1. Amazónia és az amazónok
Az ókori mondák egy Amazónia nevű, kimondottan csak nők által lakott országról
(államról?) tudósítanak. Ez, a férfiakat és a férfi társadalmat eleve ellenségnek - és
így a férfiakkal való együttélést és együttműködést kizáró, eleve elutasító - nők által
lakott ország, úgy biztosította a fennmaradását, hogy a kegyetlenségig is elmenő,
rendkívüli bátor (nő) harcosai, akiknek már a kamaszkor elején levágták az őket a
harcban zavaró mellüket, harci zsákmányként kimondottan csak lány gyermekeket
raboltak az ellenséges országok területeiről. Lehet, sőt, több mint valószínű, hogy
mindez csak költött mítosz, de ma már tudjuk, hogy minden mítosznak szellemi és
spirituális, sőt: pszichikai valóság-alapja is létezik. Ahogy mondja Hamvas Béla az
ókori (aranykori) nyelvek különböző színvonalairól szóló tanulmányában: az a
metafizikai tudás, amit a mítoszok rejtenek magukban, sokkal értelmesebb a mai
filozófiai spekulációknál, az un. természettudomány szegényes és szürke információ-
halmazáról nem is beszélve.
Az asztrológia legújabb felfedezései szerint azokat személyiségünket és így a
sorsunkat is meghatározó, negatív kauzális programokat, amelyeknek a nem (!)
ismerete következtében elkövetjük az életünk nagy tévedéseit (vétkeit: elvétjük az
életünk igazi, spirituális célját) és amelyek következtében, nem csak hogy
boldogtalanná válunk, de a krónikussá és végül halálossá váló betegségeinket is, a
szó szoros értelmében “legyártjuk”, az anyai ági női ősszüleinktől (anyai nagy- ük és
dédnagyanyáinktól) örököljük. A betegséghajlamainkat és a negatív személyi
tulajdonságainkat is okozó szellemi programok úgy keletkeznek és akkor
implantálódnak egy - egy magzatot létrehívó kauzális szellemi struktúrába - az anya
mágikus erejű teremtő képzeletébe - , hogy a foganás előtt és a foganás időszakában
a jövendő gyermek édesanyja, valamilyen okból kifolyólag erősen megbánja azt,
hogy a korábbi gyermekeit megszülte (többnyire az anyának a gyermek apjára,
annak a szüleire, vagy a saját szüleire való fojtott haragvás, neheztelés, vagy
egyszerűen az anyának a más jellegű, például az anyagi szűkösség miatt keletkező
csendes, de huzamos sors-neheztelése miatt, de lehet ez a megbánási és neheztelési
ok például a személyi vágyainak és ambícióinak a megvalósulási lehetőségének az
elvesztéséből következő sors-neheztelés is) és ha ezek a kívül érzékelhetetlen, de
belül intenzíven és huzamosan (folyamatosan, vagy alkalomszerűen) átélt ellenséges
érzések - gondolatok, negatív és ellenséges sors-képzetek behatolnak az anya finom
szellemi struktúráiba. Ilyen romboló programok keletkeznek például a jövendő
anyákban a felnőtt gyermek és az idős szülő között történő “nyilvános” kiátkozások
alkalmával is, de az örökletes romboló szellemi programok akkor is létrejönnek, ha a
keletkezésük oka a külvilág, vagy épp az azt létrehozó-elindító anya számára sem
nyilvánvaló. Romboló programok keletkeznek az ismételt művi abortuszok esetében
is, vagy akkor is, ha a rendszeres szexuális életet folytató jövendő anya sok éven át

2. védekezik a gyermekáldás ellen, lehet a védekezési módszer akár a legszelídebb
fajta is.
A szellemi sors-program viszont megszakad a fiú utódok vonalán és mindössze a
biológiai sajátosságok továbbadása történik az apák és utódok között, mert az apa
nem adhatja át a finom, spirituális programokat a gyermekeiknek, hiszen nem benne
fogan meg a magzat és nem ő érleli ki a magzatot kilenc hónapig a testében (és
ezáltal a lelkében), nem ő befolyásolja annak a finom struktúráit rá gondolva és vele
együtt érezve, intenzíven róla képzelegve még álmában is. De amennyiben csupán a
biológiai tényeket is vesszük alapul, kiderül, hogy az anyaméhben fejlődő lány
utódokban a női petesejtek már az magzati lét első hónapjaiban kialakulnak a fejlődő
magzat petefészkében és a lány bébik már kész petesejt állománnyal születnek a
világra úgy, hogy ez után több petesejtjük nem is jön létre, hanem ezekből inkább
több elhal miközben a gyermek felnőtté válik. Vagyis, amennyiben az anyjában
fejlődő, életre készülődő lány-magzatnak a jövendő utódaira gondolunk, kiderül,
hogy ezeknek a lehetséges jövendő utódoknak az életadó petesejt-csiráihoz még a
nagymama szervezete szállítja és szolgálja a kialakuláshoz szükséges alapsejteket és
a sejtfejlődéshez szükséges anyagot - ami természetesen át van itatódva a saját
spirituális struktúrájával. Magyarán: az a női petesejt-csira, amely az én biológiai
lényem alapját képezi, már a nagymamámban magzatként érlelődő édesanyám
petefészkében alakult ki és vívta meg a harcát a fennmaradásáért a többi, elhalásra
ítélt petesejt-csirával szemben, amikor még talán a fiatal nagyanyámban sem jutott
eszébe, hogy neki valamikor unokái is lesznek. És így tovább: az én jövendő
unokáim biológiai lét-alapját képező petesejt-csirák, öt és másfél évvel ezelőtt, már
magzat korukban: Emőkében alakultak ki a most járni tanuló (Etelka), és szaladgáló
- mesét hallgató (Medárda) gyermekeink magzatkori petefészkében! Természetes
tehát, hogy ezek az unokák inkább az Emőke szellemisége által lesznek átszőve, az
ő anyai ági vonalán örökölt spirituális programoknak lesznek a megtestesülései és
hordozói, mint az általam örökölteknek, vagy a jövendő vejeim által örökölt
spirituális fejlődési élet-programoknak. Hiszen a mi nyüzsgő, petesejt-termékenyítő
spermiumaink állandóan, minden mag- kilövellés után újra termelődnek és ezáltal
kicserélődnek. Vagyis ha nem is a pillanatnyi, de mindenképp csak az időszaki lelki
és spirituális állapotaink által és jóval kevesebb hatást gyakorló személyes szellemi
erővel lehetnek meghatározódva (programozva), mint a nők petesejtjei. Persze,
tagadhatatlan, hogy az apa is át tud adni ilyen programokat a neveléssel, egyéni
példával, az általa instaurált, vagy a szüleitől átvett, hasonló családi szokásokkal, de
ezek a (a személyi horoszkópokban meg sem jelenő!) nevelés és tanítás útján
keletkező pszichikai és mentális szokások (programok) nem annyira rejtettek és nem
megváltoztathatatlanok mint amennyire mélyen rejtettek és meghatározóak az egyén
kauzális struktúráiba rejtett, anyai ági szellemi örökségek.

3. Ezért az erősen személy-ellenes, illetve az ellentétes nemű személyekkel szembeni
agresszivitásnak az igazi (kauzális) okai, az ősanyáknak (ük, déd és nagyanyáknak
a, kimondottan a férfiakkal szemben táplált (az utódok nagyapjával, dédapjával és
ükapjával szemben, illetve általában a férfiakkal szemben) és lélekbe rejtetten, és
képzeletbe fojtottan átélt haragjában, gyűlöletében, megvetésében, de főként a rejtett
bosszúvágyában gyökereznek. De gyökerezhetnek, a maszkulin tulajdonságokkal
(maszkulin jelleggel) felruházott, és ezeknek az ősanyáknak a “nehéz sorsot adó”
Istennel, vagy más, misztikus sors-erőkkel szemben érzett neheztelésében és
kimondottan a szellemi dimenziókban: vallásos képzelődések szintjén, tehát nagyon
mélyen és huzamosan átélt lázongásában, ellenséges (ateista!) mentalitásában is.
Ezeket, az utódok horoszkópjában többnyire a jellegzetesen maszkulin típusú
bolygóknak: Napnak, a Marsnak, a Jupiternek és az Uránusznak a sűrű negatív
fényszögelése által jelzett örökletes programokat, Fény ellenes programoknak
neveztük el. (Jin= a Szeretet, a feminitás első princípiuma és a Jang = a Fény, illetve
a maszkulinitás első teremtő princípiuma.)
Persze, ez nem azt jelenti, hogy a szegény, spirituálisan tájékozatlan és a férjeik,
apósaik, vagy más (pl. munkaadó, munkafelügyelő) férfiak által elnyomott ősanyákat
tesszük hibássá az utódok személyi devianciáiért, mert ez senkinek nem válik a
hasznára, de ha tudatosítottuk az okokat, amelyeket az eddigi tapasztalatok szerint,
mindig meg is találtuk az írott, vagy beszélt családi krónikákban, az agresszivitásra
való hajlam néhány év alatt feloldható és a lelki (mentális) egészség, illetve a családi
béke ezzel helyreállítható!
Ezek a tűz jegyekkel (Kos, Oroszlán, Nyilas) és azok uralkodó bolygójával
kapcsolatos, mindenképp spirituális személyiség-alakítási sorsot jelző, romboló
programok, úgy jönnek létre tehát, hogy valamelyik ősanyának a személyi akaratát,
egyéni meglátásait és ambícióit, a “program kezdő”, program-örökös” utód foganása
előtt, teljes mértékben elnyomta az ősapa, annyira és olyan körülmények között,
hogy az illető hölgynek (üknagyanyának, dédnagyanyának) a külső ellenállásra és
lázadásra még csak nem is nyílt lehetősége. Ez a lelki zártságot és szellemi nyomást
okozó negatív léthelyzet olyan belső (rejtett: többnyire még az illető hölgy által még
önmagának sem bevallott) lázadást és lelki ellenállást váltott ki az ősanyából, amely
haraggal, gyűlölettel, bosszúvággyal keveredő, a tudat legmélyebb rétegeibe lefojtott
és ezáltal a tudattalan szellemi szférákba átpréselődött személy-ellenes, férfi-ellenes,
szenvedélyes férfiúi megnyilvánulás-ellenes, vagy Isten-ellenes kauzális agressziót,
lelki ellenerőket “termelt” az anya vagy valamelyik ősanya spirituális struktúrájában,
amelyet az nem tudván nyíltan kiélni, megvalósítandó - feloldandó szellemi
csomagként - anélkül, hogy erről a leghalványabb sejtése is lenne - átadott az
utódainak.

4. Azok a lány gyermekek, akik ezeknek a férfi -és személyiség ellenes romboló
programoknak (is) a megtestesülései, az anya elnyomottsági tudatának és titkos
bosszú-vágyainak valamely szélsőséges megjelenési formáját élik meg: 1)
Ugyancsak elnyomott, vagy zavart, kiismerhetetlen, introvertált személyiséggel, de
időnként esetleg már hisztériás rohamokban felszínre kitörő rejtett agresszivitással
élik meg a házaséletüket, 2) vagy a férfi ellenes és a személyiség ellenes mentalitást
nyíltan felvállalva élik ki ezeket az amazoni késztetésekké erősödött ösztönös
személy-ellenes késztetéseiket a férjeikkel szemben, valamint a más, erős
(erőszakos) és nyíltan kinyilvánított- vagy éppenséggel látványosan akarat-gyenge
(gyáva, félénk, döntés képtelen) individualitással rendelkező személyekkel szemben.
Ők a “tűzről pattant”, “nyelves” és nem egyszer a férfiaknál is agresszívebb női
személyek, akikről a régiek épp úgy tudtak, mint a modern pszichológusok és főként
a rengeteg ízes anyós-vicc gyártó személyek. Mivel a rezonancia és a karma
törvénye alapján élettársukká vált férjeik (a nagyapák és az apák) nem tudhatják,
hogy valójában miről is van szó, az ugyancsak a saját ősanyáiktól örökölt
programjaik alapján (tehát ugyancsak az anyai ági szellemiség szerint, de persze
anélkül, hogy az apai példa meghatározó értékét kétségbe vonnánk), két véglet
szerint viszonyulnak a feleségeiknek ezekkel, az ő férfi-személyük ellen nyíltan vagy
rejtetten (pl. csendes neheztelés formájában megélt) irányuló fenekedéseihez, uralási
vágyaikhoz: 1) laza jámborsággal (nőies béketűréssel) elfogadták a papucskorányt
és a női irányítást, 2) vagy még sokkal nagyobb terrort alkalmaztak mint az apósuk,
vagy a feleségük nagyapja - dédapja és szórványosan, vagy rendszeresen, de néha
(alkohol, vagy drog hatása, stb.) elképesztő kegyetlenséggel bántalmazzák és elverik
a tűzről pattant, “nyelves” feleségüket.
Fiú utódok esetében ez a személy-ellenes és férfi-ellenes anyai örökség, a
nagyapákénál is durvább, külső agresszivitásban, vagy a saját férfiasságuk és a más
férfiak “durvasága” elleni külső, vagy belső lázadozásban, a papucshősi szerep
felvállalásában és a családfői felelősség ellátásának a képtelenségében, durvább
esetekben szexuális zavarokban és impotenciában nyilvánul meg. Ritka esetekben,
többnyire valami drámai esemény, tragikus baleset (az illető férfi halála, vagy
baleset szerű mozgás- de legalábbis ütés-képtelenné válása) szokta megszüntetni és
ezeket a generációról - generációra öröklődő agresszív programokat.
A fiú utódok esetében tehát egyszerű a képlet: rejtett, vagy nyílt személyi
devianciáikkal az adott társadalom kulturális és morális tradícióinak a függvényében,
többnyire a két véglet közül valamelyik szélsőséges szerepben kötnek ki. Vagy már
egészen fiatal korukban, sőt: már kamasz korukban fegyelmezhetetlen “vad
motorosokká”, majd fiatal férfiakként, agresszíven vakmerő kommandó harcosokká,
nyíltan, vagy rejtetten “dolgozó” terroristákká, vagy politikai, vállalati, esetleg
egyszerű (feleség és- gyermekverő) családi zsarnokokká és közönséges kocsma- és
utca verekedőkké válnak. Vagy, mivel a modern időkben a gyermekeket inkább csak

5. az anyák, vagy az ugyancsak rejtett hatalmi ambíciókkal rendelkező, többnyire nő
nemű pedagógusok nevelik: túlzottan szófogadó fiú gyermekek, kamaszként és
fiatalként is a felnőtt-gyermeküket gondozó és felnőtt-gyermeküket oktató anyukák
szófogadó anyámasszony katonájává. Később, jobb esetben - a rezonancia törvénye
alapján kiválasztott és az anyuka-anyós által ennek megfelelően nevelt -, kemény
feleségeik szófogadó szolgájává (papucshőseivé) vállnak. Rosszabb esetben, a
nőuralom elkerülése érdekében nőtlenek maradnak és a békésen sorvadó polgári
társadalmak sok vizet nem kavaró, nőtlen és családtalan agglegényei lesznek.
Esetleg a toleranciáról és a győzelem vágyának a legyőzéséről szóló ultra feminista
elméletek lelkes támogatói és tovább adói, akiket zavar minden szenvedélyesebb -
férfiasabb megnyilvánulás (akkor is persze, sőt: akkor még inkább, ha ezt egy nő
részéről érzékelik) és természetesen, zavar minden személyesség, minden nyers
individuális megnyilvánulás, egészen a nyers művészi tehetség spontán
kinyilvánítása is.
Az így keletkezett Fény-ellenes családi programok modern megtestesüléseként
születő női utódok jelleme és annak megfelelő sorsa viszont ennél sokkal árnyaltabb,
izgalmasabb és érdekesebb. Hamvas Béla szerint (l. az Androgünosz c. esszéjét) a
tudomány, a modern hadseregek által őrzött látszat-béke (Valódi béke nincs sem a
természeti, sem a spirituális valóságban, ezért a társadalmi béke is látszólagos.
Ahogy dr. Thorwald Dethlefesen írja az Út a teljességhez című könyvében : a múlt
századok nyugati csataterei áttevődtek a közutakra, a kórházakba és a fogászati
rendelőkbe), a demokrácia, a pedagógia és a pszichológia, akárcsak a technikai
háztartási berendezések, mind az életünk könnyítését és kellemesebbé tételét és
ezzel együtt a modern és a posztmodern társadalmak feminizálását szolgálják. Ma
már egészen jól látható, hogy az egész civilizációnk mennyire kellemesen nőies és
csak azok a tájékozatlan személyek beszélnek kegyetlen időkről, akik nem értik,
hogy miről van szó. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a nők, vagy a férfiak élete
ezektől a boldogságot hozni hivatott, állami és államközi gondoskodástól, eszmétől
és kényelmi berendezéstől sokkal boldogabb. Ha így lenne, nem fogynának a
mesterséges boldogság-keltő szerek: az alkohol, a kábítószer, a vibrátorok, a
használat közben kéjes hangokat hallató szex-babák, a vérnyomáscsökkentők, az
altatók a nyugtatók, a serkentők és a potencia-növelő “gyógyszerek”.
Nyugat-Magyarországi tartózkodásaim, illetve ottani asztrológusi tevékenységem
során megdöbbenve tapasztaltam, hogy a sok, jó anyagi kondícióval rendelkező,
egyedül élő (elvált, vagy pártában maradt), vonzóan szép és jó kondícióban levő
(aerobik, fitness) középkorú hölgy, amikor a gyermektelen állapotuk
megszüntetésének a szükségére hívom fel a figyelmét, egytől egyig el kezd
panaszkodni, és “cáfolhatatlan” érveket felsorakoztatni arra, hogy ott
Magyarországon, amikor ők megtermékenyíthetők lennének, nincsenek ehhez
megfelelő férfiak. Ilyenkor, horoszkóp nélkül is tudom, hogy a fent leírt személy-

6. ellenes, illetve férfi-ellenes program egy “ártatlan” áldozatával, a férfiak és a
férfiasság rafináltan képzett leszerelő mesterével, a láthatatlan Amazónia polgárával
van dolgom. Azzal aki, ha ne adj isten mégis beadja a derekát és hivatalos
házasságot kötne egy férfival, az a viszony pszichológiai, vagy, amennyiben nála
erősebb, vagy agresszívebb férfire talál, testi háborúba fog torkollni előbb, vagy
utóbb. Hogy a helyzetismeret (a személyi horoszkópokból kiolvasható programok
ismerete) hiányában mennyire fajul el ez a háború, és mennyire válik a partner
pszichikai, vagy fizikai kínzásáig is elmenő szellemi, vagy fizikai erőszakká már
csak kultúra, illetve spirituális igényesség és önmérsékleti képesség kérdése.
Az asztrológiai feltárásig, mindannyiunkat a személyi horoszkópunkból könnyen
kiolvasható kauzális sors-programunk - karmánk manipulál. Az rángatja - tuszkolja
végig az életen a Nobel díjas tudósokat, az államelnököket, a munkásokat, a
tanárokat, az orvosokat, az apácákat, a prostituáltakat, a betörőket, a hivatalnokokat,
a terroristákat és a főpapokat is. Nem létezik olyan, önmagától megvilágosodott
okos ember (esetünkben okos nő!), akit ne a Sárkányfaroknak, a Lilithnek a
horoszkópjában elfoglalt pozíciójából, valamint az örökletes családi programokra
utaló jelekből kiolvasható rejtett tulajdonságai, ambíciói, félelmei és agresszivitása
irányítanának. Ezek a vonzóan szép, többnyire minimum főiskolai szinten képzett,
művelt, a világ dolgaiban igen jól tájékozott hölgyek mindent tudnak a férfiakról ( -
Ezért is tudják azt is, hogy olyan, aki őket boldoggá tehetné és akiknek ők
gyermeket szülnének, nincs!), csak azt nem tudják, hogy a férfiak nem keljfeljancsik
és nem járnak rugóra. Illetve tudják, de épp ezért elégedetlenek velük és éppen ezért
“a szerencsétlen fogyatékosságukért” is nézik le a férfiakat. Már hogyne
haragudnának az amazonok, ha az ostoba és az ágyban magatehetetlenné váló
férfiak becsapják és/vagy ott hagyják, vagy istenesen elbánnak velük, ahelyett, hogy
szeretnék őket, miután azoknak bebizonyították értelmi és női felsőbbrendűségüket?
A józanul gondolkozó ember számára érthetetlen, hogy ezek a magasan képzett és
jól tájékozott hölgyek, a kiváló szépségük és nőiségük ellenére, miért maradnak
magukra, család nélkül, boldogság nélkül, vagyis miért terméketlenek? - Azért az
egyszerű tényért, mert ezek a hölgyek, nem tudják még, hogy az általuk elképzelt
férfi ideál mellett: a lelki és szellemi férfiasságukról a “koedukáció” segítségével
leszerelt, de ennek ellenére őket mégis boldoggá tenni képes férfiak mellett, vagyis a
fiktív keljfeljancsik mellett, még inkább boldogtalanok lennének, mint ahogy
minden, a család irányítását vaskezeiben tartó nő a lelke mélyén, még önmagának
sem bevallottan boldogtalan.
A szélsőséges jelenségeket az ellenkező pólusra átváltó polaritás törvénye is
beleszól a személy ellenes és férfi-ellenes sorsprogramok alakulásába és ahogy az,
ami az egyik ősanyánál elfojtott megnyilvánulási vágy és lázadás volt, az egyes
utódok természetében vulkánként kitörő gátlástalan individuális érvényesülési -

7. önérvényesítési késztetésként jelentkezik, ugyanúgy e jelenség fordítottjával: a
határozatlansággal, személytelenséggel, közömbösséggel és az akarat-gyengeséggel
is találkozunk. Emiatt a megtévesztő jelenség miatt nem kapják a pszichológusok a
betegségek okát elég mélyen és ez téveszti meg a spirituális öröklődés jelensége
többek között a modern misztikusokat is. Mivel ha zavarosan is, de a modern
misztikusok, akárcsak a természettudósok a misztikusok is lineáris logikában
(reinkarnációban) és nem az analógiák rendszerében gondolkoznak, nem találván a
logikus magyarázatot arra, hogy a béketűrő, humánus szülőknek miként lehet
“haramia” gyermeke, minden jó nevelés és pozitív szülői, rokoni és környezeti példa
és befolyás ellenére, illetve arra, hogy agresszív szülőknek miként lehet csendes,
humánus, méltányosságra és tisztességre törekvő gyermeke, a negatív példák és
környezeti hatások, valamint a genetikai örökléstan állításai ellenére? Sőt: hogy
miképpen lehet teljesen egészséges apának és aránylag egészséges anyának beteges,
vagy nyomorék gyermeke, továbbra is a keleti vallásoknak a reinkarnációra
vonatkozó dogmaként értelmezett metaforáival magyarázzák.
Egy teljesen új, értelmes és a természeti- fizikai valóság által is igazolt világ nyílt
meg előttem és gondolom, az asztrológia előtt, amikor kutató asztrológusként a
problémás sorsot tükröző horoszkópnak a tulajdonosokkal történő értelmezése és az
egyetemes törvények tanulmányozása közben rájöttem, hogy az anyák és a
nagyanyák sorsában, illetve azoknak az adott szociális és családi konjunktúrák
(lehetőségek) és morális szokások (téveszmék, tévképzetek) szerinti viselkedésében
pontosabb és konkrétabb magyarázatot találok a sorsképletek jellegére, mint a
reinkarnációs fantazmagóriákban.
A Fény-ellenes romboló programok következményének az egyik legkirívóbb esete a
Nap-fény allergia, a derekukat valamiképp mégiscsak az élet rendeltetésének beadó
modern amazonok által szült (általában persze: egyke) gyermekekre jellemző
betegség, amely arra ítéli az áldozatait, hogy egész életükben árnyékban éljenek.
Nagyon tanulságosnak és (minden cinizmus, vagy káröröm nélkül!) mulatságosnak
találom, hogy a Kohl kancellár felesége is ebben a betegségben szenved, hiszen a
Bundestag volt kancellárjánál erősebb (és nagyobb!) Nap-személyiséget és egy ilyen
betegségben szenvedő feleségnek, a polaritás és a rezonancia törvénye szerinti,
megfelelőbb férjet elképzelni sem lehet.
Kozma Szilárd