1. A Meiji-kori oktatási rendszer bevezetésének egyes problémái
Magai Hanna
Meiji restauráció törekvése: nyugati tudományok, technológia elsajátítása egy független és
erős Japán kiépítéének érdekében. Emiatt jellemzőek voltak a korszakra az ellentmondások
az élet minden területén. Jól demonstrálja ezt az oktatás problémája.
Korábbi renszer feudális, konfuciánus, jól elkülönített 4 társadalmi réteggel. A Meiji-kor
vezető gondolkodói a nyugati mintát tartották feltétlenül szükségesnek egy erős, modern
állam kialakításához. Emiatt eltörölték a korábbi társadalmi korlátokat, és cél lett egy
intellektuális társadalom kiápítése. Az erős ország alapjának az erős ipart tartották, amihez
elengedhetetlen a jól képzett munakerő.
1872-es oktatási reform ennek megfelelően kötelezővé tette minden gyereknek az általános
iskolába járást. Lányoknak is, és eltörölt mindenféle társadalmi megkülönböztetést az
osztályokban (burakuminok is együtt jártak pl). A cél egy központilag irányított közoktatás
kialakítása volt, megfelelő munkásság kiképzésére, teljesen nyugati szellemben. A
tankönyvek is nyugati könyvek fordításai voltak. Fő tantárgy nem a morál és erkölcs, hanem
a matematika és természettudományok lettek. Az iskolai körzeteket 600 fősben határozták
meg, ami nem igazodott a hagyományos körzetekhez és feluközösségekhez. (cél: 8 egyetemi
körzet, 32 középiskolai körzet, 210 általános iskolai körzet, centralizált közoktatás, de erre
nem volt pénz)
Problémái ennek a renszernek: a társadalom 80%-a paraszt. Ők lennének a bázisai mind a
katonaságnak, mind az új munkás rétegnek. A katonaság és az ipar is elengedhetetlen a
modern, erős államhoz, de hogyan finanszírozzák? A gazdaság nem volt elég stabil a külföldi
hitelekhez, így maradt az adóztatás. Kiket? A parasztokat. Ellentmondás: parasztokból
munkást és katonát kell nevelni, de a mezőgazdaságnak sikeresnek kell lennie az egész új
rendszer kialakításához. 3 nagy negatív változás, ami a parasztokat súlytotta: földadó,
melyből a modernizációt finanszírozná a kormány, amiből ők nem sokat látnak.
Sorkatonaság, ami elveszi az erős férfikezekt a földektől. Valamint a kötelező oktatás, ami
szintán munkás kezek kiesését jelenti, ráadásul egy távoli kormány avatkozik be az életükbe
a mindennapi szinten, ami nem volt jellemző. Korábban a paraszti közösségeknek
viszonylagos autonómiája volt, az iskolák is helyi pénzből indultak, de a helyiek igényének
megfelelően és az járt, aki akart. Ezzel ellentétben az új rendszert is nekik kellett megfizetni,
mert az államnak nem volt pénze, emellett magasabb adók és még katonának is elviszik a
fiúkat.  1873-76 között ezért jelentős ellenállás a parasztok között.
Szamurájok körében is elégedetlenkedés, mert elvesztik kiváltságaikat, és jobban kedvelik a
korábbi konfuciánus konzervativ rendszert.

2. Terakoyákat hivatalosan bezárták. volt h lerombolták, volt h abban az épületben indult az új
iskola, ugyanazokkal a tanárokka, mert nem volt jól képzett tanár réteg sem. konfucianizmus
és feudalizmus a fejlődés gátjának tartották, helyette a modern egyenlőség elvét hirdették
(nagy szerepe Fukuzawa Yukichinek). (Ez a liberális szemlélet csak eleinte volt jellemző, de
erről később.) Látszik, hogy erre a felülről induló reformra a társadalom egyik rétege sem
volt még eléggé felkészülve.
1873-76 között jelenős paraszt tiltakozások országszerte, melyek lehettek erőszakosak és
passzívak is. Az új idkolák váltak a jelképévé mindennek, ami moder és, amit a kormány
távolról próbál rákényszeríteni a közösségekre. Emiatt rengeteg iskola rombolási akció:
- Okayama: 20-30 ezer paraszt tiltakozott a társadalmi osztályok összemosása ellen és
leromboltak 46 iskolát
- Tottori prefektúrában 10 000 farmer lerombolt 100 új távíróoszlopot
- Kagawában 48 iskolát romboltak le 1873-ban
- Fukuokában 300 000 paraszt vett rész tüntetésekben és 29 iskolát romboltak le
- 1873 – Tottoriban 2 tanárt vérszívónak hittek (félrefordítás miatt) és megtámadták
őket, majd lerombolták a faluvezető házát és a rendőrséget is.
- a buddhista szekták is tiltakoztak, mert az új rendszert a kereszténység hatásának
tekintették.
Még jelentősebb volt a passzív ellenállás. Az iskolakorúaknak csak 2/3-a járt kb. Volt hogy a
szülő verte össze a gyereket, hogy ne tudjon menni. Ez alatt az idő alatt csak 6%-al nőtt az
iskolázottság. (fiúk 50%, lányok 18%) Nem tudták őket rákényszeríteni (néhány helyen
rendőrök kísérték a diákokat iskolába). Jelentős kampány indult a kormány részéről az iskola
népszerűsítésére.
1876 után nem nagyon volt több erőszakos akció, mert a hadsereg (amit a parasztok
adójából pénzeltek) elég erős lett, hogy minden lázadást leverjen. (Saigo Takamoriét is 1877-
ben) Ennek második oka olt, hogy 1876-ban létrejött a a Mozgalom a szabadságért, ami
legális formát adott a tiltakozásnak. Korábban az erőszak volt az egyetlen kifejező eszköze
ennek, de így lehetővé vált a politikai ellenállás.
80-as évekre kiábrándulás a nyugat majolásából. Nem hozott akkora fellendülést mint
várták, és jelentős maradt a társadalmi ellenállás. Illetve megismerték a nyugati társadalmak
nagy porblémáit is. Felismerték, hogy csak magukra számíthatnak, egy japán
hagyományokon alapulú nemzeti egység lett a cél. Ez az oktatáson is meglátszik.
A háború végéig működő iskolarendszer Mori Ainorihoz köthető, aki 1885-től az Ito kabinet
első oktatásügyi minisztere lett. 1875-ben kb 20 000 általánosiskola volt, aminek csak 18%-a
működött új épületekben. 1881 jelentős fordulat volt a politikai életben is. Ezután több
figyelem a japán értékekre, hagyományokra. Az iskolák szerepe egyre inkább az odaadó

3. alattvaló, katonák képzése lett, semmint szabad indivíduumoké. A kulcsszerepet a császári
ház iránti hűség és a hazaszeretet vette át. Nagy problémának tartották a nyugati trendek
miatti erkölcsi züllést  jóval fontosabb lett az erkölcsi nevelés is. (shuushin)
Mori rendszerében: szabadabb tudományos felsőoktatás, amit teljesen az állam pénzel, ahol
a vezetőket képzik. Mentesítve lettek a katonai szolhálat alól, és a pozíciókhoz nem kellett a
kötelező vizsgákat letenniük. a fontos pozíciók ¾-ét a császári egyetemeken végzettek
kapták, ezek közül is az első a Tokiói. Ezalatt volt az olyan középiskolák rendszere, amik az
egyetemekre készítenek, ezek is hasonló keretek között. Ezektől elkülönült a hétköznapi
emberek iskoláztatása, amit helyikeg a prefektúrák finanszíroztak. (hazafias szülők fizessék
az iskolát a haza érdekében kell tanulni) Nag hiány tanárokból: Mori létrehozza tanárképzés
intézményeit: vallásos nézeteket távol kell tartani az oktatástól, mindenki azt hisz, amit akar.
(ez sok konzervatívnak nem tetszett, mert a konfuciánus hatást is ki akarta törölni, és a
hierarchia helyett egy horizontális kapcsolatrendszert kiépíteni) fontos szerepe volt a fiziakai
edzésnek is, katonai fegyelmet gyakoroltak. Túl liberálisnak tartották, 1889-ben megölették.
1890 – újabb fordulat: Császári Felirat az oktatásról, ami jóval konzervatívabb volt:
konfuciánus szigor, plusz jóval fanatikusabb állami shintó. Ezt minden iskolában elmondták
oktatás előtt, mindenhol ki volt téve. Jóval jelentősebb lett az a vallás szerű császári kultusz,
amit Mori elutasított. Szerinte a császárság intézménye a kulcs a folytonosság miatt, de nem
a császár személyét kell tisztelni. (elutasította a császár istenként való imádatát, a császárság
hagyományára helyezte a hangsúlyt mint a nemzeti egység megeremtőjére. ez volt egyik oka
merényletének is, azaz, hogy császárhoz hűtlennek tartották. (Herbert Spencer nagy hatással
volt rá)
Sok gondolkodóra, reformerre jellemző a korai liberális, gondolkodás konzervatívba
fordulása.
Oktatásra jellemző, hogy a korszak áldozata volt: a Japán nemzet függetlenségének
megteremtését szolgálta, aminek mindent alárendeltek. Jellemző ez a frusztráció minden
gondolkodóra, a nyugattal egyenrangúvá válás feltételéne tartották a hóditó katonai
hatalommá válást is. Ellentmondás az ideológiákban is: nyugati szabadság eszmék, amiket a
status quo fenntartására használtak végeredményben. (A Mori féle oktatás is két szintre volt
osztva: alsó szint, ahol az engedelmes és hasznos alattvalóvá nevelés volt a cél, míg a felsőbb
szinten az államot irányító intellektuálisok képzése volt a cél. Még Fukuzawa szerint is az
intellektust a születés is meghatározta, ezért minden rétegnek nekik megfelelő szintű oktatás
kell. Sokan féltek a baloldali népi mozgalmaktól is.)

4. Források:
Duke, Benjamin C. : The history of modern Japanese education : constructing the
national school system, 1872–1890, Rutgers University Press, New Brunswick, New
Jersey and London, 2009.
Duke, Benjamin C.: Ten Great Educators of Modern Japan, A Japanese Perspective,
University of Tokyo Press, Tokyo, 1989.
JANSEN, Marius B.: The Making of Modern Japan; Harvard University Press; Cambridge,
Massachusetts, 2000.
VARRÓK Ilona: A japán oktatás története az ókortól a modern korig in: Ismerjük meg Japánt!
Eötvös Kiadó, 2009.