1. TÁMOP- 3.1.6/08/2.-2008-0018 „Az Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmények által nyújtott szolgáltatások fejlesztése a sajátos nevelési igényű gyermekek, tanulók együttnevelésének támogatása érdekében” „KÉZ A KÉZBEN”
2. „ Mert minden emberi közösség számára létfontosságú feladat, fennmaradása feltétel, hogy viszonyuljon a saját múltjához, folyamatosan értelmezze, és értékelje azt, hogy rendre újra s ha kell felülvizsgálja saját eredettörténetével kapcsolatos olvasatait. A jelen megértése és a jövő tervezése nem lehetséges a múlttal való szembesülés nélkül.” (Zászkalinczy Péter)
4. az inkluzív nevelés és szemlélet elterjesztése, az azt támogató pedagógiai környezet kialakítása, a személyközpontú, differenciáló, az egyénhez alkalmazkodni tudó nevelés-oktatás színvonalának emelése, sokoldalú intézményi együttműködés kialakítása óvodák, általános iskolák, gyógypedagógiai szakszolgálatok és intézmények, gyermekjóléti szolgálatok, önkormányzatok, középiskolák, felsőoktatási intézmények, egészségügyi intézmények és civil szervezetek részvételével és bevonásával.
5. Felajánlottuk együttműködésünket a gyógypedagógiai ellátásra jogosult, sajátos nevelési igényű gyermekek részére nyújtott fejlesztőfoglalkozások biztosításában. Igény szerint bekapcsolódunk az intézményben integráltan ellátott sajátos nevelési igényű gyermekekkel foglalkozó kollégák szakmai továbbképzésének biztosításába. Segítséget adunk az érintett gyermekek közvetlen hozzátartozóinak segítésében.
6. Gondosné Dr. Szabó Anna: „– Én titokban orvos szerettem volna lenni, de a szüleim azt mondták, hogy jó lenne, ha tanítóképzőt végeznék.” „A debreceni Dóczy arról is volt híres, hogy az ötödik évfolyamon gyógypedagógia tantárgyat is tanultunk. Ezt a tantárgyat a debreceni siketek intézetének igazgatója, Gáspár János tanította…Nagyon elegánsan öltözött, és nagyon szuggesztíven tanított…..akkor jött a nagy felismerés, hogy hiszen én gyógypedagógus szeretnék lenni…”
7. Illyés Gyuláné: „Én orvos szerettem volna lenni, de a szüleim valamilyen kényelmesebb foglalkozást szerettek volna a számomra. Én hallgattam rájuk, és elmentem a Bölcsész Karra, nyelv szakra. Már többed éves voltam, amikor egyszer valahol, nem emlékszem hol, milyen lapban, valamilyen cikket olvastam a gyógypedagógiáról. Tulajdonképpen akkor tudtam meg, hogy ilyen van. És abban a pillanatban azt érzetem, nem tudok mást mondani, mint azt, hogy ez az a pálya, ami érdekel, ez az a foglalkozás, amit én egy életen át szeretnék csinálni. Tehát szerelem első látásra. Villámcsapásként.
8. A gyógypedagógusi hivatás nagyon szép foglalkozás, olyan, amire érdemes az embernek az egész életét föltenni, egész életén át ezt csinálni. Tulajdonképpen alkotó munka, szinte azt merném mondani, művészi munka… A gyógypedagógusi pálya igen nehéz… Mélységes segítővágy, jó pszichológiai érzék, nyugodt, kiegyensúlyozott, derűs érzelmi élet, teherbíró idegrendszer, kitartás, türelem, szuggesztivitás a követelménye.”
9. Pálhegyi Ferenc: „Nekem költői ambícióim voltak, verseket írtam. Tulajdonképpen örülök, hogy ez abbamaradt, egy idősebb barátom mondta, hogy „te tábornok nem lennél a költészetben, csak közkatona, annak meg nincs értelme.” „Volt egy osztálytársam a középiskolában, akivel nagyon jó barátságban voltunk. Neki volt egy halmozottan fogyatékos öccse, úgyhogy ő már eleve vonzódott a gyógypedagógus pálya felé és akkor, igazán nem tudom jól megmagyarázni, de akkor bennem született egy olyan döntés, hogy én efelé mennék inkább.”
10. Subosits István: A tanárom mondta, az igazgatóm a tanítóképzően, hogy „Idefigyeljen Subosits! Magának két pályát ajánlok: menjen el jogásznak, maga szeret vitatkozgatni! Magából jó jogász lesz. A másik - maga tudja mit? Menjen el a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára,, ott emberséges szellemű emberek léteznek.”
11. Mohr Györgyné: „Volt egy csodálatos magyar tanárom, Steinger Gizike, aki úgy tanította József Attilát, ahogy az 50-es években nem tanította senki. Ez a kedves tanárom József Attila emberi oldalait próbálta belénk táplálni. Tehát amikor a „Tudod, hogy nincs bocsánat” című versét próbálta velünk tanítani, akkor azt a szakaszt, hogy „Atyát hívtál elesten Embert, ha nincs Isten S romlott kölkökre leltél pszichoanalízisben.” És itt ennél a megrázó kifejezésnél, hogy „romlott kölkökre leltél” –itt egy pillanatra megállt, és ekkor kavarta bele a lelkembe a gyógypedagógiát.
15. A projekt menedzsere - Illyés Gyuláné - a pályázat céljáról és tevékenységrendszeréről tájékoztatta a résztvevőket.
16. Kissné Takács Emese, a Makói Általános Iskola Logopédiai Intézet igazgató helyettese „Az integráció egy gyakorló gyógypedagógus szemével” címmel tartott előadást.
17. Balogh Emília, a Csongrád Megyei Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői és Rehabilitációs Bizottság vezetője az integrált nevelés-oktatás megvalósulásának Csongrád megyei színtereiről beszélt.
18. Krémer András szociológus, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet Oktatásügyi Közvetítői Szolgálat (BP) mediátora jó gyakorlatokat ismertetett a sajátos nevelési igényű gyermekek és tanulók agressziómentes együttnevelése területéről.
19. Boérné Knapecz Anita a projekt szakmai vezetője az inkluzív nevelésről, az együttnevelés szereplőiről osztotta meg gondolatait.
39. „Elbocsátlak téged is, mint mindenkit: felelős vagy minden emberért, aki veled él, s el kell számolnod minden fillérrel, amit magadra költesz, minden örömmel, amit magadba zártál és minden boldog pillanattal, amit magadnak tartottál meg, most eredj és élj, mert a világ a tied.”
