1. Az angol nyelv tanulási
stratégiái
Horváth Balázs Zsigmond
2010. 12. 05.
2. Bevezető
Egy tanulónak mindig ismernie kell saját tudását és tisztában kell lennie
képességeivel. Teljesítményét mindig önreflexiókkal érdemes ellenőriznie.
Eredményként a nyelv művelője kompetens szaktudású személlyé
válik, hiszen a nyelvtanulási stratégiák egyik alapja, hogy a
nyelvtanuló különböző modellekkel ismerkedik meg a tanulás során, és
ezeket saját igényei szerint alkalmazza vagy utasítja el.
Egy mondatban azt is írhatnánk, hogy a stratégia bizonyos mértékig
modellek és módszerek kiválogatásában rejlik, ha a nyelvtanulást
említjük.
A modellek a nyelv művelésének négy nagy csoportját érintik: a beszédet,
az írást, az olvasást és a szöveghallgatást.
Ezek közül két terület, a beszéd és az írás, mindig információkkal látja el a
tanulót tudásának állásáról – hiszen ez a kettő kétoldalú kommunikációra
épül.
3. Természetesen saját magunk kijavítása és a produkció közben való
figyelemmel kísérése jelentősen lelassítja a produkció sebességét, de
minőségét garantálja.
A jó eredményt elérő nyelvtanuló el kell, hogy jusson arra a szintre, amikor
már minimális koncentráció is elég ahhoz, hogy a produktuma megfeleljen a
kívánalmaknak.
Az eredmény elérése érdekében a tanulás folyamatában, a kétoldalú
kommunikációban muszáj felhasználni a csoportdinamika
megfigyeléseinek elemeit. Ez főleg az iskolában állja meg a helyét mind a
tanár, mind pedig a tanuló szempontjából.
Ez azért fontos, mert a későbbi életben – az iskola falain kívül – is
hasonló interakciókra kerül sor például két beszélgetőpartner között.
4. Kiemelendő, hogy a tanulás/tanítás során azért fontosak a
csoportdinamikát érintő kérdések, mert a tanulók egyszerre képesek
segíteni, illetve gátolni egymást a tanulásban.
Itt is használható a különböző képességű tanulók egy csoportba osztása,
de elengedhetetlen, hogy az egyikőjük teljesen biztos legyen a tudásában.
Ilyen esetekben – amíg például a kezdeti idők után ki nem alakul a
folytonos beszéd, addig csak rövid párbeszédeket alkalmazzunk,
amelyekben a tanulók szinte nem tudnak hibázni. Ezek például lehetnek
egyfordulós párbeszédek is, amelyek a különböző beszédszituációk
megtanulásához nagy segítséget jelentenek.
Természetesen az előbb kiemelt gondolat nemcsak a tanuló saját
alkalmazható tudásfejlesztő gyakorlata, hanem a tanár tanításának egyik
módszere.
5. Két fő stratégia típust különböztethetünk meg a tanuló szemszögéből.
Az első a tanulás módszerének megtervezési stratégiája, a második
pedig a módszerrel elsajátítás stratégiája. A másodikat szokták
összekeverni azokkal a tanulási módszerekkel, amelyeket a tanuló
alkalmazni szokott.
Elsőként a tervezési stratégiákat vegyük sorra:
Az előrehaladás megszervezése:
Meg kell tervezni, hogy egyáltalán mely területtel kívánunk először
foglalkozni a tantárgyon/nyelven belül. Ha például a kiejtést választjuk,
akkor először olyan szakkönyveket kell kiválasztanunk, amelyek érintik a
kérdéskört, de nem haladják meg a jelenlegi tudásunk szintjét – tehát nem
a legnehezebb fonetikai értelmező munkát kell választanunk pl. az ABC
elsajátításához.
A figyelem koncentrálása:
A tanulásban való elmélyülés szakaszáról van szó, amikor a
megfigyelt/megélt világ elemeit megpróbáljuk a tantárgy megértésének
szolgálatába állítani – és aszerint értelmezni.
6. Kiválogatási folyamat:
Első körben azokat a kifejezéseket kell elsajátítanunk, amelyek a
mindennapi boldoguláshoz szükségesek, vagy a munkavégzésben is fontos
szerepet kapnak. Hogyan írhatunk meg például egy levelet, vagy hogyan
érdemes rendelnünk valamilyen ételt egy étteremben?
Saját magunk menedzselése:
Ez a lépcső tulajdonképpen az, amikor kiválasztjuk azokat a módszereket,
amelyeket a stratégiákkal szoktak keverni. A kiválogatási folyamat alatt
szerzett tapasztalatok begyakorlása a menedzselés alapja.
Pontosítási szakasz és reflektálás:
A kiválogatáshoz hasonló, de már mélyebb tudást/tanulást igénylő szakasz
– ilyenkor érvényes az amit korábban a produktum sebességéről és
minőségéről megállapítottunk.
7. Késleltetett produkció:
A nyelvtanulás sikerélménye érdekében koncentráljunk először arra a
nyelvművelési területre, amiben éppen a legjobbak vagyunk. Ez azt jelenti,
hogy ha például az írást részesítjük előnyben, akkor az azt érintő
szabályokat tanuljuk meg úgy, hogy kevesebb önkontrollra legyen szükség,
és a beszéd helyett először mélyen és koncentráltan figyeljük a
környezetünket, hogy később a megfigyelés emlékeiből hozhassuk létre
produktumunkat – amelyre így több figyelmet szentelhetünk.
A lényeg az, hogy a tudást egymásra kell építeni, nem pedig
párhuzamosan több dologban kell előre haladni.
8. Értékelés, a tudás felbecsülése:
Különböző feladatok végrehajtásával és ellenőrzésével mérjük fel, hogy
módszereink mennyire voltak eredményesek, és hogy mennyire értünk el
sikereket a nyelvművelés területein belül.
Megerősítés:
Az adott cél elérése után érdemes megjutalmazni magunkat, hiszen a
megoldás képességének az érzése a következő cél könnyebb eléréséhez
vezet.
Diskurzus kiépítése – kommunikáció másokkal:
Az utolsó fontos stratégiai lépcső nagyon hasonlít a figyelem
koncentrálására, de itt már nem passzív megfigyelői vagyunk a nyelvnek,
hanem be is kapcsolódunk a kommunikációba egy mélyebb szinten, amikor
az alapvető fogalmak mellett saját gondolatainkat is ki tudjuk fejezni. Ez a
lépcső teszi lehetővé, hogy a bővebb értelemben vett kultúrával is meg
tudjunk ismerkedni és valóban tudatossá váljon bennünk, hogy mit, miért,
mikor és hogyan használunk.
9. A szinten tartás stratégiája:
A tanultak szinten tartására való törekvés. Állandó ismétlés és revízió
szükséges.
Az idegen nyelvet tanuló életében két olyan kritikus időszak lehet,
amikor tudása elkorcsosulhat. Az egyik a serdülőkorban következhet be,
amikor érdeklődése a világ iránt átalakul, - ezt hívják üvegfal effektusnak
is, amikor a tudás szintje nem igazán változik és a tanuló nem ér el
magasabb szintet az idegen nyelv művelésében, lassú felejtés következhet
be – például az érdeklődés hiánya miatt.
A másik a tanulóévek elmúltával jelentkezhet(ik), hiszen az ember akkor
már nem számonkérés szerint gyakorolja a nyelvet, hanem sokkal
szabadabban. Például ha speciális szókincset kell használnia a
munkakörében, akkor a többi kifejezés, ami ezen a körön kívül esik, csak
ismétléssel és gyakorlással tartható szinten. A rohanó mindennapokban
rengeteg motivációra is szükség van, hiszen külön nem biztos, hogy az
ember szakítana időt nem létfontosságú ismeretek felelevenítésére.
10. Még egy gondolat…
Az iskolai tanulónak, ha még kevéssé motivált is, muszáj olyan eszközöket
is alkalmaznia, amelyek külön időráfordítást igényelnek a házi feladat
megoldásán és gyakorlásán kívül. A mai lehetőségek és az egyébként is
főleg angol nyelvre épülő populáris kultúra lehetővé teszik, hogy
nyelvtanilag helyes szöveget figyelhessen a nyelvet elsajátítani akaró
személy. Kontrollt igazából az jelent, hogy milyen szubkultúra szókincsét
használó forrásra hagyatkozik.
A tanuló mivel ilyenkor végül is nyelvi emlékeket alakít ki, az önkontroll
annyit tesz, hogy a produktum mennyire hasonlít a hallottakhoz.
11. Másodikként tehát a módszerek alkalmazásának stratégiáit vegyük sorra:
Gondolkodási stratégia:
- Gondolataink rendszerezése különböző módszerek segítségével – ez a
stratégia az előbbiekben felsorolt lépcsők bármelyikénél alkalmazható, sőt
elengedhetetlen!.
- Példaként egy módszer:
- Az esszét fogjuk úgy fel mint egy hamburgert!
12. Beszélgetéstanulási-szövegértési stratégia:
A beszédszituációk kihasználására való törekedés, amikor módunk van a
szóbeli kommunikáció fortélyainak elsajátítására – ilyenkor alkalmazhatóak
a beszélgetésben a témát tisztázandó visszakérdezések módszerként:
Ismétlés: "I'm sorry, I didn't catch that, can you say that again?"
Parafrázis: "I'm sorry, I'm not sure what you mean. Can you tell me again?"
Magyarázat: "Could you explain that for me?"
Példa: "Could you give me an example?"
Kiejtéstanulási stratégia:
Ez a beszédmegfigyelésre épül, az előbb felsorolt mondatok nagyban
lefedik ennek a stratégiának a lényegét. – Az ismétlés különféle módszerei
használhatóak a hangok kiejtésének elsajátításához. A kiejtés jelentősen
befolyásolja a szövegértést is, különösen egy olyan nyelv esetében, ahol az
íráskép néhány esetben jelentősen különbözik a hangalaktól.
Íráselsajátítási stratégia:
Mivel az írás tökéletesebb kifejezésforma mint a beszéd, hiszen amit
leírunk többször átgondoljuk, a stratégia alapja a formális és nem formális
fogalmazás megkülönböztetése és megfelelő közegben való alkalmazása.
13. Olvasás idegen nyelven:
A stratégia lényege, hogy az írott szöveg megértése a lehető legalaposabb
legyen a lehető legrövidebb időn belül. Elengedhetetlen a tanuló
motivációja, amely ha jelentős mértékben megjelenik a tanulásban, akkor a
tanuló a megértés mellett képes lesz az idegen nyelven írott szöveg
olvasásának élvezésére is.
14. Kompetenciák – akkor lehetnek a stratégiák sikeresek ha jelen van a
következőkre való törekvés:
Lingvisztikai kompetencia:
A nyelvi kód alapelemeinek ismerete (szintaxis, morfológia, fonológia stb.)
Cselekvési kompetencia:
A különböző magasabb szintű nyelvi funkciók kifejezésének képessége –
ha a tanuló megtanult az idegen nyelven érvelni, javasolni, megvédeni
álláspontját, stb.
Diszkurzus kompetencia:
A kohézió és a koherencia megléte a produktumban.
15. Kulturális kompetencia:
Azoknak az írott és íratlan szabályoknak az ismerete, amelyek megszabják
egy produktum regiszterét, stílusát, a felhasználható szókincs terjedelmét,
stb.
Szociális kontextusról is beszélhetünk, ahol számít az életkor, a nem stb.
Kommunikációs eszközök alkalmazásának kompetenciája:
Azoknak a verbális és nem verbális kommunikációs eszközöknek az
ismerete, amelyek lehetővé teszik, hogy egy kommunikációs helyzet
összeomlásakor – például ha valaki nem tud megszólalni – valamiféle
interakció mégis létrejöjjön. Például nem kellő nyelvi jártasság esetén
testbeszéd alkalmazása.
16. Felhasznált irodalom:
Wallace, M.J. (1991) Training Foreign Language Teachers. Cambridge,
Cambridge University Press, 2-17.
Hadfield, J. (1992). Classroom dynamics. Oxford: Oxford University Press.
Dörnyei, Z. & Thurrell, S. (1992) Conversation and Dialogues in Action.
Byram, M. (1997) Teaching Towards Intercultural Competence Conference.
Sofia, Bulgaria.
Corder, S.P. (1971) Idiosyncratic dialects and error analysis. IRAL IX/2
http://elc.polyu.edu.hk/CILL/strategy.htm
