Az Abszolútum pps - Varga Csaba
Upcoming SlideShare
Loading in...5
×
 

Az Abszolútum pps - Varga Csaba

on

  • 790 views

Az Abszolútum pps - Varga Csaba

Az Abszolútum pps - Varga Csaba

Statistics

Views

Total Views
790
Views on SlideShare
790
Embed Views
0

Actions

Likes
0
Downloads
4
Comments
1

0 Embeds 0

No embeds

Accessibility

Categories

Upload Details

Uploaded via as Microsoft PowerPoint

Usage Rights

© All Rights Reserved

Report content

Flagged as inappropriate Flag as inappropriate
Flag as inappropriate

Select your reason for flagging this presentation as inappropriate.

Cancel

11 of 1

  • Full Name Full Name Comment goes here.
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
  • Kedves Varga Csaba! Nagy izgalommal követtem ezt a bemutatót, kb. a 24. oldalig. Ott rájöttem, hogy az általam megélt legfontosabb tapasztalat szóbeli megfogalmazását a 3. oldalon már olvastam. Egy szó: egyszerre. Ezt érzékelem a gömbben, mely határtalan kiterjedésű kifelé, és centruma felé. Itt azonban meg is állok a fölvázolásban. Mert a kicsi gömbök stb. már nekem nem így jön. Nekem a nagy gömb belseje az üresség lehetősége, és kizárólag a kommunikációm által jelenik meg benne bármi. Azt érzékelem (nem érzem és gondolom!), hogy ez az üresség az egyetlen. Vagyok. Nem én, nem te, nem ő. Szavakkal nem lehetséges ezt a tapasztalást megragadni, mert rögtön hazugság lesz belőle. Az érzés és a gondolat csak arra való, mint a böngészőben a kedvencek csillag. Adok annak a pontnak, amivel kommunikálok egy hullámhosszt, hogy megkössem, raktározzam, felismerjem, rendszerezzem. Ez lesz a csapda, mely az analógból digitálist kreál, és a megértést/megértetést lehetetlenné teszi. Nagyon jó, hogy ez a pdf kék alapú, mert erről egy remek példa jut eszembe. Íme: Azt mondom kék. Ő rábólint, igen. Egyikünknél sincs Panthon skála. Azt hisszük, értjük egymást.
    Az ősiségben a tanító meg a tanítvány leült a mezőn a fűbe egymással szemben. Kis idő múlva felálltak. Látszólag nem történt semmi, de a tanítvány részesült a beavatásban.
    Úgy tapasztalom, megint efelé megyünk. Tisztelettel: Horváth Zsóka
    Are you sure you want to
    Your message goes here
    Processing…
Post Comment
Edit your comment

    Az Abszolútum pps - Varga Csaba Az Abszolútum pps - Varga Csaba Presentation Transcript

    • Mottó: „Itt az ideje, hogy az egyháznak minden mást megelőzve az Isten-kérdést illetően legyen tekintélye.” Klaus Douglass Az Abszolútum (metaelméleti megközelítés-kísérlet) Varga Csaba szociológus c. egyetemi docens Stratégiakutató Intézet elnöke www.vargacsaba.hu www.metaelmelet.hu
    • A metaelméleti felfogás
      • A metaelmélet a tudományok, teológiák, művészetek közös csúcselmélete (onto-teo-lógia - Heidegger): alapelméletek, szupraelméletek és a legfelső integrált elméletek
      • Ez egyszerre új tudás, új valóság és új tudatállapot
      • A metaelmélet új megismerés elmélet (kilenc megismerés: pre-tudomány, tudomány és művészet, poszt-normál tudomány, tudományon túli, istentapasztalat, hit, mesterséges intelligencia, integrált metaelmélet)
      • Nem vagy nemcsak transzdiszciplináris tudomány, integrált Nagy Elmélet, mindenség-elmélet, nem vagy nemcsak normál és poszt-normál tudomány, nem vagy nemcsak új metafizika
    • Metaelmélet – új logikai tér
      • A metaelmélet (tényleges és szimbolikus) magva és (önmegfigyelő-önteremtő) kiterjedése , szerkezetileg három vagy több dimenziós tér (létra- és „gömb”-modell), sőt csavart téridő
      • A logikai tér egyszerre elmélettér és az új tudomány szerkezete, egyszerre tudás és tudattér, egyszerre személyes tér és kollektív tér, egyszerre valóság és nem-valóság, miközben egyszerre tér és térnélküliség, egyszerre matematikai és filozófiai tér, egyszerre az új világkép és annak szimbóluma. Egyszerre csend, zaj és zene, egyszerre fény, árnyék és fénynélküliség, egyszerr e a semmi és a minden, egyszerre absztrakt és konkrét, egyszerre üres és csordultig teli. A tér egyszerre fizikai, biológiai, társadalmi, szellemi és transzcendens tér. Egyszerre összetett materiális és strukturált isteni-tér. Ez egyszerre determinisztikus és nem-determinisztikus hipertér-hálózat.
      • A tudománynak nincs többé határa és nincs csak kísérletileg igazolható tudomány. Nincs többé külön tudomány, külön vallás, külön művészet vagy külön mesterséges intelligencia.
    • „ Gömb”-modell
      • A logikai metatér ábrázolására képzeljünk el egy olyan gömböt , amelynek a külső héja nem határfelület, hanem a végtelen , és a közepe egy olyan pont, amely befele szintén a végtelen . Ez a gömb egyszerre valóság, egyszerre tudatállapot és egyszerre mind a két szempontból szimbólum. Ha ezt a gömböt kívülről nézzük, akkor a külső valóságot/tudatot látjuk, ha belülről nézzük, akkor az ember belső valóságát/tudatát észlelhetjük.
      • Ez a gömb természetesen nem egyszerűen egy álló, mozdulatlan, üres test, hanem egészében és belső egységeiben külön is mozgó-forgó téregyüttes . A gömb tehát tényleges logikai metatér, csavart meta-téridő.
      • Ez a gömbstruktúra egyrészt EgyGömb, másrészt számtalan Gömb. Ha kívülről nézzük a szerkezetet, a gömb-mátrixot, láthatjuk a négy szintet : (1) a természeti, (2) a második „természeti”, (3) a szellemi és (4) az isteni valóság és tudat. Az első nevezhetjük fizikai és biológiai, a másikat közösségi, társadalmi, a harmadikat tudás és bölcsességbeli, a negyediket isteni és istenek fölötti valóságnak/tudatnak.
      • Ha belülről nézzük a mátrixot, akkor egymás mellett van: az egyén személyes fizikai, matematikai, biológiai, társadalmi, (stb.) valósága/tudata, amely szintén négy szintre, négy minőségre csoportosítható: (1) személyes fizikai-biológiai test, (2) a személyes lélek, s interperszionális „test” (3) a személyes tudás, (4) a személyes isteni és Isten-feletti valóság/tudat. A logikai térbe szervezve-láttatva mindez Egész és az Egész részeit is Egészként szemlélve egységes természetű.
    • A nyelv látványos tehetetlensége és ennek ellenére a probléma világossága
      • Nincsenek megfelelő szavaink, mondataink annak megnevezésére, hogy Isten ki (mi?, ki/mi?, minden?, semmi?, minden/semmi?, üresség/teljesség?, lét/nem-lét, Isten/Nem-Isten?, Istenség/MetaIstenség?, stb., vagy maga az Abszolútum?),
      • különösen akkor, ha hiányzik vagy homályos a logikai tér,
      • de senki (semmi?, senki/semmi?, stb.) emberfia előtt nem kétséges, hogy mindennél (mindenen túl is) fontosabb, lényegesebb és izgatóbb kérdés az Abszolútum – ha lehetséges? - megnevezése (valamilyen szintű megközelítése, megélése, megismerése, megértése, stb.)
      • Nem tudunk többet tenni, mint próbáljuk megérteni, amit gondolunk és igyekszünk nyelvileg megfogalmazni
    • A módszerek újragondolása 1.
      • A nyelv tehetetlensége évezredek óta csak kifejezi az átélés/ átgondolás tehetetlenségét vagy homályosságát?
      • Vagy ellenkezőleg az átélés/átgondolás magasságát és (misztikus) mélységét a nyelv képtelen pontosan kifejezni?
      • Az utóbbi két-háromszáz évben a nyelvet és a gondolkodást egyaránt karámba zárja az (euroatlanti) racionális tudományosság megcáfolhatatlan doktrínája?
      • Ezt (a normál-tudományra jellemző) doktrínát mélyen lehúzza az a feltevés, hogy az állítás csak akkor igaz, ha igazolható természettudományos módszerekkel?
      • Ősi igazság vagy kétszeres önbecsapás: amit nem tudunk, de benne vagyunk, amire nincsenek szavaink, de sejtjük, az szimbólumokkal azért megnevezhető?
      • Vagy olykor szimbólumok nélkül is érthető, ha magasabb (ezoterikus?) szinten gondolkodunk?
    • A módszerek újragondolása 2.
      • Ha „magunk” gondolunk valamit, vagy egy gondolat bennünk megnevezhető, akkor a gondolat önmagában való léte nem véletlen, sőt talán igazság is lehet?
      • Ha az univerzális, globális vagy nemzeti kollektív tudatból üzenetet/inspirációt, avagy gondolatot kapunk, azt miért kellene alávetni az „objektív világ” kontrolljának?
      • Ha valamelyik misztikus (vagy nem is egészen misztikus) úton sugallatot, vagy látomást kapunk, annak miért lenne szüksége valóságos-tényleges visszaigazolásra?
      • Ha tehát nem a valóság szüli a gondolatot, hanem a gondolat (avagy tudat) a valóságot, akkor miért kellene a gondolatot, vagy a mögötte lévő valóságon túli, akár az Abszolútumban nyugvó gondolatot korlátozni?
      • Ha a logikai térben fehér foltok vannak, abból az következik, hogy az üres helyek szükségképpen kijelölik és megnevezik az új gondolatokat?
    • A gondolkodás új lehetőségei
      • Nyitottnak lenni minden eddigi, minden más, minden lehetséges megközelítés iránt
      • Egyaránt megadni az igazság lehetőségét minden nem európai gondolkodásnak, miközben minden európai gondolkodás hitelét újra érvényesnek tekinteni
      • Ha önmagában sem az exoterikus, sem az ezoterikus szintről nem látható be, s nem érthető meg teljesen a legmagasabb/ legmélyebb, véges/végtelen szint, a teljes Fent és a Lent, akkor ne térjünk ki a továbblépés ösztönzése elől
      • A metaelmélet egyik lehetősége az eddigi tudások egymás mellé helyezése és kölcsönös kontrollja ,
      • a másik lehetősége, hogy az új logikai térben (az meta-szintű téridőben) eljut az új valóságig/tudatig
      • Ha az Abszolútumot nem ismerjük fel, az Immanens világot sem ismerhetjük jól. Hogyan is nevezzük hát az elengedhetetlenül szükséges új gondolkodást? Unitasizmusnak? Egység-elméletnek? Metaelméletnek?
    • A tévedés vagy az igazság lehetőségei
      • Szinte nincs olyan magas tudású, magas tudatállapotú gondolkodó, aki ismereteink szerint ne azt mondaná , hogy az Abszolútum (1) végtelen, (2) elérhetetlen, (3) felfoghatatlan, (4) érthetetlen, (5) kifejezhetetlen (exoterizmus – „én és te” – egy szúfi mondás szerint)
      • Mi van akkor, ha az emberi gondolkodás zöme (beleértve a misztikus „megismerést” is?) téved , mert az Abszolútum ugyanakkor (1) véges, (2) elérhető, (3) felfogható, (4) érthető, (5) kifejezhető (ezoterizmus – „én te vagyok, te pedig én”)
      • Vagy: egyszerre véges/végtelen, elérhető/ elérhetetlen, felfogható/ felfoghatatlan, érthető/ érthetetlen és kifejezhető/kifejezhetetlen, - és ehhez elég annyi változás a logikai térben, hogy nem igenekben és nemekben gondolkodunk (unitasizmus? – „sem én, sem te, ő” szúfi mondás)
      • De: Isten „Nem a természet meghatározhatatlan harmóniája vagy egy megnevezhetetlen ‘végtelen’, hanem a természet teremtője, a harmónia eredete, az élő, az Úr.” (XVI. Benedek pápa)
    • Szent Ágoston üzenete (Teremtés könyvének szószerinti értelmezése 12.)
      • Pál apostol látomása („elragadtatott a harmadik égig”, de hogyan? és hova?)
      • „ beszélnek egyesek hét, mások nyolc, megint mások kilenc vagy egyenesen tíz égről”
      • „ egyelőre nem tudok elfogadni vagy tanítani mást, mint a látottak vagy a látások e három fajtáját: a test, a szellem vagy az elme általi látványt.”
      • „ vagyis azt, hogy az egyes szinteken belül elkülönülnek-e egymástól különféle fokozatok, nos bevallom: nem tudom.”
      • „ Amikor tehát elragadtatik oda és a testi érzékektől elszakadva erőteljesebb látványban jelenik meg számára Isten, akkor a lélek nem térben, hanem sajátos módon, önmaga fölött látja azt, aminek segítségével azt látja, amit önmagában is lát, valahányszor megért.”
    • Titus Burckhardt üzenete Bevezetés a szúfi doktrinába
      • Az Isteni Név az Isteni Végtelenség három oldalát/dimenzióját adja vissza: Allah (Végtelen abszolút transzcendenciája), Rahman, (a Kegyelem, a túláradó Végtelenség, a Lét teljessége) és Rahim (az Immanens Végtelenség).
      • A Lét elhomályosul a Végtelen előtt, de a Végtelen a Lét révén nyilvánul meg, ez a Rahman, a teljesség, a Rahim a dinamikusan megváltó teljesség.
      • „ Nincs istenség, csak az Isten.” Semmi nem létezik az Isteni Valósággal szemben. Az iszlámnak ez a fundamentális formulája határozza meg az Isteni Egységet, a differenciálatlan és differenciált Egységet. (Brhama nirguna – Brhama saguna?)
      • Egyes szúfik az Egység és a transzcendens egység között közbülső aspektust tesznek, az Isteni Egyedüllétet, Magányt. Az Isteni Egyedüllét négy fő arculata: Tudás, Tudat (és a Tanúság kvalitása), Fény, Lét.
    • Ahmad al-’Alawí (1869-1934)
      • „ A Végtelen, vagyis Abszolútum világa , melyre úgy tekintünk, mint ami rajtunk kívül áll, valójában egyetemes, s bennünk éppúgy jelen van, mint rajtunk kívül. Csupán egyetlen világ van, s ez az. Ami mi érzéki világnak tekintünk, s ami a tér és idő határtalan világa, nem egyéb, mint ama fátylak együttese, amelyek mögött a valódi világ rejlik. … Ahhoz, hogy tudatára ébredjünk a valódi világ létének, az érzéki fátylait félre kell löknünk … Hogy mi marad akkor az emberből? Egy derengő fényfolt, melyet tudata világosságaként tapasztal.. E fényfolt és a Végtelenség Világának hatalmas Fénye között kontinuitás van, s ha egyszer e kontinuitást sikerül megragadnunk, akkor tudatunk szinte megárad s kiterjed a Végtelenségbe, eggyé válva Azzal, s így az ember felismeri, hogy egyedül a Végtelen van, s hogy ő, az emberi tudat csupán fátyla ennek a Végtelennek.”
      • Idézi Buji Ferenc: Bevezetés (Al-’Arabí ad-Darqáwí: Az emlékezés rózsakertje)
    • Aryeh Kaplan üzenete (Széfer Jecírá)
      • Isten nem sorolható be a tíz szefirot közé, ami tekinthető egy ötdimenziós hipertérnek, de a Keter is (mint Akarat és Ok) azonosítható Istennel.
      • A tíz szefirot csúcsa, a Keter, ami a Semmi (Ayin), avagy a Nem-létezés szintje, így a maradék kilenc szefirot a Létezés szintje
      • A Teremtő tehát a tíz szefirot fölött van, ami az Ain Sof (Én-Szóf). Ez az Isten, de nem világos, hogy ez (vagy ennél több-e) az Isteni Esszencia
      • Abszolútum a Határtalan Fény, ami konceptuális, fogalmi tér , leírhatatlan Tudatszellem.
      • Nem beszél arról, hogy mi van az Ain Soft „fölött” (Ain/Semmi)
      • A kabbalista képes a fizikai teremtésre - a borjútól a Gólemig – azaz a szefiriotok segítségével válik erre alkalmassá
    • Kabbala magyarázat-variációk
      • Abszolútum: a megkettőzetlen Egy. Nincs szakadás Lét és Létfeletti (avagy Nem-Lét) között, s a Nem-Lét szétválaszthatatlanul magába foglalja a Létet, ám mégsem Lét. (Leo Schaya)
      • 1. Abszolútum: Ain, 2. Abszolútum: Ain Sof, 3. Abszolútum: Egység, 4. Abszolútum: Keter 5. Abszolútum: Ain, Ain Sof, Ehjeh, Keter együtt.
      • Az Abszolútum „rétegei”: Ain (Semmi) - Ain Sof (Végtelen) – Ehjeh (Lét, ok-okozati Egység) : mindez egyúttal a Keter is. (L. Schaya)
      • Keter nem más, mint az Abszolútum vagy az Isten, s egyben a legmagasztosabb Egység (E. Bischoff, Franz Bardon, stb.)
      • Ain Sof (Végtelen Üresség) és a Keter között van a Jes (Lény), ami a legfelsőbb emberi tudat (Perle Besserman, stb.)
      • Ain Sof: az Abszolútum vagy az Isten, vagy az abszolút transzcendencia (Roland Goetschel, Papus, stb.)
      • Ain a Semmi, ami az Ain Sofot körülvevő aura (Abszolútum „magva”?), az Ain Sof a Sehol sincs vége, de az Áin sem a Végső Igazság. (Gershom Scholem, stb.)
      • Isten nevei egy-egy szefirottal azonosak: Elohim, IHVH, Jehova, Adonáj, stb. (Will Parfitt, Papus, stb.)
    • A kabbalisztikus Széder Histálselut ( Zsidó Tudományok II. kötet, 2003)
      • Az Isteni fény láncolata: Éjn Szof (A végtelen), Or Éjn Szof (A végtelen fény) – Cimcum Hárison (Az első összehúzódás) – Mákom Pánuj (Az üres tér), Káv (Vonal) az MP-ben, Ádám Kadmon (Az első „ember”), Ákudim (Csíkok), Tohu (A káosz világa), Svirát HáKéjlim (288 szikra szétszóródik) – Kéter (A korona)
      • Különlegesség: Az Or Éjn Szofból oldal irányba két al”szint” van: Ecem Háor (A fény esszenciája) és a Hitpástut Háor (A fény kiterjedése)
    • Frithjof Schuon (1907-1998) üzenete ( A vallások transzcendens egysége)
      • „ Magát a Létet – ami nem más, mint a személyes Isten – viszont felülmúlja a személytelen vagy személyfeletti Istenség, a Nem-Lét, aminek a Személyes Isten vagyis a Lét egyszerűen az első determinációja;” (70. old.)
      • Ha van Lét, ha van Nem-lét, akkor mi a Lét és a Nem-Lét együtt? Egyesítve – vagy magasabb szintként, a Lét, s a Nem-Lét szint felett? (És a Nem-Lét nem lehet az Egység! A személytelenség nem lehet az abszolút teljesség!)
      • „ az exoterikus nézőpont nem képes belátni ami végső isteni személytelenség transzcendenciáját, amelynek Isten a személyes megerősítése”, azaz csak az ezoterikus nézőpont képes látni a Nem-Lét (és az Önvaló?) transzcendenciáját
      • Mi az a nézőpont, ami belátja a még magasabb (Lét és Nem-lét feletti) Abszolútum (MetaIsten?) szintjét?
    • A első (bizonytalan?) alaphipotézisek
      • A Lét és Nem-lét együtt a természetfeletti vagy/avagy transzcendens valóság/tudat , ami egyszerre időtlen-tértelen és téridő/időtér (végül is földi, vagy exoterikus fogalmakkal leírhatatlan?)
      • A személyes/személytelen Isten - a megnevezhetőség érdekében - a szimbólumok nyelven sok ég , sőt minden ég is sok ég; miközben sok idő párhuzamos, és minden idősík n-számú idő-dimenzió
      • A Lét szintjén a személyes Isten: EgyIsten . Ha csak EgyIsten van, nem lehet sok EgyIsten (vagy EgyIstenhez hasonló), - az EgyIsten és a kabbalisták szerinti Egyetlen Isten viszont többféle szimbólumban többféle módon megnyilatkozhat
      • Az EgyIsten azonban nem az Abszolútum , de az Abszolútum egyik megnyilvánulása az EgyIsten, ami ugyanakkor önmagán belül „ több Isten”, lásd a Szentháromságot. Az Abszolútum (ha az, ami) szükségképpen fölötte áll az EgyIstennek és az Istenségnek.
    • Új természettudomány előtt (erősödő tézisek)
      • Az anyag mikro és makroszinten más természetű , mint az, ami a durva szinten (szuperhúrok, bránok, twistorterek, stb.)
      • Az anyag egyúttal nem(csak) fizikai anyag, hanem (a tudatfizika, holográfia, stb. által megértett) szellemi természetű anyag , avagy lásd szimbólumként: a víz és a jég problémája
      • Létezik második anyag , például az éter, vagy ilyen típusú „anyag” (ami más tér, más idő, más sebesség..), s ha van második anyag, akkor logikailag n-számú, n-dimenziójú anyag is létezhet
      • Nemcsak új anyag, hanem új tudat is definiálható (az agy önváltoztató reprezentációjától a második anyagból szerveződő, teremtett-teremtő, személyes és kollektív virtuális tudatközpontig)
      • A sok tudatot egyesítő Egytudat teremti a sokféle, sokminőségű anyagot , ám visszahatás is van a tudatra
    • A küszöbön fekvő felismerések
      • Ha a szellem/tudat teremti az n-számú (első, második, stb.) anyagot, akkor feltehető, hogy n-számú tudat/tudatállapot van (kabbala szerint 32)
      • A természetfeletti jelenségek egy része a második természet jelenségei közé tartozik és ezért nem természetfeletti jelenség, csak még nem ismertük meg
      • A természetfeletti jelenségek második csoportja a strukturált tudat (tudat-téridő) nem anyagi természetének kifejeződése, avagy van tényleges természet- és anyagfeletti (vagy nem-anyagi természeti jelenségcsoport)
      • Ha a teremtő erő az n-számú, n-dimenziójú tudattér/idő, akkor ennek rétegei a lélektér, tudástér, logikatér , stb.
    • Állítás-hipotézis folytatása 1.
      • Az Abszolútum tehát nem az Isten, egyetlen EgyIsten sem
      • Az Abszolútum nem az Istenség sem, esetleg az Istenség egyik magasabb dimenziója, vagy inkább az Istenség az Abszolútum megjelenített lényege?
      • Az Abszolútum tehát nem a személytelen Isten (Istenség), de ugyanakkor ez kapu vagy bejárat az Abszolútumhoz?
      • Az Abszolútum nem a Természet, nem a legfelső Kozmosz, ám egyik dimenzióként a SokTermészet közös, transzcendens „központja”,
      • Az Abszolútum az EgyIstenek feletti Közös, de a Közös egyúttal a Közösön túli és a Közös nélküli
      • Az Abszolútum az EgyIsteneken túli , n-számú dimenziót tartalmazó Egység/Egység-nélküliség, Logikai/Nem-logikai poszt-időtér, avagy Szubjektum/Ojektum
      • Az Abszolútum egyszerre : Semmi/Minden, Véges/Végtelen, Van/Nincs, Tökéletes/ Tökéletlen, Tudat/Tudattalan, és minden, ami ezen túl van, s minden, ami ez előtt van
    • Állítás-hipotézis folytatása 2.
      • Az Abszolútum nemcsak EgyIstenek feletti Közös, s a Közös egyúttal a Közösön túli és a Közös nélküli, hanem a minden emberben lévő Abszolútum (is)?
      • Az elméleti dilemma az, hogy az Emberen/Tudaton belüli, „szubjektív” Abszolútum micsoda? Három válasz lehetséges:
      • 1. Ugyanolyan önálló tényező, mint az „objektív” Abszolút?
      • 2. Miután az Abszolútum nem szubjektív és/vagy objektív, az emberben lévő Abszolútum kiáradás, visszhang, vagy az emberben/tudatban létező Abszolútumnak csak kivetülése minden külső vetület, avagy „objektív” Abszolútum
      • 3. Az Abszolútum Abszolútum, nincs kívül és belül, nincs objektum és szubjektum, stb.
      • Ha az Abszolútum így vagy úgy, de létezik belül, akkor ez Abszolútum az emberben mélyebb-magasabb dimenzió (stb.), mint az Isten-tudat
    • Valóságok/Tudatok az új században
      • Első „valóság” (ezen belül szakrális „valóság”, tudat-”valóság”, társadalmi tudat-„valóság”, szellemi „valóság” = Nem-lét)
      • Második valóság (avagy anyagi, természeti, társadalmi valóság = Lét)
      • Harmadik valóság (virtuális „valóság”):
      • a) a társadalmi tudat „megtestesült” új valósága
      • b) vagy teljesen új, harmadik valóság;
      • A Valóság mind a három szintjén vizsgálható a működés rendje, a döntés mechanizmusa, avagy a demokrácia (feltéve, ha ez demokrácia) különböző formái, elvei
      • És mi lehet az első, a második, a harmadik valóság fölött (Egyszerre Egység-Valóság és Egység-Tudat)
    • Világszerkezet 1. A külső világ szintjei (a gömb-modellben) metatudat metavalóság felső szint: második természet (épített természet) alsó szint: természet felső szint: második természet tudat alsó szint: természet-tudat 4. felső szint: szellem alsó szint: tudás felső szint: bölcsesség tudat alsó szint: tudástudat 2. felső szint: társadalom alsó szint: közösség (család, törzs, stb.) felső szint: társadalmi tudat alsó szint: közösség tudat 3. felső szint: Abszolútum alsó szint: Isten felső szint: Abszolútum tudat alsó szint: Isten tudat 1.
    • Világszerkezet 2. A belső világ szintjei az emberben (a gömb-modellben) metatudat metavalóság felső szint : személyes elme alsó szint : személyes test felső szint : személyes tudat alsó szint : személyes testtudat H 4. felső szint : személyes közösségi lélek (őslélek, kollektív lélek) alsó szint : személyes lélek felső szint : személyes társadalmi tudat alsó szint : személyes lélek-tudat V 3. felső szint : személyes bölcsesség alsó szint: személyes tudás felső szint : személyes bölcsesség tudat alsó szint : személyes tudástudat H 2. Felső szint : ( személytelen) Abszolútum alsó szint : ( személyes) Isten felső szint : személyes Abszolútum tudat alsó szint : személyes Istentudat J 1.
    • Az (embert körülvevő) külső valóság/tudat metatudat metavalóság természeti, anyagi valóság(ok) természeti, anyagi „tudat(ok)” fizikai-biológiai második természet valósága(i) második természet „tudata(i)” második természet transzperszonális családi-közösségi valóság(ok) transzperszonális (családi, közösségi) tudat(ok) közösség tudásvalóság(ok) kollektív tudástár(ak) az univerzális bölcsesség tudatban információ, tudás szakrális valóság(ok) szakrális (poszt-univerzális) tudat(ok) Isten társadalmi valóság(ok) társadalmi tudat(ok) társadalom szellemi valóság(ok) univerzális bölcsesség tudat(ok) bölcsesség nemvalóság (vagy posztvalóság) nemtudat (vagy poszttudat) Abszolútum
    • Az ember (egyszerre valóságként és tudatként) metatudat metavalóság fizikai-biológiai test, nem-fizikai test fizikai tudat, biológiai tudat, őstudat, tudattalan fizikai test genetikai test, elmetest, nem anyagi test elme tudat, genetikai tudat, univerzum tudat, kozmikus tudat agy, elme asztrál test, érzelmi test éber-tudat, szenvedés-tudat, álom-tudat, félelem-tudat, remény-tudat érzések, érzékelések mentál test, lélektest, több-én test sors-tudat, feladat-tudat, feltámadás-tudat, megítéltetés-tudat, stb. lélek kauzál test, szellemi test, tudás test szellemi tudat, én-tudat, megvilágosodás-tudat, tudás bölcsesség test, szeretet test tiszta tudat, bölcsesség-tudat, reinkarnációs tudat, stb. bölcsesség örök test, halál utáni „test” isteni tudat, önvaló-tudat, teremtett tudat, személytelen poszt-tudat Isten mennyei test, testetlen „test” Abszolútum tudat, isten-feletti tudat, teremtetlen „tudat” Abszolútum
    • Az ember belső rétegei Az ember kapui kifelé idő és térfeletti fizikai ember (személytelen együttrezgés az elődökkel és utódokkal) fizikai-biológiai ember (és őstudat, tudattalan, stb.) fizikai test kollektív elme-ember (öntudatlan vagy/és tudatos találkozás a kollektív elmével) elme-ember (idegrendszer, agy, az agy reprezentációi, stb.) agy, elme kiáradó-befogadó ember (empátia más emberek és más csoportok élményeivel) érzelmi ember (menekülő-szabaduló ember, boldog-boldogtalan ember) érzelmek, észlelések interperszonális ember (azonosulás a másik ember és sok ember helyzetével, lelkével-tudatával) lelki ember (szociális, gazdálkodó, munkát végző, ego- és korlátozottan én-központú ember) lélek tudás-ember (elmélyülés és integráció a külső tudással, s a tudástudattal) gondolkodó ember (beszélő, megértő, tudást teremtő, s alkalmazó ember) tudás kozmosz-ember, univerzális tudat ember (egység a fizikai univerzummal és kozmikus tudattal) tudati ember (bölcs, szerető, én-teremtő, kozmikus ember) Bölcses-ség Isten ember, isten tudatú ember (egység az Istennel, az Isten-tudattal) transzcendens ember (vallásos, szent ember) Isten egység „ember” (egységbe olvadás az Abszolútummal, nincs elkülönült ember és tudat sem) poszt-ember (felfoghatatlan, formafeletti misztikus Isten/ember/tudat) Abszolú-tum
    • Visszanézve: Hegel (1)
      • „ Az abszolút szellem éppúgy örökké magábanvaló, mint magába visszatérő és visszatért azonosság; az egy és általános szubsztancia mint szellemi, a megoszlás magára és oly tudásra , amelynek számára mint szubsztancia van. A vallást, ahogy ezt a legmagasabb szférát általában nevezni lehet, - éppannyira lehet a szubjektumból kiindulva és ebben levőnek tekinteni, mint objektívan az abszolút szellemből kiindulva vizsgálni, amely mint szellem a községében van.” „istent úgy kell felfogni, mint szellemet a községében .” (554 §) A Szellem filozófiája enciklopédia III. 346.o.
      • „ Isten a maga általánosságában – azaz általános, amelyben nincsenek korlátok, nincs végesség és nincs különösség – abszolút fennállást jelent, egyedül csak fennállást ; s az, ami fennáll, annak csakis ebben az Egyben rejlenek gyökerei , van fennállása. Ha így fogjuk fel ezt az első tartalmat, akkor azt mondhatjuk: ’Isten az abszolút szubsztancia, az egyedüli igaz valóság. A valóság minden más formája nem magáért-valóan valóságos, nem magáért valóban fennálló; egyes-egyedül Isten az egyetlen abszolút valóság.” Vallásfilozófiai előadások 44.o.
    • Visszanézve: Hegel (2)
      • „ A szentség ezt jelenti: a megsemmisülés jóvoltából az ember egyesült a Semmivel és persze Istennel, az abszolúttal is. Ha viszont az ember eljutott erre a legmagasabb fokra, ha birtokában van a szentségnek, akkor lehetetlen megkülönböztetni őt Istentől , akkor az ember mindörökre azonos Istennel, akkor vége szakad mindenféle változásnak; a lélek már nem kényszerül vándorútra, lélekvándorlásra.” Vallásfilozófiai előadások 142.o.
      • Az előadások végén az utolsó mondat így hangzik: „A vallás tartalmát misztériumnak hívjuk, mert az értelem számára rejtett dolog ; az értelem nem férkőzhet hozzá az egységben rejlő folyamathoz: ezért tart az értelem minden spekulatív dolgot misztériumnak.” Vallásfilozófiai előadások 343.o.
    • Személyes és társadalmi tudat szintjei
      • Egység tudat
      • --------------------------------------------------------------------
      • Abszolútum tudat
      • Isten tudat
      • Kozmikus tudat
      • Tiszta tudat
      • -------------------------------------------------------------------------------
      • Fél-tiszta tudat
      • Éber tudat (+ álom, +mélyalvás)
      • Fél-éber tudat
      • (Éber)tudat vesztett
      • ------------------------------------------------------------------------------
      • Tudattalan
      • Egység-tudat
      • --------------------------------------------------------------------------------------
      • Istenfeletti egy-tudat
      • Szakrális emberiség tudat
      • Univerzális panteisztikus tudat
      • Megvilágosult közösségi tudat
      • ---------------------------------------------------------------------------------------
      • Közösségi tudat és szintjei
      • Társadalmi tudat és szintjei (globális, nemzeti, lokális)
      • Manipulált tömegtudat
      • Társadalmi tudat nélküliség
      • --------------------------------------------------------------------------------------
      • Társadalmi tudattalan
    • Tudat-lépcsők és Ember-lépcsők
      • Abszolútum, nincs tudat, teremtetlen „tudatfeletti”
      • Személytelen Istenség, poszt-tudat, önvaló
      • Teremtett tudat, Isteni tudat, reinkarnációs tudat, stb.
      • Szellemi tudat, én-tudat, megvilágosodás-tudat, bölcsesség-tudat
      • Lélek-tudat, feltámadás-tudat, éber-tudat, megítéltetés-tudat
      • Szenvedés-tudat, álom-tudat, félelem-tudat, remény-tudat
      • Fizikai tudat, univerzum-tudat, frekvencia-állapot
      • Felfoghatatlan, Isten/ember/tudat feletti
      • Egyesül az Istenséggel, poszt-ember
      • Transzcendens, vallásos, szent, szerető ember
      • Gondolkodó, beszélő, megértő, én-definiáló ember
      • Lelki, szociális, gazdálkodó ember
      • Érző, menekülő-szabaduló, kiáradó-befogadó ember
      • Fizikai, biológiai, genetikai ember
    • Üzenetek
      • Az exoterikus szint ajándékai: az ima és a meditáció, a személyes Istennel való találkozás, a kegyelem
      • A misztikus út átlépés az ezoterikus szintre, egyesülés a személytelen Istennel
      • Az ezoterikus szint ajándéka a természetfeletti képességek gyakorlása, majd az Istenemberré válás?
      • A jóga út átlépés az Istenség és nagy ritkán az Abszolútum szintjére?
      • Az Abszolútum szintje az Istenfelettivé válás?
    • Schütz Antal: Dogmatika II . (1923)
      • „ A mennyei világosság tehát nemcsak Istennek szenvedőleges befogadására képesít, hanem legmagasabb öntevékenységgel való elsajátítására. S ezért a végtelen Istenség, kit teremtmény kimeríteni nem bír, a mennyi világosságtól fölvillanyozott és teljesítőképességének tetőfokára emelt lélek előtt is teljes végtelenségben jelen meg: folyton új meg új oldalról mutatkozik előtte, az elme folyton új meg új szempontokat talál máltatására, és így halad, nem fokozatilag, hanem tartalmilag , mélységről-mélységre, gazdagságról-gazdagságra, soha ki nem fogy és soha belé nem fárad; hullámról-hullámra száll a boldog Szentháromság fénytengerében, és az Istenségnek ez a tengere áramlik és hullámzik benne mindig azzal a gazdagsággal, eredetiséggel, meglepő és áhítatkeltő szépséggel és édességgel , mellyel mennyei léte első percében tárult az ámuló lélek elé.” (542.o.)
    • Abszolútum, mint metaelméleti kérdés
      • Az Abszolútum most igazán teológiai kérdés (Liptay Lothar, Szatmáry Sándor, és mások)
      • Az Abszolútum most igazán már nem csak teológiai kérdés (Szász Ilma, és mások)
      • Az Abszolútum most igazán filozófiai kérdés (Kiss Endre, és mások)
      • Az Abszolútum most igazán tudatelméleti kérdés (Dienes István, Csörgő Zoltán, és mások)
      • Az Abszolútum most először közgazdasági kérdés (Menyhay Imre, Major Gyöngyi, és mások)
      • Az Abszolútum most először elméleti fizikai kérdés (Dienes István, Héjjas István, stb.)
      • Az Abszolútum most először pszichológiai kérdés (Frecska Ede, és mások)
      • Az Abszolútum végre metaelméleti, méghozzá központi csúcskérdés (Varga Csaba és mások)
      • Stb.
    • Köszönöm figyelmüket!
      • www.vargacsaba.hu
      • www.metaelmelet.hu
      • www.inco.hu
      • www.strategiakutato.hu
      • www.evilagonline.hu