Középkori oktatástörténet beadandó

Közép- és kora újkori
oktatástörténet
Az időszak oktatási formáinak és jelentős
alakjainak áttekintése, különös tekintettel az
Edo-kori fejleményekre és a Bakumatsu
korszakra.
Magai Hanna
2012.12.08.

Közép- és kora újkori oktatástörténet
1
Tartalom
Bevezetés................................................................................................................................................. 2
Középkori oktatás.................................................................................................................................... 2
Buddhista templomiskolák.................................................................................................................. 3
Korai keresztény iskolák...................................................................................................................... 4
Edo-kori oktatás ...................................................................................................................................... 4
Sógunátusi iskolák............................................................................................................................... 5
Han iskolák .......................................................................................................................................... 6
Terakoya, Gōkō és az iparos műhelyek............................................................................................... 7
Shijuku................................................................................................................................................. 9
Edo-kori ideológiai áramlatok és azok jelentős alakjai.......................................................................... 11
Otodox neo-konfucianizmus ............................................................................................................. 11
A shintō és a konfucianizmus konfliktusa.......................................................................................... 12
Kokugaku........................................................................................................................................... 13
Rangaku és yōgaku............................................................................................................................ 14
Befejezés ............................................................................................................................................... 15
Forrásjegyzék......................................................................................................................................... 16
Képek..................................................................................................................................................... 17

2
Bevezetés
A japán történelemben nem egyszer bekövetkezett, rövid időn belül végrehajtott, rendkívül
sikeres modernizációs és reform törekvéseket vizsgálva elengedhetetlen a japán oktatás, a
japán társadalom műveltségének átfogóbb ismerete. Jelen dolgozat keretein belül célom,
hogy bemutassam a japán oktatás történetének középkori és Edo-kori fejlődését, azon belül
a különböző oktatási formákat, híres tanítókat, tudósokat és fontosabb ideológiai
áramlatokat. Ezáltal világosabb képet kaphatunk, hogy mért zajlott le olyan
„zökkenőmentesen” a Meiji Restauráció, és, hogy honnan voltak az országnak olyan humán
tartalékai, melyek kulcs szerepet játszottak a modernizáció hatékonyságában és
gyorsaságában, valamint egy ütőképes, önálló Japán állam kialakulásában.
Középkori oktatás
Ezt a korszakot hagyományosan a kultúra és műveltség mélypontjaként tartják számon a
japán történelemben, ennek ellenére alaposabban megvizsgálva felfedezhető, hogy a
későbbi konfuciánus ideológiai alapokra helyezett oktatás gyökereit itt kell keresnünk. Ebben
az időszakban a japán társadalom jelentős változásokon ment keresztül. Az új uralkodó
osztály, a bushik (harcosok) felemelkedésével az udvari arisztokrata kultúra, oktatás és
műveltség háttérbe szorult. Az új közigazgatási rendszernek köszönhetően a korábbi
hivatalnokképzési intézmények fölöslegessé váltak, és hamarosan meg is szűntek. Az
elsajátítandó tudás fókuszába a haditudományok, a katonai fegyelem és etika (bushidō)
került, ideológiai háttérként pedig a zen buddhizmus, illetve konfuciánus tanok szolgáltak. A
központi hatalom hanyatlásával nagyobb szerepet kapott az otthoni oktatás az intézményes
jellegűnél, míg az alapszintű oktatás szerepét, mint például a kínai írás oktatása, a buddhista
kolostorok vették át bizonyos mértékben.1
1
KATSUTA, Shuichi; NAKAUCHI, Toshio: Japanese Education, Tokyo: International Society for Educational
Information, Inc. 1995. p.12-14.

3
A korszak egyetlen igazi felsőoktatási intézményének a Shimotsuke tartományban
létrehozott Ashikaga Gakkō (kép 1-4.) nevezhető. Alapításának körülményei nem
tisztázottak, mindenesetre azt tudjuk, hogy Uesugi Norizane daimyō adományai révén bővült
ki jelentősen a 15. században. Ennek köszönhetően 1550 táján már közel 3000 diákja volt.
Tananyaga a kor elvárásainak megfelelően a konfuciánus ideológiára épült és a hadi
ismeretek elsajátítását helyezte előtérbe. A diákok nagy része zen szerzetes volt, akik a
tartományurak keresett politikai tanácsadóiként szolgáltak később.2
Az oktatás egy másik fontos színterévé a tartományurak által alapított könyvtárak
váltak. Ezeket elsősorban a patronáló nemzetség tagjai, illetve szerzetesek használták. Sajnos
csak egy ilyen gyűjtemény maradt fenn, a Kanezawa könyvtár (Kanezawa Bunkō) (kép 5.),
melyet Hōjō Sanetoki alapított 1275 körül. Ma múzeumként funkcionál.3
Buddhista templomiskolák
Mivel a kínai írás és műveltség tanulmányozásának központjaivá a buddhista kolostorok
(főleg zen) váltak a korszakban, lassanként ezek a központok vállalták magukra a közoktatást
is. A tanulók kezdetben leendő zen szerzetesek voltak, de később közrangúak, majd
szamurájok is igénybe vették ezt az oktatási formát. Ebben a folyamatban nagy jelentősége
volt annak a ténynek, hogy az országban polgárháború dúlt, és a buddhista tanok egyre
népszerűbbé váltak a köznép körében is. A buddhista szekták közeli kapcsolatban álltak a
tömegekkel, és a szamuráj családok pártfogását is élvezhették. Az első nagy oktatási
központok az öt nagy kiotói és az öt nagy kamakurai zen kolostorban alakultak ki, de ezeket
hamarosan követték más templomok is. Különösen azok váltak jelentőssé, melyek egy
nagyobb szamuráj család pártfogását élvezhették.
A 15. századra az oktatás színvonalának növekedésével általánossá vált az ún. terairi,
azaz a szamuráj gyerekek „belépése” a templomi iskolákba. Főleg kínai írást, olvasást és
konfuciánus etikát oktattak nekik. Az ilyen típusú oktatás elterjedése mutatja a növekvő
igényt, egy általános műveltség megszerzésére. Ez nyomon követhető a különböző oktatási
segédanyagként működő művek megjelenésében és népszerűvé válásában is, mint például
az otogizōshi-k (népszerű történetek gyűjteménye), illetve a kyōgen előadások széleskörű
elterjedése. A 14. században megjelentek a praktikus tudást összegző ōraimono-k, melyek
tulajdonképpen olvasást gyakorló könyvként funkcionáltak és a későbbi korokban is fontos
szerepet töltöttek be az oktatásban.4
2
VARRÓK Ilona: A japán oktatás története az ókortól a modern korig in: Ismerjük meg Japánt! Eötvös Kiadó,
Budapest, 2009. p.68.
3
4

4
Korai keresztény iskolák
1549-ben érkezett az országba Xavéri Szent Ferenc, ettől az időponttól beszélhetünk az
európai (először portugál) hittérítők, elsősorban a jezsuita rend munkásságáról Japánban. A
hosszú belháborúktól szenvedő nép körében, és egyes szamuráj családok birtokain is gyorsan
elterjedt az új hit. A missziós munka fontos központjaivá váltak a rendek által alapított alap-
és középfokú iskolák. Ezeket általában európai stílusban építették, és az oktatás anyagát is az
európai műveltség tantárgyai dominálták, mint például a matematika, csillagászat, földrajz,
portugál és latin nyelv, nyugati zene és festészet. Ugyanakkor, hogy népszerűbbé váljanak a
japán fiatalok körében, sokat merítettek a buddhista iskolák hagyományaiból is, így oktattak
japán nyelvet és történelmet is. Ezek a típusú iskolák leginkább Kyūshū szigetén, valamint
Kiotó és Nagoya környékén terjedtek el, 1583-ban körülbelül 200 lehetett belőlük. Említésre
méltó, hogy a misszionáriusok leírásai szerint a japán gyermekek szorgalmasabbnak
bizonyultak, mint európai társaik és a latin nyelvet is gyorsabban sajátították el. A 17.
században az ország bezárkózásával egy időben, a keresztény vallás kitiltásával ezeket az
iskolákat is bezárták.5
Edo-kori oktatás
Az ország újraegyesítését követően, a polgárháború lezárultával, és az ország újabb
bezárkózásával (sakoku) több mint 250 évnyi békés időszak következett a japán
történelemben (1600-1868), mely lehetővé tette sok hagyományosan japán kulturális
jellegzetesség kifejlődését. Az új intézményrendszer és közigazgatás kialakulásával, valamint
a társadalmi rendszer átalakulásával a különböző csoportoknak alkalmazkodniuk kellett az új
körülményekhez. A népességet szigorúan négy csoportra osztó rendszer (shi-nō-kō-shō, azaz
szamurájok, parasztok, kézművesek és kereskedők) jelentős életmódváltásra kötelezte a
társadalom nagy részét. Ez a szamurájok esetében a legszembetűnőbb, akik a harcos
életmódot hivatali szolgálatra voltak kénytelenek váltani, és földjeiktől elszakadva, a
tartományurak, illetve hűbéruruk központjai környékén telepedtek le. A megélhetésüket a
továbbiakban nem följeikről befolyó jövedelmük, hanem a hivatali szolgálataikért kapott
járandóságuk jelentette. Míg a középkor végén nem beszélhetünk általánosan elterjedt
műveltségről, és a szamurájréteg jelentős része írástudatlan maradt, a hivatalnoki életmód
elterjedésével újra igény támadt a szükséges ismeretek megszerzésére alkalmas oktatási
intézményekre. Ugyan a korszak elején még viszonylag kevés erőfeszítést tettek az oktatási
rendszer fejlesztésére, az ötödik shōgunt, Tsunayoshit már a tanulás és a tudományok
pártfogójaként tartják számon. Ő és utódai erőfeszítéseinek köszönhetően a 17. század
végére már nemkívánatos jelenséggé vált a műveletlen szamuráj, bár a legjelentősebb
fejlődés a 18. század második felében vált érezhetővé. A bakufu hivatalos ideológiájává a
neo-konfuciánus tanokat nevezte ki, azon belül is Zhu Xi (1130-1200) gondolatai kerültek
5

5
előtérbe. Ennek megfelelően a szamuráj hivatalnokképzés törzsanyagát is a neo-konfuciánus
etika fontos művei, illetve a kínai nyelvű írás-olvasás elsajátítása jelentették. Ezzel egy
időben az új elvárások és lehetőségek a társadalom más osztályainak tagjait is önmaguk és
utódaik képzésére sarkallták, például üzleti előnyök reményében. Eképpen a társadalom
széles rétegeinek és különböző csoportjainak igényeihez igazodó, rendkívül változatos
iskolarendszer alakult ki a korszak végére, mely jelentős különbségeket mutatott mind a
fenntartó személyében, finanszírozásban, az oktatók hátterében, mind pedig a diákság
összetételében és az oktatott tananyag jellegében. Így összeségében elmondható, hogy a
Meiji korszak elejéig az iskolázottság meghaladta férfiaknál a 40%-ot, nőknél pedig a 10%-ot6
,
de az írástudók arányát sokan ennél jóval többre becsülik (Harangi szerint akár a 80%-ot is
elérhette a férfiak körében7
, megint máshol 54%-19%8
). Ezzekel az arányokkal Japán előkelő
helyet foglalhat el a korszak műveltségi „világranglistán”.
Sógunátusi iskolák
Mivel a bakufu a hivatalvállalás feltételévé tette a megfelelő oktatás megszerzését a
szamurájok számára, létre hoztak a sógunátus közvetlen irányítása alatt álló akadémiákat. A
korszak végére 27 ilyen intézmény működött.9
Voltak közöttük az általános műveltség
megszerzésére fókuszáló, illetve egy választott tudományterületre specializálódott iskolák is.
Nagy általánosságban 8-15 éves koruk között jártak ide a diákok, kezdetben kínai irást,
olvasást és konfuciánus etikát, majd később erre épülve hadiismereteket tanultak. A kor
szellemiségének megfelelően elvárták egy jó vezetőtől, hogy katonai erényekkel és irodalmi
műveltséggel egyaránt rendelkezzen. A legkiválóbb, illetve a sógunátus által pártfogolt
diákok részére felsőoktatási intézményként működött a Shōheizaka Gakumonjō
(Shōheikō)(kép 6.)(ide 15 éves kor felett jártak a diákok). Ez volt a korszak legjelentősebb
oktatási intézménye, ahol a sógunátus leendő vezetőit, illetve a han iskolák konfuciánus
tudósait képezték. Az elődjét a 8. századi Daigaku-ryō mintájára alapította Hayashi Razan
(1583-1657) 1630-ban, majd az 1690-es években a sógunátus kibővítette és félhivatalos
rangot adományozott neki. Később 1790-ben a Matsudaira Sadanobu által irányított Kansei
reformok keretében az akadémia teljesen a bakufu irányítása alá került és szigorúan
korlátozták a tananyagot az ún. ortodox neo-konfuciánus tanokra (ez főképp Zhu Xi-t
jelentette, és az összes többi sógunátusi iskolára is alkalmazták). Ennek ellenére az egész
korszakban a Hayashi nemzetség birtokolhatta az iskola vezető pozícióit.10
6
JANSEN, Marius B.: The Making of Modern Japan; Harvard University Press; Cambridge, Massachusetts, 2000.
p.190.
7
HARANGI László: A japán nevelés a Tokugawa-korszakban (1603-1867), in: Neveléstörténet, 2006. 3. évf., 3-4.
szám
8
Information, Inc. 1995. p.22.
9
HARANGI László: A japán nevelés a Tokugawa-korszakban (1603-1867), in: Neveléstörténet, 2006. 3. évf.. 3-4.
szám
10
KASSEL, Marleen: Tokugawa Confucian Education: The Kangien Academy of Hirose Tansō (1782-1856); SUNY
Press, 1996. p.24-25.

6
A Shōheikō mellett létesültek bizonyos tudományokra szakosodott sógunátusi iskolák
is. Ilyen volt például a kínai orvoslást oktató Igakukan, a kokugaku kutatóközpontja, a
Wagaku Kōdanshō, valamint az oszakai, gazdasággal foglalkozó Kaitokudō.11
A korszak
második felétől egyre több nyugati tudományokra (rangaku és yōgaku) specializálódott
iskola is rendelkezésére állt annak a kiválasztott, szűk rétegnek, akik a bakufu engedélyével
idegen tanulmányokat folytathattak. Ezekben a központokban nyugati orvoslást,
térképészetet, csillagászatot, harcászatot tanulhattak a holland közvetítéssel szerzett
források alapján. A későbbiekben még több intézményt alapított a kormány nyugati
tudományok tanulmányozására, de ezekről az ideológiai áramlatok körében teszek említést
bővebben.
Han iskolák
A sogunátusi iskolák mintájára jöttek létre az uradalmi iskolák (hankō,hangaku) a
tartományi központokban. Mivel minden han köteles volt ilyen intézményt fenntartani, a
korszak végére közel 300 létesült (280 han volt).12
Eredetileg csak szamurájok gyerekei
járhattak ide, de később felhigult a társaság, és már módosabb közrangúak is bekerülhettek.
A sógunátusnak nagy beleszólása volt a működésükbe, bár nem jártak el általában olyan
szigorúan, mint a bakufu iskoláiban. Tanítási módszerükre jellemző volt a szigorú hierarchia,
a magoló jellegő, nem pedig értelmező tanulás, osztályzási és vizsgarendszer alkalmazása. A
tananyag alapjául itt is a neo-konfuciánus etika szolgált, kínai írást, olvasást, történelmet
oktattak, tanulmányozták a négy nagy konfuciánus művet és gyakorolták az öt hagyományos
konfuciánus művészetet.13
Ahogy a diákság kibővült például gazdag kereskedők gyerekeivel,
igény támadt matematika oktatására is, így több helyen ezt is a konfuciánus művészetekhez
sorolva tanították, bár a szamurájok többsége lenézte, mint olyan tudományt, amely a
kereskedők eszköze mások megkárosítására. A 18. század második felétől a tananyag
fokozatosan kibővült orvostudománnyal, nyugati tudományokkal, a kokugaku tudományával,
esetleg holland, majd angol nyelvvel is, attól függően, hogy mi volt a han érdekeltségének
középpontjában. A nyugati tudományok iránti érdeklődés elsősorban a tozama daimyō-k
körében volt népszerű, de ez az érdeklődés fokozatosan kiterjedt az egész országra, bár
indítéka sokféle lehetett. Általában 7-10, esetleg 16 éves korig jártak ide a diákok, a képzés
szintjétől függően (valahol alap- és középfokú oktatás is volt), ezután a tartomány
legkiválóbb tanulóinak esélyük nyílhatott a daimyō vagy a bakufu támogatását megszerezve,
a Shōheikō-n folytatni a tanulmányaikat.14
A Sankin kōtai rendszernek köszönhetően sok
nemzetség alapított akadémiát vagy könyvtárat a fővárosi rezidenciájuk környékén
11
p.188.
12
Budapest, 2009. p. 72-73.
13
Press, 1996. p.26.
14
szám

7
családtagjaik és hivatalnokaik művelése részére. Ezek közül később néhány nagynevű
magániskolává nőtte ki magát.
A leghíresebb han iskolák voltak: Meirinkan Hagiban (kép 7.), Nisshinkan Aizuban (kép
10.), Kōdōkan Mitoban (kép 8-9.), és a Meirindō Nagoyában.
Terakoya, Gōkō és az iparos műhelyek
A középkori templomi iskolák mintájára létrejöttek az új terakoyák (kép 11.), de
előfutáraikkal ellentétben ezek már nem kötődtek a buddhista egyházhoz. A közrangúak
legelterjedtebb oktatási intézménye volt, de olyan szamuráj gyerekek is járhattak ide, akik
még túl fiatalok voltak a han iskolákhoz. Fő szempont az oktatásnál a praktikus ismeretek
elsajátítása volt, úgy mint az írás-olvasás (kana és kanji is), illetve egyre jellemzőbben az
abakusszal történő számolás. Esetenként ez kiegészülhetett földrajzzal, történelemmel és
fogalmazással is. Nagy jelentőséget kapott az erkölcsi nevelés, melynek alapja itt is a
hivatalos neo-konfucianizmus volt, bár a buddhizmus tételeit is tanították. Ez nem csak
annak köszönhető, hogy a tankönyvek nagy részét buddhista szerzetesek írták, hanem fontos
tényező volt, hogy az uralkodó réteg életét szabályozó normák nem minden tekintetben
feleltek meg a közemberek hétköznapi igényeinek.15
A terakoyák működése független volt a sógunátustól és a han vezetéstől is. Általában
módosabb parasztok, kereskedők, illetve helyi elöljárók, vezetők alapítottak ilyen iskolákat,
és a közösség közösen tartotta fenn őket. A tanárok fizetést nem kaptak, de teljes ellátásban
részesültek, sokszor a bentlakó diákok végezték a háztáji feladatokat is, például az iskola
takarítását, étel készítést. Az oktatás helyszíne lehetett egy üresen álló ház, templom épület,
egy tehetősebb polgár magánháza, vagy a tanár háza is. A tanárok összetétele is rendkívül
változatos volt, lehettek gazdátlan szamurájok (rōnin), shintō papok, orvosok, vagy éppen
művelt közemberek is.
Az oktatás célja a helyi vezetők képzése volt. Parasztok, helyi gazdák esetében fontos
volt elsajátítani a jegyzők (shōya) feladataihoz szükséges ismereteket, hogy az adóbeszedést,
és a szomszédsági csoportokat (gōnin-gumi) hatékonyan tudják irányítani és adminisztrálni.
A kereskedők, kézművesek szempontjából is nagy üzleti előnyt jelenthetett például a
számolás magasfokú elsajátítása. A létszámuk 30-60 fő körül alakult, sokszor 2 tanár, vagy
egy házaspár tanított egyszerre. Jellemzően 7/8-11/12 éves korig jártak iskolába.
Általánosságban véve nem tartották fontosnak a lányok intézményes oktatását a korszakban,
a legfontosabb feladatuk a helyes etikett és háztartásvezetés elsajátítása volt. Ennek ellenére
jöttek létre iskolák direkt lányoknak is, ha a szülő jobb házasság reményében a szamuráj elit
műveltségéhez hasonló képzettséget szeretett volna szerezni utódainak. Iskola hiányában az
15
Budapest, 2009. p.73-74.

8
oktató felesége is foglalkozhatott velük. Legfontosabb tantárgyaik az illemtan, teaszertartás,
ikebana, és tradicionális zene voltak.16
Ami az oktatás menetét illeti, általában napi 4-5 órát tanultak, mely folyamán a tanár
mindenkivel egyenként foglalkozott, mialatt a többiek egyéni feladatokat oldottak meg.
Osztályzás, vagy vizsgáztatás nem volt jellemző. Segédanyagként elterjedt az ún. ōraimono-k
használata, melyek már a középkorban is ismertek voltak, de ebben a korszakban
széleskörűen népszerűvé váltak a társadalom minden rétegében. Témájukat tekintve
foglalkozhattak morális kérdésekkel, földműveléssel, gazdálkodással, kereskedelemmel,
később földrajzzal is. Pl.: „A gazdag termés”, „A jó ruhaárus”, „Falusi olvasókönyv”, stb..
További fontos anyag volt a Senjimon, mely 250 szóból és 1000 írásjegyből (kanji) alkotott
négyszavas versek gyűjteménye, valamint a Sanjikyō, mely egy Wang Yang-ming által
összeállított, három írásjegyű szócsoportokból álló, a konfucianizmus alapjait és a kínai
történelmet összefoglaló tankönyv.17
Az Edo-kor végére több mint 15 000 ilyen iskolát tartottak számon hivatalosan, de
egyesek szerint a valódi érték ennek sokszorosa lehetett18
( például akár 100 000 is19
). Ezek
közül csak Edo városában 1200 létesült. Az iskolák és általános műveltség széleskörű
elterjedésével kialakult egy társadalmi, politikai kérdések iránt fogékony, írástudó réteg,
melynek egyre nagyobb volt az információ igénye, mint azt a növekvő nyomdaipar is mutatja
(nem ritkán tízezres példányszámban jelentek meg könyvek). A terakoya iskolák később
fontos alappilléreivé váltak a közoktatási rendszer kiépítésének.
A gōgaku-k, vagy gōkō-k vidéki iskolák voltak, melyeket általában a daimyō-k, hanok
alapítottak, de a helyi közösség tartott fenn. Tulajdonképpen a han iskolák mintájára
szervezett, alapszintű oktatásért felelős iskolák voltak, melyekben a terakoyákhoz képest egy
fokkal magasabb szinten oktattak írást, olvasást, számolást, erkölcsi és közéleti ismereteket,
fogalmazást. A korszak végére kb. 300 lehetett belőlük. Általában a közrangú, vagyonosabb
népesség tehetségesebb gyermekei, illetve vidéki szamurájok jártak ilyen iskolákba. A
közoktatási rendszer kialakításakor ezek is fontos szerepet játszottak az alapok
megteremtésében.20
16
szám
17
Budapest, 2009. p.74-75.
18
19
Information, Inc. 1995. p.22.
20
szám

9
Külön képzési rendszer működött az iparos, kézműves mesterségek elsajátítására is.
Mivel a vállalkozások dinasztikus jellegűek voltak, eleinte csak a család tagjainak nyílt
lehetőség a mesterség művelésére, de, ahogy nőttek az igények és a műhelyek is, lehetőség
nyílt „külsős” diákoknak is a bejutásra. Ebben az ágazatban jól bevált tanonc rendszer
működött, melybe a terakoya elvégzése után, 13 évesen léphetett be a diák. Általában 19-21
éves korig tartott a tanonckodás, mely során a szállást, ellátást és ruhát is biztosították
számukra.
Shijuku
A korábban említett iskolatípusoktól függetlenül működtek magáiskolák (shijuku) is a korban.
Ezek változatosak voltak mind a tananyag tartalmában, a diákok összetételében, számában,
mind a tanár származásában és foglalkozásában is. Ennek legfőbb magyarázata, hogy a
működésükbe se a bakufu, se a hanok nem szóltak bele, így a lehető legnagyobb szabadságot
élvezték (természetesen ésszerű határok között). Az ilyen iskolák alapítói is változatos
háttérrel rendelkeztek: voltak köztük orvosok, shintō és buddhista papok, rōninok,
szamurájok, de akár gazdag kereskedők is. Általában a tanár otthonához közel működtek,
akár a saját házában, a családja birtokán, vagy a rokonság/pártfogó földjén. Létszámban is
előfordult 20-30 fős is (pl. Baien Juku), de akár több ezer fős is. A korszak végén nagyjából
1500 volt belőlük.
Ez volt az első olyan intézményforma, mely valóban nem tett különbséget rangban a
diákok között, kizárólag a tanulmányi előmenetel, teljesítmény alapján értékelt. A tananyag
tanáronként változott, de jellemző volt, hogy nem szűkült le az ortodox tanokra,
előszeretettel foglalkoztak nem hivatalos ideológiákkal is. Egy-egy területre specializálódott
iskolák is létrejöttek, illetve olyanok is, melyek vegyesen tanítottak különböző tanokat. Így
léteztek kokugakura, kangakura (konfuciánus tudományok), nyugati tanulmányokra
(rangaku, yōgaku) specializált iskolák is, valamint ezek különböző keverékei is, kevés nem
hivatalos konfucianizmussal fűszerezve.
A sógunátusi és han iskolák konzervativizmusa miatt egyre nagyobb igény volt
alternatív oktatási lehetőségekre, ezért a korszak végére rendkívül sokszínű és kiterjedt
magániskolahálózat jött létre. Ezek az iskolák általában élen jártak a nyugati tudományok és
nyelvek kutatásában, mint például a Nagasakiban, Dejima szigetén Phillip Franz Balthazar
von Siebold (1796-1866) német orvos által alapított iskola (Narutaki Juku), ahol nyugati
orvoslást és tudományokat oktatott, mialatt ő maga Japánt tanulmányozta.21
Vagy ilyen
központ volt még Ogata Kōan (1810-1863) Tekijuku iskolája Oszakában (kép 12-13.), ahova
olyat nem is vett fel, aki még nem ismerte a kínai nyelvet, mivel direkt holland nyelvre és
tudományokra specializálódott, és fontos tárgyai közé tartoztak a hadászati ismeretek,
21
Press, 1996. p.32.

10
kertészet, kémia is. Később ebben az iskolában tanult Fukuzawa Yukichi is.22
A nem ortodox
ideológiák közül előszeretettel tanulmányozták Mencius (Meng Zi) műveit is, melyek a
bakufu számára a dinasztiák megdöntését bizonyos eesetekben jogosnak tartó elméletei
miatt meglehetősen kellemetlenek voltak. Yoshida Shōin például előszeretettel adott elő
Menciusról Shōka Sonjuku (kép 14-15.) nevű iskolájában, Hagiban (Chōshū tartomány),
annak eredeti mondanivalóját némileg eltorzítva, mivel szerinte a kínai modell Japánra
annak különlegessége miatt nem alkalmazható. Ugyanakkor nagy hatással voltak rá a
Mitogaku iskola elméletei is, a kokutai fogalma rendszeresen megjelenik nála, és
legfobtosabbnak a bushidō etika követését tartotta.23
De ezekről az ideológiákról a
továbbiakban részletesebben is lesz szó.
A tanítás módszerében is jelentős eltérés volt a magániskolák között. Az iskolák nagy
részében jellemző volt valamiféle osztályzási, értékelési rendszer. Hirose Tansō (1782-1856)
Kangien iskolájában (kép 16-17.) és Ogata Kōan (1810-1863) Tekijuku-jában például képesség
szerint szintekre voltak osztva a diákok, melyekből vizsgák teljesítésével tudtak továbblépni.
Maga az oktatás viszont a sógunátusi iskolákénál jóval interaktívabb módon zajlott, az önálló
véleményalkotásnak és közös problémamegoldásnak nagyobb szerep jutott. 24
Ezzel
ellentétben Yoshida Shōin iskolája mellőzött mindenféle kötöttséget: nem volt se felvételi, se
osztályzás, se vizsgák, de még kötött tananyag és órarend sem. Az órák anyagát egy általa
összeállított olvasmánylista adta, melyről a diákok nekik tetsző sorrendben válogathattak, és
egyesével foglalkozott velük. Rendezett csoportos vitákat is, melyek gyakran egész éjszakán
át tartottak. Az oktatás akkor folyt, amikor a diákok odavetődtek, legyen az akár, reggel, akár
este.25
Iskolájának rövid élete alatt is olyan nagy gondolkodókat és reformereket nevelt ki,
mint Itō Hirobumi és Yamagata Aritomo későbbi miniszterelnökök, Takasugi Shinsaku, a
Kiheitai alapítója, Kido Takayoshi, és más későbbi miniszterek, a Meiji restauráció
élharcosai.26
A fentiekkel ellentétben, Yamazaki Ansai (1618-1682) a kiotói magániskolájában
az előadásos, egyoldalú oktatásformát preferálta a szövegtanulmányozás, illetve a
vitabeszélgetések helyett.27
22
Press, 1996. p.33.
23
WAI-MING, Benjamin Ng: The Mencius and the Meiji Restoration: A Study of Yoshida Shōin's Kō-Mō Yōwa, in:
Sino-Japanese Studies, Santa Barbara, US, 2001, Vol. 13, No.2, pp. 45-63. p.45-46.
24
Press, 1996. p.32-33.
25
UMIHARA Toru (Kyoto University): Yoshida Shoin and Shouka Sonjuku: The True Spirit of Education, Indiana
University, Translation Series, 1999. p.8-10.
26
University, Translation Series, 1999. p.2.
27
University, Translation Series, 1999. p.16.

11
Edo-kori ideológiai áramlatok és azok jelentős alakjai
Csak úgy mint az oktatás a korszakban, a műveltség, az ideológiai áramlatok rendkívül
sokszínűek, összetettek voltak. A továbbiakban a négy legjellemzőbb irányzatot fogom
áttekinteni, megemlítve a legfontosabb élharcosok munkásságát is.
Otodox neo-konfucianizmus
Mint ahogy arról már korábban szó volt, a Tokugawa bakufu hivatalos ideológiája leginkább
Zhu Xi (1130-1200) tanain alapult (bár néha fordultak Wang Yang-Ming-hez is). Ezek már
egyfajta ötvözetei voltak a hagyományos konfucianizmusnak és a taoista, buddhista
metafizikának. Menciusszal ellentétben nála nem volt szó olyasmiről, hogy az uralkodó
dinasztia, ha nem teljesíti az Ég által rárótt kötelességét, akkor megdönthető. Ezek a tanok
alkalmasak volt a sógunátusnak arra, hogy mind az uralkodó réteg, mind az uralt réteg
pozícióját kőbe véssék és alapjaiban megerősítsék az új kormányzatot.
Az irányzat egyik első úttörője Fujiwara Seika (1561-1619) volt. Zen buddhista
nevelésben részesült és Kang Hang koreai tudóssal való való találkozása után kezdett el
egyre jobban érdeklődni a neo-konfucianizmus és azon belül is Zhu Xi iránt. Elsőként ő írt
kommentárt a Daxue-hez („Nagy Tanítás”), mely a neo-konfuciánus négy nagy mű közül Zhu
Xi szerint a legfontosabb volt.28
Fujiwara Seika tanítványa volt Hayashi Razan (1583-1657), aki szintén buddhistaként
kezdte, és az első Tokugawa sógunok tanítójaként és tanácsadójaként lefektette a Tokugawa
bakufu szilárd alapjait képező neo-konfuciánus ideológiai rendszert Japánban. Tanaiba shintō
elemek is vegyültek. Egyik elsőként hangsúlyozta a szamurájok felé az önmaguk
művelésének, oktatásának fontosságát. 1630-ban alapította meg iskoláját, a Shōheikō-t,
melyről korábban már esett szó a sógunátusi iskoláknál.29
Yamazaki Ansai (1618-1682) szintén buddhista kolostorokban tanult, majd Tosa
tartományban találkozott először a neo-konfuciánus tanokkal, később Kiotóban nyitott saját
iskolát. Munkásságának nagy részét a shintō és a konfucianizmus tanainak egybeolvasztására
tett törekvései alkották, mely során olyan következtetésekre jutott, mint például az ősi Japán
felsőbbrendűsége. Nála jelent meg először a Suika Shintō fogalma is. Őt nevezhetjük az első
28
BOWRING, Richard: Fujiwara Seika and the „Great Learning”, in: Monumenta Nipponica, Vol.61, No.4,
Winter, 2006. pp. 437-457. p.443-444.
29
p.192-193.

12
szikrának, amely elindította az ősi japán hagyományok kutatásának feléledését (később
kokugaku).30
Kaibara Ekken (1630-1714) szamuráj felmenőkkel rendelkezett, apja orvos volt, és ő
is ezt a pályát követte később, ám utazásai és különböző szolgálatai alatt megismerkedett
Zhu Xi tanaival, amiért elhagyta korábbi buddhista gyökereit. Zhu Xi egyik legortodoxabb
követőjeként sok morális tartalmú művet szerzett, mint például az Onna Daigaku-t mely a
női viselkedés, a női lét szabályait, etikettjét írja le. Emellett rengeteg tudományos művet írt
gyógynövényekkel, botanikával kapcsolatban, valamint földrajzzal, utazással, helytörténettel
foglalkozókat is. A természeti kutatások terén olyan híres lett Japánban, mint Charles
Darwin.31
Ogyū Sorai (1666-1728) egy orvos második fiaként született. A sógunátus fontos
tanácsadójaként szolgál sokáig. Legnagyobb szenvedélye a filológia tudomyánya volt, de
alkotott műveket joggal, történelemmel, harcászattal, és zenével kapcsolatban is.
Lelkesedett mindenért, ami kínai, a kínai műveltség volt számára a legmagasabb színtű,
követendő példa. Konfuciánus ideológiája szerint minden rész a világban az egyetemes
igazság leképeződése, így a részletek vizsgálatával is megismerhető az egész valóság.
Munkásságának fontos eleme volt a régi és új kínai szövegek filológiai elemzése és azok
összevetése az elavult japán kanbun szövegekkel. Kutatásával kapcsolatban szótárakat,
szószedeteket írt, melyek érthető nyelven magyarázták a régi fogalmakat. Sorai volt az első
jelentős alak az ősi kínai műveltség tanulmányozásának hagyományában, mely a 18.
században nagy népszerűségnek örvendett. Sosem nyert szamuráj rangot.32
A shintō és a konfucianizmus konfliktusa
Már Hayashi Razan-nál is felmerült egy igény a shintō, japán hagyományok és a
konfucianizmus ötvözésére, de ezek a törekvések hamarosan rámutattak a kínai és japán
világ különbségeire. Az egyik első fontos konklúzió volt, amit levontak, hogy a korabeli,
legyengült, félgyarmati sorba süllyedt Kína csak árnyéka az ősi nagy birodalomnak, és már
aligha érdemes a „világ közepe” elnevezésre. Még a „Kína imádó” Ogyū Sorai is fontosnak
tartotta megkülönböztetni a japán feudalizmust a kínai centralizmustól, mely szerinte
alulmarad a japán rendszer mellett.33
30
p.195-196.
31
p.196-198.
32
p.198-202.
33
p.202-203.

13
Yamaga Sokō (1622-1685) is ötvözni próbálta a konfuciánus tanokat először a
taoizmussal, majd a buddhizmussal, de végül a shintō és a konfucianizmus egyesítése mellett
döntött. Befolyásos tanár volt, követőinek tartják a 47 rōnint is. Szerinte a magasrangú
szamuráj morál, erkölcs teszi jogossá az uralmukat, mely nem jellemző semelyik másik
társadalmi csoportra sem. Tulajdonképpen ő standardizálta a bushidō fogalmat is.34
A Mitogaku iskola keretei között Tokugawa Mitsukuni daimyō kezdte összeállítani a
Dai Nihonshi-t, a „Japán Nagy Történetét”, mely központjában a császárság hagyományai és
a tradicionális japán értékek állnak, nem pedig a konfuciánus bakufu, ami azért kifejezetten
érdekes, mert Mito tartomány vezetése a shinpan daimyōk közé tartozott.
Aizawa Seishisai (1781-1863) 1825-ös Shinron című művében már Japánt nevezi a
középső országnak, ahol a Nap felkel, ami a Napistennő (Amaterasu) birodalma. Japán
különlegességét már nem a szamuráj nemességgel, hanem a nemzeti hagyománnyal,
mitológiával, vallással magyarázza. Ő használja először széleskörűen a jōi és kokutai
(nemzeti egység) fogalmakat, melyek később a sonnō jōi mozgalom alapját fogják képezni.
Itt érdemes még megjegyezni, hogy a jōi eredetileg nem volt kifejezetten bakufu ellenes
mozgalom, a sikertelen külpolitika, és az egyenlőtlen szerződések hatására vált azzá. 35
Kokugaku
Az ősi kínai műveltség tanulmányozására létesült vizsgálódások ellenmozgalmaként is
tekinthetünk a kokugaku-ra (azaz „Nemzeti tanulás”), mely az ősi japán hagyományok,
irodalom tanulmányozását tartotta fontosabbnak, a Mitogaku munkásságán elindulva.
Az egyik első ilyen kísérlet volt Kada no Azumamaro (1669-1736) shintō pap
munkássága, aki a Manyōshū tanulmányozásának szentelte az életét. Az ősi verselést
tartotta a japán szellem legőszintébb, legtisztább kifejeződésének.
Egyik legjelentősebb tanítványa, Kamo no Mabuchi (1697-1769) vitte tovább
munkásságát, aki maga is shintō pap gyermeke volt. A császárság intézményét és az ősi
Japánt tanulmányozta, majd utazásai során felkereste többek között az Ise-i szetélyt, ahol
találkozott Motoori Norinagával is, későbbi tanítványával.
Motoori Norinagát (1730-1801) tartják a kokugaku legismertebb alakjának.
Kereskedő családba született, és az ősi japán szövegek tanulmányozása volt a szenvedélye.
Többekközött 30 évig behatóan tanulmányozta a Kojiki-t, melyhez jelentős kommentárokat
és fordítást készített, valamint a Genji Monogatari-t is. Rendkívül tapasztalt filológus volt, a
Kojiki mitológiáját ennek ellenére mégis történelmileg autentikusnak gondolta. Jellemzőek
34
p.203.
35
p.204.

14
nála a mono no aware (az elmúlás szomorú érzése), illetve a yamatogokoro (tiszta japán szív)
fogalmak használata. Halálakor több mint 500 tanítványa volt.
Hirata Atsutane (1776-1843) Norinaga követője volt ugyan, de nála jelent meg
először az a sokkal inkább vallási és politikai fanatizmusnak nevezhető elem az ideológiában,
mely később sok paradox, szélsőséges gondolatnak engedett utat, Japán mindenhatóságát
hangsúlyozva.36
Rangaku és yōgaku
Az ország bezárkózása után kapcsolatfelvételre külföldiekkel (Hollandokkal) egyedül
Nagasakiban, Dejima szigetén volt lehetőség, de ott is csak a kiváltságosaknak. 1720-ban, a
kereskedelem élénkítése érdekében tett engedmények következményeként megindulhatott
nagyobb mennyiségben tudományos és szellemi termékek behozatala is, ami fellendülést
jelentett a rangaku tudományok területén. A legelső kutatott tudomány a nyugati orvoslás
lett, mely lassanként átalakította a klasszikus kínai orvoslás gyakorlatát. Új könyvekhez
hozzájutni, és azokat értelmezni is rendkívül nehéz volt, mivel se megfelelő szótárak, se az
ananyelvben a megfelelő szókincs sem léteztek. A 18. század második felére kezdett egyre
népszerűbbé válni a rangaku, a sógunátus is támogatta egy szűk réteg ilyen irányú oktatását
a még kezdetleges fordító intézetekben. Kezdetben két kutatócsoportról beszélhetünk: a
fordító iskolákról Nagasakiban, akik közvetlenül jutottak hozzá a beérkező tudáshoz (kb. 140
diák), illetve az Edo-i orvosok egy kis csoportjáról, akik a fordítók segítsége nélkül kezdtek
neki jelentős anatómiai táblázatok, orvosi könyvek lefordításához. Ezen a területen
áttörésnek könyvelhető el az az 1771-es boncolás, melyet már anatómiai térkép segítségével
hajtottak végre, és melynek következményeképpen fény derült a kínai orvoslási gyakorlat
több elemi hibájára is. Ezután jelentős forditó munkálatokba kezdtek, mely elindítójának
Sugita Genpaku (1733-1817) tekinthető. Halálakor már 104 tanítványa volt, és ezután még
nagyobb ütemben terjedt országszerte a rangaku műveltség (főleg az orvoslás terén
egyenlőre).37
Jelentős hajtóerő volt a modern tudományok és a világ más országainak
megismerésében a 18. század második felétől Japán partjai közelében folyamatosan feltűnő
idegen hajók, melyek az ország megnyitását, kereskedelmi jogokat, vagy kikötési engedélyt
kértek. Az legelső ilyen tapasztalatok az oroszokhoz fűződtek. Risztóak voltak a Kínai Ópium-
háborúkról érkező hírek is, melyek rádöbbentették Japánt a technológiai elmaradottságára.
Ettől az időszaktól kezdve egyre nagyobb hangsúlyt fektettek a tengerészet, nemzetvédelem,
csillagászat, fizika, földrajz és más praktikus tudományok elsajátítására. A sógunátus újabb
intézményeket hozott létre a nyugati tudományok (már nem csak rangaku) kutatására.
Elsőként a Tenmongata (mely eredetileg kalendáriumok készítésével foglalkozott, majd ezt
36
p.204-210.
37
p.210-215.

15
kibővítették csillagászattal, térképészettel, és nyugati nyelvekről való fordítással) funkcionált
a nyugati tudományok központjakétnt, majd 1856-ban megalakul a „Barbár könyveket
kutató intézet”, a Bansho Shirabesho. A nyugattal kapcsolatos gyors szemléletváltást
mutatja, hogy az intézményt 1862-ben Yōsho Shirabesho-ra („ A nyugati könyveket kutató
intézet”), 1863-ban pedig Kaiseijo-ra („A fejlődés intézete”) nevezték át. Nagasakiban 1858-
ban nyílt meg az Eigo Denshūjo (Angol Nyelvi Intézet), majd 1863-ban a Gogakujō (Nyelvi
Intézet), ahol már angol, francia, holland, orosz és kínai nyelvet is oktattak.
Általánosságban 3 módon volt lehetőség nyugati tanulmányokat folytatni a 19.
században. Egyrészt a sógunátus által alapított intézetekben, másrészt a független magán
akadémiákon (mint például a Tekijuku), harmadrészt pedig a sógunátus által finanszírozott
külföldi tanulmányutakon, melyek inkább a korszak végén voltak jellemzőek. Egy példát
említve: Fukuzawa Yukichi (1835-1901) tanulmányait rangakuval kezdte (a kínai műveltség
elsajátítása után) a Tekijuku magániskolában, ahol fizikát, kémiát, fiziológiát is tanult. Később
Yokohamába látogatva tapasztalta, hogy az „idegenek” nem beszélnek hollandul, így rögtön
angol tanulmányokra váltott, és lelkesen vállalkozott egy sógunátus által indított külföldi
expedícióra, ahonnan hazatérve a sógunátus külügyi részlegénél vették igénybe fordítási
képességeit, és természetesen későbbi pályafutása is fényesen alakult. Az ő példáján az is
belátható, hogy a rangaku és a yōgaku önmagában nem voltak bakufu ellenesek, a nyugati
tudományokat főleg az ország védelmezésére, a külföldi nyomás elhárítására tartották
alkalmasnak. Mindazonáltal a „fekete hajók” megérkezése előtt is felfedezhető volt egy
Japánt, a világot uraló, hódító hatalomként vizualizáló irányzat is.38
Befejezés
Az oktatási rendszer fenti áttekintése során megfigyelhető, hogy olyan jelentős társadalmi
folyamatok mentek végbe a korszakban, melyek átlépték a szigorú hierarchikus gátakat.
Feltűntek például a kizárólag eredmény centrikus oktatási intézmények, ahol nem
különböztették meg a diákokat származásuk szerint. A feudális közigazdatási rendszerből
már kikívánkozott a mind gazdaságilag, mind társadalmilag annál fejlettebb Japán nemzet. A
fejlett kereskedelem és infrastruktúra eredményeként a japán gazdaság inkább egy piaci
jellegű országra kezdett hasonlítani. A Tokugawa-korban kialakult továbbá egy széles
rétegeket átölelő közös műveltség, mely jó alapot szolgáltatott a későbbi oktatási
reformoknak, és egy iparosodott, modern állam megteremtésének. Könnyű belátni, hogy a
művelt, új lehetőségekre nyitott társadalmi tartalékok nem jöhettek volna létre a széleskörű
és változatos Tokugawa oktatás nélkül.
38
JANSEN, Marius B.: Rangaku and Westernization, in: Modern Asian Studies, Vol. 18, No. 4, Special Issue: Edo
Culture and Its Modern Legacy, 1984. pp. 541-553. p.547, 551-553.

16
Forrásjegyzék
BOWRING, Richard: Fujiwara Seika and the „Great Learning”, in: Monumenta Nipponica,
Vol.61, No.4, Winter, 2006. pp. 437-457.
HARANGI László: A japán nevelés a Tokugawa-korszakban (1603-1867), in: Neveléstörténet,
2006. 3. évf.. 3-4. szám
JANSEN, Marius B.: Rangaku and Westernization, in: Modern Asian Studies, Vol. 18, No. 4,
Special Issue: Edo Culture and Its Modern Legacy, 1984. pp. 541-553.
JANSEN, Marius B.: The Making of Modern Japan; Harvard University Press; Cambridge,
Massachusetts, 2000.
KASSEL, Marleen: Tokugawa Confucian Education: The Kangien Academy of Hirose Tansō
(1782-1856); SUNY Press, 1996.
KATSUTA, Shuichi; NAKAUCHI, Toshio: Japanese Education, Tokyo: International Society for
Educational Information, Inc. 1995.
MITANI Hiroshi: Escape from Impasse: The Decision to Open Japan; International House of
Japan, 2006
UMIHARA Toru (Kyoto University): Yoshida Shoin and Shouka Sonjuku: The True Spirit of
Education, Indiana University, Translation Series, 1999.
VARRÓK Ilona: A japán oktatás története az ókortól a modern korig in: Ismerjük meg Japánt!
Eötvös Kiadó, 2009.
WAI-MING, Benjamin Ng: The Mencius and the Meiji Restoration: A Study of Yoshida
Shōin's Kō-Mō Yōwa, in: Sino-Japanese Studies, Santa Barbara, US, 2001, Vol. 13, No.2, pp.
45-63.

17
Képek
Ashikaga Gakkō
1.kép
forrás: http://www.jref.com/gallery/data/603/medium/ashikaga_gakko03.jpg
dátum: 2012.12.08. 22:30
2.kép
forrás: http://www.jref.com/gallery/data/603/medium/ashikaga_gakko06.jpg
dátum: 2012.12.08. 22:30

18
3.kép
forrás: http://ashleys.jp/blog/wp-content/uploads/2010/09/100829_154826-
e1284361016276.jpg
dátum: 2012.12.08. 22:30
4.kép
forrás: http://farm1.static.flickr.com/126/367954688_84e1a9108b.jpg
dátum: 2012.12.08. 22:30

19
Kanazawa Bunkō
5.kép
forrás: http://www.shift.jp.org/guide/wp-content/uploads/2012/02/kanazawabunko-
468x350.jpg
dátum: 2012.12.08. 22:30
Shōheikō
6.kép
forrás: http://bhoffert.faculty.noctrl.edu/hst263/HayashiRazan.Shoheiko.png
dátum: 2012.12.08. 22:30

20
Meirinkan, Chōshū
7.kép
forrás: http://www.sanyo-syokuhin.co.jp/meirinkan.jpg
dátum: 2012.12.08. 22:30
Kōdōkan, Mito
8.kép
forrás:
http://www.gojapango.com/japan_picture/albums/upload/mito/normal_kodokan_3837.jpg
dátum: 2012.12.08. 22:30

21
9.kép
forrás: http://qjphotos.files.wordpress.com/2009/05/koudouinyard.jpg
dátum: 2012.12.08. 22:30
Nisshinkan, Aizu
10.kép
forrás: http://files.myopera.com/gdare/blog/Nisshinkan_caligraphy%20class.jpg
dátum: 2012.12.08. 22:30

22
Terakoya
11.kép
forrás: http://www.hokudai.ac.jp/en/news/image/201051_02.jpg
dátum: 2012.12.08. 22:30
Tekijuku, Osaka
12.kép
forrás: http://media-cdn.tripadvisor.com/media/photo-s/02/34/18/34/caption.jpg
dátum: 2012.12.08. 22:30

23
13.kép
forrás: http://www.flickr.com/photos/nakashi/7358370550/sizes/l/in/photostream/
dátum: 2012.12.08. 22:30
Shōka Sonjuku, Hagi, Chōshū
14.kép
forrás: http://www.visit-jy.com/spot/files/98_0.jpg
dátum: 2012.12.08. 22:30

24
15.kép
forrás: http://blogc.fujitv.co.jp/simg/profile/8b915/101181694/242697_pcl.jpg
dátum: 2012.12.08. 22:30
Kangien, Hita, Oita
16.kép
forrás: http://www.travel-around-japan.com/pht-k95-07-06-1.jpg
dátum: 2012.12.08. 22:30

25
17.kép
forrás: http://www.arch.oita-u.ac.jp/a-kou/moku/mokuzoukentikuDB/kensaku/seibu-
area/hita/kangien/003.jpg
dátum: 2012.12.08. 22:30

Középkori oktatástörténet beadandó

Recommended

Recommended

More Related Content

Viewers also liked

Viewers also liked (9)

More from chiaki6030

More from chiaki6030 (10)

Középkori oktatástörténet beadandó