Rossz hírek közlése

1. Rossz hírek közlése

2. Három féle modell a rossz hírek közlésére
(Girgis)
1. Semmit nem közlő modell:
◦ Az orvos beteg viszonyt tekintve ez egy atyáskodó felfogás: az orvos határozza
meg, hogy mi a legjobb a betegnek, a beteget meg kell védeni a rossz hírektől,
ő maga nem is akar róluk tudni
◦ Előnyei: az orvosnak így egyszerűbb dolga van, kevesebb idejét veszi igénybe a
beszélgetés + vannak olyan páciensek, amelyek személyiségéhez jobban
illeszkedik ez a felfogás.
◦ Hátrányai: nincs lehetőség figyelembe venni a beteg igényeit + aláássa a beteg
bizalmát a kezelőorvosban + csökkenti a beteg engedelmességét

3. Három féle modell a rossz hírek közlésére
(Girgis)
2. mindent közlő modell:
◦ azon a feltételezésen alapszik, hogy minden beteg tudni szeretné a rossz
híreket és, hogy joguk van minden saját magukkal kapcsolatos információt
tudni.
◦ Előnyei: növeli a bizalmat az orvos és a beteg között, illetve erősíti a családi
támogatást.
◦ Ez a modell különösen az olyan pácienseknél célravezető, akik a megfelelő
információk felhasználásával küzdenek meg a nehéz helyzetekkel (feladat
központú megküzdés).
◦ De nem mindenkinél megfelelő, néhány beteg túlterhelt és rémült lesz a sok
információtól.

4. Három féle modell a rossz hírek közlésére
(Girgis)
3. Egyénre szabott közlési modell:
◦ a modell azt hirdeti, hogy az emberek különbözőek abban, hogy milyen és
mennyi információra van szükségük és mikor.
◦  az orvos a közölni kívánt információ mennyiségét és milyenségét a
pácienshez tudja igazítani
◦  ami egy támogató orvos beteg kapcsolathoz vezethet.
◦ Ez egy időigényesebb folyamat, de a legcélravezetőbb!

5. Mely típusú rossz hírt a legnehezebb
átadni (Baile) – onkológusokat kérdeztek
daganat diagnózisa
hospice ellátás
kezelés sikertelensége
rák kiújulása
nincs több kuratív kezelési lehetőség

6. Mit tartanak fontosnak a betegek?
legyen elég idő, hogy az összes kérdését feltegye a beteg
az orvos legyen őszinte a beteg állapotának a súlyosságáról
az orvos egyszerű és világos nyelvezetet használjon

7. Cél:
Fenyegető információk átadása oly módon, hogy azokat a beteg megértse és vissza tudjon rájuk
emlékezni.

8. Rossz hírek közlése - vázlatosan
A konzultációt alakítsuk a beteg szükségleteihez: ki kell deríteni, hogy a páciens mit tud az
állapotáról és, hogy milyen mélységben szeretne információkat szerezni az állapotával
kapcsolatban
Az információkat úgy kell átadni, hogy azok érthetőek és könnyen visszaidézhetőek legyenek.
Válaszoljunk empatikusan a páciens reakcióira – adjunk neki időt, hogy összegezze a hallottakat, +
ismerjük el az érzelmi válaszait.
Ellenőrizni kell, hogy a beteg készen áll-e arra, hogy beszélgessen a kezelési lehetőségekről + ő
mennyit szeretne megtudni a részletekből. Kezelési lehetőségek áttekintése az igényeknek
megfelelően.
Lehetőséget kell biztosítani a kérdések feltevésére.
Fel kell mérni, hogy mennyit értett meg a páciens abból, amit elmondtunk és hogy van-e elérhető
támogatása.
A konzultációt zárása: összefoglalni az elhangozottakat, a követendő terveket, biztosítani a beteget
arról, hogy bármikor elérhetek vagyunk, ha kérdése vagy megbeszélnivalója van.

9. 1. Nyitó kérdések:
Célja:
◦ megalapozza a rossz hír közlésének folyamatát
◦ feltárja a beteg előzetes ismereteit, feltételezéseit, hiedelmeit
◦ fényt derít a beteg elvárásaira
◦ illetve pszichés állapotára
Hogyan érzi magát?
Van-e valami változás az utóbbi időben a panaszaiban?
Mit mondtak eddig neki más orvosok, és az egészségügyi személyzet más tagjai?
Érzései, tapasztalatai, eddigi ismeretei alapján jelen pillanatban mit gondol ő a betegségéről?

10. 2. Hozzájárulás kérése
Megkérdezzük a beteget, mennyit szeretne tudni a betegségéről 
„Vannak betegek, akik azt szeretnék, hogy mindent elmondjanak nekik, mások csak a főbb
pontokra kíváncsiak. Ön mit szeretne inkább?’
„Szeretné, hogy részletesen beszámoljak Önnek mindenről most rögtön, vagy inkább azt
szeretné, hogy a kivizsgálás és a kezelés egyes lépéseinél beszélnénk meg az akkor fontos
dolgokat?’

11. 3. Információ közlése
Közérthető és lényegre törő kommunikáció
Fokozatos közlés és kétirányú kommunikáció
◦ 1. „Sajnos az eredmények nem olyan jók, mint amire számítottunk”
◦ 2. „Sajnos a szövettan daganatos betegséget mutat”
◦ Szünet: figyeljük meg a beteg reakcióját: ha figyel, akkor megyünk tovább, ha pl. magába roskad, akkor nem
nyitott egyenlőre további infókra  várjunk, hallgassuk meg
◦ 3. „Sajnos ez a daganat rosszindulatú.”
◦ Szünet: beteg reakcióira figyelünk
Fontos, hogy őszintén kommunikáljunk, de ez nem jelenti azt, hogy mindent azonnal el kell
mondanunk, ezért érdemes kérdezésre biztatni, és ezek mentén továbbhaladni.
A rossz hír közlésének folyamata nem egyetlen alkalommal történik, hanem elhúzódhat akár több
alkalmon keresztül

12. 4. Támogató magatartás
= folyamatosan figyelembe vesszük a beteg reakcióit
Képtelen több infót befogadni, inadekvát kérdéseket tesz fel, heves érzelmi reakciók, érzelmi
bénultság
 elfogadás, empátiás visszatükrözés (támogatnak és a beszélgetést is tovább lendíthetik)
◦ „Úgy látom, Önt nagyon felzaklatta, amit mondtam”
◦ „Úgy látom, ez most nagyon nehéz Önnek”
◦ „Megkérdezhetem, mire gondol most?” (csend esetében)
◦ „Amikor a panaszait észlelte, gondolt arra, hogy ilyen betegség is lehet ezek hátterében?„

13. A beszélgetés folytatása során törekedjünk a pozitívumok kiemelésére, fektessük a hangsúlyt
arra, amit beteg érdekében megtehetünk , és ne arra, amit nem.
A lehetőségeket ismételjük meg többször a beszélgetés során, mert így nagyobb az esélye, hogy
a beteg ezekbe kapaszkodik bele a kommunikáció során, és nem a lehetséges veszteségekre
koncentrál.
A beszélgetés végén ellenőrizzük, mennyit értett meg a beszélgetésből. „Volt-e valami, ami
esetleg kevésbé volt érthető Ön számára?” ill. „Mi volt Önnek a legfontosabb a mostani
beszélgetésből?”

14. Amit érdemes elkerülni:
„Kérem, ne sírjon, szedje össze magát” – a sírás fontos érzelemszabályzó viselkedés, a sokk alatt
álló személyek pedig nem tudják magukat összeszedni.
„Tudom, mit érez most” – ezt sosem tudhatjuk biztosan, a betegek pedig, ebben a helyzetben
azt érzik, senki nem értheti meg őket.  „Úgy látom, most nagyon nehéz Önnek”,
„Ne aggódjon, minden rendben lesz” – általában éppen az ellentétes hatást váltja ki. Helyette:
„Mi igyekszünk minden segítséget megadni Önnek”

15. Nehéz kérdések – azonnali válasz helyett,
empatikus kérdés
„Akkor meg fogok halni?”  „Azért kérdezi ezt, mert attól fél, hogy a betegsége nem
gyógyítható?”
„Van-e egyáltalán valami értelme a kezeléseknek”  „Azért kérdezi ezt, mert nem egészen bízik
a kezelésekben?
„Szóval egy csomó szenvedésen kell átmennem a kezelésekkel és a végén úgyis meghalok?” 
„Miket lát a legnagyobb nehézségeknek ezzel kapcsolatban?”
„Hogyan nézek a feleségem szemébe…?  „Fél a felesége reakciójától? Mire gondolt, hogyan
reagálhat erre a felesége?”
„Maga ezt nem értheti meg…”
„Önök nem tudnak nekem segíteni”  „Azon gondolkodik, hogy bízhat-e bennem, illetve a
kezelésben?”

16. Nehéz kérdések
Vagy utaljunk vissza a korábbi beszélgetésekre
Legyünk őszinték és egyszerre támogatóak. „Ez valóban veszélyes betegség, de mindent
megteszünk az Ön gyógyulása érdekében”
Ismerjük el azt, amit nem tudunk  Bizonytalan prognózis esetén ismerjük el, hogy nem tudjuk,
milyen irányt vesz a betegsége, de biztosítsuk a beteget a támogatásról. Hangsúlyozzuk, hogy
minden beteg egyedi eset, és sok függ a beteg saját erőfeszítéseitől! Amennyiben rendelkezésre
állnak statisztikai adatok, használjuk ezeket, mindig a gyógyulási arányra helyezve a hangsúlyt.
Tartsuk fenn a reményt! Terminális állapotban ez nem a túlélésre vonatkozik, hiszen mindig
igazat kell mondani, de pl.: remélhetik, hogy nem kell nagyobb fájdalommal szembesülniük, hogy
a hozzátartozóikkal a kapcsolatuk harmonikus marad.