci lehetőségeinek bővítése tehát jelentős hozzá-
adott értéket jelent gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból egyaránt. A helyi
termék értékesítés fejlesztése részben átalakítja a meglévő élelmiszer értékláncot, mert
a kevés hozzáadott értékkel bíró szereplők részesedésének csökkenését vagy kiesését
jelentheti. Azonban épp a leghátrányosabb kistérségek példája alapján állítjuk, hogy a
változtatás pozitív hatása ellensúlyozza a kieső szereplők jövedelemvesztéséből szárma-
zó közösségi és egyéni károkat.

7. 7. oldal
Az eredmények eléréséhez szükséges változtatásokhoz a külföldi példák és a
hazai helyzet ismeretében a következő főbb lépések megtételét tartjuk szüksé-
gesnek:
• Élelmiszer értéklánc rövidítése
Az élelmiszer értéklánc rövidítésének a célja a szereplők csökkentésével a „meg-
spórolt” költség szétosztása a többi szereplő között. Az élelmiszerlánc rövidítése
csak akkor eredményes, ha a felszabaduló költségek a két legkisebb érdekérvé-
nyesítő képességgel rendelkező szereplő, a termelő és a fogyasztó között kerül
szétosztásra.
A legnagyobb rövidítés a közvetlen értékesítés megvalósítása, ahol közvetlenül a
termelő és a fogyasztó köt üzletet. A közvetlen értékesítés a mai hazai állapotokat
figyelembe véve mind a termelőtől, mind a fogyasztótól tudatosságot és energia
befektetést igényel. A nagy kereskedelmi láncok által kínált vásárlási lehetőségek-
hez képest az ezekben az üzletekben vásárlóktól a közvetlen vásárlás mai állapo-
tában több idő ráfordítást igényel. A fejlesztés akkor lehet eredményes, ha ez az
idő ráfordítás csökkenthető, vagy a közvetlen beszerzés olyan értékeket kínál, ami
ellensúlyozza a magasabb időráfordítást.
Fontos kiemelni, hogy a döntést mindig a fogyasztó hozza meg, tehát a közvetlen
értékesítés fejlesztése a fogyasztói attitűd pontos ismerete és várhatóan változta-
tása nélkül nem lehetséges.
A rövidítés feltétele az érintettek attitűd váltása. A külföldi példák mutatják, hogy
a közvetlen értékesítés fejlesztésének elő lépései a szabályozási kérdések tisztá-
zását követően az érintettek bevonása, oktatása, tanácsadók, mentorok képzése,
beállítása és az érdekeltek segítése saját kapcsolatrendszereik felmérésében, ak-
tivizálásában, fejlesztésében.
• Helyi friss termék előállítás és helyi feldolgozás bővítése, kapacitások át-
alakítása, fejlesztése, meglevő erőforrások bevonása
A helyi termék előállítása, értékesítése, helyi közétkeztetésben való felhasználása
jelenleg több jogszabályban szabályozott terület. A kistermelők, egyéni gazdasá-
gok, egyéni vállalkozók vagy vállalkozások eltérő jogokkal és kötelezettségekkel
rendelkeznek a területen, ami jelentős értelmezésbeli problémákat okoz. Fontos
lenne a szabályozás átalakítása, hogy az a helyi termékekre vonatkozzon, és azon
belül kerüljön sor az előállítók eltérő jogi formáinak kezelésére.
• Tudatos vásárlói, egészségügyi, környezetvédelmi attitűdváltás támoga-
tása
A közvetlen vásárlást támogató fogyasztói attitűdök fejlesztéséhez, a meglévő at-
titűdök változtatásához a fogyasztók részére biztosítani kell, hogy
o megismerjék a termelőtől való közvetlen vásárlás, vagy egy áttételen ke-
resztüli vásárlás előnyeit, értékeit (gazdasági, környezetvédelmi, egés-
zségügyi);
o könnyen, saját kommunikációs csatornáikon hozzájussanak a vásárláshoz
szükséges információkhoz (hol, mikor, mennyiért, mit, kitől, hogyan tud-
nak megvásárolni);
o rendelkezzenek termékismerettel, a nem homogén kínálatban megismerjék
és kiválaszthassák a számukra szükséges, igényeiknek megfelelő termé-
ket;
a hazai termékek megismerésének iskolai tananyagba való illeszté-
se
a felnőttek részére marketing kampányok indítása, amelyek pl. a
burgonyafajtákat, felhasználásuk módját, vagy a nyers tej felhasz-
nálásának módját népszerűsítik

8. 8. oldal
o a meglévő közösségek (pl. egyházi, civil szervezet, rokoni-, ismerősi cso-
portok, munkaközösségek, stb.) számára lehetőséget kell biztosítani, hogy
megismerjék a vásárlói csoportok, klubok működésének előnyeit, feltétele-
it, és létrehozásuknak lehetséges módját. A hálózatépítő szervezeteknek
informatikai fejlesztésre nyújtott támogatásban feltételként kell szabni,
hogy lehetőség legyen vásárlói csoportok kiszolgálására (szervezésére,
nyilvántartására, külső pl. munkahelyi szervező számára online kezelési fe-
lület biztosítására).
• Szociális támogatás és közvetlen értékesítés összekapcsolása
A külföldi példák alapján javasoljuk megvalósíthatósági tanulmány készítését,
amely megvizsgálja a állami és önkormányzati segélyben, a családi pótlékban ré-
szesülők, az alacsony nyugdíjjal rendelkezők egy részének a segély illetve családi
pótlék bizonyos összegéig, valamint az alacsony nyugdíj kiegészítésére közvetlen
értékesítésben akkreditált termelőknél levásárolható jegyek kibocsátásának lehe-
tőségét.
A támogatásban részesülők (kismamák, 0-6 éves gyerekek, nyugdíjasok) jegyei-
ket a közvetlen értékesítést végző termelőknél, vagy közvetlenül a termelőktől
beszerző élelmiszerüzletekben vásárolhatnák le, friss zöldség- gyümölcs, illetve a
termelők által feldolgozott termékekre.
A termelők, termelői piacok, illetve a kis boltok akkreditálását a hálózatépítésben
résztvevő szervezet(ek) végeznék, központilag előírt szabályok szerint. Ugyaneze-
ken a szervezeteken keresztül történne a jegyek beváltása is. A szervezetek fel-
ügyelnék, hogy csak a rendszerbe befogadott termékre – illetve termelőnél - le-
gyen levásárolható a támogatási jegy.
A közvetlen értékesítés és a szociális támogatás összekapcsolása a termelők szá-
mára jelentős piacbővülést, a támogatásban részesülők számára megtakarítást je-
lentene. Hozzájárulna az egészséges táplálkozáshoz, az állami segélyek cél szerin-
ti felhasználásához, valamint kifejezné a helyi közösség tagjainak egymásrautalt-
ságát és kölcsönös érdekeit.
• Szolgáltató állam fejlesztése
Információ biztosítása, az államigazgatásban meglévő nyilvántartások, adatok
hozzáférhetővé tétele, a fogyasztók igényeinek megfelelően (pl. termelői piacok
helyszínei, időpontijai, típusai, közvetlen értékesítési programba akkreditált ter-
melők elérhetősége, termékei, stb.). Piaci árak, trendek, termés előrejelzések ké-
szítése és elérhetővé tétele a fogyasztóknak és a termelőknek egyaránt;
A meglévő szabályozási keret ügyféloldali élethelyzetre való értelmezése. Termelői
profilok alapján az adott élethelyzetre (pl. közvetlen értékesítés, saját termék fel-
dolgozás, stb.) az összes hatályos szabályozás összegyűjtése (adó, élelmiszer
lánc, egészségügy, munkaügy, támogatás, stb.), párhuzamos és ellentmondó sza-
bályozás megszüntetése. Útmutatók összeállítása a szabályozásban meglévő dön-
tési lehetőségekről, feltételekről. Többszöri, párhuzamos ügyintézési kötelezettsé-
gek megszüntetése. Tényleges egyablakos rendszer kialakítása.
Termelői státusz egyértelmű, ágazatok között egyeztetett szabályozása (ki a ter-
melő, hogyan lehet ellenőrizni, hogy saját termékét kínálja értékesítésre. A piac
és út menti stand létesítés egyablakos rendszerének megvalósítása.
Intézményi felhasználás lehetőségeinek megteremtése, bővítése. A nemzetközi,
köztük Uniós tapasztaltok alapján a közvetlen értékesítés lehetőségének bekap-
csolása az intézményi felhasználásba jelentős lehetőség az olcsóbb beszerzésre,
másrészt új piacokat teremtene a helyi termelőknek. Termelői közvetlen feldolgo-
zás szabályozásának módosítása.
Javasoljuk a külföldi példák alapján, valamint a hazai pályázati rendszer rugalmat-
lansága miatt a közvetlen értékesítéssel kapcsolatos pályázati forrásokat fejleszté-

9. 9. oldal
si programba szervezni. A program egymásra épülő lépésekkel és támogatásokkal
biztosítaná a források hatékony felhasználását. A programba bekapcsolódó háló-
zatépítő cégek, intézmények vállalják, hogy a szakmailag is részt vesznek a kép-
zésben, az együttműködésben, a közös marketingben, valamint a velük együtt-
működő termelők támogatásukkal juthatnak fejlesztési támogatáshoz.
A tanulmány második részében az élelmiszereket közvetlenül eljuttató bolthálózatokat
vizsgáltuk meg a leghátrányosabb kistérségekben. Több külföldi példát elemezve javasla-
tokat állítottunk össze a szociális élelmiszer-ellátás hazai megvalósítására. A javaslataink
összeállításakor feltételként fogalmaztuk meg a következőket:
• a segélyben részesülők helyben hozzájuthassanak a szükséges alapélelmiszerek-
hez;
• a beszerzett élelmiszerek beszerzési ára a piaci átlagnál alacsonyabb legyen;
• a boltokat üzemeltető vállalkozások, civil szervezetek, egyházak, önkormányzatok
az üzemeltetési költségen felül a humánerőforrás és a befektetett tőke költségei-
hez hozzájussanak;
• az élelmiszer beszerzés lehetőleg az élelmiszer lánc rövidítésével történjen, az
FMCG1 termékek esetében közvetlenül a termelőtől, feldolgozótól;
• a beszerzés megszervezésénél legyen lehetőség a helyi, lokális gazdaságban mű-
ködő termelők, feldolgozók érdekeit figyelembe venni;
• az élelmiszer ellátás és a szociális ellátás összekapcsolása esetén biztosítva legyen
annak költségeihez való hozzáférés (jegyrendszer, vásárlók azonosítása, elszámo-
lás);
• a meglévő boltok, mint munkaadó és adófizető vállalkozások érdekeit a javaslat
vegye figyelembe;
• a település, térség sajátosságait képes legyen a javaslat kezelni.
A fenti feltételek figyelembe vételével a következő szociális élelmiszer ellátási modellekre
tettünk javaslatot:
• Élelmiszerek fogyasztói árának csökkentése a meglévő bolthálózatban
o Meglévő bolthálózathoz történő csatlakozás
A leghátrányosabb kistérségek esetében az élelmiszer ellátás színvonalá-
nak leggyorsabb javítása a kis boltokra épülő meglévő bolthálózatok bevo-
nása jelentené. A Coop hálózat közel 500 bolttal van jelen ezekben a kis-
térségekben, ami a boltok 12,5%-a. Így jelentős áruszállítást végez a tér-
ségekbe.
Javasoljuk kereskedelmi bolthálózatok bevonásával a leghátrányosabb kis-
térségekben támogatási forma kidolgozását, amely meglévő boltok, meglé-
vő kereskedelmi hálózathoz történő csatlakozását segítené elő. A támoga-
tásnak fedeznie kéne
a boltok szükséges fejlesztését,
a boltok szükséges képzési költségekeit,
a hálózat esetleges logisztikai fejlesztését.
o Közvetlen termelői, feldolgozói beszerzés
Javasoljuk támogatási forma kidolgozást, amely a hálózat-építő szerepre
vállalkozó termelői szervezetek részére nyújt támogatást a hálózat építési
munkához. A támogatásnak hozzá kéne járulnia
a hálózat építő szervezet működési költségeihez (humánerőforrás,
kommunikációs költségek, infrastruktúra),
1
FMCG - Fast Moving Consumer Goods (gyorsan forgó fogyasztási cikkek)

10. 10. oldal
a közvetlen vásárlás szabályozási és szakmai ismereteit tartalmazó
vállalkozói élethelyzethez kapcsoló útmutatók elkészítéséhez,
a hálózat tagjainak képzési költségeihez,
a hálózat esetleg szükséges logisztikai fejlesztéséhez.
o Térségi beszerzési társulás létrehozása
Javasoljuk támogatási forma kialakítását, amely az egyes térségeknek biz-
tosítja a facilitátor költségeit. A beszerzési társulás létrehozását követően
pedig javasoljuk logisztikai fejlesztések támogatását.
A kistelepüléses térségekben boltokat üzemeltető vállalkozók költségeinek
csökkentése érdekében összevonhatónak tartjuk a térségi beszerzési társu-
lások létrehozást, a meglévő bolthálózathoz történő (közös) csatlakozást és
a közvetlen beszerzést. Azonban fontosnak tartjuk kiemelni, hogy a sok-
szereplős együttműködésekhez szükséges bizalmi tőke jelenleg nem áll
rendelkezésre. Az általunk vizsgált hazai működő megoldások közvetlen
személyes kapcsolatra alapulnak.
o Kistelepüléseken működő élelmiszer boltok létrehozási és működési támo-
gatása
Javasoljuk a társadalmi szinten jelentkező károk csökkentése érdekében a
kistelepüléseken működő boltok létrehozására és működtetésre szóló tá-
mogatási rendszer megvizsgálását. Bár az élelmiszer ellátás biztosítása
deklaráltan nem állami feladat, de az üzleti alapon működő kereskedelem
jelentős csoportokat, az alacsony bevétellel rendelkezőket, nélkül ellátás
nélkül hagy. A bolt nélküli, vagy egy boltos települések jelentős életminő-
ség romlást jelentenek, illetve kiszolgáltatottá teszik az ott élő lakosokat.
A támogatást összevonhatónak tartjuk a hazai bolthálózatokhoz történő
csatlakozás támogatásával. A bolthálózat keretében létrehozott új kereske-
delmi egységek nagyobb valószínűséggel lesznek életképesek az alacsony
bevétel mellett.
• Élelmiszer kereskedem és a szociális ellátó rendszer összekapcsolása
Az élelmiszer ellátás biztosítása jelenleg nem állami feladat. A szociális ellátó
rendszer, így a segélyek és támogatások tervezése, működtetése, kifizetése és fe-
lügyelete állami feladat. A kifizetett szociális segély nagy része élelmiszerre kerül
elköltésre. A segélyezésen keresztül a hazai költségvetés jelentős finanszírozója
az élelmiszer ellátási láncnak. Különösen igaz ez azokban a térségekben, így a
leghátrányosabb 33 kistérségben, amelyekben a jövedelmek nagy része, helyen-
ként az egész jövedelem a segélyekből és támogatásokból áll. Kézenfekvő meg-
vizsgálni az állami juttatások és az élelmiszer ellátás kapcsolatrendszerét.
A társadalomnak az az érdeke, hogy a kifizetett összegek magas hatásfokkal
hasznosuljanak, az élelmiszer tekintetében biztosítsák az elegendő, egészséges és
élvezhető élelmiszerrel történő ellátást. Ma ez nem mindenhol történik így. A ta-
nulmány célja az élelmiszer ellátási oldal vizsgálata és javaslattétel annak javítá-
sára.
o Meglévő bolthálózatra épített rendszer
A meglévő bolthálózatra épített szociális jegyrendszer esetében javasoljuk
a következő keretek rögzítését:
a csatlakozó boltok nyilvános pályázaton történő kiválasztása,
a lista nyilvánossá tétele,
a boltok szociális forgalmának nyilvánossá tétele,

11. 11. oldal
a jegy alapján vásárolható élelmiszerek maximális árának megadá-
sa,
az élelmiszer árlista közzététele,
a maximális vásárlási mennyiség meghatározása,
a személyi adatok rögzítése vásárláskor,
a visszaélők segélyének csökkentése.
A meglévő bolthálózatra épített szociális élelmiszer ellátási rendszer növel-
heti a helyi kis boltok forgalmát, illetve a korlátozott beváltási lehetőség
segítheti a családi gazdálkodás kialakulását is.
A boltok kiválasztása, a központi fogyasztói ármeghatározás, a jegyrend-
szer kiépítése, kiosztása, elszámolás, kifizetés biztosítása, a felhasználás
ellenőrzése állami feladat. A boltoknál az elfogadás, illetve az elszámolás
feltételeit kell biztosítani. A jegyrendszer tényleges forgalomgenerálást je-
lenthet a szegény településeken.
A meglévő bolthálózatra építhető rendszer másik típusa, ahol a vásárlási
kontingenst a bolt, illetve a segélyt fizető tartja nyílván, a vásárlónak sze-
mélyazonosságát kell igazolnia a vásárláskor. Ez a rendszer kevesebb visz-
szaélésre ad lehetőséget, azonban informatikai beruházást igényel. Ameny-
nyiben a vásárló csak egy boltban vásárolhatja le a segélyt, helyi szinten
oldható meg a nyilvántartás, viszonylag kis költséggel. Ha több helyen is
vásárolhat, akkor online összeköttetésre épített háttér rendszer szükséges,
amelynek költsége a boltok számától függően alakul. További probléma-
ként és költségként merül fel a szélessávú összeköttetés hiánya és díja is,
mivel az sok településen még nem elérhető.
o Szociális boltokra épített rendszer
A szociális boltok a szociális ellátásra létrehozott üzletek, korlátozott vevő-
körnek és korlátozott vásárlási mennyiséggel. Az európai országokban mű-
ködő szociális boltok többségében civil szervezetek, egyházak, kisebb rész-
ben önkormányzatok működtetik. A boltokban történő vásárlás lehetőségét
a segélyezettek a szociális ellátórendszerből nyerik. A boltok nyilvántartják
a vásárolható mennyiséget termékenként, ami a szociális rászorultságtól és
vallástól, esetleg az egészségi állapottól (pl. allergia) függően eltérhet. A
vásárló a szociális ellátó rendszerben használatos kártyával igazolja magát
és a nyilvántartott mennyiség erejéig kedvezményesen vásárolhat. Ha töb-
bet vásárol, akkor azt piaci áron (ami a normál piaci árnál alacsonyabb) te-
heti meg. A vásárló készpénzzel fizet, így a jegyhasználat költségei nem je-
lentkeznek.
A boltok árubeszerzése egyrészt a termelőktől történik, másrészt a vállala-
toktól, kereskedelmi hálózatoktól. Az áruházláncok a lejárat előtt álló ter-
mékeiket adják át jelentős árengedménnyel, hasonlóan a vállalatok a pia-
con normál áron nem értékesíthető termékeiket értékesítik.
A szociális boltok viszonylag nagy alapterületű boltok, nagy forgalommal,.
Mivel nincs raktár kapacitásuk, ezért a termékek árazásánál fontos, hogy
gyorsan elkeljenek.
A szociális bolthálózat kialakításához szintén szükséges a szociális ellátó-
rendszerrel történő kapcsolódás a jogosultság igazolása és ellenőrzése, a
vásárlási kontingensek nyilvántartása miatt. A modell a kis településeken
csak korlátozott mértékben használható a vásárlói kapacitás hiánya miatt.

12. 12. oldal
3 Erőforrások és lehetőségek a mezőgazdaság és a helyi
feldolgozás terültén
3.1 A közvetlen értékesítés helyzete
3.1.1 A mezőgazdasági értékesítés helyzete a rendszerváltáskor
Magyarországon a rendszerváltást megelőzően az iparszerű mezőgazdasági termelés
mellett a lakosság élelmiszer ellátásában, sőt a mezőgazdasági exportban is igen nagy
szerepet kaptak a családi alapon szerveződő kisgazdaságok. A kistermelés, mely a 70-es
években vált elfogadott kategóriává (mivel a háztáji gazdálkodás fogalma egyre kevésbé
tudta kifejezni a nagyüzemek keretein félig kívül folyó s növekvő jelentőségű mezőgaz-
dasági tevékenységet), általánosan azzal jellemezhető, hogy gazdasági és szervezeti ke-
rete a háztartás (család). Korábban a kistermelés szinte teljesen a háztartás jövedelem-
szerző tevékenysége szempontjából kiegészítő jellegű volt, s tartózkodott az idegen
munkaerő alkalmazásától.
A kisgazdaságok változó arányban, de viszonylag nagy részét termelték meg a me-
zőgazdasági termékeknek. (1986-ban például a mezőgazdaság bruttó termelési érté-
kének 35%-át, 1988-ban 33%-át állították elő a kistermelők - miközben a termőföldnek
alig 12%-án gazdálkodtak.
1. táblázat - A földterület gazdálkodási formák szerint 1990 2
Földterület megoszlás
ezer ha %
Kistermelés össz. 1.288,8 15,5
Ebből
Kiadott háztáji 198,8
Illetményföld 43,7
Bérbe adott, egyénileg hasznosított terület 349,1
Önálló gazdálkodás 146,8
Lakossági gazdálkodó tev. 550,0
Egyéb gazdálkodás össz 7.014,4 84,5
Mindösszesen: 8.303,2 100,0
A kistermelők termelték meg egy sor olyan termék döntő többségét, amelyeket a nagy-
üzemekben nem, vagy csak igen magas beruházásokkal és nagy költséggel lehetett vol-
na előállítani. Részben azonban a használatba vehető földterület adminisztratív korláto-
zása, valamint a földforgalmazás hiánya vezetett oda, hogy a kistermelés erőteljesen
eltolódott az állattenyésztés és a munkaintenzív kultúrák felé.
A kistermelők inkább az élőmunka-igényes termékek előállításával foglalkoztak, ami
azonban korántsem jelenti azt, hogy magas feldolgozottság fokú termékeik lettek volna.
A kistermelők belátták, hogy a gabonaféléket a nagyüzemek olcsóbban termelik meg,
azok a takarmánypiacon mindenkor megvásárolhatók, és inkább az értékesebb árunövé-
nyekkel foglalkoztak. Ugyanakkor olyan növények, mint zöldbab és zöldborsó, átkerültek
a nagyüzemek tevékenységi körébe, mert időközben a nagyüzemi termelést technológiai
oldalról megoldották.
2. táblázat - Háztáji és kisegítő gazdaságok bruttó termelési értéke az összes
mezőgazdasági termelés százalékában egyes termékeknél, termékcsoportoknál3
Megnevezés
1987
(%)
1990
(%)
Burgonya 75,7 88,8
Zöldség 75,8 78,0
2
Forrás: Statisztikai Évkönyv 1990., KSH Budapest 1991.
3
Forrás: Mezőgazdasági Statisztikai Zsebkönyv 1989.KSH Budapest 1990. Mezőgazdasági Statisztikai Zseb-
könyv 1990. KSH Bp.1991. alapján saját számítások

13. 13. oldal
Gabonafélék és hüvelyesek 10,3 12,5
Növénytermesztés összesen 28,4 36,7
Setés 55,8 60,6
Baromfi 43,6 56,3
Szarvasmarha 23,2 21,6
Állattenyésztés összesen 43,2 48,6
Mezőgazdaság összesen 36,2 42,9
A kisgazdaságok értékesítési csatornái a rendszerváltást megelőzően a következők vol-
tak:
• Szerződött termékek esetében
o A háztájiban termelt termékek esetében a háztájit szervező termelőszövet-
kezet gondoskodott az értékesítésről. A háztájiban termelt termék az élel-
miszeripar számára került beszállításra.
o A szakcsoportban folytatott termelés esetében az értékesítést az ÁFÉSZ
szervezte, ahol az áru egyrészt közvetlenül a boltok választékát bővítette,
másrészt exportra, illetve az élelmiszeripar számára került értékesítésre.
• Az egyénileg értékesített termékek esetében
o Budapesti (Bosnyák tér) és vidéki nagybani piacokon keresztül „maszek”
zöldségkereskedőknek, éttermeknek és az egyéni fogyasztóknak.
o A termelői piacokon keresztül az egyéni fogyasztónak.
o Egyéni fogyasztás keretében egyrészt a család helyi és városi tagjainak el-
látására, másrészt a helyi közösségek (szomszédok) szükségeinek kielégí-
tésére.
Az értékesítési csatornák ellenére már a nyolcvanas években többször fordult elő túlter-
melés, illetve hiány a kistermelők piacain.
• A zöldség és gyümölcs termelésében szinte minden évben akadt valami, aminek
az eladása nehézséget okozott, az évtized elején például almából termett olyan
sok, hogy jó néhány ültetvényt (főleg Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében) kivág-
tak.
• 1980-84-ben tojásválság volt. A túltermelés volt a probléma okozója, s bár sike-
rült egy akkor kedvező külpiaci fordulatot kihasználni, már rögtön tudták, hogy a
következő évben "megint katasztrofális, országos méretű túltermelés lesz".
A túltermelés mellett más is okozott problémát. Szintén tatai példa: 1982-ben a nyúlte-
nyésztő szakcsoporton belüli ellentmondások megoldódni látszottak egy exportot lebo-
nyolító gazdasági társulás létrejöttével, azonban a társulás, árkartellként működve jelen-
tősen leszorította a felvásárlási árat.
Azonban nemcsak termék szinten jelentkeztek gondok. Zöldség-gyümölcs termelők gya-
kori panasza fogalmazódik meg a következőkben: "A magas és gyorsan növekvő fo-
gyasztói árak nem a termelés jövedelmezőségének emelését szolgálják, hanem elnyeli a
kereskedelmi szervezet apparátusa."
3. táblázat - Az Áfészek keretében működő szakcsoportok és tagjainak száma
1980-ban
Szakcsoport
száma
Tagok száma
Sertéstenyésztő 245 59.368
Méhész 480 18.817
Nyúltenyésztő 823 43.669
Baromfi és tojástermelő 95 3.838
Libatenyésztő 24 1.418
Galambtenyésztő 85 3.477
Egyéb kisállattenyésztő 111 9.069
Szőlő és gyümölcstermelő 131 14.951
Kerthasznosító 147 17.685
Zöldségtermelő 271 13.397
Egyéb 106 13.708
Összesen 2.518 199.424

14. 14. oldal
A termelőszövetkezetek és szakcsoportok által szervezett termeltetésnek több, az ága-
zatban mai napig jelenlévő problémát nem, vagy csak részben sikerült megoldania:
• a termelők árérvényesítő képességének növelését;
• a termelés szabályozását a piac igényei szerint;
• kockázatközösségek kialakulását a közös piacra lépés érdekében;
• valódi termelői együttműködések létrehozását (a termelők a szervezeteket kívü-
lállónak, „felvásárlónak” tekintették);
• a termelők ismereteit a fogyasztókról és a piacokról.
Összességében megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltás előtti kistermelői rendszer nem
támogatta termelői összefogások, kockázatközösségek kialakulását. Elválasztotta a ter-
melőket a fogyasztói igények megismerésétől. A fogyasztói igény által vezérelt, ágazati
szinten menedzselt termelés helyett a megtermelt termékek piacra juttatása történt.
A rendszerváltást követően a gazdaság- és agrárpolitika a meglévő rendszerek direkt
és indirekt megszüntetése mellett az állami szerepvállalás csökkentésére törekedett:
• a termőföld a kárpótlás fedezetéül szolgált, továbbá helyben lakás és művelési kö-
telezettség nélkül lehetett termőföldre licitálni;
• a szövetkezeti átalakulás kapcsán megszűnt a termelőszövetkezetek térségi integ-
ráló és gazdaságszervező szerepe;
• az élelmiszeripar privatizációjában a termelők nem tudtak bekapcsolódni, csök-
kentve ezzel az élelmiszer értékláncból megszerezhető jövedelmüket;
• az élelmiszer piacon versenyhelyzetbe kerültek a hazai termelők a támogatott im-
port árukkal;
Az atomizált és a meglévő értékesítési struktúráit elvesztő kistermelők, mind a termelési
feltételek biztosításának területén, mind az értékesítési csatornák kiépítésének területén
jelentős lépéshátrányba kerültek, sok területen (pl. termőföldvásárlás, bérlet) önvéde-
lemre kényszerültek. Ebben az időben a politika mindenható megoldásként a szövetke-
zést jelölte meg, aminek sem a humán, sem a szervezetei feltételei nem álltak rendelke-
zésre.
3.1.2 Élelmiszerlánc
A hazai mezőgazdaság struktúrájának átalakításában a döntéshozók célja az akkori EU
tagországok (EU15) átlátható és strukturált kapcsolatrendszerének hazai megvalósítása
volt. Az EU15-ben működő agrár érték- és ellátási lánc azonban több mint 100 éves fej-
lődés eredménye. Alapja a termelők beszerzési és értékesítési és feldolgozási oldalon
létrehozott kockázatközösségei, a szövetkezések voltak. A szövetkezetek kialakulására
jellemző, hogy termelők az élelmiszer ellátással összefüggő nagyobb krízist követen ala-
kították ki együttműködéseiket. Dániában a szövetkezetek a burgonyavészt követő éhín-
ség kapcsán jöttek létre, természetesen nem a mostani jogi formában, hanem mint
együttműködési, kockázatközösségi keretek. A későbbiek során jött létre a szövetkezet
fogalma és jogi szabályozása.

15. 15. oldal
1. ábra - Az EU15-ben működő élelmiszerlánc sematikus ábrázolása
Az értéklánc profitelosztása a kereskedelemben és feldolgozásban működő szövetkeze-
tekkel együtt biztosította a termelők jövedelmét. Az európai mezőgazdasági termelők
ötven évvel ezelőtt az élelmiszerek kiskereskedelmi árának megközelítőleg felét kapták
kézhez. A termelői jövedelem elégséges volt a folyamatos fejlesztés finanszírozására és a
lokális gazdaságban a szolgáltatások igénybevételére is.
Az EU15-ben működő mezőgazdasági érték- és ellátási lánc nagymértékben biztosította,
hogy a fogyasztók által fizetett vételár, a ténylegeses hozzáadott értéknek megfelelően
jusson el a lánc minden szereplője részére. Az élelmiszeripar és az élelmiszer-
kereskedelem koncentrálódása és globalizációja azonban jelentősen megváltoztatta az
értéklánc működését és profitból való részesedést.
A rendszerváltást követő hazai strukturális átalakulásban hiányzott a termelői
együttműködés, kereskedelem és a feldolgozás profitja nem a mezőgazdasági termelők-
höz áramlott. A mezőgazdasági piacon források vákuuma alakult ki. A termelői oldalon a
háztáji rendszerből kilépő kistermelők hiányt szenvedtek tőkében, termelői eszközökben
(föld, gépek, infrastruktúra), beszerzési kapcsolatokban, értékesítési kapcsolatokban.
Ezen túlmenően fontos kiemelni, hogy legnagyobb hiány a bizalomban alakult ki, amely
az együttműködések alapja.
Közvetlen értékesítés (farm)
EU és nemzeti szabályozás, támogatás, minőség előírás
árumozgás iránya
Input
szektor
Finanszírozás, szolgáltatások
Fogyasztók
Kiskereskedelem
Élelmiszeripar
Kereskedelem
Otthononkívüli
étkezés(HORECA)
Kereskedelem
Farmok
(üzemek)
Szövetkezetek
(kereskedelem,feldolgozás,élelmiszeripar)
Közvetlen értékesítés (szövetkezet)
Közvetlen értékesítés (farm)
EU és nemzeti szabályozás, támogatás, minőség előírás
árumozgás irányaárumozgás iránya
Input
szektor
Finanszírozás, szolgáltatások
Fogyasztók
Kiskereskedelem
Élelmiszeripar
Kereskedelem
Otthononkívüli
étkezés(HORECA)
Kereskedelem
Farmok
(üzemek)
Szövetkezetek
(kereskedelem,feldolgozás,élelmiszeripar)
Közvetlen értékesítés (szövetkezet)

16. 16. oldal
2. ábra - A hazai agrár értéklánc sematikus ábrázolása
Az elmúlt húsz év eredménye, hogy a rendszerváltást megelőző termelői tagolódás
kiegészült az árutermelésre képes családi alapon működő termelői réteggel. A termelő-
szövetkezetek átalakulásával és az állami gazdaságok privatizációjával létrejött vállalko-
zások az élelmiszeripar legnagyobb beszállítói. A kialakult családi alapon működő gazda-
ságok részben beszállítanak az élelmiszeriparnak, részben az integrátoroknak értékesítik
a termékeiket, részben főleg a kézimunka-igényes termékek esetén megpróbálnak saját
piacokat felkutatni, új piaci csatornákat kiépíteni. Az EU tagországokban mérik a terme-
lők élelmiszer értékláncból történő részesedését, nálunk hivatalos adatok nincsenek. Az
EU értékek kb. 17%-ot mutatnak a termelők részesedésére, azaz 100 pénzegységnyi
fogyasztói árból a mezőgazdasági termelők átlagosan mindössze 17 pénzegységgel ré-
szesednek. A hazai, többszörös áttétellel működő élelmiszer értékláncot alapul véve, még
ennél is jelentősen kisebb értéket valószínűsíthetünk.
Az élelmiszerlánc hazai helyzete - főleg a zöldség-gyümölcs piacon - lehetővé teszi, hogy
a lánc rövidítésével, a fogyasztói árak csökkentése ellenére jövedelemnövekedést érjünk
el a termelői oldalon. Ezzel egyidejűleg biztosítani kell a termékek eredetének ellenőrzési
lehetőségét is.
A tanulmányban az élelmiszerlánc rövidítésének lehetőségét vizsgáljuk meg, különös te-
kintettel a közvetlen termelői értékesítésre és a szociális szempontokon alapuló élelmi-
szer-ellátásra.
3.1.3 Élelmiszer-ellátás helyzete az EU-ban
Az Európai Parlament 2008-ban megállapította, hogy a termelői és a fogyasztói árak
közötti különbség olyan pontra jutott, hogy elvárható az európai intézmények
azonnali fellépése. A jelenleg is zajló élelmezésbiztonsági válság következtében jelen-
tős árkülönbségek figyelhetők meg Európán belül, nem csupán abszolút mértékben, de a
fogyasztói és a termelői árak közötti különbségek tekintetében is, az ágazatok között
tapasztalható jelentős eltérésekkel.
Európa és a világ más területei egyaránt a közelmúltban jelentős áremelkedést tapasztal-
tak a mezőgazdasági és élelmiszertermékek körében, amelynek mezőgazdasági ágazatra
EU és nemzeti szabályozás, támogatás, minőség előírás
árumozgás iránya
Input
szektor
Finanszírozás, szolgáltatások
Fogyasztók
Kiskereskedelem
Élelmiszeripar
Kereskedelem
Otthononkívüli
étkezés(HORECA)
Kereskedelem
Farmok
(üzemek)
A hazai farmok (üzemek)
szövetkezésének hiánya miatt
többszörös kereskedői áttétel
alakult ki. Az üzemek igen kevés
közvetlen fogyasztói,
kiskereskedelmi és HORECA
kapcsolattal rendelkeznek
EU és nemzeti szabályozás, támogatás, minőség előírás
árumozgás irányaárumozgás iránya
Input
szektor
Finanszírozás, szolgáltatások
Fogyasztók
Kiskereskedelem
Élelmiszeripar
Kereskedelem
Otthononkívüli
étkezés(HORECA)
Kereskedelem
Farmok
(üzemek)
A hazai farmok (üzemek)
szövetkezésének hiánya miatt
többszörös kereskedői áttétel
alakult ki. Az üzemek igen kevés
közvetlen fogyasztói,
kiskereskedelmi és HORECA
kapcsolattal rendelkeznek

17. 17. oldal
gyakorolt hatása nem egyértelmű: míg egyesek hasznot húztak az árak emelkedéséből,
addig mások – többnyire az élelmiszer-feldolgozói oldalról – jóval magasabb költségekkel
kénytelenek számolni. A válság az élelmiszerárak inflációjának számos EU-tagállamban
tapasztalható növekedése miatt hátrányosan érintette a fogyasztókat. Ez azokat az ala-
csony jövedelmű háztartásokat érintette a legsúlyosabban, amelyek számára az élelmi-
szerek jelentik a legfőbb kiadást, de számos kis- és közepes méretű élelmiszer-feldolgozó
vállalkozást is mélyen érintett.
A helyzet feltárására, értékelésére és a lehetséges lépések megtervezésére az Európai
Parlament jelentést4
készíttetett és tárgyalt meg. A jelentés elsőként az élelmiszer-
értékesítési és forgalmazási ágazatban megállapított hiányosságok listáját vázolja fel.
Abból a felismerésből indul ki, hogy a legmagasabb piaci koncentrációjú tagállamokban
nagyobb különbség tapasztalható a termelői és a fogyasztói árak között.
A jelentés kiemeli azokat a hatásokat, amelyeket a koncentráció és a sok egységgel ren-
delkező kiskereskedelmi láncok közötti árháborúk, a szigorú költségcsökkentési verseny
és a munkaerő költségének leszorítása, illetve a nyitva tartási időre vagy a hétvégi mun-
kavégzésre vonatkozó szabályozás liberalizálása révén áttételesen gyakorolnak a foglal-
koztatásra a mezőgazdasági és termelői ágazatokban. Az agresszív árverseny bizonyítot-
tan a termékminőség romlásához, a termékek tápértékének csökkenéséhez, valamint az
idényjellegű gyümölcsök és zöldségek termelésének összeomlásához vezet.
Miközben a piaci koncentráció kétségtelenül az élelmiszerek alacsonyabb árszín-
vonalához vezethet, ugyanakkor közép- és hosszú távon káros hatást is gyako-
rolhat azáltal, hogy sérti a szabad versenyt, és kiszorítja a kisvállalkozásokat és
a kistermelőket a piacról. Ezért a jelentés hangsúlyozza, hogy az élelmiszer-ágazatban
számos kis- és közepes vállalkozás rendkívül kiszolgáltatott helyzetben van, különösen
akkor, ha nagymértékben függ valamely sokegységes kiskereskedelmi üzletlánctól. En-
nek oka, hogy a kiskereskedők gyakran több kisebb beszállítót versenyeztetnek a
legalacsonyabb árért, így a kis beszállítóknak az életben maradáshoz csökken-
teniük kell költségeiket és árrésüket.
A fogyasztói árak Európában átlagosan ötszörösét teszik ki a mezőgazdasági
termelő által kapott áraknak. Az európai mezőgazdasági termelők ötven évvel eze-
lőtt az élelmiszerek kiskereskedelmi árának megközelítőleg felét kapták kézhez,
amely arány – az élelmiszerek feldolgozottság fokának határozott növekedésével együtt
járva – napjainkra drámai mértékben lecsökkent.
A jelentés megállapítja, hogy a helyi kiskereskedelmi boltok hozzáadott értéket
jelentenek, mivel jelentősen hozzájárulnak a termelők és a fogyasztók közötti szakadék
áthidalásához, továbbá a vidéki térségekben munkalehetőségek teremtése és a meglévő
társadalmi kapcsolatok erősítése révén javítják az életminőséget is, ami a vidék népes-
ségmegtartó erejének záloga. A helyi élelmiszerüzletek fennmaradásának érdekében, a
modernizáció elősegítésére támogatni kell az új technológiák és az internet használatát.
Az új technológiák segítségével több információt lehet biztosítani a különböző termékvál-
tozatok helyéről, áráról és jellemzőiről; így jobban kielégíthető a piaci réseknél jelentkező
kereslet, és nagyobb választékot lehet kínálni a fogyasztóknak. A jelentés támogatja,
hogy az európai vidékfejlesztési, versenyképességi és kohéziós alapokat hasz-
nálják fel a termelők korszerű technológián és interneten keresztül történő pi-
acra jutásának megkönnyítésére.
Az Európai Parlament szorgalmazza olyan intézkedések meghozatalát, amelyek nagyobb
lendületet adnak a „helyi élelmiszerek” koncepciójának, és különösen szorgalmaz-
za az olyan intézkedéseket, amelyek célja az értékesítés-ösztönzés és a fogyasztóknak
az érintett termékek jellegzetességeiről és fogyasztásuk egészségre és gazdaságra gya-
korolt jótékony hatásáról való tájékoztatása, valamint amelyek támogatják a hagyo-
4
Európai Parlament, Jelentés az európai élelmiszerárakról (2008/2175(INI)) Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési
Bizottság, 2009.02.04.

18. 18. oldal
mányos piacokat és kereskedési formákat, amelyek révén a termelők közvetle-
nül találkoznak a fogyasztókkal.
A jelentés felszólít a kisebb mezőgazdasági termelők közötti együttműködést támo-
gató intézkedésekre, a nagyobb termelőkkel, feldolgozókkal és kereskedőkkel szem-
beni versenyképességük javítása érdekében. Az Európai Uniónak és a tagállamoknak biz-
tosítaniuk kell különböző kereskedelmi formák egymást kiegészítő meglétét, valamint
óvakodniuk kell az élelmiszerpiac további koncentrációhoz vezető teljes liberalizációjától.
Az Európai Parlament felhívja a Bizottságot, hogy készítsen zöld könyvet a termelői
szervezetek megerősítéséről, a teljes ellátási láncot szem előtt tartó hatékony meg-
közelítésről és a nagyobb kiskereskedelmi láncok piaci erejéről.
A hiányosságokra reagáló európai válasz nagyobb átláthatóságot, jobb piaci szabályozást
és hatékonyabb költség- és árellenőrző rendszer elérését célzó intézkedésekből áll.
A javasolt intézkedések közül az új technológiák és az internet használata az egyik
legfontosabb. Az előadó meggyőződése, hogy az új technológiák segítségével több infor-
mációt lehet biztosítani a mezőgazdaság és élelmiszeripari termékek különböző változa-
tainak helyéről, áráról és jellemzőiről. E cél érdekében a jelentés javasolja, hogy a vidék-
fejlesztési alapok, továbbá a versenyképességi és kohéziós alapok keretében rendelke-
zésre álló pénzeszközöket elérhetővé kell tenni annak érdekében, hogy megkönnyítsék a
termelők korszerű technológián és interneten keresztül történő piacra jutását.
Emellett a jelentés kéri olyan intézkedések meghozatalát, amelyek nagyobb lendületet
adnak a „helyi élelmiszerek” koncepciójának, és fokozottabban támogatják a hagyo-
mányos élelmiszerpiacokat. Szükség van a származási és a földrajzi jelzések és más ta-
núsítványok védelmét szolgáló európai uniós politikák megerősítésére.
3.2 Értékesítési tapasztalatok
3.2.1 Közvetlen értékesítés Magyarországon5
A közvetlen értékesítés pontos arányát, a közvetlen értékesítésben részt vevő
kistermelők pontos számát – megfelelő statisztikai adatok hiányában – nem le-
het meghatározni. Ennek hiányában csak az egyes terméktanácsok becsléseire tudunk
támaszkodni.
A zöldség-gyümölcs ágazatban a közvetlen értékesítésnek több formájával találkozha-
tunk:
• termelői piacokon történő értékesítés;
• közvetlen a termelőtől történő háznál értékesítés;
• út menti standon történő értékesítés;
• ismeretségen belüli barter értékesítés.
A 90-es években a közvetlen értékesítés aránya még elérte a 15-18 százalékot,
azonban mára ez a szám kb. 8-10 százalékra esett vissza. A piacok felügyeletét a
helyi önkormányzatok látják el, de a forgalom regisztrációja, mérése vagy legalább becs-
lése nem történik meg.
A borágazatban a termelői értékesítés éves szinten eléri az 500 ezer hektolitert. Ez a
jelenlegi bortermelés 15-20 százalékának felel meg. Az eladások volumene az elmúlt
években stagnált, azonban szerkezetében jelentős átalakulás figyelhető meg: Míg az ül-
tetvények kivágásával több idős termelő felhagy a termeléssel, addig az új vidékfejlesz-
tési támogatásokat és koncepciókat kihasználó borászatok – például a turizmus, a
borutak keretében – növelik a pincétől történő közvetlen értékesítést. A közvetlen érté-
kesítés növekedéséhez az egyre gyakrabban megrendezésre kerülő boros fesztiválok is
hozzájárulnak.
5
A hazai élelmiszer-kiskereskedelem struktúrája, különös tekintettel a kistermelői értékesítés lehetőségeire,
Agrárgazdasági Kutató Intézet, 2009 - felhasználásával

19. 19. oldal
A tejágazatban a 2007-08-as évben 110 millió kilogramm tejkvótára lehetett jelentkez-
ni, amelynek kevesebb, mint az 50 százaléka (52,6 millió kilog-
ramm) talált gazdára. Ez a 2006-07-es évhez képest 4 millió
kilogrammos emelkedésnek felel meg. A közvetlenül értékesí-
tett tej több mint 90 százaléka folyadéktejként kerül értékesí-
tésre, általában a fogyasztói piacokon, illetve házhoz történő
közvetlen kiszállítás formájában. A fennmaradó kevesebb, mint
10 százalékot a feldolgozott termékek (sajt, túró, joghurt, tej-
föl) teszik ki.
A szarvasmarha ágazatban az elmúlt években – főként az
uniós csatlakozást megelőző évektől – folyamatos koncentráció figyelhető meg. A kister-
melői létszám drasztikus visszaesésével a közvetlen értékesítések száma is lecsökkent. A
termelői kör átrendeződése miatt a közvetlen értékesítés arányát még becsléssel is ne-
héz lenne meghatározni.
A közvetlen értékesítési forma a baromfi ágazatban az egyébként erősen integrált
nagyüzemi termelés mellett működő kistermelők esetében gyakori. Jellemzően a csirke
és a tojás az a két baromfitermék, amelynél aránya számottevő. A csirkénél kb. 7%, a
tojás esetében pedig 15-20 százalék lehet a közvetlen értékesítés aránya. A liba, kacsa,
pulyka esetén a közvetlen értékesítés elhanyagolható nagyságú.
Jelenleg Magyarországon a közvetlen értékesítés több formájával is találkozha-
tunk.6
A MAGOSZ7
2009 januárjában indította el szociális bolthálózatát. A mára 38 üzletre nö-
vekedett hálózat a tervek szerint több mint 500 tagból fog állni. A szociális bolthálózat
üzleti modellje alapján a termelők és a boltok közvetlenül kerülnek kapcsolatba. A felvá-
sárlási és fogyasztói árat a MAGOSZ határozza meg a nagybani piacok és az áruházlán-
cok áralakulásának napi megfigyelésével, amelyet a szereplők keretszerződés formájában
fogadnak el. A működés személyes bizalomra épül. A boltok a MAGOSZ által ajánlott
termelőktől vásárolnak főleg zöldséget és gyümölcsöt, de mára az elsődlegesen feldolgo-
zott élelmiszerekre is tud a MAGOSZ termelőket ajánlani. Az ajánlott felvásárlói és fo-
gyasztói árak mindhárom szereplő (termelő, kereskedő, fogyasztó) érdekeinek megfelel-
nek. Az árak a multinacionális áruházláncok árai alatt maradnak, miközben a termelők-
nek is kb. 30%-al magasabb bevétel jut.
A termelők közvetlenül a boltokba szállítanak. A beszállítás főleg a budapesti boltok ese-
tében nehézségekbe ütközött a nagyvárosi közlekedési és behajtási korlátozások miatt,
valamint az egyedi szállítás jelentős költségeket eredményezett. Ezért szükségessé vált a
logisztikai problémák megoldására raktárszövetkezet létrehozása. A MAGOSZ folyamato-
san fejleszti a bolthálózatot, valamint a beszállítók körét.
A Komáromi Solum Zrt naponta 12 ezer liter tejet termel. 2008-ban állította az első
tejautomatát a telep bejárata mellé, miután az Alföldi Tej Kft. székesfehérvári üzeme
felmondta a velük kötött szerződést. A telep mellé próbajelleggel kihelyezett tejautomata
éjjel-nappal működött, és a legnagyobb meglepetésükre alig egy hónap elteltével kígyózó
sorokban álltak előtte a vásárlók. A következő gépet Komáromba tették ki, ma már csak-
nem 25 tejautomata található a megyében, és terveik szerint év végére ez a szám a dup-
lájára emelkedik.
Az első szerkezetet Svájcból rendelték, de ma már magyar cégek is gyártják a tejet táro-
ló és kiadó hűtőszekrényeket. A kihelyezett acéltartályok négy Celsius-fokon tárolják a
kezeletlen, friss tejet, amelynek literje 140–170 forint, és az ember annyit vásárolhat
belőle, amennyi pénzt bedob, csak tárolóedényt kell magával vinnie.
6
Az egyes példákat a tanulmány 4. fejezetében, a legjobb gyakorlatok között mutatjuk be részletesen
7
MAGOSZ - Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége, www.magosz.hu

20. 20. oldal
A Bicskei Mezőgazdasági Zrt. négy éve
döntött úgy, hogy inkább közvetlenül a
fogyasztóknak szállítja a tejet. 14 kiste-
herautót vásároltak, amelyeket fémtar-
tállyal szereltek fel, ezzel járják a falva-
kat, városokat. Jelenleg naponta négyezer
embert szolgálnak ki több mint 40 hely-
színen. 2009 júliusától már Pest megyé-
ben és Budapesten is lesznek tej automa-
ták, 40-50-et szeretnének kihelyezni a
nagyobb forgalmú üzletek mellé. Az acél-
tartályból vehető tej 180 forintba kerül.
Terveik szerint a tej automaták bevezeté-
se után a megtermelt mennyiség hetven
százalékát tudják közvetlenül a vevőkhöz eljuttatni.
A Bács-Kiskun megyei Agrárkamara szervezésében valósult meg a „Kamratúra” cso-
port.8
Ennek keretein belül 85 homokhátsági gazdálkodó száznál is több terméket kínál
elektronikus elérhetőségen keresztül. Tevékenységük kialakítását jelentősen ösztönözte
és megkönnyítette, hogy 2006-ban megteremtődtek a feldolgozott élelmiszerek kister-
melői értékesítésének jogi feltételei, melyre korábban nem volt lehetőségük. Az új szabá-
lyok szerint módjuk van kis mennyiségű állati termék (például szárnyas, nyúl) előállításá-
ra és feldolgozására. A továbbértékesítésre szánt nagyobb állatokat továbbra is csak en-
gedéllyel rendelkező vágóhídon szabad levágni. A hús feldolgozása azonban már az érté-
kesítőhelyen történhet. A program keretében a gazdák továbbképzések során megismer-
kedhetnek a minőségbiztosítás és az élelmiszerbiztonság szabályaival. Megteremtik an-
nak a lehetőségét is, hogy a vevő tudja, hogy honnan és milyen körülmények közül
származik a vásárolt élelmiszer, s ha úgy gondolja, személyesen is felkeresheti a gazda-
ságot.
A „közösség által támogatott mezőgazdaság”9
magyaror-
szági meghonosítását 1998-ban kezdte el a gödöllői Nyitott
Kert Alapítvány10
. Ennek alapja egy biogazdálkodókból álló
szerveződés, amely a rendelkezésre álló termékeket a fogyasz-
tóknak különböző módon (például házhoz vagy gyűjtőponthoz
történő kiszállítással) értékesíti. Ennek lehetnek speciális formái,
például a dobozrendszer. A szerveződés garantálja, hogy a ter-
melők összefogásával a vásárlók minél nagyobb és változatosabb igényeit is képesek
legyenek kielégíteni. A vásárlók elsősorban helyi lakosok, akik igénylik a friss, helyben és
ökológiai gazdálkodásban termelt zöldségeket. Emellett szállítanak még kenyeret és pék-
süteményt, biotojást, tejterméket, lisztet és gabonafélét, lekvárt, gyümölcslevez, ször-
pöt, mézet és biobort is.
A kapuvári Cserpes István 1991-ben hozta létre egyéni vállalko-
zását. Jelenleg a Cserpes Sajtműhely11
márkanéven működő
cég 2002-ben építette fel az uniós normáknak megfelelő üzemét.
Mára napi tízezer liter tejet és százezer liter savót dolgoznak fel,
az alapanyagot pedig 50-100 literenként a környékbeli gazdálko-
dóktól vásárolják. A cég nem a multikon, hanem közvetlen érté-
kesítés révén értékesíti termékeit. A jelenleg hatvanféle terméket
gyártó cég a készítéshez nem használ tartósítószert és adalékot,
így az elkészített terméket – a rövidebb szavatossági idő miatt – a
lehető legrövidebb úton juttatja el a fogyasztókhoz. A vállalkozás
Győr-Moson-Sopron megyei és budapesti boltjaiban, fogyasztói piacokon, valamint kis-
8
www.kamra-tura.hu
9
Communitiy Supported Agriculture, CSA (angol)
10
www.nyitottkert.hu
11
http://cserpessajtmuhely.hu

21. 21. oldal
boltokban (a szociális bolthálózat egységeiben is) értékesíti termékeit. Ezen kívül nyolc
mozgóboltot is üzemeltet, melyek a „Boci boci tarka” zenével járják a megye településeit.
A vállalkozás közel 100 embernek ad munkát.
3.2.2 A zöldség-gyümölcsértékesítés hazai csatornái
Az EU-27 tagországok között Magyarország zöldségtermelésben a 11., gyümölcstermelés
tekintetében a 9-10. helyen áll. Az elmúlt tíz év átlaga alapján a zöldség-gyümölcs ága-
zat elsődleges termékkibocsátása a mezőgazdasági termékek 12,2%-át tette ki, melyen
belül a zöldségek 70%-t és a gyümölcsök 30%-t tettek ki.
Kiskereskedelmi szinten, feldolgozott, vagy friss termékként a jelenlegi 200 milliárd Ft
körüli elsődleges termelési érték átlagosan megháromszorozódik, így értéke a becslések
szerint elérheti a 600 milliárd Ft-ot is. A zöldség-gyümölcs termeléssel hasznosított föld-
területek átlagos mérete jelenleg mintegy 155 ezer hektár, ami több mint 10%-kal ki-
sebb a tízéves átlaghoz viszonyítva. Ennek mintegy fele zöldség, fele gyümölcstermő
terület. A területcsökkenést a termésátlagok javulása ellensúlyozta, így a termelt meny-
nyiségek gyakorlatilag a 2,6 millió tonna körüli szinten maradtak.
3. ábra – A legfontosabb zöldség és gyümölcsfajták aránya a termelésből12
A zöldség-gyümölcs termelésünk szerkezete is jelentősen átalakult az elmúlt húsz évben,
aminek vannak kedvező és kedvezőtlen oldalai is. Az egyik legkevésbé kedvező trend,
hogy a feldolgozóipari termékkör teljesen leszűkült és ma már szinte csak 5-6-féle
termékből állítunk elő kereskedelmi mennyiségű készterméket. Ezek közül a
meghatározóak:
• csemegekukorica,
• zöldborsó,
• ipari paradicsom,
• ipari alma és
• meggy.
Sajnos a friss piaci termékek között sem tudtak igazán új fajok kiemelkedni, sőt a ká-
posztafélék és a gyökérzöldségek jelentősége sajnálatos módon nagyon lecsökkent. Ez az
új termékek esetében a hazai piaci ismeretlenséggel magyarázható, aminek következ-
tében a piaci jelenlét megteremtéséhez szükséges mennyiség előállítása sem jelent gaz-
daságilag alternatívát a termelők számára, a többi terméknél viszont a termelés verseny-
12
Forrás: A magyar zöldség-gyümölcs ágazat stratégiai megvalósíthatósági tanulmánya, Fruitveb, 2009
Legfontosabb zöldségfajták aránya a
termelésből
fejes káposzta;
4,4
sárgarépa; 4,7
zöldborsó; 5,1
vöröshagyma;
5,3
uborka; 4
csemegekukoric
a; 28,9
egyéb zöldség;
17
paradicsom; 11,5
zöldpaparika; 9,8
görögdinnye; 9,3
Legfontosabb gyümölcsfajták aránya a
termelésből
meggy
7%
szilva
8%
őszibarack
8%
egyéb
11%
alma
61%
kajszi
5%

22. 22. oldal
képtelensége mutatkozik meg az európai versenytársakkal szemben. Ennek a törvény-
szerűségét talán csak a spárgatermelés felfutása cáfolhatja meg, ahol a szűk hazai piac
ellenére, kifejezetten exportcélra egy jelentős termelői bázis alakult.
A termésátlagok növekedését két tényező idézte elő, amelyek közül sajnos a technológiai
fejlesztéseknek volt a kisebb szerepe, míg a termelésből kieső extenzív kistermelők indi-
rekt „javító” hatásának a nagyobb. A gyümölcstermesztés esetében az évjáratonkénti
jelentős ingadozások miatt ez a változás nehezebben kimutatható, de tíz év távlatában
sajnos javulással nem számolhatunk.
A gyümölcstermesztésünkre még mindig az almatermesztés túlsúlya jellemző, de az
utóbbi években láthatóan elindult a csonthéjas gyümölcsök termőterületi felfutása, ami
egy jobb termelési szerkezet kialakulásának lehetőségét vetíti előre.
4. ábra – Hazai zöldség-gyümölcs fogyasztás13
Az elmúlt időben, hasonlóan az európai trendekhez, Magyarországon is eltolódott a zöld-
ségek-gyümölcsök értékesítése a kereskedelmi láncok irányába. 2002-2004 átlagában a
végső felhasználást jelentő fázison belül a termelői piacokon a kereskedelmi forgalomba
kerülő friss zöldség-gyümölcs 20,9%-át értékesítették, hagyományos kisbolton és a ven-
déglátáson (HoReCa14
) keresztül a termékek 36,1%-a került a fogyasztókhoz. A végső
fázisban a kereskedelmi láncok jelenléte a legmarkánsabb, a Magyarországon megter-
melt és forgalomba kerülő termékek kb. 43%-át forgalmazzák. A kereskedelmi csatornák
arányai és az értékesítési irányok alapvetően nem változtak 2002-2004 óta. Az Agrár-
gazdasági Kutatóintézet becslése alapján a hazai értékesítésen belül a hipermarketeket,
szupermarketeket és diszkontláncokat magában foglaló „modern kiskereskedelem” rész-
aránya 2007-re 50% fölé emelkedett, míg a hagyományos kiskereskedelemé (kis
élelmiszerboltok, zöldségboltok, fogyasztói piacok) 47%-ra csökkent.
13
Forrás: A magyar zöldség-gyümölcs ágazat stratégiai megvalósíthatósági tanulmánya, Fruitveb, 2009
14
HoReCa - Hotels, Restaurants, Cafes
Hazai zöldség-gyümölcs fogyasztás
0
20
40
60
80
100
120
140
160
180
2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007
kg/fő/év

23. 23. oldal
5. ábra – Az egyes kereskedelmi csatornák részesedése a friss zöldség-
gyümölcs piacból (2002-2004 átlaga)
A kereskedelmi láncok mára megkerülhetetlen tényezőivé váltak a hazai élelmiszer-
értékesítésnek. A hazai termelők friss termékei általában két jellemző úton juttathat-
ják el a fogyasztókhoz:
Az úgynevezett hagyományos kiskereskedelem felé (közvetlen értékesítés; termelői
piacok; zöldség-gyümölcs szaküzletek; kis, általános élelmiszerboltok) leginkább nagyke-
reskedőkön és a Budapesti Nagybani Piacon (BNP) keresztül, bár kisebb mértékben köz-
vetlen értékesítés is előfordul, főleg a fogyasztói piacokon.
A kereskedelmi láncok felé elsősorban a szervezett termelőknek van esélyük beszállí-
tani, az egyéni kistermelők − ha egyáltalán bejutnak a termékeik ide − főleg nagykeres-
kedőkön keresztül szállítanak a láncokba.
Az élelmiszer értéklánc alapján vizsgálva a két jellemző utat, a hagyományos csatornák
rövidebbek, bizalomra épülnek, fontosabb a termékek minősége
A hagyományos csatornák közül a szakboltokban és termelői piacokon történő
zöldség-gyümölcs értékesítés visszaszorulása – úgy tűnik – valamivel lassabban megy
végbe, mert ezek az elárusító formák eltérő stratégiával rendelkeznek, mint az élelmiszer
kereskedelmi láncok. Ezek az üzletek főleg a bizalomra (nyomon követhetőség, termelő
ismerete), a minőségre, a szezonális termékekre helyezik a hangsúlyt.
4. táblázat – Hagyományos csatornák és kereskedelmi láncok
Hagyományos csatornák Kereskedelmi láncok
- Rövidebb élelmiszerlánc (átlagosan 2-3 lépcső)
- Bizalomra épül
- A fogyasztói döntésben megjelenik a termék
minősége
- Hosszabb értéklánc
- Fogyasztók felé az alacsony árakkal reklámozza
a termékeket (ár érzékeny fogyasztói preferen-
ciák erősítése)
- Minőség háttérbe szorulása
A hagyományos csatornák szereplői méretükből, szakosodásukból adódóan jobban odafi-
gyelnek az áruk kihelyezésére, válogatására, gondozására, ezért termékkínálatuk von-
zóbb, mint a nagy üzleteké. A kisboltoknál legtöbbször maga a tulajdonos végzi az áru-
beszerzést (napi gyakorisággal), ezért a beszerzés során is előtérbe kerül az áruk frisses-
sége, külleme, minősége. A nyomon követhetőségi, élelmiszerbiztonsági követelmények-
nek általában csak annyiban felelnek meg az általuk forgalmazott termékek, amennyit a
törvényi szabályozás megkíván.
Az egyeskereskedelmei csatornákrészesedéseafrisszöldség-
gyümölcs piacból (2002-2004átlaga)
kereskedelmi
láncok
43%
termelői piacok
21%
kisboltok,
HoReCa
36%

24. 24. oldal
6. ábra - A hazai zöldség-gyümölcs élelmiszerlánc15
Az általános kis alapterületű élelmiszerboltok zöldség-gyümölcs forgalmazását érin-
tette legkomolyabban a láncok elterjedése. Ezeknek az üzleteknek nem a fő profilja a
zöldség-gyümölcs árusítás, ezért kitüntetett figyelmet nem tudnak erre az árucsoportra
fordítani, legtöbbször csak alapvető termékkínálatot tartanak. Jellemző, hogy mára ezek
a termékek is kezdenek kiszorulni a „kis boltok” kínálatából. Ráadásul a hagyományos
kiskereskedelemre sem jellemző, hogy közvetlenül a termelőktől vásárolnák meg a friss
zöldség-gyümölcsöt.
A kisebb élelmiszer-, zöldségboltok és a fogyasztói piacon található zöldséges standok
tulajdonosai számára továbbra is a BNP a fő beszerzési forrás. Nagyon kevesen élnek a
közvetlen, termelőktől való beszerzés lehetőségével, tartós szerződéses kapcsolatokat
pedig szinte egyáltalán nem építenek ki.
Azok a kiskereskedők, akik korábban próbálkoztak beszállítói kapcsolatokat kialakítani a
termelőkkel, a leggyakrabban a minőséggel kapcsolatos problémák miatt tértek vissza a
nagybani piacon való beszerzésre. Emellett a kiskereskedők is említették, hogy a terme-
lők olykor megbízhatatlanok, ha kedvezőbb árat kaphatnak annál, mint amiben megálla-
podtak, akkor a megállapodás ellenére sem szállítanak, a kiskereskedő részére pedig
igen korlátozott ilyenkor a szankcionálás lehetősége. Emellett fontos tényező, hogy a
megfelelően tisztított, válogatott, kiszerelt termékek szállítására sem készült fel minde-
gyik egyéni termelő, márpedig ezekre a szolgáltatásokra a hagyományos kiskereskedők-
nek is igénye van.
A kis élelmiszerboltok friss-zöldség gyümölcs ellátásában vállalt szerepet a MAGOSZ kez-
deményezése. A kis alapterületű, rendszerint 1-3 alkalmazottat foglalkoztató boltok üze-
meltetésében az árubeszerzés igen nagy költséget és időráfordítást igényel. A MAGOSZ
által kidolgozott rendszer a termékek boltba szállítását is tartalmazza, valamint a beszer-
zési árak is a BNP árak alatt maradnak.
A BNP a termelők számára fontos értékesítési lehetőség, sok termelő számára kizáróla-
gos értékesítési csatorna. A legtöbb termelő azért jár a BNP-ra, mert itt kapja a legjobb
árat, és azonnal hozzájut az áru ellenértékéhez. Más értékesítési csatornát választva
15
Forrás: www.fruitveb.hu
Termelés piacra: 2,78 millió tonna
Veszteség: 31% tárolás, feldolgozás
Friss piacra
(40%)
Nagybani piacok
Feldolgozásra
(50%)
Saját
fogyasztásra
(10%)
Köztes
kereskedelem
Nagykereske-
delem
Feldolgozó ipar
Integrátorok
Szakboltok
Áruházláncok
(40%)
Export
Vendéglátás és
közétkeztetés
(47%)
Egyéb
kiskereskedelem
Fogyasztó 1
Fogyasztó 2
Fogyasztó 3
Fogyasztó 4
Fogyasztó 5
Termelés piacra: 2,78 millió tonna
Veszteség: 31% tárolás, feldolgozás
Friss piacra
(40%)
Nagybani piacok
Feldolgozásra
(50%)
Saját
fogyasztásra
(10%)
Köztes
kereskedelem
Nagykereske-
delem
Feldolgozó ipar
Integrátorok
Szakboltok
Áruházláncok
(40%)
Export
Vendéglátás és
közétkeztetés
(47%)
Egyéb
kiskereskedelem
Fogyasztó 1
Fogyasztó 2
Fogyasztó 3
Fogyasztó 4
Fogyasztó 5
Friss piacra
(40%)
Nagybani piacok
Feldolgozásra
(50%)
Saját
fogyasztásra
(10%)
Köztes
kereskedelem
Nagykereske-
delem
Feldolgozó ipar
Integrátorok
Szakboltok
Áruházláncok
(40%)
Export
Vendéglátás és
közétkeztetés
(47%)
Egyéb
kiskereskedelem
Fogyasztó 1
Fogyasztó 2
Fogyasztó 3
Fogyasztó 4
Fogyasztó 5

25. 25. oldal
vagy csak kisebb tételben tudna eladni (fogyasztóknak háztól vagy kispiacon), vagy
egyáltalán nem, mert az általa kínált árumennyiség túlságosan kicsi ahhoz, hogy a nagy
vevőknek (üzletláncok, konzervgyárak) szállíthasson, nem éri el azok „ingerküszöbét”.
A nagybani piacnak a kiskereskedők számára az egyszerű beszerzési helyen túl fontos
információforrás szerepe is van.
Jelenleg Budapesten (BNP), Kecskeméten, Szegeden, Hatvanban, Miskolcon, Debrecen-
ben, Nyíregyházán, Szolnokon, Békéscsabán, Pécsett működnek nagybani piacok. Bár a
többségük inkább regionális nagypiacként működik. A hazai nagybani piacokra elsősor-
ban a kisgazdaságokból kerülnek az áruk, az árualap heterogén. A beszállítás időszakos,
a felhozatal nem kiegyenlített. A BNP és a szegedi piac van nyitva egész évben.
A piacok vegyes funkcióval működnek, betöltenek gyűjtő, elosztó és felhasználói piaci
funkciókat. A vegyes profil megnehezíti a piac szervezését, irányítását, valamint az ár-
meghatározó szerep működését. A BNP ezen kívül betölti a végfelhasználói piaci szerepet
Budapest és környékének ellátásában.
Fontos kiemelni, hogy az Európában működő nagybani piacok (pl. holland zöldség auk-
ció) fő szerepe az ármeghatározás, amely nyilvános és regisztrált alkukötéseken alap-
szik. A hazai nagybani piacokon az tényleges ár az egyes vevők és egyes eladók alkujá-
ban alakul ki. A piacok csak mintavételesen és általában csak a kínálati árakat gyűjtik
össze. A tényleges adásvételi árakról nem áll rendelkezésre információ.
A BNP-n a friss áruk értékesítése többnyire fedetlen helyen történik, utánfutókról, teher-
autó platókról. Az átmeneti tárolási kapacitás hiánya, valamint a nem megfelelő tároló-
eszközök miatt a termelők azonnali értékesítésre kényszerülnek. Az eladás nem minőségi
osztályok szerint történik, illetve a minőség megállapítása is az eladó és vevő megállapo-
dásától függ. A termékek nincsenek csomagolva, nincsenek információk a csomagoláson.
A hazai zöldség-gyümölcs termékkereskedelem különlegessége a nagykereskedők jelen-
léte. Az Európában működő termelői együttműködések és kockázatközösségek helyét
itthon részben a nagykereskedők vették át, jelentősen növelve az élelmiszerlánc hosszát
és csökkentve a termelőnek jutó profit nagyságát. A nagykereskedők közvetítők a ha-
gyományos kiskereskedelem és az egyéni termelők között. Vásárolnak közvetlenül a
termelőktől, ilyenkor állandó, de nem feltétlenül szerződéses (vagy csak rövidtávú szer-
ződéssel lefedett) kapcsolatban állnak a termelőkkel, emellett a nagybani piacokon (a
hazain, de közvetlenül külföldi piacokon is) megjelennek felvásárlóként (illetve eladóként
is).
3.2.3 A közvetlen értékesítés vállalkozói környezete
A közvetlen értékesítés Európa szerte elterjedt, s egyre népszerűbb, az értékesítés és a
feldolgozás szabályai azonban az egyes országokban eltérhetnek egymástól. Az Unióban
a 852/2004/EK és a 853/2004/EK rendelet szabályozza a növényi és állati eredetű ter-
mékek előállítását és forgalmazását. A rendelet alapján a közvetlen értékesítéssel foglal-
kozó kistermelőknek – egy-két kivételtől eltekintve – az élelmiszer-vállalkozókra vonat-
kozó valamennyi előírást be kell tartaniuk.
3.2.3.1 Közvetlen értékesítés hazai szabályozása
A termelői értékesítés hazai szabályozása
• a mezőgazdasági termelés,
• az adózás,
• a mezőgazdasági és vidékfejlesztési támogatás,
• a kereskedelem (piac, bolt szabályozása) és
• az élelmiszer lánc (élelmiszer egészségügy, konyhák üzemeltetése, stb.)
oldaláról kerül meghatározásra. Jellemző, hogy az egyes ágazati szabályozások nem
harmonizálnak egymással.

26. 26. oldal
A termelői értékesítés elsődleges feltétele, hogy a közvetlen kereskedelemben az adott
termelők csak a saját maguk által termelt és feldolgozott termékeket kínálják el-
adásra. Ehhez egyrészt pontosan meg kell határozni a termelőt és ellenőrizhetővé kell
tenni az általa kínált termékek eredetét, mennyiségét.
Jelenleg a hazai jogrendszerben a mezőgazdasági termelő nincs egységesen meghatá-
rozva. Több helyen, több szempont alapján kerültek a termelést végző magánszemélyek
és szervezetek regisztrálásra. Azonban a termelőhöz kapcsolódó területek nincsenek rög-
zítve, így a termelt mennyiségek sem ellenőrizhetők:
• Őstermelő (adózás)
• Kistermelő (értékesítés)
• Ügyfélregiszter (régebben gazdaregiszter)
A termelést végzők eltérő meghatározása mellett külön került meghatározásra a mező-
gazdasági termelés fogalma.
A hazai szabályozás laikusok számára átláthatatlan. Hiányzik a termelő fogalmának,
ellenőrizhetőségének meghatározása. Emellett kiemelten fontos lenne a szabályozás ügy-
fél oldali élethelyzetre való összesítése, áttekintése, egyszerűsítése. Fontos lenne, hogy
az EU keretszabályok megtartása mellett, a létező keretet a hazai termelők érdekei alap-
ján kitölteni.
A szabályozási környezet kuszaságát tovább nehezíti, hogy az ellenőrzésre illetékes ható-
ságok ellenőrei területenként eltérően értelmezik a szabályokat.
A hatályos jogszabályok listáját a mellékletek tartalmazzák.
3.2.3.2 Kistermelői feldolgozás szabályozása
A kistermelői élelmiszertermelés, -előállítás, -értékesítés feltételeit a 14/2006 (II.16.)
FVM-EüM-ICSSZEM együttes rendelet szabályozza. A kistermelőknek lehetőségük van
bizonyos mennyiségű, saját előállítású terméket értékesíteni meghatározott piacon. A
rendelet a kistermelők számára meghatároz ugyan feltételeket és előírásokat, azonban
ezek úgy kerültek megállapításra, hogy ne jelentsenek indokolatlanul nagy és költségigé-
nyes fejlesztéseket, amellett, hogy a szükséges higiéniai szempontokat be kell tartani.
A rendelet szerint a kistermelő:
• havonta legfeljebb 4 sertést vagy 1 szarvasmarhát vagy 4 juhot vagy 4 kecskét
vághat, illetve vágathat le;
• hetente legfeljebb 50 kg húskészítményt állíthat elő és értékesíthet;
• hetente levághat legfeljebb
o 200 házi tyúkfélét, vagy
o 100 vízi szárnyast vagy pulykát, vagy
o 50 nyúlfélét
• naponta legfeljebb 200 liter tejet, illetve abból készített, de legfeljebb 40 kg tej-
terméket értékesíthet;
• évente legfeljebb 5.000 kg mézet értékesíthet;
• hetente legfeljebb 360 db tojást értékesíthet;
• évente legfeljebb 6.000 kg halat értékesíthet;
• évente legfeljebb 20.000 kg növényi eredetű alapterméket értékesíthet;
• hetente legfeljebb 100 kg savanyúságot vagy 20 kg egyéb feldolgozott növényi
eredetű terméket értékesíthet;
• hetente legfeljebb 50 kg vadon termő betakarított, összegyűjtött terméket értéke-
síthet;
• hetente legfeljebb 100 kg termesztett gombát értékesíthet.
A kistermelő a felsorolt termékeket csak a rendeletben megadott fogyasztóknak értéke-
sítheti:
• közvetlenül a végső fogyasztó számára;
• helyi kiskereskedelmi és vendéglátó ipari egységeknek, panzióknak;

27. 27. oldal
• nem állati eredetű alapterméket, valamint mézet és élő halat Magyarország terü-
letén működő valamennyi piacon, vásáron és engedélyezett ideiglenes árusító he-
lyen,
• egyéb állati eredetű alapterméket a termelési régión belül működő piacon, vásá-
ron és engedélyezett ideiglenes árusító helyen, a végső fogyasztónak.
A rendelet több szűkítést is tesz az értékesítés területén, illetve például nem határozza
meg a kistermelő fogalmát. A szűkítések területén a legnagyobb gátat a helyben működő
bolt, illetve intézmény meghatározása jelenti. A „helyi” meghatározás értelmetlenül szű-
kíti a lehetőségeket, holott a végső fogyasztónak történő értékesítés terméktől függően
regionálisan, illetve országosan engedélyezett. A másik hiányosság, hogy a szabályozás
nem tér ki az intézményi étkeztetés és a kistermelők lehetséges kapcsolatára,
holott a nemzetközi (EU is) példák alapján ennek szabályozása és szabályozott feltételek
melletti engedélyezése fontos és állandó felvevő piacot jelenthet a termelőknek, valamint
költségcsökkentést az intézményeknek.
Egyes termelői típusoknál komoly válaszút elé állítja a közvetlen értékesítést tervezőket:
• A rendelet elsősorban a nagyállattartó (sertés, marha) termelőket érinti hátrányo-
san, hiszen – a korábbi időszaktól eltérően – csak bérvágásban, vágóhídon vág-
hatják le állataikat, s friss hús értékesítésére sincs jogosultságuk, csak a levágott
állat húsából előállított húskészítményt értékesíthetik.
• Szintén problémát jelent a rendelet betartása a kis tejtermelő gazdaságoknak. A
kis- üzemeknél, ahol napi 50-1000 liter tejet termelnek, s sok esetben őstermelői
feldolgozó hátteret jelent, egyes esetekben megoldhatatlan feladatot jelentett az
EU előírásainak megfelelő higiéniai, technológiai és gépi háttér biztosítása.
• A technikai, technológiai háttér biztosítása a kisüzemeket válaszút elé állította.
Vagy korszerű EU színvonalú feldolgozó üzemeket építenek, és ebbe korszerű
technológiákat telepítenek, vagy fel kell számolniuk feldolgozó üzemüket. Megfe-
lelő üzemi háttér esetén viszont célszerű felvásárolt tejjel növelni az üzem kapaci-
tását és kereskedelmi szövetkezés létrehozásával megteremteni a megnövelt
termelés-, értékesítés lehetőségét.
3.2.3.3 Adótörvények
Az adótörvények ettől eltérően határozzák meg a „kistermelő”, „őstermelő” fogalmát.
Még a személyi jövedelemadó törvény és az általános forgalmi adóról szóló törvényben
használt „mezőgazdasági tevékenység” fogalmak sem ugyanazokat a tevékenységeket
sorolják fel.
Napjainkban közel 800 ezer őstermelői igazolvány van kiállítva, de csak 270-280 ezer
főre becsülik azoknak a körét, akik az őstermelői formában valódi termelő tevékenységet
végeznek. A maradék igazolvány olyan nem termelő magánszemély kezében van, akik
csak az őstermelői formából származó adózási előnyöket kívánják évről-évre kihasználni.
Nincs akadálya annak például, hogy az adómentes értékhatár kihasználására a család
minden 16 éven felüli tagja őstermelői igazolványt váltson ki, vagy „közös őstermelői
igazolvány” használatával ossza fel a bevételeket a kedvezőbb adózás érdekében.
Az őstermelői igazolvány használatának nincs ellenőrzéshez kötött feltétele. A piacok
tapasztalatai alapján, területtel nem rendelkező őstermelők is heti rendszerességgel
árulnak, nem csak idény, hanem primőr termékeket is.
Az őstermelői adókedvezményt 2007-ben az Európai Unió a gazdálkodóknak nyújtott
működési támogatásnak minősítette, amely csak a mezőgazdasági „de minimis” rendele-
tekkel összhangban nyújtható. Ebből adódóan az őstermelői adókedvezményt a személyi
jövedelemadó törvény 2007-től csekély összegű („de minimis”) támogatásnak minősíti és
érvényesítését regisztrációs szám meglétéhez köti.
A mezőgazdasági csekély összegű állami támogatás alapfeltétele, hogy három egymást
követő évben összege nem haladhatja meg a 7500 eurót. A csekély összegű állami tá-
mogatás formája lehet például közvetlen támogatás, kedvezményes kamatozású hitel,

28. 28. oldal
adóalap vagy adókedvezmény.
3.2.3.4 Támogatási keretek
A 2007-2013. közötti időszak agrár-vidékfejlesztésének stratégiai fejlesztési irányait, a
kapcsolódó beavatkozási akciókat és az azok megvalósítását szolgáló intézkedéseket –
részben a korábbi célok folytatásaként – az 1698/2005/EK rendelet és az Európai Unió
Tanácsa által kidolgozott Vidékfejlesztési Stratégiai Iránymutatásokkal összhangban ala-
kította ki a szakminisztérium.
A termékek közvetlen értékesítését a IV-V. prioritáshoz tartozó források – azaz az EMVA
3. tengelye alapján tervezett támogatások és a LEADER módszerű integrált programok –
segíthetik.
A 3. tengely, az életminőség javítása a vidéki területeken, és a diverzifikáció ösztönzése
főbb prioritásai a következők:
• Új munkahelyek létrehozása és a jövedelemszerzési lehetőség és képesség erősí-
tése a vidéki vállalkozások fejlesztése által;
• Az életminőség javítása a falumegújítás elősegítésével;
• Az alapszolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása kistelepülési integrált közösségi
és szolgáltató terek létrehozásával.
Az első prioritás 3 intézkedése:
• nem mezőgazdasági tevékenységgé történő diverzifikálás;
• mikro vállalkozások létrehozásának és fejlesztésének támogatása;
• a turisztikai tevékenységek ösztönzése
külön-külön, vagy kombinált formában program-szerű, komplex projektek megvalósítását
teszi lehetővé.
A LEADER specifikus céljai a versenyképes, újszerű eljárásokra, a gazdasági potenciál
megerősítésére, a kulturális és természeti értékek megőrzésére, valamint a helyi
együttműködés kialakítására épülnek. Az intézkedéscsoport keretén belül a helyi vidék-
fejlesztési stratégiák meg- valósításának, a térségek közötti együttműködéseknek és a
helyi akciócsoportok készségfejlesztésének és működtetésének támogatására kerül sor.
3.2.4 A közvetlen értékesítés szerepe más országokban
3.2.4.1 Svájc
Svájcban az élelmiszerek kiskereskedelmi forgalma 2005-ben 31 milliárd frank volt,
melyből a friss termékek értékesítése 10,6 milliárd frankot tett ki. A közvetlen értékesítés
aránya 2005-ben a frisstermék-értékesítésen belül 3-5 % volt. A közvetlen értékesítés a
90-es években lendült fel az országban, elsősorban a termelői jövedelmek és reálárak
csökkenése miatt. A kormányzat – meglátva a közvetlen értékesítésben lévő lehetősége-
ket – tanácsadó központot (AGRIDEA) alapított, hogy az eladásokat profi módon, a tör-
vényekkel összhangban és hatékony jövedelememelkedés mellett lehessen megvalósíta-
ni. A kormányzat közvetlen támogatásban nem részesíti az egyes kistermelőket. A támo-
gatások legnagyobb része az épület-beruházások és a mezőgazdasági struktúraváltás
(kamatmentes kölcsönök) keretében, valamint területfejlesztés címén hívhatók le.
3.2.4.2 Ausztria
A közvetlen értékesítés Burgenlandban (Ausztria keleti tartományában) a 80-as évek-
ben terjedt el. A helyi kistermelők így kezdtek el védekezni a 70-es években megjelent
nagy kereskedelmi láncok koncentrációs és árcsökkentő törekvéseivel szemben. A helyi
bortermelők ebből kivételt képeznek, hiszen ők tradicionálisan termékeik legnagyobb
részét közvetlenül értékesítik. Becslések szerint jelenleg Burgenlandban – a borászatokat
leszámítva – kb. 500 kistermelő foglalkozik közvetlen értékesítéssel. A termékek iránti

29. 29. oldal
kereslet meghaladja a kínálatot, így a kereskedelmi láncokban is egyre nagyobb arány-
ban jelennek meg a kistermelők termékei, a legtöbb esetben bio élelmiszerek.
A közvetlen értékesítés több fajtája ismert. Ennek egyik speciális fajtája a zöldvendéglő
vagy gazdaudvar (heuriger). Itt meghatározott időben lehet vásárolni, kóstolgatni
olyan házi termékeket, amelyeket a gazda maga készített. Addig fogadják a vendéget,
amíg például el nem fogy a levágott disznó, ezután nyit a második, vagy a harmadik fo-
gadó. A nyitva tartást a házak falára kitett fenyőkoszorú jelzi, ami azt mutatja, hogy a
betérő vendéget sonka, kolbász, sajt, hurka, májas várja. Ha a koszorún szalag is van,
akkor a gazda bort is kínál az ételek mellé. Az éppen elérhető gazdaudvarokat a vendé-
gek az erre a célra létrehozott internetes portálon is megtalálhatják.
3.2.4.3 Olaszország
Olaszországban az élelmiszer értéklánc rövidítése és az árak csökkentése és a termelői
bevételek céljából indult el több lakossági kezdeményezés a közvetlen értékesítés irá-
nyába. A hagyományos falusi turizmus mellett elsősorban a nagyobb városok környékén
több falusi turizmusban résztvevő a mezőgazdasági termelés mellett az éttermi
vendéglátásra szakosodott. Az itt készített ételek alapanyagának meghatározó része
(általában minimum 80%-a) a saját gazdaságból, illetve helyi kistermelőktől származik.
Így a termelők más környékbeli kisgazdaságoktól szerzik be azokat az alapanyagokat,
amiket ők maguk nem termelnek.
A termelők összefogásánál is látványosabb a spontán lakossági bevásárló csoportok
kialakulása. Ezek a közös bevásárló csoportok általában egy lakóközösségen belül alakul-
nak ki, s egyes kalkulációk szerint közel 30 százalékos költségmegtakarítást is elérhet-
nek. Rómában közel 100 különböző alapon szerveződött lakossági beszerző csoport mű-
ködik
Nagy hangsúlyt helyez a tartományi önkormányzat – a nemzeti agrárpolitikával össz-
hangban – az egyes földrajzi területekhez kötődő, részben az EU eredetvédelmi rendsze-
rébe beépülő, valamint a sok esetben kézműves módszerekkel, kis mennyiségben készü-
lő helyi, hagyományos termékek termelésének fenntartására. Ezt a tevékenységet
kiemelten kezelik, ösztönzik, mivel a falusi turizmust különböző formáival együtt jelentős
hozzáadott értéknek tekintik, amely részét képezi az adott tájegység kulturális, turiszti-
kai arculatának.
A Coldiretti mezőgazdasági érdekképviseleti szervezet kezdeményezésére kísérletképpen
beindult, s ma már több mint 200 helyen működik tejautomata is. Ezekben közvetlenül
a termelőktől származó frissen fejt tej vásárolható, a szupermarketek árához képest 15-
25%-kal olcsóbban. Az aszeptikus berendezések rendszeres higiéniai ellenőrzése garan-
tálja az automatáknak a fogyasztó számára is biztonságos üzemelését.
Egy további említésre méltó kezdeményezés a „Melinda” almatermelő konzorcium által
elsősorban az iskolákban és kórházakban felállított alma-automaták. Ezekben a friss
gyümölcsön kívül az ugyancsak saját termelésű gyümölcslé és krém, mousse, valamint
gabonamogyoró, szezám és más hasonló alapanyagú snack kapható az egészséges élel-
miszerek kínálatának részeként.
Az olasz szakértők véleménye szerint mind a kistermelői szerveződések és lakossági be-
vásárló csoportok, mind az automaták nagyban hozzájárulhatnak a kitűzött és fentebb
ismertetett célok (élelmiszer értéklánc rövidítése, olcsóbb élelmiszer, vidéki kistermelők
jövedelembiztonsága, hagyományos, helyi termékek támogatása, dietetikai megfontolá-
sok, stb.) eléréshez.
3.2.4.4 Franciaország
Franciaországban egyre nagyobb népszerűségnek örvend egy „LOCAVOR” névvel azono-
sított, terjedőben lévő tudatos fogyasztói magatartás. A helyi termelői piacot látogató
„locavor” vásárló csak a helyben, illetve legfeljebb 60 km-es körzetben megtermelt ter-
mékeket hajlandó megvásárolni, mondván a nagyobb szállítási távolság nagyobb környe-