3.  Szülőatyja Tim O'Really, az
O'Really informatikai könyvkiadó
gazdája, a világháló veteránja. A
vállalkozó még 2004-ben indította
el az újfajta webes platformok
lehetőségeivel foglalkozó Web 2.0
konferenciasorozatot - amely az
egész jelenség névadójává vált.
Meg persze jól is hangzik, és
alaposan felértékelheti egy
weboldal vagy szolgáltatás
értékét, ha rásütik a "webkettes"
címkét.

4.  A web 2.0 egy olyan
alkalmazás, amivel kedvenc
internetes
linkjeit, határidőnaplóját, doku
mentumait, fényképeit, videó-
és hangfájljait is
bárhol, bármikor elérheti az
interneten egy azonosító és egy
jelszó megadása után.

5.  Egy kattintás a szöveges dokumentumra, és a
szintén a böngészőben elinduló
szövegszerkesztőben folytathatja rajta a munkát.
Kedvére böngészheti kedvenc weboldalait, és
vehet fel új linkeket a gyűjteménybe. Levelet vagy
üzenetet küldhet ismerőseinek, miután kikereste
elérhetőségüket a címtárból. Mindezeket úgy
teheti meg, hogy nem kell magával hurcolnia
különböző adathordozóit és nem is kell telepítenie
a kezelésükhöz szükséges szoftvert. Fájljai ugyanis
egy internetes szerveren tárolódnak majd

6.  A koncepció lényege, hogy a felhasználó nem
csak nézegetni való weboldalakat kap, hanem
sokoldalúan használható eszközöket. Ezek az
eszközök akár egyes szoftverek funkcióit is
átvehetik, és arra is alkalmasak, hogy
használójuk másokkal is megossza
tevékenysége eredményét, sőt, egész
közösségek profitáljanak ebből.

7.  A web 2.0 két "zászlóshajója" a
del.icio.us és Flickr. Előbbi egy
online linktár: a felhasználók
kedvük szerint állíthatják
össze kedvenc webes
"könyvjelzőik" listáját, amelyet
a rendszer tárol számukra.
Minden egyes linkhez rövid
leírást, és ami még
fontosabb, címkét (angolul
taget) lehet fűzni. A leírás
egyértelmű: a link
"tulajdonosát" emlékezteti
arra, mit is tárolt el
tulajdonképpen, a címkézés

8.  Egy linkre tetszőleges számú címkét lehet
aggatni, amelyek leírják és kategóriákba sorolhatóvá
teszik azt. A Techbázis linkjéhez például hozzá lehet
fűzni a "számítógép", "internet", "mobiltelefon" vagy
"vírusok" címkét is; de a "híroldal", "portál" címkék is
jól jellemzik, vagy - lévén a del.icio.us angol
nyelvű, nemzetközi szájt - megkaphatja a "Hungarian"
vagy "magyar" címkét is. A rendszer begyűjti az összes
ilyen címkét, és nem is kell, hogy minden felhasználó
minden weboldalhoz minden lehetséges jelölés
hozzáadjon, hiszen ezeket a szájt összesíti, így aztán
ezen kulcsszavak - a linkekről szóló metaadatok -
szerint is kereshetővé válik a közösség által
összedobott adatbázis.

9.  A Flickr is hasonlóan működik: az online
fotótárba feltöltött képeket tulajdonosuk el is
zárhatja az idegen szemek elől, de ami még
vonzóbb lehetőség, felcímkézve maga is
közzéteheti őket. A rendszerben ezek után
címkék alapján lehet nézegetni a fotókat szinte
a végtelenségig - de lehet van közös
"gyűjtőkbe" (pool) is irányítani a feltöltött
képeket, ahol a megadott téma iránt
érdeklődők könnyebben rátalálnak.

10.  A Web 2.0 technológiai alapját egy sor, már jó ideje
létező, de mostanában közkedveltté vált webes
megoldás egyidejű bevetése adja. Ezek közül az egyik
legfontosabb az AJAX, vagyis Asynchronous JavaScript
and XML, amely lehetővé teszi, hogy a felhasználó
webböngészőjében bonyolult műveleteket végző
programok (levelező, naptár, szövegszerkesztő vagy
akár képszerkesztő) fussanak. Az így kialakított
szoftverek ugyanis egy központi kiszolgálóról
töltődnek le, de nem kell minden egyes műveletnél
újratölteniük az oldalt, vagyis folyamatosan lehet
velük dolgozni, miközben az adatforgalom minimális -
de minden, ami a böngészőablakba
bekerül, észrevétlenül fel is töltődik egy központi
tárhelyre.

11.  A web 2.0 másik elengedhetetlen eszköze az
RSS, vagyis really simple syndication, amely géppel
könnyen olvasható formában továbbítja a weboldalak
friss tartalmait a felhasználók felé, akik így az oldal
meglátogatása nélkül, a távolból értesülhetnek a
változásokról: egy beérkezett levélről, egy fotóalbumba
újonnan feltöltött képről, vagy egy híroldalon publikált
új cikkről. Ezen a technológián alakul a podcasting
is, amely nem más, mint a webrádió- vagy tévé
speciális formája, amikor az "adás" előfizetői egy RSS-
csatornán keresztül értesülnek az új epizódok
megjelenéséről, amelyeket azután letölthetnek saját
számítógépükre vagy médialejátszójukra.

12.  Az új világháló oldalait pedig CSS-sablonokkal
(Cascading Stlye Sheets) formázzák meg
alkotóik, amely elválasztja egymástól a lap
működő vázát, vagyis a kódot, alap
dinamikusan frissülő tartalmát, és az erre
ráhúzott burkot. Ez utóbbit ugyanis a
stíluslapok alkalmazásának köszönhetően
bármikor szabadon át lehet alakítani, vagyis
megváltoztatni a szövegformázást, átméretezni
a szövegablakokat, kicserélni az illusztrációkat:
az oldal ugyanúgy működik tovább, csak
máshogy néz ki.

13.  Mindezek a megoldások azonban nem terjedhettek
volna el szélessávú internetelérés nélkül, amely
lehetővé teszi a webes kiszolgálók zökkenőmentes
elérését és az adatok gyors mozgatását. Így aztán a
webes technológiák hiába álltak már jó ideje a
fejlesztők rendelkezésére, a webkettős
alkalmazások ideje csak napjainkban jött el a
szükséges infrastruktúra kiépülésével.
Sőt, napjainkban a fejlődés olyan irányba
halad, hogy a gyorsinternet lassan nem csak
elérhető lesz, hanem egyenesen mindenhol
körbeveszi majd a felhasználókat.

14.  Míg otthon vagy a munkahelyen kábelen, addig
menet közben a mobilhálózaton, a
nagyvárosokban nyilvános helyen drót nélküli
wifi-kapcsolaton, idővel pedig ezt a technológiát
kiegészítő (vagy felváltó), jóval nagyobb
hatótávolságú WiMaxon keresztül lesz elérhető.
Ennek köszönhetően a szabványosított
technológiákat használó, webes alapú
szolgáltatások bármilyen mobileszközről
elérhetőek lesznek, amelyen futtatható valamilyen
böngésző.

15.  Azt azonban, hogy végül mely webkettős
szolgáltatások lesznek majd a hétköznapi élet
részei, és végül mivel is töltődik majd fel ez a
fogalom, csak az idő döntheti el. Mint fentebb is
említettük, nagy a választék, de nem minden
alkalmazás egyértelmű, praktikus és
elengedhetetlen a netezők számára a jelenlegi
kínálatból. A web 2.0 tehát napjainkban egyfajta
kísérleti terep, kutatólaboratórium és építési
terület, ahol az újfajta eszközök és koncepciók
kerülnek kipróbálásra úgy, hogy sokoldalú
játékteret biztosítanak a felhasználóknak.