1. Brian W. Platt
Elegance, Prosperity, Crisis: Three Generations of Tokugawa
Village Elites
Monumenta Nipponica, Vol. 55. No. 1 (Spring, 2000), pp. 45-81.
Published by Sophia University
Elegancia, Jólét, Válság: A Tokugawa Falusi Elit Három Generációja
Magai Hanna
2011. 12.07.
A szerző, Brian Platt, a japán történelem professzora a George Mason Egyetemen, akinek
már jelen munka megírása előtt is több műve jelent meg hasonló témákban. Ezen cikk célja,
hogy körüljárja a Tokugawa-kori falusi vezetőréteg különböző tulajdonságait, tevékenységeit
a maguk sokszínűségében, nem törődve azzal, hogy milyen kritériumai voltak egy ilyen
elitréteghez való tartozásnak.
Már születtek ugyan munkák az Edo-kori vidéki konfliktusokról, azok általában
túlságosan izoláltan vizsgálják a különböző jelenségeket. Például a vezetőréteg csak egyes
tevékenységi köreire koncentrálnak és az alapján olyan kategóriákba osztják tagjait, mint
vállalkozó, tantó, stb.1
Platt ezzel szemben azt szándékozik bebizonyítani, hogy ezek a
különállónak vélt feladatok nem szakíthatók szét egyértelműen. Egyrészt, mert azokat
legtöbbször egyszerre is végezték, másrészt, mert nagyon jól kiegészítették és segítették
egymást.2
A minél szemléletesebb bemutatás érdekében munkája fő szervezőelemeként
kiválasztott egy családot, melynek három generációját megvizsgálva térképezi fel
tevékenységi köreiket, mindennapi életüket és az évek folyamán bekövetkezett identitásbeli
és státuszbeli változásokat. Erre remek választás volt az Ozawa (小沢) család, akik történetük
során szinte minden elképzelhető feladatkört betöltöttek a közösségük életében és ez
megfelelően le is van dokumentálva. Ozawa Watoku (小沢和徳) a család egy későbbi feje
jegyezte fel a család történetét nagyapja munkásságától a Meiji restaurációig.3
Ezt a művet
veszi alapul Platt elmélete bemutatására, melyben ugyan előfordulhatnak néhol túlzások, de
1
Platt, 2000. p. 46.
2
Platt, 2000. p. 47.
3
Platt, 2000. p. 45.

2. ez nem ront semmit az értékén a téma szempontjából. Ezeket a műveket ugyanis nem a
nagynyilvánosságnak, hanem saját utódainak írta, hogy bemutassa nekik helyzetüket, a
különböző problémákat, amikkel szembe kellett nézniük. Ezeken felül is a legfontosabb
funkciója a saját pozíciójuk definiálása a közösségben, ezért pont azokra az aspektusokra
hívja fel a figyelmet, melyek abban a korban megkülönböztető fontossággal bírtak, s így jó
képet kaphatunk a falusi vezetés jellegzetességeiről.4
Érvelése során négy fő pontban fejti ki nézeteit, időrendben végigkövetve a három
generáció történetét. Kezdve a Tokugawa-kor elején történő letelepedésükkel, majd
bemutatva a család tanítói szerepkörét, illetve a nem tanítói egyéb tevékenységeiket, végül
kitér a Meiji restauráció körüli bonyodalmakra. A konklúzióban összegzi a végbement
változásokat és előrevetíti az elért sikereik hatását.
A családról először a Tokugawa-kor előttről van feljegyzés, mely szerint miután a
Takeda klán vezetése alatt vereséget szenvedtek Oda Nobunagától és választaniuk kellett,
hogy felhagynak-e a szamuráj életmóddal és földművesek lesznek, vagy továbbra is
katonaként szolgálnak, ők az előbbit, azaz a fegyver végleges letételét választották. Mivel
eléggé tehetősek voltak, minél nagyobb mennyiségű föld megszerzésével kívánták a család
jövőjét és tekintélyét megalapozni.5
A későbbiekben az utódlás kérdésében úgy döntöttek,
hogy engedélyezik gyerekeiknek új család alapítását, viszont mindig akadt olyan fiúgyerek,
akit tehetős kereskedőcsaládokhoz adtak örökbe, mely következtében erős pártfogókra
tettek szert. Az utódok más falvak befolyásos családjaihoz való örökbeadása következtében
folyamatosan bővült a horizontális kapcsolatrendszerük, mely új forrásokat, lehetőségeket
jelentett.6
Ezek a szociális kapcsolatok szolgáltak a státusz egyik lehetséges fenntartójaként,
de egyre jelentősebb szerep jutott az oktatásnak is. A korszakban szervezett stílusban csak a
han központokban folyt oktatás vagy magán akadémiákon, melyek szintúgy a nagyobb
városokban helyezkedtek el. A vidéken ilyesmire nem volt kezdetben lehetőség, csak
esetenként egy arra tévedt ronintól vagy szerzetestől tanulhattak keveset, ezért a befolyásos
családok sok energiát és pénzt fordítottak gyermekeik legalább minimális szintű taníttatására.
Erre elsősorban nem praktikussági okokból volt szükség. Ugyan az adminisztrációban, család-
és faluvezetésben szükség volt bizonyos ismeretekre, ők mégis nagyobb hangsúlyt fektettek
az esztétikai ismeretekre, művészetekre, noh-ra, virágrendezésre, költészetre. Az ilyen
irányú műveltségnek inkább volt szimbolikus értéke, mint gyakorlati haszna, ugyanis a
szamurájok kultúrájához való hasonulás kiemelte őket a falusi köznép sorából és alkalmuk
nyílt olyan kapcsolatokat, információkat szerezni, mely valóban feljogosította őket a vezető
szerep elfoglalására.7
A második részben olvashatunk az Ozawa család iskoláinak történetéről, tanítóként
betöltött szerepükről. Ahogy a falusi elit tagjainak egyre fontosabb lett pozíciójuk
4
Platt, 2000. p. 47.
5
Platt, 2000. p. 48.
6
Platt, 2000. p. 49-50.
7
Platt, 2000. p. 51-52.

3. megerősítése és reprezentálása, egyre több energiát fektettek az iskolázás megszervezésébe.
Egyre több falusi iskolát nyitottak a helyi vezetők, de ezek nagyban függtek a tanár
személyétől, akik ekkor még leginkább szamurájok és papok voltak. Ha a tanár elment, vagy
meghalt, akkor ezek az iskolák is megszűntek. Mikor ez egyszer bekövetkezett, Watoku
nagyapját Shisan-t kérték fel, hogy vegye át a tanítást, mivel ő volt a legeredményesebb a
diákok között. Így ő lett talán a legelső közrangú tanár a tartományban.8
Felmerül a kérdés, hogy milyen kiváltó okai voltak az ilyen nagymértékű
érdeklődésnek az oktatás iránt. A népszerű elképzelés szerint a gazdasági fejlődés váltotta ki,
mely növelte az igényt a képzettebb munkaerőre. A kérdés ennyire azért nem egyszerű,
mivel a legfőbb érdeklődők mindig is a már műveltebb elit tagjai voltak és ők hozták létre és
tartották fenn az iskolákat is. Egyre gyakrabban hívtak meg szamurájokat, hogy tanítsák
gyerekeiket, akik, ezáltal betekintést nyerhettek más társadalmi körökbe, új információkhoz
juthattak. A vidéki vezetőréteg így a város és falu, szamuráj és közember közti összekötő
kapocs, közvetítő médium lett.9
Watoku feljegyzésein keresztül betekintést nyerhetünk nagyapja viszontagságos
kalandjaiba, mígnem kényszerűségből főállású tanítóként kezd működni. Shisen rendkívül
művelt volt költészetben, virágrendezésben, s ez lehetővé tette számára, hogy tanárként
megőrizze társadalmi státuszát és kényelmesen meg is tudott élni belőle. Mivel ez működő
példának bizonyult, később fia Kameharu is a nyomdokába lépett, mikor nem maradt más
alternatívája. Gyakorlott üzletemberként azonban gyorsan megtanulta az oktatáson
keresztül szerzett kapcsolatait a lehető leghatékonyabban felhasználni és egy jól működő
vállalkozást is létrehozott. A tanítás megfelelő létbiztonságot adott, miközben lehetőség nyílt
a kapcsolatok bővítésére is, ezért a pozíció megőrzéséért és a befolyás kiterjesztéséért
folytatott küzdelemben fontos stratégiai tényezővé vált.10
Watoku apja, Kameharu idejében is bekövetkezett egy robbanás az oktatás iránti
igényekben és lassan egyre több faluban nyílt lehetőség egy bizonyos szintű műveltség
megszerzésére. Mivel sokkal több tanárra is igény volt és egyre több volt a tanult a
közemberek körében is, megdőlt az a tendencia, hogy csak szamurájok és papok tanítanak.
Watoku a harmadik generáció képviselőjeként továbbvitte felmenői példáját és maga
is főállásban tanítani kezdett miután a vezetői pozíciójából visszavonult. Az ő korában már
nagy százalékban jártak iskolába az alsóbb rétegek gyerekei is. Ebben az időszakban
gyakrabban előfordultak lázongások, elégedetlenkedés, mely veszélyérzetet keltett a falusi
vezetőkben, így az oktatást, mint ideológiai nevelést is alkalmazni kezdték, hogy
8
Platt, 2000. p. 52.
9
Platt, 2000. p. 53.
10
Platt, 2000. p. 54-55.

4. engedelmességre és nyugalomra neveljék a közembereket saját pozíciójuk megvédése
érdekében.11
Ugyan már nagy számmal jártak diákok az iskolába, az oktatás színvonala
személyenként nagyon eltérő volt. Akiknek nem volt másra szükségük, csak használható
szinten írni, olvasni tanultak meg, míg a sok évig iskolába járók magasabb intellektuális
körökbe is bebocsátást nyerhettek, jóval több lehetőség állt előttük. Ezáltal továbbra is
megmaradt az elit elkülönültsége a műveltség terén is. A diák–tanár és szülő-tanár
kapcsolatok folytán rendkívüli módon ki lehetett terjeszteni a kapcsolatrendszerüket, mely
később, a Meiji restauráció környékén is létfontosságú lett.12
A tanítói szerepkörön kívül rengeteg más tevékenységet is folytattak az Ozawák.
Szolgáltak a közösség adminisztratív vezetőjeként, kulturális vezetőként, ünnepségek
szervezőjeként, vallási elöljárókként és helyi könyvtárként is. Mindezekben a szerepkörökben
nagyon jól hasznosítható volt az oktatással szerzett elismerés, tisztelet és kapcsolatok. A
közösséget képviselhették a nagyobb központokban is, kiküldetések folyamán lehetőségük
nyílt a városi, központi körökbe s bekerülni, magasabb rangú rétegekkel érintkezni, újabb
információkhoz jutni. Innen már csak egy ugrás volt a politikai szerepvállalás. A kulturális
kapcsolatok is hatékonynak bizonyultak az üzleti életben, melyek segítségével pedig megint
csak további ismertségekre tehettek szert jóval távolabbi területekről is.13
A negyedik részben kapunk választ a címadás mikéntjére. Watoku úgy tartotta
nagyapja kora volt az elegancia kora, mikor a műveltség többet ért a pénznél, apja kora volt
a jólét kora és saját korszakát úgy érezte káosz és válság uralja. A Bakumatsu időszak valóban
viharos volt, mely során rengeteg korábbi befolyásos alak tűnt el és teljesen új személyiségek
emelkedtek a helyükre.14
A konklúzióban Platt megemlít egy másik vidéki vezetőt, aki a földrajzi távolság
ellenére nagyon hasonló tulajdonságokkal rendelkezik, mint az Ozawák a saját
térségükben.15
Kimutatható, hogy létezett egy közös információs hálózat a vidéki szinten,
hasonló oktatási törekvésekkel és egy közös alapműveltséggel, ami igazolja a falusi elit aktív
jelenlétét, munkásságát. Felvázolja továbbá a vezető pozícióig elvezető utat, melynek az
Ozawa család jó példája. Kezdetben a tanulás által kapcsolatokra tehettek szert, melyeket
saját vállalkozásokban is lehetett kamatoztatni, ami további kapcsolatrendszer
növekedéshez vezetett betekintést engedve magasabb társadalmi körök életébe is. Ezeket a
megszerzett kapcsolatokat egy életen át gondosan ápolták, ezáltal megőrizve a társadalmi
stabilitást és a pozíciót, melyet a Meiji restauráció körüli zavargások kellőképpen próbára
tettek, s mely próbát mégis kiállták. 16
Watoku leszármazottai a kiépített
11
Platt, 2000. p. 57-58.
12
Platt, 2000. p. 59-60.
13
Platt, 2000. p. 64-68.
14
Platt, 2000. p. 69.
15
Platt, 2000. p. 75.
16
Platt, 2000. p. 76.

5. kapcsolatrendszernek és széleskörű elismertségnek köszönhetően, a restauráció után is
fontos szerepet töltöttek be a helyi közéletben.17
A szakcikk véleményem szerint társadalomtörténeti jellegű, egy társadalmi csoport
körülményeire fókuszál, egy reprezentatív példát mutat be egy érintett feljegyzései alapján.
Rengeteg egyéb forrást is felhasznál: szakirodalmat, melyek nagy része japán tudósok
munkája a témában, illetve saját korábbi munkáit. A kitűzött célt teljesíti, valóban bemutatja,
mennyire komplex helyzetről van szó, ezáltal bizonyítja a cikk létjogosultságát. A tényeken
kívül rengeteg történetet, anekdotát ismertet, melyek még érdekesebbé teszik. Mindenkinek
tudom ajánlani, aki érdeklődik a japán társadalom változásai iránt és szeretne a betekintést
nyerni az Edo-kori vidék mindennapjaiba.
17
Platt, 2000. p. 77.