1. Iskola és társadalom
Az iskolával való elégedettség Az iskola gyakorlata a társadalom szerint
Az iskolai gyakorlatról vallott vélemények is
javuló tendenciát mutatnak.
Mennyire látják el az iskolák legfontosabbnak
tartott feladataikat 1990-ben és 1995-ben?
A válaszok szerint az iskola elsősorban
ismereteket ad át: felkészít a továbbtanulásra,
tudományos ismereteket közvetít, sportolási
lehetőségeket biztosít, megtanítja az
anyanyelvet és fejleszti a gondolkodást. A
legkevésbé pedig a szexuális nevelés, a vallásos
nevelés, a szeretetteljes bánásmód és a politikai,
állampolgári nevelés valósul meg az iskolában.
Az iskola funkciói
Az emberek az iskolától elsősorban azt várják el, hogy a gyakorlati életre
készítsen fel, majd azt, hogy önálló, kreatív gondolkodásra neveljen.
Ennél kevésbé igénylik, hogy az iskolában jelen legyen a teljesítmény-
központú szemléletmód (3,2) és a versenyszellem kifejlesztése (3,2).
Az iskolával szembeni igények minden területen növekedtek.
Az iskolai nevelés jelentősége a közgondolkodásban
Liberalizálódtak a családon belüli nevelési módszerek, Magának a
nevelésnek a jelentősége is felértékelődött. Az emberek többsége ma már
nem a szülőktől örökölt tulajdonságokkal, hanem az örökölt tulajdonságok
és a nevelés együttesével vagy kizárólag a neveléssel hozza összefüggésbe a
felnőttkori magatartásokat. Az emberi élet alakulását nem annyira
végzetszerűen, eleve determináltan fogják fel, hanem sokkal inkább
olyannak, amelyet többféle tényező befolyásolhat. Az, hogy egy gyerek
milyen felnőtté válik, a megkérdezetteknek csak a 3 százaléka szerint függ
attól, hogy milyen tulajdonságokat örökölt a szüleitől. 33 százalékuk szerint
ez a neveléstől, 61 százalékuk szerint pedig az örökölt tulajdonságoktól és a
neveléstől egyaránt függ. A felnőttkori magatartás minőségét különösen a
18–30 év közöttiek tulajdonítják a nevelésnek, míg a 30 év felettiek
hajlamosabbak ezt az örökölt tulajdonságokkal és a neveléssel együttesen
magyarázni.
A pedagógusok társadalmi megbecsültsége
Az 1970-es pedagógusvizsgálat szociológiailag
is alátámasztotta, hogy a pedagógusok
frusztrált önértékelése alacsony társadalmi
Embereszmények
megbecsültségérzésükkel társul. Ezen belül is
különösen a „hivatalos” társadalmi
A pedagógustársadalom önmagáról alkotott
megbecsülést nem tarthatták kielégítőnek,
képét nem választhatjuk el egyrészt nevelési
hiszen a pedagógusok minden csoportja rendre
eszményeitől, attól a képtől, amelyet a sikeresen
magasabbra értékelte a szülők
helytálló polgárról alkotnak, másrészt pedig a
megbecsülésének szintjét a „társadalmi
társadalmi környezetben megfogalmazódó
megbecsülésnél”.
magatartási eszményektől.
Készítette: Szabó Ildikó, Pető Nikolett, Féderer Mónika, Kiss Szilárd
Elérhetőség: hahaha@ eltemail.hu