Médiumismeret II. dr.Forgó Sándor A film születése Készítette: Rabné Vajna Katalin Informatikus könyvtáros szak 2. évfolyam Neptun kód: SLDL9P
2.
Tartalom Ősi képábrázolásokÓkori mozgásábrázolások Az emberi szem mozgásérzékelése Laterna magica Csodamasinák Edward Muybridge Etiennes-Jules Marey Louis Le Prince Edison A Lumiére testvérek Források
Ősi képábrázolások Máraz ősember is megpróbálta képekkel elmesélni egy vadászat történetét (Franciaország, Lascoux; Spanyolország, Altamira). Az idők folyamán a kép funkciója a történetmesélésen kívül kibővült az önkifejezés és az idő konzerválásának feladatával. Ez utóbbi funkció főként a technikai képre igaz.
5.
Ősi képábrázolások Azaltamirai barlan bejárati termének mennyezete a madridi régészeti múzeum reprodukciója alapján. A kompozíció mozgalmas csorda benyomását kelti.
6.
Ősi képábrázolások Amozgókép története valójában a mozgófényképezés feltalálása előttre nyúlik vissza: a fenakisztoszkóp volt az első, mozgókép illúzióját keltő szerkezet, mely egyes források szerint már az ókorban is létezett – rajzolt állatfigurák sorrendi mozgásfázisait villantotta fel gyors egymásutánban.
7.
Ókori mozgásábrázolások Amozgás illúzióját keltő ábrázolás vágya igen régi. Egy bronzkori perzsa cseréptálon már i. e. 3000 körül megtaláljuk egy bezoárkecske fázisképeit, amelyet a kineográfok pörgethető lapjaira emlékeztetően, többször egymás után és enyhén módosított testtartásban ábrázoltak, s ezáltal úgy látszik, mintha szökellne és egy fa levelei után kapdosna, mihelyt forgatni kezdjük a tálat.
Az emberi szemmozgásérzékelése A mozgókép érzékelés alapja állóképek gyors sorozata, mégis mozgóképet látunk a vásznon. Ez az emberi látás bizonyos fokú „ tehetetlenségének ” köszönhető; az emberi szemben a látott kép nem tűnik el azonnal („kettős tehetetlenség”: élettani és lélektani hatás). A villámlás például a másodperc ezredrészéig tart, mégis úgy érezzük, hogy egy „ideig láttuk”, s ezt az időt hosszabbnak becsüljük, mint a valóságban volt. A késleltetési tehetetlenség alapja az ún. retinális utókép, mely az erős stimulációt követő illúzió. A szem kb. egytized másodpercig megőrzi a látványt. A fenti jelenség leírására régóta történtek próbálkozások, de a magyarázat később születet meg. 1765- ben egy bizonyos d’ Arcy lovag még azt is megmérte, hogy a fény keltette hatás kb. egynyolcad másodpercig marad meg a recehártyán. Egy izzó széndarabot lengetett maga körül gyorsuló sebességgel. Végre beállt a pillanat, amikor a fénylő körív éppen zárul, azaz összeér.
Laterna magica A laterna magica (bűvös lámpás) a modern diavetítő őse volt. A philadelphiai Henry R. Heyl szabadalmaztatta 1870-ben. Elsőként Leone Battista Alberti épített laterna magicát1437-ben, mai formájának megjelenése a 17. század közepére tehető. 1663-ban már megvásárolható a jobb londoni optikusoknál. Athanasius Kircher beszámol róla Ars Magna Lucis et Umbrae néven 1671-ben, valószínűleg egy már létező találmányt írt le. Egy olajlámpa és egy lencse segítségével az üveglapokra festett képeket ki lehetett vetíteni egy megfelelő vászonra. A 19. századra több vándorló laterna magica-művész is járta Nagy Britanniát, és bemutatókat rendezett a városokban és falvakban. Némelyik bemutatón „speciális effektusokra” is sor került, üveglapok csúsztatásával és forgatásával mozgóképeket idéztek elő. Az egyik, ami különösen a gyerekeknek nagyon tetszett, a Patkánynyelő volt, ahol patkányok ugráltak egy alvó ember szájába. A napóleoni háborúk idején egy sorozat egy brit és egy francia hajó találkozását mutatta be, a végén a francia hajó lángolva elsüllyedt, a hazafias közönség éljenzése közepette.
Laterna magica Afényképezés feltalálása lehetővé tette a képek gyors és olcsó előállítását. A képek híres látnivalókat, személyeket és idegen országokat ábrázoltak. Sorozatban árulták a fényképeket, melyek tanulságos történeteket meséltek el. Bár a 19. században rendkívül népszerűek voltak, a film feltalálása után feledésbe merültek, és a néhány fennmaradt lámpásért és képért most versengenek a műgyűjtők. A „bűvös lámpások” más kinetikus játékokhoz hasonlatosan a szem restségét és az utókép-hatást használják fel.
Csodamasinák Ezen alapszika taumatróp-korong. Ezt a „csodakorongot” két fonal hozza forgásba a középtengelye körül, s ezáltal a korong két oldalán lévő képek egyetlen képpé olvadnak össze. Innen már csak egy lépés van hátra a fenakisztoszkópig, az „életkerékig”, amely a kinematográfia fejlődéstörténetében mérföldkőnek számít. Emez a sztroboszkóp-hatásra épül: a néző egy résekkel ellátott és forgásba hozott korongon át egy második korongot és erre rajzolt, egymástól enyhén eltérő fázisképeket lát, ami a folyamatos mozgás látványát sugallja neki. A fenakisztoszkóp továbbfejlesztéséből született meg a zoetróp, a praxinoszkóp és még sok más „csudamasina” vagy „philosophical toy”, amely mind-mind érzékelésünkkel játszik.
Edward Muybridge Akép megmozgatásának úttörői a francia Marey, és az amerikai Muybridge voltak. A mozgókép története fogadással kezdődött: az amerikai Central Pacific vasútcég elnöke, Leland Stanford 1873-ban 25 ezer dollárt tett arra: van olyan pillanat, amikor a vágtató ló négy lába a levegőben van. A bizonyításra Edward Muybridge fotóst kérték fel, akinek 1/500-ad másodperccel készített több képén a négy láb a levegőben volt, Stanford nyerte a fogadást. Közben Muybridge 1/1000 másodperces felvételeket készített Stanford lováról, s fotósorozatokat tervezett a finom mozgás megörökítésére. 1878-ban keresztben zsinórokat helyezett el, ezeket átszakítva, a lovak maguk hozták működésbe a 12 kamerát - a vágtató lovak képei bejárták a világot. Muybridge ezután a diavetítővel párosította a forgó korongot, s zoogyroscpoe nevű készülékét 1880-ban mutatta be San Franciscóban, nagy sikerrel. 1877-ben Muybridge fázisképeket (a mozgás egyetlen pillanatát megörökítő fénykép) készített vágtázó lovakról, majd ezeket sűrű egymásutánban lejátszva mozgásba hozta őket.
Edward Muybridge Reynaudpraxinoszkópja szintén ebben az évben vált ismerté. A lámpákkal és tükrökkel megvilágított kerek doboz forgatásakor egy résen benézve igen élethű mozgás tárult az ember szeme elé. Emile Reynaud mérnök a phenakistiscope nevű forgó korongot tanulmányozta, amelyre egy figura 8-12 mozdulatát rajzolták, s azt résen át nézve összefüggő mozgássor látszott. A zootrope még egyszerűbb volt: egy dob belső oldalán sorakozó képek a futó réseken át nézve megelevenedtek. Reynaud a dob közepébe tükörkoszorút tett, a mozgás folyamatosabbá vált, a fázisok egymásba folytak át. Ötletét praxinoszkóp néven szabadalmaztatta s gyártani is kezdte. Reynaud is vetíteni kezdte figuráit, praxinoszkóp-színháza 12 képet vetített egy mp alatt - szemünk a képek 1/10 mp-nél rövidebb felvillanásait folyamatos mozgásként érzékeli. Mindketten megoldották a mozgás felbontását, összeillesztését és kivetítését is. Muybridge 1881-ben Európában mutatta be mozgó állatképeit.
Etiennes-Jules Marey Afrancia Étienne Marey az ő hatására madárképeket akart készíteni, s felhasználta Janssen revolverét, e pillanatképeket egyetlen lemezre rögzítette. Az elmozduló képeket résen át kellett nézni, így azok egymásba folytak.
Louis Le PrinceLouis Le Prince volt az, aki ki akart lépni az egy mp-es vetítési időből. Rájött, hogy egy csíkra kell a képeket rögzíteni, ezért 16 lencsével és négy szalaggal dolgozott, melyekre felváltva vette fel a látványt. 1886-ban szabadalmaztatott készüléke szaggatottan vitte tovább a fényérzékeny szalagot, az a felvétel pillanatában állt. A vetítés is így történt, s ő alkalmazta először a fogazást is. Marey is eljutott a filmszalaghoz, gépe annak mozgását megállítva exponált. Le Prince felvevője egy lencsével és celluloid tekercsfilmmel működött, de Párizsba utazva a feltaláló eltűnt és sosem került meg.
Edison Edison 1887-benkezdett a mozgóképpel foglalkozni. A képeket henger palástjára vitte fel, s nagyítóval kellett nézni. Amerikában 1888-ban George Eastman celluloid-tekercsfilmes fotómasinát dobott piaca, ez Edisonéknak adott új lökést. Munkatársa, William Dickinson a fonográffal egyesítette a filmet, s a mozgókép megszólalt, de Edison nem akart vetíteni, egyszemélyes látványosságot képzelt el, s csak amerikai szabadalmat kért kinetográfjára.
A Lumiére testvérekAz első igazi filmfelvevők és -lejátszók készítése a neves amerikai feltaláló Thomas A. Edisonhoz, valamint a francia Lumiére (ejtsd: lümié) fivérek nevéhez kötődik. Ők egymástól külön fedezték fel a filmezést, és a lejátszás módszerében is gyökeresen eltértek az elképzeléseik. Edison nem hitt a közös filmnézésben, ezért kinetoszkópja egy ládika volt, melyen egy széles nyílás állt, ahová be kellett nézni. Ezeket a szerkezeteket az utcán is elhelyezték, de később kinetoszkóp szalonokat is nyitottak, ahol öt centért 15-30 másodperces varázslat várta a nézőket. Ezzel szemben August és Louis (ejtsd: ogüszt és lüi) Lumiére cinematográfja már több embernek vetített.
33.
A Lumiére testvérekEdison 1894-ben nyílt New York-i kinetoszkóp-szalonjában öt készüléken lehetett filmet nézni, 25 centért. Ez védettség híján hamar elterjedt Európában, a Lumiere-fivérek apjuktól kaptak egyet. Ők felismerték: a kivetítés lenne az igazi, Louis egy varrógép nyomán oldotta meg a film szaggatott mozgását, mely fokozatosan vitte tovább a szövetet. Lumiere-ék két pecket alkalmaztak, ezek a fogazásba akadva húzták a filmet, majd visszahajolva otthagyták azt a vetítés idejéig. A Lumiere-fivérek 1895. február 13-án szabadalmaztatták mozgófénykép-találmányukat Lyonban, az első filmvetítést itt tartották március 22-én a Nemzeti Ipart Támogató Társaság előtt. Első, egyperces filmjük címe: A munkaidő vége, ezen a munkások kijövetelét mutatták a gyárból. A sorozatgyártásban Jules Carpentier néhány változtatást alkalmazott.
34.
A Lumiére testvérekEzután 1895. december 28-án a párizsi Boulevard des Capucines-i Grand Caféban mutatták be a fizető közönségnek filmjeiket: a Lelocsolt locsolót, A vonat érkezését s még nyolc darabot. Első nyilvános vetítésükre, azaz a mozizás születésére 1895. december 28.-án került sor a párizsi Grand Caféban, a belépő egy frank volt, s bár az első nap csak 33 frank bevétel jött össze, ezzel kezdődött a mozi története. A vonat érkezése: Számunkra természetes, hogy a vásznon látott kép, csupán kép, de az akkori mozinézők, még a valósággal azonosították a látottakat, így, mikor a nagy vásznon egy nagy sebességgel robogó vonat közeledett feléjük a hölgyek felsikítottak és sokan székeik alá bújtak, vagy kirohantak a teremből. A megöntözött öntöző című darab azért érdekes, mert tulajdonképpen ez a világ első burleszk filmje, amely néhány év múlva uralkodó filmműfajjá vált, majd később a ma is ismert vígjáték fejlődött ki belőle.
35.
A Lumiére testvérekhttp://www.youtube.com/watch?v=2cUEANKv964&feature=related
36.
A Lumiére testvérekLumiere-ék ugyanazzal a készülékkel vették fel és vetítették a filmet, 16 kockát másodpercenként. Hétköznapi jeleneteket örökítettek meg: kártyázókat, egy dolgozó kovácsot, egy gyermek etetését, 1896-ban több mint negyven filmet forgattak. Ők készítették az első tudósítást a francia Fényképészeti Társaság Konferenciájáról s az első dokumentumfilmet, a lyoni tűzoltókról. Lumiere-ék vezették be a vágást és a fahrtot, a felvevőgép mozgatását. Cégük összesen 1400 filmet forgatott, ez jelentős anyagi sikert is hozott számukra. 1896-tól operatőröket küldtek a világ számos városába, ahol azok filmeket forgattak és vetítéseket rendeztek. Az első magyarországi filmvetítések 1896. május 10-én kezdődtek Budapesten. Lumiére-ék megbízottja a körúti Royal Szálló kávéházi részében naponta többször félórás műsort vetített, s a budapesti millenniumi díszfelvonulásról is készített mozgóképeket.
A Lumiére testvérekMegállapítható, hogy már ekkoriban kezdett különválni a műfaji és a dokumentalista vonal. Lumiére-ék operatőriskolát nyitottak, majd a képzett szakembereket a világ különböző pontjaira küldték, hogy érdekes vagy szép eseményeket és tájakat rögzítsenek. Ezek dokumentum jellegű filmek voltak, ugyanis nem rendelkeztek forgatókönyvvel, csupán a valóságot rögzítették. Edison filmjeiben inkább a megkomponált történetek domináltak, a jeleneteket megrendezték, és céljuk történetek elmesélése volt színészek segítségével. Ezek alapján nem véletlen, hogy Hollywood és a ma is milliárdos üzletnek számító műfaji filmek gyártása és a sztárkultusz központja az Egyesült Államokban volt és van.