1. Mi a csuda ez az ostoba képtelenség, amit Magyarországról terjesztenek?
Üzenet a nyugat- európai hisztérikus médiának – Magyarország tudja, hogy milyen egy
diktátor, és Orbán Viktor nem az!
Kíváncsi vagyok, hogy reagálnának, ha egy magyar, aki nem tud angolul, soha nem volt
abban az országban, vezércikkben vadul nekitámadna az Egyesült Királyságnak, hogy ott
nincs valódi demokrácia, nincs igazi alkotmánya, és becsmérelné az államfőt, hogy félrelépés
révén és nem választás útján került az ország élére; és a szólásszabadság csekély maradványát
is lerombolta David Cameron, egy királyi alapokmánnyal (ami ugyan, nem egy fügefalevélnyi
törvény, de fasiszta és anakronisztikus, értik?).
Egy ilyen vezércikk valószínűleg köznevetség tárgya lenne. Mégis, pontosan ilyen színvonalú
ostoba tudatlanság és lekezelés nyilvánult meg M.o. irányában az elmúlt év során.
A hisztéria szó már eléggé elkoptatott, - mégsem találok alkalmasabb kifejezést arra, ami a
Magyarországról szóló sajtóbeszámolókat jellemzi, különösen Németország és Franciaország
részéről.
Ennek a támadás-özönnek a célpontja a jelenlegi miniszterelnök, Orbán Viktor.
A legutóbbi választáson földcsuszamlás-szerű győzelmet aratott, ami demokráciában szinte
elképzelhetetlen. A baloldal, (amely M.o.-on nem igazán baloldal, hanem a volt
kommunisták, akik annyira voltak marxisták, mint Al Capone) teljesen összeomlott, ezért
képviselői külföldre mentek, hogy undorító, torz képet fessenek az országról.
Óriási lármát csaptak antiszemitizmusról, cigányellenességről. Igen, van előítélet és
szegénység Magyarországon, ahogy minden országban. Különös, hogy három évvel ezelőtt
senki nem törődött ezzel külföldön, amikor a volt-kommunisták voltak hatalmon, és
ugyanannyi kampós orrú karikatúra keringett, és romákat gyilkoltak.
Orbán viszont, Holocaust-emléknapot vezetett be, kötelezővé tette az iskolákban a Holocaust
oktatását, és büntethetővé tette a Holocaust-tagadást.
Pártja, a Fidesz három roma képviselőt küldött a Parlamentbe, pont hárommal többet, mint a
volt- kommunisták, és Járóka Lívia az első női roma képviselő az EP-ben.
A támadások nem elviek, hanem politikaiak. Orbán fő ellenségei az EU-ban, mind
baloldaliak. (Ha Cohn- Bendit és néhány belga, ellened fordul, akkor biztos, hogy valamit jól
csinálsz), humoros, hogy az az intézkedés, amit a baloldal lármásan követelt a gazdasági
megszorítások idején, a Robinhood-adó, ugyanaz, mint amit Orbán tett, amikor megsarcolta a
nagy cégeket.
Az Alkotmány módosításai dühöt váltottak ki. Vajon, jó változtatások voltak?
Tegyél föl egy kérdést két alkotmányjogásznak, három különböző véleményt fogsz hallani.
Magyarországon szuverén parlamentáris rendszer van, ugyanúgy, mint Nagy-Britanniában. És
ha a polgároknak nem tetszenek a változások, nos, akkor szavazzanak az ellenzékre, fordítsák
vissza a dolgokat.
Némely magyarországi ellenzékiek szégyenletesen viselkednek. Groteszk képet alakítottak ki
Magyarországról külföldön. Konrád György író, – annak az SZDSZ-nek egyik alapítója,
amely pártot végleg elsöpörtek a legutóbbi választáson, – alaposan elvetette a sulykot, amikor
a demokrácia végéről beszélt, pedig csak arról volt szó, hogy a barátai nem csemegézhetnek
többé a magyar Parlament büféjében.

2. Ha van valaki, akit megillet a demokrata cím, az Orbán.
Miként a demokrácia nem garantálja az igazságosságot, boldogságot, békét, és bőséget, egy
hivatalban lévő demokrata sem garantálhat egyenletes hatékonyságot és állandó jó közérzetet
(még Orbán támogatóit is meghökkentették egyes akciói és kinevezései).
Orbán úgy érezte, nem volt elég dinamikus első hivatali ciklusában, 1998-tól, és az a
törekvése, hogy szétzúzza a kommunista rendszer maradványait, talán egy kissé
elhamarkodottnak tűnik. De őt megszavazták, és joga van akár el is rontani valamit.
Budapesti barátaimat és rokonaimat, (akik közül sokan ki nem állhatják Orbánt), elborzasztják
ezek a mocskolódások és a magyarellenes őrjöngés.
Orbán ellenségei, – gyanítom, – szívességet tesznek neki.
Elérnek egy határig, amikor már olyan abszurd módon elrugaszkodnak a valóságtól, hogy ez
meggyőzi azokat a szavazókat, akik talán nem adtak volna újabb esélyt Orbánnak, (mert
gazdaságilag nem mennek olyan jól a dolgok) – mégis megteszik.
Nagyjából egy év van hátra, és nem lógnak zsidók lámpavason, újságírók nincsenek
bebörtönözve, - vannak, akik a baloldalon, kezdik kissé kínosan érezni magukat.
A magyarok többsége tudja, milyen volt diktatúrában élni. Akik elég öregek, megismerték,
mind a fasizmust, mind a kommunizmust. Senki nem akar oda visszatérni. Senki.
Azt sugallni, hogy néhány vitatott, vagy nem elég alaposan kimunkált törvény a demokrácia
halálát jelenti, - szimplán nevetséges, és sértő a nemzetre nézve.