Semmi készenkapott igazsággal nem kell megelégedni, minden szellemi igazságot ki kell próbálni a gyakorlati valóságben, majd újra kell gondolni és "teljessé" kell értelmezni!

1. Hamvas Béla Harleqin c. esszéjének az alkímiai - metafizikai kritikája
A Hamvas Béla által az Arleqin című esszéjében leírt Bolond teljesen félelemtelen. Nem fél
sem az ellenségeitől, sem magától a Királytól, sem a sorstól, sem az Ördögtől, sem a Haláltól!
Könnyű neki, mondogattam magamnak, miután a gyermekeim anyját, a szellem által
többszörösen megcsavartan, tehát veszélyes-kótyagosan kellett lássam, és az anyák tudattalan
képzeletvilágának a kiskorú gyermekek életére gyakorolt hatását ismerve - És persze: az anyai
önkéntelen és tudattalan félelem-agresszióval találkoztam, és általában is, a negatív
ambícióval telt női képzeletvilágának a mi gyermekeinkre gyakorolt hatásait is volt alkalmam
többszörösen megtapasztalni. De főképpen a két és fél hónapos Enikő lányunk halálakor volt
alkalmam attól egyenesen megrettenni! Ezért az én szememben a Hamvas által ábrázolt
Harleqin nem jó Bolond, hiszen nem egy felelősségteljes szülő és ezért nem teljes személy.
Neki nem kell féltenie a gyermekeit a másik szülőnek a gyermekekbe becsapódó és azoknak
az egészségét és az életét veszélyeztető, vészes képzeleti csapongásainak az eredményétől.
Tehát nem kell félnie, az általa gondozott gyermekeknek a másik szülőtől érkező, jobb
esetben történő lebetegedésétől, rossz esetben: a vészes beleseti, sőt: szélsőséges esetekben
egyenesen a halálos veszélyeztetettségétől! (Lásd Enikő halálának az igazi, spirituális okait!)
A misztikus amerikai szerelmétől hirtelen megzavarodott volt-feleségemnek az első
ámokfutása után tehát, kénytelen volt teljesen elhalványulni bennem a Spirituális Bolond
képzete, mivel, a gyermekeimet évekig nem tudhattam az anyjuk ide – oda csapongó
haragvásai miatt biztonságban. (Nem csak az Enikő halála miatt, de a hétköznapi gyakorlati
foglalkozásom által biztosított sors-értelmezői tapasztalataimnak és megfigyeléseimnek
köszönhetően ugyanis, nem lehetek az a naiv személy, aki azt képzeli, hogy az
orvostudomány valamiféle garanciát is jelenthet ebből a szempontból. Hiszen Enikő is, egy
tudományosan „lelkes”, de naiv védőoltás- halmozás következtében halt meg gyakorlatilag. A
katasztrófa spirituális okait éppen a Bolondról szóló regényen második könyve végén írtam le,
amit a megfelelő anyagi alap nélkül nem tudok megjelentetni.) Vagyis, mert nem tudhattam
őket védettnek az anyjuk tudattalan érzés-és képzeleti világa vészes kilengéseinek az asztrális
hatásaitól.
És mi tagadás: az Emő második ámokfutása és végleges családrombolása után, azért is
elakadt hirtelen a Bolonddá válásom, mert, ennek a gyermekeim anyjától jövő, az ő volt-
családja ellen irányuló tudatos, vagy tudattalan gyűlölködésből fakadó asztrális hatásoknak",
nem csak a gyermekek időnkénti halálos veszélybe kerülési sorozata lett az egyik eredménye
(Medárda és Turula egészen az elején, Etelka időközben, majd csak Turula.). Hanem a
családnak - És főként a Turulának az eredeti családhoz való bírósági vissza-ítélését követő, és
a Turula számára és az anya rovására történő, kis összegű gyermek-tartás megítélése után
jelentkező! - gazdasági legyengülése is.
Természetes tehát, hogy egyre távolodni kezdett bennem, mind a vallásos Isteni
Gondviselésnek, mind a Bolond szellemi állapotnak a megváltó képzete, és azon kezdtem
gondolkozni, meg spirituális - képzeleti szinten "munkálkodni", hogy miként érjem el azt
valamiképpen, hogy a gyermekek, és a család általában is, legalább asztrális szinten,
leváltódjék az azt elhagyó anyának és volt-feleségnek az önkéntelen negatív spirituális
kapcsolatrendszerétől. Hogy meg megszabaduljon annak a negatív befolyásától. Illetve az
anya – voltfeleség, tudatos, vagy önkéntelen „vissza-haragvó” képzeletének az időnként

2. végletesen vészes állapotainak a káros hatásától. Azt észlelhettem ugyanis a húgainál több
évvel idősebb Medárdán, hogy a válási időszak után két - három év múlva (kb. 12 – 13 éves
korától), egyre kevesebbet kerül vészhelyzetekbe a válási időszakhoz képest, még akkor is, ha
egy - egy, az anyjuknál tett látogatásuk után, teljes pszichológiai kábulatba esett. (A
gyermeknek ezek a lelki – tudati kábulatai olyannyira erősek voltak, hogy ilyenkor képes volt
ismételten, elképesztő elemi hibákért rossz jegyeket kapni az iskolában, holott általában jó
tanuló.)
Megnyugodtam tehát valamelyest, hogy - amint ezt sejtettem is korábban … - a rémes helyzet
nem fog tartani örökké, és reménykedtem, hogy a Medárda kishúgai, nála hamarabb érik el
ezt az anyai képzeleti és gondolati emanáció káros (és néha veszélyes!) asztrális befolyásától
mentes állapotot. De, az utóbbi másfél évben, belső sugallatra, én is igyekeztem újabb
erőfeszítéseket tenni a, figyelem: „automatikusan – mágikus” erejű Bolond tudati és képzeleti
állapota elérése érdekében, de hát csoda-e, ha ekkora, illetve ilyen erős SORS-ZAVARÓ
hatásokkal szemben, tehát: lelki állapot-zavaró, anyai asztrális ellenszélben, ez nagyon
nehezen ment? Főként, ha mindehhez hozza tesszük még a munkakerülő gonosz ("székely
vallásos-anarchista"!) kökösi prófétának, Nagy Attila Pulinak az interneten ellenem széles
körben kifejtett szakmai hitelrontási hadjáratait…
És persze azt is, hogy Violának is, az addig fél-békésen szunyókáló árnyék-énje is rá zendített
a negatív jövőkép-gyártásokra, közvetlenül az Ividő születését megelőző periódusban, és azt
egyre intenzívebben folytatta, mindaddig amíg az idén nyár végére - ősz elejére (tehát kb.
másfél év után), sikerült közösen le lepleznünk e szintén mágikus erejű Violai hibás-énnek, a
sajátos "harcos-kaméleoni" természete és hatásmechanizmusa 8O - 9O százalékát.
Időközben persze, én is "fejlődtem" úgymond…, és bizonyos személyes élmények és
események (un. "spontán sors-beavatások") hatására, szintén a nyár végére, sikerült a Hibás-
énem ezer-egy arcának és hatásának az eddig fenn maradt maradékát is, tehát az árnyék-én
rejtett összhatásának a kb. a 98 - 99 százalékát leleplezni és a megfelelő misztikus
gyakorlatok útján megszüntetni. Tudni illik, hogy ami óta szülő lettem, de legalább is, miután
két gyermekes apa lettem, soha nem az én öncélú misztikus "tisztulásom" és "szellemi
fejlődésem", a fontos a számomra, hanem a gyermekeink minél nagyobb mértékű veszély-
mentesítése. Miután több ide vonatkozó törekvésem, kísérletezésem és erőfeszítésem
kudarcba fulladása után, rá jöttem, hogy asztrális befolyásolás szempontjából nem léphetek az
Emőke helyébe, csakis abban reménykedhettem, hogy minél erősebb személyi tudatra
(felelősségteljes öntudatra...) tesznek szert a gyermekek, annál kevésbé lesznek, bárki által is,
asztrálisan befolyásolhatók. - Persze, hogy engem legfőképpen a gyermekeknek az Emőtől
való önkéntelen asztrálisan befolyásolható állapotának a megszüntetése érdekelt. Hiszen
rettenetesen kényelmetlen és kellemetlen már az én számomra is, az, hogy mihelyt valami un.
baleseten, vagy vészesebb baleseti helyzeten hirtelen keresztül mentek, a még annál is
vészesebb helyzetek újbóli előállása érdekében, mindig fel hívjam telefonon, a már újból
férjhez is ment édesanyjukat és "vész-helyzetjelentést" téve könyörögjek neki, hogy hozza
rendbe a lelki világát, mert a gyermekeink bajban vannak. (És akár hihető ez, akár nem, de az
is kényelmetlen volt már nekem, hogy a spirituális semlegesítés érdekében az asztrologoszra
mindig ki írogassam ezeket.) Utoljára a nyár elején kellett ezt meg tennem, amikor Turula
többször is megütötte a kis fitos-orrát (Plútó és Skorpió-szerv), és ráadásul még egy, a barakk
alatt lakozó, barna hátú kígyóval is találkozott kétszer. De az is világos volt, hogy még a tíz
(1O) éves Etelkától sem várhatom el, hogy legalább (minimum) egy tizenkét (12 ) éves
gyermek öntudatára tegyen szert, mivel a lányaink egyáltalán nem un. koraérő típusúak, nem,
hogy a nyolc éves Turulától…

3. Hát kísérletképpen elkezdtem őket "Bolondoztatni". Vagyis még többet viccelni velük mint
korábban, és a bolond-rajzolás segítségével a képzeletüket általában egy Salvator Dali féle,
felszabadult szellemiség irányába terelni. És csakugyan, elég rég óta nem voltak komolyabban
meghűlve, vagy más komolyabb betegség által érintve. (Medárda már évek óta), azon kívül,
hogy a nyár végén, amikor Viola újból erősen megharagudott hirtelen az Úristenre és
"szegény helyzetünkre", egyszerre és zsinórban hánytak, vagyis "gyomor-mentek" és erősen
belázasodtak, persze, Ividőnek a hasonló tünetekkel járó megbetegedése után! (Az Emőtől
született nagyobb lányok hamar kigyógyultak ugyan, de Ividő és főként és sokáig még Viola
hosszan folytatták az elengedési műveleteket. Utóbbi addig, amíg elképesztőn lesoványodott,
tehát testileg legalább is, teljesen újjá született. És ezt olyannyira, hogy a visszerei is, amelyek
az Uránuszhoz, tehát az irányváltás szelleméhez kapcsolódnak, elmúltak.)
A lényeg tehát, hogy egy idő óta, a káros asztrális befolyás ellenében, egyfelől az
életkoruknak megfelelő, maximálisan elvárható felelősséget és komolyságot várok el a
lányoktól az iskolában és a családban való viselkedést illetően, másfelől, ugyanolyan
szigorúan megkövetelem, hogy "bolondkodjanak". Tehát, hogy bolondos rigmusokat
gyártsanak és bolondokat rajzoljanak és általában, Dali szerűen, vidáman szellemeskedjenek,
hogy vidám szellemi társítások szerinti meséket mondjanak nekem és főként egymásnak, és
persze, hogy "kiemelt Bolondokat" rajzoljanak - fessenek.
Turulának már egy egészen jó költészeti alkotása is született a témában, amely kiegészíti azt a
gyermekkorban megtanult áprilisi verset, aminek - szégyen, nem szégyen -, de a logikai
nyitjára én csak az idén áprilisban jöttem rá:
"Áprilisnak Bolondja fel mászott a toronyba.
Meg kérdezte hány óra?
Fél tizenkettő. Bolond mind a kettő."
(Mire is kellett nekem az idén tavasszal rá jönnöm e versikét mondogatva? Hát a versike -
Szerintem ez a legjobb magyar Haiku. – lényegére! Ti, hogy a toronyba fel mászó Bolond,
tulajdonképpen azért Bolond, mert megkérdezi fent a toronyban "valakitől", aki nem lehet
más, mint saját maga, hogy "hány óra?" (Ti., azt kérdi a Bolond, hogy "Mi a helyzet?") Azt
értettem meg tehát, hogy: vagy a Bolond az aki válaszol magának, vagy „tényleg” válaszol
neki „valaki bentről", hogy féltizenkettő. - Hát ezért van az, hogy Bolond mind a kettő, mert
"ketten vannak" a Bolondban és a Toronyban (Az elefántcsonttoronyban, tehát a
beképzeltségben). Ő, és az árnyék énje.
Nos, ezt elmagyaráztam a családomnak is, és mint jó – Bolond, nagyon sokat derültem, a
rejtély értelmén.
De még többet nevettem a Turulának a zseniális kiegészítésén (A vers folytatásán), amely így
szól:
"Ha Bolond mind a kettő,
miért nem tizenkettő?" !

4. (Tehát: miért csak fél tizenkettő? – És így tovább…)
Majd később kiegészítettük arra, hogy:
„Mert ha tizenkettő,
Nem Bolond a kettő!”
Megnyugodva és újból boldogan alszom tehát mostanában, egészen biztos lévén abban, hogy
a gyermekeim többé olyan helyzetbe nem kerülhetnek, amely tényleges veszedelmet, vész-
lehetőséget jelenthetnek a számukra.
De ezzel együtt azt is meg értettem, hogy hol tévedett Hamvas Béla az ő Harleqin-jében. Ott
első sorban, hogy a Bolondot, vele-születetten Bolondnak ábrázolja, mint a hívek
szentimentalizmusára utazó vallás Jézust: kizárólag őt egyedülien az Isten Fiának! (Holott
Jézus maga figyelmeztetett arra, hogy a zsoltárok szerint is mindannyian Isten fiai és lányai
vagyunk. Tehát nem csak ő maga az kivételesen!)
A Bolondság egy olyan mélyen beavatott öntudati állapot, egy olyan – És minden
szentséggyalázás nélkül: - krisztusi, spirituális állapot (Tulajdonképpen ő a megtestesült
krisztus, csak Bolondnak kell neveznünk, a vallásos ostobaságok miatt, nehogy az egyházak
isteni tudás-áruló papjai és püspökei bepereljenek, vagy ránk uszítsák a tömegeket.), amit az
egész Tarot-rendszer kálváriáján tudatosan végigjárt megvilágosodott és főként: ambíciós
személyek, el tudnak érni az életükben.
Hogy honnan tudom ezt biztosan? Személyes megélésből, tapasztalatból. Onnan, hogy én is
lassan - lassan, a gyermekeink növekedésével és a Viola árnyék-énjének az elsorvadásával
egyenes arányban Bolonddá változom.
Jó hír a hölgyek számára: persze, hogy önök - a felelősségteljes anyák – is, lehetnek
Bolondok! Sőt: akkor teljesül be a Mi Atyánk kérése is, ami szerint: "...legyen meg a te
akaratod, amiként a mennyben, azonképpen itt a földön is.", amikor a felelősségteljes anya és
apa - párok többsége válik Bolonddá, vagyis kívül – belül kiegyenlített lénnyé:
Androgünoszá. A Hamvas egyik nagy tévedése tehát a Bolonddal kapcsolatban az, hogy a
kiegyenlítődést össze téveszti a paradoxonnal és azt képzeli, hogy a paradox
(természetellenes) módon, a Bolondok egyenesen Bolondnak, tehát karma nélküli
személyeknek születnek. (Ahogyan azt a vallás állítja Jézusról!) És tehát, hogy ebben a
kiváltságos - „szűziesen” Bolond-helyzetben élő misztikusok, különösebb karma-oldási
erőfeszítések és életfeladat-vállalások nélkül is, Boldogokká válhatnak. A Hamvas második
nagy tévedése viszont ugyanaz, mint a vallásoké, amelyek azt képzelik, hogy a gyermektelen
papok, apácák és szerzetesek is, tényleges Boldogokká (Bolondokká!) válhatnak. Holott
világos, hogy nem válhatnak azokká, mivel ők, kiegészítő ellentétes nemű párok nélkül
(„szüzességi fogadalomban”) eleve folytonos testi kiegyenlítetlenségben élnek! Hamvasnak a
kissé korai halálát ismerve, illetve annak a drámai természetéből tudhatjuk, hogy Hamvasnak
nem sikerült teljesen Bolonddá válni. Eközben a vele egy idős, de sajnálatos módon, nála
kevésbé ismert és felkapott spirituális írótársának, az igazi Bolond - Szentkuthy Miklósnak
viszont, aki élete végéig, szó szerint is és folytonosan "Bolondkodott", nagy a gyanúm, hogy
igen: 81 évesen, de makk egészségesen, álmában lépett át a túlvilágra!

5. De a Bolonddal kapcsolatos legnagyobb spirituális tévedését Hamvasnak abban találhatjuk
meg, hogy szerinte a Bolondnak a számunkra ismeretlen mágikus ereje és titka abban
található meg, hogy folytonosan a melankóliából táplálkozik, hogy abból szívja úgymond a
titkos és rendkívüli életerejét, bátorságát, félelem nélküliségét, stb.
Óriási tévedés! Ezek szerint, Hamvas nem jött rá, nem ismerte fel a melankóliának a romboló
(negatív) energiákat szülő természetét. Mind költőként, mind a 12. horoszkópházban álló
Sárkányfarokkal rendelkező, több bolygós Skorpió – szülöttként, egészen közelről, nagyon is
jól ismerem a melankóliát és a nosztalgiát, amelyektől már csak egy lépés választ el az
öngyilkossági vágyakig, amiket szintén volt alkalmam mélyen átélni fiatal koromban! Sőt:
talán még a „világos” öngyilkossági vágyak sem annyira veszélyesek a negatív asztrális
energiák keltésének és szaporításának – növesztésének a szempontjából, mint a nosztalgia.
Mint ez, a „jogos” szomorúságtól megrészegült lelket szurokként bevonó és a romlás
mélységeibe húzó kábult állapot, ami éppen a Hamvas által oly sokat emlegetett és
értelmezett megváltói éberségnek az ellentéte! Nincs semmi, ami a végzetes kaméleoni
önáltatásnak ezt az andalítón édes magas színvonalát el tudná érni. Mint egy finoman illatozó,
láthatatlanul kellemes pókháló szövődik a vonzáskörébe került lélek-madár teste köré, amely
azt érzi hogy ez által szabadon repül képzeletben, miközben gyakorlatilag a pokol kapuja felé
szédeleg kábultan.
Hogy lehetne ebből a végzet felé utazási „édes” állapotból a Bolond éberségének az
állapotába és varázslatos életerejébe kerülni? Hogy lehetne ezzel úrrá lenni nem csak a
„félelmen, börtönön, éhségen és szegénységen, de még a halálon” (Lásd Hamvas Béla
Harleqin c. esszéjét.) is? – Sehogy! Hiszen, ha nincs ami a lelket ebből az édes pokolból
felébressze, pontosan az éberség és az életerő és a megváltódási állapotnak az ellentétébe: a
végső romlásba lehet a melankólián keresztül kerülni. A melankólia – kór, nem véletlenül
tartozik általában a Víz-jegyek szellemi körébe az asztrológiában, de különösképpen a Halál
és Újjászületés létmotívumait megtestesítő Skorpiónak a szellemi körébe! De korántsem, mint
újjászületés, hanem éppen mint arról való lemondás! Mint az újjászületéshez szükséges
rendkívüli belső erőfeszítések megtételéről való lemondási késztetés! – Ez pedig nem lehet a
Bolond „szellemi – spirituális” alapja, alapállása! Sőt! A BOLOND A MELANKÓLIÁNAK
(És a nosztalgiának) A TELJES ÉS VÉGLEGES MEGHALADÁSÁNAK A
MEGTESTESÜLÉSE. A teljes kauzális megtisztulásé, amely a nagy-komoly, de steril
tudományos okoskodást éppen úgy szembe neveti, mint a vallásosat. De szembe neveti a
szintén steril művészi öncélúságot és az írástudói édes- árulást is, az esztétikai korrupciót.
Ezért varázslatosan szabad és tiszta és ezért oly egyedülien morális.
Ezért írhatja Hamvas Béla is, érdekes módon azt a Mágia Sutra végén, hogy a legfőbb morál a
szabadság, miközben ebben az alkímiai tanulmányban azt bizonyítja be, hogy a megváltódás
elérése szempontjából, az isteni igazság (az egység!) szellemének az érvényesülése fontosabb,
mint a jóságé.
És ami számunkra, Bolond-jelöltek számára még nagyon fontos lehet: A Bolond fokozatot az
érte el, akinél nem csak, hogy a vissza-élés, de a vissza-esés is, már teljességgel ki van zárva.
Akit tehát már csak meg sem kísért a szomorúság, a melankólia, vagy a nosztalgia, tehát a
hitetlenség és ez által a félelem, vagyis a rejtett harag ördöge.

6. De a Bolonddal kapcsolatos legnagyobb spirituális tévedését Hamvasnak abban találhatjuk
meg, hogy szerinte a Bolondnak a számunkra ismeretlen mágikus ereje és titka abban
található meg, hogy folytonosan a melankóliából táplálkozik, hogy abból szívja úgymond a
titkos és rendkívüli életerejét, bátorságát, félelem nélküliségét, stb.
Óriási tévedés! Ezek szerint, Hamvas nem jött rá, nem ismerte fel a melankóliának a romboló
(negatív) energiákat szülő természetét. Mind költőként, mind a 12. horoszkópházban álló
Sárkányfarokkal rendelkező, több bolygós Skorpió – szülöttként, egészen közelről, nagyon is
jól ismerem a melankóliát és a nosztalgiát, amelyektől már csak egy lépés választ el az
öngyilkossági vágyakig, amiket szintén volt alkalmam mélyen átélni fiatal koromban! Sőt:
talán még a „világos” öngyilkossági vágyak sem annyira veszélyesek a negatív asztrális
energiák keltésének és szaporításának – növesztésének a szempontjából, mint a nosztalgia.
Mint ez, a „jogos” szomorúságtól megrészegült lelket szurokként bevonó és a romlás
mélységeibe húzó kábult állapot, ami éppen a Hamvas által oly sokat emlegetett és
értelmezett megváltói éberségnek az ellentéte! Nincs semmi, ami a végzetes kaméleoni
önáltatásnak ezt az andalítón édes magas színvonalát el tudná érni. Mint egy finoman illatozó,
láthatatlanul kellemes pókháló szövődik a vonzáskörébe került lélek-madár teste köré, amely
azt érzi hogy ez által szabadon repül képzeletben, miközben gyakorlatilag a pokol kapuja felé
szédeleg kábultan.
Hogy lehetne ebből a végzet felé utazási „édes” állapotból a Bolond éberségének az
állapotába és varázslatos életerejébe kerülni? Hogy lehetne ezzel úrrá lenni nem csak a
„félelmen, börtönön, éhségen és szegénységen, de még a halálon” (Lásd Hamvas Béla
Harleqin c. esszéjét.) is? – Sehogy! Hiszen, ha nincs ami a lelket ebből az édes pokolból
felébressze, pontosan az éberség és az életerő és a megváltódási állapotnak az ellentétébe: a
végső romlásba lehet a melankólián keresztül kerülni. A melankólia – kór, nem véletlenül
tartozik általában a Víz-jegyek szellemi körébe az asztrológiában, de különösképpen a Halál
és Újjászületés létmotívumait megtestesítő Skorpiónak a szellemi körébe! De korántsem, mint
újjászületés, hanem éppen mint arról való lemondás! Mint az újjászületéshez szükséges
rendkívüli belső erőfeszítések megtételéről való lemondási késztetés! – Ez pedig nem lehet a
Bolond „szellemi – spirituális” alapja, alapállása! Sőt! A BOLOND A MELANKÓLIÁNAK
(És a nosztalgiának) A TELJES ÉS VÉGLEGES MEGHALADÁSÁNAK A
MEGTESTESÜLÉSE. A teljes kauzális megtisztulásé, amely a nagy-komoly, de steril
tudományos okoskodást éppen úgy szembe neveti, mint a vallásosat. De szembe neveti a
szintén steril művészi öncélúságot és az írástudói édes- árulást is, az esztétikai korrupciót.
Ezért varázslatosan szabad és tiszta és ezért oly egyedülien morális.
Ezért írhatja Hamvas Béla is, érdekes módon azt a Mágia Sutra végén, hogy a legfőbb morál a
szabadság, miközben ebben az alkímiai tanulmányban azt bizonyítja be, hogy a megváltódás
elérése szempontjából, az isteni igazság (az egység!) szellemének az érvényesülése fontosabb,
mint a jóságé.
És ami számunkra, Bolond-jelöltek számára még nagyon fontos lehet: A Bolond fokozatot az
érte el, akinél nem csak, hogy a vissza-élés, de a vissza-esés is, már teljességgel ki van zárva.
Akit tehát már csak meg sem kísért a szomorúság, a melankólia, vagy a nosztalgia, tehát a
hitetlenség és ez által a félelem, vagyis a rejtett harag ördöge.