1. Hasonlóságok és eltérések a társadalom
perenniális és posztszekuláris
megközelítéseiben
Tóth János
Eötvös Loránd Tudományegyetem

2. A társadalom kérdéséről
• a kutató viszonyulásának kérdése a vizsgált témakörhöz: definíció vagy
azonosítás?
• adott fogalmi határok
• határkijelölés: a fogalom adott jelenségekre történő első alkalmazásai
• a társadalomnak azt a jelentéseit érdemes vizsgálni, amelyben megszületett,
s ezek után –szükség szerint- koncentrálhatunk ennek eltérő földrajzi vagy
politikai terekben, korszakokban kialakult változataival

3. A „societé” fogalmával leírt szerveződés jelegzetességei
• „[az ember ] nem elég tökéletes ahhoz, hogy független legyen, de nem is
annyira tökéletlen, hogy képtelen legyen a beszédre. Ezért született azzal a
kötelezettséggel & kapcsolattal, hogy semmilyen módon nem létezhet a
világban anélkül, hogy részese ne lenne valamilyen családnak, vagy
Respublikának. Másszóval ; szociális & civil állatként való minőségében
szükséges, hogy sok közös dolga legyen fajának minden egyénével, & még
több azokkal, akikkel egy országban élnek & még annál is több azokkal,
akik a családjához tartoznak. ”
• „Egyedül Isten állapota olyan, hogy elégséges önmagának; & a vadállaté,
amely beszédre képtelen és tudatlan lévén nem képes kommunikálni –
mindketten kívül vannak mindenféle társadalom és közösség kötöttségén.
Istennek nincs szüksége társadalomra & a vadállat nem képes rá.”
(César de Rochefort: Dictionnaire general et curieux, contenant les principaux mots, et les
plus ufitez en la langue Françoise, 1685: 692)
• a társadalom tehát úgy lett elgondolva, hogy azt kizárólag az emberek, és
az emberek közti beszélgetőhálózatok alkotják. Nem tartozik bele sem az
isteni, sem a természeti világ

4. A társadalomról való gondolkodás a vallási
igazságok figyelembevételével
• A nyugati, akadémiai típusú tudományosság világában
– a politikai filozófián belül →posztszekuláris megközelítés
– kiindulópontjai:
• a társadalom elhagyta a modernitásra jellemző militáns szekularuzmusát
• nem ragaszkodik a vallás magánügyként történő interpretálásához, hanem
–bizonyos feltételek teljesülése esetén- utat enged a nyilvános térben
történő (újra)megjelenésének
• vannak olyan esetek, amelyekben a gondolkodást nem a
modern világszemlélet és az akadémiai-tudományos
megközelítés dominálja

5. A társadalomról való gondolkodás a vallási
igazságok figyelembevételével
• a társadalom perenniális megközelítése
• primordialitás (gnoszeológiai def.): egy olyan alapállás, amely
amellett tanúskodik, hogy van egy abszolút, eredendő és az
emberi elképzelésektől független, isteni Valóság, amelyben
minden a természetének megfelelő módon ismerhető meg
annak, ami
• a perenniális értelmezés konstatív; tehát egy adott tradíció
alapigazságainak megfelelően megállapítja, hogy mi egy adott
dolog esszenciálisan, és az hogyan illeszkedik vagy nem
illeszkedik az isteni rendbe

6. A társadalomról való gondolkodás a vallási
igazságok figyelembevételével
• a vallási igazságokat metafizikai igazságok adott vallási nyelven és
szimbólumrendszerekben, törvényekben és rítusokban történő
megmutatkozásainak tekinti
• ezen igazságok alapján a modern társadalmakhoz -mint antitradicionális és
istentelen szerveződésekhez- elutasítólag viszonyul
• más együttélési formákról ugyanakkor igenlően és elismerőleg nyilatkozik

7. Fogalomhasználati problémák
• Az a típusú együttélési forma, amelyet ma társadalomnak nevezünk, a
régieknek olyannyira ismeretlen volt, hogy még szavuk sem volt rá
• ennek ellenére az archaikus együttélési formákat előszeretettel nevezzük
„tradicionális”, „szakrális”, „vallási” stb. társadalmaknak
→ problematikája:
- a „társadalom” fogalmi horizontján belül maradva a különféle együttélési
formák közti létminőségi különbségeket homogenizáljuk
- a „tradicionális”, „szakrális”, „vallási” stb. nem egy együttélési mód: mert
elsősorban nem a létező működéséhez kapcsolódik, hanem a létező
létminőségének a kérdése
- a perenniális filozófia szerint nincs semmi olyan, ami valójában profán, csak
profán nézőpont van. A profán konkrét megvalósulása nem valami merőben új,
hanem valami meglévő lerontása

8. A posztszekuláris megközelítés
• nem konstatív, hanem konstitutív: Nem veti el és nem is igenli a
társadalmat annak szekularizáltságában, hanem a társadalmon belül
jelentkező szociális válság megoldása érdekében egyes vallási értékek
társadalmi integrációjának szükségeségére hívja fel a figyelmet

9. A posztszekuláris megközelítés
• „A hit és a tudás tartós diszharmóniájával való számvetés (...) csak akkor érdemli meg az
„ésszerű” predikátumot, ha a vallási meggyőződések episztemikus státusza a szekuláris tudás
nézőpontjából sem mindenestül irracionális.[TJ1] Ezért a tudományos információk spekulatív
feldolgozásának köszönhetően, és a polgárok etikai önértelmezése szempontjából releváns
naturalista világképek a politikai nyilvánosságban semmiképpen sem élveznek prima facie
elsőbbséget a versengő világnézeti vagy vallási felfogásokkal szemben.[TJ2] Az államhatalom
világnézeti semlegessége, mely valamennyi polgár számára egyforma etikai szabadságot ad,
összeegyeztethetetlen azzal, hogy a politika általánossá tegye a világ szekularizált szemléletét.
[TJ3] Az állampolgár szerepében a szekularizált polgároknak nem szabad kétségbe vonniuk a
vallásos világképek elvi igazságpotenciálját[TJ4], sem elvitatniuk vallásos polgártársaik azon
jogát[TJ5], hogy hogy a vallás nyelvezetével élve szóljanak hozzá a nyilvános eszmecseréhez.
A liberális politikai kultúrában még az is elvárható, hogy a szekularizált polgárok tegyenek
erőfeszítéseket annak érdekében, hogy a vallás nyelvén megfogalmazott releváns
hozzászólások a nyilvánosság számára nyelvileg hozzáférhetőek legyenek.”[TJ6] (Jürgen
Habermas-Joseph Ratzinger: A szabadelvű állam morális alapjai, Bp., Gondolat, 2007, 31-32.
old)
• [TJ1] Episztemológiai restauráció
• [TJ2] Kulturális következmények
• [TJ3] Politikai következmények
• [TJ4] Gnoszeológiai restauráció
• [TJ5] jogi következmények
• [TJ6] nyelvi(fordítási) következmények

10. A „vallásos világképek elvi igazságpotenciálja”
Habermasnál
• a humanista szemszögéből vizsgálja a kérdést
• a vallás igazságpotenciálját nem metafizikai igazságok
revelatív megjelenéseként, hanem általános erkölcsi igazságok
vallási jelenléteként érti
• ezen erkölcsi igazságok működése a szekuláris
társadalmakban nem biztosított
• a vallás igazságait nem azokban az antropológiai és ontológiai
dimenziókban ismeri el, amelyet maga a vallás tételez, hanem
ezeknek olyan területein, amelyek a racionalitás számára
hozzáférhetőek

11. A társadalmi és a vallási érintkezésének módja a
posztszekularitásban
• a kommunikatív cselekvés vonatkozó diskurzuselméleti
szabályokhoz történő igazodás
• a vallási és a szekuláris alapállás közti beszélgetések
jellemzői:
– a közös érdekek azonosítására irányulnak,
– ezen érdekeknek megfelelő ésszerű megegyezésre törekszenek,
– a megtett állítások egy demokratikus vitában racionális érveléssel és egy
szigorúan kognitív nézőpontból védhetőek legyenek
– az ésszerű megegyezést az erősebb (jobb, megalapozottabb) érvelés kölcsönös
elfogadása jelenti

12. A társadalmi és a vallási érintkezésének módja a
posztszekularitásban
• Milyen feltételek teljesülése esetén lehet képes a vallás hozzájárulni a
szabadelvű államok társadalmi stabilitásához, és „morális alapjainak”
megerősítéséhez?
• a vallásos embereknek el kell fogadniuk bizonyos attitűdbeli premisszákat
a szekulárishoz történő viszonyulás során
– „a vallási tudatosságnak (...) alkalmazkodnia kell a tudományok fennhatóságához, mely
a világról szóló tudás tekintetében társadalmi monopóliummal rendelkezik. Végezetül
pedig egyet kell értenie az alkotmányos állam premisszáival, mely a profán moralitás
alapján igazolja önmagát.” (Between naturalism and religion: philosophical essays, 2001, 114. old)
– ez az elfogadás megköveteli, hogy a hívő ember „egy pozitív és szukcessziós kapcsolatot
előfeltételezzen a saját létmódja és a szekuláris moralitás között” (269. old)
• ezek teljesülése esetén a racionálisan gondolkodó szekuláris polgár sem
fogja irracionálisnak minősíteni a vallásos alapon nyugvó erkölcsiséget

13. Összefoglalás
• a társadalom perenniális és posztszekuláris
megközelítéseiben közös
– annak szándéka, hogy figyelembe vegyék e megközelítés
során a vallási igazságokat
– erősen kritikusak a modern társadalommal szemben
– a vallási igazságokat nem úgy tekintik, mint amelyeknek
csak egy adott vallási formán belül van létjogosultsága
– egy sajátos fogalmi pontatlanság, ami a referálás során
elsiklik a referált önmeghatározása felett

14. Összefoglalás
• a társadalom perenniális és posztszekuláris
megközelítései eltérnek
– a fogalmi pontatlanság tárgyában (társadalom, vallások
igazságpotenciálja)
– a társadalomhoz, és a társadalom válságához történő
viszonyulásban

15. Köszönöm a figyelmet!
• a teljes tanulmány elolvasható:
Toth, J. (2013). Similarities and Differences in Perennial and Post-Secular Approaches to
Society. In: E. Pál, P. Somlai & V. Szabari (eds). Kötő-jelek 2011 (pp.113-128). Budapest:
Eötvös Loránd Tudományegyetem