Nem lehet a történelmi múltat csak úgy flegmatikusan leírni, mint ahogy némely liberális, csörtető, tolforgató teszi. A kollektív történelmi árnyékkal, ami Trianonhoz vezetett, a nemzetiségek elnyomása, azzal már illene szembesülni. Vagy a Trianon-gyász épp arra jó, hogy múltunkkal ne kelljen szembesülnünk?!

1. Egy székely meditációi - A Trianon-gyász, a Trianon előtti nemzeti tévút fojtatása
Nem lehet a történelmi múltat csak úgy flegmatikusan leírni, mint ahogy némely liberális,
csörtető, tolforgató teszi. A kollektív történelmi árnyékkal, ami Trianonhoz vezetett, a
nemzetiségek elnyomása, azzal már illene szembesülni. Vagy a Trianon-gyász épp arra jó,
hogy múltunkkal ne kelljen szembesülnünk?!
Olvasom Salat Leventénél, hogy maga a román állam sem nagyon igyekezett bennünket
integrálni. Ez így magában, a történelmi összefüggéseket nékülöző igazságában, úgy csórén
igaz. De történelmi összefüggéseibe helyezve, meg kellene látni az okokat is, amik rajtunk
múltak, múlnak, hogy miért. Az egyik, a múlt be nem ismerése, a történelmi hibáink be nem
ismerése. Mi beszélünk Trianoni-traumáról, de senki nem mondta még ki senki, magyar részről,
hogy a magyar uralom is lehetett trauma a románok számára. Trianon előtt, és Észak-Erdély
elcsatolása idején.
A Trianon-traumát egyszerűn leírni, mintha nem is létezne, lélektanilag nem helyes, mert létét
nem a nacionalizmusnak köszönheti, hanem magának Trianonnak. A Trianon-traumának két
oka van: az, hogy egy teljesen illuzórikus birodalmi hybris kapta meg a nem várt
kegyelemdöfést, mely azért bűnhődött traumával, mert nem számolt a valósággal; a második
ok, a nem várt hírtelenség, a traumatikus sokk, ahogy bekövetkezett.
Trianon esetében a gond, amit a nacionalisták elkövetnek, a lelki seb, a fájdalom, már, már,
mesterséges, kultikus, ápolása, de persze nem a gyógyulás irányába.
Persze itt egy mesterkélt fájdalomról van szó, mert ezt már közülünk nem élte át senki. De azt
sem mondhatjuk, hogy nem létezzik, mert ott van a magyarság kollektív tudattalanjában, mint
lelki seb. Ezért kéne a tudatba emelni a történelmi lelki sebet, szembesülni vele, de annak
okaival is, a magyarság hibáival, mert a történelmi árnyékunkkal való szembesülés teszi
fontossá a trauma feldolgozását, mert az ányékkal való konfrontáció nélkül a traumát sem lehet
feldolgozni.
Az inteligensnek tűnő liberális nyegleségnek nem tudok igazat adni, mely csak úgy leírja a
keserű történelmi tapasztalatot. Hogy egy világ csak elsülyedt, az nem azt jelenti, hogy nem
létezik. Az lesülyedt a kollektív tudattalanba. Mert esetleg elfolytódot. Az ilyen világok
démonként térhetnek vissza a tudattalanból!
Hogy a múlt ne kísértsen feldolgozatlan traumaként, Trianon esetében két dologgal kell
szembesülni. Az egyik a nemzetiségek elnyomása, mint egyik ok. A másik, hogy jól hangzik a
Nagy Magyarország, de lásuk be, hogy nem volt az, hanem egy nemzetiségi konglomerátum
volt, mely erőszakosan volt összetartva, a habsburgoknak köszönhetően, mely még
szellemében sem volt magyar. A magyar Nagy Magyarország, Trianon után születet, egy fajta
érzelmi ősvigaszként. Lássuk be, hogy Mátyás óta, Magyarország, a maga középkori
valóságában nem volt életképes, a török és a habsburg között. Az élhető Magyarország, az
Trianonban született. Akik Bibót olvassa rájön arra, hogy mik voltak a történelmi hibáink és miért
fájlaljuk Trianont, valami teljesen nem egészségesen, folytatván a Trianon előtti nemzeti tévútat.
Visszatérve a problémára, hogy mi az, ami rajtunk múlott, hogy a román állam sem igyekezett
integrálni bennünket. Egy alkalommal azt mondta nekem Ovidiu Hurduzeu román író, hogy a
románoknak az fáj, hogy a magyarok elutasítják őket, s ebben igaza van. Mert ez a trianonos
megveszekedettség egy elutasítást eredményez a többség fele, melyet minden nap az
értésükre adunk. Ha mi elutasítjuk őket, akkor ne is várjuk, hogy integráljanak. Katit csak úgy
lehet táncba vinni, ha ő is akar menni.
Traumáink megértését ne várjuk el addig, míg mi nem szebesültünk történelmi hibáinkkal a
nemzetiségekkel szemben, mert csak akkor értjük meg a történelmi megbékélés titkát, ha a
párhuzamos traumák sorozataként kezeljük. Csak akkor lesz párbeszéd, ha belátjuk a

2. párhuzamos traumatizáltság történelmi realítását. A történelem kellemetlen oldalának nyegle,
liberális elutasítása, csak pszichológiai értelemben vett hárítás!
#Trianon #gyász #trauma #liberális #OvidiuHurduzeu #BibóIstván #török #habsburg
#SalatLevente #Magyarország #NagyMagyarország #magyarság