SlideShare a Scribd company logo

Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából

•
•
Varga Csaba
Varga Csaba

Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából

Presentations & Public Speaking
1 of 203
Download to read offline
1
2 Varga Csaba A társadalom felébredése az agóniából Új társadalomelmélet és új jövőmodellek
3 Tartalom Előhang ........................................................................................................................................... 6 Az új nemzet inspiráló modellje ................................................................................................... 10 A nemzet újragondolása............................................................................................................ 13 Az új nemzet felismerése .......................................................................................................... 16 A nemzeti magas tudatállapot ................................................................................................... 17 Új társadalmi valóság és boldogító értelmezései.......................................................................... 18 A társadalom két „ágya” ........................................................................................................... 18 A társadalom sokdimenziós téridő............................................................................................ 18 Három alternatíva ma................................................................................................................ 23 A társadalmi folytonosság – új folytonosság ............................................................................ 23 Új társadalmi valóság? .............................................................................................................. 26 Európa cselekvőképtelensége és ami ebből következik............................................................ 29 A globlokalizáció és kollektív tudata............................................................................................ 34 Új kihívások és válaszhipotézisek ................................................................................................ 34 Az új globalizáció és Magyarország ......................................................................................... 34 A világproblémák leltára........................................................................................................... 38 A kollektív tudat elmélete ......................................................................................................... 44 Már a jövő sem a régi.................................................................................................................... 46 Avagy a valóban újat teremtő paradigmaváltás............................................................................ 46 1. Merre, hova, hogyan halad (vagy nem halad) a világ a 21. század elején? .......................... 48 2. Az új paradigmák jellemzői .................................................................................................. 54 3. Az európai paradigmaváltás és/vagy paradigmakorrekció.................................................... 58 4. A legfontosabb globális, európai és magyar forgatókönyvek............................................... 60 5. Paradigma távlatok, messzire nézve...................................................................................... 67 A globlokál világ kultúrája ........................................................................................................... 69 A csúcskérdések dilemmái........................................................................................................ 70 Az új tér és időszerkezet............................................................................................................ 72 A tudat és a valóság lépcsőfokai ............................................................................................... 75
4 A kultúra és a tudat kultúrája .................................................................................................... 79 Új paradigmaváltás elején......................................................................................................... 81 Rövid üzenetek, korlátok nélkül................................................................................................ 83 Új állapotok és új esélyek Közép-Európában ............................................................................... 84 Új Közép-Európa kép................................................................................................................ 85 Posztipari térség vagy új posztagrár térség? ............................................................................. 87 Hatalom-mániás vagy érték-vállaló térség? .............................................................................. 87 Kitérők, szeretetként és inspirációként...................................................................................... 89 Új Magyarország vízió? ............................................................................................................ 95 Két mondat.............................................................................................................................. 104 Magyarország jövőképe a poszt-információs korra.................................................................... 104 A jövő, mint rejtett titok.......................................................................................................... 106 A jelenkép zavara.................................................................................................................... 107 A dilemmák üzenetei............................................................................................................... 109 Új modernizációs modell előtt ................................................................................................ 110 Lehetséges forgatókönyvek..................................................................................................... 113 Tudatfejlesztő társadalom?...................................................................................................... 115 Új gyakorlati példák................................................................................................................ 117 Új paradigmák a magyar civil társadalomról.............................................................................. 118 Új civilkoncepció .................................................................................................................... 120 A civil társadalom és az új paradigmák .................................................................................. 124 Az új tanulás filozófiája és módszertana .................................................................................... 130 Új paradigma és az új tanulás koncepció ................................................................................ 130 Az új tudásalapú kor és a nevelés valódi céljai....................................................................... 131 A tudás paradigmák és a közeljövő......................................................................................... 132 A régi és új tudások viszonya a tudástársadalomban .............................................................. 135 Hol tart a hivatalos oktatás? .................................................................................................... 140 Az új tudásközvetítő rendszerek ............................................................................................. 141 Üzenetek (utóirat helyett)........................................................................................................ 145 A fenntartható társadalom esélye................................................................................................ 147 Előzetes felvetések, paradigma-tézisek................................................................................... 148
5 A fenntarthatóság folyamatos újraértelmezése ....................................................................... 150 A fenntarthatóság új szemléleti kerete .................................................................................... 151 A fenntarthatóság fogalmának típusai..................................................................................... 152 Az új fenntarthatóság fogalmai, nézőpontjai........................................................................... 153 A fenntartható társadalom koncepciója................................................................................... 157 Az újraalkotott társadalom programja..................................................................................... 162 A valóban fenntartható társadalom jövő-forgatókönyvei........................................................ 166 Utószó – avagy a forgatókönyvek megvalósíthatósága.............................................................. 169 Közösség- és demokráciafejlesztés............................................................................................. 173 Polgárok Mestere..................................................................................................................... 173 Utcaközösségek....................................................................................................................... 175 Utcaközösségek internetes portáljai96.................................................................................... 177 Társadalmi szerződés .............................................................................................................. 178 Részvételi demokrácia............................................................................................................. 179 Magisztrátus ............................................................................................................................ 181 Intelligens falu/város program ................................................................................................ 182 E-közigazgatás ........................................................................................................................ 183 Helyi élelmiszer program........................................................................................................ 186 Helyi közösségi pénz............................................................................................................... 187 Civilegyetem ........................................................................................................................... 188 Életedért Lépj Szolgálat .......................................................................................................... 189 Közösség- és demokráciafejlesztés......................................................................................... 191 Boldog üzenet ............................................................................................................................. 193 A kettétört jobb szandál igazságai........................................................................................... 193 Varga Csaba iker-könyvei: ......................................................................................................... 194 Hátsó borító................................................................................................................................. 196 Hivatkozások............................................................................................................................... 196
6 Előhang A jelenlegi megakrízisek már írják a földbolygó halotti bizonyítványát? A világ tegnapi és mai kétségbeesett története átlépte azt a határt, amely után esetleg már a megmaradásra sincs garancia. Az emberiség ismét szembesül azzal a drámai fenyegetéssel, hogy civilizációnknak és kultúránknak feltehetően nincs, vagy nem lesz folytatása. Az európai kontinens viszont még mindig azzal hitegeti magát, hogy a válságok kezelhetők, s bolygónkon az élet folytatása nincs veszélyben. Az orrunkra húzott hiedelem-sapkáktól nem látunk az orrunkig sem. Ez a kollektív állapot az, amikor az emberiség vakon megy a krízisektől megkérdőjelezett és veszélyeztetett jövő felé. Vakon halad a vak holnapba? Ez a kétszeres önveszélyeztetés: tudatlanul zuhanunk – a tudatvesztés szakadékába? Nekem nem feladatom a riogatás hangosítása és ugyancsak nem dolgom az illúziók öntözése. A társadalmi valóság úgy is eldől valamerre, mint az az erős fa, amelyet a favágók ügyetlenül akarnak kidönteni; ekkor a fa maga választja meg dőlésének irányát. A könyvben egymás mellé válogatott tanulmányok arról beszélnek, hogy az összetett magyar társadalom, vagy tágabban a közép-európai társadalmak régóta nem olyanok, mint amiket a társadalmak polgárai gondolnak saját – egyébként áttekinthetetlen – társadalmi-közösségi létükről. A társadalmi önbecsapás mellett a vakság állapotával néznek szemben, avagy az agóniából való felébredésük a tét? Egy-másfél évtizede a fél-globális közép-európai, a hazai magyar, és/vagy a lokális társadalmak részben láthatóan, de inkább láthatatlanul alapvetően, de kódolatlanul megváltoznak. Szükségképpen a gyorsuló átalakulások valahogy egyelőre lassan érintik meg a kollektív önképeket, vagy a közösségi gondolkodásokat. Gyorsan sodródunk a változással, de a többség ennek nincs tudatában. Nagyon más az élet, de még a régi életben gondolkodunk. Eltávolodtak egymástól a társadalmi valóságok és az erről kollektív önképet formáló közfelfogások. Kettős csapda ez is. A rohanó változásokat kevéssé vagy felületesen értjük, miközben a változások életkiforgató és egyben életújrateremtő természete homályban marad. Ezért is beszélhetünk kollektív vakságról. Csapda az is, hogy a változások tőlünk függetlenül, gyakran ellenünkre robognak át az életünkön. A polgárok és kisebb-nagyobb közösségeik gyakran kétségbeesve vagy apátiába zuhanva veszik tudomásul, hogy tehetetlenek a mikro- és makró-változásokkal szemben. Csapda az is, hogy kevéssé ismerjük fel, vagy gyakran egyenesen tagadjuk, hogy a szélsebesen vágtató változások a jelen végét és egyben az újabb jelen első stációit gyökeresen átírják. A két társadalmi csapda okozza a század-eleji agóniát. És ez már nem az a vergődés vagy tehetetlenség, ami az elmúlt ötven-hatvan évben jellemezte a Kárpát-medencei szűkebb-tágabb társadalmi közegeket. Mind a kettő társadalmi haldoklás, de az egyiket még a puha politikai és
7 ideológiai diktatúrák diktálták, a másikat viszont már a gazdasági és hatalmi poszt-diktatúrák agresszív érdekkényszerítései. Ne essünk a másik végletbe sem: az agónia ugyan uralkodó valóság, de nem kizárólagos, sőt éppen az agónia nyomasztó valósága váltja ki az alternatív világok születését. Az agónia minél élesebben és erősebben uralkodik a társadalmi folyamatok és a lelkek felett, a spontán ellenállás és az újvilág keresése annál határozottabban demonstrálja magát. A sírás mindig elvezet a mosolyhoz és a kettő között igen kicsi a távolság. A társadalmak életében is a szeretetlenség után a szeretet jön. Ahol vagyunk, az persze nem az, ahol képzelni véljük magunkat. Ez független a haldoklás vagy/és az újjászületés valóságától. Nincs jelen. A jelen helyet a múltat húzzuk magunkra, mint egy szemfedőt, vagy olyan aktuális jövőt teremtünk hipotézisként, mint amit a jelenről feltételezünk. Ezért a jelen láthatatlanná válik, mint a felszálló hajnali köd. Nem csak az groteszk, hogy a társadalmakban a hatalmi véleményformálók elhitetik velünk, hogy a stabilitásunk megtartható, mintha a kifelé dőlő világfalat szalmaszálakkal ki lehetne támasztani. Az igazi közgondolkodási vákuumot az mutatja, hogy a kor aktuális válságait „csak” ökológiai vagy például pénzügyi krízisnek látjuk, holott a csúcsdráma vagy a megakrízis a világtársadalom agóniája. Bolygónk simán elpusztulna, ha a megváltást egyedül a hatalmi elitektől és intézményeiktől, vagy akár az újstruktúrákat értelmező hatalmi vélekedés- központoktól várjuk. A társadalom csúcsán feszítő elitcsoportok és a társadalom közepén vagy alján csúszkáló rétegek gyakran egyaránt eszköztelenül és gondolattalanul bóklásznak a szakadékok felett átvezető elöregedett függőhidakon. Holott a király ismét meztelen, sőt látványosan pucér, amit a társadalmakban fent és a lent lévők egyaránt sejtenek, de senki nem meri elhinni és tudomásul venni a vakító világlátványt. Nem is könnyű felismerni az új látványt, mert a személyes és kollektív tudatokban képhiány, képhomály, képelfedés van. Ki merné józan ésszel felfogni, hogy ami tíz, száz és ezer éve áll a bolygónk valóságában, mint egy sok ezer éves és elpusztíthatatlannak látszó őserdő, az néhány szempillantás alatt füstként eltűnhet a föld realitásából és világérzékelések tapasztalatából. Nem hihető a fordulat, de folyamatosan végbemegy; elképzelhetetlen, de láthatatlanul történik velünk; felfoghatatlan, de már mögöttünk van, mint egy erdőtűz. Agónia helyett csak kiszáradt folyópartokat látunk, noha a felégett tájakon még csak esőért imádkozunk. Az új felismerések miatt teljesen vagy jórészt befelé élő polgárok közül egyre többen felkapják a fejüket. Először is felismerik, hogy önmagunk megmentése érdekében kénytelenek sürgős pályaváltoztatásba kezdeni. Majd egy belső tudatosságban szintén nincs akadálya a második – és szintén kockázatos – felismerésnek sem. Egyre-másra felfogják, hogy mindazokat, akik az életváltásra már valamennyire készek, szintén kimenthetik a kollektív béklyókból és az önpusztítások máglyáiból. A társadalmi agónia ugyan jelképesen a börtön világa, vészesen zárt
8 és kényszeres világ, hovatovább nincs kitörésre esély; ugyanakkor az agónia nem a társadalmi korház infúziós valósága, már azért sem, mert az embert fizikai testként definiáló orvoslás csak korlátozott gyógyítást, vagy csak betegségelfedést tesz lehetővé. A haldokló ember és az agonizáló társadalom a bolygó végjátékának szimbólumai. A polaritás világa azonban befejeződött. Mindenki vesztes: a végtelen méretű világ- és magánbirodalmak „paradicsomai” és a félelmetesen végesnek élt meg állami és egyéni szegénység- és kiszolgáltatottság parcellái. És közben a megfoghatatlan semmiből, a félelem- barlangok mélyéből felmásznak a napfényre a magányos hírhozók és a csoportos világfelismerők, és minden kacifántos diskurzus nélkül közhírré teszik, hogy a társadalmak agóniája véget ér, a felébredés megkezdődött. A sok évszázados barbár helyi- és világháborúk korszaka csúfondárosan csődbe jutott. Ma már aligha lehet megkoszorúzni olyan politikai-hatalmi ideológiai-mémet, amely az elmúlt ezer évben kifogyhatatlanul azt a balgaságot vagy brutalitást szajkózta, hogy bármilyen háborúval, vagy pusztítással egyetlen fűszál is megmenthető. A régi világ kifulladása olyan, mint ami megállíthatatlan. Itt az ideje a boldog korszak-temetésnek, avagy a jelenlegi világév befejezésnek. A kedves ostobaságok, a finom tudásvesztések, vagy egyáltalán a bölcsességek hiányai miatt a korszakunk visszafordul az egyszeregy-igazságokig. Kardinális alapigazságok válnak ismét láthatóvá és megszerethetővé. Egy helykereső ember változatlanul több, mint egy teremtésképtelen ember, avagy egy-egy teremtőképes ember sokkal több, mint egymillió agonizáló ember, miközben minden ember eredendően egyenlő, de egyenlőség-esélyét szinte minden önleépítő ember képes önként elveszíteni. A földön élő ember kezdetektől kezdve nem pusztán fizikai-kémiai lény, vagy nem anyagi test, hanem mindenekelőtt végtelenített szellem és tudat, avagy spirituális-szakrális mindenség. Isten társteremtője. Ebből következik, hogy ez az igazi egyenlőség-lehetőség mindenkitől elvehetetlen. Sem az emberiség aranykora, sem a jelenlegi vaskorszaka idején a társadalom aligha azonosítható avval, hogy kevés vagy sok ember egyidejű jelenléte, amint az erdő sem azonos a néhány, vagy a sok fával, avagy egy galaxis sem csak sok vándorló-pörgő bolygó. Ha minden ember eredendően a fizikai valóság feletti szellemi-spirituális tökéletesség-lehetőség, akkor minden egyes társadalom szükségképpen kollektív szellemi-spirituális tökéletesség-mező esély. A társadalom így életfolyam, avagy a társadalom maga az élet. Az külön paradoxon, hogy az egyszerre agonizáló és életpótlékot habzsoló világtársadalom most ismeri fel, hogy semmi sem élettelen, még a kivágott fatörzs sem, a kősivatagok ugyanúgy, csak másképpen rezegnek, mint a mediterrán dombhajlatok. Ezért a földbolygó egésze, bármelyik lokális társadalom, az internet végtelen hálózata, vagy akár egy fizikai energiamerő egyaránt lüktető élet. Oda jutottunk, hogy az életben szüntelenül agonizálunk. A társadalmi valóságok szintjei ugyanúgy labilissá válnak, és különböző állapotai nagyon hasonlóan agonizálnak. A bolygón belüli felső szinten, a globális vagy poszt-globális megatársadalomban nincs kollektív értelmező vagy cselekvő erő, amely egyelőre képes lenne a civilizációnk-kultúránk haldoklását megállítani.
9 Egyaránt hiányzik az emberiség magasabb tudatállapota és az ebből következő bolygószintű önmentést elvégző kollektív cselekvés. A világvalóság középső szintjein, a vibráló kontinenseken a nemzeti társadalmak régi identitásaik után rohannak, miközben a nemzet, mint személyesen is átélhető kollektív tudatállapot és közösségi cselekvésforma, sokszor szintén agonizál. A nemzeti társadalmak már/még nem védenek kifelé, a külvilág ellen, és nem erősítenek befelé, nem karolják fel saját közösségeiket. Tehetetlenek a globális-kontinentális újkapitalizmussal szemben és képtelenek az együttműködésre a világváltást előkészítő poszt”kapitalizmussal”. Arra sem számított senki, hogy a társadalmakat uraló, központosított, cselekvésre predesztinált államok az új homokviharokban szinte észrevétlenül betemetődnek. A mögöttünk lévő évtizedekben a társadalmak elitcsoportjai mindig az államot foglalták el, vagy az elfoglalással érték el elitpozícióikat, és önön érdekeiket az állami intézményrendszerrel növelték és garantálták. Mi több egyre inkább arra haladtak, hogy az állam kihasználásával saját, külön bejáratú, bekerített magántársadalmakat építsenek ki. Az erős gazdasági csoportok gyakran sportot űznek abból, hogyan lehet az állami forrásokat kiszivattyúzni. Ez azért is mehet akadálytalanul, mert az elkábított társadalmak szótlanul és helyeslőleg elfogadták, hogy az egykori csereeszköz, a fém- vagy papírpénz már tegnap szükségképpen globális, fedezetnélküli, virtuális ego-pénzzé vált. A politikai és pénzügyi profitra koncentráló államok agóniája felgyorsította globális, nemzeti, lokális társadalmak önfeladását. Minden egyes társadalom kollektív személy, s ugyanazokkal a tulajdonságokkal ruházták fel, mint egyetlen embert. Ha a föld lakója, az egyén lényegében szeretet, s minden más jellemzője ehhez képest másodlagos, akkor – a mérettől függetlenül – társadalom sem lehet más, mint szeretet. És a földbolygó agóniájának csodálatos eredménye, hogy ismét láthatóvá és vállalhatóvá tette szeretet-voltunkat. Ha ráadásul az ember, általában és egyes teremtettségében is isteni részecske, akkor a kollektív emberiség nem csak őrzi, hanem magasabb szinten hordozza isteni jellegét. És ez független attól, hogy az ember más lakható csillagrendszerekből érkezett a földre és/vagy földön belüli természeti-szellemi evolúcióként jutott el ilyen magasságba. A magasság: kockázat. Ma az univerzális kockázat-kiterjesztést éljük. Az egyének vagy a társadalmak tudati, szellemi és lelki emelkedése akkor a legkockázatosabb, amikor egyfelől már megszabadultak számos fizikai-környezeti kiszolgáltatottságtól, másfelől azonban még generálisan alacsony tudatállapotban vegetálnak, s az önpusztítást, az életveszélyeztetést nem veszik észre. A gyenge figyelem és tudatosság az oka annak is például, hogy a nemzeti parlamentek nem észlelik az átfogó agóniát, nem dolgozták ki és nem fogadták el a társadalmi önmentés törvényeit sem. Természetesen az sem véletlen, hogy a posztdemokráciák a kormányzásban változatlanul nem intézményesítik, és nem kezelik prioritásként a társadalmak működésének helyreállítását és a települési társadalmak közösségi újrateremtését. Sem aközösségi védőhálók, sem a közösségi jövőakciók nem születnek meg.
10 A tét azonban nem csak annyi már, hogy hálót fonjunk, és akciókat ápoljunk, mert a világ már abba az állapotba fordult, ahol egyre több társunk, barátunk személyesen is fizikai, lelki, szellemi krízisbe jut. Új határvonal is kiemelkedik a zajló árból, mint az árvízkor a házkémény. A társadalom jelképesen nem csak börtön, vagy külszíni bánya-sebhely, s ezért a társadalom ugyanakkor nem egyszerűen kikötő vagy városszéli korház. Az új határvonalra érkezett globális és helyi társadalmak együtt, de külön-külön is döntési helyzetbe keveredtek. Dönthetnek a pusztulásba sodródás vagy az agóniából kimentő feltámadás között. Ezért is indul meg most világszerte a civil polgárok vagy helyesebben a közösségpolgárok – minden eddigi mintát elhagyni akaró – közös fellépése. A felébredés egyszerre, párhuzamosan halad az egyének belső mocsaraiban és a társadalmak külső jégveréseiben. Ha a helyi, a nemzeti, vagy a bolygószintű társadalmak feladják a védekezés-megújulás misztériumát, sőt a kríziskezelések gyakorlati ellátását, akkor a kollektív agónia felgyorsul(hat) és valóságos vagy képzeletbeli mentőhajók már csak az Égből jöhetnek. Ez a könyv nem akar mást, mint azt, hogy a társadalmak újjászületése és feltámadása valóban lehetségessé váljon. A halotti bizonyítvány helyett az új születési bizonyítvány megírása a közös feladat. Ez a kollektív felelősség-elvállalás nem más, mint a vakság tudatos felszámolása, hogy a jövő lehetetlensége vagy zsákutcája elkerülhető legyen. Utóirat: Nyitják az ablakot, nyitom az ablakot, nyitva az ablak. Az új nemzet inspiráló modellje Az új globális-lokális világban a nemzet, vagy a nemzeti szint megkerülhetetlen és felszámolhatatlan valóságmező, de a kitágult és változó világszerkezetben az új nemzet szerepe és feladata szükségképpen újragondolandó. Az új nemzet nem ugyanaz, mint ami a nemzet az elmúlt századokban volt. Az új nemzet viszont közösségi hátországként és kollektív tudat adta támaszként ismét szellemi és világmentési erőforrás. A Kádár-rendszer időszakában a nemzet megtűrt társadalmi modell volt. Reménytelen időszak volt ez a hetvenes évek: mindenki félt még, ha másképpen nem, tudat alatt szorongott. Mitől is féltek kimondatlanul a rendszer vezetői? Ha a magyar társadalom egységes, szervezett nemzet lett volna, akkor leveti hátáról a nemzet számára nem elfogadható politikai-gazdasági és szellemi rendszert. És mitől is féltek kimondatlanul a rendszert tagadó, vagy megkérdőjelező szellemi emberek? Ha a magyar társadalom, avagy a nemzet megkísérelné megbuktatni, vagy ledobni az elfogadhatatlan rendszert, akkor az előnytelen geopolitikai helyzetben ez a nemzeti feltámadási kísérlet elbukna, elvérezne a szovjet fél-globális hatalmi világrendszer erőfölénye miatt.
11 A kölcsönös félelmek kiegyensúlyozták egymást. A hetvenes évek végén így meglehetősen abszurd állapot uralkodik. Szellemileg pedig még inkább abszurd. Nem lehet igeneket és nemeket mondani. A nemzetet uraló – részben már megosztott – politikai elit és a sokféle nemzeti szellemi elit egyaránt tudja, hogy a korszak alapkérdése változatlanul a nemzeti szabadság visszaszerzése. A kocsmákban egyre többen beszélnek erről, de a nyilvános kérdés- kinyilvánítás tilos, s lehetetlen. Ezért ekkor Magyarországon a személyes és kollektív tudat egyaránt tudathasadásos állapotban van. A helyi kocsmákban viszont már nem lehet megfogalmazni és megvitatni, hogy milyen legyen az új nemzet, az új rendszer, az új állam, így a rendszer megbuktatása utáni ideális célállapot most definiálatlan. Abban nincs semmi meglepő, hogy kisebb-nagyobb mértékben szellemileg is mindenki a korszak foglya, s azóta is tökéletesen érthető, hogy a mindenkori jobbak mindig szabadulni akarnak a korszak dogmáitól, vagy horizont-összetöretéseitől. A hatalmon lévők viszont semmitől sem félnek jobban, mint attól, hogy az alávetetteknek jövővíziójuk születhet. Ennek az áldatlan és holnaptalan szellemi helyzetnek köszönhető, hogy az 1989-es rendszerváltás Magyarország jövőjének a kapitalizmus múltját választotta1. Ez a huszadik század második felében talán az egyik legnagyobb filozófiai vagy politikai botrány a magyar történelemben. A hetvenes évek végén persze még senki nem tudhatta, hogy tíz év múlva már esély lesz a politikai rendszerváltásra. Ezért a korszak hangadó szellemi vezetői – a látszólag nemzetietlen nemzetet, vagy az öntudat nélküli társadalmat – nem akarták belevinni egy újabb, tragikus, vereségre ítélt forradalomba. Ezzel a történelmi kompromisszumkészséggel ugyanakkor akaratlanul a fennálló rendszer megőrzését vagy tartósítását segítették. Ezt az óvatos, szorongó magatartást utólag lehet erkölcsileg vitatni, ám egy újabb történelmi konfliktus kikényszerítése valóban rendkívül kockázatos lehetett volna. A két szélső, markáns magatartás között azonban számos középső út volt, amely közül még akár választani is lehetett volna. És sokan választottak is. A választási szabadság alapja nem lehet a szellemi-fogság, s a gondolkodási bizonytalanság.Van, aki akkor a rendszerben (azaz a szocializmusban, vagy annak reformjában) hisz, van, aki abban, hogy ez a világrendszer felboríthatatlan és fenntartható, persze van, aki sokáig feltételezi, mint az én apám, hogy a rendszer guggolva is kibírható, s persze vannak, akik a guggolásban is elfáradnak, elgyengülnek. A többség nem hisz a rendszerben, noha az illúziók erősek, mindössze szeretné túlélni azt. Túlélők országa ez. Ennyiben ez nem új világtörténelmi tapasztalat. Ám szinte senkinek sem lett igaza: a létező „szocializmus” tévedett és megbukott, így a diktatórikus rendszerről is kiderült, hogy nem örök és így megváltoztatható, ugyanakkor mindnyájan tapasztalhattuk, hogy a fennálló rendszer sokáig guggolva sem bírható ki, de az elfáradás nem indok az önfeladásra, de az önpusztításra sem. A tévedőkből egymás mellé verődő társadalom azonban szükségképpen nem teremthet belső kohéziót. A rendszer magas szintű ideológusai – a hetvenes-nyolcvanas években – ezt a társadalmi tudatot és kollektív lélekállapotot elég pontosan látják, átlátják, és fölényesen
12 kihasználják. Ehhez képest másodlagos, hogy a pártállammá silányított nemzet akkori vezetői és gondolkodói közül sokan ideákat és illúziókat fűznek a rendszer elért teljesítményeihez és távlataihoz. A kocsmákban a többség (részben az uralkodó párt tagjai is) a Kádár-rendszer tarthatatlanságát így vagy úgy kimondják. A szocialista közbeszéd elavult dogmái között és az ideológiai rendszer felszámolhatatlan nyelvi poklában viszont a szellemi-társadalmi kisebbségek jóvoltából az írások, a mondatok mögött kiolvasható a másként gondolkodásra való szerény, óvatos törekvés. Sorok mögötti szellemi „lázadások” korszaka ez. Nem ez az igazán meglepő azonban, hanem sokkal inkább az, hogy mondatok másodlagos üzenete is megroppantja a rendszert. A mérhetetlen nagyságú és hatalmú legális pártállami hálózatok, és az illegális tevékenységet folytató szuperhatalmi struktúrák professzionális védelme ellenére a rendszer fenntarthatatlan. A szocializmus mentegetésében érdekeltek utólag mondhatják, hogy az igazi megroppantás nem a belső láthatatlan ellenállásnak, hanem az új világpolitikai és világgazdasági helyzetnek köszönhető. A kettő viszont egymást kiegészítette, ahogy manapság sincs másképpen, hiszen a világgazdasági válság önmagában nem okoz világrendszer-váltást, csak akkor, ha a világtársadalom nemzetei, vagy legalább a kisebbségben lévő hangadó csoportjai új rendszer- programot dolgoznak ki. Az új világprogram részben kész, de a világválság talán túl hamar jött, s a hét milliárd ember lelkében még nem él az új alternatíva. Talán ilyen sem volt sokszor a történelemben. Általános szabályként akár kimondhatjuk, hogy a fennálló hatalmi struktúrák számára nem jelent életbiztosítást, ha a működő-uralkodó rendszer a szellem embereitől nem kapja meg legalább a részleges közmegbecsülést, miközben az adott rendszer szintén jórészt elvonja a közmegbecsülést saját, kvalitásos értelmiségétől is. Ekkor maga a rendszer mesterséges életben tartása is kétségessé válik. Nem volt ez másképpen Magyarországon sem a hetvenes évek végén. A „szocialista” rendszer minden legális és nem legális eszközt folyamatosan bevetett annak érdekében, hogy például különösen a változatlanul veszélyesnek tartott kisebb-nagyobb írófejedelmeket lelki-szellemi kordában tartsa, s ennek eredményeképpen a szélesebb értelmiséget, főként a középértelmiséget – sokak naivitást és jóhiszeműségét kihasználva – a rendszer oldalára állítsa, sőt a rendszer szolgálatába fogja. Ennek érdekében érthető, hogy a politikai cél nem lehetett más, mint a magyar kollektív tudat elfedése, tompítása, félrevezetése. Akár annak árán is, hogy a nemzeti vagy népi értelmiség tagjainak többségét törekedjen integrálni a rendszer keretei és ideológiái közé. Ma már beleláthatunk a korszak méregkeverésébe, vagy működési technikáiba. Valóban a puha félelem kora ez. A finom ostobaságok kora. A szellemi homályok kora. Az öncenzúra miatt félig-végiggondolt beszédek és írások kora. Ugyanakkor a halvány remények, a rejtjeles-kódolt üzenetek, az áttételes kritikák korszaka ez. A két tárgyaló fél lesi egymást, minimális a bizalom. A megtűrtek megtűrik a megtűrőket, miközben a megtűrők megtűrik a kulturáltan ellenbeszélőket. Nem mindenki tudja azonban, hogy hol áll a harcban, s nem látja világosan, hogy mi lenne neki jobb, közben senki nem akarja tőrésre vinni a játszmát. A nem lejátszott, de szimbolikusan folytatott játszmák korszaka ez.
13 Ha született volna már több átfogó elemzés a huszadik század második felének magyar szellemtörténetéről, feltehetően kimutatható lenne, hogy ennek az állapotnak nem a politikusok az áldozatai, hanem főként a szellemi emberek, akik ebben a légkörben nem képesek nagy teljesítményt nyújtani. A hetvenes években akkor és ott még nem látszik, hogy a játszmáktól és a sikerektől önmagukat távol tartó művészeknek, tudósoknak nagyobb esélyük van a maradandó teljesítményre. Ha született volna már több átfogó elemzés arról, hogy a huszadik század második felének rövidebb-hosszabb korszakaiban a nemzet és főként a nemzeti tudat állapota milyen is, valószínűleg szintén kimutatható lenne, hogy ez az óvatos, szimbolikus, s reménytelen szellemi „harc” a nemzet (és/vagy a társadalom) felébresztéséért, önmagára találásáért meglehetősen szerény eredményt hozott. Ám ugyanakkor részben igazságtalan az az ítélet, hogy a magyar társadalom ekkor szellemileg-lelkileg lesüllyesztett állapotban vegetált. A nemzet kérdésének értelmezésében és újragondolásában ma nagyjából ugyanott tartunk, mint a hetvenes-nyolcvanas években. Változatlanul nincs átfogó nemzet-értelmezés, társadalmi vízió, vagy jövőprogram. Ennek legfőbb oka változatlanul az, hogy szellemileg nem jutottunk sokkal előbbre, pedig két évtizede lehet beszélni, csak a gondolkodás kvalitásos feltételei és mintái mintha hiányoznának. Holott bármilyen kérdésnek, így a nemzeti problematika újragondolásának is az esélyei (sokkal?) jobbak, mint mondjuk harminc évvel ezelőtt. Ne azon keseregjünk hát, hogy az elmúlt harminc évben miért nem volt legalább egy, vagy akár több, nemzeti szintű konferencia a haza, a nemzet, vagy a nemzeti önismeret kérdéseiről. Vagy miért nincs könyvekben, folyóiratokban széleskörű, tényleges tudás- és eszmecsere a nemzet állapotáról és jövőútjairól. Ez talán azért sem baj, mert ma a nemzet értelmezésének új paradigmái, mi több paradigmaváltásai jobban felfedezhetők és befogadhatóbbak, mint akár öt vagy tíz éve. A nemzet újragondolása Miért is mondom, hogy a nemzeti újragondolás esélyei most már jobbak? 1. A világos gondolkodást és közbeszédet már nem teszik lehetetlenné, vagy nem torzítják el az egykor létező kvázi-szocializmus közvetlen és torz hatalmi és ideológiai érdekei. 2. Az 1989-es rendszerváltás időszakában a többféle nemzeti gondolkodást, s ennek aktualizálást felőrlő, illegitimmé tevő (különböző, részben szocialista, részben liberális) szellemi-ideológiai törekvések mára zömében elvesztették látszólagos érvényüket és hitelüket. 3. Az elmúlt két évtizedben a robbanásszerűen megerősödött globális, funkcionális, pénzközpontú újkapitalizmus nemzetállam-leértékelése, sőt lokalitás-ellenessége elég gyorsan kifulladt, és nem látszik folytathatónak. 4. A hazai vezető- és főként a közép-értelmiséget puhán korlátozó, s egyben önkorlátozását magasztaló uralkodó korszellem, és az ebből fakadó gondolkodási-panelek uralma gyengült, s ezért a korábbi évtizedek közgondolkodása kritikailag szemlélhető, azaz szabadabban, pontosabban értelmezhető. A régi paradigmák dicsfénye megvakult, vitatásuk legális törekvéssé vált. A globális és lokális világszerkezeti szint közötti, középső, közvetítő nemzeti szint2 funkcionálisan és
14 szubsztanciálisan újraértelmezhető. A földi civilizáció a nélkül nem menthető meg, sőt a nélkül nem tartható egyensúlyban, hogy a világ nemzetei ne létezzenek szabadon, és ne lássák el régi és/vagy új szerepeiket. Mielőtt továbblépnénk, röviden tisztázzuk, hogy mit értünk szellemen, avagy milyen gondolati rendszerben fogalmazunk meg összefüggéseket? Karl Rahner felfogása például így összegezhető: ”Az anyag egy keresztény-teista filozófia számára csak mint a szellem mozzanata gondolható el. A véges szellem a létnek az anyagiságában való korlátozásaként fogható fel, amelyből az anyagi valóság pozitivitása származik, az anyagiság pedig nem más, mint korlátozott, bizonyos értelemben „megfagyott’ szellem, lét, aktus.” „Szellem és anyag végső soron nem a valóságegész egymás mellett nyugvó, partikuláris régióit jelölik, hanem az egyetlen valóság, jóllehet lényegileg különböző, ám mindenütt egymásra vonatkozó, konstitutív mozzanatait.”3 Mi az tehát, ami a szellemi (nem pusztán gondolati, vagy politikai, hanem az egyetlen valóságegész) terében változatlan, vagy legalább is részben megmarad? Ennek ellenére kezdjük a válaszokat a közvetlen politikai/politikatudati összefüggésekkel. A mai hatalmi szerkezetben a jobboldali és a jobbközép politikai csoportok a nemzeti gondolkodást befogadják, különböző mértékig képviselik és támogatják, függetlenül attól, hogy kereszténydemokraták, konzervatívok, nemzeti radikálisok, vagy fiatal demokraták. Ezért a baloldali, vagy balközép hatalmi irányzatok többsége úgy látja támadhatónak, s gyengíthetőnek a másik oldalt, ha továbbra is a nemzeti gondolkodást – függetlenül annak értékeitől, s különböző irányzataitól – nacionalizmusként, vagy „csak” elavult gondolkodásként igyekszik értékelni. A valóságegész csonkítása tehát a cél. A törekvés konzekvens: akár a régebbi, akár az újabb nemzeti felfogásokat egyaránt szeretnék a negatív fundamentalizmusokkal, nacionalizmusokkal azonosítani. Ez a gyengítő, frusztráló stratégia évtizedekig hatékony volt, most azonban jórészt váratlanul, ám látványosan veszít hatékonyságából a társadalom önfelismerő-önkorrekciós képessége miatt. Világtörténelmileg pedig semmi új nem történik. A hatalmon lévők radikálisai olykor könnyelműen azt hitték, hogy nekik korlátlanul és büntetlenül mindent lehet. És nem lehet. A folyamatos, generális, szocialista, vagy liberális szellemi-ideológiai offenzíva ingerült védekezésre készteti a jobboldalt, amelynek nyomása közben a belső tisztázás, konzervatív újraépítés lehetetlen, vagy minimum töredékesen megy végbe. A szintén folyamatos, jobboldali offenzíva szintén zajos védekezésre kényszeríti a baloldali gondolkodású csoportokat, amelyek önértelmezése, újradefiniálása elmarad, az új gondolati pozíciók kidolgozása elsikkad. A jórészt hamis ideológiai és kulturális törésvonalak mentén végbemenő szellemi, vagy inkább szűkebb ideológiai szétszakadás önmagában rombolja a társadalmi kohéziót, avagy a valóságegész belső összetartozását, ami persze nem egy gazdasági-pénzügyi hatalmi csoportnak rejtett érdeke is. Ha a pénz változatlanul a szegényektől a gazdagokig áramlik, akkor a profitnövelésben érdekeltek radikálisi csoportjai rejtetten arra törekszenek, hogy a szegények olyan szellemi és strukturális alávetettségben maradjanak, hogy a pénz hozzájuk áramlása zavartalan legyen.
15 A társadalom belső párbeszédét, együttműködését a politikai hitviták továbbra is akadályozzák, korlátozzák, ám a magyar társadalom most nem egy ideológiai törekvés uralma alá kerül, hanem új fejleményként a nyers hatalomért folyó politikai háború szintén rejtett ideológiai-gondolkodási elnyomása teljesedik ki. Ez egy új típusú politikai alávetettség, amire a társadalom az ezredforduló után előbb spontánul reagál, majd később tudatosan elfordul a hatalmi elittől, amely egyébként is rohamos tempóban leértékelődik. Az öntudatos elfordulás már begyakorolt magyar, sőt közép-európai védekezési magatartás. Ennek azonban egyik negatív eredménye az, hogy a nemzet, mint összetett politikai közösség élesen szétszakad, másképpen fogalmazva a társadalom-egész szabdalódik fel, s az egyének kvázi-közpolgárként izolálódnak, miközben a nagyon sokrétű társadalom – korlátolt gazdasági és társadalmi nemzetként – elkezdi önmaga részleges újraegyesítését, amit jelenleg a kemény gazdasági-társadalmi világválság szükségképpen felgyorsít. A nemzet és a közösségek újraszerveződése a politikai szint alatt indul el, vagy folytatódik, s ez a civil akaratképződés ugyan törékeny még, ám a polgári demokrácia függönye mögött újraépített úr-szolga viszony fenntartása egyre nehezebb. A jelenleg uralkodó politikai erőközpontok egy része, sőt az egyszerre az előttük és mögöttük lévő – a rendszerváltás után pozícióba került – gazdasági-társadalmi hatalmi csoportok meghatározó egyes „baloldali” tömbjei változatlanul nem tudnak mit kezdeni a nemzeti alapállással. Ez egyrészt azért van, mert továbbra is kimondva-kimondatlanul félnek, vagy tartanak attól, hogy a nemzeti (vagy akár a posztnemzeti, a hagyományos nemzeti beállítódást továbbfejlesztő) gondolkodás és magatartás a jelenlegi4 szocialista-liberális hatalomgyakorlást és ennek legitimációját szükségképpen megkérdőjelezi. Másrészt azért is van ellenkezés, függetlenül a nyers és közvetlen hatalmi érdekektől, mert gyakran tradicionálisan elvetnek, vagy másodlagosnak tartanak minden közösségi kötödést, s a jelen, sőt a közeljövő optimális magatartásának változatlanul a feltétlen individualizmust (a tiszta önérdekűséget, a korlátlan egoközpontúságot) tartják, amely gyakran párosul a szélsőséges (tehát az önkritikára és a továbbgondolásra nem képes) racionalizmussal és vallásellenességgel. Ez már durva érték- és életgyakorlat háború, ami civilizációs és kulturális széthulláshoz vezet. Legyen változatlanul világos: a nemzet elvileg és továbbra is mindig eleve csak befogadó lehet, s nem pedig kirekesztő vagy kisebbségeket a társadalmi peremre száműző. Ennek ellenére a nemzeti létet tagadók többsége azért határolódik el a többségi közösségtől, mert a nemzetet csak kirekesztőként képes tételezni. A nemzet azonban – különösen akkor, ha az a belső közösségek integrációja – belül is befogadó, sőt kifelé sem elzárkózó, vagy „csak” befelé forduló, hanem szükségképpen integrálódik a nemzetek különböző szövetségeibe, vagy akár kontinentális közösségeibe. A globális dilemma ma persze az, hogy amikor a különböző nemzeteket, a nemzeti szintű társadalmakat megosztja, szétszakítja, atomizálja az újkapitalizmus, a posztmodern munkamegosztás, a társadalmi oxigénhiány, a szellemi polarizáció, akkor az univerzális szupraszintű elidegenedés ellenére bármilyen integrálás, vagy kohézióteremtés érhet- e el valódi sikereket? A világon a többségi nemzetek, s a kisebbségek ma egyaránt egyre nehezebben tűrik, hogy a hatalmi vagy hatalmon kívüli csoportok (vagy bárhol bárkik) a társadalmi és/vagy személyes
16 kirekesztéseket nyíltan vagy rejtetten erősítik. Új fejlemény, hogy olykor drasztikus vagy óvatos törekvések tapasztalhatók a többség háttérbe szorítására, leértékelésére is. A csúcsküzdelem tehát az egyetlen valóságegész visszaállítása, vagy változatlan korlátozása között folyik a nemzeti problematika kapcsán is? Az új nemzet felismerése Működik az irracionális félelmek gyártása is. Európai Unió 27 tagállamában mintegy háromszáz kisebbség van. Ma sok országban nem egyszer előfordul, hogy igyekeznek úgy manipulálni a kisebbségi kollektív tudatokat, hogy az egyes társadalmi csoportok tudatalattijában és közgondolkodásában a többségi nemzettől való, irracionális félelmet növeljék. Szintén előfordul a világban, hogy a hatalmi erő- és ideológiaközpontok igyekeznek a többségi nemzet tudatában és tudatalattijában a kisebbségektől való irracionális félelmet erősíteni, vagy például a kisebbségek magatartása miatti negatív tapasztalatokból származó jogos félelmeket oktalannak értelmezni. Az empatikus befogadásnak tehát nálunk is feltétele, hogy se a többség, se egyetlen kisebbség a másik felet ne akarja hátrányos helyzetbe hozni és identitásában megkérdőjelezni. És a jólelkű befogadás után mindenki az egyéni szabadságot lehetővé tevő többségi társadalom tagja lehet. Az irracionális félelmek szítása ellenére gondoljuk végig az új nemzet lehetőségét. És melyek az új kérdések és új válaszok, ha a nemzet kérdését komolyan tárgyaljuk? Az első mondatok még nem állítások, de csak néhány gondolati nyitást javaslunk: mi van akkor, ha a nemzet nem az, vagy nem egészen az, amit eddig gondoltunk, feltételeztünk róla? Mindez most azért válik nyilvánvalóvá, mert az ezredforduló utáni világban a nemzetek más összetett helyzetbe kerültek, s más oldaluk vagy képességük lesz mentőöv? Vagy mi van akkor, hogy a nemzet eddig sem hatalmi központként, vagy elsősorban önálló államként volt fontos, hanem inkább kollektív tudatformaként, vagy pontosabban tudatminőségként és csak ezért és csak így lehet bármilyen folytonosság megtestesítője? A földi valóságban a nemzet (mint rész- valóságegész) eltüntetésével rekonstruálható-e a teljes valóságegész? Egy évtizede új paradigmák korába léptük, új felfogások születnek. A régi dogmák kinyílnak, mint a kapuk, s a tárt kapukon át beáramlanak az új tapasztalatok. Minden ellenkező hírrel szemben, a nemzet valósága nem süllyed el, mint egy hajóroncs, csak folyamatosan átalakul. Új tengerek, új hajók, új felismerések. Az anyagelvű létformákat felváltják a szellem alapú valóságdimenziók. Visszatérünk a szubsztanciális valóságképekhez és kiteljesednek az eredeti szellem-felfogások. A nemzet – mint szellemi konstrukció – ismét emelkedik, ha lesznek, akik régi és/vagy új tartalmakat álmodnak bele. A jövő egyik új hívószava: a tudásnemzet. Merthogy minden nemzet például annyit ér, amennyi tudást teremt, s halmoz fel, majd pedig alkalmaz.
17 A nemzet ugyanakkor már nem csak egy-egy földrajzi térre korlátozódik, hiszen a magyarság mindig is univerzális nemzet volt. Ha ez így van, akkor tárjuk fel a több ezer éves nemzet történelmét is, amely változatlanul korlátlan tudást hozott és ajánl nekünk. A nemzet valósága olyan, mint egy húr, finoman rezeg, s ez a rezgés ma egyre erősebb. A rezgés: új építkezés. A nemzet egyébként is folyamatos templomrakás, noha sokszor előbb a régi falakat és tornyokat kell lebontani. Maga az állam sem lehet többé rideg hatalomkoncentráció és érdekérvényesítés. Az állam, akárcsak a nemzet, természetes fészek – minden ember végső földi álma: otthon lenni a tarthatatlan világban is. Ha tetszik, a nemzet egyik örök feladata ez, mindig felkínálni a békés-meghitt otthont, ami persze nem csak a megpihenés, hanem a kilépés előtti megerősödés helye. A közvetlen jövő állama a részvételi állam, a közeljövő demokráciája a részvételi demokrácia. Ezért a magyarság számára olyan világot teremtsünk, amelyben mindenkinek esélye van a szabad részvételre. Kapukra a valóság- és világegész megéléséhez. És igen: a részvétel feltétele a durva magánérdek (vagy általában az ego vágyainak) korlátozása, sőt már az európai túlfogyasztás és környezeti terhelés sem tartható. A nemzet és minden intézménye és minden vezető testülete egyúttal spirituális dimenzió, s magas rendű – ne féljünk kimondani – szakrális felelősségintegrálás. A nemzeti magas tudatállapot A nemzet lényege nem(csak) az államban csúcsosodik ki, hanem a mindenki egyenrangúságára építő társadalomban. Az origopont a közösségek hálózata. A társadalom azonban elsőrendűen kollektív tudatforma, s ezért is mondjuk, ha kell számtalanszor, hogy a nemzet lényege az, hogy tudatminőség, lélekminőség. Ízleljük az új fogalmat: tudatnemzet. Ez a megközelítés mondja ki a legtisztábban, hogy a tudatalapú nemzetforma a valóságegész önálló teljesség-dimenziója. A nemzet emelése mindig – bármilyen korszakban is élünk – mindenekelőtt a kollektív tudatemelésen keresztül történhet. Egy-egy nemzetbe bármennyi tőkét is pumpálunk, mindezek a javak csak a naturális valóságban jelentenek bővülést és javulást. Ne legyen félreértés: minden nemzet anyagi építkezés is, sőt világválság idején a lokális szinteken az önellátás, az önmentés is megszervezendő. De a nemzet dolga nem csak az, hogy ételt és italt garantál a halandó fogyasztóknak. Ne féljünk: a világ alulról mindig újrateremthető, s a nemzet dolga ezt a folyamatos, sokoldalú újrateremtést ösztönözni. Ennek célja a nemzeten keresztüli valóságegész újraszületése. A magyarság eddig sem pusztult el, ezután sem fog, tudatminőségként állandóan jelen van. Az aktuális kérdés mindig az, hogy a kollektív tudatminőséget – mintegy köpenyt – magunkra terítjük, vagy tudatosan ledobjuk a vállunkról? A nemzet tudatminőségként követeli, és ugyanakkor támogatja, hogy minden egyes tagja, aki önként úgy dönt, hogy ide tartozik, egyre magasabb tudatállapotban éljen. Vagy legalább is, a többség ne merüljön el a tudatvesztések csábító illúzió-mocsaraiban. A magyarság ma akkor lesz
18 megint magas minőségű, ha befogadja és maga is teremti az új paradigmákat, ha megérti, hogy a nemzet hogyan rezeg a globális és lokális szint között, ha megérti, hogy nincs veszélyeztetve és nem szükséges ellenségképeket kreálni, ha megérti, hogy mindenkinek földi és égi lakásokat ad, ha megérti, hogy katartikus élménye csak attól lehet, ha továbbra is nem teljesíti feladatait. A földi és égi, szellemi és lelki lakásokban élve pedig menthetjük magunkat, nemzetünket és bolygónkat. Béke velünk. Új társadalmi valóság és boldogító értelmezései A társadalom két „ágya” Az új társadalom-felfogások a társadalmat úgy tapasztalják és értelmezik, hogy a társadalom ismét „ágyban” fekszik: ez a tudáságy (személyes és kollektív tudáshálók), s a tudatágy (az egyéni és közösségi tudathálózatok). Ebben a kettős mezőben lehet a négy egyenrangú pólust (egyén, állam, társadalom, demokrácia) értelmezni. Ez az új társadalomelmélet egyik új, kiinduló tétele. A társadalom sokdimenziós téridő Először, mi a társadalom? Vagy másképpen a kihívó és látszólag egyszerű kérdés: milyen társadalomban élünk? Ha azt kérdezzük, hogy milyen most a magyar társadalom, egyértelmű feleletek helyett csak zömében hagyományos megközelítéseket (életkori jellemzők, társadalomszerkezet, stb.) válaszolhatunk. Nem nehéz kimutatni például, hogy a magyar társadalom gyorsan öregedő társadalom, ám ma sem olyan egyszerű megmondani, hogy a társadalom milyen társadalmi nagycsoportokra (osztályok, rétegek, stb.) osztható fel. Egyre inkább bizonytalanok vagyunk abban, hogy általában milyen a társadalom, vagy mit értsünk társadalmon, sőt az sem világos, hogy ebben az új történelmi korszakban (új típusú globalizáció, újkapitalizmus, stb.) a társadalom alapvetően más-e, mint húsz, ötven vagy száz éve. Ezért joggal felvethető: mi az a társadalomban, ami változatlan, s mi az, ami gyorsan változik. Ha azt kérdezzük, hogy milyen a magyar társadalom az ezredforduló utáni évtizedben, evvel ugyan szűkítettük a vizsgált kérdés körét, ám éppen úgy tanácstalanok vagyunk, mintha hosszabb időszakot kutatnánk. Többnyire csak sejtjük, hogy az ezredforduló környékén, vagy azt követően mennyire és milyen új társadalmi valóság születik vagy van születőben. Még az sem világos, hogy az új társadalmi valóságot milyen dimenziókban kellene feltárnunk.
19 Magyarország azért kicsinyes és pazarló egyszerre, azért hajlamos egyaránt igazságtalanságra és igazságra, azért önámító és részben tisztánlátó, vagy azért tehetetlen és ugyanakkor cselekvőkész egyaránt, mert a valóságos (gondolati és cselekvési) lehetőségek egyelőre nem tesznek többet lehetségessé. Szellemileg pedig nem tud a korlátolt mozgástér fölé emelkedni, vagy a folyamatos védekezés és helyben topogás miatt képtelen az egyébként csak részben felismert lehetőségekkel élni és túllépni rajtuk. Ez az ország törvénytisztelő, de főként az íratlan „alkotmánynak” engedelmeskedik, s jelenleg is nagyon jól tűri, hogy a hatalom gyakran több gazdasági- társadalmi törvénytelenséget enged meg magának, mint polgárai, mert a társadalmi szerkezetben felül lévők, szintén a folyamatos védekezés miatt, szüntelenül (és részben oktalanul) az alulbecsült lehetőségek foglyai. Ugyanakkor elég kevés fogalmunk van arról, hogy az új globális-lokális világállapotban a magyar társadalmon belül milyenek és hogyan kapcsolódnak egymáshoz a lokális társadalmak, vagy a magyar társadalom egésze milyen mértékben és hogyan integrálódik az európai vagy a globális társadalomba. Láthatóan többszintes (lokális, nemzeti, európai, globális) társadalom- rendszer jön létre, de Európa közepén, a nemzeti szinten a magyar társadalom mivel jellemezhető? A magyar társadalmat vizsgáló kérdésfelvetésben önmagában kicsit homályos a magyar jelző tartalma is, hiszen nem, vagy alig tisztáztuk, hogy a magyar társadalmon a mai Magyarország, a Kárpád-medencében, vagy az egész világon élő magyarok társadalmáról beszélünk-e? Természetesen törekedhetünk a társadalomtudomány eszközeivel a magyar társadalom összetett leírására, ám az igazi kérdés feltehetően az, hogy az ország polgárai belülről, saját tapasztalataik és nézeteik szerint milyen látják a magyar társadalmat; méghozzá úgy, hogy nem felejtkezünk el arról, a polgárok nézeteit jelentősen mértékben befolyásolja a tömegkommunikáció valóságkép- gyártása. Nem kevésbé izgalmas kérdés, hogy a magyar társadalom különböző csoportjai milyen új társadalom létrehozásában vesznek részt, s ebben a cselekvő részvételben milyen spontán (nem tudatos, nem akart) és tudatos (végiggondolt, szándékolt) folyamatok vannak. Vagy általánosabban, a társadalom mitől, hogyan, milyen mértékben változik? Korábbi századokban is gyakran zavaros, vagy kevert jövőkép jellemezte a magyar társadalmat, ám ma a magyar társadalom többségét az jellemzi, hogy önmaga jövőjéről nincsenek átfogó víziók, nem érlelődnek alternatívák. Egyáltalán a társadalomnak kik által, hogyan születik (ha születik) önmaga távlatairól jövőképe? Ha a tények – amint azt tudjuk – alapvetően egyrészt szellemi, másrészt társadalmi konstrukciók, avagy nincs objektív valóság és végleges valóságkép, akkor folyamatos kritikával kell szemlélnünk az általunk feltárt (mindig ideiglenes) társadalmi konstrukciókat, s szintén különösen éles vitában kell lennünk az általunk konstruált, társadalom leírásra megkomponált szellemi tényekkel.
20 Abból, hogy ugyanakkor a társadalomról nem szeretnénk hamis valóságképeket konstruálni, vagy nem akarunk – látszólag meggyőző tudományossággal – mellébeszélni, vagy nem akarunk öntudatlanul, vagy akár tudatosan hazudni, még nem következik automatikusan, hogy pontos válaszokat tudunk majd adni a kérdésekre. De az sem következik, hogy pontatlan válaszokat mondunk. Különösen a modern társadalomról – amióta az emberek nem kis közösségekben, nem kisebb családokban vagy törzsökben élnek – az egyes ember tapasztalata az, hogy sok embertársadalma veszi körbe. A sokember-élmény jelzi, hogy az egyének körül elég kevés teljesen izolált ember él, s így különböző mértékig minden ember kapcsolódik mindenkihez, s ennek a kapcsolathálózati rendszernek a megértése közelebb visz a társadalmi viszonyrendszernek a megértéséhez. Az ember azonban annyit lát és ismer meg a külső világából, amennyit nagyjából helyesen észlel és helyesen elemez. Ezért mindig kétséges, hogy az adott egyén látja-e, érti-e a maga körüli társadalmat, vagy szükségképpen csak korlátozott, vagy torz valóságképek szintén korlátozott és torz dialógusát figyelhetjük meg. A hat milliárd embert is jóval meghaladó modern és poszt-modern társadalom szükségképpen végtelenül nagy és kiismerhetetlen tömegtársadalom, amelyben egy-egy nagyobb város is áttekinthetetlen méretű társadalom-dzsungel. A 19. század óta így az elidegenedett egyén társadalomélménye a labirintus-élmény, sőt minden korszakban nehéz tipizálni a különböző elidegenedés-, sőt elveszés élményeket. A társadalom tehát végképpen olyan összetett, bonyolult, holisztikus, sokdimenziós tér, amelynek világos átlátását már sem a család, sem az iskola, sem a munkahely nem tudja megadni az egyénnek. Ezt a folyamatot tovább rontja, hogy a modern állam nem elválik, vagy elkülönül, hanem belenyúl, beletülekszik a társadalomba, sőt a modern tömegkommunikáció segítségével gyakran arra törekszik, hogy a társadalomra rávetítse a maga manipulált társadalom-hipotézisét. A sokszoros elfedés, átfedés részben lehetetlenné teszi a társadalom feltárását, az abban való tájékozódást és cselekvést. Az egyének többsége viszont azt hiszi, azt véli, hogy jobbára eligazodik és többnyire jót és jól cselekszik. Ha pedig az egyes embereket kérdezzük önmaguk világáról, könnyen érhet minket az a csalódás, hogy válaszaikból nem a konkrét társadalmat, vagy közvetlen társadalmi önképét ismerjük meg, hanem a különböző elfedő-eltorzító társadalomkép-modellek társadalmi elterjedtségéről kapunk információt. Nézzük a konklúziókat: az egyének nem, vagy csak részlegesen-pontatlanul ismerik saját társadalmukat, ugyanígy a társadalom inkább csak töredékesen és/vagy részben torzan ismeri önmagát. A tudomány azonban szorgalmasan vizsgálja a társadalmat, és törekszik hiteles társadalomkép megfogalmazására, de kevés garancia van arra, hogy eljut a társadalomig és képes az egyrészt feltehetően nem változó, ugyanakkor folyamatosan átalakuló társadalomról adekvát, hiteles, és átfogó képet adni.
21 Ebből következően a társadalom fogalma és valósága gyakran tisztázatlan. A társadalom több és másabb, mint a közösségek integrált hálózata. A társadalom nem azonos önmaga szerkezetével és a társadalom nem szűkíthető le az állami-önkormányzati rendszerre sem. A társadalom egyszerre a) tényleges társadalmi tér (sokdimenziós – materiális és poszt-materiális – közösségi tér és téridő), b) egyben virtuális, nem megfogható, társadalmasult szellemi-lelki, sőt spirituális mező, miközben c) minden társadalmat saját társadalom tudata irányítja, és ez hozza létre benne a legerősebb kohéziót. (A virtuális mozgástér olyan, amelynek működési „szabályait”, s egyáltalán azt, hogy ezekben a terekben mennyire szabadon, avagy milyen kötelmekkel közlekedhetnek az egyének és a társadalmi csoportok, részben maguk az emberek határozzák meg, részben kemény társadalmi szabályok-korlátok szabják meg.) A társadalom tehát nem egy valami, hanem sok minden: különböző típusú terek-mezők, folyamatok és intézményesült objektivációk rendszere-rendszertelensége. Csakhogy: ne tévedjünk, mert nem az euklideszi térről beszélünk, hanem a legalább ötdimenziós hipertérről. Maurice Merleau-Ponty már 1959-ben pontosan érzékelte: „A lét modellje lehetne a topologikus tér. Az euklideszi tér, ezzel szemben a perspektivikus lét modellje: transzcendencia nélküli, csupa pozitív meghatározottságból, egymással párhuzamos és egymásra merőleges egyenesek minden lehetséges elhelyezkedését magában foglaló háromdimenziós hálózatából álló tér.” „A topologikus tér egymást kölcsönösen körbeölelő, egymásra toluló gyűrődések közegeként egy olyan lét modellje, ami Klee színeihez hasonlóan egyszerre a legősibb és ugyanakkor olyan, mintha a ’teremtés első napja lenne’ (Hegel).”5 A topologikus tér/téridő és a topologikus társadalom koncepcióját 2005-ben részletesen felvázolta Dienes István és Varga Csaba6. „A logikai tér egyszerre elmélettér és az új tudomány szerkezete, egyszerre tudás és tudattér, egyszerre személyes tér és kollektív tér, egyszerre valóság és nem-valóság, miközben egyszerre tér és térnélküliség, egyszerre matematikai és filozófiai tér, egyszerre az új világkép és annak szimbóluma. Egyszerre csend, zaj és hang, egyszerre fény, árnyék és fénynélküliség, egyszerre a semmi és a minden, egyszerre absztrakt és konkrét, egyszerre üres és csordultig teli. A tér egyszerre fizikai, biológiai, társadalmi, szellemi és transzcendens tér. Egyszerre összetett materiális és strukturált isteni-tér (szakrális tér). Ez a tér a metaelmélet (tényleges és szimbolikus) magva és (önmegfigyelő-önteremtő) kiterjedése, szerkezetileg három vagy több dimenziós tér (létra- és „gömb”-modell), sőt csavart logikai téridő.„7 Ez a bonyolult társadalomrendszert a szociológia vizsgálja, ám a szociológia még nem teremt társadalomelméleteket és az új paradigmák alapján végképpen nincsenek új elméletek. Némedi Dénes8 ezért fogalmaz így: „.. a mai szociológia multi paradigmatikus tudomány. Akkor volna ilyen a szociológia, ha egymás mellett léteznének olyan modellek, amelyek egyaránt tartalmaznak elméleti állításokat, egy hozzájuk tartozó kutatási gyakorlatot és megfelelő apparátust. Ez azonban csak ritka pillanatokban figyelhető meg. A helyzetet inkább paradigma nélkülinek lehet nevezni.” Az általunk javasolt társadalomelmélet olyan elméleti modellt vázol fel, amely szerint a társadalom nem érthető meg a kollektív tudat-tudatok léte és működése nélkül.
22 Minden írott és íratlan alkotmány is a társadalmi tudat pontos-pontatlan realizálódása. A társadalom létét és működését így jogi szabályok, s törvények9szabják meg, de a törvényes keretek mellett, vagy olykor azokkal szemben mindig dominánsak a társadalom informális szabályai. A társadalom tagjai mindig tudatában vannak annak, hogy az informális rend mit enged és mit nem. A társadalom valóságos önmozgását alapvetően meghatározzák a családok, amelyek szükségképpen a társadalom alapját képezik, s amelyek ugyanakkor egérutat kínálnak a társadalomból való kivonulásra is. Az egérút egyszerre boldogság és tartós boldogtalanság. A közösség és a társadalom fogalmát ma gyakran úgy különböztetik meg, hogy a társadalom számos közösség (egyszerre hierarchikus és horizontális) hálózata, amelynek külső határát leginkább egy-egy nemzetállam határai között képzeljük el. Ezért beszélünk magyar társadalomról, amely – legszűkebb értelemben – Magyarország társadalma. A probléma csak az, hogy az új globalizáció és lokalizáció megerősítette a helyi (települési, térségi) és a nemzetállam feletti (európai, vagy globális) társadalmakat. Ezért egyre táguló körben, egyre szélesebb, összetettebb, egymás fölött lévő, de közel sem ugyanolyan típusú és jellegű társadalom-típusok, sőt társadalmi szintek működnek. Ez az új sokdimenziós, sokvalóságú társadalmi tér. Változatlanul nem világos, hogy például ténylegesen mi az eltérés, mondjuk, a szegedi – 160- 170 ezer lakosú – lokális társadalom, a közel tíz millió tagból álló magyar társadalom, vagy az egymilliárdod meg sem közelítő Európa lakosságát átfogó kontinentális társadalom között. Mindegyik a totális (globális) társadalom egy-egy szelete, metszete, s szintje, de egymástól is eltérő törvényszerűségekkel, miközben az egész társadalmi „rendszer” cseppfolyós, labilis. Az tulajdonképpen nem kérdés, hogy vannak-e a társadalomnak szintjei, inkább az, hogy hol húzhatók meg ezek határai, milyen tényezők, tények figyelembevételével, szem előtt tartásával? Külön dilemma, hogy a társadalom vizsgálható-e izoláltan, vagy csak önmagában, s a társadalmat kívülről vagy belülről mi befolyásolja. Ezért alapvető kérdés, hogy egy-egy társadalmi folyamatot mennyire határoz meg egy-egy kiemelkedő személyiség, vagy valamelyik korban élő kisebb vagy nagyobb csoport. Hogy arról már ne is beszéljünk, hogy a különböző vallások milyen szakrális társadalmakat hoztak létre és ezek miben és mennyire különböztek a mai világi, materiális társadalmaktól? Egyáltalán a társadalom leírható-e a naturális folyamatokkal, vagy például mi a viszonya az adott társadalom kollektív tudatának és tudattalanjának az anyagi-intézményi jellemzőkkel. Egyre jobban felismerődik, hogy a társadalom jobban függ a – szintén sokdimenziós – társadalmi tudattól, mint fordítva. A társadalom lényege, központja, lelke végül is a társadalmi tudat. Ez azonban aligha vizsgálható a hagyományos szociológiával. Ugyanígy egy-egy társadalom értékkészlete és értékrendje (ami egyébként az egyik hosszú távú folyamat „terméke”) kardinálisan befolyásolja a naturális társadalmi változókat. A társadalom mindenesetre részben nem azonos sem a munkatevékenységgel, sem a munkamegosztással, sem a gazdaság fejlettségével vagy a fogyasztás színvonalával.
23 A klasszikus társadalmi értelmezéseket ráadásul az elmúlt évtizedektől kezdődően részben, vagy teljesen, lassan vagy gyorsan átírják az új változások, avagy a civilizáció új paradigmái láthatóan egyaránt átalakítják a helyi, a nemzeti vagy globális társadalmakat. A változásokat sokan – nagyon sokféleképpen – értelmezik, ám az új felismerések egyelőre egyáltalán nem vezetnek oda, hogy a globális társadalom – nemzetállami mintára, vagy a mintákon túllépve – ismét intézményesüljön. Ebből az is következik, messze nem tartunk ott, hogy az emberiség egyáltalán kísérletet tegyen a globális társadalom konfliktusainak a kezelésére. Három alternatíva ma Alapvető kérdés az, hogy a társadalmi kis- és nagyrendszerek merre fejlődnek, vagy nem fejlődnek. Egyáltalán mi lenne az optimális jövő-modell? Nagyjából láthatóvá vált, hogy Európa, vagy pontosabban az európai társadalom előtt három reális alternatíva van: 1. vissza a régi modellekhez, vissza a régi gondolkodásmódokhoz. Ide kötődik az újszocializmus és az újkapitalizmus, az új baloldal és az új jobboldal (az új szociáldemokrácia és az új liberalizmus, valamint az új konzervativizmus), stb. 2. előre a ma még újnak látszó modellekhez és az egyre kevésbé újnak tekinthető gondolkodásokhoz is. Idetartozik a poszt-indusztrializmus, az információs társadalom, az ökológiai társadalom, a kreatív társadalom, posztkapitalizmus, stb. 3. a régi és az új modellek egyesítése, jórészt az új tudások alapján és az új jövővíziók szerint, ide sorolható a fenntartható tudástársadalom, posztnemzeti társadalom, a szakrális demokrácia, az univerzális egységtársadalom, stb. A jelenlegi globális társadalomban szintén jelen van mind a három alternatíva, de kontinensenként más-más arányban és hangsúllyal. Az első alternatíva Európában a legerősebb, mert túl hosszú ideg tartott (és tart) a kapitalizmus, amelynek dogmatizálódott, megkövesedett gondolkodásától egyre nehezebb szabadulni. A második alternatíva leginkább Észak- Amerikában és Délkelet-Ázsiában vált uralkodóvá, noha például Észak-Európa egyre inkább fejlettebb információs társadalom, mint például Ausztrália vagy Japán. A harmadik alternatíva – mint ahogy az lenni szokott – elsősorban még szellemi modell, ám az erős közép-európai hiedelemmel szemben nem az „objektív valóság”, hanem a „szellemi valóság” alakítja át a világot. A társadalmi folytonosság – új folytonosság A társadalom hiteles vizsgálata, s ennek révén a társadalom megértése tehát egyre nehezebb és bonyolultabb feladat. Ha jobban értenénk, talán jobbá tehetnénk. Egyelőre azonban elsődleges feladat a megértés javítása, kibontása, állandó felülvizsgálata. Ezért a társadalom komplex, nyitott szemléletű, transzdiszciplináris vizsgálata a cél. A komplex vizsgálat már végképpen nem csak a társadalom „állóképeinek” kutatását jelenti, hanem a sokrétű, sokszintű társadalmi folyamatok, sőt poszt-folyamatok feltárását. A racionális és poszt-racionális folyamatok egyúttal
24 a szüntelen és sorozatos változások értelmezését is jobban lehetővé teszik. A „valóságos” társadalmi folyamatok vizsgálata korrektül azonban csak további tudományágak és poszt- tudományok bevonásával végezhető el. A szervezett, intézményes társadalom egyébként is meglehetősen modern fejlemény. Az elszigetelt lokális közösségekből a modernizáció hozott létre szervezett (és gyakran államosított, a hatalmi eliteknek alávetett) társadalmat. Elég megválaszolatlan kérdés ugyanakkor, hogy az európai modernizáció által kifejlesztett társadalom-modell egyáltalán összehasonlítható-e – például – az ázsiai társadalmakkal vagy az afrikai államok poszttörzsi társadalmaival. Valószínűleg nem egészen, noha érdekes közös támpontok lehetnének. Ha bármelyik konkrét társadalmat vizsgáljuk, először is tisztázandó, hogy milyen típusú társadalmi folyamatok különböztethetők meg. Először is: vannak olyan társadalmi folyamatok, amelyek alapvetően hosszú távúak, így szinte tér- és időfelettiek, s ezek általában ritkán és mérsékelten változnak. Másodszor: a társadalmi folyamatok másik csoportja olyan, amelyközéptávú, általában egy-egy nagyobb korszak változásait mutatja, s ezek már meglehetősen kitettek a változásoknak. Harmadszor: a legtöbb társadalmi folyamat, különösen egy gyorsan változó korban, rövid távú, s ezért minden külső-belső változásra érzékenyek. Evvel a három típussal is egyaránt bajban vagyunk. A hosszú távú folyamatok nehezen kutathatók és még nehezebb értelmezhetők, pedig a társadalom mélystruktúráit alapvezetően ezek határozzák meg. Ha a középtávú folyamatok jórészt korszakokhoz kötöttek, akkor a társadalmi mozgások a hosszú ideig (századokig) tartó korszakokban viszonylag jól leírhatók, de a huszadik század második felében annyira felgyorsultak és egymásra torlódtak a változások, hogy a társadalmak és váltásaik gyakran átláthatatlanok, és ráadásul a rideg elidegenedés dominál bennük. Ezért is jogos megkülönböztetni átlátható-átláthatatlan, sőt átjárható- átjárhatatlan társadalmakat. Ha pedig a lokális társadalmakat figyeljük, egyre nyilvánvalóbb, hogy a régebbi stabil mikro-szerkezet, sőt egyáltalán a tágabb komplex társadalmi szerkezet is szétmállik. Azóta nem igazán tudjuk, hogy a korábban érteni vélt struktúra helyett mi jött létre. A hosszú, a közép és a rövid távú társadalmi folyamatokban egyaránt érdemes megkülönböztetni alapfolyamatokat, főfolyamatokat és alfolyamatokat, ám egyúttal ezek egymáshoz való viszonya is fogas kérdés. Ide tartozik az a kényes kérdés, hogy melyik társadalmi folyamatot minősítsük szerves (múltra-jelenre épülő) folyamatnak, s ehhez képest milyen mutatók alapján ítéljünk egy- egy változást szervetlen (múlttól, jelenttől szinte független) folyamatnak. Ez a probléma most igazán éles, mert a globalizáció-lokalizáció egyik természetesnek látszó vonása az, hogy egy-egy szerves társadalmi állapotba gyorsan „ültet bele” radikálisan új elemeket, amelyek sikeres adaptációja teszi lehetővé a társadalmi versenyképességet. Átmenetileg, mert aztán könnyen kiderülhet, hogy a radikális új elemeket a társadalom kiveti magából. Nagyon izgalmas kérdés: a modern vagy posztmodern társadalomban van-e egyáltalán valami a régi folyamok-folyamatok helyén? Számos jel szerint igen, de ezt gyakran nem „látjuk”, mert annyira új és többnyire még értelmezhetetlen! És szükségképpen nincsenek adekvát eszközeink, módszereink a radikálisan új (vagy más, vagy ismeretlen, stb.) elemek feltáráshoz.
25 Ennél a felismerésénél sem állhatunk meg azonban. A minden szintű társadalmak konfliktusai és kockázatai az utolsó tíz évben tették releváns alapkérdéssé, hogy a mai civilizáció modellje (és ezen belül a mai típusú világgazdaság vagy világpolitika rendje) véglegesen elavult-e, s az emberiség önpusztításához vezet-e. Az új évezred eleje láthatóan visszatér a bolygó civilizációjának kezdetének dilemmájához, remény-felvetéséhez: milyen legyen az optimális társadalom, amely a civilizációt fenntarthatóvá, s egyúttal az egész bolygón élhetővé teszi, avagy szűkebben, a jelenlegi termelés- és fogyasztó-központúság tartható-e még? Ha megint visszamegyünk az origó pontig, akkor még alaposabban érdemes végiggondolni, hogy egyaránt azonos értékű-e – például – a természet-, a gazdaság-, vagy a tudás-központú társadalom-modell. Senki előtt nem lehet kétséges, hogy ég és föld különbség van a pénz- vagy kultúra központú, vagy a hatalom- és közösség-központú társadalom-modell és gyakorlat között. Egyáltalán nem tisztázott az sem, hogy egy-egy társadalom (a külső és belső körülmények, változások hatására) miért és hogyan lesz valamilyen központú társadalommá. Nyilvánvaló kérdés az is nagyon régóta, hogy egy-egy társadalom változás-sorozata milyen arányban tekinthető: a) a társadalom önmozgása, b) a társadalom tehetetlen sodródása, c) az elitek tudatos alakítási törekvése; vagy – mint már jeleztük – d) a társadalom kollektív tudata és aktuális állapota „eredményének”. Válaszolni kellene arra a felvetésre is, hogy a társadalom egészének ilyen vagy olyan típusú változása milyen mértékben múlik a társadalom tudásán, vagy a kollektív tudáson, az új tudások társadalmi tőkévé transzformálásán. A változást kiváltó tényezők között bizonyosan kulcsszerepe van a társadalmi céloknak és akaratoknak. A társadalom kutatásának új szempontjai azt az általános problémát is feszegetik, hogy a társadalom esetében az összetevők, a strukturális állapotok és a változásokhoz szükséges peremfelvételek miért, s hogyan szabják meg a társadalmi folyamatokat. Egyúttal nézzünk csak szembe avval, hogy a társadalom olyan hihetetlenül gazdag tényezők és szerkezetek rendszere, amelyben normális és szabályos és ugyanakkor nem-normális és nem-szabályos folyamat, hogy egy-egy társadalmi változás keretében a társadalmi terek, társadalmi állapotok, társadalmi értékek egyaránt áramlanak. Ez önmagában is egy teljesen új folyamat modell. Minden társadalom folyamatosan és szükségképpen instabil áramlás (pontosabban nincs egyensúlyi állapotban, s az egyensúlyi állapotban az áramlás elakadhat), így a kérdés inkább csak az, hogy az instabilitás mikor veszélyes, vagy mikor és hogyan robban, és mikor nem okoz krízist. Az instabilitás így a társadalomnak és a valóság minden elemének is alaptermészete. Csakhogy elválik egymástól a békés, s békétlen instabilitás és a kettő paradox módon egyszerre is jelen lehet. A normalitásnak és szabályosságnak így szintén meghatározó eleme a normalitás hiánya és a szabálytalanság. A társadalom esetében is érvényesül (például a káoszelmélet alapján
26 megfogalmazva) az un. pillangóhatás, miközben meglehetősen homályos, hogy a pillangóhatás mikor gyors és szinte totális, vagy mikor lassú, szinte láthatatlan, vagy éppen hatástalan. A társadalom állapotát és stabilitását – mint jeleztük – mélyen befolyásolják az emberek érzelmei, s hangulatai, amelyeket a hatalmi elitek – változatos befolyásoló eszközeikkel – folyamatosan próbálnak kordában tartani, vagy kiegyensúlyozottá tenni. Az elmúlt száz évben viszont többször kiderült, hogy lehet társadalmi békét kierőszakolni illegitim eszközökkel, ám a kierőszakolás – búvópatak módjára – mindig előtör a társadalom tudattalanából és váratlan reakciókat vált ki. A társadalom olykor valóban úgy viselkedik, mintha élőlény lenne, és nem kiárt, hogy annak kellene tekintenünk. És egyáltalán nem biztos, hogy a társadalmak rendszere – az ökológiai rendszerekhez hasonlóan – nem valamilyen élő organizmus-e. Élő rendszer, amely önszabályozásra is képes. Új társadalmi valóság? A társadalom tehát mélyen beágyazott a történelembe, s a szellemi folyamatokba, miközben ennek ellenére gyorsan meghaladja az aktuális történelmi állapotokat és formákat. Az ezredforduló jelképesen szimbolizálja az új társadalmi valóság, pontosabban valóságok születését. Különböztessük meg tehát a három társadalom folyamat típust: a) korszakok feletti, nem vagy alig változó, állandó jellegű, hosszú távú társadalmi folyamat; b) egy-egy korszak jellegét adó, így jobbára korszakhoz kötött, alapvető, tartós változásokat végigvivő, középtávú folyamat; c) korszakon belüli, időleges, nem tartós, mellékhatásokat hozó rövid távú folyamat. Ám jegyezzük meg: a társadalmi folyamatok nem igazodnak a modellekhez. A posztmodern korban például a rövid távú folyamatok generálisabb hatásokat válthatnak ki, mint korábban a domináns középtávú társadalmi változások. Nem beszélve arról, hogy egy-egy új folyamat közelről nézve követhető és érthető, ám húsz-harminc év távlatában kiderül, hogy a feltételezett jellemzőkkel szemben egészen más típusú volt és ezért (is) drasztikus forrongásokat vagy módosulásokat vált ki. Az egész civilizáció, benne Európa és Magyarország szempontjából általában a hosszú távú társadalmi folyamatok közé sorolhatjuk az alapvető civilizációs-kulturális folyamatokat, például az ember által létrehozott második természet kiépítését, s a társadalmi szerkezet és differenciálódás tartós fennmaradását. Vagy a társadalmon belül a hivatalos (uralmi-hatalmi) világok és a társadalmi életvilágok elválását, vagy a társadalmak intézményesülését, országokká, államokká szerveződését, vagy a mindenkori társadalmak sajátos kultúrájának és szellemiségének kialakulását, s a közösségekhez-értékekhez kötött társadalmasult egyének
27 folyamatos individualizációját, s többek között a társadalmak konfliktusainak folyamatosan egyszerre sikeres és sikertelen kezelését. Évezredek és főként évszázadok óta – minden hullámzó változás ellenére – nincs olyan társadalom, amelyben ne lenne központi feladat a második természet létrehozása, bővítése és gazdagítása, vagy amelyben ne lenne valamilyen társadalmi szerkezet és társadalmi megosztottság, vagy amelyben a társadalom tagjai ne hoznának létre szervező-irányító szervezeteket az egyre koncentráltabb állam formájában, s természetesen nincs, és nem lehet olyan társadalomforma, amelyben ne lenne kultúra, tudás vagy kommunikáció. Gyakran már fel sem tűnik, hogy milyen alapvető, s változatlannak tűnő struktúrák és áramlások közepette élünk. Az elmúlt századokban általában, de most, az ezredforduló után is a középtávú társadalmi folyamatok közé sorolhatjuk például: a gyors, dinamikus társadalmi evolúció kialakulását, a kisebb-nagyobb világbirodalmak megszületését és bukását, a társadalmi alrendszerek (gazdaság, oktatás, stb.) tartós elkülönülését és erősödő önállósulását, minden ellentmondás ellenére a civil társadalom fokozatos kiépülésének haladását, a városiasodás folyamatos bővülését és az egyre nagyobb világvárosok születését, avagy a felvilágosodás után az ipari kor (az ipari társadalom, az ipari gazdaság) létrejöttét. Az elmúlt ötszáz év alapvető folyamatai közé tartozik még, hogy a középkori univerzitások után létrejöttek a kapitalista kor, iparosított felsőoktatását ellátó egyetemek. Egyáltalán ennek a kornak tartós fejleménye a tudomány megszerveződése és az iparosított – naturális szemléletű – tudomány széleskörű társadalmi hasznosítása. Sokan ehhez a középtávú folyamat típushoz sorolják meg a szekularizációs folyamatot, az állam és az egyház formális-jogi szétválását, ugyanakkor a modern társadalmak többsége – eltérő szinten, formában, különböző mértékben – vallásos maradt. A rövid távú társadalmi folyamatok nem csak azért nehezen definiálhatók, mert bennük-közöttük élünk, hanem mindenekelőtt azért is, mert a változások csak részben láthatók, s a korábbi valóságképek dominanciája miatt gyakran fel sem fedezhetők, miközben a most zajló váltások valószínűleg korszakváltásként (is) értelmezhetők. Vége a modernizációnak, s a posztmodernizációnak is, vége az ipari gazdaságnak és társadalomnak, vége a szovjet típusú szocializmusnak, de ez a végpont a történelmi-társadalmi időben nehezen datálható, hiszen a változás-áramlás több évtizede gyorsult fel és még évtizedekig folytatódhat. A 21. század eleji változás viszont azért katartikus, mert folytatja és felnagyítja a huszadik század trendjét: immáron az egész civilizáció veszélyben van. László Ervin már öt évvel ezelőtt így fogalmazott: „Közelítünk a holtponthoz, de a helyzet messze nem reménytelen; közel a rendszer szétesésének küszöbéhez, a világvége jövendöléseknek paradox hatása van. Több és több embert térítenek észre, széles körben tudatváltozásra motiválnak, és végül önmegcáfoló jóslatokká válhatnak.”10 Az elmúlt években tovább romlott a veszély és a földbolygó helyzete egyre reménytelenebb. A hatvanas évektől létrejött monopolizált pénzpiac-központú gazdaság szükségképpen együtt jár a centralizált és monopolizált hatalmi struktúrákkal és a föld ökológiai egyensúlyának egyre
28 drasztikusabb fenyegetettségével. Ezért a rövid (vagy/és közép) távú folyamatok közé tartozik minden belső ellentmondás ellenére: az új gondolkodás elterjedése, az új paradigmák meghökkentő megfogalmazása, az új globalizáció és lokalizáció iszonyú sebességű kibontakozása, az új nemzetiesedés, a mai újgazdasági modell és világrend széleskörű megkérdőjelezése, a személyes és kollektív egók tombolása, az ökológiai krízisek megoldáskeresésének középpontba emelése, a részvételi állam és részvételi demokrácia követelményének megjelenése, a civil társadalmi mozgalmak széles körű virágzásának kezdete, az új vallásosság és szakralizáció erősödése. Megérkezett a jövő szempontjából valószínűleg legkardinálisabb új kérdésfelvetés. A korábbi vagy mai társadalmakban, a társadalmak minden szintjén és formájában mennyire maradt meg, vagy mennyire születik újjá a közösségek-társadalmak szeretet-kapacitása, szeretet-teremtése, szeretet-kiáradása. Erich Fromm híres könyve (Utak egy egészséges társadalom felé) már jórészt elavult, de alaptétele igazabb, mint az ötvenes években: „Az ember már nem képes szeretetre és értelme használatára, a döntéshozatalra, tulajdonképpen képtelen értékelni az életet és kész arra, hogy mindent leromboljon, sőt akarja is a rombolást.”11A szeretetképtelenségből következett a rombolás kiteljesedése. „Az ember csak úgy védheti meg magát saját őrületének következményeitől, ha szükségleteinek megfelelő egészséges társadalmat teremt; azoknak a szükségleteknek megfelelőt, amelyek létének feltételeiben gyökereznek. Olyan társadalmat, amelyben az emberek szeretettel kötődnek egymáshoz, amelyben a testvériség és a szolidaritás kötelékei fűzik össze őket, nem pedig a vér és a föld kötelékei.”12 Az új társadalomelmélet13 az egyetlen realitásból, a szeretet-társadalom hagyományából és víziójából indul ki. Az elidegenedés helyett otthontalálás, a gyűlölet helyett szeretet, az agónia helyett élet. A szeretet-társadalom paradigmái és gyakorlati tapasztalatai alapján új szükségletek- felfogások, új egészségideák és új kötődés-remények születnek. Ezért a régi kötelékek is új jelentést kapnak. Újra és újra feltehetjük tehát azt a kérdést, hogy általában mi is a társadalom, és ugyanakkor jól értjük-e a magyar társadalmat? Az eltérő típusú társadalmi folyamatok-áramlások megértésének szintén csak az elején vagy közepén tartunk. A jelenlegi gondolkodási paradigmák alapján nem is nagyon juthatunk sokkal messzebbre. Ennek a szellemi helyzetnek a következményeként a társadalmi változások trendjeit sem tudjuk eléggé áttekinteni, s ennek alapján jórészt képtelenek vagyunk formába önteni a különböző távú társadalmi stratégiáinkat. A régi-új társadalmi folyamatokból nyilván az is következik, hogy az új gondolkodási paradigmákra alapozott – a globális-lokális társadalmat átalakító globalizációt, nemzetiesedést és lokalizációt értelmező – gyökeresen új transzdiszciplináris társadalom-tudományra lenne szükség. Az új kor a szeretet kora lehet, ami az emberiség minden népének közös álma, és ezért az új társadalomtudomány szükségképpen ebből a kollektív igényből, programból és jövővízióból indul ki. Ez ahhoz is kellene, hogy a magyar társadalmat valóban jobban, mélyebben, több empátiával értsük meg.
29 Európa cselekvőképtelensége és ami ebből következik Magyarország után kicsit vizsgáljuk meg a kontinens helyzetét. Európa? Tágabb otthonunk, vagy csak szomszédunk? Össze vagyunk zárva vele, vagy mi választjuk sorstársnak? Amikor Magyarország formálisan integrálódott Európába, akkor már a politikai unió – először csak informálisan – válságba jutott. Európa visszafogadta a szocializmusból kimenekült országokat, de a befogadás csak részleges, töredékes, korlátozott. Az európai társadalom egyfelől tradicionális társadalom, másfelől a végjátékot produkáló posztmodernizáció feldúlta, harmadfelől a kíméletlen újkapitalizmus felszámolta a jóléti államot és a jóllétet helyettesítő fogyasztásmánia belülről igázta le, negyedfelől a liberális demokráciamodell kifulladt és nincs új alternatíva, s többek között ötödrészt a klasszikus európai kultúra veszélybe került az emberek többszörös elidegenedése és az ebből eredő értékvesztése miatt. Európa a magasan fejlett individualizáció társadalma, mondja Kiss Endre nagyon helyesen14, az individuumok társadalma, de az individuumok társadalma sem lehet olyan társadalom, amelyben azok ne alkotnának egyidejűleg számos csoportot is. Nos, Európa ma azért van generálisan csőd közelében, mert magasan fejlett individualizáció társadalma, amely az embert elszakította önmagától és saját társadalmától, mert ez a típusú individualizáció az ego individualizációja, szemben a szellemmel vagy a lélekkel, és egyúttal a közösséget is csak ego-csoportként hasznosítja. Ez az individualizáció az egyént elidegenítette belső és külső világától egyaránt és az európai ember tulajdonképpen elnyomta, elvesztette sajátos individuális teljességét. Európa több évszázadon keresztül azt hihette, hogy a világ közepe, a fejlődés motorja, a demokrácia exportőre, de valójában csak világhatalmi központ volt, amely a többi kontinenst nem csak kizsákmányolta, hanem azok kultúráját és identitását megpróbálta felszámolni saját magasabb rendűsége tudatában, miközben csak alacsonyabb rendűségét bizonyította. Az újkapitalizmus globális versenyében aztán elvesztette primátusát, az Egyesült Államok mellett másodhegedűs szerepbe szorították. Évtizedek óta elvesztette önállóságát15, már nem egyetemes, képmutató és nem hiteles, megtagadta saját örökségét, többé nem a szabadság bajnoka, dekadens és destruktív, nem példa a többi kontinens számára. Végül saját megújulási kísérleteinek kudarcaként már nem versenyképes és nem cselekvőképes. Jürgen Habermas felfogása szerint16 három sürgető probléma van összecsomagolva Európa cselekvőképtelenségének tézisében: 1. A nemzetközi gazdasági helyzet megváltozott a globalizáció új fejleményei nyomán. A mai körülmények megfosztják a nemzeti tagállamokat azoktól az adóforrásoktól és a piaci profitok egy részétől is, amelyekre alapvetően szükségük lenne, hogy a lakosság kollektív áruk és közszolgálatok iránti felfokozott igényét kielégítsék, és ezzel párhuzamosan csökken az esélyük, hogy egyáltalán fenntartsák az európai társadalmi status quo-t. A további kihívások, például – többek között – a demográfiai visszaesés és a megnövekedett bevándorlás csak súlyosbítják a helyzetet. Egyetlen védekezés a „támadás” lehetne: a jelenlegi világmodellben vagy egy posztkapitalista alternatívában vissza kellene nyerni szupranacionális szinten a politikai és gazdasági ütőképességet. A gazdaság- és szociálpolitikák középtávú új harmonizálása nélkül
30 gyakorlatilag nem lehet részlegesen sem újraépíteni az európai szociális modellt. Európa belső megújulása és az ehhez szükséges esedékes korszakváltása viszont egyelőre nem várható. 2. A sokrétű politikai-társadalmi válságtünetek erős kontinentális krízist okozhatnak. A visszatérés a könyörtelen hegemonikus hatalmi politikához, a nyugati és az iszlám világ feltételezett összeütközése, az állami struktúrák bomlása a világ minden táján, a gyarmatosítás hosszú távú negatív következményei, vagy a megbukott dekolonizáció továbbgyűrűző hatásai – mind egy magas kockázatú nemzetközi helyzetre mutatnak. Csak a világ színpadán hasznos szerepet betölteni tudó Európai Unió lenne képes – elfogadva helyét USA, Kína és Japán mellett – kieszközölni egy új alternatívát például a világ pénzügyi intézményeinek és rendszereinek megújításával. Csak egy ilyen Európa tudná előremozdítani a rég esedékes reformokat az ENSZ- en belül is. Európa kockázatkezelő képességének növekedés az ehhez szintén szükséges kontinentális paradigmaváltása szintén nem esedékes. 3. Európa belső széthúzása és szétszakadása, a vezető és leszakadt államok növekvő különbsége, a nemzeti és kisebbségi problémák iránti korlátozott érzékenység, az államokon belüli növekvő térségi gazdasági-társadalmi különbség és más konfliktusforrások mind arra utalnak, hogy Európa társadalmi stabilitása és közösségi kohéziója bizonytalanná válik. Ha a totális pénzügyi válságnak egyszerre lesznek okai és áldozatai az eladósodott és kimerült kevésbé fejlett vagy akár fejlett államok is, akkor ez a robbanásszerű gazdasági folyamat csak szélesebbé és kezelhetetlenebbé teszi az instabilitást. Miután rövidtávon az európai pénz, az euró bukása is bekövetkezett, akkor a kontinens mindent elölről kezdhet. Az újjászületés azonban aligha a mostani forgatókönyvek szerint megy végbe majd, egyformán kizártnak látszik az európai egyesült államok megszületése és csupán új, lokális, kreatív városállamok alapításának terve. Ezek az okok azok, amelyek miatt úgy vélem, hogy Európának össze kell szednie a bátorságát és olyan reformokat kell bevezetnie, amelyek rögtön nemcsak hatékony döntéshozói folyamatokat generálnak, vagy intézményi és vezetési átalakításokat, például esetleg közvetlenül választott elnököt és mindenekelőtt új európai pénzügyi megoldást. Lássunk azonban világosan, ha a válság vagy a mentés nem bénít meg minket. Ez a pénzközpontú újkapitalizmus, ez a típusú kontinentális unió, ez az európai ideológia, ez a politikai szisztéma már nem hoz megoldást. A legkockázatosabb talán az, hogy Európa tényleges alternatíváiról nincs nyilvános összeurópai diskurzus és egyúttal hiányzik a demokratikus döntés. Az európai emberek gyakran nem tudják, hogy a válságoknak milyen a természete, s milyen megoldások között választanak. Ha az alternatívák világosak lennének, akkor lehetne ezekről európai népszavazáson dönteni. A korábban büszkén exportált európai képviseleti demokrácia már saját kontinensünkön sem ígér megváltást. Ha Európát ennyire érintik a krízisek és a paradigmaváltások, akkor ezek ismételten nem állhatnak meg a magyar határoknál. Különösen akkor nem, ha a földi civilizáció teljes csődje bármikor, holnap, vagy csak évek múlva bekövetkezik. Egyelőre azonban maradjunk még annál a csökkenő esélynél, hogy a stabilitás-instabilitás egyensúlya tartható. Ebben az esetben
31 Magyarország (vagy a magyar társadalom és a gazdaság) jelenét és jövőjét a következő alapvető paradigmák határozzák meg. Hogy hangoznak a paradigmaváltó generális felismerések? A földi civilizáció és kultúra világa végképpen válságban van, menthetetlenül és nem szabad tagadnunk. Ez nem csak ökológiai és gazdasági, hanem társadalmi és lelki-tudati válság, már csak a válság nagysága és mélysége a kérdés. Elméletben ugyan jórészt megszülettek már a válság megoldásához szükséges új paradigmák, amelyeket viszont még a hagyományos tudomány vagy közgondolkodás egyaránt nem fogadott el. A földbolygón azért nincs még átütő politikai vagy társadalmi evolúció, vagy újabb és újabb forradalom-hullám, mert egyelőre jórészt hiányoznak azok a létemelő eszmék és célok17, amelyekért sokaknak egyszerre táborba szólíthatók. Az összetett és hideglelős világválságok viszont kikényszeríthetik – ha még lesz rá idő – az új gondolatok elfogadását és az új megoldások napirendre kerülését Minden kontinens, nemzet, ország, társadalom leírható a legfontosabb konfliktusokkal, társadalmi válságokkal. Milyen régi társadalmi megosztottságokkal nézünk szembe? 1. Ökológiai szegények – ökológiai gazdagok 2. Jövedelmi szegények – jövedelmi gazdagok 3. Jóléti szegények – jóléti gazdagok 4. Társadalmi szegények – társadalmi gazdagok 5. Térségi szegények – térségi gazdagok 6. Mobilitás szegények – mobilitás gazdagok 7. Családi szegények – családi gazdagok. A felsorolt ellentétpárok már régóta jellemzik a magyar társadalmat is. Könnyen belátható, hogy néhány megnevezés (ökológiai szegények, mobilitás szegények, stb.) ugyan meghökkentő lehet, de a szegénység- és gazdagság-források és javak integrációja gyorsan halad, ami messze túllép a hagyományos szegénység-gazdaság, vagy úr-szolga ellentétpárokon. Az elmúlt évtizedben új társadalmi szakadékok jöttek létre, amelyek már az új krízisek mentén osztják fel a társadalmak tagjait. Íme, a mai jellemző társadalmi szakadékok: Jóléti szegények – jóléti gazdagok (integrált társadalmi tőke különbségek); Hatalom-szegények – hatalom-gazdagok (integrált hatalmi, politikai, vagy demokrácia tőke elosztása); Média-szegények – média- gazdagok (integrált média-javak, presztízs-tőkék különbségei); Identitás szegények – identitás gazdagok (integrált bizalmi, kötődési tőkék különbségei) és még sorolhatnánk a jelen alapkonfliktusait. Az új ellentét-párok már jól mutatják a javak (vagy azok hiányának) további integrációját és az új típusú szegénység-gazdagság konfliktusokat. Ezekről a várható és már tapasztalható új társadalmi szakadékokról már egy évtizede igyekszem jeleket adni.
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából
Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából

Recommended

Erhard f. freitag-az_erő_benned_van
Erhard f. freitag-az_erő_benned_vanErhard f. freitag-az_erő_benned_van
Erhard f. freitag-az_erő_benned_vanpausovits
 
TELJES KÖNYV - Varga Csaba és Ugrin Emese - Új demokrácia- és államelmélet
TELJES KÖNYV - Varga Csaba és Ugrin Emese - Új demokrácia- és államelméletTELJES KÖNYV - Varga Csaba és Ugrin Emese - Új demokrácia- és államelmélet
TELJES KÖNYV - Varga Csaba és Ugrin Emese - Új demokrácia- és államelméletVarga Csaba
 
MLM Sikerhozó kivonat
MLM Sikerhozó kivonatMLM Sikerhozó kivonat
MLM Sikerhozó kivonatCsaba Németh
 
Pest megyei területfejlesztési koncepció / I. Helyzetfeltárás
Pest megyei területfejlesztési koncepció / I. Helyzetfeltárás Pest megyei területfejlesztési koncepció / I. Helyzetfeltárás
Pest megyei területfejlesztési koncepció / I. Helyzetfeltárás Pestmegye
 
"A televíziós reklámok hatásainak különleges világa"
"A televíziós reklámok hatásainak különleges világa""A televíziós reklámok hatásainak különleges világa"
"A televíziós reklámok hatásainak különleges világa"Ronald Veisenberger
 
A digitális identitás memetikai feltárás
A digitális identitás memetikai feltárásA digitális identitás memetikai feltárás
A digitális identitás memetikai feltárásmenko_g
 
Információs társadalom mesteriskola - Varga Csaba
Információs társadalom mesteriskola - Varga CsabaInformációs társadalom mesteriskola - Varga Csaba
Információs társadalom mesteriskola - Varga CsabaVarga Csaba
 
Információs társadalom, tudásalapú gazdaság - Varga Csaba
Információs társadalom, tudásalapú gazdaság - Varga CsabaInformációs társadalom, tudásalapú gazdaság - Varga Csaba
Információs társadalom, tudásalapú gazdaság - Varga CsabaVarga Csaba
 

Recommended

Erhard f. freitag-az_erő_benned_van
Erhard f. freitag-az_erő_benned_vanErhard f. freitag-az_erő_benned_van
Erhard f. freitag-az_erő_benned_vanpausovits
 
TELJES KÖNYV - Varga Csaba és Ugrin Emese - Új demokrácia- és államelmélet
TELJES KÖNYV - Varga Csaba és Ugrin Emese - Új demokrácia- és államelméletTELJES KÖNYV - Varga Csaba és Ugrin Emese - Új demokrácia- és államelmélet
TELJES KÖNYV - Varga Csaba és Ugrin Emese - Új demokrácia- és államelméletVarga Csaba
 
MLM Sikerhozó kivonat
MLM Sikerhozó kivonatMLM Sikerhozó kivonat
MLM Sikerhozó kivonatCsaba Németh
 
Pest megyei területfejlesztési koncepció / I. Helyzetfeltárás
Pest megyei területfejlesztési koncepció / I. Helyzetfeltárás Pest megyei területfejlesztési koncepció / I. Helyzetfeltárás
Pest megyei területfejlesztési koncepció / I. Helyzetfeltárás Pestmegye
 
"A televíziós reklámok hatásainak különleges világa"
"A televíziós reklámok hatásainak különleges világa""A televíziós reklámok hatásainak különleges világa"
"A televíziós reklámok hatásainak különleges világa"Ronald Veisenberger
 
A digitális identitás memetikai feltárás
A digitális identitás memetikai feltárásA digitális identitás memetikai feltárás
A digitális identitás memetikai feltárásmenko_g
 
Információs társadalom mesteriskola - Varga Csaba
Információs társadalom mesteriskola - Varga CsabaInformációs társadalom mesteriskola - Varga Csaba
Információs társadalom mesteriskola - Varga CsabaVarga Csaba
 
Információs társadalom, tudásalapú gazdaság - Varga Csaba
Információs társadalom, tudásalapú gazdaság - Varga CsabaInformációs társadalom, tudásalapú gazdaság - Varga Csaba
Információs társadalom, tudásalapú gazdaság - Varga CsabaVarga Csaba
 
Varga Csaba - A Társadalom Felébredése az Agóniából letöltés
Varga Csaba - A Társadalom Felébredése az Agóniából letöltésVarga Csaba - A Társadalom Felébredése az Agóniából letöltés
Varga Csaba - A Társadalom Felébredése az Agóniából letöltésVarga Csaba
 
Magyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga Csaba
Magyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga CsabaMagyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga Csaba
Magyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga CsabaVarga Csaba
 
Az Információs Kor Új Tudása - Varga Csaba
Az Információs Kor Új Tudása - Varga CsabaAz Információs Kor Új Tudása - Varga Csaba
Az Információs Kor Új Tudása - Varga CsabaVarga Csaba
 
Az Abszolútum pps - Varga Csaba
Az Abszolútum pps - Varga CsabaAz Abszolútum pps - Varga Csaba
Az Abszolútum pps - Varga CsabaVarga Csaba
 
Az Abszolútum pdf - Varga Csaba
Az Abszolútum pdf - Varga CsabaAz Abszolútum pdf - Varga Csaba
Az Abszolútum pdf - Varga CsabaVarga Csaba
 
A Hálózati Állam e-Közigazgatása - Varga Csaba
A Hálózati Állam e-Közigazgatása - Varga CsabaA Hálózati Állam e-Közigazgatása - Varga Csaba
A Hálózati Állam e-Közigazgatása - Varga CsabaVarga Csaba
 
A fenntartható társadalom esélye varga csaba
A fenntartható társadalom esélye varga csabaA fenntartható társadalom esélye varga csaba
A fenntartható társadalom esélye varga csabaVarga Csaba
 
Metafilózófia az Egészről - Varga Csaba
Metafilózófia az Egészről - Varga CsabaMetafilózófia az Egészről - Varga Csaba
Metafilózófia az Egészről - Varga CsabaVarga Csaba
 
Varga Csaba - A Metafilozófia Gyönyörűsége TELJES KÖNYV (Kairos, 2008)
Varga Csaba - A Metafilozófia Gyönyörűsége TELJES KÖNYV (Kairos, 2008)Varga Csaba - A Metafilozófia Gyönyörűsége TELJES KÖNYV (Kairos, 2008)
Varga Csaba - A Metafilozófia Gyönyörűsége TELJES KÖNYV (Kairos, 2008)Varga Csaba
 
Új Állapot és Új Esélyek Közép-Európában - Varga Csaba
Új Állapot és Új Esélyek Közép-Európában - Varga CsabaÚj Állapot és Új Esélyek Közép-Európában - Varga Csaba
Új Állapot és Új Esélyek Közép-Európában - Varga CsabaVarga Csaba
 
Tudás és Jövő - Új, Egyesített Paradigma - Varga Csaba
Tudás és Jövő - Új, Egyesített Paradigma - Varga CsabaTudás és Jövő - Új, Egyesített Paradigma - Varga Csaba
Tudás és Jövő - Új, Egyesített Paradigma - Varga CsabaVarga Csaba
 
Részvételi Demokrácia Kísérlet Abán - Kutatási Zárótanulmány - Varga-Kiss-Ugrin
Részvételi Demokrácia Kísérlet Abán - Kutatási Zárótanulmány - Varga-Kiss-UgrinRészvételi Demokrácia Kísérlet Abán - Kutatási Zárótanulmány - Varga-Kiss-Ugrin
Részvételi Demokrácia Kísérlet Abán - Kutatási Zárótanulmány - Varga-Kiss-UgrinVarga Csaba
 
Mikor és Hogyan Lesz e-Közigazgatás Magyarországon - Varga Csaba
Mikor és Hogyan Lesz e-Közigazgatás Magyarországon - Varga CsabaMikor és Hogyan Lesz e-Közigazgatás Magyarországon - Varga Csaba
Mikor és Hogyan Lesz e-Közigazgatás Magyarországon - Varga CsabaVarga Csaba
 
Metaelmélet - Metafilozófia könyv - Varga Csaba
Metaelmélet - Metafilozófia könyv - Varga CsabaMetaelmélet - Metafilozófia könyv - Varga Csaba
Metaelmélet - Metafilozófia könyv - Varga CsabaVarga Csaba
 
Elsődleges és Másodlagos Primordiális Központok - Varga Csaba
Elsődleges és Másodlagos Primordiális Központok - Varga CsabaElsődleges és Másodlagos Primordiális Központok - Varga Csaba
Elsődleges és Másodlagos Primordiális Központok - Varga CsabaVarga Csaba
 
Egységkor Víziója - Varga Csaba
Egységkor Víziója - Varga CsabaEgységkor Víziója - Varga Csaba
Egységkor Víziója - Varga CsabaVarga Csaba
 
Brahmarishi Vaszistha - Az Egység Valósága
Brahmarishi Vaszistha - Az Egység ValóságaBrahmarishi Vaszistha - Az Egység Valósága
Brahmarishi Vaszistha - Az Egység ValóságaVarga Csaba
 
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga CsabaAz, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga CsabaVarga Csaba
 
Az Információs Társadalom Stratégiája II
Az Információs Társadalom Stratégiája IIAz Információs Társadalom Stratégiája II
Az Információs Társadalom Stratégiája IIVarga Csaba
 
Az Információ Szegényektől az Információ Gazdagokig - Farkas-Szoboszlai-Varga
Az Információ Szegényektől az Információ Gazdagokig - Farkas-Szoboszlai-VargaAz Információ Szegényektől az Információ Gazdagokig - Farkas-Szoboszlai-Varga
Az Információ Szegényektől az Információ Gazdagokig - Farkas-Szoboszlai-VargaVarga Csaba
 

More Related Content

More from Varga Csaba

Varga Csaba - A Társadalom Felébredése az Agóniából letöltés
Varga Csaba - A Társadalom Felébredése az Agóniából letöltésVarga Csaba - A Társadalom Felébredése az Agóniából letöltés
Varga Csaba - A Társadalom Felébredése az Agóniából letöltésVarga Csaba
 
Magyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga Csaba
Magyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga CsabaMagyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga Csaba
Magyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga CsabaVarga Csaba
 
Az Információs Kor Új Tudása - Varga Csaba
Az Információs Kor Új Tudása - Varga CsabaAz Információs Kor Új Tudása - Varga Csaba
Az Információs Kor Új Tudása - Varga CsabaVarga Csaba
 
Az Abszolútum pps - Varga Csaba
Az Abszolútum pps - Varga CsabaAz Abszolútum pps - Varga Csaba
Az Abszolútum pps - Varga CsabaVarga Csaba
 
Az Abszolútum pdf - Varga Csaba
Az Abszolútum pdf - Varga CsabaAz Abszolútum pdf - Varga Csaba
Az Abszolútum pdf - Varga CsabaVarga Csaba
 
A Hálózati Állam e-Közigazgatása - Varga Csaba
A Hálózati Állam e-Közigazgatása - Varga CsabaA Hálózati Állam e-Közigazgatása - Varga Csaba
A Hálózati Állam e-Közigazgatása - Varga CsabaVarga Csaba
 
A fenntartható társadalom esélye varga csaba
A fenntartható társadalom esélye varga csabaA fenntartható társadalom esélye varga csaba
A fenntartható társadalom esélye varga csabaVarga Csaba
 
Metafilózófia az Egészről - Varga Csaba
Metafilózófia az Egészről - Varga CsabaMetafilózófia az Egészről - Varga Csaba
Metafilózófia az Egészről - Varga CsabaVarga Csaba
 
Varga Csaba - A Metafilozófia Gyönyörűsége TELJES KÖNYV (Kairos, 2008)
Varga Csaba - A Metafilozófia Gyönyörűsége TELJES KÖNYV (Kairos, 2008)Varga Csaba - A Metafilozófia Gyönyörűsége TELJES KÖNYV (Kairos, 2008)
Varga Csaba - A Metafilozófia Gyönyörűsége TELJES KÖNYV (Kairos, 2008)Varga Csaba
 
Új Állapot és Új Esélyek Közép-Európában - Varga Csaba
Új Állapot és Új Esélyek Közép-Európában - Varga CsabaÚj Állapot és Új Esélyek Közép-Európában - Varga Csaba
Új Állapot és Új Esélyek Közép-Európában - Varga CsabaVarga Csaba
 
Tudás és Jövő - Új, Egyesített Paradigma - Varga Csaba
Tudás és Jövő - Új, Egyesített Paradigma - Varga CsabaTudás és Jövő - Új, Egyesített Paradigma - Varga Csaba
Tudás és Jövő - Új, Egyesített Paradigma - Varga CsabaVarga Csaba
 
Részvételi Demokrácia Kísérlet Abán - Kutatási Zárótanulmány - Varga-Kiss-Ugrin
Részvételi Demokrácia Kísérlet Abán - Kutatási Zárótanulmány - Varga-Kiss-UgrinRészvételi Demokrácia Kísérlet Abán - Kutatási Zárótanulmány - Varga-Kiss-Ugrin
Részvételi Demokrácia Kísérlet Abán - Kutatási Zárótanulmány - Varga-Kiss-UgrinVarga Csaba
 
Mikor és Hogyan Lesz e-Közigazgatás Magyarországon - Varga Csaba
Mikor és Hogyan Lesz e-Közigazgatás Magyarországon - Varga CsabaMikor és Hogyan Lesz e-Közigazgatás Magyarországon - Varga Csaba
Mikor és Hogyan Lesz e-Közigazgatás Magyarországon - Varga CsabaVarga Csaba
 
Metaelmélet - Metafilozófia könyv - Varga Csaba
Metaelmélet - Metafilozófia könyv - Varga CsabaMetaelmélet - Metafilozófia könyv - Varga Csaba
Metaelmélet - Metafilozófia könyv - Varga CsabaVarga Csaba
 
Elsődleges és Másodlagos Primordiális Központok - Varga Csaba
Elsődleges és Másodlagos Primordiális Központok - Varga CsabaElsődleges és Másodlagos Primordiális Központok - Varga Csaba
Elsődleges és Másodlagos Primordiális Központok - Varga CsabaVarga Csaba
 
Egységkor Víziója - Varga Csaba
Egységkor Víziója - Varga CsabaEgységkor Víziója - Varga Csaba
Egységkor Víziója - Varga CsabaVarga Csaba
 
Brahmarishi Vaszistha - Az Egység Valósága
Brahmarishi Vaszistha - Az Egység ValóságaBrahmarishi Vaszistha - Az Egység Valósága
Brahmarishi Vaszistha - Az Egység ValóságaVarga Csaba
 
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga CsabaAz, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga CsabaVarga Csaba
 
Az Információs Társadalom Stratégiája II
Az Információs Társadalom Stratégiája IIAz Információs Társadalom Stratégiája II
Az Információs Társadalom Stratégiája IIVarga Csaba
 
Az Információ Szegényektől az Információ Gazdagokig - Farkas-Szoboszlai-Varga
Az Információ Szegényektől az Információ Gazdagokig - Farkas-Szoboszlai-VargaAz Információ Szegényektől az Információ Gazdagokig - Farkas-Szoboszlai-Varga
Az Információ Szegényektől az Információ Gazdagokig - Farkas-Szoboszlai-VargaVarga Csaba
 

More from Varga Csaba (20)

Varga Csaba - A Társadalom Felébredése az Agóniából letöltés
Varga Csaba - A Társadalom Felébredése az Agóniából letöltésVarga Csaba - A Társadalom Felébredése az Agóniából letöltés
Varga Csaba - A Társadalom Felébredése az Agóniából letöltés
 
Magyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga Csaba
Magyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga CsabaMagyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga Csaba
Magyarország Jövőképe a Poszt-Információs Korra - Varga Csaba
 
Az Információs Kor Új Tudása - Varga Csaba
Az Információs Kor Új Tudása - Varga CsabaAz Információs Kor Új Tudása - Varga Csaba
Az Információs Kor Új Tudása - Varga Csaba
 
Az Abszolútum pps - Varga Csaba
Az Abszolútum pps - Varga CsabaAz Abszolútum pps - Varga Csaba
Az Abszolútum pps - Varga Csaba
 
Az Abszolútum pdf - Varga Csaba
Az Abszolútum pdf - Varga CsabaAz Abszolútum pdf - Varga Csaba
Az Abszolútum pdf - Varga Csaba
 
A Hálózati Állam e-Közigazgatása - Varga Csaba
A Hálózati Állam e-Közigazgatása - Varga CsabaA Hálózati Állam e-Közigazgatása - Varga Csaba
A Hálózati Állam e-Közigazgatása - Varga Csaba
 
A fenntartható társadalom esélye varga csaba
A fenntartható társadalom esélye varga csabaA fenntartható társadalom esélye varga csaba
A fenntartható társadalom esélye varga csaba
 
Metafilózófia az Egészről - Varga Csaba
Metafilózófia az Egészről - Varga CsabaMetafilózófia az Egészről - Varga Csaba
Metafilózófia az Egészről - Varga Csaba
 
Varga Csaba - A Metafilozófia Gyönyörűsége TELJES KÖNYV (Kairos, 2008)
Varga Csaba - A Metafilozófia Gyönyörűsége TELJES KÖNYV (Kairos, 2008)Varga Csaba - A Metafilozófia Gyönyörűsége TELJES KÖNYV (Kairos, 2008)
Varga Csaba - A Metafilozófia Gyönyörűsége TELJES KÖNYV (Kairos, 2008)
 
Új Állapot és Új Esélyek Közép-Európában - Varga Csaba
Új Állapot és Új Esélyek Közép-Európában - Varga CsabaÚj Állapot és Új Esélyek Közép-Európában - Varga Csaba
Új Állapot és Új Esélyek Közép-Európában - Varga Csaba
 
Tudás és Jövő - Új, Egyesített Paradigma - Varga Csaba
Tudás és Jövő - Új, Egyesített Paradigma - Varga CsabaTudás és Jövő - Új, Egyesített Paradigma - Varga Csaba
Tudás és Jövő - Új, Egyesített Paradigma - Varga Csaba
 
Részvételi Demokrácia Kísérlet Abán - Kutatási Zárótanulmány - Varga-Kiss-Ugrin
Részvételi Demokrácia Kísérlet Abán - Kutatási Zárótanulmány - Varga-Kiss-UgrinRészvételi Demokrácia Kísérlet Abán - Kutatási Zárótanulmány - Varga-Kiss-Ugrin
Részvételi Demokrácia Kísérlet Abán - Kutatási Zárótanulmány - Varga-Kiss-Ugrin
 
Mikor és Hogyan Lesz e-Közigazgatás Magyarországon - Varga Csaba
Mikor és Hogyan Lesz e-Közigazgatás Magyarországon - Varga CsabaMikor és Hogyan Lesz e-Közigazgatás Magyarországon - Varga Csaba
Mikor és Hogyan Lesz e-Közigazgatás Magyarországon - Varga Csaba
 
Metaelmélet - Metafilozófia könyv - Varga Csaba
Metaelmélet - Metafilozófia könyv - Varga CsabaMetaelmélet - Metafilozófia könyv - Varga Csaba
Metaelmélet - Metafilozófia könyv - Varga Csaba
 
Elsődleges és Másodlagos Primordiális Központok - Varga Csaba
Elsődleges és Másodlagos Primordiális Központok - Varga CsabaElsődleges és Másodlagos Primordiális Központok - Varga Csaba
Elsődleges és Másodlagos Primordiális Központok - Varga Csaba
 
Egységkor Víziója - Varga Csaba
Egységkor Víziója - Varga CsabaEgységkor Víziója - Varga Csaba
Egységkor Víziója - Varga Csaba
 
Brahmarishi Vaszistha - Az Egység Valósága
Brahmarishi Vaszistha - Az Egység ValóságaBrahmarishi Vaszistha - Az Egység Valósága
Brahmarishi Vaszistha - Az Egység Valósága
 
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga CsabaAz, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
Az, Amit Nem Ismert Fel - Simone Weil-ről - Varga Csaba
 
Az Információs Társadalom Stratégiája II
Az Információs Társadalom Stratégiája IIAz Információs Társadalom Stratégiája II
Az Információs Társadalom Stratégiája II
 
Az Információ Szegényektől az Információ Gazdagokig - Farkas-Szoboszlai-Varga
Az Információ Szegényektől az Információ Gazdagokig - Farkas-Szoboszlai-VargaAz Információ Szegényektől az Információ Gazdagokig - Farkas-Szoboszlai-Varga
Az Információ Szegényektől az Információ Gazdagokig - Farkas-Szoboszlai-Varga
 

Varga Csaba - A társadalom felébredése az agóniából

  • 1. 1
  • 2. 2 Varga Csaba A társadalom felébredése az agóniából Új társadalomelmélet és új jövőmodellek
  • 3. 3 Tartalom Előhang ........................................................................................................................................... 6 Az új nemzet inspiráló modellje ................................................................................................... 10 A nemzet újragondolása............................................................................................................ 13 Az új nemzet felismerése .......................................................................................................... 16 A nemzeti magas tudatállapot ................................................................................................... 17 Új társadalmi valóság és boldogító értelmezései.......................................................................... 18 A társadalom két „ágya” ........................................................................................................... 18 A társadalom sokdimenziós téridő............................................................................................ 18 Három alternatíva ma................................................................................................................ 23 A társadalmi folytonosság – új folytonosság ............................................................................ 23 Új társadalmi valóság? .............................................................................................................. 26 Európa cselekvőképtelensége és ami ebből következik............................................................ 29 A globlokalizáció és kollektív tudata............................................................................................ 34 Új kihívások és válaszhipotézisek ................................................................................................ 34 Az új globalizáció és Magyarország ......................................................................................... 34 A világproblémák leltára........................................................................................................... 38 A kollektív tudat elmélete ......................................................................................................... 44 Már a jövő sem a régi.................................................................................................................... 46 Avagy a valóban újat teremtő paradigmaváltás............................................................................ 46 1. Merre, hova, hogyan halad (vagy nem halad) a világ a 21. század elején? .......................... 48 2. Az új paradigmák jellemzői .................................................................................................. 54 3. Az európai paradigmaváltás és/vagy paradigmakorrekció.................................................... 58 4. A legfontosabb globális, európai és magyar forgatókönyvek............................................... 60 5. Paradigma távlatok, messzire nézve...................................................................................... 67 A globlokál világ kultúrája ........................................................................................................... 69 A csúcskérdések dilemmái........................................................................................................ 70 Az új tér és időszerkezet............................................................................................................ 72 A tudat és a valóság lépcsőfokai ............................................................................................... 75
  • 4. 4 A kultúra és a tudat kultúrája .................................................................................................... 79 Új paradigmaváltás elején......................................................................................................... 81 Rövid üzenetek, korlátok nélkül................................................................................................ 83 Új állapotok és új esélyek Közép-Európában ............................................................................... 84 Új Közép-Európa kép................................................................................................................ 85 Posztipari térség vagy új posztagrár térség? ............................................................................. 87 Hatalom-mániás vagy érték-vállaló térség? .............................................................................. 87 Kitérők, szeretetként és inspirációként...................................................................................... 89 Új Magyarország vízió? ............................................................................................................ 95 Két mondat.............................................................................................................................. 104 Magyarország jövőképe a poszt-információs korra.................................................................... 104 A jövő, mint rejtett titok.......................................................................................................... 106 A jelenkép zavara.................................................................................................................... 107 A dilemmák üzenetei............................................................................................................... 109 Új modernizációs modell előtt ................................................................................................ 110 Lehetséges forgatókönyvek..................................................................................................... 113 Tudatfejlesztő társadalom?...................................................................................................... 115 Új gyakorlati példák................................................................................................................ 117 Új paradigmák a magyar civil társadalomról.............................................................................. 118 Új civilkoncepció .................................................................................................................... 120 A civil társadalom és az új paradigmák .................................................................................. 124 Az új tanulás filozófiája és módszertana .................................................................................... 130 Új paradigma és az új tanulás koncepció ................................................................................ 130 Az új tudásalapú kor és a nevelés valódi céljai....................................................................... 131 A tudás paradigmák és a közeljövő......................................................................................... 132 A régi és új tudások viszonya a tudástársadalomban .............................................................. 135 Hol tart a hivatalos oktatás? .................................................................................................... 140 Az új tudásközvetítő rendszerek ............................................................................................. 141 Üzenetek (utóirat helyett)........................................................................................................ 145 A fenntartható társadalom esélye................................................................................................ 147 Előzetes felvetések, paradigma-tézisek................................................................................... 148
  • 5. 5 A fenntarthatóság folyamatos újraértelmezése ....................................................................... 150 A fenntarthatóság új szemléleti kerete .................................................................................... 151 A fenntarthatóság fogalmának típusai..................................................................................... 152 Az új fenntarthatóság fogalmai, nézőpontjai........................................................................... 153 A fenntartható társadalom koncepciója................................................................................... 157 Az újraalkotott társadalom programja..................................................................................... 162 A valóban fenntartható társadalom jövő-forgatókönyvei........................................................ 166 Utószó – avagy a forgatókönyvek megvalósíthatósága.............................................................. 169 Közösség- és demokráciafejlesztés............................................................................................. 173 Polgárok Mestere..................................................................................................................... 173 Utcaközösségek....................................................................................................................... 175 Utcaközösségek internetes portáljai96.................................................................................... 177 Társadalmi szerződés .............................................................................................................. 178 Részvételi demokrácia............................................................................................................. 179 Magisztrátus ............................................................................................................................ 181 Intelligens falu/város program ................................................................................................ 182 E-közigazgatás ........................................................................................................................ 183 Helyi élelmiszer program........................................................................................................ 186 Helyi közösségi pénz............................................................................................................... 187 Civilegyetem ........................................................................................................................... 188 Életedért Lépj Szolgálat .......................................................................................................... 189 Közösség- és demokráciafejlesztés......................................................................................... 191 Boldog üzenet ............................................................................................................................. 193 A kettétört jobb szandál igazságai........................................................................................... 193 Varga Csaba iker-könyvei: ......................................................................................................... 194 Hátsó borító................................................................................................................................. 196 Hivatkozások............................................................................................................................... 196
  • 6. 6 Előhang A jelenlegi megakrízisek már írják a földbolygó halotti bizonyítványát? A világ tegnapi és mai kétségbeesett története átlépte azt a határt, amely után esetleg már a megmaradásra sincs garancia. Az emberiség ismét szembesül azzal a drámai fenyegetéssel, hogy civilizációnknak és kultúránknak feltehetően nincs, vagy nem lesz folytatása. Az európai kontinens viszont még mindig azzal hitegeti magát, hogy a válságok kezelhetők, s bolygónkon az élet folytatása nincs veszélyben. Az orrunkra húzott hiedelem-sapkáktól nem látunk az orrunkig sem. Ez a kollektív állapot az, amikor az emberiség vakon megy a krízisektől megkérdőjelezett és veszélyeztetett jövő felé. Vakon halad a vak holnapba? Ez a kétszeres önveszélyeztetés: tudatlanul zuhanunk – a tudatvesztés szakadékába? Nekem nem feladatom a riogatás hangosítása és ugyancsak nem dolgom az illúziók öntözése. A társadalmi valóság úgy is eldől valamerre, mint az az erős fa, amelyet a favágók ügyetlenül akarnak kidönteni; ekkor a fa maga választja meg dőlésének irányát. A könyvben egymás mellé válogatott tanulmányok arról beszélnek, hogy az összetett magyar társadalom, vagy tágabban a közép-európai társadalmak régóta nem olyanok, mint amiket a társadalmak polgárai gondolnak saját – egyébként áttekinthetetlen – társadalmi-közösségi létükről. A társadalmi önbecsapás mellett a vakság állapotával néznek szemben, avagy az agóniából való felébredésük a tét? Egy-másfél évtizede a fél-globális közép-európai, a hazai magyar, és/vagy a lokális társadalmak részben láthatóan, de inkább láthatatlanul alapvetően, de kódolatlanul megváltoznak. Szükségképpen a gyorsuló átalakulások valahogy egyelőre lassan érintik meg a kollektív önképeket, vagy a közösségi gondolkodásokat. Gyorsan sodródunk a változással, de a többség ennek nincs tudatában. Nagyon más az élet, de még a régi életben gondolkodunk. Eltávolodtak egymástól a társadalmi valóságok és az erről kollektív önképet formáló közfelfogások. Kettős csapda ez is. A rohanó változásokat kevéssé vagy felületesen értjük, miközben a változások életkiforgató és egyben életújrateremtő természete homályban marad. Ezért is beszélhetünk kollektív vakságról. Csapda az is, hogy a változások tőlünk függetlenül, gyakran ellenünkre robognak át az életünkön. A polgárok és kisebb-nagyobb közösségeik gyakran kétségbeesve vagy apátiába zuhanva veszik tudomásul, hogy tehetetlenek a mikro- és makró-változásokkal szemben. Csapda az is, hogy kevéssé ismerjük fel, vagy gyakran egyenesen tagadjuk, hogy a szélsebesen vágtató változások a jelen végét és egyben az újabb jelen első stációit gyökeresen átírják. A két társadalmi csapda okozza a század-eleji agóniát. És ez már nem az a vergődés vagy tehetetlenség, ami az elmúlt ötven-hatvan évben jellemezte a Kárpát-medencei szűkebb-tágabb társadalmi közegeket. Mind a kettő társadalmi haldoklás, de az egyiket még a puha politikai és
  • 7. 7 ideológiai diktatúrák diktálták, a másikat viszont már a gazdasági és hatalmi poszt-diktatúrák agresszív érdekkényszerítései. Ne essünk a másik végletbe sem: az agónia ugyan uralkodó valóság, de nem kizárólagos, sőt éppen az agónia nyomasztó valósága váltja ki az alternatív világok születését. Az agónia minél élesebben és erősebben uralkodik a társadalmi folyamatok és a lelkek felett, a spontán ellenállás és az újvilág keresése annál határozottabban demonstrálja magát. A sírás mindig elvezet a mosolyhoz és a kettő között igen kicsi a távolság. A társadalmak életében is a szeretetlenség után a szeretet jön. Ahol vagyunk, az persze nem az, ahol képzelni véljük magunkat. Ez független a haldoklás vagy/és az újjászületés valóságától. Nincs jelen. A jelen helyet a múltat húzzuk magunkra, mint egy szemfedőt, vagy olyan aktuális jövőt teremtünk hipotézisként, mint amit a jelenről feltételezünk. Ezért a jelen láthatatlanná válik, mint a felszálló hajnali köd. Nem csak az groteszk, hogy a társadalmakban a hatalmi véleményformálók elhitetik velünk, hogy a stabilitásunk megtartható, mintha a kifelé dőlő világfalat szalmaszálakkal ki lehetne támasztani. Az igazi közgondolkodási vákuumot az mutatja, hogy a kor aktuális válságait „csak” ökológiai vagy például pénzügyi krízisnek látjuk, holott a csúcsdráma vagy a megakrízis a világtársadalom agóniája. Bolygónk simán elpusztulna, ha a megváltást egyedül a hatalmi elitektől és intézményeiktől, vagy akár az újstruktúrákat értelmező hatalmi vélekedés- központoktól várjuk. A társadalom csúcsán feszítő elitcsoportok és a társadalom közepén vagy alján csúszkáló rétegek gyakran egyaránt eszköztelenül és gondolattalanul bóklásznak a szakadékok felett átvezető elöregedett függőhidakon. Holott a király ismét meztelen, sőt látványosan pucér, amit a társadalmakban fent és a lent lévők egyaránt sejtenek, de senki nem meri elhinni és tudomásul venni a vakító világlátványt. Nem is könnyű felismerni az új látványt, mert a személyes és kollektív tudatokban képhiány, képhomály, képelfedés van. Ki merné józan ésszel felfogni, hogy ami tíz, száz és ezer éve áll a bolygónk valóságában, mint egy sok ezer éves és elpusztíthatatlannak látszó őserdő, az néhány szempillantás alatt füstként eltűnhet a föld realitásából és világérzékelések tapasztalatából. Nem hihető a fordulat, de folyamatosan végbemegy; elképzelhetetlen, de láthatatlanul történik velünk; felfoghatatlan, de már mögöttünk van, mint egy erdőtűz. Agónia helyett csak kiszáradt folyópartokat látunk, noha a felégett tájakon még csak esőért imádkozunk. Az új felismerések miatt teljesen vagy jórészt befelé élő polgárok közül egyre többen felkapják a fejüket. Először is felismerik, hogy önmagunk megmentése érdekében kénytelenek sürgős pályaváltoztatásba kezdeni. Majd egy belső tudatosságban szintén nincs akadálya a második – és szintén kockázatos – felismerésnek sem. Egyre-másra felfogják, hogy mindazokat, akik az életváltásra már valamennyire készek, szintén kimenthetik a kollektív béklyókból és az önpusztítások máglyáiból. A társadalmi agónia ugyan jelképesen a börtön világa, vészesen zárt
  • 8. 8 és kényszeres világ, hovatovább nincs kitörésre esély; ugyanakkor az agónia nem a társadalmi korház infúziós valósága, már azért sem, mert az embert fizikai testként definiáló orvoslás csak korlátozott gyógyítást, vagy csak betegségelfedést tesz lehetővé. A haldokló ember és az agonizáló társadalom a bolygó végjátékának szimbólumai. A polaritás világa azonban befejeződött. Mindenki vesztes: a végtelen méretű világ- és magánbirodalmak „paradicsomai” és a félelmetesen végesnek élt meg állami és egyéni szegénység- és kiszolgáltatottság parcellái. És közben a megfoghatatlan semmiből, a félelem- barlangok mélyéből felmásznak a napfényre a magányos hírhozók és a csoportos világfelismerők, és minden kacifántos diskurzus nélkül közhírré teszik, hogy a társadalmak agóniája véget ér, a felébredés megkezdődött. A sok évszázados barbár helyi- és világháborúk korszaka csúfondárosan csődbe jutott. Ma már aligha lehet megkoszorúzni olyan politikai-hatalmi ideológiai-mémet, amely az elmúlt ezer évben kifogyhatatlanul azt a balgaságot vagy brutalitást szajkózta, hogy bármilyen háborúval, vagy pusztítással egyetlen fűszál is megmenthető. A régi világ kifulladása olyan, mint ami megállíthatatlan. Itt az ideje a boldog korszak-temetésnek, avagy a jelenlegi világév befejezésnek. A kedves ostobaságok, a finom tudásvesztések, vagy egyáltalán a bölcsességek hiányai miatt a korszakunk visszafordul az egyszeregy-igazságokig. Kardinális alapigazságok válnak ismét láthatóvá és megszerethetővé. Egy helykereső ember változatlanul több, mint egy teremtésképtelen ember, avagy egy-egy teremtőképes ember sokkal több, mint egymillió agonizáló ember, miközben minden ember eredendően egyenlő, de egyenlőség-esélyét szinte minden önleépítő ember képes önként elveszíteni. A földön élő ember kezdetektől kezdve nem pusztán fizikai-kémiai lény, vagy nem anyagi test, hanem mindenekelőtt végtelenített szellem és tudat, avagy spirituális-szakrális mindenség. Isten társteremtője. Ebből következik, hogy ez az igazi egyenlőség-lehetőség mindenkitől elvehetetlen. Sem az emberiség aranykora, sem a jelenlegi vaskorszaka idején a társadalom aligha azonosítható avval, hogy kevés vagy sok ember egyidejű jelenléte, amint az erdő sem azonos a néhány, vagy a sok fával, avagy egy galaxis sem csak sok vándorló-pörgő bolygó. Ha minden ember eredendően a fizikai valóság feletti szellemi-spirituális tökéletesség-lehetőség, akkor minden egyes társadalom szükségképpen kollektív szellemi-spirituális tökéletesség-mező esély. A társadalom így életfolyam, avagy a társadalom maga az élet. Az külön paradoxon, hogy az egyszerre agonizáló és életpótlékot habzsoló világtársadalom most ismeri fel, hogy semmi sem élettelen, még a kivágott fatörzs sem, a kősivatagok ugyanúgy, csak másképpen rezegnek, mint a mediterrán dombhajlatok. Ezért a földbolygó egésze, bármelyik lokális társadalom, az internet végtelen hálózata, vagy akár egy fizikai energiamerő egyaránt lüktető élet. Oda jutottunk, hogy az életben szüntelenül agonizálunk. A társadalmi valóságok szintjei ugyanúgy labilissá válnak, és különböző állapotai nagyon hasonlóan agonizálnak. A bolygón belüli felső szinten, a globális vagy poszt-globális megatársadalomban nincs kollektív értelmező vagy cselekvő erő, amely egyelőre képes lenne a civilizációnk-kultúránk haldoklását megállítani.
  • 9. 9 Egyaránt hiányzik az emberiség magasabb tudatállapota és az ebből következő bolygószintű önmentést elvégző kollektív cselekvés. A világvalóság középső szintjein, a vibráló kontinenseken a nemzeti társadalmak régi identitásaik után rohannak, miközben a nemzet, mint személyesen is átélhető kollektív tudatállapot és közösségi cselekvésforma, sokszor szintén agonizál. A nemzeti társadalmak már/még nem védenek kifelé, a külvilág ellen, és nem erősítenek befelé, nem karolják fel saját közösségeiket. Tehetetlenek a globális-kontinentális újkapitalizmussal szemben és képtelenek az együttműködésre a világváltást előkészítő poszt”kapitalizmussal”. Arra sem számított senki, hogy a társadalmakat uraló, központosított, cselekvésre predesztinált államok az új homokviharokban szinte észrevétlenül betemetődnek. A mögöttünk lévő évtizedekben a társadalmak elitcsoportjai mindig az államot foglalták el, vagy az elfoglalással érték el elitpozícióikat, és önön érdekeiket az állami intézményrendszerrel növelték és garantálták. Mi több egyre inkább arra haladtak, hogy az állam kihasználásával saját, külön bejáratú, bekerített magántársadalmakat építsenek ki. Az erős gazdasági csoportok gyakran sportot űznek abból, hogyan lehet az állami forrásokat kiszivattyúzni. Ez azért is mehet akadálytalanul, mert az elkábított társadalmak szótlanul és helyeslőleg elfogadták, hogy az egykori csereeszköz, a fém- vagy papírpénz már tegnap szükségképpen globális, fedezetnélküli, virtuális ego-pénzzé vált. A politikai és pénzügyi profitra koncentráló államok agóniája felgyorsította globális, nemzeti, lokális társadalmak önfeladását. Minden egyes társadalom kollektív személy, s ugyanazokkal a tulajdonságokkal ruházták fel, mint egyetlen embert. Ha a föld lakója, az egyén lényegében szeretet, s minden más jellemzője ehhez képest másodlagos, akkor – a mérettől függetlenül – társadalom sem lehet más, mint szeretet. És a földbolygó agóniájának csodálatos eredménye, hogy ismét láthatóvá és vállalhatóvá tette szeretet-voltunkat. Ha ráadásul az ember, általában és egyes teremtettségében is isteni részecske, akkor a kollektív emberiség nem csak őrzi, hanem magasabb szinten hordozza isteni jellegét. És ez független attól, hogy az ember más lakható csillagrendszerekből érkezett a földre és/vagy földön belüli természeti-szellemi evolúcióként jutott el ilyen magasságba. A magasság: kockázat. Ma az univerzális kockázat-kiterjesztést éljük. Az egyének vagy a társadalmak tudati, szellemi és lelki emelkedése akkor a legkockázatosabb, amikor egyfelől már megszabadultak számos fizikai-környezeti kiszolgáltatottságtól, másfelől azonban még generálisan alacsony tudatállapotban vegetálnak, s az önpusztítást, az életveszélyeztetést nem veszik észre. A gyenge figyelem és tudatosság az oka annak is például, hogy a nemzeti parlamentek nem észlelik az átfogó agóniát, nem dolgozták ki és nem fogadták el a társadalmi önmentés törvényeit sem. Természetesen az sem véletlen, hogy a posztdemokráciák a kormányzásban változatlanul nem intézményesítik, és nem kezelik prioritásként a társadalmak működésének helyreállítását és a települési társadalmak közösségi újrateremtését. Sem aközösségi védőhálók, sem a közösségi jövőakciók nem születnek meg.
  • 10. 10 A tét azonban nem csak annyi már, hogy hálót fonjunk, és akciókat ápoljunk, mert a világ már abba az állapotba fordult, ahol egyre több társunk, barátunk személyesen is fizikai, lelki, szellemi krízisbe jut. Új határvonal is kiemelkedik a zajló árból, mint az árvízkor a házkémény. A társadalom jelképesen nem csak börtön, vagy külszíni bánya-sebhely, s ezért a társadalom ugyanakkor nem egyszerűen kikötő vagy városszéli korház. Az új határvonalra érkezett globális és helyi társadalmak együtt, de külön-külön is döntési helyzetbe keveredtek. Dönthetnek a pusztulásba sodródás vagy az agóniából kimentő feltámadás között. Ezért is indul meg most világszerte a civil polgárok vagy helyesebben a közösségpolgárok – minden eddigi mintát elhagyni akaró – közös fellépése. A felébredés egyszerre, párhuzamosan halad az egyének belső mocsaraiban és a társadalmak külső jégveréseiben. Ha a helyi, a nemzeti, vagy a bolygószintű társadalmak feladják a védekezés-megújulás misztériumát, sőt a kríziskezelések gyakorlati ellátását, akkor a kollektív agónia felgyorsul(hat) és valóságos vagy képzeletbeli mentőhajók már csak az Égből jöhetnek. Ez a könyv nem akar mást, mint azt, hogy a társadalmak újjászületése és feltámadása valóban lehetségessé váljon. A halotti bizonyítvány helyett az új születési bizonyítvány megírása a közös feladat. Ez a kollektív felelősség-elvállalás nem más, mint a vakság tudatos felszámolása, hogy a jövő lehetetlensége vagy zsákutcája elkerülhető legyen. Utóirat: Nyitják az ablakot, nyitom az ablakot, nyitva az ablak. Az új nemzet inspiráló modellje Az új globális-lokális világban a nemzet, vagy a nemzeti szint megkerülhetetlen és felszámolhatatlan valóságmező, de a kitágult és változó világszerkezetben az új nemzet szerepe és feladata szükségképpen újragondolandó. Az új nemzet nem ugyanaz, mint ami a nemzet az elmúlt századokban volt. Az új nemzet viszont közösségi hátországként és kollektív tudat adta támaszként ismét szellemi és világmentési erőforrás. A Kádár-rendszer időszakában a nemzet megtűrt társadalmi modell volt. Reménytelen időszak volt ez a hetvenes évek: mindenki félt még, ha másképpen nem, tudat alatt szorongott. Mitől is féltek kimondatlanul a rendszer vezetői? Ha a magyar társadalom egységes, szervezett nemzet lett volna, akkor leveti hátáról a nemzet számára nem elfogadható politikai-gazdasági és szellemi rendszert. És mitől is féltek kimondatlanul a rendszert tagadó, vagy megkérdőjelező szellemi emberek? Ha a magyar társadalom, avagy a nemzet megkísérelné megbuktatni, vagy ledobni az elfogadhatatlan rendszert, akkor az előnytelen geopolitikai helyzetben ez a nemzeti feltámadási kísérlet elbukna, elvérezne a szovjet fél-globális hatalmi világrendszer erőfölénye miatt.
  • 11. 11 A kölcsönös félelmek kiegyensúlyozták egymást. A hetvenes évek végén így meglehetősen abszurd állapot uralkodik. Szellemileg pedig még inkább abszurd. Nem lehet igeneket és nemeket mondani. A nemzetet uraló – részben már megosztott – politikai elit és a sokféle nemzeti szellemi elit egyaránt tudja, hogy a korszak alapkérdése változatlanul a nemzeti szabadság visszaszerzése. A kocsmákban egyre többen beszélnek erről, de a nyilvános kérdés- kinyilvánítás tilos, s lehetetlen. Ezért ekkor Magyarországon a személyes és kollektív tudat egyaránt tudathasadásos állapotban van. A helyi kocsmákban viszont már nem lehet megfogalmazni és megvitatni, hogy milyen legyen az új nemzet, az új rendszer, az új állam, így a rendszer megbuktatása utáni ideális célállapot most definiálatlan. Abban nincs semmi meglepő, hogy kisebb-nagyobb mértékben szellemileg is mindenki a korszak foglya, s azóta is tökéletesen érthető, hogy a mindenkori jobbak mindig szabadulni akarnak a korszak dogmáitól, vagy horizont-összetöretéseitől. A hatalmon lévők viszont semmitől sem félnek jobban, mint attól, hogy az alávetetteknek jövővíziójuk születhet. Ennek az áldatlan és holnaptalan szellemi helyzetnek köszönhető, hogy az 1989-es rendszerváltás Magyarország jövőjének a kapitalizmus múltját választotta1. Ez a huszadik század második felében talán az egyik legnagyobb filozófiai vagy politikai botrány a magyar történelemben. A hetvenes évek végén persze még senki nem tudhatta, hogy tíz év múlva már esély lesz a politikai rendszerváltásra. Ezért a korszak hangadó szellemi vezetői – a látszólag nemzetietlen nemzetet, vagy az öntudat nélküli társadalmat – nem akarták belevinni egy újabb, tragikus, vereségre ítélt forradalomba. Ezzel a történelmi kompromisszumkészséggel ugyanakkor akaratlanul a fennálló rendszer megőrzését vagy tartósítását segítették. Ezt az óvatos, szorongó magatartást utólag lehet erkölcsileg vitatni, ám egy újabb történelmi konfliktus kikényszerítése valóban rendkívül kockázatos lehetett volna. A két szélső, markáns magatartás között azonban számos középső út volt, amely közül még akár választani is lehetett volna. És sokan választottak is. A választási szabadság alapja nem lehet a szellemi-fogság, s a gondolkodási bizonytalanság.Van, aki akkor a rendszerben (azaz a szocializmusban, vagy annak reformjában) hisz, van, aki abban, hogy ez a világrendszer felboríthatatlan és fenntartható, persze van, aki sokáig feltételezi, mint az én apám, hogy a rendszer guggolva is kibírható, s persze vannak, akik a guggolásban is elfáradnak, elgyengülnek. A többség nem hisz a rendszerben, noha az illúziók erősek, mindössze szeretné túlélni azt. Túlélők országa ez. Ennyiben ez nem új világtörténelmi tapasztalat. Ám szinte senkinek sem lett igaza: a létező „szocializmus” tévedett és megbukott, így a diktatórikus rendszerről is kiderült, hogy nem örök és így megváltoztatható, ugyanakkor mindnyájan tapasztalhattuk, hogy a fennálló rendszer sokáig guggolva sem bírható ki, de az elfáradás nem indok az önfeladásra, de az önpusztításra sem. A tévedőkből egymás mellé verődő társadalom azonban szükségképpen nem teremthet belső kohéziót. A rendszer magas szintű ideológusai – a hetvenes-nyolcvanas években – ezt a társadalmi tudatot és kollektív lélekállapotot elég pontosan látják, átlátják, és fölényesen
  • 12. 12 kihasználják. Ehhez képest másodlagos, hogy a pártállammá silányított nemzet akkori vezetői és gondolkodói közül sokan ideákat és illúziókat fűznek a rendszer elért teljesítményeihez és távlataihoz. A kocsmákban a többség (részben az uralkodó párt tagjai is) a Kádár-rendszer tarthatatlanságát így vagy úgy kimondják. A szocialista közbeszéd elavult dogmái között és az ideológiai rendszer felszámolhatatlan nyelvi poklában viszont a szellemi-társadalmi kisebbségek jóvoltából az írások, a mondatok mögött kiolvasható a másként gondolkodásra való szerény, óvatos törekvés. Sorok mögötti szellemi „lázadások” korszaka ez. Nem ez az igazán meglepő azonban, hanem sokkal inkább az, hogy mondatok másodlagos üzenete is megroppantja a rendszert. A mérhetetlen nagyságú és hatalmú legális pártállami hálózatok, és az illegális tevékenységet folytató szuperhatalmi struktúrák professzionális védelme ellenére a rendszer fenntarthatatlan. A szocializmus mentegetésében érdekeltek utólag mondhatják, hogy az igazi megroppantás nem a belső láthatatlan ellenállásnak, hanem az új világpolitikai és világgazdasági helyzetnek köszönhető. A kettő viszont egymást kiegészítette, ahogy manapság sincs másképpen, hiszen a világgazdasági válság önmagában nem okoz világrendszer-váltást, csak akkor, ha a világtársadalom nemzetei, vagy legalább a kisebbségben lévő hangadó csoportjai új rendszer- programot dolgoznak ki. Az új világprogram részben kész, de a világválság talán túl hamar jött, s a hét milliárd ember lelkében még nem él az új alternatíva. Talán ilyen sem volt sokszor a történelemben. Általános szabályként akár kimondhatjuk, hogy a fennálló hatalmi struktúrák számára nem jelent életbiztosítást, ha a működő-uralkodó rendszer a szellem embereitől nem kapja meg legalább a részleges közmegbecsülést, miközben az adott rendszer szintén jórészt elvonja a közmegbecsülést saját, kvalitásos értelmiségétől is. Ekkor maga a rendszer mesterséges életben tartása is kétségessé válik. Nem volt ez másképpen Magyarországon sem a hetvenes évek végén. A „szocialista” rendszer minden legális és nem legális eszközt folyamatosan bevetett annak érdekében, hogy például különösen a változatlanul veszélyesnek tartott kisebb-nagyobb írófejedelmeket lelki-szellemi kordában tartsa, s ennek eredményeképpen a szélesebb értelmiséget, főként a középértelmiséget – sokak naivitást és jóhiszeműségét kihasználva – a rendszer oldalára állítsa, sőt a rendszer szolgálatába fogja. Ennek érdekében érthető, hogy a politikai cél nem lehetett más, mint a magyar kollektív tudat elfedése, tompítása, félrevezetése. Akár annak árán is, hogy a nemzeti vagy népi értelmiség tagjainak többségét törekedjen integrálni a rendszer keretei és ideológiái közé. Ma már beleláthatunk a korszak méregkeverésébe, vagy működési technikáiba. Valóban a puha félelem kora ez. A finom ostobaságok kora. A szellemi homályok kora. Az öncenzúra miatt félig-végiggondolt beszédek és írások kora. Ugyanakkor a halvány remények, a rejtjeles-kódolt üzenetek, az áttételes kritikák korszaka ez. A két tárgyaló fél lesi egymást, minimális a bizalom. A megtűrtek megtűrik a megtűrőket, miközben a megtűrők megtűrik a kulturáltan ellenbeszélőket. Nem mindenki tudja azonban, hogy hol áll a harcban, s nem látja világosan, hogy mi lenne neki jobb, közben senki nem akarja tőrésre vinni a játszmát. A nem lejátszott, de szimbolikusan folytatott játszmák korszaka ez.
  • 13. 13 Ha született volna már több átfogó elemzés a huszadik század második felének magyar szellemtörténetéről, feltehetően kimutatható lenne, hogy ennek az állapotnak nem a politikusok az áldozatai, hanem főként a szellemi emberek, akik ebben a légkörben nem képesek nagy teljesítményt nyújtani. A hetvenes években akkor és ott még nem látszik, hogy a játszmáktól és a sikerektől önmagukat távol tartó művészeknek, tudósoknak nagyobb esélyük van a maradandó teljesítményre. Ha született volna már több átfogó elemzés arról, hogy a huszadik század második felének rövidebb-hosszabb korszakaiban a nemzet és főként a nemzeti tudat állapota milyen is, valószínűleg szintén kimutatható lenne, hogy ez az óvatos, szimbolikus, s reménytelen szellemi „harc” a nemzet (és/vagy a társadalom) felébresztéséért, önmagára találásáért meglehetősen szerény eredményt hozott. Ám ugyanakkor részben igazságtalan az az ítélet, hogy a magyar társadalom ekkor szellemileg-lelkileg lesüllyesztett állapotban vegetált. A nemzet kérdésének értelmezésében és újragondolásában ma nagyjából ugyanott tartunk, mint a hetvenes-nyolcvanas években. Változatlanul nincs átfogó nemzet-értelmezés, társadalmi vízió, vagy jövőprogram. Ennek legfőbb oka változatlanul az, hogy szellemileg nem jutottunk sokkal előbbre, pedig két évtizede lehet beszélni, csak a gondolkodás kvalitásos feltételei és mintái mintha hiányoznának. Holott bármilyen kérdésnek, így a nemzeti problematika újragondolásának is az esélyei (sokkal?) jobbak, mint mondjuk harminc évvel ezelőtt. Ne azon keseregjünk hát, hogy az elmúlt harminc évben miért nem volt legalább egy, vagy akár több, nemzeti szintű konferencia a haza, a nemzet, vagy a nemzeti önismeret kérdéseiről. Vagy miért nincs könyvekben, folyóiratokban széleskörű, tényleges tudás- és eszmecsere a nemzet állapotáról és jövőútjairól. Ez talán azért sem baj, mert ma a nemzet értelmezésének új paradigmái, mi több paradigmaváltásai jobban felfedezhetők és befogadhatóbbak, mint akár öt vagy tíz éve. A nemzet újragondolása Miért is mondom, hogy a nemzeti újragondolás esélyei most már jobbak? 1. A világos gondolkodást és közbeszédet már nem teszik lehetetlenné, vagy nem torzítják el az egykor létező kvázi-szocializmus közvetlen és torz hatalmi és ideológiai érdekei. 2. Az 1989-es rendszerváltás időszakában a többféle nemzeti gondolkodást, s ennek aktualizálást felőrlő, illegitimmé tevő (különböző, részben szocialista, részben liberális) szellemi-ideológiai törekvések mára zömében elvesztették látszólagos érvényüket és hitelüket. 3. Az elmúlt két évtizedben a robbanásszerűen megerősödött globális, funkcionális, pénzközpontú újkapitalizmus nemzetállam-leértékelése, sőt lokalitás-ellenessége elég gyorsan kifulladt, és nem látszik folytathatónak. 4. A hazai vezető- és főként a közép-értelmiséget puhán korlátozó, s egyben önkorlátozását magasztaló uralkodó korszellem, és az ebből fakadó gondolkodási-panelek uralma gyengült, s ezért a korábbi évtizedek közgondolkodása kritikailag szemlélhető, azaz szabadabban, pontosabban értelmezhető. A régi paradigmák dicsfénye megvakult, vitatásuk legális törekvéssé vált. A globális és lokális világszerkezeti szint közötti, középső, közvetítő nemzeti szint2 funkcionálisan és
  • 14. 14 szubsztanciálisan újraértelmezhető. A földi civilizáció a nélkül nem menthető meg, sőt a nélkül nem tartható egyensúlyban, hogy a világ nemzetei ne létezzenek szabadon, és ne lássák el régi és/vagy új szerepeiket. Mielőtt továbblépnénk, röviden tisztázzuk, hogy mit értünk szellemen, avagy milyen gondolati rendszerben fogalmazunk meg összefüggéseket? Karl Rahner felfogása például így összegezhető: ”Az anyag egy keresztény-teista filozófia számára csak mint a szellem mozzanata gondolható el. A véges szellem a létnek az anyagiságában való korlátozásaként fogható fel, amelyből az anyagi valóság pozitivitása származik, az anyagiság pedig nem más, mint korlátozott, bizonyos értelemben „megfagyott’ szellem, lét, aktus.” „Szellem és anyag végső soron nem a valóságegész egymás mellett nyugvó, partikuláris régióit jelölik, hanem az egyetlen valóság, jóllehet lényegileg különböző, ám mindenütt egymásra vonatkozó, konstitutív mozzanatait.”3 Mi az tehát, ami a szellemi (nem pusztán gondolati, vagy politikai, hanem az egyetlen valóságegész) terében változatlan, vagy legalább is részben megmarad? Ennek ellenére kezdjük a válaszokat a közvetlen politikai/politikatudati összefüggésekkel. A mai hatalmi szerkezetben a jobboldali és a jobbközép politikai csoportok a nemzeti gondolkodást befogadják, különböző mértékig képviselik és támogatják, függetlenül attól, hogy kereszténydemokraták, konzervatívok, nemzeti radikálisok, vagy fiatal demokraták. Ezért a baloldali, vagy balközép hatalmi irányzatok többsége úgy látja támadhatónak, s gyengíthetőnek a másik oldalt, ha továbbra is a nemzeti gondolkodást – függetlenül annak értékeitől, s különböző irányzataitól – nacionalizmusként, vagy „csak” elavult gondolkodásként igyekszik értékelni. A valóságegész csonkítása tehát a cél. A törekvés konzekvens: akár a régebbi, akár az újabb nemzeti felfogásokat egyaránt szeretnék a negatív fundamentalizmusokkal, nacionalizmusokkal azonosítani. Ez a gyengítő, frusztráló stratégia évtizedekig hatékony volt, most azonban jórészt váratlanul, ám látványosan veszít hatékonyságából a társadalom önfelismerő-önkorrekciós képessége miatt. Világtörténelmileg pedig semmi új nem történik. A hatalmon lévők radikálisai olykor könnyelműen azt hitték, hogy nekik korlátlanul és büntetlenül mindent lehet. És nem lehet. A folyamatos, generális, szocialista, vagy liberális szellemi-ideológiai offenzíva ingerült védekezésre készteti a jobboldalt, amelynek nyomása közben a belső tisztázás, konzervatív újraépítés lehetetlen, vagy minimum töredékesen megy végbe. A szintén folyamatos, jobboldali offenzíva szintén zajos védekezésre kényszeríti a baloldali gondolkodású csoportokat, amelyek önértelmezése, újradefiniálása elmarad, az új gondolati pozíciók kidolgozása elsikkad. A jórészt hamis ideológiai és kulturális törésvonalak mentén végbemenő szellemi, vagy inkább szűkebb ideológiai szétszakadás önmagában rombolja a társadalmi kohéziót, avagy a valóságegész belső összetartozását, ami persze nem egy gazdasági-pénzügyi hatalmi csoportnak rejtett érdeke is. Ha a pénz változatlanul a szegényektől a gazdagokig áramlik, akkor a profitnövelésben érdekeltek radikálisi csoportjai rejtetten arra törekszenek, hogy a szegények olyan szellemi és strukturális alávetettségben maradjanak, hogy a pénz hozzájuk áramlása zavartalan legyen.
  • 15. 15 A társadalom belső párbeszédét, együttműködését a politikai hitviták továbbra is akadályozzák, korlátozzák, ám a magyar társadalom most nem egy ideológiai törekvés uralma alá kerül, hanem új fejleményként a nyers hatalomért folyó politikai háború szintén rejtett ideológiai-gondolkodási elnyomása teljesedik ki. Ez egy új típusú politikai alávetettség, amire a társadalom az ezredforduló után előbb spontánul reagál, majd később tudatosan elfordul a hatalmi elittől, amely egyébként is rohamos tempóban leértékelődik. Az öntudatos elfordulás már begyakorolt magyar, sőt közép-európai védekezési magatartás. Ennek azonban egyik negatív eredménye az, hogy a nemzet, mint összetett politikai közösség élesen szétszakad, másképpen fogalmazva a társadalom-egész szabdalódik fel, s az egyének kvázi-közpolgárként izolálódnak, miközben a nagyon sokrétű társadalom – korlátolt gazdasági és társadalmi nemzetként – elkezdi önmaga részleges újraegyesítését, amit jelenleg a kemény gazdasági-társadalmi világválság szükségképpen felgyorsít. A nemzet és a közösségek újraszerveződése a politikai szint alatt indul el, vagy folytatódik, s ez a civil akaratképződés ugyan törékeny még, ám a polgári demokrácia függönye mögött újraépített úr-szolga viszony fenntartása egyre nehezebb. A jelenleg uralkodó politikai erőközpontok egy része, sőt az egyszerre az előttük és mögöttük lévő – a rendszerváltás után pozícióba került – gazdasági-társadalmi hatalmi csoportok meghatározó egyes „baloldali” tömbjei változatlanul nem tudnak mit kezdeni a nemzeti alapállással. Ez egyrészt azért van, mert továbbra is kimondva-kimondatlanul félnek, vagy tartanak attól, hogy a nemzeti (vagy akár a posztnemzeti, a hagyományos nemzeti beállítódást továbbfejlesztő) gondolkodás és magatartás a jelenlegi4 szocialista-liberális hatalomgyakorlást és ennek legitimációját szükségképpen megkérdőjelezi. Másrészt azért is van ellenkezés, függetlenül a nyers és közvetlen hatalmi érdekektől, mert gyakran tradicionálisan elvetnek, vagy másodlagosnak tartanak minden közösségi kötödést, s a jelen, sőt a közeljövő optimális magatartásának változatlanul a feltétlen individualizmust (a tiszta önérdekűséget, a korlátlan egoközpontúságot) tartják, amely gyakran párosul a szélsőséges (tehát az önkritikára és a továbbgondolásra nem képes) racionalizmussal és vallásellenességgel. Ez már durva érték- és életgyakorlat háború, ami civilizációs és kulturális széthulláshoz vezet. Legyen változatlanul világos: a nemzet elvileg és továbbra is mindig eleve csak befogadó lehet, s nem pedig kirekesztő vagy kisebbségeket a társadalmi peremre száműző. Ennek ellenére a nemzeti létet tagadók többsége azért határolódik el a többségi közösségtől, mert a nemzetet csak kirekesztőként képes tételezni. A nemzet azonban – különösen akkor, ha az a belső közösségek integrációja – belül is befogadó, sőt kifelé sem elzárkózó, vagy „csak” befelé forduló, hanem szükségképpen integrálódik a nemzetek különböző szövetségeibe, vagy akár kontinentális közösségeibe. A globális dilemma ma persze az, hogy amikor a különböző nemzeteket, a nemzeti szintű társadalmakat megosztja, szétszakítja, atomizálja az újkapitalizmus, a posztmodern munkamegosztás, a társadalmi oxigénhiány, a szellemi polarizáció, akkor az univerzális szupraszintű elidegenedés ellenére bármilyen integrálás, vagy kohézióteremtés érhet- e el valódi sikereket? A világon a többségi nemzetek, s a kisebbségek ma egyaránt egyre nehezebben tűrik, hogy a hatalmi vagy hatalmon kívüli csoportok (vagy bárhol bárkik) a társadalmi és/vagy személyes
  • 16. 16 kirekesztéseket nyíltan vagy rejtetten erősítik. Új fejlemény, hogy olykor drasztikus vagy óvatos törekvések tapasztalhatók a többség háttérbe szorítására, leértékelésére is. A csúcsküzdelem tehát az egyetlen valóságegész visszaállítása, vagy változatlan korlátozása között folyik a nemzeti problematika kapcsán is? Az új nemzet felismerése Működik az irracionális félelmek gyártása is. Európai Unió 27 tagállamában mintegy háromszáz kisebbség van. Ma sok országban nem egyszer előfordul, hogy igyekeznek úgy manipulálni a kisebbségi kollektív tudatokat, hogy az egyes társadalmi csoportok tudatalattijában és közgondolkodásában a többségi nemzettől való, irracionális félelmet növeljék. Szintén előfordul a világban, hogy a hatalmi erő- és ideológiaközpontok igyekeznek a többségi nemzet tudatában és tudatalattijában a kisebbségektől való irracionális félelmet erősíteni, vagy például a kisebbségek magatartása miatti negatív tapasztalatokból származó jogos félelmeket oktalannak értelmezni. Az empatikus befogadásnak tehát nálunk is feltétele, hogy se a többség, se egyetlen kisebbség a másik felet ne akarja hátrányos helyzetbe hozni és identitásában megkérdőjelezni. És a jólelkű befogadás után mindenki az egyéni szabadságot lehetővé tevő többségi társadalom tagja lehet. Az irracionális félelmek szítása ellenére gondoljuk végig az új nemzet lehetőségét. És melyek az új kérdések és új válaszok, ha a nemzet kérdését komolyan tárgyaljuk? Az első mondatok még nem állítások, de csak néhány gondolati nyitást javaslunk: mi van akkor, ha a nemzet nem az, vagy nem egészen az, amit eddig gondoltunk, feltételeztünk róla? Mindez most azért válik nyilvánvalóvá, mert az ezredforduló utáni világban a nemzetek más összetett helyzetbe kerültek, s más oldaluk vagy képességük lesz mentőöv? Vagy mi van akkor, hogy a nemzet eddig sem hatalmi központként, vagy elsősorban önálló államként volt fontos, hanem inkább kollektív tudatformaként, vagy pontosabban tudatminőségként és csak ezért és csak így lehet bármilyen folytonosság megtestesítője? A földi valóságban a nemzet (mint rész- valóságegész) eltüntetésével rekonstruálható-e a teljes valóságegész? Egy évtizede új paradigmák korába léptük, új felfogások születnek. A régi dogmák kinyílnak, mint a kapuk, s a tárt kapukon át beáramlanak az új tapasztalatok. Minden ellenkező hírrel szemben, a nemzet valósága nem süllyed el, mint egy hajóroncs, csak folyamatosan átalakul. Új tengerek, új hajók, új felismerések. Az anyagelvű létformákat felváltják a szellem alapú valóságdimenziók. Visszatérünk a szubsztanciális valóságképekhez és kiteljesednek az eredeti szellem-felfogások. A nemzet – mint szellemi konstrukció – ismét emelkedik, ha lesznek, akik régi és/vagy új tartalmakat álmodnak bele. A jövő egyik új hívószava: a tudásnemzet. Merthogy minden nemzet például annyit ér, amennyi tudást teremt, s halmoz fel, majd pedig alkalmaz.
  • 17. 17 A nemzet ugyanakkor már nem csak egy-egy földrajzi térre korlátozódik, hiszen a magyarság mindig is univerzális nemzet volt. Ha ez így van, akkor tárjuk fel a több ezer éves nemzet történelmét is, amely változatlanul korlátlan tudást hozott és ajánl nekünk. A nemzet valósága olyan, mint egy húr, finoman rezeg, s ez a rezgés ma egyre erősebb. A rezgés: új építkezés. A nemzet egyébként is folyamatos templomrakás, noha sokszor előbb a régi falakat és tornyokat kell lebontani. Maga az állam sem lehet többé rideg hatalomkoncentráció és érdekérvényesítés. Az állam, akárcsak a nemzet, természetes fészek – minden ember végső földi álma: otthon lenni a tarthatatlan világban is. Ha tetszik, a nemzet egyik örök feladata ez, mindig felkínálni a békés-meghitt otthont, ami persze nem csak a megpihenés, hanem a kilépés előtti megerősödés helye. A közvetlen jövő állama a részvételi állam, a közeljövő demokráciája a részvételi demokrácia. Ezért a magyarság számára olyan világot teremtsünk, amelyben mindenkinek esélye van a szabad részvételre. Kapukra a valóság- és világegész megéléséhez. És igen: a részvétel feltétele a durva magánérdek (vagy általában az ego vágyainak) korlátozása, sőt már az európai túlfogyasztás és környezeti terhelés sem tartható. A nemzet és minden intézménye és minden vezető testülete egyúttal spirituális dimenzió, s magas rendű – ne féljünk kimondani – szakrális felelősségintegrálás. A nemzeti magas tudatállapot A nemzet lényege nem(csak) az államban csúcsosodik ki, hanem a mindenki egyenrangúságára építő társadalomban. Az origopont a közösségek hálózata. A társadalom azonban elsőrendűen kollektív tudatforma, s ezért is mondjuk, ha kell számtalanszor, hogy a nemzet lényege az, hogy tudatminőség, lélekminőség. Ízleljük az új fogalmat: tudatnemzet. Ez a megközelítés mondja ki a legtisztábban, hogy a tudatalapú nemzetforma a valóságegész önálló teljesség-dimenziója. A nemzet emelése mindig – bármilyen korszakban is élünk – mindenekelőtt a kollektív tudatemelésen keresztül történhet. Egy-egy nemzetbe bármennyi tőkét is pumpálunk, mindezek a javak csak a naturális valóságban jelentenek bővülést és javulást. Ne legyen félreértés: minden nemzet anyagi építkezés is, sőt világválság idején a lokális szinteken az önellátás, az önmentés is megszervezendő. De a nemzet dolga nem csak az, hogy ételt és italt garantál a halandó fogyasztóknak. Ne féljünk: a világ alulról mindig újrateremthető, s a nemzet dolga ezt a folyamatos, sokoldalú újrateremtést ösztönözni. Ennek célja a nemzeten keresztüli valóságegész újraszületése. A magyarság eddig sem pusztult el, ezután sem fog, tudatminőségként állandóan jelen van. Az aktuális kérdés mindig az, hogy a kollektív tudatminőséget – mintegy köpenyt – magunkra terítjük, vagy tudatosan ledobjuk a vállunkról? A nemzet tudatminőségként követeli, és ugyanakkor támogatja, hogy minden egyes tagja, aki önként úgy dönt, hogy ide tartozik, egyre magasabb tudatállapotban éljen. Vagy legalább is, a többség ne merüljön el a tudatvesztések csábító illúzió-mocsaraiban. A magyarság ma akkor lesz
  • 18. 18 megint magas minőségű, ha befogadja és maga is teremti az új paradigmákat, ha megérti, hogy a nemzet hogyan rezeg a globális és lokális szint között, ha megérti, hogy nincs veszélyeztetve és nem szükséges ellenségképeket kreálni, ha megérti, hogy mindenkinek földi és égi lakásokat ad, ha megérti, hogy katartikus élménye csak attól lehet, ha továbbra is nem teljesíti feladatait. A földi és égi, szellemi és lelki lakásokban élve pedig menthetjük magunkat, nemzetünket és bolygónkat. Béke velünk. Új társadalmi valóság és boldogító értelmezései A társadalom két „ágya” Az új társadalom-felfogások a társadalmat úgy tapasztalják és értelmezik, hogy a társadalom ismét „ágyban” fekszik: ez a tudáságy (személyes és kollektív tudáshálók), s a tudatágy (az egyéni és közösségi tudathálózatok). Ebben a kettős mezőben lehet a négy egyenrangú pólust (egyén, állam, társadalom, demokrácia) értelmezni. Ez az új társadalomelmélet egyik új, kiinduló tétele. A társadalom sokdimenziós téridő Először, mi a társadalom? Vagy másképpen a kihívó és látszólag egyszerű kérdés: milyen társadalomban élünk? Ha azt kérdezzük, hogy milyen most a magyar társadalom, egyértelmű feleletek helyett csak zömében hagyományos megközelítéseket (életkori jellemzők, társadalomszerkezet, stb.) válaszolhatunk. Nem nehéz kimutatni például, hogy a magyar társadalom gyorsan öregedő társadalom, ám ma sem olyan egyszerű megmondani, hogy a társadalom milyen társadalmi nagycsoportokra (osztályok, rétegek, stb.) osztható fel. Egyre inkább bizonytalanok vagyunk abban, hogy általában milyen a társadalom, vagy mit értsünk társadalmon, sőt az sem világos, hogy ebben az új történelmi korszakban (új típusú globalizáció, újkapitalizmus, stb.) a társadalom alapvetően más-e, mint húsz, ötven vagy száz éve. Ezért joggal felvethető: mi az a társadalomban, ami változatlan, s mi az, ami gyorsan változik. Ha azt kérdezzük, hogy milyen a magyar társadalom az ezredforduló utáni évtizedben, evvel ugyan szűkítettük a vizsgált kérdés körét, ám éppen úgy tanácstalanok vagyunk, mintha hosszabb időszakot kutatnánk. Többnyire csak sejtjük, hogy az ezredforduló környékén, vagy azt követően mennyire és milyen új társadalmi valóság születik vagy van születőben. Még az sem világos, hogy az új társadalmi valóságot milyen dimenziókban kellene feltárnunk.
  • 19. 19 Magyarország azért kicsinyes és pazarló egyszerre, azért hajlamos egyaránt igazságtalanságra és igazságra, azért önámító és részben tisztánlátó, vagy azért tehetetlen és ugyanakkor cselekvőkész egyaránt, mert a valóságos (gondolati és cselekvési) lehetőségek egyelőre nem tesznek többet lehetségessé. Szellemileg pedig nem tud a korlátolt mozgástér fölé emelkedni, vagy a folyamatos védekezés és helyben topogás miatt képtelen az egyébként csak részben felismert lehetőségekkel élni és túllépni rajtuk. Ez az ország törvénytisztelő, de főként az íratlan „alkotmánynak” engedelmeskedik, s jelenleg is nagyon jól tűri, hogy a hatalom gyakran több gazdasági- társadalmi törvénytelenséget enged meg magának, mint polgárai, mert a társadalmi szerkezetben felül lévők, szintén a folyamatos védekezés miatt, szüntelenül (és részben oktalanul) az alulbecsült lehetőségek foglyai. Ugyanakkor elég kevés fogalmunk van arról, hogy az új globális-lokális világállapotban a magyar társadalmon belül milyenek és hogyan kapcsolódnak egymáshoz a lokális társadalmak, vagy a magyar társadalom egésze milyen mértékben és hogyan integrálódik az európai vagy a globális társadalomba. Láthatóan többszintes (lokális, nemzeti, európai, globális) társadalom- rendszer jön létre, de Európa közepén, a nemzeti szinten a magyar társadalom mivel jellemezhető? A magyar társadalmat vizsgáló kérdésfelvetésben önmagában kicsit homályos a magyar jelző tartalma is, hiszen nem, vagy alig tisztáztuk, hogy a magyar társadalmon a mai Magyarország, a Kárpád-medencében, vagy az egész világon élő magyarok társadalmáról beszélünk-e? Természetesen törekedhetünk a társadalomtudomány eszközeivel a magyar társadalom összetett leírására, ám az igazi kérdés feltehetően az, hogy az ország polgárai belülről, saját tapasztalataik és nézeteik szerint milyen látják a magyar társadalmat; méghozzá úgy, hogy nem felejtkezünk el arról, a polgárok nézeteit jelentősen mértékben befolyásolja a tömegkommunikáció valóságkép- gyártása. Nem kevésbé izgalmas kérdés, hogy a magyar társadalom különböző csoportjai milyen új társadalom létrehozásában vesznek részt, s ebben a cselekvő részvételben milyen spontán (nem tudatos, nem akart) és tudatos (végiggondolt, szándékolt) folyamatok vannak. Vagy általánosabban, a társadalom mitől, hogyan, milyen mértékben változik? Korábbi századokban is gyakran zavaros, vagy kevert jövőkép jellemezte a magyar társadalmat, ám ma a magyar társadalom többségét az jellemzi, hogy önmaga jövőjéről nincsenek átfogó víziók, nem érlelődnek alternatívák. Egyáltalán a társadalomnak kik által, hogyan születik (ha születik) önmaga távlatairól jövőképe? Ha a tények – amint azt tudjuk – alapvetően egyrészt szellemi, másrészt társadalmi konstrukciók, avagy nincs objektív valóság és végleges valóságkép, akkor folyamatos kritikával kell szemlélnünk az általunk feltárt (mindig ideiglenes) társadalmi konstrukciókat, s szintén különösen éles vitában kell lennünk az általunk konstruált, társadalom leírásra megkomponált szellemi tényekkel.
  • 20. 20 Abból, hogy ugyanakkor a társadalomról nem szeretnénk hamis valóságképeket konstruálni, vagy nem akarunk – látszólag meggyőző tudományossággal – mellébeszélni, vagy nem akarunk öntudatlanul, vagy akár tudatosan hazudni, még nem következik automatikusan, hogy pontos válaszokat tudunk majd adni a kérdésekre. De az sem következik, hogy pontatlan válaszokat mondunk. Különösen a modern társadalomról – amióta az emberek nem kis közösségekben, nem kisebb családokban vagy törzsökben élnek – az egyes ember tapasztalata az, hogy sok embertársadalma veszi körbe. A sokember-élmény jelzi, hogy az egyének körül elég kevés teljesen izolált ember él, s így különböző mértékig minden ember kapcsolódik mindenkihez, s ennek a kapcsolathálózati rendszernek a megértése közelebb visz a társadalmi viszonyrendszernek a megértéséhez. Az ember azonban annyit lát és ismer meg a külső világából, amennyit nagyjából helyesen észlel és helyesen elemez. Ezért mindig kétséges, hogy az adott egyén látja-e, érti-e a maga körüli társadalmat, vagy szükségképpen csak korlátozott, vagy torz valóságképek szintén korlátozott és torz dialógusát figyelhetjük meg. A hat milliárd embert is jóval meghaladó modern és poszt-modern társadalom szükségképpen végtelenül nagy és kiismerhetetlen tömegtársadalom, amelyben egy-egy nagyobb város is áttekinthetetlen méretű társadalom-dzsungel. A 19. század óta így az elidegenedett egyén társadalomélménye a labirintus-élmény, sőt minden korszakban nehéz tipizálni a különböző elidegenedés-, sőt elveszés élményeket. A társadalom tehát végképpen olyan összetett, bonyolult, holisztikus, sokdimenziós tér, amelynek világos átlátását már sem a család, sem az iskola, sem a munkahely nem tudja megadni az egyénnek. Ezt a folyamatot tovább rontja, hogy a modern állam nem elválik, vagy elkülönül, hanem belenyúl, beletülekszik a társadalomba, sőt a modern tömegkommunikáció segítségével gyakran arra törekszik, hogy a társadalomra rávetítse a maga manipulált társadalom-hipotézisét. A sokszoros elfedés, átfedés részben lehetetlenné teszi a társadalom feltárását, az abban való tájékozódást és cselekvést. Az egyének többsége viszont azt hiszi, azt véli, hogy jobbára eligazodik és többnyire jót és jól cselekszik. Ha pedig az egyes embereket kérdezzük önmaguk világáról, könnyen érhet minket az a csalódás, hogy válaszaikból nem a konkrét társadalmat, vagy közvetlen társadalmi önképét ismerjük meg, hanem a különböző elfedő-eltorzító társadalomkép-modellek társadalmi elterjedtségéről kapunk információt. Nézzük a konklúziókat: az egyének nem, vagy csak részlegesen-pontatlanul ismerik saját társadalmukat, ugyanígy a társadalom inkább csak töredékesen és/vagy részben torzan ismeri önmagát. A tudomány azonban szorgalmasan vizsgálja a társadalmat, és törekszik hiteles társadalomkép megfogalmazására, de kevés garancia van arra, hogy eljut a társadalomig és képes az egyrészt feltehetően nem változó, ugyanakkor folyamatosan átalakuló társadalomról adekvát, hiteles, és átfogó képet adni.
  • 21. 21 Ebből következően a társadalom fogalma és valósága gyakran tisztázatlan. A társadalom több és másabb, mint a közösségek integrált hálózata. A társadalom nem azonos önmaga szerkezetével és a társadalom nem szűkíthető le az állami-önkormányzati rendszerre sem. A társadalom egyszerre a) tényleges társadalmi tér (sokdimenziós – materiális és poszt-materiális – közösségi tér és téridő), b) egyben virtuális, nem megfogható, társadalmasult szellemi-lelki, sőt spirituális mező, miközben c) minden társadalmat saját társadalom tudata irányítja, és ez hozza létre benne a legerősebb kohéziót. (A virtuális mozgástér olyan, amelynek működési „szabályait”, s egyáltalán azt, hogy ezekben a terekben mennyire szabadon, avagy milyen kötelmekkel közlekedhetnek az egyének és a társadalmi csoportok, részben maguk az emberek határozzák meg, részben kemény társadalmi szabályok-korlátok szabják meg.) A társadalom tehát nem egy valami, hanem sok minden: különböző típusú terek-mezők, folyamatok és intézményesült objektivációk rendszere-rendszertelensége. Csakhogy: ne tévedjünk, mert nem az euklideszi térről beszélünk, hanem a legalább ötdimenziós hipertérről. Maurice Merleau-Ponty már 1959-ben pontosan érzékelte: „A lét modellje lehetne a topologikus tér. Az euklideszi tér, ezzel szemben a perspektivikus lét modellje: transzcendencia nélküli, csupa pozitív meghatározottságból, egymással párhuzamos és egymásra merőleges egyenesek minden lehetséges elhelyezkedését magában foglaló háromdimenziós hálózatából álló tér.” „A topologikus tér egymást kölcsönösen körbeölelő, egymásra toluló gyűrődések közegeként egy olyan lét modellje, ami Klee színeihez hasonlóan egyszerre a legősibb és ugyanakkor olyan, mintha a ’teremtés első napja lenne’ (Hegel).”5 A topologikus tér/téridő és a topologikus társadalom koncepcióját 2005-ben részletesen felvázolta Dienes István és Varga Csaba6. „A logikai tér egyszerre elmélettér és az új tudomány szerkezete, egyszerre tudás és tudattér, egyszerre személyes tér és kollektív tér, egyszerre valóság és nem-valóság, miközben egyszerre tér és térnélküliség, egyszerre matematikai és filozófiai tér, egyszerre az új világkép és annak szimbóluma. Egyszerre csend, zaj és hang, egyszerre fény, árnyék és fénynélküliség, egyszerre a semmi és a minden, egyszerre absztrakt és konkrét, egyszerre üres és csordultig teli. A tér egyszerre fizikai, biológiai, társadalmi, szellemi és transzcendens tér. Egyszerre összetett materiális és strukturált isteni-tér (szakrális tér). Ez a tér a metaelmélet (tényleges és szimbolikus) magva és (önmegfigyelő-önteremtő) kiterjedése, szerkezetileg három vagy több dimenziós tér (létra- és „gömb”-modell), sőt csavart logikai téridő.„7 Ez a bonyolult társadalomrendszert a szociológia vizsgálja, ám a szociológia még nem teremt társadalomelméleteket és az új paradigmák alapján végképpen nincsenek új elméletek. Némedi Dénes8 ezért fogalmaz így: „.. a mai szociológia multi paradigmatikus tudomány. Akkor volna ilyen a szociológia, ha egymás mellett léteznének olyan modellek, amelyek egyaránt tartalmaznak elméleti állításokat, egy hozzájuk tartozó kutatási gyakorlatot és megfelelő apparátust. Ez azonban csak ritka pillanatokban figyelhető meg. A helyzetet inkább paradigma nélkülinek lehet nevezni.” Az általunk javasolt társadalomelmélet olyan elméleti modellt vázol fel, amely szerint a társadalom nem érthető meg a kollektív tudat-tudatok léte és működése nélkül.
  • 22. 22 Minden írott és íratlan alkotmány is a társadalmi tudat pontos-pontatlan realizálódása. A társadalom létét és működését így jogi szabályok, s törvények9szabják meg, de a törvényes keretek mellett, vagy olykor azokkal szemben mindig dominánsak a társadalom informális szabályai. A társadalom tagjai mindig tudatában vannak annak, hogy az informális rend mit enged és mit nem. A társadalom valóságos önmozgását alapvetően meghatározzák a családok, amelyek szükségképpen a társadalom alapját képezik, s amelyek ugyanakkor egérutat kínálnak a társadalomból való kivonulásra is. Az egérút egyszerre boldogság és tartós boldogtalanság. A közösség és a társadalom fogalmát ma gyakran úgy különböztetik meg, hogy a társadalom számos közösség (egyszerre hierarchikus és horizontális) hálózata, amelynek külső határát leginkább egy-egy nemzetállam határai között képzeljük el. Ezért beszélünk magyar társadalomról, amely – legszűkebb értelemben – Magyarország társadalma. A probléma csak az, hogy az új globalizáció és lokalizáció megerősítette a helyi (települési, térségi) és a nemzetállam feletti (európai, vagy globális) társadalmakat. Ezért egyre táguló körben, egyre szélesebb, összetettebb, egymás fölött lévő, de közel sem ugyanolyan típusú és jellegű társadalom-típusok, sőt társadalmi szintek működnek. Ez az új sokdimenziós, sokvalóságú társadalmi tér. Változatlanul nem világos, hogy például ténylegesen mi az eltérés, mondjuk, a szegedi – 160- 170 ezer lakosú – lokális társadalom, a közel tíz millió tagból álló magyar társadalom, vagy az egymilliárdod meg sem közelítő Európa lakosságát átfogó kontinentális társadalom között. Mindegyik a totális (globális) társadalom egy-egy szelete, metszete, s szintje, de egymástól is eltérő törvényszerűségekkel, miközben az egész társadalmi „rendszer” cseppfolyós, labilis. Az tulajdonképpen nem kérdés, hogy vannak-e a társadalomnak szintjei, inkább az, hogy hol húzhatók meg ezek határai, milyen tényezők, tények figyelembevételével, szem előtt tartásával? Külön dilemma, hogy a társadalom vizsgálható-e izoláltan, vagy csak önmagában, s a társadalmat kívülről vagy belülről mi befolyásolja. Ezért alapvető kérdés, hogy egy-egy társadalmi folyamatot mennyire határoz meg egy-egy kiemelkedő személyiség, vagy valamelyik korban élő kisebb vagy nagyobb csoport. Hogy arról már ne is beszéljünk, hogy a különböző vallások milyen szakrális társadalmakat hoztak létre és ezek miben és mennyire különböztek a mai világi, materiális társadalmaktól? Egyáltalán a társadalom leírható-e a naturális folyamatokkal, vagy például mi a viszonya az adott társadalom kollektív tudatának és tudattalanjának az anyagi-intézményi jellemzőkkel. Egyre jobban felismerődik, hogy a társadalom jobban függ a – szintén sokdimenziós – társadalmi tudattól, mint fordítva. A társadalom lényege, központja, lelke végül is a társadalmi tudat. Ez azonban aligha vizsgálható a hagyományos szociológiával. Ugyanígy egy-egy társadalom értékkészlete és értékrendje (ami egyébként az egyik hosszú távú folyamat „terméke”) kardinálisan befolyásolja a naturális társadalmi változókat. A társadalom mindenesetre részben nem azonos sem a munkatevékenységgel, sem a munkamegosztással, sem a gazdaság fejlettségével vagy a fogyasztás színvonalával.
  • 23. 23 A klasszikus társadalmi értelmezéseket ráadásul az elmúlt évtizedektől kezdődően részben, vagy teljesen, lassan vagy gyorsan átírják az új változások, avagy a civilizáció új paradigmái láthatóan egyaránt átalakítják a helyi, a nemzeti vagy globális társadalmakat. A változásokat sokan – nagyon sokféleképpen – értelmezik, ám az új felismerések egyelőre egyáltalán nem vezetnek oda, hogy a globális társadalom – nemzetállami mintára, vagy a mintákon túllépve – ismét intézményesüljön. Ebből az is következik, messze nem tartunk ott, hogy az emberiség egyáltalán kísérletet tegyen a globális társadalom konfliktusainak a kezelésére. Három alternatíva ma Alapvető kérdés az, hogy a társadalmi kis- és nagyrendszerek merre fejlődnek, vagy nem fejlődnek. Egyáltalán mi lenne az optimális jövő-modell? Nagyjából láthatóvá vált, hogy Európa, vagy pontosabban az európai társadalom előtt három reális alternatíva van: 1. vissza a régi modellekhez, vissza a régi gondolkodásmódokhoz. Ide kötődik az újszocializmus és az újkapitalizmus, az új baloldal és az új jobboldal (az új szociáldemokrácia és az új liberalizmus, valamint az új konzervativizmus), stb. 2. előre a ma még újnak látszó modellekhez és az egyre kevésbé újnak tekinthető gondolkodásokhoz is. Idetartozik a poszt-indusztrializmus, az információs társadalom, az ökológiai társadalom, a kreatív társadalom, posztkapitalizmus, stb. 3. a régi és az új modellek egyesítése, jórészt az új tudások alapján és az új jövővíziók szerint, ide sorolható a fenntartható tudástársadalom, posztnemzeti társadalom, a szakrális demokrácia, az univerzális egységtársadalom, stb. A jelenlegi globális társadalomban szintén jelen van mind a három alternatíva, de kontinensenként más-más arányban és hangsúllyal. Az első alternatíva Európában a legerősebb, mert túl hosszú ideg tartott (és tart) a kapitalizmus, amelynek dogmatizálódott, megkövesedett gondolkodásától egyre nehezebb szabadulni. A második alternatíva leginkább Észak- Amerikában és Délkelet-Ázsiában vált uralkodóvá, noha például Észak-Európa egyre inkább fejlettebb információs társadalom, mint például Ausztrália vagy Japán. A harmadik alternatíva – mint ahogy az lenni szokott – elsősorban még szellemi modell, ám az erős közép-európai hiedelemmel szemben nem az „objektív valóság”, hanem a „szellemi valóság” alakítja át a világot. A társadalmi folytonosság – új folytonosság A társadalom hiteles vizsgálata, s ennek révén a társadalom megértése tehát egyre nehezebb és bonyolultabb feladat. Ha jobban értenénk, talán jobbá tehetnénk. Egyelőre azonban elsődleges feladat a megértés javítása, kibontása, állandó felülvizsgálata. Ezért a társadalom komplex, nyitott szemléletű, transzdiszciplináris vizsgálata a cél. A komplex vizsgálat már végképpen nem csak a társadalom „állóképeinek” kutatását jelenti, hanem a sokrétű, sokszintű társadalmi folyamatok, sőt poszt-folyamatok feltárását. A racionális és poszt-racionális folyamatok egyúttal
  • 24. 24 a szüntelen és sorozatos változások értelmezését is jobban lehetővé teszik. A „valóságos” társadalmi folyamatok vizsgálata korrektül azonban csak további tudományágak és poszt- tudományok bevonásával végezhető el. A szervezett, intézményes társadalom egyébként is meglehetősen modern fejlemény. Az elszigetelt lokális közösségekből a modernizáció hozott létre szervezett (és gyakran államosított, a hatalmi eliteknek alávetett) társadalmat. Elég megválaszolatlan kérdés ugyanakkor, hogy az európai modernizáció által kifejlesztett társadalom-modell egyáltalán összehasonlítható-e – például – az ázsiai társadalmakkal vagy az afrikai államok poszttörzsi társadalmaival. Valószínűleg nem egészen, noha érdekes közös támpontok lehetnének. Ha bármelyik konkrét társadalmat vizsgáljuk, először is tisztázandó, hogy milyen típusú társadalmi folyamatok különböztethetők meg. Először is: vannak olyan társadalmi folyamatok, amelyek alapvetően hosszú távúak, így szinte tér- és időfelettiek, s ezek általában ritkán és mérsékelten változnak. Másodszor: a társadalmi folyamatok másik csoportja olyan, amelyközéptávú, általában egy-egy nagyobb korszak változásait mutatja, s ezek már meglehetősen kitettek a változásoknak. Harmadszor: a legtöbb társadalmi folyamat, különösen egy gyorsan változó korban, rövid távú, s ezért minden külső-belső változásra érzékenyek. Evvel a három típussal is egyaránt bajban vagyunk. A hosszú távú folyamatok nehezen kutathatók és még nehezebb értelmezhetők, pedig a társadalom mélystruktúráit alapvezetően ezek határozzák meg. Ha a középtávú folyamatok jórészt korszakokhoz kötöttek, akkor a társadalmi mozgások a hosszú ideig (századokig) tartó korszakokban viszonylag jól leírhatók, de a huszadik század második felében annyira felgyorsultak és egymásra torlódtak a változások, hogy a társadalmak és váltásaik gyakran átláthatatlanok, és ráadásul a rideg elidegenedés dominál bennük. Ezért is jogos megkülönböztetni átlátható-átláthatatlan, sőt átjárható- átjárhatatlan társadalmakat. Ha pedig a lokális társadalmakat figyeljük, egyre nyilvánvalóbb, hogy a régebbi stabil mikro-szerkezet, sőt egyáltalán a tágabb komplex társadalmi szerkezet is szétmállik. Azóta nem igazán tudjuk, hogy a korábban érteni vélt struktúra helyett mi jött létre. A hosszú, a közép és a rövid távú társadalmi folyamatokban egyaránt érdemes megkülönböztetni alapfolyamatokat, főfolyamatokat és alfolyamatokat, ám egyúttal ezek egymáshoz való viszonya is fogas kérdés. Ide tartozik az a kényes kérdés, hogy melyik társadalmi folyamatot minősítsük szerves (múltra-jelenre épülő) folyamatnak, s ehhez képest milyen mutatók alapján ítéljünk egy- egy változást szervetlen (múlttól, jelenttől szinte független) folyamatnak. Ez a probléma most igazán éles, mert a globalizáció-lokalizáció egyik természetesnek látszó vonása az, hogy egy-egy szerves társadalmi állapotba gyorsan „ültet bele” radikálisan új elemeket, amelyek sikeres adaptációja teszi lehetővé a társadalmi versenyképességet. Átmenetileg, mert aztán könnyen kiderülhet, hogy a radikális új elemeket a társadalom kiveti magából. Nagyon izgalmas kérdés: a modern vagy posztmodern társadalomban van-e egyáltalán valami a régi folyamok-folyamatok helyén? Számos jel szerint igen, de ezt gyakran nem „látjuk”, mert annyira új és többnyire még értelmezhetetlen! És szükségképpen nincsenek adekvát eszközeink, módszereink a radikálisan új (vagy más, vagy ismeretlen, stb.) elemek feltáráshoz.
  • 25. 25 Ennél a felismerésénél sem állhatunk meg azonban. A minden szintű társadalmak konfliktusai és kockázatai az utolsó tíz évben tették releváns alapkérdéssé, hogy a mai civilizáció modellje (és ezen belül a mai típusú világgazdaság vagy világpolitika rendje) véglegesen elavult-e, s az emberiség önpusztításához vezet-e. Az új évezred eleje láthatóan visszatér a bolygó civilizációjának kezdetének dilemmájához, remény-felvetéséhez: milyen legyen az optimális társadalom, amely a civilizációt fenntarthatóvá, s egyúttal az egész bolygón élhetővé teszi, avagy szűkebben, a jelenlegi termelés- és fogyasztó-központúság tartható-e még? Ha megint visszamegyünk az origó pontig, akkor még alaposabban érdemes végiggondolni, hogy egyaránt azonos értékű-e – például – a természet-, a gazdaság-, vagy a tudás-központú társadalom-modell. Senki előtt nem lehet kétséges, hogy ég és föld különbség van a pénz- vagy kultúra központú, vagy a hatalom- és közösség-központú társadalom-modell és gyakorlat között. Egyáltalán nem tisztázott az sem, hogy egy-egy társadalom (a külső és belső körülmények, változások hatására) miért és hogyan lesz valamilyen központú társadalommá. Nyilvánvaló kérdés az is nagyon régóta, hogy egy-egy társadalom változás-sorozata milyen arányban tekinthető: a) a társadalom önmozgása, b) a társadalom tehetetlen sodródása, c) az elitek tudatos alakítási törekvése; vagy – mint már jeleztük – d) a társadalom kollektív tudata és aktuális állapota „eredményének”. Válaszolni kellene arra a felvetésre is, hogy a társadalom egészének ilyen vagy olyan típusú változása milyen mértékben múlik a társadalom tudásán, vagy a kollektív tudáson, az új tudások társadalmi tőkévé transzformálásán. A változást kiváltó tényezők között bizonyosan kulcsszerepe van a társadalmi céloknak és akaratoknak. A társadalom kutatásának új szempontjai azt az általános problémát is feszegetik, hogy a társadalom esetében az összetevők, a strukturális állapotok és a változásokhoz szükséges peremfelvételek miért, s hogyan szabják meg a társadalmi folyamatokat. Egyúttal nézzünk csak szembe avval, hogy a társadalom olyan hihetetlenül gazdag tényezők és szerkezetek rendszere, amelyben normális és szabályos és ugyanakkor nem-normális és nem-szabályos folyamat, hogy egy-egy társadalmi változás keretében a társadalmi terek, társadalmi állapotok, társadalmi értékek egyaránt áramlanak. Ez önmagában is egy teljesen új folyamat modell. Minden társadalom folyamatosan és szükségképpen instabil áramlás (pontosabban nincs egyensúlyi állapotban, s az egyensúlyi állapotban az áramlás elakadhat), így a kérdés inkább csak az, hogy az instabilitás mikor veszélyes, vagy mikor és hogyan robban, és mikor nem okoz krízist. Az instabilitás így a társadalomnak és a valóság minden elemének is alaptermészete. Csakhogy elválik egymástól a békés, s békétlen instabilitás és a kettő paradox módon egyszerre is jelen lehet. A normalitásnak és szabályosságnak így szintén meghatározó eleme a normalitás hiánya és a szabálytalanság. A társadalom esetében is érvényesül (például a káoszelmélet alapján
  • 26. 26 megfogalmazva) az un. pillangóhatás, miközben meglehetősen homályos, hogy a pillangóhatás mikor gyors és szinte totális, vagy mikor lassú, szinte láthatatlan, vagy éppen hatástalan. A társadalom állapotát és stabilitását – mint jeleztük – mélyen befolyásolják az emberek érzelmei, s hangulatai, amelyeket a hatalmi elitek – változatos befolyásoló eszközeikkel – folyamatosan próbálnak kordában tartani, vagy kiegyensúlyozottá tenni. Az elmúlt száz évben viszont többször kiderült, hogy lehet társadalmi békét kierőszakolni illegitim eszközökkel, ám a kierőszakolás – búvópatak módjára – mindig előtör a társadalom tudattalanából és váratlan reakciókat vált ki. A társadalom olykor valóban úgy viselkedik, mintha élőlény lenne, és nem kiárt, hogy annak kellene tekintenünk. És egyáltalán nem biztos, hogy a társadalmak rendszere – az ökológiai rendszerekhez hasonlóan – nem valamilyen élő organizmus-e. Élő rendszer, amely önszabályozásra is képes. Új társadalmi valóság? A társadalom tehát mélyen beágyazott a történelembe, s a szellemi folyamatokba, miközben ennek ellenére gyorsan meghaladja az aktuális történelmi állapotokat és formákat. Az ezredforduló jelképesen szimbolizálja az új társadalmi valóság, pontosabban valóságok születését. Különböztessük meg tehát a három társadalom folyamat típust: a) korszakok feletti, nem vagy alig változó, állandó jellegű, hosszú távú társadalmi folyamat; b) egy-egy korszak jellegét adó, így jobbára korszakhoz kötött, alapvető, tartós változásokat végigvivő, középtávú folyamat; c) korszakon belüli, időleges, nem tartós, mellékhatásokat hozó rövid távú folyamat. Ám jegyezzük meg: a társadalmi folyamatok nem igazodnak a modellekhez. A posztmodern korban például a rövid távú folyamatok generálisabb hatásokat válthatnak ki, mint korábban a domináns középtávú társadalmi változások. Nem beszélve arról, hogy egy-egy új folyamat közelről nézve követhető és érthető, ám húsz-harminc év távlatában kiderül, hogy a feltételezett jellemzőkkel szemben egészen más típusú volt és ezért (is) drasztikus forrongásokat vagy módosulásokat vált ki. Az egész civilizáció, benne Európa és Magyarország szempontjából általában a hosszú távú társadalmi folyamatok közé sorolhatjuk az alapvető civilizációs-kulturális folyamatokat, például az ember által létrehozott második természet kiépítését, s a társadalmi szerkezet és differenciálódás tartós fennmaradását. Vagy a társadalmon belül a hivatalos (uralmi-hatalmi) világok és a társadalmi életvilágok elválását, vagy a társadalmak intézményesülését, országokká, államokká szerveződését, vagy a mindenkori társadalmak sajátos kultúrájának és szellemiségének kialakulását, s a közösségekhez-értékekhez kötött társadalmasult egyének
  • 27. 27 folyamatos individualizációját, s többek között a társadalmak konfliktusainak folyamatosan egyszerre sikeres és sikertelen kezelését. Évezredek és főként évszázadok óta – minden hullámzó változás ellenére – nincs olyan társadalom, amelyben ne lenne központi feladat a második természet létrehozása, bővítése és gazdagítása, vagy amelyben ne lenne valamilyen társadalmi szerkezet és társadalmi megosztottság, vagy amelyben a társadalom tagjai ne hoznának létre szervező-irányító szervezeteket az egyre koncentráltabb állam formájában, s természetesen nincs, és nem lehet olyan társadalomforma, amelyben ne lenne kultúra, tudás vagy kommunikáció. Gyakran már fel sem tűnik, hogy milyen alapvető, s változatlannak tűnő struktúrák és áramlások közepette élünk. Az elmúlt századokban általában, de most, az ezredforduló után is a középtávú társadalmi folyamatok közé sorolhatjuk például: a gyors, dinamikus társadalmi evolúció kialakulását, a kisebb-nagyobb világbirodalmak megszületését és bukását, a társadalmi alrendszerek (gazdaság, oktatás, stb.) tartós elkülönülését és erősödő önállósulását, minden ellentmondás ellenére a civil társadalom fokozatos kiépülésének haladását, a városiasodás folyamatos bővülését és az egyre nagyobb világvárosok születését, avagy a felvilágosodás után az ipari kor (az ipari társadalom, az ipari gazdaság) létrejöttét. Az elmúlt ötszáz év alapvető folyamatai közé tartozik még, hogy a középkori univerzitások után létrejöttek a kapitalista kor, iparosított felsőoktatását ellátó egyetemek. Egyáltalán ennek a kornak tartós fejleménye a tudomány megszerveződése és az iparosított – naturális szemléletű – tudomány széleskörű társadalmi hasznosítása. Sokan ehhez a középtávú folyamat típushoz sorolják meg a szekularizációs folyamatot, az állam és az egyház formális-jogi szétválását, ugyanakkor a modern társadalmak többsége – eltérő szinten, formában, különböző mértékben – vallásos maradt. A rövid távú társadalmi folyamatok nem csak azért nehezen definiálhatók, mert bennük-közöttük élünk, hanem mindenekelőtt azért is, mert a változások csak részben láthatók, s a korábbi valóságképek dominanciája miatt gyakran fel sem fedezhetők, miközben a most zajló váltások valószínűleg korszakváltásként (is) értelmezhetők. Vége a modernizációnak, s a posztmodernizációnak is, vége az ipari gazdaságnak és társadalomnak, vége a szovjet típusú szocializmusnak, de ez a végpont a történelmi-társadalmi időben nehezen datálható, hiszen a változás-áramlás több évtizede gyorsult fel és még évtizedekig folytatódhat. A 21. század eleji változás viszont azért katartikus, mert folytatja és felnagyítja a huszadik század trendjét: immáron az egész civilizáció veszélyben van. László Ervin már öt évvel ezelőtt így fogalmazott: „Közelítünk a holtponthoz, de a helyzet messze nem reménytelen; közel a rendszer szétesésének küszöbéhez, a világvége jövendöléseknek paradox hatása van. Több és több embert térítenek észre, széles körben tudatváltozásra motiválnak, és végül önmegcáfoló jóslatokká válhatnak.”10 Az elmúlt években tovább romlott a veszély és a földbolygó helyzete egyre reménytelenebb. A hatvanas évektől létrejött monopolizált pénzpiac-központú gazdaság szükségképpen együtt jár a centralizált és monopolizált hatalmi struktúrákkal és a föld ökológiai egyensúlyának egyre
  • 28. 28 drasztikusabb fenyegetettségével. Ezért a rövid (vagy/és közép) távú folyamatok közé tartozik minden belső ellentmondás ellenére: az új gondolkodás elterjedése, az új paradigmák meghökkentő megfogalmazása, az új globalizáció és lokalizáció iszonyú sebességű kibontakozása, az új nemzetiesedés, a mai újgazdasági modell és világrend széleskörű megkérdőjelezése, a személyes és kollektív egók tombolása, az ökológiai krízisek megoldáskeresésének középpontba emelése, a részvételi állam és részvételi demokrácia követelményének megjelenése, a civil társadalmi mozgalmak széles körű virágzásának kezdete, az új vallásosság és szakralizáció erősödése. Megérkezett a jövő szempontjából valószínűleg legkardinálisabb új kérdésfelvetés. A korábbi vagy mai társadalmakban, a társadalmak minden szintjén és formájában mennyire maradt meg, vagy mennyire születik újjá a közösségek-társadalmak szeretet-kapacitása, szeretet-teremtése, szeretet-kiáradása. Erich Fromm híres könyve (Utak egy egészséges társadalom felé) már jórészt elavult, de alaptétele igazabb, mint az ötvenes években: „Az ember már nem képes szeretetre és értelme használatára, a döntéshozatalra, tulajdonképpen képtelen értékelni az életet és kész arra, hogy mindent leromboljon, sőt akarja is a rombolást.”11A szeretetképtelenségből következett a rombolás kiteljesedése. „Az ember csak úgy védheti meg magát saját őrületének következményeitől, ha szükségleteinek megfelelő egészséges társadalmat teremt; azoknak a szükségleteknek megfelelőt, amelyek létének feltételeiben gyökereznek. Olyan társadalmat, amelyben az emberek szeretettel kötődnek egymáshoz, amelyben a testvériség és a szolidaritás kötelékei fűzik össze őket, nem pedig a vér és a föld kötelékei.”12 Az új társadalomelmélet13 az egyetlen realitásból, a szeretet-társadalom hagyományából és víziójából indul ki. Az elidegenedés helyett otthontalálás, a gyűlölet helyett szeretet, az agónia helyett élet. A szeretet-társadalom paradigmái és gyakorlati tapasztalatai alapján új szükségletek- felfogások, új egészségideák és új kötődés-remények születnek. Ezért a régi kötelékek is új jelentést kapnak. Újra és újra feltehetjük tehát azt a kérdést, hogy általában mi is a társadalom, és ugyanakkor jól értjük-e a magyar társadalmat? Az eltérő típusú társadalmi folyamatok-áramlások megértésének szintén csak az elején vagy közepén tartunk. A jelenlegi gondolkodási paradigmák alapján nem is nagyon juthatunk sokkal messzebbre. Ennek a szellemi helyzetnek a következményeként a társadalmi változások trendjeit sem tudjuk eléggé áttekinteni, s ennek alapján jórészt képtelenek vagyunk formába önteni a különböző távú társadalmi stratégiáinkat. A régi-új társadalmi folyamatokból nyilván az is következik, hogy az új gondolkodási paradigmákra alapozott – a globális-lokális társadalmat átalakító globalizációt, nemzetiesedést és lokalizációt értelmező – gyökeresen új transzdiszciplináris társadalom-tudományra lenne szükség. Az új kor a szeretet kora lehet, ami az emberiség minden népének közös álma, és ezért az új társadalomtudomány szükségképpen ebből a kollektív igényből, programból és jövővízióból indul ki. Ez ahhoz is kellene, hogy a magyar társadalmat valóban jobban, mélyebben, több empátiával értsük meg.
  • 29. 29 Európa cselekvőképtelensége és ami ebből következik Magyarország után kicsit vizsgáljuk meg a kontinens helyzetét. Európa? Tágabb otthonunk, vagy csak szomszédunk? Össze vagyunk zárva vele, vagy mi választjuk sorstársnak? Amikor Magyarország formálisan integrálódott Európába, akkor már a politikai unió – először csak informálisan – válságba jutott. Európa visszafogadta a szocializmusból kimenekült országokat, de a befogadás csak részleges, töredékes, korlátozott. Az európai társadalom egyfelől tradicionális társadalom, másfelől a végjátékot produkáló posztmodernizáció feldúlta, harmadfelől a kíméletlen újkapitalizmus felszámolta a jóléti államot és a jóllétet helyettesítő fogyasztásmánia belülről igázta le, negyedfelől a liberális demokráciamodell kifulladt és nincs új alternatíva, s többek között ötödrészt a klasszikus európai kultúra veszélybe került az emberek többszörös elidegenedése és az ebből eredő értékvesztése miatt. Európa a magasan fejlett individualizáció társadalma, mondja Kiss Endre nagyon helyesen14, az individuumok társadalma, de az individuumok társadalma sem lehet olyan társadalom, amelyben azok ne alkotnának egyidejűleg számos csoportot is. Nos, Európa ma azért van generálisan csőd közelében, mert magasan fejlett individualizáció társadalma, amely az embert elszakította önmagától és saját társadalmától, mert ez a típusú individualizáció az ego individualizációja, szemben a szellemmel vagy a lélekkel, és egyúttal a közösséget is csak ego-csoportként hasznosítja. Ez az individualizáció az egyént elidegenítette belső és külső világától egyaránt és az európai ember tulajdonképpen elnyomta, elvesztette sajátos individuális teljességét. Európa több évszázadon keresztül azt hihette, hogy a világ közepe, a fejlődés motorja, a demokrácia exportőre, de valójában csak világhatalmi központ volt, amely a többi kontinenst nem csak kizsákmányolta, hanem azok kultúráját és identitását megpróbálta felszámolni saját magasabb rendűsége tudatában, miközben csak alacsonyabb rendűségét bizonyította. Az újkapitalizmus globális versenyében aztán elvesztette primátusát, az Egyesült Államok mellett másodhegedűs szerepbe szorították. Évtizedek óta elvesztette önállóságát15, már nem egyetemes, képmutató és nem hiteles, megtagadta saját örökségét, többé nem a szabadság bajnoka, dekadens és destruktív, nem példa a többi kontinens számára. Végül saját megújulási kísérleteinek kudarcaként már nem versenyképes és nem cselekvőképes. Jürgen Habermas felfogása szerint16 három sürgető probléma van összecsomagolva Európa cselekvőképtelenségének tézisében: 1. A nemzetközi gazdasági helyzet megváltozott a globalizáció új fejleményei nyomán. A mai körülmények megfosztják a nemzeti tagállamokat azoktól az adóforrásoktól és a piaci profitok egy részétől is, amelyekre alapvetően szükségük lenne, hogy a lakosság kollektív áruk és közszolgálatok iránti felfokozott igényét kielégítsék, és ezzel párhuzamosan csökken az esélyük, hogy egyáltalán fenntartsák az európai társadalmi status quo-t. A további kihívások, például – többek között – a demográfiai visszaesés és a megnövekedett bevándorlás csak súlyosbítják a helyzetet. Egyetlen védekezés a „támadás” lehetne: a jelenlegi világmodellben vagy egy posztkapitalista alternatívában vissza kellene nyerni szupranacionális szinten a politikai és gazdasági ütőképességet. A gazdaság- és szociálpolitikák középtávú új harmonizálása nélkül
  • 30. 30 gyakorlatilag nem lehet részlegesen sem újraépíteni az európai szociális modellt. Európa belső megújulása és az ehhez szükséges esedékes korszakváltása viszont egyelőre nem várható. 2. A sokrétű politikai-társadalmi válságtünetek erős kontinentális krízist okozhatnak. A visszatérés a könyörtelen hegemonikus hatalmi politikához, a nyugati és az iszlám világ feltételezett összeütközése, az állami struktúrák bomlása a világ minden táján, a gyarmatosítás hosszú távú negatív következményei, vagy a megbukott dekolonizáció továbbgyűrűző hatásai – mind egy magas kockázatú nemzetközi helyzetre mutatnak. Csak a világ színpadán hasznos szerepet betölteni tudó Európai Unió lenne képes – elfogadva helyét USA, Kína és Japán mellett – kieszközölni egy új alternatívát például a világ pénzügyi intézményeinek és rendszereinek megújításával. Csak egy ilyen Európa tudná előremozdítani a rég esedékes reformokat az ENSZ- en belül is. Európa kockázatkezelő képességének növekedés az ehhez szintén szükséges kontinentális paradigmaváltása szintén nem esedékes. 3. Európa belső széthúzása és szétszakadása, a vezető és leszakadt államok növekvő különbsége, a nemzeti és kisebbségi problémák iránti korlátozott érzékenység, az államokon belüli növekvő térségi gazdasági-társadalmi különbség és más konfliktusforrások mind arra utalnak, hogy Európa társadalmi stabilitása és közösségi kohéziója bizonytalanná válik. Ha a totális pénzügyi válságnak egyszerre lesznek okai és áldozatai az eladósodott és kimerült kevésbé fejlett vagy akár fejlett államok is, akkor ez a robbanásszerű gazdasági folyamat csak szélesebbé és kezelhetetlenebbé teszi az instabilitást. Miután rövidtávon az európai pénz, az euró bukása is bekövetkezett, akkor a kontinens mindent elölről kezdhet. Az újjászületés azonban aligha a mostani forgatókönyvek szerint megy végbe majd, egyformán kizártnak látszik az európai egyesült államok megszületése és csupán új, lokális, kreatív városállamok alapításának terve. Ezek az okok azok, amelyek miatt úgy vélem, hogy Európának össze kell szednie a bátorságát és olyan reformokat kell bevezetnie, amelyek rögtön nemcsak hatékony döntéshozói folyamatokat generálnak, vagy intézményi és vezetési átalakításokat, például esetleg közvetlenül választott elnököt és mindenekelőtt új európai pénzügyi megoldást. Lássunk azonban világosan, ha a válság vagy a mentés nem bénít meg minket. Ez a pénzközpontú újkapitalizmus, ez a típusú kontinentális unió, ez az európai ideológia, ez a politikai szisztéma már nem hoz megoldást. A legkockázatosabb talán az, hogy Európa tényleges alternatíváiról nincs nyilvános összeurópai diskurzus és egyúttal hiányzik a demokratikus döntés. Az európai emberek gyakran nem tudják, hogy a válságoknak milyen a természete, s milyen megoldások között választanak. Ha az alternatívák világosak lennének, akkor lehetne ezekről európai népszavazáson dönteni. A korábban büszkén exportált európai képviseleti demokrácia már saját kontinensünkön sem ígér megváltást. Ha Európát ennyire érintik a krízisek és a paradigmaváltások, akkor ezek ismételten nem állhatnak meg a magyar határoknál. Különösen akkor nem, ha a földi civilizáció teljes csődje bármikor, holnap, vagy csak évek múlva bekövetkezik. Egyelőre azonban maradjunk még annál a csökkenő esélynél, hogy a stabilitás-instabilitás egyensúlya tartható. Ebben az esetben
  • 31. 31 Magyarország (vagy a magyar társadalom és a gazdaság) jelenét és jövőjét a következő alapvető paradigmák határozzák meg. Hogy hangoznak a paradigmaváltó generális felismerések? A földi civilizáció és kultúra világa végképpen válságban van, menthetetlenül és nem szabad tagadnunk. Ez nem csak ökológiai és gazdasági, hanem társadalmi és lelki-tudati válság, már csak a válság nagysága és mélysége a kérdés. Elméletben ugyan jórészt megszülettek már a válság megoldásához szükséges új paradigmák, amelyeket viszont még a hagyományos tudomány vagy közgondolkodás egyaránt nem fogadott el. A földbolygón azért nincs még átütő politikai vagy társadalmi evolúció, vagy újabb és újabb forradalom-hullám, mert egyelőre jórészt hiányoznak azok a létemelő eszmék és célok17, amelyekért sokaknak egyszerre táborba szólíthatók. Az összetett és hideglelős világválságok viszont kikényszeríthetik – ha még lesz rá idő – az új gondolatok elfogadását és az új megoldások napirendre kerülését Minden kontinens, nemzet, ország, társadalom leírható a legfontosabb konfliktusokkal, társadalmi válságokkal. Milyen régi társadalmi megosztottságokkal nézünk szembe? 1. Ökológiai szegények – ökológiai gazdagok 2. Jövedelmi szegények – jövedelmi gazdagok 3. Jóléti szegények – jóléti gazdagok 4. Társadalmi szegények – társadalmi gazdagok 5. Térségi szegények – térségi gazdagok 6. Mobilitás szegények – mobilitás gazdagok 7. Családi szegények – családi gazdagok. A felsorolt ellentétpárok már régóta jellemzik a magyar társadalmat is. Könnyen belátható, hogy néhány megnevezés (ökológiai szegények, mobilitás szegények, stb.) ugyan meghökkentő lehet, de a szegénység- és gazdagság-források és javak integrációja gyorsan halad, ami messze túllép a hagyományos szegénység-gazdaság, vagy úr-szolga ellentétpárokon. Az elmúlt évtizedben új társadalmi szakadékok jöttek létre, amelyek már az új krízisek mentén osztják fel a társadalmak tagjait. Íme, a mai jellemző társadalmi szakadékok: Jóléti szegények – jóléti gazdagok (integrált társadalmi tőke különbségek); Hatalom-szegények – hatalom-gazdagok (integrált hatalmi, politikai, vagy demokrácia tőke elosztása); Média-szegények – média- gazdagok (integrált média-javak, presztízs-tőkék különbségei); Identitás szegények – identitás gazdagok (integrált bizalmi, kötődési tőkék különbségei) és még sorolhatnánk a jelen alapkonfliktusait. Az új ellentét-párok már jól mutatják a javak (vagy azok hiányának) további integrációját és az új típusú szegénység-gazdagság konfliktusokat. Ezekről a várható és már tapasztalható új társadalmi szakadékokról már egy évtizede igyekszem jeleket adni.