1. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.
Molnár Beáta
A felsőoktatásban tapasztalható lemorzsolódás lehetséges okai.

2. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.
A XXI. század Európájában a felsőoktatás társadalmi-gazdasági
szerepének újragondolása zajlik. Az 1999-ben kiadott Bolognai
nyilatkozat (Bolognai nyilatkozat1999) kimondja „A Tudás Európája ma
már széleskörűen elismert, nélkülözhetetlen eleme a társadalmi és emberi
fejlődésnek,” Az európai felsőoktatási térség kialakításával az európai
felsőoktatási intézmények azzal a kihívással szembesültek, hogy részben
hagyományaikra építve, részben nyitottan a bátor, új kezdeményezésekre
fokozzák nemzetközi versenyképességüket. A felsőoktatás expanziója
következtében megnövekedett hallgatói létszám akkor biztosíthatná,
hogy az Európai Unió „Európa 2020” stratégiájának a diplomások
részarányára vonatkozó célkitűzése megvalósuljon (Európa 2020) és tíz
éven belül 40 százalékra emelkedjen a 30-34 éves diplomások aránya, ha
a felvettek jelentős része diplomát szerezne, és nem morzsolódna le a
tanulmányai folyamán. A lemorzsolódás a felsőoktatásban többé-kevésbé
mindenütt jelen van, mértéke azonban országonként eltérő. Hazánkban a
lemorzsolódás kockázata a felsőoktatás egészére jellemző olyan aktuális
probléma, amely több szempontból is megközelíthető (pedagógia,
szociológia, oktatáspolitika). E téma súlya és jelentősége ellenére nem
kapott kellő figyelmet az elmúlt évek felsőoktatás-politikájában. A
tanulmány a felsőoktatási hallgatók lemorzsolódásának mértékét,
feltételezhető okait vizsgálja.

3. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.
Az amerikai lemorzsolódás-kutatás két nagy teoretikusa Vincent Tinto és
John P. Bean évtizedek óta végeznek kutatásokat a témában. Tinto a
felsőoktatást elhagyókat úgy tekinti, mint akik kilépnek egy szocializált
rendszerből. Ezt a gondolatot William Spady (1971) vetette fel, aki –
sokkolóan- a lemorzsolódó hallgatókat az öngyilkosokhoz hasonlította,
mondván, az érintettek mindkét cselekedettel elhagyják a társadalmi
rendszert. Az a kérdés, hogy ki tekinthető lemorzsolódónak, nagyon
nehezen válaszolható meg. A közoktatásban a bukás, évfolyamismétlés
és kimaradás (Békési,2009) jelennek meg lemorzsolódási fogalomként.
Az EU-ban használt fogalom a korai iskolaelhagyók definíció (early
school leavers), amely szerint korai iskolaelhagyóknak azokat a 18-24 év
közöttieket kell tekinteni, akik nem rendelkeznek befejezett középfokú
végzettséggel, illetve szakképzettséggel. A korai iskolaelhagyók mutatót a
munkaerő felmérés adataiból számolják. A KSH évente kb. 68 000
személyre kiterjedő vizsgálatából Magyarország is szolgáltat adatot. 2006-
ban a korai iskolaelhagyók aránya 12,4 % volt, ami magasabb az európai
átlagnál. (Kádárné, 2008)
Mint látható, az Unió által használt korai iskolaelhagyás definíció annak
ellenére, hogy 18-24 év közötti személyeket vizsgálja, és az iskolai pályafutás
végéig lemorzsolódottak nagyságrendjének meghatározása a cél, de
legmagasabb iskolai végzettségük ISCED 0, 1, 2 vagy rövid 3c program,
tehát nem éri el a befejezett középiskolai végzettséget. (Fehérvári, Mártonfi
és Török, 2008).

4. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.
Általánosságban az oktatást befejezett végzettség nélkül elhagyókat
tekinthetjük tehát lemorzsolódóknak. Amerikában az 1970- es években
kezdődött kutatások elsősorban a lemorzsolódás szociológiai szempontjait
vizsgálták. Keresték azokat a közös vonásokat, amelyek megkülönböztetik
azokat a diákcsoportokat, melyek abbahagyják a tanulmányaikat, azoktól,
akik folytatják. A pszichológiai és szociálpszichológiai megközelítés, amely
azt vizsgálja, hogy az érintett egyének hogyan értékelik magukat egy oktatási
kontextusban, 1980 után kezdett kialakulni. Az 1990-es években indult el a
gazdasági tényezők vizsgálata a diákok megtartásában, és ebben az
időszakban kezdték el a kulturális tényezők hatásának elemzését is. Ez
különösen a kisebbséghez tartozó hallgatók lemorzsolódásának vizsgálatát
jellemezte.
Sok kutató próbálta megmagyarázni a felsőfokú lemorzsolódást, mennyiségi
adatok és kockázati faktorok segítségével. Brawer (1996) meghatározott
különböző faktorokat, melyek korreláltak a lemorzsolódás mértékével. Ezek
között szerepel pl. a tanulás melletti munkavégzés, az etnikai kisebbségi
státusz, a családi kötelezettségek, a pénzügyi helyzet. Mások, mint Martinez
és Munday (1998) olyan kockázati tényezőket azonosítottak, mint az
alacsony gazdasági és társadalmi státusz, a feltételezett rossz elhelyezkedési
esély a végzést követően, a barátok hiánya, az érdektelenség, vagy
elégedetlenség az oktatással. Horn (1998) megállapította, hogy a kockázati
faktor halmozottan jelentkezett azoknál a diákoknál, akik nem illeszkedtek
be az egyetem tudományos programjába, nem vettek részt a kortársakkal és a
tanárokkal közös munkákban. Ugyanez a kockázati faktor az első generációs

5. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.
főiskolai hallgatóknál is jelen volt, és további problémát okozott, hogy nem
tudták megfelelően azonosítani az egyetemi tanulmányok nehézségét, és
ebben a környezetük sem tudott számukra segítséget nyújtani. A
lemorzsolódás vizsgálatánál a demográfiai adatok és a családi háttér ugyan
nagyon fontos tényezők, de a hibák kiküszöböléséhez azonban arra van
szükség, hogy minél több kontextuális faktor érvényesüljön. Az összetevők
között vizsgálni kellene, hogy milyen mértékben alakulnak ki a hallgatóknál a
felsőoktatásban nélkülözhetetlen készségek, amelyek magukban foglalják a
tananyag elsajátításának, az önmenedzselésnek, a kommunikációnak a
képességét, készségét. Ezen készségek a hiánya vagy nem megfelelő mértéke
is tanulási kudarcot eredményezhet (Kiss, 2009). A fenti problémák
megoldására, a lemorzsolódás okainak mind elméleti, mind empirikus úton
történő azonosítására 1980-1995 között 3 olyan modell született, mely
megfelelő alapot nyújthat egy átfogó vizsgálathoz.
A hallgatói integrációs modell magas fokú kongruenciát feltételez a hallgatók
és az intézmény között. Ezen elmélet szerint a hallgatók legfőbb jellemzői a
családi háttér, családi állapot, szülők iskolai végzettsége, valamint a faji és
nemi hovatartozás, e tényezők pedig mind befolyásolják a tanuló azon
elkötelezettségét, hogy diplomát szerezzen. A hallgató megfelelő integrációja
az intézmény egészéhez, tehát ha megtalálja céljait, társakat szerez,
kooperatívan tanul, és értelmét látja a megszerzett tudásnak, csökkenti annak
a kockázatát, hogy feladja tanulmányait. Ez az elmélet azonban nem
tartalmazza az intézményi tényezőket, amelyek pedig hasonlóan
befolyásolják a hallgatót. Mikor a szociális és tanulmányi elvárások nem
teljesülnek, nagy a valószínűsége, hogy a hallgató befejezi tanulmányait,

6. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.
mielőtt még a második évbe lépne. Ezzel szemben Bean elmélete a
szocioökonómiai státusznál fontosabbnak tartja azokat a tényezőket,
amelyek a támogatásról, bátorításról és anyagi hozzájárulásról szólnak mind
családi, mind intézményi szinten. Ezeket a következők szerint lehet
csoportosítani:
- háttérváltozók: ezek közé tartozik a szülői támogatás, a szülők jövedelme,
a középiskolai sikeres tanulmányi előmenetel, főiskolai előkészítő, és a baráti
társaság. A kisebbségi diákoknál a háttérváltozók között szerepel a családi,
egyházi és közösségi támogatás, az interkulturális kapcsolatok.
- szervezeti változók: ezek közé tartozik a pénzügyi támogatás,
tájékoztatási programok, szabályok és rendeletek, tagságok. Az egyetemi
szervezetek bevonása a döntéshozatalba, egyszerű adminisztráció és a
személyzet hozzáállása a diákokhoz.
- akadémiai tényezők: ezek közé tartoznak a pozitív kari kölcsönhatások
mind a diákokkal, mind a tanárokkal. A tanácsadások, általános készség
programok (pl. a tanulási készségek, matematikai és angol tutori /
központok), egyetemi erőforrások (pl. számítógép, könyvtár sport, főiskolai
egyesületek), a hiányzások, a jogbiztonság és az egyetemi integráció.
Befolyásoló tényezők közé tartozik még az éghajlat és a kari példaképek.
- szociális tényezők: ezek közé tartozik a közeli barátok megtartása, a
szakmai kultúra, a társadalmi részvétel a hivatalos kari kapcsolatok,
azonosulás egy csoporttal az egyetemen és a társadalmi integráció. A
kisebbségi tanulók akkor érzékelik a pozitív interkulturális környezetet, ha a
hallgatók között legalább 20 százalékos a kisebbség aránya.

7. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.
- környezeti változók: ezek közé tartozik a folyamatos szülői támogatás, a
különböző pénzügyi források, a családi kötelezettségek.
- attitűdök, szándékok, és a pszichológiai folyamatok: ezek közé
tartozik a diák saját hatékonysága, az önfejlesztési készség és önbizalom,
önellenőrzés, tanulási stratégiák, a motiváció, a stressz, elidegenedés, a
kitartás. Ezen változók mindegyike közvetlenül vagy közvetve hatással van a
hallgató szándékaira, és előfutárai lehetnek a lemorzsolódásnak.
Magyarázatra szoruló tény, hogy az egyébként képzett diákok, akik
elkötelezettek a felsőoktatási tanulmányaikkal szemben, hiszen ezért
jelentkeztek, esetleg mégis úgy döntenek, hogy abbahagyják a képzést.
Kutatások azt jelzik, hogy ha egy hallgató sikeresen veszi az első évben
felmerülő kezdeti akadályokat, akkor már kisebb az esélye a
lemorzsolódásnak. Ezt támasztja alá egy négy éves vizsgálat, (Horn, 1998)
melynek során megállapítást nyert, hogy az első évet követően nem folytatta
tanulmányait a hallgatók 39 %- a, a második évre beiratkozott 61%-os
hallgató létszám azonban már folytatta a tanulmányait a negyedik évig, és
oklevelet is szerzett. Más oldalról próbálta feltárni a lemorzsolódás okait egy
átfogó kérdőíves egyetemi vizsgálat az Oklahomai egyetemen, mely a
hallgatók igényeit kutatta a tanulmányaik sikeres folytatásával kapcsolatban
(Bragg, 1994). Az eredmények azt mutatták, hogy a hallgatóknak szükségük
lenne extra segítségre mind személyes életvezetésükkel, mind tudományos és
tanulmányi előmenetelükkel összefüggésben. Legtöbbjüknek negatív
tapasztalata van a középiskolai tanárokról, ami nagyban meghatározza az
egyetemi oktatókhoz való hozzá állásukat. Erős a honvágy, a magányosság és
a stressz érzése az első félévben. Ennek ellenére a hallgatók 60 százaléka

8. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.
folytatná tanulmányait. Az a gólya, aki azonban mégis kiesett,- a vizsgálat
feltétezései szerint- nem volt elég elszánt tanulmányaival kapcsolatban.
Számukra nem rajzolódott ki karrier cél, és az első fél- évben elégedetlenek
voltak az oktatással. Mindkét modell alapja empirikus vizsgálat, és mindkét
modellben jelentős szerep jut a kitartásnak, mint olyan tényezőnek, mely a
végeredményt jelentősen befolyásolja. A két modell alapján olyan
pszichoszociális komponenseket lehet azonosítani, mint az érzelmi
képességek, elégedettség, valamint a szociális és tanulmányi integráció, ami
összefügg a kitartással. Azonban probléma felvetése, az okok keresése,
vizsgálatok végzése önmagában nem elegendő. Az előbbiekben ismertetett
eremények rámutatnak arra, hogy a lemorzsolódás problémáját kezelni kell.
Azt is megállapítják, hogy az olyan környezeti tényezőkkel, mint a szociális
együttműködés vagy a társas kapcsolatok támogatása többet kellene
foglalkozni, beleértve a hallgatók és az oktatók közötti kapcsolatot is. Ezek a
tanulmányok rámutatnak a személyes és környezeti tényezők közötti
összefüggésekre is. Sok kutatás arra koncentrál, hogy általános mennyiségi
mutatókkal határozza meg a lemorzsolódást, de nem ad részletes elemzést az
okokról, az egyes tanulók döntéséről. Szükség van a kvantitatív és a kvalitatív
vizsgálatok egységére, a lemorzsolódás kutatásakor. (Bean, 1985). Hiszen az
okok is többrétűek, szerepet játszanak a hallgatók képességei, az adott ország
támogatási rendszere (Stinebrickner és Stinebrickner, 2008) a
munkaerőpiacon való elhelyezkedéssel kapcsolatos bizonytalan érzések is
(Becker, 2006), de különbségek vannak az országok egyetemi felvételi
politikájában is.

9. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.
Ahhoz, hogy az Európai Unió a legversenyképesebb tudás alapú társadalom
legyen, növelni kell a diplomások számát, ezt azonban biztos, hogy a felvett
hallgatók számának olyan növelése, ami nem eredményezi a diplomát
szerzők számának nevekedését, nem segíti elérni. A felsőoktatási beiskolázás
növekedésével párhuzamosan kiemelt figyelmet érdemel a már a rendszerbe
bekerült hallgatók előrehaladásának és diplomához jutásának elősegítése.
Mint arra már a korábbiakban is utalás történt, a felsőoktatási
lemorzsolódással foglalkozó hazai szakirodalom nagyon szerény, célzottan
ezzel a témával foglalkozó irodalom gyakorlatilag nincs, fellelhetők említések
a felsőoktatási lemorzsolódás témájáról, a bolognai folyamat, a diploma
értéke, a túlképzés, a mérnökképzés helyzete kapcsán, de csak érintőlegesen,
az általánosságok szintjén maradva. Varga Júlia a várható időn belül
végzettséget nem szerzettek 45 % - os magyar mértékét a végzettség
megszerzése nélkül a felsőoktatásból kilépők EU és OECD 30% körüli
mértékével veti össze. Megjegyzi azonban, hogy a lemorzsolódóként
számításba vettek egy része hosszabb idő után diplomát szerez, esetleg
iskolát vált. Erről azonban nincsenek adatok, mint ahogyan a jelenlegi
adatgyűjtésekből arra sem lehet választ kapni, hogy a lemorzsolódók
tanulmányaik mely szakaszában esnek ki a rendszerből (Varga, 2010) Varga
Júlia 2007-es adataival érdekes összevetni Polónyi István számításait a
lemorzsolódás alakulásáról a 90-es években, mert ebben is a „normális
végzési idő” –re, (pl. főiskolán 3, egyetemen 5 év,) diplomát nem szerzettek
szerepelnek lemorzsolódóként. Az egyetemi lemorzsolódás mértéke, illetve
az időben be nem fejezett tanulmányok ezen számítások szerint 1997 és
2000 között az egyetemeknél 26%-ról- 19,2 %-ra csökkent, míg a főiskolai

10. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.
képzésben nem változott számottevően. (Polónyi, 2001) A felsőoktatási
intézményeknek nem igazán sikerül a jelentősen megnövekedett létszámú és
nagyon heterogén összetételű hallgatói kört eljuttatni a diplomáig, igaz, hogy
ez nem minden esetben az intézményen múlik. A felsőoktatási költségek is
közrejátszanak abban, ha egy hallgató úgy dönt, hogy az optimálisnál tovább
marad a rendszerben, megszakítja, vagy abbahagyja tanulmányait (Varga,
2010). Csökken a felsőoktatásba belépők képességi színvonala, de annak
biztosítására, hogy a végzéskori színvonal ne csökkenjen, az intézményeknek
két lehetőségük van. Az egyik a felzárkóztatás, a másik a
„kiszelektálás”(Polónyi, 2010). Bármilyen intézményi lépés megtételének
előfeltétele az lenne, ha az intézmények rendelkeznének a lemorzsolódás, a
tanulmányi túlfutás, a tanulmány-megszakítás korrekt és pontos számszaki
adataival, és az okok ismeretével. A felsőoktatási intézmények azonban
nincsenek ezeknek az adatoknak a birtokában. Az első ilyen irányú
vizsgálatot, amely jelentős sajtóvisszhangot is kapott, az ELTE készítette
2006-ban a bolognai képzés első évfolyamára belépett diákok előmeneteléről.
A vizsgálat megállapította, hogy a hallgatók többségének 2009-ben végeznie
kellett volna. A vizsgáltról készített jelentés szerint (Helyzetjelentés 2010) a
pszichológia, a kommunikáció és az andragógia alapszakosok mintegy 2/3 –
a teljesítette sikeresen a követelményeket, ellentétben a programtervező
informatikusokkal, ahol ez mindössze a hallgatók mindössze 3,83%-ának
sikerült. Azokban az országokban, ahol az expanzió korábban jelentkezett,
már a bolognai folyamatot megelőzően is születtek kezdeményezések a
középfokú és felsőfokú tanulmányok közti átmenet könnyítésére. Ezek a

11. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.
hazai intézmények számára is példaértékűk lehetnek. Franciaországban 1996-
97-ben bevezetett oktatási reform néhány intézkedése arra vonatkozott,
hogy elő kell segíteni az „egyetemista mesterség” elsajátítását ( Bajomi 2003),
amely egyben a lemorzsolódás ellen is hat. Ezek között vannak felzárkoztató
foglalkozások, tanulásmódszertani kurzusok, de olyan szolgáltatások,
kurzusok is, melyek a hallgatók pályaképét formálják, illetve segítséget
nyújtanak a választott szakterület munkagyakorlatának megismerésében.Az
intézményi lépések megtétele azonban nemcsak elhatározás vagy hozzáállás
kérdése, hanem minden intézkedésnek komoly pénzügyi kihatásai is vannak.
Ha számba vesszük, hogy mi tartozik a tanulástámogatás körébe - a tanuló
motiválása, a tananyaggal való ellátás, a szükséges média biztosítása,
infrastruktúra a tanuláshoz és kapcsolattartáshoz, a hallgató előrehaladásának
regisztrálása és a visszajelzés, a rendszeres ellenőrzés és vizsgáztatás
(Simmonds, 1995) - láthatjuk, hogy ezek nagy része, köszönhetően a
technikai fejlődésnek is, már biztosított a felsőoktatási intézményeknél. A
tanuló motiválása talán az a terület, ahol még vannak fehér foltok. Az
intézményi lépéseken túl rendszerszintű megoldásokra is szükség van. Az
Európa 2020 elnevezésű stratégiai terv tartalmazza az Európai Unióra
meghatározott célértékeket: a felsőoktatásra vonatkozóan uniós szinten a
30–34 éves korosztályban 2020-ig a felsősokú végzettséggel rendelkezők
arányának legalább 40%-ra növelése és a korai iskolaelhagyás arányának 10%
alá csökkentése.

12. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.
1. IRODALOM
- Bajomi Iván (2003): A francia felsőoktatás: a bekerülés és a diákok
megtartásának új módozatai. Educatio 2003/II 209-221.
- Bean, J. P. (1980): Dropouts and turnover. The synthesis and test of
a causal model of student attrition. Research in Higher Education 12 (2),
pp. 155-187.
- Bean, J. P. (1985): Interaction effects based on class level in an
exploratory model of college student dropout syndrome, American
Educational Research Journal, Vol. 22, pp. 35-64.
- Becker S.(2006): Introducing time to Educate in a Job Search Model,
Bulletin of Economic Research 58, pp.61-72.
- Békési Kálmán (2009): Innováció és intézményvezetés
http://www.ofi.hu/tudastar/bekesi-kalman-innovacio letöltés 2011
03.02.
- Bolognai nyilatkozat (1999)
http://www.felvi.hu/felsooktatasimuhely/nemzetkozi_korkep/bolo
gna/a_bolognai_nyilatkozat_szovege letöltés 2011 01.25.
- Bragg, T. A. (1994): A study of the relationship between adjustment
to college and freshman retention. Unpublished doctoral
dissertation. University of Oklahoma. Norman.
- Brawer, F. B. (1996): Retention-attrition in the nineties. ERIC
Clearinghouse for Community Colleges. (ERIC Document Reproduction
No. ED 393 510).

13. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.
- Európa 2020 (2010): Az intelligens, fenntartható és inkluzív
növekedés stratégiája
http://ec.europa.eu/eu2020/pdf/1_HU_ACT_part1_v1.pdf letöltés
2011 01. 07
- Fehérvári Anikó, Mártonfi György és Török Balázs (2008):
Nemzetközi összehasonlítás. Fehérvári Anikó (szerk.): Szakképzés és
lemorzsolódás Oktatáskutató és Fejlesztő intézet, Budapest. 9.
- Helyzetjelentés (2010): Helyzetjelentés az alapszakok belső
felülvizsgálatáról ELTE. Budapest
- Horn, L. (1998): Stopouts or Stayouts? Undergraduates Who Leave
College in Their First Year. Washington DC: U.S. Department of
Education (NCES 1999-087).
- Kiss István (2009) : Életvezetési kompetencia. Doktori (PhD)
disszertáció. ELTE PPK
- Martinez P, Munday F.(1998): 9,000 voices: student persistence and
drop-out in fur ther education. FEDA.
- Nemzeti Fejlesztési Terv (2002)
http://www.rec.hu/Dokumentumok/NFT_jelentes_2003.12.pdf
letöltés 2010 12. 10
- Polónyi István (2001): A felsőoktatási lemorzsolódás alakulása a 90-
es években. kézirat (a szerző engedélyével).
- Polónyi István (2008): Tömegesedés és esélykiegyenlítés a hazai
felsőoktatásban. Új Pedagógiai Szemle 2008. augusztus- szeptember.

14. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.
http://www.ofi.hu/tudastar/uj-pedagogiai-szemle-090930-5050160
letöltés 2010 12.15.
 Polónyi István (2010): Foglalkoztathatóság, túlképzés, Bologna .
Educatio 2010/3 384-401.
- Simmonds, Tony (1995): Establishing flexible learning programmes.
London: The Thame Valley University, Pitman Publishing, 1995. 104
p.
- Spady, William (1971) "Dropouts from Higher Education: Toward
an Empirical Model." Interchange 2. pp. 38–62.
- (Stinebrickner R. and Stinebrickner T. (2008): "The Effect of Credit
Constraints on theCollege Drop-Out Decision: A Direct Approach
Using a New Panel Study", American Economic Review, Vol. 98 No.5,
pp. 2163—2184.
- Tinto, V. (1975): Dropout from higher education: a theoretical
synthesis of recent research. Review of Educational Research 45 (1) pp.
89-125 .
- Varga Júlia (2010) : Mennyit ér a diploma a kétezres években
Magyarországon? Educatio 2010/3 370-383.
- Veroszta Zsuzsanna (2010b): A felsőoktatás társadalmi felelőssége a
hallgatói értek készletekben. Educatio 2010 Nyár 230 -240.

15. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.

16. MOLNÁR BEÁTA: A FELSŐOKTATÁSBAN TAPASZTALHATÓ LEMORZSOLÓDÁS
LEHETSÉGES OKAI.
Szerző Adatai:
Molnár Beáta
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Neveléstudományi Doktori Iskola
PHD Hallgató
molnar.beata@zskf.hu