2. Ókor
Első iskolarendszer a 8. század elején, a Tang Kína mintájára
A Daigaku-n (állami egyetem): konfuciánus művek
tanulmányozása
Itt a létszám 400 fő, ebből 30-an tanulhattak matematikát és
néhányan kalligráfiát
Kokugaku létrehozása a vidéki nemesség oktatására
Oktatott tárgyak: irodalom, történelem, zene, hagyományos
orvoslás, jogi ismeretek
Problémák: Minden tárgy a kínai kultúrát közvetítette, művek eredeti
kínai nyelven. Kevés gyakorlati ismeret. Kínai állami vizsgarendszert nem
vezették be teljesen, így romlottak az alsóbb rétegek esélyei.
9. század folyamán Kúkai(774-835) létrehozza az első nyilvános
iskolát
Itt nem csak konfuciánus, hanem buddhista, taoista tanok is,
illetve jog, orvostudomány, zene, asztrinómia. Diákoknak szállást
adott, ingyenes volt.
Vallásos oktatás központjai a tendai és singon szekta templomai
3. Középkor
Bushi (harcos) réteg felemelkedésével
haditudományok előtérbe kerülése,
zen buddhizmus lesz az új ideológia.
Gyakorlati jellegű tudás
hangsúlyozása
Intézményes oktatás visszaszorul az
otthonival szemben
Buddhista kolostorok veszik át az
alapszintű oktatást
16. századtól portugál jezsuita iskolák:
matematika, asztrológia, portugál,
latin, nyugati zene, festészet.
A kor egyetlen valódi iskolája az
Ashikaga Gakkou, 1550 táján több
mint 3000 diákkal. Konfuciánus etika
és hadiismeretek oktatása.
4. Újkor – Edo-kor
Békés időszak, szamurájok
harcosból hivatalnokokká
válnak, igény van magas
szintű oktatásra
Szigorúan elkülönülnek a
társadalmi csoportok:
szamurájok, parasztok,
iparosok és kereskedők
A korszak ideológiáját a
neokonfuciánus etika
határozta meg
A kor végére a szerény
becslések szerint is 54%-os volt
az iskolázottság a férfiak
körében, nőknél 19%, de az
írástudók arányát többen
80%-ra becsülik
A társadalmi csoportok
igényeinek megfelelően
sokszínű iskolarendszer jött
létre
Sógunátusi iskolák, uradalmi
(han) iskolák, magán iskolák,
nyilvános köznépi iskolák
(terakoya), szakiskolák
5. Sógunátusi iskolák
Szamurájoknak kötelező volt
megfelelő ismereteket
szerezni hivatalvállaláshoz
Korszak végére 27 működött
8-15 éves koruk között
Írás-olvasás, matematika,
hadművészet, kínai
gondolkodók művei
Később ezen iskolákban
jelentek meg először nyugati
tudományok: orvoslás,
térképészet, technológia)
Erre épülő felsőoktatás (15 év
felett): 1790-től a
Shouheizaka Gakumonjo-ban
Ezekben szigorúan csak
ortodox tanokat oktattak
6. Uradalmi(han) iskolák
Sógunátusiak mintájára
Han uradalmak rendszeréhez
igazodva, minden
központban volt: min. 300 db
Hasonlóan ortodox, de
nagyobb választék
tárgyakban: japán és kínai
történelem, földrajz,
gyógyászat, kalligráfia,
nyelvek, matematika
Szintjétől függően 7-10,
esetleg 16 éves korig tartott
Országszerte elismert volt a
Meirinkan Hagiban vagy a
Nisshinkan Aizuban,
Koudoukan Mitoban
Fővárosi rezidenciák mellett is
rendeztek be könyvtárakat
7. Magániskolák (Shijuku)
Nem tettek különbséget származás szerint a diákokban
Sógunátus hatása nem terjedt ki rájuk, így több
szabadság a tananyagban, nem csak ortodox tanok
Változó méret: 20-30 főstől 1500 fősig
Tantárgyakban nyugati nyelvek (holland), tengerészeti
ismeretek, navigáció, orvostudomány is
Tanárok összetétele változatos: „gazdátlan” szamurájok
(rónin), buddhista és sintoista papok, orvosok,
értelmiségiek
Követelmény és a tananyag is tanáronként változott
Itt mondható el először, hogy a tanulmányi eredmény
fontosabb volt a származásnál
8. Terakoya
Közrangúak intézménye
(parasztok, iparosok,
kereskedők)
Praktikus ismeretek
elsajátítása fontosabb
Település vezetői vagy
felelős magánemberek
alapították és a közösség
tartotta fenn
Név a középkori
templomiskolából jön, de
már elvesztette kapcsolatát
az egyházzal
Tanárok itt is vegyesek:
szamurájok, papok, orvosok
Korszak végére több mint
15000 db (lehetett 100000 is)
Cél a közösség vezetőinek,
jegyzőinek képzése
Helyszín lehetett üresen álló
épület, templom, magánház,
tanár otthona
Létszám 30-60 fő
Lány iskolák is létre jöttek.
Nekik ikebanát, kalligráfiát,
zenét és etikettet tanított
általában a tanár felesége
Fiúk 6-13, lányok 6-14 éves kor
között jártak ide
Oktatás átlag napi 4-5 óra
Anyag: írás-olvasás, számolás.
Esetleg illemtan, földrajz,
történelem, fogalmazás
Segédanyag: óraimono
9. Oktatás fejlődésével igény
lépett fel magasabb
színvonalú intézmények
létrehozására
Létrejött a Gougaku, mely a
terakoyára épül
Általában az uradalom
alapította és a helyiek
tartották fenn
Ide a szamurájok gyerekei is
jártak, ezért az anyagba is
jobban beleszólt a han
Magasabb szintű írás-olvasás,
erkölcsi ismeretek, számolás
Cél a jó képességű diákokból
közösségi vezetők képzése
10. Szakmák
Iparos, kézműves szakmák elsajátítására tanonc
rendszer működött
Terakoya elvégzése után a tanonc 21-22 éves koráig
dolgozott a mesternél, amiért cserébe szállást kapott
Korábban csak kézműves dinasztia gyermeke
tanulhatott családja műhelyében, később egyre
nagyobb iskolák alakultak ki
11. Yoshida Shouin élete
(吉田 松陰,1830-1859) Hagiban született szamuráj családban
5 éves korától stratégiát, harcászatot tanult, 8 évesen a
Meirinkan akadémiára járt, 9 évesen már tanított is
1854-ben megkísérelt felszökni Perry admirális hajójára és
nyugatra utazni, ezért 1 évig börtönben volt
Börtönben „unaloműző” haiku és tanka szerző foglalkozások
Itt kezdett el maga is tanítani, óráin börtönőrei is részt vettek
1856-ban házi őrizetben tanított tovább, míg 1858-ban engedélyt
kapott iskola építésére Shouka Sonjuku néven
Haláláig alig 3 évet tanított iskolájában
A sonnou-joui „barbár” és bakufu ellenes mozgalom egyik
vezéralakja volt
Több sikertelen felkelési kísérlet után az Ansei tisztogatás során
kivégezték
12. Munkássága
Tanítási módszere rendhagyó, főleg egy Meirinkan típusú
szabályozott intézményhez képest
Nincsenek szabályok, nincs napirend vagy kötelező tananyag,
sem vizsgák, osztályzatok és felvételi
Az általa összeállított kötelezően ajánlott olvasmányok listájáról
mindenki a neki tetsző sorrendben válogathatott
Tanítás akkor kezdődött ha a diák odaért, ami lehetett reggel
délben vagy akár este 10-kor is
A témákat mindig aktuális politikai helyzetre, a mindennapi életre
vezette le, így kreálva akár éjszakán át tartó vitákat
Konfuciánus etikai műveket és japán történelmet oktatott
előszeretettel
Kétkezi munka tiszteletére tanított mindenkit
Személyre szabott feladatokat adott ki
Legfontosabb a diákjaival való közeli személyes kapcsolat volt és
ez által egy helyes példakép felállítása
13. Megvetette a csupán a tudás felhalmozásáért tanuló tudósokat
Mottója volt, hogy egy értelmes életcélkitűzése után minden áron
igyekezzen azt megvalósítani az ember
A megfelelő motiváció nélküli tanulást értelmetlennek tartotta
Hitt az oktatás személyiségformáló erejében és hogy származástól,
tulajdonságoktól függetlenül mindenkit el kell fogadni
Diákjait nem akadémiai szintű tudásával, hanem tetteivel, a saját
példáján keresztül igyekezett nevelni
Ilyen módon rövid idő alatt is számos kivételes gondolkodót nevelt
Diákjai közül került ki később 2 miniszterelnök (köztük Japán első
miniszterelnöke , Itou Hirobumi, aki négyszer illetve Yamagata
Aritomo aki kétszer töltötte be a posztot), 4 későbbi miniszter , 4
kormányzó vagy annak helyettese és 12 diplomata, jogtudós,
törvényhozó, magas rangú katonatiszt
Számos diákja játszott fontos szerepet a Meiji restauráció
előkészítésében, akik már nem élték meg a nagy változást,
például Takasugi Shinsaku és Kusaka Genzui, aki kivégzése után
átvette helyét
14. Emlékét őrzi két szentély, három egyetem illetve a tavaly készült
film „Flower in Prison”
15. Felhasznált források
VARRÓK ILONA: A japán oktatás története az ókortól a modern
korig in: Ismerjük meg Japánt! Eötvös Kiadó, 2009.
VARRÓK ILONA: A japán oktatás történelmi, társadalmi és
filozófiai háttere, Iskolakultúra, 2004/2.
KATSUTA, Shuichi; NAKAUCHI, Toshio: Japanese Education, Tokyo:
International Society for Educational Information, Inc. 1995.
HARANGI LÁSZLÓ: A japán nevelés a Tokugawa-korszakban
(1603-1867), in: Neveléstörténet, 2006. 3. évf.. 3-4. szám
UMIHARA TOURU (Kyoto University): Yoshida Shouin and Shouka
Sonjuku: The True Spirit of Education, Indiana University,
Translation Series, 1999.
GORDON GYŐRI J. : Az oktatás világa Kelet- és Délkelet-
Ázsiában: Japán és Szingapúr, Budapest, Gonolat Kiadó, 2006.
