A gésák élete
Szakál Szimonetta
JBV1Z1

Gésa jelentése: művész
A gésa, mint elnevezés csak pár száz éve van jelen Japán hosszú történelmében.
Azonban a gésa „típusú” nők már Japán történelmének a korai időszakaiban is jelen voltak.
Ezek a nők a művészi tehetségüktől, intelligenciájuktól függően Japán híres alakjaivá
válhattak.
A gésák „ősei” a saburuko-k között voltak fellelhetőek a VII. században. (Saburuko: „azok
akik szolgálnak”; olyan nők akiknek nem volt munkájuk vagy más esélyük a túlélésre. Főként
az alsó-osztályból származtak, de voltak akik a felsőbb osztályokból csúsztak le és
kényszerültek erre a sorsra--> ők tanultak voltak ezt tette lehetővé, hogy az arisztokratákat
szolgálják.)
Ezek a nők kényszerítve voltak arra, hogy „kóbor életet” éljenek, így a testüket árulták a
túlélés érdekében. Voltak közöttük tehetséges táncosok, énekesek és az arisztokrácia
előszeretettel hívta meg őket összejövetelekre is, hogy szórakoztassák a népeket.
A XII-XIV. század között egy új kurtizán osztály emelkedett fel: shirabyoushi néven.
Ezek a nők kiváló táncosok és zenészek voltak, akik fehér Shinto-stílusú kimonókat viseltek,
és dobon és fuvolán játszottak. Sokszor lecsúszott arisztokrata családokból kerültek ki.
Sok híres shirabyoushi neve a mai napig fennmaradt pl: Shizuka, Kamegiku stb. (később a
történeteiket Noh színházakban is előadták)
Élet az örömnegyedekben:
Saburuko és shirabyoushi olyan nők voltak, akik csak szórakoztattak és bármikor áruba
bocsájthatták testüket. A gésa ennél jóval több volt. DE nem jöhettek létre a saburuko és
shirabyoshi után lévő yuujo (kurtizán) kultúra nélkül. A yuujok a yuuyakukban éltek mely
magyarul: fallal körülvett örömnegyedek voltak.
1600 körül a fallal körbezárt negyedek „börtönként” szolgáltak.

a tokugawa uralom alatt közös erőfeszítéssel a szegényeket a prostituáltakat és az előadókat
az utcákról összeszedték és ezekbe a speciális negyedekbe helyezték el őket.
A negyedek történelme során rengeteg lányt adtak el szüleik, mivel nem tudták őket
támogatni és szükségük volt a pénzre. ezek a lányok addig nem hagyhatták el a negyedeket,
még vissza nem fizették a tartozásaikat.
1800-as évek közepére Japán 3 nagy városában voltak fellelhetőek ilyen negyedek:
EdoYoshiwara; Osaka Shimmachi; Kyoto Shimabara.
A negyedek luxusát a kereskedők gazdagsága táplálta (akiknek az osztálya ekkor emelkedett
fel igazán)
Az örömnegyedek teaházaiban a yuujo-k szórakoztatták a látogatókat. a látogatók/férfiak
nagy többsége: művész, író, színész, és más társadalmi rangú emberekből álltak.
A kurtizánok az évek során kiváló mestereivé váltak a kalligráfiának, az ikebana-nak, a tea-
szertartásnak, a dáncnak és a zenének.
Néhány kurtizán különösen kedvelt volt és hírnevet szereztek maguknak. Rangsorolni kezdték
őket, és a legmagasabb rang a tayuu (v. oiran) volt. úgy bántak velük mint a királynőket, saját
szolgáik voltak stb.
Az oiranok folyamatosan versengtek egymással, pl abban, hogy ki a gazdagabb, kinek vannak
több luxusholmijai. Az idő folyamán pl a ruhájuk sokkal összetettebb, díszesebb és nehezebb
lett, a kontyuk is egyre bonyolultabb és nagyobb lett egyre több hajdísszel.
az 1800as évekre csúcsosodtak ki ezek a rivalizálások az oiranok között.
A gésák aranykora:
A gésa mint szó mint már említettem az elején, „művész embert” jelent.
Eredetielg ezek az emberek mint férfiak voltak. Még az örömnegyedek megjelenésének elején,
ezek az emberek a nagyobb kurtizánok mellett szolgáltak mint énekesek, táncosok dobosok

vagy shamisenesek. Úgy vélték ekkoriban, hogy ők csak az oiran kurtizán kíséretéhez tartozó
emberek voltak, amolyan mellék-emberek, akik az oirant szolgálták.
A női gésák az 1750-es évek környékén jelentek meg és úgy hívták őket hogy „onna
geisha”. A Yuujok/oiranok féltek attól, hogy esetleg versenybe kelnének ellenük ezek a nők,
így erősen korlátozták őket kezdetben.
Az első női gésa a yoshiwarai Kasen volt. Az 1800-as évekre a férfi gésákat teljesen
felváltották a női gésák.
A gésáknak eredetileg teljesen megengedett volt hogy ki-be járkáljanak az örömnegyedből.
Később azonban ugyanúgy szabályozták őket is mint a yuujokat. Regisztrálták őket, és csak
speciális engedéllyel hagyhatták el az örömnegyedet.
A háború előtti idők:
1920-as 30-as években bejöttek a nyugati dolgok japánba mint pl a magazinok, divat,
Hollywood.
A fiatal fiúk mobo-k lettek a lányok moga-k (modern boy- modern girl)
nyugati ruhákban kezdtek járni a lányok is, és nyugatias hajviseletet csináltattak. a
munkalehetőségek száma is megnőtt a nők számára: eladók lehettek boltokban, v pl a gésák
riválisai a „café girlök”.
Szekben az időkben a gésák háttérbe szorultak, és sok esetben a testüket is már könnyedén
felajánlották hogy látogatókat csalogassanak. azonban az 1930-as évek végén Japán visszatért
a tradíciókhoz.
Háború hozta változások:
a ’30-as évektől Japánt az „anti-nyugat” jellemezte. előtérbe kerültek újra a tradíciók.
betiltották az amerikai filmeket, az angol nyelv tanulását és használatát, korlátozták a divatot,
nem engedték a nőknek h dauerlohassák a hajukat.
Ekkoriban a gésák újra felemelkedhettek és a japán hagyományok megtestesítőjévé válhattak.

Sajnos azonban 1944re az összes gésa házat bezáratták. a nők dolgozni mentek a gyárakba,
hogy a katonákat segítség (fegyver stb) akik tehették a kapcsolataikat használták fel, hogy
jobb helyre kerüljenek.
1945 augusztusában Japán kapitulációja után a kormány újra megnyitotta a bezárt
létesítményeket. 5000 nőre lett volna szükségük hogy újra felvirágoztassák az
örömnegyedeket de csak 1360 nő keletkezett.
1946-ban MacArthurék elrendelték a legális prostitúció eltörlését, majd 1956. május 12-én
végleg illegálissá vált a prostitúció.
Gésák élete röviden:
1. fiatal lányként eladják őket egy gésaháznak. (ahol is a ház vezetője/tulajdonosa az
okaasan)
2. shikomivá válnak a gésa házban szolgáló
3. ha tehetséges, gésaiskolába küldik ahol megtanul táncolni és shamisenen játszani (kb 7
éves krotól)
4. tinédzserként válhat maiko-vá (színes furisode-t kap, kontyát kettészelt barack
stílusban hordja ahol is a két hajrész között egy anyag/szalag van 3szög alakban)
5. oneesan pártfogásába veheti és elviheti a saját találkáira ahol is minarai-al azaz
megfigyeléssel tanulhat.
6. oneesan-ja szertartással lehet az idős gésa egy maiko-nak ami kb olyan mint egy
esküvői szertartás (san-san kudo)
7. mizuage szüzességét „eladja”licitálnak rá férfiak
8. eztán válhat igazi nővé (a kettészelt barack hajviseletben förös szalag lesz+erikae o
surugallérhajtás amikor is az alsó fehér kimonó gallérját lehajtja hogy látszódjon a
piros „alsóruha-fehérnemű”)
9. teljes gésa akkor lesz hamár dannája pártfogója is van.
10. gésából válhat feleség v. teljes szerető amikor már elhagyharja a hanamachit de sokan
maradtak ott és ők is okaasanok lettek.

Gésák ma:
A gésák élete gyökeresen megváltozott a háborúk után. Manapság már nagyon kevés
lányból lesz maiko. Már nem adják el a fiatal lányokat gésaházaknak, hanem saját
akaratukbólo lesznek maikok, főleg azok, akik szenvedélyesen szeretik a táncot vagy a
shamisent.
A mizuage teljes mértékben a múlté. noha sok gésának ma is van pártfogója, már nem úgy
van, mint régen hogy a danna választja a gésát hanem akár fordítva is lehetséges. sőt a gésák a
pártogók mellett még barátot is „tarthatnak”.
Manapság már sokkal elterjedtem host klubbokba járni, és a férfiak inkább a hostessek
társaságát keresik mintsem a gésákét.
De a gésák örökre Japán szimbólumaivá váltak.