politics

1. Végre vége lett a labdarú-gó-
világbajnokságnak, már
olyannak éreztem magam,
mintha alkoholista lennék,
csak éppen pálinka, vagy
whiskey helyett focimecs-csektõl
kábultam el napon-ta.
Kora reggel izgatottan ke-restem
a Las Vegas-i tévéin-formációt,
milyen meccsek
következnek és mikor.
Eleinte a körmérkõzések
során napi két, de többször
három meccset is közvetí-tettek
az ESPN adókon. Ké-sõbb
délután és este vissza-játszották
õket, hamarosan
elegem lett belõlük. A napi
kvótámat megnéztem, de
több már nem érdekelt a
mérkõzésekbõl, az eredmé-nyeket
már nem tudtam új-ranézni,
nem volt kedvem.
Mint tudjuk, Németor-szág
végzett az elsõ helyen,
K Ö Z É L E T 2014. augusztus 16. – 33. szám – 9. oldal
miután a döntõben 1-0-ra
gyõztek Argentína ellen, és
szerintem megérdemelték
az elnyert kupát, amelynek
most a további négy évben
lesznek tulajdonosai.
A meccsekrõl részletes
beszámolókat közöltünk a
sportrovatban, Balás Róbert
szerkesztõ alapos kiértékelé-seket
adott a mérkõzésekrõl,
egyáltalán nem szükséges,
hogy a továbbiakban foglal-kozzam
a sokszor izgalmas,
máskor kevésbé érdekes ta-lálkozókkal.
Amirõl azonban nem
szólt a beszámoló, az, hogy
az adás szüneteiben mivel
szórakoztatták a nézõket a
tévéállomások. Ugyanis a
VB meccseit nem szakítot-ták
meg adás közben a hir-detések,
amelyeket meg-szoktunk
az amerikai foot-ball-,
baseball-, kosárlabda-és
hockey-mérkõzéseken.
Az érdekes és sokszor
humoros hirdetések élveze-tessé
tették azt az idõt, ame-lyet
egyébként a hûtõszek-rényben
lévõ sör utáni ke-resgéléssel
tölt az ember,
vagy éppen a WC-én végzi
dolgát. Persze, nem tudom,
hogy Kanadában ugyanazt
az ESPN- vagy ABC-adást és
hirdetéseket látták-e a né-zõk,
mint mi az USA-ban.
Az viszont bizonyos, hogy
amennyire Magyarországon
olvassa valaki az írásomat,
annak fogalma sem lesz ar-ról,
amirõl most beszélek.
Az ESPN adón az USA-Belgium,
a továbbjutásért ví-vott
fontos nyolcaddöntõ-mérkõzés
elõtt I Believe – hi-szem,
én úgy hiszem – kia-bálták
a hirdetésben az ame-rikai
szurkolók, beleértve
Barack Obama elnököt, akik
mindannyian hittek az ame-rikaiak
gyõzelmében.
Azután mégis a belgák
gyõztek 2-1-re, ami a mu-tatott
játék alapján megér-demeltnek
mondható. A
belgák jobbak voltak, az
amerikaiaknak is akadt
helyzetük, de végül a ka-pusuk,
Tim Howard telje-sítménye
– aki 16 kapura
tartó lövést védett – volt az,
ami kérdésessé tette a bel-gák
gyõzelmét.
A Nielsen company a
mérkõzést követõ napon je-lentette,
hogy 21,6 millióan
nézték tévén a focimeccset,
ez pedig azt jelenti, hogy az
érdeklõdés nagyobb volt,
mint például a San Antonio
Spurs és Miami Heat kosár-labdadöntõn.
Talán mind-ezek
után megindul a foci –
soccer – utáni érdeklõdés.
De nézzük a VB-mecs-csek
szünetében látott érde-kes
és fõleg szórakoztató
hirdetéseket, ezek közül is a
legjobbak az autóreklámok
voltak: a Hyundai, a Kia, és
ami nekem leginkább tet-szett,
a Volkswagen Colt hir-detése,
amit rengetegszer
mutattak.
Azelõtt a mexikói adókon
többször láttam, illetve hal-lottam
egy közvetítõt, szpí-kert,
aki a gólokat nagy
hangerõvel, hosszantartó
„góóóóóóóóól” kiáltással
köszöntötte. A nagydarab
Andrés Cantor jó néhány-szor
feltûnt az amerikai adá-sokban,
ahol fõként a gólo-kat
követõ, indián csatakiál-tásnak
beillõ, vég nélküli
„góóóóóóóóóóóóóóóúúlt” or-dítozott.
Soha senkitõl sem hallot-tam
hasonlót, bár a
Wikipédián azt olvasom,
hogy hasonló elnyújtott
„góóól” ordítás a spanyol
nyelvû adásokon megszo-kott,
de Cantorhoz hasonlót
senki sem csinált eddig.
A legújabb Volkswagen
Golf GTI hirdetését szinte ál-landóan,
minden meccs szü-netében
játszották, amely-ben
Andrés Cantor közvetíti
az autó útját a tõle megszo-kott,
gyors és izgalmas mó-don.
Most jobbra vág a ko-csi,
majd balra, micsoda jó
formában mozog, majd mi-elõtt
beérkezik egy alagút-hoz,
elkezdi a vég nélküli
„góóóóóóóóóóóóúlt” ordíta-ni,
az alagút végén a fiatal
sofõr csendesen rászól: Pa-pi,
please – Papa, kérlek –,
mire az eddig a kiabálással
foglalkozó Cantor elmoso-lyodik,
és befogja a száját. A
sofõr, aki az életben a fia,
Nicolas Cantor, megnyug-vással
vezeti tovább az au-tót.
Annak idején, amikor
elõször hallottam Andrés
Cantor csatakiáltásszerû
góljait, meg voltam gyõzõd-ve
arról, hogy egy mexikói
spanyolt hallok. A Univision
tévéállomás spanyolul köz-vetítette
a labdarúgó-mérkõ-zéseket,
ami sosem zavart,
hiszen az angol nyelvû
kommentárokat sem min-dig
értettem a szurkolók za-ja
sokszor zavarta az elõ-adást.
A meccseket a képer-nyõn
követtem, legfeljebb
nem tudtam az éppen pasz-szoló
játékos nevét. A világ-bajnokság
angol nyelvû
közvetítése is mindig zavart,
nem értettem a szpíkereket,
akik egymással beszélget-tek,
ahelyett, hogy meccsel
foglalkoztak volna. Állandó
és unalmas, legtöbbször
monoton beszélgetéseket
hallva, sokszor a pokolba kí-vántam
a tudósítót, hiszen
semmi pozitívumot nem ad-tak
hozzá a pályán történ-tekhez.
Andrés Cantorról azután
a Wikipédia segítségével ki-derült,
hogy Argentínában
született, édesanyja Romá-niából
került Dél-Ameriká-ba,
az édesapja szülei pedig
lengyelek voltak. Ezek a de-rék
közép-európai emberek
származási és vallási okok-ból
hagyták ott szülõhazáju-kat.
A szülõk zsidó szár-mazásuk
miatt, akik Hitler
hatalomra jutása után me-nekültek
Argentínába,
ahol Andrés 1962-ben, Bu-enos
Airesben született.
Érdekes volt, hogy a
nyolcaddöntõben, a leg-jobb
16 között, öt dél-ame-rikai
állam csapata játszott:
Brazília, Chile, Kolumbia,
Uruguay és Argentína, to-vábbá
két közép-amerikai:
Mexikó és Costa Rica, vala-mint
egy észak-amerikai: az
Egyesült Államok.
A 16 közötti nyolc meccs-bõl
három is hosszabbítás
után dõlt el, további kettõ
pedig 11-essekkel fejezõdött
be. Engem az USA csapatán
kívül különösen Chile érde-kelt,
ugyanis 1956. decem-berben
nagybátyám,
Klamár József labdarúgó-edzõ
és családja ebben a fur-csa,
Dél-Amerika hosszá-ban
elterülõ országban ka-pott
szerzõdést, ott élt és
dolgozott, míg az 1962-es vi-lágbajnokság
után családjá-
AMERIKAI KRÓNIKA
Harmath István
1962, Santiago de Chile, a képen
nagybátyám, Klamár József mel-lett
a nagyhírû Kubala László áll
val együtt New Yorkba nem
költöztek.
Nagybátyám 1958-ban az
elsõ osztályú Rangers de
Talca csapatánál dolgozott, a
csatolt fotón, a bal oldalon
látható civilben. A másik
kép Santiagóban készült, az
1962-es világbajnokságon,
ott, a házuk elõtt régi barát-jával,
a magyar, csehszlovák
és spanyol válogatottban is
szereplõ Kubala (Kuksi)
Lászlóval láthatók.
Chilében elõtte Orth
György sokszoros magyar
válogatott labdarúgó három
alkalommal volt a válogatot-tak
szövetségi kapitánya,
1930-32-ig, 1942-44-ig és vé-gül
1948-49-ben. Orth
György megalapozta az or-szágban
a magyar edzõk
ázsióját, nagybátyám elõtt
Pákozdi László dolgozott a
Rangers csapatánál.
Talán részletesebben is
tudnák foglalkozni nagybá-tyám
chilei mûködésével, de
az életével kapcsolatos fotók
és újságcikkek a költözkö-dés
közben elkeveredtek,
most, mikor szükségem len-ne
„puskázásra”, nem talá-lom
õket.
Azonban jobb, ha vissza-térek
a fent elkezdett témá-hoz,
vagyis a világbajnoki
mérkõzések szünetében lá-tott
tévéhirdetésekre. A
Volkswagen Golf GTI hirde-tésérõl
már beszámoltam,
most jöjjön a dél-koreai Kia.
A Sorento és az Optima hir-detései
azért érdekesek,
mert a csodaszép brazil mo-dell,
Adriana Lima szexepil-jét
rögtön a megjelenése is
sugározza.
Amint Ms. Lima megér-kezik
a fehér Kia Optima ko-csival
egy high school foot-balledzésre,
a srácok és az
edzõk tátott szájjal bámul-ják
a hófehér kocsit, vagy in-kább
a rövid fekete ruhában
érkezõ, hosszú lábú, csi-nos
nõt. Ms. Lima moso-lyogva
rúgja magas sarkú
cipõjével a focilabdát a to-jás
alakú labdát tartó fiú-hoz,
miközben közli ve-lük,
hogy „in my country,
this is fútbol”, és a tátott
szájú srácok tovább is el-bûvölve
bámulnak, míg
Adriana beszáll a kocsiba.
A másik két Kia-hirde-tésben
Ms. Lima és csapa-ta
mutatós, testhez tapadó
fekete ruhában és stiletto
sarkú cipõben, fehér
Sorento-kocsiban érkezik
egy tipikus férfi sporthelyi-séghez,
ahol a falakon ki-cserélik
a falon függõ base-ball-
és footballtrikókat
labdarúgó mezekkel, majd
itt is jön fútbolt ajánló szö-veg.
Egy másik hasonló hirde-tésben,
a bárban békésen, a
tévében baseballt nézegetõ
fiatal férfiakat zavarja meg, a
kapcsolóval állomást cserél,
baseball helyett fútbolra
kapcsol, a szöveg ismét a
labdarúgó vébét, és végül a
Kia Sorentót mutatja.
A szupermodellrõl a
Wikipédia segítségével kide-rült,
hogy két kisgyermek
édesanyja, aki mindezek da-cára
továbbra is a Victoria
Secret fehérnemûcég elsõ-számú
modellje. Ragyogó
alakját a második kisbaba
születése után hamarosan
visszaszerezte, a titkot is el-árulta,
szigorúan betartott
diéta és napi kétszeri torna-termi
mozgás meghozta a
gyümölcsét. Rám férne
mindez az én alakomra is,
csak ne lenne olyan kegyet-lenül
nehéz betartani, a
mozgást és a szigorú diétát.
Újdonság volt a világbaj-nokságon
az a furcsa hab,
amit a bírók a szabadrúgá-sok
elvégzése elõtt használ-tak.
A néhány perc után el-tûnõ
hab kijelölte a szabad-rúgáshoz
letett labda helyét,
valamint azt a 9,15 méteres
távolságot, ahol a sorfalnak
kell állni a rúgás elõtt.
Az új, bár Brazíliában
évek óta használt találmány
a borotválkozásnál használt
habhoz hasonló, de cca. 45-
60 másodperc alatt elillan a
fûrõl, amelyre egyébként
nem ártalmas.
Emlékszem, eddig a sza-badrúgáshoz
felállított sorfal
a rúgás elõtt folyton elmoz-dult,
ennek most egyszeri-ben
vége lett. Magyarorszá-gon
is bevezetik a használa-tát,
akár a gólvonalbírót,
amely elektronikusan pon-tosan
jelzi, ha a labda át-ment
a gólvonalon. Ezek
végre jó újítások, örülni kell,
hogy végre bevezették õket.
Ordítsunk „góóóóóóóóóóóóóóóúúlt”!
Andrés Cantor gólt kiált
Az 1958-ban készült képen chilei Rangers de Talca csapata, az
álló sor szélén nagybátyám, Klamár József edzõ áll
Fizessen elõ
a nyugati világ
legnagyobb magyar
hetilapjára!
Olvassa a
- ot