A cégek az informatikai biztonságra költött dollármilliók ellenére sem érezhetik magukat nyugodtnak. Ezért is fontos, hogy előre készüljenek a legrosszabbra: mit kommunikáljanak, hogyan enyhítsék a kárt, ha beüt a krach. Nézzünk pár emlékezetes esetet a közelmúltból.
The important other - így hívja az angol azt az általános szenvedélyt, amit az ember a főállása mellett még rendkívül komolyan vesz. Nem egy esetben ezek a hobbik valóban kiegészítik az életet, míg sokan aztán azon kapják magukat, hogy ez a bizonyos important other már nem csak kiegészít, hanem szép lassan a főtevékenység helyébe lép.
A sikeres vállalkozások eddig is többnyire történeteket meséltek, legfeljebb kevéssé tudtak arról, hogy ezt teszik. A storytelling az utóbbi évek egyik legfelkapottabb márkaépítési eljárásává vált, iskolát teremtett, szakirodalma és neves szaktanácsadói köre alakult ki. Ez a kommunikációs eszköz képes arra, amire a logikára építő, racionális érvelés sohasem: érzelmi azonosulást tesz lehetővé, anélkül, hogy a befogadó azonnal ellenérveken kezdene el gondolkodni a befolyásolási kísérlet miatt. Egy sztorival nem lehet és nem is kell vitatkozni, csupán erőfeszítés nélkül megjegyezni, az agyba égetni. Ez a lényegük. Négy hazai példát mutatunk be.
The document is from the Business Next publication dated May 24, 2016 and discusses topics covered on pages 24 through 27. It addresses five distinct sections or articles within those pages of the publication. The source is listed as www.imedia.hu - IMEDIA.
A szórakozás, az élvezeti érték megtalálása a munkában, vagy egyéb kötelező feladatokban exponenciálisan megnöveli a feladatvégzési hajlandóságot. Ahogy Mary Poppinstól tudjuk: egy kanál cukorral könnyebben lecsúszik a gyógyszer – a szervezetek ezért tekintenek jelenleg csodafegyverre a belső folyamatok, vagy akár a népszerűsítési kampányok játékosítására, a gamificationre.
Általában három óra elteltével az emberek már valódi krízisnek élik meg a szimulációt, kialakulnak azok a konfliktusok, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. Ezek kezelését pedig be kell építeni a forgatókönyvbe
A folyosói zuhanyhíradóban sok olyan munkahelyi titoknak válhatunk akarva-akaratlanul tudóivá, amelyek közvetlenül nem ránk tartoznak. Persze, amit kettő embernél többen tudnak, már nem számít igazi titoknak, mégis kényelmetlen olyan információ birtokában lenni, aminek messzeható következményei lehetnek.
Az első hírek alapján sokan – nagyon sokan! – azt gondolták, valakiknek elgurult a gyógyszerük a Nike-nál és egy nagyszabású öngyilkos merényletbe kezdtek bele saját cégük és dollármilliárdos értékű márkanevük ellen. Egy olyan marketingérzékenységgel megáldott cég, mint a Nike ilyet nem tesz. Nem is tett.
The important other - így hívja az angol azt az általános szenvedélyt, amit az ember a főállása mellett még rendkívül komolyan vesz. Nem egy esetben ezek a hobbik valóban kiegészítik az életet, míg sokan aztán azon kapják magukat, hogy ez a bizonyos important other már nem csak kiegészít, hanem szép lassan a főtevékenység helyébe lép.
A sikeres vállalkozások eddig is többnyire történeteket meséltek, legfeljebb kevéssé tudtak arról, hogy ezt teszik. A storytelling az utóbbi évek egyik legfelkapottabb márkaépítési eljárásává vált, iskolát teremtett, szakirodalma és neves szaktanácsadói köre alakult ki. Ez a kommunikációs eszköz képes arra, amire a logikára építő, racionális érvelés sohasem: érzelmi azonosulást tesz lehetővé, anélkül, hogy a befogadó azonnal ellenérveken kezdene el gondolkodni a befolyásolási kísérlet miatt. Egy sztorival nem lehet és nem is kell vitatkozni, csupán erőfeszítés nélkül megjegyezni, az agyba égetni. Ez a lényegük. Négy hazai példát mutatunk be.
The document is from the Business Next publication dated May 24, 2016 and discusses topics covered on pages 24 through 27. It addresses five distinct sections or articles within those pages of the publication. The source is listed as www.imedia.hu - IMEDIA.
A szórakozás, az élvezeti érték megtalálása a munkában, vagy egyéb kötelező feladatokban exponenciálisan megnöveli a feladatvégzési hajlandóságot. Ahogy Mary Poppinstól tudjuk: egy kanál cukorral könnyebben lecsúszik a gyógyszer – a szervezetek ezért tekintenek jelenleg csodafegyverre a belső folyamatok, vagy akár a népszerűsítési kampányok játékosítására, a gamificationre.
Általában három óra elteltével az emberek már valódi krízisnek élik meg a szimulációt, kialakulnak azok a konfliktusok, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. Ezek kezelését pedig be kell építeni a forgatókönyvbe
A folyosói zuhanyhíradóban sok olyan munkahelyi titoknak válhatunk akarva-akaratlanul tudóivá, amelyek közvetlenül nem ránk tartoznak. Persze, amit kettő embernél többen tudnak, már nem számít igazi titoknak, mégis kényelmetlen olyan információ birtokában lenni, aminek messzeható következményei lehetnek.
Az első hírek alapján sokan – nagyon sokan! – azt gondolták, valakiknek elgurult a gyógyszerük a Nike-nál és egy nagyszabású öngyilkos merényletbe kezdtek bele saját cégük és dollármilliárdos értékű márkanevük ellen. Egy olyan marketingérzékenységgel megáldott cég, mint a Nike ilyet nem tesz. Nem is tett.
Valamiért felkelünk reggel, elkezdünk intézni, kitalálni, megalkotni, egyeztetni. Hogy mi a feladat, viszonylag pontosan tudjuk. Hogy hogyan fogjuk ellátni, bizonyos rutin után ezt is nagyjából sejtjük. De hogy miért is csináljuk napról napra ezt az egészet, már jóval nehezebb megmondani.
A közvéleményt a legtöbb krízis váratlanul és felkészületlenül éri. Alighanem mindenkinek megvan az a kép, amikor a szemének sem hisz és az internetes oldalakat frissítgeti egy felfoghatatlan tragédia miatt. Gondolhatunk a veronai buszbaleset diákáldozataira, vagy a tankönyvi példaként is használható vörösiszap tragédiára. Aztán a lassú feldolgozás során esetleg kibontakozhat, hogy valaki, valahol tudhatott valamiről, szólt is esetleg, csak nem volt elég erős a hangja, vagy nem vették komolyan.
Ha nem is mindig tudatosan, de tévedhetetlenül el szoktuk találni, ki képviselje a céget egy megbeszélésen. Ez a praktikus variálási lehetőség viszont csak akkor játszik a kezünkre, ha amúgy van miből választani, ha kellően sokszínű, vegyes összetételű csapatban dolgozunk.
Május 29-én hiába akarnánk kávézni bármelyik amerikai Starbucksban – az összes üzlet zárva tart. A szokatlan lépés mögött prózai ok áll: a gyakornoktól a vezérigazgatóig valamennyi dolgozó kötelező tréningen vesz részt országszerte. A továbbképzésen érzékenyítik a munkatársakat a faji megkülönböztetés tiltása iránt, felkészítik őket arra, hogy véletlenül se kerüljenek az akár tudatalatti részrehajlás, kirekesztés csapdájába.
Roppant sok jellemzőt el lehet mondani a Ryan Air légitársaságról, de azt semmiképp sem, hogy él-hal az utasok kegyeiért. Az ír vállalatot vezető üzleti fenegyerek, Michael O’Leary sportot űz abból, hogy az utazóközönséget froclizza. Lehet, hogy csak a határok tágítására játszik, az is lehet, hogy azt az üzenetet akarja erősíteni, hogy a Ryan Air annyival olcsóbb, mint más légitársaságok viszonylatai, hogy még ezt is le kell nyelnie annak, aki spórolni akar. (Harmadik opció: egy arrogáns bugris.)
Mindig el kell mondani: egy-egy krízishelyzet valamennyi részletét mindig csak nagyon kevesen ismerik, ezért kívülállóként, a részletek teljes ismerete nélkül tartózkodni illik a sarkos értékeléstől. Általánosságban elmondható, hogy a krízismenedzsment egyfajta pszichológiai teherviselést is jelent, a krízis kipattanásakor jellemző tünet a bénultság, a pánik, ami elodázhatja az egyébként szükséges lépések megtételét.
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1954-ben nagy jelentőségű ítéletet hozott a Brown kontra Board of Education perben. Az ítélet szerint alkotmánysértő, ha a fekete tanulókat elkülönítve oktatják, még akkor is, ha egyébként ugyanabban a színvonalú oktatásban részesülnek. Ötven év elteltével a bírósági ügynek egyetlen aspektusát újratárgyalta a bíróság. A 2007-es, egyetlen részre kiterjedő ítélet indoklása 47.000 szó volt. Az eredeti, teljes ítélet pedig mindössze 4000 szóból állt. Sokkoló és sokatmondó különbség.
Jobban szeretjük a hazait, legtöbbször mégis a külföldire fanyalodunk. Ez különösen igaz az üzleti szakirodalmat illetően, hiszen sok-sok területen kifejezetten hiánycikk a magyar szerzők tollából megszülető szakkönyv.
A márkaépítés csúcsa: bekerülni a „love brandek” szűk elitjébe, amit valószínűleg minden branding szakértő életében egyszer legalább át szeretne élni. Áhítattal tanulmányozzuk a néhány kivételes márka történetét, a felfoghatatlan ütemű felfutás mérföldköveit. Apple, Google, Lego, Nike és a többi szerencsés flótás, amelyeknek sikerült eggyé válni a rajongótáborral, együtt lélegezni, együtt élni a törzsközönséggel, részévé lenni a mindennapoknak.
„Szeretném magam megmutatni, / Hogy látva lássanak, / Hogy látva lássanak.” – Ady Endre kétségkívül fején találta a szöget, amikor a személyes márkaépítés miértjéről, mikéntjéről, eszköztáráról (ld még: önkínzás, ének) elmélkedett...
Amiből szűkösek a keretek, arra vágyunk leginkább. Az utolsó színházjegyeket szétkapkodjuk, az utolsó napon gyorsan bejelentkezünk a teltházas konferenciára – a szűkösség pszichológiájának komoly szakirodalma van. Az üzleti vállalkozások „agya” is hasonló rugóra jár, amíg bővében vannak az erőforrásoknak, kevésbé izgatják magukat, mint akkor, amikor hirtelen meg kell küzdeni a versenytársakkal a további bővülés lehetőségének megteremtése érdekében.
„A legérettebb búzakalász hajtja a legmélyebbre a fejét” – többek közt ezt az ősi japán bölcsességet olvashattam közel egy évtizedig a dzsúdóterem falán, és valószínűleg ez a keleti kultúrából merítő mentalitás állt közelebb mindeddig a hazai sportrajongók szívéhez is. Világverő bajnokainktól a szerénység és az alázat hangját szoktuk meg, ezen szocializálódtunk, a Mohamed Ali-féle „I am the greatest” melldöngető – bár kétségtelenül igaz – önfényezést a hanyatló nyugat ópiumának tartottuk.
Cyrano de Bergerac, Quasimodo, III. Richárd: csak néhány olyan név az örökkévalóságból, akiknek testalkata, megváltoztathatatlan testi adottságai, így vagy úgy, visszavonhatatlanul hozzájárultak személyiségrajzukhoz. Ma pedig azt mondanánk, szorosan összeforrtak personal brandjükkel, énmárkájukkal.
Az „alkalmazott tudományok” bemutatására vállalkozó tankönyvek sokszor egy srófra járnak. A hangsúlyok persze itt-ott eltérhetnek, de a felépítés, szerkezet, a fő üzenetek tartalma igen hasonló lehet. Ezért is üdítő olyan kiadványba botlani, amely szakít a megszokott rendszerrel, kicsit kizökkenti még a rutinosabb olvasót is, és olyan témákat boncolgat, amelyeket olvasva egyszerűen nem kerülhetjük meg a gondolkozás –egyébként bosszantóan fárasztó - luxusát.
„Mindenkinek vannak tervei, amíg pofán nem vágják” – ezzel a frappáns Mike Tyson idézettel indítja útjára legújabb könyvét Eric Dezenhall, washingtoni krízismenedzsment szakértő és immár többkötetes sztárszerző.
Több évtizede alkotta meg a nevéhez fűződő Getting Things Done (GTD) módszertant, amely a stresszmentes produktivitás alappillérévé, népszerű időmenedzselési eszköztárrá lett. Hogyan kell elképzelni a kezdeteket? Összezavarodott a teendőitől, reménytelenül elhavazódott és azt mondta, hogy ebből elég, kitalálok valamit, hogy meg tudjam oldani a feladatimat? Egyetlen varázsütésre jött a módszer, amit azóta csak tökéletesítget?
A hatékony prezentációnak már idehaza is egyre vaskosabb szakirodalma van, de a storytelling eddig kevesebb dicsfényben részesült. Márpedig a jól elmesélt, átütően elmondott történet egy egész előadás ékköve lehet. Györffy Kinga kötetének talán legfontosabb üzenete éppen az, hogy a történetmesélés az előadáson belül egy funkció, nem pedig színesítő elem, nem csicsa; egy integránsan beépülő, céllal és szereppel rendelkező eszköz.
Valamiért felkelünk reggel, elkezdünk intézni, kitalálni, megalkotni, egyeztetni. Hogy mi a feladat, viszonylag pontosan tudjuk. Hogy hogyan fogjuk ellátni, bizonyos rutin után ezt is nagyjából sejtjük. De hogy miért is csináljuk napról napra ezt az egészet, már jóval nehezebb megmondani.
A közvéleményt a legtöbb krízis váratlanul és felkészületlenül éri. Alighanem mindenkinek megvan az a kép, amikor a szemének sem hisz és az internetes oldalakat frissítgeti egy felfoghatatlan tragédia miatt. Gondolhatunk a veronai buszbaleset diákáldozataira, vagy a tankönyvi példaként is használható vörösiszap tragédiára. Aztán a lassú feldolgozás során esetleg kibontakozhat, hogy valaki, valahol tudhatott valamiről, szólt is esetleg, csak nem volt elég erős a hangja, vagy nem vették komolyan.
Ha nem is mindig tudatosan, de tévedhetetlenül el szoktuk találni, ki képviselje a céget egy megbeszélésen. Ez a praktikus variálási lehetőség viszont csak akkor játszik a kezünkre, ha amúgy van miből választani, ha kellően sokszínű, vegyes összetételű csapatban dolgozunk.
Május 29-én hiába akarnánk kávézni bármelyik amerikai Starbucksban – az összes üzlet zárva tart. A szokatlan lépés mögött prózai ok áll: a gyakornoktól a vezérigazgatóig valamennyi dolgozó kötelező tréningen vesz részt országszerte. A továbbképzésen érzékenyítik a munkatársakat a faji megkülönböztetés tiltása iránt, felkészítik őket arra, hogy véletlenül se kerüljenek az akár tudatalatti részrehajlás, kirekesztés csapdájába.
Roppant sok jellemzőt el lehet mondani a Ryan Air légitársaságról, de azt semmiképp sem, hogy él-hal az utasok kegyeiért. Az ír vállalatot vezető üzleti fenegyerek, Michael O’Leary sportot űz abból, hogy az utazóközönséget froclizza. Lehet, hogy csak a határok tágítására játszik, az is lehet, hogy azt az üzenetet akarja erősíteni, hogy a Ryan Air annyival olcsóbb, mint más légitársaságok viszonylatai, hogy még ezt is le kell nyelnie annak, aki spórolni akar. (Harmadik opció: egy arrogáns bugris.)
Mindig el kell mondani: egy-egy krízishelyzet valamennyi részletét mindig csak nagyon kevesen ismerik, ezért kívülállóként, a részletek teljes ismerete nélkül tartózkodni illik a sarkos értékeléstől. Általánosságban elmondható, hogy a krízismenedzsment egyfajta pszichológiai teherviselést is jelent, a krízis kipattanásakor jellemző tünet a bénultság, a pánik, ami elodázhatja az egyébként szükséges lépések megtételét.
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1954-ben nagy jelentőségű ítéletet hozott a Brown kontra Board of Education perben. Az ítélet szerint alkotmánysértő, ha a fekete tanulókat elkülönítve oktatják, még akkor is, ha egyébként ugyanabban a színvonalú oktatásban részesülnek. Ötven év elteltével a bírósági ügynek egyetlen aspektusát újratárgyalta a bíróság. A 2007-es, egyetlen részre kiterjedő ítélet indoklása 47.000 szó volt. Az eredeti, teljes ítélet pedig mindössze 4000 szóból állt. Sokkoló és sokatmondó különbség.
Jobban szeretjük a hazait, legtöbbször mégis a külföldire fanyalodunk. Ez különösen igaz az üzleti szakirodalmat illetően, hiszen sok-sok területen kifejezetten hiánycikk a magyar szerzők tollából megszülető szakkönyv.
A márkaépítés csúcsa: bekerülni a „love brandek” szűk elitjébe, amit valószínűleg minden branding szakértő életében egyszer legalább át szeretne élni. Áhítattal tanulmányozzuk a néhány kivételes márka történetét, a felfoghatatlan ütemű felfutás mérföldköveit. Apple, Google, Lego, Nike és a többi szerencsés flótás, amelyeknek sikerült eggyé válni a rajongótáborral, együtt lélegezni, együtt élni a törzsközönséggel, részévé lenni a mindennapoknak.
„Szeretném magam megmutatni, / Hogy látva lássanak, / Hogy látva lássanak.” – Ady Endre kétségkívül fején találta a szöget, amikor a személyes márkaépítés miértjéről, mikéntjéről, eszköztáráról (ld még: önkínzás, ének) elmélkedett...
Amiből szűkösek a keretek, arra vágyunk leginkább. Az utolsó színházjegyeket szétkapkodjuk, az utolsó napon gyorsan bejelentkezünk a teltházas konferenciára – a szűkösség pszichológiájának komoly szakirodalma van. Az üzleti vállalkozások „agya” is hasonló rugóra jár, amíg bővében vannak az erőforrásoknak, kevésbé izgatják magukat, mint akkor, amikor hirtelen meg kell küzdeni a versenytársakkal a további bővülés lehetőségének megteremtése érdekében.
„A legérettebb búzakalász hajtja a legmélyebbre a fejét” – többek közt ezt az ősi japán bölcsességet olvashattam közel egy évtizedig a dzsúdóterem falán, és valószínűleg ez a keleti kultúrából merítő mentalitás állt közelebb mindeddig a hazai sportrajongók szívéhez is. Világverő bajnokainktól a szerénység és az alázat hangját szoktuk meg, ezen szocializálódtunk, a Mohamed Ali-féle „I am the greatest” melldöngető – bár kétségtelenül igaz – önfényezést a hanyatló nyugat ópiumának tartottuk.
Cyrano de Bergerac, Quasimodo, III. Richárd: csak néhány olyan név az örökkévalóságból, akiknek testalkata, megváltoztathatatlan testi adottságai, így vagy úgy, visszavonhatatlanul hozzájárultak személyiségrajzukhoz. Ma pedig azt mondanánk, szorosan összeforrtak personal brandjükkel, énmárkájukkal.
Az „alkalmazott tudományok” bemutatására vállalkozó tankönyvek sokszor egy srófra járnak. A hangsúlyok persze itt-ott eltérhetnek, de a felépítés, szerkezet, a fő üzenetek tartalma igen hasonló lehet. Ezért is üdítő olyan kiadványba botlani, amely szakít a megszokott rendszerrel, kicsit kizökkenti még a rutinosabb olvasót is, és olyan témákat boncolgat, amelyeket olvasva egyszerűen nem kerülhetjük meg a gondolkozás –egyébként bosszantóan fárasztó - luxusát.
„Mindenkinek vannak tervei, amíg pofán nem vágják” – ezzel a frappáns Mike Tyson idézettel indítja útjára legújabb könyvét Eric Dezenhall, washingtoni krízismenedzsment szakértő és immár többkötetes sztárszerző.
Több évtizede alkotta meg a nevéhez fűződő Getting Things Done (GTD) módszertant, amely a stresszmentes produktivitás alappillérévé, népszerű időmenedzselési eszköztárrá lett. Hogyan kell elképzelni a kezdeteket? Összezavarodott a teendőitől, reménytelenül elhavazódott és azt mondta, hogy ebből elég, kitalálok valamit, hogy meg tudjam oldani a feladatimat? Egyetlen varázsütésre jött a módszer, amit azóta csak tökéletesítget?
A hatékony prezentációnak már idehaza is egyre vaskosabb szakirodalma van, de a storytelling eddig kevesebb dicsfényben részesült. Márpedig a jól elmesélt, átütően elmondott történet egy egész előadás ékköve lehet. Györffy Kinga kötetének talán legfontosabb üzenete éppen az, hogy a történetmesélés az előadáson belül egy funkció, nem pedig színesítő elem, nem csicsa; egy integránsan beépülő, céllal és szereppel rendelkező eszköz.
1. 54
HVGextraBUSINESSwork / / válság / kommunikáció
Mi történt? Erről az esetről
hallhattak alighanem a legtöbben:
miután ugyanis egy hackercso-
port felfoghatatlan mennyiségű
adatfájlt lopott ki a cégtől, a la-
pok hónapokon át szemezgettek
a szaftos részletekből. A média
számára a legizgalmasabb falato-
kat a belső levelezés szolgáltatta,
míg a cégnek a leforgatott filmek,
a tervezett filmötletek és az üzleti
tervek napvilágra kerülése oko-
zott óriási anyagi veszteséget. A
botrány következtében számos
cégvezető távozott, megváltozott
a szereplők honoráriumtárgyalá-
sának módja, sőt még némi dip-
lomáciai összezörrenést is sikerült
okozni Észak-Korea és az Egye-
sült Államok között (noha kevés
jel mutatott arra, hogy a sztálini
Mi történt? Noha 2015 ja-
nuárjának legvégén vették csak
észre, feltehetően akkor már
hetek-hónapok óta zajlott az
Egyesült Államok második leg-
nagyobb egészségbiztosítóját
érő adatrablás. Az adattolvajok
80 millió (!) felhasználó személy-
azonosító adataihoz, társadalom-
biztosítási számához, címéhez,
telefonszámához, e-mail-címéhez,
foglalkoztatási és munkaügyi ada-
taihoz jutottak hozzá. A bűnügyet
még kiterjedtebbé tette, hogy az
Anthem számos alvállalkozóval
és leányvállalattal is dolgozott,
és olyan munkavállalók adatai is
náluk lehettek, akik egyébként
nem voltak tagjai az egészség-
biztosítónak. Arra ugyanakkor
nem utalt semmi, hogy számla-
számok, bankkártyaadatok vagy
egészségügyi állapotra, vizsgálati
eredményekre utaló információk
kikerültek volna a rendszerből.
Kríziskezelés: Az Anthem
kríziskommunikációja és kríziske-
zelése mintaszerű volt, a vállalat
érzékelhetően azon szervezetek
közé tartozik, amelyek előre ké-
szülnek egy esetleges informatikai
hátterű válságra. Azonnal önálló
mikroszájtot kezdett működtetni,
amelyen folyamatosan látta el
információkkal az érintetteket és
az érdeklődőket. A nap 24 órá-
jában ingyen hívható forródrótot
hozott létre, és régiókra lebontva
mutatta be az ügyfeleknek, hol
és hogyan érhetik el a regionális
irodákat. A nyomozásba bevonták
az FBI-t is, és a felderítés állásá-
ról folyamatosan tájékoztatták a
közvéleményt. Kapcsolatba léptek
a Sonynál is említett – adatvis�-
szaállításra és adatbiztosításra
specializálódott – AllClear ID in-
formatikai vállalattal. Az Anthem
emellett tanácsokat is adott a
visszaélések megakadályozásának
lehetőségeiről.
típusú diktatúrába dermedt or-
szág lehet a valódi elkövető). A
kimeríthetetlen bulvár bőségszaru
még másfél év elteltével is szol-
gáltat újdonságokat, a legutóbb
például Charlie Sheen HIV-fertő-
zöttségével kapcsolatban idéztek
a belső levelezésekből.
Kríziskezelés: Első lépés-
ként a Sony leállította a belső
levelezést, a dolgozókkal kihúzat-
ta eszközeiket a falból, és felszó-
lította őket, hogy a továbbiakban
csak szóban, telefonon vagy írás-
ban – értsd: tollal és ceruzával
– kommunikáljanak egymással.
A cég eleinte nem ismerte be a
hackelés tényét, és inkább szá-
mítástechnikai malőrről beszélt.
Michael Lyton vezérigazgató biz-
tosította a munkatársakat, hogy
jótállnak értük, ha bármilyen
hátrányuk származna a szemé-
lyes adatok kikerüléséből, és
felajánlotta a személyes egyez-
tetést. Miután a munkavállalók
csoportos pert indítottak a
cég ellen, a Sony – a botrány
mielőbbi rendezése érdekében
– a peren kívüli megegyezés és
kártérítés fizetése mellett dön-
tött. Emellett az érintetteknek
a személyes adatok védelmét
biztosító, igen költséges cso-
magra is előfizetett az AllClear
ID nevű IT-biztonsági szolgál-
tatónál. A hírességekre nézve
dehonesztáló megfogalmazású
e-mailek írói bocsánatot kértek
leveleik tartalmáért, többen
közülük távoztak a cégtől.
Cégnév: Sony Pictures Entertainment
Terület: Szórakoztatóipar
Év: 2014
Cégnév: Anthem
Terület: Egészség-
biztosítás
Év: 2015
A cégek az informatikai biztonságra költött dollármilliók ellenére sem
érezhetik magukat nyugodtnak. Ezért is fontos, hogy előre készüljenek
a legrosszabbra: hogyan enyhítsék a kárt, ha beüt a krach. Nézzünk pár
emlékezetes esetet a közelmúltból.
Bőhm Kornél
Ide is
bekukkantunk
Kríziskommunikáció adatvesztés után
2. Mi történt? Az online fél-
relépők életében valószínűleg a
legnagyobb rémálmok egyike,
hogy afférjaikról értesül a közvé-
lemény, és ezen belül a családjuk.
Márpedig a kifejezetten házasság-
törésre, megcsalásra szakosodott
randioldal, az AshleyMadison.com
felhasználói adatbázisának fel-
törése éppen ezzel járt. A magát
The Impact Team néven beazo-
nosító hackercsoport először csak
fenyegetőzött a házasságtörők
általuk megszerzett adatainak
nyilvánosságra hozatalával, majd
a fenyegetését be is váltotta, és
a leleplező adatokat feltette az
internetre. Ugyanakkor a várt
földrengésszerű hatás nem követ-
kezett be, részben azért, mert az
adatbázisban elképesztő men�-
nyiségben szerepeltek hamis sze-
mélyazonosságok, fiktív adatok,
másrészt a néhány kikerült valós
személy is sietett leszögezni: nem
lépett félre senkivel, csak regiszt-
rált és „egyszer körülnézett” az
oldalon. Az is kiderült ráadásul,
hogy a cég oldalait elsöprő több-
ségben férfiak látogatják, akik –
tudtukon kívül – sok esetben csak
robotokkal, vagy beépített ügyfél-
szolgálatosokkal cseteltek.
Kríziskezelés: Az Ashley-
Madison.com anyavállalata alap-
vetően a „no comment” stratégiát
választotta, és lehetőség szerint
Cégnév: AshleyMadison.com
Terület: Online szolgáltatás
Év: 2015
Ashley Madison,
hat hónappal később
https://goo.gl/kQY2gA
L w ,
, ! ti
,
!
? !
V ütt !
, ,
ü ö ö , ö
, ö ö ö .
ti , ü
? ,
? E :
O .
ti :
AA Ipari Park, északi szektor, Szőlőskert Ipari
Park (a Tescónál), Zilah u. 6.,
Kőbányai út 47.,
Szlovák út 15., Helsinki út
80., Külső- Jászberényi út 2., Kossuth
Lajos u. 15., Diófasor u. 19. (Az Intersparnál),
Szabadság u. 50., Nagykátai
út 17., Semmelweis u. 2., Pécsi út, Ipari
Park., 4-es főút 32. km,
Korányi Frigyes út
204., Alkony utca 3.,
Holland fasor 1.
(Az Auchannál),
4-es főút 108. km,
Erdész u. 39. (A Dózsakertben)
www. .
A tt ,
O
A , , ö . A .A , , ö . A .
E : 129 F /
E ti : 1020 F /6
774F /6
minden fajta, 6-os pakkban
E x
E : 190 F /
E ti : 1500 F /6
minden színben, 6-os palánta
1140F /6
Á
E : 119 F /
E ti : 1590 F /10
F
minden színben, 10-es palánta
1190F /10
3. 56
HVGextraBUSINESS
alig-alig kommunikált az ügy-
ről. A cég vezérigazgatója
ugyanakkor távozni kényszerült.
A nyilvános kommunikáció
kerülése azonban nem jelenti
azt, hogy a vállalat teljesen
tétlen maradt volna: szerzői
jogokra hivatkozással például
megpróbálta eltiltani a sajtót
és a közösségi médiát a neve, a
logója és a honlapjáról készült
screenshotok felhasználásától.
2015 decemberében a szerve-
zet büszkén számolt be arról,
hogy a botrány kirobbanása óta
a megcsalós oldalhoz közel hét-
millió felhasználó csatlakozott,
akiket – úgy látszik – nem rémí-
tett el a lebukás lehetősége.
Mi történt? Az Egyesült Ál-
lamok történetének valaha volt
legnagyobb banki adatvesztését
szenvedte el a JP Morgan Chase,
amely történetesen az USA leg-
nagyobb pénzintézete is. A kiber-
bűnözők 83 millió ügyfél adata-
ihoz jutottak hozzá 2014 júniusa
és augusztusa között. A bűnözői
csoport tagjai átgondolt pénz-
ügyi manővereket folytattak,
bitcoinnal és részvényekkel
ügyeskedtek, és ilyen célra hasz-
nálták a megszerzett adatokat
is. A nyomozás eredményeként
négy férfit elkaptak, és bíróság
elé is állították őket. Az elkövetők
nemcsak a JP Morgan Chase
adatbázisára jártak rá, hanem a
korábbi években sok, kisebb vo-
lumenű adatlopást és adatokkal
visszaélést is elkövettek.
Kríziskezelés: A pénzin-
tézet nem sietett az eset nyil-
vánosságra hozásával, csak a
nyomozás lefolytatását követően
kezdett el kommunikálni az ügy-
ről. Ugyanakkor szorosan együtt-
működött a hatóságokkal és a
pénzügyi felügyeleti szervekkel,
hogy a bűntény részleteit és
elkövetőit megtalálják. Az eset
új, bűnügyi „üzleti modellre” is
rávilágított, aminek következ-
ményeként a pénzintézeteknek
maguknak is új eljárásokat, bel-
ső folyamatokat kellett kialakí-
taniuk. Nyilatkozataiban a bank
rendre megemlítette, hogy az
adatlopás következményeként
nem talált arra utaló jelet,
hogy az adatokkal ténylegesen
sikerült volna visszaélniük az
elkövetőknek.
Cégnév: JP Morgan Chase
Terület: Pénzügy
Év: 2014
Olvasnivaló P. F. Anthonissen: Kríziskommunikáció. HVG Könyvek, 2009.
work / / válság / kommunikáció