1. SZUPRA-, INTER- és INTRASZOCIÁLIS MOZGÁSOK:
PROLEGOMENA A TÁRSADALMAK ONTOLÓGIAI
SZEGÉNYSÉGÉHEZ
Tóth János

2. A szegénység általános meghatározása a
társadalomtudományokban
-problematikája: a szegénység létezik, ugyanakkor inkább konceptuálisan, mint
tényszerűen létezik
-definiálható abszolút gazdasági kategóriaként, de sok esetben más
megfogalmazásra van szükség
-diszkurzív értelmezéseivel számos, a gazdasági meghatározottságon túlmutató
dimenzió is megragadható
ezek feloszthatóak
-statikus megközelítésekre: valaminek a –szubjektív, vagy objektív- hiányát érik
tetten (pl. az abszolút és a relatív deprivációs elméletek)
-dinamikus megközelítésekre: az elszegényedés folyamatára koncentrálnak (pl. a
kirekesztés-, az underclass vagy az újszegénység-diskurzusok)

3. A dinamikus megközelítések sajátosságai
• nem csak egy adott társadalmon belüli hiányról és
megfosztottságról beszélnek, hanem arról is, hogy a szegények a
társadalomból kiszorulva egy egészen új együtélési szerkezetet
alakítanak ki
• a szegénység nem mint hiányok sora, hanem mint a kultúrát
meghatározó pozitív gyakorlatok, tulajdonságok és stratégiák
együttese jelenik meg
• a tudományos igényű kutatások vagy elméletalkotások során
megkerülhetetlen a szegénység kreatív és dinamikus oldalának
figyelembe vétele

4. Exkurzus: az előadás társadalomelméleti keretei
- a társadalom fogalmai határai nem elég tágak ahhoz,
hogy minden történelmi együttélési formára
érvényesen referálhasson
- univerzálisan nem társadalomban vagy
társadalmakban, hanem együttélési formákban
érdemes gondolkodni
- az együttélési formák különböző létminőségűek
lehetnek
- az együttélési formák létminőségét a szervezőelvük
mutatja meg

5. Exkurzus: az előadás társadalomelméleti keretei
• a szervezőelvek két alapvető típusa az istenelvűség és a nem-
istenelvűség
• utóbbi két fő változata a modern (anyagelvű) és a globális
(hatalomelvű) szervezőelv
• A hatalomelvű együttélési módok abban különböznek a
moderntől, hogy az Istentől konceptuálisan elválasztott, és a
modernitásban az anyaghoz hozzárendelt mindenhatóságot
nem rögzítik semmihez, hanem önmagában viszonyulnak
hozzá -az ilyen együttéléseket tisztán önkényhatalmi érdekek,
s a hatalom akarásának vágya szervezi meg

6. Exkurzus: az előadás társadalomelméleti keretei
• a „társadalom” típusú társas együttélés eredetileg a nem-
istenelvű szervezőelv anyagelvű változata szerint lett
kialakítva
• a „társadalom” definíció szerint az embereket és az emberek
egymás közti viszonyait foglalja magában
• az istenelvű együttélési módok ezzel szemben mindig
magukban foglalják az ember melett a transzcendenst (vagyis
Istent és a különböző transzcendens entitánsokat, szellemeket,
angyalokat stb.), valamint az istenadtaként megélt, az isteni
erőkkel áthatott természetet

7. Exkurzus: az előadás társadalomelméleti keretei
• a „társadalom” és a „nem-társadalom” típusú együttélési
formák összességét, valamint ezek egymással való
kapcsolatait és egymáshoz képest elfogalt pozícióikat az
együttélési formák szupraszociális- vagy ontostruktúrájának
nevezhetjük
• emellett a „társadalom” típusú együttélések egymással való
relációiknak megfelelően ezen felül egy multiszociális
struktúrában is elhelyezhetőek
• továbbá minden társadalomnak van egy saját, csak rá jellemző
felépítése, amit az adott társadalom monoszociális
struktúrájának nevezhetünk

8. Visszatérve a szegénység kérdéséhez...
• Hogyan gondolható el a szegénység egyszerre valami
hiányaként és valami megléteként?
• Ezek a hiányok és meglétek milyen mozgásokkal vannak
összefüggésben?
• A vizsgálatot egyaránt szükséges mind a monoszociális, mind
a multiszociális, mind pedig a szupra- vagy ontoszociális
dimenziókban elvégezni

9. I. A szegénység egy adott társadalom határain
belül
• mint statikus állapot: egy adott társadalom struktúráján belül
különféle, pl. gazdasági, politikai, társadalmi, kulturális vagy
vallási pozíciók elfoglalása
• A pozíció „szegény” vagy „gazdag” minősítését az mutatja
meg, hogy a vizsgált terület szempontjából releváns
forrásokból milyen –abszolút vagy relatív- mennyiséggel
rendelkezik

10. I. A szegénység egy adott társadalom határain
belül
• mint dinamikus változás: olyan intraszociális mozgás, amely
mozgás pályáján haladó entitáns állapota az idő múltával
egyre alacsonyabb pozíciókkal írható le, amely a vizsgált
terület szempontjából releváns forrásokkal egyre csökkenő
mennyiségben vagy arányban rendelkezik
• korlátai: nem írja le az adott társadalmi valóságból kivezető
mozgásformákat

11. II. A szegénység több társadalom együttesén belül
1. A társadalmak közti mozgásról
• az adott társadalmi valóságból kivezető mozgás egy másik társadalomba
vezet
• a különböző társadalmak egy sajátos hatalmi hálózatban működnek
• a társadalmak reprodukciójához, fejlődéséhez, és a normáikhoz igazodó
személyiségpályák működtetéséhez szükséges szűkös elemi forrásokhoz az
egymáshoz képesti hatalmi helyzet függvényében lehet hozzájutni
• nem csak egyes társadalmakon belül lehetnek szegények a személyek vagy
az intézmények, de teljes társadalmak is lehetnek forrásszegények a
domináns pozícióban lévőkhöz képest

12. II. A szegénység több társadalom együttesén belül
• az elszegényedés egyfajta interszociális mozgás: az adott
társadalmi valóságból egy forrásszegényebb társadalomba,
vagy afelé vezet

13. II. A szegénység több társadalom együttesén belül
2. A mozgások és a javak termelése/fogyasztása közti összefüggések
- azok a javak vagy források, amelyek egy adott entitáns társadalmi
mozgásához elengedhetetlenek, nem „egyneműek”, hanem mind ezen
társadalmak, mind pedig a bennük élő emberek létezése szempontjából
sokfélék lehetnek
- ez a sokféleség abban nyilvánul meg, hogy termelésük és fogyasztásuk
hatásai a multiszocialitás különböző társadalmaiban gyakran ellenkező
előjelűek (Joseph E. Stiglitz → a termékek előállításának és
fogyasztásának társadalmi költségei)

14. II. A szegénység több társadalom együttesén belül
• Összességében elmondható, hogy a társadalmak multiszociális
szemléletének a szegénység vizsgálata szempontjából jóval
nagyobb értelmezési potenciálja van, mint az egyetlen
társadalom létezését tételező monoszociális szemléletnek.
Ugyanis a szegénységet nem csak intraszociális állapotként
vagy mozgásként, hanem olyan interszociális elszegényedési
és elszegényítési folyamatokként is képes leírni, amelyeknek
alanyai vagy maguk a társadalmak, vagy az egyik
társadalomból kihulló, s a másikba belezuhanó indivídum
• korlátai: nem képes leírni a nem-társadalom típusú
együttélések szegénység-állapotait és elszegényedési
folyamatait

15. III. A szegénység az emberi együttélési formák
ontostruktúrájában –kereszténység, modernitás és
globalizáció
• A szegénység kérdését két részre bonthatjuk:
• minek a meglétével jár együtt egy olyan hiány, amelynek
következtében az egyén kihullik egy istenelvű
közösségből?
• a kihullott egyének –egy kritikus tömeget elérve- ezek után
milyen társas együttélési formákat alakítanak ki, amelynek
keretei közé a későbbi kihullók megérkezhetnek?

16. A keresztény közösség szegénység-dimenziói. Ptokeia-
ptokeuo-ptokos (szegénység-elszegényedés-szegény)
• 1.) Anyagi -materiális javakban való- szegénység
• önkéntelen szegénység: az egyén, csoport, család vagy
szervezet számára a biológiai szükségleteinek biztosítására
hivatott jószágok korlátozottan, alig vagy egyáltalán nem
állnak rendelkezésre
• önkéntes szegénység: amikor az egyén, csoport, család
vagy szervezet anyagi javakra irányuló fogyasztását, illetve
azok birtoklását önként és spirituális okokból a biológiailag
feltétlenül szükséges szinten, vagy annak közelében tartja

17. A keresztény közösség szegénység-dimenziói. Ptokeia-
ptokeuo-ptokos (szegénység-elszegényedés-szegény)
• 2. Lelkiekben való szegénység
• Lelki javak és erények (arete) hiánya. Ez a legteljesebb
mértékben az eretnekeket (hairetikos→”választók”)
jellemzi, de általában mindenkiben valamilyen mértékben
megvannak ezek a fogyatékosságok
• Alsóbbrendű dolgok és gondolatok megléte. Ez
tulajdonképpen egy olyan destruktív szegénység, amelyet
nem az erények gyengesége vagy hiánya, hanem az isteni
erényekkel ellenkező életvezetési stratégiák megléte és
dominanciája jellemez

18. A keresztény közösség szegénység-dimenziói. Ptokeia-
ptokeuo-ptokos (szegénység-elszegényedés-szegény)
• 3.) Lelki szegénység. Ez nem az isteni hiányára, vagy az
istentelen meglétére, hanem egy isteni lelkület, az alázatosság
meglétére vonatkozik; önmagam megalázását és végső soron
az ember spirituális önkiüresítésének és Krisztusban való
növekedésének szimultán aktusát jelöli

19. A keresztény közösség szegénység-dimenziói. Ptokeia-
ptokeuo-ptokos (szegénység-elszegényedés-szegény)
• 4.) Krisztus szegénysége
Ennek hivatkozási alapja a kenosis, az a folyamat amikor
Krisztus megüresítette Önmagát és emberré lett az emberekért.
Krisztus szegénysége azt jelenti, hogy Isten emberré lett azért,
hogy az ember átistenülhessen:
„Noha gazdag volt, értetek szegénnyé lett, hogy szegénysége
által meggazdagodjatok” (2Kor 8.9)

20. Kérdések és felvetések
• 1. Mit láthatunk ebből a szegénység fogalmára nézve?
• 2. Miért hasznos társadalomtudományi szempontból; a
szegénység mozgásként történő leírásával kapcsolatban?

21. Kérdések és felvetések
1. Mit láthatunk ebből a szegénység fogalmára nézve?
• ahogyan a szegénység multiszociális szemléletének értelmezési
potenciálja szignifikánsan nagyobb -mert tágabb, és több dimenziót fog
át-, mint a monoszociális szemléleté, úgy a keresztény szegénység
értelmezési potenciálja összemérhetetlenül nagyobb, mint akár a mono,
akár a multiszociális szemléleté
• A negatív írányú mozgások mellett a pozitív, a közösség és az ember
spirituális reintegrációjának kommunikatív mozgástípusait is képes
leírni
• Továbbá az emberi együttélési formák ontostruktúráján belül azt is
képes megmutatni, hogy a keresztény közösségből kivezető
exkommunikatív mozgás, mint lelki elszegényedés hogyan kapcsolódik
egyaránt az erények hiányához és az istentelen gondolatok és
életvitelek dominánssá válásához

22. Kérdések és felvetések
2. Miért hasznos ez általában társadalomtudományi szempontból;
és speciálisan a szegénység mozgásként történő leírásával
kapcsolatban?
• felveti annak lehetőségét, hogy a társadalomelmélet keretein belül a
modern társadalmak az ontoszociális struktúrában konceptualizálhatóak e
lelki elszegényedés kibontakozásaként, a globális társadalmak pedig e lelki
elszegénység további elmélyüléseként.
• a szegénységkutatások szempontjából is releváns lehet, hogy azok a
folyamatok, amelyeket egy mono, vagy multiszociális szemlélet
fejlődésként és gazdagodásként értelmez, azok ontoszociálisan a lelkiekben
való szegénység; a hanyatlás és az elszegényedés jelei is lehetnek egyúttal

23. Köszönöm a figyelmet
a teljes cikk megtalálható:
http
://jatoth.web.elte.hu/Prolegomena%20to%20the%20ontological%20