Van, amikor az intuíció győzi le a racionalitást, máskor a józan paraszti ész diadalmaskodik a vágyak felett. Elménk folyamatosan egyensúlyoz, hatalmat gyakorol döntéseink felett, és ha szerencsénk van, a hatalmát jó ügyek szolgálatára fordítja.
A cégek az informatikai biztonságra költött dollármilliók ellenére sem érezhetik magukat nyugodtnak. Ezért is fontos, hogy előre készüljenek a legrosszabbra: mit kommunikáljanak, hogyan enyhítsék a kárt, ha beüt a krach. Nézzünk pár emlékezetes esetet a közelmúltból.
TripFloor works for travel experts by allowing them to book trips and tours for their customers online or offline. Payments can be made online via credit/debit cards with an extra 2.75% charge or via free NEFT/net transfers. Offline payments can be made via free cheque clearing within 3 days or free bank deposits. Travel experts can register their company on TripFloor's website to begin booking trips and tours for customers.
A sikeres vállalkozások eddig is többnyire történeteket meséltek, legfeljebb kevéssé tudtak arról, hogy ezt teszik. A storytelling az utóbbi évek egyik legfelkapottabb márkaépítési eljárásává vált, iskolát teremtett, szakirodalma és neves szaktanácsadói köre alakult ki. Ez a kommunikációs eszköz képes arra, amire a logikára építő, racionális érvelés sohasem: érzelmi azonosulást tesz lehetővé, anélkül, hogy a befogadó azonnal ellenérveken kezdene el gondolkodni a befolyásolási kísérlet miatt. Egy sztorival nem lehet és nem is kell vitatkozni, csupán erőfeszítés nélkül megjegyezni, az agyba égetni. Ez a lényegük. Négy hazai példát mutatunk be.
Az alábbiakban a közelmúltban megjelent két könyvet kísérlek meg bemutatni. Mindkettõ a politikai kommunikációval foglalkozik, de míg az egyik – Mazzolenié – egyfajta kézikönyvként, könnyített tankönyvként forgatható, addig a másik – a tanulmánykötet –sokkal inkább a 2002-es országgyûlési választásokra koncentrál, és mint ilyen, a kampánykommunikáció gyakorlati mûködésének egy-két aspektusába kíván betekintést nyújtani.
Játszani, versengeni jobban szeretünk, mint dolgozni – erre már a regénybeli Tom Sawyer is rájött. A játékosítás jó ideje kiválóan működik a marketingben és az értékesítésben, a sikersztorikat mostanra más területek képviselői is megirigyelték.
A cégek az informatikai biztonságra költött dollármilliók ellenére sem érezhetik magukat nyugodtnak. Ezért is fontos, hogy előre készüljenek a legrosszabbra: mit kommunikáljanak, hogyan enyhítsék a kárt, ha beüt a krach. Nézzünk pár emlékezetes esetet a közelmúltból.
TripFloor works for travel experts by allowing them to book trips and tours for their customers online or offline. Payments can be made online via credit/debit cards with an extra 2.75% charge or via free NEFT/net transfers. Offline payments can be made via free cheque clearing within 3 days or free bank deposits. Travel experts can register their company on TripFloor's website to begin booking trips and tours for customers.
A sikeres vállalkozások eddig is többnyire történeteket meséltek, legfeljebb kevéssé tudtak arról, hogy ezt teszik. A storytelling az utóbbi évek egyik legfelkapottabb márkaépítési eljárásává vált, iskolát teremtett, szakirodalma és neves szaktanácsadói köre alakult ki. Ez a kommunikációs eszköz képes arra, amire a logikára építő, racionális érvelés sohasem: érzelmi azonosulást tesz lehetővé, anélkül, hogy a befogadó azonnal ellenérveken kezdene el gondolkodni a befolyásolási kísérlet miatt. Egy sztorival nem lehet és nem is kell vitatkozni, csupán erőfeszítés nélkül megjegyezni, az agyba égetni. Ez a lényegük. Négy hazai példát mutatunk be.
Az alábbiakban a közelmúltban megjelent két könyvet kísérlek meg bemutatni. Mindkettõ a politikai kommunikációval foglalkozik, de míg az egyik – Mazzolenié – egyfajta kézikönyvként, könnyített tankönyvként forgatható, addig a másik – a tanulmánykötet –sokkal inkább a 2002-es országgyûlési választásokra koncentrál, és mint ilyen, a kampánykommunikáció gyakorlati mûködésének egy-két aspektusába kíván betekintést nyújtani.
Játszani, versengeni jobban szeretünk, mint dolgozni – erre már a regénybeli Tom Sawyer is rájött. A játékosítás jó ideje kiválóan működik a marketingben és az értékesítésben, a sikersztorikat mostanra más területek képviselői is megirigyelték.
The document discusses India's growing economy and its increasing globalization. It provides statistics that show India's rising GDP, exports, imports, foreign investment, and per capita income. Several sectors like services, manufacturing, IT and automotive are growing. Global companies are investing in India due to its large consumer base, low costs, and skilled workforce. While the economy is booming, India still faces challenges of job creation and reducing poverty and inequality. Overall, the document outlines how India has embraced globalization and seen strong economic growth in recent decades.
Az első hírek alapján sokan – nagyon sokan! – azt gondolták, valakiknek elgurult a gyógyszerük a Nike-nál és egy nagyszabású öngyilkos merényletbe kezdtek bele saját cégük és dollármilliárdos értékű márkanevük ellen. Egy olyan marketingérzékenységgel megáldott cég, mint a Nike ilyet nem tesz. Nem is tett.
Valamiért felkelünk reggel, elkezdünk intézni, kitalálni, megalkotni, egyeztetni. Hogy mi a feladat, viszonylag pontosan tudjuk. Hogy hogyan fogjuk ellátni, bizonyos rutin után ezt is nagyjából sejtjük. De hogy miért is csináljuk napról napra ezt az egészet, már jóval nehezebb megmondani.
A közvéleményt a legtöbb krízis váratlanul és felkészületlenül éri. Alighanem mindenkinek megvan az a kép, amikor a szemének sem hisz és az internetes oldalakat frissítgeti egy felfoghatatlan tragédia miatt. Gondolhatunk a veronai buszbaleset diákáldozataira, vagy a tankönyvi példaként is használható vörösiszap tragédiára. Aztán a lassú feldolgozás során esetleg kibontakozhat, hogy valaki, valahol tudhatott valamiről, szólt is esetleg, csak nem volt elég erős a hangja, vagy nem vették komolyan.
Ha nem is mindig tudatosan, de tévedhetetlenül el szoktuk találni, ki képviselje a céget egy megbeszélésen. Ez a praktikus variálási lehetőség viszont csak akkor játszik a kezünkre, ha amúgy van miből választani, ha kellően sokszínű, vegyes összetételű csapatban dolgozunk.
Május 29-én hiába akarnánk kávézni bármelyik amerikai Starbucksban – az összes üzlet zárva tart. A szokatlan lépés mögött prózai ok áll: a gyakornoktól a vezérigazgatóig valamennyi dolgozó kötelező tréningen vesz részt országszerte. A továbbképzésen érzékenyítik a munkatársakat a faji megkülönböztetés tiltása iránt, felkészítik őket arra, hogy véletlenül se kerüljenek az akár tudatalatti részrehajlás, kirekesztés csapdájába.
Roppant sok jellemzőt el lehet mondani a Ryan Air légitársaságról, de azt semmiképp sem, hogy él-hal az utasok kegyeiért. Az ír vállalatot vezető üzleti fenegyerek, Michael O’Leary sportot űz abból, hogy az utazóközönséget froclizza. Lehet, hogy csak a határok tágítására játszik, az is lehet, hogy azt az üzenetet akarja erősíteni, hogy a Ryan Air annyival olcsóbb, mint más légitársaságok viszonylatai, hogy még ezt is le kell nyelnie annak, aki spórolni akar. (Harmadik opció: egy arrogáns bugris.)
Mindig el kell mondani: egy-egy krízishelyzet valamennyi részletét mindig csak nagyon kevesen ismerik, ezért kívülállóként, a részletek teljes ismerete nélkül tartózkodni illik a sarkos értékeléstől. Általánosságban elmondható, hogy a krízismenedzsment egyfajta pszichológiai teherviselést is jelent, a krízis kipattanásakor jellemző tünet a bénultság, a pánik, ami elodázhatja az egyébként szükséges lépések megtételét.
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1954-ben nagy jelentőségű ítéletet hozott a Brown kontra Board of Education perben. Az ítélet szerint alkotmánysértő, ha a fekete tanulókat elkülönítve oktatják, még akkor is, ha egyébként ugyanabban a színvonalú oktatásban részesülnek. Ötven év elteltével a bírósági ügynek egyetlen aspektusát újratárgyalta a bíróság. A 2007-es, egyetlen részre kiterjedő ítélet indoklása 47.000 szó volt. Az eredeti, teljes ítélet pedig mindössze 4000 szóból állt. Sokkoló és sokatmondó különbség.
Jobban szeretjük a hazait, legtöbbször mégis a külföldire fanyalodunk. Ez különösen igaz az üzleti szakirodalmat illetően, hiszen sok-sok területen kifejezetten hiánycikk a magyar szerzők tollából megszülető szakkönyv.
A márkaépítés csúcsa: bekerülni a „love brandek” szűk elitjébe, amit valószínűleg minden branding szakértő életében egyszer legalább át szeretne élni. Áhítattal tanulmányozzuk a néhány kivételes márka történetét, a felfoghatatlan ütemű felfutás mérföldköveit. Apple, Google, Lego, Nike és a többi szerencsés flótás, amelyeknek sikerült eggyé válni a rajongótáborral, együtt lélegezni, együtt élni a törzsközönséggel, részévé lenni a mindennapoknak.
A folyosói zuhanyhíradóban sok olyan munkahelyi titoknak válhatunk akarva-akaratlanul tudóivá, amelyek közvetlenül nem ránk tartoznak. Persze, amit kettő embernél többen tudnak, már nem számít igazi titoknak, mégis kényelmetlen olyan információ birtokában lenni, aminek messzeható következményei lehetnek.
The important other - így hívja az angol azt az általános szenvedélyt, amit az ember a főállása mellett még rendkívül komolyan vesz. Nem egy esetben ezek a hobbik valóban kiegészítik az életet, míg sokan aztán azon kapják magukat, hogy ez a bizonyos important other már nem csak kiegészít, hanem szép lassan a főtevékenység helyébe lép.
„Szeretném magam megmutatni, / Hogy látva lássanak, / Hogy látva lássanak.” – Ady Endre kétségkívül fején találta a szöget, amikor a személyes márkaépítés miértjéről, mikéntjéről, eszköztáráról (ld még: önkínzás, ének) elmélkedett...
Amiből szűkösek a keretek, arra vágyunk leginkább. Az utolsó színházjegyeket szétkapkodjuk, az utolsó napon gyorsan bejelentkezünk a teltházas konferenciára – a szűkösség pszichológiájának komoly szakirodalma van. Az üzleti vállalkozások „agya” is hasonló rugóra jár, amíg bővében vannak az erőforrásoknak, kevésbé izgatják magukat, mint akkor, amikor hirtelen meg kell küzdeni a versenytársakkal a további bővülés lehetőségének megteremtése érdekében.
The document discusses India's growing economy and its increasing globalization. It provides statistics that show India's rising GDP, exports, imports, foreign investment, and per capita income. Several sectors like services, manufacturing, IT and automotive are growing. Global companies are investing in India due to its large consumer base, low costs, and skilled workforce. While the economy is booming, India still faces challenges of job creation and reducing poverty and inequality. Overall, the document outlines how India has embraced globalization and seen strong economic growth in recent decades.
Az első hírek alapján sokan – nagyon sokan! – azt gondolták, valakiknek elgurult a gyógyszerük a Nike-nál és egy nagyszabású öngyilkos merényletbe kezdtek bele saját cégük és dollármilliárdos értékű márkanevük ellen. Egy olyan marketingérzékenységgel megáldott cég, mint a Nike ilyet nem tesz. Nem is tett.
Valamiért felkelünk reggel, elkezdünk intézni, kitalálni, megalkotni, egyeztetni. Hogy mi a feladat, viszonylag pontosan tudjuk. Hogy hogyan fogjuk ellátni, bizonyos rutin után ezt is nagyjából sejtjük. De hogy miért is csináljuk napról napra ezt az egészet, már jóval nehezebb megmondani.
A közvéleményt a legtöbb krízis váratlanul és felkészületlenül éri. Alighanem mindenkinek megvan az a kép, amikor a szemének sem hisz és az internetes oldalakat frissítgeti egy felfoghatatlan tragédia miatt. Gondolhatunk a veronai buszbaleset diákáldozataira, vagy a tankönyvi példaként is használható vörösiszap tragédiára. Aztán a lassú feldolgozás során esetleg kibontakozhat, hogy valaki, valahol tudhatott valamiről, szólt is esetleg, csak nem volt elég erős a hangja, vagy nem vették komolyan.
Ha nem is mindig tudatosan, de tévedhetetlenül el szoktuk találni, ki képviselje a céget egy megbeszélésen. Ez a praktikus variálási lehetőség viszont csak akkor játszik a kezünkre, ha amúgy van miből választani, ha kellően sokszínű, vegyes összetételű csapatban dolgozunk.
Május 29-én hiába akarnánk kávézni bármelyik amerikai Starbucksban – az összes üzlet zárva tart. A szokatlan lépés mögött prózai ok áll: a gyakornoktól a vezérigazgatóig valamennyi dolgozó kötelező tréningen vesz részt országszerte. A továbbképzésen érzékenyítik a munkatársakat a faji megkülönböztetés tiltása iránt, felkészítik őket arra, hogy véletlenül se kerüljenek az akár tudatalatti részrehajlás, kirekesztés csapdájába.
Roppant sok jellemzőt el lehet mondani a Ryan Air légitársaságról, de azt semmiképp sem, hogy él-hal az utasok kegyeiért. Az ír vállalatot vezető üzleti fenegyerek, Michael O’Leary sportot űz abból, hogy az utazóközönséget froclizza. Lehet, hogy csak a határok tágítására játszik, az is lehet, hogy azt az üzenetet akarja erősíteni, hogy a Ryan Air annyival olcsóbb, mint más légitársaságok viszonylatai, hogy még ezt is le kell nyelnie annak, aki spórolni akar. (Harmadik opció: egy arrogáns bugris.)
Mindig el kell mondani: egy-egy krízishelyzet valamennyi részletét mindig csak nagyon kevesen ismerik, ezért kívülállóként, a részletek teljes ismerete nélkül tartózkodni illik a sarkos értékeléstől. Általánosságban elmondható, hogy a krízismenedzsment egyfajta pszichológiai teherviselést is jelent, a krízis kipattanásakor jellemző tünet a bénultság, a pánik, ami elodázhatja az egyébként szükséges lépések megtételét.
Az amerikai Legfelsőbb Bíróság 1954-ben nagy jelentőségű ítéletet hozott a Brown kontra Board of Education perben. Az ítélet szerint alkotmánysértő, ha a fekete tanulókat elkülönítve oktatják, még akkor is, ha egyébként ugyanabban a színvonalú oktatásban részesülnek. Ötven év elteltével a bírósági ügynek egyetlen aspektusát újratárgyalta a bíróság. A 2007-es, egyetlen részre kiterjedő ítélet indoklása 47.000 szó volt. Az eredeti, teljes ítélet pedig mindössze 4000 szóból állt. Sokkoló és sokatmondó különbség.
Jobban szeretjük a hazait, legtöbbször mégis a külföldire fanyalodunk. Ez különösen igaz az üzleti szakirodalmat illetően, hiszen sok-sok területen kifejezetten hiánycikk a magyar szerzők tollából megszülető szakkönyv.
A márkaépítés csúcsa: bekerülni a „love brandek” szűk elitjébe, amit valószínűleg minden branding szakértő életében egyszer legalább át szeretne élni. Áhítattal tanulmányozzuk a néhány kivételes márka történetét, a felfoghatatlan ütemű felfutás mérföldköveit. Apple, Google, Lego, Nike és a többi szerencsés flótás, amelyeknek sikerült eggyé válni a rajongótáborral, együtt lélegezni, együtt élni a törzsközönséggel, részévé lenni a mindennapoknak.
A folyosói zuhanyhíradóban sok olyan munkahelyi titoknak válhatunk akarva-akaratlanul tudóivá, amelyek közvetlenül nem ránk tartoznak. Persze, amit kettő embernél többen tudnak, már nem számít igazi titoknak, mégis kényelmetlen olyan információ birtokában lenni, aminek messzeható következményei lehetnek.
The important other - így hívja az angol azt az általános szenvedélyt, amit az ember a főállása mellett még rendkívül komolyan vesz. Nem egy esetben ezek a hobbik valóban kiegészítik az életet, míg sokan aztán azon kapják magukat, hogy ez a bizonyos important other már nem csak kiegészít, hanem szép lassan a főtevékenység helyébe lép.
„Szeretném magam megmutatni, / Hogy látva lássanak, / Hogy látva lássanak.” – Ady Endre kétségkívül fején találta a szöget, amikor a személyes márkaépítés miértjéről, mikéntjéről, eszköztáráról (ld még: önkínzás, ének) elmélkedett...
Amiből szűkösek a keretek, arra vágyunk leginkább. Az utolsó színházjegyeket szétkapkodjuk, az utolsó napon gyorsan bejelentkezünk a teltházas konferenciára – a szűkösség pszichológiájának komoly szakirodalma van. Az üzleti vállalkozások „agya” is hasonló rugóra jár, amíg bővében vannak az erőforrásoknak, kevésbé izgatják magukat, mint akkor, amikor hirtelen meg kell küzdeni a versenytársakkal a további bővülés lehetőségének megteremtése érdekében.
Általában három óra elteltével az emberek már valódi krízisnek élik meg a szimulációt, kialakulnak azok a konfliktusok, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. Ezek kezelését pedig be kell építeni a forgatókönyvbe
„A legérettebb búzakalász hajtja a legmélyebbre a fejét” – többek közt ezt az ősi japán bölcsességet olvashattam közel egy évtizedig a dzsúdóterem falán, és valószínűleg ez a keleti kultúrából merítő mentalitás állt közelebb mindeddig a hazai sportrajongók szívéhez is. Világverő bajnokainktól a szerénység és az alázat hangját szoktuk meg, ezen szocializálódtunk, a Mohamed Ali-féle „I am the greatest” melldöngető – bár kétségtelenül igaz – önfényezést a hanyatló nyugat ópiumának tartottuk.
Cyrano de Bergerac, Quasimodo, III. Richárd: csak néhány olyan név az örökkévalóságból, akiknek testalkata, megváltoztathatatlan testi adottságai, így vagy úgy, visszavonhatatlanul hozzájárultak személyiségrajzukhoz. Ma pedig azt mondanánk, szorosan összeforrtak personal brandjükkel, énmárkájukkal.
Az „alkalmazott tudományok” bemutatására vállalkozó tankönyvek sokszor egy srófra járnak. A hangsúlyok persze itt-ott eltérhetnek, de a felépítés, szerkezet, a fő üzenetek tartalma igen hasonló lehet. Ezért is üdítő olyan kiadványba botlani, amely szakít a megszokott rendszerrel, kicsit kizökkenti még a rutinosabb olvasót is, és olyan témákat boncolgat, amelyeket olvasva egyszerűen nem kerülhetjük meg a gondolkozás –egyébként bosszantóan fárasztó - luxusát.
The document is from the Business Next publication dated May 24, 2016 and discusses topics covered on pages 24 through 27. It addresses five distinct sections or articles within those pages of the publication. The source is listed as www.imedia.hu - IMEDIA.
2. Dan Ariely: Urai
vagyunk
döntéseinknek?
E
gy 1949-ben történt tragikus eset nagyot
lendített a racionálisan gondolkodó agy
kutatásán. A pusztító montanai erdőtűz oltására kivezényelt tűzoltóbrigád halálát lelte, ám
a parancsnok, Wag Dodge sértetlenül megúszta.
A többiek a parancsát negligálva a vesztükbe
rohantak. Dodge elsőre szintén fejvesztve
menekült a megállíthatatlanul közeledő tűz
elől, majd hirtelen felismerte, hogy nem lehet
gyorsabban futni, biztonságos területre érni,
mindenképpen utoléri őket a tűz. Ekkor egy
gyufával maga is tüzet gyújtott, kiégetett, majd
eloltott egy testhossznyi füves területet, hasra
vetette magát a hamuba, és egy vizes zsebkendőt az arca elé tartva megvárta azt a 30
másodpercet, amíg átrobogott felette a tűzfal.
Ezt a túlélési stratégiát nem tanították, ha úgy
vesszük, a többiek menekülése volt a kézenfekvő stratégia. Hogyan tudott Dodge ellenállni
a pánikszerű menekülési ösztönnek? A pánik
beszűkíti a gondolkodást, beszűkül az érzékelés,
a bajba kerülők csak a problémára és a menekülési útra tudnak koncentrálni. A parancsnok
képes volt azonban leszámolni a félelmével,
miután egy pillanat törtrésze alatt megértette,
hogy az nem szolgál már számára haszonnal
a vészhelyzetben. Az érzelmi agy csak a közvetlen változókra képes figyelni, a racionális
agy számára viszont kitágul a lehetőségek köre.
Dodge tehát elméje tudatos részéhez fordult, és
gátat tudott vetni az elemi ösztöneinek, ez volt
a túlélés záloga, az ész hatalma az ösztönök
felett.
Másodperces infók
józan ész
TUDOMÁNY
Az intuíció legyőzheti
a racionalitást, máskor a józan
paraszti ész diadalmaskodik
a vágyak felett. Három eset
illusztrálja, hogy elménk
folyamatosan egyensúlyoz,
hatalmat gyakorol döntéseink
felett, és ha szerencsénk
van, befolyását jó ügyek
szolgálatára fordítja.
meg. Ezzel a vészmegoldással, Dodge tűzoltóhoz hasonlóan, Haynes kapitány is iskolát teremtett, még akkor is, ha nem volt teljes happy
end: a gép a kényszerleszállásnál, rengeteg
halálos áldozatot követelve, darabokra tört, de
az utasok többsége és a pilóták túlélték a balesetet. Az utólagos elemzés megállapította,
hogy a pilóták percenként 30-60 új gondolati
egységet közöltek egymással, vagyis sokszor
másodpercenként új információkat kellett
feldolgozniuk. A tudatos nyugalom, az érzelmek legyőzése itt is csodát tett az elképesztő
információtúláramlás, valamint az érthető és
teljesen indokolt halálfélelem ellenére. (Később, a hasonló paraméterekre beállított szimulációs gyakorlatkor a próbálkozó kollégák
rendre a földbe csapták a gépet, nem sikerült
elérniük a leszállópályát sem.)
A másik ismert baleset 1989-ben, a United
Airlines egyik repülőgépével történt. Az egyik Válassz balesetet!
hajtómű leállása, ha nem is gyakori, de túlélhető változata a gépek meghibásodásának, itt A józan döntések nem mindig juttatnak azonazonban a gép irányíthatatlanná vált, a rend- ban helyes eredményre. Számos kísérlet esetészerből elszökött a hidraulikai nyomás. A szár- ben úgy tűnik, hogy a morális döntés éppenségnyakon lévő két tartalék motor működött, de gel szembemegy a józan ésszel. Joshua Greene,
a repülőt sem jobbra, sem balra, sem fölfelé, a Harvard Egyetem idegtudósa mesterséges
sem lefelé nem lehetett mozdítani. A pilóta döntési helyzetbe hozta alanyait. Az 1999-es
zseniális helyzetfelismeréssel arra jutott, hogy kísérlet résztvevői egy megállíthatatlanul
a jobbra-balra haladást a szárnyakon lévő mo- száguldó vonatszerelvényt váltóátállítással új
torok ellentétes intenzitású kezelésével oldja sínpárra tehettek. A szerelvény öt gyanútlan
meg. (Ahogyan például egy kajakot fordítunk pályamunkás felé rohant, a másik sínpáron
erőteljes húzásokkal az egyik oldalon.) A föl-le csak egy ember tartózkodott: a kísérleti alanyok
mozgást pedig, a hétköznapi logikától függet- természetesen úgy döntöttek, hogy az egy halenítve, gyorsításokkal és lassításokkal oldotta lálos áldozatot követelő balesetet „választják”.
PSZICHOLÓGIA
77
3. TUDOMÁNY
józan ész
A helyzeten alig változtatva aztán az öt pályamunkás életét úgy lehetett csak megkímélni, ha
egy nagydarab embert a sínre löknek egy felüljáróról. Az aktív közreműködés már nem tetszett
a kísérleti alanyoknak, noha a halálos áldozatok
számát ugyanúgy egyre redukálhatták volna.
A józan ész itt nem tudott már hatalomra vergődni az érzések felett – talán jobb is így.
Jó cél, saját érdekből
„A nagyság ára a felelősség” – Winston Churchill mindig fején találta a szöget,
pedig hol volt még akkoriban a CSR, vagyis a társadalmi felelősségvállalás divatja.
A jótékonykodás régi jellemzője az európai civilizációnak, és nyilvánvaló az is, hogy
akinek több a java, nagyobb vagyon, nagyobb hatalom összpontosul a kezében,
nagyobb felelősséget is visel a közjóért, az elesettebbek boldogulásáért, tágabb
értelemben a fenntarthatóságért, a környezet megóvásáért. A közvélemény, a civil
társadalom képes nyomást is gyakorolni, hogy a tőkeerős vállalatok vegyenek részt
a társadalmi problémák enyhítésében. A cégek részben tehát saját jól felfogott
érdekükben használják jó célra a hatalmukat, egyre nagyobb számban dolgoznak ki
fenntarthatósági, CSR-programot, odafigyelnek saját működésük környezeti
hatásaira, dolgozóik élet- és munkakörülményeire, az ergonómiára, és a további
érdekgazdák szempontrendszerére, még akkor is, ha mindez tetemes többletköltséggel jár. Ma már az a jellemző, hogy a csúcsgazdagok is élen járnak a jótékonysági programokban. A jó célra használt hatalom misszió is. A világ leggazdagabb
emberének tartott Microsoft-alapító Bill Gates alapítványa a harmadik világ egészségügyi felzárkóztatását tűzte zászlajára, Mark Zuckerberg, a Facebook milliárdos
tulajdonosa szeretetszolgálatokat támogat dollármilliókkal. Jóllehet az evolúciós
észérv épp ellenkező döntést sugallna, több hazai milliárdos is a teljes vagyon
örökítése helyett a fennmaradó 5-10 százalékot is elégségesnek érzi az utódokról,
a családról gondoskodás érdekében.
A józan döntések
nem mindig
juttatnak helyes
eredményre.
hogy megakadályozzuk a tragédiát, még ha
ehhez hatalmi szóhoz, eszközhöz kell is folyamodnunk. Hivatkozási alap lehet természetesen a tapasztalat, a felelősségviselés, a kétségek
nélküli, biztos helyzetmegítélés, de végső soron
az autoritásunkat vesszük ilyenkor elő. A szelíd
kényszert alkalmazza a cégmenedzsment is, ha
az általa már megfontolt és elfogadott stratégiát kell átvernie a változásnak automatikusan
ellenálló, azt bizalmatlanul fogadó dolgozókon.
A szabadság
zsarnoksága
OLVASNIVALÓ
Dan Ariely: Kiszámíthatóan
irracionális, Gabo Kiadó, 2011.
Jonah Lehrer: Hogyan döntünk? Akadémiai Kiadó, 2012.
78
A francia forradalom tetőpontján, a guillotine szorgos csattogása közepette hivatkozott
a jakobinus diktatúra arra, hogy a zsarnokság
szabadsága helyett a szabadság zsarnokságát
képviseli. Hasonló dilemmával számtalanszor
küzdünk, például a szülők is akkor, amikor
pontosan tudják, hogy mi a gyermek érdeke,
és hatalmuknál fogva keresztül is viszik azt,
még akkor is, ha ez nem vág egybe a csemete
éppen aktuális vágyaival. Vannak ugyanis olyan
léthelyzetek, amikor az igazunk és a közös érdekeink biztos tudatában muszáj a döntést keresztülvinni, és nincsen út sem a meggyőzésre,
sem pedig a demokratikus szavazásra. Ha felismerünk egy vészhelyzetet, mindenáron meg
akarjuk szüntetni azt, és mindent elkövetünk,
HVG EXTRA